Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:40:29
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:40:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
*Érdeklődve hallgatja a kellemes női hangot. Teljesen meglepődik, hogy a nő ilyen könnyedén veszi az életet.*
"Biztos, hogy még sosem taálkozott a halállal, felhőtlen gyerekkora volt, mindenféle probléma nélkül. Ha legalább egy ismerőse meghalt volna eddig, vagy ha látott volna már embert élettelenül a földre rogyni, akkor nem így gondolná."
- Látott már embert meghalni? Én láttam, nem is keveset.
*Ha a nő azt feleli erre, hogy nem, akkor azt is hozzáteszi, hogy akkor másképp gondolna, ha igennel válaszol, akkor lezárja ezt a gondolatmenetet.
Nézi, hogy ropogtatja sorra az almákat, közben hallgatja, amit mond. Nem gondol közben semmire, nem terheli az agyát feleslegesebbnél feleslegesebb történésekkel.*
- Tudja, olyan sok mindent szeretnék én, aligha tudná minden kívánságomat teljesíteni. Bár, párat talán mágis.
*A kezét feljes siítsa a vékony lábakon, nem sokkal, csak pár centivel, nem akar tolakodó lenni, nem erőszakolja rá magát a nőre, de ebből a mozdulatból érteni fogja a célzást.*
- Ez nem az én szemem.
*Suttogja.*
- Képzelje el, mikor éjszaka sétálok az erddőben,, ha szembe jön velem valaki nem lát mást belőlem, csak két világító szempárt. Hátborzongató lehet.
*Gondolkozik el.*
- Vétkeztem, hát ez a büntetésem. Nemsokára lemegy a nap.
*Nézz hátra, a folyóra, aminek a felszíne narancsárga a emenő nap sugaraitól. Visszafordul, egy pillanatra lenéz a földre, majd újra a nő szemébe néz.*
- Akkor maga is megláthatja.
*Érdeklődve hallgatja a kellemes női hangot. Teljesen meglepődik, hogy a nő ilyen könnyedén veszi az életet.*
"Biztos, hogy még sosem taálkozott a halállal, felhőtlen gyerekkora volt, mindenféle probléma nélkül. Ha legalább egy ismerőse meghalt volna eddig, vagy ha látott volna már embert élettelenül a földre rogyni, akkor nem így gondolná."
- Látott már embert meghalni? Én láttam, nem is keveset.
*Ha a nő azt feleli erre, hogy nem, akkor azt is hozzáteszi, hogy akkor másképp gondolna, ha igennel válaszol, akkor lezárja ezt a gondolatmenetet.
Nézi, hogy ropogtatja sorra az almákat, közben hallgatja, amit mond. Nem gondol közben semmire, nem terheli az agyát feleslegesebbnél feleslegesebb történésekkel.*
- Tudja, olyan sok mindent szeretnék én, aligha tudná minden kívánságomat teljesíteni. Bár, párat talán mágis.
*A kezét feljes siítsa a vékony lábakon, nem sokkal, csak pár centivel, nem akar tolakodó lenni, nem erőszakolja rá magát a nőre, de ebből a mozdulatból érteni fogja a célzást.*
- Ez nem az én szemem.
*Suttogja.*
- Képzelje el, mikor éjszaka sétálok az erddőben,, ha szembe jön velem valaki nem lát mást belőlem, csak két világító szempárt. Hátborzongató lehet.
*Gondolkozik el.*
- Vétkeztem, hát ez a büntetésem. Nemsokára lemegy a nap.
*Nézz hátra, a folyóra, aminek a felszíne narancsárga a emenő nap sugaraitól. Visszafordul, egy pillanatra lenéz a földre, majd újra a nő szemébe néz.*
- Akkor maga is megláthatja.
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:24:47
Üzenet elküldve: 2013-10-31 20:24:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Persze tudja, hogy nem illik kinevetni senkit, de ez őt sem most, sem régebben nem érdekelte. Ha egyszer nevet azt őszintén teszi és nem zavarja senki rosszalló pillantása. Majd mikor a férfi kioktatja elmosolyodik, de most nem gonoszan, sokkal inkább kedvesen.*
- Tanítani, tanítottak, de nem nagyon érdekelt. Tudom, hogy nem lehet megbízni mindenkiben, de ha meghalok, akkor meghalok, az már mellékes, hogy mi miatt halok meg.
*Maga se gondolja teljesen komolyan, de tényleg hidegen hagyja, hogy mikor lesz vége életének. Sok ideje viszont nincs ezen morfondírozni mivel, a gyomra még mindig kívánja az almát. Így csak gyorsan falatozik, ügyet sem vetve a férfira, aki mosolyog rajta.*
~Ő is éhes csak nem akar almát enni. Biztos nem szereti. Hogy nem lehet az almát szeretni. Mondjuk, lehet ez is egy a sok báb közül, akkor nem csoda.~
*Gyorsan elintézte ezt magában, s nem is óhajt hosszabban foglalkozni vele. Mikor megint magához tér a férfi már leguggol hozzá és megfogja a lábát. A lány elmosolyodik. Nem gondol semmi rosszra, miért is tenné? Nincs rá oka! A mondaton megint mosolyog.*
- Épp itt van újra az ideje, ha már születés napja van. Még mindig nem mondta meg tudnék-e valamivel örömet szerezni magának.
*Mikor befejezte mondandóját tekintetét a férfira emeli. Vörös szempár! Az első pillanatban meglepődik, de gyorsan elmosolyodik, s úgy szólal meg.*
- Szép szeme van! Nem fél, hogy ezzel bárhol felismerik? Én soha sem felejtenék el egy ijen szempárt!
*Könnyen állja a pillantását, s szinte már élvezi is, hogy a vörös szemek őt fürkészik.*
*Persze tudja, hogy nem illik kinevetni senkit, de ez őt sem most, sem régebben nem érdekelte. Ha egyszer nevet azt őszintén teszi és nem zavarja senki rosszalló pillantása. Majd mikor a férfi kioktatja elmosolyodik, de most nem gonoszan, sokkal inkább kedvesen.*
- Tanítani, tanítottak, de nem nagyon érdekelt. Tudom, hogy nem lehet megbízni mindenkiben, de ha meghalok, akkor meghalok, az már mellékes, hogy mi miatt halok meg.
*Maga se gondolja teljesen komolyan, de tényleg hidegen hagyja, hogy mikor lesz vége életének. Sok ideje viszont nincs ezen morfondírozni mivel, a gyomra még mindig kívánja az almát. Így csak gyorsan falatozik, ügyet sem vetve a férfira, aki mosolyog rajta.*
~Ő is éhes csak nem akar almát enni. Biztos nem szereti. Hogy nem lehet az almát szeretni. Mondjuk, lehet ez is egy a sok báb közül, akkor nem csoda.~
*Gyorsan elintézte ezt magában, s nem is óhajt hosszabban foglalkozni vele. Mikor megint magához tér a férfi már leguggol hozzá és megfogja a lábát. A lány elmosolyodik. Nem gondol semmi rosszra, miért is tenné? Nincs rá oka! A mondaton megint mosolyog.*
- Épp itt van újra az ideje, ha már születés napja van. Még mindig nem mondta meg tudnék-e valamivel örömet szerezni magának.
*Mikor befejezte mondandóját tekintetét a férfira emeli. Vörös szempár! Az első pillanatban meglepődik, de gyorsan elmosolyodik, s úgy szólal meg.*
- Szép szeme van! Nem fél, hogy ezzel bárhol felismerik? Én soha sem felejtenék el egy ijen szempárt!
*Könnyen állja a pillantását, s szinte már élvezi is, hogy a vörös szemek őt fürkészik.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 19:12:32
Üzenet elküldve: 2013-10-31 19:12:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
*Rosszul esik nki a nevetés, rosszul esik neki, hogy kinevetik, de hát az kinek esik jól? Senkinek. Persze lehet, hogy van egy-két olyan emleháborodott, akik élvezik a gúnyolódást, de ő nem azok közé tartozik. Lehet, hogy megsértődött, de nem mutatja ki, inkább csak ő is elmosolyodik. Rövidke mosoly ugyan, de akkor is felfelé görbült a szája széle.*
- Hát, tudja, nem bízhatunk meg akrkiben, ha mást nemis, azt biztosan megtanúltam az élettől. Magának nem tanítottak ilyesmit?
*Kicsit zavarja gonosz moslygás, persze kéznél van a fegyvere, ha a nő véletlenül megtámadná tud védekezni. De ha már születésnapja van, és nem történt vele semmi érdekes akkor eldnti, hogy mégiscsak ráijeszt a nőre. Legalább a a kiáltásán had nevethessen. Nézi, ahogy elűvesz mégegy almát, hallgatja, ahogy ropog a fogai alatt az édes gyümölcs, és maga is megéhezik, de mégsem enne almát. Valami kiadsabb, laktatóbb ételre vágyik, és az alma nem tartozik ebbe a kategóriába. Nézi, ahogy a hölgy elcsócsája az almát és újabbat vesz elő, ezen megint csak mosolyoghatnékja támad.*
"Mennyi ideje nem ehetett?"
*Gondolkodik el, miközben leguggol az ember mellé.*
- Tudja hölgyem, velem nagyon régen volt kedves bárki.
*A kezét a lábára teszi, nem hírtelen, hanem óvatosan, és nem úgy tűnik, mintha azért fogta volna meg, hogy molesztálja, hanem hogy ne a levegőbe lengedezzen, akár egy lobogó.
Hagyja, hogy a fejvédője kicsit feljebb csússzon, a vörös villogó szemeivel pedig egyenesen a sötétbarna szempárba fúrja.*
*Rosszul esik nki a nevetés, rosszul esik neki, hogy kinevetik, de hát az kinek esik jól? Senkinek. Persze lehet, hogy van egy-két olyan emleháborodott, akik élvezik a gúnyolódást, de ő nem azok közé tartozik. Lehet, hogy megsértődött, de nem mutatja ki, inkább csak ő is elmosolyodik. Rövidke mosoly ugyan, de akkor is felfelé görbült a szája széle.*
- Hát, tudja, nem bízhatunk meg akrkiben, ha mást nemis, azt biztosan megtanúltam az élettől. Magának nem tanítottak ilyesmit?
*Kicsit zavarja gonosz moslygás, persze kéznél van a fegyvere, ha a nő véletlenül megtámadná tud védekezni. De ha már születésnapja van, és nem történt vele semmi érdekes akkor eldnti, hogy mégiscsak ráijeszt a nőre. Legalább a a kiáltásán had nevethessen. Nézi, ahogy elűvesz mégegy almát, hallgatja, ahogy ropog a fogai alatt az édes gyümölcs, és maga is megéhezik, de mégsem enne almát. Valami kiadsabb, laktatóbb ételre vágyik, és az alma nem tartozik ebbe a kategóriába. Nézi, ahogy a hölgy elcsócsája az almát és újabbat vesz elő, ezen megint csak mosolyoghatnékja támad.*
"Mennyi ideje nem ehetett?"
