// Coinleach Loon, Bato Luo'Su //
* A lány engedelmeskedik, behunyja a szemét és maga köré képzeli az erdőt. A szellő halkan, de gyötrelmesen süvít, mindenhonnan könyörgés hallatszik a fákból. Egyre jobban kezdi magába szippantani az elméje. Megpillantja az odút. A sötétnél is sötétebb és ahogy egyre közelebb ér, úgy kezd egyre lehűlni a környezet is. A nap sem süt már, borús felhők takarják el. Néhány méterre az odútól már jeges a fák kérge. A férfi hangjába kapaszkodik, ami egyre halkabban tör át a tudatába. ~ Meg kell tennem! ~ Erőlteti magára a gondolatot, hogy belép az odúba. Szaladni kezd, hogy ne tudja meggondolni magát és szinte beugrik az odúba. Lassan lépked lefelé a jeges lépcsőkön, s a férfi hangja már csak halk suttogás, amit a könyörgő fák hangja egyre inkább elnyom. Syessissen is kezd úrrá lenni a félelem. *
* Összeszorított ajkakkal, csukott szemmel rángatózik. Halkan felnyög, mikor elharapja a nyelvét, s a levegő is lassan kezd lehűlni. Megismétlődni látszik a korábbi esemény, habár nem volt még példa arra, hogy egy nap kétszer is előtörjön. Vékony vonalban folyik ki a vér az ajkai közt.*
* Mikor leér a lépcső aljára, egy hatalmas területen találja magát. A terület közepén egy tó van. A tavat most jégréteg fedi. A fű és a környező bokrok és fák is fagyosak. A felszínnel ellentétben itt süt a nap, s mintha a sugarak egy bizonyos pontra koncentrálódnának: a tó közepén áll ő maga. Syessiss lélegzete elakad. A "tavi én" rámosolyog, most nem gonoszul, hanem sokkal inkább barátságosan. Syessiss észreveszi, hogy egy furcsa aura veszi körbe a lányt. Egyre közelebb és közelebb lép, s egyre hidegebb is lesz. A lehelete is látszik már. Ugyan nem tudja, de a valódi teste is ugyanígy lehűl, s vele a környezete is. *
- Megtaláltál. Nyertél. * A gonosz énje barátságos hangon szól hozzá. S a furcsa aura egyre jobban elemészti a lányt. Most, hogy kiélesednek a vonalai, veszi csak észre, hogy az aura megegyezik a karján levő jellel. Aztán sűrűsödni kezd, s megpróbálja elnyelni a gonosz ént.
Syessiss akaratlanul, de rálép a folyó jegére, ekkor kinyitja a szemét és az elf férfit pillantja meg, ahogy az éppen fölé tornyosul. A lány nem veszi észre, hogy a jel is sokkal élesebb és erőteljesebb fekete, mint volt. Ahogy azt sem vette észre, hogy a gonosz én bebörtönzésével egyidejűleg kezdett ismét felmelegedni minden. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.06 15:34:22, a következő indokkal:
Jelpótlás (// hiányzott).