Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:44:38
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:44:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A ladikos, ki idáig hozta ocsmány fogait villogtatva röhög, mikor megpillantja a gyorsléptű nőt.*
- Ilyen hamar futni kell, kislány?
- Ha akarod még használni a fogad, befogod - *csattan a férfi metszőfogán a súlyos aranyérem, lazítva az íny korhadó köteleit.
Fájdalmasan rándul a cserzett, lógó bőr, és a piszkafa kezek munkához látnak, amint a rozoga csónaktest megdobban a határozott léptek alatt.
Evező merül a vízbe. A kikötő imbolygó fényei lassan előmerészkedő szentjánosbogarakként villannak fel a folyó túloldalán.
Leül a csónakban. Szíve minden ütemét halántékán érzi tombolni. Körme saját húsába váj, ahogy öklébe öli a kellemetlen várakozás és a feszülés kínzó érzését.
A csónak orra koppan a túlparton.
A palló megreccsen máskor nesztelen lépte nyomán.*
- Ilyen hamar futni kell, kislány?
- Ha akarod még használni a fogad, befogod - *csattan a férfi metszőfogán a súlyos aranyérem, lazítva az íny korhadó köteleit.
Fájdalmasan rándul a cserzett, lógó bőr, és a piszkafa kezek munkához látnak, amint a rozoga csónaktest megdobban a határozott léptek alatt.
Evező merül a vízbe. A kikötő imbolygó fényei lassan előmerészkedő szentjánosbogarakként villannak fel a folyó túloldalán.
Leül a csónakban. Szíve minden ütemét halántékán érzi tombolni. Körme saját húsába váj, ahogy öklébe öli a kellemetlen várakozás és a feszülés kínzó érzését.
A csónak orra koppan a túlparton.
A palló megreccsen máskor nesztelen lépte nyomán.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:17:11
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:17:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Különösebb áldozatvállalás nélkül jut le a partra, ahol láthatólag túlságosan nem zajlik az élet. Mosónők és egyéb, számára érdektelen entitások ütik el az idejüket szakadatlan munkával, melyhez Zaranirnak ingere soha nem lenne. Szerencsére ilyesmire nem kényszerül, inkább a lenti partokat csodálná meg. Fürdés helyett csak nézelődik a parton és bár bizalmatlanságát fenntartja, hiszen sok a koldus és a tolvaj és nem tudja, melyiket tartja kevesebbre, valamint különösebb hátsó szándékot bárkiből kinéz ezen a helyen. A hosszú utat nem is bánja, csak a homokot a cipőjéből nem lesz majd képes soha sem kiszedni. Mindegy is*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-12 14:47:41
Üzenet elküldve: 2014-06-12 14:47:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Vörös Királynő átka //
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
*Meg kell hagyni, Mortar nagyon jól forgatja szavait. Olykor úgy, hogy még az elf se tudja, mire gondolhat, olykor pedig, úgy, mint most is, úgy, hogy bár nem mondja ki a tényleges valót, oly megfogalmazással él, mi tisztán érthető. A nő pedig el is fogadja véleményét, tekintve, hogy valahogy hasonlóképp vélekedik ő is. Talán eltérés sincs. Az pedig már teljesen világos számára, hogy ezen alak nem fogja túlzásba vinni a rejtélyekben való megnyilvánulásokat. Mindig annyit árul el, amennyit kell. Mindig mond valami apróságot, mi információval szolgálhat. Olyannal, melyen egy ideig gondolkozhat a nő, anélkül, hogy megunná ezt a játékot.*
- A négy fal bár elmélkedésre jó, újat sose mond. Számunkra pedig szükséges az új, hogy ne ragadjunk le a társadalom rögeszméinél, s gondolkodásunk szárnyalhasson, újszerű elméletek felállítása közben. Ez bár a legtöbb maradinak idegen és torz lehet, sok más vándor gondolkodót megörvendeztethet. ~Bár azért az élő rákok falatozását tényleg kihagynám~ *teszi még hozzá gondolatban. Magát ugyan olyannak tartja, ki szívesen kipróbálja az új dolgokat, még benne is ott vannak a berögződött normák. Arról nem is beszélve, hogy saját szellemültsége is van, minek határt szab. Azok közül az egyik, hogy élő dolgot nem eszik, még akkor is, ha húst azért fogyaszt nagyon ritkán.*
- Talán téved, talán nem, de ahogy mondta, néha kell a kockázat! Talán azzal, hogy még mindig önnel társalgok, kockázatot vállalok. Újra és újra megmerénylem eddigi világfelfogásom, elgondolkodva azon, mi is működik jól, vagy mi nem. Azt viszont, hogy valójában mekkora kockázatot jelent ön rám nézve, csakis ön tudhatja, senki más.
*Lassan azért csak megindulnak. Már a kaput is ki lehet venni, mikor megrezzen az egyik bokor. Ryliel akaratlanul is megrezzen. Nem hiszi, hogy csak a szél játszik vele, sokkal inkább utalnak a hangok egy jövevényre, mint holmi szellő fuvallatára. Hamarosan pedig elő is kerül az apró bundás. A nyúl, mi először meglepetést szül megjelenésével, majd valamiféle furcsa érzést, mikor végigméri az előtte állókat. Az elf kíváncsian nézi a teremtményt. Már arra számít, hogy egyszerűen megkerülik és mennek tovább, de ekkor váratlannal találkozik, az pedig Mortar arckifejezése, miközben a tapsifülest nézi.*
- Hogy mi? Ezt is... Meg akarja enni? *kérdi kissé hitetlenkedve, elvégre a férfi nem is olyan rég lakmározott. Lehet, hogy azok a rákok nem csillapították étvágyát, ugyanakkor az, hogy csak úgy rávetné magát az élő nyúlra, mégiscsak sok egy kicsit. Pláne az elfnek, elvégre ő igencsak kedveli az állatokat, főleg mikor azok még élnek. Nem is tudja hát, hogy miért is ered a férfi és a nyúl után. Azért, hogy megmentse a bundást? Lehetséges, ugyanakkor az utána eredő alakot sem állítaná meg. Lassan azért már összeáll benne a róla alkotott kép, melyhez bár mindig jönnek új dolgok, ez pedig igencsak az, de azért tudja, hogy főként a kíváncsiság hajtja.*
- Legalább ölje meg, mielőtt beleharap! *szól utána. A nyúzást inkább meg sem említi. Abba nem valószínű, hogy beleegyezne. Annyira azonban nem bízik a fickóban, hogy elhiggye, megelégedne egyetlen harapással, főleg, ha ízlik neki az, amit tapasztal. Ezért is lenne jobb, ha előbb végezne az állattal. Akkor nem kellene neki újra és újra elszenvednie a harapás okozta fájdalmat, mi az enyhén hegyes fogakkal elég fájdalmas lehet. A férfinak pedig az van, már ha jól emlékszik és szemei nem csapták be nem sokkal ezelőtt.*
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
*Meg kell hagyni, Mortar nagyon jól forgatja szavait. Olykor úgy, hogy még az elf se tudja, mire gondolhat, olykor pedig, úgy, mint most is, úgy, hogy bár nem mondja ki a tényleges valót, oly megfogalmazással él, mi tisztán érthető. A nő pedig el is fogadja véleményét, tekintve, hogy valahogy hasonlóképp vélekedik ő is. Talán eltérés sincs. Az pedig már teljesen világos számára, hogy ezen alak nem fogja túlzásba vinni a rejtélyekben való megnyilvánulásokat. Mindig annyit árul el, amennyit kell. Mindig mond valami apróságot, mi információval szolgálhat. Olyannal, melyen egy ideig gondolkozhat a nő, anélkül, hogy megunná ezt a játékot.*
- A négy fal bár elmélkedésre jó, újat sose mond. Számunkra pedig szükséges az új, hogy ne ragadjunk le a társadalom rögeszméinél, s gondolkodásunk szárnyalhasson, újszerű elméletek felállítása közben. Ez bár a legtöbb maradinak idegen és torz lehet, sok más vándor gondolkodót megörvendeztethet. ~Bár azért az élő rákok falatozását tényleg kihagynám~ *teszi még hozzá gondolatban. Magát ugyan olyannak tartja, ki szívesen kipróbálja az új dolgokat, még benne is ott vannak a berögződött normák. Arról nem is beszélve, hogy saját szellemültsége is van, minek határt szab. Azok közül az egyik, hogy élő dolgot nem eszik, még akkor is, ha húst azért fogyaszt nagyon ritkán.*
- Talán téved, talán nem, de ahogy mondta, néha kell a kockázat! Talán azzal, hogy még mindig önnel társalgok, kockázatot vállalok. Újra és újra megmerénylem eddigi világfelfogásom, elgondolkodva azon, mi is működik jól, vagy mi nem. Azt viszont, hogy valójában mekkora kockázatot jelent ön rám nézve, csakis ön tudhatja, senki más.
