Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-05 19:29:52
Üzenet elküldve: 2017-06-05 19:29:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Persze Aregeort cseppet sem zavarná mások kihasználása, sőt még élvezné is a dolgot. Csak próbálta úgy előadni, mintha a világ legnagyobb eretneksége lenne ez, holott a gyengébbek eszközzé kovácsolása Sa'Tereth egyik fő tana közé tartozik.*
-Ez tény.
*Még Aregeor sem, hiszen nem véletlenül lett ő ám rabszolga. Megvolt az oka, hogy szülei miért lökték el maguktól majd dobták el, mint kutyának a csontot.*
-Ugyan már! *horkant kissé gúnyosan.* -Ne áltasd magad. Ha elég ügyes harcművész vagy, bárkinek tudsz ártani vagy fájdalmat okozni. Jó, talán nem bárkinek. *javítja magát.* -De nagyon sokaknak igen. A javáról nem, de talán jobb is. Ki tudja mi történne, ha belekontárkodnának egy zárt, rejtett törzsbe, csoportba, akiknek szokásai sokkolnák a civilizált embereket. A civilizáció pedig hajlamos háborút indítani és eltaposni azokat, akik nem hajlandók változtatni az életkörülményeiken.
*Erre is volt már példa nem is egy. A civilizáció terjeszkedik, aki az útjába kerül az vagy csatlakozik, vagy eltapossák, megsemmisítik őket.*
-Miért kellett volna itt élniük? Egy istennek miért kellene a halandók között élni? Csak azért, hogy lássák? Tudod a hit pont nem az, ami a "hiszem ha látom" berögződött mondást követi, hanem szívből és lélekből történik. Nem kell ahhoz látni, hogy tudd, léteznek. Már hogyne tudnánk! Hiszen ott vannak a teremtésmítoszok. Ha fellapozol néhány könyvet, hamar megtudhatsz sok mindent.
*Dhekäy válaszán megcsóválja fejét.*
-Hát, tiszteletben tartom a nézeteidet még akkor is, ha én ezzel nem értek egyet. Csodálatraméltó az, hogy ennyire felmagasztalod a halandóságot.
//Dhekäy//
*Persze Aregeort cseppet sem zavarná mások kihasználása, sőt még élvezné is a dolgot. Csak próbálta úgy előadni, mintha a világ legnagyobb eretneksége lenne ez, holott a gyengébbek eszközzé kovácsolása Sa'Tereth egyik fő tana közé tartozik.*
-Ez tény.
*Még Aregeor sem, hiszen nem véletlenül lett ő ám rabszolga. Megvolt az oka, hogy szülei miért lökték el maguktól majd dobták el, mint kutyának a csontot.*
-Ugyan már! *horkant kissé gúnyosan.* -Ne áltasd magad. Ha elég ügyes harcművész vagy, bárkinek tudsz ártani vagy fájdalmat okozni. Jó, talán nem bárkinek. *javítja magát.* -De nagyon sokaknak igen. A javáról nem, de talán jobb is. Ki tudja mi történne, ha belekontárkodnának egy zárt, rejtett törzsbe, csoportba, akiknek szokásai sokkolnák a civilizált embereket. A civilizáció pedig hajlamos háborút indítani és eltaposni azokat, akik nem hajlandók változtatni az életkörülményeiken.
*Erre is volt már példa nem is egy. A civilizáció terjeszkedik, aki az útjába kerül az vagy csatlakozik, vagy eltapossák, megsemmisítik őket.*
-Miért kellett volna itt élniük? Egy istennek miért kellene a halandók között élni? Csak azért, hogy lássák? Tudod a hit pont nem az, ami a "hiszem ha látom" berögződött mondást követi, hanem szívből és lélekből történik. Nem kell ahhoz látni, hogy tudd, léteznek. Már hogyne tudnánk! Hiszen ott vannak a teremtésmítoszok. Ha fellapozol néhány könyvet, hamar megtudhatsz sok mindent.
*Dhekäy válaszán megcsóválja fejét.*
-Hát, tiszteletben tartom a nézeteidet még akkor is, ha én ezzel nem értek egyet. Csodálatraméltó az, hogy ennyire felmagasztalod a halandóságot.
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-05 14:51:40
Üzenet elküldve: 2017-06-05 14:51:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Dhekäy vállat von a megjegyzésre. Nem szép dolog ez tény, de mégis sokan kihasználják ezeket az adottságokat. Vannak ilyenek. A gnóm nem tenné meg. Nem tudna utána a tükörbe nézni.*
- Senki sem ártatlan. *Teszi hozzá válaszul.
Bólint egy párat a fickó egyetértésére, s ezzel úgy tűnik el is engedik a vad állatok háziállatként való tartásának témáját. A gnóm nem is bánja.
Hallgatja, amit mond a férfi, s közben gondolkodik. Ezen még nem töprengett így, talán azért, mert ő tőle távol áll, hogy azt keresse kinek mi a gyengéje és ezzel megtörje őket. Hogy mit tud tenni velük azt nem tudja. Jelenleg csak abban biztos, hogy nem esik térdre se halandó, se halhatatlan előtt.*
- Nem tudom. A halandókkal sem tudnék tenni semmit. *Rántja meg vállait.* Számomra teljesen mindegy a kettő. *Mondja szinte félvállról véve a dolgot. Talán ostobaságnak és nemtörődömségnek veheti a másik ezt a fajta kijelentését, de a nő nem bánja.*
- De nem olyan ősiek. *Válaszol.* Itt legalábbis nem, a világ többi részéről meg nem tudunk. *Mondja többes számban, mivel nem hallott még olyanról, hogy valaki megjárta volna a sivatag mélyét, vagy a tenger és a pusztaság szemmel nem mérhető határait és visszatért volna szóra érdemes hírekkel.*
- Ha olyan ősiek lennének akkor más lenne, ahogy minden más lenne. Az egész világ más lenne, ha már a kezdetek kezdetén az istenek itt éltek volna köztünk, a mágiáikkal. De nem voltak itt. Nem tudja senki honnan jöttek, nem ismeri őket senki, s mégis bízniuk kéne bennük? Nekem ez tűnik ostobaságnak.
*A sarokba küldős példára csak ingatja a fejét.*
- Igen. *Válaszol kurtán. Számára ugyanaz. Hiszen őt egy isten és egy ember is ugyanúgy elpusztíthatja, ha akarja. A férfinek viszont nem magyarázkodik, hiszen nem akarja megtéríteni, hogy ne higgyen semmiben. Az ő döntése, ahogy Dhekäy-é pedig az, hogy nem akarja őket elfogadni felsőbbrendűként.*
//Aregeor//
*Dhekäy vállat von a megjegyzésre. Nem szép dolog ez tény, de mégis sokan kihasználják ezeket az adottságokat. Vannak ilyenek. A gnóm nem tenné meg. Nem tudna utána a tükörbe nézni.*
- Senki sem ártatlan. *Teszi hozzá válaszul.
Bólint egy párat a fickó egyetértésére, s ezzel úgy tűnik el is engedik a vad állatok háziállatként való tartásának témáját. A gnóm nem is bánja.
Hallgatja, amit mond a férfi, s közben gondolkodik. Ezen még nem töprengett így, talán azért, mert ő tőle távol áll, hogy azt keresse kinek mi a gyengéje és ezzel megtörje őket. Hogy mit tud tenni velük azt nem tudja. Jelenleg csak abban biztos, hogy nem esik térdre se halandó, se halhatatlan előtt.*
- Nem tudom. A halandókkal sem tudnék tenni semmit. *Rántja meg vállait.* Számomra teljesen mindegy a kettő. *Mondja szinte félvállról véve a dolgot. Talán ostobaságnak és nemtörődömségnek veheti a másik ezt a fajta kijelentését, de a nő nem bánja.*
- De nem olyan ősiek. *Válaszol.* Itt legalábbis nem, a világ többi részéről meg nem tudunk. *Mondja többes számban, mivel nem hallott még olyanról, hogy valaki megjárta volna a sivatag mélyét, vagy a tenger és a pusztaság szemmel nem mérhető határait és visszatért volna szóra érdemes hírekkel.*
- Ha olyan ősiek lennének akkor más lenne, ahogy minden más lenne. Az egész világ más lenne, ha már a kezdetek kezdetén az istenek itt éltek volna köztünk, a mágiáikkal. De nem voltak itt. Nem tudja senki honnan jöttek, nem ismeri őket senki, s mégis bízniuk kéne bennük? Nekem ez tűnik ostobaságnak.
*A sarokba küldős példára csak ingatja a fejét.*
- Igen. *Válaszol kurtán. Számára ugyanaz. Hiszen őt egy isten és egy ember is ugyanúgy elpusztíthatja, ha akarja. A férfinek viszont nem magyarázkodik, hiszen nem akarja megtéríteni, hogy ne higgyen semmiben. Az ő döntése, ahogy Dhekäy-é pedig az, hogy nem akarja őket elfogadni felsőbbrendűként.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-01 20:26:06
Üzenet elküldve: 2017-06-01 20:26:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Hát... az talán megoldható, éppen az együgyűségük miatt. Viszont kihasználni egy gyengébb elmét, hogy az irányításod alá hajtsd, nem szép dolog.
*Na nem mintha ez Aregeort zavarná, mert egyáltalán nem. Ha egy rakás óriást tudna irányítani és vakon, primitíven követnék a parancsait, akkor már kipicsázta volna az összes rabszolgatartót Lanawin világából. Na meg persze meghódított volna pár jelentős területet, ami mondjuk nyersanyagban gazdag. Harcosai és kemény munkásai is lettek volna. Ejj, de szép is lenne!*
-Jó döntés.
*Aki húzogatja az oroszlán bajszát, az könnyen fűbe harap, vagy jobb esetben megsérül.*
-Talán nem, csakhogy a halandók megtörhetők! Mindenkinek megvan a gyenge pontja, és ha rájössz, akkor többé nem keseríti meg az életed. Ellenben egy istennel szemben mit tudsz tenni?
*Persze abban igaza van, hogy puszta halandók is képesek megkeseríteni más halandók életét, hiszen ott van Aregeor élő példának, akit rettegett a rabszolgatartójától, sőt még a többi rabtól is egy ideig. De azért mégis, a kettőt egy lapon említeni badarság. Halandók esélytelenek a testetlen, anyagtalan démonokkal szemben, akik nem csak fizikailag, de mentálisan is képesek káoszt teremteni a halandók fejében.*
-Akkor is azt mondanád, ha a szakrális tanok is olyan ősiek lennének, mint a többiek? Illetve eddig is voltak ősi, szakrális tanok, csak nem voltak előtérbe helyezve, hanem inkább a háttérbe szorulva kis közösségek művelték. Azt mondod, hogy ha egy halandó bezavar a sarokba és azt mondja, hogy gubbassz ott az neked egyenlő azzal, mintha egy isten mondaná? Kicsit most magamnak fogok ellentmondani, de itt nem él az egyenlőség.
//Dhekäy//
-Hát... az talán megoldható, éppen az együgyűségük miatt. Viszont kihasználni egy gyengébb elmét, hogy az irányításod alá hajtsd, nem szép dolog.
*Na nem mintha ez Aregeort zavarná, mert egyáltalán nem. Ha egy rakás óriást tudna irányítani és vakon, primitíven követnék a parancsait, akkor már kipicsázta volna az összes rabszolgatartót Lanawin világából. Na meg persze meghódított volna pár jelentős területet, ami mondjuk nyersanyagban gazdag. Harcosai és kemény munkásai is lettek volna. Ejj, de szép is lenne!*
-Jó döntés.
*Aki húzogatja az oroszlán bajszát, az könnyen fűbe harap, vagy jobb esetben megsérül.*
-Talán nem, csakhogy a halandók megtörhetők! Mindenkinek megvan a gyenge pontja, és ha rájössz, akkor többé nem keseríti meg az életed. Ellenben egy istennel szemben mit tudsz tenni?
*Persze abban igaza van, hogy puszta halandók is képesek megkeseríteni más halandók életét, hiszen ott van Aregeor élő példának, akit rettegett a rabszolgatartójától, sőt még a többi rabtól is egy ideig. De azért mégis, a kettőt egy lapon említeni badarság. Halandók esélytelenek a testetlen, anyagtalan démonokkal szemben, akik nem csak fizikailag, de mentálisan is képesek káoszt teremteni a halandók fejében.*
-Akkor is azt mondanád, ha a szakrális tanok is olyan ősiek lennének, mint a többiek? Illetve eddig is voltak ősi, szakrális tanok, csak nem voltak előtérbe helyezve, hanem inkább a háttérbe szorulva kis közösségek művelték. Azt mondod, hogy ha egy halandó bezavar a sarokba és azt mondja, hogy gubbassz ott az neked egyenlő azzal, mintha egy isten mondaná? Kicsit most magamnak fogok ellentmondani, de itt nem él az egyenlőség.
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-01 16:55:16
Üzenet elküldve: 2017-06-01 16:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Az óriások dolgán egyetértően bólogat. Ebben van igazság, de Dhekäy nem igazán így gondolta a dolgot, s ezt igyekszik el is magyarázni.*
- Ha valaki képes őket befolyásolni és átvenni helyettük a gondolkodás terhét, számomra ez már elég félelmetes. *Pillant vissza férfire, majd ismét előre. A nő nem egy harcos alkat, de még csak nem is stratéga. Ezért is tarthatja olyan veszélyesnek a dolgot. Nem tudja mennyire kell ügyesnek lenni, hogy eltudja hitetni valaki egy marék, gigantikus, bivalyerős harcossal, hogy küzdjenek az ő oldalán.
