Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:17:14
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Addig-addig lődörög Wrekur az erdőben, míg meg nem hall valami igazán halk kis csobogásszerű hangot. Nosza el is indul arra, amerről a hangot sejti és egy kis patakocskát is remél.
Kis patakocskát ugyan nem, de egy annál jóval nagyobb folyót vél felfedezni a fák közül így hát gyorsan oda is megy s arcába fröcsköl némi vizet. Ha lenne rá ideje, akkor alaposan megmártózna, most azonban minél hamarabb el kell jutnia a városba és fürdőzésre nincs ideje.
Jobb ötlete nem lévén, elindul a part mentén, elvégre előbb vagy utóbb csak ki kell jutnia valami ember lakta helyre. Legyen az egy kikötő vagy egy város, neki mindegy.
Azon morfondírozik közben, hogy a városban egy templomot vegyen-e célba magának, esetleg inkább egy fogadót. Ha az előbbiben elalszik, azt nyilván nem fogják kifejezettebben rosszallani, elvégre gyakran látott, illetve csinált már ilyesmit. Utóbbiban azonban fizetni kell a szállásért, ahogy hallotta nem is keveset, így talán bölcsebb lenne, ha a templomban próbálkozna.
Gondolataiból az szakítja ki, hogy majdnem nekimegy valaminek. Ez a valami történetesen egy vízimalom. Legalábbis valamikor az lehetett, mára már csak egy feketés, megégett, szenes rom, ami még jelenlegi állapotában is képes felkelteni a gnóm figyelmét. Hiszen a tudósnak meg kell vizsgálnia az építményeket, hogy majd valamikor ő is segíthessen valami hasonló kitalálásában. Jó munkának néz ki, ügyes kezekre vall.*
~És ezt volt olyan eszement, aki felgyújtotta? Barbárság...~
*Dühíti ez Wrekurt, nem is kicsit, elvégre ő azért érdekelt a mágia, illetve a másfajta tudományágak terén, hogy alkothasson, teremtsen. És amit ő alkot az már az övé. Akik pedig ezt tették, azok megsértették az alkotók tulajdonát, nem tisztelték eléggé a dolgokat. Pedig amúgy is hasznos szerkezet lehetett volna. Ezt azoknak is be kellett volna látniuk, akik lerohanták a várost. Hallott erről valamicskét, hallott a levegő városáról, ismeri annak szomorú históriáját, sok-sok éve futólag már járt is itt. Ez a látogatás azonban nem volt elég ahhoz, hogy emlékezzen mi merre van, így most kénytelen bolyongani, ami ugyan egyáltalán nincs ínyére, mégis jobb, mintha egy helyben állna és várná, hogy valami történjen már és egy csoda segítse őt meg...*
Kis patakocskát ugyan nem, de egy annál jóval nagyobb folyót vél felfedezni a fák közül így hát gyorsan oda is megy s arcába fröcsköl némi vizet. Ha lenne rá ideje, akkor alaposan megmártózna, most azonban minél hamarabb el kell jutnia a városba és fürdőzésre nincs ideje.
Jobb ötlete nem lévén, elindul a part mentén, elvégre előbb vagy utóbb csak ki kell jutnia valami ember lakta helyre. Legyen az egy kikötő vagy egy város, neki mindegy.
Azon morfondírozik közben, hogy a városban egy templomot vegyen-e célba magának, esetleg inkább egy fogadót. Ha az előbbiben elalszik, azt nyilván nem fogják kifejezettebben rosszallani, elvégre gyakran látott, illetve csinált már ilyesmit. Utóbbiban azonban fizetni kell a szállásért, ahogy hallotta nem is keveset, így talán bölcsebb lenne, ha a templomban próbálkozna.
Gondolataiból az szakítja ki, hogy majdnem nekimegy valaminek. Ez a valami történetesen egy vízimalom. Legalábbis valamikor az lehetett, mára már csak egy feketés, megégett, szenes rom, ami még jelenlegi állapotában is képes felkelteni a gnóm figyelmét. Hiszen a tudósnak meg kell vizsgálnia az építményeket, hogy majd valamikor ő is segíthessen valami hasonló kitalálásában. Jó munkának néz ki, ügyes kezekre vall.*
~És ezt volt olyan eszement, aki felgyújtotta? Barbárság...~
*Dühíti ez Wrekurt, nem is kicsit, elvégre ő azért érdekelt a mágia, illetve a másfajta tudományágak terén, hogy alkothasson, teremtsen. És amit ő alkot az már az övé. Akik pedig ezt tették, azok megsértették az alkotók tulajdonát, nem tisztelték eléggé a dolgokat. Pedig amúgy is hasznos szerkezet lehetett volna. Ezt azoknak is be kellett volna látniuk, akik lerohanták a várost. Hallott erről valamicskét, hallott a levegő városáról, ismeri annak szomorú históriáját, sok-sok éve futólag már járt is itt. Ez a látogatás azonban nem volt elég ahhoz, hogy emlékezzen mi merre van, így most kénytelen bolyongani, ami ugyan egyáltalán nincs ínyére, mégis jobb, mintha egy helyben állna és várná, hogy valami történjen már és egy csoda segítse őt meg...*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-31 12:10:23
Üzenet elküldve: 2014-05-31 12:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Az egyik régi vízimalom romjai előtt egy almásderes ló legelészik, homlokán fehér csillag. A környék nyugodt ezen a kis félreeső részen, nem fürdőznek most a szegények, a déli nap pedig nem süt oly magasan, hogy a parasztok eldobják a gereblyét.
Sötét hajú magas férfi sétál fel a lepusztított romokhoz. A testőrök díszviseletét hordja, oldalán enyhén görbített kard lóg, nem a filléres fajtából való.
Halk lantszót sodor magával a langy szellő végig a folyó kacskaringós partján. Meg is üti a testőr hegyes füleit és sietősebbre veszi lépteit.
Ahogy felér a kis domboldalra megpillantja a hang forrását. Apró félmosollyal méri végig a neki háttal ücsörgő éneklő leányt, ki éppen a félig lerombolt magas téglafalról lógatja a lábát. Halkan közelíti meg, nem akarja, hogy megijedjen és leessék miatta.
Letámaszkodik a vályogtéglára Nily mellé. Hagyja egy kicsit az édes csendet maguk között, majd megszólal.*
- Rég hallottalak játszani.
* A lány nem válaszol, csak miután befejezte a nyárról szóló dalocskát. Szomorúan az ölébe veszi a lantot és végighúzza hosszú ujjait a húrokon.*
- Még a hárfát is el kellett adnom, mikor Artheniorba értünk.
- Maradtál volna mellettem. Akkor nem lett volna szükség ilyen egyéni akcióra. Apád elég pénz hagyott nálam.
* Nily sztoikus ábrázattal fordítja rozsdabarna kobakját a mellette támaszkodó férfi felé, majd inkább a lába alatt elterülő magas fűben legelésző Árnyra pillant.*
- El is felejtettem már, hogy milyen szépen énekelsz.
* Nily erre aztán észrevétlenül megint oldalra sandít. Nem reagál semmit a bókra. Máskor bizonyára kötekedni kezdene de most valahogy megtörtnek és elcsigázottnak tetszik. Búsan felsóhajt és az alant elterülő tájra pillant. A folyó tekervényes vonulata messzire vész a tájban. Lábai alatt pár méterrel Árny éppen felnyerít mert talált valami érdekeset.*
- Most olyan az idő, mint délen. Emlékszel?
* Kérdi a lány feljebb emelve arcát, hadd simogassa a nap aranyló sugaraival.*
- Hogyne emlékeznék.. Arthenior városa hűvös és esős hozzá képest. Legalább is ott-tartózkodásunk alatt olyan volt. Mi déliek a forrósághoz szoktunk.
* Nily ezen halkan felkuncog.*
- Hamar le is kellett cserélnem a ruhatáramat. Csak rövid ujjú ruhákat vittem.
- S mily meggondolatlanul tetted.
* A lány csak hallgat és várja az " Én megmondtam " kijelentést a férfi részéről. Csalódnia kell.*
- Tudtad-e, hogy északon vérfagyasztó hideg van?
- Ezt mindenki tudja.
- Azt is, hogy magason a hegyekben.. milyen dermesztően fagyos az idő? Mert ott mindig tél van..
* Nily akaratlanul is megborzong. A férfi mintha csak erre várt volna már is felteszi következő kérdését.*
- Te nem szereted a telet igaz?
- Nem. * Válaszolja. Minek is tagadja, hiszen úgy is tudja az elf, bár kissé furcsának találja, hogy rákérdez ilyesmire.*
- De miért mondod most ezeket nekem? * Hangjában alig palástolt a kíváncsiság.*
- Tudod, hogy kik laknak ott a hegyekben?
* A nefelejcskék szemek elkerekednek. Ha a választ eddig nem is tudta, most már tudja.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 12:15:58
Sötét hajú magas férfi sétál fel a lepusztított romokhoz. A testőrök díszviseletét hordja, oldalán enyhén görbített kard lóg, nem a filléres fajtából való.
Halk lantszót sodor magával a langy szellő végig a folyó kacskaringós partján. Meg is üti a testőr hegyes füleit és sietősebbre veszi lépteit.
Ahogy felér a kis domboldalra megpillantja a hang forrását. Apró félmosollyal méri végig a neki háttal ücsörgő éneklő leányt, ki éppen a félig lerombolt magas téglafalról lógatja a lábát. Halkan közelíti meg, nem akarja, hogy megijedjen és leessék miatta.
Letámaszkodik a vályogtéglára Nily mellé. Hagyja egy kicsit az édes csendet maguk között, majd megszólal.*
- Rég hallottalak játszani.
* A lány nem válaszol, csak miután befejezte a nyárról szóló dalocskát. Szomorúan az ölébe veszi a lantot és végighúzza hosszú ujjait a húrokon.*
- Még a hárfát is el kellett adnom, mikor Artheniorba értünk.
- Maradtál volna mellettem. Akkor nem lett volna szükség ilyen egyéni akcióra. Apád elég pénz hagyott nálam.
* Nily sztoikus ábrázattal fordítja rozsdabarna kobakját a mellette támaszkodó férfi felé, majd inkább a lába alatt elterülő magas fűben legelésző Árnyra pillant.*
- El is felejtettem már, hogy milyen szépen énekelsz.
* Nily erre aztán észrevétlenül megint oldalra sandít. Nem reagál semmit a bókra. Máskor bizonyára kötekedni kezdene de most valahogy megtörtnek és elcsigázottnak tetszik. Búsan felsóhajt és az alant elterülő tájra pillant. A folyó tekervényes vonulata messzire vész a tájban. Lábai alatt pár méterrel Árny éppen felnyerít mert talált valami érdekeset.*
- Most olyan az idő, mint délen. Emlékszel?
