Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-07 10:46:19
Üzenet elküldve: 2016-01-07 10:46:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Morfiusz viszonozza az ölelését, sőt több ez annál, szinte kapaszkodik a lányba, szorosan és erősen tartja, arcát a nyakába fúrja. Shyahar meg merne rá esküdni, hogy a férfi reszket, és ez a reszketés nem a hidegtől van.*
~Ez valami más, mi rémített meg ennyire? Mi történt veled?~
*A lány is alaposan körbenézett, főleg fél perce, de ő nem tapasztalt semmi szokatlant, furcsa nyomokat se látott a fövenyen, pedig az nála szinte nem is tudatos, hogy az ilyesmire mindenhol odafigyel.*
~Semmi. De Morfot szinte leveri a víz. És nem tiltakozik a nyugtató simogatás ellen sem.~
*Márpedig a lány korlátozott tapasztalatait tekintve a felnőtt férfiak nem igazán szokták engedni, hogy a hajukkal babráljanak, kivéve a borbélynál, meg még egy jellegzetes szituációban. Amúgy az anyjuk sem érhet hozzájuk így, hacsak nem valóban komolyan vigaszra szorulnak.*
~De nem tudok arról, hogy Morfiusznak friss gyásza lenne. Bár, ahogy a kupájába meredt... Talán csak nem mondta el.~
*Halkan sóhajt, ahogy a férfi lazít kicsit a szorításon, de nem lép hátrább az öleléséből.*
- Jobban vagy?
*A halk válaszra felemeli a fejét, és ő is a másik szemébe néz.*
- Biztos, hogy nem a szél volt, és nem is a folyó. Itt békés minden.
*A lány újra körbepillant, de most sem hall vagy lát semmi különöset, így hát ismét a férfihoz fordul.*
- Azért nem biztos, hogy képzelődtél. Több dolog létezik a világon, mint amennyit mi ismerhetünk, a tudósok sem ismernek mindent, sőt a mágusok sem. Ezt a nénikém mondta, aki vajákos. Meséltem már róla?
*Lehet, hogy nem, de ez mindegy is, csak beszélni akar, hogy kicsit megnyugtassa a férfit.*
- Ő szokott mesélni dolgokat. Sokféle problémával keresik meg, és nem csak emberek.
*Bólint a javaslatra.*
- Menjünk! ~Bár békés volt itt, de csak nekem.~ Ha gondolod, a fürdőig ráérünk, elmondhatnád milyen hang volt, de csak ha te is szeretnéd...
*Shyahar a világért sem akarna erőltetni semmit, és a hangulatot sem akarja elrontani. Azon gondolkodik, ha szó nélkül hagyja az egészet, akkor talán Morf elfelejti, és visszatér a jókedve. Ugyanakkor fél, hogy csak a szőnyeg alá sepernék a gondot, és a férfi belül tovább rágódna, még akkor is, ha közben kifelé vidám álarcot öltene.
Valamiért ezt a lány nem szeretné.*
~A tályogot is fel kell fakasztani, hogy kiürüljön és meggyógyuljon.~
*Bár Morf utolsó megjegyzése bizakodásra ad okot, hogy olyan nagy baj nincs a lelki egészségéve, és persze a testivel sem. Shyahar ugyanis nagyon is jól érti, hogy mire céloz.
Válaszul ő is elmosolyodik.*
- Bizony, én is nagyon várom már a fürdőt. Menjünk oda egyenesen! Kicsit kezdek átfázni, ott majd átmelegedhetek. Nem igaz?
~Igen igen, egyenesen oda menjünk, ez most fontos!~
*Shyahar szélesen mosolyog miközben a már megszokott mozdulattal Morf jobbjáért nyúl.*
//Morfiusz//
*Morfiusz viszonozza az ölelését, sőt több ez annál, szinte kapaszkodik a lányba, szorosan és erősen tartja, arcát a nyakába fúrja. Shyahar meg merne rá esküdni, hogy a férfi reszket, és ez a reszketés nem a hidegtől van.*
~Ez valami más, mi rémített meg ennyire? Mi történt veled?~
*A lány is alaposan körbenézett, főleg fél perce, de ő nem tapasztalt semmi szokatlant, furcsa nyomokat se látott a fövenyen, pedig az nála szinte nem is tudatos, hogy az ilyesmire mindenhol odafigyel.*
~Semmi. De Morfot szinte leveri a víz. És nem tiltakozik a nyugtató simogatás ellen sem.~
*Márpedig a lány korlátozott tapasztalatait tekintve a felnőtt férfiak nem igazán szokták engedni, hogy a hajukkal babráljanak, kivéve a borbélynál, meg még egy jellegzetes szituációban. Amúgy az anyjuk sem érhet hozzájuk így, hacsak nem valóban komolyan vigaszra szorulnak.*
~De nem tudok arról, hogy Morfiusznak friss gyásza lenne. Bár, ahogy a kupájába meredt... Talán csak nem mondta el.~
*Halkan sóhajt, ahogy a férfi lazít kicsit a szorításon, de nem lép hátrább az öleléséből.*
- Jobban vagy?
*A halk válaszra felemeli a fejét, és ő is a másik szemébe néz.*
- Biztos, hogy nem a szél volt, és nem is a folyó. Itt békés minden.
*A lány újra körbepillant, de most sem hall vagy lát semmi különöset, így hát ismét a férfihoz fordul.*
- Azért nem biztos, hogy képzelődtél. Több dolog létezik a világon, mint amennyit mi ismerhetünk, a tudósok sem ismernek mindent, sőt a mágusok sem. Ezt a nénikém mondta, aki vajákos. Meséltem már róla?
*Lehet, hogy nem, de ez mindegy is, csak beszélni akar, hogy kicsit megnyugtassa a férfit.*
- Ő szokott mesélni dolgokat. Sokféle problémával keresik meg, és nem csak emberek.
*Bólint a javaslatra.*
- Menjünk! ~Bár békés volt itt, de csak nekem.~ Ha gondolod, a fürdőig ráérünk, elmondhatnád milyen hang volt, de csak ha te is szeretnéd...
*Shyahar a világért sem akarna erőltetni semmit, és a hangulatot sem akarja elrontani. Azon gondolkodik, ha szó nélkül hagyja az egészet, akkor talán Morf elfelejti, és visszatér a jókedve. Ugyanakkor fél, hogy csak a szőnyeg alá sepernék a gondot, és a férfi belül tovább rágódna, még akkor is, ha közben kifelé vidám álarcot öltene.
Valamiért ezt a lány nem szeretné.*
~A tályogot is fel kell fakasztani, hogy kiürüljön és meggyógyuljon.~
*Bár Morf utolsó megjegyzése bizakodásra ad okot, hogy olyan nagy baj nincs a lelki egészségéve, és persze a testivel sem. Shyahar ugyanis nagyon is jól érti, hogy mire céloz.
Válaszul ő is elmosolyodik.*
- Bizony, én is nagyon várom már a fürdőt. Menjünk oda egyenesen! Kicsit kezdek átfázni, ott majd átmelegedhetek. Nem igaz?
~Igen igen, egyenesen oda menjünk, ez most fontos!~
*Shyahar szélesen mosolyog miközben a már megszokott mozdulattal Morf jobbjáért nyúl.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-06 17:19:25
Üzenet elküldve: 2016-01-06 17:19:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*A kedélyes élcelődés és közös humorizálás után, a sikoly valóban lebénítja. Nem szokása tétován állni, de most ezt teszi. A nevét hallja, aztán a lány karjai fonódnak köré. Visszaöleli hirtelen és erősen vonva magához, hogy a nyakába fúrja az arcát. Jó most a közelsége, nem kell más csak ez, hogy valamelyest megnyugodjon. A lány egyszerűsége és a mindig olyan találó szavai pont elegek ehhez. Nem válaszol egy ideig, hagyja, hogy a finom női ujjak a haját simítsák. Egy kis ideig aggódva figyel magában, de a hang nem érkezik újra. Lassan lazít a szorításon és nem kapaszkodik, mint egy fuldokló az utolsó reménységbe, csak ölel még, ha nem is lágyan, de már nem szorítja olyan nagyon. A fejét is feljebb emeli.*
~Őrültnek gondolsz, ha elmondom. Talán az is vagyok egy őrült, egy veszélyes alak, akitől jobb, ha távol vagy.~
*Kétségbeesett gondolat, de nem egyszer kapta már magát azon, hogy nem képes fékezni az ösztöneit, vagy az indulatait és most ezek a hangok is. Amilyen gyorsan érkezik, olyan gyorsan veti el magában ezt.*
~Megvan az oka, nem lehetek őrült, ennyire nem. Maradj velem, jobb, ha maradsz, inkább nem mondok semmit. De lehet megértenéd, vagy mondanál valamit. Az is lehet elmenekülsz és itt maradok egyedül. Vajon mit lépnél, ha elmondanám mi van velem valójában?~
*Lazít az ölelésen, aztán megkeresi azokat a szép ikonokat, hogy mélyen, hosszan nézzen beléjük.*
~Mit fogsz lépni? Nem voltunk még olyan sokat együtt, de az előbbi után úgysem hinnéd el nekem, hogy minden rendben. Túl okos vagy ahhoz. Hazudhatnék, olyan könnyű lenne. Mi lesz, ha ugyanazt csinálod, mint az előbb a tisztáson, mikor mást említettem?~
*Morfondírozik még magában egy sort, aztán végül is elmosolyodik, hogy elvegye a szavai élét.*
-Azt hiszem nem a szél volt. Hallottam valamit, de nem azt. Ez inkább azt hiszem más hang. Talán csak képzelődtem.
