Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-04 21:03:39
Üzenet elküldve: 2013-10-04 21:03:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Valeria Amana, Syrinx Aetherae//
*Látványosan felhúzza a szemöldökét a hang hallatán, majd arra fordul, amerről hallani vélte. De rögtön vissza is ereszti a helyére ereszti, amint meglátja a két gyönyörű női alakot. A szőke hajú hölgy rögtön felkelti az érdeklődését bájos mosolyával és csillogó tekintetével, de látszólag sajnos még túl fiatal ahhoz, hogy udvaroljon neki.*
- Egy értékes nő többet érdemel, mint egy régi kopott ládika.
*Válaszolja, majd az ajkai féloldalas mosolyba húzódnak. Közelebb megy pár lépéssel, a testét közben kihúzza, fejét felemeli. Mikor megáll újra megszólal.*
- Biztosan van valaki, aki elkényezteti magát szebbnél szebb ajándékokkal, mint az a ládika.
*Látványosan felhúzza a szemöldökét a hang hallatán, majd arra fordul, amerről hallani vélte. De rögtön vissza is ereszti a helyére ereszti, amint meglátja a két gyönyörű női alakot. A szőke hajú hölgy rögtön felkelti az érdeklődését bájos mosolyával és csillogó tekintetével, de látszólag sajnos még túl fiatal ahhoz, hogy udvaroljon neki.*
- Egy értékes nő többet érdemel, mint egy régi kopott ládika.
*Válaszolja, majd az ajkai féloldalas mosolyba húzódnak. Közelebb megy pár lépéssel, a testét közben kihúzza, fejét felemeli. Mikor megáll újra megszólal.*
- Biztosan van valaki, aki elkényezteti magát szebbnél szebb ajándékokkal, mint az a ládika.
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-04 20:17:38
Üzenet elküldve: 2013-10-04 20:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Valeria Amana, Lénerd Ahlla//
*A leányzó elkomorodását látva úgy határoz, taktikát vált. Valószínűleg nem lenne még alkalmas pedzegetni a múltját a hölgyeménynek, így nem is próbálkozik meg ezzel. Helyette inkább az útitársakra vonatkozó megjegyzésre reagál egy szívélyes mosoly keretében.*
- Pont ugyanannyira, mint amennyire én érdekes lehetek, kedves Valeria! - *kacag fel röviden.
A kis kitérés a kérdése elől kissé meglepi, és valahol mélyen, felháborítja. Hozzá van szokva, hogy ő irányítja a beszélgetés fonalát, hogyha nőkkel beszél és tőle senki nem kérdez semmi olyat, amiről Ő nem akar szólni. A férfiak esetében teljesen más a helyzet. Ott szoktak jönni a körmönfont mondatok, a kis füllentések, a bájos mosolyok, és az oldalról kissé megszorított keblek, melytől minden kérdést rögtön elfelednek az iszákos zsoldosok, és melytől még a legvitézebb lovagok is nyelni kényszerülnek. Mégis egy kedves mosoly terül szét az arcán, bár a helyzet számára igen szokatlan.*
- Hát, nem is tudom, mit is mesélhetnék… A tenger csodás, és napsütötte, és ahogy az alkonyi Nap veresre festi a vizeket, az apró habok mintha csipkébe öltöztetnék a napkorongot! Ilyenkor már sárosak az utak, csatakosak a paripák, és a hegyeket vastag hótakaró fedi, mely már lassan megindul a hegyek lába felé, és végül elborítja a mezőket és a legelőket. Párával telnek fel az istállók… - *mereng el ő is egy pillanatra hazájának lefestése közben.* - Csodás vidék, mondhatom!
*Mesélt is, meg nem is, és ez így a jó. Széles, kedves mosollyal fordul Valeria felé.*
- De ez legalább annyira lenyűgöző! - *tereli vissza a leányzó gondolatait a Levegő Városa felé. Nem teszi szóvá az ígéretet, reméli, hogy megoldódik a hölgyemény nyelve.
Tekintete egy kis ideig megpihen a másik nő arcán, majd tovább vándorol a homokos partszakaszra. Szemébe egy igen jól öltözött, elegáns úr sziluettje ötlik, ki kezében valamit tartva áll a folyó partján.
Nem kissé keltette fel az érdeklődését a furcsa szerzet a nyomorgók közt, így óvatosan úgy irányítja lépteit, hogy közelebb húzza Valeriát az alakhoz, persze, nem túl feltűnően, lehetőleg gyanútlanul hagyva a leányzót. Jobban meg akarja szemlélni, hogy mit tart az ujjai között a nemes úr.
Nem is kell sokáig várnia, ugyanis a dobozka elrugaszkodik a férfi kezéből, és hangos csobbanással elmerül a folyó ölén.*
~Vajon mi lehetett benne? ~ *merül fel benne az önkéntelen gondolat, és mivel csak egy módját ismeri annak, hogy ezt megtudja – mégpedig azt, hogy kihúzza a férfiból - így hangosan odakiált a magányosan álldogáló alaknak.*
- Hát tudja, uram, kár volt azért a remekbe szabott ládikáért! Bizonyára sok hölgyet boldoggá tehetett volna egy ilyen aprósággal! - *amennyiben a férfi feléjük néz, csábos mosolyt varázsol ajkaira, tekintete pajkosan csillog, majd szemét kissé félszeg módon lesüti.
Nem mutatja jelét annak, hogy meg akar állni, csupán kuncog, és Val füléhez hajol, mintha bizalmas barátnőjének suttogna.*
- Most figyelj, ide fog jönni!
*A férfiak kiszámíthatóak, és ha igaza van, akkor a női páros felkeltette az úr érdeklődését annyira, hogy végleg hátat fordítson a dobozkájának.*
A hozzászólás írója (Syrinx Aetherae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.04 20:21:08
*A leányzó elkomorodását látva úgy határoz, taktikát vált. Valószínűleg nem lenne még alkalmas pedzegetni a múltját a hölgyeménynek, így nem is próbálkozik meg ezzel. Helyette inkább az útitársakra vonatkozó megjegyzésre reagál egy szívélyes mosoly keretében.*
- Pont ugyanannyira, mint amennyire én érdekes lehetek, kedves Valeria! - *kacag fel röviden.
A kis kitérés a kérdése elől kissé meglepi, és valahol mélyen, felháborítja. Hozzá van szokva, hogy ő irányítja a beszélgetés fonalát, hogyha nőkkel beszél és tőle senki nem kérdez semmi olyat, amiről Ő nem akar szólni. A férfiak esetében teljesen más a helyzet. Ott szoktak jönni a körmönfont mondatok, a kis füllentések, a bájos mosolyok, és az oldalról kissé megszorított keblek, melytől minden kérdést rögtön elfelednek az iszákos zsoldosok, és melytől még a legvitézebb lovagok is nyelni kényszerülnek. Mégis egy kedves mosoly terül szét az arcán, bár a helyzet számára igen szokatlan.*
- Hát, nem is tudom, mit is mesélhetnék… A tenger csodás, és napsütötte, és ahogy az alkonyi Nap veresre festi a vizeket, az apró habok mintha csipkébe öltöztetnék a napkorongot! Ilyenkor már sárosak az utak, csatakosak a paripák, és a hegyeket vastag hótakaró fedi, mely már lassan megindul a hegyek lába felé, és végül elborítja a mezőket és a legelőket. Párával telnek fel az istállók… - *mereng el ő is egy pillanatra hazájának lefestése közben.* - Csodás vidék, mondhatom!
*Mesélt is, meg nem is, és ez így a jó. Széles, kedves mosollyal fordul Valeria felé.*
- De ez legalább annyira lenyűgöző! - *tereli vissza a leányzó gondolatait a Levegő Városa felé. Nem teszi szóvá az ígéretet, reméli, hogy megoldódik a hölgyemény nyelve.
Tekintete egy kis ideig megpihen a másik nő arcán, majd tovább vándorol a homokos partszakaszra. Szemébe egy igen jól öltözött, elegáns úr sziluettje ötlik, ki kezében valamit tartva áll a folyó partján.
Nem kissé keltette fel az érdeklődését a furcsa szerzet a nyomorgók közt, így óvatosan úgy irányítja lépteit, hogy közelebb húzza Valeriát az alakhoz, persze, nem túl feltűnően, lehetőleg gyanútlanul hagyva a leányzót. Jobban meg akarja szemlélni, hogy mit tart az ujjai között a nemes úr.
Nem is kell sokáig várnia, ugyanis a dobozka elrugaszkodik a férfi kezéből, és hangos csobbanással elmerül a folyó ölén.*
~Vajon mi lehetett benne? ~ *merül fel benne az önkéntelen gondolat, és mivel csak egy módját ismeri annak, hogy ezt megtudja – mégpedig azt, hogy kihúzza a férfiból - így hangosan odakiált a magányosan álldogáló alaknak.*
- Hát tudja, uram, kár volt azért a remekbe szabott ládikáért! Bizonyára sok hölgyet boldoggá tehetett volna egy ilyen aprósággal! - *amennyiben a férfi feléjük néz, csábos mosolyt varázsol ajkaira, tekintete pajkosan csillog, majd szemét kissé félszeg módon lesüti.
