Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-15 14:52:14
Üzenet elküldve: 2015-08-15 14:52:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*Ha már újból Alfonz szerepében tölti idejét, igyekszik Mestere kedvére tenni és jó tanítványként figyelmesen, elhangzó szavain csüngve, mindennek eleget tenni. Így van ez az indulás idejével is, ha el szeretne érni néhány jó pontot a lánynál, bizony akkor itt kell lennie és készen kell állnia a napra, akármilyen korán is van.*
- Köszönöm, de csak néhány tiszta ing, nem sokat válogattam. *egy biccentéssel visszajelez a szavakra, majd látva, hogy társa hangulata jónak mondható, egy kicsit ő maga is mosolygósabbra fogja.*
*Amynek ő is visszainteget, de a lány túlságosan messze van, a hely pedig nem híres a kiváló akusztikájáról, így a leányzó kérlelő szavai elvesznek a levegőben, Kipp pedig semmit nem ért belőlük.*
~Ha visszaértem, beszélnem kell majd vele is.~
- Nem bánom, de vigyázz, mert gyorsaságom nem egyenlő a harci tudásommal. *kacsintva, fülig érő vigyorral, minden komolyon vehető nagyképűsködés nélkül mondja szavait, csupán megpróbál igazi versenyhangulatot létrehozni kettejük között a Folyópartig.*
*Viszont mondatának talán, ha a felét hallotta Zenolita, mert hirtelen indítva a futást, el is vágtázik mellőle, faképnél hagyva néhány másodpercig a kora reggeli nyugodalomban, mellette lépkedő fiút.*
~Ez a kis előny fűszerezi a mi kis versenyünket.~
*Látszólag tényleg nincsen különösebb baja a futással, a hátrányát egy gyors kezdéssel könnyedén ledolgozza és kellő lépést tud tartani a szöszkével. Nagyon hosszú távon bizonyára Zen jobban teljesít, mint ő, de egy kis gyakorlással és napi szintű futásokkal úgy gondolja szintre tudná hozni magát.*
- Rendben, menj csak, itt várok. *direkt nem liheg, míg az amazon a közelében van, mutatnia kell, hogy ez a kis kora reggeli bemelegítő gyakorlat meg sem kottyant neki, aztán, ha a nő hallótávolságon kívülre kerül, elfordul és bizony belekezd a maga fújtatásába. Igénybevétel volt, nem is akármilyen, szervezete pedig nincs hozzászokva ehhez. Jól ki is melegedett, jól fog esni a hűsítő úszás.*
*Valahol tudja, hogy nem illő még csak nézni sem, hogy eme nemes napon az égiekkel hogyan is miképpen veszi fel a kapcsolatot tanítója, de nem fordítja el fejét, így, ha kissé lopva is, de azért figyeli a sziklák tetejét.*
- Kezdhetjük. *a visszatérés után a köszönetre csak biccent egyet, ha már születésnapja van az embernek ez a legtermészetesebb, de egyébként sem tett volna másképp, legalább addig is volt ideje kipihegnie magát.*
*Al a lehető legkomolyabban veszi a kivont kardot, nem kérdezi meg, hogy miért így vagy miért úgy, ha fegyver nélkül kell harcolnia azt is elfogadja, elvégre a Mester biztosan tudja mit is szeretne tanítani, ki tudja milyen szokásai vannak bemelegítés gyanánt. Fölveszi a pusztakezes, egyelőre még mindig kocsmai szintű védekező beállását, majd mikor látja, hogy ebből bizony nem lesz támadás, arca kisimultabbá válik.
Férfiból van, így a bőrruha lekerülése után pár szökő másodperc röppenő erejéig megkörnyékezik egyéb, ide nem illő gondolatok is, de nem bámul nyálát csorgatva, kiguvadt szemekkel, pedig alighanem sokan ezt tennék ebben a helyzetben.*
- Máris. *lekapja magáról az inget, a nadrággal, végül a lábbeli is lekerül róla, végül túl sok minden nem maradt raja, csak egy alsó ruha. Nem szégyellős, de nem is pőre, valahol a kettő közé sorolja magát, ezért nem is esik nehezére megszabadulni ruháitól.*
*Mire a vízhez ér, tanítómestere már jóval beljebb jár, ezért nem késlekedik tovább, a hideg vízbe gázol és úszni kezd. Jól esik mind a hideg víz, mind pedig az úszás. Tempózik, de kicsit inkább élvezi a vizet mintsem eszeveszett kapálózással beérje Zenolitát.*
- Számolod, hogy hányadik? *nem foglalkozva az illemmel, egyenesen a közepébe kérdez, mikor beéri a szőkeséget. Harminc fölé tippeli, de lehet csak a kemény csontozat, az izmok és a temperamentumos fellépés miatt.*
*Ha már újból Alfonz szerepében tölti idejét, igyekszik Mestere kedvére tenni és jó tanítványként figyelmesen, elhangzó szavain csüngve, mindennek eleget tenni. Így van ez az indulás idejével is, ha el szeretne érni néhány jó pontot a lánynál, bizony akkor itt kell lennie és készen kell állnia a napra, akármilyen korán is van.*
- Köszönöm, de csak néhány tiszta ing, nem sokat válogattam. *egy biccentéssel visszajelez a szavakra, majd látva, hogy társa hangulata jónak mondható, egy kicsit ő maga is mosolygósabbra fogja.*
*Amynek ő is visszainteget, de a lány túlságosan messze van, a hely pedig nem híres a kiváló akusztikájáról, így a leányzó kérlelő szavai elvesznek a levegőben, Kipp pedig semmit nem ért belőlük.*
~Ha visszaértem, beszélnem kell majd vele is.~
- Nem bánom, de vigyázz, mert gyorsaságom nem egyenlő a harci tudásommal. *kacsintva, fülig érő vigyorral, minden komolyon vehető nagyképűsködés nélkül mondja szavait, csupán megpróbál igazi versenyhangulatot létrehozni kettejük között a Folyópartig.*
*Viszont mondatának talán, ha a felét hallotta Zenolita, mert hirtelen indítva a futást, el is vágtázik mellőle, faképnél hagyva néhány másodpercig a kora reggeli nyugodalomban, mellette lépkedő fiút.*
~Ez a kis előny fűszerezi a mi kis versenyünket.~
*Látszólag tényleg nincsen különösebb baja a futással, a hátrányát egy gyors kezdéssel könnyedén ledolgozza és kellő lépést tud tartani a szöszkével. Nagyon hosszú távon bizonyára Zen jobban teljesít, mint ő, de egy kis gyakorlással és napi szintű futásokkal úgy gondolja szintre tudná hozni magát.*
- Rendben, menj csak, itt várok. *direkt nem liheg, míg az amazon a közelében van, mutatnia kell, hogy ez a kis kora reggeli bemelegítő gyakorlat meg sem kottyant neki, aztán, ha a nő hallótávolságon kívülre kerül, elfordul és bizony belekezd a maga fújtatásába. Igénybevétel volt, nem is akármilyen, szervezete pedig nincs hozzászokva ehhez. Jól ki is melegedett, jól fog esni a hűsítő úszás.*
*Valahol tudja, hogy nem illő még csak nézni sem, hogy eme nemes napon az égiekkel hogyan is miképpen veszi fel a kapcsolatot tanítója, de nem fordítja el fejét, így, ha kissé lopva is, de azért figyeli a sziklák tetejét.*
- Kezdhetjük. *a visszatérés után a köszönetre csak biccent egyet, ha már születésnapja van az embernek ez a legtermészetesebb, de egyébként sem tett volna másképp, legalább addig is volt ideje kipihegnie magát.*
*Al a lehető legkomolyabban veszi a kivont kardot, nem kérdezi meg, hogy miért így vagy miért úgy, ha fegyver nélkül kell harcolnia azt is elfogadja, elvégre a Mester biztosan tudja mit is szeretne tanítani, ki tudja milyen szokásai vannak bemelegítés gyanánt. Fölveszi a pusztakezes, egyelőre még mindig kocsmai szintű védekező beállását, majd mikor látja, hogy ebből bizony nem lesz támadás, arca kisimultabbá válik.
Férfiból van, így a bőrruha lekerülése után pár szökő másodperc röppenő erejéig megkörnyékezik egyéb, ide nem illő gondolatok is, de nem bámul nyálát csorgatva, kiguvadt szemekkel, pedig alighanem sokan ezt tennék ebben a helyzetben.*
- Máris. *lekapja magáról az inget, a nadrággal, végül a lábbeli is lekerül róla, végül túl sok minden nem maradt raja, csak egy alsó ruha. Nem szégyellős, de nem is pőre, valahol a kettő közé sorolja magát, ezért nem is esik nehezére megszabadulni ruháitól.*
*Mire a vízhez ér, tanítómestere már jóval beljebb jár, ezért nem késlekedik tovább, a hideg vízbe gázol és úszni kezd. Jól esik mind a hideg víz, mind pedig az úszás. Tempózik, de kicsit inkább élvezi a vizet mintsem eszeveszett kapálózással beérje Zenolitát.*
- Számolod, hogy hányadik? *nem foglalkozva az illemmel, egyenesen a közepébe kérdez, mikor beéri a szőkeséget. Harminc fölé tippeli, de lehet csak a kemény csontozat, az izmok és a temperamentumos fellépés miatt.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-15 02:34:16
Üzenet elküldve: 2015-08-15 02:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
~Kellemetlen.~
*Tekint a marok felé, ami aranypénzeket vár el tőle. Őneki pedig muszáj lesz fizetnie, pedig potyázni szeret a hajókon. Talán csak az önfeledt szórakozás jegyében, de a lényeges, hogy erre nem akar költeni. Viszont, most szükségszerűvé válik a dolog, így már ő sem fogja jól érezni magát.*
-Magával nem szeretek alkudozni, az eldöntetett.
