- Tifa. Egyszerű, mégis kellemes csengésű név.
*feleli Xirian. A lány kérdésének megválaszolása előtt tart egy kis hatásszünetet, mialatt kémleli Tifa arcvonásait. Szeretni tudni, mi jár beszélgetőpartnere fejében, de annak sejtelmes tekintete nem sokat árul el gazdája gondolatairól.*
- Vándorúton vagyok, s nem először tartózkodom Artheniorban. Legfőképp tanulni járok ide, ám néha lehetőségem van megismerkedni érdekes teremtésekkel.
*mondja az elf, miközben Tifa szemébe néz, és halványan elmosolyodik.*
- Mágus vagyok, legalábbis afelé haladok, hogy az legyek egyszer. Szeretem a békét, a harmóniát, a szükséges csendet: s ezekért akár nem túl gyengéd eszközökkel is képes lennék küzdeni.
*folytatja. Tekintete elhomályosul, elméje a múltba réved.*
- Először tizenhét éves koromban kerültem ide, igaz, nem sok időre. Fordulópont volt mégis ez a röpke kis időszak: itt döntöttem el, hogy a mágia ködös világát választom, szemben felmenőim akaratával. Igaz ugyan, hogy olyan dologba fogtam, aminek végét nem látni, egészét nem lehet megismerni, s ami magában hordozza az állandó veszély lehetőségét. Furcsa ez a kettősség: nyugalomra vágyom, mégis háborgó ösvényre léptem.
*fejezi be monológját. Ismét Tifára pillant, majd egy laza, de határozott kézmozdulattal jelzi: "Most pedig te mesélj, én hallgatlak figyelmesen. Érdekel, mit fogsz mondani.".*