Nem mutatja jelét annak, hogy meg akar állni, csupán kuncog, és Val füléhez hajol, mintha bizalmas barátnőjének suttogna.*
- Most figyelj, ide fog jönni!
*A férfiak kiszámíthatóak, és ha igaza van, akkor a női páros felkeltette az úr érdeklődését annyira, hogy végleg hátat fordítson a dobozkájának.*
A hozzászólás írója (Syrinx Aetherae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.04 20:21:08
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-04 19:46:40
Üzenet elküldve: 2013-10-04 19:46:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*Sikerül elkomolyodnia és csak a fejét csóválja a kérdésre.*
- Igazán nem érdekes. - *mondja és elmosolyodik.* - Nos, tudom, hogy; hm. Érdekes útitársnak tűnhetek. De rá se rántson. -
*eléggé megdöbben, amikor a nő belekarol. Elgondolkodik rajta, honnan jöhetett, és vajon milyen élete lehetett. Megdöbbenésén gyorsan túlteszi magát, és egy kérdést intéz Syrinxhez.*
- Megkérhetem, hogy meséljen valamit, amíg kutyagolunk? Mindig szeretek új tájakról hallani. Aztán én is elmesélhetem eddigi itteni tapasztalataimat.
*Különös kettősük megindul a part homokján. Valer szemügyre veszi a homokot, és az a különös kérdés merül fel benne, hogy vajon hogy ismerheti a homok szót, amikor még sosem járt homokos talajon. "Végül is a patakparton is előfordulhat iszapos homok, ami nem annyira homokállagú. Elvégre ez is egy folyópart, nem tenger. csupa ostoba gondolatom van ma." Ezzel le is tesz róla, hogy a másik elé tárja a kérdést.*
*Sikerül elkomolyodnia és csak a fejét csóválja a kérdésre.*
- Igazán nem érdekes. - *mondja és elmosolyodik.* - Nos, tudom, hogy; hm. Érdekes útitársnak tűnhetek. De rá se rántson. -
*eléggé megdöbben, amikor a nő belekarol. Elgondolkodik rajta, honnan jöhetett, és vajon milyen élete lehetett. Megdöbbenésén gyorsan túlteszi magát, és egy kérdést intéz Syrinxhez.*
- Megkérhetem, hogy meséljen valamit, amíg kutyagolunk? Mindig szeretek új tájakról hallani. Aztán én is elmesélhetem eddigi itteni tapasztalataimat.
*Különös kettősük megindul a part homokján. Valer szemügyre veszi a homokot, és az a különös kérdés merül fel benne, hogy vajon hogy ismerheti a homok szót, amikor még sosem járt homokos talajon. "Végül is a patakparton is előfordulhat iszapos homok, ami nem annyira homokállagú. Elvégre ez is egy folyópart, nem tenger. csupa ostoba gondolatom van ma." Ezzel le is tesz róla, hogy a másik elé tárja a kérdést.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-03 21:24:08
Üzenet elküldve: 2013-10-03 21:24:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Miután faragatlan bunkóként lelépett a fogadóból és otthagyta új ismerősét hazaszaladt, hogy megkeresse a levelet. Még a helyén volt, ez pedig hatalmas szerencséje, hiszen ha a házvezetőnője megtalálja, akkor neki vége. Nem olyan régóta dolgozik nála, és az a nő bármire képes lenne egy kis pénz fejében. Azt sem tudja, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy nem dobja ki azonnal. Szóval most itt van, a folyóparton, kezében az apró dobozkával, amiben a levél lapult. Odasétál folyóhoz, és jó messzire behajítja annak vizébe.*
"Így jó lesz, itt nem fogja megtalálni senki sem. Nem lesz többé gondom rá."
"Így jó lesz, itt nem fogja megtalálni senki sem. Nem lesz többé gondom rá."
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-03 20:10:38
Üzenet elküldve: 2013-10-03 20:10:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Valeria Amana//
*A finom pirulás elégedettséggel tölti el, de nem bízza el magát tőle. Elég sok nemes asszonnyal találkozott már ahhoz, hogy tudja, ez csak egy hajszálrepedés a vastag jégpáncélon. Ennél több kell a bizalomhoz.*
- Nem? - *kérdez vissza, kis fokú meglepettséget csempészve a hangjába.*
~Ez elég sejthető volt, tündérem ~ *fut át fején a gondolat, de nem hagyja, hogy ez bármilyen formában is befolyásolja vonásait.*
- Mindegy, minden bizonnyal ismerősebb, mint én - *jegyzi meg egy szélesebb mosoly kíséretében.* - Meséljen nekem a Levegő városáról, legyen olyan szíves!
*Hangjába lelkesedés szökik, hisz ha nem is sokkal tájékozottabb a leány, de az a kevés információ is roppant értékes most a számára. No, nem erőszakos a kérés, csupán megtelt őszinte izgatottságának halovány foszlányaival. Szemei felragyognak, ajkára őszinte, felszabadult mosoly költözik.
A fogadó említésére kissé felvonja szemöldökét. Nagyszerű hír, legalább nem magának kellene mosnia és főznie, ritka módon nem szereti.*
- Ez remekül hangzik, kedves Valeria! - *csillan fel ismét a lelkesedés viharának villáma tekintetében, merev tartása meglazul egy cseppet, ahogy izgatottan lábujjhegyre emelkedik, majd vissza is érkezik a talpára, ahogy meghallja a következő mondatot.*
- Meglepődnék, ha több napi útba kerülne eme város keresztülszelése – *emeli fel kissé megrökönyödötten a szemöldökét.
Ezt az emelkedést csak tovább fokozza, hogy Valeria először kuncogni, majd nevetni kezd. Ajkaira illedelmes félmosolyt húz, ahogy nézi a leány – igen, már biztos hogy nem nő, csak egy serdülő hajadon, a viselkedése egyáltalán nem nőies, de annyi baj legyen, ilyenekkel még úgysem volt sok dolga – egész váratlanul kitörő kacagását.*
- Érdekes gondolata támadhatott, Valeria, lenne kedves velem is megosztani, hátha én is ilyen remekül szórakoznék - *jegyzi meg, inkább csak a kizökkentés érdekében.
A felajánlásra, hogy a lányka elkíséri csupán biccent.*
- Az remek lenne, kedves Valeria! - *ezzel a poggyászáért nyúl, melyet jobb vállára is emel, majd Valeria jobb oldalára lép, és nemes egyszerűséggel belekarol. Hozzá van szokva, hogy kísérgetik, a mozdulat számára teljesen természetes, és magától értetődő.*
- Mutassa az utat, kérem! - *mosolyog a leányzóra, és be kell vallania magának, kissé izgatott, hisz új dolgokat ismerhet meg.*
*A finom pirulás elégedettséggel tölti el, de nem bízza el magát tőle. Elég sok nemes asszonnyal találkozott már ahhoz, hogy tudja, ez csak egy hajszálrepedés a vastag jégpáncélon. Ennél több kell a bizalomhoz.*
- Nem? - *kérdez vissza, kis fokú meglepettséget csempészve a hangjába.*
~Ez elég sejthető volt, tündérem ~ *fut át fején a gondolat, de nem hagyja, hogy ez bármilyen formában is befolyásolja vonásait.*
- Mindegy, minden bizonnyal ismerősebb, mint én - *jegyzi meg egy szélesebb mosoly kíséretében.* - Meséljen nekem a Levegő városáról, legyen olyan szíves!
*Hangjába lelkesedés szökik, hisz ha nem is sokkal tájékozottabb a leány, de az a kevés információ is roppant értékes most a számára. No, nem erőszakos a kérés, csupán megtelt őszinte izgatottságának halovány foszlányaival. Szemei felragyognak, ajkára őszinte, felszabadult mosoly költözik.
A fogadó említésére kissé felvonja szemöldökét. Nagyszerű hír, legalább nem magának kellene mosnia és főznie, ritka módon nem szereti.*
- Ez remekül hangzik, kedves Valeria! - *csillan fel ismét a lelkesedés viharának villáma tekintetében, merev tartása meglazul egy cseppet, ahogy izgatottan lábujjhegyre emelkedik, majd vissza is érkezik a talpára, ahogy meghallja a következő mondatot.*
- Meglepődnék, ha több napi útba kerülne eme város keresztülszelése – *emeli fel kissé megrökönyödötten a szemöldökét.
Ezt az emelkedést csak tovább fokozza, hogy Valeria először kuncogni, majd nevetni kezd. Ajkaira illedelmes félmosolyt húz, ahogy nézi a leány – igen, már biztos hogy nem nő, csak egy serdülő hajadon, a viselkedése egyáltalán nem nőies, de annyi baj legyen, ilyenekkel még úgysem volt sok dolga – egész váratlanul kitörő kacagását.*
- Érdekes gondolata támadhatott, Valeria, lenne kedves velem is megosztani, hátha én is ilyen remekül szórakoznék - *jegyzi meg, inkább csak a kizökkentés érdekében.
A felajánlásra, hogy a lányka elkíséri csupán biccent.*
- Az remek lenne, kedves Valeria! - *ezzel a poggyászáért nyúl, melyet jobb vállára is emel, majd Valeria jobb oldalára lép, és nemes egyszerűséggel belekarol. Hozzá van szokva, hogy kísérgetik, a mozdulat számára teljesen természetes, és magától értetődő.*
- Mutassa az utat, kérem! - *mosolyog a leányzóra, és be kell vallania magának, kissé izgatott, hisz új dolgokat ismerhet meg.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:43:07
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*Egy kissé elpirul a bók hallatán, bár van egy erős sejtése, hogy a nő csak gúnyolódik vele; azonban az alaptermészetéből fakadó jóindulat ezt a sejtést gyorsan háttérbe szorítja. "Majd kiderül."
