*A mágust teljesen megbabonázzák a lány arcán a mosolytól megjelenő gödröcskék. Ennek sohasem tudott ellenállni.*
- Hát igen, a mágia és az íjászat talán valóban a legszebb művészetek az egész világon, nélkülük talán el se tudnám képzelni az életem, még ha az íjamat eddig csak állatok ellen fordítottam, akkor is. *jegyzi meg* "Bezzek, ha egy ork keveredne a kezem közé, az megkóstolhatná a nyilaim hegyét." *kalandozik el gondolataiban egy rövid időre.
Amikor Gleadyss is felé fordul, eddig is izgatott állapota csak fokozódik. A gödröcskéktől indulva pillant végig arcának vonalán, majd tekintete folytatja útját végig a lány nyakán, melyen a bőr érintetlennek tűnik, friss és üde. Ám mielőtt a már korábban is szemügyre vett domborulatok felé haladna tovább, magára parancsol:*
"Ha most elkezdem bámulni a melleit, azzal menten elásom magam. Hmm... Pedig milyen szép formásak!" *őrlődik magában, vigyázva, hogy szeme nehogy lejjebb tévedjen. Inkább újra a kék tavat idéző szempár felé fordítja figyelmét. A lány búgóhangú kérdése csak tovább feszíti idegeit. Lassan kezdi úgy érezni, hogy már nehezen türtőzteti magát, hogy újra meg ne érintse.*
- Nem terveztem hogy sokáig maradok itt az emberek között, nem volt semmi tervem csak betértem pár napra és lám, mi lett belőle, itt fekszek a parton, éppen egy démonűzésre készülve egy ilyen gyönyörű lánnyal. * válaszol Gleadyss kérdésére, de ahogy ezeket az utolsó szavakat kimondja Coinleach szemei elkerekednek. Még maga is meglepődik azon, hogy ezt amit csak magában gondolt, tényleg kimondta. A szavak visszavonhatatlanul elhagyták a száját, és bizonyára Gleadyss is hallotta őket. Persze mindent így is gondol, mindössze csak talán túl közvetlenül mondta ki.*
- Akarom mondani, őőő gyönyörű ez a hely, és hát... *ül fel zavarában és mutat körbe a tájon, a közeli erdőn és a távoli dombokon.*
"Remélem ha hallotta is, nem fogja félreérteni, és talán ő is hasonlóan gondol rám." *Őrlődik magában, s közben feszült csendben várja, hogy a lány mit reagál erre az 'elszólásra', amit az előbb megengedett magának*