*Szólal meg Zara.*
Engem osztán nem érdekel, csak fizesse meg az út díját. Nem kedvességből utaztatok.
*Válaszol egyszerűen a hajós, majd fogja az evezőjét és lassan indulnak lefele.*
*Tekint a marok felé, ami aranypénzeket vár el tőle. Őneki pedig muszáj lesz fizetnie, pedig potyázni szeret a hajókon. Talán csak az önfeledt szórakozás jegyében, de a lényeges, hogy erre nem akar költeni. Viszont, most szükségszerűvé válik a dolog, így már ő sem fogja jól érezni magát.*
-Magával nem szeretek alkudozni, az eldöntetett.
*Szólal meg Zara.*
Engem osztán nem érdekel, csak fizesse meg az út díját. Nem kedvességből utaztatok.
*Válaszol egyszerűen a hajós, majd fogja az evezőjét és lassan indulnak lefele.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:10:42
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:10:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*Al még tűréshatáron belül érkezik és nem kis meglepetésére pont időben.*
-Jó reggelt Al! Látom sikerült a beszerzés tegnap. Jó lesz.
*Méri végig az új inget. Nincs rossz hangulatban csak egy kicsit elmélázik. Apja és a családja hite szerint, a Harcosok Istene csak egyszer hallgatja meg őket egy évben, a születésük napjának hajnalán. Minden évben csak egyszer kérhetnek útmutatást, addig csak kapják a jeleket, vagy az üzeneteket tőle, de hiába szólnak. Egyedül vívják csatáikat és tisztelik istenüket, akinek gondja van mindenre, így nem zargatja egyikük sem folyton. Az évben mindig csak egyszer tudnak imádkozni hozzá és nemsokára felé fordul, majd az Isten, hogy meghallgassa. Amyt most sajnos nem tudja figyelemre méltatni sietnie kell, talán később megmagyarázza miért csak int felé egyet üdvözlésképpen. Ha Al akar maradhat, de neki nincs több ideje most. Valamiért úgy gondolta inkább az alvást választja a kék szemű, de még maga is meglepődik, hogy örül, amiért időben jött. Azért, ha segít Amynek nem toloncolja magával mindjárt, de elindul, majd így vagy úgy utoléri. Elindul és sietve nyújtja meg lépteit. Csak addig szólhat még felkel a nap, ha már az égen jár és látszik a korongja, akkor a Harcos Isten szeme és füle újra csak a világ történéseire figyel, majd.*
-Tudod mit? Mi lenne, ha megnéznénk milyen gyors is vagy?
*Néz egyet kérdőn a mellette lépkedőre, ha jött vele, aztán nem vár választ, hanem eliramodik és hosszú lábait gyors iramra fogva meg sem áll a folyópartig. Az ég alja már rózsaszín, így ha Al beéri felé fordul kicsit gyorsabban véve a levegőt. Két hosszabb levegővétellel le is nyugtatja kérő tüdejét.*
-Al, még egy kis türelmedet kérem. Ma van a születésem hajnala és családom szokása szerint ma szólhatok az Istenemhez. Kérlek várj meg itt.
*A kérlek szót igen kevésszer használja, de most odabiggyeszti, azért mert kikívánkozik. Nem szól már többet csak megkeresi a kék szemeket nyomatékosítva a kérést, aztán megfordulva egy kicsit eltávolodik tőle egy sziklás részhez. Felmászva a sziklákra áll meg az egyik tetején és a régi kardját kivonva fordul a napfelkeltével szembe. Féltérdre ereszkedik és letámasztja a kardot maga elé. A nap fénye lassan felbukkan a horizonton és a narancssárga fénycsík felkúszik a kard élén. Mosolyogva hajtja le fejét alázatosan az Isten előtt. Kissé kócos hajával a feléledt szél nem bánik el egykönnyen, ha könnyedén fújni akarja csak lengeti időnként.*
~Megtisztelsz minden Istenek legnagyobbja, hogy újra felém fordítod tekinteted. Immár egy éve, hogy nem szólhattam hozzád, de éreztem, hogy vezeted a lépteim. A csatában, amit a pusztában vívtunk, éreztem a jelenléted mindig. Megőrizted karom erejét és kivezéreltél a mágus csapdájából. Leghatalmasabb Isten szükségem van az útmutatásodra. Hová tűnt Magori akkor? Miért nem őrizted meg őt is velem együtt? Sok csatát vívtunk volna még együtt a te dicsőségedre. Ha magadhoz is hívtad őt, a hősök csarnokába elfogadom a döntésed, de kérlek Istenem áruld el nekem mi történt vele. Az eltűnése óta nem találom a békémet, ha ott van veled kérlek küldj egy jelet, vagy üzenj nekem. Ha ott van veled mondd meg neki, hogy őrzöm emlékét örökké és nem felejtettem el egy percre sem. Ha apám mellett adtál neki helyet méltóbb helyen nem is lehetne. Üzenem apámnak, hogy nem felejtem és továbbadom tanításait.~
*Szíve teljes erejével szól az imája és a kérése. Olyan régen várja már, hogy az akkori fájdalma végre gyógyírre találjon. Az ima végén még védelmet kér a családja számára és erőt, hogy még újra szólhat Istenéhez becsülettel kitartson és szolgálja a Kisasszonyt és háza népét megfelelően vigyázza.*
~... nem tudom vele mi a terved, vagy velem, hogy ebbe a házba vezérelted lépteimet. A lelkem és hitem erejét én vigyázom, te óvd meg kérlek karom erejét és szívem akaratának tisztaságát, minden küzdelmem során még újra szólhatok.~
*A nap korongjának vörös szegélye elhagyja a horizontot, hogy felemelkedve a Harcos Isten szeme újra elforduljon tőle. A fejét felemelve búcsúzik tőle tekintete. Nagyon reméli, hogy kérdéseire megkapja, majd a választ és a kívánt jelet. A vörös fény ölelését elhagyva végül újra a kezébe fekteti a kardot és ujjait végig futtatja apja munkáján a markolatot díszítő vésett szövegen. Szívébe markol a hiánya és a családjáé is. Mély levegőt véve elrakja végül újra a kardot és egy jól irányzott és vett lendülettel ugrik le a szikláról a partra. Újra partot érve odamegy Alhoz újra.*
-Köszönöm a türelmed. Készen állsz az edzésre?
*Mosolyogva húzza elő a kardot újra és felé tartja. Tudja, hogy neki nincsen, ezért szája sarka felfelé mozdul és szemében cinkos fénnyel szúrja végül maga mellé a földbe a kardot, aztán a fején áthúzva veszi le magáról a barna bőrruhát és akasztja rá, azt is végül lerúgja magáról a csizmáit. Vékonyabb, pántos, combig érő fekete alsó ruha marad rajta meglehetősen vastag és durva anyagból. Kérdő kékjei elérik a barnákat, aztán megindul a folyó felé. Lábujjai elérik a hűs vizet, amikor visszafordul mosolyogva.*
-Na? Meddig várjak még rád Al? Vagy azt akarod mondani sosem leszel képes utolérni?
*A kihívó pillantással áll szálfa egyenesen, ha Al a víz felé mozdul már veti is bele magát, hogy gyorsan ússzon befelé. Ha a tanítvány utol akarja érni mesterét jobb, ha összeszedi magát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.14 20:04:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mond helyett mondd).
*Al még tűréshatáron belül érkezik és nem kis meglepetésére pont időben.*
-Jó reggelt Al! Látom sikerült a beszerzés tegnap. Jó lesz.
*Méri végig az új inget. Nincs rossz hangulatban csak egy kicsit elmélázik. Apja és a családja hite szerint, a Harcosok Istene csak egyszer hallgatja meg őket egy évben, a születésük napjának hajnalán. Minden évben csak egyszer kérhetnek útmutatást, addig csak kapják a jeleket, vagy az üzeneteket tőle, de hiába szólnak. Egyedül vívják csatáikat és tisztelik istenüket, akinek gondja van mindenre, így nem zargatja egyikük sem folyton. Az évben mindig csak egyszer tudnak imádkozni hozzá és nemsokára felé fordul, majd az Isten, hogy meghallgassa. Amyt most sajnos nem tudja figyelemre méltatni sietnie kell, talán később megmagyarázza miért csak int felé egyet üdvözlésképpen. Ha Al akar maradhat, de neki nincs több ideje most. Valamiért úgy gondolta inkább az alvást választja a kék szemű, de még maga is meglepődik, hogy örül, amiért időben jött. Azért, ha segít Amynek nem toloncolja magával mindjárt, de elindul, majd így vagy úgy utoléri. Elindul és sietve nyújtja meg lépteit. Csak addig szólhat még felkel a nap, ha már az égen jár és látszik a korongja, akkor a Harcos Isten szeme és füle újra csak a világ történéseire figyel, majd.*
-Tudod mit? Mi lenne, ha megnéznénk milyen gyors is vagy?
