Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:42:36
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Látja a férfi, hogy a lány elmereng a válaszán egy kis időre. De nem túl sokáig, és már érkezik is egy kérdés. Egy különös kérdés. Főképp a legvége. A félvér szemöldöke fel is szalad a homloka közepére, ahogyan a lányra pillant.*
- Megbotránkoztatni? *kérdezi őszinte meglepődöttséggel.*- Hát ilyet mondtam volna?
*Ám ekkor a lány szabadkozni kezd, és még bele is pirul. Hogy tréfált? De miféle tréfa volt ez mégis? Nem sok értelmet vélt felfedezni benne. Másban a szavak mögött annál inkább.*
- Áh, tréfa. *mosolyodik el.*- Különös humorod van, hölgyem. *incselkedik egy kissé, de a fejében még mindig ott zakatol az a kérdés, hozzá párosítva ezernyi mást. Ezután pedig ő maga érdeklődik gondolatai közepette arról, hogy a lány honnan származik és szépen utal is rá, hogy olyan csinos akár egy nemes. Habár az apróbb rezdülésekből és a lány reakcióiból s viselkedéséből egyértelműen látta, hogy valószínűleg semmi köze nincs semmilyen nemesi vérhez. Ám szemmel láthatóan útitársának tetszik a feltételezése.
Túlontúl tetszik.
Az arcába nyomott kéz megtorpanásra készteti. Bizonyára látványosan megütközne, ha nem lenne olyan jó álarca mindig. Így a dolgok legvégén nem tesz mást csak röviden felnevet. Végül tovább is indul a lány mellett.*
- Áh, egy újabb tréfa? *mosolyog szelíden.*- Szóval átutazol. Merről érkeztél, hölgyem? *érdeklődik tovább, majd hirtelen megtorpan, és egészen kétségbeesett arcot vág.*
- Oh, mily' modortalan is vagyok! Be sem mutatkoztam! *mondja hatalmas nagy kiskutya szemekkel.*
- Habár biztosan hallottad a nevem, ha ott voltál, de az illem megkövetelik... engedd meg kérlek... *nyújtja kezét a lány felé, s ha az odaadja neki a sajátját, akkor puhán ujjai közé veszi, és egy kis meghajlással apró csókot nyom a kacsójára.*
- Ryrroshvar Syn Srrathyn. Szolgálatodra, drága hölgyem. *egyenesedik ki eztán mosolyogva. Nem ereszti el rögtön a lányt, csak az ujjait emeli fel kissé, hogy elvehesse tőle a kezét ha akarja.*
*Látja a férfi, hogy a lány elmereng a válaszán egy kis időre. De nem túl sokáig, és már érkezik is egy kérdés. Egy különös kérdés. Főképp a legvége. A félvér szemöldöke fel is szalad a homloka közepére, ahogyan a lányra pillant.*
- Megbotránkoztatni? *kérdezi őszinte meglepődöttséggel.*- Hát ilyet mondtam volna?
*Ám ekkor a lány szabadkozni kezd, és még bele is pirul. Hogy tréfált? De miféle tréfa volt ez mégis? Nem sok értelmet vélt felfedezni benne. Másban a szavak mögött annál inkább.*
- Áh, tréfa. *mosolyodik el.*- Különös humorod van, hölgyem. *incselkedik egy kissé, de a fejében még mindig ott zakatol az a kérdés, hozzá párosítva ezernyi mást. Ezután pedig ő maga érdeklődik gondolatai közepette arról, hogy a lány honnan származik és szépen utal is rá, hogy olyan csinos akár egy nemes. Habár az apróbb rezdülésekből és a lány reakcióiból s viselkedéséből egyértelműen látta, hogy valószínűleg semmi köze nincs semmilyen nemesi vérhez. Ám szemmel láthatóan útitársának tetszik a feltételezése.
Túlontúl tetszik.
Az arcába nyomott kéz megtorpanásra készteti. Bizonyára látványosan megütközne, ha nem lenne olyan jó álarca mindig. Így a dolgok legvégén nem tesz mást csak röviden felnevet. Végül tovább is indul a lány mellett.*
- Áh, egy újabb tréfa? *mosolyog szelíden.*- Szóval átutazol. Merről érkeztél, hölgyem? *érdeklődik tovább, majd hirtelen megtorpan, és egészen kétségbeesett arcot vág.*
- Oh, mily' modortalan is vagyok! Be sem mutatkoztam! *mondja hatalmas nagy kiskutya szemekkel.*
- Habár biztosan hallottad a nevem, ha ott voltál, de az illem megkövetelik... engedd meg kérlek... *nyújtja kezét a lány felé, s ha az odaadja neki a sajátját, akkor puhán ujjai közé veszi, és egy kis meghajlással apró csókot nyom a kacsójára.*
- Ryrroshvar Syn Srrathyn. Szolgálatodra, drága hölgyem. *egyenesedik ki eztán mosolyogva. Nem ereszti el rögtön a lányt, csak az ujjait emeli fel kissé, hogy elvehesse tőle a kezét ha akarja.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:42:44
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:42:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Kellemes a víz, szinte felfrissíti, s ezzel egy időben, noha kissé lassacskán, de észhez téríti. Eljut a tudatáig, hogy nem nászúton van, sem pedig kényelmes kis túrázáson, hanem zsoldosok, vagy ki tudja kik elől menekül, bujkál. A fejébe fészkeli magát a felismerés arról is, hogy a férfi nem követte, hanem, akár egy gardedám ácsorog kint a vízparton.*
- Jó, jó...
*Sóhajt is fel megadón, noha a férfi semmi olyan kijelentést nem tett, ami sietségre adna okot, de néha olyan érzése van, hogy haloványkán, de a fejébe lát. És igaza is volna, ha korholná, hogy játszik az értékes idővel, amiből ki tudja még mennyi nyugodt van a számukra.
Így hát már nem rabol belőle többet, még egy utolsó pillantást vet a helyre, ahol egy kicsit újra felhőtlennek érezhette magát, majd bűnbánó arccal fordít is hátat a kékségnek, s már szedi is lábait kifelé.*
- Ne haragudj.
*Veti oda kurtán, ahogy finoman a férfi mellkasára paskol, s már fordul is, hogy szerteszórt ruháit gyorsan összekapkodja.*
- Éhes még nem vagy?
*Pillant azért futólag hátra, hogy ha már neki jó volt egy kicsit a férfi se maradjon ki a lazításból.*
- Ezen a pár percen már nem múlik. Addig száradok egy kicsit.
*Viszi is közelebb a ruhákat a férfihoz, majd mély sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Rövid volt a tanulásom ideje. A túlélő ösztön felett még mindig elhatalmasodik a kényelmes fruska. Sanyarú egy életed lenne mellettem.
*Nevet fel kissé erőltetetten. Lelki szemei előtt látja ahogy a képzett, bátor, férfi erejének teljében lévő védelmezője megcsömörlötten és unottan ücsörög egy eldugott kis tanyán, ahol semmi kaland, semmi izgalom. Csatazajként csak a tehén bőgése, a tyúkok kakason való marakodása szolgálna, fizikai munkát a trágyahordás és a takarmánycipelés jelentene, változatosságot pedig az asztalra tett vacsora kínálna, ha épp a félvér nőszemély valami mást főz, mint két napja. Ez a kép még őt is borzongásra sarkallja, bár valószínűleg túlzó. Gazdag és előkelő élettel sem járnának jobban. Ott több a feltűnés, meg ha már egyszer megszabadult onnan még egyszer nem ásná magát a mélyére. Viszont az idők végezetéig ő sem akar menekülni. Egyszer le fog telepedni, de az után mi lesz? Most még boldognak érzi magát, amíg kicsit megkóstol a férfi világából, de vajon ez majd később igaz lesz fordítva is? Vagy mit tenne, ha a férfi fojtatná a zsoldos életet, miközben időnként hozzá térne haza? A féltés vajon megmérgezné, hogy mikor fog más nő karjaiba bújni, vagy rosszabb, mit tesz, ha egyszer nem ő, hanem a halálhíre jön csak haza?
Az ajkába harapva rázza meg a fejét, inkább megszabadulva a gondolatoktól, hisz amúgy is túlzottan előre sietett. Ideje lenne már leszoknia a drámáról és az érzelgősködésről. Még akkor is, ha csak magának tartja meg. Szóval lassan észhez térve váltja fel inkább a búslakodó arcot egy ragyogóbb mosollyal, mivel a férfira pillant.*
- Szóval bontsam a csomagot, vagy gyorsan tegyem magam útra késszé?
*Kellemes a víz, szinte felfrissíti, s ezzel egy időben, noha kissé lassacskán, de észhez téríti. Eljut a tudatáig, hogy nem nászúton van, sem pedig kényelmes kis túrázáson, hanem zsoldosok, vagy ki tudja kik elől menekül, bujkál. A fejébe fészkeli magát a felismerés arról is, hogy a férfi nem követte, hanem, akár egy gardedám ácsorog kint a vízparton.*
- Jó, jó...
*Sóhajt is fel megadón, noha a férfi semmi olyan kijelentést nem tett, ami sietségre adna okot, de néha olyan érzése van, hogy haloványkán, de a fejébe lát. És igaza is volna, ha korholná, hogy játszik az értékes idővel, amiből ki tudja még mennyi nyugodt van a számukra.
Így hát már nem rabol belőle többet, még egy utolsó pillantást vet a helyre, ahol egy kicsit újra felhőtlennek érezhette magát, majd bűnbánó arccal fordít is hátat a kékségnek, s már szedi is lábait kifelé.*
- Ne haragudj.
*Veti oda kurtán, ahogy finoman a férfi mellkasára paskol, s már fordul is, hogy szerteszórt ruháit gyorsan összekapkodja.*
- Éhes még nem vagy?
*Pillant azért futólag hátra, hogy ha már neki jó volt egy kicsit a férfi se maradjon ki a lazításból.*
- Ezen a pár percen már nem múlik. Addig száradok egy kicsit.
*Viszi is közelebb a ruhákat a férfihoz, majd mély sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Rövid volt a tanulásom ideje. A túlélő ösztön felett még mindig elhatalmasodik a kényelmes fruska. Sanyarú egy életed lenne mellettem.
*Nevet fel kissé erőltetetten. Lelki szemei előtt látja ahogy a képzett, bátor, férfi erejének teljében lévő védelmezője megcsömörlötten és unottan ücsörög egy eldugott kis tanyán, ahol semmi kaland, semmi izgalom. Csatazajként csak a tehén bőgése, a tyúkok kakason való marakodása szolgálna, fizikai munkát a trágyahordás és a takarmánycipelés jelentene, változatosságot pedig az asztalra tett vacsora kínálna, ha épp a félvér nőszemély valami mást főz, mint két napja. Ez a kép még őt is borzongásra sarkallja, bár valószínűleg túlzó. Gazdag és előkelő élettel sem járnának jobban. Ott több a feltűnés, meg ha már egyszer megszabadult onnan még egyszer nem ásná magát a mélyére. Viszont az idők végezetéig ő sem akar menekülni. Egyszer le fog telepedni, de az után mi lesz? Most még boldognak érzi magát, amíg kicsit megkóstol a férfi világából, de vajon ez majd később igaz lesz fordítva is? Vagy mit tenne, ha a férfi fojtatná a zsoldos életet, miközben időnként hozzá térne haza? A féltés vajon megmérgezné, hogy mikor fog más nő karjaiba bújni, vagy rosszabb, mit tesz, ha egyszer nem ő, hanem a halálhíre jön csak haza?
Az ajkába harapva rázza meg a fejét, inkább megszabadulva a gondolatoktól, hisz amúgy is túlzottan előre sietett. Ideje lenne már leszoknia a drámáról és az érzelgősködésről. Még akkor is, ha csak magának tartja meg. Szóval lassan észhez térve váltja fel inkább a búslakodó arcot egy ragyogóbb mosollyal, mivel a férfira pillant.*
- Szóval bontsam a csomagot, vagy gyorsan tegyem magam útra késszé?