* Kérdi a lány feljebb emelve arcát, hadd simogassa a nap aranyló sugaraival.*
- Hogyne emlékeznék.. Arthenior városa hűvös és esős hozzá képest. Legalább is ott-tartózkodásunk alatt olyan volt. Mi déliek a forrósághoz szoktunk.
* Nily ezen halkan felkuncog.*
- Hamar le is kellett cserélnem a ruhatáramat. Csak rövid ujjú ruhákat vittem.
- S mily meggondolatlanul tetted.
* A lány csak hallgat és várja az " Én megmondtam " kijelentést a férfi részéről. Csalódnia kell.*
- Tudtad-e, hogy északon vérfagyasztó hideg van?
- Ezt mindenki tudja.
- Azt is, hogy magason a hegyekben.. milyen dermesztően fagyos az idő? Mert ott mindig tél van..
* Nily akaratlanul is megborzong. A férfi mintha csak erre várt volna már is felteszi következő kérdését.*
- Te nem szereted a telet igaz?
- Nem. * Válaszolja. Minek is tagadja, hiszen úgy is tudja az elf, bár kissé furcsának találja, hogy rákérdez ilyesmire.*
- De miért mondod most ezeket nekem? * Hangjában alig palástolt a kíváncsiság.*
- Tudod, hogy kik laknak ott a hegyekben?
* A nefelejcskék szemek elkerekednek. Ha a választ eddig nem is tudta, most már tudja.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 12:15:58
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-31 08:39:29
Üzenet elküldve: 2014-05-31 08:39:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A folyó partja homokos, s látja, hogy a víz is tiszta, már szinte hívogatja a vándort. Kilenna sem áll ellen a kísértésnek, csizmáit leveti, nadrágját feltűri, s belegázol a vízbe. Kezeit, arcát megmossa, s már frissebbnek is érzi magát. Tőle távolabb néhány szegény is megmosakszik, látszik rajtuk, hogy helyiek. Úgy gondolja, hogy most nem áll meg, inkább a térképet veszi elő, s megnézi, hogy merre van a kikötő. Már egészen közel jár, ennek örül. Iszik egy kortyot a kulacsából, majd még körbejártatja szemét a helyen. Egy részen fák vannak, s rájön, hogy azért állnak ott, mert el kell takarniuk a temetőt. A kis pihenő után folytatja útját.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:13:58
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:13:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Dralg, Lehola//
*A két támadó átkerült a túlvilágra, ám az sovány vigasz, hogy ezzel sokak életét mentették meg. Elvégre már nem tudhatják meg kik voltak, várta-e őket otthon család, gyermek, feleség...
Mindenesetre a páros nem teszi rosszul, ha megmosakodnak, elvégre nem biztos, hogy véresen, sárosan szívesen látnák őket a városban.
Míg a lány fürdik, addig Dralg a tetemeket kutatja át. A vékonyabbiknál rövidkard volt, a nagydarabnál pallos, ez most már csak akkor számít, ha a barbár el akarja venni valamelyiket. Kettejüknél 100-100 aranytallér lelhető fel, így összesen 200 arany üti Dralg a Vérontó markát.
Ezzel azt kezd amit akar, akár meg is felezheti Leholával, minden a férfin múlik.*
*A két támadó átkerült a túlvilágra, ám az sovány vigasz, hogy ezzel sokak életét mentették meg. Elvégre már nem tudhatják meg kik voltak, várta-e őket otthon család, gyermek, feleség...
Mindenesetre a páros nem teszi rosszul, ha megmosakodnak, elvégre nem biztos, hogy véresen, sárosan szívesen látnák őket a városban.
Míg a lány fürdik, addig Dralg a tetemeket kutatja át. A vékonyabbiknál rövidkard volt, a nagydarabnál pallos, ez most már csak akkor számít, ha a barbár el akarja venni valamelyiket. Kettejüknél 100-100 aranytallér lelhető fel, így összesen 200 arany üti Dralg a Vérontó markát.
Ezzel azt kezd amit akar, akár meg is felezheti Leholával, minden a férfin múlik.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:37:17
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyjából egy mondatban össze lehetne foglalni, mi zajlik a szerzetes fejében (de az az egy mondat sokszor): "Erre... vagyis inkább erre... talán arra". Valami hasonló mély gondolatokra forgatja összevissza a fejét, miközben igyekszik térképet rajzolni képzeletben - kevés sikerrel.*
- Egy összeégett virág *hümmög* Ebből akár írhatnék egy olyan tanulmányozós unalmas szöveget, amilyet a tudósok szoktak. Viszonylag érdekes téma is lenne, félig halott, elégett virágból születő tündér. Még pénzt is kereshetnék vele *vakarja a fejét, habár nem lenne türelme egy egész tekercs megírásához. Attól függetlenül sosem zavarta, ha irreális dologról álmodozik, szóval ezzel még eljátszik kicsit.*
- Biztos ezért vagy ilyen... ilyen... ilyen... *azon tűnődik, milyen szót is használhatna. Fekete... nem. Sötét... még rosszabb* Érdekes... mármint... aranyos, a szó, amit kerestem, aranyos. De olyan furcsán aranyos... olyannyira, hogy az már... furcsa *kétségkívül remekül sikerült megfogalmaznia a mondandóját. Na de most mit tudna mondani? Hát a tündér tényleg furcsa. Nem olyan tündéres... olyan, mint valami sötét és gonosz tündér, aki már nem is tündér, pusztán a tündérszárnyak teszik tündérré, és tündér, tündér, tündér. Amennyire kuszák a gondolatai, még remekül fejezte ki magát. Majd végre eljutnak valahová (a folyópartra, de nem ebben az értelemben, hanem átvíve, a beszélgetésben eljutnak valahová) és a tündér (aki olyan furcsán tündér, hogy az már alig tündér) végre elismeri, hogy a szerzetesnek igaza van. Eljő a haladás kora, mikoris mindenki belátja, hogy Waia bölcs, és hatalmas Sárkány Úr lehet majd. És ez lehet annak az előszele.*
- Persze, hogy hasznos, elvégre mindig azzal kezdik a tanulást. Ahogyan a mesterem is mondta: "Nem győzhetlek le, ha nem talállak el. Kivéve, ha szénné égetlek egy varázslattal, amihez nem kell sokat célozni, de ez már nem a bölcselet része". Hiába, nagy koponya volt... Meg még most is az. Szóval a templomot keressük. És aztán megtanulunk kitérni. Vagyis te, én már tudok *mondja, miközben oldalra pillantgat, így enyhén nekimegy egy fának* Na jó, ez most lesből támadt. Arra nehéz felkészülni *jegyzi meg, miközben hátralép egyet, és kikerüli a fát* Szóval templom... aztán megtanítom, hogy kerülj el olyan támadásokat, amik nem meglepetésszerűen jönnek *pontosít előző mondatán.*
- Egy összeégett virág *hümmög* Ebből akár írhatnék egy olyan tanulmányozós unalmas szöveget, amilyet a tudósok szoktak. Viszonylag érdekes téma is lenne, félig halott, elégett virágból születő tündér. Még pénzt is kereshetnék vele *vakarja a fejét, habár nem lenne türelme egy egész tekercs megírásához. Attól függetlenül sosem zavarta, ha irreális dologról álmodozik, szóval ezzel még eljátszik kicsit.*
- Biztos ezért vagy ilyen... ilyen... ilyen... *azon tűnődik, milyen szót is használhatna. Fekete... nem. Sötét... még rosszabb* Érdekes... mármint... aranyos, a szó, amit kerestem, aranyos. De olyan furcsán aranyos... olyannyira, hogy az már... furcsa *kétségkívül remekül sikerült megfogalmaznia a mondandóját. Na de most mit tudna mondani? Hát a tündér tényleg furcsa. Nem olyan tündéres... olyan, mint valami sötét és gonosz tündér, aki már nem is tündér, pusztán a tündérszárnyak teszik tündérré, és tündér, tündér, tündér. Amennyire kuszák a gondolatai, még remekül fejezte ki magát. Majd végre eljutnak valahová (a folyópartra, de nem ebben az értelemben, hanem átvíve, a beszélgetésben eljutnak valahová) és a tündér (aki olyan furcsán tündér, hogy az már alig tündér) végre elismeri, hogy a szerzetesnek igaza van. Eljő a haladás kora, mikoris mindenki belátja, hogy Waia bölcs, és hatalmas Sárkány Úr lehet majd. És ez lehet annak az előszele.*
- Persze, hogy hasznos, elvégre mindig azzal kezdik a tanulást. Ahogyan a mesterem is mondta: "Nem győzhetlek le, ha nem talállak el. Kivéve, ha szénné égetlek egy varázslattal, amihez nem kell sokat célozni, de ez már nem a bölcselet része". Hiába, nagy koponya volt... Meg még most is az. Szóval a templomot keressük. És aztán megtanulunk kitérni. Vagyis te, én már tudok *mondja, miközben oldalra pillantgat, így enyhén nekimegy egy fának* Na jó, ez most lesből támadt. Arra nehéz felkészülni *jegyzi meg, miközben hátralép egyet, és kikerüli a fát* Szóval templom... aztán megtanítom, hogy kerülj el olyan támadásokat, amik nem meglepetésszerűen jönnek *pontosít előző mondatán.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:27:43
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dralg a Vérontó, Mesélő (Tlim)//
*Hatalmas levegőket vesz, ezzel próbálja visszatartani a könnyeit.
Megölt valakit. Megölt egy gonosz embert, ezzel pedig nagyon sokak életét meg is mentette. Ezzel a gondolattal próbálja vigasztalni magát. Örül neki, hogy kiveszik a kezéből a kardot. A barbárt követbe újra bemegy a folyóba, de még mindig nem szól hozzá. Elmerül a sötét vízben, lassan megmosdik, még akkor is bent van, mikor Dralg már rég a holtesteket kutatja át. Nem bírta visszatartani a könnyeit, ezért inkább a vízben marad még meg nem nyugszik egy kicsit, megmossa az arcát majd nagy nehezen, de kikászálódik a partra. A levegő szörnyen leült, vizes testtel egy vékony, lenge ruhában hőforrás nélkül nem fogja sokáig bírni. Nem is érti, hogy a barbár hogy-hogy nem vacog.
Lassan odasétál ahhoz a személyhez, akivel a támadás előtt még vidámon játszott és flörtölt a folyóban arra várva, hogy most mi lesz. Éhes, a fogai dideregnek, a könnyei pedig újra potyogni kezdenek. Óvatosan leül figyelve arra, hogy ne legyen piszkos, a térdét felhúzza, lábát átöleli a kezével a fejét pedig a karjaiba temeti. Már nem is figyeli, hogy mit csinál a férfi, bárcsak otthon lehetne.*
*Hatalmas levegőket vesz, ezzel próbálja visszatartani a könnyeit.
