Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-25 00:08:29
Üzenet elküldve: 2016-08-25 00:08:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Átutazóban//
*Faronie úgy dönt hogy elmegy a kikötőbe. ~Egyetlen út vezet a kikötőbe innét méghozzá a folyópart. ~ Faroine megindul a foly part felé. ~ Fellopózom egy kereskedő hajóra az majd elvisz. Vagy lehet, hogy most az egyszer kifizetem. ~ Átmegy a tisztáson egészen a folyó partig ott nem vállal kockázatot inkább egyszerűen kifizeti. ~Mind egy, majd vissza lopom. ~ Majd felszáll a hajóra és várja, hogy elinduljon. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.28 10:01:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Faronie úgy dönt hogy elmegy a kikötőbe. ~Egyetlen út vezet a kikötőbe innét méghozzá a folyópart. ~ Faroine megindul a foly part felé. ~ Fellopózom egy kereskedő hajóra az majd elvisz. Vagy lehet, hogy most az egyszer kifizetem. ~ Átmegy a tisztáson egészen a folyó partig ott nem vállal kockázatot inkább egyszerűen kifizeti. ~Mind egy, majd vissza lopom. ~ Majd felszáll a hajóra és várja, hogy elinduljon. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.28 10:01:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-24 15:27:08
Üzenet elküldve: 2016-08-24 15:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A mágia most sem hagyja cserben, és kifejti hatását. Megadja azt a segítséget, amivel megfordíthatja a helyzetet, és a hím fölé kerekedhet, ezután a megfelelő pontokat megtalálni, amire rányom vagy ránehezedik, már gyerekjáték.
Nem lepi meg, hogy nagyon is felzaklatja Kharasshit a fordulat. A mélységi ódzkodik a mágiától, idegenkedik tőle, talán egyenesen gyűlöli. Ő pedig pontosan azt használta ellene. Harcban, ahol az erő és a fegyverforgatás döntené el a meccset, esélye sem lenne. Hát mással javítja az esélyeket.
A harag azonban fokozatosan gyengül benne, amint megpillantja a fakó szemekből egyértelműen kiolvasható üzenetet. A megnyugvást azonban ez még nem hozza el. A düh végül csak elpárolog, ám helyébe a szomorúság lép. Bármennyire is csábítaná, hogy hitvese ajkát sajátján érezhesse, hogy csókját ízlelhesse, ellenáll a kísértésnek, s dacosan felszegi állát, úgy tekint vissza.*
- Akkor hát ez lesz a módja? Újra és újra egymásnak kell essünk, rád kell támadnom? Hogy utána... utána mi legyen? Mi lesz most?
*Kérdőn néz a savószín szemekbe, s bár a válaszra vár, ügyel rá, hogy a mélységi még ne tudjon felkelni, de legalábbis ne pattanjon fel csak úgy.*
Nem lepi meg, hogy nagyon is felzaklatja Kharasshit a fordulat. A mélységi ódzkodik a mágiától, idegenkedik tőle, talán egyenesen gyűlöli. Ő pedig pontosan azt használta ellene. Harcban, ahol az erő és a fegyverforgatás döntené el a meccset, esélye sem lenne. Hát mással javítja az esélyeket.
A harag azonban fokozatosan gyengül benne, amint megpillantja a fakó szemekből egyértelműen kiolvasható üzenetet. A megnyugvást azonban ez még nem hozza el. A düh végül csak elpárolog, ám helyébe a szomorúság lép. Bármennyire is csábítaná, hogy hitvese ajkát sajátján érezhesse, hogy csókját ízlelhesse, ellenáll a kísértésnek, s dacosan felszegi állát, úgy tekint vissza.*
- Akkor hát ez lesz a módja? Újra és újra egymásnak kell essünk, rád kell támadnom? Hogy utána... utána mi legyen? Mi lesz most?
*Kérdőn néz a savószín szemekbe, s bár a válaszra vár, ügyel rá, hogy a mélységi még ne tudjon felkelni, de legalábbis ne pattanjon fel csak úgy.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-23 22:40:43
Üzenet elküldve: 2016-08-23 22:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ahel pont eleget volt velük, hogy tudja, ha a gazdák birkóznak, ott neki nincs keresnivalója, mert ha egy darabig engedik is a játékos okvetetlenkedést, hamar elhessegetik.