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:22:43
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*A kis tisztásról szép lassan elérne a nagy folyó partjára. Először csak a növényzet változik, aztán a szellő is széllé erősödik a víz felől, míg végül, lovaikat kantárszáron vezetve leérnek a partra. Ha a lány valóban ide akart eljutni, amikor büszkén átvette az irányítást, akkor nincs semmi baj. Sőt, nagyon is jó, ha kiismeri magát a városban és tud tájékozódni. Valószínűleg vele született képesség lehet, nem gondolná, hogy neveltetése során ilyesmire is nagy hangsúlyt fektettek. A furcsa csak az, hogy Lylina nem is akkor tűnt elkényeztetett fruskának, amikor az orrát tettetett felháborodással húzta fel, hanem most. Amikor észreveszi a vizet és szinte mindenről elfelejtkezik.*
- Pihenés?
*Kicsit tétovázik, ahogy kezébe veszi a lány lovának szárát is. Nem biztos benne, hogy van ennyi idejük, de Lylina nem hagy sok töprengést neki. Jókedvűen csacsogva indul el a vízpart felé, Chetro pár lépéssel lemaradva követi a lovakat vezetve. Ahogy Lylina egymás után veszi le magáról a ruhadarabokat, fejét kicsit félrebiccentve figyeli, aztán gyorsan körbe is pillant. Nem lát senki a part ezen szakaszán, de amúgy sem gondolná, hogy a lány teljesen meztelenre vetkőzik. Meglepné. Nem is teszi meg, de még a lenge alsóruházat is elég hozzá, hogy szépen kirajzolja a teste vonalait. Ezek azok a pillanatok, amikor valamelyest megérti a saját döntését. Nemcsak e látvány, de a Lylina egész lénye az, ami megfogta, és olyasmire sarkallta, amire egyébként soha nem vetemedett volna. Persze most már nincs visszaút, még ha meg is bánná döntését. De erről szó sincs.*
- A lubickolással nincs semmi baj. De úszni nem tudok.
*Vigyorodik el még mindig a parton állva, noha helyzete egyre kétségbeejtőbb. Ahogy a lány ruhája egyre vizesebb lesz, úgy tapad rá jobban és sejtet látni egyre többet. Persze, hogy lázas sietséggel szórná le magáról a ruhát, hogy mielőbb Lylina mellett lehessen a vízben, de úgy könnyű célponttá válhatnának. És annyi józan esze még van, hogy ilyen könnyelműséget ne engedjen meg magának. Így az, hogy nem tud úszni, akár jó kifogás is lehet. Egyébként ez igaz is, valóban nem tud. Az ő képzése során meg erre nem fektettek hangsúlyt. Elvégre nem tengerészkatonának szánták.
Tehát továbbra is a parton áll, kapaszkodva a mén és a kanca kantárszárába és bármennyire is illő lenne talán, képtelen levenni a szemét a folyó vizében pancsoló, csodálatosan bájos teremtésről. Legfeljebb annyi futja tőle, hogy ne szemérmetlenül bámészkodjon és igyekezzen tartani a szemkontaktust.*
*A kis tisztásról szép lassan elérne a nagy folyó partjára. Először csak a növényzet változik, aztán a szellő is széllé erősödik a víz felől, míg végül, lovaikat kantárszáron vezetve leérnek a partra. Ha a lány valóban ide akart eljutni, amikor büszkén átvette az irányítást, akkor nincs semmi baj. Sőt, nagyon is jó, ha kiismeri magát a városban és tud tájékozódni. Valószínűleg vele született képesség lehet, nem gondolná, hogy neveltetése során ilyesmire is nagy hangsúlyt fektettek. A furcsa csak az, hogy Lylina nem is akkor tűnt elkényeztetett fruskának, amikor az orrát tettetett felháborodással húzta fel, hanem most. Amikor észreveszi a vizet és szinte mindenről elfelejtkezik.*
- Pihenés?
*Kicsit tétovázik, ahogy kezébe veszi a lány lovának szárát is. Nem biztos benne, hogy van ennyi idejük, de Lylina nem hagy sok töprengést neki. Jókedvűen csacsogva indul el a vízpart felé, Chetro pár lépéssel lemaradva követi a lovakat vezetve. Ahogy Lylina egymás után veszi le magáról a ruhadarabokat, fejét kicsit félrebiccentve figyeli, aztán gyorsan körbe is pillant. Nem lát senki a part ezen szakaszán, de amúgy sem gondolná, hogy a lány teljesen meztelenre vetkőzik. Meglepné. Nem is teszi meg, de még a lenge alsóruházat is elég hozzá, hogy szépen kirajzolja a teste vonalait. Ezek azok a pillanatok, amikor valamelyest megérti a saját döntését. Nemcsak e látvány, de a Lylina egész lénye az, ami megfogta, és olyasmire sarkallta, amire egyébként soha nem vetemedett volna. Persze most már nincs visszaút, még ha meg is bánná döntését. De erről szó sincs.*
- A lubickolással nincs semmi baj. De úszni nem tudok.
*Vigyorodik el még mindig a parton állva, noha helyzete egyre kétségbeejtőbb. Ahogy a lány ruhája egyre vizesebb lesz, úgy tapad rá jobban és sejtet látni egyre többet. Persze, hogy lázas sietséggel szórná le magáról a ruhát, hogy mielőbb Lylina mellett lehessen a vízben, de úgy könnyű célponttá válhatnának. És annyi józan esze még van, hogy ilyen könnyelműséget ne engedjen meg magának. Így az, hogy nem tud úszni, akár jó kifogás is lehet. Egyébként ez igaz is, valóban nem tud. Az ő képzése során meg erre nem fektettek hangsúlyt. Elvégre nem tengerészkatonának szánták.
Tehát továbbra is a parton áll, kapaszkodva a mén és a kanca kantárszárába és bármennyire is illő lenne talán, képtelen levenni a szemét a folyó vizében pancsoló, csodálatosan bájos teremtésről. Legfeljebb annyi futja tőle, hogy ne szemérmetlenül bámészkodjon és igyekezzen tartani a szemkontaktust.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:11:57
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:11:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*A beszédére mindig is büszke volt. Főleg miután rájött, hogy a szép szavak mekkora előnyhöz juttathatják. Erre persze csak azután jött rá, miután magára maradt és kénytelen volt ételt vagy más egyéb hasznos dolgot kunyerálni a piaci forgatagokban. Ha illedelmesen és szépen kért, ártatlan arca és a még nővérkéjétől kapott díszes ruhának köszönhetően, nem egyszer eltévedt nemes kölöknek hitték és így segítette rajta. A jószívű mindenüket. Aztán persze rájöttek, hogy tévedtek és mérgesek lettek. Szerencsére a legtöbb esetben addigra már megkedvelték a jó kedélyű kislányt. Valami azért csak ráragad az emberre, ha egy lovag meg egy igazi hölgy neveli a jó modorra.
Ryrr őszintének tűnő válaszán azonban egészen elmereng.*
~Ki a fene akarna a gyerekein keresztül nyomot hagyni?~
*Mindenkinek kell, hogy legyenek személyes álmai és vágyai. Még hogy egy gyerek ezt mind megtestesíti! E véleményét persze nem hangoztatja. A gyerek kérdésen a legkönnyebb hajba kapni valakivel. Az viszont, hogy azt a bizonyos nyomot a fél mélységi vajon miként akarja a világra hagyni... fölöttébb érdekfeszítő. Ha pedig már kitértek erre, nem hagyja csak úgy elúszni ezt a kérdést.*
- És hogy képzeled el? Mi az ami szerinted annyira megbotránkoztatná a világot?
*Húzódik vidám mosolyra a szája, hiszen csak viccelődik. Pedig lehet feltételezésével nem is jár oly messze a valóságtól. A félreértés kedvéért azért gyorsan helyesbít.*
- Mármint... *Pirul bele, mikor rájön, hogy nem is tudja mivel helyesbítsen. Ez van mindig, mikor előbb mondja ki, amit igazából gondol és elengedi magát.*
- Csak vicceltem.
*Mosolyog tovább, hiszen az sosem ártott még neki. A mesés témát viszont egyelőre hanyagolja. Nem is szól bele a férfi végső eszmefuttatásába a témával kapcsolatban. Inkább hálásan felnevet, mikor Ryrr arca láthatóan felderül a kísérgetés engedélyére.
Láthatóan már Fibienne sem egy önfejű és szemtelen pukkancs bizalmatlan tekintettel. Láthatóan.*
- Ugyan.
*Vonja meg a vállát, mint aki igazán nem érdemel ezért köszönetet. Végül elindulnak a folyópart mentén, mint akik eleget kívánnak tenni a szóban elhangzott útvonalnak. A baj az, hogy hirtelen Fibienn sem tud mit mondani, így pár percen keresztül valóban csak némán sétálnak egymás mellett, mint két régi, összeszokott ismerős. Aztán eszébe jut a cipője.*
~Vajon zavarja, hogy csak így fogom?~
*Szerencsére ekkor a másik megköszörüli a torkát és kérdez. Nem mellesleg Fibi balszerencséjére, mivel a nemesi család ötlete még saját viccnek is rossz lenne.*
~Talán akkor itt bóklásznék mezítláb a parton?~
- Ez ennyire egyértelmű?
*Fordul tágra nyílt, csodálkozó tekintettel a Mesemondója felé, majd egyik karját Ryrr orra alá dugja.*
- Pedig nem is kék a vérem!
*Ártatlan tekintetét azonban nem bírja sokáig tartani, hiszen hiába vág bármilyen fejet az ember, ha a tekintete cinkos marad. Ami viszont magát Fibiennt is meglepi, az a mozdulat következtében felgyorsuló pulzusa. Mintha vére egy pillanatra nem akarna a saját, megszokott ütemében munkálkodni.*
~Hogy a... ~
*Karját ekkor visszaereszti maga mellé és ha megteheti, úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen tovább indul, csak a cipőibe bújik vissza egy gyors mozdulattal.*
- Csupán átutazom.
*Hátha visszaterelheti még a témát egészen az elejére.*
*A beszédére mindig is büszke volt. Főleg miután rájött, hogy a szép szavak mekkora előnyhöz juttathatják. Erre persze csak azután jött rá, miután magára maradt és kénytelen volt ételt vagy más egyéb hasznos dolgot kunyerálni a piaci forgatagokban. Ha illedelmesen és szépen kért, ártatlan arca és a még nővérkéjétől kapott díszes ruhának köszönhetően, nem egyszer eltévedt nemes kölöknek hitték és így segítette rajta. A jószívű mindenüket. Aztán persze rájöttek, hogy tévedtek és mérgesek lettek. Szerencsére a legtöbb esetben addigra már megkedvelték a jó kedélyű kislányt. Valami azért csak ráragad az emberre, ha egy lovag meg egy igazi hölgy neveli a jó modorra.
Ryrr őszintének tűnő válaszán azonban egészen elmereng.*
~Ki a fene akarna a gyerekein keresztül nyomot hagyni?~
*Mindenkinek kell, hogy legyenek személyes álmai és vágyai. Még hogy egy gyerek ezt mind megtestesíti! E véleményét persze nem hangoztatja. A gyerek kérdésen a legkönnyebb hajba kapni valakivel. Az viszont, hogy azt a bizonyos nyomot a fél mélységi vajon miként akarja a világra hagyni... fölöttébb érdekfeszítő. Ha pedig már kitértek erre, nem hagyja csak úgy elúszni ezt a kérdést.*
- És hogy képzeled el? Mi az ami szerinted annyira megbotránkoztatná a világot?
*Húzódik vidám mosolyra a szája, hiszen csak viccelődik. Pedig lehet feltételezésével nem is jár oly messze a valóságtól. A félreértés kedvéért azért gyorsan helyesbít.*
- Mármint... *Pirul bele, mikor rájön, hogy nem is tudja mivel helyesbítsen. Ez van mindig, mikor előbb mondja ki, amit igazából gondol és elengedi magát.*
- Csak vicceltem.