A föld városára katonai haderejéről ő is hallott. Kíváncsi lenne, hogy a rengeteg sötételf, akik azon a vidéken élnek, ők teszik e ki a katonák zömét. Ez se sokkal szívderítőbb látvány. El tudja képzelni a páncélos sötételfek vonulását az éj sötétjében - mert ugye akkor jobban látnak.
Lemondóan tekint maga elé, s ingatja meg a fejét. Egy sóhajt is megereszt. Hatalmas erőket mozgósíthatnának a városok, ha akarnák, főleg az a kettő a partvonal másik oldalán.*
- Nem szívesen háborgatom a vadakat. *Válaszolja. Van valami kellemetlen hangsúly abban, ahogy magyarázza a férfi, hogy mindenki megszokja a ketrecet. Persze, ha nem mondta volna korábban, hogy bántak vele, akkor is érezni lehetne ezt. Emberek, elfek között is akad ilyen, aki belehal, ha bezárják. Dhekäy nem tudja elképzelni hogyan viselkedne, ha valaki meg akarná törni ezzel nyugalmának szinte végtelenségét. Még nem elég edzett az elméje, hogy biztosra tudja, hogy nem sikerülne könnyen. Megrémíti, hogy belátja, milyen egyszerűen megtörhető.
A konokra felvonja fél szemöldökét.*
- Attól, hogy szemének egy pillantásával megöl, közvetve, vagy közvetlenül nekem mindegy. Ha megöl, megöl, ha megkeseríti az életem, akkor megteszi. Nem kell ahhoz istennek lenni. *Talán egy kicsit makacs, de nem tudja mi különbözteti meg az istent a halandótól. Mit tud tenni? Démonokat küld rá? A halandó pedig az embereivel öleti meg.*
- Pff... *Hallat egy nyugodtságához nem méltó hangot. Mintha csak azt akarná mondani, hogy neki egy isten ne döntsön semmiről.*
- Nem elfogadottabb ha egy isten dönt, mintha egy halandó, arról, hogy hol van a helyem. *Válaszolja, igyekezve visszanyerni a nyugalmat a hangjában.*
//Aregeor//
*Az óriások dolgán egyetértően bólogat. Ebben van igazság, de Dhekäy nem igazán így gondolta a dolgot, s ezt igyekszik el is magyarázni.*
- Ha valaki képes őket befolyásolni és átvenni helyettük a gondolkodás terhét, számomra ez már elég félelmetes. *Pillant vissza férfire, majd ismét előre. A nő nem egy harcos alkat, de még csak nem is stratéga. Ezért is tarthatja olyan veszélyesnek a dolgot. Nem tudja mennyire kell ügyesnek lenni, hogy eltudja hitetni valaki egy marék, gigantikus, bivalyerős harcossal, hogy küzdjenek az ő oldalán.
A föld városára katonai haderejéről ő is hallott. Kíváncsi lenne, hogy a rengeteg sötételf, akik azon a vidéken élnek, ők teszik e ki a katonák zömét. Ez se sokkal szívderítőbb látvány. El tudja képzelni a páncélos sötételfek vonulását az éj sötétjében - mert ugye akkor jobban látnak.
Lemondóan tekint maga elé, s ingatja meg a fejét. Egy sóhajt is megereszt. Hatalmas erőket mozgósíthatnának a városok, ha akarnák, főleg az a kettő a partvonal másik oldalán.*
- Nem szívesen háborgatom a vadakat. *Válaszolja. Van valami kellemetlen hangsúly abban, ahogy magyarázza a férfi, hogy mindenki megszokja a ketrecet. Persze, ha nem mondta volna korábban, hogy bántak vele, akkor is érezni lehetne ezt. Emberek, elfek között is akad ilyen, aki belehal, ha bezárják. Dhekäy nem tudja elképzelni hogyan viselkedne, ha valaki meg akarná törni ezzel nyugalmának szinte végtelenségét. Még nem elég edzett az elméje, hogy biztosra tudja, hogy nem sikerülne könnyen. Megrémíti, hogy belátja, milyen egyszerűen megtörhető.
A konokra felvonja fél szemöldökét.*
- Attól, hogy szemének egy pillantásával megöl, közvetve, vagy közvetlenül nekem mindegy. Ha megöl, megöl, ha megkeseríti az életem, akkor megteszi. Nem kell ahhoz istennek lenni. *Talán egy kicsit makacs, de nem tudja mi különbözteti meg az istent a halandótól. Mit tud tenni? Démonokat küld rá? A halandó pedig az embereivel öleti meg.*
- Pff... *Hallat egy nyugodtságához nem méltó hangot. Mintha csak azt akarná mondani, hogy neki egy isten ne döntsön semmiről.*
- Nem elfogadottabb ha egy isten dönt, mintha egy halandó, arról, hogy hol van a helyem. *Válaszolja, igyekezve visszanyerni a nyugalmat a hangjában.*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-31 17:07:05
Üzenet elküldve: 2017-05-31 17:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Már nincs is kedve visszamennie Norihoz. Nem akarja maga mellett tudni. Vagyis de, nagyon is közel szeretne hozzá kerülni, de ez megrémiszti. Soha senki sem törődött vele igazán. Felkarolták, ha épp az útjukban volt, arrébb tették, meglapogatták a kis buksiját, aztán mentek tovább. Mindenki magára hagyta, úgyhogy nem tartozik elszámolással senkinek. Nem akar senkitől függni, nem akar részese lenni mások életének. Élni akar. A Namos házban való tanulás egy kitűnő lehetőség, hogy kicsit kilépjen a komfort zónájából, új dolgokat tapasztaljon, és közben tudásra tegyen szert. Szüksége van a mágiára, hogy ne érezze magát védtelennek és elesettnek. A víz majd segíti enyhíteni a bánatát, a fájdalmait, a tűz pedig megvédi a gonosz erőktől. A maga ura lehet, de ezért keményen meg kell dolgoznia.
Olyannyira a gondolataiba mélyedt a padon, észre sem vette, hogy leült mellé valaki. Mikor felkapja a fejét, hogy körbenézzen, ijedten pislog a férfira.*
-Remélem, nem zavarlak! *Mosolyog az rá.*
-Nem! *Vágja rá, majd felpattan, és elsiet. Dehogy zavarja, mindig ő az, aki másokat zavar, ezért is áll tovább, nehogy bárki útjában legyen. A folyópart felé indul el, le szeretné hűteni magát ebben a nagy melegben. A fehér sálat csupasz karjai és vállai köré tekeri, hogy ne égjen le, ezzel az egyetlen baj, hogy még jobban megizzad alatta, mint amúgy.
Megérkezik a folyópartra. Hét ágra süt a nap, csiripelnek a madarak, kedvesen csobog a folyó a medrében. Mesébe illő táj, Nolie-t viszont nem érdekli a természet szépsége. Élvezi a nyugalmat, de nem látja értelmét örülni a madaraknak. Nem viszik előrébb a világot, pláne nem az övét, hát minek örüljön nekik! Lesétál egészen a vízig, majd a cipőit levetve lábát a hideg patakba lógatja. Először megborzong a hirtelen fagytól, de hamar megszokja a hűvös bőr a még hűvösebb érintést. Hanyatt dől a gyér fűben, lábaival a vízben kalimpál. Azon gondolkodik, lassan vissza kéne térnie a házba. Lepihenni, kicsit megmosakodni, enni valamit. Csak a szokásos dolgok, hogy életben maradjon.*
Olyannyira a gondolataiba mélyedt a padon, észre sem vette, hogy leült mellé valaki. Mikor felkapja a fejét, hogy körbenézzen, ijedten pislog a férfira.*
-Remélem, nem zavarlak! *Mosolyog az rá.*
-Nem! *Vágja rá, majd felpattan, és elsiet. Dehogy zavarja, mindig ő az, aki másokat zavar, ezért is áll tovább, nehogy bárki útjában legyen. A folyópart felé indul el, le szeretné hűteni magát ebben a nagy melegben. A fehér sálat csupasz karjai és vállai köré tekeri, hogy ne égjen le, ezzel az egyetlen baj, hogy még jobban megizzad alatta, mint amúgy.
Megérkezik a folyópartra. Hét ágra süt a nap, csiripelnek a madarak, kedvesen csobog a folyó a medrében. Mesébe illő táj, Nolie-t viszont nem érdekli a természet szépsége. Élvezi a nyugalmat, de nem látja értelmét örülni a madaraknak. Nem viszik előrébb a világot, pláne nem az övét, hát minek örüljön nekik! Lesétál egészen a vízig, majd a cipőit levetve lábát a hideg patakba lógatja. Először megborzong a hirtelen fagytól, de hamar megszokja a hűvös bőr a még hűvösebb érintést. Hanyatt dől a gyér fűben, lábaival a vízben kalimpál. Azon gondolkodik, lassan vissza kéne térnie a házba. Lepihenni, kicsit megmosakodni, enni valamit. Csak a szokásos dolgok, hogy életben maradjon.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-30 10:14:51
Üzenet elküldve: 2017-05-30 10:14:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Dhekäy tényleg nem az a bőbeszédű, de egy beszélgetést nem a párbeszédek hossza határoz meg, hanem a minősége. A gnómnak pedig igen jók a meglátásai, szóval nem kell szófosásban szenvednie ahhoz, hogy érdekes legyen.*
-Igen, és ebből következik, hogyha el akar valaki tüntetni, akkor el is fog. És nem azért, mert profi bűvész!
*Wegtoren a maga formájában kilóg a négy város soraiból, éppen ezért nem is való ott mindenkinek az élet. Aregeor élt ott, de sokáig nem lehet bírni.*
-Nem annyira, mint Pirtianesből. Ott kelnek életre az igazi katonák! A Wegtoreni óriások java földműves, jámbor lélek. Szerintem meg nem olyan félelmetesek. Erősnek erősek, az biztos, hiszen ha közel kerülsz és elkap, akkor kész, ennyi volt, véged van. Áshatod a sírodat. De akinek van egy kis sütnivalója, és nem káposztalé van a fejében az tudja, hogy a csatákat nem a nyers erővel nyerik meg. Stratégia, fondorlat, rajtaütés... ezekkel az eszközökkel lehet csatát nyerni.
*Eztán úgy pillant a gnómra, mint aki azt sugallja, hogy "szerinted"? Mert hát elképzelhető, hogy Dhekäy másképpen gondolja.*
-Leginkább. Idővel megszokja a ketrecet... mindenki megszokja. ~Nekem elhiheted.~ -Viszont fennáll a veszélye, hogy megdöglik. Ez olyan, mint a galamb és a gerle. A házigalamb tartható, de ha a gerlét, úgymond a "vadonélő" változatát befogod, annak kampec.
*Látott már ilyet.*
-Olyan istenre gondoltam, aki valóban isten, nem pedig olyan halandó, aki a vagyona vagy a rangja, címe miatt tartja magát istennek. Konok vagy.
*Aregeor térdre borulna az istenei előtt. Hiszen az égi istenek kezében ők halandók csupán olyanok, mint a bábok, amikkel játszanak.*
-Nem sokban. Az egyik szakrális, a másik világbéli úton közelíti meg az egyenlőséget. Tudod, hogy elsősorban miért pártolom Teysus tanait? Azért, mert az egyensúly mindig bekövetkezik.
*Jó helyen kapiskál Dhekäy, bár nem mintha Aregeor meg szeretné téríteni.*
-Ki dönti el, hogy ki a gyarló és ki az áldott jó? Minden csak nézőpont kérdése! Kinek ez, kinek az a jó. Ha tíz embert megkérdezünk, talán ötnek ez, ötnek az. Megint oda lyukadunk ki, hogy egyenlőség. Szerintem csak az istenek dönthetik el, hogy ki hol helyezkedik el.
//Dhekäy//
*Dhekäy tényleg nem az a bőbeszédű, de egy beszélgetést nem a párbeszédek hossza határoz meg, hanem a minősége. A gnómnak pedig igen jók a meglátásai, szóval nem kell szófosásban szenvednie ahhoz, hogy érdekes legyen.*
-Igen, és ebből következik, hogyha el akar valaki tüntetni, akkor el is fog. És nem azért, mert profi bűvész!
*Wegtoren a maga formájában kilóg a négy város soraiból, éppen ezért nem is való ott mindenkinek az élet. Aregeor élt ott, de sokáig nem lehet bírni.*
-Nem annyira, mint Pirtianesből. Ott kelnek életre az igazi katonák! A Wegtoreni óriások java földműves, jámbor lélek. Szerintem meg nem olyan félelmetesek. Erősnek erősek, az biztos, hiszen ha közel kerülsz és elkap, akkor kész, ennyi volt, véged van. Áshatod a sírodat. De akinek van egy kis sütnivalója, és nem káposztalé van a fejében az tudja, hogy a csatákat nem a nyers erővel nyerik meg. Stratégia, fondorlat, rajtaütés... ezekkel az eszközökkel lehet csatát nyerni.
*Eztán úgy pillant a gnómra, mint aki azt sugallja, hogy "szerinted"? Mert hát elképzelhető, hogy Dhekäy másképpen gondolja.*
-Leginkább. Idővel megszokja a ketrecet... mindenki megszokja. ~Nekem elhiheted.~ -Viszont fennáll a veszélye, hogy megdöglik. Ez olyan, mint a galamb és a gerle. A házigalamb tartható, de ha a gerlét, úgymond a "vadonélő" változatát befogod, annak kampec.
