Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-12 10:46:16
Üzenet elküldve: 2013-12-12 10:46:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Vaslábú Argus //
- Két tucat?
* Húzza fel szemöldökét a mágus nagyzoló szavain majd végigfut tekintete a termetes varázslón *
- Hát bizony, ez esetben ahogy nézem, igen komoly vérre menő küzdelem volna azért a bizonyos reggeliért…
* Mosolyodik el majd, hallgatja tovább társát, s igyekszek megjegyezni mindent, amit mond. Arra, hogy van még elég látnivaló egyetértően bólint *
- Meghiszem azt, igen nagy a város bár csupán egy részén jöttem keresztül, míg ide értem, szerencsére a mágia templomát könnyű volt megtalálni.
* Emeli tekintetét a magas part irányába, ami fölé délcegen magasodik a templom hatalmas kövekből faragott épület együttese. Követi tekintetével az irányt, amelyre a mágus mutat, s megjegyzi a tisztás helyét és a további számára még kissé kacifántos útvonalat már amennyire azt lehetséges a hadarásnak köszönhetően, elmosolyodik az utolsó mondaton „ sok harcos próbál ott szerencsét ” *
- Ha csak próbálnak az-az ő bajuk
* Fűzi hozzá miközben lassan visszafordítja figyelmét a bajtársa felé s arcán egy szelíd mosoly ül egy kis időre. Aztán hirtelen megindul a pufók alak sietősen kapkodja a lábait visszafelé amerre a templom látható. Pillanatra értetlenül áll az események előtt, de mókásnak tartja fiatal barátja sietségét. Hallgatja még szavait a Pegazusról s annak ízletes étkeiről. Fejét csóválja miközben figyeli a távolodó alakot s hallgatja annak kacagását. *
~ Argus … sosem változik ~
*Nyugtázza magában egy kósza mosoly kíséretében.*
- Este találkozunk.
* Teszi hozzá félhangosan talán csak magának hiszen a másik nem biztos, hogy hallja még szavait. Majd nincs mit tenni, egyedül maradt, visszalép holmijához, leporolja, feltekeri a két prém takarót, s nyugovóra helyezi a zsákjában, felcsatolja kardját, majd a zsákot is ugyanúgy mint tegnap s megindul abba az irányba amerre a mágus irányította, valami tisztásról beszélt… *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 10:48:08
- Két tucat?
* Húzza fel szemöldökét a mágus nagyzoló szavain majd végigfut tekintete a termetes varázslón *
- Hát bizony, ez esetben ahogy nézem, igen komoly vérre menő küzdelem volna azért a bizonyos reggeliért…
* Mosolyodik el majd, hallgatja tovább társát, s igyekszek megjegyezni mindent, amit mond. Arra, hogy van még elég látnivaló egyetértően bólint *
- Meghiszem azt, igen nagy a város bár csupán egy részén jöttem keresztül, míg ide értem, szerencsére a mágia templomát könnyű volt megtalálni.
* Emeli tekintetét a magas part irányába, ami fölé délcegen magasodik a templom hatalmas kövekből faragott épület együttese. Követi tekintetével az irányt, amelyre a mágus mutat, s megjegyzi a tisztás helyét és a további számára még kissé kacifántos útvonalat már amennyire azt lehetséges a hadarásnak köszönhetően, elmosolyodik az utolsó mondaton „ sok harcos próbál ott szerencsét ” *
- Ha csak próbálnak az-az ő bajuk
* Fűzi hozzá miközben lassan visszafordítja figyelmét a bajtársa felé s arcán egy szelíd mosoly ül egy kis időre. Aztán hirtelen megindul a pufók alak sietősen kapkodja a lábait visszafelé amerre a templom látható. Pillanatra értetlenül áll az események előtt, de mókásnak tartja fiatal barátja sietségét. Hallgatja még szavait a Pegazusról s annak ízletes étkeiről. Fejét csóválja miközben figyeli a távolodó alakot s hallgatja annak kacagását. *
~ Argus … sosem változik ~
*Nyugtázza magában egy kósza mosoly kíséretében.*
- Este találkozunk.
* Teszi hozzá félhangosan talán csak magának hiszen a másik nem biztos, hogy hallja még szavait. Majd nincs mit tenni, egyedül maradt, visszalép holmijához, leporolja, feltekeri a két prém takarót, s nyugovóra helyezi a zsákjában, felcsatolja kardját, majd a zsákot is ugyanúgy mint tegnap s megindul abba az irányba amerre a mágus irányította, valami tisztásról beszélt… *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 10:48:08
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-12 08:49:10
Üzenet elküldve: 2013-12-12 08:49:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
*Nézi, ahogy a harcos a reggeli tornagyakorlatokat végzi. Egyszer valamikor talán ő is megpróbálkozik majd vele, de fél, hogy most megfájdulna minden izma a hirtelen mozgástól.*
„Semmit sem változott.” *mosolyodik el a mágus, hiszen tudja, hogy minden rendben. *
- Tojás? Azt én is meg tudnám enni, mondjuk, 2 tucat elég lenne kezdésnek, egy kis sonkával nekem, de te akkor mit ennél? *Hagyja figyelmen kívül a harcos ércelődését.*
- Lassan tíz napja, hogy ideértem, pár dolgot már megfigyeltem, de még mindig sok a látni való. *El kezd feltápászkodni. Leporolja a ruháját. Elkezd körbenézni, hogy megtudja milyen lények gyülekeznek a folyóparton ilyen kora reggel.*
- A mélység fattyai szép számmal találhatóak meg, de viszonylag békések. Bár náluk ez csak látszat. Sajnos rohannom kell, mert elkések a munkából. Tudod, vannak akiknek dolgozniuk kell ahhoz is, hogy a szabad ég alatt éjszakázhassanak. * Egyáltalán nincs kedve a munkához, de pénz kell, hogy ehessen, a hasát pedig nagyon szereti.*
- Ha arrafelé mész, akkor eljutsz a tisztásra, onnét megtalálod a kovácsműhely hátulját. Az elülső felénél van a piactér, ahol megtalálod a barakkot is. Sok harcos próbál szerencsét ott.
*Sietve indul el temető irányába, megfordul a barátja fel.*
-Ajánlom a Pegazust! Finom s sült kolbászuk, este meghívhatsz vacsorára. *kacag a mágus, majd sietve folytatja az útját.*
"Jó, hogy itt van." * mosolyogva hagyja el a tisztást.*
*Nézi, ahogy a harcos a reggeli tornagyakorlatokat végzi. Egyszer valamikor talán ő is megpróbálkozik majd vele, de fél, hogy most megfájdulna minden izma a hirtelen mozgástól.*
„Semmit sem változott.” *mosolyodik el a mágus, hiszen tudja, hogy minden rendben. *
- Tojás? Azt én is meg tudnám enni, mondjuk, 2 tucat elég lenne kezdésnek, egy kis sonkával nekem, de te akkor mit ennél? *Hagyja figyelmen kívül a harcos ércelődését.*
- Lassan tíz napja, hogy ideértem, pár dolgot már megfigyeltem, de még mindig sok a látni való. *El kezd feltápászkodni. Leporolja a ruháját. Elkezd körbenézni, hogy megtudja milyen lények gyülekeznek a folyóparton ilyen kora reggel.*
- A mélység fattyai szép számmal találhatóak meg, de viszonylag békések. Bár náluk ez csak látszat. Sajnos rohannom kell, mert elkések a munkából. Tudod, vannak akiknek dolgozniuk kell ahhoz is, hogy a szabad ég alatt éjszakázhassanak. * Egyáltalán nincs kedve a munkához, de pénz kell, hogy ehessen, a hasát pedig nagyon szereti.*
- Ha arrafelé mész, akkor eljutsz a tisztásra, onnét megtalálod a kovácsműhely hátulját. Az elülső felénél van a piactér, ahol megtalálod a barakkot is. Sok harcos próbál szerencsét ott.
*Sietve indul el temető irányába, megfordul a barátja fel.*
-Ajánlom a Pegazust! Finom s sült kolbászuk, este meghívhatsz vacsorára. *kacag a mágus, majd sietve folytatja az útját.*
"Jó, hogy itt van." * mosolyogva hagyja el a tisztást.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-12 07:24:27
Üzenet elküldve: 2013-12-12 07:24:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Vaslábú Argus //
*A távolban néhány hajó siklik a kristályos vízen, csendesen nyugodt tempóban. Halkan simogatja a homok fedte partot a víz, lágyan, kedvesen. A nap első sugarai lassan megvilágítják a város szélét. Hűvös a hajnali reggel, de a prémtakarók rendesen végzik a dolgukat. Darel mozdulatlanul pihen a part egy eldugott kis helyén mit este talált magának. Egy szemfülesebb ember persze kiszúrhatja hiszen a reggeli fényben már kevésbé tűnik eldugottnak mint az éjszakai sötétségben…
Neszt hall magától nem messze, beszédfoszlányok hangját hozza a víz majd esetlen lépések a homok sercegő hangjával. Valaki közelít. Szemét nem nyitja ki de érzékeli a közelítő egyént, vár. Mikor meg hallja az ismerős hangot hamar beazonosítja, a csipkelődésre sem reagál, lesz még alkalma visszaadni a köpcös mágusnak. Még kicsit lustálkodik, a mágus pedig csak had várjon, a türelem nagy erény. Végül lassan feltárulnak a szemfedelek, nyugodt tekintetét a reggeli égbolt fogadja nomeg persze a mágus borzas haja s elhúzódó mosolya, de a csipkelődő ébresztő sem maradhat el.*
- Hát mitagadás… volt már kellemesebb ébresztőm is
*Kúszik mosoly arcára miközben felül s megdörzsöli szemeit.*
- Üdvözöllek Argus!