*Gondolkodik el, miközben leguggol az ember mellé.*
- Tudja hölgyem, velem nagyon régen volt kedves bárki.
*A kezét a lábára teszi, nem hírtelen, hanem óvatosan, és nem úgy tűnik, mintha azért fogta volna meg, hogy molesztálja, hanem hogy ne a levegőbe lengedezzen, akár egy lobogó.
Hagyja, hogy a fejvédője kicsit feljebb csússzon, a vörös villogó szemeivel pedig egyenesen a sötétbarna szempárba fúrja.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 19:07:10
Üzenet elküldve: 2013-10-31 19:07:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Kicsit mind a ketten, mert azt nem tudja, hogy a férfi min gondolkodik, de Thary-val mindketten elgondolkodtak azon, hogy vajon mikre lehet képes a főpap, s vajon milyen jó lehet neki, ha olyan sok mindent tud az emberekről. Meg persze biztos minden másról is sokat tudhat, hiszen biztosan tanult ember. Thaira éppen azt kezedi el lefesteni Allyn-nak milyen titkokról tudhat egy főpap, amről az átlag embereknek fogalmuk sincsen, mikor is Zrekil megszólal. A lány elmosolyodik, s követi ki a templomból, át a temetőn, közben pedig Thary szája be nem áll.*
~De tényleg képzeld el, milyen lehet, hogy olyan történeteket, jóslatokat tudsz, amit senki más. Érdekes lehet, mekkora dicsőség és tisztelet lenghetné körbe, ha csak egy kicsit elmondana abból, amit tud.~
~Nagy! De nem lehetne, hogy kicsit hanyagold a témát. Engem igen is nyomaszt, hogy szinte nevetsz a temetőben, ahol a holtak járnak. Brr! Kicsit sem vicces! Csak érjünk már ki innen!~
*Sóhajtozik, Allyn neki sose volt szimpatikus a temető, de átmegy rajta, ha muszáj.*
~Megijedt a kislány. Ne mond, hogy érdekel, hogy temetőben vagyunk. Ez is csak egy olyan hely, mint a többi, csak vannak sírkövek.~
*Thary megint nevet, Allyn pedig csak azt kívánja, hogy szabaduljanak erről a helyről. Szerencséjére nem kell sokat menniük, hogy megint a folyó parton legyenek. Mély levegőket vesz, jól esik neki a friss erdei levegő, a folyó hangja. Mosolyogva figyeli, ahogy Zrekil felszedi a lehullott gyümölcsöt.*
- Teljesen midegy. Mind a kettő itt van egymás mellett!
*Azzal lehajol és ő is feszed párat a gyümölcsökből, s a táskájába rakja őket, ahonnan kiveszi a kulacsot és a folyóhoz megy. A gnóm is megtölti a sajátját, s Allyn követi a példáját.*
~Mond csak, miért is gyűjtesz még enni?~
~Hogy legyen! Mi másért? Meg mert így nem kell később szedni!~
*Mondja, s most ő is nevet, mint Thaira. Kicsit enyhült a most a vita kettőjük között. Így kellemesebb is minden. Allyn teljesen megtölti a kulacsát, majd elteszi. Xini lemászik a karjára a lány pedig kedvesen megciógatja a fejét. Majd megint Zrekil-hez fordul.*
- Rendben, menjünk! Nem, azt hiszem nincs már olyan, amit meg kellene tenni még mielőtt a tisztásra megyünk.
*Persze tudja, hogy elég lenne éjfélre odaérni, de nem szeretni este gyalogolni az erdőben, nem lenne valami nyugodt, ha ezt kellene tennie. Így is elég ijesztő lesz az estét kinn tölteni a szabadban, úgy hogy ott lesz az a gondosz erő is.*
*Kicsit mind a ketten, mert azt nem tudja, hogy a férfi min gondolkodik, de Thary-val mindketten elgondolkodtak azon, hogy vajon mikre lehet képes a főpap, s vajon milyen jó lehet neki, ha olyan sok mindent tud az emberekről. Meg persze biztos minden másról is sokat tudhat, hiszen biztosan tanult ember. Thaira éppen azt kezedi el lefesteni Allyn-nak milyen titkokról tudhat egy főpap, amről az átlag embereknek fogalmuk sincsen, mikor is Zrekil megszólal. A lány elmosolyodik, s követi ki a templomból, át a temetőn, közben pedig Thary szája be nem áll.*
~De tényleg képzeld el, milyen lehet, hogy olyan történeteket, jóslatokat tudsz, amit senki más. Érdekes lehet, mekkora dicsőség és tisztelet lenghetné körbe, ha csak egy kicsit elmondana abból, amit tud.~
~Nagy! De nem lehetne, hogy kicsit hanyagold a témát. Engem igen is nyomaszt, hogy szinte nevetsz a temetőben, ahol a holtak járnak. Brr! Kicsit sem vicces! Csak érjünk már ki innen!~
*Sóhajtozik, Allyn neki sose volt szimpatikus a temető, de átmegy rajta, ha muszáj.*
~Megijedt a kislány. Ne mond, hogy érdekel, hogy temetőben vagyunk. Ez is csak egy olyan hely, mint a többi, csak vannak sírkövek.~
*Thary megint nevet, Allyn pedig csak azt kívánja, hogy szabaduljanak erről a helyről. Szerencséjére nem kell sokat menniük, hogy megint a folyó parton legyenek. Mély levegőket vesz, jól esik neki a friss erdei levegő, a folyó hangja. Mosolyogva figyeli, ahogy Zrekil felszedi a lehullott gyümölcsöt.*
- Teljesen midegy. Mind a kettő itt van egymás mellett!
*Azzal lehajol és ő is feszed párat a gyümölcsökből, s a táskájába rakja őket, ahonnan kiveszi a kulacsot és a folyóhoz megy. A gnóm is megtölti a sajátját, s Allyn követi a példáját.*
~Mond csak, miért is gyűjtesz még enni?~
~Hogy legyen! Mi másért? Meg mert így nem kell később szedni!~
*Mondja, s most ő is nevet, mint Thaira. Kicsit enyhült a most a vita kettőjük között. Így kellemesebb is minden. Allyn teljesen megtölti a kulacsát, majd elteszi. Xini lemászik a karjára a lány pedig kedvesen megciógatja a fejét. Majd megint Zrekil-hez fordul.*
- Rendben, menjünk! Nem, azt hiszem nincs már olyan, amit meg kellene tenni még mielőtt a tisztásra megyünk.
*Persze tudja, hogy elég lenne éjfélre odaérni, de nem szeretni este gyalogolni az erdőben, nem lenne valami nyugodt, ha ezt kellene tennie. Így is elég ijesztő lesz az estét kinn tölteni a szabadban, úgy hogy ott lesz az a gondosz erő is.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 18:27:33
Üzenet elküldve: 2013-10-31 18:27:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Qua kedvesen mosolyog, mindenkivel ilyen, hát miért ne tegye ezt most is? A férfi arcába van húzva a csuklyája, ez egy kicsit zavarja, de hát vannak különc emberek még a bábok között is. Mikor az idegen megszólal a lány egy pillanatra megmerevedik, kellemes a hangja, egy kicsit talán még jól is esik neki. Viszont, miután felfogta a mondat tartalmát elneveti magát, hangosan és a hangja csak úgy cseng.*
- Legfeljebb a vizes kezem miatt lehet nedves! Én nem értek a mérgekhez! Meg nem is akarok senkit sem bántani, de hát maga tudja, ha nem akkor nem! Megeszem én.
*S azzal bele is harap, majd miután lenyelte a falatot, kíváncsian hallgatja, amit a férfi mond. Még mindig gonoszul mosolyog, de most ez egy félmosolyra vált. Majd kicsit halkabb hangon kérdez vissza.*
- Na és mit szeretne az úr születésnapjára? Talán segíteni is tudok, ha kell persze! De el is mehetek, ha magának nem kell, hogy kedvesek legyenek önhöz.
*Magában már nevetne, de tudja, hogy nem bírná ki, hogy ne hangosan nevessen. Így inkább visszafogja magát, s csak mosolyog az idegenre, közben eszegeti az almát, s vállán keresztve vetett kendőjéből, amiben vagy három alma lapul még, kivesz egy újabbat. Hátha a férfi meggondolja magát és mégis csak kér egy almát.*
*Qua kedvesen mosolyog, mindenkivel ilyen, hát miért ne tegye ezt most is? A férfi arcába van húzva a csuklyája, ez egy kicsit zavarja, de hát vannak különc emberek még a bábok között is. Mikor az idegen megszólal a lány egy pillanatra megmerevedik, kellemes a hangja, egy kicsit talán még jól is esik neki. Viszont, miután felfogta a mondat tartalmát elneveti magát, hangosan és a hangja csak úgy cseng.*
- Legfeljebb a vizes kezem miatt lehet nedves! Én nem értek a mérgekhez! Meg nem is akarok senkit sem bántani, de hát maga tudja, ha nem akkor nem! Megeszem én.
*S azzal bele is harap, majd miután lenyelte a falatot, kíváncsian hallgatja, amit a férfi mond. Még mindig gonoszul mosolyog, de most ez egy félmosolyra vált. Majd kicsit halkabb hangon kérdez vissza.*
- Na és mit szeretne az úr születésnapjára? Talán segíteni is tudok, ha kell persze! De el is mehetek, ha magának nem kell, hogy kedvesek legyenek önhöz.