"Szállás" - gondolja és eszébe jut a fogadó, ahol nem olyan rég az a kellemetlen incidens esett meg vele. Kissé összeborzong a gondolatra, de gyorsan túlteszi magát a rossz érzéseken. Az időjárásra irányuló kérdést hallva, felvonja a szemöldökét.*
- Őszintén szólva fogalmam sincs, mivel én sem innen származom. Csak néhány napja érkeztem. - *morfondírozik egy kicsit, hogy mit mondjon legközelebb, aztán legyőzi rossz érzéseit és úgy dönt, megemlíti a fogadót.*
- Ha szállást keres, éppenséggel akad egy fogadó nem olyan messze.
*itt egy kicsit elakad, mivel az utat nem egyben tette meg és igen különös hangulatállapotban, így nem nagyon emlékszik arra, hogy milyen hosszú volt az út. Talán egy nap. Vagy kevesebb?*
- Nem egészen egynapi járás.
*Érzi, hogy nem biztos a dolgában, de valahogy a tudatalattija mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik egyre jobban szórakozzon rajta. "Kissé bolondnak nézhetek ki" - gondolja magában, és mulattatni kezdi a gondolat, ahogy elképzeli, ő miket gondolna magáról hasonló esetben. "Ó, igen. Érdekeseket gondolnék, ha olyasvalakivel állnék szemben, aki magában röhög." Igyekszik kontrollálni arcizmait, és újra megszólal.*
- Esetleg önnel tarthatok. Már egy ideje tervezgetem, hogy valami kényelmes helyen alszom, de eddig még nem sikerült.
*Hatalmas erőfeszítéssel visszatartja a nevetést, és azon kívül, hogy kicsordul pár könnycsepp a szeméből, amiket kézfejével letöröl, nem történik semmi. "Nem is mulatságos" - igyekszik elkomorodni. Úgy érzi, egyre gyakrabban kezd enyhén hisztérikus hangulatállapotokba kerülni. "Különös."*
*Egy kissé elpirul a bók hallatán, bár van egy erős sejtése, hogy a nő csak gúnyolódik vele; azonban az alaptermészetéből fakadó jóindulat ezt a sejtést gyorsan háttérbe szorítja. "Majd kiderül."
"Szállás" - gondolja és eszébe jut a fogadó, ahol nem olyan rég az a kellemetlen incidens esett meg vele. Kissé összeborzong a gondolatra, de gyorsan túlteszi magát a rossz érzéseken. Az időjárásra irányuló kérdést hallva, felvonja a szemöldökét.*
- Őszintén szólva fogalmam sincs, mivel én sem innen származom. Csak néhány napja érkeztem. - *morfondírozik egy kicsit, hogy mit mondjon legközelebb, aztán legyőzi rossz érzéseit és úgy dönt, megemlíti a fogadót.*
- Ha szállást keres, éppenséggel akad egy fogadó nem olyan messze.
*itt egy kicsit elakad, mivel az utat nem egyben tette meg és igen különös hangulatállapotban, így nem nagyon emlékszik arra, hogy milyen hosszú volt az út. Talán egy nap. Vagy kevesebb?*
- Nem egészen egynapi járás.
*Érzi, hogy nem biztos a dolgában, de valahogy a tudatalattija mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik egyre jobban szórakozzon rajta. "Kissé bolondnak nézhetek ki" - gondolja magában, és mulattatni kezdi a gondolat, ahogy elképzeli, ő miket gondolna magáról hasonló esetben. "Ó, igen. Érdekeseket gondolnék, ha olyasvalakivel állnék szemben, aki magában röhög." Igyekszik kontrollálni arcizmait, és újra megszólal.*
- Esetleg önnel tarthatok. Már egy ideje tervezgetem, hogy valami kényelmes helyen alszom, de eddig még nem sikerült.
*Hatalmas erőfeszítéssel visszatartja a nevetést, és azon kívül, hogy kicsordul pár könnycsepp a szeméből, amiket kézfejével letöröl, nem történik semmi. "Nem is mulatságos" - igyekszik elkomorodni. Úgy érzi, egyre gyakrabban kezd enyhén hisztérikus hangulatállapotokba kerülni. "Különös."*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:03:37
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Valeria Amana//
*A köszönő gesztusra csak biccent, hisz valamilyen szinten önmagát is védte a különleges ember nő – vagy inkább leány? – ügyetlenségétől. Figyelmét nem kerüli el a kíváncsi tekintet, mely végig fut rajta. Kissé talán kíváncsi is, hogy mit fog látni az egzotikus szempárban: irigységet? Féltékenységet?
Meglepődik, mikor csak az őszinte érdeklődés szikráit látja fellobbanni bennük. Ritka reakció a nők részéről a személye felé.
A tény, hogy a leány arca megkeményedik mustráló tekintete nyomán elgondolkodtatja egy pillanat erejéig. Nyilván ennek a letargiának megvan a története, valószínűleg a magány és a fájdalom krónikája, bár őt koránt sem a történet kötné le, inkább az okok feltárása.
Elméletét meg is erősíti az udvarias gesztusra adott, kitörő örömüdvözlés. Ahogy a leány arca kivirágzik a meglepett mosoly nyomán, úgy az ő ajkain is egy picit szélesebb mosoly húzódik el, tekintete meglágyul.*
- Valeria - *biccent továbbra is nemes tartással, de valahogy mégis, kissé nyitottabban. * - Különleges név, különleges szépség társaként - *rejti el az apró bókot mondandójában, szánt szándékkal.
A leány valószínűleg jóval ismerősebb a környéken, mint ő maga, és nem árt barátokat szerezni az első időszakban és nem ellenségeket.*
- Fátylat rá - *int alig észrevehetően az újabb szabadkozásra.
A másik eddigi viselkedése eléggé bizonytalan, és gyermeteg. Kissé talán szórakoztatja is a naiv ártatlanság, ami felé árad.
A kérdésre, hogy merre tart halkan és kissé talán mesterkélten felnevet.*
- A déli dagállyal érkeztem, kedves Valeria, így célom leginkább valamely biztos szállás lenne - *kezdi a talán kevésbé különleges igényével. Nem tudja, hogy az itteniek miként viszonyulnak a mágusokhoz, otthon babonás félelem övezte még őt is, pedig egy árva szellőt nem tudott idézni, ám a tény, hogy az apja főmágus, elég misztikus légkört teremtett Sy köré is.
Követi a leány tekintetét az alkonyat fényeinek csodálata során, és ajkain ismét szélesebbé válik a kimért mosoly, ahogy meghallja az apró sóhajt.*
- Lenyűgöző ez a vidék, sosem volt szerencsém ilyen gyönyörű naplementékhez hazámban - *folytatja tovább a beszélgetést egy olyan vonalon, mely Valeria számára is kedves lehet.* - Mindig ilyen kellemes az idő a világ ezen pontján?
*A köszönő gesztusra csak biccent, hisz valamilyen szinten önmagát is védte a különleges ember nő – vagy inkább leány? – ügyetlenségétől. Figyelmét nem kerüli el a kíváncsi tekintet, mely végig fut rajta. Kissé talán kíváncsi is, hogy mit fog látni az egzotikus szempárban: irigységet? Féltékenységet?
Meglepődik, mikor csak az őszinte érdeklődés szikráit látja fellobbanni bennük. Ritka reakció a nők részéről a személye felé.
A tény, hogy a leány arca megkeményedik mustráló tekintete nyomán elgondolkodtatja egy pillanat erejéig. Nyilván ennek a letargiának megvan a története, valószínűleg a magány és a fájdalom krónikája, bár őt koránt sem a történet kötné le, inkább az okok feltárása.
Elméletét meg is erősíti az udvarias gesztusra adott, kitörő örömüdvözlés. Ahogy a leány arca kivirágzik a meglepett mosoly nyomán, úgy az ő ajkain is egy picit szélesebb mosoly húzódik el, tekintete meglágyul.*
- Valeria - *biccent továbbra is nemes tartással, de valahogy mégis, kissé nyitottabban. * - Különleges név, különleges szépség társaként - *rejti el az apró bókot mondandójában, szánt szándékkal.
A leány valószínűleg jóval ismerősebb a környéken, mint ő maga, és nem árt barátokat szerezni az első időszakban és nem ellenségeket.*
- Fátylat rá - *int alig észrevehetően az újabb szabadkozásra.
A másik eddigi viselkedése eléggé bizonytalan, és gyermeteg. Kissé talán szórakoztatja is a naiv ártatlanság, ami felé árad.
A kérdésre, hogy merre tart halkan és kissé talán mesterkélten felnevet.*
- A déli dagállyal érkeztem, kedves Valeria, így célom leginkább valamely biztos szállás lenne - *kezdi a talán kevésbé különleges igényével. Nem tudja, hogy az itteniek miként viszonyulnak a mágusokhoz, otthon babonás félelem övezte még őt is, pedig egy árva szellőt nem tudott idézni, ám a tény, hogy az apja főmágus, elég misztikus légkört teremtett Sy köré is.