*Néz egyet kérdőn a mellette lépkedőre, ha jött vele, aztán nem vár választ, hanem eliramodik és hosszú lábait gyors iramra fogva meg sem áll a folyópartig. Az ég alja már rózsaszín, így ha Al beéri felé fordul kicsit gyorsabban véve a levegőt. Két hosszabb levegővétellel le is nyugtatja kérő tüdejét.*
-Al, még egy kis türelmedet kérem. Ma van a születésem hajnala és családom szokása szerint ma szólhatok az Istenemhez. Kérlek várj meg itt.
*A kérlek szót igen kevésszer használja, de most odabiggyeszti, azért mert kikívánkozik. Nem szól már többet csak megkeresi a kék szemeket nyomatékosítva a kérést, aztán megfordulva egy kicsit eltávolodik tőle egy sziklás részhez. Felmászva a sziklákra áll meg az egyik tetején és a régi kardját kivonva fordul a napfelkeltével szembe. Féltérdre ereszkedik és letámasztja a kardot maga elé. A nap fénye lassan felbukkan a horizonton és a narancssárga fénycsík felkúszik a kard élén. Mosolyogva hajtja le fejét alázatosan az Isten előtt. Kissé kócos hajával a feléledt szél nem bánik el egykönnyen, ha könnyedén fújni akarja csak lengeti időnként.*
~Megtisztelsz minden Istenek legnagyobbja, hogy újra felém fordítod tekinteted. Immár egy éve, hogy nem szólhattam hozzád, de éreztem, hogy vezeted a lépteim. A csatában, amit a pusztában vívtunk, éreztem a jelenléted mindig. Megőrizted karom erejét és kivezéreltél a mágus csapdájából. Leghatalmasabb Isten szükségem van az útmutatásodra. Hová tűnt Magori akkor? Miért nem őrizted meg őt is velem együtt? Sok csatát vívtunk volna még együtt a te dicsőségedre. Ha magadhoz is hívtad őt, a hősök csarnokába elfogadom a döntésed, de kérlek Istenem áruld el nekem mi történt vele. Az eltűnése óta nem találom a békémet, ha ott van veled kérlek küldj egy jelet, vagy üzenj nekem. Ha ott van veled mondd meg neki, hogy őrzöm emlékét örökké és nem felejtettem el egy percre sem. Ha apám mellett adtál neki helyet méltóbb helyen nem is lehetne. Üzenem apámnak, hogy nem felejtem és továbbadom tanításait.~
*Szíve teljes erejével szól az imája és a kérése. Olyan régen várja már, hogy az akkori fájdalma végre gyógyírre találjon. Az ima végén még védelmet kér a családja számára és erőt, hogy még újra szólhat Istenéhez becsülettel kitartson és szolgálja a Kisasszonyt és háza népét megfelelően vigyázza.*
~... nem tudom vele mi a terved, vagy velem, hogy ebbe a házba vezérelted lépteimet. A lelkem és hitem erejét én vigyázom, te óvd meg kérlek karom erejét és szívem akaratának tisztaságát, minden küzdelmem során még újra szólhatok.~
*A nap korongjának vörös szegélye elhagyja a horizontot, hogy felemelkedve a Harcos Isten szeme újra elforduljon tőle. A fejét felemelve búcsúzik tőle tekintete. Nagyon reméli, hogy kérdéseire megkapja, majd a választ és a kívánt jelet. A vörös fény ölelését elhagyva végül újra a kezébe fekteti a kardot és ujjait végig futtatja apja munkáján a markolatot díszítő vésett szövegen. Szívébe markol a hiánya és a családjáé is. Mély levegőt véve elrakja végül újra a kardot és egy jól irányzott és vett lendülettel ugrik le a szikláról a partra. Újra partot érve odamegy Alhoz újra.*
-Köszönöm a türelmed. Készen állsz az edzésre?
*Mosolyogva húzza elő a kardot újra és felé tartja. Tudja, hogy neki nincsen, ezért szája sarka felfelé mozdul és szemében cinkos fénnyel szúrja végül maga mellé a földbe a kardot, aztán a fején áthúzva veszi le magáról a barna bőrruhát és akasztja rá, azt is végül lerúgja magáról a csizmáit. Vékonyabb, pántos, combig érő fekete alsó ruha marad rajta meglehetősen vastag és durva anyagból. Kérdő kékjei elérik a barnákat, aztán megindul a folyó felé. Lábujjai elérik a hűs vizet, amikor visszafordul mosolyogva.*
-Na? Meddig várjak még rád Al? Vagy azt akarod mondani sosem leszel képes utolérni?
*A kihívó pillantással áll szálfa egyenesen, ha Al a víz felé mozdul már veti is bele magát, hogy gyorsan ússzon befelé. Ha a tanítvány utol akarja érni mesterét jobb, ha összeszedi magát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.14 20:04:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mond helyett mondd).
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-13 18:33:09
Üzenet elküldve: 2015-08-13 18:33:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ketten a folyóparton //
-Tényleg nem. *Kuncog jobb markába Meryth, mint akit csak mosolyogtat Bobbir meglepettsége. Pedig valójában egyáltalán nem lepődött meg, furcsa reakciói vannak, ezért már semmin nem lepődne meg. Na, ez így azért nem igaz, hiszen ha kiderülne róla, hogy például bérgyilkos, és szándékai alig különböznek az eredarétól, igen csak nagyot nézne.*
-Nem is baj, lesz még alkalmam bőven, hogy láthassak egy rókát. S ha szerencsém lesz, nem is leszek egyedül, talán épp veled járom az erdőt. *Ábrándozik lelkesen. Tényleg szívesen megjárná új ismerősével az erdőt, viszont akkor csak egyikőjük térne vissza, és az nem Bobbir lenne.*
-Ne aggódj, kitűnően úszom! *Inti le az aggodalmaskodót.* S nem is muszáj mélyre mennünk, nekem bőven elég, ha csak itt, a part mentén maradunk. *Tekint a folyópart felé, ahol még csupán térdig, kicsivel beljebb pedig csak derékig ér a víz.*
-Na, jössz? *Kacsint játékosan, és már bújik is ki a drága estélyiből. Az kéne még csak, hogy tönkretegye ezt a finom anyagot. Inkább a ruha alatt lévő, homokszín alsóneműt vizezné össze. Szerencsére ez sem túl hivalkodó, az alsó egy kebleit takaró fűzőből és egy térdig érő, lefelé kissé bővülő nadrágból áll.* Gyere, jó lesz! *Ruháját összehajtva a parton hagyja, és lassan elindul a gyengéd sodrású folyó felé.*
-Tényleg nem. *Kuncog jobb markába Meryth, mint akit csak mosolyogtat Bobbir meglepettsége. Pedig valójában egyáltalán nem lepődött meg, furcsa reakciói vannak, ezért már semmin nem lepődne meg. Na, ez így azért nem igaz, hiszen ha kiderülne róla, hogy például bérgyilkos, és szándékai alig különböznek az eredarétól, igen csak nagyot nézne.*
-Nem is baj, lesz még alkalmam bőven, hogy láthassak egy rókát. S ha szerencsém lesz, nem is leszek egyedül, talán épp veled járom az erdőt. *Ábrándozik lelkesen. Tényleg szívesen megjárná új ismerősével az erdőt, viszont akkor csak egyikőjük térne vissza, és az nem Bobbir lenne.*
-Ne aggódj, kitűnően úszom! *Inti le az aggodalmaskodót.* S nem is muszáj mélyre mennünk, nekem bőven elég, ha csak itt, a part mentén maradunk. *Tekint a folyópart felé, ahol még csupán térdig, kicsivel beljebb pedig csak derékig ér a víz.*
-Na, jössz? *Kacsint játékosan, és már bújik is ki a drága estélyiből. Az kéne még csak, hogy tönkretegye ezt a finom anyagot. Inkább a ruha alatt lévő, homokszín alsóneműt vizezné össze. Szerencsére ez sem túl hivalkodó, az alsó egy kebleit takaró fűzőből és egy térdig érő, lefelé kissé bővülő nadrágból áll.* Gyere, jó lesz! *Ruháját összehajtva a parton hagyja, és lassan elindul a gyengéd sodrású folyó felé.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:01:41
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:01:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Néhány fa közül bukkan ki légies léptekkel, könnyed, laza testtartásban, mint egy áldozatát becserkésző nagyvad. Beszívja a friss illatot, melyet könnyed szellő hord irányába, s a folyó enyhe vizének páráját. Rövid idő alatt ér a partra, s a frissítő víz mellett leguggol, megmossa arcát, hogy kissé felfrissüljön. Fürdenie most nem szükséges, tisztának néz ki, sőt, magán érez valamiféle szappanszagot is, amely megerősíti abban a hitében, hogy nem is olyan régen minden bizonnyal fürdőt vett. Miután végzett, könnyed sétába kezd a parton, egy ideig követve a folyó vonalát, de igazi célja, hogy hajót találjon. Egy hajót, csónakot, vagy valamit, amely végül elviszi innét, el Arthenior városából, s annak közvetlen közeléből. Nem akar itt lenni. Nem tudja miért, de érzi, nem itt kell lennie, s mennie kell tovább, messzebb, ahol ténylegesen új életet kezdhet, új identitásával. Nehéz feladat a semmiből felépítenie magát, de könnyedén fogja venni az akadályokat, ebben holtbiztos. Egy éppen rakodó hajót szúr ki nem is oly messze, melynek kapitánya öblös hangon hirdeti, hogy mindjárt indulnak, így aztán javallott volna sietni. A rakomány tekintve pedig Raiinának éppen lesz hely, ama szimpatikus hordóban, melyet néhány láda közvetlen közelében pillant meg. Megindul, s amint a nap utolsó sugarai eltűnnek az égről, bíborba festve az eget, Raiina már egy zötykölődő hajón tart az ismeretlen felé.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:49:13
Üzenet elküldve: 2015-08-11 09:49:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak eljön a gazdagnegyedből, miután úgy áll a dolog, hogy nem lesz a munkából semmi amit ígértek. Pedig olyan jól indult a dolog, sőt bele is kezdtek a munkálatba, és meg is javította az istálló ajtaját, meg új oszlopokat vert a földbe, de úgy tűnik ennyi volt. Átszeli a város ezen részét a szekerével, Pajtás rendületlenül és megállíthatatlanul halad előre.*
-Vajon merre menjünk Pajtás? *nézelődik a folyóparton, és mintha kérdése egyenesen a lovához szólna, pedig jól tudja, hogy ő nem fog válaszolni.*
-Csak meg kellene néznünk azokat a szántóföldeket, ha akarunk kezdeni valamit. Vagy keresünk valakit akinek dolgozunk.
