Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lier Waslab [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8881_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:49:15
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:49:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lier Waslab//
*Eléggé egy makacs természetű mélységivel találkozott a hóhajú, aki képes megszegni az adott szavát is, ami amúgy se méltó egy férfihez, vagy azt sem tudja miért vállalt felelősséget? Ez nem olyasmi amit tanítani kéne, vagy olvasni kéne tankönyvből.*
- Igen tettél.
*Mondja szomorkás hangon, mert amit csinál Jiger, hogy áll és néz, az nem ész kérdése. Aria nem bontja ki hátul a patent részét, hanem ellentétesen átfogja a felkarját, mintha csak rejtegetni próbálna valamit, de ilyenkor már mit tud takarni szegény lány? Már kész lett volna teljes valóját megmutatni, ám ennek ellenére mégis így visszautasítják, ez már több, mint hallatlan. Pedig figyelmeztette.*
- Hagyod, hogy csak én legyek ruha nélkül.
*Ezt már megszeppent hangon mondja, s a következő kérdésre kapott válasz sem nyugtatja meg az elfet, sőt mi több, egyenesen sértőnek titulálja. Sehol senki, és csak magával van elfoglalva, nem csoda, hogy nincsenek barátai, vagy ha elárulják.*
- Akkor! Ahhoz légy bátor, hogy nem nézel!
*Eléggé önérzetes a sötételf, ez ellen nincs mit tenni. Nem nagyon tudja meggyőzni, hogy kibújtassa a páncéljából, akkor legalább forduljon meg, mert nem szép dolog amit művel, feltéve ha ezzel a ténnyel tud valamit kezdeni, és legalább egy kicsit átérezni a kimondott szavaknak a súlyát.*
- Hogy mondhatsz ilyet, egy lánynak?
*Vetkőzzön, tudja miket hord össze? Lebiggyeszti a száját, és enyhén meg is remeg, hiszen most tapostak bele a lelkivilágába.*
- Nem is tudsz te semmit.
*Szép lassan leguggol a táskája mellé és várja, hogy megforduljon a másik fél, amennyiben ez a visszatartó erő, miszerint annyira fél (mégis mitől?), hogy valaki meglátja? Akkor nem félt, de most már igen? Eléggé ironikus helyzet.*
- Voltál már valaha lánnyal?
*Még a végén kiderül az igazság?*
*Eléggé egy makacs természetű mélységivel találkozott a hóhajú, aki képes megszegni az adott szavát is, ami amúgy se méltó egy férfihez, vagy azt sem tudja miért vállalt felelősséget? Ez nem olyasmi amit tanítani kéne, vagy olvasni kéne tankönyvből.*
- Igen tettél.
*Mondja szomorkás hangon, mert amit csinál Jiger, hogy áll és néz, az nem ész kérdése. Aria nem bontja ki hátul a patent részét, hanem ellentétesen átfogja a felkarját, mintha csak rejtegetni próbálna valamit, de ilyenkor már mit tud takarni szegény lány? Már kész lett volna teljes valóját megmutatni, ám ennek ellenére mégis így visszautasítják, ez már több, mint hallatlan. Pedig figyelmeztette.*
- Hagyod, hogy csak én legyek ruha nélkül.
*Ezt már megszeppent hangon mondja, s a következő kérdésre kapott válasz sem nyugtatja meg az elfet, sőt mi több, egyenesen sértőnek titulálja. Sehol senki, és csak magával van elfoglalva, nem csoda, hogy nincsenek barátai, vagy ha elárulják.*
- Akkor! Ahhoz légy bátor, hogy nem nézel!
*Eléggé önérzetes a sötételf, ez ellen nincs mit tenni. Nem nagyon tudja meggyőzni, hogy kibújtassa a páncéljából, akkor legalább forduljon meg, mert nem szép dolog amit művel, feltéve ha ezzel a ténnyel tud valamit kezdeni, és legalább egy kicsit átérezni a kimondott szavaknak a súlyát.*
- Hogy mondhatsz ilyet, egy lánynak?
*Vetkőzzön, tudja miket hord össze? Lebiggyeszti a száját, és enyhén meg is remeg, hiszen most tapostak bele a lelkivilágába.*
- Nem is tudsz te semmit.
*Szép lassan leguggol a táskája mellé és várja, hogy megforduljon a másik fél, amennyiben ez a visszatartó erő, miszerint annyira fél (mégis mitől?), hogy valaki meglátja? Akkor nem félt, de most már igen? Eléggé ironikus helyzet.*
- Voltál már valaha lánnyal?
*Még a végén kiderül az igazság?*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:17:53
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:17:53
ÚJ
![>Lier Waslab [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Lau //
* Nem azzal van a gond, hogy nem tetszik neki a látvány. Sőt, ha nem így lenne, akkor már rég megpróbálkozott volna a történet érdemi részét elintézni és nem állna még mindig ott, hogy nézzen, mint... Mint férfi, a vetkőző lányra. Az meg tény, hogy lenézi a többi fajt, legyen az ember, elf, vagy ork (sőt, sokszor még fajtársait is), ám testfelépítésük nagyjából megegyezik az összesnek, úgyhogy ez igazán nem probléma számára. *
- Igen. * Erősíti meg röviden a hóhajút. * Mondtam ilyet... * Nem érti a problémát. Talán ő nem érti pontosan, hogy mit jelent a "felelősségvállalás", így némi gondolkodás után kérdez. *
- De tettem valamit, ami... Ami nem volt felelőségteljes? * A lány azt akarja, hogy vetkőzzön, Lier részéről azonban ez továbbra is ki van zárva. Most azonban fel is hoz egy lehetséges kibújót, ami bár nem teljesen igaz így magában, de az egyszerűség kedvéért bólint. *
- Igen, úgy valahogy. Félek tőle. * Így legalább nem kell egyéb hazugságot kitalálnia. Hiszen ha nemleges választ adott volna, akkor most bizonyára az lenne a hóhajú következő kérdése, hogy "akkor?". Ezt megelőzi egy egyszerű "igen"-nel, elvégre annyival gyorsabban túllépnek ezen a témán. Remélhetőleg. Mivel még mindig nem biztos benne, hogy kéne-e valamit tennie, vagy csak álljon egy helyben, ezért kis várakozás után erőt vesz magán és újra megszólal. *
- Vetkőzz le és fürödj nyugodtan, én megvárlak a parton. A vízbe nem fogok bemenni.
* Nem azzal van a gond, hogy nem tetszik neki a látvány. Sőt, ha nem így lenne, akkor már rég megpróbálkozott volna a történet érdemi részét elintézni és nem állna még mindig ott, hogy nézzen, mint... Mint férfi, a vetkőző lányra. Az meg tény, hogy lenézi a többi fajt, legyen az ember, elf, vagy ork (sőt, sokszor még fajtársait is), ám testfelépítésük nagyjából megegyezik az összesnek, úgyhogy ez igazán nem probléma számára. *
- Igen. * Erősíti meg röviden a hóhajút. * Mondtam ilyet... * Nem érti a problémát. Talán ő nem érti pontosan, hogy mit jelent a "felelősségvállalás", így némi gondolkodás után kérdez. *
- De tettem valamit, ami... Ami nem volt felelőségteljes? * A lány azt akarja, hogy vetkőzzön, Lier részéről azonban ez továbbra is ki van zárva. Most azonban fel is hoz egy lehetséges kibújót, ami bár nem teljesen igaz így magában, de az egyszerűség kedvéért bólint. *
- Igen, úgy valahogy. Félek tőle. * Így legalább nem kell egyéb hazugságot kitalálnia. Hiszen ha nemleges választ adott volna, akkor most bizonyára az lenne a hóhajú következő kérdése, hogy "akkor?". Ezt megelőzi egy egyszerű "igen"-nel, elvégre annyival gyorsabban túllépnek ezen a témán. Remélhetőleg. Mivel még mindig nem biztos benne, hogy kéne-e valamit tennie, vagy csak álljon egy helyben, ezért kis várakozás után erőt vesz magán és újra megszólal. *
- Vetkőzz le és fürödj nyugodtan, én megvárlak a parton. A vízbe nem fogok bemenni.
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-15 20:09:47
Üzenet elküldve: 2017-04-15 20:09:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lier Waslab//
*Erőben annyira, nem gyenge a kislány ha jobban megnézné a férfi, erre lesz alkalma a későbbiekben. Talán egy súlycsoportban lehetnek hacsak az erőt vesszük alapul.
Aria viszont nem igen szeretné elraboltatni magát, sőt mi több, ha lehetséges, még reggelizne is egy jót, ám ehhez sajnos ketten kellenek (nélküle ez nem menne). El is szomorodik, miután elutasítják a fürdőzési ajánlatot.*
~ Vajon mit mondana arra, ha megkérnem legyen az én táplálékom?~
*Egy pillanat erejéig eljátszadozik a legszebb forgatókönyvvel, ami úgyis álom marad. Nem a szavak emberével találta össze magát, ám ezt nem várhatja el a másiktól. Viszont hogy egy kis hőmérsékleti probléma közbe szóljon? Habár inkább az lehet legvalószínűbb, hogy a férfi inkább a fajtársai érez inkább vonzalmat. Jogos abból a szempontból is, miszerint mindenki másban látja meg a szépet.
Még mielőtt válaszolna a kérdésekre a mélységi, mert látja, hogy egy kicsit zavarba jött Az elf diszkrét módon elfordul, s a kezét a szájához teszi, hogy valamilyen szinten a nevetését tudja leplezni. Mégis csak van valami ami dolgozik a mélységiben, hiszen enyhén zavarba jön. Talán azért mert tudja, hogy egy lánnyal beszélget? Ezek jutnának legelőször az eszébe, mivel Jiger múltját nem ismeri. (Tyilaria sem Ajuru nem árulta volna el sem árulná el semmi pénzért, mert a hűséget mindennél többre tartja) A hóhajú eddig szerencsés, mert valamilyen oknál fogva a sötételf eddig nem nyúlt kavicsért. Pár pillanat múlva visszafordul a férfihez, már nem nevet vagy kuncog, csupán egy kedves pofi látszik ismét, a következő kijelentés vicces, mintsem komoly.*
- Valami olyasmi rémlik, hogy beleegyeztél, hogy felelősléget vállalsz a látottakért.
Hogy is volt? - "Rendben. Felelősséget vállalok érte."
*A legelejét nem mondta, de szorul szóra visszamondja amit a másik fél mondott. Majd újabb réteget vesz le felülről, és már csak melltartó van rajta, a hamvas testét ennyi fedi csak. A reggeli órák nem igen zavarják, jól bírja amúgy is a hideget, és nem didereg. Majd elkezd bíbelődni a csattal hátul, viszont továbbra is oldalasan áll. Jiger most Ariát szemügyre veheti, hogy inkább sportos alkatú, s nem mondható rá egyáltalán, hogy vézna, vagy erőtlennek tűnne.*
- Szóval, az a legkevesebb, ha te is neki vetk-
*Be sem fejezi az előző mondatát, és szemtelenül elmosolyodik, végül így szól.*
- Csak nem félsz? Hogy valaki meglát?