*Mosolyog tovább, hiszen az sosem ártott még neki. A mesés témát viszont egyelőre hanyagolja. Nem is szól bele a férfi végső eszmefuttatásába a témával kapcsolatban. Inkább hálásan felnevet, mikor Ryrr arca láthatóan felderül a kísérgetés engedélyére.
Láthatóan már Fibienne sem egy önfejű és szemtelen pukkancs bizalmatlan tekintettel. Láthatóan.*
- Ugyan.
*Vonja meg a vállát, mint aki igazán nem érdemel ezért köszönetet. Végül elindulnak a folyópart mentén, mint akik eleget kívánnak tenni a szóban elhangzott útvonalnak. A baj az, hogy hirtelen Fibienn sem tud mit mondani, így pár percen keresztül valóban csak némán sétálnak egymás mellett, mint két régi, összeszokott ismerős. Aztán eszébe jut a cipője.*
~Vajon zavarja, hogy csak így fogom?~
*Szerencsére ekkor a másik megköszörüli a torkát és kérdez. Nem mellesleg Fibi balszerencséjére, mivel a nemesi család ötlete még saját viccnek is rossz lenne.*
~Talán akkor itt bóklásznék mezítláb a parton?~
- Ez ennyire egyértelmű?
*Fordul tágra nyílt, csodálkozó tekintettel a Mesemondója felé, majd egyik karját Ryrr orra alá dugja.*
- Pedig nem is kék a vérem!
*Ártatlan tekintetét azonban nem bírja sokáig tartani, hiszen hiába vág bármilyen fejet az ember, ha a tekintete cinkos marad. Ami viszont magát Fibiennt is meglepi, az a mozdulat következtében felgyorsuló pulzusa. Mintha vére egy pillanatra nem akarna a saját, megszokott ütemében munkálkodni.*
~Hogy a... ~
*Karját ekkor visszaereszti maga mellé és ha megteheti, úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen tovább indul, csak a cipőibe bújik vissza egy gyors mozdulattal.*
- Csupán átutazom.
*Hátha visszaterelheti még a témát egészen az elejére.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-01 18:01:07
Üzenet elküldve: 2017-04-01 18:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Nem csak gyönyörű a lány, de gyönyörűen is beszél. Valahogyan sikerül mindennek egészen lenyűgöznie a félmélységit. Olyan módon, hogy még maga is csodálkozik a dolgon.
A kérdés pedig meglepően őszintén hangzik. Hát... ha valami, egy ilyesmi azért mégis csak megér egy őszinte választ. Vagy... valami hasonlót.*
- Hogy miért? *sóhajt egy aprót, s szelíd mosollyal visszapillant a naplemente vörösében tündöklő, vérré vált folyóra.*
- Mindannyiunkban van egyfajta ösztön. Ösztön arra, hogy nyomot hagyjunk a világban. Van aki a gyermekein át teszi ezt meg. Van aki alkot. És van aki... nos... *mosolyog vissza a lányra.*- Megpróbál olyat tenni, amely során emlékezni fognak rá a jövőben. Ez vagyok én.
*Végső soron ebben is van féligazság. A legegyszerűbb úgy őszintének tűnni, ha mindig van valami valóban igaz a szavainkban. A többi dolog már igazán mellékes.
A lány... pontosabban inkább már kész nő, csak nem hagyja a mese témát. A félvér pedig egyelőre nem tudja mire válni. Csak hümmögve bólint a szavaira.*
- A mesék varázsa sokra képes. Magam is szeretem őket, ha gyermekinek tűnik is. *válaszol ennyivel. Eztán pedig felveti a kérdést... óvatosan és szerényen, némiképp bájos ifjús zavarral. A válasz pedig igen. Szemmel láthatóan felderül a férfi arca, mintha a legjobb dolog történne vele a világon. Talán valóban így van, talán ez is csak egy újabb álarc... ezt nála sosem lehet tudni, de szerencsére kevesen ismerik ahhoz, hogy megsejtsenek bármit is belőle.*
- Akkor hát... *fog bele zavartan.*- Nagyon köszönöm ezt a megtiszteltetést. *biccent, és ha indulnak, hát csatlakozik a leányhoz. Egy ideig pedig néma csöndben sétál vele. Mintha nem tudná mit mondhatna. Egyszerre tűnhet kedvesnek és elragadónak. Végül jó pár perc elteltével szólal csak meg egy apró, halk torokköszörülés nyomán.*
- Na és... itt élsz a városban, hölgyem? Vagy csupán átutazóban vagy? Habár miket beszélek, ez udvariatlanság... *rázza meg aprón a fejét.*
- Hiszen egy ilyen hölgy, mint Te, bizonyosan valamiféle híres nemesi család sarja, én pedig illetlenül kérdezősködöm... kérlek, bocsásd meg pillanatnyi zavaromat. *szabadkozik is, és továbbra is zavartnak tűnve nem is pillant inkább a lányra.*
*Nem csak gyönyörű a lány, de gyönyörűen is beszél. Valahogyan sikerül mindennek egészen lenyűgöznie a félmélységit. Olyan módon, hogy még maga is csodálkozik a dolgon.
A kérdés pedig meglepően őszintén hangzik. Hát... ha valami, egy ilyesmi azért mégis csak megér egy őszinte választ. Vagy... valami hasonlót.*
- Hogy miért? *sóhajt egy aprót, s szelíd mosollyal visszapillant a naplemente vörösében tündöklő, vérré vált folyóra.*
- Mindannyiunkban van egyfajta ösztön. Ösztön arra, hogy nyomot hagyjunk a világban. Van aki a gyermekein át teszi ezt meg. Van aki alkot. És van aki... nos... *mosolyog vissza a lányra.*- Megpróbál olyat tenni, amely során emlékezni fognak rá a jövőben. Ez vagyok én.
*Végső soron ebben is van féligazság. A legegyszerűbb úgy őszintének tűnni, ha mindig van valami valóban igaz a szavainkban. A többi dolog már igazán mellékes.
A lány... pontosabban inkább már kész nő, csak nem hagyja a mese témát. A félvér pedig egyelőre nem tudja mire válni. Csak hümmögve bólint a szavaira.*
- A mesék varázsa sokra képes. Magam is szeretem őket, ha gyermekinek tűnik is. *válaszol ennyivel. Eztán pedig felveti a kérdést... óvatosan és szerényen, némiképp bájos ifjús zavarral. A válasz pedig igen. Szemmel láthatóan felderül a férfi arca, mintha a legjobb dolog történne vele a világon. Talán valóban így van, talán ez is csak egy újabb álarc... ezt nála sosem lehet tudni, de szerencsére kevesen ismerik ahhoz, hogy megsejtsenek bármit is belőle.*
- Akkor hát... *fog bele zavartan.*- Nagyon köszönöm ezt a megtiszteltetést. *biccent, és ha indulnak, hát csatlakozik a leányhoz. Egy ideig pedig néma csöndben sétál vele. Mintha nem tudná mit mondhatna. Egyszerre tűnhet kedvesnek és elragadónak. Végül jó pár perc elteltével szólal csak meg egy apró, halk torokköszörülés nyomán.*
- Na és... itt élsz a városban, hölgyem? Vagy csupán átutazóban vagy? Habár miket beszélek, ez udvariatlanság... *rázza meg aprón a fejét.*
- Hiszen egy ilyen hölgy, mint Te, bizonyosan valamiféle híres nemesi család sarja, én pedig illetlenül kérdezősködöm... kérlek, bocsásd meg pillanatnyi zavaromat. *szabadkozik is, és továbbra is zavartnak tűnve nem is pillant inkább a lányra.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-01 17:39:33
Üzenet elküldve: 2017-04-01 17:39:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Szívesen felnevetne a vízi tündér gondolatán, de a hölgyem szó egy fél pillanatra zavarba hozza. Még nem egészen szokta meg, hogy a férfiak egy ideje új titulusokat aggatnak rá. Persze igazság szerint nagyon élvezi ezt az új állapotot. Mostani nevei sokkal jobban hangoznak, mint a Pöttöm, a Nyikhaj vagy esetleg az Egérke. Igen, ez utóbbinál mindenképpen jobb.*
- Valóban kár. *Fordul arccal a lenyugvó nap irányába.* Bár ha mindig ilyen lenne, senki nem csodálná meg ahogy belepirul a végzetébe.
*Tekintetét visszakapja Ryrroshvarra. Ő meg sem próbál egyértelmű lenni. Különben is szereti az áthallásos szójátékokat. Régi história, de valamikor a múltban volt egy idegesítő és titokzatos személy, aki ösztönözte is ezekre.
Arra a kérdésre, hogy jelen volt e, nem reagál sehogy. Egyszerű kötőmondatnak nyilvánítja. Ha észre is vette volna a tömegben Fibiennet, nincs túl nagy jelentősége, hiszen úgy tűnik fogalma sincs arról, hogy a lány kicsoda.*
- Akkor hát miért csináltad?
*Vicces, ezt a részét valami miatt kételkedés nélkül elhiszi. Nem mintha túlságosan ismerné, de hogy a másik a népszerűségre hajtson, az valahogy túlságosan is furcsa lenne. Mégis, most mennyivel másképpen beszél vele. Sehol egy gunyoros megjegyzés, egy sajnálkozó vagy lekezelő gesztus, hogy lássa, mennyi idő alatt tudja felhúzni az önfejű gyermeket. Igaz, már nem is olyan gyermek. Azért Ryrr felszalad szemöldökén még most is gyermeki örömmel tud szórakozni.*
- Talán nem is baj. *Mosolyodik el sejtelmesen, hiszen a férfi tényleg nem ismeri fel. Előbb utóbb úgy is rá fog jönni. Neki viszont nem célja siettetni ezt a megvilágosodást.*
- Mégis azt hiszem, hogy jobb így, hogy nem voltak benne. Mindenki szereti a meséket, de ha komoly dolgokhoz párosítják őket, már nem is hisz bennük senki.
*Bolond gondolatok, de ha egyszer így van?
Ryrr újabb kérdésével azonban az érdeklődése is megnő. Másnak nem feltétlen engedné, hogy csak úgy kísérgesse, de ez idáig senkit sem óhajtott közelebbről megismerni. Egy kissé meg is lepődik, mikor észreveszi magán, hogy egy apró bólintás után képes tovább fecsegni.*
- Igen, a templomkertbe.
*Int cipővel a temető irányába, hiszen azon keresztül vezet tovább az út. Nem is gondolná az ember, hogy milyen praktikus ha egy beszélgetés során van valami a keze ügyében. Felmenti a felesleges gesztusok alól.*
- Én... Persze. Szívesen veszem a társaságot.
*Válasza ugyan kissé tétova, de reméli ezért a másik nem minősíti le. Csak tudná, hogy ezek után mit is fog tenni vagy mondani. Nem csinálhat... Csak úgy bármit! Lehet nem egészen gondolta át ezt a helyzetet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:38:42, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Szívesen felnevetne a vízi tündér gondolatán, de a hölgyem szó egy fél pillanatra zavarba hozza. Még nem egészen szokta meg, hogy a férfiak egy ideje új titulusokat aggatnak rá. Persze igazság szerint nagyon élvezi ezt az új állapotot. Mostani nevei sokkal jobban hangoznak, mint a Pöttöm, a Nyikhaj vagy esetleg az Egérke. Igen, ez utóbbinál mindenképpen jobb.*
- Valóban kár. *Fordul arccal a lenyugvó nap irányába.* Bár ha mindig ilyen lenne, senki nem csodálná meg ahogy belepirul a végzetébe.
*Tekintetét visszakapja Ryrroshvarra. Ő meg sem próbál egyértelmű lenni. Különben is szereti az áthallásos szójátékokat. Régi história, de valamikor a múltban volt egy idegesítő és titokzatos személy, aki ösztönözte is ezekre.
