//Drencian//
*Drencian szavaira csak halványan elmosolyodva bólint.*
- Igen, valóban az, a legbölcsebb a mesterek közül, még a Nagymester is elismerte, ami nagy szó.
*Nakrida kicsit kellemetlenül érezte amiatt magát, ami történt.*
~ Szegény, öreg mesterem, mind a kettő tanítványa szó nélkül felszívódott. Ha visszatérünk Terlannal egész életünkben padlót sikálhatunk.~
*Merengett. Szép csendben hallgatja, ahogyan a férfi beszél.*
- Tényleg ritka a barátkozni vágyó denevér, de azért gyakoribb, mint a könnyen szelídíthető griffek.
*Vigyorog, utalva hatalmas vágyára. Azóta, amióta először látta az ég nemes uralkodóját, sokszor álmodik a jószággal. Mély sóvárgást érez a szívében, amikor csak ezekre a lényekre gondol, főleg a nőstényekre. Nem tudná megmagyarázni, ha valaki kérdezné, hogy miért pont nőstény griffet szeretne. Az okot ő se tudja, talán azért, mert szebbnek tartja a nőstényeket? Ki tudja?!
Ahogy Drencian elindul a parton, vele tart, s a férfi következő mondatán halkan kuncog.*
- Jóllakik és hasznos.
*Vigyorog, és érdekesnek találja a kínos nevetést, amit társa hallat. Megsimogatja a kicsiny denevért, s ezek után nézi, ahogyan gazdája visszateszi helyére az állatkát.
Ahogy hallgatja a legényt, kikerekednek a szemei.*
- Sajnálom - *mondja együtt érző hangon.* - A lázongók pusztítják hagyatékod?
*Teszi fel a kérdést, bár tudja a választ, nem nehéz kitalálni.*