~ Lehet van valami takargatnivalója a drágának?~
*Kíváncsian várja a választ.*
*Erőben annyira, nem gyenge a kislány ha jobban megnézné a férfi, erre lesz alkalma a későbbiekben. Talán egy súlycsoportban lehetnek hacsak az erőt vesszük alapul.
Aria viszont nem igen szeretné elraboltatni magát, sőt mi több, ha lehetséges, még reggelizne is egy jót, ám ehhez sajnos ketten kellenek (nélküle ez nem menne). El is szomorodik, miután elutasítják a fürdőzési ajánlatot.*
~ Vajon mit mondana arra, ha megkérnem legyen az én táplálékom?~
*Egy pillanat erejéig eljátszadozik a legszebb forgatókönyvvel, ami úgyis álom marad. Nem a szavak emberével találta össze magát, ám ezt nem várhatja el a másiktól. Viszont hogy egy kis hőmérsékleti probléma közbe szóljon? Habár inkább az lehet legvalószínűbb, hogy a férfi inkább a fajtársai érez inkább vonzalmat. Jogos abból a szempontból is, miszerint mindenki másban látja meg a szépet.
Még mielőtt válaszolna a kérdésekre a mélységi, mert látja, hogy egy kicsit zavarba jött Az elf diszkrét módon elfordul, s a kezét a szájához teszi, hogy valamilyen szinten a nevetését tudja leplezni. Mégis csak van valami ami dolgozik a mélységiben, hiszen enyhén zavarba jön. Talán azért mert tudja, hogy egy lánnyal beszélget? Ezek jutnának legelőször az eszébe, mivel Jiger múltját nem ismeri. (Tyilaria sem Ajuru nem árulta volna el sem árulná el semmi pénzért, mert a hűséget mindennél többre tartja) A hóhajú eddig szerencsés, mert valamilyen oknál fogva a sötételf eddig nem nyúlt kavicsért. Pár pillanat múlva visszafordul a férfihez, már nem nevet vagy kuncog, csupán egy kedves pofi látszik ismét, a következő kijelentés vicces, mintsem komoly.*
- Valami olyasmi rémlik, hogy beleegyeztél, hogy felelősléget vállalsz a látottakért.
Hogy is volt? - "Rendben. Felelősséget vállalok érte."
*A legelejét nem mondta, de szorul szóra visszamondja amit a másik fél mondott. Majd újabb réteget vesz le felülről, és már csak melltartó van rajta, a hamvas testét ennyi fedi csak. A reggeli órák nem igen zavarják, jól bírja amúgy is a hideget, és nem didereg. Majd elkezd bíbelődni a csattal hátul, viszont továbbra is oldalasan áll. Jiger most Ariát szemügyre veheti, hogy inkább sportos alkatú, s nem mondható rá egyáltalán, hogy vézna, vagy erőtlennek tűnne.*
- Szóval, az a legkevesebb, ha te is neki vetk-
*Be sem fejezi az előző mondatát, és szemtelenül elmosolyodik, végül így szól.*
- Csak nem félsz? Hogy valaki meglát?
~ Lehet van valami takargatnivalója a drágának?~
*Kíváncsian várja a választ.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-15 17:53:36
Üzenet elküldve: 2017-04-15 17:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Lau //
* Sötételfünk nem igazán izgul amiatt, hogy magával kell vinni a kikötőbe egy gyenge, fiatal emberlányt, legfeljebb amiatt, hogy ezzel a lánnyal beszélget jelenleg is. A beszélgetés pedig nem az erőssége, így bárki mással is nehezen menne, nem csak Ajuruval. A kérdésre felvonja szemöldökét, majd vigyorog egyet és erőteljesen megrázza a fejét. *
- Én nem... De te nyugodtan. * Nem szereti a vizet és bár úgy-ahogy tud úszni, de semmiképpen nem válna meg fekete ruháitól, még egy meztelen vízitündérért sem. Főleg, ha amaz még nem is meztelen, épp csak lekapott magáról egy rétegnyi ruhát. Eredeti terve az volt, hogy sétálás közben fejbecsapja egy kaviccsal, vagy a torkának szegez egy tőrt (amiről aztán lemondott, mikor rájött, hogy nincs is nála tőr), de a jelenlegi felállást sem ellenzi. Legalábbis azt a részét, hogy Ajuru levetkőzzőn előtte és lubickoljon egyet a bizonyára nem túl meleg vízben. Ő azonban nem kell ehhez.
A következő kérdésre persze enyhén zavarba jön. Eddig egyetlen ismerős leányt sem látott meztelenül, csak más férfiak nőit. Azokat is csak "véletlenül", mikor bepillantott egy-egy ablakon. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik az is, hogy nem is igazán ismer más lányokat, legfeljebb azokat, akik hozzá hasonlatos körülmények között nőttek fel az utcán, de sohasem volt velük sem túl jóban. Valamiért mindenki számkivetettként tekint Lierre, amiért mindenkinél fehérebb a bőre és magának való, csendes fiú. Na, meg épp ezért egyre inkább elzárkózott lett és tényleg csak néhány ember az, akiben egy kicsit is megbízik - ám valószínűleg ők is elárulnák néhány aranyért, így ez a bizalom sem a legbensőségesebb. Visszatérve tehát csak ennyit szól. *
- Ha akarod... * Nyögi ki a választ, gondolkodás nélkül. Ekkor azonban eszébe jut, hogy talán valami értelmesebbel kéne előállnia, úgyhogy ismét hozzáteszi. * Vagy forduljak el? Én meg nem fürdök, mert... Mert nem. * Kész. Pont. *
* Sötételfünk nem igazán izgul amiatt, hogy magával kell vinni a kikötőbe egy gyenge, fiatal emberlányt, legfeljebb amiatt, hogy ezzel a lánnyal beszélget jelenleg is. A beszélgetés pedig nem az erőssége, így bárki mással is nehezen menne, nem csak Ajuruval. A kérdésre felvonja szemöldökét, majd vigyorog egyet és erőteljesen megrázza a fejét. *
- Én nem... De te nyugodtan. * Nem szereti a vizet és bár úgy-ahogy tud úszni, de semmiképpen nem válna meg fekete ruháitól, még egy meztelen vízitündérért sem. Főleg, ha amaz még nem is meztelen, épp csak lekapott magáról egy rétegnyi ruhát. Eredeti terve az volt, hogy sétálás közben fejbecsapja egy kaviccsal, vagy a torkának szegez egy tőrt (amiről aztán lemondott, mikor rájött, hogy nincs is nála tőr), de a jelenlegi felállást sem ellenzi. Legalábbis azt a részét, hogy Ajuru levetkőzzőn előtte és lubickoljon egyet a bizonyára nem túl meleg vízben. Ő azonban nem kell ehhez.
A következő kérdésre persze enyhén zavarba jön. Eddig egyetlen ismerős leányt sem látott meztelenül, csak más férfiak nőit. Azokat is csak "véletlenül", mikor bepillantott egy-egy ablakon. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik az is, hogy nem is igazán ismer más lányokat, legfeljebb azokat, akik hozzá hasonlatos körülmények között nőttek fel az utcán, de sohasem volt velük sem túl jóban. Valamiért mindenki számkivetettként tekint Lierre, amiért mindenkinél fehérebb a bőre és magának való, csendes fiú. Na, meg épp ezért egyre inkább elzárkózott lett és tényleg csak néhány ember az, akiben egy kicsit is megbízik - ám valószínűleg ők is elárulnák néhány aranyért, így ez a bizalom sem a legbensőségesebb. Visszatérve tehát csak ennyit szól. *
- Ha akarod... * Nyögi ki a választ, gondolkodás nélkül. Ekkor azonban eszébe jut, hogy talán valami értelmesebbel kéne előállnia, úgyhogy ismét hozzáteszi. * Vagy forduljak el? Én meg nem fürdök, mert... Mert nem. * Kész. Pont. *
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-15 13:02:06
Üzenet elküldve: 2017-04-15 13:02:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lier Waslab//
*Eléggé izgatott a kislány, szinte hallatszik ahogy kalapál a szíve. Szervezetét lehet, hogy tudatosan irányítja, de az izgalom heve, mégis rákényszeríti. Aria nem akarja megölni a férfit, hihetetlenül hangzik, de tényleg nem ez motiválja elsősorban, mert egy élettelen testtel semmit sem tud kezdeni. (A végeredmény az már mellékes) A kérdés továbbra is, hogy ki fog sikerrel járni?*
- Ha igazat beszélsz, akkor ebben az esetben nincs kedved fürödni?
*Az elfnek is valami hasonló fogalmazódik meg a fejében, nem akar szemtanúkat, főleg amire készül éppen. Szeretné meglepni a férfit, s hátha sikerül, kihámozni a vértjéből. Először a táskáját teszi a földre, majd a ruhájának a felső részével folytatja, ami gombos, és szépen elkezdi lefejteni a gombokat. Amint végzett szélesre tárja, ha a férfi figyelmes, s nemcsak a kilátszódó domborulatok közti vájatokra koncentrál, akkor nem láthat nála rejtett pengét.*
~ Kár, hogy nem tudtam meggyőzni a kovácsot.~
*Természetesen nemcsak egy ruha van rajta, így teljes pompájában nem csodálhatja meg a női idomok egészét, viszont még mielőtt a következő réteghez érne, és amennyiben nem fordul el Jiger, akkor lesz egy két szava hozzá, miközben egy kicsit oldalasan áll a másik féllel.*
- Végig fogod nézni, ahogy neki vetkőzöm? Illetve ruhástul mindenestül akarsz csobbanni?
*Ki érti a nőket mi? Reméli, hogy nem egy válogatós sötételffel van dolga, s nemcsak a fajtársaiban látja meg a szépet.
Egyelőre áll és vár a másik reakciójára, amolyan félénk ábrázattal.
Még a végén a mélységi le fog mondani az eredeti tervéről?*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 15:53:50
*Eléggé izgatott a kislány, szinte hallatszik ahogy kalapál a szíve. Szervezetét lehet, hogy tudatosan irányítja, de az izgalom heve, mégis rákényszeríti. Aria nem akarja megölni a férfit, hihetetlenül hangzik, de tényleg nem ez motiválja elsősorban, mert egy élettelen testtel semmit sem tud kezdeni. (A végeredmény az már mellékes) A kérdés továbbra is, hogy ki fog sikerrel járni?*
- Ha igazat beszélsz, akkor ebben az esetben nincs kedved fürödni?
*Az elfnek is valami hasonló fogalmazódik meg a fejében, nem akar szemtanúkat, főleg amire készül éppen. Szeretné meglepni a férfit, s hátha sikerül, kihámozni a vértjéből. Először a táskáját teszi a földre, majd a ruhájának a felső részével folytatja, ami gombos, és szépen elkezdi lefejteni a gombokat. Amint végzett szélesre tárja, ha a férfi figyelmes, s nemcsak a kilátszódó domborulatok közti vájatokra koncentrál, akkor nem láthat nála rejtett pengét.*
~ Kár, hogy nem tudtam meggyőzni a kovácsot.~
*Természetesen nemcsak egy ruha van rajta, így teljes pompájában nem csodálhatja meg a női idomok egészét, viszont még mielőtt a következő réteghez érne, és amennyiben nem fordul el Jiger, akkor lesz egy két szava hozzá, miközben egy kicsit oldalasan áll a másik féllel.*
- Végig fogod nézni, ahogy neki vetkőzöm? Illetve ruhástul mindenestül akarsz csobbanni?