Arra a kérdésre, hogy jelen volt e, nem reagál sehogy. Egyszerű kötőmondatnak nyilvánítja. Ha észre is vette volna a tömegben Fibiennet, nincs túl nagy jelentősége, hiszen úgy tűnik fogalma sincs arról, hogy a lány kicsoda.*
- Akkor hát miért csináltad?
*Vicces, ezt a részét valami miatt kételkedés nélkül elhiszi. Nem mintha túlságosan ismerné, de hogy a másik a népszerűségre hajtson, az valahogy túlságosan is furcsa lenne. Mégis, most mennyivel másképpen beszél vele. Sehol egy gunyoros megjegyzés, egy sajnálkozó vagy lekezelő gesztus, hogy lássa, mennyi idő alatt tudja felhúzni az önfejű gyermeket. Igaz, már nem is olyan gyermek. Azért Ryrr felszalad szemöldökén még most is gyermeki örömmel tud szórakozni.*
- Talán nem is baj. *Mosolyodik el sejtelmesen, hiszen a férfi tényleg nem ismeri fel. Előbb utóbb úgy is rá fog jönni. Neki viszont nem célja siettetni ezt a megvilágosodást.*
- Mégis azt hiszem, hogy jobb így, hogy nem voltak benne. Mindenki szereti a meséket, de ha komoly dolgokhoz párosítják őket, már nem is hisz bennük senki.
*Bolond gondolatok, de ha egyszer így van?
Ryrr újabb kérdésével azonban az érdeklődése is megnő. Másnak nem feltétlen engedné, hogy csak úgy kísérgesse, de ez idáig senkit sem óhajtott közelebbről megismerni. Egy kissé meg is lepődik, mikor észreveszi magán, hogy egy apró bólintás után képes tovább fecsegni.*
- Igen, a templomkertbe.
*Int cipővel a temető irányába, hiszen azon keresztül vezet tovább az út. Nem is gondolná az ember, hogy milyen praktikus ha egy beszélgetés során van valami a keze ügyében. Felmenti a felesleges gesztusok alól.*
- Én... Persze. Szívesen veszem a társaságot.
*Válasza ugyan kissé tétova, de reméli ezért a másik nem minősíti le. Csak tudná, hogy ezek után mit is fog tenni vagy mondani. Nem csinálhat... Csak úgy bármit! Lehet nem egészen gondolta át ezt a helyzetet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:38:42, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:31:34
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:31:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Beválik a terve. Amíg ő csodálkozva néz a víz felé, hogy "vajon mi lehetett az", a lány megfordul felé. Varázslatos, ahogyan a barna hajzuhatag meglibben a vöröslő naplementében.*
- Nohát... Te is láttad, hölgyem? Ki tudja, talán egy folyó tündér volt. *pillant a lány felé, amikor az arra fordul. De már meg is szólal amaz. Ryrros pedig bűbájos mosolyával köszönti.*
- Ó, valóban, csodálatra méltó! *pillant is az ég felé, közben maga elé emelve sétapálcáját, és mindkét kezével megragadva azt.*- Nem is remélhetnénk ily' gyönyört egy egyszerű naptól, s lám... egy pillanat műve az egész. Oly kár, hogy hamar elillan. *néz vissza jelentőségteljesen a lányra. Mintha valahol kétértelmű lenne amit mond, és talán nem is teljes egészében a naplementéről beszél.
A kijelentésre még szélesebb lesz a mosolya.*
- Ó, hát jelen voltál?
*Hát persze, hogy tudja, hogy jelen volt, hiszen látta a lányt. Talán még össze is találkozott a tekintetük. De nem tehet úgy, mint aki meg is jegyezte a másikat.*
- Reméltem, hogy nem ismernek fel máris. Még szinte véget sem ért. Nem a népszerűségért csináltam. *mosolyog kedvesen. Úgy tűnik az évek igazi úriembert faragtak a férfiból. Vagy mindig is ilyen volt, csak a buta kislányokkal viselkedett másképp? Akárhogy is, mintha egy teljesen más Ryrroshvar állna itt előtte.
Az utolsó mondatra viszont felszalad a szemöldöke. Hirtelen nem tudja mire vélni azt.*
- Köszönöm a dicséretedet, hölgyem. Engedelmeddel bóknak veszem... ám bocsásd meg, bizonyára a fáradtságomnak tudható be, hogy nem értem teljesen mire célzol. *mondja udvariasan, és lány hangon.*
- Habár a mesefigurák bizonyára sokkal élvezhetőbbé tették volna. *vigyorodik el szélesebben. Viszont valahogy ismerős neki a helyzet. Nem mintha történt volna már vele hasonló, éppen ilyen, de... valamiért valami annyira ismerős a számára. És a lány szemei... a szemei különös dolgokat mesélnek. Maga sem tudja hirtelen, hogy miket. De az bizonyos, hogy nem szokványosakat.*
- Ha megengeded a kérdést... a templom felé tartasz? *kérdezi aztán óvatosan, és szemlátomást mintha zavarban is lenne egy kissé.*
- Ha nem vágysz társaságra, csak szólj, hölgyem... de szívesen elkísérnélek egy darabon, ha kedved van hozzá. *veti fel az ötletet. Csak úgy véletlenül. Ha már így összefutottak.*
*Beválik a terve. Amíg ő csodálkozva néz a víz felé, hogy "vajon mi lehetett az", a lány megfordul felé. Varázslatos, ahogyan a barna hajzuhatag meglibben a vöröslő naplementében.*
- Nohát... Te is láttad, hölgyem? Ki tudja, talán egy folyó tündér volt. *pillant a lány felé, amikor az arra fordul. De már meg is szólal amaz. Ryrros pedig bűbájos mosolyával köszönti.*
- Ó, valóban, csodálatra méltó! *pillant is az ég felé, közben maga elé emelve sétapálcáját, és mindkét kezével megragadva azt.*- Nem is remélhetnénk ily' gyönyört egy egyszerű naptól, s lám... egy pillanat műve az egész. Oly kár, hogy hamar elillan. *néz vissza jelentőségteljesen a lányra. Mintha valahol kétértelmű lenne amit mond, és talán nem is teljes egészében a naplementéről beszél.
A kijelentésre még szélesebb lesz a mosolya.*
- Ó, hát jelen voltál?
*Hát persze, hogy tudja, hogy jelen volt, hiszen látta a lányt. Talán még össze is találkozott a tekintetük. De nem tehet úgy, mint aki meg is jegyezte a másikat.*
- Reméltem, hogy nem ismernek fel máris. Még szinte véget sem ért. Nem a népszerűségért csináltam. *mosolyog kedvesen. Úgy tűnik az évek igazi úriembert faragtak a férfiból. Vagy mindig is ilyen volt, csak a buta kislányokkal viselkedett másképp? Akárhogy is, mintha egy teljesen más Ryrroshvar állna itt előtte.
Az utolsó mondatra viszont felszalad a szemöldöke. Hirtelen nem tudja mire vélni azt.*
- Köszönöm a dicséretedet, hölgyem. Engedelmeddel bóknak veszem... ám bocsásd meg, bizonyára a fáradtságomnak tudható be, hogy nem értem teljesen mire célzol. *mondja udvariasan, és lány hangon.*
- Habár a mesefigurák bizonyára sokkal élvezhetőbbé tették volna. *vigyorodik el szélesebben. Viszont valahogy ismerős neki a helyzet. Nem mintha történt volna már vele hasonló, éppen ilyen, de... valamiért valami annyira ismerős a számára. És a lány szemei... a szemei különös dolgokat mesélnek. Maga sem tudja hirtelen, hogy miket. De az bizonyos, hogy nem szokványosakat.*
- Ha megengeded a kérdést... a templom felé tartasz? *kérdezi aztán óvatosan, és szemlátomást mintha zavarban is lenne egy kissé.*
- Ha nem vágysz társaságra, csak szólj, hölgyem... de szívesen elkísérnélek egy darabon, ha kedved van hozzá. *veti fel az ötletet. Csak úgy véletlenül. Ha már így összefutottak.*
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 22:31:33
Üzenet elküldve: 2017-03-31 22:31:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Miközben a kampány egyéb részletein jár az esze és elgondolkodva sétál a parton, nem messze tőle valami nagyot csobban a vízben. Erre egyből felkapja a fejét, bár ezzel sajnos ki is esik gondolatai fogaskerekéből.
Elsőként a vízre néz, de hogy halnak higgye ezt a csobbanást, ahhoz még nincs elég jó idő. Ezek az artheniori jószágok amúgy is kényesek a szegény halászokra. Nehezebb itt rendes kaját fogni, mint kedves szavakat kicsikarni a piaci kofásoktól.
Ezért aztán a gyors diagnosztika után lopva hátra pillant, majd megtorpan. Arcára valami meghatározhatatlan érzelmű mosoly ül ki, hiszen erre aztán tényleg nem számított.*
- Micsoda naplemente, nem igaz?
*Lóbálja az estben elvérző napkorong irányába a cipőit. Magasabbnak hitte. És az emlékeiből táplálkozva egy kissé ijesztőbbnek. A megjelenése és a kisugárzása viszont azóta sem változott semmit. Vajon megismeri?*
- Érdekes beszéd volt.
*Fűzi tovább a szavakat továbbra is abban az egy helyben állva, ahol lecövekelt.*
- Bár én hiányoltam belőle az ~ki~oktató jellegű mesefigurákat.
*Ártatlan mosolyát csupán szeme különös csillogása buktathatja le.*
*Miközben a kampány egyéb részletein jár az esze és elgondolkodva sétál a parton, nem messze tőle valami nagyot csobban a vízben. Erre egyből felkapja a fejét, bár ezzel sajnos ki is esik gondolatai fogaskerekéből.
Elsőként a vízre néz, de hogy halnak higgye ezt a csobbanást, ahhoz még nincs elég jó idő. Ezek az artheniori jószágok amúgy is kényesek a szegény halászokra. Nehezebb itt rendes kaját fogni, mint kedves szavakat kicsikarni a piaci kofásoktól.
Ezért aztán a gyors diagnosztika után lopva hátra pillant, majd megtorpan. Arcára valami meghatározhatatlan érzelmű mosoly ül ki, hiszen erre aztán tényleg nem számított.*
- Micsoda naplemente, nem igaz?
*Lóbálja az estben elvérző napkorong irányába a cipőit. Magasabbnak hitte. És az emlékeiből táplálkozva egy kissé ijesztőbbnek. A megjelenése és a kisugárzása viszont azóta sem változott semmit. Vajon megismeri?*
- Érdekes beszéd volt.
*Fűzi tovább a szavakat továbbra is abban az egy helyben állva, ahol lecövekelt.*
- Bár én hiányoltam belőle az ~ki~oktató jellegű mesefigurákat.
*Ártatlan mosolyát csupán szeme különös csillogása buktathatja le.*
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 21:43:00
Üzenet elküldve: 2017-03-31 21:43:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Hogy érdekes nap volt e? Az nem vitás. Sokat tanult a dologból, és a végkifejlet beleszámítása nélkül mindenesetre tanulságos volt. Egy ideig elmélázik a történteken, és nem is indul vissza még azonnal a városba. Habár lesz jó néhány elintéznivalója, talán még ezen az estén. Leginkább Myna. Szeretne már végre pontot tenni ennek az ügynek a végére. A lány pedig annyira jó lett volna, olyan nagyon jó. Rengeteg dologra. De a kezdetlegesen megismert, könnyen befolyásolható, tehetséges kis fruska és a belőle lett gyönyörűséges szörnyeteg is mind eltűnt. Helyette pedig nem lett más a lány... csak unalmas. Unalmas, aki ráadásul még sokadszorra is átejtette. Na nem azért mert olyan okos, és sikerült ez neki. Épp az ellenkezője. Ha nem lenne ostoba, most a gyűrűvel az ujján parádézna mellette, mint a felesége. Aztán ki tudja. Na de ez az új Foks... vele még lehet kezdeni valamit.