*Köszönti ő is a rég látott ismerőst. Komótos tempóban felegyenesedik s nyújtózik egyet magasan az ég felé s közben hallgatva a mágus további mondatát azonnal reagál*
- Ha már így mondod!
*Hangjában érződik a játékos viccelődés*
- De a tojásnak jobban örülnék így ébredés után…
*Teszi még hozzá ércelődve, majd megmozgatja magát még kissé a nyújtózás után. Végül megáll a mágusnak fél oldalt s letekint az ücsörgő illetőre*
- Megspóroltad nekem a mai napot, tegnap hajnalban érkeztem, de annyira belemerültem a városnézésbe, hogy elszaladt az idő. A mágia templomát megtaláltam, valahogy sejtettem, hogy a környékén fogsz lebzselni valahol…
*Mosolyodik el beszélgető társára, majd körbe futtatja tekintetét a parton néhány helybéli érkezett fürdeni a hűs reggeli vízbe, egy kis család, középkorú apa, szakálla csapzott ahogy hajzuhataga is, látszik rajta is, hogy csupán nem régen dobhatta ki az ágy. Mellette asszonya egy kissé kövér nő, rövid haja meredten feszül kerekded fejéhez. Végül két fiú egyikük erős alkatú, biztosan valami rakodóként dolgozhat a legkisebb vézna kis palánta olyan tízéves forma.
Közben folytatja*
- Te már gondolom itt vagy a városban egy ideje, van valami, amit érdemes tudnom róla?
*Fordítja vissza tekintetét beszélgetőtársára s várja csendesen a válaszát.*
*A távolban néhány hajó siklik a kristályos vízen, csendesen nyugodt tempóban. Halkan simogatja a homok fedte partot a víz, lágyan, kedvesen. A nap első sugarai lassan megvilágítják a város szélét. Hűvös a hajnali reggel, de a prémtakarók rendesen végzik a dolgukat. Darel mozdulatlanul pihen a part egy eldugott kis helyén mit este talált magának. Egy szemfülesebb ember persze kiszúrhatja hiszen a reggeli fényben már kevésbé tűnik eldugottnak mint az éjszakai sötétségben…
Neszt hall magától nem messze, beszédfoszlányok hangját hozza a víz majd esetlen lépések a homok sercegő hangjával. Valaki közelít. Szemét nem nyitja ki de érzékeli a közelítő egyént, vár. Mikor meg hallja az ismerős hangot hamar beazonosítja, a csipkelődésre sem reagál, lesz még alkalma visszaadni a köpcös mágusnak. Még kicsit lustálkodik, a mágus pedig csak had várjon, a türelem nagy erény. Végül lassan feltárulnak a szemfedelek, nyugodt tekintetét a reggeli égbolt fogadja nomeg persze a mágus borzas haja s elhúzódó mosolya, de a csipkelődő ébresztő sem maradhat el.*
- Hát mitagadás… volt már kellemesebb ébresztőm is
*Kúszik mosoly arcára miközben felül s megdörzsöli szemeit.*
- Üdvözöllek Argus!
*Köszönti ő is a rég látott ismerőst. Komótos tempóban felegyenesedik s nyújtózik egyet magasan az ég felé s közben hallgatva a mágus további mondatát azonnal reagál*
- Ha már így mondod!
*Hangjában érződik a játékos viccelődés*
- De a tojásnak jobban örülnék így ébredés után…
*Teszi még hozzá ércelődve, majd megmozgatja magát még kissé a nyújtózás után. Végül megáll a mágusnak fél oldalt s letekint az ücsörgő illetőre*
- Megspóroltad nekem a mai napot, tegnap hajnalban érkeztem, de annyira belemerültem a városnézésbe, hogy elszaladt az idő. A mágia templomát megtaláltam, valahogy sejtettem, hogy a környékén fogsz lebzselni valahol…
*Mosolyodik el beszélgető társára, majd körbe futtatja tekintetét a parton néhány helybéli érkezett fürdeni a hűs reggeli vízbe, egy kis család, középkorú apa, szakálla csapzott ahogy hajzuhataga is, látszik rajta is, hogy csupán nem régen dobhatta ki az ágy. Mellette asszonya egy kissé kövér nő, rövid haja meredten feszül kerekded fejéhez. Végül két fiú egyikük erős alkatú, biztosan valami rakodóként dolgozhat a legkisebb vézna kis palánta olyan tízéves forma.
Közben folytatja*
- Te már gondolom itt vagy a városban egy ideje, van valami, amit érdemes tudnom róla?
*Fordítja vissza tekintetét beszélgetőtársára s várja csendesen a válaszát.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-12 06:30:39
Üzenet elküldve: 2013-12-12 06:30:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf //
*Csónak siklik a vízen. Nem sokkal a part előtt megáll, s egy alacsony zömök férfi ugrik ki belőle a vízbe. A víz csak térdig ér neki, de ez is jelentősen gátolja a mozgásba. Látszik rajta, hogy örül annak, hogy ismét szilárd talaj lehet a lába alatt. Elindul a városba, hogy belekezdje a napi teendőibe, de megpillant valamit. Egy ember fekszik a földön. Óvatosan oda megy, hogy megnézze magának. Nehéz kivenni az arcvonásait a hajnali fényben, de a másfél-kezes kard a férfi mellet mindent elmond Argusnak, amit kell.*
- Nocsak. Kit látnak szemeim. * El mosolyodik*
- Mogyoróbarna haj, sármos arc, izmos vállak, ez csak egyvalaki lehet. Miket vetet magából ki a víz errefelé?
*Leül a férfi mellé, s várja, hogy az felébredjen. Türelmesen vár, amikor a férfi felébred, akkor Argus a legbarátságosabb mosolyával ajándékozza meg.*
- Szép jó reggelt Kicsi Farkas! *Üdvözli a férfi gúnynevével.*
- Az ágyadba hozhatom a reggelidet? Vagy esetleg egy kis vagdaltnak valót hozzak?
*Csónak siklik a vízen. Nem sokkal a part előtt megáll, s egy alacsony zömök férfi ugrik ki belőle a vízbe. A víz csak térdig ér neki, de ez is jelentősen gátolja a mozgásba. Látszik rajta, hogy örül annak, hogy ismét szilárd talaj lehet a lába alatt. Elindul a városba, hogy belekezdje a napi teendőibe, de megpillant valamit. Egy ember fekszik a földön. Óvatosan oda megy, hogy megnézze magának. Nehéz kivenni az arcvonásait a hajnali fényben, de a másfél-kezes kard a férfi mellet mindent elmond Argusnak, amit kell.*
- Nocsak. Kit látnak szemeim. * El mosolyodik*
- Mogyoróbarna haj, sármos arc, izmos vállak, ez csak egyvalaki lehet. Miket vetet magából ki a víz errefelé?
*Leül a férfi mellé, s várja, hogy az felébredjen. Türelmesen vár, amikor a férfi felébred, akkor Argus a legbarátságosabb mosolyával ajándékozza meg.*
- Szép jó reggelt Kicsi Farkas! *Üdvözli a férfi gúnynevével.*
- Az ágyadba hozhatom a reggelidet? Vagy esetleg egy kis vagdaltnak valót hozzak?
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 22:20:04
Üzenet elküldve: 2013-12-11 22:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Óvatosan lépdel le a hol nagy, hol kis sziklákkal övezett keskeny ösvényen. Míg végül a várt látvány tárul elé. A folyón ezüsthíd úszik a Hold fényének köszönhetően. Súlyától csizmája belesüpped a homokos talajba, mély nyomot hagyva maga után. Hűs esti szél simít végig orcáján, pillanatra lehunyni kényszeríti szemeit. Halovány mosoly húzódik arcára, szinte nem is látható. Élvezi a pillanatot s mélyet szippant a levegőből. Lassan újra feltárulnak a szemfedelek s fürkészni kezdik az éjszakai partot. Közben közelebb lépdel a parthoz, magáll ott hol még nem éri víz a lábát, a távolba réved. Újabb széllökés kavarja fel körötte a mélyzöld köpenyt, gyors, vad táncot járatva vele.