*Ki érti a nőket mi? Reméli, hogy nem egy válogatós sötételffel van dolga, s nemcsak a fajtársaiban látja meg a szépet.
Egyelőre áll és vár a másik reakciójára, amolyan félénk ábrázattal.
Még a végén a mélységi le fog mondani az eredeti tervéről?*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 15:53:50
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:51:55
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Lau //
* Persze kinek ez, kinek az - mindenkit más boldogít. Liert például bárki bármit is mond, az arany boldogítja egyedül ebben a nyomorult világban. A lányt meg biztos valami más, ez így van rendjén. *
- Ajuru. * Ismétli el a nevet, majd mikor elérnek az "örülök a találkozásnak" részhez, kicsit elbizonytalanodik mondandóját tekintve. Ám végül megkockáztatja. Nagyon rosszul úgysem sülhet el, legfeljebb iszonyat hülyén fogja magát érezni néhány percig, de aztán majd elmúlik. *
- Én is. * Mármint ő is örül. Bizonyos szinten még igazat is mond ezzel, hiszen Sa'Tereth ajándékának a bolond is örülne, de amolyan nemesi szokásnak gondolja ezt hangosan megosztani mással is. Lier pedig a legkevésbé sem nemes.
Igazából nem érti, hogy mit akarhat tőle ez a lány, de mivel egyelőre minden a legnagyobb rendben, terv szerint halad, ezért nem törődik ezzel a gondolattal, csak némán követi a hóhajút.
~ A folyópart. Tökéletes hely lesz. Ilyenkor reggel senki nincs itt, szóval csak felbevágom egy kaviccsal, aztán szerzek egy csónakot. Az már egyenesen a kikötőbe visz. ~ Egész jól hangzik a terv, legalábbis gondolatban. Ekkor hallja meg Ajuru szavait, mire először nem is tud mit mondani. Másodszorra sem. Fogalma sincs, hogy mi következik, még sosem sétált a folyóparton egyetlen korabeli elf lánnyal sem, így csak zavartan bólint, majd mivel nem biztos benne, hogy azt elég jelnek veszi a hölgy, ezért ki is présel valamit a száján. *
- Öhm, rendben. Felelősséget vállalok érte. * Hogy miért is, azt még nem tudja, mindenesetre ő egy helyben ácsorogva vár. Nem tudja, mi lesz, de ő sem akarja elhamarkodni a dolgot, mert a végén még olyan lehetőséget szalaszt el, ami jobb, mint maga a tény, hogy Sa'Tereth egy védtelen, magányos lányt küldött és talán pénzt fog tudni csinálni belőle. *
* Persze kinek ez, kinek az - mindenkit más boldogít. Liert például bárki bármit is mond, az arany boldogítja egyedül ebben a nyomorult világban. A lányt meg biztos valami más, ez így van rendjén. *
- Ajuru. * Ismétli el a nevet, majd mikor elérnek az "örülök a találkozásnak" részhez, kicsit elbizonytalanodik mondandóját tekintve. Ám végül megkockáztatja. Nagyon rosszul úgysem sülhet el, legfeljebb iszonyat hülyén fogja magát érezni néhány percig, de aztán majd elmúlik. *
- Én is. * Mármint ő is örül. Bizonyos szinten még igazat is mond ezzel, hiszen Sa'Tereth ajándékának a bolond is örülne, de amolyan nemesi szokásnak gondolja ezt hangosan megosztani mással is. Lier pedig a legkevésbé sem nemes.
Igazából nem érti, hogy mit akarhat tőle ez a lány, de mivel egyelőre minden a legnagyobb rendben, terv szerint halad, ezért nem törődik ezzel a gondolattal, csak némán követi a hóhajút.
~ A folyópart. Tökéletes hely lesz. Ilyenkor reggel senki nincs itt, szóval csak felbevágom egy kaviccsal, aztán szerzek egy csónakot. Az már egyenesen a kikötőbe visz. ~ Egész jól hangzik a terv, legalábbis gondolatban. Ekkor hallja meg Ajuru szavait, mire először nem is tud mit mondani. Másodszorra sem. Fogalma sincs, hogy mi következik, még sosem sétált a folyóparton egyetlen korabeli elf lánnyal sem, így csak zavartan bólint, majd mivel nem biztos benne, hogy azt elég jelnek veszi a hölgy, ezért ki is présel valamit a száján. *
- Öhm, rendben. Felelősséget vállalok érte. * Hogy miért is, azt még nem tudja, mindenesetre ő egy helyben ácsorogva vár. Nem tudja, mi lesz, de ő sem akarja elhamarkodni a dolgot, mert a végén még olyan lehetőséget szalaszt el, ami jobb, mint maga a tény, hogy Sa'Tereth egy védtelen, magányos lányt küldött és talán pénzt fog tudni csinálni belőle. *
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:53:30
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:53:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lier Waslab//
*Ehhez kétség sem fér, hogy ugyanarra gondolnak mindketten. De, hogy ki gondol félre mit? Az már részletkérdés. Valaki kettőjük között jól fog lakni. Kár, hogy a férfi nem tud másra gondolni csak a csillogó érmékre, aminek valódi jelentőségük nincsen, amit a társadalom diktál csupán.
Aria habár nincsen arany szűkében, viszont ezzel nem szeretne hivalkodni. Az arany pótolható, és amit kaphat, a mélységitől, az számára felbecsülhetetlen, mert nem mérhető pénzben.
Közben kiderül a sötételfünk neve is, ami talán megkönnyíti a beszélgetésüket, lehet nincs nagy jelentősége, de azért fontos, ha már egy ideig együtt lesznek.*
- Én Ajuru vagyok, örülök ennek a találkozásnak.
*Az elfnek két neve van gyakorlatilag, de olykor azért még nehéz neki, hogy melyik néven mutatkozzon be, ennek ellenére mégsem hazudik, mivel ez a test hozzátartozik.
Egy kedves mosollyal nyugtázza, amivel hátha közelebb kerülnek egymáshoz. Kézcsókot nem vár el a másiktól, mivel a hóhajú lehet előkelőnek néz ki, de nem nemes. Az előző énje sem vágyott, a hírnévre és pompára, így ő sem.
Gyorsan felkapja a táskáját, jelezve, hogy indulásra készen van.
Mikor Jiger megerősíti, miszerint csatlakozik hozzá, Aria egy szót sem szól erre. Viszont az arca derűssé válik. Behunyja a két szép szemét. A bájos kis pofin megjelenik bájgödrök, amik talán szebbé varázsolhatják azt a mosolyt. Sajnos az élvezet nem tart sokáig, mert csakúgy elsuhan a férfi előtt.
Egy kis séta után meg is érkeznek a partra, majd a hóhajú így szól, amolyan bohókás módjára.*
- Jiger. A látottakért felelősséget kell vállalnod.
*Amennyiben nem veti rá egyből magát a mélységi, csak akkor teszi hozzá, azonban miért kell mindent elhamarkodni? Nem élvezhetik egymás társaságát mielőtt a lényegre térnek?*
*Ehhez kétség sem fér, hogy ugyanarra gondolnak mindketten. De, hogy ki gondol félre mit? Az már részletkérdés. Valaki kettőjük között jól fog lakni. Kár, hogy a férfi nem tud másra gondolni csak a csillogó érmékre, aminek valódi jelentőségük nincsen, amit a társadalom diktál csupán.
Aria habár nincsen arany szűkében, viszont ezzel nem szeretne hivalkodni. Az arany pótolható, és amit kaphat, a mélységitől, az számára felbecsülhetetlen, mert nem mérhető pénzben.
Közben kiderül a sötételfünk neve is, ami talán megkönnyíti a beszélgetésüket, lehet nincs nagy jelentősége, de azért fontos, ha már egy ideig együtt lesznek.*
- Én Ajuru vagyok, örülök ennek a találkozásnak.
*Az elfnek két neve van gyakorlatilag, de olykor azért még nehéz neki, hogy melyik néven mutatkozzon be, ennek ellenére mégsem hazudik, mivel ez a test hozzátartozik.
Egy kedves mosollyal nyugtázza, amivel hátha közelebb kerülnek egymáshoz. Kézcsókot nem vár el a másiktól, mivel a hóhajú lehet előkelőnek néz ki, de nem nemes. Az előző énje sem vágyott, a hírnévre és pompára, így ő sem.
Gyorsan felkapja a táskáját, jelezve, hogy indulásra készen van.
Mikor Jiger megerősíti, miszerint csatlakozik hozzá, Aria egy szót sem szól erre. Viszont az arca derűssé válik. Behunyja a két szép szemét. A bájos kis pofin megjelenik bájgödrök, amik talán szebbé varázsolhatják azt a mosolyt. Sajnos az élvezet nem tart sokáig, mert csakúgy elsuhan a férfi előtt.
Egy kis séta után meg is érkeznek a partra, majd a hóhajú így szól, amolyan bohókás módjára.*
- Jiger. A látottakért felelősséget kell vállalnod.
*Amennyiben nem veti rá egyből magát a mélységi, csak akkor teszi hozzá, azonban miért kell mindent elhamarkodni? Nem élvezhetik egymás társaságát mielőtt a lényegre térnek?*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:02:54
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:02:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Ha Fibienne szavai szépen is hangzanak, még soha senki mellett nem maradt huzamosabb ideig. Már csak elvből sem. Ez pedig akár a Mesemondóra is igaz lehet, ha a lány úgy dönt. Egy ilyen ajánlatot azonban ostoba lenne nem elfogadni. Ezt talán a férfi is tudja és talán belelát annyira, hogy az indokait meg is érti. Ám ha mégsem, az sem lenne túl nagy baj.*
- Talán nem tűnök elég diszkrétnek?
*Susogja bele a másik arcába, ha már ilyen illetlenül behatolt a másik a személyes intim szférájába. Azt pedig, hogy a másik valóban feladatot adna neki, egyszerre izgalmas és ironikus. A témát azonban egyelőre hanyagolja, hiszen ő döntött így.*
- Én sem gondoltam másképp.
*Mosolyog bele a szürke szemekbe, bár a további közeledést már nehezebben veszi. A jó ég tudja mi tartja továbbra is rezzenéstelenül az arcát!*
~Mégis mi a fenét akar?~
*A puszinál aztán ledöbben. Nem tudja mire vélni, egy egyszerre lesz mérges, döbbent és meglepett. Egy szóval némileg sokkolt. Nem is válaszol többet Ryrr egyetlen szavára sem, hanem tűnődve figyeli a hátát, amíg el nem nyeli a sötétség.
