//Második szál//
*Learon általában el szokta mondani, hogy varázsló, mert büszke rád, de nem szokta olyan nagyon nagy dobra verni. Mostanában elég sok mágussal találkozott.* ~Mintha szaporodnának, vagy nem tudom!~
-Szerintem nem érdemes nemeseknek dolgozni. Persze, nekem is van földesuram, akinek dolgozom, de inkább pásztor és földműves vagyok. A mágiám is azért tanultam meg, hogy könnyebben dolgozhassak. *Hát igen, ha az ember egy mozdulattal gyümölcsös kerteket hozhat létre, agy szép füveslegelőt, akkor elgondolkodik rajta, hogy nem hajlong a gazdagok előtt.*
-Címeim nekem is vannak! Olyanok, amiket a két kezemmel szereztem! Sajtmester vagyok! A környék legfinomabb teje és sajtja az én kecskéimnek köszönhető! Több száz receptet ismerek, és az almaborom is kitűnő, amit régen királyok asztalán szolgáltak fel! *Na nem mintha az olyan nagy érdem lenne. Learon ugyan olyan csodának éli meg, ha egy paraszt eszi meg az ételét, és azt is, ha a legnagyobb urak. Csak a tekintetük a lényeg, ahogy a sajtra néznek, vagy a bort nyelik le.*
-Nos, van már ötleted? *Kérdezi mosolyogva, le sem véve szemét a lányról.*