*Magában már nevetne, de tudja, hogy nem bírná ki, hogy ne hangosan nevessen. Így inkább visszafogja magát, s csak mosolyog az idegenre, közben eszegeti az almát, s vállán keresztve vetett kendőjéből, amiben vagy három alma lapul még, kivesz egy újabbat. Hátha a férfi meggondolja magát és mégis csak kér egy almát.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 18:08:16
Üzenet elküldve: 2013-10-31 18:08:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Arról, hogy mire képes egy főpap, Zrekilnek sincs sok fogalma, habár már többször beszélt a férfivel, mióta Artheniorba jött, ezt már elfelejtette. Utoljára talán akkor, amikor Konja elájult a csípés hatására, ő pedig kiabálva kereste a főpapot. Persze erre már nem emlékszik ugyanannak a sebnek hála, ami miatt semmire abból az időből, amit már itt eltöltött. Kár, mert talán az a pap, aki azt a szert adta a tündérnek, még itt van valahol, tőle biztosan sok hasznos dolgot tanulhatna, hiszen messzi földről érkezett mágusnak látszott. Viszont a Sors kerekeibe nem lehet beleszólni, nyilván azok akarták így, hogy a gnóm elveszítse az emlékeit. A kérdésre Allyn viszonylag magabiztosan felel, így Zrekil nem is feltételezi, hogy tovább kéne firtassa a dolgot, így már csak annyit mond:*
- Akkor indulás *azzal sarkon fordul, és megindul a temető felé vezető kijárathoz. Miközben a temetőn sétál át, eléggé csendben van, hiszen ezt a helyet nem szereti, egyáltalán nem. Talán azért, amiket megélt itt, amíg Konjával volt? A rémmeséket, a sírjukból visszatérő szellemeket, és a tündér ujjpercét? Erre talán jobb is, hogy nem emlékszik. Helyette inkább kilépve a helyről újfent mélyet szippant a levegőből, ahogy a folyópart felé veszi az irányt. Itt egy kicsit abbamarad a séta, ahogy megfelelő gyümölcsfákat keres, amelyeken találhat szép, érett gyümölcsöket. Ilyenből persze akad bőven, így csak annyit mond:*
- Itt aztán nem fogunk éhezni *azzal el is indul a legközelebbi fa felé, és ha esetlegesen van ott pár lehullott gyümölcs, azt felszedi.*
- Inkább az ivóvízről kéne előbb gondoskodni, vagy a gyümölcsökről? *kérdezi a lányt, miközben ő maga az összeszedett pár gyümölccsel és a kulacsával a folyó felé indul. Ami azt illeti, eléggé fél még a víztől, persze azt nem tudja, miért, de tudja, hogy rossz. Persze nincs mit csodálni ezen, ha valaki tudja, mit is élt át a víz fogságában. Miután legalább félig megtöltötte a kulacsát, és gondoskodott elég gyümölcsről nem csak a mostani, de az ezt követő éjszakákra is, összeszedelőzködik, és megjegyzi:*
- Akkor talán ideje is lesz indulni. Persze csak ha nincs már semmi, amit el szeretnél intézni *teszi hozzá, elvégre nem siet sehová, ha éjfélre érnek oda, elméletileg az is elég.*
*Arról, hogy mire képes egy főpap, Zrekilnek sincs sok fogalma, habár már többször beszélt a férfivel, mióta Artheniorba jött, ezt már elfelejtette. Utoljára talán akkor, amikor Konja elájult a csípés hatására, ő pedig kiabálva kereste a főpapot. Persze erre már nem emlékszik ugyanannak a sebnek hála, ami miatt semmire abból az időből, amit már itt eltöltött. Kár, mert talán az a pap, aki azt a szert adta a tündérnek, még itt van valahol, tőle biztosan sok hasznos dolgot tanulhatna, hiszen messzi földről érkezett mágusnak látszott. Viszont a Sors kerekeibe nem lehet beleszólni, nyilván azok akarták így, hogy a gnóm elveszítse az emlékeit. A kérdésre Allyn viszonylag magabiztosan felel, így Zrekil nem is feltételezi, hogy tovább kéne firtassa a dolgot, így már csak annyit mond:*
- Akkor indulás *azzal sarkon fordul, és megindul a temető felé vezető kijárathoz. Miközben a temetőn sétál át, eléggé csendben van, hiszen ezt a helyet nem szereti, egyáltalán nem. Talán azért, amiket megélt itt, amíg Konjával volt? A rémmeséket, a sírjukból visszatérő szellemeket, és a tündér ujjpercét? Erre talán jobb is, hogy nem emlékszik. Helyette inkább kilépve a helyről újfent mélyet szippant a levegőből, ahogy a folyópart felé veszi az irányt. Itt egy kicsit abbamarad a séta, ahogy megfelelő gyümölcsfákat keres, amelyeken találhat szép, érett gyümölcsöket. Ilyenből persze akad bőven, így csak annyit mond:*
- Itt aztán nem fogunk éhezni *azzal el is indul a legközelebbi fa felé, és ha esetlegesen van ott pár lehullott gyümölcs, azt felszedi.*
- Inkább az ivóvízről kéne előbb gondoskodni, vagy a gyümölcsökről? *kérdezi a lányt, miközben ő maga az összeszedett pár gyümölccsel és a kulacsával a folyó felé indul. Ami azt illeti, eléggé fél még a víztől, persze azt nem tudja, miért, de tudja, hogy rossz. Persze nincs mit csodálni ezen, ha valaki tudja, mit is élt át a víz fogságában. Miután legalább félig megtöltötte a kulacsát, és gondoskodott elég gyümölcsről nem csak a mostani, de az ezt követő éjszakákra is, összeszedelőzködik, és megjegyzi:*
- Akkor talán ideje is lesz indulni. Persze csak ha nincs már semmi, amit el szeretnél intézni *teszi hozzá, elvégre nem siet sehová, ha éjfélre érnek oda, elméletileg az is elég.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:58:18
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:58:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
*Zene füleinek ez a kedves hang, a kedves arc, jó nézni ezt a magabiztossgot, de nem hagyja, hogy elcsábítsák. Megtanulta, hogy csakis saját magában bízhat. Azok a küldetések, amiket kapott... anya gyermekének, feleség férjének, testvér testvérének akart ártani. Nem bzhat senkiben, mert még a végén megjárja. Nem akarja elveszíteni egyik végtagját sem, nem akar lebénulni, vagy meghülyülni, akkor inkább öljék csak meg, vágjék le a fejét, vagy, szúrjanak eg tőrt a szívébe, tüdejébe. Inkább, minthogy bénán elje le az életét. Elég az neki, hogy a szeme világít, az átkot pedig eddig egyetlen egy mágus vagy varázsló sem tudta megtörni! Pedig mit nem adna azért, ha a szeme újra a régi lenne, újra az az unalmas szürkéskék, amilyen gyermekkorában is volt.*
- Ki tudja, hogy mivel kente be, vagy mit fecskendezett bele a hölgy.
*Ingatja a fejét. Mérgezést sem akar kapni, gondolja, miközben figyel, hogy a csuklya alól ne látszódjon ki a szeme, nem akarja a frászt hozni a nőre. A nők mindig is félénkek voltak, és ha valamitől meg kell ijedniük akkor az a vörösen izzó szem.*
- A születésnapomon egy kicsit többre vágyom, mint egy almára.
*Mosolyodik el. Több dolokban is reménykedik, hogy a nő könnyűvérű, és magáénak teheti, hiszen olyan rég volt testi kapcsolata. Esetleg megmutatja neki a helyi kocsmát vagy fogadót, ahol ihet egy sört és szerezhet magának egy könnyűvérű hölgyet. Bár a második megoldás jobban tetszene neki.*
*Zene füleinek ez a kedves hang, a kedves arc, jó nézni ezt a magabiztossgot, de nem hagyja, hogy elcsábítsák. Megtanulta, hogy csakis saját magában bízhat. Azok a küldetések, amiket kapott... anya gyermekének, feleség férjének, testvér testvérének akart ártani. Nem bzhat senkiben, mert még a végén megjárja. Nem akarja elveszíteni egyik végtagját sem, nem akar lebénulni, vagy meghülyülni, akkor inkább öljék csak meg, vágjék le a fejét, vagy, szúrjanak eg tőrt a szívébe, tüdejébe. Inkább, minthogy bénán elje le az életét. Elég az neki, hogy a szeme világít, az átkot pedig eddig egyetlen egy mágus vagy varázsló sem tudta megtörni! Pedig mit nem adna azért, ha a szeme újra a régi lenne, újra az az unalmas szürkéskék, amilyen gyermekkorában is volt.*
- Ki tudja, hogy mivel kente be, vagy mit fecskendezett bele a hölgy.
*Ingatja a fejét. Mérgezést sem akar kapni, gondolja, miközben figyel, hogy a csuklya alól ne látszódjon ki a szeme, nem akarja a frászt hozni a nőre. A nők mindig is félénkek voltak, és ha valamitől meg kell ijedniük akkor az a vörösen izzó szem.*
- A születésnapomon egy kicsit többre vágyom, mint egy almára.
*Mosolyodik el. Több dolokban is reménykedik, hogy a nő könnyűvérű, és magáénak teheti, hiszen olyan rég volt testi kapcsolata. Esetleg megmutatja neki a helyi kocsmát vagy fogadót, ahol ihet egy sört és szerezhet magának egy könnyűvérű hölgyet. Bár a második megoldás jobban tetszene neki.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:31:35
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:31:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Qua-t lefoglalja az evés, ilyenkor nem foglalkozik semmivel. Vígan, gonoszul mosolyogva falatozik. A nap lassan lemegy. Jó napja volt, viszonylag, ha azt nem számítjuk, hogy máiga tanulással kapcsolatos álmait egy ideig el kell felejtenie, de ez van áldozatokat kell hozni a cél érdekében. Minden nyugodt körülötte. Mikor is megjelenik egy magas ember köpenyben. Csak egy pillanatra néz rá, nem nagyon érdekli mit is csinál itt a férfi. Egészen addig, amíg a csukját az arcába húzva meg nem indul felé. Qua arcára kicsit keserű mosoly szökik. Lassan feláll kezében ott egy alma, piros de most inkább szürkés a félhomályban. Gonosz mosolyát felvéve, áll a fa tövében, mozdulatlanul, s lehető legkevésbé feltűnést keltve. Mikor a férfi elég közel ér a lány, elé áll és felemeli az almát.*
- Jó estét! Tessék vegye csak el biztosan éhes. Én is az voltam.
*Hangja kedves és magabiztos már szinte olyan, mint egy nemeslány, ha nem látszana térdig fehúzott szonyáján és koszos kendőjén, hogy bizony messzire van a nemességtől.*
*Qua-t lefoglalja az evés, ilyenkor nem foglalkozik semmivel. Vígan, gonoszul mosolyogva falatozik. A nap lassan lemegy. Jó napja volt, viszonylag, ha azt nem számítjuk, hogy máiga tanulással kapcsolatos álmait egy ideig el kell felejtenie, de ez van áldozatokat kell hozni a cél érdekében. Minden nyugodt körülötte. Mikor is megjelenik egy magas ember köpenyben. Csak egy pillanatra néz rá, nem nagyon érdekli mit is csinál itt a férfi. Egészen addig, amíg a csukját az arcába húzva meg nem indul felé. Qua arcára kicsit keserű mosoly szökik. Lassan feláll kezében ott egy alma, piros de most inkább szürkés a félhomályban. Gonosz mosolyát felvéve, áll a fa tövében, mozdulatlanul, s lehető legkevésbé feltűnést keltve. Mikor a férfi elég közel ér a lány, elé áll és felemeli az almát.*
- Jó estét! Tessék vegye csak el biztosan éhes. Én is az voltam.