Aki hallaná Ryrroshvar gondolatait, és tudná a céljait, bizonyára kicsinyes bosszúnak ítélné a dolgot. De ó, nem az. Még mennyire, hogy nem. De eddig senkinek nem sikerült annyira eszesnek lennie, hogy mélyebben belelásson az apróbb cselekedeteibe, és rájöjjön milyen nagyobb célt szolgál.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, amikor a folyóparton sétálni kezd. Na meg persze a kastély. A kastély is ott lappang benne. Nagyon kellene neki. És ami Ryrroshvarnak kell... nos azt mindig meg is szerzi.
Apropó megszerzés...
Megtorpan egy pillanatra, ahogyan felismeri a nem sokkal előtte sétáló, kecses alakot. Habár csak a tarkóját látja, és a szépen ringó csípőjét, még így is tudja a gesztenyebarna hajból, hogy ez az a lány, aki elakasztotta a lélegzetét még a rendezvény előtt. Márpedig ez nála nem gyakori. És ha valaki elakasztja az ő, Ryrroshvar Syn Sratthyn lélegzetét... az érdemes a figyelemre.
De mit csináljon? Nem futhat utána, az nem az ő stílusa. Kiabálni pedig végképp nem fog. Ha Azzu most vele lenne... de nincs vele, ezért kár is ezen agyalni. Egyébként is már megöregedett, és nem olyan fürge már, mint régen. Inkább akkor mozdul ki a holmijai közül, amikor már nagyon muszáj.*
~Akkor hát?~
*Azért megszaporázza lépteit. Megközelíti a lányt amennyire lehet, és újra lelassít. Nézi, amint a lány mezítláb sétál tovább. Még a sarka is gyönyörű. Különös ilyen emberi teremtménnyel találkozni manapság. Viszont már kezdi bosszantani a dolog. Valami teljesen ostoba módszerhez kell folyamodnia. Nem igazán van ínyére, de egy próbát megér. Körülnéz, hogy biztosan nem látja e meg valaki, majd gyorsan lehajol, és felvesz egy nagyobb kődarabot. A lány tarkójára pillant, ismét megbizonyosodik "láthatatlanságáról", aztán... hopp.
A kő berepül a vízbe, amely nagyot csobbanva fogadja be hűs ölelő karjai közé azt. Ryrros pedig megáll, csodálkozást színlelve néz a víz felé, mintha látott volna arra valamit, és vár, hogy a lány megfordul e. Hát, mindjárt kiderül.*
*Hogy érdekes nap volt e? Az nem vitás. Sokat tanult a dologból, és a végkifejlet beleszámítása nélkül mindenesetre tanulságos volt. Egy ideig elmélázik a történteken, és nem is indul vissza még azonnal a városba. Habár lesz jó néhány elintéznivalója, talán még ezen az estén. Leginkább Myna. Szeretne már végre pontot tenni ennek az ügynek a végére. A lány pedig annyira jó lett volna, olyan nagyon jó. Rengeteg dologra. De a kezdetlegesen megismert, könnyen befolyásolható, tehetséges kis fruska és a belőle lett gyönyörűséges szörnyeteg is mind eltűnt. Helyette pedig nem lett más a lány... csak unalmas. Unalmas, aki ráadásul még sokadszorra is átejtette. Na nem azért mert olyan okos, és sikerült ez neki. Épp az ellenkezője. Ha nem lenne ostoba, most a gyűrűvel az ujján parádézna mellette, mint a felesége. Aztán ki tudja. Na de ez az új Foks... vele még lehet kezdeni valamit.
Aki hallaná Ryrroshvar gondolatait, és tudná a céljait, bizonyára kicsinyes bosszúnak ítélné a dolgot. De ó, nem az. Még mennyire, hogy nem. De eddig senkinek nem sikerült annyira eszesnek lennie, hogy mélyebben belelásson az apróbb cselekedeteibe, és rájöjjön milyen nagyobb célt szolgál.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, amikor a folyóparton sétálni kezd. Na meg persze a kastély. A kastély is ott lappang benne. Nagyon kellene neki. És ami Ryrroshvarnak kell... nos azt mindig meg is szerzi.
Apropó megszerzés...
Megtorpan egy pillanatra, ahogyan felismeri a nem sokkal előtte sétáló, kecses alakot. Habár csak a tarkóját látja, és a szépen ringó csípőjét, még így is tudja a gesztenyebarna hajból, hogy ez az a lány, aki elakasztotta a lélegzetét még a rendezvény előtt. Márpedig ez nála nem gyakori. És ha valaki elakasztja az ő, Ryrroshvar Syn Sratthyn lélegzetét... az érdemes a figyelemre.
De mit csináljon? Nem futhat utána, az nem az ő stílusa. Kiabálni pedig végképp nem fog. Ha Azzu most vele lenne... de nincs vele, ezért kár is ezen agyalni. Egyébként is már megöregedett, és nem olyan fürge már, mint régen. Inkább akkor mozdul ki a holmijai közül, amikor már nagyon muszáj.*
~Akkor hát?~
*Azért megszaporázza lépteit. Megközelíti a lányt amennyire lehet, és újra lelassít. Nézi, amint a lány mezítláb sétál tovább. Még a sarka is gyönyörű. Különös ilyen emberi teremtménnyel találkozni manapság. Viszont már kezdi bosszantani a dolog. Valami teljesen ostoba módszerhez kell folyamodnia. Nem igazán van ínyére, de egy próbát megér. Körülnéz, hogy biztosan nem látja e meg valaki, majd gyorsan lehajol, és felvesz egy nagyobb kődarabot. A lány tarkójára pillant, ismét megbizonyosodik "láthatatlanságáról", aztán... hopp.
A kő berepül a vízbe, amely nagyot csobbanva fogadja be hűs ölelő karjai közé azt. Ryrros pedig megáll, csodálkozást színlelve néz a víz felé, mintha látott volna arra valamit, és vár, hogy a lány megfordul e. Hát, mindjárt kiderül.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 20:57:38
Üzenet elküldve: 2017-03-31 20:57:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Igazán szép és érdekes napon van túl. Eleinte nem gondolta volna, hogy egy ilyen össznépi program ennyire érdekes és szórakoztató lehet, de kellemesen csalódni sosem baj.
Azért elfáradt. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Mindenre odafigyelni, megjegyezni a neveket és végig hallgatni az összes cirádás beszédet... Nemes célok, nemes emberek és nemes gesztusok, de belőlük is megárt a sok.
Igazi változatosságot a tharg vezér és kísérete hozott meg a vörös hajú lány. Persze ő is csak a Mesemondó miatt. Olyan különös. Mintha valami visszatér kísértet lenne az álmaiban. A folyópartra kiérve könnyedén ledobja fehér, egyszerű vászon cipőit és a kezében fogva maga mellett lóbálja őket, miközben mezítláb tovább sétál a folyóparton. Már alkonyodik, de a nap vörös fénye még incselkedve végigtáncol a víztükrön. A temető fele veszi az irányt, hogy a fásabb résznél leülhessen egy kicsit. A levegő is kezd hűvösödni. Egészen üdítő érzés levegőt kapni a tömeg után.*
*Igazán szép és érdekes napon van túl. Eleinte nem gondolta volna, hogy egy ilyen össznépi program ennyire érdekes és szórakoztató lehet, de kellemesen csalódni sosem baj.
Azért elfáradt. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Mindenre odafigyelni, megjegyezni a neveket és végig hallgatni az összes cirádás beszédet... Nemes célok, nemes emberek és nemes gesztusok, de belőlük is megárt a sok.
Igazi változatosságot a tharg vezér és kísérete hozott meg a vörös hajú lány. Persze ő is csak a Mesemondó miatt. Olyan különös. Mintha valami visszatér kísértet lenne az álmaiban. A folyópartra kiérve könnyedén ledobja fehér, egyszerű vászon cipőit és a kezében fogva maga mellett lóbálja őket, miközben mezítláb tovább sétál a folyóparton. Már alkonyodik, de a nap vörös fénye még incselkedve végigtáncol a víztükrön. A temető fele veszi az irányt, hogy a fásabb résznél leülhessen egy kicsit. A levegő is kezd hűvösödni. Egészen üdítő érzés levegőt kapni a tömeg után.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 20:34:59
Üzenet elküldve: 2017-03-31 20:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Meira//
*Meirát követve ő is leguggol a parton. Mielőtt inna, kezeit öblíti le, csak utána kortyol nagyokat. Nem tudja, mikor lesz lehetőségük újra szomjúságukat oltani, így a kulacsát megtölti a hideg folyóvízzel. Arcát is felfrissíti, majd föláll.*
-Jól emlékszel. *Bólint.* Szeretek vándorolni, túrázni. Közel érzem magamhoz a természetet, így egy hosszabb út sem okoz fáradalmat. Például az utat a Pegazus fogadóból elindulva, a kis térképecske segítségével a tisztásig kifejezetten élveztem.
*Belnis igazat mond. Valóban kellemes volt.*
-Ha nagyon elfáradunk, majd megállunk pihenni, és keresünk valami szállást.
*Mosolyog biztatóan Meirára, hisz nem szorítja őket az idő sem. Biztos, hogy barátnője lábában már benne van a hosszú út a torony felé, de azért jobb tudatni, hogy nem fogja az összeesésig hajtani. Belnis nem az a fajta.*
-És te? Te is szeretsz vándorolni?
//Meira//
*Meirát követve ő is leguggol a parton. Mielőtt inna, kezeit öblíti le, csak utána kortyol nagyokat. Nem tudja, mikor lesz lehetőségük újra szomjúságukat oltani, így a kulacsát megtölti a hideg folyóvízzel. Arcát is felfrissíti, majd föláll.*
-Jól emlékszel. *Bólint.* Szeretek vándorolni, túrázni. Közel érzem magamhoz a természetet, így egy hosszabb út sem okoz fáradalmat. Például az utat a Pegazus fogadóból elindulva, a kis térképecske segítségével a tisztásig kifejezetten élveztem.
*Belnis igazat mond. Valóban kellemes volt.*
-Ha nagyon elfáradunk, majd megállunk pihenni, és keresünk valami szállást.
*Mosolyog biztatóan Meirára, hisz nem szorítja őket az idő sem. Biztos, hogy barátnője lábában már benne van a hosszú út a torony felé, de azért jobb tudatni, hogy nem fogja az összeesésig hajtani. Belnis nem az a fajta.*
-És te? Te is szeretsz vándorolni?
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-31 13:41:28
Üzenet elküldve: 2017-03-31 13:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Belnis//
*Nem kell sokáig sétálniuk Belnissel, hamarosan a folyópartra érnek. Kellemes madárcsicsergés és a folyó csobogásának hangja egészen hangulatossá teszi a környéket.*
- Iszok egyet, ha nem gond.
*Mosolyog Belnisre, aztán leguggol a folyóhoz, belenyúl a vízbe, majd a tenyeréből iszik egy keveset.*
- Azt nem tudom mondtam-e már, de nincs közel a mágustorony, szóval jobb, ha te is iszol egy keveset.
*Abba nem gondol bele, mennyire lehet koszos a víz, de mivel folyó, bizonyára a káros anyagok rég messze járnak, a forrásából pedig tiszta víz érkezhet.*
- Azt mondtad a Pegazusban, hogy te szeretsz vándorolni, igaz?
*Mosolyog barátnőjére, próbálja jó színben feltüntetni az előttük álló borzalmasan hosszú gyalogtúrát.*
//Belnis//
*Nem kell sokáig sétálniuk Belnissel, hamarosan a folyópartra érnek. Kellemes madárcsicsergés és a folyó csobogásának hangja egészen hangulatossá teszi a környéket.*
- Iszok egyet, ha nem gond.
*Mosolyog Belnisre, aztán leguggol a folyóhoz, belenyúl a vízbe, majd a tenyeréből iszik egy keveset.*
- Azt nem tudom mondtam-e már, de nincs közel a mágustorony, szóval jobb, ha te is iszol egy keveset.