*A vízre irányul a tekintete megint, hogy a víz felületén állapodjon meg.*
-Menjünk innen, hideg van, meg fogsz fázni, majd visszajövünk, de most irány a fürdő.
*A gondolatra, hogy Shya felveszi az új falatnyi textilt, amit egyesek fürdőruhának neveznek és rajta legeltetheti a szemét, megint szétterül a mosoly az arcán és a régi lesz.*
-Már várom azt a mártózást veled. Kíváncsi vagyok… persze arra, hogy tetszik a fürdő neked.
*Vigyora sokat elárul arról, hogy mire is kíváncsi valójában. Maguk mögött tudja a partot és a sikolyt is, nem akar rá emlékezni. Már nagyon régóta nem.*
//Shyahar//
*A kedélyes élcelődés és közös humorizálás után, a sikoly valóban lebénítja. Nem szokása tétován állni, de most ezt teszi. A nevét hallja, aztán a lány karjai fonódnak köré. Visszaöleli hirtelen és erősen vonva magához, hogy a nyakába fúrja az arcát. Jó most a közelsége, nem kell más csak ez, hogy valamelyest megnyugodjon. A lány egyszerűsége és a mindig olyan találó szavai pont elegek ehhez. Nem válaszol egy ideig, hagyja, hogy a finom női ujjak a haját simítsák. Egy kis ideig aggódva figyel magában, de a hang nem érkezik újra. Lassan lazít a szorításon és nem kapaszkodik, mint egy fuldokló az utolsó reménységbe, csak ölel még, ha nem is lágyan, de már nem szorítja olyan nagyon. A fejét is feljebb emeli.*
~Őrültnek gondolsz, ha elmondom. Talán az is vagyok egy őrült, egy veszélyes alak, akitől jobb, ha távol vagy.~
*Kétségbeesett gondolat, de nem egyszer kapta már magát azon, hogy nem képes fékezni az ösztöneit, vagy az indulatait és most ezek a hangok is. Amilyen gyorsan érkezik, olyan gyorsan veti el magában ezt.*
~Megvan az oka, nem lehetek őrült, ennyire nem. Maradj velem, jobb, ha maradsz, inkább nem mondok semmit. De lehet megértenéd, vagy mondanál valamit. Az is lehet elmenekülsz és itt maradok egyedül. Vajon mit lépnél, ha elmondanám mi van velem valójában?~
*Lazít az ölelésen, aztán megkeresi azokat a szép ikonokat, hogy mélyen, hosszan nézzen beléjük.*
~Mit fogsz lépni? Nem voltunk még olyan sokat együtt, de az előbbi után úgysem hinnéd el nekem, hogy minden rendben. Túl okos vagy ahhoz. Hazudhatnék, olyan könnyű lenne. Mi lesz, ha ugyanazt csinálod, mint az előbb a tisztáson, mikor mást említettem?~
*Morfondírozik még magában egy sort, aztán végül is elmosolyodik, hogy elvegye a szavai élét.*
-Azt hiszem nem a szél volt. Hallottam valamit, de nem azt. Ez inkább azt hiszem más hang. Talán csak képzelődtem.
*A vízre irányul a tekintete megint, hogy a víz felületén állapodjon meg.*
-Menjünk innen, hideg van, meg fogsz fázni, majd visszajövünk, de most irány a fürdő.
*A gondolatra, hogy Shya felveszi az új falatnyi textilt, amit egyesek fürdőruhának neveznek és rajta legeltetheti a szemét, megint szétterül a mosoly az arcán és a régi lesz.*
-Már várom azt a mártózást veled. Kíváncsi vagyok… persze arra, hogy tetszik a fürdő neked.
*Vigyora sokat elárul arról, hogy mire is kíváncsi valójában. Maguk mögött tudja a partot és a sikolyt is, nem akar rá emlékezni. Már nagyon régóta nem.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-05 10:21:43
Üzenet elküldve: 2016-01-05 10:21:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Halkan elneveti magát.*
- Nem tudom, feltűnt-e neked, de egyébként a vizek hónapjaiban járunk, és nagyjából meg körülbelül is hideg van.
*Shyahar a sziklák lábánál lustán hömpölygő sötét vízre mutat.*
- Az a víz odalent meg nagyjából egyhüvelykes. te komolyan meg akarnál mártózni benne?
*Fogalma sincs, Morfiusz érti-e az egyhüvelykes jelzőt, reméli igen, mert nehezen tudná neki elmagyarázni pirulás nélkül. De a férfi vigyorából arra következtet, hogy a mondás előtte sem ismeretlen. Különben is, Morf nem úgy néz ki, mint aki most lépett le a falvédőről.*
- Szeretem ezt a helyet, nem túl sokszor voltam itt, mert eleve alig jártam a városban, tehát nem valószínű, hogy találkozhattunk volna *válaszol, de közben újra megjegyzi magában, hogy Morf sok időt töltött Artheniorban. Ami egyébként egyáltalán nem baj, ahogy az sem, hogy lejárt a folyóhoz, és most már azt is tudja, hogy valószínűleg sokszor hozott magával lányokat.*
~Ha innen nézem, akkor jó, hogy ennél a sziklakiszögelésnél még nem járt.~
- Talán, lehet, hogy még visszatérünk.
*Igazából magában nem tudja Shyahar hova tenni ezt a mondatot. vajon csak úgy mondta a férfi, ahogy a beszélgetések közben töltelékként az időjárásról csevegnek az emberek, vagy ha nem is tudatosan, de tényleg maga elé képzelt egy közös nyári fürdőzést?*
~Addigra már több mint fél éve ismernénk egymást. Az jó sok idő. De ne légy bolond, Shya! Csak szépen lassan, nap nap után.~
*A szeme sarkából pillant újra Morfiuszra, nézi őt, ahogy a férfi a folyót figyeli.*
- Igen, a víz most békés, ha leülsz a partra és csak rá figyelsz, akkor olyan állandó, mégis mindig változó. Elzsongít, elringat.
*A szavak után épp ezért hökken meg, mikor a férfi teste megfeszül, szinte ugrásra kész, idegesen pillant körbe a parton, mint aki valami támadástól fél, az egész valója megváltozik.*
~Menekülj vagy támadj!~
*Shyahar észreveszi a jeleket, ő is körbenéz, nem hallott semmit a víz állandó halk loccsanásain kívül, és nem is érzékel fenyegetést, de Morfiusz majdnem pánikban van. A lány óvatosan érinti meg a karját, fürkészve nézi, ahogy a férfi a homlokát dörzsöli, pislog, aztán a tekintete megváltozik, immár újra fókuszál. Aztán kissé zavarban fordul újra a lány felé, és egy olyan kérdésre felel, amit Shyahar fel sem tett. Még.*
- Értem.
*A mosoly hamis, nyilván, mert azok a sötétbarna szemek még mindig riadtan rebbennek ide-oda.*
- Morf *súgja a nevét, aztán maga sem tudja miért, vagy hogyan jön az egész, de magához öleli a férfit. Kifelé talán mókásnak tűnhet a dolog, hiszen Morfiusz magasabb, szélesebb, de Shyahar mozdulata most védelmező, nyugtató. Felnyúl, végigsimogat a sötét tincseken.*
- Azt hiszem, te tényleg hallottál valamit, amit én nem. Mit gondolsz, maradjunk még egy picit? Itt annyira nem ér a szél.
*Gondolkodik, rákérdezzen-e mi volt ez az egész, de aztán úgy dönt, vár, reménykedik, hátha Morf magától is mond valamit. Abban azonban egészen biztos, hogy a másikon valami egészen mély, zsigeri rémület vett erőt.*
~Mi történhetett vele? Mi ez?~
//Morfiusz//
*Halkan elneveti magát.*
- Nem tudom, feltűnt-e neked, de egyébként a vizek hónapjaiban járunk, és nagyjából meg körülbelül is hideg van.
*Shyahar a sziklák lábánál lustán hömpölygő sötét vízre mutat.*
- Az a víz odalent meg nagyjából egyhüvelykes. te komolyan meg akarnál mártózni benne?
*Fogalma sincs, Morfiusz érti-e az egyhüvelykes jelzőt, reméli igen, mert nehezen tudná neki elmagyarázni pirulás nélkül. De a férfi vigyorából arra következtet, hogy a mondás előtte sem ismeretlen. Különben is, Morf nem úgy néz ki, mint aki most lépett le a falvédőről.*
- Szeretem ezt a helyet, nem túl sokszor voltam itt, mert eleve alig jártam a városban, tehát nem valószínű, hogy találkozhattunk volna *válaszol, de közben újra megjegyzi magában, hogy Morf sok időt töltött Artheniorban. Ami egyébként egyáltalán nem baj, ahogy az sem, hogy lejárt a folyóhoz, és most már azt is tudja, hogy valószínűleg sokszor hozott magával lányokat.*
~Ha innen nézem, akkor jó, hogy ennél a sziklakiszögelésnél még nem járt.~
- Talán, lehet, hogy még visszatérünk.