Ydriss egyáltalán nem szeppent meg, mi több, mintha az a tűz még elszántabb erőre kapna a tekintetében. Kharasshi nem vág a szavába, akkor sem, ha a nyelvét harapja a replika, viszont minden porcikája issza ezt a leplezetlen őszinteséget. A dühöt, a csalódást, a féltékenységet, a dacot, a vádat.
De azért szó sincs róla, hogy ne akarna megfelelni rájuk. Arra viszont nem számít, ami ezután következik. Valami átcikázik rajta, mintha villám csapott volna belé. A tagjai zsibbadt görcsbe rándulnak, nem engedelmeskednek neki. Nem érti, mi ez, épp ezért meg is rémíti. Üvöltő veszélyérzete csak akkor csendesedik, amikor meglátja Ydriss pillantását, aki immár fölébe kerekedve teszi őt teljesen harcképtelenné. Asszonya agyon jól tudja, melyek azok a pontok, ízületek, amikre nyomást gyakorolva lent tarthatja őt azután is, hogy ez a bénult zsibbadtság kezd elszivárogni a tagjaiból.*
- Én viszont mélységi vagyok *válaszolja. Az övéi inkább mindig ezt a kifejezést használták a másik helyett, mintha még ezzel is elhatárolódtak volna a szégyenteljes rokonságtól* - és mindig az leszek.
*Fújtat és nem is próbálja titkolni a felindultságát. Tudja, hogy mi történt az imént és zsigeri felháborodás dúl benne a dolog iránt. De nem ad neki hangot és nem is biztos, hogy magyaráznia kellene, hogy miért. Elérte, amit akart. Nagyon is.
Ez a kis fakóvérű fruska, ez a rőt boszorkány, az ő erdőillatú nimfája fenségesebb, mint valaha.
~Az én gyönyörű asszonyom...~ Beszél a fakó tekintet. Nem kell hozzá kimondott szó, Ydriss vádjai egyszeriben elsorvadnak, összepöndörödnek és szégyenkezve kotródnak a közelükből.
Óvatosan, de határozottan Ydriss álla felé, anélkül, hogy megpróbálna felkelni.*
- Én Téged akarlak *suttogja, s ha asszonya nem áll ellen, csókra vonja az önérzetesen acsargó ajkakat.*
Ydriss egyáltalán nem szeppent meg, mi több, mintha az a tűz még elszántabb erőre kapna a tekintetében. Kharasshi nem vág a szavába, akkor sem, ha a nyelvét harapja a replika, viszont minden porcikája issza ezt a leplezetlen őszinteséget. A dühöt, a csalódást, a féltékenységet, a dacot, a vádat.
De azért szó sincs róla, hogy ne akarna megfelelni rájuk. Arra viszont nem számít, ami ezután következik. Valami átcikázik rajta, mintha villám csapott volna belé. A tagjai zsibbadt görcsbe rándulnak, nem engedelmeskednek neki. Nem érti, mi ez, épp ezért meg is rémíti. Üvöltő veszélyérzete csak akkor csendesedik, amikor meglátja Ydriss pillantását, aki immár fölébe kerekedve teszi őt teljesen harcképtelenné. Asszonya agyon jól tudja, melyek azok a pontok, ízületek, amikre nyomást gyakorolva lent tarthatja őt azután is, hogy ez a bénult zsibbadtság kezd elszivárogni a tagjaiból.*
- Én viszont mélységi vagyok *válaszolja. Az övéi inkább mindig ezt a kifejezést használták a másik helyett, mintha még ezzel is elhatárolódtak volna a szégyenteljes rokonságtól* - és mindig az leszek.
*Fújtat és nem is próbálja titkolni a felindultságát. Tudja, hogy mi történt az imént és zsigeri felháborodás dúl benne a dolog iránt. De nem ad neki hangot és nem is biztos, hogy magyaráznia kellene, hogy miért. Elérte, amit akart. Nagyon is.
Ez a kis fakóvérű fruska, ez a rőt boszorkány, az ő erdőillatú nimfája fenségesebb, mint valaha.
~Az én gyönyörű asszonyom...~ Beszél a fakó tekintet. Nem kell hozzá kimondott szó, Ydriss vádjai egyszeriben elsorvadnak, összepöndörödnek és szégyenkezve kotródnak a közelükből.