*Megütögeti az aranyas erszényét, ami öve oldalára van egy erős spárgával kötve. Kicsit megszedte magát, mióta ide érkezett a városba, főleg, hogy készleteiből is adott el nem is keveset. Eladta az összes búzáját, árpáját, zöldségeit, gyümölcseit, talán vagy két zsáknyi kukorica ha maradt a szekere hátuljában, na meg persze a szerszámai, és személyes dolgai.*
-Ejj a mindenit minő gyönyörű a kilátás! *ámuldozik Rolf a szekér bakján, néha-néha fütyörészve, szokásához híven jókedvűen halad tovább. Hallott a városban valamiféle Vashegyről, ahol elvileg valamiféle barbár törzs tanyázik, és mindig lehet náluk valami munkát találni. Ki tudja, talán még eljut oda is.*
-Vajon merre menjünk Pajtás? *nézelődik a folyóparton, és mintha kérdése egyenesen a lovához szólna, pedig jól tudja, hogy ő nem fog válaszolni.*
-Csak meg kellene néznünk azokat a szántóföldeket, ha akarunk kezdeni valamit. Vagy keresünk valakit akinek dolgozunk.
*Megütögeti az aranyas erszényét, ami öve oldalára van egy erős spárgával kötve. Kicsit megszedte magát, mióta ide érkezett a városba, főleg, hogy készleteiből is adott el nem is keveset. Eladta az összes búzáját, árpáját, zöldségeit, gyümölcseit, talán vagy két zsáknyi kukorica ha maradt a szekere hátuljában, na meg persze a szerszámai, és személyes dolgai.*
-Ejj a mindenit minő gyönyörű a kilátás! *ámuldozik Rolf a szekér bakján, néha-néha fütyörészve, szokásához híven jókedvűen halad tovább. Hallott a városban valamiféle Vashegyről, ahol elvileg valamiféle barbár törzs tanyázik, és mindig lehet náluk valami munkát találni. Ki tudja, talán még eljut oda is.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-10 01:47:59
Üzenet elküldve: 2015-08-10 01:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*Csilingelnek. Fülsüketítő csilingelésre kényszerítik ébredni, melyről egy pillanatra képtelen eldönteni, mi a ménkű lehet az, amíg pillanatokkal később, végre fel nem eszmél.*
-Arthenior!
*Szólal meg ismét a kapitány rekedtes hangja, jelezve, hogy megérkeztek az út végére. Egy flegma mosolyt eresztve a csilingelő fazonra, majd végre valami kis életkedv költözik belé, ahogy megpillantja az ismerős várost. Nagyot szippant a már jól ismert helyi levegőből, majd körbenéz. Első ránézésre olyan, mint mindig is volt, bár nem is számított sokkal többre. Csupán, biztos ami biztos. Úticélja nem kérdéses, egyenest az új helyet kívánja meglátogatni, mely nem rég nyílt a szegénynegyed szűk, mocskos utcáin. Nem sok minden csalogatta ez idáig Pyket még ebben a városban ennyire, mint ez a hely, van benne minden, mi szemnek szájnak ingere! Legalábbis a mágus számára minden féleképpen.*
-Arthenior!
*Szólal meg ismét a kapitány rekedtes hangja, jelezve, hogy megérkeztek az út végére. Egy flegma mosolyt eresztve a csilingelő fazonra, majd végre valami kis életkedv költözik belé, ahogy megpillantja az ismerős várost. Nagyot szippant a már jól ismert helyi levegőből, majd körbenéz. Első ránézésre olyan, mint mindig is volt, bár nem is számított sokkal többre. Csupán, biztos ami biztos. Úticélja nem kérdéses, egyenest az új helyet kívánja meglátogatni, mely nem rég nyílt a szegénynegyed szűk, mocskos utcáin. Nem sok minden csalogatta ez idáig Pyket még ebben a városban ennyire, mint ez a hely, van benne minden, mi szemnek szájnak ingere! Legalábbis a mágus számára minden féleképpen.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:25:24
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Coof Iagha részére //
*Miután Baltan minden elméjében lefutatott minden lehetséges városrészt ahová felfordulás nélkül leadhatna egy hullát, hirtelen halk szavak és köhögés hallatszik az idegen felől. A férfi ijedtében kissé felugrik, majd hirtelen elhúzza fejét a nő arcától. Néhány másodpercnyi hallgatás és ijedt mérlegelés után még sokkolt hangon megszólal.*
- Üdv... üdv.* Mekegi megkönnyebülten.* Jól van? Hívjak segítséget? *kérdezi aggódva, majd vet néhány goyrs pillantást az idegenre. Így, nyugodtabb lélekkel jobban megtudja vizsgálni. Fegyvert (egy tőrön és sarlón kívül) nem igazán lát rajta. A páncélzata sem éppen harcra termett: csupán egy alkarvédőt visel. ~ Biztosan nem harcos, de még az is lehet hogy nem Artheniorbéli. Talán a környező földekről jöhetett?... Dehát óriások nem igen forudlnak meg az itteni tanyákon.~ Merreng miközben a választ várja.*
*Miután Baltan minden elméjében lefutatott minden lehetséges városrészt ahová felfordulás nélkül leadhatna egy hullát, hirtelen halk szavak és köhögés hallatszik az idegen felől. A férfi ijedtében kissé felugrik, majd hirtelen elhúzza fejét a nő arcától. Néhány másodpercnyi hallgatás és ijedt mérlegelés után még sokkolt hangon megszólal.*
- Üdv... üdv.* Mekegi megkönnyebülten.* Jól van? Hívjak segítséget? *kérdezi aggódva, majd vet néhány goyrs pillantást az idegenre. Így, nyugodtabb lélekkel jobban megtudja vizsgálni. Fegyvert (egy tőrön és sarlón kívül) nem igazán lát rajta. A páncélzata sem éppen harcra termett: csupán egy alkarvédőt visel. ~ Biztosan nem harcos, de még az is lehet hogy nem Artheniorbéli. Talán a környező földekről jöhetett?... Dehát óriások nem igen forudlnak meg az itteni tanyákon.~ Merreng miközben a választ várja.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-08 01:23:51
Üzenet elküldve: 2015-08-08 01:23:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Kikötnek, s bármennyire is szeretne már elindulni, hogy újra lássa Moont, a kirakodást meg kell várnia. Két nagyobb utazóláda és még néhány kisebb, ennyi amennyit magával hozott. Akad közte haszontalan, lim-lom és kacat elég, de nőből van, szükség van rájuk. Míg előkerül holmija a rakodótérből, addig ő egy fa árnyékában húzza meg magát. Ha tehetné, most megsürgetné a kirakodást, hisz nem tartozik erényei közé a türelem, de ez most egy kitűnő alkalom arra, hogy gyakorolhassa azt. Lábával dobolva várja azt a pillanatot mikor feltűnik a matrózok kezei között a csomagja. Nagyot sóhajtva citál agához egy toprongyos kölyköt, a egy csoport gyerekből, akiknek épp körülötte támadt kedve fogócskázni. Két aranyat halászik elő kabátja zsebéből. *
- Gyere csak ide!