*Igazából magában nem tudja Shyahar hova tenni ezt a mondatot. vajon csak úgy mondta a férfi, ahogy a beszélgetések közben töltelékként az időjárásról csevegnek az emberek, vagy ha nem is tudatosan, de tényleg maga elé képzelt egy közös nyári fürdőzést?*
~Addigra már több mint fél éve ismernénk egymást. Az jó sok idő. De ne légy bolond, Shya! Csak szépen lassan, nap nap után.~
*A szeme sarkából pillant újra Morfiuszra, nézi őt, ahogy a férfi a folyót figyeli.*
- Igen, a víz most békés, ha leülsz a partra és csak rá figyelsz, akkor olyan állandó, mégis mindig változó. Elzsongít, elringat.
*A szavak után épp ezért hökken meg, mikor a férfi teste megfeszül, szinte ugrásra kész, idegesen pillant körbe a parton, mint aki valami támadástól fél, az egész valója megváltozik.*
~Menekülj vagy támadj!~
*Shyahar észreveszi a jeleket, ő is körbenéz, nem hallott semmit a víz állandó halk loccsanásain kívül, és nem is érzékel fenyegetést, de Morfiusz majdnem pánikban van. A lány óvatosan érinti meg a karját, fürkészve nézi, ahogy a férfi a homlokát dörzsöli, pislog, aztán a tekintete megváltozik, immár újra fókuszál. Aztán kissé zavarban fordul újra a lány felé, és egy olyan kérdésre felel, amit Shyahar fel sem tett. Még.*
- Értem.
*A mosoly hamis, nyilván, mert azok a sötétbarna szemek még mindig riadtan rebbennek ide-oda.*
- Morf *súgja a nevét, aztán maga sem tudja miért, vagy hogyan jön az egész, de magához öleli a férfit. Kifelé talán mókásnak tűnhet a dolog, hiszen Morfiusz magasabb, szélesebb, de Shyahar mozdulata most védelmező, nyugtató. Felnyúl, végigsimogat a sötét tincseken.*
- Azt hiszem, te tényleg hallottál valamit, amit én nem. Mit gondolsz, maradjunk még egy picit? Itt annyira nem ér a szél.
*Gondolkodik, rákérdezzen-e mi volt ez az egész, de aztán úgy dönt, vár, reménykedik, hátha Morf magától is mond valamit. Abban azonban egészen biztos, hogy a másikon valami egészen mély, zsigeri rémület vett erőt.*
~Mi történhetett vele? Mi ez?~
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-04 19:59:31
Üzenet elküldve: 2016-01-04 19:59:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Egy helyen voltak, a folyónál, de valószínűleg nem ugyanakkor és nyilván nem ugyanolyan társaságban. Egyedül is sétált már itt a parton, de tényleg elkerülte Shyát. Persze volt, hogy más lányokkal jött erre, akkor pedig nehéz lett volna észrevennie. Jó lett volna látni, ahogy fürdőzik és mondjuk vele tartani.*
-Pedig komolyan azt hittem, hogy itt fogunk úszni. Olcsóbb lenne, mint a fürdőben és későn is érünk vissza, tehát mire várunk. Ugorjunk be!
*Teljesen komolyan mondja, de alig bírja fékezni a vigyort, ami végül szétterül az arcán. Körbenéz végül a sziklás helyen.*
-Tényleg jó hely ez.
~Lehet a mi helyünk.~
*Nevet.*
-Na jó nem bánom, halasszuk el a jeges fürdőt és inkább térjünk vissza, ha melegebb lesz az idő.
*Egyezik bele nagy kegyesen magára aggatva a Morftuliusz maszkot.*
-Szóval sokat voltál erre, balszerencsémre mindig pont elkerültelek.
*A hangjában érezni lehet a sajnálkozást. Sok élmény köti ide a folyó parthoz, de szívesen vette volna bele a fürdőző Shya képét is.*
-Tényleg jó itt.
*Végig fut a tekintete a helyen és végül megint csak a folyó vizén állapodik meg.*
-Kedvelem ezt a helyet, a folyó… megnyugtató.
*Mondja végül elgondolkodva nézve tovább a vizet. A víz és tűz, valahol az emlékeiben, szorosan összekapcsolódik. A pokoli tűz, ami éget és csak a hamu marad utána és a víz, ami jótékonyan oltja ki és védi meg az embert attól, hogy megégesse. Hirtelen valahonnan egy sikoly emléke tör fel benne. Egy égő nő velőt rázó sikolya. Idegesen néz körbe a parton, még egyszer hallja a sikolyt, ami nem kívülről érkezik. A kezét a homlokához kapja, mintha el akarná hessegetni ezt a hangot. Shya felé néz idegesen, aztán megrázza a fejét. Ezután, mintha csak egy álomból ébredne fel, kitisztul a tekintete és csend lesz.*
~Nem igaz, már megint ez, most ébren.~
*Csak a folyó morajlását lehet hallani körülöttük, minden nyugodt. Shya felé néz zavartan.*
-Ö… semmi gond, csak hallottam valamit, de nyilván csak… a szél.
*Zavarosra sikerül a mondat is, de mosolyt vesz elő a kalapból, hogy megnyugtassa vele a lányt, hogy semmi baj, pedig erről maga sincs meggyőződve. Nem először hallja ezt a hangot, de idáig csak álmában volt jelen, ébren azelőtt soha nem hallotta.*
//Shyahar//
*Egy helyen voltak, a folyónál, de valószínűleg nem ugyanakkor és nyilván nem ugyanolyan társaságban. Egyedül is sétált már itt a parton, de tényleg elkerülte Shyát. Persze volt, hogy más lányokkal jött erre, akkor pedig nehéz lett volna észrevennie. Jó lett volna látni, ahogy fürdőzik és mondjuk vele tartani.*
-Pedig komolyan azt hittem, hogy itt fogunk úszni. Olcsóbb lenne, mint a fürdőben és későn is érünk vissza, tehát mire várunk. Ugorjunk be!
*Teljesen komolyan mondja, de alig bírja fékezni a vigyort, ami végül szétterül az arcán. Körbenéz végül a sziklás helyen.*
-Tényleg jó hely ez.
~Lehet a mi helyünk.~
*Nevet.*
-Na jó nem bánom, halasszuk el a jeges fürdőt és inkább térjünk vissza, ha melegebb lesz az idő.
*Egyezik bele nagy kegyesen magára aggatva a Morftuliusz maszkot.*
-Szóval sokat voltál erre, balszerencsémre mindig pont elkerültelek.
*A hangjában érezni lehet a sajnálkozást. Sok élmény köti ide a folyó parthoz, de szívesen vette volna bele a fürdőző Shya képét is.*
-Tényleg jó itt.
*Végig fut a tekintete a helyen és végül megint csak a folyó vizén állapodik meg.*
-Kedvelem ezt a helyet, a folyó… megnyugtató.
*Mondja végül elgondolkodva nézve tovább a vizet. A víz és tűz, valahol az emlékeiben, szorosan összekapcsolódik. A pokoli tűz, ami éget és csak a hamu marad utána és a víz, ami jótékonyan oltja ki és védi meg az embert attól, hogy megégesse. Hirtelen valahonnan egy sikoly emléke tör fel benne. Egy égő nő velőt rázó sikolya. Idegesen néz körbe a parton, még egyszer hallja a sikolyt, ami nem kívülről érkezik. A kezét a homlokához kapja, mintha el akarná hessegetni ezt a hangot. Shya felé néz idegesen, aztán megrázza a fejét. Ezután, mintha csak egy álomból ébredne fel, kitisztul a tekintete és csend lesz.*
~Nem igaz, már megint ez, most ébren.~
*Csak a folyó morajlását lehet hallani körülöttük, minden nyugodt. Shya felé néz zavartan.*
-Ö… semmi gond, csak hallottam valamit, de nyilván csak… a szél.
*Zavarosra sikerül a mondat is, de mosolyt vesz elő a kalapból, hogy megnyugtassa vele a lányt, hogy semmi baj, pedig erről maga sincs meggyőződve. Nem először hallja ezt a hangot, de idáig csak álmában volt jelen, ébren azelőtt soha nem hallotta.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:54:49
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:54:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Shyahar látja, hogy Morf, bár a téma nem éppen kedvére való, azért végiggondolja a dolgot. Így talán, hogy mindketten megnyugodtak kicsit, könnyebb, és végtére is egy elég fontos dologról van szó. Eddig nem beszéltek arról, hogy mi tartja őket egymás mellett. Nem voltak többek, mint két ember, akiket véletlenül egymás mellé sodort az élet, de valójában még nem volt köztük semmi kötelék. Illetve, igazán erős kötelék nem. Némi vonzódás, valami kapcsolat, ami jobb, mint a magány. Bajtársiasság a munkában.
De talán már több ez, egyfajta barátság. Vonzalom is.
Shyahar sosem engedné a csókokat, ha nem vonzódna a férfihoz.
De a kétszavas válasz, amit a lány kap, szorosabbra formálja ezt a köteléket. Még nem tudja mennyi időre, azt sem, hogy milyen mértékben, de egyelőre ezen nem is akar gondolkodni.
Picit megszorítja Morf ujjait, óvatosan elmosolyodik, aztán csak a szeme sarkából figyeli a férfit, ahogy egymás mellett lépkednek, a tisztást elhagyva, a folyópartra tartva.*
– Végtére is nem is annyira a hideg, mert az kibírható… inkább csak az idő. De most már tényleg kíváncsi lettem a kedvenc helyedre.
