*Van akkora szerencséje, hogy a sötételf felé veszi az irányt. Ez felvet egy kérdést, mi szerint: „Na, és akkor mi van?”. Mit kezdjen vele? Töpreng-töpreng egy pillanatig. Felsorakoztatja a lehetőségeket: húsból van ugyan, de nem szívesen enné meg, nem levadászható, ilyen célra. Az értékei? Túl kicsik, ha másban nem is, de mellben biztosan szorítaná az orkot az a vért. Pénz van e nála? Na, és ha van? Kell az neki? Ugyanarra jut, mint ezek előtt. Sikerült ide csalni, és?
Ekkor megint mosoly ül az arcára, ahogy megpillantja a folyót. Sodródjunk akkor, hátha lesz belőle valami, ha más nem is legalább át evezteti magát és nem kell csurom vizesnek lennie, már másodszorra.*
- Igen, szeretném, ha átvinne, mit szól hozzá? Olyan gyönge és esetlen vagyok, ez a víz meg hideg és, jaj, hát nem látja, mennyire gyorsan hömpölyög?
*Csak annyira sebes a folyó, hogy egy gyerek épp megizzadna, ha át kéne eveznie rajta. Nem tudja, meddig folytathatja ezt a színjátékot, hisz ha az a teremtmény, ott a csónakban nem teljesen vak akkor rá fog jönni hamarost, hogy nem oly esetlen az orkunk mint amilyennek mutatja magát. Lehet, hogy azt gondolja majd félkegyelmű.
A nőstény ugyan nem a tervezések nagy mestere, nincs is szüksége rá, hogy kusza ördögi gondolatok szántsanak az elméjében. Most sincs semmi különleges a tarsolyában. Ha minden jól megy a sötételf erszényének tartalmából legurít majd az egyik késdobálóban egy pár pohárka pálinkát. Nem lenne rá szüksége, de az ingyen cucc mindég finomabb.*
- Jaj, kérem, siessen, megfagyok idekünn, feltámadt a szél és nemrég áztam meg, mert, KÉPZELJE belezuhantam ebbe a csúnya folyóba. Alig tudtam kievickélni!
*Elköveti-e azt a hibát, amit a szakirodalom túlzásnak hív? Valószínűleg. Ahogy az az elázás is napokkal ezelőtt történt. Mindenesetre, ahogy az elf közeledik, úgy görbülnek az ork ujjai a pallos markolatára, mintha csak a feje búbján rendezgetné a tetveket.*
A hozzászólás írója (Yüger Garakh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.20 15:37:18