Egy ideig csendben áll, élvezi a szabad levegőt, még ha kicsit hűvös is. Megszokta már, hisz ahonnan jött az sem épp a meleg éghajlatáról híres…
Lassan hátrafordul, hogy innen a víz közeléből tekintse vissza a part irányába, megcsodálva ebből a szögből is a meredek sziklás falszakaszt melyen az ösvény vezetett. A Hold már magasan jár s nem sok kedve van visszatérni a város forgatagába, épp eleget lesz majd ott a közeljövőben. Amúgy sincs ellenére a szabad ég alatt tölteni az éjszakát, keres magának egy eldugott kis helyet, letelepszik, zsákjából előveszi prém takaróit melyből egyet a földre, egyet pedig magára terít az éjszakai hideg ellen. Kardja mellkasán pihen, keze rajta nyugszik, volt ideje hozzá szokni a szabadon alváshoz és az ahhoz tartozó körülményekhez. A folyó halkan mossa a homokszem borította partot, fáradt hangja lassan álomba ringatja. Holnap majd folytatja a felfedezést de azt már most tudja, hogy ez lesz egyik kedvelt helye a városban…*
Egy ideig csendben áll, élvezi a szabad levegőt, még ha kicsit hűvös is. Megszokta már, hisz ahonnan jött az sem épp a meleg éghajlatáról híres…
Lassan hátrafordul, hogy innen a víz közeléből tekintse vissza a part irányába, megcsodálva ebből a szögből is a meredek sziklás falszakaszt melyen az ösvény vezetett. A Hold már magasan jár s nem sok kedve van visszatérni a város forgatagába, épp eleget lesz majd ott a közeljövőben. Amúgy sincs ellenére a szabad ég alatt tölteni az éjszakát, keres magának egy eldugott kis helyet, letelepszik, zsákjából előveszi prém takaróit melyből egyet a földre, egyet pedig magára terít az éjszakai hideg ellen. Kardja mellkasán pihen, keze rajta nyugszik, volt ideje hozzá szokni a szabadon alváshoz és az ahhoz tartozó körülményekhez. A folyó halkan mossa a homokszem borította partot, fáradt hangja lassan álomba ringatja. Holnap majd folytatja a felfedezést de azt már most tudja, hogy ez lesz egyik kedvelt helye a városban…*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:34:38
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
- Az hagyján, hogy nem aludnék az erdőben, de el tudsz képzelni olyan fickót, aki hosszútávon kibírná mellettem? Arról nem beszélve, hogy nem óhajtok behódolni egy úrnak sem *ingatja a fejét szokatlan őszinteséggel. Ez nem feltétlenül az alkoholnak köszönhető, Freya amúgy is szókimondó természet, bár tény, hogy saját magáról és az érzéseiről nem szívesen fecseg. Azonban Hadrian előtt sikerült megnyílnia, már csak az a kérdés, kitart-e ez a nagy barátkozás reggelig, vagy a józansága elmossa?
A továbbiak azonban már teljességgel részeg elméje kitalációi.*
- Igen, igen, szabadságra születtem. Fel kéne hagynom az alkalmi munkákkal, és vándorolhatnék. Meghódítok egy piciny falut, és én leszek ott az úrnő. Nem is, kettőt! Aztán az egész világot! És az adót édességben és vesszőben fogom begyűjteni. Holnap el is kezdem... *motyogja kótyagosan, az álom már őt is kísérti, egyelőre azonban nem hagyja magát. Nem Hadrianhoz beszél, inkább a tűznek suttog, elszántan dörzsölve két tenyerét.
Idő közben Hadrian elvonul fürödni, de Freyának ez csak akkor tűnik fel, amikor már magára maradt. Szerencsére a kiabálása hamar visszacsalja a férfit, akinek büszkén és boldogan elújságolhatja, mit fedezett fel. A nyuszis megjegyzést elereszti a füle mellett, jobb is, mielőtt megsértődne rajta.*
- Nem "ezért"! A nyuszi miatt! *erősködik, gyerekesen az égre mutogatva, s ahogy Hadrianra pillant, feltűnik neki, hogy valami nem stimmel. Kell pár pillanat, hogy összerakja: hiányzik a férfiról az ing.*
- Te perverz! *már repül is egy csizma Hadrian felé. Freya kivételes célzóképessége részegen sem tompult sokat, így jobb vigyázni. Következőnek valami puhábbat küld, a saját köpenyét vágja az elfhez.*
- Vedd fel! Vedd fel gyorsan! *sürgeti, mintha valamelyikük élete múlna rajta, s inkább visszafordul a nyuszijához, hogy ne lássa, mit művelnek a vizes fürtök a férfi testén. Merthogy közben elkönyvelte, hogy ő kapta a nyuszit, hát az övé.*
- Nem adom a nyuszim! Igazságosan elfelezzük. Intézkedj! *Ahhoz képest, hogy az előbb megdobálta, most nyugodtan ugratja a férfit - valamint attól még, hogy nem nemes kisasszony, imád parancsolgatni, és bátran táncol az elf idegein.*
- Igen, tényleg olyan, mint egy kebel *bólogat a csillagképről meggyőződve, s tompa agyának először le sem esik, miről beszélnek. Közelebb fészkel az elfhez, hogy lássa, mit rajzol a bottal, s ugyanúgy, szorgalmasan bólogat közben.*
- De jó! De nem is hasonlít egy medvére... Az viszont tényleg olyan, mint egy... *Ekkor kitisztul a kép, leesik a tantusz. Arca rákvörössé pirul, karjaival eltakarja fedett kebleit, mintha számítana, majd némi fáziskéséssel lekapja a másik csizmáját, azt is az elfhez vágja. A sértés sem változik.*
- Te perverz! *két ujjával sietősen vonalat húz kettejük közé a homokba.* Az a te térfeled, ez meg az enyém. Maradj ott, és nehogy közelebb gyere!
*Feddi meg komolyan a mutatóujjával, s így, csizmák és köpeny nélkül húzódik vissza a helyére, durcásan összefont karokkal. A tűz túloldaláról a már ismert hörcsög-pofi bámul Hadrianra még egy jó darabig.
A téma komolyodása azonban józanítóan hat Freyára, ki elgondolkodva a lángokba mered, azon át fürkészve a férfi sziluettjét. Hagyja kettejük közé ereszkedni a csendet, mert érzi, hogy valami vigasztalót, ösztönzőt kéne mondania, de fogalma sincs, mit. Pár percig némán bámul hát egy pontot, a tűzön túl keresve a jeges szempárt, aztán összefűzi az ujjait a tarkóján, és eldől a földön.*
- Életben maradni könnyű, élni a nehéz. *Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy eltörli a maga által húzott határvonalat, s pátyolgató karjaiba vonja az elfet, de annyira még nem részeg, s nem áll olyan erős pilléreken az ismertségük, hogy ilyen drasztikus módszerekhez folyamodjon. Így hát csak szótlanul figyeli, késve lát neki az evésnek.*
- Szegény nyuszi... *dünnyögi két jóízű falat közt.*
- Mivel te is adtál nekem választási lehetőséget, én is adok neked. Ha én nyerem a holnapi fogadást, vagy fizess 50 aranyat, vagy taníts meg bánni azzal a... azzal *Állával Hadrian csatabárdja felé bök. Úgy érzi, így fair, s tényleg érdekli, milyen lehet egy közelharci fegyver fogása. Álmosan pillog a vacsorája felett az elfre, a válaszát várva.*
- Az hagyján, hogy nem aludnék az erdőben, de el tudsz képzelni olyan fickót, aki hosszútávon kibírná mellettem? Arról nem beszélve, hogy nem óhajtok behódolni egy úrnak sem *ingatja a fejét szokatlan őszinteséggel. Ez nem feltétlenül az alkoholnak köszönhető, Freya amúgy is szókimondó természet, bár tény, hogy saját magáról és az érzéseiről nem szívesen fecseg. Azonban Hadrian előtt sikerült megnyílnia, már csak az a kérdés, kitart-e ez a nagy barátkozás reggelig, vagy a józansága elmossa?
A továbbiak azonban már teljességgel részeg elméje kitalációi.*
- Igen, igen, szabadságra születtem. Fel kéne hagynom az alkalmi munkákkal, és vándorolhatnék. Meghódítok egy piciny falut, és én leszek ott az úrnő. Nem is, kettőt! Aztán az egész világot! És az adót édességben és vesszőben fogom begyűjteni. Holnap el is kezdem... *motyogja kótyagosan, az álom már őt is kísérti, egyelőre azonban nem hagyja magát. Nem Hadrianhoz beszél, inkább a tűznek suttog, elszántan dörzsölve két tenyerét.
Idő közben Hadrian elvonul fürödni, de Freyának ez csak akkor tűnik fel, amikor már magára maradt. Szerencsére a kiabálása hamar visszacsalja a férfit, akinek büszkén és boldogan elújságolhatja, mit fedezett fel. A nyuszis megjegyzést elereszti a füle mellett, jobb is, mielőtt megsértődne rajta.*
- Nem "ezért"! A nyuszi miatt! *erősködik, gyerekesen az égre mutogatva, s ahogy Hadrianra pillant, feltűnik neki, hogy valami nem stimmel. Kell pár pillanat, hogy összerakja: hiányzik a férfiról az ing.*
- Te perverz! *már repül is egy csizma Hadrian felé. Freya kivételes célzóképessége részegen sem tompult sokat, így jobb vigyázni. Következőnek valami puhábbat küld, a saját köpenyét vágja az elfhez.*
- Vedd fel! Vedd fel gyorsan! *sürgeti, mintha valamelyikük élete múlna rajta, s inkább visszafordul a nyuszijához, hogy ne lássa, mit művelnek a vizes fürtök a férfi testén. Merthogy közben elkönyvelte, hogy ő kapta a nyuszit, hát az övé.*
- Nem adom a nyuszim! Igazságosan elfelezzük. Intézkedj! *Ahhoz képest, hogy az előbb megdobálta, most nyugodtan ugratja a férfit - valamint attól még, hogy nem nemes kisasszony, imád parancsolgatni, és bátran táncol az elf idegein.*
- Igen, tényleg olyan, mint egy kebel *bólogat a csillagképről meggyőződve, s tompa agyának először le sem esik, miről beszélnek. Közelebb fészkel az elfhez, hogy lássa, mit rajzol a bottal, s ugyanúgy, szorgalmasan bólogat közben.*
- De jó! De nem is hasonlít egy medvére... Az viszont tényleg olyan, mint egy... *Ekkor kitisztul a kép, leesik a tantusz. Arca rákvörössé pirul, karjaival eltakarja fedett kebleit, mintha számítana, majd némi fáziskéséssel lekapja a másik csizmáját, azt is az elfhez vágja. A sértés sem változik.*
- Te perverz! *két ujjával sietősen vonalat húz kettejük közé a homokba.* Az a te térfeled, ez meg az enyém. Maradj ott, és nehogy közelebb gyere!