*Lassan azért csak megindulnak. Már a kaput is ki lehet venni, mikor megrezzen az egyik bokor. Ryliel akaratlanul is megrezzen. Nem hiszi, hogy csak a szél játszik vele, sokkal inkább utalnak a hangok egy jövevényre, mint holmi szellő fuvallatára. Hamarosan pedig elő is kerül az apró bundás. A nyúl, mi először meglepetést szül megjelenésével, majd valamiféle furcsa érzést, mikor végigméri az előtte állókat. Az elf kíváncsian nézi a teremtményt. Már arra számít, hogy egyszerűen megkerülik és mennek tovább, de ekkor váratlannal találkozik, az pedig Mortar arckifejezése, miközben a tapsifülest nézi.*
- Hogy mi? Ezt is... Meg akarja enni? *kérdi kissé hitetlenkedve, elvégre a férfi nem is olyan rég lakmározott. Lehet, hogy azok a rákok nem csillapították étvágyát, ugyanakkor az, hogy csak úgy rávetné magát az élő nyúlra, mégiscsak sok egy kicsit. Pláne az elfnek, elvégre ő igencsak kedveli az állatokat, főleg mikor azok még élnek. Nem is tudja hát, hogy miért is ered a férfi és a nyúl után. Azért, hogy megmentse a bundást? Lehetséges, ugyanakkor az utána eredő alakot sem állítaná meg. Lassan azért már összeáll benne a róla alkotott kép, melyhez bár mindig jönnek új dolgok, ez pedig igencsak az, de azért tudja, hogy főként a kíváncsiság hajtja.*
- Legalább ölje meg, mielőtt beleharap! *szól utána. A nyúzást inkább meg sem említi. Abba nem valószínű, hogy beleegyezne. Annyira azonban nem bízik a fickóban, hogy elhiggye, megelégedne egyetlen harapással, főleg, ha ízlik neki az, amit tapasztal. Ezért is lenne jobb, ha előbb végezne az állattal. Akkor nem kellene neki újra és újra elszenvednie a harapás okozta fájdalmat, mi az enyhén hegyes fogakkal elég fájdalmas lehet. A férfinak pedig az van, már ha jól emlékszik és szemei nem csapták be nem sokkal ezelőtt.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:05:20
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
*A teleportálás nem éppen úgy sikeredik, ahogy azt a férfi tervezte, talán csak azért, mert túlságosan is ideges a megfelelő koncentráláshoz, ami érthető is, hiszen a napot tökéletesen eltervezték, erre két mihaszna senkiházi beleköp a levesükbe. Mordach ezt nem fogja hagyni, így addig halad a folyó mellett gyors tempóban, amíg el nem éri Arthenior városát. A varázslatok közt kell szünetet tartani, így vagy fél órán keresztül csupán gyalogol eléggé gyorsan, olykor még el is kezd kocogni s a hűsítés kedvéért belegázol a hideg folyóba is.
Szerencsére hamar eléri Arthenior határait, így nincs szükség további kimerítő varázslatra, úgyhogy még utoljára belehúz, s tíz percen belül el is éri a folyópartot. Természetesen így is át tudtak volna menni Mordokhaijjal a kikötőbe, viszont nem szerette volna mágiával elrontani az egész utat. Szívesen hajókázott, szívesen élvezte, ahogy átszelik a hullámokat, s egy teleportálással ez elvesztette volna az értékét.
Viszont egy aprócska gond mégis akad, mégpedig hogy a hajót nem látta sehol útja során. Ezért hát odasiet pár halászhoz, kik a temetőtől nem messze kapdossák ki a halakat, s nagy hanggal odaszól nekik.*
- Hé, ti ott! Nem láttatok egy piros sapkás és egy kötött szemű alakot leszállni egy hajóról?
*Kérdi azzal a tudattal, hogy a Levegő városában nem éppen gyakoriak a kalózok, márpedig az a két féreg egyértelműen annak tűnt. Az egyik ősz szakállú halász megvakarja állát, majd a temető felé int.*
- Mintha arra sétáltak volna, de nem vagyok benne teljesen biztos. Kilógott a zsebükből pár tekercs, az viszont biztos!
- Hogy az a...
*Szitkozódik egy sort, majd megköszöni az információt, s odább is áll. Célszerű lett volna megnézni, hogy az összes tekercs meg van-e Mordach táskájában, ám ezek szerint nem igazán. Mégis mit akarnak annyira egy nyamvadt tekercstől? Nem fognak értük kapni nagy pénzt, főleg nem úgy, hogy ilyen kétes alakok besétálnak egy templomba. A papok sem hülyék, hamar rájönnek, hogy lopott áruval van dolguk, s ha az ilyet kiszimatolják, akkor egyáltalán nem fognak bemenni az üzletbe, sőt! A Vörös is ebben bízik, hogy Amos Thenior talán fülön csípte őket a templomban, s nem engedte őket el, ahogy az az öreg mágus tette. Ennek reményében nyitja ki a temető nyikorgó kapuját, és sietős léptekkel kezdi is szelni a Holtak Birodalmát.*
*A teleportálás nem éppen úgy sikeredik, ahogy azt a férfi tervezte, talán csak azért, mert túlságosan is ideges a megfelelő koncentráláshoz, ami érthető is, hiszen a napot tökéletesen eltervezték, erre két mihaszna senkiházi beleköp a levesükbe. Mordach ezt nem fogja hagyni, így addig halad a folyó mellett gyors tempóban, amíg el nem éri Arthenior városát. A varázslatok közt kell szünetet tartani, így vagy fél órán keresztül csupán gyalogol eléggé gyorsan, olykor még el is kezd kocogni s a hűsítés kedvéért belegázol a hideg folyóba is.
Szerencsére hamar eléri Arthenior határait, így nincs szükség további kimerítő varázslatra, úgyhogy még utoljára belehúz, s tíz percen belül el is éri a folyópartot. Természetesen így is át tudtak volna menni Mordokhaijjal a kikötőbe, viszont nem szerette volna mágiával elrontani az egész utat. Szívesen hajókázott, szívesen élvezte, ahogy átszelik a hullámokat, s egy teleportálással ez elvesztette volna az értékét.
Viszont egy aprócska gond mégis akad, mégpedig hogy a hajót nem látta sehol útja során. Ezért hát odasiet pár halászhoz, kik a temetőtől nem messze kapdossák ki a halakat, s nagy hanggal odaszól nekik.*
- Hé, ti ott! Nem láttatok egy piros sapkás és egy kötött szemű alakot leszállni egy hajóról?
*Kérdi azzal a tudattal, hogy a Levegő városában nem éppen gyakoriak a kalózok, márpedig az a két féreg egyértelműen annak tűnt. Az egyik ősz szakállú halász megvakarja állát, majd a temető felé int.*
- Mintha arra sétáltak volna, de nem vagyok benne teljesen biztos. Kilógott a zsebükből pár tekercs, az viszont biztos!
- Hogy az a...
*Szitkozódik egy sort, majd megköszöni az információt, s odább is áll. Célszerű lett volna megnézni, hogy az összes tekercs meg van-e Mordach táskájában, ám ezek szerint nem igazán. Mégis mit akarnak annyira egy nyamvadt tekercstől? Nem fognak értük kapni nagy pénzt, főleg nem úgy, hogy ilyen kétes alakok besétálnak egy templomba. A papok sem hülyék, hamar rájönnek, hogy lopott áruval van dolguk, s ha az ilyet kiszimatolják, akkor egyáltalán nem fognak bemenni az üzletbe, sőt! A Vörös is ebben bízik, hogy Amos Thenior talán fülön csípte őket a templomban, s nem engedte őket el, ahogy az az öreg mágus tette. Ennek reményében nyitja ki a temető nyikorgó kapuját, és sietős léptekkel kezdi is szelni a Holtak Birodalmát.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-10 16:12:24
Üzenet elküldve: 2014-06-10 16:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Vörös Királynő átka //
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
- Való igaz, a találgatás teljességgel megunható, ha semmi eredménye nincsen. Viszont az utolsó reménysugár elvesztése előtt a pók hálójába mégis odafúj a szél egy legyet, melyre hamar lecsaphat, s a remény így újra feléled. Táplálni kell a tüzet is, hogy éljen, nem igaz?
*Kacsint rejtélyese, mintha csak azt akarta volna mondandójával közölni, hogy ő maga nem tartozik a végletekig titokzatoskodók közé, akik még a nevüket sem árulják el. Neki ebben nincs érdeke, hiszen hasznot nem lehet húzni a nevéből, ugyanis nem ismeri senki. Nincs nagy múltja, egy apró kis elszigetelt faluban növekedett, egyszóval, neki nincsen titkolni valója, mégis szereti azt a látszatot kelteni, hogy van. Bár, amit ő tud, azt lehet, hogy egyesek mélyen elrejtenék a világ elől...*
- Így van, ilyen alakok mindenhol vannak. A külsőleg ocsmány, belsőleg elkorcsult férgekben ez a hajlam jóval nagyobb, hiszen szép szóval úgyse találnának maguknak hölgyet. Ami pedig ezeket illeti... Ha egész életében attól tartana, hogy vajon melyik sarkon leselkedik egy ilyen Önre, akkor lényegében a négy fal közt nőne fel anélkül, hogy látná a világ csodáit. Néha kell a kockázat!
*Mondja bölcsen, miközben leporolja magáról a rátapadt homokot. Kellemes Mortar számára a meleget megbontó hűs szellő, mely ébenhaját démonian szakítja el testétől.*
- Lehetséges, hogy így van. Talán nem kapott elég figyelmet. Talán nem kapott elég elismerést. Talán nem kapott elég szeretetet... *pillant rá erélyesen* S most tán épp ezért nem küld engem egy melegebb vidékre, mert az évek megtanították arra, hogy sokszor a szavak mögé kell nézni, hogy meglássuk az ott rejlő kincset. Vagy tán tévednék?
*Ezt már csak azért is meri felvetni, mert ő maga tisztában van minden egyes kiejtett mondatával, így azzal is, hogy a kincs bizony ott lapul bennük, csupán mélyen elrejtve egy sötét sarokban, melyek megleléséhez egy elkényeztetett cafkának esélye sincs. Viszont Ryliel egyáltalán nem tűnik ilyennek.
Mortar meg is indul, s mikor elér az öreg kapu mellé, a bokor megrezzen. Az ébenhajú haladna is tovább, hiszen bármilyen kígyó vagy pocok zöröghet, mikor is kiugrik egy szőrös valami. A férfi szemei elkerekednek, ahogy figyeli az állatot. Hirtelen mozdulatot nem tesz, viszont arcán egyre csak szélesedik a beteges vigyor, amint szép lassan közelebb lép hozzá.*
- Nézd azt a szép bundáját! Meg azokat a mancsokat. Milyen... Finom lehet!
*Mondja hangosabban, mikor is hirtelen megindul előrefelé gyorsabban, egyenesen az állat után. Ryliel talán nem lepődik meg annyira, hiszen az imént még egy nyers rákra fájt a foga, most pedig ez a szokatlan szőrmók kerülhet terítékre.*
- Gyere csak ide, nem fog fájni! Csak megkóstolom azt a pici és szőrös lábacskádat! Csak egy kis harapás és mehetsz is!
