//Lyessal Veryelian//
*Lopva pillant a magasba, a szemüveg fölötti résen kukucskál, vajon min merenghet Lyes. A mohaszín szemek útja, a folyó felé irányítja Cinn pillantását is, a lágyan hullámzó vízfelszínre. Minden egyes hullámverés, sustorogva mossa a partot. Nyugalmat sugdosva az őt hallgató fülekbe. Páratlan.*
- Nagyon kedves, hogy lexikonnak gondol, *ráncolja pisze orrát, amikor a halántékát kocogtatja a városi elf.* de nekem ez így természetes. Én sem karddal tudnám megvédeni. Különben érdekes, hogy Ön így gondolja, a húga pedig vértbe öltözik. Persze, ha valóban így van *mereng* Különös. Felettébb különös elgondolás. *Azért látszik rajta a kétkedés, de főleg a kíváncsiság.* Nem fél? Hogy csalódik?
- Igen, gyönyörűek. Ez köztudott, és igazából szemmel látható is *pillant ki szemüvege fölött újra, immár csak az ezüst szőke elfre, a folyó immár Cinn figyelme nélkül folyik tovább.* Igazán, nagyon kedves, bár a mítoszok szerint, elfek véréből is vagyunk. Talán emiatt is érezheti ezt.
*Feltétlen szeretne valamilyen magyarázattal szolgálni, bár mi mást dicsérhetne rajta az elf, mint a külsejét, amikor belső szépségéről, vagy hibáiról, mit sem tud.*
- Vagy talán, nem találkozott még soha gnómokkal. Ez is lehet magyarázat.
* Semmi szándékolt szellemesség nem lapul a mondatban, csupán ez is egy logikus, bár igen lehetetlennek tűnő lehetőség Cinn részéről. A Pegazus említése okán, ez az elmélet megdől, ám a lány már nem válaszol semmit, csak az elé tárt sérülést tanulmányozza. Értő pillantással néz fel újra.*
- Nos, hát, igen. A mélységiek galád nép, de épp úgy akadnak emberek, vagy tündérek közt is galádabbak. A minap egy törpe asszony vágott hozzám egy füzér fokhagymát, mert felborítottam az egyik kosarát, tele paradicsommal. Az népek keresztülsétáltak rajta. Olyan dühös lett, hogy az első keze ügyébe eső zöldséget hajította utánam. Látja? *félrehajtja a haját, s homloka tetején egy vékony halványodó vörös csík. Fel sem tűnik a vörös tincsek közt. Lyes sérülése persze ettől mélyebb, legalábbis az átvérzett kendőről így tűnik.*
- Nagyon megvágta? *kérdezi, aztán visszaengedi haját, eltakarva saját kis karcolását.* Nekem is volt konfliktusom eggyel. Bár, ismerek egy ügyes kerülőt a városban *somolyog az orra alatt, hogy városi kényelmes életének egyetlen veszélyesebb élményéből épségben keveredett haza. Hogy mitől lehetne túlontúl öntudatos, vagy dacos Lyes, nem szeretné boncolgatni, talán nem is volna illendő. Így csak tovább mosolyog, immár együttérzőn, de csak míg fel nem kérik a táncra. Meghökken egy kissé, hisz életét a könyvtár és az otthon közt töltötte, és Mal nélkül talán enni is elfelejtett volna egy-egy átkutatott, kísérletezett hat alatt. De talán, még egy szimpla könyvtárban kucorgós nap alatt is.*
- Mondtam, hogy nem tudok. Ne élje bele magát. *keze már Lyes kezében* Biztosan kecses lépésekhez szokott. Én pedig, nem vagyok valami kecses.
*Lyes úgy belelovalja magát, hogy Cinn már tiltakozni sem tud, lép, és kissé esetlenül, de fordul. Lehajtja fejét, mikor a karja alá ér, pedig nem volna rá szükség, bőven van ott hely. Valóban ügyes táncos lehet, mert Cinn még csak meg sem bicsaklik, vagy botlik. A fordulás után viszi a lendület, de a biztos kezek szépen irányítják vissza a kiindulópontra. Onnan felnéz, egyenesen a mohaszín szemekkel találja magát szemközt. A helyzet túlontúl romantikus, hogy a kis tudós ekkor ne piruljon hajához hasonlóvá, a folyóparti tánc, a közelség, s az egyenesen szemébe futó pillantás okán. Hátrál egy lépést, hogy kikerüljön a bűvkörből, s minden visszarázódhasson.*
- Sétáljunk tovább *kéri.* úgy biztosan megmarad minden lábujja. Ne kísértse a sorsot.
*Tesz határozott javaslatot, mielőtt újabb fordulóra hívják.*
- Aztán mesélek én is, ha még mindig kíváncsi. Esetleg megnézhetem a kezét is, hogy nem-e kell jobban bekötözni. A tisztáson.
*Próbálkozik elterelni a figyelmet a táncról, s a szemmel láthatóan zavarban lévő férfi is kizökkenhessen, vagy belekapaszkodhasson a terelés jótékonyságába, ha szeretne. *