Óvatosan, de határozottan Ydriss álla felé, anélkül, hogy megpróbálna felkelni.*
- Én Téged akarlak *suttogja, s ha asszonya nem áll ellen, csókra vonja az önérzetesen acsargó ajkakat.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-23 21:14:13
Üzenet elküldve: 2016-08-23 21:14:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ahel természete nem egy bonyolult talány szerencsére. A mélységire is gazdájaként tekint, noha mégis csak az elfhez húz elsőként a szíve és a hűsége. Ám éppen amiatt, hogy kettő kétlábúhoz is lojális, nem feltételezné, hogy az egyik ártana a másiknak. És bizony, ha ez mégis bekövetkezne, komoly zavar állna be. Most azonban eléggé lekötik az erdő izgalmas szagai, és azok kellő távolságba csalják, hogy ne szóljon bele a páros viadalába.
No meg Ydriss is már távolabb a fák között jár, mikor megtörténik az alattomos támadás. Tudta, hogy valamilyen retorziót maguk után vonnak szavai. Bár a trükk bevált és ő a földön landol, valahogy mégsem lepi meg ez az egész. Hideg ellenszenvvel mered urára, hiába lett megfosztva fegyverétől.*
- Akkor meglehetősen érdekes szituációval állunk szemben, hiszen te kételkedsz, te kérdőjelezel meg. *Szúrós szemekkel néz Kharasshira, s csak apró szünet után folytatja.*
- Nem tagadom, adtam rá okot. Nem is ez a vérforraló. Láttam rajtad, mindennek ellenére képes, és hajlandó lennél eldobni. Akár egy ember gyerek a megunt játékát. Ismerd be, az egyetlen ok, amiért most is utánam jöttél, hogy lazulni érzed a szorításod. Már nincsen semmi sem garantálva, semmi sem biztos, és ezt nem tudod elviselni. Nem azért akarsz itt tartani, mert az elvesztésemtől félsz, hanem hogy kicsusszan valami a markodból.
*Rideg monológja végén mozdítja karját, s hacsak Kharasshi le nem fogja, vádlón mutat rá.
Ám a mozdulatnak nem csak egy célja van. Hitvese korábbi megállapítása igaznak mondható. A lány változott első találkozásuk óta, és az az ártatlan teremtés már nem is annyira ártatlan. Tudja jól, hogy egy újabb határt fog átlépni, amit nem lenne bölcs megtenni. De azt akarja, hogy tudja a mélységi, nem olyan tiszták az erőviszonyok, mint ahogy ő azt hiszi. Hogy nincs minden eleve elrendelve úgy, mint ahogy ő azt tervezi, és van oka a félelemre. Hogy azért, mert valamit a lány nem tesz meg, nem azt jelenti, hogy nem is fogja. Mert a birka türelemnek is vége van, akkor pedig a következmények keményen megfizettetik az árukat.
Ha a mozdulattal a varázslat létrejön, habár akkor is, ha nem, hirtelen, gyors mozdulattal próbál szabadulni, s megfordítani a helyzetet. Siker esetén pedig úgy helyezkedik, hogy könnyű súlya ellenére is lent tartsa valahogy az erős harcost.*
- Nem vagyok sötételf, és nem is leszek. Ha azt akartál magad mellé, akkor rossz nőstény mellé tetted le a voksod. Felfogod ezt végre, és el tudod fogadni? Mert ha nem, akkor ennek itt és most vége.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
No meg Ydriss is már távolabb a fák között jár, mikor megtörténik az alattomos támadás. Tudta, hogy valamilyen retorziót maguk után vonnak szavai. Bár a trükk bevált és ő a földön landol, valahogy mégsem lepi meg ez az egész. Hideg ellenszenvvel mered urára, hiába lett megfosztva fegyverétől.*
- Akkor meglehetősen érdekes szituációval állunk szemben, hiszen te kételkedsz, te kérdőjelezel meg. *Szúrós szemekkel néz Kharasshira, s csak apró szünet után folytatja.*
- Nem tagadom, adtam rá okot. Nem is ez a vérforraló. Láttam rajtad, mindennek ellenére képes, és hajlandó lennél eldobni. Akár egy ember gyerek a megunt játékát. Ismerd be, az egyetlen ok, amiért most is utánam jöttél, hogy lazulni érzed a szorításod. Már nincsen semmi sem garantálva, semmi sem biztos, és ezt nem tudod elviselni. Nem azért akarsz itt tartani, mert az elvesztésemtől félsz, hanem hogy kicsusszan valami a markodból.