Neki is jobb lenne mennie, de nem utána. Sok mindent át kell most gondolnia.*
*Ha Fibienne szavai szépen is hangzanak, még soha senki mellett nem maradt huzamosabb ideig. Már csak elvből sem. Ez pedig akár a Mesemondóra is igaz lehet, ha a lány úgy dönt. Egy ilyen ajánlatot azonban ostoba lenne nem elfogadni. Ezt talán a férfi is tudja és talán belelát annyira, hogy az indokait meg is érti. Ám ha mégsem, az sem lenne túl nagy baj.*
- Talán nem tűnök elég diszkrétnek?
*Susogja bele a másik arcába, ha már ilyen illetlenül behatolt a másik a személyes intim szférájába. Azt pedig, hogy a másik valóban feladatot adna neki, egyszerre izgalmas és ironikus. A témát azonban egyelőre hanyagolja, hiszen ő döntött így.*
- Én sem gondoltam másképp.
*Mosolyog bele a szürke szemekbe, bár a további közeledést már nehezebben veszi. A jó ég tudja mi tartja továbbra is rezzenéstelenül az arcát!*
~Mégis mi a fenét akar?~
*A puszinál aztán ledöbben. Nem tudja mire vélni, egy egyszerre lesz mérges, döbbent és meglepett. Egy szóval némileg sokkolt. Nem is válaszol többet Ryrr egyetlen szavára sem, hanem tűnődve figyeli a hátát, amíg el nem nyeli a sötétség.
Neki is jobb lenne mennie, de nem utána. Sok mindent át kell most gondolnia.*
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:39:08
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:39:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Hogy mire kellhetne neki a lány? Hát mire kellenek a madárkái? A gyermekei, akik nem a véréből valók, mégis szinte annak számítanak. Utódok? Nem biztos. De olyanok, akik így vagy úgy az övéi. S hogy annak tekinti e Fibiennet is? Mondhatni. Habár másképp volt mellette. De ez most egyszer s mindenkorra megváltozhat. Ha a lány is úgy akarja. Ám akkor sok minden változni fog.
Kisimítja a rakoncátlan kis tincset Fibi arcából. Nem ütközik akadályba. A lány hallgat, egészen a végéig. Ám akkor érdekes dolgot kérdez. Ryrroshvar pedig tovább mosolyog. Fürkészi közben a másik arcát. Majd kis idő elteltével egészen kicsit megrázza a fejét.*
- Dolgod? Ó, még semmi. *mondja.*- Inkább csak felajánlom neked, hogy végre csatlakozz hozzám, ha úgy szeretnéd. Otthont adok neked, és életet. Aztán pedig... talán feladatot. De ne siessünk annyira előre. És nem kell most azonnal sem döntened. Persze a diszkréciódra számíthatok, ezt mondanom sem kell. Ugye?
*Még közelebb hajol Fibiennehez. Olyan közel, hogy csak egy arasznyi van már az orraik között.*
- Engem már az is boldoggá tenne, ha mellém szegődnél, és velem maradnál végre. Én pedig megmutatom neked a világ valódi arcát. Azt, amelyet eddig Te sem láthattál. *suttogja, miközben jobb kezében a sétapálca feje finoman végig cirógatja a lány karját.*
- Tudom, hogy szeretnéd tudni, hogy ki vagyok. Ha érdekel... akkor tudod, hol találsz. És választ kapsz a kérdéseidre. *hajol még az eddiginél is közelebb a lányhoz. Már már olyan, mintha meg akarná csókolni... ám a következő pillanatban, ha Fibienne engedi, egy apró puszit ad csak a lány arcára, óvatosan és lágyan... eztán pedig csak ellép tőle, és egyszerűen csak sarkon fordul.*
- Sokat időztünk, bizonyára dolgod van. Megtalálsz. Hölgyem. *mond még ennyit, majd laza léptekben elindul a temető felé, és ha a lány nem megy utána, hamarosan el is tűnik a templom közelében.*
*Hogy mire kellhetne neki a lány? Hát mire kellenek a madárkái? A gyermekei, akik nem a véréből valók, mégis szinte annak számítanak. Utódok? Nem biztos. De olyanok, akik így vagy úgy az övéi. S hogy annak tekinti e Fibiennet is? Mondhatni. Habár másképp volt mellette. De ez most egyszer s mindenkorra megváltozhat. Ha a lány is úgy akarja. Ám akkor sok minden változni fog.
Kisimítja a rakoncátlan kis tincset Fibi arcából. Nem ütközik akadályba. A lány hallgat, egészen a végéig. Ám akkor érdekes dolgot kérdez. Ryrroshvar pedig tovább mosolyog. Fürkészi közben a másik arcát. Majd kis idő elteltével egészen kicsit megrázza a fejét.*
- Dolgod? Ó, még semmi. *mondja.*- Inkább csak felajánlom neked, hogy végre csatlakozz hozzám, ha úgy szeretnéd. Otthont adok neked, és életet. Aztán pedig... talán feladatot. De ne siessünk annyira előre. És nem kell most azonnal sem döntened. Persze a diszkréciódra számíthatok, ezt mondanom sem kell. Ugye?
*Még közelebb hajol Fibiennehez. Olyan közel, hogy csak egy arasznyi van már az orraik között.*
- Engem már az is boldoggá tenne, ha mellém szegődnél, és velem maradnál végre. Én pedig megmutatom neked a világ valódi arcát. Azt, amelyet eddig Te sem láthattál. *suttogja, miközben jobb kezében a sétapálca feje finoman végig cirógatja a lány karját.*
- Tudom, hogy szeretnéd tudni, hogy ki vagyok. Ha érdekel... akkor tudod, hol találsz. És választ kapsz a kérdéseidre. *hajol még az eddiginél is közelebb a lányhoz. Már már olyan, mintha meg akarná csókolni... ám a következő pillanatban, ha Fibienne engedi, egy apró puszit ad csak a lány arcára, óvatosan és lágyan... eztán pedig csak ellép tőle, és egyszerűen csak sarkon fordul.*
- Sokat időztünk, bizonyára dolgod van. Megtalálsz. Hölgyem. *mond még ennyit, majd laza léptekben elindul a temető felé, és ha a lány nem megy utána, hamarosan el is tűnik a templom közelében.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:21:13
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:21:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*A helyzet az, hogy nem csak akkor volt makacs és önfejű. Persze ha az ember ezeknek a tulajdonságoknak a birtokosában még kiskamasz is, az valóban halálos tud lenni, őt meg aztán tényleg nem volt, aki megnevelje. Legfeljebb az élet, ahogy azt a férfi is felhozza. Ez attól még nem jelenti azt, hogy mindjárt a nyakába is borul és minden egyes kiejtett szavára áhítattal fog lesni. Ha ilyen lenne, valószínűleg nem is érdekelné Ryrrosht a lány. Nem igaz? Ezért van az, hogy szeme se rebben a másik közeledtére.*
~Még szép, hogy ezért.~
*Szóban nem is válaszol a kérdésre, hiszen egyrészt már a feltétele is költői volt, másrészt pedig azért, mert a hallgatás beleegyezés. Ezt mindenki tudja. Nem is kell túlmagyaráznia senkinek. Hát hallgatja tovább a beszédet. Sok mindenben kell most Ryrroshvarnak meggyőznie a lányt.*
~Ugyan mire kellenék én? Mégis mire kellenék Neked?~
*Ez az a pont, amit sehogyan sem tud elhinni, hiszen tapasztalatai nem ezt igazolják a világról. Ha valakinek eddig szüksége volt rá, az csak puszta önzés volt, semmi több. Miért lenne ez másképpen pont Vele? Továbbra is némán hagyja és tűri, hogy Ryrr kibontakozhasson valószínűleg a kedvenc területén, a szavak világában. Még a mozdulatot sem hárítja el, ahogyan szeretetteljes mozdulattal helyére igazít az arcából egy tincset. Mégis hogy... szeretettel? Ez azért nem túlzás? Talán félnie kéne ettől a férfitól, mégsem érez semmi ilyesmit. Ahhoz túlságosan is régóta kísérti. Noha karjait még mindig maga előtt tartja, tekintetében lassan megjelenik valami elszánt fény. Döntött. Akármit is jelentsen ez, de nem akar többet egyedül maradni. Az, hogy a másik milyen, majd kiderül, de kell, hogy értelme legyen annak, hogy mind a mai napig itt van és nem veszett oda az évek alatt. Ha nem is bízik meg teljesen Ryrroshvarban, jobb lehetőse aligha akad. Tanulni akar és fejlődni. A világ már megmutatta neki az igazi arcát. Azt, hogy senkire nem számíthat, hogy minden csak akkor valósul meg, ha saját maga csinálja. Hát tessék!*
- Mi lenne a dolgom?
*Kezeit leereszti. Látni rajta, hogy most már tudja mit akar és hogy kevesebbel nem éri be. Ahogy állnak szemtől szembe egymással, a nap még egyszer utoljára felfénylik, majd végleg lebukik a látóhatáron. Csak egy képet visz magával. Egy férfi és egy fiatal lány a temető előtt farkasszemet néz egymással.*
*A helyzet az, hogy nem csak akkor volt makacs és önfejű. Persze ha az ember ezeknek a tulajdonságoknak a birtokosában még kiskamasz is, az valóban halálos tud lenni, őt meg aztán tényleg nem volt, aki megnevelje. Legfeljebb az élet, ahogy azt a férfi is felhozza. Ez attól még nem jelenti azt, hogy mindjárt a nyakába is borul és minden egyes kiejtett szavára áhítattal fog lesni. Ha ilyen lenne, valószínűleg nem is érdekelné Ryrrosht a lány. Nem igaz? Ezért van az, hogy szeme se rebben a másik közeledtére.*
~Még szép, hogy ezért.~
*Szóban nem is válaszol a kérdésre, hiszen egyrészt már a feltétele is költői volt, másrészt pedig azért, mert a hallgatás beleegyezés. Ezt mindenki tudja. Nem is kell túlmagyaráznia senkinek. Hát hallgatja tovább a beszédet. Sok mindenben kell most Ryrroshvarnak meggyőznie a lányt.*
~Ugyan mire kellenék én? Mégis mire kellenék Neked?~
*Ez az a pont, amit sehogyan sem tud elhinni, hiszen tapasztalatai nem ezt igazolják a világról. Ha valakinek eddig szüksége volt rá, az csak puszta önzés volt, semmi több. Miért lenne ez másképpen pont Vele? Továbbra is némán hagyja és tűri, hogy Ryrr kibontakozhasson valószínűleg a kedvenc területén, a szavak világában. Még a mozdulatot sem hárítja el, ahogyan szeretetteljes mozdulattal helyére igazít az arcából egy tincset. Mégis hogy... szeretettel? Ez azért nem túlzás? Talán félnie kéne ettől a férfitól, mégsem érez semmi ilyesmit. Ahhoz túlságosan is régóta kísérti. Noha karjait még mindig maga előtt tartja, tekintetében lassan megjelenik valami elszánt fény. Döntött. Akármit is jelentsen ez, de nem akar többet egyedül maradni. Az, hogy a másik milyen, majd kiderül, de kell, hogy értelme legyen annak, hogy mind a mai napig itt van és nem veszett oda az évek alatt. Ha nem is bízik meg teljesen Ryrroshvarban, jobb lehetőse aligha akad. Tanulni akar és fejlődni. A világ már megmutatta neki az igazi arcát. Azt, hogy senkire nem számíthat, hogy minden csak akkor valósul meg, ha saját maga csinálja. Hát tessék!*
- Mi lenne a dolgom?