*Feddi meg komolyan a mutatóujjával, s így, csizmák és köpeny nélkül húzódik vissza a helyére, durcásan összefont karokkal. A tűz túloldaláról a már ismert hörcsög-pofi bámul Hadrianra még egy jó darabig.
A téma komolyodása azonban józanítóan hat Freyára, ki elgondolkodva a lángokba mered, azon át fürkészve a férfi sziluettjét. Hagyja kettejük közé ereszkedni a csendet, mert érzi, hogy valami vigasztalót, ösztönzőt kéne mondania, de fogalma sincs, mit. Pár percig némán bámul hát egy pontot, a tűzön túl keresve a jeges szempárt, aztán összefűzi az ujjait a tarkóján, és eldől a földön.*
- Életben maradni könnyű, élni a nehéz. *Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy eltörli a maga által húzott határvonalat, s pátyolgató karjaiba vonja az elfet, de annyira még nem részeg, s nem áll olyan erős pilléreken az ismertségük, hogy ilyen drasztikus módszerekhez folyamodjon. Így hát csak szótlanul figyeli, késve lát neki az evésnek.*
- Szegény nyuszi... *dünnyögi két jóízű falat közt.*
- Mivel te is adtál nekem választási lehetőséget, én is adok neked. Ha én nyerem a holnapi fogadást, vagy fizess 50 aranyat, vagy taníts meg bánni azzal a... azzal *Állával Hadrian csatabárdja felé bök. Úgy érzi, így fair, s tényleg érdekli, milyen lehet egy közelharci fegyver fogása. Álmosan pillog a vacsorája felett az elfre, a válaszát várva.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 20:21:13
Üzenet elküldve: 2013-12-11 20:21:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a folyópartra. Elvégezte, amit kellet, így már szabadon mehet oda, ahova akar. Emlékszik, hogy a folyó túloldalán látott valamit érdekeset, ezért úgy dönt, hogy keres egy hajóst aki átviszi. Az első hajó egy kis evezős csónak, amiben egy öreg horgász pihen. Argus oda megy hozzá.*
- Jó estét uram! * Szólítja meg. * - Reméltem, hogy ön tud nekem segíteni. Át szeretnék menni. * veszi elő az erszényét.
-Jó estét nagyságos uram! * Emeli meg a kalapját.* -Természetesen tudok segíteni, ha nem zavarja a hajóm kényelmetlensége.
-Pont megfelelő az én ízlésemnek. *feleli Argus, miközben pár aranyat az öreg halász kezébe rak. Utána beszáll a csónakba, s elindulnak. *
- Jó estét uram! * Szólítja meg. * - Reméltem, hogy ön tud nekem segíteni. Át szeretnék menni. * veszi elő az erszényét.
-Jó estét nagyságos uram! * Emeli meg a kalapját.* -Természetesen tudok segíteni, ha nem zavarja a hajóm kényelmetlensége.
-Pont megfelelő az én ízlésemnek. *feleli Argus, miközben pár aranyat az öreg halász kezébe rak. Utána beszáll a csónakba, s elindulnak. *
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:27:43
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Látja, hogy a mellette gyalogoló lány kicsit bizonytalan a folyóparton haladva, nem biztos benne merre kell mennie, Chatery csak kedvesen mosolyog felé, a kérdésre pedig határozottan bólint egyet.*
- Erre bizony! Még egy kis séta és ott leszünk! Higyj nekem tufni fogod hol van a tisztás!
*Már maga is nagyon várja, hogy oda érjenek. A tisztáson mindig jókat lehet gondolkodni, meg persze ott van a domb a virágokkal, ami csak még nyugodtabbá teszi a helyet. Mindig kellemesen süt a nap és fújdogál a szél. Még a gondolat is kellemes, ezért is olyan nyugtalan már, de persze ezt nem mutatja a lány felé. Ekkor azonban a kis mókus meg akar szökni a gazdájától, ezen Chatery nevet egy kicsit.*
- Nem kell ennyire izgulni kis apróság! A tisztáson lesz helyed szaladni! Annyi, hogy nem fogod tudni merre fuss!
*Mondja nevetve, hiszen a mókusnak bizonyára óriási lesz a hely azon a tisztáson. Közben megint megcsodálja a folyó szépségét, ez minden alkalommal elvarázsolja. Ebben a csodálatában szólal meg Lay újra.*
- Tudtommal nem gondozza senki! Itt minden magától nő, s magától olyan, amilyen! Persze lehet, hogy egy két ügyesebb mágus keze is benne van a dologban, de persze ezt nem tudom alátámasztani.
*Mondja mosolyogva, majd tovább halad egyenesen a folyó mentén.*
*Látja, hogy a mellette gyalogoló lány kicsit bizonytalan a folyóparton haladva, nem biztos benne merre kell mennie, Chatery csak kedvesen mosolyog felé, a kérdésre pedig határozottan bólint egyet.*
- Erre bizony! Még egy kis séta és ott leszünk! Higyj nekem tufni fogod hol van a tisztás!
*Már maga is nagyon várja, hogy oda érjenek. A tisztáson mindig jókat lehet gondolkodni, meg persze ott van a domb a virágokkal, ami csak még nyugodtabbá teszi a helyet. Mindig kellemesen süt a nap és fújdogál a szél. Még a gondolat is kellemes, ezért is olyan nyugtalan már, de persze ezt nem mutatja a lány felé. Ekkor azonban a kis mókus meg akar szökni a gazdájától, ezen Chatery nevet egy kicsit.*
- Nem kell ennyire izgulni kis apróság! A tisztáson lesz helyed szaladni! Annyi, hogy nem fogod tudni merre fuss!
*Mondja nevetve, hiszen a mókusnak bizonyára óriási lesz a hely azon a tisztáson. Közben megint megcsodálja a folyó szépségét, ez minden alkalommal elvarázsolja. Ebben a csodálatában szólal meg Lay újra.*
- Tudtommal nem gondozza senki! Itt minden magától nő, s magától olyan, amilyen! Persze lehet, hogy egy két ügyesebb mágus keze is benne van a dologban, de persze ezt nem tudom alátámasztani.
*Mondja mosolyogva, majd tovább halad egyenesen a folyó mentén.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:24:54
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*Valahogy boldogsággal tölti el a fiú ártatlansága. Amilyen ragyogás van a szemében amikor a család szót említi. Bár csak Argus is ezt érezné.*
"Tehát árva. Sejtettem."
*Feláll. Így nem sokkal magasabb a fiúnál, aki kezet nyújt neki. Megfogja a kezét.*
-Vaslábú Argus, akit kivetett a föld magából. Van egy olyan sejtésem, hogy még találkozunk. *Mosolyodik el Argus. Miután elment a gyerek, össze szedi a holmijait. A zsíros papírt összehajtja, s elteszi. Közben egy terv bontakozik ki az elméje mélyén. Egy terv, amelyben a fiú is szerepel.*
- Ha Darel itt lenne, akkor tudom is, hogy mit kellene tenni. *mondja csak úgy magának. Majd elindul a temető felé.*
*Valahogy boldogsággal tölti el a fiú ártatlansága. Amilyen ragyogás van a szemében amikor a család szót említi. Bár csak Argus is ezt érezné.*
"Tehát árva. Sejtettem."
*Feláll. Így nem sokkal magasabb a fiúnál, aki kezet nyújt neki. Megfogja a kezét.*
-Vaslábú Argus, akit kivetett a föld magából. Van egy olyan sejtésem, hogy még találkozunk. *Mosolyodik el Argus. Miután elment a gyerek, össze szedi a holmijait. A zsíros papírt összehajtja, s elteszi. Közben egy terv bontakozik ki az elméje mélyén. Egy terv, amelyben a fiú is szerepel.*
- Ha Darel itt lenne, akkor tudom is, hogy mit kellene tenni. *mondja csak úgy magának. Majd elindul a temető felé.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:41:32
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
*Bitonytalanul indul el a folyóparton.*
- Erre kell menni, igaz?
*Kérdezi. Nem szeretné eltéveszteni az irányt.*
~ Na, most már komolyan nagyon kíváncsi vagyok arra a tisztásta... Biztos nagyon szép, ha Chatery is ennyire szereti... ~
*Megcsodálja a szép folyót és környezetét. A mókus megint elszaladna, de Laeina elkapja.*
- Nyugi, Mia, mindjárt odaérünk, akkor majd szaladhatsz kedvedre, amennyit csak akarsz...
*Szól rá a kis állatra mosolyogva.*
- Olyan szép itt minden... Gondozza itt valaki a füvet meg a fákat, hogy ilyen szépek? Vagy itt magától ilyen minden?
*Kérdezi.*
*Bitonytalanul indul el a folyóparton.*
- Erre kell menni, igaz?
*Kérdezi. Nem szeretné eltéveszteni az irányt.*
~ Na, most már komolyan nagyon kíváncsi vagyok arra a tisztásta... Biztos nagyon szép, ha Chatery is ennyire szereti... ~
*Megcsodálja a szép folyót és környezetét. A mókus megint elszaladna, de Laeina elkapja.*
- Nyugi, Mia, mindjárt odaérünk, akkor majd szaladhatsz kedvedre, amennyit csak akarsz...
