// Ryliel Arkrexon //
*Legalább a forró, nyugalmas, magányos fürdő kellemes most ezen a délutánon. Mindenki azon a rendezvényen van, melyet a piactéren tartanak, csupán Mortar ücsörög itt egyedül egy igazán romantikusnak mondható fürdőben, melyben még rózsaszirmok is vannak! Hát egyértelműen nem neki találták ki, de a többi mind olyan undorító volt, így hát maradt ez... Olykor egy-egy kívánatosabb szirmot még el is rág, melynek kesernyés ízét még fokozza az üvegpohárban lötyögő, alkoholnak kevésbé sem mondható valami, mely jobban kihozza a rózsaízt. Nem is érti, eddig miért nem kóstolta... Mindegy is, legalább a gőzölgő víz kissé elkábítja, s vagy egy háromnegyed órás ücsörgés, bámulás a semmibe után végül úgy dönt, hogy elhagyja a helyet, hiszen a hangok alapján kezdenek érkezni a vendégek, Mortarnak pedig nincs kedve társasághoz, a legkevésbé sem. Főleg nem olyanhoz, kinek a testemocskát belemossa abba a vízbe, melyben az ébenhajú van. Na, még csak az kéne!
Úgyhogy hamar ki is mászik a vízből, majd az üvegpoharat kedvesen behajítja a medencébe, s miután felkapja ruháit, ki is sétál a fürdőből. Bár a mai napot annak szentelte, hogy felfedezi a várost, most legkevésbé sem szeretne a tömegbe menni s hozzáérni ahhoz a sok büdös emberhez, úgyhogy ha már ennyire vizes hangulatában van, meg is indul a folyópart felé. Hamarosan alkonyodik, talán egy óra múlva a Nap vörösre fogja festeni az ég alját. Remek idő egy kis kikapcsolásra, elmélkedésre...
Nagyjából egy fél óra alatt ki is kerüli a várost, s mikor megpillant egy sziklásabb részt, rögtön odasétál hozzá. Nagy valószínűséggel nyugta lesz, hiszen senki sincs a környéken, no meg ki az a bolond, aki a sziklák társaságát keresné? Előtte viszont pár rák éppen most bukkan fel a homokból, melyeket Mortar hirtelen felkap, odavágja a sziklához, majd zsebre rakja őket, s felkapaszkodik az egyik magasabb sziklára, melyről remek rálátás nyílik a hamarosan kezdődő alkonyra.
Egy fél óra nagyjából remek nyugalomban telik el, pár rákot el is fogyaszt nyersen, mikor egy csónak szerűség közelít a part felé, melyből egy hölgy ugrik ki, s szalad felé. Azt hitte a férfi, hogy észreveszi majd, de mivel elég magasan van, erre nem kerül sor - Mortar pedig miért rontaná el a mókát s hívná fel magára a figyelmet? Egészen addig ott marad, míg a hölgyemény meg nem gyújtja a tüzet. Ekkor lenéz a szikla tetejéről - igen nagy fekete hajzuhatag omlik alá rikító méregzöld szemekkel -, mikor is mély hangján megszólal.*
- Célszerűbb lett volna egy mélyedést ásni a tűznek. Úgy később alszik ki, ha közre van fogva.
*Jegyzi meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a szikla tetejéről figyeli a hölgyet, miközben egy még mozgó rákba mártja bele fogait.*