*Kezeit leereszti. Látni rajta, hogy most már tudja mit akar és hogy kevesebbel nem éri be. Ahogy állnak szemtől szembe egymással, a nap még egyszer utoljára felfénylik, majd végleg lebukik a látóhatáron. Csak egy képet visz magával. Egy férfi és egy fiatal lány a temető előtt farkasszemet néz egymással.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:02:10
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:02:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Elmondja a történetet, s habár nem a hatásvadászat a célja, azért nem árt töviről hegyire elmesélni, hogy a lány legalább megsejtse miről is van itt szó igazából. Fibienne pedig hallgat is, nem szól közbe, ő pedig nem is fürkészi most a reakcióit.
Végül a burkolt finom kis szemtelen beszólásra nem is reagál. A lány kérdéseire viszont már annál inkább. Immáron teljes testével a lány felé fordul, jobb kezébe veszi sétapálcáját, és a tőle megszokott ruganyos, könnyű lépésekkel elkezd közelebb lépni - sőt, inkább siklani, mint valami különös, sötét árny - a lány felé.*
- Túl makacs és önfejű voltál ahhoz, hogy elfogadd a segítségem. És meg is értettem akkor. Ezért tűntél el hirtelen, ugye? Azért, amiről beszéltünk. Mert mindenki magadra hagyott. Egyedül kellett felnőnöd, és megtapasztalnod a világ legigazibb arcát. *susogja.*
- Én tudom milyen az. És akkor is tudtam. Nem fogadtad volna el, amit adtam volna, és nem is lettél volna Te magad, az az igazi harcos, aki aznap is küzdött a vízben, amíg kihúztam onnan. Viszont csodálatos képességekről tettél tanúbizonyságot. Amik egy ilyen mocskos világban nem eshetnek veszendőbe. Egy ilyen kárhozott, szennyes földön kell az olyan, aki tisztán lát, és aki képes küzdeni. Kellenek az olyanok, mint Te, Fibienne.
*Egészen közel áll meg a lányhoz. Szinte érzi a haja illatát.*
- Így én... anélkül, hogy valaha bármit is tudtál volna róla... melletted voltam. Mindvégig. És vártam azt a napot, hogy visszatalálj hozzám. Hogy megláss, és emlékezz. Hogy megértsd az igazságot, amikor majd elmondom neked.
*Lassan emeli fel szabad bal kezét, és a lány arca felé nyúl fele. Ha Fibienne engedi, akkor lágyan és szeretettel kisöpör onnan egy tincset. Ám ha nem, akkor csak leereszti a karját.*
- Azt hitted elfelejtettelek, Egérke? *jelenik meg végre egy szelíd mosoly az arcán.*- Hosszú ideje nem láttalak, és sokat változtál, valóban... nem ismertelek fel elsőre... de nem kellett sok, hogy megbizonyosodjak róla, rám találtál... a kérdés csak az volt, hogy Te erre mennyire vágytál. És most... megadtad a választ számomra.
*Fürkészi egy ideig a lány arcát.*
- Gyönyörű lettél. Felnőtt nő. *suttogja kisvártatva.*- És én azt szeretném, hogy hozzám tartozz. Végre teljesen. Én pedig nem vagyok olyan, mint a többi ember. De ezt mondanom sem kell, magad is tudod. *néz mélyen sötét szemeivel a lány gyönyörű kékeszöld íriszeibe.*
- Mit gondolsz, kedvesem?
*Elmondja a történetet, s habár nem a hatásvadászat a célja, azért nem árt töviről hegyire elmesélni, hogy a lány legalább megsejtse miről is van itt szó igazából. Fibienne pedig hallgat is, nem szól közbe, ő pedig nem is fürkészi most a reakcióit.
Végül a burkolt finom kis szemtelen beszólásra nem is reagál. A lány kérdéseire viszont már annál inkább. Immáron teljes testével a lány felé fordul, jobb kezébe veszi sétapálcáját, és a tőle megszokott ruganyos, könnyű lépésekkel elkezd közelebb lépni - sőt, inkább siklani, mint valami különös, sötét árny - a lány felé.*
- Túl makacs és önfejű voltál ahhoz, hogy elfogadd a segítségem. És meg is értettem akkor. Ezért tűntél el hirtelen, ugye? Azért, amiről beszéltünk. Mert mindenki magadra hagyott. Egyedül kellett felnőnöd, és megtapasztalnod a világ legigazibb arcát. *susogja.*
- Én tudom milyen az. És akkor is tudtam. Nem fogadtad volna el, amit adtam volna, és nem is lettél volna Te magad, az az igazi harcos, aki aznap is küzdött a vízben, amíg kihúztam onnan. Viszont csodálatos képességekről tettél tanúbizonyságot. Amik egy ilyen mocskos világban nem eshetnek veszendőbe. Egy ilyen kárhozott, szennyes földön kell az olyan, aki tisztán lát, és aki képes küzdeni. Kellenek az olyanok, mint Te, Fibienne.
*Egészen közel áll meg a lányhoz. Szinte érzi a haja illatát.*
- Így én... anélkül, hogy valaha bármit is tudtál volna róla... melletted voltam. Mindvégig. És vártam azt a napot, hogy visszatalálj hozzám. Hogy megláss, és emlékezz. Hogy megértsd az igazságot, amikor majd elmondom neked.
*Lassan emeli fel szabad bal kezét, és a lány arca felé nyúl fele. Ha Fibienne engedi, akkor lágyan és szeretettel kisöpör onnan egy tincset. Ám ha nem, akkor csak leereszti a karját.*
- Azt hitted elfelejtettelek, Egérke? *jelenik meg végre egy szelíd mosoly az arcán.*- Hosszú ideje nem láttalak, és sokat változtál, valóban... nem ismertelek fel elsőre... de nem kellett sok, hogy megbizonyosodjak róla, rám találtál... a kérdés csak az volt, hogy Te erre mennyire vágytál. És most... megadtad a választ számomra.
*Fürkészi egy ideig a lány arcát.*
- Gyönyörű lettél. Felnőtt nő. *suttogja kisvártatva.*- És én azt szeretném, hogy hozzám tartozz. Végre teljesen. Én pedig nem vagyok olyan, mint a többi ember. De ezt mondanom sem kell, magad is tudod. *néz mélyen sötét szemeivel a lány gyönyörű kékeszöld íriszeibe.*
- Mit gondolsz, kedvesem?
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:34:41
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:34:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Hát igen, amikor zavarban van, és tetejében még azzal sincs tisztában, hogy helyes e amit csinál, akkor előfordulhat, hogy összevissza beszél. Mintha Ryrr ott sem lenne és a problémát lerendezi saját magával. Igen, az egyedül létnek akadhatnak ilyen következményei, még ha az embernek helyén is van az esze.*
~Mikor érezted utoljára így magad?~
*Dorgálja önön viselkedését, hiszen emlékeiben egy sokkal másabb Fibienne él. Zavara viszont hamarosan átvált valami egészen másba. Ahogy a Mesemondó belekezd egy újabb, számára sokat jelentő történetbe, tekintetét felszegi és ha a férfi nem is, ő egész idő alatt a másik arcvonásait fürkészi.*
~Hatásvadász.~
*Ez az első szó ami eszébe jut Ryrr szavait hallgatva, de nem szólal meg, csöndben végig hallgatja anélkül, hogy akár egyetlen egy szócskát is közbevágna. Ezeket a szavakat már hallotta egyszer, nem is olyan nagy különbséggel. Pont arra van most szüksége, hogy ezt valaki még össze is foglalja neki. A medve említésére az ő szája is enyhén megrándul. Hogy egy szájhúzást takar vagy egy enyhe mosolyt, nem lehet tudni. Valószínűleg egyszerre a kettőt. Ez olyan kettő az egyben mosoly. Ráadásul ingyen adja, hátsó szándék nélkül.
Első találkozásuk emléke már nem rémlik neki annyira. A tóra emlékszik és hogy voltak vele, de a részletekre már egyáltalán nem, bármit mesélhet róla a férfi, Fibi nem fog belekötni, hacsak valamiben nagyon nem akar egyetérteni.*
~Tanulni a történtekből mi? Talán századjára is köszönjem meg, amiért megmentett egy ostoba gyereket?~
*A történet folytatása viszont sajnálatos módon a Mesemondót igazolja. Hiába rágta már át ezen magát, akár egy kisegér, a tudat, hogy senkinek sem kellett és hogy erre fel is hívják a figyelmét, még mindig nem esik túl jól a lelkének. Nem tetszése jeléül össze is fonja karjait maga előtt, de Ryrr még mindig nem néz rá. Mintha a lány ott sem lenne. Ám az, ahogy végül rátér Fibienne hajdani viselkedésére, mégis csak meghozza a kívánt fordulatot, vagyis azt, hogy a másik szó szerint megforduljon és végre ránézzen a lányra. Fibienne pedig visszanéz rá, legalább is oda, ahol a szemét sejti.*
~Mégis mire akar kilyukadni?~
*Szemeit egy kissé összehúzza.*
~Nem, ezt nem mondhatja. Hazugság lenne... ~
*És ha mégsem?*
- Gondolom az ellenállhatatlanul kedves modorom miatt.
*Húzza mosolyra a száját, hiszen az említett jómodorból Ryrr eddig nem sokat kaphatott anno. Ezt ő is érzi és csak reméli, hogy a másik is érti a viccet.*
- Egyébként nem. Nem gondolkodtam. Talán kellett volna? Attól jobban éreztem volna magamat?
*Ujjai idegesen várakozás teljesen zongoráznak összekulcsolt kezein.*
~Bökd már ki mire gondolsz! Úgy sem hiszem el!~
*Mégis, jobban reménykedik ebben a válaszban, mint bármiben is valaha.*
*Hát igen, amikor zavarban van, és tetejében még azzal sincs tisztában, hogy helyes e amit csinál, akkor előfordulhat, hogy összevissza beszél. Mintha Ryrr ott sem lenne és a problémát lerendezi saját magával. Igen, az egyedül létnek akadhatnak ilyen következményei, még ha az embernek helyén is van az esze.*
~Mikor érezted utoljára így magad?~
*Dorgálja önön viselkedését, hiszen emlékeiben egy sokkal másabb Fibienne él. Zavara viszont hamarosan átvált valami egészen másba. Ahogy a Mesemondó belekezd egy újabb, számára sokat jelentő történetbe, tekintetét felszegi és ha a férfi nem is, ő egész idő alatt a másik arcvonásait fürkészi.*
~Hatásvadász.~
*Ez az első szó ami eszébe jut Ryrr szavait hallgatva, de nem szólal meg, csöndben végig hallgatja anélkül, hogy akár egyetlen egy szócskát is közbevágna. Ezeket a szavakat már hallotta egyszer, nem is olyan nagy különbséggel. Pont arra van most szüksége, hogy ezt valaki még össze is foglalja neki. A medve említésére az ő szája is enyhén megrándul. Hogy egy szájhúzást takar vagy egy enyhe mosolyt, nem lehet tudni. Valószínűleg egyszerre a kettőt. Ez olyan kettő az egyben mosoly. Ráadásul ingyen adja, hátsó szándék nélkül.