Követi a leány tekintetét az alkonyat fényeinek csodálata során, és ajkain ismét szélesebbé válik a kimért mosoly, ahogy meghallja az apró sóhajt.*
- Lenyűgöző ez a vidék, sosem volt szerencsém ilyen gyönyörű naplementékhez hazámban - *folytatja tovább a beszélgetést egy olyan vonalon, mely Valeria számára is kedves lehet.* - Mindig ilyen kellemes az idő a világ ezen pontján?
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-02 17:47:54
Üzenet elküldve: 2013-10-02 17:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
- Uh.. oh.. köszönöm. - *mondja, ahogy sikerül visszanyernie egyensúlyát. A nő zöldes szemeinek sugarában egyre inkább feszeng. Mialatt az szemügyre veszi, ő is vet felé egy-két félénk pillantást, de a szeme gyorsan rajta ragad. Az erdőkben bóklászva, néha betévedve egy-egy városba ritkán találkozott úri népséggel, hébe-hóba esetleg elfekkel, de őket is csak ritkán látta közelről. Ha az úton jött vele szembe előkelőbb kinézetű ember, szinte kivétel nélkül mindig fejest ugrott a legközelebbi bokorba; az ilyen nagy szolgasereggel vonuló urak biztos megkérdeznék, ki ő és hová tart.
A hölgy tehát sokkal szebb, mint bármelyik ember, akit valaha látott; ez tény és való. Ennek ellenére nem bámulja sokáig. Ahogy magán érzi az átható pillantást, biztos benne, hogy a nő a furcsa kinézetén töpreng. Szemügyre veszi fiatal arcát és hófehér haját, fura színű szemeit.. Valer arca megkeményedik erre a gondolatra. Hiába nem terheli már úgy a múltja, mint rég, az érzés most is a régi. Tudja, hogy ő nem tartozik az emberek közé; nem úgy néz ki, mint ők. Nem tartozik sehová.
Komor gondolataiból a nő mozdulatai szakítják ki; előző szavait nem is hallotta, de azon, hogy térdet hajt, annyira megdöbben, hogy még búskomorságáról is megfelejtkezik. Nem is tudja, mi az a furcsa érzés, az a melegség, amit ez az egyszerű, udvarias mozdulat kelt a szívében. A hölgy szavaira akaratlanul is elneveti magát, majd könnyed mozdulattal meghajol; talán sosem tett még ilyen könnyeden semmit.*
- Az én nevem Valeria Amana, nagyon örvendek. És még egyszer szeretnék a botlásért bocsánatot kérni, igazán nem szándékosan tettem.
*Egy darabig a cipőjét vizsgálja, aztán újra felnéz a Syrinx néven bemutatkozott hölgyre. A neve különösen hangzik, nem hallott még hasonlót. "Biztosan valami távoli helyről érkezett, ahol mindenkinek ilyen hosszú, szőke haja van" - fut át az agyán a gondolat; de amikor jobban végiggondolja, ez elég ostobán hangzik.*
- Na és.. merre tart, ha szabad kérdeznem? -
*teszi fel akaratlanul is azt a kérdést, amit a legkevésbé szeret hallani. Na nem azért, mert nem akarja elárulni az úticélját, egyszerűen csak céltalanul szokott utazni. Figyelmét most inkább a naplemente ragyogó színei vonják magukra. Önkéntelenül is felsóhajt ennyi szín láttán.*
- Uh.. oh.. köszönöm. - *mondja, ahogy sikerül visszanyernie egyensúlyát. A nő zöldes szemeinek sugarában egyre inkább feszeng. Mialatt az szemügyre veszi, ő is vet felé egy-két félénk pillantást, de a szeme gyorsan rajta ragad. Az erdőkben bóklászva, néha betévedve egy-egy városba ritkán találkozott úri népséggel, hébe-hóba esetleg elfekkel, de őket is csak ritkán látta közelről. Ha az úton jött vele szembe előkelőbb kinézetű ember, szinte kivétel nélkül mindig fejest ugrott a legközelebbi bokorba; az ilyen nagy szolgasereggel vonuló urak biztos megkérdeznék, ki ő és hová tart.
A hölgy tehát sokkal szebb, mint bármelyik ember, akit valaha látott; ez tény és való. Ennek ellenére nem bámulja sokáig. Ahogy magán érzi az átható pillantást, biztos benne, hogy a nő a furcsa kinézetén töpreng. Szemügyre veszi fiatal arcát és hófehér haját, fura színű szemeit.. Valer arca megkeményedik erre a gondolatra. Hiába nem terheli már úgy a múltja, mint rég, az érzés most is a régi. Tudja, hogy ő nem tartozik az emberek közé; nem úgy néz ki, mint ők. Nem tartozik sehová.
Komor gondolataiból a nő mozdulatai szakítják ki; előző szavait nem is hallotta, de azon, hogy térdet hajt, annyira megdöbben, hogy még búskomorságáról is megfelejtkezik. Nem is tudja, mi az a furcsa érzés, az a melegség, amit ez az egyszerű, udvarias mozdulat kelt a szívében. A hölgy szavaira akaratlanul is elneveti magát, majd könnyed mozdulattal meghajol; talán sosem tett még ilyen könnyeden semmit.*
- Az én nevem Valeria Amana, nagyon örvendek. És még egyszer szeretnék a botlásért bocsánatot kérni, igazán nem szándékosan tettem.
*Egy darabig a cipőjét vizsgálja, aztán újra felnéz a Syrinx néven bemutatkozott hölgyre. A neve különösen hangzik, nem hallott még hasonlót. "Biztosan valami távoli helyről érkezett, ahol mindenkinek ilyen hosszú, szőke haja van" - fut át az agyán a gondolat; de amikor jobban végiggondolja, ez elég ostobán hangzik.*
- Na és.. merre tart, ha szabad kérdeznem? -
*teszi fel akaratlanul is azt a kérdést, amit a legkevésbé szeret hallani. Na nem azért, mert nem akarja elárulni az úticélját, egyszerűen csak céltalanul szokott utazni. Figyelmét most inkább a naplemente ragyogó színei vonják magukra. Önkéntelenül is felsóhajt ennyi szín láttán.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-01 20:09:36
Üzenet elküldve: 2013-10-01 20:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Valeria Amana//
*Az alkony élvezetéből hirtelen rántják ki. Ahogy a nő lábába rúg, felszisszen, és már pattanna is fel, szemében szikrázik a düh tüze, ám a másik elveszíti egyensúlyát.
Akaratlanul is utána kap, ezzel is tompítva a különös, világos hajú érkező csapkodását.*
~Idős lenne tán?~ *fut át a felháborodás ködén a gondolat.
Azonban fiatalos hang kezd el szabadkozni, ami kissé meglepi Syt, de ennek nyoma nem látszik arcán. Lassú nyugalommal emelkedik fel ültéből, két kezét még mindig a különös teremtés felkarján tartva, hogy szilárd támaszt biztosíthasson neki, ahogy visszaállítja egyensúlyába.*
- Csak nyugalom - *szól rá kimért szigorral, amit a Papától is tanult, tekintete most határozott, és ellentmondást nem tűrő.
Mikor a másik abbahagyta a szabadkozást, és látványosan már meg tudja tartani az egyensúlyát, akkor bal kezét csípőjére teszi, és félrebillentett fejjel végigméri az érkezőt, közben ellenőrizve, hogy az övén függő aranyai, és tőre a helyén van-e még. Nincs kedve már rögtön az első nap tolvajokkal hadakozni.
Mivel mindent rendben talált, vizslató tekintete enyhül egy cseppet, ajkaira még mindig kicsit hűvös félmosoly költözik.*
- Nem történt semmi, de ne motyogjon, az csak ront a helyzeten!
~Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szeleburdi népség akad majd az utamba. Hamarabb gondoltam volna, hogy útonállókkal és martalócokkal sodor össze a sors… ~ *mereng el önkéntelenül, ahogy a nő szemébe néz.
Furcsa a szeme is, nem is tudja meghatározni, hogy milyen színe lehet. Mindenfajta lelkiismeret furdalás és jómodor nélkül vizslatja végig a másik vonásait, hisz az etikettet már ott elfelejthetik, hogy a másik teremtés orra esett a lábában, figyelmetlenségből.
Mikor Valeria már stabilan áll, elengedi a kezét, és háta mögött ujjait összefonja. Az ember nő arca után most az öltözéke és az alakja kerül tüzetes mustrára, ajka szegletében még mindig az a hűvös, kissé talán baljós félmosoly lebeg.
Valahogy érdekesnek találja a szabadkozó nőt, zöld ruhájában, mely az aranyló homokon csupán még jobban kiemeli a környezetéből, és a furcsa szempárral. Vajon betegség? Vagy inkább mágia? Átok?
Egyelőre nem teszi fel a kérdést, csupán az arcán kissé melegebbé válik, és kiszélesedik a mosoly, hisz úgy ítéli meg, a bukdácsoló még akár érdekes is lehet számára.*
- A nevem Syrinx Aetherae - *helyezi szíve felé tenyerét, ahogy finoman térdet hajt, és biccent a nő előtt. Nincs benne alázat, csupán egy bemutatkozó szertartás a részétől.* - Önben kit tisztelhetek, hamár volt szerencsénk így… egymásba botlani?