Megölt valakit. Megölt egy gonosz embert, ezzel pedig nagyon sokak életét meg is mentette. Ezzel a gondolattal próbálja vigasztalni magát. Örül neki, hogy kiveszik a kezéből a kardot. A barbárt követbe újra bemegy a folyóba, de még mindig nem szól hozzá. Elmerül a sötét vízben, lassan megmosdik, még akkor is bent van, mikor Dralg már rég a holtesteket kutatja át. Nem bírta visszatartani a könnyeit, ezért inkább a vízben marad még meg nem nyugszik egy kicsit, megmossa az arcát majd nagy nehezen, de kikászálódik a partra. A levegő szörnyen leült, vizes testtel egy vékony, lenge ruhában hőforrás nélkül nem fogja sokáig bírni. Nem is érti, hogy a barbár hogy-hogy nem vacog.
Lassan odasétál ahhoz a személyhez, akivel a támadás előtt még vidámon játszott és flörtölt a folyóban arra várva, hogy most mi lesz. Éhes, a fogai dideregnek, a könnyei pedig újra potyogni kezdenek. Óvatosan leül figyelve arra, hogy ne legyen piszkos, a térdét felhúzza, lábát átöleli a kezével a fejét pedig a karjaiba temeti. Már nem is figyeli, hogy mit csinál a férfi, bárcsak otthon lehetne.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:05:49
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:05:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Losriel átjut tutajával a folyópartra. Enyhén vizes ruhája hamar megszárad, hisz alig van rajta szövet, csupa bőr az egész. Csak letörli kezével, és már folytatja is az útját. Az erdőben a felkelő nap sugarai szűrődnek át, bár csak hellyel-közel. Egyáltalán nem érez fáradtságot, sőt, most így az erdőben érzi igazán elemében magát, talán mert elf vérvonala kezd most kibontakozni. Az akadályokat könnyedén átlépi, szeme mindent kiszúr. Talán valami volt abban a pontyban...*
-Üdv, fél-elf testvér! - *szólítja meg egy kellemesen zümmögő mély férfihang.
Maga mellé néz, és egy elf druidát pillant meg maga mellett. Meglepi különös barátságossága, hisz az elfek nem igazán kedvelik a fél-elfeket.*
-Üdv neked, druida! - *köszön vissza.
Losriel alaposan végigméri a druidát. Őszinte mosollyal néz rá, nincs benne semmi alantasság, de mélyen a zsebébe nyúl. Talán tőrért, úgyhogy nem árt felkészülni, ha támadna. De egy kicsi farkast vesz ki onnan.*
-Tessék, őt neked adományozom, nevezd el, és váljék társaddá. - *mondja lágy, selymes hangján.
Losriel nem képes mire vélni a dolgot, mindenesetre köszöni szépen a farkaskölyköt, akit nem mellesleg megszeretett első látásra, de igyekszik olyan benyomást tenni a druidára, mintha kényszerből fogadta volna el. Amaz jól ismeri az ilyenfajta embereket, tudja, hogy örül a kisállatnak.*
-Légy boldog vele, váljék igaz társaddá! - *majd eltűnt a bokrok mögött.*
*Losriel tovább sétál, de a kölyökkel a tenyerében, akit elalélva simogat.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.29 21:17:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, fölösleges jelek törlése.
-Üdv, fél-elf testvér! - *szólítja meg egy kellemesen zümmögő mély férfihang.
Maga mellé néz, és egy elf druidát pillant meg maga mellett. Meglepi különös barátságossága, hisz az elfek nem igazán kedvelik a fél-elfeket.*
-Üdv neked, druida! - *köszön vissza.
Losriel alaposan végigméri a druidát. Őszinte mosollyal néz rá, nincs benne semmi alantasság, de mélyen a zsebébe nyúl. Talán tőrért, úgyhogy nem árt felkészülni, ha támadna. De egy kicsi farkast vesz ki onnan.*
-Tessék, őt neked adományozom, nevezd el, és váljék társaddá. - *mondja lágy, selymes hangján.
Losriel nem képes mire vélni a dolgot, mindenesetre köszöni szépen a farkaskölyköt, akit nem mellesleg megszeretett első látásra, de igyekszik olyan benyomást tenni a druidára, mintha kényszerből fogadta volna el. Amaz jól ismeri az ilyenfajta embereket, tudja, hogy örül a kisállatnak.*
-Légy boldog vele, váljék igaz társaddá! - *majd eltűnt a bokrok mögött.*
*Losriel tovább sétál, de a kölyökkel a tenyerében, akit elalélva simogat.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.29 21:17:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, fölösleges jelek törlése.
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:02:35
Üzenet elküldve: 2014-05-29 21:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lehola Sar, Mesélő (Tlim)//
*Dralg továbbra is a leányzóra néz, aki végül úgy dönt, hogy ő végez áldozatával. Legalább is a férfi ezt szűrte ki abból, hogy Lehola odamegy hozzá, és kiveszi hosszúkardját kezéből. A barbár tágra nyílt szemmel nézi ahogy a lány kiveszi kezéből a nehéz kardot, és odamegy a támadóhoz.*
~Van benne erő nem is kétség. Ilyen vékony karokkal annak idején még én is alig bírtam el egy ilyen kardot. Bár apámé ennél valamivel nagyobb lehetett és jóval nehezebb. Talán még most is csak nehézségekkel tudnám forgatni azt a hatalmas kardot.~
*A férfi ölbe tett kézzel nézi végig, ahogy a lány felemeli a nehéz kardot.*
~Szóval lefejezi. Durva, ámbár gyors halál, de ahhoz, hogy valakinek a fejét vegyék egy hoszzúkardal ahhoz aztán tényleg nagy erő kell, és némi rutin is. Kissé rossz belegondolni, hogy ennek a szerencsétlennek átfúrta egy nyílvessző a tüdejét, és még szenvedjen tovább azzal, hogy a lány támadása véletlenül mellé megy. Valahol olyasmit is hallottam, hogy egyeseknek az a teljes megaláztatás ha lefejezik őket. Valami szörnyen lemaradott barbár népnek lehet ez a szokása? Azért szégyenülnek meg ennyire mert ha levágják a fejüket, akkor fej nélkül jutnak át a túlvilágra, ahol fejük nélkül kóborolnak tovább, miközben élvezhetik szintén elhunyt, még a fejükkel rendelkező társaik gúnyos kacagását...~
*Dralg gondolatait csak az zavarja meg, hogy a lány a nehéz pengével eltalálja a támadó arcát. Nyilván az utolsó pillanatban még megpróbált kitérni a támadás elől, de a csapás megette a kellő hatást. A nagydarab is átkerül a túlvilágra akár csak a társa. Dralg odasétál a lányhoz, és kardjára teszi kezét.*
- Ügyes voltál, de azt hiszem erre most egy darabig nem lesz szükséged.
*Lazán kiveszi a lány kezéből a kardot, majd végigméregeti magát. Elég sáros lett, tehát úgy dönt ismét lefürdik. Beleugrik a vízbe, alámerül és kissé megcsutakolja magát, majd kijön és felölti ruháit, pajzsát hátára teszi, fegyvereit pedig vissza a helyükre, majd nekilát áttúrni az elesettek holmiját. Ki tudja milyen hasznos tárgyakat találhat a erszényükben, vagy kis táskáikban. Most már úgy sem nagyon számít nekik, ha meglopják őket.*
~A hullájukkal mit kezdjek? El kéne temetni őket, de az túl hosszú folyamat, elégetni pedig nem tudom őket. Bár az is lehet, hogy itt hagyom őket.~
*Dralg továbbra is a leányzóra néz, aki végül úgy dönt, hogy ő végez áldozatával. Legalább is a férfi ezt szűrte ki abból, hogy Lehola odamegy hozzá, és kiveszi hosszúkardját kezéből. A barbár tágra nyílt szemmel nézi ahogy a lány kiveszi kezéből a nehéz kardot, és odamegy a támadóhoz.*
~Van benne erő nem is kétség. Ilyen vékony karokkal annak idején még én is alig bírtam el egy ilyen kardot. Bár apámé ennél valamivel nagyobb lehetett és jóval nehezebb. Talán még most is csak nehézségekkel tudnám forgatni azt a hatalmas kardot.~
*A férfi ölbe tett kézzel nézi végig, ahogy a lány felemeli a nehéz kardot.*
~Szóval lefejezi. Durva, ámbár gyors halál, de ahhoz, hogy valakinek a fejét vegyék egy hoszzúkardal ahhoz aztán tényleg nagy erő kell, és némi rutin is. Kissé rossz belegondolni, hogy ennek a szerencsétlennek átfúrta egy nyílvessző a tüdejét, és még szenvedjen tovább azzal, hogy a lány támadása véletlenül mellé megy. Valahol olyasmit is hallottam, hogy egyeseknek az a teljes megaláztatás ha lefejezik őket. Valami szörnyen lemaradott barbár népnek lehet ez a szokása? Azért szégyenülnek meg ennyire mert ha levágják a fejüket, akkor fej nélkül jutnak át a túlvilágra, ahol fejük nélkül kóborolnak tovább, miközben élvezhetik szintén elhunyt, még a fejükkel rendelkező társaik gúnyos kacagását...~
*Dralg gondolatait csak az zavarja meg, hogy a lány a nehéz pengével eltalálja a támadó arcát. Nyilván az utolsó pillanatban még megpróbált kitérni a támadás elől, de a csapás megette a kellő hatást. A nagydarab is átkerül a túlvilágra akár csak a társa. Dralg odasétál a lányhoz, és kardjára teszi kezét.*
- Ügyes voltál, de azt hiszem erre most egy darabig nem lesz szükséged.
*Lazán kiveszi a lány kezéből a kardot, majd végigméregeti magát. Elég sáros lett, tehát úgy dönt ismét lefürdik. Beleugrik a vízbe, alámerül és kissé megcsutakolja magát, majd kijön és felölti ruháit, pajzsát hátára teszi, fegyvereit pedig vissza a helyükre, majd nekilát áttúrni az elesettek holmiját. Ki tudja milyen hasznos tárgyakat találhat a erszényükben, vagy kis táskáikban. Most már úgy sem nagyon számít nekik, ha meglopják őket.*
~A hullájukkal mit kezdjek? El kéne temetni őket, de az túl hosszú folyamat, elégetni pedig nem tudom őket. Bár az is lehet, hogy itt hagyom őket.~
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 19:44:08
Üzenet elküldve: 2014-05-29 19:44:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Dralg, Lehola//
//Nyomokban 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A barbár hajlékony támadója bizony örök álomra szenderül, hiszen ha valakinek félbevágják a fejét, az általában meghal. Így hát aztán nem marad más hátra, minthogy a nagydarab maszkost is átküldjék a másvilágra, elvégre ha nem végzik be ezt elég gyorsan, még érheti a párost némi meglepetés.