Első találkozásuk emléke már nem rémlik neki annyira. A tóra emlékszik és hogy voltak vele, de a részletekre már egyáltalán nem, bármit mesélhet róla a férfi, Fibi nem fog belekötni, hacsak valamiben nagyon nem akar egyetérteni.*
~Tanulni a történtekből mi? Talán századjára is köszönjem meg, amiért megmentett egy ostoba gyereket?~
*A történet folytatása viszont sajnálatos módon a Mesemondót igazolja. Hiába rágta már át ezen magát, akár egy kisegér, a tudat, hogy senkinek sem kellett és hogy erre fel is hívják a figyelmét, még mindig nem esik túl jól a lelkének. Nem tetszése jeléül össze is fonja karjait maga előtt, de Ryrr még mindig nem néz rá. Mintha a lány ott sem lenne. Ám az, ahogy végül rátér Fibienne hajdani viselkedésére, mégis csak meghozza a kívánt fordulatot, vagyis azt, hogy a másik szó szerint megforduljon és végre ránézzen a lányra. Fibienne pedig visszanéz rá, legalább is oda, ahol a szemét sejti.*
~Mégis mire akar kilyukadni?~
*Szemeit egy kissé összehúzza.*
~Nem, ezt nem mondhatja. Hazugság lenne... ~
*És ha mégsem?*
- Gondolom az ellenállhatatlanul kedves modorom miatt.
*Húzza mosolyra a száját, hiszen az említett jómodorból Ryrr eddig nem sokat kaphatott anno. Ezt ő is érzi és csak reméli, hogy a másik is érti a viccet.*
- Egyébként nem. Nem gondolkodtam. Talán kellett volna? Attól jobban éreztem volna magamat?
*Ujjai idegesen várakozás teljesen zongoráznak összekulcsolt kezein.*
~Bökd már ki mire gondolsz! Úgy sem hiszem el!~
*Mégis, jobban reménykedik ebben a válaszban, mint bármiben is valaha.*
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:03:25
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:03:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*A lány rávágja, hogy igen, aztán pedig pont arról kezd beszélni, hogy nem nem, mégsem. Ezután pedig válaszokról beszél. Válaszokról, amelyeket nem kaphat meg, amikor fel se tette a megfelelő kérdést.
Ryrros az egészet oldalra döntött fejjel hallgatja, kíváncsi szemekkel, két kezében kígyófejes sétapálcáját tartva. Végül amikor a lány kifakadása véget ér, csend telepszik rájuk. Kissé elül a szél, mintha csak a lány indulata váltotta volna ki. Ryrroshvar pedig nem nézi már tovább a lányt, inkább a templom még távolabbi tornya felé, és a vörösesen fénylő fehérre meszelt sírkövekre, és korhadó fejfákra tereli érdeklődő tekintetét.*
- Évekkel ezelőtt... az erdőt jártam még. A fák és a csillagok fénye alatt aludtam. *szólal meg hosszúra nyúlt percek múltán, csöndesen, s a távolba révedve.*
- Volt aki Vándornak hívott. Volt akinek nem voltam több egy Mesemondónál. És sok mesét mondtam, ó nagyon sokat. Jól beszéltél erről. Meséket, amelyekben van tanulság, és olyanokat is, amelyekben nincs. Meséltem magamról, igazat is meg nem is... meséltem a szélről, és a napról, a földről és a vízről, a madarakról... a medvékről. *mintha egy furcsa mosoly jelenne meg egy pillanatra a szája sarkában, de egyik pillanatról a másikra el is tűnik.*
- Ételt kaptam. Bizalmat kaptam. Híreket, és titkokat. *egy kis szünet mielőtt folytatja.*
- Aztán egy napon, az erdőben mélyen járva füstöt láttam. Tábortűz fehér és szürke csíkjait. Elindultam hát az irányába, ám senkit nem találtam a tábor közelében. Viszont a tavacska partján... a fodrozódó vízben egy leány feküdt... aprócska kezekkel, lábakkal... gyönyörű hajjal... választhattam. A tábor, és az ott rejlő kincsek... az étel és ki tudja mi még... vagy a leány. A vízben feküdt, és eszméletlennek tűnt... talán meghalt volna. És engem nem kellett volna, hogy érdekeljen. Hogy a tábor felé indultam e meg? Nagy volt a kísértés. De nem így történt. A leány pedig megmenekült. És nem tanult a történtekből.
*Még mindig nem néz Fibire csak, lassú léptekben sétál pár lépést a templomkert felé, aztán háttal áll meg neki, és úgy folytatja.*
- Azt hittem jó helye lesz, de évekkel később rátaláltam újra. Egy toronynál, ahol semmi keresnivalója nem lett volna. És egyedül. Az emberek nem hazudtolták meg önmagukat, és magára hagyták. Úgy, ahogyan minden ember teszi.
*mintha egy szomorú sóhaj törne fel belőle.*
- A leány vadabb volt, mint valaha. De okos... és tehetséges. Olyan leány, akit nem szabad veszni hagyni.
*Lassan fordul meg, vissza Fibienne felé, és most az ő sziluettjét ragyogtatja be az alkony.*
- Hát nem gondolkodtál el még soha rajta, hogy miért sikerült életben maradnod? Hogy miért kaptál mindig szállást és ételt a toronyban? Hogy miért botlottál sokszor olyan emberekbe, akik csak úgy megajándékoztak némi arannyal vagy kedvességgel? *hangzanak el a halk, és sokat sejtető kérdések. Aztán a nyomukban néma csönd.*
*A lány rávágja, hogy igen, aztán pedig pont arról kezd beszélni, hogy nem nem, mégsem. Ezután pedig válaszokról beszél. Válaszokról, amelyeket nem kaphat meg, amikor fel se tette a megfelelő kérdést.
Ryrros az egészet oldalra döntött fejjel hallgatja, kíváncsi szemekkel, két kezében kígyófejes sétapálcáját tartva. Végül amikor a lány kifakadása véget ér, csend telepszik rájuk. Kissé elül a szél, mintha csak a lány indulata váltotta volna ki. Ryrroshvar pedig nem nézi már tovább a lányt, inkább a templom még távolabbi tornya felé, és a vörösesen fénylő fehérre meszelt sírkövekre, és korhadó fejfákra tereli érdeklődő tekintetét.*
- Évekkel ezelőtt... az erdőt jártam még. A fák és a csillagok fénye alatt aludtam. *szólal meg hosszúra nyúlt percek múltán, csöndesen, s a távolba révedve.*
- Volt aki Vándornak hívott. Volt akinek nem voltam több egy Mesemondónál. És sok mesét mondtam, ó nagyon sokat. Jól beszéltél erről. Meséket, amelyekben van tanulság, és olyanokat is, amelyekben nincs. Meséltem magamról, igazat is meg nem is... meséltem a szélről, és a napról, a földről és a vízről, a madarakról... a medvékről. *mintha egy furcsa mosoly jelenne meg egy pillanatra a szája sarkában, de egyik pillanatról a másikra el is tűnik.*
- Ételt kaptam. Bizalmat kaptam. Híreket, és titkokat. *egy kis szünet mielőtt folytatja.*
- Aztán egy napon, az erdőben mélyen járva füstöt láttam. Tábortűz fehér és szürke csíkjait. Elindultam hát az irányába, ám senkit nem találtam a tábor közelében. Viszont a tavacska partján... a fodrozódó vízben egy leány feküdt... aprócska kezekkel, lábakkal... gyönyörű hajjal... választhattam. A tábor, és az ott rejlő kincsek... az étel és ki tudja mi még... vagy a leány. A vízben feküdt, és eszméletlennek tűnt... talán meghalt volna. És engem nem kellett volna, hogy érdekeljen. Hogy a tábor felé indultam e meg? Nagy volt a kísértés. De nem így történt. A leány pedig megmenekült. És nem tanult a történtekből.
*Még mindig nem néz Fibire csak, lassú léptekben sétál pár lépést a templomkert felé, aztán háttal áll meg neki, és úgy folytatja.*
- Azt hittem jó helye lesz, de évekkel később rátaláltam újra. Egy toronynál, ahol semmi keresnivalója nem lett volna. És egyedül. Az emberek nem hazudtolták meg önmagukat, és magára hagyták. Úgy, ahogyan minden ember teszi.
*mintha egy szomorú sóhaj törne fel belőle.*
- A leány vadabb volt, mint valaha. De okos... és tehetséges. Olyan leány, akit nem szabad veszni hagyni.
*Lassan fordul meg, vissza Fibienne felé, és most az ő sziluettjét ragyogtatja be az alkony.*
- Hát nem gondolkodtál el még soha rajta, hogy miért sikerült életben maradnod? Hogy miért kaptál mindig szállást és ételt a toronyban? Hogy miért botlottál sokszor olyan emberekbe, akik csak úgy megajándékoztak némi arannyal vagy kedvességgel? *hangzanak el a halk, és sokat sejtető kérdések. Aztán a nyomukban néma csönd.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:57:14
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:57:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
- Igen!
*Vágja rá gondolkodás nélkül a lány. Az, hogy nem érezne semmit, természetesen nem igaz. Nagyon is érez valamit, csak nem tudja, hogy mit. Hát nem egyszerűbb ekkor azt mondani, hogy a másik nem váltott ki belőle semmit? Mindenesetre Fibiennek egyelőre egyszerűbb. Arca kipirosodik, hiszen most zavarban van. Olyan válaszokat várna el a férfitól, amikre saját maga nem tudja a megfelelő kérdéseket. Csak remélte, hogy ha megtalálja, akkor magabiztosabb lesz vagy talál valami célt az életben. A néma csönd is kínosan érinti. Érzi, ahogy szíve szinte a torkában dobog, de mit is tehetne? Ahogy ott áll Ryrroshvarral szemben, egyre furcsábban érzi az egész helyzetet.*
- De talán tévedtem.
~És ez az egész nem jelent semmit.~
*Örökké kedves csengésű hangjában most némi lemondás vegyül. Még soha nem kellett tévednie. Ez bántja egy kicsit, pedig konkrét dologban egyáltalán nem tévedhetett, mivel nincs is konkrétum.*
- Csupán válaszokat reméltem, de már látom, hogy így nem kaphatok.
*Mégis, a pillanat olyan ismerős, olyan réginek tűnik, mintha csak egy emlékkép lenne valahonnan messziről.*
- Igen!
*Vágja rá gondolkodás nélkül a lány. Az, hogy nem érezne semmit, természetesen nem igaz. Nagyon is érez valamit, csak nem tudja, hogy mit. Hát nem egyszerűbb ekkor azt mondani, hogy a másik nem váltott ki belőle semmit? Mindenesetre Fibiennek egyelőre egyszerűbb. Arca kipirosodik, hiszen most zavarban van. Olyan válaszokat várna el a férfitól, amikre saját maga nem tudja a megfelelő kérdéseket. Csak remélte, hogy ha megtalálja, akkor magabiztosabb lesz vagy talál valami célt az életben. A néma csönd is kínosan érinti. Érzi, ahogy szíve szinte a torkában dobog, de mit is tehetne? Ahogy ott áll Ryrroshvarral szemben, egyre furcsábban érzi az egész helyzetet.*
- De talán tévedtem.