*Szól rá a kis állatra mosolyogva.*
- Olyan szép itt minden... Gondozza itt valaki a füvet meg a fákat, hogy ilyen szépek? Vagy itt magától ilyen minden?
*Kérdezi.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:27:21
Üzenet elküldve: 2013-12-11 16:27:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*A fiú tekintetét beszélgetőpartnerére szegezi. Tekintetén látszik, hogy együtt érez vele. Szóra nyitná, a száját majd hirtelen megtorpan, átgondolja még egyszer, amit mondani akar.*
- Nagyon jó dolog lehet, a család én mióta az eszemet tudom a papokkal élek, s nemrég küldtek ide, hogy lássam a nagyvilágot. Valahol legbelül érzem, hogy nekem a világ a családom ezért van, hogy ott segítek, ahol tudok.
*A fiú tekintetében látszik, hogy amit mond nem csak puszta szavak. Mondandója végén megtörli, száját visszarakja a rongyot a papira. Ezután felpattan és kezet nyújt.*
- A nevem Rigolhand Hemitar a víz hatalmának szolgája. Ha bármiben segítségére lehetek, csak keressen. Engedelmével most távoznék túl soká voltam távol a templomtól és biztos van még teendő.
*Mosoly, öröm és lelkesedés ez mi látszik, a fiú arcán miközben egy újabb barátságot köt valakivel.*
*A fiú tekintetét beszélgetőpartnerére szegezi. Tekintetén látszik, hogy együtt érez vele. Szóra nyitná, a száját majd hirtelen megtorpan, átgondolja még egyszer, amit mondani akar.*
- Nagyon jó dolog lehet, a család én mióta az eszemet tudom a papokkal élek, s nemrég küldtek ide, hogy lássam a nagyvilágot. Valahol legbelül érzem, hogy nekem a világ a családom ezért van, hogy ott segítek, ahol tudok.
*A fiú tekintetében látszik, hogy amit mond nem csak puszta szavak. Mondandója végén megtörli, száját visszarakja a rongyot a papira. Ezután felpattan és kezet nyújt.*
- A nevem Rigolhand Hemitar a víz hatalmának szolgája. Ha bármiben segítségére lehetek, csak keressen. Engedelmével most távoznék túl soká voltam távol a templomtól és biztos van még teendő.
*Mosoly, öröm és lelkesedés ez mi látszik, a fiú arcán miközben egy újabb barátságot köt valakivel.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 15:13:10
Üzenet elküldve: 2013-12-11 15:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*Hallotta a fiú kérdését, de nem tudja mit válaszoljon.*
~Vajon mennyit érte meg? Egy gyereket nem szabad ilyennel terhelni.~ *Miután végzett a saját adagjával, a tarisznyából elővesz egy rongyot, s megtörli a kezét, és a száját. Vissza akarja dobni a táskába, de eszébe jut, hogy nincs egyedül. Ezért a rongyot a papír üres részére teszi, hátha a fiúnak is szüksége lesz rá. A rongy valaha egy fehér ruha része letett, még látszódik a szélvarrása.*
- Nem tudom, hogy tudtál -e segíteni. Majd kiderül idővel. *próbál őszintének, és lelkesnek tűnni, de ezek soha nem mentek neki túl jól. Majd úgy dönt, megnyílik a fiúnak.*
- A húgom körülbelül annyi idős lehetett, amikor utoljára láttam, mint te most. Szinte mindig lelkes volt, és soha semmitől nem félt, bátrabb volt nálam, és a bátyámnál is. *Miközben beszél, látszik rajta, hogy már egy másik világban van.* - Volt olyan, hogy kimentünk vele az erdőbe éjszaka. Egyszer csak megmozdult valami a bokorba. Én is és a bátyám is futásnak eredtünk. Lani ott maradt. Pár perccel később egy nyuszival jött utánunk. *Argus elmosolyodik a történeten.
- De már hosszú ideje nem láttam. 3 éve 265 napja. *hangjában érződik a szomorúság.
Majd ránéz a fiúra, s észreveszi, hogy az a tőrét nézi.*
- Nem az enyém. Apám kapta. Beomlott a bánya, s ő 13 embert mentet ki. Tőle kaptam. Én nem vagyok olyan erős mint ő. *ismét szomorúság kerül a hangjába. Úgy dönt, hogy ideje témát váltani.* - Amúgy is a fegyver csak bajt okoz. Az idős pap, azt mondta, hogy papnövendék vagy. Nem vagy kicsit fiatal hozzá, hogy a szüleid ilyen helyre száműzzenek? *Érdeklődik a férfi.*
*Hallotta a fiú kérdését, de nem tudja mit válaszoljon.*
~Vajon mennyit érte meg? Egy gyereket nem szabad ilyennel terhelni.~ *Miután végzett a saját adagjával, a tarisznyából elővesz egy rongyot, s megtörli a kezét, és a száját. Vissza akarja dobni a táskába, de eszébe jut, hogy nincs egyedül. Ezért a rongyot a papír üres részére teszi, hátha a fiúnak is szüksége lesz rá. A rongy valaha egy fehér ruha része letett, még látszódik a szélvarrása.*
- Nem tudom, hogy tudtál -e segíteni. Majd kiderül idővel. *próbál őszintének, és lelkesnek tűnni, de ezek soha nem mentek neki túl jól. Majd úgy dönt, megnyílik a fiúnak.*
- A húgom körülbelül annyi idős lehetett, amikor utoljára láttam, mint te most. Szinte mindig lelkes volt, és soha semmitől nem félt, bátrabb volt nálam, és a bátyámnál is. *Miközben beszél, látszik rajta, hogy már egy másik világban van.* - Volt olyan, hogy kimentünk vele az erdőbe éjszaka. Egyszer csak megmozdult valami a bokorba. Én is és a bátyám is futásnak eredtünk. Lani ott maradt. Pár perccel később egy nyuszival jött utánunk. *Argus elmosolyodik a történeten.
- De már hosszú ideje nem láttam. 3 éve 265 napja. *hangjában érződik a szomorúság.
Majd ránéz a fiúra, s észreveszi, hogy az a tőrét nézi.*
- Nem az enyém. Apám kapta. Beomlott a bánya, s ő 13 embert mentet ki. Tőle kaptam. Én nem vagyok olyan erős mint ő. *ismét szomorúság kerül a hangjába. Úgy dönt, hogy ideje témát váltani.* - Amúgy is a fegyver csak bajt okoz. Az idős pap, azt mondta, hogy papnövendék vagy. Nem vagy kicsit fiatal hozzá, hogy a szüleid ilyen helyre száműzzenek? *Érdeklődik a férfi.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:15:51
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:15:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*A fiú szerényen levesz, egy keveset az étekből majd rámosolyog az illetőre. Elkezdi majszolni az ételt majd két falat közt így szól.*
- A múltkori dologban segítségére tudtam lenni jutott valamire?
*A fiú szeme ismét a tőrön reméli, ha nem látja, reménytől csillogó szemeit nem hozza majd zavarba az illető, s újabb falatot vesz a szájába Igen ízletes és finom az étek a fűszerek kiérződnek belőle és az enyhén füstös íz is. Majd erőt vesz magán és csillapodik kicsit gyermeki lelkesedése így hát tekintetét az idegenre szegezi.*
*A fiú szerényen levesz, egy keveset az étekből majd rámosolyog az illetőre. Elkezdi majszolni az ételt majd két falat közt így szól.*
- A múltkori dologban segítségére tudtam lenni jutott valamire?
*A fiú szeme ismét a tőrön reméli, ha nem látja, reménytől csillogó szemeit nem hozza majd zavarba az illető, s újabb falatot vesz a szájába Igen ízletes és finom az étek a fűszerek kiérződnek belőle és az enyhén füstös íz is. Majd erőt vesz magán és csillapodik kicsit gyermeki lelkesedése így hát tekintetét az idegenre szegezi.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:01:15
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:01:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*Sietve érkezik meg, s szörnyülködve tapasztalja, hogy mennyien vannak most itt. 40 - 50 főt számol össze. Már csak meg kell keresnie. Körbenéz, de sajnos nem látja. Sajnos a magassága nem segít abban, hogy megtalálja a keresett személyt, így máshogyan kell próbálkoznia. Megint lép párat, s ismét szétnéz, de még mindig nem látja akit keres.
Pár perc keresés után megtalálja a fiút. A fiú kezéből egy fekete cica szalad el a keze közöl, s kezd valaminek az üldözésébe.
Argus határozott lépésekkel indul meg a fiúhoz, aki látszólag a vizet nézi.*
- Szia! *Köszönti kedvesen, majd elengedi a botját, amely megáll a saját lábain, s a férfi leül a fiú mellé a homokba.*
- Szép tiszta a víz.
*Belenyúl a tarisznyájába, s egy csomagot vesz elő. A Barnás papír már átázott a zsírtól, de a madzag, amivel összekötötték, még tart. Óvatosan lebontja róla a zsinórt, a papírt leteszi a homokra, és csak ott kezdi kibontani. A papír két darab jól megtermett sült kolbászt tartalmaz. A tarisznyájából három darab kenyeret is elővesz, s mellé rakja*
- Az egyik a tiéd. Egyél nyugodtan. *olyan könnyedén mondja, mintha természetes lenne, s közben egyenesen a fiú szemébe néz, mint aki várja, hogy mi történik.* - Ez amolyan bocsánatkérő ajándék a múltkoriért. Nem viselkedtem túl rendesen veled. Szóval. Elnézést kérek.