A hozzászólás írója (Syrinx Aetherae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.01 22:33:52
*Az alkony élvezetéből hirtelen rántják ki. Ahogy a nő lábába rúg, felszisszen, és már pattanna is fel, szemében szikrázik a düh tüze, ám a másik elveszíti egyensúlyát.
Akaratlanul is utána kap, ezzel is tompítva a különös, világos hajú érkező csapkodását.*
~Idős lenne tán?~ *fut át a felháborodás ködén a gondolat.
Azonban fiatalos hang kezd el szabadkozni, ami kissé meglepi Syt, de ennek nyoma nem látszik arcán. Lassú nyugalommal emelkedik fel ültéből, két kezét még mindig a különös teremtés felkarján tartva, hogy szilárd támaszt biztosíthasson neki, ahogy visszaállítja egyensúlyába.*
- Csak nyugalom - *szól rá kimért szigorral, amit a Papától is tanult, tekintete most határozott, és ellentmondást nem tűrő.
Mikor a másik abbahagyta a szabadkozást, és látványosan már meg tudja tartani az egyensúlyát, akkor bal kezét csípőjére teszi, és félrebillentett fejjel végigméri az érkezőt, közben ellenőrizve, hogy az övén függő aranyai, és tőre a helyén van-e még. Nincs kedve már rögtön az első nap tolvajokkal hadakozni.
Mivel mindent rendben talált, vizslató tekintete enyhül egy cseppet, ajkaira még mindig kicsit hűvös félmosoly költözik.*
- Nem történt semmi, de ne motyogjon, az csak ront a helyzeten!
~Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szeleburdi népség akad majd az utamba. Hamarabb gondoltam volna, hogy útonállókkal és martalócokkal sodor össze a sors… ~ *mereng el önkéntelenül, ahogy a nő szemébe néz.
Furcsa a szeme is, nem is tudja meghatározni, hogy milyen színe lehet. Mindenfajta lelkiismeret furdalás és jómodor nélkül vizslatja végig a másik vonásait, hisz az etikettet már ott elfelejthetik, hogy a másik teremtés orra esett a lábában, figyelmetlenségből.
Mikor Valeria már stabilan áll, elengedi a kezét, és háta mögött ujjait összefonja. Az ember nő arca után most az öltözéke és az alakja kerül tüzetes mustrára, ajka szegletében még mindig az a hűvös, kissé talán baljós félmosoly lebeg.
Valahogy érdekesnek találja a szabadkozó nőt, zöld ruhájában, mely az aranyló homokon csupán még jobban kiemeli a környezetéből, és a furcsa szempárral. Vajon betegség? Vagy inkább mágia? Átok?
Egyelőre nem teszi fel a kérdést, csupán az arcán kissé melegebbé válik, és kiszélesedik a mosoly, hisz úgy ítéli meg, a bukdácsoló még akár érdekes is lehet számára.*
- A nevem Syrinx Aetherae - *helyezi szíve felé tenyerét, ahogy finoman térdet hajt, és biccent a nő előtt. Nincs benne alázat, csupán egy bemutatkozó szertartás a részétől.* - Önben kit tisztelhetek, hamár volt szerencsénk így… egymásba botlani?
A hozzászólás írója (Syrinx Aetherae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.01 22:33:52
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-01 19:53:00
Üzenet elküldve: 2013-10-01 19:53:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*Ébredés után élvezi egy darabig az üdítő reggeli levegőt a bokrok és fák körében. A békés légkör, ami körülveszi talán jobban esik még az alvásnál is. Maga sem tudja mennyi ideig üldögél így, arcát a nap felé fordítva, hallgatva a madárcsicsergést.. amikor elzsibbad, feláll és kinyújtóztatja a lábait. Most, hogy kellőképp kipihente magát, hirtelen égető vágyat érez, hogy mozogjon. Az mindegy, hová indul, a lényeg, hogy messze legyen, és sokat kelljen kutyagolni, amíg eljut odáig.
Észre sem veszi, és lábai a temető felé irányítják. Áthalad a nagy vaskapun, és körültekint. A nappali verőfényben a temető sem olyan hátborzongató, mint amilyennek nem is olyan régi kalandjai során tűnt. Ahogy lassan halad előre, a sírköveket díszítő címereket nézegeti. Most mindent érdekesnek talál, még a sírokat is.
Amikor az újabb kapuhoz ér megáll, visszafordul és hosszan végigtekint a temetőn. Majd megfordul és átlép a második kapun is. Szeme elé egy meredek kis öszvércsapás és egy gyönyörű folyó tárul. Mielőtt nekivágna az ösvénynek, letelepedik a kapu mellett, és elnézelődik. Talán el is bóbiskol, mindenesetre mire újra nekivág, a nap már lefelé vándorol az égről. Bár nem tett meg nagy utat, úgy érzi, körbegyalogolta az egész világot; no nem azért, mert a lába fáradt el. Ugyanolyan friss volt, mint reggel. Inkább csak a gondolatai közt motoszkált egy ilyen sejtésféle.
Már sokadszorra fordul elő vele, hogy szemeit nem rejti pillái mögé; bár így sem lát bizonyos dolgokat. Így történhet, hogy kis híján orra bukik egy emberben. Fel sem tudja fogni, hogy nem vette észre a folyóparton ücsörgő hölgyet. Ráadásul igen előkelő kisasszonynak néz ki, lehetetlen nem észrevenni.
Talán azért nem vette észre, mert tekintetét a nap aranyló színeivel festett bárányfelhőkre szegezte; vagy elgondolkodott és nem nézett az orra elé. Ez végül is mindegy, a lényeg, hogy csak akkor vette észre az ifjú hölgyet, amikor nagy lendülettel nekisétált, és egy kissé megtaposva a lábát elvesztette az egyensúlyát, hátrahőkölt, és szélmalomszerű karlendítésekkel megpróbált talpon maradni. Felkiált, aztán döbbenetében egy darabig csak levegő után kapkod, majd szabadkozni kezd.*
- Ááhh, rettenetesen sajnálom, igazán nem akartam, csak annyi történt, hogy nem vettem észre, vagyis.. öö.. elnézést, igazán tényleg nem akartam önnek menni.
*Kissé el is pirul szégyenében, hogy egyszerűen nekigyalogolt egy idegennek; zavartan vakargatja a fejét, és hebeg még valamit, amit nem nagyon lehet érteni.*
*Ébredés után élvezi egy darabig az üdítő reggeli levegőt a bokrok és fák körében. A békés légkör, ami körülveszi talán jobban esik még az alvásnál is. Maga sem tudja mennyi ideig üldögél így, arcát a nap felé fordítva, hallgatva a madárcsicsergést.. amikor elzsibbad, feláll és kinyújtóztatja a lábait. Most, hogy kellőképp kipihente magát, hirtelen égető vágyat érez, hogy mozogjon. Az mindegy, hová indul, a lényeg, hogy messze legyen, és sokat kelljen kutyagolni, amíg eljut odáig.
Észre sem veszi, és lábai a temető felé irányítják. Áthalad a nagy vaskapun, és körültekint. A nappali verőfényben a temető sem olyan hátborzongató, mint amilyennek nem is olyan régi kalandjai során tűnt. Ahogy lassan halad előre, a sírköveket díszítő címereket nézegeti. Most mindent érdekesnek talál, még a sírokat is.
Amikor az újabb kapuhoz ér megáll, visszafordul és hosszan végigtekint a temetőn. Majd megfordul és átlép a második kapun is. Szeme elé egy meredek kis öszvércsapás és egy gyönyörű folyó tárul. Mielőtt nekivágna az ösvénynek, letelepedik a kapu mellett, és elnézelődik. Talán el is bóbiskol, mindenesetre mire újra nekivág, a nap már lefelé vándorol az égről. Bár nem tett meg nagy utat, úgy érzi, körbegyalogolta az egész világot; no nem azért, mert a lába fáradt el. Ugyanolyan friss volt, mint reggel. Inkább csak a gondolatai közt motoszkált egy ilyen sejtésféle.
Már sokadszorra fordul elő vele, hogy szemeit nem rejti pillái mögé; bár így sem lát bizonyos dolgokat. Így történhet, hogy kis híján orra bukik egy emberben. Fel sem tudja fogni, hogy nem vette észre a folyóparton ücsörgő hölgyet. Ráadásul igen előkelő kisasszonynak néz ki, lehetetlen nem észrevenni.
Talán azért nem vette észre, mert tekintetét a nap aranyló színeivel festett bárányfelhőkre szegezte; vagy elgondolkodott és nem nézett az orra elé. Ez végül is mindegy, a lényeg, hogy csak akkor vette észre az ifjú hölgyet, amikor nagy lendülettel nekisétált, és egy kissé megtaposva a lábát elvesztette az egyensúlyát, hátrahőkölt, és szélmalomszerű karlendítésekkel megpróbált talpon maradni. Felkiált, aztán döbbenetében egy darabig csak levegő után kapkod, majd szabadkozni kezd.*
- Ááhh, rettenetesen sajnálom, igazán nem akartam, csak annyi történt, hogy nem vettem észre, vagyis.. öö.. elnézést, igazán tényleg nem akartam önnek menni.