~És ez az egész nem jelent semmit.~
*Örökké kedves csengésű hangjában most némi lemondás vegyül. Még soha nem kellett tévednie. Ez bántja egy kicsit, pedig konkrét dologban egyáltalán nem tévedhetett, mivel nincs is konkrétum.*
- Csupán válaszokat reméltem, de már látom, hogy így nem kaphatok.
*Mégis, a pillanat olyan ismerős, olyan réginek tűnik, mintha csak egy emlékkép lenne valahonnan messziről.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:18:38
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:18:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
- Lehet, hogy vállalni kell. De vajon mi érdemes arra, hogy vállaljuk? *somolyog egy kissé a fél mélységi, de mást nem is mond erre. Nem látja a lány arckifejezését, de szemmel láthatóan a helyzet viszont bonyolódik. A keresővel kapcsolatos válaszra csak gondolatban rázza meg a fejét. Hiszen ha valaki nem számít keresőre, sokkal könnyebb, hogy ráleljenek, mint olyasvalakire, aki tudja, hogy keresik. Ez teljesen logikus a számára, de hát nem várja el, hogy emberek értsék meg azt a gondolatmenetet, amihez gyakorta még az elfek is ostobák. De ezek után különös szavak következnek. A férfi pedig kissé oldalra biccentett fejjel, a szél ellen nem hadakozva, csöndben hallgatja a lányt. Fibienne pedig csak beszél.
Beszél arról, hogy azt gondolta érez majd valamit, de most pedig mégsem. Kéne, hogy érezzen? És kéne, hogy ne érezzen? Lehet egyáltalán, hogy nem érez valaki valamit, ha így reagál az ilyesféle dolgokra? Ez nem azt bizonyítja, hogy nem érezne semmit.
Ám a még érdekesebb része ezután jön. A lány szavai nyomán egy ideig csönd van. A férfi csak áll, és nézi őt, és nem mond egyetlen árva szót sem. A fejük felett, mintha csak jel volna, az ég kinyitja csillagszemeit, és lepillant rájuk. Az egyik hold is felsejlik haloványan. Közeleg az éj.*
- Furcsának kéne tűnnie, ha valóban így történt?
*Ennyi hangzik el éveknek tűnő percek múltán.*
- Lehet, hogy vállalni kell. De vajon mi érdemes arra, hogy vállaljuk? *somolyog egy kissé a fél mélységi, de mást nem is mond erre. Nem látja a lány arckifejezését, de szemmel láthatóan a helyzet viszont bonyolódik. A keresővel kapcsolatos válaszra csak gondolatban rázza meg a fejét. Hiszen ha valaki nem számít keresőre, sokkal könnyebb, hogy ráleljenek, mint olyasvalakire, aki tudja, hogy keresik. Ez teljesen logikus a számára, de hát nem várja el, hogy emberek értsék meg azt a gondolatmenetet, amihez gyakorta még az elfek is ostobák. De ezek után különös szavak következnek. A férfi pedig kissé oldalra biccentett fejjel, a szél ellen nem hadakozva, csöndben hallgatja a lányt. Fibienne pedig csak beszél.
Beszél arról, hogy azt gondolta érez majd valamit, de most pedig mégsem. Kéne, hogy érezzen? És kéne, hogy ne érezzen? Lehet egyáltalán, hogy nem érez valaki valamit, ha így reagál az ilyesféle dolgokra? Ez nem azt bizonyítja, hogy nem érezne semmit.
Ám a még érdekesebb része ezután jön. A lány szavai nyomán egy ideig csönd van. A férfi csak áll, és nézi őt, és nem mond egyetlen árva szót sem. A fejük felett, mintha csak jel volna, az ég kinyitja csillagszemeit, és lepillant rájuk. Az egyik hold is felsejlik haloványan. Közeleg az éj.*
- Furcsának kéne tűnnie, ha valóban így történt?
*Ennyi hangzik el éveknek tűnő percek múltán.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:41:43
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:41:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Mintha csak újra feltennék a régi lemezt. Ryrr továbbra is rébuszokba beszél, ami Fibiennet felhúzza, de egyben érdekeltté is teszi abban, hogy ne maradjon alul. Ha a lány jobban belegondolna, ez igazán vicces lehetne, de most jelenleg nem az.*
- A talán viszont nem vihet közelebb az igazsághoz, tehát előbb vagy utóbb vagy igen vagy nem lesz belőle. A kockázatot tehát mindenképpen vállalni kell.
*Dobja vissza a labdát egy egyszerű mosollyal, amit ugye a jelenlegi fényviszonyoknak köszönhetően nem igen látszik. Csendese fürkészi az éles arcvonásokat. Főleg a másik tekintetét.*
- Esetleg akkor is, ha nem számít keresőre.
*A folytatás viszont akaratlanul is csalfa mosolyt varázsol arcára.*
- Tudod, azt hittem érezni fogok valamit, de úgy látszik tévedtem.
*Na de, hogy nyíltsága lebilincselő lenne? Őszinte meglepettséggel mered a férfira.*
~Lebilincselő?~
*Az lenne? Pedig ő csak kimondja amit tényleg gondol. Talán nem kéne?*
- Nem vártam, de találkoztunk. Először egy folyó partján, majd egy torony közelében végül itt Artheniorban. És nem tudom, hogy ez miért nem tűnik furcsának. Ezt is elárulják neked az isteneid? Mert nekem nem.
*Mintha csak újra feltennék a régi lemezt. Ryrr továbbra is rébuszokba beszél, ami Fibiennet felhúzza, de egyben érdekeltté is teszi abban, hogy ne maradjon alul. Ha a lány jobban belegondolna, ez igazán vicces lehetne, de most jelenleg nem az.*
- A talán viszont nem vihet közelebb az igazsághoz, tehát előbb vagy utóbb vagy igen vagy nem lesz belőle. A kockázatot tehát mindenképpen vállalni kell.
*Dobja vissza a labdát egy egyszerű mosollyal, amit ugye a jelenlegi fényviszonyoknak köszönhetően nem igen látszik. Csendese fürkészi az éles arcvonásokat. Főleg a másik tekintetét.*
- Esetleg akkor is, ha nem számít keresőre.
*A folytatás viszont akaratlanul is csalfa mosolyt varázsol arcára.*
- Tudod, azt hittem érezni fogok valamit, de úgy látszik tévedtem.
*Na de, hogy nyíltsága lebilincselő lenne? Őszinte meglepettséggel mered a férfira.*
~Lebilincselő?~
*Az lenne? Pedig ő csak kimondja amit tényleg gondol. Talán nem kéne?*
- Nem vártam, de találkoztunk. Először egy folyó partján, majd egy torony közelében végül itt Artheniorban. És nem tudom, hogy ez miért nem tűnik furcsának. Ezt is elárulják neked az isteneid? Mert nekem nem.
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:44:57
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:44:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Igaz, hogy lehet, hogy értette a meghívás, de ha ebben az esetben nem fogadja el azt a lány, akkor Ryrroshvar nem is fordít több időt a dologra, így értelmetlen volna belegondolnia ebbe az opcióba. Ezért a másiknál marad. De közben történnek dolgok, amik jobban lekötik a figyelmét.
Megtorpannak, és nézik egymást. A szél fúj, a naplemente továbbra is gyönyörű, ők ketten pedig ott állnak némán, egymással szemben, amíg a lány nem szólal meg újra.*
- Az igazság vihet mindig a legközelebb a céljainkhoz. Ám a veszélyekhez is. *reagál ekképpen a lány mondatára a férfi. Ha több válasz is létezik, hát akkor ne habozzon azt mondani, amit igazán mondani akar. De milyen válaszok lehetnek ezek?*
- Ha nem tudod, hogy valami igen e vagy sem, lehet, hogy a legmegfelelőbb válasz a talán marad.
*Ismét csak állnak, és ismét csak csend. Nem is akarja megtörni azt a férfi, a szél egykedvű süvítésén túl. Majd megteszi azt a lány. És meg is teszi.
Gyönyörű, ahogyan hátulról beragyogja az ég vöröse. Ryrroshvar nem sokat lát az arcából így, ám az ő sötét íriszei áttetszővé válnak az erős fénytől, az alkony bíbora pedig furcsa, táncoló tüzet varázsol beléjük.*
- Megtalálni csak azt tudjuk, aki maga sem tudja merre van a keresője.
*Ez hangzik el. Ismét egy bölcselet, ismét egy érdekesség, és ismét egy apró csönd a folytatás előtt.*
- Talán úgy érzed, hogy én lennék az, akit valamiért kerestél az életedben, hölgyem? *kérdezi kisvártatva.*- Ha ilyen érzések kerekednek bennünk, nem tudhatjuk az okát, így nincs semmi furcsa zavartságodban. De nyíltságod roppantul... lebilincselő. *susogja bujkáló mosollyal arcán.*
- Nem sok hölgyet ismerek, aki ily finoman de határozottan kimondja, amit akar. Akarsz hát tőlem valamit, hölgyem? Vártál rám valamiért? Én hiszek a sorsban, bármily furcsán is hangzik. Az istenek pedig mindig abba az irányba terelnek bennünket, amelybe kell.
*Igaz, hogy lehet, hogy értette a meghívás, de ha ebben az esetben nem fogadja el azt a lány, akkor Ryrroshvar nem is fordít több időt a dologra, így értelmetlen volna belegondolnia ebbe az opcióba. Ezért a másiknál marad. De közben történnek dolgok, amik jobban lekötik a figyelmét.
Megtorpannak, és nézik egymást. A szél fúj, a naplemente továbbra is gyönyörű, ők ketten pedig ott állnak némán, egymással szemben, amíg a lány nem szólal meg újra.*
- Az igazság vihet mindig a legközelebb a céljainkhoz. Ám a veszélyekhez is. *reagál ekképpen a lány mondatára a férfi. Ha több válasz is létezik, hát akkor ne habozzon azt mondani, amit igazán mondani akar. De milyen válaszok lehetnek ezek?*
- Ha nem tudod, hogy valami igen e vagy sem, lehet, hogy a legmegfelelőbb válasz a talán marad.
*Ismét csak állnak, és ismét csak csend. Nem is akarja megtörni azt a férfi, a szél egykedvű süvítésén túl. Majd megteszi azt a lány. És meg is teszi.
Gyönyörű, ahogyan hátulról beragyogja az ég vöröse. Ryrroshvar nem sokat lát az arcából így, ám az ő sötét íriszei áttetszővé válnak az erős fénytől, az alkony bíbora pedig furcsa, táncoló tüzet varázsol beléjük.*
- Megtalálni csak azt tudjuk, aki maga sem tudja merre van a keresője.