*Rideg monológja végén mozdítja karját, s hacsak Kharasshi le nem fogja, vádlón mutat rá.
Ám a mozdulatnak nem csak egy célja van. Hitvese korábbi megállapítása igaznak mondható. A lány változott első találkozásuk óta, és az az ártatlan teremtés már nem is annyira ártatlan. Tudja jól, hogy egy újabb határt fog átlépni, amit nem lenne bölcs megtenni. De azt akarja, hogy tudja a mélységi, nem olyan tiszták az erőviszonyok, mint ahogy ő azt hiszi. Hogy nincs minden eleve elrendelve úgy, mint ahogy ő azt tervezi, és van oka a félelemre. Hogy azért, mert valamit a lány nem tesz meg, nem azt jelenti, hogy nem is fogja. Mert a birka türelemnek is vége van, akkor pedig a következmények keményen megfizettetik az árukat.
Ha a mozdulattal a varázslat létrejön, habár akkor is, ha nem, hirtelen, gyors mozdulattal próbál szabadulni, s megfordítani a helyzetet. Siker esetén pedig úgy helyezkedik, hogy könnyű súlya ellenére is lent tartsa valahogy az erős harcost.*
- Nem vagyok sötételf, és nem is leszek. Ha azt akartál magad mellé, akkor rossz nőstény mellé tetted le a voksod. Felfogod ezt végre, és el tudod fogadni? Mert ha nem, akkor ennek itt és most vége.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-23 20:44:19
Üzenet elküldve: 2016-08-23 20:44:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Kharasshi némán hallgatja végig asszonya kifakadását. Egyetlen izom sem rándul az arcán, egyetlen éles megjegyzés se gyújt lobot a tekintetében derengő parázsból. Csak mikor a lány hátat fordít és elindul, villan ki a hím ínye. Valahol félúton lehet ez a kifejezés a vicsor és a mosolygás között. Már iramodna is, de valami megtorpantja. Félreveszi a tűztől a nyulakat. Igazán nem venné a szívére, ha miatta menne pocsékba a vöröske és a csikasz munkája. Épp csak ennyi előnye van asszonyának.
Rég volt már, hogy utoljára vadászott. Zsibong a vére tőle. Ydriss füle érzékeny, a szeme éles, gyors mozgású kis bestia, ráadásul Ahel is vele van, aki már sokszor bizonyította, hogy remek orra van.
Figyel a szélre, lassan, óvatosan mozog, de igyekszik annyira, hogy oldalról megkerülhesse a lányt. Léptei neszét jótékonyan leplezi a folyó zúgása. Közel kell kerülnie. Megbújik, csak a szeme villan a bokrok levelei mögül, mikor Ydriss elsétál mellette. Szerencsére a csahos, szokása szerint, lődörög, gazdájától messzebb eresztve magát szimatol. Izgalom borzongása fut végig a hím gerince mentén, ahogy a lány háta mögé kerül. Kitámaszt. A pillanat pedig már az ösztönök mélyéről robban ki. Minden izma munkára feszül, ahogy elrugaszkodik. Levélpermet freccsen körülötte a bozótból, melyeket magával sodor a hirtelent meglovagló lendület.
Számol a lándzsával és számol azzal is, hogy esetleg a csonttőr is Ydrissnél van, de a meglepetés ereje és a jól megválasztott szög elégnek bizonyul. Ledönti az elfet a lábáról egy pillanat alatt maga alá is teperi, hogy szembenézhessen ezzel a megátalkodott fruskával. A lándzsa arrébb gurul, igaz karnyújtásnyira van, Ydriss kezei pedig szabadok maradnak. A hím csak asszonya vállát fogja le baljával, jobbjával pedig a rőt üstök mellett támaszkodik.*
- Elkergetsz magadtól, mint egy gazdátlan kutyát *morogja.* - Visszaadod a szabadságomat... *Közel hajol, hogy az orruk szinte összeér.* - Csakhogy ezt nem te döntöd el.