* Int két ujjával maga felé. A kölyök megszeppenve, de színe elé járul. Kis szőke kócos, talán ha nyolc éves meglehet, koszos kis arcából világítanak kék szemei. Markából, egy aranyat tol ujjai közé, miközben figyeli az ártatlan arcot, ahogy kitágulnak íriszei. Halvány mosoly fut végig arcán, hogy tovaszálljon, úgy ahogyan jött. *
- Fogd ezt, s vele együtt a többi kis manót, s rikácsoljatok máshol.
* Ragadja meg a vékony kis csuklót, hogy felfordítva a kezet a tenyérbe süllyessze az érmét. Ezzel még nem ér véget a kis taknyos szenvedése – melyet csak ő érzékelhet így, a levendula szemek csillogásában, ahogy fentről tekint rá – tovább tartja a csuklót, s újabb arany csillan meg kezében. *
- Ezt meg megkapod, ha kerítesz nekem egy hintót.
* Heves bólogatásba kezd a fiú, eresztenek az ujjak, hogy indulhasson is, apró lábait csak úgy szedi az utca felé, hogy közben elhajtsa a zsibongó kölyökfalkát. Fejét újra a hajó felé fordítja, s hamarosan feltűnik első utazóládája. Lendületes léptekkel indul meg, hogy még azelőtt odaérjen, hogy azt valahol félúton lehajítanák a földre. *
- Állj!
* Emeli fel magasba tenyerét, ezzel is jelezve szándékát. a két fickó csak meredten bámul rá, míg ő tekintetével a kölyköt keresi. Meg is pillantja, amint egy két fogatos, fekete hintó előtt szalad. *
- Arra, arra a kocsira tegyék!
* Adja ki az utasítás, olyan határozottsággal, melytől a két férfi rögtön megindul a hintó felé – noha ez már nem biztos, hogy feladatkörük közé tartozik – csak azután kap észbe amint, elhalad mellette a két matróz, de számára olyan természetes, az hogy a férfinép azt teszi, amit mond, minthogy a váltja egymást a nap és az éj. Hanyagul ránt egyet a vállán, majd a mellette ácsingózó kölyökre néz le. *
- Nesze! S, most már takarodj!
* Dobja oda neki az aranyat, majd hessegeti odébb kezével. Addigra már a két fickó is felpakolta első ládáját. *
- A többit is oda_
* Fordul immár feléjük, miután a kölyök tovább állt. *
- _ kérem.
* Toldja meg, az illendőség kedvéért, s hogy érezzék emberi mivoltukat is, mintha érnének is bármit. Lassú, megfontolt léptekkel indul meg a hintó felé. Unja már az egészet, így csak a kocsisnak biccent, miközben egy intéssel jelzi, hogy csak maradjon a helyén, egyedül is be tud szállni. A rakodás végét, ár az elfüggönyözött kocsiban várja meg. *
- Dwirinthalen kúriához.
* Szól ki a kocsisnak, miközben kinyúlva az ablakon megütögeti a hintó tetejét. *
A hozzászólás írója (Seirye Ascyralea Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 01:25:17
- Gyere csak ide!
* Int két ujjával maga felé. A kölyök megszeppenve, de színe elé járul. Kis szőke kócos, talán ha nyolc éves meglehet, koszos kis arcából világítanak kék szemei. Markából, egy aranyat tol ujjai közé, miközben figyeli az ártatlan arcot, ahogy kitágulnak íriszei. Halvány mosoly fut végig arcán, hogy tovaszálljon, úgy ahogyan jött. *
- Fogd ezt, s vele együtt a többi kis manót, s rikácsoljatok máshol.
* Ragadja meg a vékony kis csuklót, hogy felfordítva a kezet a tenyérbe süllyessze az érmét. Ezzel még nem ér véget a kis taknyos szenvedése – melyet csak ő érzékelhet így, a levendula szemek csillogásában, ahogy fentről tekint rá – tovább tartja a csuklót, s újabb arany csillan meg kezében. *
- Ezt meg megkapod, ha kerítesz nekem egy hintót.
* Heves bólogatásba kezd a fiú, eresztenek az ujjak, hogy indulhasson is, apró lábait csak úgy szedi az utca felé, hogy közben elhajtsa a zsibongó kölyökfalkát. Fejét újra a hajó felé fordítja, s hamarosan feltűnik első utazóládája. Lendületes léptekkel indul meg, hogy még azelőtt odaérjen, hogy azt valahol félúton lehajítanák a földre. *
- Állj!
* Emeli fel magasba tenyerét, ezzel is jelezve szándékát. a két fickó csak meredten bámul rá, míg ő tekintetével a kölyköt keresi. Meg is pillantja, amint egy két fogatos, fekete hintó előtt szalad. *
- Arra, arra a kocsira tegyék!
* Adja ki az utasítás, olyan határozottsággal, melytől a két férfi rögtön megindul a hintó felé – noha ez már nem biztos, hogy feladatkörük közé tartozik – csak azután kap észbe amint, elhalad mellette a két matróz, de számára olyan természetes, az hogy a férfinép azt teszi, amit mond, minthogy a váltja egymást a nap és az éj. Hanyagul ránt egyet a vállán, majd a mellette ácsingózó kölyökre néz le. *
- Nesze! S, most már takarodj!
* Dobja oda neki az aranyat, majd hessegeti odébb kezével. Addigra már a két fickó is felpakolta első ládáját. *
- A többit is oda_
* Fordul immár feléjük, miután a kölyök tovább állt. *
- _ kérem.
* Toldja meg, az illendőség kedvéért, s hogy érezzék emberi mivoltukat is, mintha érnének is bármit. Lassú, megfontolt léptekkel indul meg a hintó felé. Unja már az egészet, így csak a kocsisnak biccent, miközben egy intéssel jelzi, hogy csak maradjon a helyén, egyedül is be tud szállni. A rakodás végét, ár az elfüggönyözött kocsiban várja meg. *
- Dwirinthalen kúriához.
* Szól ki a kocsisnak, miközben kinyúlva az ablakon megütögeti a hintó tetejét. *
A hozzászólás írója (Seirye Ascyralea Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 01:25:17
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:19:53
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Baltan Severicnek címezve//
*Néhány köhögés hagyja el a torkát.
Nem telhet el sok idő azután, hogy férfi lelocsolja vízzel a lányt, s fölé hajol. Talán pár másodperc múlik el, s az óriás magához tér.
Szemét csukva tartja, ellenben száját azonnal használatba veszi.*
- A fejem... nagyon fá... fáj.
*Nem panaszkodva mondja, inkább közlésként, hiszen hozzászokott már a fájdalomhoz.
Arcán viszont látszik, hogy a nem említés egyáltalán nem mulasztja el a seb mellékhatásait, azaz a fájdalmat.
Akkor karját fejéhez kapja... kapná, de útközben beleakad valakibe.
Lassan kinyitja a szemét, s megszemléli az alakot. Eddig észre sem vette, hogy itt van.*
- Öhm... hali!
*Furcsán, már- már viccesen jöhet ki az előző pár szó, tekintve a helyzetet. Ám Coofnak most nincs kedve nevetni, s valami azt sejteti, hogy valószínűleg a férfi sem fog a kacagástól oldalra dőlni.*
*Néhány köhögés hagyja el a torkát.
Nem telhet el sok idő azután, hogy férfi lelocsolja vízzel a lányt, s fölé hajol. Talán pár másodperc múlik el, s az óriás magához tér.
Szemét csukva tartja, ellenben száját azonnal használatba veszi.*
- A fejem... nagyon fá... fáj.
*Nem panaszkodva mondja, inkább közlésként, hiszen hozzászokott már a fájdalomhoz.
Arcán viszont látszik, hogy a nem említés egyáltalán nem mulasztja el a seb mellékhatásait, azaz a fájdalmat.
Akkor karját fejéhez kapja... kapná, de útközben beleakad valakibe.
Lassan kinyitja a szemét, s megszemléli az alakot. Eddig észre sem vette, hogy itt van.*
- Öhm... hali!