*Látott már ilyet.*
-Olyan istenre gondoltam, aki valóban isten, nem pedig olyan halandó, aki a vagyona vagy a rangja, címe miatt tartja magát istennek. Konok vagy.
*Aregeor térdre borulna az istenei előtt. Hiszen az égi istenek kezében ők halandók csupán olyanok, mint a bábok, amikkel játszanak.*
-Nem sokban. Az egyik szakrális, a másik világbéli úton közelíti meg az egyenlőséget. Tudod, hogy elsősorban miért pártolom Teysus tanait? Azért, mert az egyensúly mindig bekövetkezik.
*Jó helyen kapiskál Dhekäy, bár nem mintha Aregeor meg szeretné téríteni.*
-Ki dönti el, hogy ki a gyarló és ki az áldott jó? Minden csak nézőpont kérdése! Kinek ez, kinek az a jó. Ha tíz embert megkérdezünk, talán ötnek ez, ötnek az. Megint oda lyukadunk ki, hogy egyenlőség. Szerintem csak az istenek dönthetik el, hogy ki hol helyezkedik el.
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:43:47
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*A gnóm ritkán beszélget. S ha beszélget is, sokan unják rövid válaszait. Most azonban úgy tűnik eltelt elég idő, hogy hosszabban is kitudja fejezni magát. Nem mindennapi látvány volt, hogy egy idegen elf becsatlakozott mellé a folyóban. Ezt sokan nem teszik meg. Fejcsóválva tovább mennek, legfeljebb.*
- Úgy hallottam, ott a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Ha valakinek érdeke, hogy elő kerítsen, elő fog. *Mondja, halk, rekedtesen mély hangján, de még mindég türelem érezhető benne.*
- Csodálom azt a várost. Onnan erős és félelmetes harcosok nevelkednek. *Teszi még hozzá az előzőekhez. Az óriások lehet, hogy buták, de erősek és vérfagyasztóak. A butaságuk fogták könnyen befolyásolhatóak, átverhetőek, egy gonosz kézbe gyűjtve, megállíthatatlan hadsereget lehetne képezni belőlük. Csak valaki egyszer merje megtenni. Mert ha egy óriás megharagszik akkor ízekre szaggatja azt, aki behúzta a csőbe.*
- A vad a vadonba való. *Fejezi ki meggyőződését a nő. Nem szívesen venné el semmilyen állatnak a szabadságát, de még másoknak sem. Ha lehet azt szabadságnak nevezni. Legalább azon döntés az övék legyen, hogy ha kilátástalan a helyzetük véget tudjanak vetni, gyarló életüknek.*
- Akárki nevezheti magát istennek. Én nem borulok térdre, még halálom óráján sem. *Vonja meg a vállát, nemtörődömségnek színlelve a mondatait, de valójában tart tőlük és megveti ezt a félelmet. Ahogy a megvetést sem tartja helyénvalónak.*
- Nemes gondolat ez az egyenlőség. *Bólint.* Ezt akarják elérni a szerzetesek is a templomban, ahonnan jöttem, de nem Teysus nevében. *Mondja ki a nevet.* Úgy tűnik nem sokban különböznek a nézeteik.
*Csendbe burkolózik egy kis időre. Ilyenkor nem tudja mit tegyen. Az egész élete, olyan ellentmondásokra épül, amiből nehéz kilábalni. Teysus szerint, ha jól tudja, a gyilkolás, lopás, életek tönkre tevése is hozzájárul az egyensúlyhoz és ostobaság azt hinni, hogy létezhet világ, ami csupa jóság és szeretet. Dhekäy sem akar vak lenni, pedig néha könnyebb lenne.*
- Egyenlően kéne kezelni mindenkit. De nem akarom elhinni, hogy a gyarlónak is ugyanannyi helyet kéne adni, mint az áldott jónak. *Nyel egyet.* Valahogy nem érzem helyesnek. *Megtámasztja homlokát és sóhajt egy mélyet. Azon töpreng mi értelme van így az életnek, nem találja azt, amiben eddig tudott hinni.*
//Aregeor//
*A gnóm ritkán beszélget. S ha beszélget is, sokan unják rövid válaszait. Most azonban úgy tűnik eltelt elég idő, hogy hosszabban is kitudja fejezni magát. Nem mindennapi látvány volt, hogy egy idegen elf becsatlakozott mellé a folyóban. Ezt sokan nem teszik meg. Fejcsóválva tovább mennek, legfeljebb.*
- Úgy hallottam, ott a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Ha valakinek érdeke, hogy elő kerítsen, elő fog. *Mondja, halk, rekedtesen mély hangján, de még mindég türelem érezhető benne.*
- Csodálom azt a várost. Onnan erős és félelmetes harcosok nevelkednek. *Teszi még hozzá az előzőekhez. Az óriások lehet, hogy buták, de erősek és vérfagyasztóak. A butaságuk fogták könnyen befolyásolhatóak, átverhetőek, egy gonosz kézbe gyűjtve, megállíthatatlan hadsereget lehetne képezni belőlük. Csak valaki egyszer merje megtenni. Mert ha egy óriás megharagszik akkor ízekre szaggatja azt, aki behúzta a csőbe.*
- A vad a vadonba való. *Fejezi ki meggyőződését a nő. Nem szívesen venné el semmilyen állatnak a szabadságát, de még másoknak sem. Ha lehet azt szabadságnak nevezni. Legalább azon döntés az övék legyen, hogy ha kilátástalan a helyzetük véget tudjanak vetni, gyarló életüknek.*
- Akárki nevezheti magát istennek. Én nem borulok térdre, még halálom óráján sem. *Vonja meg a vállát, nemtörődömségnek színlelve a mondatait, de valójában tart tőlük és megveti ezt a félelmet. Ahogy a megvetést sem tartja helyénvalónak.*
- Nemes gondolat ez az egyenlőség. *Bólint.* Ezt akarják elérni a szerzetesek is a templomban, ahonnan jöttem, de nem Teysus nevében. *Mondja ki a nevet.* Úgy tűnik nem sokban különböznek a nézeteik.
*Csendbe burkolózik egy kis időre. Ilyenkor nem tudja mit tegyen. Az egész élete, olyan ellentmondásokra épül, amiből nehéz kilábalni. Teysus szerint, ha jól tudja, a gyilkolás, lopás, életek tönkre tevése is hozzájárul az egyensúlyhoz és ostobaság azt hinni, hogy létezhet világ, ami csupa jóság és szeretet. Dhekäy sem akar vak lenni, pedig néha könnyebb lenne.*
- Egyenlően kéne kezelni mindenkit. De nem akarom elhinni, hogy a gyarlónak is ugyanannyi helyet kéne adni, mint az áldott jónak. *Nyel egyet.* Valahogy nem érzem helyesnek. *Megtámasztja homlokát és sóhajt egy mélyet. Azon töpreng mi értelme van így az életnek, nem találja azt, amiben eddig tudott hinni.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-27 10:29:07
Üzenet elküldve: 2017-05-27 10:29:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Érdekes, hogy elég sokat bólintanak egymás mondandóira, ami azt jelzi, hogy tökéletesen egyetértenek a másikkal és ők maguk sem mondhatnák jobban. Nincs is ennél jobb beszélgetés.*
-Igen, ha. Wegtoren például remek cél, hiszen lényegében törvények és felső vezetés nélkül élnek, sosem fognak rendvédelmi szervek nyomozni utánad vagy börtönbe csukni, mert ilyen meg olyan szabályokat megszegtél. Ennek persze az a hátránya, hogy sok ott a nyomorult féreg. El lehet képzelni.
*Hiszen minden haramiának és pernahajdernek kiváló potenciális célpont Wegtoren, ahol noha túlnyomó részben óriások élnek, de azok meg elég butácskák és értetlenek.*
-Mivel ragadozó, így igen. Semmilyen ragadozót nem könnyű tartani. Népem próbálkozott már mindenféle erdei ragadozó megszelídítésével. Néhányuknak sikerült is de van, aki ott hagyta a fogát. Ha engem kérdezel én nem szívesen dobálnék botot egy irbisznek, hogy hozza már vissza. Még a végén a bot neki a lábam vagy a karom lenne.
*Dhekäy kérdésére bólint.*
-Aprócskák, de igen, tűélesek. Könnyen bedarálják a halakat, merthogy többnyire azt esznek.
*A vidrákról végül áttérnek a komolyabb dolgokra.*
-Maga az isten fogalma hagy hidegen, vagy az, hogy elvárná, hogy imádkozz?
*De az is lehet, hogy Dhekäyt egyik sem érdekli. Jó, eddig nem gondolkodtak ilyesmin, de azóta történtek itt dolgok, ami simán kialakíthatta a hitet az emberekben. Hiszen mára szemmel látható nyomai vannak az isteneknek. Sokan vallják a "hiszem ha látom" elméletet, éppen ezért lehet, hogy mostanra berobbant a vallás Lanawin életébe.*
-Úgy. Hiszen az egyensúly ezt kívánja. Így is úgy is megölik egymást. *vonja meg a vállát.* -Még a fényhívek is ölnek, ha veszélybe kerülnek a nézeteik. De ha az egyensúly "megköti" őket a templomban, akkor nem tehetnek kárt egymásban. Én olyan templomot képzelek el, ahol az egyenlőség a legnagyobb úr. Gazdag, szegény, mérnök, cipész, katona, paraszt, Sa'Tereth hívő, Eeyr hívő... mind legyenek egyenlőek ott.
//Dhekäy//
*Érdekes, hogy elég sokat bólintanak egymás mondandóira, ami azt jelzi, hogy tökéletesen egyetértenek a másikkal és ők maguk sem mondhatnák jobban. Nincs is ennél jobb beszélgetés.*
-Igen, ha. Wegtoren például remek cél, hiszen lényegében törvények és felső vezetés nélkül élnek, sosem fognak rendvédelmi szervek nyomozni utánad vagy börtönbe csukni, mert ilyen meg olyan szabályokat megszegtél. Ennek persze az a hátránya, hogy sok ott a nyomorult féreg. El lehet képzelni.
*Hiszen minden haramiának és pernahajdernek kiváló potenciális célpont Wegtoren, ahol noha túlnyomó részben óriások élnek, de azok meg elég butácskák és értetlenek.*
-Mivel ragadozó, így igen. Semmilyen ragadozót nem könnyű tartani. Népem próbálkozott már mindenféle erdei ragadozó megszelídítésével. Néhányuknak sikerült is de van, aki ott hagyta a fogát. Ha engem kérdezel én nem szívesen dobálnék botot egy irbisznek, hogy hozza már vissza. Még a végén a bot neki a lábam vagy a karom lenne.
*Dhekäy kérdésére bólint.*
-Aprócskák, de igen, tűélesek. Könnyen bedarálják a halakat, merthogy többnyire azt esznek.
*A vidrákról végül áttérnek a komolyabb dolgokra.*
-Maga az isten fogalma hagy hidegen, vagy az, hogy elvárná, hogy imádkozz?
*De az is lehet, hogy Dhekäyt egyik sem érdekli. Jó, eddig nem gondolkodtak ilyesmin, de azóta történtek itt dolgok, ami simán kialakíthatta a hitet az emberekben. Hiszen mára szemmel látható nyomai vannak az isteneknek. Sokan vallják a "hiszem ha látom" elméletet, éppen ezért lehet, hogy mostanra berobbant a vallás Lanawin életébe.*
-Úgy. Hiszen az egyensúly ezt kívánja. Így is úgy is megölik egymást. *vonja meg a vállát.* -Még a fényhívek is ölnek, ha veszélybe kerülnek a nézeteik. De ha az egyensúly "megköti" őket a templomban, akkor nem tehetnek kárt egymásban. Én olyan templomot képzelek el, ahol az egyenlőség a legnagyobb úr. Gazdag, szegény, mérnök, cipész, katona, paraszt, Sa'Tereth hívő, Eeyr hívő... mind legyenek egyenlőek ott.
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:27:02
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:27:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Bólint az elf szavaira, nem tud mást tenni. Igaza van, valahogy benne van a népekben a reménykedés, velük született tulajdonság lehet. Remélik, hogy nem éri semmi baj a szeretteiket, titkon reménykednek szerelmekben. Sőt még azt is remélik, hogy nem fog esni az eső, vagy hogy fog.*
- Ha akar. *Teszi hozzá a férfi szavaihoz.
Elidőzik a tekintete a fürdő vidrán, ahogy a hátán sodródva dörzsöli mancsival a pofáját. Kedves teremtések, különösen azok. Bár, ahogy hallgatja, amit a másik mond, már nem lenne meggyőződve, hogy olyan kedvesek lennének velük is, mint egymással. Félig elmosolyodik a történeten, de aztán visszaveszi egykedvű arcát.*
- Jó őket nézni. Tartani már nehezebb lehet. *Mondja a történet hallatán. Kölyökként mindenkinek van ilyen gondolata, amit azonnal megtesz, mert úgy gondolja jó ötlet... aztán kiderül, hogy még sem.*
- Éles fogai vannak, igaz? *Teszi hozzá, mert a gnóm nem igazán tapasztalhatta.