*Előveszi a tőrét, az inge újából, a fiúnak most eszmél rá, hogy azon az éjszakán is, oda nyúlt be.
Levág egy darabka kolbászt, a tőrt a papírra helyezi, tör magának egy darab kenyeret, s el kezd enni.
A tőrön megakad a fiú szeme. Elsőre egyszerű tőrnek is nézhetné valaki, de a vésetek a pengébe, s a markolat barna bandázsán az ismétlődő jelek gyanút keltenek benne, hogy nem bolti darabról van szól. A pengébe a föld imájának szimbólumai találhatóak meg, míg a bandázson a bányászok fohászainak jelei ismétlődnek. A bandázson elhelyezett jeleket előre karcolták a bőrbe, s csak utána tekerték fel, de úgy, hogy egyetlen szimbólum se hajoljon meg az éleknél.
A férfi jóízűen eszek, látszik rajta, hogy szeret enni.*
"Vajon elfogadja-e vagy sem?"
* A férfi látszólag a vizet nézi, de a szeme minden apró jelre reagál, s azonnal oda tekint, de csak a szeme. A férfi teste olyan mozdulatlan, akár a sziklák.*
*Sietve érkezik meg, s szörnyülködve tapasztalja, hogy mennyien vannak most itt. 40 - 50 főt számol össze. Már csak meg kell keresnie. Körbenéz, de sajnos nem látja. Sajnos a magassága nem segít abban, hogy megtalálja a keresett személyt, így máshogyan kell próbálkoznia. Megint lép párat, s ismét szétnéz, de még mindig nem látja akit keres.
Pár perc keresés után megtalálja a fiút. A fiú kezéből egy fekete cica szalad el a keze közöl, s kezd valaminek az üldözésébe.
Argus határozott lépésekkel indul meg a fiúhoz, aki látszólag a vizet nézi.*
- Szia! *Köszönti kedvesen, majd elengedi a botját, amely megáll a saját lábain, s a férfi leül a fiú mellé a homokba.*
- Szép tiszta a víz.
*Belenyúl a tarisznyájába, s egy csomagot vesz elő. A Barnás papír már átázott a zsírtól, de a madzag, amivel összekötötték, még tart. Óvatosan lebontja róla a zsinórt, a papírt leteszi a homokra, és csak ott kezdi kibontani. A papír két darab jól megtermett sült kolbászt tartalmaz. A tarisznyájából három darab kenyeret is elővesz, s mellé rakja*
- Az egyik a tiéd. Egyél nyugodtan. *olyan könnyedén mondja, mintha természetes lenne, s közben egyenesen a fiú szemébe néz, mint aki várja, hogy mi történik.* - Ez amolyan bocsánatkérő ajándék a múltkoriért. Nem viselkedtem túl rendesen veled. Szóval. Elnézést kérek.
*Előveszi a tőrét, az inge újából, a fiúnak most eszmél rá, hogy azon az éjszakán is, oda nyúlt be.
Levág egy darabka kolbászt, a tőrt a papírra helyezi, tör magának egy darab kenyeret, s el kezd enni.
A tőrön megakad a fiú szeme. Elsőre egyszerű tőrnek is nézhetné valaki, de a vésetek a pengébe, s a markolat barna bandázsán az ismétlődő jelek gyanút keltenek benne, hogy nem bolti darabról van szól. A pengébe a föld imájának szimbólumai találhatóak meg, míg a bandázson a bányászok fohászainak jelei ismétlődnek. A bandázson elhelyezett jeleket előre karcolták a bőrbe, s csak utána tekerték fel, de úgy, hogy egyetlen szimbólum se hajoljon meg az éleknél.
A férfi jóízűen eszek, látszik rajta, hogy szeret enni.*
"Vajon elfogadja-e vagy sem?"
* A férfi látszólag a vizet nézi, de a szeme minden apró jelre reagál, s azonnal oda tekint, de csak a szeme. A férfi teste olyan mozdulatlan, akár a sziklák.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 13:13:52
Üzenet elküldve: 2013-12-11 13:13:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal fiú nem igazán tudja, hogy elütni az időt így hát úgy dönt, hogy megmártózik a folyó vizében. Úszik, egyet kicsit hűsíti, magát majd kimászik a vízből és visszaöltözik. Egy marék kavicsot vesz a kezében és kacsázni kezd velük a folyón. Tovább várakozik társaságára. Nem akar elmenni, míg meg nem tudja, meg miben tud segíteni. Közben történeteket próbál emlékeiben felidézni a mágusról és a gyűrűről, amit mesélt az idegennek. Nem akar, félre vezetni másokat biztosra akar menni. Gondolatai emlékei visszapörgetése közben észre sem veszi, hogy egy macska fekszik bele az ölébe. Mintha mindennapos lenne, kezével odanyúl és megsimogatja a macskát. Mikor észreveszi, rámosolyog a macskára és tovább simogatja. Kis idő után a macska tovább illan egy pillangót kergetve. A fiatal fiú gondolatai és emlékei közt már nincs kétely. Biztos a tudásában, ami van emlékszik a történetekre. Már csak társaságának kell megérkeznie és feltennie kérdéseit, ha van.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 11:39:18
Üzenet elküldve: 2013-12-11 11:39:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fiatal fiú jön az erdő felől. Látszik rajta hogy sietett. Amint megérkezik, leül a folyóparton és megpihen. Izgatottan forgatja, fejét körbe látszik rajta, hogy vár valakit. Gondolatai kavarogni kezdenek a fejében.*
~Vajon mit szeretne a furcsa idegen? Lehet segítségére volt a kis történetem. Akkor lehet, elvisz kalandozni világot látni. Biztosan szüksége van rám különben a fogadóban és a templomba nem hagyott volna üzenetet nekem. De ha kalandozni megyünk, kell majd mellénk egy lovag is hisz minden híres kalandozó csapatban van egy lovag.~
*Gondolataival messzire szárnyalva várakozik tovább a folyópartnál*
~Vajon mit szeretne a furcsa idegen? Lehet segítségére volt a kis történetem. Akkor lehet, elvisz kalandozni világot látni. Biztosan szüksége van rám különben a fogadóban és a templomba nem hagyott volna üzenetet nekem. De ha kalandozni megyünk, kell majd mellénk egy lovag is hisz minden híres kalandozó csapatban van egy lovag.~
*Gondolataival messzire szárnyalva várakozik tovább a folyópartnál*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 10:53:41
Üzenet elküldve: 2013-12-11 10:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A csomagolás végeztével a tündér nem is húzza az időt. Nyakába veszi a várost és átvág rajta. Kezdi megszokni a temetőt is és már nem borzasztja el annyira, ha át kell menni rajta, hogy a folyópartra érjen. Ide jár fürdeni, ahogy a faluban is a partra jártak. A hajókat és a kikötőbe vezető utat már többször látta, de most először megy el arrafelé. Az orkok pusztítása itt is nyomot hagyott. Egy romos malom őrzi ennek emlékét és Sarlósnak ilyenkor mindig eszébe jut, hogy hogy lehet ennyire barbár egy nép. Most megpróbál nem erre gondolni, hiszen pihenni megy, világot látni. Még egyszer felidézi, melyik hajót kell megkeresnie. A tengeren még nem is járt, de vizen is csak akkor, amikor halászni vitték a falusiak.*
A hozzászólás írója (Kbegemoko Bgulubgulu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.11 10:55:47
A hozzászólás írója (Kbegemoko Bgulubgulu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.11 10:55:47
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-11 00:09:10
Üzenet elküldve: 2013-12-11 00:09:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Öregnek érzi magát.. egy matuzsálemnek, mivel úgy veszi észre nem tud lépést tartani a csacsogós lányka hirtelen hangulatváltozásaival. Amíg Freya mély melankolikus állapotába zuhan azalatt a hunyorgó Drian fejében lassan kezd összeállni eggyé a kép és már csak egyet lát a földön heverő farkasból, és Freyából is, ami voltaképp kis csalódással tölti el. De ez legalább erőt ad ahhoz, hogy nekiálljon a vacsora előkészítéséhez, s miközben végzi a piszkos munkát egy kijelentésbe bujtatott kérdést intéz Freyához. Drian inkább a tettek, s nem a szavak embere. Hosszabb távon és érdek nélkül nem sokáig tartotta a kapcsolatot senkivel. Eme keserű gondolat rossz szájízt hagy maga után, mozdulatain talán meg is látszik. Letörli a nyúzókésről a vért és felkarjával megtörli a homlokát.*
- Nem. Azt hiszem nem. Ha valami grófkisasszony volnál nem lennél itt az erdőben, egy fogadásból, főként velem. Az urad úgy hiszem nem örülne, ha tudná. * Villant egy mosolyt, majd megforgatva kezében a kést folytatja a munkát. A túlzott mértékű alkohol fogyasztása ellenére nem is olyan tompák az agytekervényei. Egyenesen jár, nem vágja el az ujját és képes normális mondatalkotásra is, ami dicséretes. Mindig csak akkor beszél, ha értelmét látja, és terhére van a felesleges fecsegés.. legalább is ez így volt eddig, de a világ kifordulni látszik négy sarkából és változnak a dolgok. Megtörli kezét egy ronggyal és megkéri Freyát, hogy figyeljen a nyársra, amíg ő lefürdik.*
- Ne aggódj, nagy fiú vagyok már. * Mondja, hátra sem fordulva és int neki, aztán eltűnik az ágak takarásában. Most, hogy közelebbről szemügyre veszi a partot, be kell vallania, hogy egész szép. Leveti ingét, aztán derékig besétál a vízbe. Megmossa az arcát, majd teljesen elmerül. Lassan tűnik fel teljesen máshol, közelebb a parthoz és éppen merülne le újból, de ekkor mintha saját nevét hallaná, ráadásul becézve. Megmossa a fülét mert úgy hiszi valami beszorult a hallójáratába, de aztán többször, egymás után meghallja a lány hangját. Sietősen kimászik a vízből, felkapja a csizmáját, de ingét a parton felejtve indul a tábor felé. Megmarkolja bárdja nyelét, mivel mindenre gondol: Orkok, trollok, rablók és...