*Kissé el is pirul szégyenében, hogy egyszerűen nekigyalogolt egy idegennek; zavartan vakargatja a fejét, és hebeg még valamit, amit nem nagyon lehet érteni.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-01 19:05:54
Üzenet elküldve: 2013-10-01 19:05:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Könnyed lendülettel szökken a palló felé, amint kikötnek a város oldalán.*
- Köszönöm ezt a csodás utazást! - *mosolyog a matróz felé ellenállhatatlan bájjal, ahogy lelibben a farönkökön a part felé.
Még megtorpan egy pillanatra, majd könnyed csókot dob a matróz irányába, és a süppedős homokon, szoknyáját enyhén megemelve halad a város felé. Megtorpan egy pillanatra, már távolabb a parttól, és visszafordul.
Körültekint a tájon. Nézi a folyóhoz szivárgó embereket, a szurtos utcakölyköket, ahogy elfutnak mellette, és majdnem felborítják. Csak mosolyogni tud hevességükön, a ruháját majd kimossa maga.
Micsoda utazás volt a nyugodt folyó hátán, a friss szélben.
Csodálatra méltó.
Sétálgat a parton, időnként megigazítva a vállára vetett zsákot, mely már lassanként kezd nehézkes lenni.
Végül úgy határoz, hogy leereszkedik a homokba, a folyóparton, rálátással a csodás tájra. Elégedetten igazítja meg hosszú ezüstszőke hajzatán a kendőt, hogy a nap ne tűzzön szemébe, és óvatos mozdulattal levonja finom, kecses lábairól a papucscipőt. Lábfejét a finom homokba fúrja, eljátszogatva ujjai között a pergő, arany szemekkel. Ilyen sem volt még soha otthon. Ott barna volt a talaj és kemény, nem úgy mint itt.
Élvezi, hogy melengeti a talpát, térdét átkarolva, egyenes háttal ül a parton, időnként ajkaira csábos mosoly húzódik, de ez csak a semminek szól, most nincs férfi a közelben, kire szemét vethetné.
Végül úgy határoz, hogy előveszi poggyászából az egyik kötetet, melyet saját, cirádás betűivel töltött tele, egészen gyermek korától apró, töredékes jegyzetekkel a Papa munkásságáról, később pedig igen terjedelmes leírásokkal. Egyelőre egyik sem jelent túl sokat számára, persze, nagy vonalakban látja az összefüggéseket, de még messze van attól, hogy varázsolni tudjon.
Csupán az ismétlés, és az emlékezés kedvéért lapozza át a rúnákkal teleszőtt papírlapokat. Hol fekete, hol kék a tinta, hol éppenséggel barna, mert csak valamely miazmát talált a Papa fioláiban. Bizonyára valamely hüllő vagy kétéltű furcsa vére lehet, de ha csak ez volt, akkor ezt használta.
Gondolataiba merülve ül a parton, míg végére nem ér a közepesen vastag kötetnek. Utána zsákjába rejti ismét, és a lassan alkonyatba hajló napkorongra függeszti tekintetét. A homok kihűlt lábai alatt, így visszaveszi cipőjét, miután letakarította a talpáról a homokszemcséket. Lassan jó lenne szállás, és étek után nézni, de olyan szép az alkony…*
- Köszönöm ezt a csodás utazást! - *mosolyog a matróz felé ellenállhatatlan bájjal, ahogy lelibben a farönkökön a part felé.
Még megtorpan egy pillanatra, majd könnyed csókot dob a matróz irányába, és a süppedős homokon, szoknyáját enyhén megemelve halad a város felé. Megtorpan egy pillanatra, már távolabb a parttól, és visszafordul.
Körültekint a tájon. Nézi a folyóhoz szivárgó embereket, a szurtos utcakölyköket, ahogy elfutnak mellette, és majdnem felborítják. Csak mosolyogni tud hevességükön, a ruháját majd kimossa maga.
Micsoda utazás volt a nyugodt folyó hátán, a friss szélben.
Csodálatra méltó.
Sétálgat a parton, időnként megigazítva a vállára vetett zsákot, mely már lassanként kezd nehézkes lenni.
Végül úgy határoz, hogy leereszkedik a homokba, a folyóparton, rálátással a csodás tájra. Elégedetten igazítja meg hosszú ezüstszőke hajzatán a kendőt, hogy a nap ne tűzzön szemébe, és óvatos mozdulattal levonja finom, kecses lábairól a papucscipőt. Lábfejét a finom homokba fúrja, eljátszogatva ujjai között a pergő, arany szemekkel. Ilyen sem volt még soha otthon. Ott barna volt a talaj és kemény, nem úgy mint itt.
Élvezi, hogy melengeti a talpát, térdét átkarolva, egyenes háttal ül a parton, időnként ajkaira csábos mosoly húzódik, de ez csak a semminek szól, most nincs férfi a közelben, kire szemét vethetné.
Végül úgy határoz, hogy előveszi poggyászából az egyik kötetet, melyet saját, cirádás betűivel töltött tele, egészen gyermek korától apró, töredékes jegyzetekkel a Papa munkásságáról, később pedig igen terjedelmes leírásokkal. Egyelőre egyik sem jelent túl sokat számára, persze, nagy vonalakban látja az összefüggéseket, de még messze van attól, hogy varázsolni tudjon.
Csupán az ismétlés, és az emlékezés kedvéért lapozza át a rúnákkal teleszőtt papírlapokat. Hol fekete, hol kék a tinta, hol éppenséggel barna, mert csak valamely miazmát talált a Papa fioláiban. Bizonyára valamely hüllő vagy kétéltű furcsa vére lehet, de ha csak ez volt, akkor ezt használta.
Gondolataiba merülve ül a parton, míg végére nem ér a közepesen vastag kötetnek. Utána zsákjába rejti ismét, és a lassan alkonyatba hajló napkorongra függeszti tekintetét. A homok kihűlt lábai alatt, így visszaveszi cipőjét, miután letakarította a talpáról a homokszemcséket. Lassan jó lenne szállás, és étek után nézni, de olyan szép az alkony…*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-29 20:43:16
Üzenet elküldve: 2013-09-29 20:43:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*A lány közeledése kissé felkavarja gondolatait, egy apróbb mozdulattal megrázza fejét, hogy kitísztítsa elméjét. Elgondolkodik a lány kérdésén, és hangja számára is meglepően nyugodtan hasítja át az éjszaka csendjét.*
- Igen. Ne érts félre, még nem akarok meghalni, de ha eljön az ideje, nagyon is kíváncsi vagyok milyen lehet. Ezt mondanám halandó életünk egyik legszebb pillanatának. Gyönyörű érzés lehet a valaha átélt legnagyobb fájdalmat élvezni, a belenyugvással vegyes riadtságról nem is beszélve, hogy tudod, hogy számodra itt a vég. Hogy lepereg előtted az életed, hogy halálod előtt mérlegelhesd, megérte-e addig a pillanatig élned. Személy szerint azokat tisztelem leginkább, akik mosolyogva néznek szembe a halállal.
*Úgy beleéli magát, hogy szinte már elfelejti a tényt, hogy élete legszebb pillanata bármelyik percben bekövetkezhet. Csodálattal vegyes alsóbbrendűséggel néz a Phormia szemébe, szája elégedett mosolyra húzódik.*
- Jól áll neked a holdfény.
* Kissé közelebb húzódik, hogy testük összeérjen. Bőre már megszokta a folyóvizet, eltűnik róla a libabőr. Hozzásimul a lányhoz, hogy érezhesse lélegzetvételét.*
*A lány közeledése kissé felkavarja gondolatait, egy apróbb mozdulattal megrázza fejét, hogy kitísztítsa elméjét. Elgondolkodik a lány kérdésén, és hangja számára is meglepően nyugodtan hasítja át az éjszaka csendjét.*
- Igen. Ne érts félre, még nem akarok meghalni, de ha eljön az ideje, nagyon is kíváncsi vagyok milyen lehet. Ezt mondanám halandó életünk egyik legszebb pillanatának. Gyönyörű érzés lehet a valaha átélt legnagyobb fájdalmat élvezni, a belenyugvással vegyes riadtságról nem is beszélve, hogy tudod, hogy számodra itt a vég. Hogy lepereg előtted az életed, hogy halálod előtt mérlegelhesd, megérte-e addig a pillanatig élned. Személy szerint azokat tisztelem leginkább, akik mosolyogva néznek szembe a halállal.
*Úgy beleéli magát, hogy szinte már elfelejti a tényt, hogy élete legszebb pillanata bármelyik percben bekövetkezhet. Csodálattal vegyes alsóbbrendűséggel néz a Phormia szemébe, szája elégedett mosolyra húzódik.*
- Jól áll neked a holdfény.