A templomról beszélve, egyetért abban, hogy nem egy kreatív ötlet, de mégis elgondolkozik azon, hogy vajon masszív kőből épített templomot húztak e fel ide. Az kiábrándító lenne, ha egy zárt, sötét épületet pillantana meg.*
- Hidegen hagynak az istenek. *Válaszol a férfi mondatai végén. Sötétség hívek, fény hívek, könyörgés... nem sokkal ezelőtt még nem is gondolkodtak ilyesmin a gyarló földi halandók. Persze ott van és volt Wylnurana meg a többi mitológiai személy, de ők nem jönnek ide és vívják a háborúikat. Félő, hogy egy idő után ezek az istenek is csak a szóbeszédben fognak tovább létezni.
Dhekäy nem bánja, hogy fohászkodnak a halandók az isteneikhez, de őt nem érdekli ez a dolog. A levegő városa, a víz városa, a föld városa, a tűz városa mindég is az elemek városai voltak és nem Eeyr földje, meg Teysus birtoka. Nem ostoba ő sem, tudja, hogy mikre képesek azok ott fenn, de neki nem lesznek az istenei.*
- Tanítanának fény és sötétség hívőket? Úgy érted egy helyen? *Érdeklődik még mindég előre bámulva, nézve a vizet.*
- A hívek megölnék egymást, ha így lenne. *Mondja aztán. Lehet, hogy nem erre gondolt az elf, de akkor a gnómnak nem egyértelmű miért gondolta őrültségnek.*
//Aregeor//
*Bólint az elf szavaira, nem tud mást tenni. Igaza van, valahogy benne van a népekben a reménykedés, velük született tulajdonság lehet. Remélik, hogy nem éri semmi baj a szeretteiket, titkon reménykednek szerelmekben. Sőt még azt is remélik, hogy nem fog esni az eső, vagy hogy fog.*
- Ha akar. *Teszi hozzá a férfi szavaihoz.
Elidőzik a tekintete a fürdő vidrán, ahogy a hátán sodródva dörzsöli mancsival a pofáját. Kedves teremtések, különösen azok. Bár, ahogy hallgatja, amit a másik mond, már nem lenne meggyőződve, hogy olyan kedvesek lennének velük is, mint egymással. Félig elmosolyodik a történeten, de aztán visszaveszi egykedvű arcát.*
- Jó őket nézni. Tartani már nehezebb lehet. *Mondja a történet hallatán. Kölyökként mindenkinek van ilyen gondolata, amit azonnal megtesz, mert úgy gondolja jó ötlet... aztán kiderül, hogy még sem.*
- Éles fogai vannak, igaz? *Teszi hozzá, mert a gnóm nem igazán tapasztalhatta.
A templomról beszélve, egyetért abban, hogy nem egy kreatív ötlet, de mégis elgondolkozik azon, hogy vajon masszív kőből épített templomot húztak e fel ide. Az kiábrándító lenne, ha egy zárt, sötét épületet pillantana meg.*
- Hidegen hagynak az istenek. *Válaszol a férfi mondatai végén. Sötétség hívek, fény hívek, könyörgés... nem sokkal ezelőtt még nem is gondolkodtak ilyesmin a gyarló földi halandók. Persze ott van és volt Wylnurana meg a többi mitológiai személy, de ők nem jönnek ide és vívják a háborúikat. Félő, hogy egy idő után ezek az istenek is csak a szóbeszédben fognak tovább létezni.
Dhekäy nem bánja, hogy fohászkodnak a halandók az isteneikhez, de őt nem érdekli ez a dolog. A levegő városa, a víz városa, a föld városa, a tűz városa mindég is az elemek városai voltak és nem Eeyr földje, meg Teysus birtoka. Nem ostoba ő sem, tudja, hogy mikre képesek azok ott fenn, de neki nem lesznek az istenei.*
- Tanítanának fény és sötétség hívőket? Úgy érted egy helyen? *Érdeklődik még mindég előre bámulva, nézve a vizet.*
- A hívek megölnék egymást, ha így lenne. *Mondja aztán. Lehet, hogy nem erre gondolt az elf, de akkor a gnómnak nem egyértelmű miért gondolta őrültségnek.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-26 10:32:14
Üzenet elküldve: 2017-05-26 10:32:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Ahogy mondják, a remény hal meg utoljára. De Lanawin túlságosan nagy. Ha valaki örökre fel akar szívódni, könnyen megteheti.
*Biztosan nem fogja bebolyongani az egészet csak azért, hogy megkérdezze Almart, hogy miért? Mindig ez az első kérdés ilyen helyzetben.
Először nem érti, hogy miért emlegeti a vidrát Dhekäy, de mikor a vízre pillant meglátja.*
-Áh, ott van! Szeretem a vidrákat, de egyszer megharapott az egyik. Majdnem letépte a lábujjamat, de én voltam a hibás. Halat kötöttem a lábamra, hogy odacsalogassam. Háziállatnak akartam befogni. Hát... nem sikerült.
*Aregeor sok ilyen vízi kalandot élt át, hiszen rengeteg időt töltött a vízben gyerekként.*
-Az elképzelésed lényegében nem olyan nagyon fantáziadús, csupán a logika útját követi. A Levegő Városában a Levegő Templom, vagy hogy is hívják itt pontosan józan paraszti ésszel olyan, amilyennek felvázoltad. Szerintem a templom az legyen templom! Ha már mágia, akkor a szakrális mágiáknak adjon otthont, ne pedig az elementárisnak. A hitnek a templomban a helye, a tudománynak pedig a laborban.
*ez is amolyan sziklaszilárd elképzelése az elfnek. Kicsit régimódi, de ő így vélekedik.*
-Nyújtson a betérőknek spiritualitást, adjon teret az imádkozásnak, fohászkodásnak. Legyen meg az egyensúly, tanítsanak fény és sötét híveket is. Mi a véleményed? Őrültség?
//Dhekäy//
-Ahogy mondják, a remény hal meg utoljára. De Lanawin túlságosan nagy. Ha valaki örökre fel akar szívódni, könnyen megteheti.
*Biztosan nem fogja bebolyongani az egészet csak azért, hogy megkérdezze Almart, hogy miért? Mindig ez az első kérdés ilyen helyzetben.
Először nem érti, hogy miért emlegeti a vidrát Dhekäy, de mikor a vízre pillant meglátja.*
-Áh, ott van! Szeretem a vidrákat, de egyszer megharapott az egyik. Majdnem letépte a lábujjamat, de én voltam a hibás. Halat kötöttem a lábamra, hogy odacsalogassam. Háziállatnak akartam befogni. Hát... nem sikerült.
*Aregeor sok ilyen vízi kalandot élt át, hiszen rengeteg időt töltött a vízben gyerekként.*
-Az elképzelésed lényegében nem olyan nagyon fantáziadús, csupán a logika útját követi. A Levegő Városában a Levegő Templom, vagy hogy is hívják itt pontosan józan paraszti ésszel olyan, amilyennek felvázoltad. Szerintem a templom az legyen templom! Ha már mágia, akkor a szakrális mágiáknak adjon otthont, ne pedig az elementárisnak. A hitnek a templomban a helye, a tudománynak pedig a laborban.
*ez is amolyan sziklaszilárd elképzelése az elfnek. Kicsit régimódi, de ő így vélekedik.*
-Nyújtson a betérőknek spiritualitást, adjon teret az imádkozásnak, fohászkodásnak. Legyen meg az egyensúly, tanítsanak fény és sötét híveket is. Mi a véleményed? Őrültség?
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-25 13:28:53
Üzenet elküldve: 2017-05-25 13:28:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Ha tudná, ha hallaná a férfi gondolatait, nem lenne számára újdonság. Megszokta azt, hogy nyilvánosan és a háta mögött is hülyének nézik, vagy elméjében hátrányos helyzetűnek. Persze, nem is igyekszik ostobaságait takargatni, egy hátizsáknyi faragott bábu, kisebbek nagyobbak, színes tunika, mezítlábas sétálás a városban és az is feltűnő szokott lenni, hogy fura helyeken edzi a testét.
Az élete egyik fontos, mozdulatlan bástyája az, hogy nem törődik a kellemetlen gondolatokkal, amiket mások irányítanak felé.
Lágy mosoly terül el az arcán, ahogy az előttük hömpölygő vizet nézi.*
- Remélem találkoztok még. *Mondja halkan, és leolvad képéről a mosoly. Nem akarja elültetni az elf fejében a gondolatot a barátja iránt, bár félő, hogy egy pár napig eszébe fog jutni, mielőtt megint azon kapná magát, hogy ritkán gondol rá. Mert így működik az elme.*
- Vidra. *Biccent maga elé, részint mert ez már egy másik gondolat, másrészt pedig mert, egy folyami szőrmók jelent meg nem messze attól a helytől, ahol álltak nemrég.
Egyetértenek a vízzel kapcsolatban. A gnóm bólintással fogadja ezt el.
A templomokról esik szó, Dhekäy pedig töpreng egy keveset a kérdésen, mielőtt elhamarkodottan válaszolna, de már az elején is tudja mit akar mondani.*
- Ez a levegő városa. Egy hatalmas építményt képzeltem el, égbenyúlót, aminek szinte csak váza van, hogy átjárjon rajta a szél. *Nem gondolja nevetséges, vagy ostoba gondolatnak. Logikusnak ítélné, elvégre hát ez a levegő városa. Még akkor is ha már inkább Eeyr isten városa lesz lassan.*
- Jó magam, inkább tartanám fent az elemek mágiájának gyakorlását. Vagy azt is. *Teszi még hozzá, majd végighallgatja a kérdésére kapott választ. Valóban többféle nép él itt ebben az egy városban, mint a többiben. S mind igyekszik is gondtalan életet élni, többnyire. Persze, kivételek is akadnak, de azokat biztosan elintézi a városi őrség. Azért vannak.*
- Jó terv. *Jelenti ki.* És jó meglátás. Én is észre vettem, hogy itt szinte egyenlő arányban megtalálható mindenféle teremtmény.
//Aregeor//
*Ha tudná, ha hallaná a férfi gondolatait, nem lenne számára újdonság. Megszokta azt, hogy nyilvánosan és a háta mögött is hülyének nézik, vagy elméjében hátrányos helyzetűnek. Persze, nem is igyekszik ostobaságait takargatni, egy hátizsáknyi faragott bábu, kisebbek nagyobbak, színes tunika, mezítlábas sétálás a városban és az is feltűnő szokott lenni, hogy fura helyeken edzi a testét.
Az élete egyik fontos, mozdulatlan bástyája az, hogy nem törődik a kellemetlen gondolatokkal, amiket mások irányítanak felé.
Lágy mosoly terül el az arcán, ahogy az előttük hömpölygő vizet nézi.*
- Remélem találkoztok még. *Mondja halkan, és leolvad képéről a mosoly. Nem akarja elültetni az elf fejében a gondolatot a barátja iránt, bár félő, hogy egy pár napig eszébe fog jutni, mielőtt megint azon kapná magát, hogy ritkán gondol rá. Mert így működik az elme.*
- Vidra. *Biccent maga elé, részint mert ez már egy másik gondolat, másrészt pedig mert, egy folyami szőrmók jelent meg nem messze attól a helytől, ahol álltak nemrég.
Egyetértenek a vízzel kapcsolatban. A gnóm bólintással fogadja ezt el.
A templomokról esik szó, Dhekäy pedig töpreng egy keveset a kérdésen, mielőtt elhamarkodottan válaszolna, de már az elején is tudja mit akar mondani.*
- Ez a levegő városa. Egy hatalmas építményt képzeltem el, égbenyúlót, aminek szinte csak váza van, hogy átjárjon rajta a szél. *Nem gondolja nevetséges, vagy ostoba gondolatnak. Logikusnak ítélné, elvégre hát ez a levegő városa. Még akkor is ha már inkább Eeyr isten városa lesz lassan.*
- Jó magam, inkább tartanám fent az elemek mágiájának gyakorlását. Vagy azt is. *Teszi még hozzá, majd végighallgatja a kérdésére kapott választ. Valóban többféle nép él itt ebben az egy városban, mint a többiben. S mind igyekszik is gondtalan életet élni, többnyire. Persze, kivételek is akadnak, de azokat biztosan elintézi a városi őrség. Azért vannak.*
- Jó terv. *Jelenti ki.* És jó meglátás. Én is észre vettem, hogy itt szinte egyenlő arányban megtalálható mindenféle teremtmény.
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-25 12:35:07
Üzenet elküldve: 2017-05-25 12:35:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Összességében Dhekäy kellemes meglepetés számára, mivel elég jó témákról lehetett vele beszélgetni. Látszik, hogy van sütnivalója és tapasztalata, kora ellenére. Aregeor abba a hibába esett, hogy saját "törvényeinek" mondott ellent, ugyanis a gnóm mínuszból indult nála, nem a nulláról. Hogy miért? Mert kissé őrültnek tartotta a vizes technikafejlesztős dolga miatt, de közben rájött, hogy ő volt ostoba, amiért úgymond lenézte a kicsit. Megtévedt, de mostanra Dhekäy szépet ugrott előre az elf szemeiben.*
~Tévedni emberi dolog. De ha sokszor tévedsz, a végén nem fogod tudni, hogy mi igaz és mi téves...~
-Így van, nagyon jól látod. Ha nincs itt, hogy csattanjon rajta az ostor, akkor felesleges. Különben is... számon kérném persze, de aligha tudnék haragudni rá. Legfeljebb hirtelen felindulásból, de hosszútávon nem.
