// Khyr Kreantis //
- Durva... *képed el a kis történet hallatán* Megmondom őszintén, bennem is van egy fajta érzés, hogy esetleg a szellemek, vagy valamilyen másik erő őrzi a sírokat. Ám valamiért ha belegondolok, hogy ott áll előttem egy egész temető, lehet, hogy tele kincsekkel, valahogy ez a gondolat kimegy a fejemből... Viszont szívesen látnék egy igazi kísértetet, egyből nem járna ilyen a fejemben! Bár könnyen lehet, hogy azért kavar fel ez így, mert ez újdonság lenne. Egy új kihívás... Kiásni a halottakat az éj leple alatt, s átkutatni a csontokat... *nagyot sóhajt, de enyhén bólogatva a tolvaj felé fordul* Lehet, hogy igazad van. Elvégre azt sem tudjuk, hogy mi hogy kerültünk ide. Mármint, gondolj csak bele... Itt vagyunk ezen a világon, gondolatokkal, mindennel. De miért? Hogy "jöttünk létre"? Mert azt kétlem, hogy "csak úgy". Valaminek történnie kellett, márpedig ha egykor volt a nagy semmi, akkor abból magától nem lesz valami...
*Próbálja fejtegetni a felvetetett témát, de igazából minél jobban belemerül, annál jobban nem érti, s annál ködösebb lesz az egész. Ez már csak azért is bosszantja, mert e közben nincs olyan ember, aki erre a sok kérdésre megfelelő magyarázatot adna. Hiszen hogy is tudna? Senki sem halhatatlan, senki sem élt akár millió évvel ezelőtt... Honnan tudhatna egy mai ember bármit is az élet keletkezéséről?
Kis fejtegetése viszont abba marad, mikor kilépnek a temetőből, s célba veszik a hajót. Lianna lépteit kicsit lelassítja, mintha csak egyszerűen sétálnának a parton, s úgy is csinál, mintha nagy hévvel beszélgetnének. Ezért nem is tűnnek fel senkinek, így mikor a két munkás, akik rakodják a ládákat, eltűnnek az egyik ajtóban, a hölgyemény elkezd szaladni!*
- Erre!
*Suttogja hangosabban hátra Khyrnek, majd felkapaszkodik a hajó oldalán, s ha kell, a tolvajnak is segít felmászni, majd gyorsan elbújik pár hordó mögött, s a résekből figyel, rezzenéstelenül. Egészen addig ott marad, amíg az utolsó ládát fel nem hozzák a hajóra, pontosabban le nem viszik a raktárba. Ha ez megtörtént, akkor annak az ajtaját becsukják, s átmennek egy másik bejárathoz, ami úgy néz ki, hogy a pihenő, konyha szerűség, s a szobák felé vezet. Na, Liannának sem kell több! Gyorsan átugrik a hordón, majd szélsebesen a raktár felé szalad, ahova egy másodperc alatt szökell be. Ha Khyr nem csukja maga mögött az ajtót, akkor ő teszi meg gyorsan, hiszen feltűnő lenne, ha tárva-nyitva állna az.*
- Ez jó volt!
*Szélesen elvigyorodik, kissé lihegve, miközben sétál lefelé a lépcsőn. Odalent temérdek láda pihen egymásra hányva, mellettük is alig lehet elférni. Mindenesetre a hölgyemény a raktár másik végébe megy, a legtávolabbiba, ahova le is dobja a holmijait. Ezután mivel nagyon furdalja a kíváncsiság, gyorsan ki is nyit egy ládát.*
- Takarók? *röhögi el magát, azzal tovább megy egy másikhoz* Ebben is? *vonja fel szemöldökét, majd egy utolsó odalép* S ebben is... Hát, jobb, mint a semmi!
*Azzal előrántja az egyik vöröses, lilás, aranycsipkés szélű kellemesen puha és vastag takarót, majd bebugyolálja magát, s lekuporodik az egyik nagyobb láda takarásába.*
- Ezek is érhetnek valamennyit, mert ahogy nézem, nem éppen a szegények takaróznak vele, de fura lenne, ha ezzel mászkálnánk az utcán! *röhögi el magát, majd kicsit feljebb húzza magán a takarót, s állát a térdére támasztja* Szóval... Mi történt pontosan a bátyáddal? Olyan fiatal volt még...
*Kezd bele halkan a beszélgetésbe, hiszen ha egy napot össze lesznek itt zárva, nem szeretne egyáltalán csendben ücsörögni végig. Nagyon örül Khyrnek, főleg mert egy gyerekből ő is kész nővé érett, s így felnőtt fejjel mindkettejüknek sokkal nagyobbak a lehetőségei.*