*Valójában nem bánja, hogy annyira közel sincs a hely, ahova tartanak, az egy kőhajításnyira féle leírás biztosan nem illene rá. De miért is tenné szóvá, mikor jó érzés, ahogy kéz a kézben sétálnak?
Shyahar időnként a szeme sarkából Morfiuszra pillant. Az előbbiek után nincs ellenére a csend, főleg, mert nem kínos, feszült hallgatásként éli meg. Ugyanakkor nem tudja nem észrevenni, hogy Morf kezdeti mosolya elhalványodik, és ahogy közelednek a parthoz, úgy válik egyre töprengőbbé az arckifejezése. Legalábbis Shyahar így értelmezi azt a kis függőleges vonást, amit a két szemöldöke között vesz észre.*
– Rendben.
*Elindul Morf mellett, és magában somolyog. Két okból is.*
~A kedvenc részed ugye? Az amerre még nem voltál…~
*Észreveszi persze a megtorpanást is, és hogy végül a férfi másfelé indul vele, mint ahova automatikusan ment volna, de nem bánja. Gyanítja Morf más lányokat is lehozott már a partra, de nem akar rákérdezni, most egészen biztosan nem.
Így is egy sziklás részhez jutnak, ami talán kicsit kisebb, mint az előző, de kissé nehezebben közelíthető meg, a folyó kanyarulatát őrzi.*
– Szerintem ezért van itt ez a kanyar. Sokszor gondolkodtam már rajta, de mindig erre jutok *szólal meg Shya, ahogy felérnek egy kisebb, két irányból is rejtett sziklakiszögelésre, és Morfiusz felé fordul mosolyogva* Most hideg a víz az úszáshoz *teszi hozzá.* Legalábbis itt a folyóban nem szívesen mártóznék most meg. Nem úgy, mint nyáron *folytatja.* Kész szerencse, hogy egyszer sem lestél ki.
*Az utolsó mondat után pajkos mosollyal néz a férfira, majd leül a szikla szélére, és helyet mutat maga mellett, remélve, hogy Morf is letelepszik.*
– Ez tényleg jó hely, nem? Védve kicsit a széltől, meg fentről csak úgy nem látni ide…
//Morfiusz//
*Shyahar látja, hogy Morf, bár a téma nem éppen kedvére való, azért végiggondolja a dolgot. Így talán, hogy mindketten megnyugodtak kicsit, könnyebb, és végtére is egy elég fontos dologról van szó. Eddig nem beszéltek arról, hogy mi tartja őket egymás mellett. Nem voltak többek, mint két ember, akiket véletlenül egymás mellé sodort az élet, de valójában még nem volt köztük semmi kötelék. Illetve, igazán erős kötelék nem. Némi vonzódás, valami kapcsolat, ami jobb, mint a magány. Bajtársiasság a munkában.
De talán már több ez, egyfajta barátság. Vonzalom is.
Shyahar sosem engedné a csókokat, ha nem vonzódna a férfihoz.
De a kétszavas válasz, amit a lány kap, szorosabbra formálja ezt a köteléket. Még nem tudja mennyi időre, azt sem, hogy milyen mértékben, de egyelőre ezen nem is akar gondolkodni.
Picit megszorítja Morf ujjait, óvatosan elmosolyodik, aztán csak a szeme sarkából figyeli a férfit, ahogy egymás mellett lépkednek, a tisztást elhagyva, a folyópartra tartva.*
– Végtére is nem is annyira a hideg, mert az kibírható… inkább csak az idő. De most már tényleg kíváncsi lettem a kedvenc helyedre.
*Valójában nem bánja, hogy annyira közel sincs a hely, ahova tartanak, az egy kőhajításnyira féle leírás biztosan nem illene rá. De miért is tenné szóvá, mikor jó érzés, ahogy kéz a kézben sétálnak?
Shyahar időnként a szeme sarkából Morfiuszra pillant. Az előbbiek után nincs ellenére a csend, főleg, mert nem kínos, feszült hallgatásként éli meg. Ugyanakkor nem tudja nem észrevenni, hogy Morf kezdeti mosolya elhalványodik, és ahogy közelednek a parthoz, úgy válik egyre töprengőbbé az arckifejezése. Legalábbis Shyahar így értelmezi azt a kis függőleges vonást, amit a két szemöldöke között vesz észre.*
– Rendben.
*Elindul Morf mellett, és magában somolyog. Két okból is.*
~A kedvenc részed ugye? Az amerre még nem voltál…~
*Észreveszi persze a megtorpanást is, és hogy végül a férfi másfelé indul vele, mint ahova automatikusan ment volna, de nem bánja. Gyanítja Morf más lányokat is lehozott már a partra, de nem akar rákérdezni, most egészen biztosan nem.
Így is egy sziklás részhez jutnak, ami talán kicsit kisebb, mint az előző, de kissé nehezebben közelíthető meg, a folyó kanyarulatát őrzi.*
– Szerintem ezért van itt ez a kanyar. Sokszor gondolkodtam már rajta, de mindig erre jutok *szólal meg Shya, ahogy felérnek egy kisebb, két irányból is rejtett sziklakiszögelésre, és Morfiusz felé fordul mosolyogva* Most hideg a víz az úszáshoz *teszi hozzá.* Legalábbis itt a folyóban nem szívesen mártóznék most meg. Nem úgy, mint nyáron *folytatja.* Kész szerencse, hogy egyszer sem lestél ki.
*Az utolsó mondat után pajkos mosollyal néz a férfira, majd leül a szikla szélére, és helyet mutat maga mellett, remélve, hogy Morf is letelepszik.*
– Ez tényleg jó hely, nem? Védve kicsit a széltől, meg fentről csak úgy nem látni ide…
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-03 12:02:20
Üzenet elküldve: 2016-01-03 12:02:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Megforgatja a szemeit gondolatban. Nem tudja miért kell annyit beszélniük arról ki, kinek van és mikor. Fizikailag sincs senki más a közelben, akkor meg minek arról beszélni, hogy senki nincs a kis verében kívül. Ez tiszta sor. Megnyugodott és úgy látszik Shya is rendben van a csók után, amit tényleg vigasztalásnak szánt és persze bizonyságul, hogy valóban nem mellé beszélt mikor azt mondta tetszik neki.*
-Igaz persze.
*Hagyja rá, mert egyszerűen nem akarja ezt tovább taglalni. Shya és ő és kész, minek erről még beszélni. Szerencsére a lány nem akar az erdőben tekeregni tovább. Ami azt illeti örül, hogy végül is a folyó felé indulnak meg.*
~Na persze, beszélhetek csak nehogy már rosszkor és más nőkről. Értem én, jobb, ha befogom a számat.~
*Magában jól szórakozik a magyarázkodáson, ami korrigálná az előbbi neheztelést. Így utólag már tudja, hogy nem szerencsés egy rendes lánnyal más lányokról beszélni még emlék szinten sem. A ledéreket ez nem annyira zavarta a közelében, legfeljebb az érdekelte őket, hogy jobbak e, a másiknál. Ha azt találta volna mondani egy ilyen kérdésre, hogy nem a múltkori vörös jobb volt, hát elátkozták volna egy éltre. Most megint tanult valamit. Shyának egy szót sem a többiről, akárhogy bizonygatja, hogy nem zavarja.*
~Az időzítés, na persze. Mikor lehet ezt jókor időzíteni, na ne mesélj már nekem, jobb, ha nem tudsz a többiről és kész.~
*Mosolyogva indul meg és csak bólint.*
-Annyira nincs messze, gyere!
*Közel sincsen, ez hamar kiderül. Kézen fogva vezeti a lányt még el nem érik a folyót. Közben gondosan kerüli a témát a gyöngyhajúról és minden más nőről is, akivel valaha ott járt. Leérve meglátja hamar a sziklás részt, ahol Mynával volt legutóbb. Már el is indulna arra, de meggondolja magát. Ha Shya rákérdez miért is olyan jó az a hely, akkor megint csak taglalnia, vagy kegyesen hazudnia kéne neki. Egyszerűbb, ha arra viszi amerre még nem volt senkivel. Végigjáratja a szemét a parton, aztán egy kisebb sziklás rész felé indul meg vele, ahol a folyó kanyarodik.*
-Na itt is vagyunk. Most menjünk, arrafelé.
*Mutat a sziklás rész felé.*
-Arra még nem voltam.
*A kedvenc helye felé nem akar menni, inkább az ellenkező irányba tereli Shyát is. Előre közölte vele, hogy nem volt még arra, hogy a sok kérdést ami érkezni szokott tőle már előre bebiztosítsa. Elégedett mosollyal nézi a vizet, ami tudomást sem véve a világban történtekről csak hömpölyög a szokott módon. A látvány ugyanolyan megnyugtatóan hat rá, mint mindig, mikor erre jár.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.03 12:27:38
//Shyahar//
*Megforgatja a szemeit gondolatban. Nem tudja miért kell annyit beszélniük arról ki, kinek van és mikor. Fizikailag sincs senki más a közelben, akkor meg minek arról beszélni, hogy senki nincs a kis verében kívül. Ez tiszta sor. Megnyugodott és úgy látszik Shya is rendben van a csók után, amit tényleg vigasztalásnak szánt és persze bizonyságul, hogy valóban nem mellé beszélt mikor azt mondta tetszik neki.*
-Igaz persze.