*Mondja beteges, gyermeki édesgetéssel, miközben ő maga is hátrapillant, hogy követi-e őt a hölgyemény, hacsak nem került már mellé. Mellesleg Mortar egyáltalán nem állatkínzó, sőt, nem is utálja őket, csupán éhsége egy cseppet eltér az átlagos emberekétől. Ezért is ölelgetné meg szívesen, jó erősen, hogy hallja kis szívének dobbanásait is, amint az utolsókat lökik... Mármint, löknék, ha ilyet tenne. Persze nem tesz ilyet. Miért is tenne... Nem olyan ember ő. Vagy mégis? Ki tudja, mindenesetre a nyúl iránti vágya egyáltalán nem táplál mögöttes tartalmat, így nem is képzel túl sokat az állatról. Két lábra ereszkedett? Na és? Sok szokta ezt csinálni olykor. Úgy tesz, mintha csak figyelné a párost, hogy követik-e? Helyes! Ne is hagyja figyelmen kívül az üldözőit!*
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
- Való igaz, a találgatás teljességgel megunható, ha semmi eredménye nincsen. Viszont az utolsó reménysugár elvesztése előtt a pók hálójába mégis odafúj a szél egy legyet, melyre hamar lecsaphat, s a remény így újra feléled. Táplálni kell a tüzet is, hogy éljen, nem igaz?
*Kacsint rejtélyese, mintha csak azt akarta volna mondandójával közölni, hogy ő maga nem tartozik a végletekig titokzatoskodók közé, akik még a nevüket sem árulják el. Neki ebben nincs érdeke, hiszen hasznot nem lehet húzni a nevéből, ugyanis nem ismeri senki. Nincs nagy múltja, egy apró kis elszigetelt faluban növekedett, egyszóval, neki nincsen titkolni valója, mégis szereti azt a látszatot kelteni, hogy van. Bár, amit ő tud, azt lehet, hogy egyesek mélyen elrejtenék a világ elől...*
- Így van, ilyen alakok mindenhol vannak. A külsőleg ocsmány, belsőleg elkorcsult férgekben ez a hajlam jóval nagyobb, hiszen szép szóval úgyse találnának maguknak hölgyet. Ami pedig ezeket illeti... Ha egész életében attól tartana, hogy vajon melyik sarkon leselkedik egy ilyen Önre, akkor lényegében a négy fal közt nőne fel anélkül, hogy látná a világ csodáit. Néha kell a kockázat!
*Mondja bölcsen, miközben leporolja magáról a rátapadt homokot. Kellemes Mortar számára a meleget megbontó hűs szellő, mely ébenhaját démonian szakítja el testétől.*
- Lehetséges, hogy így van. Talán nem kapott elég figyelmet. Talán nem kapott elég elismerést. Talán nem kapott elég szeretetet... *pillant rá erélyesen* S most tán épp ezért nem küld engem egy melegebb vidékre, mert az évek megtanították arra, hogy sokszor a szavak mögé kell nézni, hogy meglássuk az ott rejlő kincset. Vagy tán tévednék?
*Ezt már csak azért is meri felvetni, mert ő maga tisztában van minden egyes kiejtett mondatával, így azzal is, hogy a kincs bizony ott lapul bennük, csupán mélyen elrejtve egy sötét sarokban, melyek megleléséhez egy elkényeztetett cafkának esélye sincs. Viszont Ryliel egyáltalán nem tűnik ilyennek.
Mortar meg is indul, s mikor elér az öreg kapu mellé, a bokor megrezzen. Az ébenhajú haladna is tovább, hiszen bármilyen kígyó vagy pocok zöröghet, mikor is kiugrik egy szőrös valami. A férfi szemei elkerekednek, ahogy figyeli az állatot. Hirtelen mozdulatot nem tesz, viszont arcán egyre csak szélesedik a beteges vigyor, amint szép lassan közelebb lép hozzá.*
- Nézd azt a szép bundáját! Meg azokat a mancsokat. Milyen... Finom lehet!
*Mondja hangosabban, mikor is hirtelen megindul előrefelé gyorsabban, egyenesen az állat után. Ryliel talán nem lepődik meg annyira, hiszen az imént még egy nyers rákra fájt a foga, most pedig ez a szokatlan szőrmók kerülhet terítékre.*
- Gyere csak ide, nem fog fájni! Csak megkóstolom azt a pici és szőrös lábacskádat! Csak egy kis harapás és mehetsz is!
*Mondja beteges, gyermeki édesgetéssel, miközben ő maga is hátrapillant, hogy követi-e őt a hölgyemény, hacsak nem került már mellé. Mellesleg Mortar egyáltalán nem állatkínzó, sőt, nem is utálja őket, csupán éhsége egy cseppet eltér az átlagos emberekétől. Ezért is ölelgetné meg szívesen, jó erősen, hogy hallja kis szívének dobbanásait is, amint az utolsókat lökik... Mármint, löknék, ha ilyet tenne. Persze nem tesz ilyet. Miért is tenne... Nem olyan ember ő. Vagy mégis? Ki tudja, mindenesetre a nyúl iránti vágya egyáltalán nem táplál mögöttes tartalmat, így nem is képzel túl sokat az állatról. Két lábra ereszkedett? Na és? Sok szokta ezt csinálni olykor. Úgy tesz, mintha csak figyelné a párost, hogy követik-e? Helyes! Ne is hagyja figyelmen kívül az üldözőit!*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-10 15:14:42
Üzenet elküldve: 2014-06-10 15:14:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A Vörös Királynő átka //
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
*Ahogy a párocska elindulna, hogy maguk mögött hagyva a folyópartot, hogy a temetőbe sétáljanak, megrezzen a közelükben egy bokor. Idő alig van reagálni, a váratlan ellenfél nem rejtőzködik sokáig, hamarosan pontosan eléjük ugrik a maga teljes valójában: egy hófehér nyuszi. Nem tűnik félénknek, nem iszkol máris, ahogy megpillantja az elfet és az embert. Épp ellenkezőleg, kíváncsian közelebb merészkedik, orra megállás nélkül szimatol, mintha így szeretne minél több információra szert tenni. Piros szemei elsőként a nőre tapadnak, alapos mustra után vándorol át a férfira. Tényleg végigmérheti őket egy nyúl? Hosszas pillantása olyan érzést kelthet. Ha ez még nem lenne elég az őt övező furcsaságokból, váratlanul két lábra emelkedik, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elsétál, egyenest az erdő felé, csak néha pillantva hátra a válla felett, hogy Ryliel és Mortar követik-e.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 15:14:58
// Ryliel Arkrexon & Mortar Gríjachor //
*Ahogy a párocska elindulna, hogy maguk mögött hagyva a folyópartot, hogy a temetőbe sétáljanak, megrezzen a közelükben egy bokor. Idő alig van reagálni, a váratlan ellenfél nem rejtőzködik sokáig, hamarosan pontosan eléjük ugrik a maga teljes valójában: egy hófehér nyuszi. Nem tűnik félénknek, nem iszkol máris, ahogy megpillantja az elfet és az embert. Épp ellenkezőleg, kíváncsian közelebb merészkedik, orra megállás nélkül szimatol, mintha így szeretne minél több információra szert tenni. Piros szemei elsőként a nőre tapadnak, alapos mustra után vándorol át a férfira. Tényleg végigmérheti őket egy nyúl? Hosszas pillantása olyan érzést kelthet. Ha ez még nem lenne elég az őt övező furcsaságokból, váratlanul két lábra emelkedik, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elsétál, egyenest az erdő felé, csak néha pillantva hátra a válla felett, hogy Ryliel és Mortar követik-e.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 15:14:58
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-10 14:44:02
Üzenet elküldve: 2014-06-10 14:44:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mortar Gríjachor//
*Az, hogy ki hálóz be kit, bizony mindkét félen múlik, legyen az bármely fajból való. Azt viszont nem állítaná a nő, hogy mindig szándékosan történik az ilyesmi. Sokkal több szerepe lehet a véletlennek ebben, mint a szándékosságnak. Az más kérdés, hogy olykor akadnak oly taktikus széptevők, kik tökéletesen tudhatják, hogy mikor mit kell mondani egy-egy személynek, ezzel elnyerve kegyeit. Ryliel hozzászokott már az efféléhez. Sok széptevővel találkozott eddigi élete során, ugyanakkor azt nem mondhatná, hogy be is dőlt nekik. Most pedig oly személlyel áll szemben, ki ugyan intézett hozzá kedves szavakat, nem esett át a másik oldalra, eltúlozva azok mennyiségét.*
- Sokaknak fárasztó lehet az örök találgatás, így idővel az is megunható, azon a hálón pedig oly gyenge fonál fut végig, hogy a légy eltépi vergődés közben. Persze ez partnertől függ, ugyanakkor nem tudnám megmondani, hogy én melyik eshetőségbe vagyok sorolható. Egyelőre annyit tudok, hogy nem zavar a találgatás. Azt viszont ne felejtse, hogy nem csak szándékosan lehet legyet fogni *jegyzi még meg, majd újra a másikat hallgatja. Kissé elgondolkozik ugyan, hogy jól szólt-e, de ezen már nem tud változtatni. Talán nem is akar, végtére is ez saját véleménye, melyet el is mond, ha már vélhetően ily őszintén beszélnek egymással, eszmecseréjük során.*
- Az attól függ! Ön maradni szeretne, vagy menni? S bár parancsra nem mindig lehet joga, kérésre bármikor *teszi még hozzá mosolyogva. A kérésért sosem szokása szólni. Az nem holmi mogorva utasítgatás, mely még csak választási lehetőséget sem hagyna neki. Valamilyen szinten azokból lett elege. A parancsolgatások mentek agyára, ezért is vágott bele útjába. Addig csupán ábrándozott arról, hogy elmegy. Korábban nem is kellett ilyesmi miatt bajlódnia, de az elmúlt évek... Valami változott. Utána viszont egyre elviselhetetlenebb lett az egész. Ez adott neki oly dühöt, melyből aztán erőt és elhatározást merítve megindult. Most pedig itt van, s mint ahogy arra a férfi is rámutat, oly módon, ahogyan nem szeretett volna.*
- Néha elkerülhetetlen, hogy társaságba keveredjen az ember. Vagy esetemben az elf. Azt viszont nem hittem volna, hogy olyan alakokkal kerülök össze, holott tudhatnám magam is, hogy effélék mindenhol vannak *húzza el száját egy pillanatra. Igen, belátja, hogy hibázott, még akkor is, ha nem emlékeztetik rá, ugyanakkor nem veti meg azokat, kik emlékeztetik erre, bár csak akkor nem, ha az tanító, vagy éppen figyelmeztető célzatú.*
- Egyébként igen, jól látja. A rémület ellenére mégiscsak volt hasznuk. Ennek ellenére máskor elkerülném ezt, ha lehet.