*Vagyis most jelenleg így gondolja ezt az ügyet.*
-Én magam is. A meleg vízben ellustulsz, elalélsz, de a hidegben nem. Nem voltam még én sem a templomban, ám egészen biztos, hogy megnézem majd magamnak. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire szakrális irányba haladnak. Sokféle templom létezik. A te szemedben mi számít szép templomnak? Hogy nézzen ki és mik legyenek benne?
*Ez tényleg érdekli, hiszen neki is megvan az elképzelése a templomról.*
-Szóval csak úgy... vagy. Igen. *bólogat.* -Arthenior a legnagyobb olvasztótégely a városok között. Tökéletes helyszín az olyan előéletűnek, mint nekem. Egyenlőség... nekem ezt sugallja az olvasztótégely. Azt, hogy a város befogadó. Egyelőre csak megfigyelek, ismerkedek, kapcsolatokat és befolyást szerzek. Aztán majd alakul.
//Dhekäy//
*Összességében Dhekäy kellemes meglepetés számára, mivel elég jó témákról lehetett vele beszélgetni. Látszik, hogy van sütnivalója és tapasztalata, kora ellenére. Aregeor abba a hibába esett, hogy saját "törvényeinek" mondott ellent, ugyanis a gnóm mínuszból indult nála, nem a nulláról. Hogy miért? Mert kissé őrültnek tartotta a vizes technikafejlesztős dolga miatt, de közben rájött, hogy ő volt ostoba, amiért úgymond lenézte a kicsit. Megtévedt, de mostanra Dhekäy szépet ugrott előre az elf szemeiben.*
~Tévedni emberi dolog. De ha sokszor tévedsz, a végén nem fogod tudni, hogy mi igaz és mi téves...~
-Így van, nagyon jól látod. Ha nincs itt, hogy csattanjon rajta az ostor, akkor felesleges. Különben is... számon kérném persze, de aligha tudnék haragudni rá. Legfeljebb hirtelen felindulásból, de hosszútávon nem.
*Vagyis most jelenleg így gondolja ezt az ügyet.*
-Én magam is. A meleg vízben ellustulsz, elalélsz, de a hidegben nem. Nem voltam még én sem a templomban, ám egészen biztos, hogy megnézem majd magamnak. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire szakrális irányba haladnak. Sokféle templom létezik. A te szemedben mi számít szép templomnak? Hogy nézzen ki és mik legyenek benne?
*Ez tényleg érdekli, hiszen neki is megvan az elképzelése a templomról.*
-Szóval csak úgy... vagy. Igen. *bólogat.* -Arthenior a legnagyobb olvasztótégely a városok között. Tökéletes helyszín az olyan előéletűnek, mint nekem. Egyenlőség... nekem ezt sugallja az olvasztótégely. Azt, hogy a város befogadó. Egyelőre csak megfigyelek, ismerkedek, kapcsolatokat és befolyást szerzek. Aztán majd alakul.
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 16:01:42
Üzenet elküldve: 2017-05-24 16:01:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Mosolyt ejt meg. Alig láthatót, de mosolyt, le is hajtja a fejét, amíg el nem tünteti a szájáról. Nem tudja miért tetszett meg neki ennyire amit az elf mondott. Igyekszik mindég bölcs döntéseket hozni, aztán néha kiderül, hogy ostobaságok. Sokszor, jóval később és csak utána szégyenkezik saját magán. Ez sajnos előfordul, ezzel együtt kell élnie. A szabadságról való beszélgetésük új kaput nyitott ki előtte. Egy felismerést, hogy gyorsnak kell lennie, pontosnak, de nem telhetetlennek. Hiszen ki tudja meddig tudja még folytatni vándorlását. Lehet, hogy már holnap elfogja őt egy csapat ork, akik eladják, vagy megeszik a húsát.*
- Milyen igaz. *Válaszolja aztán, arra, hogy a férfi nem haragszik a korábbi barátjára.* A haragnak nincs értelme, ha nem tudsz egyébként sem semmit kihozni belőle, igaz? *Biccent felé. Eztán elhagyja a vizet és kilép a partra, onnan pedig a sziklára. A napsütés sokat segít a gyors száradásban, főleg, hogy legnagyobb részt a bőrét érte a víz. Cipőjét félreteszi, törökülésben helyezkedik el. Arcát a nap felé fordítja, szemét lehunyva.
Akkor sem nyitja még ki, amikor hallja, hogy Aregeor is elhagyja a vizet, már csak akkor, amikor megszólal. Bólint felé, oldalra amikor úgy dönt, hogy nem él ezzel a módszerrel mostanában.*
- A hidegebb vizet jobban szeretem. *Válaszol erre. Nyár elején, sok mindent nem tud tenni az ügy érdekében.*
- Hm... elválik. A templomban még nem voltam. *Néz a víz felé.* Remélem olyan szép, mint amilyennek elképzelem. *Nem tudja még, de nagyon távol állnak képzeletei a valóságtól. Nagy csalódás lesz egyszer, ha ellátogat oda.*
- Nem tudom mit keresek. *Vallja be.* Eltöltök egy kis időt, majd talán az rám talál.
*Összekulcsolja kezeit az ölében, alkarjaival combjaira támaszkodva.*
- Neked célod volt ide jönni?
//Aregeor//
*Mosolyt ejt meg. Alig láthatót, de mosolyt, le is hajtja a fejét, amíg el nem tünteti a szájáról. Nem tudja miért tetszett meg neki ennyire amit az elf mondott. Igyekszik mindég bölcs döntéseket hozni, aztán néha kiderül, hogy ostobaságok. Sokszor, jóval később és csak utána szégyenkezik saját magán. Ez sajnos előfordul, ezzel együtt kell élnie. A szabadságról való beszélgetésük új kaput nyitott ki előtte. Egy felismerést, hogy gyorsnak kell lennie, pontosnak, de nem telhetetlennek. Hiszen ki tudja meddig tudja még folytatni vándorlását. Lehet, hogy már holnap elfogja őt egy csapat ork, akik eladják, vagy megeszik a húsát.*
- Milyen igaz. *Válaszolja aztán, arra, hogy a férfi nem haragszik a korábbi barátjára.* A haragnak nincs értelme, ha nem tudsz egyébként sem semmit kihozni belőle, igaz? *Biccent felé. Eztán elhagyja a vizet és kilép a partra, onnan pedig a sziklára. A napsütés sokat segít a gyors száradásban, főleg, hogy legnagyobb részt a bőrét érte a víz. Cipőjét félreteszi, törökülésben helyezkedik el. Arcát a nap felé fordítja, szemét lehunyva.
Akkor sem nyitja még ki, amikor hallja, hogy Aregeor is elhagyja a vizet, már csak akkor, amikor megszólal. Bólint felé, oldalra amikor úgy dönt, hogy nem él ezzel a módszerrel mostanában.*
- A hidegebb vizet jobban szeretem. *Válaszol erre. Nyár elején, sok mindent nem tud tenni az ügy érdekében.*
- Hm... elválik. A templomban még nem voltam. *Néz a víz felé.* Remélem olyan szép, mint amilyennek elképzelem. *Nem tudja még, de nagyon távol állnak képzeletei a valóságtól. Nagy csalódás lesz egyszer, ha ellátogat oda.*
- Nem tudom mit keresek. *Vallja be.* Eltöltök egy kis időt, majd talán az rám talál.
*Összekulcsolja kezeit az ölében, alkarjaival combjaira támaszkodva.*
- Neked célod volt ide jönni?
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 15:33:14
Üzenet elküldve: 2017-05-24 15:33:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
-Igen. Ez nagyon jó szó a szabadságra.
*Lassan kezdi érezni, hogy tényleg jó kis állóképesség fejlesztő gyakorlat a vízben ácsorgás. Na persze ő sem csak ácsorog, hanem időnként a kezével és a lábával is tesz mozdulatokat, vagy leír egy ívet. Egy biztos. Nem ez lesz a kedvenc elfoglaltsága.*
-Bölcs döntés.
*Aregeor is így van ezzel. Amíg megadatik, hogy szabadon mozogjon, addig az élet minden örömét kihasználja, sőt, igyekszik elérni minden célt, amit kitűzött maga elé. Aztán meg már úgyis mindegy.*
-Nem. Úgy hiszem jó oka van rá, hogy nem jött el. Attól tartok, hogy baja esett. Talán soha az életben nem látom többé. Nem sok értelme van olyan valakire haragudni, akivel talán soha az életben nem fogsz találkozni.
*Persze van benne tüske, hogy az ördögbe ne lenne! De most mit csináljon? Nem jött és kész.
Kicsit elmélázik és akkor kap észbe, mikor Dhekäy jelzi, hogy kimegy a vízből.*
-Mindjárt megyek én is. *szól a gnóm után, tekintetét pedig visszafordítja a vízre. Sok minden fut át agyán néhány perc alatt. Úgy érzi, hogy a lelke mélyén ordít a megráncolt fenevad, és erőteljesen csörgeti a rozsdásodó, vaskos láncokat.*
~Még nem... még nem... még nincs itt az ideje.~
*Néhány perc elteltével már ő is kint van a parton. Nem rajong a napfényért. A nap elvakít, a sötétség eltakar és simogat... mondta egyszer egy bölcs. Most mégis kellemes, hogy a meleg napsugarak lassan szárítani kezdik nedves bőrét és vizes ruháját.*
-Jó kis gyakorlat volt, bár megmondom őszintén, egy ideig nem fogom megismételni. *foglal helyet.* -És hogy tetszik itt neked Artheniorban? Hogy érzed? Megvannak itt a lehetőségek a kiteljesedésre?
//Dhekäy//
-Igen. Ez nagyon jó szó a szabadságra.
*Lassan kezdi érezni, hogy tényleg jó kis állóképesség fejlesztő gyakorlat a vízben ácsorgás. Na persze ő sem csak ácsorog, hanem időnként a kezével és a lábával is tesz mozdulatokat, vagy leír egy ívet. Egy biztos. Nem ez lesz a kedvenc elfoglaltsága.*
-Bölcs döntés.
*Aregeor is így van ezzel. Amíg megadatik, hogy szabadon mozogjon, addig az élet minden örömét kihasználja, sőt, igyekszik elérni minden célt, amit kitűzött maga elé. Aztán meg már úgyis mindegy.*
-Nem. Úgy hiszem jó oka van rá, hogy nem jött el. Attól tartok, hogy baja esett. Talán soha az életben nem látom többé. Nem sok értelme van olyan valakire haragudni, akivel talán soha az életben nem fogsz találkozni.
*Persze van benne tüske, hogy az ördögbe ne lenne! De most mit csináljon? Nem jött és kész.
Kicsit elmélázik és akkor kap észbe, mikor Dhekäy jelzi, hogy kimegy a vízből.*
-Mindjárt megyek én is. *szól a gnóm után, tekintetét pedig visszafordítja a vízre. Sok minden fut át agyán néhány perc alatt. Úgy érzi, hogy a lelke mélyén ordít a megráncolt fenevad, és erőteljesen csörgeti a rozsdásodó, vaskos láncokat.*
~Még nem... még nem... még nincs itt az ideje.~
*Néhány perc elteltével már ő is kint van a parton. Nem rajong a napfényért. A nap elvakít, a sötétség eltakar és simogat... mondta egyszer egy bölcs. Most mégis kellemes, hogy a meleg napsugarak lassan szárítani kezdik nedves bőrét és vizes ruháját.*
-Jó kis gyakorlat volt, bár megmondom őszintén, egy ideig nem fogom megismételni. *foglal helyet.* -És hogy tetszik itt neked Artheniorban? Hogy érzed? Megvannak itt a lehetőségek a kiteljesedésre?
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 15:14:00
Üzenet elküldve: 2017-05-24 15:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Általános állapot a vidéken, hogy senkiben nem lehet megbízni. Ilyenkor részesíti előnyben Dhekäy is a lusta vándor arckifejezését. Első sorban viszont azt igyekszik tükrözni, hogy valóban nincsenek érzelmek a szívében, ha vannak, elrejti. A harag, meggondolatlan idegesség kirekesztése rossz hatással van pozitív érzelmeinek kimutatására is. Nem bánja, kevés van belőlük.
A bólintása után egy pár pillanatra leveszi róla a szemét. A vizet nézi, ahogy hullámokat kavarva kerüli ki az alakokat, majd folytatja útját lefelé. Eltévedni nem bűn, csak az, ha nem is akarnak visszatalálni. Vagy talán az sem. Nem a gnóm dolga eldönteni, hogy ki, hogyan gondolja helyesnek az útját.*
- Én úgy hallottam illúzió. *Teszi hozzá a szabadságról szóló beszédhez. Lassan emeli fel a fejét. Nem akarja hazugságokban ringatni magát. Mindenki tudja, hogy szabadság nem létezik. Mindenki viseli a földi kötelékek láncait magán.*
- Így van. *Helyesel.* Nem kell sok. De amíg itt van, addig használom, ami megadatott. *Mondja tovább, majd elhallgat egy ideig. Nem szeret azon töprengeni, hogy majd egyszer bezárva kell élnie, s nem szívhat sohasem friss levegőt, vagy nem láthatja a napot. Az még a halálnál is rosszabb. Egy olyan életet végig vegetálni. Keserű, fémes íz tolul a nyelvére. Nem szereti.