*Hagyja rá, mert egyszerűen nem akarja ezt tovább taglalni. Shya és ő és kész, minek erről még beszélni. Szerencsére a lány nem akar az erdőben tekeregni tovább. Ami azt illeti örül, hogy végül is a folyó felé indulnak meg.*
~Na persze, beszélhetek csak nehogy már rosszkor és más nőkről. Értem én, jobb, ha befogom a számat.~
*Magában jól szórakozik a magyarázkodáson, ami korrigálná az előbbi neheztelést. Így utólag már tudja, hogy nem szerencsés egy rendes lánnyal más lányokról beszélni még emlék szinten sem. A ledéreket ez nem annyira zavarta a közelében, legfeljebb az érdekelte őket, hogy jobbak e, a másiknál. Ha azt találta volna mondani egy ilyen kérdésre, hogy nem a múltkori vörös jobb volt, hát elátkozták volna egy éltre. Most megint tanult valamit. Shyának egy szót sem a többiről, akárhogy bizonygatja, hogy nem zavarja.*
~Az időzítés, na persze. Mikor lehet ezt jókor időzíteni, na ne mesélj már nekem, jobb, ha nem tudsz a többiről és kész.~
*Mosolyogva indul meg és csak bólint.*
-Annyira nincs messze, gyere!
*Közel sincsen, ez hamar kiderül. Kézen fogva vezeti a lányt még el nem érik a folyót. Közben gondosan kerüli a témát a gyöngyhajúról és minden más nőről is, akivel valaha ott járt. Leérve meglátja hamar a sziklás részt, ahol Mynával volt legutóbb. Már el is indulna arra, de meggondolja magát. Ha Shya rákérdez miért is olyan jó az a hely, akkor megint csak taglalnia, vagy kegyesen hazudnia kéne neki. Egyszerűbb, ha arra viszi amerre még nem volt senkivel. Végigjáratja a szemét a parton, aztán egy kisebb sziklás rész felé indul meg vele, ahol a folyó kanyarodik.*
-Na itt is vagyunk. Most menjünk, arrafelé.
*Mutat a sziklás rész felé.*
-Arra még nem voltam.
*A kedvenc helye felé nem akar menni, inkább az ellenkező irányba tereli Shyát is. Előre közölte vele, hogy nem volt még arra, hogy a sok kérdést ami érkezni szokott tőle már előre bebiztosítsa. Elégedett mosollyal nézi a vizet, ami tudomást sem véve a világban történtekről csak hömpölyög a szokott módon. A látvány ugyanolyan megnyugtatóan hat rá, mint mindig, mikor erre jár.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.03 12:27:38
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:14:45
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:14:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
*A folyópartot elérve nagyott szusszan. Végre. Hosszú volt az út, hajón meg még hosszabbnak tűnt. Órákig nem csinált mást, mint bambult ki a fejéből, figyelte a fodrozódó vizet, az elsuhanó tájat. Ha azt mondja, hogy unalmas volt, akkor nagyon enyhén fogalmazott, főleg azok után, ami az elmúlt pár napban történt.
Amint kikötnek, elköszön a legénységtől, fejet hajt a kapitánynak, és már lenn is van, a szárazföldön. Nincs sok ideje, sietnie kell a városba. Még annak idején, mielőtt elment volna a kikötőbe lefoglaltatott magának egy szobát, illene odaérnie a megadott időpontra. Vagyis napnyugtáig van ideje, hogy birtokba vegye a szobát. Ha elég gyorsan megy, akkor még a barakkot is útba tudja ejteni, ahol levezetheti a felgyülemlett feszültséget.*
Amint kikötnek, elköszön a legénységtől, fejet hajt a kapitánynak, és már lenn is van, a szárazföldön. Nincs sok ideje, sietnie kell a városba. Még annak idején, mielőtt elment volna a kikötőbe lefoglaltatott magának egy szobát, illene odaérnie a megadott időpontra. Vagyis napnyugtáig van ideje, hogy birtokba vegye a szobát. Ha elég gyorsan megy, akkor még a barakkot is útba tudja ejteni, ahol levezetheti a felgyülemlett feszültséget.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-31 16:13:58
Üzenet elküldve: 2015-12-31 16:13:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
*Olyv elhagyja az erdei tisztást, ahol kellemesen elidőzött és megpihent, hogy új erővel láthasson munkának. A város nagyrésze meg ismeretlen neki, de ezt orvosolni igyekszik. Ezert elhatározza, hogy ameddig a munka meg nem szólítja kemeny szívét, addig zarándoklaton jár kel majd a környéken. Mit van mit tenni a következő állomás az a hatalmas folyó, amely messze északról ered és egészen a tengerig tart. Északot nem ismeri, de számtalan mesén keresztül kapott már hírt az ottani életről. Amit eddig hallott azok leginkább legendás barbártörzsekről hatalmas állatokról vagy épp vérszomjas farkasokról szóltak. A doktor ezért mindig úgy gondolt erre mint valami barbár és visszamaradott térségre, amelyet jobb elkerülni. Habár meg kell vallani, hogy az egészben van némi romantika, mivel ez az egész egy kívülállóktól elzárt világ, mely csak azoknak nyitja meg kapuját akik képesek tisztelni és túlélni. A doktor azonban közel sem ilyen ember, ő kedveli ha a dolgok a legkönnyebben haladnak és semmiért sem kell igazán megkűzdenie. Ennek okán ő az elsők között lenne aki elhullik az észak kegyetlen vidékén. Nem is áltatja magát azzal, hogy tovább merengjen ezen, mivel amúgy is hidegre fordult az idő. A folyóparton ácsorgás pedig nem egy életbiztosítás. A gondolatsor végén tekintetét északról dél felé fordítja, majd elindul.
A távolban már látni véli a híres templom tornyait, amelyekről az itteniek ódákat zengtek. A mágia oktatás fellegvára, amelyet a világ egyik legnagyobb tudásu mágusa vezeti. Ennek ellenére a doktort nem hozza annyira lázba az egész, holott lenne mit tanulnia és lennének érdekes praktikák, melyeket el lehetne lesni az ott tanítóktól.* ~Esetleg megfontolandó, hogy odamenjek és meglessem mit is kell ahhoz tennem, hogy tudhassak, hogy sokat tudhassak.~ *Az ötlet lelkesítően kezd hatni a doktorra és egy csöppet bele is lovalja magát. A folyópart tehát mit sem jelentett számára, de annyi bizonyos, hogy építő gondolatk ébredtek benne. Emellett a egy kis elmélkedésre is ad lehetőséget ez a folyóparti túra. A munka amely oly nagyon lebilincseli idejét és elveszi mjnden percét most enyhülni látszik. Azonban valahogy mindig ide jut, minden új ötlet a munkához vezet. Habár ezen bánkódni nem szokott.*
*Olyv elhagyja az erdei tisztást, ahol kellemesen elidőzött és megpihent, hogy új erővel láthasson munkának. A város nagyrésze meg ismeretlen neki, de ezt orvosolni igyekszik. Ezert elhatározza, hogy ameddig a munka meg nem szólítja kemeny szívét, addig zarándoklaton jár kel majd a környéken. Mit van mit tenni a következő állomás az a hatalmas folyó, amely messze északról ered és egészen a tengerig tart. Északot nem ismeri, de számtalan mesén keresztül kapott már hírt az ottani életről. Amit eddig hallott azok leginkább legendás barbártörzsekről hatalmas állatokról vagy épp vérszomjas farkasokról szóltak. A doktor ezért mindig úgy gondolt erre mint valami barbár és visszamaradott térségre, amelyet jobb elkerülni. Habár meg kell vallani, hogy az egészben van némi romantika, mivel ez az egész egy kívülállóktól elzárt világ, mely csak azoknak nyitja meg kapuját akik képesek tisztelni és túlélni. A doktor azonban közel sem ilyen ember, ő kedveli ha a dolgok a legkönnyebben haladnak és semmiért sem kell igazán megkűzdenie. Ennek okán ő az elsők között lenne aki elhullik az észak kegyetlen vidékén. Nem is áltatja magát azzal, hogy tovább merengjen ezen, mivel amúgy is hidegre fordult az idő. A folyóparton ácsorgás pedig nem egy életbiztosítás. A gondolatsor végén tekintetét északról dél felé fordítja, majd elindul.
