//Nem várt találkozás//
*Kicsit furcsának találja, hogy most, hogy eljutottak végre a város közelébe, és Valea előre is sietett, a félvér lány nem igyekszik megszabadulni a társaságától, és még segítségét is felajánlja neki, de persze nem bánja, hogy nem kell egyedül bolyongania és keresgélni a piacot.
Persze azt sem igazán érti, hogy ahhoz képest, hogy elvileg már Artheniorban vannak, nemrég még egy tisztáson voltak, most pedig egy folyó partján sétálnak. Épületeket, vagy bármi olyasmit, ami városra emlékeztetné, csak távolabb lát, de ami azt illeti most már nem siet különösebben.*
- Elég sokat tudnék mesélni. Bár nem egy helyről jöttem. Nem úgy, ahogy te gondod szerintem. Én és a családom folyton úton voltunk. Ezért is szeretnék kicsit egy helyben lenni. *mondja kissé kitérve a válasz elől, szándékosan nem használva egykori önmagukra a horda szót, noha pontosan tudja, hogy a családnál sokkal inkább képes lenne vele a valóságot lefesteni.
Erről az egészről valahogyan még sem szeretne beszélni. Nem mintha olyan nagy és hatalmas titkokat tudna kiadni saját népéről, vagy nem mintha valaha is kiderülne, hogy miket mondott és kinek. (Ha pedig mégis, Neranie nyilván amúgy sem tudna sokat kezdeni a tőle kapott információkkal.) Továbbra sem nagyon hiszi, hogy egykori törzsének útjai valaha is még keresztezni fogják az övét, ha pedig mégis, akkor nyilván nem az lesz az első, amit kérdezni fognak tőle, hogy kivel beszélt, és miért. Mégis úgy van vele, hogy a múlt az múlt, amin felesleges rágódni, még akkor is, ha még az előző éjszaka is nagyon is jelen volt.*
- Azt elhiszem. *bólint aztán a lány szavaira.*
- Nem szokásunk csak úgy idegenekkel barátkozni. *ismeri el.* Én viszont itt akarok élni a városban, így pedig úgy is muszáj lesz másokkal is beszélnem.
- Persze biztosan itt is élnek orkok, de sok mindenki más is. És nem azért jöttem el pont a sajátjaim közül, hogy ha már eddig eljutottam, akkor csak az ő társaságukat keressem. *teszi hozzá, és ezen el is tűnődik kicsit. Lehet, hogy így is közlékenyebb volt eddig, mint kellett volna, de megint csak ugyanoda jut vissza gondolatban, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy.
Nyilván eléggé behatárolja lehetőségeit itt, hogy "csak" egy ork, aki nem képes olvasni az emberek betűit, mégis otthon csak egyfajta jövő állhatott előtte. Itt ellenben csak rajta múlik majd, hogy mit kezd az életével. Vagy legalábbis nagyobb mértékben fog rajta múlni, mint ahogyan otthon múlt volna.*
- Mennyire ismered amúgy ezt a várost? *kérdi már csak azért is, hogy ezúttal ne ő legyen az, akit kérdeznek.*
- Itt élsz, vagy csak úgy jártál erre valaha?
*Ugyan nem számít hosszas mesére és élettörténetre, azért arra kíváncsi, hogy a másik lány mennyire ismerős errefelé. Mondjuk az így is biztos, hogy nála sokkal többet tud erről a városról.*
- Gondolom előbbi. *önti szavakba egyik reményét a sok közül. Eléggé leegyszerűsítené az első napját itt, ha a szellemek olyasvalakit vetettek volna az útjába, aki nem csak úgy véletlenül járt erre párszor.
A következő pillanatban aztán olyan hirtelen torpan meg, mintha falba ütközött volna. Kékesszürke szemeivel a távolba mered, és még a levegőbe is beleszagol, mint egy kutya, nem mintha érezne bármit, amitől okosabb lesz. Mégis, valahogy elég kellemetlen, rossz előérzet szállja meg hirtelen, mintha a szellemek akarnák figyelmeztetni valamire.*
- Szerinted azok ott micsodák? *nyújtja ki kezét, hogy a tőlük távolabb az égre emelkedő füstoszlopok felé mutathasson vele.*
- Nem hiszem, hogy nagy tábortüzek lennének. De valami biztos nagyon lángol arrafelé...