*Hangja kedves és magabiztos már szinte olyan, mint egy nemeslány, ha nem látszana térdig fehúzott szonyáján és koszos kendőjén, hogy bizony messzire van a nemességtől.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:08:08
Üzenet elküldve: 2013-10-31 17:08:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Már jócskán esteledik, mikor eléri a folyópartot. Két világító vörös szempár jelen meg a folyó mellett, az eget kémleli, valamilyen furcsa, halálos eleganciával.*
"Merre vagytok bogarkáim, a papa már vár titeket."
*Tesz meg gondolatban egy gúnyos megjegyzést. Tudja, hogy lehetetlen megtalálnia a gyilkosokat, hiszen már öt év eltelt a tűzvész, a rablás, a gyilkosság, de csak nevezzünkk inkább támadásnak. Szóval már öt év eltelt, és nem talált semmi nyomot, talán fel kéne adnia. Kár, hogy Erton szótárában nem szerepel a feladni szó. Reménykedve jött Artheniorba, Ebbe a népszerű, gazfickók által kedvelt városba, legalábbis ezt mondták neki, hogy a bűnözők kedvelik ezt a várost. Hát akkor most az ő kedvérei is tehetne. előadhatja a banditákat, hogy végezhessen velük. Hogy a lelke végre megnyugodjon. Talán ma, talán ma, a születésnapján mont kedvez neki a szerencse. Elvégre van még pár óra a holnapig, a sok gyaloglás, a sok vándorlás utána ez lehetne az ajándéka. Azt várta, hogy annyi balszerencse után végre kap egy ajándékot az élettől a huszadik születésnapjára. Egy kicsit csalódott, mert az a nap is úgy telt, mint a többi. Egy idig még nézi a lemenő napot, ami hibának tűnik, hiszen a szeme nem szereti az erős fényt, pléne akkor, ha egyenesen egy világító tűzgömbe néz. Elfordul, háttal a folyónak, egy ideig csak pislog, hogy visszatérjen a látása, mikor megpillant egy női alakot, egy fánál eszeget. Megfogja a fehér haját takaró csuklyát, és a szemébe húzza. Ez a végzete, a szeme. Ha valaki meglátja, akkor bárhol felismerik, hiszen kinek lenne még világító szeme ezen a világon?*
"Merre vagytok bogarkáim, a papa már vár titeket."
*Tesz meg gondolatban egy gúnyos megjegyzést. Tudja, hogy lehetetlen megtalálnia a gyilkosokat, hiszen már öt év eltelt a tűzvész, a rablás, a gyilkosság, de csak nevezzünkk inkább támadásnak. Szóval már öt év eltelt, és nem talált semmi nyomot, talán fel kéne adnia. Kár, hogy Erton szótárában nem szerepel a feladni szó. Reménykedve jött Artheniorba, Ebbe a népszerű, gazfickók által kedvelt városba, legalábbis ezt mondták neki, hogy a bűnözők kedvelik ezt a várost. Hát akkor most az ő kedvérei is tehetne. előadhatja a banditákat, hogy végezhessen velük. Hogy a lelke végre megnyugodjon. Talán ma, talán ma, a születésnapján mont kedvez neki a szerencse. Elvégre van még pár óra a holnapig, a sok gyaloglás, a sok vándorlás utána ez lehetne az ajándéka. Azt várta, hogy annyi balszerencse után végre kap egy ajándékot az élettől a huszadik születésnapjára. Egy kicsit csalódott, mert az a nap is úgy telt, mint a többi. Egy idig még nézi a lemenő napot, ami hibának tűnik, hiszen a szeme nem szereti az erős fényt, pléne akkor, ha egyenesen egy világító tűzgömbe néz. Elfordul, háttal a folyónak, egy ideig csak pislog, hogy visszatérjen a látása, mikor megpillant egy női alakot, egy fánál eszeget. Megfogja a fehér haját takaró csuklyát, és a szemébe húzza. Ez a végzete, a szeme. Ha valaki meglátja, akkor bárhol felismerik, hiszen kinek lenne még világító szeme ezen a világon?*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 16:39:03
Üzenet elküldve: 2013-10-31 16:39:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Folyó, íme itt is van. Megint. De most kicsit hosszabb ideig marad a környékén. Kristály tiszta a vize, s mellette a fű zöld, friss és hosszú szálú. Qua leveszi fejéről a kendőjét, szoknyáját feljebb húzza, hogy térdei is kilátszanak alóla, majd az övkén funkcionáló madzagba gyűri az anyagot. A kendő két végét összekőti majd az egyik vállán keresztül veti. Lassan belelép a folyóba. A vize hideg, de simogató. Épp annyira mélyen megy be, hogy könyen foghasson halat.*
~Gyertek halacskák. Most vacsora lesztek. Opp, mellé! Újra! Na még egyszer. Nem menekülsz, előlem nem. Kis rosszaság. Na megállj! Most! A fenébe, megint mellé!~
*Egy ideig próbálkozik, de mikor a hatodik hal is kicsúszik a kezei közül feladja és úgy, ahogy van kilép a folyóból. A közeli gyümölcsfákhoz megy. Leszakít egy két gyümölcsöt, majd leül az egyik fa tövébe és mosolyogva falatozni kezdi az édes termést. Jól esik neki, már nagyon korgott a gyomra. Azt csodálta, hogy a pap nem hallotta, de hát jobb is, hogy nem hallotta, még ostobának nézte volna.*
~Gyertek halacskák. Most vacsora lesztek. Opp, mellé! Újra! Na még egyszer. Nem menekülsz, előlem nem. Kis rosszaság. Na megállj! Most! A fenébe, megint mellé!~
*Egy ideig próbálkozik, de mikor a hatodik hal is kicsúszik a kezei közül feladja és úgy, ahogy van kilép a folyóból. A közeli gyümölcsfákhoz megy. Leszakít egy két gyümölcsöt, majd leül az egyik fa tövébe és mosolyogva falatozni kezdi az édes termést. Jól esik neki, már nagyon korgott a gyomra. Azt csodálta, hogy a pap nem hallotta, de hát jobb is, hogy nem hallotta, még ostobának nézte volna.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 10:04:14
Üzenet elküldve: 2013-10-31 10:04:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután egy kicsit pihent a tisztáson, lassan feláll. Még csukott szemmel nyújtózik egyet. Lép kettőt az egyik irányba, majd kinyitja szemeit. A sötétbarna szempár gonoszul megcsillan, s csak ő tudja milyen rosszaság fordult meg a fejében. De ezzel foglalkozni most nincs ideje. Persze nem siet, de az ilyen kis csínyek jelen pillanatban inkább hátráltatják, mintsem hogy segítenének. Már pedig ez nem illik bele a "Mindent a cél elérése érdekében!" sémába. Így magabiztosan indul meg a folyó irányában. Lassan lépked mellette, majd megáll és közelebb megy a sebes folyóhoz. Csupasz lába kicsit elmerül a sárban, de ez nem zavarja. Iszik egy keveset, majd visszalép a fűre. Lábait egy két mozdulattal megtisztítja, majd tovább halad egy kis ösvényen.*
~Remélem a város felé visz. Nekem most egy olyan hely kell, ahol lehet tanulni.. Most kell neki látni..~
*Mások ostobának tartanák, hogy ilyen hirtelen vág bele valamibe, s addig nem is tágít mellőle, amíg el nem végzi. De hát ő mindig is ilyen volt, ami megfordult a fejében azt rögtön meg kell csinálni, vagy el kell kezdeni csinálni. S ez még most sem változott. Ez Qua és a viselkedése sosem fog megváltozni, történjen akármi.*
~Remélem a város felé visz. Nekem most egy olyan hely kell, ahol lehet tanulni.. Most kell neki látni..~
*Mások ostobának tartanák, hogy ilyen hirtelen vág bele valamibe, s addig nem is tágít mellőle, amíg el nem végzi. De hát ő mindig is ilyen volt, ami megfordult a fejében azt rögtön meg kell csinálni, vagy el kell kezdeni csinálni. S ez még most sem változott. Ez Qua és a viselkedése sosem fog megváltozni, történjen akármi.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-30 23:22:20
Üzenet elküldve: 2013-10-30 23:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A víz nem változik, de megváltoztatja a környezetét. Moy emlékszik rá, hogy a part keskenyebb volt gyerekkorában. A folyó kimosta, kiszélesítette, de a part még mindg ugyanolyan gyönyörű, mint volt. Kicsi gyerekként sokat játszott itt. Fából eszkábált játékhajtó úsztatott vagy épp bátyjait locsolta, mikor mind a vízben voltak. Úszni nem itt tanult meg, hanem a tóban, ami az erdőből közelíthető meg.*
"Azok is már olyan öregemberek lettek, mint én. A szüleim meg még öregebbek. Ha meg nem haltak. De hát miért haltak volna már meg? Én sem haltam meg!"
*Szokásos módon zavaros gondolatok futnak végig a fején. Nem aggódik a nagy találkozás miatt. A marhabőr csizmák tapossák a finom homokot, ahogy közeledik a város végét jelentő kapu felé vezető lejtőhöz. Látja, hogy a szegényréteg még mindig ide jár fürdeni. A szakadt ruhájú emberek itt megválnak a szakadt ruhájuktól, hogy a testüket tisztán tartsák. Emlékszik rá, hogy sok lusta is volt közöttük, aki bűzlött, mint a pöcegödör, mert nem volt hajlandó minden nap elmenni a folyóig és vissza.
Moy gondol egyet, körülnéz és megáll az egyik, hűs árnyékú fánál. Leteszi a csatabárdját és a szigonyt, majd a pántot is, ami ezeket tartotta. Kibújik a páncélból és megválik az alkarvédőktől. Lehúzza magáról a felsőruházatot is, majd a szőrmenadrágot is, amibe szőrös teste eléggé beleizzadt. Megvakarja, amit meg kell, majd lehúzza a csizmáit is. Mindezt egy lábon állva teszi meg. Az egyensúlyérzékével sosem volt gond, artistaként pedig még tovább fejlesztette azt. Mikor már minden lekerül róla, csillogó szemekkel berohan a folyóba és paskolja magára a vizet. Utoljára a halászfaluban csinált hasonlót. A kikötőkben általában tilos a fürdőzés és hamar rajta is kapták mindig, mikor ezzel próbálkozott. Tudja, hogy ha megtalálja a családját, akkor várni fogja a fürdőkád is, de neki most muszáj volt belemennie a folyóvízbe. ahogy tíz évesen muszáj volt titokban elmennie innen a mutatványosokkal. Muszáj volt, mert így akarta. Végigdörzsöli a testét a folyó kellemes vízével és érzi, ahogy egy-két hal hozzáér, ahogy úszik a Nagy Artheniori folyó sodrásában. Mikor már úgy érzi, hogy mindene tiszta, akkor beljebb megy és ő is úszik egy kicsit az árral. A szakállát lebegteti a víz és a szőr már mindenhol rátapad robusztus testére. Jólesik neki ez a kis testmozgás, de utána már ki is jön a partra. Messzebb került a holmijától itt viszont talál néhány ruhát, amit a fürdőzők hagytak hátra. Nem lop, mert nem szorul rá és nem is kenyere az ilyesmi. A zöld vászoning csak arra kell neki, hogy megtörülközzön. A tulajdonosa kikiabál a vízből:*
- Hé, öreg! Mit csinálsz? Az az enyém!