*Mortar szavain ismételten el tud gondolkozni. Nem telik bele sok idő, míg megfejti azokat, pláne nem a rá vetülő pillantást, ugyanakkor az is lehet, hogy pillanatok alatt mást ért mögöttes tartalom gyanánt, mint amit a másik fél.*
- Tán úgy véli, én is hiányt szenvedtem a felém irányuló kedvességben? *kérdi valamivel halkabban. Az utóbbi években tényleg így volt, de előtte egész jól megvoltak. Bár nem voltak túl érzelgősek, ahogyan bizonyára most sem azok, de azért olykor kimutatták egymás felé érzéseik és kedvesebb megszólalásokban sem volt hiány. Talán máris meglátszana rajta az a két év? Ezen kezd el szótlanul gondolkodni, mígnem a férfi vihart jelez. Valóban, tényleg észlelhető némi változás, érkezésük óta. A lány azonban valahogy jobban el volt foglalva gondolataival, mint az idővel, legalábbis ezidáig.*
- Valóban, én is érzem *jegyzi meg, majd indulásra készen várja, hogy társasága feltápászkodjon. Tekintetét a mutatott irányba fordítja. Még nemigen lát semmit, csak a bozótot, valamiféle kerítés mentén. A szavakat hallva már sejti is, hogy miféle kerítés lehet az, de nem hitte volna, hogy a városból először a temetőt fogja látni. Minden esetre nem riad meg, nem az a fajta, ki néhány sírkőtől megijed, mikor el kell haladni közöttük, így ő is elindul, nyugodtan haladva a másik mellett.*
*Az, hogy ki hálóz be kit, bizony mindkét félen múlik, legyen az bármely fajból való. Azt viszont nem állítaná a nő, hogy mindig szándékosan történik az ilyesmi. Sokkal több szerepe lehet a véletlennek ebben, mint a szándékosságnak. Az más kérdés, hogy olykor akadnak oly taktikus széptevők, kik tökéletesen tudhatják, hogy mikor mit kell mondani egy-egy személynek, ezzel elnyerve kegyeit. Ryliel hozzászokott már az efféléhez. Sok széptevővel találkozott eddigi élete során, ugyanakkor azt nem mondhatná, hogy be is dőlt nekik. Most pedig oly személlyel áll szemben, ki ugyan intézett hozzá kedves szavakat, nem esett át a másik oldalra, eltúlozva azok mennyiségét.*
- Sokaknak fárasztó lehet az örök találgatás, így idővel az is megunható, azon a hálón pedig oly gyenge fonál fut végig, hogy a légy eltépi vergődés közben. Persze ez partnertől függ, ugyanakkor nem tudnám megmondani, hogy én melyik eshetőségbe vagyok sorolható. Egyelőre annyit tudok, hogy nem zavar a találgatás. Azt viszont ne felejtse, hogy nem csak szándékosan lehet legyet fogni *jegyzi még meg, majd újra a másikat hallgatja. Kissé elgondolkozik ugyan, hogy jól szólt-e, de ezen már nem tud változtatni. Talán nem is akar, végtére is ez saját véleménye, melyet el is mond, ha már vélhetően ily őszintén beszélnek egymással, eszmecseréjük során.*
- Az attól függ! Ön maradni szeretne, vagy menni? S bár parancsra nem mindig lehet joga, kérésre bármikor *teszi még hozzá mosolyogva. A kérésért sosem szokása szólni. Az nem holmi mogorva utasítgatás, mely még csak választási lehetőséget sem hagyna neki. Valamilyen szinten azokból lett elege. A parancsolgatások mentek agyára, ezért is vágott bele útjába. Addig csupán ábrándozott arról, hogy elmegy. Korábban nem is kellett ilyesmi miatt bajlódnia, de az elmúlt évek... Valami változott. Utána viszont egyre elviselhetetlenebb lett az egész. Ez adott neki oly dühöt, melyből aztán erőt és elhatározást merítve megindult. Most pedig itt van, s mint ahogy arra a férfi is rámutat, oly módon, ahogyan nem szeretett volna.*
- Néha elkerülhetetlen, hogy társaságba keveredjen az ember. Vagy esetemben az elf. Azt viszont nem hittem volna, hogy olyan alakokkal kerülök össze, holott tudhatnám magam is, hogy effélék mindenhol vannak *húzza el száját egy pillanatra. Igen, belátja, hogy hibázott, még akkor is, ha nem emlékeztetik rá, ugyanakkor nem veti meg azokat, kik emlékeztetik erre, bár csak akkor nem, ha az tanító, vagy éppen figyelmeztető célzatú.*
- Egyébként igen, jól látja. A rémület ellenére mégiscsak volt hasznuk. Ennek ellenére máskor elkerülném ezt, ha lehet.
*Mortar szavain ismételten el tud gondolkozni. Nem telik bele sok idő, míg megfejti azokat, pláne nem a rá vetülő pillantást, ugyanakkor az is lehet, hogy pillanatok alatt mást ért mögöttes tartalom gyanánt, mint amit a másik fél.*
- Tán úgy véli, én is hiányt szenvedtem a felém irányuló kedvességben? *kérdi valamivel halkabban. Az utóbbi években tényleg így volt, de előtte egész jól megvoltak. Bár nem voltak túl érzelgősek, ahogyan bizonyára most sem azok, de azért olykor kimutatták egymás felé érzéseik és kedvesebb megszólalásokban sem volt hiány. Talán máris meglátszana rajta az a két év? Ezen kezd el szótlanul gondolkodni, mígnem a férfi vihart jelez. Valóban, tényleg észlelhető némi változás, érkezésük óta. A lány azonban valahogy jobban el volt foglalva gondolataival, mint az idővel, legalábbis ezidáig.*
- Valóban, én is érzem *jegyzi meg, majd indulásra készen várja, hogy társasága feltápászkodjon. Tekintetét a mutatott irányba fordítja. Még nemigen lát semmit, csak a bozótot, valamiféle kerítés mentén. A szavakat hallva már sejti is, hogy miféle kerítés lehet az, de nem hitte volna, hogy a városból először a temetőt fogja látni. Minden esetre nem riad meg, nem az a fajta, ki néhány sírkőtől megijed, mikor el kell haladni közöttük, így ő is elindul, nyugodtan haladva a másik mellett.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:19:41
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:19:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*A temető felőli fák közül kilépve elindul a folyó felé. A folyóparton rengeteg az ember. Mind nevetve társalog egymással, körülöttük pedig gyerekek szaladgálnak harsányan kacarászva. Egy pillanatra átsuhan az arcán a honvágy. Ott legalább volt akit ismert...de nem! Nem szabad most ilyesmikre gondolnia! Különben is nagyrészt miattuk jött el. Elszántságtól csillogó szemekkel folytatja útját.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-09 19:58:12
Üzenet elküldve: 2014-06-09 19:58:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A hatalmas férfi szótlanul ül a csónakban, amíg a halász evez a part felé. A halász próbál nem figyelni az óriás térdén éktelenkedő sérülésre. Noosh sokáig csak magában morgolódik, hogy miért bámulja őt a férfi, de végül egyszerűen kiböki neki.*
-Megtámadtak. Megyek feljelenteni őket.
*A halász megértően bólint, s szótlanul evez tovább. Amikor kikötnek, akkor az óriás oda adja a kialkudott összeget, majd elindul a temető felé. Mielőtt belépne, még megáll, s visszafordul a folyó felé.*
~Fel kell jelentenem őket, s csak később vehetek bosszút, különben gyanús lesz. Előbb a tűzben élő férfit kell meglelnem, s majd utána ezek jönnek.~
-Megtámadtak. Megyek feljelenteni őket.
*A halász megértően bólint, s szótlanul evez tovább. Amikor kikötnek, akkor az óriás oda adja a kialkudott összeget, majd elindul a temető felé. Mielőtt belépne, még megáll, s visszafordul a folyó felé.*
~Fel kell jelentenem őket, s csak később vehetek bosszút, különben gyanús lesz. Előbb a tűzben élő férfit kell meglelnem, s majd utána ezek jönnek.~
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-08 16:24:54
Üzenet elküldve: 2014-06-08 16:24:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Yinash miután kitisztítja és bekötözi sebét, még egy kicsit elidőzik a vízparton, ám hamar megunja a semmittevést. Pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Szeret naphosszakat henyélni, de most nem tud pár percnél tovább a parton üldögélni. Gondolatai még mindig Deron körül járnak. Rossz érzése van, hiába látta, hogy a férfit nem bántják az elrablói. Valamiért még is úgy érzi, hogy nincs biztonságban.
~Tud magára vigyázni, ne gyerekeskedj!~ Korholja magát, majd nagyot sóhajt és feltápászkodik. Pár pillanatig csak nézelődik, tanakodik, hogy vajon merre menjen. Nincs semmi konkrét elképzelése. Egy ideig tervezte, hogy visszanéz a szirtekhez, hátha ott találja még a hajót, de most már rájött, hogy teljesen felesleges. Mit érne vele? Ha ott lenne, akkor se tudna mit csinálni, ha nem, akkor megint nincs mit tennie.
Ennek ellenére úgy dönt, hogy a folyót követve visszatér a Kikötőbe. Igaz, a férfi figyelmeztette rá, hogy veszélyes hely, ráadásul még meg is van sérülve a keze, de talán napközben nem olyan veszélyes, mint amilyen éjjel.*
~Tud magára vigyázni, ne gyerekeskedj!~ Korholja magát, majd nagyot sóhajt és feltápászkodik. Pár pillanatig csak nézelődik, tanakodik, hogy vajon merre menjen. Nincs semmi konkrét elképzelése. Egy ideig tervezte, hogy visszanéz a szirtekhez, hátha ott találja még a hajót, de most már rájött, hogy teljesen felesleges. Mit érne vele? Ha ott lenne, akkor se tudna mit csinálni, ha nem, akkor megint nincs mit tennie.