*Az már sokszor bebizonyosodott, hogy Kharasshi nem igazán tud bánni a nőkkel, még a fajtájabéliekkel csak-csak, bár ha Iluse esetét nézzük, ez se minden esetben mentő körülmény. Ydrissel viszont a új távlatokat nyitottak a kommunikációs csőd fogalmában.
Mélyen belélegzi asszonya bőrének illatát.*
- Mondtam már: többé nem engedlek el. Az asszonyom vagy. A párom. És ha bárki azt mondaná, méltatlan vagy rá, az az életével felelne a szavaiért, fakóvérű. *Van valamiféle kis éle a jelzőnek, mintha csak azt pedzegetné készakarva, hogy Ydriss haragjában mélységinek nevezte őt. Különös érzés volt, rendbe tett valamit. Mert igen, ez az ősi viszály már a kezdetektől háborog, hogy a rőt teremtés egyszerűen átnéz rajta. De így... Most mintha fűszerével felpezsdítette volna kettejük viharos kötelékeit.*
Rég volt már, hogy utoljára vadászott. Zsibong a vére tőle. Ydriss füle érzékeny, a szeme éles, gyors mozgású kis bestia, ráadásul Ahel is vele van, aki már sokszor bizonyította, hogy remek orra van.
Figyel a szélre, lassan, óvatosan mozog, de igyekszik annyira, hogy oldalról megkerülhesse a lányt. Léptei neszét jótékonyan leplezi a folyó zúgása. Közel kell kerülnie. Megbújik, csak a szeme villan a bokrok levelei mögül, mikor Ydriss elsétál mellette. Szerencsére a csahos, szokása szerint, lődörög, gazdájától messzebb eresztve magát szimatol. Izgalom borzongása fut végig a hím gerince mentén, ahogy a lány háta mögé kerül. Kitámaszt. A pillanat pedig már az ösztönök mélyéről robban ki. Minden izma munkára feszül, ahogy elrugaszkodik. Levélpermet freccsen körülötte a bozótból, melyeket magával sodor a hirtelent meglovagló lendület.
Számol a lándzsával és számol azzal is, hogy esetleg a csonttőr is Ydrissnél van, de a meglepetés ereje és a jól megválasztott szög elégnek bizonyul. Ledönti az elfet a lábáról egy pillanat alatt maga alá is teperi, hogy szembenézhessen ezzel a megátalkodott fruskával. A lándzsa arrébb gurul, igaz karnyújtásnyira van, Ydriss kezei pedig szabadok maradnak. A hím csak asszonya vállát fogja le baljával, jobbjával pedig a rőt üstök mellett támaszkodik.*
- Elkergetsz magadtól, mint egy gazdátlan kutyát *morogja.* - Visszaadod a szabadságomat... *Közel hajol, hogy az orruk szinte összeér.* - Csakhogy ezt nem te döntöd el.
*Az már sokszor bebizonyosodott, hogy Kharasshi nem igazán tud bánni a nőkkel, még a fajtájabéliekkel csak-csak, bár ha Iluse esetét nézzük, ez se minden esetben mentő körülmény. Ydrissel viszont a új távlatokat nyitottak a kommunikációs csőd fogalmában.
Mélyen belélegzi asszonya bőrének illatát.*
- Mondtam már: többé nem engedlek el. Az asszonyom vagy. A párom. És ha bárki azt mondaná, méltatlan vagy rá, az az életével felelne a szavaiért, fakóvérű. *Van valamiféle kis éle a jelzőnek, mintha csak azt pedzegetné készakarva, hogy Ydriss haragjában mélységinek nevezte őt. Különös érzés volt, rendbe tett valamit. Mert igen, ez az ősi viszály már a kezdetektől háborog, hogy a rőt teremtés egyszerűen átnéz rajta. De így... Most mintha fűszerével felpezsdítette volna kettejük viharos kötelékeit.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-22 22:36:56
Üzenet elküldve: 2016-08-22 22:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A zsoldossal átélt incidens óta esze ágában sincs legalább egy lándzsával felszerelkezve az erdőbe menni. Igaz, menet közben feltűnik neki, hogy nem érzi a tőrt a ruhája alá rejtve, de most nem áll meg kutakodni. Főleg, hogy talán még az éjszaka, menet közben csúszott ki a redők közül. Akkor aztán kereshetné.