*Moy jó állapotban megmaradt fogsorát kivillantva harsányan kiabál vissza:*
- Nyugalom, jóember! Majd megszárad.
*Miután nagyjából száraz lett, visszamegy a a fához és újra felöltözik. Az inget csak a derekára tekeri, most nincs kedve visszavenni. Miután fegyverei és erszénye is a helyükre kerülnek. Elindul felfelé az ösvényen.*
"Azok is már olyan öregemberek lettek, mint én. A szüleim meg még öregebbek. Ha meg nem haltak. De hát miért haltak volna már meg? Én sem haltam meg!"
*Szokásos módon zavaros gondolatok futnak végig a fején. Nem aggódik a nagy találkozás miatt. A marhabőr csizmák tapossák a finom homokot, ahogy közeledik a város végét jelentő kapu felé vezető lejtőhöz. Látja, hogy a szegényréteg még mindig ide jár fürdeni. A szakadt ruhájú emberek itt megválnak a szakadt ruhájuktól, hogy a testüket tisztán tartsák. Emlékszik rá, hogy sok lusta is volt közöttük, aki bűzlött, mint a pöcegödör, mert nem volt hajlandó minden nap elmenni a folyóig és vissza.
Moy gondol egyet, körülnéz és megáll az egyik, hűs árnyékú fánál. Leteszi a csatabárdját és a szigonyt, majd a pántot is, ami ezeket tartotta. Kibújik a páncélból és megválik az alkarvédőktől. Lehúzza magáról a felsőruházatot is, majd a szőrmenadrágot is, amibe szőrös teste eléggé beleizzadt. Megvakarja, amit meg kell, majd lehúzza a csizmáit is. Mindezt egy lábon állva teszi meg. Az egyensúlyérzékével sosem volt gond, artistaként pedig még tovább fejlesztette azt. Mikor már minden lekerül róla, csillogó szemekkel berohan a folyóba és paskolja magára a vizet. Utoljára a halászfaluban csinált hasonlót. A kikötőkben általában tilos a fürdőzés és hamar rajta is kapták mindig, mikor ezzel próbálkozott. Tudja, hogy ha megtalálja a családját, akkor várni fogja a fürdőkád is, de neki most muszáj volt belemennie a folyóvízbe. ahogy tíz évesen muszáj volt titokban elmennie innen a mutatványosokkal. Muszáj volt, mert így akarta. Végigdörzsöli a testét a folyó kellemes vízével és érzi, ahogy egy-két hal hozzáér, ahogy úszik a Nagy Artheniori folyó sodrásában. Mikor már úgy érzi, hogy mindene tiszta, akkor beljebb megy és ő is úszik egy kicsit az árral. A szakállát lebegteti a víz és a szőr már mindenhol rátapad robusztus testére. Jólesik neki ez a kis testmozgás, de utána már ki is jön a partra. Messzebb került a holmijától itt viszont talál néhány ruhát, amit a fürdőzők hagytak hátra. Nem lop, mert nem szorul rá és nem is kenyere az ilyesmi. A zöld vászoning csak arra kell neki, hogy megtörülközzön. A tulajdonosa kikiabál a vízből:*
- Hé, öreg! Mit csinálsz? Az az enyém!
*Moy jó állapotban megmaradt fogsorát kivillantva harsányan kiabál vissza:*
- Nyugalom, jóember! Majd megszárad.
*Miután nagyjából száraz lett, visszamegy a a fához és újra felöltözik. Az inget csak a derekára tekeri, most nincs kedve visszavenni. Miután fegyverei és erszénye is a helyükre kerülnek. Elindul felfelé az ösvényen.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:19:22
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*A mai nap reggelén Aborath úgy kel fel, hogy jó lenne egy kicsit lazítani. A pénzét így is sikerült elég hamar felélnie. Kiválasztja hát az egyik színes ruháját és először megreggelizik, majd teázik és közben kigondolja hogy, mit is szeretne csinálni a mai nap folyamán.*
~Jó lenne megnézni valamit. A gazdagnegyed most nem vonz. Inkább a természet az ami érdekel. De nem a templom kertje hanem inkább az erdő vagy valami ami távol esik a várostól. Állítólag az a Tündérkert nagyon szép. És ott van amellett az öreg varázslónak a háza mellett. Oda ellátogatnék. Először a tündérkertben kikapcsolódnék utána pedig az öreg mesternél új dolgokat tanulnék.~
*Miután teáját megissza, elmossa a tányérokat és a bögréjét, magához vesz egy kis vizet és elindul. Vándorbotjával minden lépésnél koppant egyet az útra. Ez a városban ahol kövezett az út és nagyot koppan ott még elég feltűnő, sokan meg is bámulják de, megszólítani nem merik. De amint elhagyja a várost és a kövezett utat felváltja a kijárt ösvény már nem koppan a bot akkorát. Aborath persze továbbra is kopogtatja lépéseinél az utat de, az már nem feltűnő és nincs is a közelében olyan akinek feltűnne. Aborath nincs hozzászokva az efféle hosszabb sétákhoz úgyhogy néha meg is pihen. A vize is gyorsabban fogy, mint azoknak akik erősebbek. Miután elfogyott a vize és épp szomjas kezd lenni elér egy folyóhoz. Nagy megkönnyebbüléssel iszik a vízből és tölti fel a kulacsát.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.26 11:29:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
~Jó lenne megnézni valamit. A gazdagnegyed most nem vonz. Inkább a természet az ami érdekel. De nem a templom kertje hanem inkább az erdő vagy valami ami távol esik a várostól. Állítólag az a Tündérkert nagyon szép. És ott van amellett az öreg varázslónak a háza mellett. Oda ellátogatnék. Először a tündérkertben kikapcsolódnék utána pedig az öreg mesternél új dolgokat tanulnék.~
*Miután teáját megissza, elmossa a tányérokat és a bögréjét, magához vesz egy kis vizet és elindul. Vándorbotjával minden lépésnél koppant egyet az útra. Ez a városban ahol kövezett az út és nagyot koppan ott még elég feltűnő, sokan meg is bámulják de, megszólítani nem merik. De amint elhagyja a várost és a kövezett utat felváltja a kijárt ösvény már nem koppan a bot akkorát. Aborath persze továbbra is kopogtatja lépéseinél az utat de, az már nem feltűnő és nincs is a közelében olyan akinek feltűnne. Aborath nincs hozzászokva az efféle hosszabb sétákhoz úgyhogy néha meg is pihen. A vize is gyorsabban fogy, mint azoknak akik erősebbek. Miután elfogyott a vize és épp szomjas kezd lenni elér egy folyóhoz. Nagy megkönnyebbüléssel iszik a vízből és tölti fel a kulacsát.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.26 11:29:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-22 18:36:13
Üzenet elküldve: 2013-10-22 18:36:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*A folyópart gyöngyörű. A homokos parton Eyela több vidáman játszó gyerekcsoportot pillant meg. A szegénynegyedből jöttek, és éppen homokvárat építenek a parti vizes homokból. Az elf lány lemegy a partra, a homokba. Térdig feltűri a nadrágja szárát, és belesétál a folyó vizébe. A hullámok lágyan simogatják a lábát. Hófehér bőrét égeti a Nap. Lehajol és megmossa az arcát, aztán a haját is bevizezi. Ki akarja mosni belőle a tengerből bennen maradt sót. Mikor végez, hason kifekszik a homokba, és várja, hogy a haja megszáradjon. Mire megszárad, Eyela megunja a várakozást és továbbindul.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-20 17:56:06
Üzenet elküldve: 2013-10-20 17:56:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm megint csak halk sóhajjal veszi tudomásul a választ, hogy a téma erőltetésével sem jut sehová. Ő maga utálna a gazdagnegyedben élni, neki bőven megteszi a templom, vagy a templom közelében egy hely, azonban úgy tűnt, hogy ezzel érzékeny pontra tapint. Talán nem elég érzékenyre, mert a lány tovább játssza a szerepét, azonban vajon meddig. Tudvalevő, hogy a gnómok roppant akaratos teremtmények, és nem adják fel, amíg céljukat el nem érik. És lehetnek akármilyen rossz állapotban, ez a tulajdonságuk megmarad. Legalábbis Zrekil szívóssága ezt bizonyítja. Azonban támadása nem téveszt teljesen célt, legalábbis a második biztosan nem. Eléggé zavarba hozza Allynt, még a szokottnál is jobban dadog, a gnóm pedig úgy érzi, lassan eléri a célját. Kíváncsi, mikor ér véget a színjáték.*
- Persze, sejtem, hogy vannak más pillanatai *jegyzi meg tudálékosan, de egyelőre többet nem mond, mindössze türelmesen vár. A kereskedés témája most a végéhez ért, nem tudja tovább erőltetni, és nem is tudja, mert ettől kezdve leköti a bottal való küszködés, főleg miután egyszer hasra is esett. Miután a botba kapaszkodva visszanéz a lányra, amaz egyszerűen ostobának nevezi. Nos, nem őt, hanem a nézését, azonban Zrekil egy pillanatra nem érez mást, csak a diadalt, hogy végre sikerült kirángatnia Allynt az álarca mögül. Ennek hatására el is kezd nevetni, így azonban sajgó mellkasa rögtön lüktetni kezd, ezért ezt a tevékenységet hanyagolja, helyette megjegyzi még mindig jó kedélyűen:*
- Nem tehetek róla, ez az átlagos nézésem *majd a következő kérdésekre mindössze feljebb emelkedik, és elkezd tovább botladozni a faággal, miközben gyorsan kijelenti:*
- Mondtam, hogy meg tudom oldani. Legalábbis olyasmi *mondja, majd egy újabb nehézkes lépés után hozzáteszi* De legalább végre nem tetteted magad.