Ennek ellenére úgy dönt, hogy a folyót követve visszatér a Kikötőbe. Igaz, a férfi figyelmeztette rá, hogy veszélyes hely, ráadásul még meg is van sérülve a keze, de talán napközben nem olyan veszélyes, mint amilyen éjjel.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:08:06
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Éjfél után tért nyugovóra de már hajnalban ismét talpon volt. Valami furcsa izgatottságot érzett, valamit amit nem tudott volna máskép megmagyarázni mint a telihold hívó szava. Úgy érezte teljesen kipihente magát, pedig jó esetben ha három órát aludt, rosszabban pedig még kettőt sem. Meglesz ennek még a böjtje előre sejti és mibe, hogy pont akkor lesz a legfáradtabb amikor a kis Nysnek támad valami nagyon jó és főleg igen sok szaladgálással járó ötlete.
Sietve szedelőzködik. Fekete nadrágot, rozsdabarna inget, könnyű vizálló cipőket húz és már indul is. Először nem tudja pontosan hova tart, mondhatni Démonra bizza magát. Amerre a kutya szalad arra sétál a lány is. Démont úgy látszik most a halászat vonza, vagy egyszerűen csak hasznosnak érez egy jókora fürdést. Igen, ez lehet az igazság mert amint odaérnek a kutya beveti magát a vizbe és örömmel lubickol egy jókorát. Moon csak kintről figyeli, nem kell félnie, hogy elsődorja az áramlat, sem pedig attól, hogy harcostársa magára hagyja, átúszik a túlpartra és eltűnik a szemei elől.
Míg Démon lehűtti magát addig Moon a folyóparti homokba telepedik. Szerencséjére hozott egy vékony óezüst kabátkát is amit most a homokra terít és arra ül le. A természet csodáit figyeli köztük van Démon, a madarak és a folyó ezüstös csillogásu sebesen sikló halai is, bár a halakat csak jóval távolabb lehet észrevenni. Egy egész raj menekült el a kutya játékos tombolása elől a folyókanyarulat nyugodtabb vizeibe.
Embereket egyelőre nem lát, talán túl korán érkezett és mire a pórnép ideérne addigra a nőstény és védence már visszatérnek a saját házukba.*
Sietve szedelőzködik. Fekete nadrágot, rozsdabarna inget, könnyű vizálló cipőket húz és már indul is. Először nem tudja pontosan hova tart, mondhatni Démonra bizza magát. Amerre a kutya szalad arra sétál a lány is. Démont úgy látszik most a halászat vonza, vagy egyszerűen csak hasznosnak érez egy jókora fürdést. Igen, ez lehet az igazság mert amint odaérnek a kutya beveti magát a vizbe és örömmel lubickol egy jókorát. Moon csak kintről figyeli, nem kell félnie, hogy elsődorja az áramlat, sem pedig attól, hogy harcostársa magára hagyja, átúszik a túlpartra és eltűnik a szemei elől.
Míg Démon lehűtti magát addig Moon a folyóparti homokba telepedik. Szerencséjére hozott egy vékony óezüst kabátkát is amit most a homokra terít és arra ül le. A természet csodáit figyeli köztük van Démon, a madarak és a folyó ezüstös csillogásu sebesen sikló halai is, bár a halakat csak jóval távolabb lehet észrevenni. Egy egész raj menekült el a kutya játékos tombolása elől a folyókanyarulat nyugodtabb vizeibe.
Embereket egyelőre nem lát, talán túl korán érkezett és mire a pórnép ideérne addigra a nőstény és védence már visszatérnek a saját házukba.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-07 12:11:32
Üzenet elküldve: 2014-06-07 12:11:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
*Mordach meditációja nem sikerül túl jól, hiszen már nagyon elvágyódni erről a szigetről, s indulni akar a másikra, így az elméjét behálózó gondolatok nem engedik őt átröpíteni egy nyugodtabb világba. Így hát egy negyed óra múlva ezt meg is elégeli, s mivel még elég sok ideje van, ezért kezdetben elsétál a kovácshoz, hogy kését megélesítse. Ritkán szokta ezt az apró fegyvert használni, így hát élével még egy békát se lehetne felvágni, viszont egy tíz perces élezés után még egy hajszálat is képes lenne kettéhasítani!
Épp mikor visszaér a gazdagnegyedbe, annak a végén megpillantja a hóhajút, így hát a Vörös gyorsabbra veszi lépteit, bár úgy látszik, társa sem lazsál! A templom körül viszont elveszíti nyomát, így hát ő maga úgy dönt, hogy a temetőn vág át. Az a kellemes légkör most úgyis jól esik neki, legalább kiélvezheti még az "emberek" társaságát, hiszen a lakatlan szigeten szinte teljesen biztosan csak ketten lesznek. Ez mondjuk a legjobb, hiszen nem lesznek olyanok, kik elejtenék előttük a vadakat, vagy leszednék az értékes gyümölcsöket. Lényegében az egész hely rájuk vár...
Hamarosan le is ér a folyópartra, ahol megpillantja a földön fekve pöfékelni Mordokhait. Szinte ebben a pillanatban érkezik is egy utasszállító hajó, ami a hangok alapján egy tíz percen belül indul már vissza a kikötő felé. Így hát a Vörös füttyent egy nagyot a távolban pipázó társa felé, aki ha felfigyel erre, akkor int neki, hogy jöjjön közelebb.*
- Ez egyenesen a kikötőhöz visz, így nem kell megkerülnünk az egész dokkot, az most igen nagy kiesés lenne. A fogadóban esetleg a hajóútra felpakolhatunk egy kis élelmet s vizet, no meg pár vésztartalékot is akár, amit a hajóban hagyunk a parton, ha odaértünk. *itt leginkább a tiszta vízre gondol* Jó lenne, ha sötétedésre odaérnénk, bár még gyermek az idő úgyis, s remélhetőleg pár erős szellő is segíti majd utunkat.
*Biccent felé, majd megindul felfelé a hajóra, mely nem éppen a módosabbaknak lett tervezve, hanem inkább a szegények részére, kiknek nem számít a pompa. Jelen esetben Mordach szerint teljesen mindegy, hogy milyen vízi járművel mennek, az a lényeg, hogy elérjék a kikötőt.
Odafent az egyik korláthoz lépked, ahol megáll, kitámasztja magát, meggyújtja pipáját - most nem a gombás dohánnyal, hanem egy édesebbel -, s pöfékelni kezd.*
- Neked meg van a késed? *pillant oldalra* Én magam ma éleztem ki, mert ezzel egy állatot maximum csak csiklandozni lehetett volna! *kacag fel* Mellesleg kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen elszigetelt helyen is olyan lényekre bukkanunk, melyek ezen a földrészen vannak. Márpedig egy lény biztosan nem hasonló az itteniekhez! *kacsint, utalva a barlangban tanyázó szörnyre*
*Mordach meditációja nem sikerül túl jól, hiszen már nagyon elvágyódni erről a szigetről, s indulni akar a másikra, így az elméjét behálózó gondolatok nem engedik őt átröpíteni egy nyugodtabb világba. Így hát egy negyed óra múlva ezt meg is elégeli, s mivel még elég sok ideje van, ezért kezdetben elsétál a kovácshoz, hogy kését megélesítse. Ritkán szokta ezt az apró fegyvert használni, így hát élével még egy békát se lehetne felvágni, viszont egy tíz perces élezés után még egy hajszálat is képes lenne kettéhasítani!
Épp mikor visszaér a gazdagnegyedbe, annak a végén megpillantja a hóhajút, így hát a Vörös gyorsabbra veszi lépteit, bár úgy látszik, társa sem lazsál! A templom körül viszont elveszíti nyomát, így hát ő maga úgy dönt, hogy a temetőn vág át. Az a kellemes légkör most úgyis jól esik neki, legalább kiélvezheti még az "emberek" társaságát, hiszen a lakatlan szigeten szinte teljesen biztosan csak ketten lesznek. Ez mondjuk a legjobb, hiszen nem lesznek olyanok, kik elejtenék előttük a vadakat, vagy leszednék az értékes gyümölcsöket. Lényegében az egész hely rájuk vár...
Hamarosan le is ér a folyópartra, ahol megpillantja a földön fekve pöfékelni Mordokhait. Szinte ebben a pillanatban érkezik is egy utasszállító hajó, ami a hangok alapján egy tíz percen belül indul már vissza a kikötő felé. Így hát a Vörös füttyent egy nagyot a távolban pipázó társa felé, aki ha felfigyel erre, akkor int neki, hogy jöjjön közelebb.*
- Ez egyenesen a kikötőhöz visz, így nem kell megkerülnünk az egész dokkot, az most igen nagy kiesés lenne. A fogadóban esetleg a hajóútra felpakolhatunk egy kis élelmet s vizet, no meg pár vésztartalékot is akár, amit a hajóban hagyunk a parton, ha odaértünk. *itt leginkább a tiszta vízre gondol* Jó lenne, ha sötétedésre odaérnénk, bár még gyermek az idő úgyis, s remélhetőleg pár erős szellő is segíti majd utunkat.
*Biccent felé, majd megindul felfelé a hajóra, mely nem éppen a módosabbaknak lett tervezve, hanem inkább a szegények részére, kiknek nem számít a pompa. Jelen esetben Mordach szerint teljesen mindegy, hogy milyen vízi járművel mennek, az a lényeg, hogy elérjék a kikötőt.
Odafent az egyik korláthoz lépked, ahol megáll, kitámasztja magát, meggyújtja pipáját - most nem a gombás dohánnyal, hanem egy édesebbel -, s pöfékelni kezd.*
- Neked meg van a késed? *pillant oldalra* Én magam ma éleztem ki, mert ezzel egy állatot maximum csak csiklandozni lehetett volna! *kacag fel* Mellesleg kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen elszigetelt helyen is olyan lényekre bukkanunk, melyek ezen a földrészen vannak. Márpedig egy lény biztosan nem hasonló az itteniekhez! *kacsint, utalva a barlangban tanyázó szörnyre*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-07 10:47:16
Üzenet elküldve: 2014-06-07 10:47:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen//
*A hóhajú még egy darabig gyakorol a fakarddal, aztán úgy dönt, hogy jelenlegi állapotában még apród is legyőzné. Ami már csak azért is probléma, mert a vándor nagyon jól forgatja a kardot. Tehát rövid lihegés és földön való ücsörgés után felpattan, leteszi a gyakorló fegyvert és átveszi a sajátját, mely jelen esetben csak a kését jelenti. A kardja, a vértje és a dóbótőrök mind a Pegazusban lévő szállásán pihennek.