* Kissé közelebb húzódik, hogy testük összeérjen. Bőre már megszokta a folyóvizet, eltűnik róla a libabőr. Hozzásimul a lányhoz, hogy érezhesse lélegzetvételét.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-29 12:55:27
Üzenet elküldve: 2013-09-29 12:55:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ilin megérkezik a folyópartra. Úgy gondolja, hogy mostmár éppen elég időt töltött Artheniorba és ideje lenne tovább állnia....akárhova. Igazából nincs konkrét úticélja. Csak megy amerre a lábai viszik. Elvégre mi mást is csinálhatna. Nem ismeri a környéket még annyira sem, hogyha eltéved akkor legalább kikeveredjen. Tehát marad az, hogy hallgat az ösztöneire és megy amerre jónak látja. Most pedig úgy látja jónak, hogy végig megy a folyó mentén aztán majd meglátja, hogy hova is jutott el.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-24 12:07:23
Üzenet elküldve: 2013-09-24 12:07:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda //
*A kísértetek minden erejüket beleadva próbálják tartani a kaput, ám az láthatóan túlzottan is át van itatva mágiával. Olykor még az így is halvány képük megremeg, feloszlik pár pillanatra, ám ők csak kitartóan küzdenek azért, hogy élő tündér társuk sikerrel járjon, s hogy majd meghálálja segítségüket!
Ahogy a páros közelebb lép az átjáróhoz, az szinte beszippantja őket! Enyhe fájdalmat is érezhetnek a testükben, mintha össze akarna préselődni minden porcikájuk. Ahogy belépnek az átjáróba, csupán csak lebegnek pár másodpercig a fojtogató érzés közepette. Úgy tűnhet az egész, mintha kikerültek volna a csillagok közé, hiszen mindenhol a hatalmas, mély feketeségben elérhetetlennek tűnő apró, fényes pontok csillognak.
Az a pár másodperc viszonylag hamar eltelik, azonban ahogy a tündérek figyelmeztették őket, az átjáró meg fog szakadni bizonyos pontokon, amikor is a kapu kilöki őket magából. Nagyjából be tudták lőni, hogy ezekre hol fog sor kerülni, azonban az első szakadás eléggé kellemetlenül sikerül..
Hirtelen oszlani kezd körülöttük a mély feketeség, s arra lehetnek figyelmesek, hogy a ruhájuk egyre jobban kezd vizesedni, miközben még mindig lebegnek. Talán sejthetik ekkor, hogy nem éppen jó helyen szakadt meg az átjáró.. Ekkor is alig telik el pár másodperc, mikor a feketeség teljesen eltűnik, Zrekil és Konja pedig az erős sodrású, hideg vizű folyóban találja magát! De nem ám a felszínen, hanem az alján sodorja őket a víz! Kövekbe, kavicsokba is beleütközhetnek, s ha nem tartják vissza a levegőt, akkor egy pillanat alatt megfulladhatnak.. Ám szerencsére az átjáró pillanatokon belül újra feltárul előttük, s mivel a víz igen tiszta, ezért nagyjából be is lőhetik, hogy ha egy kicsit úsznak bal oldalra, akkor pont bele viszi őket a sodrás. Azonban igyekezniük is kell, hiszen a kapu nemsokára el fog tűnni, hogy vissza tudjanak térni a feketeségbe!
A mai nap viszont nem kedvez a párosnak.. Nem elég, hogy testük kissé meg lett gyötörve a sötétségben, nem elég, hogy lélegzetüket is a végsőkig kell tartaniuk, de még Zrekil lába is beleakad egy a víz alján megrekedt farönk egy kilógó ágában! Ekkor két lehetőség történhet: ha Konja erősen kapaszkodik a férfibe, akkor ő is segíthet neki kiszabadítani a lábát, ám ha nem fogja erősen, akkor a tündért elsodorja a víz, s a gnóm előtt ér be az átjáróba, így pedig nem tudja, hogy a férfi ki tudta-e szabadítani magát. Sajnos sok küzdelmet kell átélniük ahhoz, hogy sikereket érjenek el, elvégre két élet forog kockán, s ha az Egyensúlyt vesszük figyelembe, akkor két életért hatalmas küzdelmeket kell vállalni!*
*A kísértetek minden erejüket beleadva próbálják tartani a kaput, ám az láthatóan túlzottan is át van itatva mágiával. Olykor még az így is halvány képük megremeg, feloszlik pár pillanatra, ám ők csak kitartóan küzdenek azért, hogy élő tündér társuk sikerrel járjon, s hogy majd meghálálja segítségüket!
Ahogy a páros közelebb lép az átjáróhoz, az szinte beszippantja őket! Enyhe fájdalmat is érezhetnek a testükben, mintha össze akarna préselődni minden porcikájuk. Ahogy belépnek az átjáróba, csupán csak lebegnek pár másodpercig a fojtogató érzés közepette. Úgy tűnhet az egész, mintha kikerültek volna a csillagok közé, hiszen mindenhol a hatalmas, mély feketeségben elérhetetlennek tűnő apró, fényes pontok csillognak.
Az a pár másodperc viszonylag hamar eltelik, azonban ahogy a tündérek figyelmeztették őket, az átjáró meg fog szakadni bizonyos pontokon, amikor is a kapu kilöki őket magából. Nagyjából be tudták lőni, hogy ezekre hol fog sor kerülni, azonban az első szakadás eléggé kellemetlenül sikerül..
Hirtelen oszlani kezd körülöttük a mély feketeség, s arra lehetnek figyelmesek, hogy a ruhájuk egyre jobban kezd vizesedni, miközben még mindig lebegnek. Talán sejthetik ekkor, hogy nem éppen jó helyen szakadt meg az átjáró.. Ekkor is alig telik el pár másodperc, mikor a feketeség teljesen eltűnik, Zrekil és Konja pedig az erős sodrású, hideg vizű folyóban találja magát! De nem ám a felszínen, hanem az alján sodorja őket a víz! Kövekbe, kavicsokba is beleütközhetnek, s ha nem tartják vissza a levegőt, akkor egy pillanat alatt megfulladhatnak.. Ám szerencsére az átjáró pillanatokon belül újra feltárul előttük, s mivel a víz igen tiszta, ezért nagyjából be is lőhetik, hogy ha egy kicsit úsznak bal oldalra, akkor pont bele viszi őket a sodrás. Azonban igyekezniük is kell, hiszen a kapu nemsokára el fog tűnni, hogy vissza tudjanak térni a feketeségbe!
A mai nap viszont nem kedvez a párosnak.. Nem elég, hogy testük kissé meg lett gyötörve a sötétségben, nem elég, hogy lélegzetüket is a végsőkig kell tartaniuk, de még Zrekil lába is beleakad egy a víz alján megrekedt farönk egy kilógó ágában! Ekkor két lehetőség történhet: ha Konja erősen kapaszkodik a férfibe, akkor ő is segíthet neki kiszabadítani a lábát, ám ha nem fogja erősen, akkor a tündért elsodorja a víz, s a gnóm előtt ér be az átjáróba, így pedig nem tudja, hogy a férfi ki tudta-e szabadítani magát. Sajnos sok küzdelmet kell átélniük ahhoz, hogy sikereket érjenek el, elvégre két élet forog kockán, s ha az Egyensúlyt vesszük figyelembe, akkor két életért hatalmas küzdelmeket kell vállalni!*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-21 13:08:47
Üzenet elküldve: 2013-09-21 13:08:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nippa Garath//
*Nem kerüli el semmi a figyelmét, de a számára nem annyira ízletes érzéseket inkább elengedi, amúgy is sokat falt ma. Nippa talán holnapi vacsorája lehetne. Finom falatnak tűnik. Nem csak fájdalmából táplálkozhat, de evilági teste mást is lát a férfiúi valóban.
Nem akarja túl hamar megölni, ma már inkább csak fürödne egyet, aztán aludna. Furcsa ez a fáradtság.
Szerencsére nem kell kimennie a vízből, hogy berángassa a másikat. Csatlakozik hozzá és nem is akárhogy. Élvezi a közelségét, de a furcsaság... A félelem mellett talán elégedettség, vagy inkább titkolt öröm?*
- Kíváncsi vagy milyen meghalni?
*Lágy hangon kérdi, ahogy kicsit lemozdítja a válláról Nippát, hogy a szemébe tudjon nézni. Közelről, hogy szavait szinte csak ajkaira suttogja. Karjait a nyaka köré fonja, ha bárki egy kósza csillag, vagy az ezüst holdfény derengésében megpillantja sziluettjüket, szerelmes gerlepárnak nézze őket. Pedig gyilkos és jövendőbelije ők. Jövendőbeli áldozat, ám most még szolga, tulajdon csupán.*
*Nem kerüli el semmi a figyelmét, de a számára nem annyira ízletes érzéseket inkább elengedi, amúgy is sokat falt ma. Nippa talán holnapi vacsorája lehetne. Finom falatnak tűnik. Nem csak fájdalmából táplálkozhat, de evilági teste mást is lát a férfiúi valóban.
Nem akarja túl hamar megölni, ma már inkább csak fürödne egyet, aztán aludna. Furcsa ez a fáradtság.
Szerencsére nem kell kimennie a vízből, hogy berángassa a másikat. Csatlakozik hozzá és nem is akárhogy. Élvezi a közelségét, de a furcsaság... A félelem mellett talán elégedettség, vagy inkább titkolt öröm?*
- Kíváncsi vagy milyen meghalni?