*Maga sem tudja, mivel sikerült célt érnie, de ezen nem is kell gondolkodnia (legalábbis egy darabig azt hiszi). Aztán a lehető leghirtelenebb módon Allyn újra visszavált az eredeti megszeppent beszédére. Egy pillanatra meg is áll, majd némi gondolkodás után csak csendben halad tovább. Elvégre amíg nem tudja, mivel érte el, hogy a lány őszintén beszéljen vele, addig felesleges próbálkoznia. Végül megjegyzi:*
- Semmi baj... de a kereskedés nem a kedv kérdése, ha jól tudom *teszi hozzá kétkedőn.*
- Persze, sejtem, hogy vannak más pillanatai *jegyzi meg tudálékosan, de egyelőre többet nem mond, mindössze türelmesen vár. A kereskedés témája most a végéhez ért, nem tudja tovább erőltetni, és nem is tudja, mert ettől kezdve leköti a bottal való küszködés, főleg miután egyszer hasra is esett. Miután a botba kapaszkodva visszanéz a lányra, amaz egyszerűen ostobának nevezi. Nos, nem őt, hanem a nézését, azonban Zrekil egy pillanatra nem érez mást, csak a diadalt, hogy végre sikerült kirángatnia Allynt az álarca mögül. Ennek hatására el is kezd nevetni, így azonban sajgó mellkasa rögtön lüktetni kezd, ezért ezt a tevékenységet hanyagolja, helyette megjegyzi még mindig jó kedélyűen:*
- Nem tehetek róla, ez az átlagos nézésem *majd a következő kérdésekre mindössze feljebb emelkedik, és elkezd tovább botladozni a faággal, miközben gyorsan kijelenti:*
- Mondtam, hogy meg tudom oldani. Legalábbis olyasmi *mondja, majd egy újabb nehézkes lépés után hozzáteszi* De legalább végre nem tetteted magad.
*Maga sem tudja, mivel sikerült célt érnie, de ezen nem is kell gondolkodnia (legalábbis egy darabig azt hiszi). Aztán a lehető leghirtelenebb módon Allyn újra visszavált az eredeti megszeppent beszédére. Egy pillanatra meg is áll, majd némi gondolkodás után csak csendben halad tovább. Elvégre amíg nem tudja, mivel érte el, hogy a lány őszintén beszéljen vele, addig felesleges próbálkoznia. Végül megjegyzi:*
- Semmi baj... de a kereskedés nem a kedv kérdése, ha jól tudom *teszi hozzá kétkedőn.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-20 16:59:45
Üzenet elküldve: 2013-10-20 16:59:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Aggódva figyeli, ahogy Zrekil botladozik mellete. Hiába mondja a gnóm, hogy nem olyan súlyosak a sebei, meg hogy gyorsan el fognak, múlni ezt Allyn nem hiszi el tudja, hogy jobban fáj Zrekil-nek minden mozdulat, mint amennyire kimutatja.*
~Uncsi és idegesítő, miért nem oszthatom ki neki a lapokat?!~
*Kérdezi Thaira kíváncsian, de jócskán megtört lelkesedéssel.*
~Mert nem! Nem egyértelmű, azért, mert nem engedem!~
*Vág vissza Allyn, Thary-nak aki kezdi feladni a reményt, arra vonatkozóan, hogy mostanában irányíthat. Persze a csipkelődést nem hagyja abba.*
~Nem fogod sokáig húzni, hogy ne mond meg neki, hogy vagyok!~
~Ha másnem megmondod neki te ugye?~
*Kérdez vissza gúnyosan Allyn, majd megint a gnómra figyel. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a férfi nem hagyja a kereskedő témát annyiban, kezd teljesen elkeseredni.*
~Na tessék, ő sem hagyja, hogy elfelejts! Nesze neked!~
*Kacag Thary, s Allyn szinte érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a belső hang.*
~Neeem! Nem irányítasz!~
*Kiáltja el magát fejében, de nem tart sokáig a csend, hiszen válaszolnia kell a férfinek.*
- Nem minden olyan kellemes ott.. Vannak nagyon rossz napok.. Én.. én ebben nőttem fel tudom, milyen az a világ.. és csak nagyon kis rászem akar oda visszamenni..
*Mondja kicsit akadozó hangon, s persze kicsit megszépítve az igazságot. Hiszen neki semmi kedve sincs visszamenni a gazdagok közé, viszont Thary annál inkább visszamenne, csak persze lusta ahhoz, hogy sokáig legyűrje Allyn-t. A férfi a lány következő mondatára megint beleköt a lényegbe.*
~Haha, most megkaptad! Nem hagyja annyiban! Muszáj lesz..~
*Kezdi meg beszédét nevetve, de Allyn félbeszakítja.*
~Hagyd abba! Most még nem te beszélsz vele!~
*Bár érzi, hogy most már feleslegesen mond ellent Thary-nak egyre erősebb lesz, ő pedig fárad, nem fogja sokáig bírni.*
- Ez bonyolult! Tudja én.. nekem vannak olyan pillanataim, amikor teljesen.. tudja teljesen máshogy viselkedek, mint most. S akkor, igen is nagyon szeretnék ke.. kereskedni, de mikor nincsen ilyen pillanatom kicsit sem akarok azzal foglalkozni.. Inkább csak élvezni az.. az életet.
*Mondja teljesen zavarba jőve. Már a nyakát is elkezdte vakarni. Thary pedig folytonosan hangosan kacag a fejében.*
~Lehet, hogy mégiscsak van ebben a gnómban valami, ha más nem makacsság!~
*Egyre magabiztosabban, nevet, s Ally érzi, hogy kezd kiesni a vezetés a kezéből.*
~Ne.. Thary, ne.. ne zavard el, ha irányításra kerülnél kérlek!~
*Nyögi magában, elhaló hangon, belső hangja pedig repes a örömtől, hogy közel áll hozzá, hogy teljesen megtörje, s vezethessen egy ideig.*
~Nem fogom! Ígérem!~
*Hallatszik nevetése, miután elmondta a mondatot. Igaz még mindig Allyn van uralmon, közben pedig sajnálkozva nézi, ahogy Zrekil próbál felállni, s elesik, majd megint feláll és megindul a temető felé. De a lány csak áll, a földet nézi, hirtelen elkezd fájni a feje. Nem is csoda a két külön érzelemvilág nehezen van meg együtt. Még Allynként lép kettőt a férfi után, bár elég nehezen, fáradt úgyhogy megáll. Mély levegőket vesz, közben pedig észreveszi, hogy a férfi rá vár.*
~Thary ne!~
- Jövök már bicebóca ne nézz ilyen ostobán!
*Húzza ki magát, s csillan meg szemében az önző fény. Olyan gyorsan megy utána, hogy még le is hagyja.*
- Jössz?! Vagy segítsek?!
*Hangjában éppen, hogy csak fellelhető a Thaira féle gúny.*
~Allyn Thaira Kvillon!~
*Ordítja el magát Ally, mire Thary megáll és idegesen kérdez vissza.*
~Ennyire elrontottam a dolgokat?~
~Legyél jó kislány és hagyj vezetni!~
*Erre, mint egy varázsütésre megint Allyn lesz az uralkodó. Thary se szereti, ha teljes nevén szólítják, mégis ha ezt teszik szó nélkül engedelmeskedik.*
- Sajnálom.. nem is tudom miért mondtam ilyeneket.. egy pillanatra kereskedős kedvemben voltam.. de nem akartam megbántani..
*Aggódva figyeli, ahogy Zrekil botladozik mellete. Hiába mondja a gnóm, hogy nem olyan súlyosak a sebei, meg hogy gyorsan el fognak, múlni ezt Allyn nem hiszi el tudja, hogy jobban fáj Zrekil-nek minden mozdulat, mint amennyire kimutatja.*
~Uncsi és idegesítő, miért nem oszthatom ki neki a lapokat?!~
*Kérdezi Thaira kíváncsian, de jócskán megtört lelkesedéssel.*
~Mert nem! Nem egyértelmű, azért, mert nem engedem!~
*Vág vissza Allyn, Thary-nak aki kezdi feladni a reményt, arra vonatkozóan, hogy mostanában irányíthat. Persze a csipkelődést nem hagyja abba.*
~Nem fogod sokáig húzni, hogy ne mond meg neki, hogy vagyok!~
~Ha másnem megmondod neki te ugye?~
*Kérdez vissza gúnyosan Allyn, majd megint a gnómra figyel. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a férfi nem hagyja a kereskedő témát annyiban, kezd teljesen elkeseredni.*
~Na tessék, ő sem hagyja, hogy elfelejts! Nesze neked!~
*Kacag Thary, s Allyn szinte érzi, hogy kezd elhatalmasodni rajta a belső hang.*
~Neeem! Nem irányítasz!~
*Kiáltja el magát fejében, de nem tart sokáig a csend, hiszen válaszolnia kell a férfinek.*
- Nem minden olyan kellemes ott.. Vannak nagyon rossz napok.. Én.. én ebben nőttem fel tudom, milyen az a világ.. és csak nagyon kis rászem akar oda visszamenni..
*Mondja kicsit akadozó hangon, s persze kicsit megszépítve az igazságot. Hiszen neki semmi kedve sincs visszamenni a gazdagok közé, viszont Thary annál inkább visszamenne, csak persze lusta ahhoz, hogy sokáig legyűrje Allyn-t. A férfi a lány következő mondatára megint beleköt a lényegbe.*
~Haha, most megkaptad! Nem hagyja annyiban! Muszáj lesz..~
*Kezdi meg beszédét nevetve, de Allyn félbeszakítja.*
~Hagyd abba! Most még nem te beszélsz vele!~
*Bár érzi, hogy most már feleslegesen mond ellent Thary-nak egyre erősebb lesz, ő pedig fárad, nem fogja sokáig bírni.*
- Ez bonyolult! Tudja én.. nekem vannak olyan pillanataim, amikor teljesen.. tudja teljesen máshogy viselkedek, mint most. S akkor, igen is nagyon szeretnék ke.. kereskedni, de mikor nincsen ilyen pillanatom kicsit sem akarok azzal foglalkozni.. Inkább csak élvezni az.. az életet.
*Mondja teljesen zavarba jőve. Már a nyakát is elkezdte vakarni. Thary pedig folytonosan hangosan kacag a fejében.*
~Lehet, hogy mégiscsak van ebben a gnómban valami, ha más nem makacsság!~
*Egyre magabiztosabban, nevet, s Ally érzi, hogy kezd kiesni a vezetés a kezéből.*
~Ne.. Thary, ne.. ne zavard el, ha irányításra kerülnél kérlek!~
*Nyögi magában, elhaló hangon, belső hangja pedig repes a örömtől, hogy közel áll hozzá, hogy teljesen megtörje, s vezethessen egy ideig.*
~Nem fogom! Ígérem!~
*Hallatszik nevetése, miután elmondta a mondatot. Igaz még mindig Allyn van uralmon, közben pedig sajnálkozva nézi, ahogy Zrekil próbál felállni, s elesik, majd megint feláll és megindul a temető felé. De a lány csak áll, a földet nézi, hirtelen elkezd fájni a feje. Nem is csoda a két külön érzelemvilág nehezen van meg együtt. Még Allynként lép kettőt a férfi után, bár elég nehezen, fáradt úgyhogy megáll. Mély levegőket vesz, közben pedig észreveszi, hogy a férfi rá vár.*
~Thary ne!~
- Jövök már bicebóca ne nézz ilyen ostobán!