Végül a lány kezébe kerül a penge, mi minden bizonnyal kioltja életét a szerencsétlennek, mert hát bájitalokat készíteni nem mindig tisztességes dolog. Ezeket a kérdéseket viszont ráér Lehola akkor megvitatni magában, amikor már a támadók nincsenek az élők sorában. Felemeli a lány a nehéz másfél kezes pengét, és bár minden bizonnyal nem lehet számára könnyű, lesújt. Utolsó erejéből még megpróbál a támadó hátrahajolni, aminek eredménye az lesz, hogy a kard az arcát éri és összeroncsolja azt. Így hát örökre titok marad, hogy ki is volt a két titokzatos alak...
Már csak azt kell eldönteniük, hogy mit is csinálnak a két holtesttel és még néhány egyéb apróságra is sort kéne keríteniük...*
//Nyomokban 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A barbár hajlékony támadója bizony örök álomra szenderül, hiszen ha valakinek félbevágják a fejét, az általában meghal. Így hát aztán nem marad más hátra, minthogy a nagydarab maszkost is átküldjék a másvilágra, elvégre ha nem végzik be ezt elég gyorsan, még érheti a párost némi meglepetés.
Végül a lány kezébe kerül a penge, mi minden bizonnyal kioltja életét a szerencsétlennek, mert hát bájitalokat készíteni nem mindig tisztességes dolog. Ezeket a kérdéseket viszont ráér Lehola akkor megvitatni magában, amikor már a támadók nincsenek az élők sorában. Felemeli a lány a nehéz másfél kezes pengét, és bár minden bizonnyal nem lehet számára könnyű, lesújt. Utolsó erejéből még megpróbál a támadó hátrahajolni, aminek eredménye az lesz, hogy a kard az arcát éri és összeroncsolja azt. Így hát örökre titok marad, hogy ki is volt a két titokzatos alak...
Már csak azt kell eldönteniük, hogy mit is csinálnak a két holtesttel és még néhány egyéb apróságra is sort kéne keríteniük...*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 11:11:47
Üzenet elküldve: 2014-05-29 11:11:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dralg a Vérontó, Mesélő (Tlim)//
*El sem hiszi, hogy megtette. Tényleg megölt valakit, Illetve már csak percek kérdése, hogy meghaljon. Viszont a férfinek igaza van, ha elkezdte fejezze is be. Minden egyes erkölcsét félredobva a következményekkel nem számítva odasétál a férfihoz. Közben a vállára akasztja íját, hogy ne zavarja meg. Kiveszi az erős kezek közül a kardot, mivel neki ilyesmi fegyvere nincsen, csak az íj. Nagyon lassan megy oda ellenfeléhez, lelkiekben fel akar készülni arra, ami most következik, amit most fog tenni. Mikor odaér hozzá lehunyja a szemét, erősen megmarkolja a kardot és kiles a szempillái alól. A férfi nyakához tartja a kardot, meglendít, majd amilyen gyorsan csak tudja hozzávágja. Látszik a mozdulaton, hogy nem profi, de a kellő hatást lehet, hogy így is eléri vele.*
*El sem hiszi, hogy megtette. Tényleg megölt valakit, Illetve már csak percek kérdése, hogy meghaljon. Viszont a férfinek igaza van, ha elkezdte fejezze is be. Minden egyes erkölcsét félredobva a következményekkel nem számítva odasétál a férfihoz. Közben a vállára akasztja íját, hogy ne zavarja meg. Kiveszi az erős kezek közül a kardot, mivel neki ilyesmi fegyvere nincsen, csak az íj. Nagyon lassan megy oda ellenfeléhez, lelkiekben fel akar készülni arra, ami most következik, amit most fog tenni. Mikor odaér hozzá lehunyja a szemét, erősen megmarkolja a kardot és kiles a szempillái alól. A férfi nyakához tartja a kardot, meglendít, majd amilyen gyorsan csak tudja hozzávágja. Látszik a mozdulaton, hogy nem profi, de a kellő hatást lehet, hogy így is eléri vele.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-29 08:29:50
Üzenet elküldve: 2014-05-29 08:29:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik... Enyhe izgatottsággal állítja fel üstjét a víztől nem olyan messze, de nem is olyan közel. Szereti hallgatni a hangját, elvégre meglehetősen sokat szokott csónakázni, viszont nem szeretné, ha véletlenül egy nagyobb hullám, mely a földre csapva, netán elérne hozzá, eloltva ezzel a kis tüzét. Pár falevelet is szerez magának az ágak mellé, majd azokat alulra rakva, rájuk helyezi a botokat. Előbányássza pipagyújtóját táskája mélyéből, majd begyújtja vele a levelek alját. Óvatos fújásokkal biztatja a lángokat nagyobb teljesítményre, melyek pár unszolásra meg is adják magukat, pont ideális lángokat kapva ezzel (bár az ágak mennyiségéből adódóan ez amúgy sem lehetne túl nagy). Azért, biztonság esetére, ha előbb kialudna a láng, mint kellene, vagy csak gyengülne az, maga mellett ott van a többi fadarab is, amit még gyűjtött a tisztáson.*
~Na, akkor lássuk a medvét! Haha!~
*A folyó vizéből enged egy keveset üstjébe, amit a tűz fölé helyez. Jó tíz-tizenöt percig, ezzel az ég világon semmi gondja nem lesz, ugyanis először csak kiforralja, nehogy a gyógyító hatásokkal valami káros, esetleg fertőző is kerüljön a kencébe. Amíg forr a víz, Zrickrof előkapja mozsarát, majd a vérfüvet, amiért lényegében itt van és óvatos, erőteljes mozdulatokkal elkezdi porrá törni azt. Ez jelenleg lehetséges, ugyanis a Vérfű már állt annyit, hogy még ne száradjon ki teljesen (nem mintha az változtatna akármin is), de ne is legyen olyan lágy, mint leszedett állapotban. Ez az egyik legideálisabb állapot, erre a célra ugyanis pont törhető állapotban van. Ha a víz felforr, önt belőle egy keveset a mozsarába, majd simára keveri. Ettől, olyan krémes, ám darabos masszát kap. Kiönti az üstben lévő maradék vizet, csupán egy keveset hagyva az alján, majd a mozsár tartalmát is hozzáönti. Kis átmérőjű üst miatt nemes egyszerűséggel tudja keverni azt a mozsártörőjével. Egészen addig forralja, amíg az is, olyan szép állagot nem kap. Ekkor leveszi a tűzről és a vízhez sietve vele, bográcsát belemártja a folyóba, hogy az szépen lehűljön és ne rotyogjon tovább.
Ismét előkerül a szövetdarab. Áttöri rajta, bele a mozsárba a sűrű főzetet, melyet az előbb készített, hogy csak a krémes anyag maradjon meg, a megmaradt nagyobb darabok fennakadjanak. Sok vizet ugyan nem zavarnak, de esztétikailag mégiscsak előnyösebben fest, az meg nem elhanyagolható, ha eladásra kívánja felhasználni. Eztán, hozzáönti a mozsár tartalmához a korábban, még a szállásán legyártott pépet és alaposan összekeveri mindaddig, amíg teljesen egyneművé nem válik. Elégedett mosollyal nyugtázza munkájának gyümölcsét.
Már csak egy lépés van hátra, kiadagolni a kencét a kis fatégelyekbe, melyeket a piacon vett. Elő is halássza mindkettőt a táskájából és lassan elkezdi, először az egyikbe, majd a másikba belefolyatni a cuccot. Nagyjából egységesen sikerül neki elosztani, így eztán is sikerrel teli, elégedett mosoly ül ki arcára.*
~Akkor ezzel meg is volnék... Remélem jó pénzt fogok érte kapni!~
~Na, akkor lássuk a medvét! Haha!~
*A folyó vizéből enged egy keveset üstjébe, amit a tűz fölé helyez. Jó tíz-tizenöt percig, ezzel az ég világon semmi gondja nem lesz, ugyanis először csak kiforralja, nehogy a gyógyító hatásokkal valami káros, esetleg fertőző is kerüljön a kencébe. Amíg forr a víz, Zrickrof előkapja mozsarát, majd a vérfüvet, amiért lényegében itt van és óvatos, erőteljes mozdulatokkal elkezdi porrá törni azt. Ez jelenleg lehetséges, ugyanis a Vérfű már állt annyit, hogy még ne száradjon ki teljesen (nem mintha az változtatna akármin is), de ne is legyen olyan lágy, mint leszedett állapotban. Ez az egyik legideálisabb állapot, erre a célra ugyanis pont törhető állapotban van. Ha a víz felforr, önt belőle egy keveset a mozsarába, majd simára keveri. Ettől, olyan krémes, ám darabos masszát kap. Kiönti az üstben lévő maradék vizet, csupán egy keveset hagyva az alján, majd a mozsár tartalmát is hozzáönti. Kis átmérőjű üst miatt nemes egyszerűséggel tudja keverni azt a mozsártörőjével. Egészen addig forralja, amíg az is, olyan szép állagot nem kap. Ekkor leveszi a tűzről és a vízhez sietve vele, bográcsát belemártja a folyóba, hogy az szépen lehűljön és ne rotyogjon tovább.
Ismét előkerül a szövetdarab. Áttöri rajta, bele a mozsárba a sűrű főzetet, melyet az előbb készített, hogy csak a krémes anyag maradjon meg, a megmaradt nagyobb darabok fennakadjanak. Sok vizet ugyan nem zavarnak, de esztétikailag mégiscsak előnyösebben fest, az meg nem elhanyagolható, ha eladásra kívánja felhasználni. Eztán, hozzáönti a mozsár tartalmához a korábban, még a szállásán legyártott pépet és alaposan összekeveri mindaddig, amíg teljesen egyneművé nem válik. Elégedett mosollyal nyugtázza munkájának gyümölcsét.
Már csak egy lépés van hátra, kiadagolni a kencét a kis fatégelyekbe, melyeket a piacon vett. Elő is halássza mindkettőt a táskájából és lassan elkezdi, először az egyikbe, majd a másikba belefolyatni a cuccot. Nagyjából egységesen sikerül neki elosztani, így eztán is sikerrel teli, elégedett mosoly ül ki arcára.*
~Akkor ezzel meg is volnék... Remélem jó pénzt fogok érte kapni!~
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-25 21:21:29
Üzenet elküldve: 2014-05-25 21:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Echo//
*Sven nem kap választ és úgy tűnik nem is fog. Ezt felismerve szíve akkorát dobban a hirtelen jött adrenalintól, hogy az majd kiszakítja a mellkhasát. Guggolásba pattan és már is leellenőrzi a tündér légzését és a pulzusát. Még a torkába is lekukkant nem-e nyelte-e félre a gyökeret de nem lát semmit.
Sven az arcát a leány szájához teszi. Érzékei kiélesednek a feszült figyelemtől. Érzi az arcán a tündér légzésének melegét. Szuszogása pedig egyenletes.*
- Elaludt volna?
*Suttogja magában és megkönnyebbülve visszarogy a földre.*
- Na tudod kit ijesztgessél... az öreganyád vasporos valagát.