*Furcsán, már- már viccesen jöhet ki az előző pár szó, tekintve a helyzetet. Ám Coofnak most nincs kedve nevetni, s valami azt sejteti, hogy valószínűleg a férfi sem fog a kacagástól oldalra dőlni.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-07 17:23:23
Üzenet elküldve: 2015-08-07 17:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
- Tényleg nem? *Egészen nagy szemeket mereszt a lányra. Bobbir sem az a tipikus falusi gyerek, a családja a városban él egy szerény, de takaros kis házikóban, de azért sűrűn jár ki a város közelébe is, így volt már alkalma látni ezt-azt.*
- Rókát sajnos nem tudok a zsebemből előhúzni, kell egy kevés szerencse hozzá, hogy meglássunk egyet. Madarak viszont mindig vannak, azok is szépek, főleg, ha énekelnek. * Bánja kicsit, hogy nem tudja rögtön egy rókával is lenyűgözni a lányt, de azért próbálja *
- A kulacsomban van egy kis víz, ha kérsz. * Meglapogatja a tarisznyáját. Mindenre gondolt, ilyen melegben nem lehet víz nélkül útnak indulni.*
- Biztos? Jól úszol? *Az ötlet nem rossz, de azért aggódik kicsit. A folyó szép, de veszélyes is tud lenni.*
- Tényleg nem? *Egészen nagy szemeket mereszt a lányra. Bobbir sem az a tipikus falusi gyerek, a családja a városban él egy szerény, de takaros kis házikóban, de azért sűrűn jár ki a város közelébe is, így volt már alkalma látni ezt-azt.*
- Rókát sajnos nem tudok a zsebemből előhúzni, kell egy kevés szerencse hozzá, hogy meglássunk egyet. Madarak viszont mindig vannak, azok is szépek, főleg, ha énekelnek. * Bánja kicsit, hogy nem tudja rögtön egy rókával is lenyűgözni a lányt, de azért próbálja *
- A kulacsomban van egy kis víz, ha kérsz. * Meglapogatja a tarisznyáját. Mindenre gondolt, ilyen melegben nem lehet víz nélkül útnak indulni.*
- Biztos? Jól úszol? *Az ötlet nem rossz, de azért aggódik kicsit. A folyó szép, de veszélyes is tud lenni.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:19:30
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:19:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Tisztességesnek mindenképpen tisztességesnek tűnik, az már egy másik tény, hogy egyáltalán nem tisztességesek a szándékai. De egy ilyen kedves férfiút sokkal könnyebb meghódítani, ha gyermeki és ártatlan marad. Meglepő módon, még élvezi is a kis játékukat, hiszen ha nem is olyan szórakoztató, mintha sötét, szűk sikátorokon keresztül üldözné zsákmányát, régen szórakozott már ennyit egy áldozatért. Az esetek túlnyomó részében a férfiak jöttek oda hozzá, szinte felkínálva magukat. Bobbirral legalább egy csöppet nehezebb a helyzet.*
-Ez esetben nagyon örülök, hogy a népes családodból veled futottam össze.
*Mosolyodik el a rengeteg tulajdonságot hallva. Már meg sem lepődik, hogy ennyi különböző jellem van a "szűk kis családi körön" belül. Ha találkozna velük, nehezen tudná arcán tartani a bájos mosolyát.
Úgy tűnik, ez az érintés még nem csal pírt a másik arcára, akkor azért annyira nem kezdő ilyen téren. Akkor lépjünk tovább... Ez a meleg amúgy is elég tikkasztó, jól esne egy fürdés.*
-Tényleg? Én még sosem láttam rókát! *Az ő hangjában is megcsendül a lelkesedés, bár cseppet sem annyira őszinte.*
-Viszont ez a rekkenő hőség... Olyan elviselhetetlen. *Törli le jobbjával a homlokán gyöngyöző izzadtságot.* Mi lenne, ha mártóznánk egyet a folyóban?
*Természetesen nem tervezi, hogy levetkőzik, az tényleg elég rámenős lenne, talán túl sok is. Viszont nem szeretne ismét csak ücsörögni és beszélgetni.*
*Tisztességesnek mindenképpen tisztességesnek tűnik, az már egy másik tény, hogy egyáltalán nem tisztességesek a szándékai. De egy ilyen kedves férfiút sokkal könnyebb meghódítani, ha gyermeki és ártatlan marad. Meglepő módon, még élvezi is a kis játékukat, hiszen ha nem is olyan szórakoztató, mintha sötét, szűk sikátorokon keresztül üldözné zsákmányát, régen szórakozott már ennyit egy áldozatért. Az esetek túlnyomó részében a férfiak jöttek oda hozzá, szinte felkínálva magukat. Bobbirral legalább egy csöppet nehezebb a helyzet.*
-Ez esetben nagyon örülök, hogy a népes családodból veled futottam össze.
*Mosolyodik el a rengeteg tulajdonságot hallva. Már meg sem lepődik, hogy ennyi különböző jellem van a "szűk kis családi körön" belül. Ha találkozna velük, nehezen tudná arcán tartani a bájos mosolyát.
Úgy tűnik, ez az érintés még nem csal pírt a másik arcára, akkor azért annyira nem kezdő ilyen téren. Akkor lépjünk tovább... Ez a meleg amúgy is elég tikkasztó, jól esne egy fürdés.*
-Tényleg? Én még sosem láttam rókát! *Az ő hangjában is megcsendül a lelkesedés, bár cseppet sem annyira őszinte.*
-Viszont ez a rekkenő hőség... Olyan elviselhetetlen. *Törli le jobbjával a homlokán gyöngyöző izzadtságot.* Mi lenne, ha mártóznánk egyet a folyóban?
*Természetesen nem tervezi, hogy levetkőzik, az tényleg elég rámenős lenne, talán túl sok is. Viszont nem szeretne ismét csak ücsörögni és beszélgetni.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:28:26
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Coof Iagha részére //
*Baltan kétségbeesetten kapkod a lány teste mellett.*
- Nem kel fel, nem kel fel... Keljen már fel! *A férfi, habár általában nyugodt és megfontolt, a komolynak tűnő seb láttán hamar elveszti hidegvérét. Sietve turkál batyujában abban reménykedve, hogy talán a sok holmi között megtalál egy elveszett varázsitalt, kenőcsöt vagy tudom-is-én-mit, bármit ami segíthet. Egy jó erősszagú sajtnak is hasznát venné, de ennyire azért nem készült fel Arthenior-i útjára. Tehetetlenül pattan fel, majd ül le megint az eszméletlen test mellé, hol rázogatva, hol pedig finom ébresztgetve azt. A hölgy nemigen akar felkelni. A néma percek múlása eléggé elkeserítik az utazót, aki lassan már a segítség hívás módján kezd agyalni ~ Talán a templomban meghallanák a sikításom?~ suhan át agyán a nem éppen hősies gondolat. Az utolsó halvány reménysugárba kapaszkodva előkapja nemrég megtöltött bőr kulacs tömlőjét és egy gyors mozdulattal az eszméletlen hölgy feje fölé emeli azt. Erősen megszorítja az ivó alkalmatosságot, amiből bő sugárban kezd csobogni a víz. A hideg nedű egyenesen a lány arcán landol. Baltan kérlelő tekintettel rázza még ki az utolsó cseppeket a kulacsból, majd közelebb hajol az idegen arcához. Fülét az óriás szája fölé emeli, ellenőrizve hogy lélegzik-e a még a szerencsétlenül járt utazó.*
*Baltan kétségbeesetten kapkod a lány teste mellett.*
- Nem kel fel, nem kel fel... Keljen már fel! *A férfi, habár általában nyugodt és megfontolt, a komolynak tűnő seb láttán hamar elveszti hidegvérét. Sietve turkál batyujában abban reménykedve, hogy talán a sok holmi között megtalál egy elveszett varázsitalt, kenőcsöt vagy tudom-is-én-mit, bármit ami segíthet. Egy jó erősszagú sajtnak is hasznát venné, de ennyire azért nem készült fel Arthenior-i útjára. Tehetetlenül pattan fel, majd ül le megint az eszméletlen test mellé, hol rázogatva, hol pedig finom ébresztgetve azt. A hölgy nemigen akar felkelni. A néma percek múlása eléggé elkeserítik az utazót, aki lassan már a segítség hívás módján kezd agyalni ~ Talán a templomban meghallanák a sikításom?~ suhan át agyán a nem éppen hősies gondolat. Az utolsó halvány reménysugárba kapaszkodva előkapja nemrég megtöltött bőr kulacs tömlőjét és egy gyors mozdulattal az eszméletlen hölgy feje fölé emeli azt. Erősen megszorítja az ivó alkalmatosságot, amiből bő sugárban kezd csobogni a víz. A hideg nedű egyenesen a lány arcán landol. Baltan kérlelő tekintettel rázza még ki az utolsó cseppeket a kulacsból, majd közelebb hajol az idegen arcához. Fülét az óriás szája fölé emeli, ellenőrizve hogy lélegzik-e a még a szerencsétlenül járt utazó.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:52:47
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:52:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Baltan Severicnek címezve//
*Még szerencse, hogy parton ücsörgő férfi nem az a "Kit érdekel" típus, s hamar a lányhoz siet.
Ébresztése először sikertelennek bizonyul, sőt másodjára is. (A többiről ne is beszéljünk.) A seb az óriás fején komolyabbnak tűnik. S most az egyszer a látvány nem csal: Coofnak igencsak nagy sebet sikerült összeszednie.
A férfi kívülről úgy tűnik, igencsak kétségbeesetten próbálja felkelteni a test tulajdonosát. Nem is csoda: a környéken senki sincs, így a felelősség úgymond rá hárul.
Ahogy sebesen telnek a percek -a férfinek azonban igencsak lassúnak tűnhetnek-, Coof lába időnként meg-megrándul. Ez talán pár pillanatra reménnyel töltheti el Baltant, ám ezen és a lélegzésen kívül az óriás nem hajlandó más jeleket adni.