*Húzza ki magát, s csillan meg szemében az önző fény. Olyan gyorsan megy utána, hogy még le is hagyja.*
- Jössz?! Vagy segítsek?!
*Hangjában éppen, hogy csak fellelhető a Thaira féle gúny.*
~Allyn Thaira Kvillon!~
*Ordítja el magát Ally, mire Thary megáll és idegesen kérdez vissza.*
~Ennyire elrontottam a dolgokat?~
~Legyél jó kislány és hagyj vezetni!~
*Erre, mint egy varázsütésre megint Allyn lesz az uralkodó. Thary se szereti, ha teljes nevén szólítják, mégis ha ezt teszik szó nélkül engedelmeskedik.*
- Sajnálom.. nem is tudom miért mondtam ilyeneket.. egy pillanatra kereskedős kedvemben voltam.. de nem akartam megbántani..
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-20 15:50:24
Üzenet elküldve: 2013-10-20 15:50:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Miközben ügyetlenül botozik, csak legyint (vagy legalább legyintene, ha módjában állna) Allyn szavaira:*
- Ugyan, megleszek. Amúgy is, a sebek egy idő után begyógyulnak. Biztos vagyok benne, hogy holnapra már nem is fogom érezni.
*Habár nem nagyon bízik ebben, főleg mikor a fájdalmai fokozódnak, ahogy leül. Azonban nem nagyon zavartatja magát a parton ülve míg erőt gyűjt, no meg az sem utolsó szempont, hogy nem biztos benne teljesen, hogy merre van a templom. Itt tért magához, innen átment a tisztáson és az erdőn egészen a fogadóig. Ezt az utat pontosan megtette visszafelé, csak kicsit többet bolyongott az erdőben. Ezen kívül azonban nem ismeri az utat, azonban nagyjából van némi elképzelése a városról, apja mesélt neki az itteni helyekről, kiváltképp a templomról. Azonkívül valahogy ösztönösen érzi, merre vezet tovább az út, de nem tud elkezdeni azon gondolkodni, vajon honnan származnak ezek az ösztönök, megérzések, mert Allyn újból megszólal. Tény, hogy nem könnyű eset, viszont a gnóm nem fogja feladni, csak egyelőre még azzal nincs tisztában, hogy mivel próbálkozzon legközelebb. Így inkább kicsit nyomatékosít még a pénztémán, hátha sikerül kicsikarni azt az igazi kereskedőt. Persze olyasmikre nem gondol, hogy Allyn testében két személyiség él, mindössze azt hiszi, a lány megjátssza magát. Azonban ő ezt nem hagyja.. és mivel jobb ötlete nincs, hát erőlteti még egy kicsit a pénzt:*
- Ugyan már, hiszen a pénz mindenkinek kell. Gondolja csak el, étel, szállás, szép ház a gazdagok között... belegondolni is jó *majd a következő mondatban is felfedez egy apró rendellenességet, amit igyekszik a lehető legkedvesebben kiaknázni* No de ha nincs kedve a kereskedéshez, hogy csinálhatja kedvtelésből? Eszerint mégiscsak van hozzá kedve, és akkor nem is kevés. Hiszen ez egy életforma... kereskedőnek lenni... *Közben a faágat újból belevágja a földbe, és rátámaszkodva megpróbál felállni, de a sáros föld nem elég biztonságos, ezért az ág kicsúszik alóla, és elesik. Másodszorra már inkább kicsivel arrébb próbálkozik a felállással, és sikerül is neki. Ezután a szokott tempóban újra elindul végig a folyóparton, de azért még hátrapillant, hogy a lány követi-e. Amennyiben még nem készült el az indulásra, úgy vár egy keveset.*
- Ugyan, megleszek. Amúgy is, a sebek egy idő után begyógyulnak. Biztos vagyok benne, hogy holnapra már nem is fogom érezni.
*Habár nem nagyon bízik ebben, főleg mikor a fájdalmai fokozódnak, ahogy leül. Azonban nem nagyon zavartatja magát a parton ülve míg erőt gyűjt, no meg az sem utolsó szempont, hogy nem biztos benne teljesen, hogy merre van a templom. Itt tért magához, innen átment a tisztáson és az erdőn egészen a fogadóig. Ezt az utat pontosan megtette visszafelé, csak kicsit többet bolyongott az erdőben. Ezen kívül azonban nem ismeri az utat, azonban nagyjából van némi elképzelése a városról, apja mesélt neki az itteni helyekről, kiváltképp a templomról. Azonkívül valahogy ösztönösen érzi, merre vezet tovább az út, de nem tud elkezdeni azon gondolkodni, vajon honnan származnak ezek az ösztönök, megérzések, mert Allyn újból megszólal. Tény, hogy nem könnyű eset, viszont a gnóm nem fogja feladni, csak egyelőre még azzal nincs tisztában, hogy mivel próbálkozzon legközelebb. Így inkább kicsit nyomatékosít még a pénztémán, hátha sikerül kicsikarni azt az igazi kereskedőt. Persze olyasmikre nem gondol, hogy Allyn testében két személyiség él, mindössze azt hiszi, a lány megjátssza magát. Azonban ő ezt nem hagyja.. és mivel jobb ötlete nincs, hát erőlteti még egy kicsit a pénzt:*
- Ugyan már, hiszen a pénz mindenkinek kell. Gondolja csak el, étel, szállás, szép ház a gazdagok között... belegondolni is jó *majd a következő mondatban is felfedez egy apró rendellenességet, amit igyekszik a lehető legkedvesebben kiaknázni* No de ha nincs kedve a kereskedéshez, hogy csinálhatja kedvtelésből? Eszerint mégiscsak van hozzá kedve, és akkor nem is kevés. Hiszen ez egy életforma... kereskedőnek lenni... *Közben a faágat újból belevágja a földbe, és rátámaszkodva megpróbál felállni, de a sáros föld nem elég biztonságos, ezért az ág kicsúszik alóla, és elesik. Másodszorra már inkább kicsivel arrébb próbálkozik a felállással, és sikerül is neki. Ezután a szokott tempóban újra elindul végig a folyóparton, de azért még hátrapillant, hogy a lány követi-e. Amennyiben még nem készült el az indulásra, úgy vár egy keveset.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:35:28
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:35:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zreki Losef//
*Allyn kicsit kezd bosszús lenni, hiszen Thaira folyton folyvást szídja kedvességét, bár azt már meg szokta, viszont most a férfit is tőle szokásos kicsit sem kedves szavakkal minősíti. Allyn egyre mérgesebb a végén már nem tud mit mondani, kezdi elvezteni a fejét, amit persze Thary nem bánna, de most nem a hang oldalán áll a szerencse, hiszen a gnóm megint megszólal. Allyn pedig ebben a pillanatban teljesen figyelmén kívülre taszítja az idegesítő kereskedőlányt.*
- Látja, igazam volt. Azért.. nem lenne jó, ha.. ha nem tudna helyre jönni. Óvatosan tessék menni.. látom, hogy fáj.. Biztos.. biztos nem tudok segíteni?
*Mondja bizonytalan hangján, a gnómnak, nagyon szívére venné, ha pont mellette esne nagyobb baja, mint ami most van neki.*
~Te jó ég, hogy lehetsz ilyen nyálas? Nem is értem, hogy bírlak elviselni?~
~Végre van egy jó kérdésed én se tudom, hogy bírlak megtűrni, te érzéketlen tuskó!~
*Vág vissza Ally belső hangjának előbb tett megjegyzéseire.*
~Nagyon vicces kisasszony! Nem én társalgok egy szétvert, gnómmal, aki még a segítséget sem fogadja el!~
*Mondja gúnyosan, s ezzel elvágja Allyn-nál a türelemet tartó láncot.*
~Fogd be, te felfuvalkodott, önimádó, nagyszájú kereskedő gyerek! Elegem van belőled! Segíteni akarok és fogok is, ahogy lehet, TE pedig nem fogsz ebben hátráltatni! Értve vagyok?!~
*Ritkán ordít így, s ilyenkor kedves hangja még fejében is ijesztőnek hangzik. Nem is csoda hát, hogy Thary rögtön meg is némul. Csend lett fejében, nyugodt csend. Nagyon jól esik neki. Viszont nem sokáig élvezheti ezt a nyugalmat, ugyan is Zrekil észre veszi a helyet ahol kimászott a folyóból. Allyn óvatodan meg közelebb nem érti, itt jött el nem is olyan rég, hogy nem vette észre.*
~Mert vak vagy!~
*Szólal meg halkan Thary, nem akarja annyira megsérteni, Allyt mert még a végén egy évre elfelejtheti, hogy valamikor is egy percnél tovább hatalmon legyen.*
~Mit mondtam az előbb? Ilyem gyorsan elfelejtetted?~
*Mondja lenéző hangsúllyal, majd megint megpróbálja elfelejteni, de Thary halkan újra elkezd beszélni, így most figyelmen kívül hagyni nem lesz egyszerű. Majd nem kis meglepetésére a gnóm nem hagyja annyiban a kereskedő témát, s csak tovább erősíti Thaira uralkodási vágyát.*
~Hagy beszéljeeek!!!~
*Könyörög belül a hang, de Allyn nem enged.*
~Álmodban! Majd ha piros hó eski, akkor beszélhetsz!~
*Thary erre visszavonulót fúj, majd később egy jó pillanatban talán, kedvez neki a szerencse, s lehet ő a főnök.*
- Engem igazából nem.. nem is érdekel annyira a pénz.. ha meg is jön a kedvem hozzá, hogy.. *kimondani is utálja azt a szót* hogy kereskedjek, akkor is csak.. úgy kedvtelésből csinálom..
~Ezt a szégyent, nem fogom kibírni! A kereskedés igazi öröm játék, hogy át lehet őket verni! Te pedig itt ócsárolod, a végén nem fogok bíni megszólalni a szégyentől!~
*Nyafog Thary hallva, azt amit Allyn mond, s tudva azt amit gondol a kereskedőkről. De neki ezt nehéz elfogadni, neki az a mindene, szerinte nincs is jobb dolog annál, minthogy valaki kereskedhet, s hogy még tanulhatta is hogyan kell csinálni.*
~Álmodok? Tényleg azt mondtad, hogy nem fogsz megszólalni? De jó, akkor szégyenítelek tovább!~
*Mondja egy gyors reagálás ként, Thary-nak, aki erre megint elkezdi piszkálni, s ott megsérteni, ahol csak megbírja.*
*Allyn kicsit kezd bosszús lenni, hiszen Thaira folyton folyvást szídja kedvességét, bár azt már meg szokta, viszont most a férfit is tőle szokásos kicsit sem kedves szavakkal minősíti. Allyn egyre mérgesebb a végén már nem tud mit mondani, kezdi elvezteni a fejét, amit persze Thary nem bánna, de most nem a hang oldalán áll a szerencse, hiszen a gnóm megint megszólal. Allyn pedig ebben a pillanatban teljesen figyelmén kívülre taszítja az idegesítő kereskedőlányt.*
- Látja, igazam volt. Azért.. nem lenne jó, ha.. ha nem tudna helyre jönni. Óvatosan tessék menni.. látom, hogy fáj.. Biztos.. biztos nem tudok segíteni?