*Abba nem gondol bele, mennyire lehet koszos a víz, de mivel folyó, bizonyára a káros anyagok rég messze járnak, a forrásából pedig tiszta víz érkezhet.*
- Azt mondtad a Pegazusban, hogy te szeretsz vándorolni, igaz?
*Mosolyog barátnőjére, próbálja jó színben feltüntetni az előttük álló borzalmasan hosszú gyalogtúrát.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-28 08:47:13
Üzenet elküldve: 2017-03-28 08:47:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Őrülten keresve//
~Hogy az anyád keseredne meg, míg három másikkal etyepetyézik! Neked is most kell megszólalni!~
-Persze, jól vagyok ne aggódj, *próbál egy mosolyt és "minden rendben arcot" magára erőltetni, majd felnéz* csak a szokásos fejfájás. Sűrűn jön elő, néha tűrhetőbb, néha ennél sokkal rosszabb. Volt egy kis balesetem még fiatal koromban. Elviselhető ez, csak az elején nagyon rossz. *feláll* Már mehetünk is tovább. *elindul a lány felé kissé kábán* Szóval a nevednél tartottunk. Merre is megyünk most amúgy? *támaszkodik a sétapálcára, mikor a lány mellé ér*
~De szép arcod van, és milyen selymes bőröd, a nyakad pedig... a nyakad pedig olyan... NEM! Ááá meg fogok őrülni. Ja, nem.~
-Gyönyörű a hajad *mosolyodik el a lány mellett* ~hú, ez elég gyenge volt~
~Hogy az anyád keseredne meg, míg három másikkal etyepetyézik! Neked is most kell megszólalni!~
-Persze, jól vagyok ne aggódj, *próbál egy mosolyt és "minden rendben arcot" magára erőltetni, majd felnéz* csak a szokásos fejfájás. Sűrűn jön elő, néha tűrhetőbb, néha ennél sokkal rosszabb. Volt egy kis balesetem még fiatal koromban. Elviselhető ez, csak az elején nagyon rossz. *feláll* Már mehetünk is tovább. *elindul a lány felé kissé kábán* Szóval a nevednél tartottunk. Merre is megyünk most amúgy? *támaszkodik a sétapálcára, mikor a lány mellé ér*
~De szép arcod van, és milyen selymes bőröd, a nyakad pedig... a nyakad pedig olyan... NEM! Ááá meg fogok őrülni. Ja, nem.~
-Gyönyörű a hajad *mosolyodik el a lány mellett* ~hú, ez elég gyenge volt~
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 16:14:09
Üzenet elküldve: 2017-03-26 16:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Akit az önzés definiál az egy elveszett, magányos lélek...
~ Elveszett, magányos lélek lennék? ~ De ha elveszett, az azt jelenti, hogy tartozott valahová, nem? Magányosnak meg kifejezetten nem érzi magát, mindig voltak olyanok, akikkel beszélhetett, mulathatott, dolgozhatott. Lehet, a lány csak túloz.*
- Hm... Szerintem Teysus nem mond semmit a mások segítéséről... *Ezen azért el kell gondolkoznia, hiszen bár nem sok tana van, még azt sem tudja kívülről.* Ilyeneken viszont ne agyalogj. *Paskolja meg a lány vállát, majd talpra löki magát és feláll.* A személyiségem a lehető legnagyobb biztonságban van, pedig próbálták már felnyitni. *Megkocogtatja a halántékát, jelezve, hogy az agyával semmi baj sem fog történni, istenek vagy sem. Csípőjére teszi a kezeit és felhümmög. Még hogy az ő istene, parancsoló meg birtokló? Hát erről Teysus neki is szólhatott volna, mert ő ezt egyáltalán nem tapasztalta. Mindenesetre a lányt egyelőre meghagyja ebben a hitében, mert itt egy újabb körbevezetés reményével kecsegtetnek, azt pedig csak - brr - megköszönné: főleg, mert ingyen és nem is olyan rossz társaságban teszik.*
- A titkod nálam biztonságban van. *Bólogat meggyőzően. Na persze. Mesélné ő ezt az első adandó alkalommal a cimboráinak, mert nem mindennapi dolog ez, ha azok nem több mint egy hét járásra lennének innen.*
- Az előbb még majdnem elaléltál a külsőmtől, most meg ilyen megengedő vagy? *Felsóhajt és saját hajába borzol, mintha ez valódi problémaként érné.* Ki érti a nőket... Na jó. *Bólint végül.* Menjünk. Amúgy sok tündér van errefelé? *Teszi hozzá gyorsan.* Ahonnan jövök, ott ritkaságszámba mentünk. Mint itt mondjuk a őő... Óriások. Egyet se láttam még. *Körbenéz, hátha a folyóparton kiszúr egyet.* Kihaltak?
*Akit az önzés definiál az egy elveszett, magányos lélek...
~ Elveszett, magányos lélek lennék? ~ De ha elveszett, az azt jelenti, hogy tartozott valahová, nem? Magányosnak meg kifejezetten nem érzi magát, mindig voltak olyanok, akikkel beszélhetett, mulathatott, dolgozhatott. Lehet, a lány csak túloz.*
- Hm... Szerintem Teysus nem mond semmit a mások segítéséről... *Ezen azért el kell gondolkoznia, hiszen bár nem sok tana van, még azt sem tudja kívülről.* Ilyeneken viszont ne agyalogj. *Paskolja meg a lány vállát, majd talpra löki magát és feláll.* A személyiségem a lehető legnagyobb biztonságban van, pedig próbálták már felnyitni. *Megkocogtatja a halántékát, jelezve, hogy az agyával semmi baj sem fog történni, istenek vagy sem. Csípőjére teszi a kezeit és felhümmög. Még hogy az ő istene, parancsoló meg birtokló? Hát erről Teysus neki is szólhatott volna, mert ő ezt egyáltalán nem tapasztalta. Mindenesetre a lányt egyelőre meghagyja ebben a hitében, mert itt egy újabb körbevezetés reményével kecsegtetnek, azt pedig csak - brr - megköszönné: főleg, mert ingyen és nem is olyan rossz társaságban teszik.*
- A titkod nálam biztonságban van. *Bólogat meggyőzően. Na persze. Mesélné ő ezt az első adandó alkalommal a cimboráinak, mert nem mindennapi dolog ez, ha azok nem több mint egy hét járásra lennének innen.*
- Az előbb még majdnem elaléltál a külsőmtől, most meg ilyen megengedő vagy? *Felsóhajt és saját hajába borzol, mintha ez valódi problémaként érné.* Ki érti a nőket... Na jó. *Bólint végül.* Menjünk. Amúgy sok tündér van errefelé? *Teszi hozzá gyorsan.* Ahonnan jövök, ott ritkaságszámba mentünk. Mint itt mondjuk a őő... Óriások. Egyet se láttam még. *Körbenéz, hátha a folyóparton kiszúr egyet.* Kihaltak?
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:59:33
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:59:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
- Nem feltétlen baj. Az önzés egy természetes dolog, nem kell senkinek sem szégyenkeznie amiatt, hogy ebben az állapotban találja magát. De mint a káoszról is mondottam már, az önzés csak átmeneti állapot lehet, nem pedig egy meghatározó jellem. Akit az önzés definiál, az egy elveszett, magányos lélek. *Előre elmosolyodik a következő mondatain.* A másokon való segítésben teljesen igazad van, de nem azért tesszük ezt, mert jól akarjuk érezni magunkat. Nem, az csupán a jutalom - máskülönben önzésből segítettél. Remek, hogy ezt most felhoztad, mert így tudom neked szemléltetni a különbséget! *Tompa tapsikolásba kezd örömében, gyermeki mosolyát csak zöld fogai csúfítják.* Eeyr azt mondaná, hogy azért segíts máson, mert segíteni akarsz, míg Teyseus - nekem úgy tűnik - azt mondaná, hogy azért segíts máson, mert te jobban érzed magad ettől, az pedig már csak extra haszon, hogy más is jól jár. Ha az efféle egyensúlyra törekszel, elveszik a személyiséged és a szíved ezek között a pragmatikus gondolatok között. Az élet nem egy matematikai feladvány; ha beleszakadsz sem tudsz minden döntésed mögé rációt helyezni. Nem is szabad! Éld meg az önző és az önzetlen pillanataidat is, és utólag már mérlegelni tudod, hogy helyesen jártál-e el! Számomra Teyseus túlságosan is parancsoló, birtokló. A céljai talán nemesek, de Eeyr útmutatása és megengedő természete nélkül elfásul majd a személyed, rosszabb esetben meg is törik. *A felé tartott tőre szavát szegi, de mérhetetlen büszkeség árasztja el. ~Tudtam! Az ötletem révén Nazgarnak megkisebbítettem a keresési területet, és így könnyebben megtalálhatta! El sem hiszem, hogy már majdnem meggyőztem magam arról, hogy ez bolondság! Lehet, hogy jobban kellene bíznom a saját ötleteimben? Igen! Hasonló, unortodox ötletekkel talán fontosabb problémákat is orvosolhatok. De nyugalom, nem hagyhatom a fejembe szállni! Ezt a képességemet minden bizonnyal sokan megirigyelnék, ezért nem hangoztathatom!~ Elveszi a gálánsan felé tartott, díszes tőrét, és az ölébe rakja.*
- Köszönöm szépen! Ha megkérhetlek, ne híreszteld, hogy milyen módszerrel segítettelek megtalálni a tőröm, mert nem szeretném, ha gaz erők igényt tartanának a tudásomra a... gaz terveikhez. *Ennyi fűevés után nem meglepő ez a szóhasználat.*Figyelj, Naz! *Hangsúlyozza ki a fiú nevét.*Visszatérve, én nem szeretnélek semmire sem rábeszélni. Ha te meg vagy győződve az utad helyességében, én nem foglak eltántorítani. Tudod mit? A cipőd is maradhat sáros - ha nem szeretnél adni magadra, akkor nem kell lemosnod itt a folyóban. És ezt most egyáltalán nem azért mondom, mert kezdek szédülni. *Elkezdi nyomkodni a saját halántékát.* Viszont van itt nem messze egy tisztás, évekkel ezelőtt oda mentünk az első igazi beszélgetőpartneremmel a városból. Képzeld, ő is tündér volt! Vagyis, remélhetőleg még mindig az, nem tudom mi lehet vele. *Feltápászkodik a földről és helyére teszi a meglelt tőrét.* Mit szólsz?