A férfi bármivel is próbálkozik (rázás, kis pofon, kérlelő szavak), a test csak nem akar megmozdulni.
Azonban ha egy kis hideg vízzel meglocsolgatná az óriás egyébként is nedves arcát... Talán használna.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:12:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Még szerencse, hogy parton ücsörgő férfi nem az a "Kit érdekel" típus, s hamar a lányhoz siet.
Ébresztése először sikertelennek bizonyul, sőt másodjára is. (A többiről ne is beszéljünk.) A seb az óriás fején komolyabbnak tűnik. S most az egyszer a látvány nem csal: Coofnak igencsak nagy sebet sikerült összeszednie.
A férfi kívülről úgy tűnik, igencsak kétségbeesetten próbálja felkelteni a test tulajdonosát. Nem is csoda: a környéken senki sincs, így a felelősség úgymond rá hárul.
Ahogy sebesen telnek a percek -a férfinek azonban igencsak lassúnak tűnhetnek-, Coof lába időnként meg-megrándul. Ez talán pár pillanatra reménnyel töltheti el Baltant, ám ezen és a lélegzésen kívül az óriás nem hajlandó más jeleket adni.
A férfi bármivel is próbálkozik (rázás, kis pofon, kérlelő szavak), a test csak nem akar megmozdulni.
Azonban ha egy kis hideg vízzel meglocsolgatná az óriás egyébként is nedves arcát... Talán használna.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:12:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:51:41
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:51:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Coof Iagha részére //
- Óh a szentségit! *kiált fel Baltan, ahogyan az idegen, hirtelen megjelenő hölgy nem éppen elegánsan a vízbe zuhan. Az igazán termetes ismeretlen úgy tűnt csak az arcát mossa, vagyis valamelyest lehűti magát a folyó hideg vizével, azonban a helyzet kritikussá fordult: Az nő orral előre a vízbe zuhant. Baltan ijedten előrébb lép, majd pár másodpercig várakozik, hátha az idegen feltápászkodik fájdalmas eséséből... azonban ez nem történik meg. Minden jel szerint a lány eszméletét vesztette a vízben, amit nem igazán lehet biztonságos terepnek nevezni efféle tevékenységek elvégzéséhez. Szinte rohanva az ájulthoz ugrik, majd a nőt karjai alatt megfogva megpróbálja testét a partra húzni. Ha ez sikerült, a testet a hátára fordítja. ~ Az istenekre, az istenekre!~ idegeskedik magában a férfi, ahogyan az eszméletlen nőt bámulja. Néhány tesze-tosza lépést tesz a test körül, majd mellé guggolva finoman paskolni kezd a nő arcát.*
- Te jó ég, kérem keljen fel, az ég szerelmére, hogy az...
* Szitkozódik magában Baltan ahogy a leányt ébresztgeti. Most, a parton végig nézve az idegen alakját rögtön feltűnik neki valami: a vándor nem ember. Pontosabban ember alakja van, azonban termete és izmai nem erről árulkodnak. Magas, kiemelkedő méretei szerint csakis óriás, vagy legalábbis félig behemót lehet, bár ezt igen nehéz lenne pontosan megállapítani. Baltan egyelőre csakis a hölgy ébresztgetésére koncentrál.*
- Kérem keljen fel, nem szeretek temetést intézni, óh jaj...
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 13:40:16, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
- Óh a szentségit! *kiált fel Baltan, ahogyan az idegen, hirtelen megjelenő hölgy nem éppen elegánsan a vízbe zuhan. Az igazán termetes ismeretlen úgy tűnt csak az arcát mossa, vagyis valamelyest lehűti magát a folyó hideg vizével, azonban a helyzet kritikussá fordult: Az nő orral előre a vízbe zuhant. Baltan ijedten előrébb lép, majd pár másodpercig várakozik, hátha az idegen feltápászkodik fájdalmas eséséből... azonban ez nem történik meg. Minden jel szerint a lány eszméletét vesztette a vízben, amit nem igazán lehet biztonságos terepnek nevezni efféle tevékenységek elvégzéséhez. Szinte rohanva az ájulthoz ugrik, majd a nőt karjai alatt megfogva megpróbálja testét a partra húzni. Ha ez sikerült, a testet a hátára fordítja. ~ Az istenekre, az istenekre!~ idegeskedik magában a férfi, ahogyan az eszméletlen nőt bámulja. Néhány tesze-tosza lépést tesz a test körül, majd mellé guggolva finoman paskolni kezd a nő arcát.*
- Te jó ég, kérem keljen fel, az ég szerelmére, hogy az...
* Szitkozódik magában Baltan ahogy a leányt ébresztgeti. Most, a parton végig nézve az idegen alakját rögtön feltűnik neki valami: a vándor nem ember. Pontosabban ember alakja van, azonban termete és izmai nem erről árulkodnak. Magas, kiemelkedő méretei szerint csakis óriás, vagy legalábbis félig behemót lehet, bár ezt igen nehéz lenne pontosan megállapítani. Baltan egyelőre csakis a hölgy ébresztgetésére koncentrál.*
- Kérem keljen fel, nem szeretek temetést intézni, óh jaj...
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 13:40:16, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre).
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:33:18
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Bobbir is tud ám trükköket. A kártyát például egészen ügyesen keveri, meg ha a háta mögé dobja az almát, akkor azt is elkapja. Mutatványos testvérei tanították, ő pedig gyorsan tanul, hamar ellesi a könnyebb trükköket, némi gyakorlással pedig a nehezebbek is mennek neki. A szerelem és csábítás terén viszont híján van az ilyeneknek, sőt nem csak híján van, de felvértezve sincs igazán ellenük. Mindössze annyit tud biztosan, hogy a családja egy tisztességes lányt vár majd haza vele, ha egyszer lányt talál hazahozni. Meryth pedig kellőképpen tisztességesnek tűnik, így még az sem tartja vissza, hogy esetleg a családnak nem tetszik majd.*
- Azt megnézném! Vortya nagybátyó izmos, az igaz, de van egy horpadás a homlokán, amióta megpróbáltak lecsendesíteni egy törpe legénybúcsút. Azóta a kezébe sem vesz kalapácsot, annyira nem állhatja már. Huri kuzinnak hatalmas a hasa, ketten is elférnénk benne, de olyan jó vicceket tud, hogy az egész piac a hasát fogja utána a nevezéstől. Az ikrek szép legények, de minen héten másik lányba szerelmesek. *Bobbir készséggel sorolja családja tagjainak férfiúi kvalitásait, sejti, hogy ezzel nem fog tőle elpártolni a lány. Az érintésbe nem pirul bele, nem olyan nagy dolog, hogy rögtön vörös képpel hebegjen-habogjon utána.*
- Csak mi és a természet. Hátha látunk majd kacsákat is! *Mondja szinte lelkendezve.*
- Egy kis szerencsével egy csomó mindent láthatunk majd, roppant érdekes dolgok tudnak történni az itteni állatokkal. A múltkor láttam itt rókát is. *Lelkesen meséli, látszik rajta, hogy érdekli a dolog.*
*Bobbir is tud ám trükköket. A kártyát például egészen ügyesen keveri, meg ha a háta mögé dobja az almát, akkor azt is elkapja. Mutatványos testvérei tanították, ő pedig gyorsan tanul, hamar ellesi a könnyebb trükköket, némi gyakorlással pedig a nehezebbek is mennek neki. A szerelem és csábítás terén viszont híján van az ilyeneknek, sőt nem csak híján van, de felvértezve sincs igazán ellenük. Mindössze annyit tud biztosan, hogy a családja egy tisztességes lányt vár majd haza vele, ha egyszer lányt talál hazahozni. Meryth pedig kellőképpen tisztességesnek tűnik, így még az sem tartja vissza, hogy esetleg a családnak nem tetszik majd.*
- Azt megnézném! Vortya nagybátyó izmos, az igaz, de van egy horpadás a homlokán, amióta megpróbáltak lecsendesíteni egy törpe legénybúcsút. Azóta a kezébe sem vesz kalapácsot, annyira nem állhatja már. Huri kuzinnak hatalmas a hasa, ketten is elférnénk benne, de olyan jó vicceket tud, hogy az egész piac a hasát fogja utána a nevezéstől. Az ikrek szép legények, de minen héten másik lányba szerelmesek. *Bobbir készséggel sorolja családja tagjainak férfiúi kvalitásait, sejti, hogy ezzel nem fog tőle elpártolni a lány. Az érintésbe nem pirul bele, nem olyan nagy dolog, hogy rögtön vörös képpel hebegjen-habogjon utána.*
- Csak mi és a természet. Hátha látunk majd kacsákat is! *Mondja szinte lelkendezve.*
- Egy kis szerencsével egy csomó mindent láthatunk majd, roppant érdekes dolgok tudnak történni az itteni állatokkal. A múltkor láttam itt rókát is. *Lelkesen meséli, látszik rajta, hogy érdekli a dolog.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:03:53
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:03:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Ügyes cselek vannak bőven a tarsolyában, akár sötét dominát, akár szűziesen tiszta, bájos lánykát kell eljátszania, és ugyan az előbbi sokkal jobban az ínyére lenne, a mostani játék is kedvére való.*
-Természetesen, aranyos vagy és nagyon kedves is, szívesen töltöm veled az időmet. Bár ha őszinte akarok lenni, ha ez a megnyerő külső és jellem családi vonás, akkor a bácsikáidat is szívesen megismerném. De egyelőre legyünk csak ketten. *Mosolyodik el, és Bobbir nyomát követve indulnak a folyópart felé.*
-Tényleg? Ez a történetet még nem is hallottam! *Ámul nagy szemekkel. Tényleg nem ismerte még a sztorit, de azért normál esetben nem vágná hanyatt magát a hírtől.* Amíg velem vagy, nem félek.