*Mondja bizonytalan hangján, a gnómnak, nagyon szívére venné, ha pont mellette esne nagyobb baja, mint ami most van neki.*
~Te jó ég, hogy lehetsz ilyen nyálas? Nem is értem, hogy bírlak elviselni?~
~Végre van egy jó kérdésed én se tudom, hogy bírlak megtűrni, te érzéketlen tuskó!~
*Vág vissza Ally belső hangjának előbb tett megjegyzéseire.*
~Nagyon vicces kisasszony! Nem én társalgok egy szétvert, gnómmal, aki még a segítséget sem fogadja el!~
*Mondja gúnyosan, s ezzel elvágja Allyn-nál a türelemet tartó láncot.*
~Fogd be, te felfuvalkodott, önimádó, nagyszájú kereskedő gyerek! Elegem van belőled! Segíteni akarok és fogok is, ahogy lehet, TE pedig nem fogsz ebben hátráltatni! Értve vagyok?!~
*Ritkán ordít így, s ilyenkor kedves hangja még fejében is ijesztőnek hangzik. Nem is csoda hát, hogy Thary rögtön meg is némul. Csend lett fejében, nyugodt csend. Nagyon jól esik neki. Viszont nem sokáig élvezheti ezt a nyugalmat, ugyan is Zrekil észre veszi a helyet ahol kimászott a folyóból. Allyn óvatodan meg közelebb nem érti, itt jött el nem is olyan rég, hogy nem vette észre.*
~Mert vak vagy!~
*Szólal meg halkan Thary, nem akarja annyira megsérteni, Allyt mert még a végén egy évre elfelejtheti, hogy valamikor is egy percnél tovább hatalmon legyen.*
~Mit mondtam az előbb? Ilyem gyorsan elfelejtetted?~
*Mondja lenéző hangsúllyal, majd megint megpróbálja elfelejteni, de Thary halkan újra elkezd beszélni, így most figyelmen kívül hagyni nem lesz egyszerű. Majd nem kis meglepetésére a gnóm nem hagyja annyiban a kereskedő témát, s csak tovább erősíti Thaira uralkodási vágyát.*
~Hagy beszéljeeek!!!~
*Könyörög belül a hang, de Allyn nem enged.*
~Álmodban! Majd ha piros hó eski, akkor beszélhetsz!~
*Thary erre visszavonulót fúj, majd később egy jó pillanatban talán, kedvez neki a szerencse, s lehet ő a főnök.*
- Engem igazából nem.. nem is érdekel annyira a pénz.. ha meg is jön a kedvem hozzá, hogy.. *kimondani is utálja azt a szót* hogy kereskedjek, akkor is csak.. úgy kedvtelésből csinálom..
~Ezt a szégyent, nem fogom kibírni! A kereskedés igazi öröm játék, hogy át lehet őket verni! Te pedig itt ócsárolod, a végén nem fogok bíni megszólalni a szégyentől!~
*Nyafog Thary hallva, azt amit Allyn mond, s tudva azt amit gondol a kereskedőkről. De neki ezt nehéz elfogadni, neki az a mindene, szerinte nincs is jobb dolog annál, minthogy valaki kereskedhet, s hogy még tanulhatta is hogyan kell csinálni.*
~Álmodok? Tényleg azt mondtad, hogy nem fogsz megszólalni? De jó, akkor szégyenítelek tovább!~
*Mondja egy gyors reagálás ként, Thary-nak, aki erre megint elkezdi piszkálni, s ott megsérteni, ahol csak megbírja.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:03:06
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:03:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Erőtlenül botorkál tovább a faággal, miközben igyekszik figyelni Allyn szavaira is, ami nem túl egyszerű dolog egyszerre. Főleg úgy, hogy a füle is erőteljesen zúg még a sebesülésektől, melyek nagy része reményei szerint csak zúzódás és véraláfutás, csont nem tört. A legsúlyosabb sebe pedig a feje hátulján található, és kellemetlenül lüktet. Miután nagyjából letudja ezt az összegzést, végiggondolja, hogy hol fáj neki a kelleténél jobban, és mije. A lábai elég rossz állapotban vannak, ez is nehezíti a gyaloglást, nem csak a szédülés, meg az időnként visszatérő homályos látás. Ezenkívül a mellkasán érzett fájdalom, ami a légvételt nehezíti meg, sem mondható éppen átlagosnak, meg vállai is sajognak minden mozdulatra. Viszont sokkal rosszabb is lehetne a helyzet... Ha emlékezne rá, min ment keresztül, valószínűleg inkább áldaná a szerencséjét, hogy így megúszta. Vagy éppen emésztené magát, hogy elvesztette Konját, nem lehet biztosan tudni. Talán ösztönösen nem akar visszaemlékezni, mert tudja, hogy túl szörnyű lenne, képtelen lenne feldolgozni...
Azonban szerencsére most a legnagyobb problémája a járás nehézsége, miközben lassan ismét a folyó közelébe érnek. Közben megjegyzi egy enyhe mosollyal:*
- Jó, valóban voltam már jobban, és azt sem állítom, hogy voltam már rosszabbul, de megmaradok. És szeretnék minél előbb a templomba érni. Odanézzenek *egyik kezével óvatosan elengedi a botot, és a folyópart felé mutat, ahol a folyó mellett egy ponton van egy kisebb pocsolya, meg egy nyomvonal* Azt hiszem ott tértem magamhoz. Majd másztam ki.
*Mondja, miközben kicsit közelebb megy a vízhez, majd a fűben újra ülő helyzetbe helyezkedik, mert az eddigi séta eléggé kimerítette. Nem lenne jó még egyszer annyira megerőltetnie magát, mint legutóbb, abból csak még több baj lenne. Közben Allyn válaszán észrevétlenül felhúzza a szemöldökét (végre egy mozdulat, ami nem okoz fájdalmat), majd kíváncsiságát kielégítendőn megjegyzi:*
- Pedig mindenki szeretne egyszer gazdag lenni, és lévén ön kereskedő, és itt a piac, ez egyértelmű útnak tűnik *mondja, habár ő sem értékelte soha sokra az anyagi javakat, csak annyi arany kellett, hogy enni ehessen. Viszont már nagyon kíváncsi, hogy végül is mik ezek a félbeharapott megnyilvánulások.*
Azonban szerencsére most a legnagyobb problémája a járás nehézsége, miközben lassan ismét a folyó közelébe érnek. Közben megjegyzi egy enyhe mosollyal:*
- Jó, valóban voltam már jobban, és azt sem állítom, hogy voltam már rosszabbul, de megmaradok. És szeretnék minél előbb a templomba érni. Odanézzenek *egyik kezével óvatosan elengedi a botot, és a folyópart felé mutat, ahol a folyó mellett egy ponton van egy kisebb pocsolya, meg egy nyomvonal* Azt hiszem ott tértem magamhoz. Majd másztam ki.
*Mondja, miközben kicsit közelebb megy a vízhez, majd a fűben újra ülő helyzetbe helyezkedik, mert az eddigi séta eléggé kimerítette. Nem lenne jó még egyszer annyira megerőltetnie magát, mint legutóbb, abból csak még több baj lenne. Közben Allyn válaszán észrevétlenül felhúzza a szemöldökét (végre egy mozdulat, ami nem okoz fájdalmat), majd kíváncsiságát kielégítendőn megjegyzi:*
- Pedig mindenki szeretne egyszer gazdag lenni, és lévén ön kereskedő, és itt a piac, ez egyértelmű útnak tűnik *mondja, habár ő sem értékelte soha sokra az anyagi javakat, csak annyi arany kellett, hogy enni ehessen. Viszont már nagyon kíváncsi, hogy végül is mik ezek a félbeharapott megnyilvánulások.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:27:00
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
"Azt hiszem elég időt töltöttem már ezen a tisztáson. Ideje visszaindulnom a templomba, megígértem az egyik papnak, hogy benézek, ha arra járok."
*Learon először felül a fűben, magára veszi tarisznyáját, csak ezután áll fel. Még egyszer végigsimít a finom füvön, ezután odamegy a tisztás közepén pompázó virágoskerthez és leszakít egy virágot.*
"Nem szeretem letépni a virágokat, de úgy érzem vinnem kell magammal valamit ebből a csodából, ami itt van."
*Elindul ugyanazon az útvonalon, ahol jött. Mivel lábai kicsit elgémberedtek a hosszú pihenésben, botjára támaszkodva rója az utat. Megáll a folyóparton is és kezébe veszi az itteni homokot. Lehet, hogy aki látja először azt mondaná róla, hogy bolond, hiszen sok cselekedete nem is tudatos. Felmarkol egy kis homokot és hagyja, hogy a homok kifolyjon az ujjai közül. Lesöpöri az utolsó homokszemet is a tenyeréről és újra útnak indul. Lassan lépked a puha homokban.*
"Nem olyan puha, mint a fű, de a templom kövénél még mindig jobb."
*Amíg a homokon gyalogol, nem használja botját, mivel puha talajon nehezebb vele járni.*
*Learon először felül a fűben, magára veszi tarisznyáját, csak ezután áll fel. Még egyszer végigsimít a finom füvön, ezután odamegy a tisztás közepén pompázó virágoskerthez és leszakít egy virágot.*
"Nem szeretem letépni a virágokat, de úgy érzem vinnem kell magammal valamit ebből a csodából, ami itt van."
*Elindul ugyanazon az útvonalon, ahol jött. Mivel lábai kicsit elgémberedtek a hosszú pihenésben, botjára támaszkodva rója az utat. Megáll a folyóparton is és kezébe veszi az itteni homokot. Lehet, hogy aki látja először azt mondaná róla, hogy bolond, hiszen sok cselekedete nem is tudatos. Felmarkol egy kis homokot és hagyja, hogy a homok kifolyjon az ujjai közül. Lesöpöri az utolsó homokszemet is a tenyeréről és újra útnak indul. Lassan lépked a puha homokban.*
"Nem olyan puha, mint a fű, de a templom kövénél még mindig jobb."
*Amíg a homokon gyalogol, nem használja botját, mivel puha talajon nehezebb vele járni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057