Felcsatolja a hosszútőrt, aztán elindul abba az irányba, ahol emlékei szerint a folyónak kéne leledzni.
Gyorsan vág át a Gazdagnegyeden, a Templomkerten végül pedig a temetőn. Nem lenne meglepve, ha összefutott volna a Vörössel, de az vagy nem végzett még, vagy már a parton várja.
Kisvártatva megbizonyosodhat az előbbiről, Mordach még nincs itt. Sebaj, addig legalább megpihen a fárasztó edzés után. Pipára gyújt, majd elfekszik a földön. Szemét behunyja, ám nem alszik el. Hagyja, hogy a dohány az eszébe juttasson valamilyen gondolatot, mellyel játszadozhat egy darabig.
Pár percen belül azt gondolja, bárcsak ne lett volna ilyen merész. Egy lány jár a fejében. Egy lány, akit Ajalinnak neveztek el. Egy lány, aki a hóhajú miatt vesztette életét egy erdei úton, mert a férfi nem akarta átadni az útonállóknak minden holmijukat. Tisztán emlékszik azokra a pillanatokra. Emlékszik, amikor a lány torkát átmetszették, ahogyan azt előre meg is mondták.*
„Utolsó esély. Ha nem adod át az aranyat, meghal.”
*Tisztán emlékszik a kaján vigyorára és arra, ahogy megrázta a fejét. Aztán az arckifejezés, mely kiült az arcára és végül a hatalmas vérengzés, ami hat megcsonkított holttestet hagyott maga után.
Hát igen, emiatt tükröződött fájdalom az arcán a Pegazusban, amikor azt mondta a mélységinek, hogy az igaz szereken létezik, de nem mindig végződik jól.
Erről jut eszébe, hogy ő és a Vörös egymás ellentétei valamilyen szinten. Ők ketten az a példa, amit tegnap Mordach a fogadóban mondott.*
”Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti”
*Mordokhai világ életében menekült a múlt elől. Nem amiatt, mert elszökött otthonról. Azt csak szégyellte. Az elől menekült, hogy soha többet ne kelljen szembenéznie a valaha elkövetett legnagyobb hibájával. Ezt nem lehet szégyellni, sem pedig megbánni. Nem lehet feledni sem. Mégis ezt szeretné...*
*A hóhajú még egy darabig gyakorol a fakarddal, aztán úgy dönt, hogy jelenlegi állapotában még apród is legyőzné. Ami már csak azért is probléma, mert a vándor nagyon jól forgatja a kardot. Tehát rövid lihegés és földön való ücsörgés után felpattan, leteszi a gyakorló fegyvert és átveszi a sajátját, mely jelen esetben csak a kését jelenti. A kardja, a vértje és a dóbótőrök mind a Pegazusban lévő szállásán pihennek.
Felcsatolja a hosszútőrt, aztán elindul abba az irányba, ahol emlékei szerint a folyónak kéne leledzni.
Gyorsan vág át a Gazdagnegyeden, a Templomkerten végül pedig a temetőn. Nem lenne meglepve, ha összefutott volna a Vörössel, de az vagy nem végzett még, vagy már a parton várja.
Kisvártatva megbizonyosodhat az előbbiről, Mordach még nincs itt. Sebaj, addig legalább megpihen a fárasztó edzés után. Pipára gyújt, majd elfekszik a földön. Szemét behunyja, ám nem alszik el. Hagyja, hogy a dohány az eszébe juttasson valamilyen gondolatot, mellyel játszadozhat egy darabig.
Pár percen belül azt gondolja, bárcsak ne lett volna ilyen merész. Egy lány jár a fejében. Egy lány, akit Ajalinnak neveztek el. Egy lány, aki a hóhajú miatt vesztette életét egy erdei úton, mert a férfi nem akarta átadni az útonállóknak minden holmijukat. Tisztán emlékszik azokra a pillanatokra. Emlékszik, amikor a lány torkát átmetszették, ahogyan azt előre meg is mondták.*
„Utolsó esély. Ha nem adod át az aranyat, meghal.”
*Tisztán emlékszik a kaján vigyorára és arra, ahogy megrázta a fejét. Aztán az arckifejezés, mely kiült az arcára és végül a hatalmas vérengzés, ami hat megcsonkított holttestet hagyott maga után.
Hát igen, emiatt tükröződött fájdalom az arcán a Pegazusban, amikor azt mondta a mélységinek, hogy az igaz szereken létezik, de nem mindig végződik jól.
Erről jut eszébe, hogy ő és a Vörös egymás ellentétei valamilyen szinten. Ők ketten az a példa, amit tegnap Mordach a fogadóban mondott.*
”Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti”
*Mordokhai világ életében menekült a múlt elől. Nem amiatt, mert elszökött otthonról. Azt csak szégyellte. Az elől menekült, hogy soha többet ne kelljen szembenéznie a valaha elkövetett legnagyobb hibájával. Ezt nem lehet szégyellni, sem pedig megbánni. Nem lehet feledni sem. Mégis ezt szeretné...*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:17:26
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:17:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Ryliel Arkrexon //
*Véletlenek nincsenek, s ezt Mortar is tudja nagyon jól. Oka van annak, hogy ez a szőkeség pont ezen a remek napon zavarta meg, mikor az utolsó napsugarak bearanyozzák a folyó háborgó felszínét. Még a feltűnése sem volt hétköznapi, hiszen három tagbaszakadt egyén próbálkozott meg azzal, hogy a szívességnek Rylielre eső részét behajtsák rajta, nem épp tisztességes módon. Talán Mortar látványa ösztönözte őket arra, hogy inkább hagyják futni a hölgyeményt s álljanak odébb? Ő maga semmit nem tett ugyan, hiszen csak egy élő rákot falatozott épp, miközben a szikla tetején csücsült. Most pedig már egy bő fél órája tépik csak a szavakat, s az ébenhajú azt veszi észre magán, hogy még nem állt odébb. Pedig ez "jó" szokása ám! A másik beszéde közben egyszer csak fogja magát, és se szó, se beszéd nélkül elsétál az ellenkező irányba érdektelenség miatt. Ám most valamiért egyáltalán nem érez erre semmi késztetést... Márpedig egy ilyen esetet nem szabad a véletlennel magyarázni!*
- Látja, ez már csak azért is remek, mert miközben azon töpreng, hogy vajon melyik szavammal hazudtam, s melyikkel mondtam igazat, egyre jobban behálózom az elméjét. Pontosabban, behálóznám, ha ilyen céljaim lennének.
*Ajka szegletében egy halovány sejtelmes mosoly jelenik ködös mondata után, mellyel mindent elmondott, de igazából semmit.*
- Maradni szeretne, vagy menni? Ezt Önnek kell tudnia, nem nekem, s mi jogom lenne ahhoz, hogy megmondjam, mit cselekedjen? A szavaimat pedig természetesen nem sértésnek szántam. *biccent* Csak sokan nem bírják a negatív kritikát s a pozitív megközelítés egy halovány szikráját is mellőző szavakat.
*Vág vissza hirtelen, utalva arra, hogy egyesek nem kedvesen és lovagiasan köpik a világra véleményüket, hanem teljes közömbösséggel s őszinteséggel. Mortar mindig is túlságosan őszinte volt, s mivel az emberiség egyáltalán nem bírja a kritikát, még jó, hogy rosszallóan tekintettek rá. Ez nem mintha bármi hátrányt jelentett volna neki, hiszen még egy falevéllel is jobban érezte magát gyermekkorában az elszigetelt kis faluban, mint hasonló korú társaival.*
- Hát, pedig szép kis társasággal érkezett, annak ellenére, hogy nem akart társaságot! *kacsint* De legalább azok eltűntek innen, s Önnek volt egy ingyen útja, nem igaz?
*Enyhíti végül a gúnyos szavakat, miközben a tűz egy apró pattanása egy kis parazsat repít a férfi fekete bakancsa mellé, aki a nyers, még mozgó rákot beledöfi, kicsit hallgatja annak sercegését, majd újra falatozni kezd belőle.*
- Tudja, ez már viszonyítás kérdése, épp úgy, ahogy a kedvesség is. Egyeseknek az a jelző, hogy "szép", a világot jelentheti. Egyeseknek viszont alig elismert szó, mely egyáltalán nem elég, s negatív színben látják így a szó gazdáját. Talán akiknek nem adatott meg a kedvesség, azok annak gondolhatnak bizonyos hangulataimban...
*Mondja bölcsen, enyhén célozva a szőkeségre. Bár magát igazából nem sorolja sem a jó, sem a rossz oldalra, ő egyszerűen csak... Mortar. A maga különös jellemével.*
- Így van, sötét vihar közeleg... *mutat egy nem messze tőlük vészesen zakatoló hangyasorra* A szele már elért minket, nem érzi ezt a hűvöset, melyet egy-egy magával hoz?
*Azzal ő is feláll, leporolja magát, a rák maradványát a folyóba hajítja, majd a temető irányába int.*
- Arra. Az a legrövidebb, s most kedvem is van egy nyugalmas sétához a Holtak Birodalmában. *pillant Ryliel felé, azzal megindul a vaskapuk irányába*
*Véletlenek nincsenek, s ezt Mortar is tudja nagyon jól. Oka van annak, hogy ez a szőkeség pont ezen a remek napon zavarta meg, mikor az utolsó napsugarak bearanyozzák a folyó háborgó felszínét. Még a feltűnése sem volt hétköznapi, hiszen három tagbaszakadt egyén próbálkozott meg azzal, hogy a szívességnek Rylielre eső részét behajtsák rajta, nem épp tisztességes módon. Talán Mortar látványa ösztönözte őket arra, hogy inkább hagyják futni a hölgyeményt s álljanak odébb? Ő maga semmit nem tett ugyan, hiszen csak egy élő rákot falatozott épp, miközben a szikla tetején csücsült. Most pedig már egy bő fél órája tépik csak a szavakat, s az ébenhajú azt veszi észre magán, hogy még nem állt odébb. Pedig ez "jó" szokása ám! A másik beszéde közben egyszer csak fogja magát, és se szó, se beszéd nélkül elsétál az ellenkező irányba érdektelenség miatt. Ám most valamiért egyáltalán nem érez erre semmi késztetést... Márpedig egy ilyen esetet nem szabad a véletlennel magyarázni!*
- Látja, ez már csak azért is remek, mert miközben azon töpreng, hogy vajon melyik szavammal hazudtam, s melyikkel mondtam igazat, egyre jobban behálózom az elméjét. Pontosabban, behálóznám, ha ilyen céljaim lennének.