*Menet közben közelebb húzódik a férfihoz, és "véletlenül" baljának kisujja végigsimítja az erős kézfejet. Most, hogy megkedveltette magát, megpróbálja kiismerni, hogy hányadán is áll a lányokkal, a fizikai kontaktusokkal. De ha ebbe is belepirul, akkor igazán könnyű dolga lesz.
A folyópartra érve örömmel konstatálja, hogy -ahogy a tisztáson is- csupán ketten tartózkodnak a helyszínen. Bobbir és Meryth.*
-Úgy látszik megint csak magunk leszünk! *Tekint körbe a folyóparton.*
*Ügyes cselek vannak bőven a tarsolyában, akár sötét dominát, akár szűziesen tiszta, bájos lánykát kell eljátszania, és ugyan az előbbi sokkal jobban az ínyére lenne, a mostani játék is kedvére való.*
-Természetesen, aranyos vagy és nagyon kedves is, szívesen töltöm veled az időmet. Bár ha őszinte akarok lenni, ha ez a megnyerő külső és jellem családi vonás, akkor a bácsikáidat is szívesen megismerném. De egyelőre legyünk csak ketten. *Mosolyodik el, és Bobbir nyomát követve indulnak a folyópart felé.*
-Tényleg? Ez a történetet még nem is hallottam! *Ámul nagy szemekkel. Tényleg nem ismerte még a sztorit, de azért normál esetben nem vágná hanyatt magát a hírtől.* Amíg velem vagy, nem félek.
*Menet közben közelebb húzódik a férfihoz, és "véletlenül" baljának kisujja végigsimítja az erős kézfejet. Most, hogy megkedveltette magát, megpróbálja kiismerni, hogy hányadán is áll a lányokkal, a fizikai kontaktusokkal. De ha ebbe is belepirul, akkor igazán könnyű dolga lesz.
A folyópartra érve örömmel konstatálja, hogy -ahogy a tisztáson is- csupán ketten tartózkodnak a helyszínen. Bobbir és Meryth.*
-Úgy látszik megint csak magunk leszünk! *Tekint körbe a folyóparton.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-03 10:50:31
Üzenet elküldve: 2015-08-03 10:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztáson gyorsan vág át. Dühe még mindig nem száll el, mire a partra ér. ~Hihetetlen, hogy milyenek a férfiak!~
Olyan, mintha testét nem is ő irányítaná. Csak megy, megy, de hogy merre, azt maga sem tudja. Így ér el egészen a folyóig: öntudatlanul. Bokáig belegázol a vízbe, majd hátrafordul. Akkor tudatosul benne, hogy hol is van. ~A folyópart.~
A hely majdnem üres, Coof nem lát mást, csak egy nem messze ücsörgő férfit a kavicsokon. Kezében szorongat valamit, de a lány nem tudja megállapítani, hogy az homok.
Coof gyorsan leguggol, kezével kis tálkát formáz, és belemeríti a vízbe.
A folyó jéghideg és tiszta, egyszóval tökéletes arra, hogy a forrófejű egyéneket lehűtse egy kicsit.
Az óriás megmossa vele arcát. Mancsait nem engedi le még akkor sem, mikor már kifele botorkál.
Ez hibának bizonyul, ugyanis kezétől nem látva megbotlik, s visszazuhan a tíz centis vízbe. A fejét egy kisebb szikla köszönti, miáltal a lány kobakján egy vágás keletkezik. Ha pedig ez nem lenne elég, Coofnak sikerül még az eszméletét is elveszítenie.*
Olyan, mintha testét nem is ő irányítaná. Csak megy, megy, de hogy merre, azt maga sem tudja. Így ér el egészen a folyóig: öntudatlanul. Bokáig belegázol a vízbe, majd hátrafordul. Akkor tudatosul benne, hogy hol is van. ~A folyópart.~
A hely majdnem üres, Coof nem lát mást, csak egy nem messze ücsörgő férfit a kavicsokon. Kezében szorongat valamit, de a lány nem tudja megállapítani, hogy az homok.
Coof gyorsan leguggol, kezével kis tálkát formáz, és belemeríti a vízbe.
A folyó jéghideg és tiszta, egyszóval tökéletes arra, hogy a forrófejű egyéneket lehűtse egy kicsit.
Az óriás megmossa vele arcát. Mancsait nem engedi le még akkor sem, mikor már kifele botorkál.
Ez hibának bizonyul, ugyanis kezétől nem látva megbotlik, s visszazuhan a tíz centis vízbe. A fejét egy kisebb szikla köszönti, miáltal a lány kobakján egy vágás keletkezik. Ha pedig ez nem lenne elég, Coofnak sikerül még az eszméletét is elveszítenie.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-02 18:44:40
Üzenet elküldve: 2015-08-02 18:44:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Pegazus fogadó felé//
* Xanven elhalad a folyópart mellett. Egy pillanatra megáll, körülnéz, megcsodálja a vizet. Mindent csodálatosnak vél, egyszer csak azonban észrevesz rengeteg szegényt. Legtöbbjük fürdik a folyó vizében, páran azonban már a szárazon várják, hogy szárazok lehessenek. Ärta visszagondol arra, hogy milyen neveltetése volt (az első hat évben, mikor még nem a rendnél volt). El nem tudja képzelni, hogy milyen lehet így élni, szegényen, reményvesztetten. Szomorúan menetel tovább, a távolban már látja a temetőt. *
* Xanven elhalad a folyópart mellett. Egy pillanatra megáll, körülnéz, megcsodálja a vizet. Mindent csodálatosnak vél, egyszer csak azonban észrevesz rengeteg szegényt. Legtöbbjük fürdik a folyó vizében, páran azonban már a szárazon várják, hogy szárazok lehessenek. Ärta visszagondol arra, hogy milyen neveltetése volt (az első hat évben, mikor még nem a rendnél volt). El nem tudja képzelni, hogy milyen lehet így élni, szegényen, reményvesztetten. Szomorúan menetel tovább, a távolban már látja a temetőt. *
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-02 12:22:19
Üzenet elküldve: 2015-08-02 12:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Coof Iagha //
*Baltan könnyű léptekkel halad a folyó mentén. A homokos talaj itt-ott besüpped, halvány lábnyomokkal jelezve hogy merre járt a férfi. Kiváncsian körbetekint, majd pedig leguggol. Kezével a homokba túr, elsimítja azt. ~ Milyen érdekes... Ebből a homokból remek üveget lehetne égetni. Nem csak az összetétele, hanem az állaga is remek, azt hiszem Ruborim mester igazán örülne hogyha...~ gondolkozik el egy pillanatra, és felmarkol egy kevés port. Apró mosollyal az arcán felegyenesedik, azonban egy pillanat alatt elkomordnak vonásai. ~ Bár ha oda akarnám adni, először haza kéne térnem. Hazatérek-e egyáltalán?~ Pontosan tudja, hogy az ő szakmájában a legtöbb ember csupán leveleket és csomagokat küld haza, ahelyet hogy bármikor is visszatérne a hazaföldre. Valószínűleg sosasem fogja újra látni Virillem magas, csillogó tornyait és bíborszínnel ízzó kertjeit. Jobbnak találja, ha most leül pár percre.*
*Baltan könnyű léptekkel halad a folyó mentén. A homokos talaj itt-ott besüpped, halvány lábnyomokkal jelezve hogy merre járt a férfi. Kiváncsian körbetekint, majd pedig leguggol. Kezével a homokba túr, elsimítja azt. ~ Milyen érdekes... Ebből a homokból remek üveget lehetne égetni. Nem csak az összetétele, hanem az állaga is remek, azt hiszem Ruborim mester igazán örülne hogyha...~ gondolkozik el egy pillanatra, és felmarkol egy kevés port. Apró mosollyal az arcán felegyenesedik, azonban egy pillanat alatt elkomordnak vonásai. ~ Bár ha oda akarnám adni, először haza kéne térnem. Hazatérek-e egyáltalán?~ Pontosan tudja, hogy az ő szakmájában a legtöbb ember csupán leveleket és csomagokat küld haza, ahelyet hogy bármikor is visszatérne a hazaföldre. Valószínűleg sosasem fogja újra látni Virillem magas, csillogó tornyait és bíborszínnel ízzó kertjeit. Jobbnak találja, ha most leül pár percre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057