*Lágy hangon kérdi, ahogy kicsit lemozdítja a válláról Nippát, hogy a szemébe tudjon nézni. Közelről, hogy szavait szinte csak ajkaira suttogja. Karjait a nyaka köré fonja, ha bárki egy kósza csillag, vagy az ezüst holdfény derengésében megpillantja sziluettjüket, szerelmes gerlepárnak nézze őket. Pedig gyilkos és jövendőbelije ők. Jövendőbeli áldozat, ám most még szolga, tulajdon csupán.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-18 18:09:41
Üzenet elküldve: 2013-09-18 18:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Úgy tűnik, hogy sikerül szépen lassacskán a part felé úsznia, majd kikászálódnia. Némi szerencse biztos hozzájárult a dologhoz, de a lényeg a lényeg: épségben, még versenyben maradva veti meg a lábát a folyóparton. Körülnéz. A szerzetesnek csupán hűlt helyét találja, valószínűleg arrébb állt, miközben Eralil a folyóval küszködött.
~ Ostobaság volt az egész. Ha lett volna ilyen csodanövény, arról már hallottam volna. ~ Korholja le magát.
A ruhája csurom víz, kezdeni kell vele valamit. Fázik is kissé, a folyó vize elég hideg, és már a levegő sem a legmelegebb. A templomba igyekszik vissza, biztos akad ott segítség számára. És talán még a szerzetest is megtalálja. Az biztos, hogy alapos magyarázat nélkül nem ússza meg a dolgot!
Persze, mint mostanában mindig, mielőtt bárhova indulna, a szokásos "rituálét" is elvégzi.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
*Úgy tűnik, hogy sikerül szépen lassacskán a part felé úsznia, majd kikászálódnia. Némi szerencse biztos hozzájárult a dologhoz, de a lényeg a lényeg: épségben, még versenyben maradva veti meg a lábát a folyóparton. Körülnéz. A szerzetesnek csupán hűlt helyét találja, valószínűleg arrébb állt, miközben Eralil a folyóval küszködött.
~ Ostobaság volt az egész. Ha lett volna ilyen csodanövény, arról már hallottam volna. ~ Korholja le magát.
A ruhája csurom víz, kezdeni kell vele valamit. Fázik is kissé, a folyó vize elég hideg, és már a levegő sem a legmelegebb. A templomba igyekszik vissza, biztos akad ott segítség számára. És talán még a szerzetest is megtalálja. Az biztos, hogy alapos magyarázat nélkül nem ússza meg a dolgot!
Persze, mint mostanában mindig, mielőtt bárhova indulna, a szokásos "rituálét" is elvégzi.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:52:15
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:52:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Az árral szemben haladni nem éppen könnyű feladat , a folyó nem nagyon engedi Eralilt előrébb jutni, a parthoz azonban fokozatosan közelebb kerül, és ha nekigyürkőzik, meg is kapaszkodhat, bár a kimászás is nehéznek és fárasztónak bizonyul, hiszen a temető felé a meredekebb part esik, és a férfit még elázott köpenye is húzza vissza.
Arra nincs lehetősége, hogy felelősségre vonja a szerzetest, mert az nem várja meg, hogy áldozata kikászálódjon a vízből, hanem rövidke szemlélődés után hátat fordít a folyónak, és elindul visszafelé, a város irányában.*
*Az árral szemben haladni nem éppen könnyű feladat , a folyó nem nagyon engedi Eralilt előrébb jutni, a parthoz azonban fokozatosan közelebb kerül, és ha nekigyürkőzik, meg is kapaszkodhat, bár a kimászás is nehéznek és fárasztónak bizonyul, hiszen a temető felé a meredekebb part esik, és a férfit még elázott köpenye is húzza vissza.
Arra nincs lehetősége, hogy felelősségre vonja a szerzetest, mert az nem várja meg, hogy áldozata kikászálódjon a vízből, hanem rövidke szemlélődés után hátat fordít a folyónak, és elindul visszafelé, a város irányában.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-13 19:11:06
Üzenet elküldve: 2013-09-13 19:11:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Az események elég hirtelen történnek egymás után. A szerzetes mintha egyik pillanatról a másikra megtébolyodna - ha annál jobban meg lehetne, mint a bénítás óta -, és a folyóba löki. Eralil érzi, hogy végtagjaiba visszatér az erő, és megpróbál kivergődni a partra - reméli, hogy a jó part felé. Ugyanis a folyón való átkelés könnyen a játékból való kiesést vonhatja maga után. Kezével, lábával próbál fennmaradni a vízen, szembe úszni az árral, és eközben még a part felé is igyekszik. Úszni tud, bár nem a legjobb ebben a műfajban, pláne nem éppen lebénított végtagokkal és ekkora köpenyben - amit jó erősen sodor az ár -, de mégiscsak tud.
Nem érti, hogy mi is ez az egész, és miért kattan be egyik pillanatról a másikra egy barátságos szerzetes, de abban biztos, hogy mostantól a legkevésbé sem fog megbízni a férfiban, hogyha nem kell kielégítő magyarázatot a történtekre - márpedig az nem elég, hogy próbára tették.*
*Az események elég hirtelen történnek egymás után. A szerzetes mintha egyik pillanatról a másikra megtébolyodna - ha annál jobban meg lehetne, mint a bénítás óta -, és a folyóba löki. Eralil érzi, hogy végtagjaiba visszatér az erő, és megpróbál kivergődni a partra - reméli, hogy a jó part felé. Ugyanis a folyón való átkelés könnyen a játékból való kiesést vonhatja maga után. Kezével, lábával próbál fennmaradni a vízen, szembe úszni az árral, és eközben még a part felé is igyekszik. Úszni tud, bár nem a legjobb ebben a műfajban, pláne nem éppen lebénított végtagokkal és ekkora köpenyben - amit jó erősen sodor az ár -, de mégiscsak tud.
Nem érti, hogy mi is ez az egész, és miért kattan be egyik pillanatról a másikra egy barátságos szerzetes, de abban biztos, hogy mostantól a legkevésbé sem fog megbízni a férfiban, hogyha nem kell kielégítő magyarázatot a történtekre - márpedig az nem elég, hogy próbára tették.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-13 16:33:13
Üzenet elküldve: 2013-09-13 16:33:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Tétlenül sétál az úton, nézelődve, figyelve a fürdőző városiakat és az állatokat, akik sokkal de sokkal békésebbnek tűnnek a városiaknál. Talán egyre kevésbé szereti a várost, talán csak ezt a várost szereti egyre kevésbé, talán emiatt akar menekülni. Már rengetegszer végigjárta a folyópartot, de a víz mindig is lenyűgözte. Abban biztos, hogy mind a folyó, mind az időjárás gyönyörű, így inkább a folyót követi, mindenféle cél nélkül. Illetve biztosan van célja, hiszen a folyó tart valahova. Talán tudatosan, vagy tudat alatt tart arra ő is. Egy idő után lehagyja a fürdőzőket, és a folyó még békésebb lesz.*
~Ezek a bolondok még arra sem képesek, hogy kicsit távolabb jöjjenek a várostól. Pedig milyen szép is az. Szeretem a természetet. Vajon elfnek kellett volna születnem?~
*Így mereng, nem is figyelve az útra, csak újra és újra egymás elé téve lábait, szinte már reflexszerűen. Kereskedőként hozzászokott a talpaláshoz.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 17:42:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
~Ezek a bolondok még arra sem képesek, hogy kicsit távolabb jöjjenek a várostól. Pedig milyen szép is az. Szeretem a természetet. Vajon elfnek kellett volna születnem?~
*Így mereng, nem is figyelve az útra, csak újra és újra egymás elé téve lábait, szinte már reflexszerűen. Kereskedőként hozzászokott a talpaláshoz.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 17:42:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-11 20:44:35
Üzenet elküldve: 2013-09-11 20:44:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A szerzetes szinte mozdulatlanul vár Eralil válaszára, ám a türelme szemmel láthatólag egyre fogy, nyilván szeretne már túl lenni ezen az egészen. Amikor azonban megkapja a választ, a helyett, hogy megnyugodna, megmutatná az ajánlgatott növényt és útjára engedné a mágust, tekintetébe még több düh költözik.*
Na még egy próba *mondja, és immár jóformán semmi jelét nem mutatja az ép észnek.* Lássuk, hogy állsz erő dolgában... örülj, hogy tudtál válaszolni, ha nem tudtál volna, nem oldom fel a bénítást.
*Egy újabb varázslat segítségével a folyóba löki Eralilt, aki néhány másodperc múlva érezheti, hogy végtagjaiban fokozatosan alább hagy, majd elmúlik a zsibbadás. Mindeközben a folyó lassan sodorja a kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.11 21:51:43
*A szerzetes szinte mozdulatlanul vár Eralil válaszára, ám a türelme szemmel láthatólag egyre fogy, nyilván szeretne már túl lenni ezen az egészen. Amikor azonban megkapja a választ, a helyett, hogy megnyugodna, megmutatná az ajánlgatott növényt és útjára engedné a mágust, tekintetébe még több düh költözik.*
Na még egy próba *mondja, és immár jóformán semmi jelét nem mutatja az ép észnek.* Lássuk, hogy állsz erő dolgában... örülj, hogy tudtál válaszolni, ha nem tudtál volna, nem oldom fel a bénítást.
*Egy újabb varázslat segítségével a folyóba löki Eralilt, aki néhány másodperc múlva érezheti, hogy végtagjaiban fokozatosan alább hagy, majd elmúlik a zsibbadás. Mindeközben a folyó lassan sodorja a kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.11 21:51:43
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057