- Csak nem odaégetted a nyulat? * Kérdi lekicsinylő hangon, ahogy körbenézve mindent rendben talál. Hanyagul a vállára csapja a fegyvert. A nyárs is jónak tűnik és Freyát sem ette meg az alvilági lények valamelyike. Kifújja magát kissé, hogy nincs szükség harcra, feszült izmai elernyednek fürkésző tekintete pedig visszaváltozik a szokásos unott ábrázatára. Minden a legnagyobb rendben.*
- Ezért hívtál vissza? * Kérdi miközben próbálja kicsavarni hajából a vizet, de az makacsul a tarkójára, vállára tapad.*
- Hrrr.. nők! Mind egyformák vagytok. * Zsémbel és leveti térdszárú csizmáját, miből kiönti a vizet. Kelletlenül az égre emeli a tekintetét, majd Freyára pillant. Majd oda-vissza még egyszer.*
- Hát. Ha csak nem akarsz éhen maradni. De nekem úgy is jó, legalább több marad nekem. Hé, azt hiszem készen van. És nincs is odaégetve. Pompás. * Csapja össze tenyerét. A fűben elfekve hozzálát a vacsorához és akármennyire is próbál nem odafigyelni a lányra, de amaz annyira lelkesen magyarázza, hogy néha mégis felpillant.*
- Igen.. azt hiszem az tényleg olyan, mint egy íj, de az valami egészen más. Hmm.. Amaz tőle jobbra meg olyan, mint egy kebel. * Felnevetve még az evés is abbahagyja pár másodpercig, majd a földön tapogatózva egy hosszú ágat keres. Talál is egy göcsörtös kis botot és elkezd vele a homokba rajzolni.*
- Látod? Amit íjnak hittél az a medve csillagkép háta. * Mutat az égre összekötve a fényes gömböket. Rajzából kivehető az állat és Hadrian büszkén kihúzza magát.*
- Ez meg a kebel.* És már rajzolja is, mintha Freya nem látott volna még ilyet. Be is fejezi a művet, hacsak meg nem akadályozzák benne, s így is úgy is röhögni fog a végén. A csibész mosolyt aztán tűnődő arckifejezés váltja, ahogy Freya rákérdez a családi szokásaikra.*
- Nekünk más szokásaink voltak. * Az előbbi még kedvesnek is mondható hangja visszaváltozik a hideg, házsártos színére.*
- A szokások pedig mindig hagytak valami heget a testünkön. * Mondja, és valóban csuklyáján és mellkasán keresztben hosszú heg húzódik, s mindez eszébe jutva szomorú emlékeket idéz.*
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.11 00:10:34
* Öregnek érzi magát.. egy matuzsálemnek, mivel úgy veszi észre nem tud lépést tartani a csacsogós lányka hirtelen hangulatváltozásaival. Amíg Freya mély melankolikus állapotába zuhan azalatt a hunyorgó Drian fejében lassan kezd összeállni eggyé a kép és már csak egyet lát a földön heverő farkasból, és Freyából is, ami voltaképp kis csalódással tölti el. De ez legalább erőt ad ahhoz, hogy nekiálljon a vacsora előkészítéséhez, s miközben végzi a piszkos munkát egy kijelentésbe bujtatott kérdést intéz Freyához. Drian inkább a tettek, s nem a szavak embere. Hosszabb távon és érdek nélkül nem sokáig tartotta a kapcsolatot senkivel. Eme keserű gondolat rossz szájízt hagy maga után, mozdulatain talán meg is látszik. Letörli a nyúzókésről a vért és felkarjával megtörli a homlokát.*
- Nem. Azt hiszem nem. Ha valami grófkisasszony volnál nem lennél itt az erdőben, egy fogadásból, főként velem. Az urad úgy hiszem nem örülne, ha tudná. * Villant egy mosolyt, majd megforgatva kezében a kést folytatja a munkát. A túlzott mértékű alkohol fogyasztása ellenére nem is olyan tompák az agytekervényei. Egyenesen jár, nem vágja el az ujját és képes normális mondatalkotásra is, ami dicséretes. Mindig csak akkor beszél, ha értelmét látja, és terhére van a felesleges fecsegés.. legalább is ez így volt eddig, de a világ kifordulni látszik négy sarkából és változnak a dolgok. Megtörli kezét egy ronggyal és megkéri Freyát, hogy figyeljen a nyársra, amíg ő lefürdik.*
- Ne aggódj, nagy fiú vagyok már. * Mondja, hátra sem fordulva és int neki, aztán eltűnik az ágak takarásában. Most, hogy közelebbről szemügyre veszi a partot, be kell vallania, hogy egész szép. Leveti ingét, aztán derékig besétál a vízbe. Megmossa az arcát, majd teljesen elmerül. Lassan tűnik fel teljesen máshol, közelebb a parthoz és éppen merülne le újból, de ekkor mintha saját nevét hallaná, ráadásul becézve. Megmossa a fülét mert úgy hiszi valami beszorult a hallójáratába, de aztán többször, egymás után meghallja a lány hangját. Sietősen kimászik a vízből, felkapja a csizmáját, de ingét a parton felejtve indul a tábor felé. Megmarkolja bárdja nyelét, mivel mindenre gondol: Orkok, trollok, rablók és...
- Csak nem odaégetted a nyulat? * Kérdi lekicsinylő hangon, ahogy körbenézve mindent rendben talál. Hanyagul a vállára csapja a fegyvert. A nyárs is jónak tűnik és Freyát sem ette meg az alvilági lények valamelyike. Kifújja magát kissé, hogy nincs szükség harcra, feszült izmai elernyednek fürkésző tekintete pedig visszaváltozik a szokásos unott ábrázatára. Minden a legnagyobb rendben.*
- Ezért hívtál vissza? * Kérdi miközben próbálja kicsavarni hajából a vizet, de az makacsul a tarkójára, vállára tapad.*
- Hrrr.. nők! Mind egyformák vagytok. * Zsémbel és leveti térdszárú csizmáját, miből kiönti a vizet. Kelletlenül az égre emeli a tekintetét, majd Freyára pillant. Majd oda-vissza még egyszer.*
- Hát. Ha csak nem akarsz éhen maradni. De nekem úgy is jó, legalább több marad nekem. Hé, azt hiszem készen van. És nincs is odaégetve. Pompás. * Csapja össze tenyerét. A fűben elfekve hozzálát a vacsorához és akármennyire is próbál nem odafigyelni a lányra, de amaz annyira lelkesen magyarázza, hogy néha mégis felpillant.*
- Igen.. azt hiszem az tényleg olyan, mint egy íj, de az valami egészen más. Hmm.. Amaz tőle jobbra meg olyan, mint egy kebel. * Felnevetve még az evés is abbahagyja pár másodpercig, majd a földön tapogatózva egy hosszú ágat keres. Talál is egy göcsörtös kis botot és elkezd vele a homokba rajzolni.*
- Látod? Amit íjnak hittél az a medve csillagkép háta. * Mutat az égre összekötve a fényes gömböket. Rajzából kivehető az állat és Hadrian büszkén kihúzza magát.*
- Ez meg a kebel.* És már rajzolja is, mintha Freya nem látott volna még ilyet. Be is fejezi a művet, hacsak meg nem akadályozzák benne, s így is úgy is röhögni fog a végén. A csibész mosolyt aztán tűnődő arckifejezés váltja, ahogy Freya rákérdez a családi szokásaikra.*
- Nekünk más szokásaink voltak. * Az előbbi még kedvesnek is mondható hangja visszaváltozik a hideg, házsártos színére.*
- A szokások pedig mindig hagytak valami heget a testünkön. * Mondja, és valóban csuklyáján és mellkasán keresztben hosszú heg húzódik, s mindez eszébe jutva szomorú emlékeket idéz.*
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.11 00:10:34
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-10 21:35:19
Üzenet elküldve: 2013-12-10 21:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
-Ébredj dalnok, még lekésed a hajód!- *kelti fel Asvilt egy ismerős hang. Álmosan fölnéz, és látja, hogy ugyanaz az öregember áll előtte, aki előző nap kivezette az erdőből. Mosolyogva tekint le rá, a vállán pedig Ravasz ül.*
-A hollód az éjszaka meglátogatott.- *magyarázza a remete, a fél-elf csodálkozó tekintetét látva* -Igen okos madár.- *valamit súg a hollónak, mire az átrepül Asvil vállára.*
-Nem tudom, hogy csinálta ezt. Ravasz rajtam kívül még soha senkinek nem engedelmeskedett.- *majd halkan hozzáteszi* -Nekem sem mindig.
-Ó, fiacskám- *nevet az öreg* -Értek én az állatokhoz.
*Asvil gyanakodva néz az öregre, majd eszébe jut, mivel is ébresztette őt. A part felé néz: már valóban ott horgonyoz a hajó, az egyik matróz épp most kiáltja a beszállási parancsot.*
-Köszönöm az ébresztést.- *fordul ismét a remete felé* -De most már el kell érnem azt a hajót.