*Ajka szegletében egy halovány sejtelmes mosoly jelenik ködös mondata után, mellyel mindent elmondott, de igazából semmit.*
- Maradni szeretne, vagy menni? Ezt Önnek kell tudnia, nem nekem, s mi jogom lenne ahhoz, hogy megmondjam, mit cselekedjen? A szavaimat pedig természetesen nem sértésnek szántam. *biccent* Csak sokan nem bírják a negatív kritikát s a pozitív megközelítés egy halovány szikráját is mellőző szavakat.
*Vág vissza hirtelen, utalva arra, hogy egyesek nem kedvesen és lovagiasan köpik a világra véleményüket, hanem teljes közömbösséggel s őszinteséggel. Mortar mindig is túlságosan őszinte volt, s mivel az emberiség egyáltalán nem bírja a kritikát, még jó, hogy rosszallóan tekintettek rá. Ez nem mintha bármi hátrányt jelentett volna neki, hiszen még egy falevéllel is jobban érezte magát gyermekkorában az elszigetelt kis faluban, mint hasonló korú társaival.*
- Hát, pedig szép kis társasággal érkezett, annak ellenére, hogy nem akart társaságot! *kacsint* De legalább azok eltűntek innen, s Önnek volt egy ingyen útja, nem igaz?
*Enyhíti végül a gúnyos szavakat, miközben a tűz egy apró pattanása egy kis parazsat repít a férfi fekete bakancsa mellé, aki a nyers, még mozgó rákot beledöfi, kicsit hallgatja annak sercegését, majd újra falatozni kezd belőle.*
- Tudja, ez már viszonyítás kérdése, épp úgy, ahogy a kedvesség is. Egyeseknek az a jelző, hogy "szép", a világot jelentheti. Egyeseknek viszont alig elismert szó, mely egyáltalán nem elég, s negatív színben látják így a szó gazdáját. Talán akiknek nem adatott meg a kedvesség, azok annak gondolhatnak bizonyos hangulataimban...
*Mondja bölcsen, enyhén célozva a szőkeségre. Bár magát igazából nem sorolja sem a jó, sem a rossz oldalra, ő egyszerűen csak... Mortar. A maga különös jellemével.*
- Így van, sötét vihar közeleg... *mutat egy nem messze tőlük vészesen zakatoló hangyasorra* A szele már elért minket, nem érzi ezt a hűvöset, melyet egy-egy magával hoz?
*Azzal ő is feláll, leporolja magát, a rák maradványát a folyóba hajítja, majd a temető irányába int.*
- Arra. Az a legrövidebb, s most kedvem is van egy nyugalmas sétához a Holtak Birodalmában. *pillant Ryliel felé, azzal megindul a vaskapuk irányába*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-04 17:11:32
Üzenet elküldve: 2014-06-04 17:11:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Valójában fogalma sincs, hogy merre mehetne. Valójában nem is ismer olyan helyet, hol kezelhetnék problémáját, sem olyan személyeket. Nem is tudja, hogy mitévő legyen, így jóformán csak bóklászik a városban, majd annak határán, a folyó mentén. Eddig csak egy dolog volt világos számára, az pedig az, hogy nem valami rövid kiruccanásban lesz része, így még a szegénynegyedben visszaküldetett egy levelet a fogadóba, egy rövid üzenettel és némi arannyal mellékelve.
A levél Nabiinak szól, míg az üzenet a fogadósnak, a levéllel kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy megkapta az öreg, vissza azonban nem fordul. Bízik abban a csillogó szemű kölyökben, kiben egykori önmagát vélte felfedezni. Némi bűntudatot azért érez, nem vitás. Tudja jól, hogy az idősebb nem fogadja majd jól a híreket, ahogyan azt is, hogy dühös lesz rá, ő azonban nem tud csak ott ülni és várni, feleslegesen töltve az időt ahelyett, hogy saját kikúrálásával foglalkozna. Nem akar ezzel is problémát okozni a nőnek, elvégre így is volt már vele elég baja. S bár aggódik érte, nem is kicsit, főleg így, hogy egészen távozásáig nem tért vissza, tudja, hogy tud vigyázni magára. Ami a levelet illeti, nem sokat említ benne. Csupán bocsánatot kér, amiért így közli a tényeket, majd megemlíti az okát, mi a vértől való váratlan félelem. Annyit még kér, hogy ne aggódjon miatta, bár tudja jól, hogy ez egy szinte teljesíthetetlen kérés tőle. Ha fordítva történne sem hinné, hogy ő maga képes lenne ezt megtenni, főleg az együtt töltött napok után. Még annyit említ ezeken kívül, hogy nem szándékozik sokáig távol maradni, s ha korábban nem is, hát majd találkoznak akkor, ha Mordach újra összehívja a vadászokat, merthogy arról minden bizonnyal értesülni fog.
A levél többnyire ezekről szól. Gondosan vetette papírra a sorokat, ügyelve minden egyes részletre. Olyasmiket próbált beleírni, amiket bizonyára teljesíteni tud, legalábbis nagyon reméli, hogy így lesz. Ezen viszont most már kár törnie a fejét. A levelet elküldte és el is határozta magát, hogy márpedig kezd bajával valamit. Az más kérdés, hogy tényleg nem tudja, hogy mit kellene, de reméli, hogy ha a városban nem is, hát majd a kikötőben, vagy annak környékén talál valakit, vagy valamit, aki, vagy ami segítségére lehet.*
A hozzászólás írója (Umiedia Anaie Yawiel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.04 17:11:58
A levél Nabiinak szól, míg az üzenet a fogadósnak, a levéllel kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy megkapta az öreg, vissza azonban nem fordul. Bízik abban a csillogó szemű kölyökben, kiben egykori önmagát vélte felfedezni. Némi bűntudatot azért érez, nem vitás. Tudja jól, hogy az idősebb nem fogadja majd jól a híreket, ahogyan azt is, hogy dühös lesz rá, ő azonban nem tud csak ott ülni és várni, feleslegesen töltve az időt ahelyett, hogy saját kikúrálásával foglalkozna. Nem akar ezzel is problémát okozni a nőnek, elvégre így is volt már vele elég baja. S bár aggódik érte, nem is kicsit, főleg így, hogy egészen távozásáig nem tért vissza, tudja, hogy tud vigyázni magára. Ami a levelet illeti, nem sokat említ benne. Csupán bocsánatot kér, amiért így közli a tényeket, majd megemlíti az okát, mi a vértől való váratlan félelem. Annyit még kér, hogy ne aggódjon miatta, bár tudja jól, hogy ez egy szinte teljesíthetetlen kérés tőle. Ha fordítva történne sem hinné, hogy ő maga képes lenne ezt megtenni, főleg az együtt töltött napok után. Még annyit említ ezeken kívül, hogy nem szándékozik sokáig távol maradni, s ha korábban nem is, hát majd találkoznak akkor, ha Mordach újra összehívja a vadászokat, merthogy arról minden bizonnyal értesülni fog.
A levél többnyire ezekről szól. Gondosan vetette papírra a sorokat, ügyelve minden egyes részletre. Olyasmiket próbált beleírni, amiket bizonyára teljesíteni tud, legalábbis nagyon reméli, hogy így lesz. Ezen viszont most már kár törnie a fejét. A levelet elküldte és el is határozta magát, hogy márpedig kezd bajával valamit. Az más kérdés, hogy tényleg nem tudja, hogy mit kellene, de reméli, hogy ha a városban nem is, hát majd a kikötőben, vagy annak környékén talál valakit, vagy valamit, aki, vagy ami segítségére lehet.*
A hozzászólás írója (Umiedia Anaie Yawiel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.04 17:11:58
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-04 16:27:41
Üzenet elküldve: 2014-06-04 16:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
~Meg is érkeztem volna?~
*Elbóbiskolt, ahogy nézte a távoli messzeséget, így mire magához tért már besötétedett. Megdörzsölte szemét, majd leszállt a hajóról. Szerencsére nem azonnal a város falaiba ütközött, hiszen nem tudja elviselni, viszont muszáj volt betérnie mégis csak a fogadóba, hogy tudjon venni némi ételt s italt, hogy folytatni tudja útját. Igaz nem sok pénz van tarsolyába, ám egy vándornak bőven elég.*
-Induljunk akkor!
*Azzal célba vette a Pegazus Fogadót s lassan, komótos sétára indult.*
*Elbóbiskolt, ahogy nézte a távoli messzeséget, így mire magához tért már besötétedett. Megdörzsölte szemét, majd leszállt a hajóról. Szerencsére nem azonnal a város falaiba ütközött, hiszen nem tudja elviselni, viszont muszáj volt betérnie mégis csak a fogadóba, hogy tudjon venni némi ételt s italt, hogy folytatni tudja útját. Igaz nem sok pénz van tarsolyába, ám egy vándornak bőven elég.*
-Induljunk akkor!
*Azzal célba vette a Pegazus Fogadót s lassan, komótos sétára indult.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-04 12:42:47
Üzenet elküldve: 2014-06-04 12:42:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel kifogyóban van a pénze és a városban nem talált állást ezért úgy döntött elmegy a kikötőbe. Ott talán olcsóbb a szállás és megint tud keresni egy kis pénzecskét amiből el élhet. Múltkor is itt talált állást. És talán itt nagyobb szükség is van egy erős harcosra. Ha mást nem ládákat cipel. Igaz egyáltalán nem ezért tanult annyit de, ha megfizetik neki akkor szívesen csinálja. A múltkori pénz amit szerzett annak a harmada az új páncéljára, sisakjára és pajzsára ment el. Kell neki a védelem a harcokban. Hisz annyi mágia van így is a világban, hogy egy egyszerű harcosnak mindenre fel kell lennie készülnie.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-03 20:47:04
Üzenet elküldve: 2014-06-03 20:47:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Dralg, Lehola//
*Kivégezték hát a két mocskot, s most nem volna rossz indulni, mert ahol kettő volt, ott több is akadhat. Dralg még átkutatja a holttesteket, ám a 200 aranyon és a fegyvereken ívül semmit sem talál. Lehola talán joggal ontja a könnyeit, elvégre különös érzés, amikor először öl az ember fia - vagy esetüunkben inkább lánya...