- Nem feltétlen baj. Az önzés egy természetes dolog, nem kell senkinek sem szégyenkeznie amiatt, hogy ebben az állapotban találja magát. De mint a káoszról is mondottam már, az önzés csak átmeneti állapot lehet, nem pedig egy meghatározó jellem. Akit az önzés definiál, az egy elveszett, magányos lélek. *Előre elmosolyodik a következő mondatain.* A másokon való segítésben teljesen igazad van, de nem azért tesszük ezt, mert jól akarjuk érezni magunkat. Nem, az csupán a jutalom - máskülönben önzésből segítettél. Remek, hogy ezt most felhoztad, mert így tudom neked szemléltetni a különbséget! *Tompa tapsikolásba kezd örömében, gyermeki mosolyát csak zöld fogai csúfítják.* Eeyr azt mondaná, hogy azért segíts máson, mert segíteni akarsz, míg Teyseus - nekem úgy tűnik - azt mondaná, hogy azért segíts máson, mert te jobban érzed magad ettől, az pedig már csak extra haszon, hogy más is jól jár. Ha az efféle egyensúlyra törekszel, elveszik a személyiséged és a szíved ezek között a pragmatikus gondolatok között. Az élet nem egy matematikai feladvány; ha beleszakadsz sem tudsz minden döntésed mögé rációt helyezni. Nem is szabad! Éld meg az önző és az önzetlen pillanataidat is, és utólag már mérlegelni tudod, hogy helyesen jártál-e el! Számomra Teyseus túlságosan is parancsoló, birtokló. A céljai talán nemesek, de Eeyr útmutatása és megengedő természete nélkül elfásul majd a személyed, rosszabb esetben meg is törik. *A felé tartott tőre szavát szegi, de mérhetetlen büszkeség árasztja el. ~Tudtam! Az ötletem révén Nazgarnak megkisebbítettem a keresési területet, és így könnyebben megtalálhatta! El sem hiszem, hogy már majdnem meggyőztem magam arról, hogy ez bolondság! Lehet, hogy jobban kellene bíznom a saját ötleteimben? Igen! Hasonló, unortodox ötletekkel talán fontosabb problémákat is orvosolhatok. De nyugalom, nem hagyhatom a fejembe szállni! Ezt a képességemet minden bizonnyal sokan megirigyelnék, ezért nem hangoztathatom!~ Elveszi a gálánsan felé tartott, díszes tőrét, és az ölébe rakja.*
- Köszönöm szépen! Ha megkérhetlek, ne híreszteld, hogy milyen módszerrel segítettelek megtalálni a tőröm, mert nem szeretném, ha gaz erők igényt tartanának a tudásomra a... gaz terveikhez. *Ennyi fűevés után nem meglepő ez a szóhasználat.*Figyelj, Naz! *Hangsúlyozza ki a fiú nevét.*Visszatérve, én nem szeretnélek semmire sem rábeszélni. Ha te meg vagy győződve az utad helyességében, én nem foglak eltántorítani. Tudod mit? A cipőd is maradhat sáros - ha nem szeretnél adni magadra, akkor nem kell lemosnod itt a folyóban. És ezt most egyáltalán nem azért mondom, mert kezdek szédülni. *Elkezdi nyomkodni a saját halántékát.* Viszont van itt nem messze egy tisztás, évekkel ezelőtt oda mentünk az első igazi beszélgetőpartneremmel a városból. Képzeld, ő is tündér volt! Vagyis, remélhetőleg még mindig az, nem tudom mi lehet vele. *Feltápászkodik a földről és helyére teszi a meglelt tőrét.* Mit szólsz?
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:09:51
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:09:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
- És az baj, ha önző? *Kérdez vissza meglepetten.* Az emberek is önzők. Mindenki az. Ha nem lennénk önzők, nem élnénk túl. Kell ennünk, innunk, aludnunk, csupa olyan dolog, amit más nem tehet meg helyettünk. Amikor segítünk másokon, akkor ~ annak általában oka van, de a nagy többségnél... ~ ott az a jó érzés, hogy segítettünk: azzal nem nyerünk mi is valamit? De, a jó érzést.
*Megvonja a vállait, úgy fest, ez ma még nagyon sokszor fog megtörténni. Sosem volt filozófus, ezért ő ezt a kérdéskört is próbálja gyakorlati szempontból megragadni.*
- Amit mondasz amúgy, azt mondja Teysus is. *Hunyorog rá jókedvűen.* Az önmagunkba vetett hit és elszántság vezet minket; a hibáinkból pedig tanulunk és a tapasztalatunkat az egyensúly megőrzésére használjuk. *Kiegyenesedik, majd néhány matató mozdulat után felkapja az eddig bizton őrizgetett tőrt.*
- Megvan. *Jelenti be, kiemelve a fegyvert a fűből és lapjánál fogva odatartja elé a markolatát. Elképesztő, hogy mennyit leszedett már belőle a másik és bár elnézte volna még egy öt-tíz percig, azért ő sem lelketlen és nem akarja, hogy teljesen bezöldüljön. Még a végén kihajt.
Teljes nevének említésére megrándul egy izom az arcán.*
- Naz. *Javítja ki megint. Nem akarja a teljes nevét hallani, azt mindig is csak akkor használták, ha bajban volt - reflexszerűen vigyázzba állnak tőle az idegszálai.* Nem a neveden nevettem amúgy, de... mindegy is. *Inkább nem akarja kifejteni, mert még egy világot döntene össze benne.*
- És az baj, ha önző? *Kérdez vissza meglepetten.* Az emberek is önzők. Mindenki az. Ha nem lennénk önzők, nem élnénk túl. Kell ennünk, innunk, aludnunk, csupa olyan dolog, amit más nem tehet meg helyettünk. Amikor segítünk másokon, akkor ~ annak általában oka van, de a nagy többségnél... ~ ott az a jó érzés, hogy segítettünk: azzal nem nyerünk mi is valamit? De, a jó érzést.
*Megvonja a vállait, úgy fest, ez ma még nagyon sokszor fog megtörténni. Sosem volt filozófus, ezért ő ezt a kérdéskört is próbálja gyakorlati szempontból megragadni.*
- Amit mondasz amúgy, azt mondja Teysus is. *Hunyorog rá jókedvűen.* Az önmagunkba vetett hit és elszántság vezet minket; a hibáinkból pedig tanulunk és a tapasztalatunkat az egyensúly megőrzésére használjuk. *Kiegyenesedik, majd néhány matató mozdulat után felkapja az eddig bizton őrizgetett tőrt.*
- Megvan. *Jelenti be, kiemelve a fegyvert a fűből és lapjánál fogva odatartja elé a markolatát. Elképesztő, hogy mennyit leszedett már belőle a másik és bár elnézte volna még egy öt-tíz percig, azért ő sem lelketlen és nem akarja, hogy teljesen bezöldüljön. Még a végén kihajt.
Teljes nevének említésére megrándul egy izom az arcán.*
- Naz. *Javítja ki megint. Nem akarja a teljes nevét hallani, azt mindig is csak akkor használták, ha bajban volt - reflexszerűen vigyázzba állnak tőle az idegszálai.* Nem a neveden nevettem amúgy, de... mindegy is. *Inkább nem akarja kifejteni, mert még egy világot döntene össze benne.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 14:33:08
Üzenet elküldve: 2017-03-26 14:33:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
*Kis tündér korában sokszor falatozott barátaival a pázsitból, de ilyen rendszerszerűen még soha. Lassan annyit eszik, hogy ő is kizöldül, de elhivatottságát senki sem vonhatja kérdőre.*
~Talán nem volt jó ötlet, de már nincs visszaút! Minden fűszállal közelebb kerülök a tőrömhöz, és különben is, csak szívességet teszek a városnak, hogy megnyirbálom a füvet. Csak ne lenne ilyen fanyar íze...~
- Szerintem meg Teyseus épp annyira önző, mint a tanításai. *Lenyalj a felső fogsoráról az odatapadt fűszálakat, de az elszíneződésen ez nem segít.* Mármint, aki azt hirdeti, hogy te vagy a legfontosabb, az saját magáról is így vélekedik, nem? Akkor mi lesz egy olyan világban, ahol mindenki a legfontosabb? Egyáltalán ő maga hogy fogja elviselni, ha te fontosabb leszel nála? Ezt lehet csűrni-csavarni, de az én szememben ez egy alap esetben egészséges mentalitás-- *Hukk - csuklik egy nagyot* Jaj, elnézést! Visszatámadott a fű! *Bosszúból most két szálat is letép egyszerre, majd szétpréseli őket a fogaival.* Szóval, ez egy természetes mentalitás nagyobb entitás részéről kisajátított verziója. Tudsz követni? *Egy szusszanásnyi időt ad a tündértársának reagálni, aztán már folytatja is tovább, miközben a fűzabálás már pótcselekvéssé lépett elő.* Ne azért akarjon valaki a legjobb lenni, mert más telebeszéli a kobakját! Az önmagában való hit és elszántság vezesse; a hibáiból majd úgyis tanul, és minél eseménydúsabb életet él, annál több tapasztalatra tesz majd szert. Aki pedig tapasztalt, az tudni fogja, hogy mikor kell néha fejet hajtani. De nem akarlak eltántorítani semmitől; nem tartom rossznak azt, ha valakit a Teyseus-féle tanok indítanak el az úton, aminek végén megtalálhatják saját magukat és sikereiket. Csak tudni kell kritikus szemmel gondolkozni még akkor is, amikor a hegy csúcsába mélyeszted a kardodat. *Nehéz eldönteni, hogy Iriana most egy eleddig ismeretlen, növényevő állat, vagy egy lepcses lexikon. Így, a mondandója végére úgy tűnik, mindkettőbe belefáradt.*
- Szép neved van, Nazgar, de azért nem illik kikuncogni a másét. Tudod jól, hogy így is bajban vagyok, és akkor még ki is nevetsz!
*Kis tündér korában sokszor falatozott barátaival a pázsitból, de ilyen rendszerszerűen még soha. Lassan annyit eszik, hogy ő is kizöldül, de elhivatottságát senki sem vonhatja kérdőre.*
~Talán nem volt jó ötlet, de már nincs visszaút! Minden fűszállal közelebb kerülök a tőrömhöz, és különben is, csak szívességet teszek a városnak, hogy megnyirbálom a füvet. Csak ne lenne ilyen fanyar íze...~
- Szerintem meg Teyseus épp annyira önző, mint a tanításai. *Lenyalj a felső fogsoráról az odatapadt fűszálakat, de az elszíneződésen ez nem segít.* Mármint, aki azt hirdeti, hogy te vagy a legfontosabb, az saját magáról is így vélekedik, nem? Akkor mi lesz egy olyan világban, ahol mindenki a legfontosabb? Egyáltalán ő maga hogy fogja elviselni, ha te fontosabb leszel nála? Ezt lehet csűrni-csavarni, de az én szememben ez egy alap esetben egészséges mentalitás-- *Hukk - csuklik egy nagyot* Jaj, elnézést! Visszatámadott a fű! *Bosszúból most két szálat is letép egyszerre, majd szétpréseli őket a fogaival.* Szóval, ez egy természetes mentalitás nagyobb entitás részéről kisajátított verziója. Tudsz követni? *Egy szusszanásnyi időt ad a tündértársának reagálni, aztán már folytatja is tovább, miközben a fűzabálás már pótcselekvéssé lépett elő.* Ne azért akarjon valaki a legjobb lenni, mert más telebeszéli a kobakját! Az önmagában való hit és elszántság vezesse; a hibáiból majd úgyis tanul, és minél eseménydúsabb életet él, annál több tapasztalatra tesz majd szert. Aki pedig tapasztalt, az tudni fogja, hogy mikor kell néha fejet hajtani. De nem akarlak eltántorítani semmitől; nem tartom rossznak azt, ha valakit a Teyseus-féle tanok indítanak el az úton, aminek végén megtalálhatják saját magukat és sikereiket. Csak tudni kell kritikus szemmel gondolkozni még akkor is, amikor a hegy csúcsába mélyeszted a kardodat. *Nehéz eldönteni, hogy Iriana most egy eleddig ismeretlen, növényevő állat, vagy egy lepcses lexikon. Így, a mondandója végére úgy tűnik, mindkettőbe belefáradt.*
- Szép neved van, Nazgar, de azért nem illik kikuncogni a másét. Tudod jól, hogy így is bajban vagyok, és akkor még ki is nevetsz!
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:59:09
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Hát ha valamit, akkor azt meg tudja érteni, hogy a lány ragaszkodik a tőréhez: ő is ragaszkodik a sajátjaihoz, pedig már igazán ráférne az egyikre egy csere. Hiába az élezés meg a karbantartás, azért ezek is elhasználódnak és már sokkal könnyebbeket tudnak készíteni, mint húsz-huszonöt éve. Fejlődik a kovácsmesterség...
~ Hogy mi? ~ Ő valahol ezen a ponton adja fel a lány logikájának megértését és inkább lehuppanva a fűbe nézi, ahogy az hátas jószág módjára legelni kezdi a füvet. Ahogy háta mögé teszi a kezeit hogy letámaszkodjon, jobbjával valami keményet tapint ki: először azt hiszi, egy nagyobb kavics az, de ahogy ujjai köréfonódnak, pengét tapint ki. Jé.