*Ez hangzik el. Ismét egy bölcselet, ismét egy érdekesség, és ismét egy apró csönd a folytatás előtt.*
- Talán úgy érzed, hogy én lennék az, akit valamiért kerestél az életedben, hölgyem? *kérdezi kisvártatva.*- Ha ilyen érzések kerekednek bennünk, nem tudhatjuk az okát, így nincs semmi furcsa zavartságodban. De nyíltságod roppantul... lebilincselő. *susogja bujkáló mosollyal arcán.*
- Nem sok hölgyet ismerek, aki ily finoman de határozottan kimondja, amit akar. Akarsz hát tőlem valamit, hölgyem? Vártál rám valamiért? Én hiszek a sorsban, bármily furcsán is hangzik. Az istenek pedig mindig abba az irányba terelnek bennünket, amelybe kell.
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:30:26
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:30:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Már hogy ne értette volna a meghívást. Az egyetlen problémája a dologgal az, ami kiskora óta nem hagyja nyugodni ezzel a férfival kapcsolatban. Mondhatná megérzések vagy csak egyéni problémának, de képtelen megbízni benn. Pedig rosszat nem tett vele, sőt! Az életét köszönheti ennek a különös félvérek. Ezért sem tud dűlőre jutni saját magával szemben. A logika és az ösztönei még soha senkivel szemben nem voltak ennyire eltérőek. Ezek után még szép hogy megtorpan.*
- Nem tudom melyik válasszal járnék jobban.
*Igennel vagy nemmel. Sajnálatos módon a szemtelen iróniát még most sem tudja maga mögött hagyni. Ezek után viszont még szép, hogy megtorpan. Ryrros pár lépéssel előrébb áll, így mikor visszafordul Fibienne irányába, az arcát a nap derengő fénye megvilágítja. Ezzel szemben Fibienne a apnak háttal áll. A haldokló fény ragyogó sziluettel emeli ki alakját a szürkületből. A szél belekap fehér ruhájába és a hajába is, hátán pedig végigfut a hideg, de nem törődik vele. Olyan arcot vág, mint akit nem győzött meg a másik gyenge terelése, pedig csak tanácstalan. Ha viszont már belekezdett valamibe, azt nem hagyja csak úgy elúszni.*
- Talán furcsán hangozhat, de anno megpróbáltalak megkeresni. Magam sem tudom miért.
*Beszédével teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy Ryrr talán arra vár, hogy megmagyarázza ismeretségük okát vagy pillanatát.*
*Már hogy ne értette volna a meghívást. Az egyetlen problémája a dologgal az, ami kiskora óta nem hagyja nyugodni ezzel a férfival kapcsolatban. Mondhatná megérzések vagy csak egyéni problémának, de képtelen megbízni benn. Pedig rosszat nem tett vele, sőt! Az életét köszönheti ennek a különös félvérek. Ezért sem tud dűlőre jutni saját magával szemben. A logika és az ösztönei még soha senkivel szemben nem voltak ennyire eltérőek. Ezek után még szép hogy megtorpan.*
- Nem tudom melyik válasszal járnék jobban.
*Igennel vagy nemmel. Sajnálatos módon a szemtelen iróniát még most sem tudja maga mögött hagyni. Ezek után viszont még szép, hogy megtorpan. Ryrros pár lépéssel előrébb áll, így mikor visszafordul Fibienne irányába, az arcát a nap derengő fénye megvilágítja. Ezzel szemben Fibienne a apnak háttal áll. A haldokló fény ragyogó sziluettel emeli ki alakját a szürkületből. A szél belekap fehér ruhájába és a hajába is, hátán pedig végigfut a hideg, de nem törődik vele. Olyan arcot vág, mint akit nem győzött meg a másik gyenge terelése, pedig csak tanácstalan. Ha viszont már belekezdett valamibe, azt nem hagyja csak úgy elúszni.*
- Talán furcsán hangozhat, de anno megpróbáltalak megkeresni. Magam sem tudom miért.
*Beszédével teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy Ryrr talán arra vár, hogy megmagyarázza ismeretségük okát vagy pillanatát.*
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:12:46
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:12:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sziklás ösvényen levezeti sötét lovát a partra. A hűséges hátast magára hagyja egy perc erejéig, hogy le tudjon menni egymaga a vízhez. Butykosát veszi elő, hogy megtöltse azt friss nedűvel. Lehajol, kioldja a butykos száját és türelmesen tartja a lágy sodrással szemben. Eztán felegyenesedik, visszamegy lovához és annak pofáját simogatva bámulja a folyót.
A sötétségben csak a csörgedező víz hangok és pár éjjeli állat nesze hallatszik. Kellemes, megnyugtató. Egy fertály órára lehunyja a szemét, hogy lovához dőlve hallgassa az esti neszeket. Dúdolgat magában a folyó vizének ritmusára. Szereti az ilyen csendes pillanatokat.
Egy idő után viszont úgy gondolja ideje útra kelni. Butykosát elteszi iszákjába, s fel lendül a lóra, illemmel, kényelemmel nem törődve, szoknyástul. A ruhadarab felpöndörödik combjának közepére, láthatóvá téve majdnem az egész lábát. Beakasztja lábát a kengyelbe és útba irányítja a lovat. A tisztás felé indul meg vele lépésben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:11:47, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
A sötétségben csak a csörgedező víz hangok és pár éjjeli állat nesze hallatszik. Kellemes, megnyugtató. Egy fertály órára lehunyja a szemét, hogy lovához dőlve hallgassa az esti neszeket. Dúdolgat magában a folyó vizének ritmusára. Szereti az ilyen csendes pillanatokat.
Egy idő után viszont úgy gondolja ideje útra kelni. Butykosát elteszi iszákjába, s fel lendül a lóra, illemmel, kényelemmel nem törődve, szoknyástul. A ruhadarab felpöndörödik combjának közepére, láthatóvá téve majdnem az egész lábát. Beakasztja lábát a kengyelbe és útba irányítja a lovat. A tisztás felé indul meg vele lépésben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:11:47, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:11:30
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:11:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
- Ó, ez bizonyára valóban szokatlan lehetett. Habár mégis csak értük és nekik szólt, ez pedig, úgy vélem, bevált. *hunyorog a lányra jókedvűen.*- A nagytanács annál kevésbé kedvelhette, ahogyan elnéztem. De tudod, drága hölgyem... aki nem veszi komolyan a nép hatalmát, az nagyobb bolond a békánál, amely hátára veszi a skorpiót a folyóban. Ami pedig a tudást illeti... *néz maguk elé halkan sóhajtva, és továbbra is derűsen mosolyogva.*
- Amely tudásról én beszéltem, az éppen az a fajta, amely nem is létezhetne a nép nélkül. És a nép sem tudna létezni nélküle. Sőt mi több, alighanem imádják is mindahányan, s ez az éltetőerejük.
*Ködösen fogalmaz, mint mindig, de a lány elég ügyes ahhoz, hogy tudhassa miről is van szó, ha alaposan belegondol. Közben valóban már szinte a temetőnél járnak, hamarosan belépnek a holtak világába is, amely most ebben a gyönyörű naplementében groteszk módon szépséges békét s nyugalmat sugároz.
Fibienne közben bizonyára félreérti a szándékát. Ryrroshvar ugyanis finom célzott rá, hogy talán meghívná a lányt, de lehet, hogy túl finom volt a célzás. Na de most már édes mindegy.*
- Ezt sajnálattal hallom. Örültem volna még a társaságodnak egy darabon. *mosolyog szelíden a lánynak.*- Ám ha az alkalom úgy hozza, azt hiszem gyakorta megfordulok majd arrafelé. *céloz legalább ezzel arra, hogy a lány megtalálhatja ott. Ám ekkor egy érdekes kérdés hangzik el, Ryrros viszont rezzenéstelen arccal sétál tovább szótlanul egy ideig. Ha a lány megtorpan, aztán ő is megteszi ezt, hiszen illetlenség volna így tovább sétálni, de látszólag erősen latolgathat magában valamit. Talán azt, hogy honnan lehetne ismerős a lány.
Lassan fordul végül Fibienne felé. Kicsit felkerekedik a szél is, és összeborzolja a hajukat, meglebbenti a szoknya s köpeny széleket. A félvér rendezett, fekete tincseibe is belekap egy kissé. Ryrroshvar pedig egykedvű, sötét szemekkel néz rá.*
- Ismernem kéne?
*A szemöldöke felszalad a homloka közepére. Valóban csodálkozó arcot vág. Mintha nem értené, hogyan jött ez a dolog most elő.*
- Bocsásd meg hölgyem értetlenségemet, de nem teljesen értelek. *kapja el a szél susogó hangját, és elsodorja egészen a víz felé.*
- Ó, ez bizonyára valóban szokatlan lehetett. Habár mégis csak értük és nekik szólt, ez pedig, úgy vélem, bevált. *hunyorog a lányra jókedvűen.*- A nagytanács annál kevésbé kedvelhette, ahogyan elnéztem. De tudod, drága hölgyem... aki nem veszi komolyan a nép hatalmát, az nagyobb bolond a békánál, amely hátára veszi a skorpiót a folyóban. Ami pedig a tudást illeti... *néz maguk elé halkan sóhajtva, és továbbra is derűsen mosolyogva.*
- Amely tudásról én beszéltem, az éppen az a fajta, amely nem is létezhetne a nép nélkül. És a nép sem tudna létezni nélküle. Sőt mi több, alighanem imádják is mindahányan, s ez az éltetőerejük.
*Ködösen fogalmaz, mint mindig, de a lány elég ügyes ahhoz, hogy tudhassa miről is van szó, ha alaposan belegondol. Közben valóban már szinte a temetőnél járnak, hamarosan belépnek a holtak világába is, amely most ebben a gyönyörű naplementében groteszk módon szépséges békét s nyugalmat sugároz.
Fibienne közben bizonyára félreérti a szándékát. Ryrroshvar ugyanis finom célzott rá, hogy talán meghívná a lányt, de lehet, hogy túl finom volt a célzás. Na de most már édes mindegy.*
- Ezt sajnálattal hallom. Örültem volna még a társaságodnak egy darabon. *mosolyog szelíden a lánynak.*- Ám ha az alkalom úgy hozza, azt hiszem gyakorta megfordulok majd arrafelé. *céloz legalább ezzel arra, hogy a lány megtalálhatja ott. Ám ekkor egy érdekes kérdés hangzik el, Ryrros viszont rezzenéstelen arccal sétál tovább szótlanul egy ideig. Ha a lány megtorpan, aztán ő is megteszi ezt, hiszen illetlenség volna így tovább sétálni, de látszólag erősen latolgathat magában valamit. Talán azt, hogy honnan lehetne ismerős a lány.
Lassan fordul végül Fibienne felé. Kicsit felkerekedik a szél is, és összeborzolja a hajukat, meglebbenti a szoknya s köpeny széleket. A félvér rendezett, fekete tincseibe is belekap egy kissé. Ryrroshvar pedig egykedvű, sötét szemekkel néz rá.*
- Ismernem kéne?
*A szemöldöke felszalad a homloka közepére. Valóban csodálkozó arcot vág. Mintha nem értené, hogyan jött ez a dolog most elő.*
- Bocsásd meg hölgyem értetlenségemet, de nem teljesen értelek. *kapja el a szél susogó hangját, és elsodorja egészen a víz felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057