A barbár minden bizonnyal úgy határoz, hogy hazakíséri a lányt, ám ebben megakadályozza egy cseppet sem elhanyagolható tényező. Nevzetesen, hogy hirtelen rászakad a sötétség és belezuhan a homályba. Ugyanez történik Leholával is.
Nemsokára magukhoz térhetnek, mindketten valahol az erdőben vannak, ám egyikük sem látja a másikat a közelben. Kicsit sajoghat a fejük, de összességében semmi bajuk nem történt, elvégre csak valaki leütötte őket. Úgy tűnik minden különösebb indok nélkül, lévén egyiköknek sem hiányzik az égvilágon semmilye. Dralg láthatja a feje felett a lassacskán felkelő napot, a távolban pedig egy halvány foltként a kikötőt s a tengert. A lány pedig a levegő városának temetőjét, illetve ha szemfülesebb a templomját vélheti felfedezni nem messze...*
*Kivégezték hát a két mocskot, s most nem volna rossz indulni, mert ahol kettő volt, ott több is akadhat. Dralg még átkutatja a holttesteket, ám a 200 aranyon és a fegyvereken ívül semmit sem talál. Lehola talán joggal ontja a könnyeit, elvégre különös érzés, amikor először öl az ember fia - vagy esetüunkben inkább lánya...
A barbár minden bizonnyal úgy határoz, hogy hazakíséri a lányt, ám ebben megakadályozza egy cseppet sem elhanyagolható tényező. Nevzetesen, hogy hirtelen rászakad a sötétség és belezuhan a homályba. Ugyanez történik Leholával is.
Nemsokára magukhoz térhetnek, mindketten valahol az erdőben vannak, ám egyikük sem látja a másikat a közelben. Kicsit sajoghat a fejük, de összességében semmi bajuk nem történt, elvégre csak valaki leütötte őket. Úgy tűnik minden különösebb indok nélkül, lévén egyiköknek sem hiányzik az égvilágon semmilye. Dralg láthatja a feje felett a lassacskán felkelő napot, a távolban pedig egy halvány foltként a kikötőt s a tengert. A lány pedig a levegő városának temetőjét, illetve ha szemfülesebb a templomját vélheti felfedezni nem messze...*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-03 18:10:34
Üzenet elküldve: 2014-06-03 18:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dralg a Vérontó, Mesélő (Tlim)//
*Lassan, de sikerül megnyugodnia. Meglepődik, hogy ő is kap a zsákmányból,m de örül neki. Rájön, hogy a férfinak igaza van. Semmi értelme sírni, ami történt az megtörtént, változtatni már nem lehet rajta. Megérdemelték, ha nem támadnak rájuk, most nem haltak volna meg, ennyire egyszerű. Mikor befejezi a szipogást felnéz a férfire.*
- Igazad van.
*Suttogja. Persze azért kihasználja az alkalmat és jó szorosan Dralghoz bújik. Reméli, hogy nem esik neki kellemetlenül és nem fogja megbánni vagy nem sértődik meg, de hát neki ez az első, hogy nem az apját ölelgeti.*
- Haza kell mennem. A családom már biztos, hogy aggódik.
*Lassan, de sikerül megnyugodnia. Meglepődik, hogy ő is kap a zsákmányból,m de örül neki. Rájön, hogy a férfinak igaza van. Semmi értelme sírni, ami történt az megtörtént, változtatni már nem lehet rajta. Megérdemelték, ha nem támadnak rájuk, most nem haltak volna meg, ennyire egyszerű. Mikor befejezi a szipogást felnéz a férfire.*
- Igazad van.
*Suttogja. Persze azért kihasználja az alkalmat és jó szorosan Dralghoz bújik. Reméli, hogy nem esik neki kellemetlenül és nem fogja megbánni vagy nem sértődik meg, de hát neki ez az első, hogy nem az apját ölelgeti.*
- Haza kell mennem. A családom már biztos, hogy aggódik.
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-06-02 17:06:09
Üzenet elküldve: 2014-06-02 17:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lehola Sar, Mesélő (Tlim)//
*Hosszas ideig túrja át ellenfelei élettelen testének holmijait, de a pénzen és fegyvereiken kívül semmi hasznosnak bizonyuló tárgyat nem talál. Jó alaposan végigméregeti a fegyvereket. A nagynál egy hatalmas pallost talált. Kezébe fogja a hatalmas fegyvert. Lassan másik karját és ráhelyezi a kard markolatára és suhint vele párat. A fegyver túl nehéz ahhoz, hogy könnyen védekezni tudjon vele. Legfeljebb arra lenne jó, hogy a gyengébb ellenfeleket egy erősebb csapással leterítse. Ebben csak az a bökkenő, hogy jóval több nála erősebb harcos él a földön, mint gyengébb. Még egyszer végigméregeti a pengét, majd gondosan ráhelyezi az eredeti tulajdonosa tetemére. Ezután az alacsonyabb támadó élettelen testéhez sétál oda. Az ő fekete pengéjű rövidkardja sem kerüli el a barbár figyelmét. Ezt is kezébe fogja és miután jó ideig hosszúkardját használta rengeteg ellenfél ellen, ez a kard elég könnyűnek bizonyul. Megforgatja, suhint vele párat, még alaposabban szemügyre veszi, de valahogy ez sem az igazi. Rövid fegyvernek már ott a fokos. A rövidkard meg lehet akár milyen jó fegyver, a barbár nem tervezi leváltani apjától kapott díszes fokosát. Tehát ezt a kardot is gondosan ráhelyezi gazdája tetemére, majd elkezdi összeszámolni a pénzt. A matematika nem nagy erőssége, de azért az alapokat mint az összeadás és kivonás elég jól tudja. Az osztás szorzás pedig döcögve, de az is megmegy. Két kupacra válogatja szét az összeget, lévén mivel az egyik támadót a lány ölte meg. Így könnyebb lesz elosztani a pénzt. Eltart egy darabig míg összeadja a zsákmányolt aranyat és arra jut, hogy kétszáz arannyal rendelkezik. Az összeg felét, vagyis a 100 aranyat az egyik hulla erszényébe tömi, majd letesziLehola Sar mellé, aki éppen itatja az egereket.
A pénz másik felét pedig saját erszényébe tömi. Ezután jobb kezét ráteszi a lány vállára és igyekszik szemébe nézni, de ebben a hölgy kezei erősen meggátolják.*
- Ne sírj. Rád támadtak, te pedig önvédelemből megölted őket. Ebben nincs semmi rossz. Az istenek is megbocsátanak ha ily okból ontod más vérét.
*A férfi arcára megnyugtató mosoly telepedik. Abban reménykedik, hogy rövid monológja nyújt némi vigaszt a lánynak. Addig is minél gyorsabban vissza kéne őt kísérni a városba, nehogy valami baja történjen. Ha csak úgy elküldi a lányt a nagyvilágba még lehet, hogy a végén eltéved valahol.*
*Hosszas ideig túrja át ellenfelei élettelen testének holmijait, de a pénzen és fegyvereiken kívül semmi hasznosnak bizonyuló tárgyat nem talál. Jó alaposan végigméregeti a fegyvereket. A nagynál egy hatalmas pallost talált. Kezébe fogja a hatalmas fegyvert. Lassan másik karját és ráhelyezi a kard markolatára és suhint vele párat. A fegyver túl nehéz ahhoz, hogy könnyen védekezni tudjon vele. Legfeljebb arra lenne jó, hogy a gyengébb ellenfeleket egy erősebb csapással leterítse. Ebben csak az a bökkenő, hogy jóval több nála erősebb harcos él a földön, mint gyengébb. Még egyszer végigméregeti a pengét, majd gondosan ráhelyezi az eredeti tulajdonosa tetemére. Ezután az alacsonyabb támadó élettelen testéhez sétál oda. Az ő fekete pengéjű rövidkardja sem kerüli el a barbár figyelmét. Ezt is kezébe fogja és miután jó ideig hosszúkardját használta rengeteg ellenfél ellen, ez a kard elég könnyűnek bizonyul. Megforgatja, suhint vele párat, még alaposabban szemügyre veszi, de valahogy ez sem az igazi. Rövid fegyvernek már ott a fokos. A rövidkard meg lehet akár milyen jó fegyver, a barbár nem tervezi leváltani apjától kapott díszes fokosát. Tehát ezt a kardot is gondosan ráhelyezi gazdája tetemére, majd elkezdi összeszámolni a pénzt. A matematika nem nagy erőssége, de azért az alapokat mint az összeadás és kivonás elég jól tudja. Az osztás szorzás pedig döcögve, de az is megmegy. Két kupacra válogatja szét az összeget, lévén mivel az egyik támadót a lány ölte meg. Így könnyebb lesz elosztani a pénzt. Eltart egy darabig míg összeadja a zsákmányolt aranyat és arra jut, hogy kétszáz arannyal rendelkezik. Az összeg felét, vagyis a 100 aranyat az egyik hulla erszényébe tömi, majd letesziLehola Sar mellé, aki éppen itatja az egereket.
A pénz másik felét pedig saját erszényébe tömi. Ezután jobb kezét ráteszi a lány vállára és igyekszik szemébe nézni, de ebben a hölgy kezei erősen meggátolják.*- Ne sírj. Rád támadtak, te pedig önvédelemből megölted őket. Ebben nincs semmi rossz. Az istenek is megbocsátanak ha ily okból ontod más vérét.
*A férfi arcára megnyugtató mosoly telepedik. Abban reménykedik, hogy rövid monológja nyújt némi vigaszt a lánynak. Addig is minél gyorsabban vissza kéne őt kísérni a városba, nehogy valami baja történjen. Ha csak úgy elküldi a lányt a nagyvilágba még lehet, hogy a végén eltéved valahol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057