A tudomány említése érdeklődést vált ki belőle. Amit a gnómtól várnak el, egy elf érdeklődési körét képviseli. Milyen érdekesek a sztereotípiák. Aztán egész sötét hangulatot vesz a mondandója a férfinak ismét. Nem mintha az egész élet napsütés, pufók kiscicák és kacagás lenne. Legfeljebb egy delíriumban élőnek. Nem talál jó szót, hogy erre mondjon valamit. A sajnálom kifejezéssel nem megy sokra, ha pedig ellenérzését fejezi ki a rabszolga tartók iránt, az is ostobaság lenne. Úgyhogy hallgat. Figyel. Nem gondol semmire. Hagyja, hogy a víz tovább vigye gondolatait, testének melegével együtt.
Barátjának említésére sóhajt egyet, mintha megkönnyebbülne egy tehertől.*
- Nem haragszol rá... *Jegyzi meg halkan. Ez az első, amit megfigyel a történet után. Megérthető, ahogy a harag is megérthető lenne. Butaság, de megérthető.
Bólint, aztán. Szemét a vízre és kezeire veti.*
- Igen. *Felel is rá. Mostanában elbizonytalanodik a fenti dolgokban. Azóta, hogy eljött a hegyekből és nincs az eszmék védő burka alatt. Látott egy pár új dolgot, ami kezdi megingatni azt a meggyőződését, hogy a szerzetesek jól csinálják e a dolgaikat oda fent. Néha tanácstalan, még nagy utat kell bejárnia, s úgy véli akkor sem lesz biztos abban amit tudni vél. Bólint ismét, majd a part felé fordul.*
- Megyek megszáradok. *Magyarázza tettét, majd ki is sétál a vízből, ha semmi nem állja az útját és az előbbi lapos sziklához és hátizsákjához sétál. Nedves testével felül, vigyázva, hogy a férfi botját ne vizezze össze vagy lökje fel.*
//Aregeor//
*Általános állapot a vidéken, hogy senkiben nem lehet megbízni. Ilyenkor részesíti előnyben Dhekäy is a lusta vándor arckifejezését. Első sorban viszont azt igyekszik tükrözni, hogy valóban nincsenek érzelmek a szívében, ha vannak, elrejti. A harag, meggondolatlan idegesség kirekesztése rossz hatással van pozitív érzelmeinek kimutatására is. Nem bánja, kevés van belőlük.
A bólintása után egy pár pillanatra leveszi róla a szemét. A vizet nézi, ahogy hullámokat kavarva kerüli ki az alakokat, majd folytatja útját lefelé. Eltévedni nem bűn, csak az, ha nem is akarnak visszatalálni. Vagy talán az sem. Nem a gnóm dolga eldönteni, hogy ki, hogyan gondolja helyesnek az útját.*
- Én úgy hallottam illúzió. *Teszi hozzá a szabadságról szóló beszédhez. Lassan emeli fel a fejét. Nem akarja hazugságokban ringatni magát. Mindenki tudja, hogy szabadság nem létezik. Mindenki viseli a földi kötelékek láncait magán.*
- Így van. *Helyesel.* Nem kell sok. De amíg itt van, addig használom, ami megadatott. *Mondja tovább, majd elhallgat egy ideig. Nem szeret azon töprengeni, hogy majd egyszer bezárva kell élnie, s nem szívhat sohasem friss levegőt, vagy nem láthatja a napot. Az még a halálnál is rosszabb. Egy olyan életet végig vegetálni. Keserű, fémes íz tolul a nyelvére. Nem szereti.
A tudomány említése érdeklődést vált ki belőle. Amit a gnómtól várnak el, egy elf érdeklődési körét képviseli. Milyen érdekesek a sztereotípiák. Aztán egész sötét hangulatot vesz a mondandója a férfinak ismét. Nem mintha az egész élet napsütés, pufók kiscicák és kacagás lenne. Legfeljebb egy delíriumban élőnek. Nem talál jó szót, hogy erre mondjon valamit. A sajnálom kifejezéssel nem megy sokra, ha pedig ellenérzését fejezi ki a rabszolga tartók iránt, az is ostobaság lenne. Úgyhogy hallgat. Figyel. Nem gondol semmire. Hagyja, hogy a víz tovább vigye gondolatait, testének melegével együtt.
Barátjának említésére sóhajt egyet, mintha megkönnyebbülne egy tehertől.*
- Nem haragszol rá... *Jegyzi meg halkan. Ez az első, amit megfigyel a történet után. Megérthető, ahogy a harag is megérthető lenne. Butaság, de megérthető.
Bólint, aztán. Szemét a vízre és kezeire veti.*
- Igen. *Felel is rá. Mostanában elbizonytalanodik a fenti dolgokban. Azóta, hogy eljött a hegyekből és nincs az eszmék védő burka alatt. Látott egy pár új dolgot, ami kezdi megingatni azt a meggyőződését, hogy a szerzetesek jól csinálják e a dolgaikat oda fent. Néha tanácstalan, még nagy utat kell bejárnia, s úgy véli akkor sem lesz biztos abban amit tudni vél. Bólint ismét, majd a part felé fordul.*
- Megyek megszáradok. *Magyarázza tettét, majd ki is sétál a vízből, ha semmi nem állja az útját és az előbbi lapos sziklához és hátizsákjához sétál. Nedves testével felül, vigyázva, hogy a férfi botját ne vizezze össze vagy lökje fel.*
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 12:47:40
Üzenet elküldve: 2017-05-24 12:47:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Azt tapasztalta élete során, hogy nem kifizetődő, ha mindenféle kósza érzelmek olvashatóak le arcáról, vagy vállnak láthatóvá szemeiben. Inkább amolyan rejtélyes, kiismerhetetlen figura típust szeretne kijátszani, mintsem egy kiszámítható, átlátszó fickót, akinek észjárása és tettei nyilvánvalóan kikövetkeztethetőek bárki számára.*
-Valóban. *bólogat szépen.* -Mondjuk úgy, hogy tízből kilenc még csak a fáradtságot sem veszi hozzá. Mind viseljük ezt a keresztet. *sóhajtozik, utalva arra, hogy bizony ő is eltéved néha. Halandók, így hát tévedhetnek, sőt talán még maguk az istenek is hoznak időnként téves döntést.*
-Szóval szabad akaratodból dönthetsz a jövődet illetően. Nincs is jobb érzés annál, mint szabadnak lenni! Egyetlen gond van ezzel. Hogy a szabadság hazugság. Mert noha most lehet, hogy mindketten annak érezzük magunkat, de a felsőbb hatalmak tábláján mi hangyányi bábok vagyunk. A szabadság röpke idő leforgása alatt elillanhat, dugába dőlhet. Elég neki egy háború is, nem kell sok.
*Kimondottan szélsőségesen vélekedik erről, amihez nyilván köze van a múltbéli történésekhez. Azokhoz, amik vele történtek. Fordított esetben biztos Dhekäy is hasonlóan gondolkodna. Ugyanis a legnagyobb csapás, a legborzasztóbb dolog nem más, mint valakit megfosztani a szabadságától!*
-Valahogy a testedzés sosem érdekelt, inkább a tudományos dolgok. A sors fintora, hogy kénytelen voltam állandó testedzést végezni, hiszen rabszolgaként mondanom sem kell, hogy dolgoztattak bennünket, mint a kutyákat. Nem, nem is... még annál is jobban.
*Roppant tapintatosan kezeli Dhekäy a helyzetet és nem kíváncsiskodik a részletekről. Hisz mindenki tudja mi következik olyankor, mikor leesik a szappan... ezt fölösleges kivesézni.*
-Volt egy nagyon jó barátom. Mármint nem úgy barátom. Ő sosem erőszakoskodott velem. Segített talpra állni, mikor összeestem a fájdalomtól. Segített talpra állni, mikor pengét szorítottam a torkomhoz. És megtanított küzdeni. Nevezhetjük mentornak. Megígérte, hogy amint szabad lesz eljön értem és kivált. Három éven át minden egyes nap vártam, vágyakoztam... de Almar nem jött el értem. Remélem, hogy életben van és boldog.
*Sosem tudja meg, hogy Almar miért nem jött el érte, de egy ideje már nem rágódik ezen. Mivel hosszú élet adatott meg számára, így ráér még mindenre választ kapni.*
-Rendes volt tőlük.
~Rendesek a Rendesek. Tehát vannak rendes Rendek, ahol rendesek a Rendek.~
-Ezzel is megadták a lehetőséget, hogy magad okulj a hibáidból.
//Dhekäy//
*Azt tapasztalta élete során, hogy nem kifizetődő, ha mindenféle kósza érzelmek olvashatóak le arcáról, vagy vállnak láthatóvá szemeiben. Inkább amolyan rejtélyes, kiismerhetetlen figura típust szeretne kijátszani, mintsem egy kiszámítható, átlátszó fickót, akinek észjárása és tettei nyilvánvalóan kikövetkeztethetőek bárki számára.*
-Valóban. *bólogat szépen.* -Mondjuk úgy, hogy tízből kilenc még csak a fáradtságot sem veszi hozzá. Mind viseljük ezt a keresztet. *sóhajtozik, utalva arra, hogy bizony ő is eltéved néha. Halandók, így hát tévedhetnek, sőt talán még maguk az istenek is hoznak időnként téves döntést.*
-Szóval szabad akaratodból dönthetsz a jövődet illetően. Nincs is jobb érzés annál, mint szabadnak lenni! Egyetlen gond van ezzel. Hogy a szabadság hazugság. Mert noha most lehet, hogy mindketten annak érezzük magunkat, de a felsőbb hatalmak tábláján mi hangyányi bábok vagyunk. A szabadság röpke idő leforgása alatt elillanhat, dugába dőlhet. Elég neki egy háború is, nem kell sok.
*Kimondottan szélsőségesen vélekedik erről, amihez nyilván köze van a múltbéli történésekhez. Azokhoz, amik vele történtek. Fordított esetben biztos Dhekäy is hasonlóan gondolkodna. Ugyanis a legnagyobb csapás, a legborzasztóbb dolog nem más, mint valakit megfosztani a szabadságától!*
-Valahogy a testedzés sosem érdekelt, inkább a tudományos dolgok. A sors fintora, hogy kénytelen voltam állandó testedzést végezni, hiszen rabszolgaként mondanom sem kell, hogy dolgoztattak bennünket, mint a kutyákat. Nem, nem is... még annál is jobban.
*Roppant tapintatosan kezeli Dhekäy a helyzetet és nem kíváncsiskodik a részletekről. Hisz mindenki tudja mi következik olyankor, mikor leesik a szappan... ezt fölösleges kivesézni.*
-Volt egy nagyon jó barátom. Mármint nem úgy barátom. Ő sosem erőszakoskodott velem. Segített talpra állni, mikor összeestem a fájdalomtól. Segített talpra állni, mikor pengét szorítottam a torkomhoz. És megtanított küzdeni. Nevezhetjük mentornak. Megígérte, hogy amint szabad lesz eljön értem és kivált. Három éven át minden egyes nap vártam, vágyakoztam... de Almar nem jött el értem. Remélem, hogy életben van és boldog.
*Sosem tudja meg, hogy Almar miért nem jött el érte, de egy ideje már nem rágódik ezen. Mivel hosszú élet adatott meg számára, így ráér még mindenre választ kapni.*
-Rendes volt tőlük.
~Rendesek a Rendesek. Tehát vannak rendes Rendek, ahol rendesek a Rendek.~
-Ezzel is megadták a lehetőséget, hogy magad okulj a hibáidból.
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 11:55:34
Üzenet elküldve: 2017-05-24 11:55:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Nem különböznek annyira az érzelmek kimutatásával kapcsolatban. Talán csak annyira, hogy ez a közömbösség a gnómnál nem lesz állandó, igyekszik valamilyen arckifejezést megszokni, ami nem negatív és nem is pozitív, de a közömbösségtől is távol áll. Nehéz lesz megtanulni. Bizalmat akar sugározni és jó akaratot, de azt sem akarja, hogy befolyásolhatónak higgyék. Bár az lenne a legkevesebb.
Lassan bólint a szavakra. Sokaknál jellemző az a fajta viselkedés. Együtt jár ez azzal is, hogy nem adják meg a választás lehetőségét. Ha az ő rendjének azon tagja, aki megtalálta, átsiklott volna felette, mert gnóm, most Dhekäy is máshol lenne. Azt nem tudja megítélni, hogy jobb vagy rosszabb lenne e az élete. Az biztos, hogy más. Különös gondolat.*
- Nehéz megtalálni a köztes állapotot. Sokan nem is próbálják. *Válaszolja erre.* Könnyű elveszni a közömbösség és az erőszakosság között. Én is sokszor eltévedek. *Folytatja ezzel, közben egyre a fekete ruhásokon gondolkozik. A sajátjai is mind feketében járnak, bár nem köpenyben és csuklyában, még sincs semmilyen rossz szándékuk. Ezt is felfogja beskatulyázásnak. A fekete viselet rossz arcúak egyenruhája.
Magasabbra emeli a fejét, s kicsit balra dönti, ahogy hallja a férfi mondatait. Helyeslően bólogat. Szépen fogalmazza meg, de ami fontosabb, igazul.*
- Ha vissza akarok menni, vissza megyek, ha nem akarok, akkor nem. Bezárni, nem zárhatnak, meghazudtolnák a tanaikat azzal. *Jelenti ki, nyugodt hangon.