-Ha megengeded, elkísérlek odáig.
*Asvil vállat von, és elindulnak. A hajóhoz érve a bárd elbúcsúzik, és épp felszállna, mikor az egyik matróz az útját állja.*
-Állatokat tilos a fedélzetre hozni!
-Hogyan? Hiszen ez csak egy madár! Mi gondot okozhatna?
-Mondtam már: állatokat tilos. Ló, kutya vagy madár - teljesen mindegy, ide nem hozhatod fel. - *a matrózon látszik, hogy megmakacsolta magát, és a világért se hajlandó engedni.*
-Én majd vigyázok a hollóra.- *szólal meg az vén remete a háttérben.
Asvil hátrafordul. Most már mindent ért.*
-Maga tudta! Ezért jött el hozzám reggel, ezért kísért el a hajóig. Tudta, hogy nem vihetem magammal, ezért velem jött hogy... hogy elvegye tőlem!- *úgy vágja a másik fejéhez a szavakat, mint a legsúlyosabb vádakat, a szemében pedig izzik a harag.*
-Elvenni? Szó sincs róla! Ha akarod odaadod, ha akarod nem. De lásd be, nincs sok választásod. És persze hogy tudtam erről, de mondd csak, ha előre szólok mivel volna másabb a helyzet? Én felajánlom a segítségem, és csak rajtad áll hogy elfogadod-e.
*A szavak hatására a fél-elf megnyugszik, és rájön, hogy az öregnek igaza van. Bár egyszer már kisegítette a bajból, még mindig nem bízik meg benne teljesen. De hát mi mást tehetne? Ha nem száll a hajóra, és gyalog megy a kikötő felé, akkor biztos, hogy lekési a szigetre induló hajót, és ha már ide se engedik fel a madarát, honnan tudhatja, hogy ott ez nem lesz másképp? Döntenie kell: rábízza hollóját egy félig idegenre, vagy lemaradjon egy kalandról, amivel talán hírnevet szerezhet, dalt írhat róla, és nem utolsósorban ezzel is bizonyíthat a kétkedő fogadósnak? Asvil dönt.*
-Viszlát Ravasz! Ne aggódj, eljövök érted. Vigyázzon rá!- *jegyzi meg a remete felé fordulva.
Az öreg kinyújtja a kezét, és a madár, mintha egész életében ezt tanulta volna, azonnal átszáll rá.*
-A visszatértedig szeretnéd, hogy valamire megtanítsam a hollód?
-Ha már ennyire ért hozzá -*válaszol a bárd félig keserű, félig tréfás hangon* -Tanítsa meg lopni. Nagy hasznát vennék egy kis plusz aranynak a erszényembe.
-Lopni? Furcsa kívánság. De ha tényleg ezt akarod, hát megteszem ami tőlem telik.
*A bárd némán bólint, és felszáll a hajóra. Nem néz vissza. Minek fájdítsa szívét további búcsúzkodással? Előtte a kikötő, a tenger, a rengeteg új élmény. A hajó elindul.*
-Emeris!- *hallatszik a távolból Ravasz hangja. Hátrapillant, de a holló nem repül utána; továbbra is ott ül az öreg remete vállán.*
-A hollód az éjszaka meglátogatott.- *magyarázza a remete, a fél-elf csodálkozó tekintetét látva* -Igen okos madár.- *valamit súg a hollónak, mire az átrepül Asvil vállára.*
-Nem tudom, hogy csinálta ezt. Ravasz rajtam kívül még soha senkinek nem engedelmeskedett.- *majd halkan hozzáteszi* -Nekem sem mindig.
-Ó, fiacskám- *nevet az öreg* -Értek én az állatokhoz.
*Asvil gyanakodva néz az öregre, majd eszébe jut, mivel is ébresztette őt. A part felé néz: már valóban ott horgonyoz a hajó, az egyik matróz épp most kiáltja a beszállási parancsot.*
-Köszönöm az ébresztést.- *fordul ismét a remete felé* -De most már el kell érnem azt a hajót.
-Ha megengeded, elkísérlek odáig.
*Asvil vállat von, és elindulnak. A hajóhoz érve a bárd elbúcsúzik, és épp felszállna, mikor az egyik matróz az útját állja.*
-Állatokat tilos a fedélzetre hozni!
-Hogyan? Hiszen ez csak egy madár! Mi gondot okozhatna?
-Mondtam már: állatokat tilos. Ló, kutya vagy madár - teljesen mindegy, ide nem hozhatod fel. - *a matrózon látszik, hogy megmakacsolta magát, és a világért se hajlandó engedni.*
-Én majd vigyázok a hollóra.- *szólal meg az vén remete a háttérben.
Asvil hátrafordul. Most már mindent ért.*
-Maga tudta! Ezért jött el hozzám reggel, ezért kísért el a hajóig. Tudta, hogy nem vihetem magammal, ezért velem jött hogy... hogy elvegye tőlem!- *úgy vágja a másik fejéhez a szavakat, mint a legsúlyosabb vádakat, a szemében pedig izzik a harag.*
-Elvenni? Szó sincs róla! Ha akarod odaadod, ha akarod nem. De lásd be, nincs sok választásod. És persze hogy tudtam erről, de mondd csak, ha előre szólok mivel volna másabb a helyzet? Én felajánlom a segítségem, és csak rajtad áll hogy elfogadod-e.
*A szavak hatására a fél-elf megnyugszik, és rájön, hogy az öregnek igaza van. Bár egyszer már kisegítette a bajból, még mindig nem bízik meg benne teljesen. De hát mi mást tehetne? Ha nem száll a hajóra, és gyalog megy a kikötő felé, akkor biztos, hogy lekési a szigetre induló hajót, és ha már ide se engedik fel a madarát, honnan tudhatja, hogy ott ez nem lesz másképp? Döntenie kell: rábízza hollóját egy félig idegenre, vagy lemaradjon egy kalandról, amivel talán hírnevet szerezhet, dalt írhat róla, és nem utolsósorban ezzel is bizonyíthat a kétkedő fogadósnak? Asvil dönt.*
-Viszlát Ravasz! Ne aggódj, eljövök érted. Vigyázzon rá!- *jegyzi meg a remete felé fordulva.
Az öreg kinyújtja a kezét, és a madár, mintha egész életében ezt tanulta volna, azonnal átszáll rá.*
-A visszatértedig szeretnéd, hogy valamire megtanítsam a hollód?
-Ha már ennyire ért hozzá -*válaszol a bárd félig keserű, félig tréfás hangon* -Tanítsa meg lopni. Nagy hasznát vennék egy kis plusz aranynak a erszényembe.
-Lopni? Furcsa kívánság. De ha tényleg ezt akarod, hát megteszem ami tőlem telik.
*A bárd némán bólint, és felszáll a hajóra. Nem néz vissza. Minek fájdítsa szívét további búcsúzkodással? Előtte a kikötő, a tenger, a rengeteg új élmény. A hajó elindul.*
-Emeris!- *hallatszik a távolból Ravasz hangja. Hátrapillant, de a holló nem repül utána; továbbra is ott ül az öreg remete vállán.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:10:07
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:10:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*És íme, az Artheniort körbeölelő folyó partja. Innen már csak egyenesen kell haladnia, eltéveszteni sem lehetne az irányt a kikötő felé. Unalmas útnak ígérkezik, de Tyria már réges-régen megszokta az egyhangúságot. Ilyenkor egyszerűen kikapcsolja a gondolatait, és csak megy előre, kizárólag az útra koncentrálva. Aligha támadják meg ezen az úton, de ha mégis, akkor nem lenne a helyükben mikor villogni kezdenek kezeiben a pengék. Jópárszor megjárta már ezt az utat, mégsem támadtak rá soha, jogosnak tűnik hát a feltételezés, hogy ezúttal sem fogják megzavarni őt. Ráadásul, ha megszomjazna, ott a folyó, melynek hideg vize feltölti őt erővel. Menet közben köpenyének egy belső zsebéből apró csomagot vesz elő. Ebben némi szárított hús és egy cipó van, amit most kibontva el is kezd rágcsálni. Ma még nem evett és már kezdi érezni ennek a következményeit, de legalábbis gyomra szinte mordulva parancsol rá, hogy azonnal vegyen magához táplálékot. S ki tudna vitába szállni testének szükségleteivel?
Sok-sok óra telik el ebben az egyhangú sétában, s a Nap lassan kezd alábukni a hegyek mögött. Késő délutánra járhat, s ahogy számolja nemsokára meg kellene érkezzen. Persze mivel útközben ennyire elbambult, nem biztos, hogy akkora utat sikerült megtennie, amekkorára számított, de a lényeg az, hogy még az éjjel oda kell érjen, nehogy lekésse az indulás időpontját. Akkor kárba veszne a sok fáradságot munka amit az előkészületekbe beleölt, azt pedig legkevésbé sem szeretné.*
Sok-sok óra telik el ebben az egyhangú sétában, s a Nap lassan kezd alábukni a hegyek mögött. Késő délutánra járhat, s ahogy számolja nemsokára meg kellene érkezzen. Persze mivel útközben ennyire elbambult, nem biztos, hogy akkora utat sikerült megtennie, amekkorára számított, de a lényeg az, hogy még az éjjel oda kell érjen, nehogy lekésse az indulás időpontját. Akkor kárba veszne a sok fáradságot munka amit az előkészületekbe beleölt, azt pedig legkevésbé sem szeretné.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057