*Gondterhelten belemarkol a hajába. Három másodperces hatásszünete után aztán egy hirtelen mozdulattal rácsap a térdeire és feltápászkodik.*
- De sok baj van ezzel a micsodával!
*Mutogat fenyegetően a tündérkére és bosszankodva az egyik kezét csípőre vágja a másikkal meg ismét beletúr a hajába.*
- Hova vigyelek innét? Itt nem maradhatunk. Te se és én sem. Én a fejemre kitűzött vérdíj miatt te pedig azért nem, mert a végén valaki vagy valami vacsorának hisz. Az áldóját!
*Föl alá járkálva beszél magában miközben a megoldáson agyal.~Minek kezdtem én megmentősdit játszani? Normális vagyok?! Ha ez elterjed a végén még ezen a lányon keresztül fognak zsarolni~. Mérgében az öklével az egyik vaskos fa törzsébe csap.*
- Hmm...
*Torkából mély dühödt morgás bukik fel akárcsak egy vadállaté. ~ Nyugodj le. Ezzel nem oldasz meg semmit. Próbálj higgadtan gondolkodni. Jobban lett a lány nem? Elaludt~.*
- De hogy viszem be a városba, hogy segítsenek is neki?!
*Vitatkozik önmagával. Aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás jön az ihlet. A mindent megoldó ötlet. ~Iszappal fogom bekenni a hajam és a bőröm is. A szarvat pedig elteszem. A lány elég könnyű szóval kézben is eléggé egyszerűen lehet szállítani. Remek!~. Szemei felcsillannak, mintha csak a belső megvilágosodás szikráit tükröznék a külvilág felé.
Táskájából előveszi a szoknyát óvatosan felöltözteti a tündérkét. Elég hosszú rá derékben pedig viszonylag passzos. Persze ez most nem lényeges kézben lesz véve, tehát úgy sem fog lecsúszni róla a térdig érő szoknya. Sven a jelképes szarvakat elrakja és elindul a folyó felé. Már előre sajnálja a tényt, hogy egy retkes vénséget kell eljátsszon egy nagyra nőtt szitakötő fattyú miatt, de legalább a lelke egy részét tisztára moshatja ezzel a tettel. Nem váltja meg vele a világot, de ezt is elkönyvelheti magában, hogy tett ilyet is a sok rossz mellett. A folyóhoz lépve lábujjai végét belemártja a vízbe. Jóleső borzongás rázza meg a testét deréktól felfelé a lábujjait nyaldosó hideg víztömeg miatt.*
- Légy megtisztelve, hogy ilyen bánásmódban részesülsz általam. Pedig akár meg is ehetnének a farkasok.
*Gőgös mosoly suhan át az arcán.
A parttól könnyed mozdulattal löki el magát azzal a lábával, amin éppen állt és már derékig el is merül a fagyos élvezetben. Neki is áll rögtön a folyó aljáról a partra kimeríteni az iszapot. A víz hőmérséklete hatással van bizony a gyorsaságára is. Nem sokáig maradna ebben a közegben ha lehet. Egy ideig jól esik neki ugyan, de azért a libabőr sem dísznek van az ember bőrén. Miután egy jó adagot kihordott kimászik a vízből és nekiáll szárítkozni. Elővesz egy csuklyás utazó köpenyt és beletörölközik jobb híján. Még vár egy kicsit amíg a nap teljesen megszárítja és csak az után kezdi el magára pakolni a büdös kilométerekről kiszagolható iszapot. Bekeni a haját az arcát és a kezeit. Amint végzett vele ismét várnia kell. Nem merte vastagon bekenni magát hiszen akkor megreped a bőrén az iszap és lepattogzik.
A művelet befejezéseképpen felveszi a köpenyt fejére húzza a és az apró élettelennek tűnő testet óvatosan felemeli a földről célba véve a Pegazus fogadót. Ott, ha a forrásai nem csalnak általában sokan nyüzsögnek. Valaki csak lesz aki környékbeli esetleg aki jobban tud majd gondoskodni róla. Nem mellesleg a Pegazus fogadó volt az eredeti tervei között is pont a hatalmas tömeg miatt. Talán később ezt a részét is élvezheti, de előbb tennie kell valamit a tündérrel. Kolonc lenne a nyakán, ha ő ápolgatná tovább. Semmi hasznát nem venne egy tündérnek. Soha nem tanítaná meg lopni csalni és hazudni. Főleg ezek után nem úgy ahogy ezt Sven űzi.*
A hozzászólás írója (Svenestra D'ver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.25 21:25:01
*Sven nem kap választ és úgy tűnik nem is fog. Ezt felismerve szíve akkorát dobban a hirtelen jött adrenalintól, hogy az majd kiszakítja a mellkhasát. Guggolásba pattan és már is leellenőrzi a tündér légzését és a pulzusát. Még a torkába is lekukkant nem-e nyelte-e félre a gyökeret de nem lát semmit.
Sven az arcát a leány szájához teszi. Érzékei kiélesednek a feszült figyelemtől. Érzi az arcán a tündér légzésének melegét. Szuszogása pedig egyenletes.*
- Elaludt volna?
*Suttogja magában és megkönnyebbülve visszarogy a földre.*
- Na tudod kit ijesztgessél... az öreganyád vasporos valagát.
*Gondterhelten belemarkol a hajába. Három másodperces hatásszünete után aztán egy hirtelen mozdulattal rácsap a térdeire és feltápászkodik.*
- De sok baj van ezzel a micsodával!
*Mutogat fenyegetően a tündérkére és bosszankodva az egyik kezét csípőre vágja a másikkal meg ismét beletúr a hajába.*
- Hova vigyelek innét? Itt nem maradhatunk. Te se és én sem. Én a fejemre kitűzött vérdíj miatt te pedig azért nem, mert a végén valaki vagy valami vacsorának hisz. Az áldóját!
*Föl alá járkálva beszél magában miközben a megoldáson agyal.~Minek kezdtem én megmentősdit játszani? Normális vagyok?! Ha ez elterjed a végén még ezen a lányon keresztül fognak zsarolni~. Mérgében az öklével az egyik vaskos fa törzsébe csap.*
- Hmm...
*Torkából mély dühödt morgás bukik fel akárcsak egy vadállaté. ~ Nyugodj le. Ezzel nem oldasz meg semmit. Próbálj higgadtan gondolkodni. Jobban lett a lány nem? Elaludt~.*
- De hogy viszem be a városba, hogy segítsenek is neki?!
*Vitatkozik önmagával. Aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás jön az ihlet. A mindent megoldó ötlet. ~Iszappal fogom bekenni a hajam és a bőröm is. A szarvat pedig elteszem. A lány elég könnyű szóval kézben is eléggé egyszerűen lehet szállítani. Remek!~. Szemei felcsillannak, mintha csak a belső megvilágosodás szikráit tükröznék a külvilág felé.
Táskájából előveszi a szoknyát óvatosan felöltözteti a tündérkét. Elég hosszú rá derékben pedig viszonylag passzos. Persze ez most nem lényeges kézben lesz véve, tehát úgy sem fog lecsúszni róla a térdig érő szoknya. Sven a jelképes szarvakat elrakja és elindul a folyó felé. Már előre sajnálja a tényt, hogy egy retkes vénséget kell eljátsszon egy nagyra nőtt szitakötő fattyú miatt, de legalább a lelke egy részét tisztára moshatja ezzel a tettel. Nem váltja meg vele a világot, de ezt is elkönyvelheti magában, hogy tett ilyet is a sok rossz mellett. A folyóhoz lépve lábujjai végét belemártja a vízbe. Jóleső borzongás rázza meg a testét deréktól felfelé a lábujjait nyaldosó hideg víztömeg miatt.*
- Légy megtisztelve, hogy ilyen bánásmódban részesülsz általam. Pedig akár meg is ehetnének a farkasok.
*Gőgös mosoly suhan át az arcán.
A parttól könnyed mozdulattal löki el magát azzal a lábával, amin éppen állt és már derékig el is merül a fagyos élvezetben. Neki is áll rögtön a folyó aljáról a partra kimeríteni az iszapot. A víz hőmérséklete hatással van bizony a gyorsaságára is. Nem sokáig maradna ebben a közegben ha lehet. Egy ideig jól esik neki ugyan, de azért a libabőr sem dísznek van az ember bőrén. Miután egy jó adagot kihordott kimászik a vízből és nekiáll szárítkozni. Elővesz egy csuklyás utazó köpenyt és beletörölközik jobb híján. Még vár egy kicsit amíg a nap teljesen megszárítja és csak az után kezdi el magára pakolni a büdös kilométerekről kiszagolható iszapot. Bekeni a haját az arcát és a kezeit. Amint végzett vele ismét várnia kell. Nem merte vastagon bekenni magát hiszen akkor megreped a bőrén az iszap és lepattogzik.
A művelet befejezéseképpen felveszi a köpenyt fejére húzza a és az apró élettelennek tűnő testet óvatosan felemeli a földről célba véve a Pegazus fogadót. Ott, ha a forrásai nem csalnak általában sokan nyüzsögnek. Valaki csak lesz aki környékbeli esetleg aki jobban tud majd gondoskodni róla. Nem mellesleg a Pegazus fogadó volt az eredeti tervei között is pont a hatalmas tömeg miatt. Talán később ezt a részét is élvezheti, de előbb tennie kell valamit a tündérrel. Kolonc lenne a nyakán, ha ő ápolgatná tovább. Semmi hasznát nem venne egy tündérnek. Soha nem tanítaná meg lopni csalni és hazudni. Főleg ezek után nem úgy ahogy ezt Sven űzi.*
A hozzászólás írója (Svenestra D'ver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.25 21:25:01
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-25 16:42:14
Üzenet elküldve: 2014-05-25 16:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lehola Sar, Mesélő (Tlim)//
*Dralg nagy nehezen elkapja támadója fejét és azt a kemény földbe veri. Ezek után el sem hiszi, hogy támadása sikerült. Széles vigyor kerekedik az arcán. Meglehetősen örül, hogy ellenfele most már harcképtelenné vált. Bár azt nem tudja, hogy még él e, de nem is szeretné ha ez meglepetés maradna. Körülnéz fokosát keresve. Hála az égnek csak egy karnyújtásnyira van eldobva a poros és a víztől kissé sáros földön. Szép lassan érte nyúl. A karnyújtástól azért valamivel messzebb hever, mivel a barbárnak oda kell hajolni eldobott fegyveréért. Megragadja és erősen megszorítja. Szúrós tekintettel néz elterült ellenfelére. Megcsóválja fejét, majd megvető hangon megszólal.*
- Rátámadni egy ártatlan nőre? Igen gerinctelen alak lehettél.
