*Figyelmesen hallgatja a lány történetét. Neki még sosem volt saját háza. Távolrév hatalmas városában, messze a tengeren túl élte életének azt a részét, aminek igazán volt értelme. Egy előkelő fogadóban, a Macskajajban fizetett állandó szobát, ott laktak kedvesével. Merőben más volt ott az élet mint Artheniorban, és bár szép hely a Pegazus, nem versenyezhet a Macskajaj felszereltségével. Ahogy itt ül a tűznél, hallgatja a lány meséjét, mintha megint ott ülne a kandalló előtt, abban a kényelmes fotelben. Háta mögött zajlott az élet, ismerte az összes törzsvendéget. A Shayellek -a fogadó birtokosai- nagyrészével is tegezőviszonyban volt. Sokat hallotta őket a pult mögött beszélgetni, tetszett neki az anyanyelvük. Gyakran hallotta ahogy egymásnak köszönnek, egyszer gondolta meglepi őket, és ő is azokkal a szavakkal köszönt rájuk egy este.*
~Hogy is volt? Shi'iah?~
*Nem emlékszik pontosan. Annyira talán még sosem állt közel a halálhoz, mint akkor. Egy férfi meg mert szólalni az amazonok anyanyelvén? Finoman szólva sem vették jónéven. Akaratlanul is elmosolyodik az emlékre, balra fordul, ahol a másik fotel volt a Macskajaj kandallója előtt. Ahol kedvese szokott ülni. Boszorkányok csókja, így hívták a kedvenc borát. Persze most nincs ott sem a fogadó, sem a szék, sem Angel. Még Leon is odaveszett. Mennyi mindent élt át azzal az elfel, pedig akkor Ron szinte még gyerek volt. Leonirael viszont, nem is tudja hány éves. Sosem volt hajlandó elárulni, de annyi biztos, hogy több napot élt meg, mint amennyiről egy ember valaha is álmodhat. A tűz felé fordítja tekintetét, mindig szerette a lángokat fürkészni. Megint elveszik az emlékekben... A Kisasszony Liget, a Napfény Fürdő... A boldog élet, amit már sosem kap vissza.*
*Erőt vesz magán, valahogy sikerül visszatérnie a valóságba, és újra Alivy szemeire fókuszál. Egy sötételf, de mégsem olyan, mint akiket ő ismert. Nem tűnik se gonosznak, se alattomosnak, se kegyetlennek. Kivel beszélgetett így utoljára? Már az is több éve volt. Yavinának hívták, ha jól emlékszik, az Alkony Erdejében. Jól esik neki is a társaság, de tart attól, hogy újra érzelmek ébrednek benne. Nem szerelemről van szó, és nem is feltétlenül Alivy iránt. Bármilyen érzelem. Ha utat enged valamilyen érzelemnek, annak mindig fájdalom a vége. Ezért szabadult inkább meg tőlük. Ráadásul érzelmek nélkül nincsenek indulatok. Könnyebb racionálisan cselekedni. Nincs lehetősége a démonnak átvenni az uralmat.*
*Tényleg sajnálja a lányt, elég sok rossz dolgon esett át ő is. Az ilyenek miatt nem hisz semmiféle istenben. Milyen isten lenne, aki hagy így szenvedni valakit? És az ilyenek miatt döntött úgy, hogy mások segítésének szenteli életét. Persze nem menthet meg mindenkit, de ha egyvalakinek jobbá tudja tenni az életét, akkor már megérte, hogy nem lett öngyilkos.*
- Sajnos egy romlott világban élünk. Ne emészd magad a múlt miatt, semmi jóra nem vezet. Próbálj meg tanulni belőle, és lépj tovább. Hisz ha úgy nézed, két lehetőséged van. Vagy a múlt után keseregsz, és végigszenveded az életed, vagy adsz egy esélyt a jövőnek, hátha jobb lesz, mint ami már mögötted van.
*Hiába mondja, ő maga sem tud a saját tanácsai szerint élni. Pedig igazán ezt kellene tennie. Így is sok évet "pazarolt" már el az életéből egyedül. A halakról persze ő is megfeledkezik, bár nem is nagyon foglalkozott velük, így hogy ő nem eszik. Felvont szemöldökkel nézi ahogy a lány leveszi őket a tűzről, és amikor a homokba dobja őket, szinte még fel is nevet. Azért a hangot sikerül visszatartania, de így is elég széles vigyor ül ki arcára. Fel is tápászkodik rögtön, és nekiáll leporolni a homokot magáról.*
- Na jó...
*Kivételesen egész jókedvű hangot sikerül megütnie. Mikor végez a porolással, óvatos mozdulatokkal szétrugdossa az egyre kevésbé égő farakást, persze gondosan ügyelve arra, hogy se a homok, se a fa ne essen a lány közelébe. Miután sikerült kissé szétszórnia a helyenként még égő ágakat, egy kis homokot is kotor rá lábával. Nagyon nem viszi túlzásba a tűzoltást, a folyóparton, a homokban, távol minden éghetőtől úgysem tudnak a parázsló gallyak bajt okozni.*
- Gyere, meghívlak valamire a Pegazusban!
*Jobbját nyújtja a lány felé hogy felsegítse vele, már ha elfogadja. Úgy dönt inkább kútba vet mindent amit a sötételfekről tudni vél, hisz eddig nem úgy viselkedett a lány, ahogy fajától elvárná. Talán csak ő más mint a többi?*
A hozzászólás írója (Ronan Shariin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.15 23:47:56