//Második szál//
*Mondhatni már megszokta Harath nyers modorát, de az a válasz még őt is megnevetteti. Nem túl hosszan, de tagadhatatlanul őszintén.*
- Igen, persze. Mi más lett volna? *Kérdi mosolyogva, majd tovább tetézi a dolgot.* Igazából attól a naptól élek, hogy találkoztam veled, nem? Te fogod megtölteni az létemet értelemmel... vagy rosszul gondolom? *Persze egyértelműen gúnyolódik, de elég jól szórakozik is közben, remélve, hogy a férfi sem gorombán igyekszik majd visszaütni a labdát. Persze arra is minden esély megvan, de hosszútávon nehezen tagadja meg igazi természetét.
Miután lehúzta a pálinkát, már kevésbé van mosolygós hangulatban, amikor pedig meghallja az újabb kör kikérését, szinte felfordul a gyomra. Viszont Harath következő szavai láthatóan felkeltik érdeklődését; válaszát is mintha egy fokkal komolyabban formálná.*
- Mágiát? Igen... talán, lenne kedvem hozzá... *Fúrja tekintetét a topázszín szemekbe, azon töprengve, vajon tényleg komolyan veheti-e az imént elhangzott ajánlatot. Egy darabig tényleg ezen töri a fejét, de aztán azon kell kapja magát, hogy tulajdonképp csak Harathot nézegeti. El is kapja a pillantását, és szerencsére komolyabb pirulás nélkül megússza a helyzetet.
Közben kihozzák az újabb kör italt, ami legalább eltereli figyelmét az előbbi apró kellemetlenségről, ami nyilvánvalóan az elfogyasztott alkohol számlájára írandó. Elmereng, hogy vajon mennyire jó ötlet akár csak még egy kortyot fogyasztania ebből az irtózatból, s mivel még nem érzi teljességében az előző hatását, úgy dönt, nagy baj nem lehet belőle, ha kiissza az egész pohárral. Végül is az előző is bent maradt.*
- A jövőmre! *Emeli ő is a poharát, majd - most már sokkal határozottabban, mint legutóbb - megissza a tartalmát.* - Ha már a múltam olyan... üres volt.