*Azzal fokosával kétszer rácsap a maszkosra.*
~Várjunk csak egy szélnyalásnyira. Ó a fenébe, megfeledkeztem a másikról.~
*A barbár háta mögé pillant és arra számít, hogy a másik maszkos fegyverével fejét veszi, de nem, ugyanis a férfi tüdejét hirtelen egy nyílvessző fúrja át. Dralg tágra nyílt szemmel figyeli a körülötte történő eseményeket. Nem tudja mi történhetett, majd valamivel hátrébb meglátja Leholát egy íjjal a kezében. A férfi arcára ismételten visszatér a mosoly, amint a lányra néz, de el is tűnik amint tekintete a térdre rogyott ellenfélre szegeződik. Mivel a nyíl átfúrta tüdejét elég nehéz lehet számára a légvétel. Szóval biztosan szenved, de termetéből ítélve jól bírja a dolgot. Mit sem törődve azzal, hogy hajlékonyabb ellenfele már tényleg örök álmát alussza e, bal kezét lábán lévő sebre szorítva feláll. Bár a kés okozta seb rettentően fáj, a férfi igyekszik nem törődni vele. A seb nem úgy néz ki, hogy el fog fertőződni, szóval a fájdalom is bármikor elmúlhat. Szemei most hosszúkardját kezdik keresni. Kardját két-három lépésre találja meg. Leteszi oda fokosát és jobb kézével felkapja kissé sáros fegyverét. Odavánszorog a súlyos sérülésével küzdő hatalmas alakhoz, majd a lányra néz.*
- Odahaza ezt úgy mondjuk, hogy ha elkezdted fejezd is be. Képes vagy rá?
*A férfi pár másodpercet habozik, majd folytatja mondandóját.*
- Viszont ha nem vagy rá képes akkor megteszem helyetted.
*Türelmesen várja a lány válaszát. Hosszúkardját továbbra is jobb kezében szorongassa, hátha a lány nem lesz képes megölni a nagy darabot.*
*Dralg nagy nehezen elkapja támadója fejét és azt a kemény földbe veri. Ezek után el sem hiszi, hogy támadása sikerült. Széles vigyor kerekedik az arcán. Meglehetősen örül, hogy ellenfele most már harcképtelenné vált. Bár azt nem tudja, hogy még él e, de nem is szeretné ha ez meglepetés maradna. Körülnéz fokosát keresve. Hála az égnek csak egy karnyújtásnyira van eldobva a poros és a víztől kissé sáros földön. Szép lassan érte nyúl. A karnyújtástól azért valamivel messzebb hever, mivel a barbárnak oda kell hajolni eldobott fegyveréért. Megragadja és erősen megszorítja. Szúrós tekintettel néz elterült ellenfelére. Megcsóválja fejét, majd megvető hangon megszólal.*
- Rátámadni egy ártatlan nőre? Igen gerinctelen alak lehettél.
*Azzal fokosával kétszer rácsap a maszkosra.*
~Várjunk csak egy szélnyalásnyira. Ó a fenébe, megfeledkeztem a másikról.~
*A barbár háta mögé pillant és arra számít, hogy a másik maszkos fegyverével fejét veszi, de nem, ugyanis a férfi tüdejét hirtelen egy nyílvessző fúrja át. Dralg tágra nyílt szemmel figyeli a körülötte történő eseményeket. Nem tudja mi történhetett, majd valamivel hátrébb meglátja Leholát egy íjjal a kezében. A férfi arcára ismételten visszatér a mosoly, amint a lányra néz, de el is tűnik amint tekintete a térdre rogyott ellenfélre szegeződik. Mivel a nyíl átfúrta tüdejét elég nehéz lehet számára a légvétel. Szóval biztosan szenved, de termetéből ítélve jól bírja a dolgot. Mit sem törődve azzal, hogy hajlékonyabb ellenfele már tényleg örök álmát alussza e, bal kezét lábán lévő sebre szorítva feláll. Bár a kés okozta seb rettentően fáj, a férfi igyekszik nem törődni vele. A seb nem úgy néz ki, hogy el fog fertőződni, szóval a fájdalom is bármikor elmúlhat. Szemei most hosszúkardját kezdik keresni. Kardját két-három lépésre találja meg. Leteszi oda fokosát és jobb kézével felkapja kissé sáros fegyverét. Odavánszorog a súlyos sérülésével küzdő hatalmas alakhoz, majd a lányra néz.*
- Odahaza ezt úgy mondjuk, hogy ha elkezdted fejezd is be. Képes vagy rá?
*A férfi pár másodpercet habozik, majd folytatja mondandóját.*
- Viszont ha nem vagy rá képes akkor megteszem helyetted.
*Türelmesen várja a lány válaszát. Hosszúkardját továbbra is jobb kezében szorongassa, hátha a lány nem lesz képes megölni a nagy darabot.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:45:34
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:45:34
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
* Sienna itt ébred. A földön fekszik, iszonyatosan fáj a bal keze és az arca. Feláll, körülnéz, sehol senki. *
- Itt vagyunk! - *hallatszik a háta mögül.*
* Megfordul, a törpe ül ott, mellette a tündér. *
- Hol vagyok? - *kérdezi.*
- Tán nem látod, hogy az erdőben vagy? - *szól mogorván a törpe.*
- De, de hogyan kerülök ide?
* Most a tündér szól a törpe helyett. *
- Hort Orgar segített neked. Ő mágus, a levegőbe repítette a fenevadakat.
- Most már értem. - *szól Sienna.* - Köszönöm "Hort Orgar Úr"!
- Na és sikerült ezüstcsörgőt szedned? - *érdeklődik a tündér.*
- Igen. Oda is adom, ha megmondod a nevedet. - *szól nevetve Sienna.*
- Az én nevem Phenux. - *szól a tündér.*
* S a három "újdonsült barát" elindul vissza a város felé. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:45:39, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
- Itt vagyunk! - *hallatszik a háta mögül.*
* Megfordul, a törpe ül ott, mellette a tündér. *
- Hol vagyok? - *kérdezi.*
- Tán nem látod, hogy az erdőben vagy? - *szól mogorván a törpe.*
- De, de hogyan kerülök ide?
* Most a tündér szól a törpe helyett. *
- Hort Orgar segített neked. Ő mágus, a levegőbe repítette a fenevadakat.
- Most már értem. - *szól Sienna.* - Köszönöm "Hort Orgar Úr"!
- Na és sikerült ezüstcsörgőt szedned? - *érdeklődik a tündér.*
- Igen. Oda is adom, ha megmondod a nevedet. - *szól nevetve Sienna.*
- Az én nevem Phenux. - *szól a tündér.*
* S a három "újdonsült barát" elindul vissza a város felé. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.25 16:45:39, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-24 11:57:15
Üzenet elküldve: 2014-05-24 11:57:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Dralg, Lehola//
*Bár a barbár támadója meglehetősen hajlékonynak és ügyesnek bizonyult - eddig -, Dralgnak sikerül elkapnia és belevernie a fejét a földbe, ami félig-meddig sérülten nem lehet túl kellemes élmény. A maszkos alaposan elvesztheti a lélekjelenlétét.
Talán emiatt, talán nem, de a Leholára figyelő nagydarab támadó figyelmét sikerül elvonniuk, így a lány támadása sikerül, ráadásul pontosan ott találja el az ellenfelét, ahol akarta. Láncing ide vagy oda, a nyíl beleállt a tüdejébe, minek következtében térdre rogy és már csak arra vár, hogy valaki gyorsan átküldje a másvilágra...*
*Bár a barbár támadója meglehetősen hajlékonynak és ügyesnek bizonyult - eddig -, Dralgnak sikerül elkapnia és belevernie a fejét a földbe, ami félig-meddig sérülten nem lehet túl kellemes élmény. A maszkos alaposan elvesztheti a lélekjelenlétét.
Talán emiatt, talán nem, de a Leholára figyelő nagydarab támadó figyelmét sikerül elvonniuk, így a lány támadása sikerül, ráadásul pontosan ott találja el az ellenfelét, ahol akarta. Láncing ide vagy oda, a nyíl beleállt a tüdejébe, minek következtében térdre rogy és már csak arra vár, hogy valaki gyorsan átküldje a másvilágra...*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:28:14
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Svenestra//
*A tündérke nem érti mit válaszol neki a lány, mivel a sötétség uralja előtte a teret, és nem csak a fényekben, de a hangokban és minden érzékszervében is. Akkor tér magához, amikor a szájához ér a gyökér. Nem igazán tudja mit kéne tennie, ezért gyengén szétnyitja az ajkait, bár inkább csak azért, mert még arra se képes, hogy csukva tartsa a száját. A gyökér darab belecsusszan a szájába, de ő nem harap rá, egyszerűen a szájában tartja. Csak akkor mozdul meg, amikor a segítője az alhasát törölgeti, elkezd remegni, és a gyökérrel a szájában kezd könyörögni.*
-Ne, kérlek ne, ne megint, nem akarom.*Ismét kicsordul a könnye, de ahogy becsukja a száját, önkéntelenül is ráharap a növényre, majd elkezdi rágni, és végül lenyeli. Érzi, hogy a nyelve elkezd zsibbadni, és ez kicsit visszahozza a valóságba, de a növény bódító hatásától ismét elmerül az álmokban, de ezek sokkal kellemesebbek mint azok amiket végigszenvedett a részeg matróztól. Teste néha megremeg a bódulatban, de azon kívül a másik szinte azt tehet vele amit akar, úgy néz ki, apró testének a darab gyökér elég nagy adag ahhoz, hogy teljesen kiüsse, és esélyessé tegye, hogy komoly ideig ne térjen magához, vagy akár soha se nyissa ki ismét a szemeit. Teste ernyedten fekszik az alá terített szöveten, és a megmenője bármit tehet vele, amíg magához nem tér, ami egyelőre nem várható csak pár óra múlva. Az álmai viszont addig eléggé megnyugtatják a lelkét.*
//Svenestra//
*A tündérke nem érti mit válaszol neki a lány, mivel a sötétség uralja előtte a teret, és nem csak a fényekben, de a hangokban és minden érzékszervében is. Akkor tér magához, amikor a szájához ér a gyökér. Nem igazán tudja mit kéne tennie, ezért gyengén szétnyitja az ajkait, bár inkább csak azért, mert még arra se képes, hogy csukva tartsa a száját. A gyökér darab belecsusszan a szájába, de ő nem harap rá, egyszerűen a szájában tartja. Csak akkor mozdul meg, amikor a segítője az alhasát törölgeti, elkezd remegni, és a gyökérrel a szájában kezd könyörögni.*
-Ne, kérlek ne, ne megint, nem akarom.*Ismét kicsordul a könnye, de ahogy becsukja a száját, önkéntelenül is ráharap a növényre, majd elkezdi rágni, és végül lenyeli. Érzi, hogy a nyelve elkezd zsibbadni, és ez kicsit visszahozza a valóságba, de a növény bódító hatásától ismét elmerül az álmokban, de ezek sokkal kellemesebbek mint azok amiket végigszenvedett a részeg matróztól. Teste néha megremeg a bódulatban, de azon kívül a másik szinte azt tehet vele amit akar, úgy néz ki, apró testének a darab gyökér elég nagy adag ahhoz, hogy teljesen kiüsse, és esélyessé tegye, hogy komoly ideig ne térjen magához, vagy akár soha se nyissa ki ismét a szemeit. Teste ernyedten fekszik az alá terített szöveten, és a megmenője bármit tehet vele, amíg magához nem tér, ami egyelőre nem várható csak pár óra múlva. Az álmai viszont addig eléggé megnyugtatják a lelkét.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-21 15:53:27
Üzenet elküldve: 2014-05-21 15:53:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Echo//
*Úgy tűnik beválik az amit tesz mert enyhül a kezén a szorítás a tündérke pedig kezd magához térni. Sven óvatosan kicsúsztatja kezét a másikéból és megpróbálja folytatni azt amit elkezdett. Közben a kis törékeny szárnyas megpróbál neki valamit suttogni de nem igazán érti. Csak a szájával formálja a szavakat tüdejéből pedig egy szakadozott sóhajtás szalad ki semmi több. Mellkasa olyan mélyre süpped közben, mintha egy láthatatlan lidérc ült volna rá és préselné egyre jobban ki belőle a levegőt egészen addig, amíg át nem préseli az e-világ és a másvilágot jelentő vékony föld falon és magával nem ragadhatja a túlvilágra. Sven kétségbeesésében mindenfélét összehord, hogy hangjával valamennyire kiragadja a lányt a fájdalom és a trauma által megélt borzalmakból. Még megvárja a lány próbálkozását mondandója közlésére és eztán néz csak utána a gyökérnek amit emlegetett. Válaszképpen pedig effélét duruzsol.*
- Megfoglak menteni ne aggódj.