A távolban már látni véli a híres templom tornyait, amelyekről az itteniek ódákat zengtek. A mágia oktatás fellegvára, amelyet a világ egyik legnagyobb tudásu mágusa vezeti. Ennek ellenére a doktort nem hozza annyira lázba az egész, holott lenne mit tanulnia és lennének érdekes praktikák, melyeket el lehetne lesni az ott tanítóktól.* ~Esetleg megfontolandó, hogy odamenjek és meglessem mit is kell ahhoz tennem, hogy tudhassak, hogy sokat tudhassak.~ *Az ötlet lelkesítően kezd hatni a doktorra és egy csöppet bele is lovalja magát. A folyópart tehát mit sem jelentett számára, de annyi bizonyos, hogy építő gondolatk ébredtek benne. Emellett a egy kis elmélkedésre is ad lehetőséget ez a folyóparti túra. A munka amely oly nagyon lebilincseli idejét és elveszi mjnden percét most enyhülni látszik. Azonban valahogy mindig ide jut, minden új ötlet a munkához vezet. Habár ezen bánkódni nem szokott.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-22 20:59:55
Üzenet elküldve: 2015-12-22 20:59:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Karon megérkezik. Leveszi maszkját, ingét, fegyvereit. Egyedül a gatyáját hagyja magán, mert csak egy gyors felsőtesti mosakodásra jött. Mikor végez elkezdi bámulni a folyóparton mosakodó parasztokat. Szereti ezt a sürgés-forgást, nem érti miért hagyta ezt ki egy teljes évig. ~ Karon te tökfej! ~ Elmosolyodik ezen a gondolaton. Ekkor egy paraszt hátulról meglöki. Karon majdnem a folyóba pottyan. De még az utolsó pillanatban megtartja magát és ezzel a lendülettel be is húz a részeg parasztnak. Fegyverét felveszi és a férfi nyakához tartja. A paraszt a rémülettől szólni sem tud. Ekkor Karon ekkor felemeli kardját és lecsap, de csak annyira, hogy egy jól látható vágást ejtsen. A paraszt, a kínálkozó alkalmat kihasználva, elfut. Erdőlakó gúnyos vigyorral az arcán integet neki.*
-Így gondold meg kibe kötsz bele! Részegek. *azzal indul tovább.*
-Így gondold meg kibe kötsz bele! Részegek. *azzal indul tovább.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:17:10
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:17:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét elhagyja Artheniort, igaz, most csak egy rövid útra szánta rá magát. Lovával sebes iramot diktál, mellettük pedig ott lohol a kölyök, aki már egészen szépen megnőtt, mióta az elf mellett van. Persze amíg a farkaskutya kölyök eléri teljes, kifejlett méretét, még van idő, de megerősödött, és az alapos nevelésnek hála remek, hű társa lett a lánynak.
Ám azt is észre kellett venie, hogy a figyelme megoszlásának megvan az ára. Két kedvence többnyire engedelmeskedik, de van, hogy Mogyi már fittyet hány a hozzá intézett szavakra, ezt pedig eltanulta tőle a kis blöki is. Szerencsére az ilyen pillanatok nem túl gyakoriak, de elég csak egyszer rossz pillanatban megmakacsolniuk valamelyiküknek, és máris megtörtént a baj. Azonban ezen egyelőre nem fő a feje, hiszen bőven akad elég más probléma, ami megfájdíthatja azt.*
Ám azt is észre kellett venie, hogy a figyelme megoszlásának megvan az ára. Két kedvence többnyire engedelmeskedik, de van, hogy Mogyi már fittyet hány a hozzá intézett szavakra, ezt pedig eltanulta tőle a kis blöki is. Szerencsére az ilyen pillanatok nem túl gyakoriak, de elég csak egyszer rossz pillanatban megmakacsolniuk valamelyiküknek, és máris megtörtént a baj. Azonban ezen egyelőre nem fő a feje, hiszen bőven akad elég más probléma, ami megfájdíthatja azt.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-19 17:03:12
Üzenet elküldve: 2015-12-19 17:03:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Diadalmas vég//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Apró kis hümmentésekkel fejezi ki látszólagos egyetértését és sajnálatát amiatt, hogy még nem hallott a nyámnyila alak bizonyára messze földön visszhangot keltő, dicső nevéről, közben pedig óvatosan az arcához emeli törékeny kacsóját, hogy a füle mögé tűrhessen egy elkanászodott, tejfel szőke tincset, nem egyéb célból persze, minthogy kifejezze a nem létező zavarát. Bár az orcáira pírt nem tud kényszerből varázsolni, azonban a sűrűn ülő szempilláit lesüti a gyengére sikeredett bók nyomán, mintha életében szebbet nem hallott volna.*
- Ugyan, kérem, egészen zavarba hoz... *Jegyzi meg csöndesen, szépen ívelt ajkaira visszafogott kis mosolyt kanyarintva, majd ugyebár kezét nyújtja a csókra, melynek amatőr mivolta undorba taszítja a szemnek tetsző porhüvelyben lappangó rémséget. Nehezen tudja megállni, hogy ne rántsa el rögtön a kacsóját, amint puha bőréhez illetlenül hozzáérnek a férfi ajkai, azonban kénytelen erőt venni magán egy magasabb s számára nemesebb cél érdekében. Amúgy is, mindez csupán néhány rövidke momentum, ha ennyi türelme sem adatna meg, már rég nem taposná Lanawin földjeit.*
- Esetleg Ön lát valami ékszernek érdemeset? *Érdeklődi meg, amint tekintetét Doriano úr pillantása után engedi, le, a folyó tiszta vizére, mely fölött egyre sűrűbben gomolyog a ködpára. Itt-ott már egészen tejfelszerű, olyan, amelyben bárki könnyeden elveszne.
~Sajnálatos a drága uraság is e sorsa fog jutni... Meg fog szakadni érte a szívem. Vagy inkább az övé.~
Tűnődik, a gondolatai között gúnyos hangnemben biztosítva magát közelgő szórakozásról, ám előtte még kénytelen végighallgatni a férfi nevetséges kitalációját. S míg magában fújtat, bosszankodik, addig kívülről egészen elborzadt ábrázattal adózik Viin történetének, egyszer a mellkasához is kapva, mintha át tudná érezni a viszontagságokat, melyeken keresztülment az uraság.*
- Ó, micsoda borzalom! Egyeseknek ma már semmit sem mond a tisztelet... *Csóválja meg a fejét rosszallóan, majd ahogy a férfi közelebb araszol hozzá, úgy ő is hozzátesz néhány aprócska lépéssel a közöttük lévő távolság igen jelentéktelen mértékűre redukálásában.* Maga igazán nemes lelkű, Doriano úr... *Suttogja ámulattal, amint kristályosan tiszta tekintetével felváltva figyeli a férfi szemeit, s közben bátorkodik a kezeit is a piperkőc mellkasára simítani, hogy onnét tovább araszolhassanak ujjai Viin felkarjaira.*
- Én sem kívánom magunkat mindennapos történetekkel untatni. Engedje meg, hogy sajnálatomat fejezzem ki, amiért eddig még nem hallottam dicső nevéről, s hogy csókommal adózhassak nagyszerű tettei előtt. *Mosolyodik el gyengéden, igyekezve némi zavart is csepegtetni az arcvonásaiba, és amennyiben a halandó sem retten meg a közeledésétől, úgy az orcájához hajol, hogy gyengéden a bőréhez érinthesse puha, a téli hőmérséklettől kissé talán meghűlt ajkait. Bár a csók leheletnyi, hosszan ott tartja a száját, mintha képtelen lenne elszakadni a hímnemű minden asszonyt megszédítő kisugárzásától, valójában azonban élteti az eleven hús érzését.
A vadászat spontaneitásának adózva végül hagyja elválni egymástól az ajkait - melyek továbbra is az ember arcát cirógatják -, de a kedveskedéssel hamar felhagy. Eleinte még gyengéden, aztán egyre erőteljesebben vájja a fogait a férfi bőrébe, addig pedig meg sem akar állni, amíg ki nem metsz egy csinos darabot a bájgúnár ábrázatából. Közben igyekszik erősen fogni a karjainál, noha az izomereje sosem volt eget rengető, ám ezt ellensúlyozandó, hagyja előbújni a karmait, melyeket nem restell a szükség pillanatában az áldozata húsába meríteni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Apró kis hümmentésekkel fejezi ki látszólagos egyetértését és sajnálatát amiatt, hogy még nem hallott a nyámnyila alak bizonyára messze földön visszhangot keltő, dicső nevéről, közben pedig óvatosan az arcához emeli törékeny kacsóját, hogy a füle mögé tűrhessen egy elkanászodott, tejfel szőke tincset, nem egyéb célból persze, minthogy kifejezze a nem létező zavarát. Bár az orcáira pírt nem tud kényszerből varázsolni, azonban a sűrűn ülő szempilláit lesüti a gyengére sikeredett bók nyomán, mintha életében szebbet nem hallott volna.*
- Ugyan, kérem, egészen zavarba hoz... *Jegyzi meg csöndesen, szépen ívelt ajkaira visszafogott kis mosolyt kanyarintva, majd ugyebár kezét nyújtja a csókra, melynek amatőr mivolta undorba taszítja a szemnek tetsző porhüvelyben lappangó rémséget. Nehezen tudja megállni, hogy ne rántsa el rögtön a kacsóját, amint puha bőréhez illetlenül hozzáérnek a férfi ajkai, azonban kénytelen erőt venni magán egy magasabb s számára nemesebb cél érdekében. Amúgy is, mindez csupán néhány rövidke momentum, ha ennyi türelme sem adatna meg, már rég nem taposná Lanawin földjeit.*
- Esetleg Ön lát valami ékszernek érdemeset? *Érdeklődi meg, amint tekintetét Doriano úr pillantása után engedi, le, a folyó tiszta vizére, mely fölött egyre sűrűbben gomolyog a ködpára. Itt-ott már egészen tejfelszerű, olyan, amelyben bárki könnyeden elveszne.