Hogy hálás lehet e? Ezt nem tudja megerősíteni. Persze jó, hogy nem került ő is rab sorba, vagy nem került egy vallásos ideológia karmai közé. S az is jó, hogy megadták a lehetőséget neki, hogy maga döntsön életéről, meggyőződéséről, gondolatairól és nem helyette gondolkodjanak mások. Mert meg van a lehetősége, hogy elforduljon, s egy másik irányba nézzen, de úgy gondolja azzal nem menne semmire.*
- A test ereje és edzése nagyban segíti az elménket. Kitisztítja minden gondolattól, segít megtalálni a saját utunkat. *Közben lábát kénytelen jobban megvetni, s ki igazítani. Úgy gondolja még egy fertály óra és ki is sétálhat a szárazra.
Elismerés érzete keríti hatalmába, amikor látja, hogy az elf nagyon kevés érzelemmel képes beszélni azokról az időkről. Biztosra veszi, hogy ez nem volt mindég így, s ezt el is mondja a férfi. Dhekäy figyel, minden elhangzó szóra. Az ítélőképesség és a felismerés erős Aregeorban, s úgy néz ki az akarat is, hogy visszájára fordítsa a dolgokat. Kevesen képesek erre.*
- Igen. *Feleli egyszerűen, mikor az értékéről beszél.* Sejtem. *Teszi hozzá, kellemetlen szájízzel. Eztán ahelyett, hogy faggatná arról mit élt át akkoriban, inkább hanyagolja a témát. Nem éri meg kérdezgetni, s ezzel kockáztatni, hogy feltépjen régi sebeket. Sejti, hogy az elf legfeljebb eltűrné, de nem repesne tőle, ha ilyesmit firtatna a nő.*
- Vannak társaid? *Kérdez végül valami másra, de hasonlóan ide kapcsolódva. Arra lenne kíváncsi, hogy egyedül sikerült e legyűrnie a dühét, vagy volt valaki, aki segített. Érdekelné az is, hogy vajon meddig tudja apró szikraként tartani, s mikor fog ismét dúló tűzvésszé alakulni a haragja. Ezt gnóm felmenőitől örökölhette. A kutatás, az elemzés. Viszont nem akar a tudásért átgázolni mindenen.*
- Én a társaimra számíthattam, ha dacból vagy dühből letértem az ösvényről és egy olyan útra keveredtem, amit nem akartam járni. *Teszi hozzá, ha netán mégis rossz néven venné a másik a kérdését.* Nem tereltek vissza, nem rángattak át. Megvárták, míg magam kérem őket, hogy segítsenek megtalálni. *Kimondva is kétesen hangzik. De nem bánja. Ő tudja miről beszél, még ha ez az elfnek nem is lesz világos.
A levegőt kezdi nehéznek érezni maga körül.*
//Aregeor//
*Nem különböznek annyira az érzelmek kimutatásával kapcsolatban. Talán csak annyira, hogy ez a közömbösség a gnómnál nem lesz állandó, igyekszik valamilyen arckifejezést megszokni, ami nem negatív és nem is pozitív, de a közömbösségtől is távol áll. Nehéz lesz megtanulni. Bizalmat akar sugározni és jó akaratot, de azt sem akarja, hogy befolyásolhatónak higgyék. Bár az lenne a legkevesebb.
Lassan bólint a szavakra. Sokaknál jellemző az a fajta viselkedés. Együtt jár ez azzal is, hogy nem adják meg a választás lehetőségét. Ha az ő rendjének azon tagja, aki megtalálta, átsiklott volna felette, mert gnóm, most Dhekäy is máshol lenne. Azt nem tudja megítélni, hogy jobb vagy rosszabb lenne e az élete. Az biztos, hogy más. Különös gondolat.*
- Nehéz megtalálni a köztes állapotot. Sokan nem is próbálják. *Válaszolja erre.* Könnyű elveszni a közömbösség és az erőszakosság között. Én is sokszor eltévedek. *Folytatja ezzel, közben egyre a fekete ruhásokon gondolkozik. A sajátjai is mind feketében járnak, bár nem köpenyben és csuklyában, még sincs semmilyen rossz szándékuk. Ezt is felfogja beskatulyázásnak. A fekete viselet rossz arcúak egyenruhája.
Magasabbra emeli a fejét, s kicsit balra dönti, ahogy hallja a férfi mondatait. Helyeslően bólogat. Szépen fogalmazza meg, de ami fontosabb, igazul.*
- Ha vissza akarok menni, vissza megyek, ha nem akarok, akkor nem. Bezárni, nem zárhatnak, meghazudtolnák a tanaikat azzal. *Jelenti ki, nyugodt hangon.
Hogy hálás lehet e? Ezt nem tudja megerősíteni. Persze jó, hogy nem került ő is rab sorba, vagy nem került egy vallásos ideológia karmai közé. S az is jó, hogy megadták a lehetőséget neki, hogy maga döntsön életéről, meggyőződéséről, gondolatairól és nem helyette gondolkodjanak mások. Mert meg van a lehetősége, hogy elforduljon, s egy másik irányba nézzen, de úgy gondolja azzal nem menne semmire.*
- A test ereje és edzése nagyban segíti az elménket. Kitisztítja minden gondolattól, segít megtalálni a saját utunkat. *Közben lábát kénytelen jobban megvetni, s ki igazítani. Úgy gondolja még egy fertály óra és ki is sétálhat a szárazra.
Elismerés érzete keríti hatalmába, amikor látja, hogy az elf nagyon kevés érzelemmel képes beszélni azokról az időkről. Biztosra veszi, hogy ez nem volt mindég így, s ezt el is mondja a férfi. Dhekäy figyel, minden elhangzó szóra. Az ítélőképesség és a felismerés erős Aregeorban, s úgy néz ki az akarat is, hogy visszájára fordítsa a dolgokat. Kevesen képesek erre.*
- Igen. *Feleli egyszerűen, mikor az értékéről beszél.* Sejtem. *Teszi hozzá, kellemetlen szájízzel. Eztán ahelyett, hogy faggatná arról mit élt át akkoriban, inkább hanyagolja a témát. Nem éri meg kérdezgetni, s ezzel kockáztatni, hogy feltépjen régi sebeket. Sejti, hogy az elf legfeljebb eltűrné, de nem repesne tőle, ha ilyesmit firtatna a nő.*
- Vannak társaid? *Kérdez végül valami másra, de hasonlóan ide kapcsolódva. Arra lenne kíváncsi, hogy egyedül sikerült e legyűrnie a dühét, vagy volt valaki, aki segített. Érdekelné az is, hogy vajon meddig tudja apró szikraként tartani, s mikor fog ismét dúló tűzvésszé alakulni a haragja. Ezt gnóm felmenőitől örökölhette. A kutatás, az elemzés. Viszont nem akar a tudásért átgázolni mindenen.*
- Én a társaimra számíthattam, ha dacból vagy dühből letértem az ösvényről és egy olyan útra keveredtem, amit nem akartam járni. *Teszi hozzá, ha netán mégis rossz néven venné a másik a kérdését.* Nem tereltek vissza, nem rángattak át. Megvárták, míg magam kérem őket, hogy segítsenek megtalálni. *Kimondva is kétesen hangzik. De nem bánja. Ő tudja miről beszél, még ha ez az elfnek nem is lesz világos.
A levegőt kezdi nehéznek érezni maga körül.*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-24 09:09:12
Üzenet elküldve: 2017-05-24 09:09:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Szőke elfünk leginkább kifejezéstelenül szokott papolni, ritkán láthatóak rajta erős érzelmek jelei. Kicsit ahhoz hasonló, mikor az egyén mindenhez közömbösen áll hozzá, amolyan vállat vonva. Nem szeret hencegni akkor sem, ha okosat szól, elvégre is ha eljut a beszédpartner tudatáig, akkor nincs szüksége a pozitív megerősítésre.*
-Nyilván. Ettől szép ez, bár vannak, akiket ez zavar. Egyes egyének szeretnének mindenkit olyanná formálni, amilyennek ők elképzelik, hogy másoknak lenniük kellene. Leginkább az istenhívőkre jellemző ez.
*Lihanech várost jól ismeri, hiszen ott nőtt fel, bár elég hamar elhurcolták és még azóta sem tért vissza. A Lihanechi tóban viszont a nosztalgiázás kedvéért megmártózhat, ha elmegy a mágustoronyba. Most Aregeor nem érti, hogy Dhekäy mire érti önmaga hibáztatását, így csupán elkönyveli magában a hallottakat és lassan bólint egyet.*
-És, hogy saját magad győződj meg a világ dolgairól, a változásokról és az állandó körforgásról egyaránt. *viszi tovább a gnóm mondatát.* -Hmmm... ritka. Azt hinném, hogy az ilyen rendek sosem engednek el örökké. Elhitetik, de a lelked mélyén mindig is tudod, hogy a szabadság az egyik legnagyobb hazugság. Ha tényleg így van, ahogy mondod, akkor hálás lehetsz, amiért ilyen rendhez kerültél. Ez igaz! Igazad van. Ti, harcművész szerzetesek is arról vagytok ismertek, hogy roppant higgadtak, nyugodtak és szelídek vagytok, de egyáltalán nem gyöngék, sőt! Kimondottan erősek.
*Igazat szólt a gnóm, így Aregeor nem rest és ki is javítja magát. Ha nincs igaza, akkor nem lovalja bele magát a végtelenségig a helytelen álláspontjába. Felismerés.
Mikor a rabszolgaságáról beszél, akkor szinte mindig kiérezhető a hangjából a fájdalom enyhe szikrája. A düh tombol lelkében olyannyira, hogy azt érzi, a fenevad bármelyik pillanatban elszabadul. A gyermekkori sérelmek örökké billogot nyomnak az egyén lelkére. De volt ideje kezelni a dolgot, így a kis fájdalomszikrán kívül keveset mutat.*
-Igen... az voltam. Van más választásom? *pillant a gnómra.* -Többször is megpróbált felemészteni, de mindig sikerült felülkerekednem. Ami pedig nem öl meg, az erőssé tesz. Kíváncsi vagy, hogy miért voltam értékes? *kérdezi egy enyhe félmosollyal.* -Segítek, hogy magad is kitaláld. A testalkatom, hála a fajtámnak kecses. Mi elfek szépek vagyunk és általában szőkék. Képzelj el egy fiatal, kecses, szép, szőke elfet, összezárva és rabszolgaságban sínylődve a legrosszabb arcú népekkel, amit csak el tudsz képzelni. Sejted már, miért voltam túl értékes?
//Dhekäy//
*Szőke elfünk leginkább kifejezéstelenül szokott papolni, ritkán láthatóak rajta erős érzelmek jelei. Kicsit ahhoz hasonló, mikor az egyén mindenhez közömbösen áll hozzá, amolyan vállat vonva. Nem szeret hencegni akkor sem, ha okosat szól, elvégre is ha eljut a beszédpartner tudatáig, akkor nincs szüksége a pozitív megerősítésre.*
-Nyilván. Ettől szép ez, bár vannak, akiket ez zavar. Egyes egyének szeretnének mindenkit olyanná formálni, amilyennek ők elképzelik, hogy másoknak lenniük kellene. Leginkább az istenhívőkre jellemző ez.
*Lihanech várost jól ismeri, hiszen ott nőtt fel, bár elég hamar elhurcolták és még azóta sem tért vissza. A Lihanechi tóban viszont a nosztalgiázás kedvéért megmártózhat, ha elmegy a mágustoronyba. Most Aregeor nem érti, hogy Dhekäy mire érti önmaga hibáztatását, így csupán elkönyveli magában a hallottakat és lassan bólint egyet.*
-És, hogy saját magad győződj meg a világ dolgairól, a változásokról és az állandó körforgásról egyaránt. *viszi tovább a gnóm mondatát.* -Hmmm... ritka. Azt hinném, hogy az ilyen rendek sosem engednek el örökké. Elhitetik, de a lelked mélyén mindig is tudod, hogy a szabadság az egyik legnagyobb hazugság. Ha tényleg így van, ahogy mondod, akkor hálás lehetsz, amiért ilyen rendhez kerültél. Ez igaz! Igazad van. Ti, harcművész szerzetesek is arról vagytok ismertek, hogy roppant higgadtak, nyugodtak és szelídek vagytok, de egyáltalán nem gyöngék, sőt! Kimondottan erősek.
*Igazat szólt a gnóm, így Aregeor nem rest és ki is javítja magát. Ha nincs igaza, akkor nem lovalja bele magát a végtelenségig a helytelen álláspontjába. Felismerés.
Mikor a rabszolgaságáról beszél, akkor szinte mindig kiérezhető a hangjából a fájdalom enyhe szikrája. A düh tombol lelkében olyannyira, hogy azt érzi, a fenevad bármelyik pillanatban elszabadul. A gyermekkori sérelmek örökké billogot nyomnak az egyén lelkére. De volt ideje kezelni a dolgot, így a kis fájdalomszikrán kívül keveset mutat.*
-Igen... az voltam. Van más választásom? *pillant a gnómra.* -Többször is megpróbált felemészteni, de mindig sikerült felülkerekednem. Ami pedig nem öl meg, az erőssé tesz. Kíváncsi vagy, hogy miért voltam értékes? *kérdezi egy enyhe félmosollyal.* -Segítek, hogy magad is kitaláld. A testalkatom, hála a fajtámnak kecses. Mi elfek szépek vagyunk és általában szőkék. Képzelj el egy fiatal, kecses, szép, szőke elfet, összezárva és rabszolgaságban sínylődve a legrosszabb arcú népekkel, amit csak el tudsz képzelni. Sejted már, miért voltam túl értékes?