*Szívében szöget üt a mondat de nem engedheti meg magának, hogy a pillanatnyi beléhasító lélekfájdalomnál többet érezzen az idegen iránt.*
- Figyelj. Most oda adom neked ezt a gyökeret te pedig szépen megrágod. Mázlid van mert nincs íze. Lehet hogy lefog zsibbadni tőle a nyelved de ne ijedj meg hamar elmúlik ez a mellékhatás.
*Saját táskájából előveszi a növényt és a tündér szájához emeli.*
- Jó alaposan rágd meg kérlek.
*Igazából semmi haszna nincs annak, ha jobban megrágja csak szeretné, ha valami e világira koncentrálna a lány. Nem pedig a fájdalomra, ami hatalmas dózisokban mérgezi az elméjét.*
- Ha elkezdett hatni, akkor utána kapod majd a pálinkát.
*Az egyik steril anyagot a lány alá csúsztatja be óvatosan. Sven megemeli a tündér derekát és alatta szét teríti a fehér szövetet majd visszahelyezi őt abba a pózba amiben volt. Amivel a szétkenődött vért törölte le arra már ráfér a mosás.*
- Odamegyek a folyóhoz és kimosom ezt a rongyot. Nem hagylak itt rögtön itt vagyok.
*Gyors odaszalad a vízhez belemártja a ruhát megdörzsöli, ami lejön az lejön, ami marad az marad . Még utoljára belemártja majd kicsavarja és már megy is vissza a beteghez.*
- Itt is vagyok. Vigyázz hideg lesz amikor hozzád ér. De csak egy kicsit.
*Alhasáról is letörli a vért és a lehető legnagyobb óvatossággal és gondoskodással a belső combjairól is. Az ennél intimebb zónáit már nem akarja háborgatni azt majd a lány elintézi ha jobban lett. Végül a kezeikkel is hasonlóan tesz. Mindeközben apró pillantásokat vet a betegre hátha magához tért időközben. Elgondolkodik közben a lány ruhájáról is. Az alsó ruházatát a táskájában levő váltás szoknyával azonnal tudják majd pótolni. Meglehet majd egy kicsit nagy lesz rá de nincs olyan dolog amit ne lehetne megoldani a női praktikákkal. Dolga végeztével jobb kezével kitámasztja magát és a lábának az egyik oldalára ül le a földre.*
- Hogy érzed magad? Hatott már a gyökér?
A hozzászólás írója (Svenestra D'ver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.21 15:55:45
//Echo//
*Úgy tűnik beválik az amit tesz mert enyhül a kezén a szorítás a tündérke pedig kezd magához térni. Sven óvatosan kicsúsztatja kezét a másikéból és megpróbálja folytatni azt amit elkezdett. Közben a kis törékeny szárnyas megpróbál neki valamit suttogni de nem igazán érti. Csak a szájával formálja a szavakat tüdejéből pedig egy szakadozott sóhajtás szalad ki semmi több. Mellkasa olyan mélyre süpped közben, mintha egy láthatatlan lidérc ült volna rá és préselné egyre jobban ki belőle a levegőt egészen addig, amíg át nem préseli az e-világ és a másvilágot jelentő vékony föld falon és magával nem ragadhatja a túlvilágra. Sven kétségbeesésében mindenfélét összehord, hogy hangjával valamennyire kiragadja a lányt a fájdalom és a trauma által megélt borzalmakból. Még megvárja a lány próbálkozását mondandója közlésére és eztán néz csak utána a gyökérnek amit emlegetett. Válaszképpen pedig effélét duruzsol.*
- Megfoglak menteni ne aggódj.
*Szívében szöget üt a mondat de nem engedheti meg magának, hogy a pillanatnyi beléhasító lélekfájdalomnál többet érezzen az idegen iránt.*
- Figyelj. Most oda adom neked ezt a gyökeret te pedig szépen megrágod. Mázlid van mert nincs íze. Lehet hogy lefog zsibbadni tőle a nyelved de ne ijedj meg hamar elmúlik ez a mellékhatás.
*Saját táskájából előveszi a növényt és a tündér szájához emeli.*
- Jó alaposan rágd meg kérlek.
*Igazából semmi haszna nincs annak, ha jobban megrágja csak szeretné, ha valami e világira koncentrálna a lány. Nem pedig a fájdalomra, ami hatalmas dózisokban mérgezi az elméjét.*
- Ha elkezdett hatni, akkor utána kapod majd a pálinkát.
*Az egyik steril anyagot a lány alá csúsztatja be óvatosan. Sven megemeli a tündér derekát és alatta szét teríti a fehér szövetet majd visszahelyezi őt abba a pózba amiben volt. Amivel a szétkenődött vért törölte le arra már ráfér a mosás.*
- Odamegyek a folyóhoz és kimosom ezt a rongyot. Nem hagylak itt rögtön itt vagyok.
*Gyors odaszalad a vízhez belemártja a ruhát megdörzsöli, ami lejön az lejön, ami marad az marad . Még utoljára belemártja majd kicsavarja és már megy is vissza a beteghez.*
- Itt is vagyok. Vigyázz hideg lesz amikor hozzád ér. De csak egy kicsit.
*Alhasáról is letörli a vért és a lehető legnagyobb óvatossággal és gondoskodással a belső combjairól is. Az ennél intimebb zónáit már nem akarja háborgatni azt majd a lány elintézi ha jobban lett. Végül a kezeikkel is hasonlóan tesz. Mindeközben apró pillantásokat vet a betegre hátha magához tért időközben. Elgondolkodik közben a lány ruhájáról is. Az alsó ruházatát a táskájában levő váltás szoknyával azonnal tudják majd pótolni. Meglehet majd egy kicsit nagy lesz rá de nincs olyan dolog amit ne lehetne megoldani a női praktikákkal. Dolga végeztével jobb kezével kitámasztja magát és a lábának az egyik oldalára ül le a földre.*
- Hogy érzed magad? Hatott már a gyökér?
A hozzászólás írója (Svenestra D'ver) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.21 15:55:45
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:36:04
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:36:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Svenestra//
*Echoszorosan a testéhez szorítja az elkapott kezet, de nem okoz fájdalmat, csak próbál valami találni amibe kapaszkodhat. A halk beszéd kicsit megnyugtatja, de nem igazán jutnak el a tudatához a szavak, csak a hangok nyugtatják meg. A lágy érintéstől először megrezzen, majd kicsit enyhíti a szorítást a másik kezén, de még mindig nem engedi el.A vörös köd kezd felszállni körülötte, és némileg tudatába kerül helyzetének, de túlságosan rosszul van még a racionális gondolkodáshoz. Ujjai mivel csúszósak a vértől, ami főleg az alhasáról került rá, ezért a másik minimális erőkifejtéssel megszabadulhat. Echomelarana közben próbál valamit mondani, de a szájából csak egy megfáradt sóhaj száll elő könnyedén. Egy olyan sóhaj, ami szinte csak egy hajszálnyira van, a megfáradt öregek végső sóhajától, amivel kilehelik a lelküket. A fekete tündér, ugyan nem hal meg, de nem sok hiányzik hozzá, és az elmebaj is olyan közel van, amennyire az elmebaj közel lehet egy megerőszakolthoz. Az egyetlen dolog ami még a viszonylagos normálissághoz köti, az az egyre erősödő gondolat, hogy vége van, vége van, és túlélte. A bíbor köd egyre gyorsabban foszlik, de ezzel elveszti a védelmező erejét is, ami megvédte a valóság teljességétől, és meg nem másíthatatlanságától. Echomelarana ismét megpróbál mondani valamit, de most sikerül is egy rövidke mondatot összeraknia, bár azt olyan halkan, hogy a másik épphogy csak értheti.*
-Kérlek ments meg.*Ez olyan szintű megerőltetés most a számára, hogy utána elernyedt testtel elterül, és hosszú percekig nem tér magához.*
//Svenestra//
*Echoszorosan a testéhez szorítja az elkapott kezet, de nem okoz fájdalmat, csak próbál valami találni amibe kapaszkodhat. A halk beszéd kicsit megnyugtatja, de nem igazán jutnak el a tudatához a szavak, csak a hangok nyugtatják meg. A lágy érintéstől először megrezzen, majd kicsit enyhíti a szorítást a másik kezén, de még mindig nem engedi el.A vörös köd kezd felszállni körülötte, és némileg tudatába kerül helyzetének, de túlságosan rosszul van még a racionális gondolkodáshoz. Ujjai mivel csúszósak a vértől, ami főleg az alhasáról került rá, ezért a másik minimális erőkifejtéssel megszabadulhat. Echomelarana közben próbál valamit mondani, de a szájából csak egy megfáradt sóhaj száll elő könnyedén. Egy olyan sóhaj, ami szinte csak egy hajszálnyira van, a megfáradt öregek végső sóhajától, amivel kilehelik a lelküket. A fekete tündér, ugyan nem hal meg, de nem sok hiányzik hozzá, és az elmebaj is olyan közel van, amennyire az elmebaj közel lehet egy megerőszakolthoz. Az egyetlen dolog ami még a viszonylagos normálissághoz köti, az az egyre erősödő gondolat, hogy vége van, vége van, és túlélte. A bíbor köd egyre gyorsabban foszlik, de ezzel elveszti a védelmező erejét is, ami megvédte a valóság teljességétől, és meg nem másíthatatlanságától. Echomelarana ismét megpróbál mondani valamit, de most sikerül is egy rövidke mondatot összeraknia, bár azt olyan halkan, hogy a másik épphogy csak értheti.*
-Kérlek ments meg.*Ez olyan szintű megerőltetés most a számára, hogy utána elernyedt testtel elterül, és hosszú percekig nem tér magához.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-20 20:50:16
Üzenet elküldve: 2014-05-20 20:50:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Echo//
*Sikerül neki óvatosan a hátára fordítani az idegent. Felültetni viszont meg sem próbálja amikor végignéz a lány testén. Elsőre fel sem tűnt neki annak ki léte a fekete szárnyak úgy szorultak görcsösen a hátához. Apró termetére pedig könnyen ráfoghatta volna, hogy valami fél-törp. De most másról van szó.
