//Amikor felkel a nap//
*A tejfölös szájú kifejezést mintha már hallotta volna valakitől A Házban, de lehet, csak képzeli a dolgot, viszont, így első hallásra Arnakhnak tudná be ezt a jelzőt, akiről viszont egyértelműen el tudja képzelni, hogy fennhangon szóljon egy ilyet. Persze nem érti félre, látja, hogy nem gondolja komolyan Mestere és hát valahol büszke is, hogy többnek nézték és még csak annyi, amennyit az előbbiekben közölt.*
- Szóval idősebbnek nézek ki. *szemtelenkedik, ha már így hozta ki a beszélgetés, de mosolya lankadatlan, látható, hogy csupán csak ugrat a kijelentésével.*
*Terve sikerül, és igen, mire arra gondol, hogy felülkerekedett kiképzőjén, már be is van húzva az a bizonyos „siker” strigula, amit az utóbbi napokban sok-sok keservvel tud néha-néha kivitelezni.*
~Még, hogy figyeljek mindenre, ez igaz a másik oldalon is, most megleptem.~
*Al a vízi szörny pedig teszi a dolgát, ahogyan azt egy rémséges lénynek illik is. A meglepetés erejével él, és már húz is lefelé, ha növesztene néhány csápot és pikkelyes lenne a teste, el is mehetne a Folyópart vadászni való gonosztevőjének.*
~Na erre mit lépsz?~
*Fogása egyre biztosabb, ahogyan érzi a lazuló testet szorításában, már majdnem a meder alján vannak, mikor érkezik a visszatámadás. Az első rúgás sikertelen, ahhoz elég mereven tart, a második már bontja a gyengébbik, a tegnap rúgást kapó vállánál az ölelést, a harmadik taposás pedig egyenesen szétzilálja, és azon nyomban meg is töri azt a bizonyos szoros lábra fonódást.*
~Na azt már nem!~
*Levegővel még bírja, így próbál felülkerekedni ismét, elvégre ő a rémisztő ebben a játékban, e helyett mégis a vad szerepébe kerül, mert lassú. A tétova kapálózás Zenolita teste után nem hoz túl sok szerencsét a számára, mert elveszíti a kezdeményezést, a szőkeség pedig köszöni szépen és a már minden bizonyosság szerint, a hideg vízben elgémberedett karjaiba egy kis nyakszorítással újból vért kíván juttatni. Ez a gyors és pontos cselekedet végzetként éri el a szorongatót, csakhogy most az ő nyaka köré fonódik egy sokkal izmosabb kar, ami megpróbálja kiszorítani belőle a szuszt.
A parton még talán elemében is lenne, viszont a víz alatt ez már egy teljesen új szituációt eredményez, főleg, hogy a kivitelezés közben sodródnak a meder közelében. De, ha már vízben vannak, így a testek is könnyebbek, szóval mit sem ér a felépítés és a csontozat. Próbál megpördülni és ha lehet a meder aljához közelíteni, hogy, ha másképp nem megy, majd a feltételezhetően durvább kavicsokkal, vagy vízi növényzettel kicsit a maga malmára hajthatja a vizet. A szorítás ellen közben küzd és tüdejéből is fogy a levegő, nem bírja olyan jól a vízi életet, mint a harcos amazon, ellenben nincs kétségbe esve, hogy mi fog történni, ha kifogy a szuflából.*
~Csak nem hagy megfulladni. Vagy, vagy talán mégis?~