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:44:55
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:44:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aregeor//
*Amíg az elf beszél, ő figyeli. Nem csak a szemét, de főleg azt és annak minden változását, ha van egyáltalán benne olyasmi. Sokaknál előfordul. Kissé megkönnyebbül, hogy nem egy erőszakos valaki bóklászott éppen erre. Rossz vége is lehetett volna. Habár Dhekäy annak is esélyt adott volna, aztán vagy ő vagy a másik valaki fájó emlékkel gazdagodott volna. Vagy mind a ketten.*
- Jó meglátás. *Válaszol, szomorkásan nyugodt hangján. Már ha mindenki így gondolkodna, legalább így, szebb hely lenne ez a világ. Semmi sem lehet tökéletes, ezen felül. A mindig szóra lassan bólint, szemeit egy kicsit levéve a beszélőről és a vízre irányítva, mintha most akarná meggyászolni az ártatlan halottakat, akiket bedarálnak a zsarnokok.
Aztán felnéz, egy ideig nem érti miért mondja azt a férfi amit, hogy ez látszik e rajta, nem tudná megmondani.*
- Egyenlőek vagyunk, halandók, de mások a nézeteink. Lihanech város a legközelebbi közösség. *Mondja halkan.* Ez... az én hibám, nem a társaimé. *Vallja bea szó használatának bűnét. Aztán csendben marad egy ideig, majd inkább mással folytatja. Nem szereti kinyilatkoztatni tudatlanságát.*
- Azért vagyok itt, hogy saját szememmel lássam ezt a vidéket. *Nem érzi sértve magát, hiszen most mondta el az elf, hogy ő másképpen ismeri a szerzeteseket. A gnóm pedig eddig nem is igyekezett kijavítani. Lassan beszél, nem mentegetőzik.*
- Nem élünk burokban. Akkor mész és jössz, amikor akarsz. *Feleli. Nincs büntetés, mondja ezáltal, és nem is azért jött ide, mert száműzték volna.*
- Együtt élünk, dolgozunk, a saját és egymás életéért. Nem büntetjük egymást.
*Néz fel őszintén, szinte már bocsánatkérő tekintettel. Úgy érzi elveszíti az egyensúlyt elméje felett, de ez jó dolog. Azért jött ki a megszokott közegből, hogy ezt gyakorolni tudja.*
- Nem mindenki gyenge, aki szelíd. *Lebegteti meg egy gyenge szellő kissé nedves arcába lógó tincsét. Szikla szilárd, mozdulatlan arcot vesz fel.
Végig hallgatja amit mond Aregeor. Természetes. A mohóság a mozgató rugója ezeknek a rendeknek. Ha nem lenne a földön önzés és hatalomvágy, nem lenne, aki hajbókoljon a magasabb rendű lényeknek. A rossz gondolatok viszont azt suttogják, hogy még akkor is megváltoztatnák a lakókat. Kinyitnák szemük előtt a kincses ládát, elhúznák a mézes madzagot és ők ráharapnának.
Bólintással felel a végén, majd a kérdésére kap választ. Többet is, mint amire számított. Kifejezéstelen arccal fogadja az információt a férfi múltjáról. Szemei viszont nem szakadnak el az elf tekintetétől. Kíváncsi, hogy mennyire változik, amikor az élete ezen részéről beszél. Nem tudja mit kellene látnia rajta. Már a tény, hogy könnyedén beszél erről, egészen érdekes.*
- Rabszolga voltál. *Hangzik egy kicsit kérdésnek, de inkább saját magának való közlésnek. ~Értékes rabszolga.~ Ismétli a fejében a szavakat. Különös. Furcsa érzés keríti hatalmába. Még sosem beszélt olyannal, akinek ilyen súlyos múltja volt.*
- És ezek után... el tudod fogadni? *Furcsállja, hogy mennyire nehéz megfogalmaznia a kérdést. Egyszerre akar megkérdezni több dolgot, mégis fék foglya a nyelvét, nehogy kigördüljön rajta minden. Észben kell tartania, hogy nem sértheti meg, nem éri meg azért, hogy tudást szerezzen.*
//Aregeor//
*Amíg az elf beszél, ő figyeli. Nem csak a szemét, de főleg azt és annak minden változását, ha van egyáltalán benne olyasmi. Sokaknál előfordul. Kissé megkönnyebbül, hogy nem egy erőszakos valaki bóklászott éppen erre. Rossz vége is lehetett volna. Habár Dhekäy annak is esélyt adott volna, aztán vagy ő vagy a másik valaki fájó emlékkel gazdagodott volna. Vagy mind a ketten.*
- Jó meglátás. *Válaszol, szomorkásan nyugodt hangján. Már ha mindenki így gondolkodna, legalább így, szebb hely lenne ez a világ. Semmi sem lehet tökéletes, ezen felül. A mindig szóra lassan bólint, szemeit egy kicsit levéve a beszélőről és a vízre irányítva, mintha most akarná meggyászolni az ártatlan halottakat, akiket bedarálnak a zsarnokok.
Aztán felnéz, egy ideig nem érti miért mondja azt a férfi amit, hogy ez látszik e rajta, nem tudná megmondani.*
- Egyenlőek vagyunk, halandók, de mások a nézeteink. Lihanech város a legközelebbi közösség. *Mondja halkan.* Ez... az én hibám, nem a társaimé. *Vallja bea szó használatának bűnét. Aztán csendben marad egy ideig, majd inkább mással folytatja. Nem szereti kinyilatkoztatni tudatlanságát.*
- Azért vagyok itt, hogy saját szememmel lássam ezt a vidéket. *Nem érzi sértve magát, hiszen most mondta el az elf, hogy ő másképpen ismeri a szerzeteseket. A gnóm pedig eddig nem is igyekezett kijavítani. Lassan beszél, nem mentegetőzik.*
- Nem élünk burokban. Akkor mész és jössz, amikor akarsz. *Feleli. Nincs büntetés, mondja ezáltal, és nem is azért jött ide, mert száműzték volna.*
- Együtt élünk, dolgozunk, a saját és egymás életéért. Nem büntetjük egymást.
*Néz fel őszintén, szinte már bocsánatkérő tekintettel. Úgy érzi elveszíti az egyensúlyt elméje felett, de ez jó dolog. Azért jött ki a megszokott közegből, hogy ezt gyakorolni tudja.*
- Nem mindenki gyenge, aki szelíd. *Lebegteti meg egy gyenge szellő kissé nedves arcába lógó tincsét. Szikla szilárd, mozdulatlan arcot vesz fel.
Végig hallgatja amit mond Aregeor. Természetes. A mohóság a mozgató rugója ezeknek a rendeknek. Ha nem lenne a földön önzés és hatalomvágy, nem lenne, aki hajbókoljon a magasabb rendű lényeknek. A rossz gondolatok viszont azt suttogják, hogy még akkor is megváltoztatnák a lakókat. Kinyitnák szemük előtt a kincses ládát, elhúznák a mézes madzagot és ők ráharapnának.
Bólintással felel a végén, majd a kérdésére kap választ. Többet is, mint amire számított. Kifejezéstelen arccal fogadja az információt a férfi múltjáról. Szemei viszont nem szakadnak el az elf tekintetétől. Kíváncsi, hogy mennyire változik, amikor az élete ezen részéről beszél. Nem tudja mit kellene látnia rajta. Már a tény, hogy könnyedén beszél erről, egészen érdekes.*
- Rabszolga voltál. *Hangzik egy kicsit kérdésnek, de inkább saját magának való közlésnek. ~Értékes rabszolga.~ Ismétli a fejében a szavakat. Különös. Furcsa érzés keríti hatalmába. Még sosem beszélt olyannal, akinek ilyen súlyos múltja volt.*
- És ezek után... el tudod fogadni? *Furcsállja, hogy mennyire nehéz megfogalmaznia a kérdést. Egyszerre akar megkérdezni több dolgot, mégis fék foglya a nyelvét, nehogy kigördüljön rajta minden. Észben kell tartania, hogy nem sértheti meg, nem éri meg azért, hogy tudást szerezzen.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-05-23 16:40:37
Üzenet elküldve: 2017-05-23 16:40:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dhekäy//
*Aregeor sem jön zavarba, ha bámulják. Volt ő már élete során ruha nélkül olyan helyzetekbe, ami ehhez képest sétagalopp. Most ruhában van, ráadásul egy nő előtt, nem pedig kanos férfiak mellett egy cellában, ahol a szőke haj nem éppen előnyös.
Dhekäy igen bölcs, tipikusan jellemző rá az a szerzetesi jellem, ami a szerzetesek jellemzője.*
~Na ezt jól megaszontam magamnak...~
-Ostobaság, vagy kegyes hazugság. Sosem voltam előítéletes. Nálam mindenki a nulláról indul, nem pedig mínuszból, és onnan építkezhet szépen felfelé. Az általános sztereotípiáknak hódolni ostobaság, hiszen minden fajnál vannak jók és rosszak, kik fenntartják az egyensúlyt.
~Teysus jól munkálkodik.~
-Nem csak többnyire, hanem mindig. Ilyen a világ.
*A világ, ami egyébként teljesen jól működik, legalábbis Aregeor szerint. Nyilván aki más nézeteket vall, annak nem, vagy kevésbé működik jól.*
-Mások... *ismétli a szót.* -Ez is előítélet, nem? *kérdezi egy félmosollyal.* -Előítélet, amit a rended vénjei kitaláltak és azóta fenntartják. Ez a tipikus nem lát túl az orrán mentalitás, bár lehet tévedek... időnként megesik. De te mégis itt vagy és most velem csevegsz. Ezért máglyahalál jár a rendednél, vagy főbenjáró bűnt követsz el? *kérdezi és egy halovány gúny érezhető hangjában.*
-A szelíd és gyönge szenved, a határozott és erős életben marad. *hozza fel ismételten a példát az élni és élni hagyni elv ellen.*
-Hogyne kértek volna! Mindenki fohászkodik valamiért az istenekhez. Hatalmat, erőt, sereget... hogy a világot sötétségbe taszítsák. De gyanítom, hogy szadista élvezetből is öltek.
*Dhekäy kérdésére megcsóválja fejét, amire néhány kósza vizes, szőke tincs az arcára tapad.*
-Nem, de testközelből láttam őket, amint összecsapnak egy ellenlábas, harcosokból álló csapattal. Mikor Wegtorenben rabszolgaként sínylődtem gyakran jöttek a fekete köpenyesek, így hívtuk őket, hogy rabszolgákat vegyenek és vigyenek el magukkal. Olykor sikerrel jártak, de szerencsémre én nem kerültem terítékre. Annál értékesebb voltam.
//Dhekäy//
*Aregeor sem jön zavarba, ha bámulják. Volt ő már élete során ruha nélkül olyan helyzetekbe, ami ehhez képest sétagalopp. Most ruhában van, ráadásul egy nő előtt, nem pedig kanos férfiak mellett egy cellában, ahol a szőke haj nem éppen előnyös.
Dhekäy igen bölcs, tipikusan jellemző rá az a szerzetesi jellem, ami a szerzetesek jellemzője.*
~Na ezt jól megaszontam magamnak...~
-Ostobaság, vagy kegyes hazugság. Sosem voltam előítéletes. Nálam mindenki a nulláról indul, nem pedig mínuszból, és onnan építkezhet szépen felfelé. Az általános sztereotípiáknak hódolni ostobaság, hiszen minden fajnál vannak jók és rosszak, kik fenntartják az egyensúlyt.
~Teysus jól munkálkodik.~
-Nem csak többnyire, hanem mindig. Ilyen a világ.
*A világ, ami egyébként teljesen jól működik, legalábbis Aregeor szerint. Nyilván aki más nézeteket vall, annak nem, vagy kevésbé működik jól.*
-Mások... *ismétli a szót.* -Ez is előítélet, nem? *kérdezi egy félmosollyal.* -Előítélet, amit a rended vénjei kitaláltak és azóta fenntartják. Ez a tipikus nem lát túl az orrán mentalitás, bár lehet tévedek... időnként megesik. De te mégis itt vagy és most velem csevegsz. Ezért máglyahalál jár a rendednél, vagy főbenjáró bűnt követsz el? *kérdezi és egy halovány gúny érezhető hangjában.*
-A szelíd és gyönge szenved, a határozott és erős életben marad. *hozza fel ismételten a példát az élni és élni hagyni elv ellen.*
-Hogyne kértek volna! Mindenki fohászkodik valamiért az istenekhez. Hatalmat, erőt, sereget... hogy a világot sötétségbe taszítsák. De gyanítom, hogy szadista élvezetből is öltek.
*Dhekäy kérdésére megcsóválja fejét, amire néhány kósza vizes, szőke tincs az arcára tapad.*
-Nem, de testközelből láttam őket, amint összecsapnak egy ellenlábas, harcosokból álló csapattal. Mikor Wegtorenben rabszolgaként sínylődtem gyakran jöttek a fekete köpenyesek, így hívtuk őket, hogy rabszolgákat vegyenek és vigyenek el magukkal. Olykor sikerrel jártak, de szerencsémre én nem kerültem terítékre. Annál értékesebb voltam.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057