~Sajnálatos a drága uraság is e sorsa fog jutni... Meg fog szakadni érte a szívem. Vagy inkább az övé.~
Tűnődik, a gondolatai között gúnyos hangnemben biztosítva magát közelgő szórakozásról, ám előtte még kénytelen végighallgatni a férfi nevetséges kitalációját. S míg magában fújtat, bosszankodik, addig kívülről egészen elborzadt ábrázattal adózik Viin történetének, egyszer a mellkasához is kapva, mintha át tudná érezni a viszontagságokat, melyeken keresztülment az uraság.*
- Ó, micsoda borzalom! Egyeseknek ma már semmit sem mond a tisztelet... *Csóválja meg a fejét rosszallóan, majd ahogy a férfi közelebb araszol hozzá, úgy ő is hozzátesz néhány aprócska lépéssel a közöttük lévő távolság igen jelentéktelen mértékűre redukálásában.* Maga igazán nemes lelkű, Doriano úr... *Suttogja ámulattal, amint kristályosan tiszta tekintetével felváltva figyeli a férfi szemeit, s közben bátorkodik a kezeit is a piperkőc mellkasára simítani, hogy onnét tovább araszolhassanak ujjai Viin felkarjaira.*
- Én sem kívánom magunkat mindennapos történetekkel untatni. Engedje meg, hogy sajnálatomat fejezzem ki, amiért eddig még nem hallottam dicső nevéről, s hogy csókommal adózhassak nagyszerű tettei előtt. *Mosolyodik el gyengéden, igyekezve némi zavart is csepegtetni az arcvonásaiba, és amennyiben a halandó sem retten meg a közeledésétől, úgy az orcájához hajol, hogy gyengéden a bőréhez érinthesse puha, a téli hőmérséklettől kissé talán meghűlt ajkait. Bár a csók leheletnyi, hosszan ott tartja a száját, mintha képtelen lenne elszakadni a hímnemű minden asszonyt megszédítő kisugárzásától, valójában azonban élteti az eleven hús érzését.
A vadászat spontaneitásának adózva végül hagyja elválni egymástól az ajkait - melyek továbbra is az ember arcát cirógatják -, de a kedveskedéssel hamar felhagy. Eleinte még gyengéden, aztán egyre erőteljesebben vájja a fogait a férfi bőrébe, addig pedig meg sem akar állni, amíg ki nem metsz egy csinos darabot a bájgúnár ábrázatából. Közben igyekszik erősen fogni a karjainál, noha az izomereje sosem volt eget rengető, ám ezt ellensúlyozandó, hagyja előbújni a karmait, melyeket nem restell a szükség pillanatában az áldozata húsába meríteni.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-17 17:13:31
Üzenet elküldve: 2015-12-17 17:13:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Jó darabig várt a szobában, de senki sem tért vissza, így hát úgy döntött, inkább tovább áll. Nem mintha nem lenne még ideje itt ücsörögni, de semmi kedve egy ismeretlen ház emeleti szobájában tölteni a napot. S ezek szerint nem tartanak további igényt munkássága és tudására, úgyhogy feleslegesnek érzi, hogy maradjon. Csendben, lehetőleg mindenkit elkerülve távozott az épületből, majd a gazdagnegyedet, a templomot és a temetőt is maga mögött hagyva elhagyta a várost.
A folyó mentén indul útnak. Úti célja a kikötő, azon belül is a mágustorony. Régen járt már arra, szeretné kicsit felfrissíteni eddigi tanulmányait, és jobb dolga híján talán valami újat is elsajátíthat. Ugyan már kissé elszokott a napi több órás tanulástól és a bezárkózástól, hiszen az elmúlt napokat azzal a különös fickóval töltötte a fogadóban és a város különböző pontjain. Kellemes volt elszakadni az olvashatatlanná sárgult tekercsektől, de ideje visszazökkenni a régi kerékvágásba, amikor minden szabadidejét tanulással tölti.
Lassan halad a folyóparton. Hosszú lenne gyalog az út, egy hajót kell találnia, egy kapitányt, aki felvenné a fedélzetére és lehajózna vele egyenesen a kikötőig. Ha meg senki sem jár erre, esetleg nem hajlandóak felvenni, akkor bizony a két vékony lábán kell megtennie az utat. De úgy tűnik, szerencséje van. Egy kisebb méretű vitorlás jelenik meg a kanyarban, fedélzetén két fiatal matrózzal. Nagyot ugorva int a férfiak felé.*
-Uraim, kérem! El tudnának vinni egy darabon?
A folyó mentén indul útnak. Úti célja a kikötő, azon belül is a mágustorony. Régen járt már arra, szeretné kicsit felfrissíteni eddigi tanulmányait, és jobb dolga híján talán valami újat is elsajátíthat. Ugyan már kissé elszokott a napi több órás tanulástól és a bezárkózástól, hiszen az elmúlt napokat azzal a különös fickóval töltötte a fogadóban és a város különböző pontjain. Kellemes volt elszakadni az olvashatatlanná sárgult tekercsektől, de ideje visszazökkenni a régi kerékvágásba, amikor minden szabadidejét tanulással tölti.
Lassan halad a folyóparton. Hosszú lenne gyalog az út, egy hajót kell találnia, egy kapitányt, aki felvenné a fedélzetére és lehajózna vele egyenesen a kikötőig. Ha meg senki sem jár erre, esetleg nem hajlandóak felvenni, akkor bizony a két vékony lábán kell megtennie az utat. De úgy tűnik, szerencséje van. Egy kisebb méretű vitorlás jelenik meg a kanyarban, fedélzetén két fiatal matrózzal. Nagyot ugorva int a férfiak felé.*
-Uraim, kérem! El tudnának vinni egy darabon?
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-16 16:55:50
Üzenet elküldve: 2015-12-16 16:55:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Napok telnek el békés nyugalomban, amíg a nőstény végül döntésre jut, s végig gondolja, mit is kell tennie. Ekkor összeszedi holmiját, majd egy lovat bérel, mert nem szeretne kutyagolni. A kikötő nincs túl közel, gyalog jó pár nap. De lóháton egész jól megközelíthető. Ezúttal a folyó partját választja és nem az ösvényt. Talán azért ezt az utat, mert nem zsúfolt, nem ütközik minduntalan karavánokba és utazókba. Egy szóval, magányra vágyik még egy kicsit, mert úgy érzi, a közeljövőben nem lesz erre módja. Főleg, ha valóban belevág terve megvalósításába.
Így aztán magányos lovasként halad délnek, nyergén utazózsákjával, aránylag melegen öltözködve. Köpenye eltakarja egyéb ruházatát, fegyvereit is.*
Így aztán magányos lovasként halad délnek, nyergén utazózsákjával, aránylag melegen öltözködve. Köpenye eltakarja egyéb ruházatát, fegyvereit is.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:26:54
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:26:54
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Első útja a folyópartra veti, mert hát hova máshová mehetne, nem tudja Jezabiel otthon van e vagy sem, de amúgy is a táskájában cipeli minden kincsét és cuccát, nem nagyon akarta otthagyni a kúriában, mert ki tudja mikor lehet bármire is szüksége és csak úgy nem fogják beengedni a gnóm lány szobájába.
A vallatót és zárkasort maga mögött hagyva egyből megy arcot mosni a folyóhoz és a kezét is, ki tudja ki és miféle fogdosta ott előtte a rácsot és ült a padon. Tudja, hogy mihamarabb el kell húznia a csíkot innen, hiszen még egyszer nem ússza meg ilyen egyszerűen a börtönt, amihez nincs sok kedve.*
A vallatót és zárkasort maga mögött hagyva egyből megy arcot mosni a folyóhoz és a kezét is, ki tudja ki és miféle fogdosta ott előtte a rácsot és ült a padon. Tudja, hogy mihamarabb el kell húznia a csíkot innen, hiszen még egyszer nem ússza meg ilyen egyszerűen a börtönt, amihez nincs sok kedve.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:20:19
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:20:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*A piactéren gyorsan megvásárol mindent, amire csak szüksége van, és már indul is tovább nyomban.
Kivételesen nem abba az irányba indul, amerre általában szokott.
A kovácsműhelyen keresztül - ahol megnézi, van e bármi újdonság, amire esetleg valaha szüksége lehet - veszi be magát az Artheniori erdőbe, és a tisztáson átvágva éri el a folyópartot. Itt alig fél órát kell várnia szerencsére a következő hajó indulásáig, és máris a kikötő felé veszik az irányt.
Addigra már a nap is feljebb kúszik az égen a horizonttól. Gyorsan kell majd haladnia, hogy idejében a toronyhoz érjen.
Reméli, hogy mindent szerencsésen és hamar letudhat majd, mielőtt a veszedelem eléri ezt a vidéket is.*
Kivételesen nem abba az irányba indul, amerre általában szokott.
A kovácsműhelyen keresztül - ahol megnézi, van e bármi újdonság, amire esetleg valaha szüksége lehet - veszi be magát az Artheniori erdőbe, és a tisztáson átvágva éri el a folyópartot. Itt alig fél órát kell várnia szerencsére a következő hajó indulásáig, és máris a kikötő felé veszik az irányt.
Addigra már a nap is feljebb kúszik az égen a horizonttól. Gyorsan kell majd haladnia, hogy idejében a toronyhoz érjen.