Sosem látott még tündért persze az nem zárja ki hogy nem hallott már róluk. Tudása azonban annyiban kimerül hogy tudnak repülni kicsik és az erdők védőszentjei általában. Kivételek mindig akadnak.
Svenestra nem egy érzelmes alkat mióta a múltja visszafordíthatatlanul megváltoztatta...most még is a szívét oly mardosó érzések környékezik meg amikor végignéz a meggyötört és kínzott testen, mint amit akkor érzett amikor ő is összetörten és egyedül maradt. Együttérzés, bánat és harag. Ezek az érzések kavarognak benne ismét. Itt ez a tündér akinek a jósága be kéne hogy ragyogja az emberek szívét és most ehelyett itt szenved és éli meg a kínok kínját kiszolgáltatva mindennek. A természetnek a vadállatoknak és a gonosz embereknek. Deréktól lefelé teljesen csupasszá lett téve, hogy aztán az a valaki kihasználhassa az aprócska test által nyújtott örömöket.~Biztos valami vadállat tehette ha ilyen erőszakosan próbált közösülni vele. Csupa vér. A csuklóján és a lábain az ellenkezés jelei. Szemét fátyolba borította a fájdalom. Megmerem kockáztatni, hogy azt se tudja mi történik most vele.~ Ilyen gondolatok és még hasonlók mellett kezdene neki a tündér ápolásának, de amaz az őt ért traumák hatására még mindig fenyegetésben érezheti magát mert megpróbál ellenkezni. Az egyik pillanatban sikítozva és erőtlenül a levegőbe kap. A másikban pedig Svenestra egyik csuklóját a piciny kezecskék a gyengélkedő test felé húzzák. Mintha csak elég lenne ennyi leheletnyi erő egy erőszakos tett megelőzésére. A szárnyas lény iránt mély szánalmat érez. Megpróbálja megnyugtatni. Reméli, hogy fájdalmai közepette azért felfogja azt amit majd mondani fog neki.*
- Svenestra vagyok. Nem foglak bántani, de ahhoz hogy jobban legyél hagynod kell, hogy segítsek rajtad. Ha hagyod akkor elsőnek megtisztítanálak a vértől viszont ahhoz el kell hogy engedd a kezemet mert szükségem lenne rá akármennyire is próbálod szorongatni. Van egy gyökérfajta a táskámban. Fájdalomcsillapítóként szolgál bár nem az erősebbik fajtából. Elviselhetőbbé teszi a fájdalmad. Ha jó kislány leszel akkor meg kaphatsz egy kis adagot a barack pálinkából. Legalább a fájdalmad másik részét elfeledteti és jobb kedved is lesz tőle. Nos akkor elengeded a csuklómat?
*Szabad kezével óvatosan a tündér arcához közelít és ha hagyja neki akkor arrébb söpör egy tincset az arcából és egy szökevény könnycseppet a hüvelykjével töröl el. Ez a bizalmas érintés talán meggyőzi majd a lányt.*
//Echo//
*Sikerül neki óvatosan a hátára fordítani az idegent. Felültetni viszont meg sem próbálja amikor végignéz a lány testén. Elsőre fel sem tűnt neki annak ki léte a fekete szárnyak úgy szorultak görcsösen a hátához. Apró termetére pedig könnyen ráfoghatta volna, hogy valami fél-törp. De most másról van szó.
Sosem látott még tündért persze az nem zárja ki hogy nem hallott már róluk. Tudása azonban annyiban kimerül hogy tudnak repülni kicsik és az erdők védőszentjei általában. Kivételek mindig akadnak.
Svenestra nem egy érzelmes alkat mióta a múltja visszafordíthatatlanul megváltoztatta...most még is a szívét oly mardosó érzések környékezik meg amikor végignéz a meggyötört és kínzott testen, mint amit akkor érzett amikor ő is összetörten és egyedül maradt. Együttérzés, bánat és harag. Ezek az érzések kavarognak benne ismét. Itt ez a tündér akinek a jósága be kéne hogy ragyogja az emberek szívét és most ehelyett itt szenved és éli meg a kínok kínját kiszolgáltatva mindennek. A természetnek a vadállatoknak és a gonosz embereknek. Deréktól lefelé teljesen csupasszá lett téve, hogy aztán az a valaki kihasználhassa az aprócska test által nyújtott örömöket.~Biztos valami vadállat tehette ha ilyen erőszakosan próbált közösülni vele. Csupa vér. A csuklóján és a lábain az ellenkezés jelei. Szemét fátyolba borította a fájdalom. Megmerem kockáztatni, hogy azt se tudja mi történik most vele.~ Ilyen gondolatok és még hasonlók mellett kezdene neki a tündér ápolásának, de amaz az őt ért traumák hatására még mindig fenyegetésben érezheti magát mert megpróbál ellenkezni. Az egyik pillanatban sikítozva és erőtlenül a levegőbe kap. A másikban pedig Svenestra egyik csuklóját a piciny kezecskék a gyengélkedő test felé húzzák. Mintha csak elég lenne ennyi leheletnyi erő egy erőszakos tett megelőzésére. A szárnyas lény iránt mély szánalmat érez. Megpróbálja megnyugtatni. Reméli, hogy fájdalmai közepette azért felfogja azt amit majd mondani fog neki.*
- Svenestra vagyok. Nem foglak bántani, de ahhoz hogy jobban legyél hagynod kell, hogy segítsek rajtad. Ha hagyod akkor elsőnek megtisztítanálak a vértől viszont ahhoz el kell hogy engedd a kezemet mert szükségem lenne rá akármennyire is próbálod szorongatni. Van egy gyökérfajta a táskámban. Fájdalomcsillapítóként szolgál bár nem az erősebbik fajtából. Elviselhetőbbé teszi a fájdalmad. Ha jó kislány leszel akkor meg kaphatsz egy kis adagot a barack pálinkából. Legalább a fájdalmad másik részét elfeledteti és jobb kedved is lesz tőle. Nos akkor elengeded a csuklómat?
*Szabad kezével óvatosan a tündér arcához közelít és ha hagyja neki akkor arrébb söpör egy tincset az arcából és egy szökevény könnycseppet a hüvelykjével töröl el. Ez a bizalmas érintés talán meggyőzi majd a lányt.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-05-20 19:32:53
Üzenet elküldve: 2014-05-20 19:32:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Svenestra//
*A fekete tündér a kín igen magas fokát kell végigszenvednie, de márt kezd javulni amikor egy édeskés hangot hall maga mellől. Nem igazán tudja, hogy ki vagy mi, vagy mikor jött, de most ott van, és foglalkozik vele. Próbál felnézni, de a belső fájdalom túlságosan emészti, ezért csak egy rándulásra képes, és arra, hogy elernyedjenek az izmai. Amikor a másik megérint mint egy vér áztatta rongybaba, úgy fordul a hátára. Ujjai és alhasa vörösek a vértől, amit a brutalitás okozott, de nem csak a kegyetlenség fáj, hanem a lelke is, mert az erőszak azt is megsebezte, méghozzá nem is kicsit. Echomelarana amikor érzi, hogy valaki elkezdi törölgetni akkor megijed, mert attól fél, hogy az illető valamilyen gonosz célzattal ér hozzá. Sikítva próbálja ellökni a lányt, akit csak árnyként lát a szemeit beborító könnyektől. Nincs elég ereje ahhoz, hogy komolyan tudjon védekezni, ezért kezei csak a levegőbe rándulnak, hogy utána az egyikkel elkapja a rátaláló azon csuklóját amivel a testéhez ér. Próbálja erőteljesen szorítani, de ez csak ahhoz elég, hogy a másik kezét összevérezze, és mint amikor egy gyerek fogja az anyja kezét, úgy húzzam magához. Nem igazán tudja mit akar, mivel a világ csak egy bíbor álom számára az adott helyzetben. Mikor már fogja a másik csuklóját, akkor megpróbálja a másikkal kezével is megragadni, majd magához húzni, és úgy csimpaszkodni bele, mintha az lenne az egyetlen dolog ami még a valósághoz köti, és nem szeretne elszakadni tőle.*
//Svenestra//
*A fekete tündér a kín igen magas fokát kell végigszenvednie, de márt kezd javulni amikor egy édeskés hangot hall maga mellől. Nem igazán tudja, hogy ki vagy mi, vagy mikor jött, de most ott van, és foglalkozik vele. Próbál felnézni, de a belső fájdalom túlságosan emészti, ezért csak egy rándulásra képes, és arra, hogy elernyedjenek az izmai. Amikor a másik megérint mint egy vér áztatta rongybaba, úgy fordul a hátára. Ujjai és alhasa vörösek a vértől, amit a brutalitás okozott, de nem csak a kegyetlenség fáj, hanem a lelke is, mert az erőszak azt is megsebezte, méghozzá nem is kicsit. Echomelarana amikor érzi, hogy valaki elkezdi törölgetni akkor megijed, mert attól fél, hogy az illető valamilyen gonosz célzattal ér hozzá. Sikítva próbálja ellökni a lányt, akit csak árnyként lát a szemeit beborító könnyektől. Nincs elég ereje ahhoz, hogy komolyan tudjon védekezni, ezért kezei csak a levegőbe rándulnak, hogy utána az egyikkel elkapja a rátaláló azon csuklóját amivel a testéhez ér. Próbálja erőteljesen szorítani, de ez csak ahhoz elég, hogy a másik kezét összevérezze, és mint amikor egy gyerek fogja az anyja kezét, úgy húzzam magához. Nem igazán tudja mit akar, mivel a világ csak egy bíbor álom számára az adott helyzetben. Mikor már fogja a másik csuklóját, akkor megpróbálja a másikkal kezével is megragadni, majd magához húzni, és úgy csimpaszkodni bele, mintha az lenne az egyetlen dolog ami még a valósághoz köti, és nem szeretne elszakadni tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057