~ Hmm... ~ Az kétségkívül mókás látvány, hogy a másik tündér hogy igyekszik, ezért egyelőre úgy dönt, felfedezését nem osztja meg vele. Hátha amúgy őszintén szereti a pázsitot betermelni, akkor meg miért vegye el tőle a szórakozást?*
- Érdekes elgondolás. *Hallgatja a Teysusról mondottakat és megingatja a fejét.* De Teysus nem csak az önmegvalósítást hirdeti, hanem az egyensúlyt is. Ha szembekerülsz Teysusszal magával, akkor valamit marhára elnézhettél, mert az már az egyik véglet. Teysus... Ő velünk van. Nem felettünk. Nem alattunk. Miért kéne legyőznünk? Mi segítjük a hitünkkel, ő segít minket a tudásával. Sa'Tereth egy önző, hatalommániás dög hozzá képest, Eeyrről meg nem tudom. *Lábait kényelmes terpeszbe vágja, ügyelve arra, hogy ne rúgja meg véletlen a lány kezeit.* Teysus persze több száz gwuffugrással nagyobb erővel bír, mint mi, de a hitünk nélkül ő sem működik. ~ Gondolom, különben miért keresne ilyen semmilyen követőket, mint mi? ~ Ezért sem félem. *Vigyorodik el szélesen.* Ha meg kinyiffantana, azzal a saját erejéből faragna le, én meg legalább nem szolgáltam egy hülye istent.
*Még hogy ő galibát okozott volna?! Ezt kikéri magának! Egyedi és megismételhetetlen jelenség, igen, ilyet lehetne mondani, de hogy bajkeverő lenne...*
- Naz vagyok. Nazgar... *Forgatja meg a szemeit.* De az túl hosszú. *A lány utolsó, gyanútlan mondatára összepréseli a száját, de így se tudja visszafogni a nevetését. Hogy mondhat ilyet egy férfinak? Nem az ő hibája, hogy a tőr helyett mást képzel el eltűnni róla, ez nem is magas labda, hanem egyenes felkérés volt rá.* És nem is pimaszkodom, nem tudom, miről beszélsz. *Vigyorodik el szélesen.*
*Hát ha valamit, akkor azt meg tudja érteni, hogy a lány ragaszkodik a tőréhez: ő is ragaszkodik a sajátjaihoz, pedig már igazán ráférne az egyikre egy csere. Hiába az élezés meg a karbantartás, azért ezek is elhasználódnak és már sokkal könnyebbeket tudnak készíteni, mint húsz-huszonöt éve. Fejlődik a kovácsmesterség...
~ Hogy mi? ~ Ő valahol ezen a ponton adja fel a lány logikájának megértését és inkább lehuppanva a fűbe nézi, ahogy az hátas jószág módjára legelni kezdi a füvet. Ahogy háta mögé teszi a kezeit hogy letámaszkodjon, jobbjával valami keményet tapint ki: először azt hiszi, egy nagyobb kavics az, de ahogy ujjai köréfonódnak, pengét tapint ki. Jé.
~ Hmm... ~ Az kétségkívül mókás látvány, hogy a másik tündér hogy igyekszik, ezért egyelőre úgy dönt, felfedezését nem osztja meg vele. Hátha amúgy őszintén szereti a pázsitot betermelni, akkor meg miért vegye el tőle a szórakozást?*
- Érdekes elgondolás. *Hallgatja a Teysusról mondottakat és megingatja a fejét.* De Teysus nem csak az önmegvalósítást hirdeti, hanem az egyensúlyt is. Ha szembekerülsz Teysusszal magával, akkor valamit marhára elnézhettél, mert az már az egyik véglet. Teysus... Ő velünk van. Nem felettünk. Nem alattunk. Miért kéne legyőznünk? Mi segítjük a hitünkkel, ő segít minket a tudásával. Sa'Tereth egy önző, hatalommániás dög hozzá képest, Eeyrről meg nem tudom. *Lábait kényelmes terpeszbe vágja, ügyelve arra, hogy ne rúgja meg véletlen a lány kezeit.* Teysus persze több száz gwuffugrással nagyobb erővel bír, mint mi, de a hitünk nélkül ő sem működik. ~ Gondolom, különben miért keresne ilyen semmilyen követőket, mint mi? ~ Ezért sem félem. *Vigyorodik el szélesen.* Ha meg kinyiffantana, azzal a saját erejéből faragna le, én meg legalább nem szolgáltam egy hülye istent.
*Még hogy ő galibát okozott volna?! Ezt kikéri magának! Egyedi és megismételhetetlen jelenség, igen, ilyet lehetne mondani, de hogy bajkeverő lenne...*
- Naz vagyok. Nazgar... *Forgatja meg a szemeit.* De az túl hosszú. *A lány utolsó, gyanútlan mondatára összepréseli a száját, de így se tudja visszafogni a nevetését. Hogy mondhat ilyet egy férfinak? Nem az ő hibája, hogy a tőr helyett mást képzel el eltűnni róla, ez nem is magas labda, hanem egyenes felkérés volt rá.* És nem is pimaszkodom, nem tudom, miről beszélsz. *Vigyorodik el szélesen.*
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:44:18
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:44:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Őrülten keresve//
*Valahol jól esik neki, hogy követi őt egy helyesebb mélységi hím egyed, na de valahol tudja, hogy nincs rendben vele minden, így nem árt résen lennie, ha nem akar ideje korán meghalni.*
-Te tudod. *Megvonja a vállát és a folyópart mentén sétál is tovább. Csak akkor áll meg, amikor visszakérdeznek a nevére. Emlékszik még ő is kiskorában mennyire nem tudta ezt kimondani, nem a legegyszerűbb családi név az biztos, na de amint belekezdene, valami történik, mintha valami éles fájdalom hasítana a másikba, aki le is ül.*
-Mi történt? Nem úgy nézel ki, mint akivel minden rendben lenne... *Fordul meg és lép közelebb kissé, nem akar csapdába futni és megsérülni, hisz jól tudja, van fegyvere az idegennek.*
*Valahol jól esik neki, hogy követi őt egy helyesebb mélységi hím egyed, na de valahol tudja, hogy nincs rendben vele minden, így nem árt résen lennie, ha nem akar ideje korán meghalni.*
-Te tudod. *Megvonja a vállát és a folyópart mentén sétál is tovább. Csak akkor áll meg, amikor visszakérdeznek a nevére. Emlékszik még ő is kiskorában mennyire nem tudta ezt kimondani, nem a legegyszerűbb családi név az biztos, na de amint belekezdene, valami történik, mintha valami éles fájdalom hasítana a másikba, aki le is ül.*
-Mi történt? Nem úgy nézel ki, mint akivel minden rendben lenne... *Fordul meg és lép közelebb kissé, nem akar csapdába futni és megsérülni, hisz jól tudja, van fegyvere az idegennek.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:27:30
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:27:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
- Nekem feltétlen a sajátom kell! Már közös történetünk van - noha nem túl eseménydús -, szóval ha már meg kell váljak tőle, akkor az történjen egy nemes indokkal, és ne ilyen szerencsétlenül! *Látván, hogy a keresés a fiú segítségével sem halad túl fényesen, új stratégiához folyamodik. Ritka, hogy egy problémára csupán egy megoldás létezzen, de ahhoz, hogy több opciót is meglásson valaki, igazán rátermettnek vagy tájékozottnak kell lennie. Iriana úgy érzi, megtalálta a tapogatózva keresés tökéletes alternatíváját: elkezdi egyesével kitépkedni a fűszálakat, amiket aztán úgy vesz a szájába, mintha ez volna a világon a legtermészetesebb.*
- Ha megesszük a füvet, akkor már nem lesz, ami eltakarja a tőröm! *Büszkén majszolgat, hiszen egy ilyen ötlet gazdájának minden joga meg van ahhoz, hogy képzeletben vállon veregesse magát. Szája egyre zöldül, de nem zavartatja magát; így is beszél tovább.* Teysus tanai remek olvasmányok! Szívesen elmélyülnék bennük, de szigorúan ismeretszerzés céljából. Nem vagyok az erőltetett önmegvalósítás híve, mert rossz kezekben ez többet árt, mint segít - legyen szó a követőről vagy a környezetéről. Sok hasznos dolgot olvastam tőle, de én úgy látom, hogy az a személy, akit ezek a tanok meg szeretnének formálni, előbb vagy utóbb ráébred, hogy nincs szüksége Teysusra. Aki pedig nem ismeri ezt fel... *merengő tekintettel csámcsog, nyelve már teljesen bezöldült* azt felemészti a felismerés, hogy ha mindenki a legjobb és legfontosabb, akkor senki sem az. Ha valóban Teysust követed, akkor egy napon majd meglátod: a legnagyobb ellenfeled ő maga lesz! Ezzel szemben Eeyr nem-- *Mintha csak az imént kritizált istenség nyúlt volna ki a földből, hogy lerántsa magával, de a fiú rémült ábrázata egy másik cinkosról árulkodik. ~Ez teljesen tüm-tüm!!!~ A lány csak értetlenül bámul rá, miközben visszaigazítja a meglazított lábbelit. Rádöbben, hogy most azért sem jönnek a szavak, mert elmaradt a bemutatkozás, és nem tudja hogy szólítani.*
- Ha már egyszer a pimaszkodásnak szentelted az életed, akkor legalább egy nevet hadd társítsak hozzád, mert már szóhoz sem jutok, annyi galibát okoztál ilyen rövid idő alatt! Én Iriana vagyok, de ha ilyen ütemben tűnnek el rólam dolgok, akkor a nap végére már semmi sem marad belőlem!
- Nekem feltétlen a sajátom kell! Már közös történetünk van - noha nem túl eseménydús -, szóval ha már meg kell váljak tőle, akkor az történjen egy nemes indokkal, és ne ilyen szerencsétlenül! *Látván, hogy a keresés a fiú segítségével sem halad túl fényesen, új stratégiához folyamodik. Ritka, hogy egy problémára csupán egy megoldás létezzen, de ahhoz, hogy több opciót is meglásson valaki, igazán rátermettnek vagy tájékozottnak kell lennie. Iriana úgy érzi, megtalálta a tapogatózva keresés tökéletes alternatíváját: elkezdi egyesével kitépkedni a fűszálakat, amiket aztán úgy vesz a szájába, mintha ez volna a világon a legtermészetesebb.*
- Ha megesszük a füvet, akkor már nem lesz, ami eltakarja a tőröm! *Büszkén majszolgat, hiszen egy ilyen ötlet gazdájának minden joga meg van ahhoz, hogy képzeletben vállon veregesse magát. Szája egyre zöldül, de nem zavartatja magát; így is beszél tovább.* Teysus tanai remek olvasmányok! Szívesen elmélyülnék bennük, de szigorúan ismeretszerzés céljából. Nem vagyok az erőltetett önmegvalósítás híve, mert rossz kezekben ez többet árt, mint segít - legyen szó a követőről vagy a környezetéről. Sok hasznos dolgot olvastam tőle, de én úgy látom, hogy az a személy, akit ezek a tanok meg szeretnének formálni, előbb vagy utóbb ráébred, hogy nincs szüksége Teysusra. Aki pedig nem ismeri ezt fel... *merengő tekintettel csámcsog, nyelve már teljesen bezöldült* azt felemészti a felismerés, hogy ha mindenki a legjobb és legfontosabb, akkor senki sem az. Ha valóban Teysust követed, akkor egy napon majd meglátod: a legnagyobb ellenfeled ő maga lesz! Ezzel szemben Eeyr nem-- *Mintha csak az imént kritizált istenség nyúlt volna ki a földből, hogy lerántsa magával, de a fiú rémült ábrázata egy másik cinkosról árulkodik. ~Ez teljesen tüm-tüm!!!~ A lány csak értetlenül bámul rá, miközben visszaigazítja a meglazított lábbelit. Rádöbben, hogy most azért sem jönnek a szavak, mert elmaradt a bemutatkozás, és nem tudja hogy szólítani.*
- Ha már egyszer a pimaszkodásnak szentelted az életed, akkor legalább egy nevet hadd társítsak hozzád, mert már szóhoz sem jutok, annyi galibát okoztál ilyen rövid idő alatt! Én Iriana vagyok, de ha ilyen ütemben tűnnek el rólam dolgok, akkor a nap végére már semmi sem marad belőlem!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057