Reméli, hogy mindent szerencsésen és hamar letudhat majd, mielőtt a veszedelem eléri ezt a vidéket is.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-12 17:58:30
Üzenet elküldve: 2015-12-12 17:58:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A csodás folyópart. A változás és az álandóság gyönyörkedtető szinbóluma. Ezen nagyszerű természeti képződmény ismételten új gondolatokat ébreszt a kis gnómban. Eltűnődik a természet alkotásán és a folyópart egyszerű halászain, akik ebben a nagy hidegben is az életüket kockáztatva gondoskodnak családjuk mindennapi betevő falatjáról.* ~ Ha jobban belegondolok abba amin a temetőben elmélkedtem, akkor az itt látott odaadó halászok egyszerű önfeláldozása sokkalta elfogadhatóbb. Hogy miért is? Talán azért, mert őszinte. És azért mert nem hiábavaló! Mint az arrogáns mágus tanoncok a templomban, akik mind azt hiszik a világ legnagyobb tudását birtokolják és ehelyett pusztán ostoba bábok az okosak és hatalmasok kezében. A halász törekvése egyszerű nem elmés, de tiszta. Szándéka a családja eltartása akár az élete árán is. Egyszóval! Világos a cselekedet alanya és tárgya. Az élet nem is lehetne ennél természetesebb és céltudatosabb. ~ *Abbahagyja a sétát, mert észrevesz egy kivágott fatönköt. Odasiet, hogy leüljön rá. Amikor kényelmesen elhelyezkedik folytatja filozofálását.*
*A csodás folyópart. A változás és az álandóság gyönyörkedtető szinbóluma. Ezen nagyszerű természeti képződmény ismételten új gondolatokat ébreszt a kis gnómban. Eltűnődik a természet alkotásán és a folyópart egyszerű halászain, akik ebben a nagy hidegben is az életüket kockáztatva gondoskodnak családjuk mindennapi betevő falatjáról.* ~ Ha jobban belegondolok abba amin a temetőben elmélkedtem, akkor az itt látott odaadó halászok egyszerű önfeláldozása sokkalta elfogadhatóbb. Hogy miért is? Talán azért, mert őszinte. És azért mert nem hiábavaló! Mint az arrogáns mágus tanoncok a templomban, akik mind azt hiszik a világ legnagyobb tudását birtokolják és ehelyett pusztán ostoba bábok az okosak és hatalmasok kezében. A halász törekvése egyszerű nem elmés, de tiszta. Szándéka a családja eltartása akár az élete árán is. Egyszóval! Világos a cselekedet alanya és tárgya. Az élet nem is lehetne ennél természetesebb és céltudatosabb. ~ *Abbahagyja a sétát, mert észrevesz egy kivágott fatönköt. Odasiet, hogy leüljön rá. Amikor kényelmesen elhelyezkedik folytatja filozofálását.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:28:32
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:28:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A folyópartot is eléri, és végül egy újabb szituáció, kihívás elé néz. A fák és növényzet a leginkább ideillő elemek és ezért már majdnem olyan, mint egy erdő. Azonban a nagy különbség az, hogy a folyó közelsége megváltoztatja az erdei álcázás szabályait. Az alkalmazkodás érdekében a gyűjtögető leveti mindkét csuháját és a kezébe összegöngyöli. Nadrágjának szárát és ingének újait feltűri, de arcát még mindig eltakarja az erre a célra vart ingjének csuklyája. A cél, hogy a folyóhoz igyekvő mosó szolgának, vagy halásznak higgyék. Az álca be is válik, hiszen a folyóparton felbukkanó szolgák ügyet sem vetnek az idegenre, aki tulajdonképpen nem is tűnik annak, mivel mozgása, testtartása és szerény és alázatos mozdulatai hozzájuk teszi hasonlóvá.* ~ Működik An! Működik. Most már csak azt kell elérnem, hogy az egyikük mellé állok és elhitetem vele, hogy mosni vagyok itt. Ennek érdekében ellesem technikáját és megtanulom mozdulatait, hogy tökéletesítsem a láthatatlanságot. ~ *Kiválaszt egy szolgálót és figyelni kezdi. A szolga a folyóparton mossa a szennyest és egy teknőbe vizet gyűjt, majd elkezdi összedörzsölni a kosz rágta szöveteket. Egy másik nem messze tőle álló is hasonlóképpen tesz, de neki nincs teknője. Ő feltűrt nadrágban a vízben áll és mos. Valószínűleg nincs annyi pénze, hogy saját teknőre teljen. Ez a példa azonban pont jó lesz az elfnek, mivel neki sincs ilyen eszköze, de a feladatot végre kell hajtania.
Odasétál a folyóparthoz és a szürke kopottas ruháját a vízbe kicsit bemerészkedve mosni kezdi. Bő vizet mer a folyóból, majd összedörzsöli a szövetet pont, úgy ahogyan látja. A szolga alig áll tőle hat méterre és a megérkezése pillanatában rápillant egy rövid időre az elfre, de ez a körülötte való mozgásnak tudható be. A gyűjtögető szorgalmasan csinálja és végzi a műveletet szemmel tartva a mellette álló férfit. Ő azonban többet nem tekint rá. Alig telik el tíz perc és a szolga befejezi a mosást, majd szó nélkül távozik.
A terv beválik. Sikerül, hogy szolgává váljon és megtévessze a nap, mint nap itt dolgozó helyieket. Ezek sokat érő és mondó tapasztalatok, de ennél nagyobb kihívásra van szüksége. Ha tökéletes kaméleonná és arctalanná akar válni bonyolultabb szerepeket is vállalnia kell. Ezért bevillan számára, hogy visszatér a templomhoz, hogy egy szerzetest, vagy mágust alakítva tévesszen meg valakit, valakiket. A röpke gondolat azonban az is marad, és inkább folytatja városi körútját.*
Odasétál a folyóparthoz és a szürke kopottas ruháját a vízbe kicsit bemerészkedve mosni kezdi. Bő vizet mer a folyóból, majd összedörzsöli a szövetet pont, úgy ahogyan látja. A szolga alig áll tőle hat méterre és a megérkezése pillanatában rápillant egy rövid időre az elfre, de ez a körülötte való mozgásnak tudható be. A gyűjtögető szorgalmasan csinálja és végzi a műveletet szemmel tartva a mellette álló férfit. Ő azonban többet nem tekint rá. Alig telik el tíz perc és a szolga befejezi a mosást, majd szó nélkül távozik.
A terv beválik. Sikerül, hogy szolgává váljon és megtévessze a nap, mint nap itt dolgozó helyieket. Ezek sokat érő és mondó tapasztalatok, de ennél nagyobb kihívásra van szüksége. Ha tökéletes kaméleonná és arctalanná akar válni bonyolultabb szerepeket is vállalnia kell. Ezért bevillan számára, hogy visszatér a templomhoz, hogy egy szerzetest, vagy mágust alakítva tévesszen meg valakit, valakiket. A röpke gondolat azonban az is marad, és inkább folytatja városi körútját.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-09 14:59:39
Üzenet elküldve: 2015-12-09 14:59:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kissé lassú hajóval érkezik vissza a városba bár csak lehet számára volt ez lassú hiszen a tengerészeket elnézve nagyon nem látszanak idegesnek vagy aggodalmaskodónak a menetidőt tekintve. Megvárja míg a hajó biztonságosan lehorgonyozik és így nyugodtan tud kiszállni belőle. Megköszöni az egyik matróznak, hogy útbaigazította egy hajózással kapcsolatos kérdését amit még ide úton tett fel neki. Kilépve a hajóról leporolja ruháját mert valami lisztféle szállt rá majd határozott léptekkel indul meg, hogy küldetésének eleget tehessen. Rendtársai már bizonyára várnak rá a piacon s nem szerette volna őket túlzottan megváratni sem.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-09 12:20:21
Üzenet elküldve: 2015-12-09 12:20:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A folyópartot követve halad a kikötők felé. Apró lépteit gyorsan szaporázza amint tekintetét körbejáratja az éppen fürdőző személyeken. A templomból érkezett egy sikertelen mágiahasználat folytán s most abban a reményben megy a kikötő területére, hogy a mágustoronyban úja megpróbálhasson varázsolni. Szeretné azt hinni, hogy csupán a templomhelye volt az ami miatt nem sikerült a varázs de félelme is beigazolódhat miszerint még a tudása nem elég ehhez. Ennek a dilemmának utánajárva indul meg, hogy végre pontot tegyen az ügy végére. Szapora lépteit először a kikötő felé veszi majd utána igyekszik elkanyarodni a mágustorony felé.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-12-09 07:42:27
Üzenet elküldve: 2015-12-09 07:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Vissza is érkezik végre Arthenior közelébe, a hajóúton sikerült legalább kipihennie magát. Sokat megtudott a toronyban, nagyon sokat ahhoz képest hogy mennyi időt töltött ott, talán máskor is visszamegy majd. Myna problémájáról is olvasott pár lehetséges megoldást, azaz inkább olyan dolgokat aminek érdemes lehet utánanézni. Bár egyik sem egyszerű, némelyik inkább tűnt mendemondának, de más esélye nincs hogy az ő értékei szerint teljes életet élhessen. Ráadásul sok mágiával kapcsolatos dologról is tanult, egyre inkább érdekli ez a téma. Eddig csak félinformációi voltak, nem gondolt rá úgy mint igazi tudomány ezért nem is foglalkozott sokat vele, de most sok újat megtudott. Úgysincs éppen semmi olyan témakör amiben el lenne mélyülve, eltökélte hát hogy a mágiával fog közelebbről megismerkedni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057