A szavak viszont az elevenjébe találnak, bár nem feltétlenül úgy, ahogy azt szánták. Megáll, s a hím felé fordul, a sötét tekintetben azonban új, eddig talán még nem látott érzelem tűnik fel. Megvetés.*
- A fröcsögés helyett néha igazán gondolkozhatnál, mélységi. *Veti oda a jelzőt, amit eddig még nem használt a hímre.*
- De minthogy erre a jelek szerint képtelen vagy, hát csináljuk a te módszereid szerint.
*A szavakban dúló indulat azt diktálná, hogy induljon meg Kharasshi felé, ám mégis tartja a távolságot, s onnan néz farkasszemet hitvesével, ahol áll.*
- Nem kell tovább ezt a szörnyűséges életet élned, nem kell folyton egy felszínit tutujgatnod, nem kell lemondanod semmiről - még ha előbb-utóbb az összes áldozat hozatalt kijátszottad volna. Nem kell attól rettegned, hogy vajon mit fog lépni a törzs arra, hogy "elragadtad" egy gyermekét. Vagy mit kell tenned, ha felbukkan egy fakóvérű, amikor az asszony is éppen jelen van. Nem kell többé szégyellned, hogy méltatlan hitvesed van, akivel csak a baj van, aki nem tesz semmit. *Az eleinte határozott, hideg hang az utolsó mondatnál maró gúnnyal telik meg. Hiába rimánkodik belül egy hang, hogy elég volt, hagyja abba végre, nem szab gátat a haragnak és a keserűségnek. Hagyja, hogy elöntse, hogy mindent beborítson, hogy az diktáljon.*
- Mert a kis felszíni birka türelme végtelen. Majd a naiv kis bolond mindent lenyel. Majd néha néhány odavetett kedves szóval elvakítom. A szabadságodat akarod? Tessék, most visszakaptad. Elvégre úgyis csak az számít, veled mi lesz, veled mi történt. Menj vissza a nőstényedhez, vagy északra, vagy egyikhez, bánom is én! *Hátat fordít a hímnek, s tovább indul a fák közé. Az utolsó szavakat pedig már csak félvállról veti oda.*
- A gyűrűvel azt csinálsz, amit akarsz.
*Egy lépést sem tesz még, de máris érzi, hogy a fájdalom és a keserűs düh szülte első könnyek legördülnek az arcán. De nem fogja hagyni, hogy lássa a mélységi, hogy ezen is a nyelvét köszörülje. Mehet az összes isten hírével, amerre csak akar, ő pedig eldobja az egyik utolsó dolgot is, ami megmaradt neki. Habár, talán csak a képzelete űzött vele gonosz tréfát, és ami elragadta a szívét csak káprázat volt, és ámítás, amit egy naiv ifjonc hozott létre akaratlanul. Ám bármennyire is szeretné, ezt még mindig nem hiszi el.*
A szavak viszont az elevenjébe találnak, bár nem feltétlenül úgy, ahogy azt szánták. Megáll, s a hím felé fordul, a sötét tekintetben azonban új, eddig talán még nem látott érzelem tűnik fel. Megvetés.*
- A fröcsögés helyett néha igazán gondolkozhatnál, mélységi. *Veti oda a jelzőt, amit eddig még nem használt a hímre.*
- De minthogy erre a jelek szerint képtelen vagy, hát csináljuk a te módszereid szerint.
*A szavakban dúló indulat azt diktálná, hogy induljon meg Kharasshi felé, ám mégis tartja a távolságot, s onnan néz farkasszemet hitvesével, ahol áll.*
- Nem kell tovább ezt a szörnyűséges életet élned, nem kell folyton egy felszínit tutujgatnod, nem kell lemondanod semmiről - még ha előbb-utóbb az összes áldozat hozatalt kijátszottad volna. Nem kell attól rettegned, hogy vajon mit fog lépni a törzs arra, hogy "elragadtad" egy gyermekét. Vagy mit kell tenned, ha felbukkan egy fakóvérű, amikor az asszony is éppen jelen van. Nem kell többé szégyellned, hogy méltatlan hitvesed van, akivel csak a baj van, aki nem tesz semmit. *Az eleinte határozott, hideg hang az utolsó mondatnál maró gúnnyal telik meg. Hiába rimánkodik belül egy hang, hogy elég volt, hagyja abba végre, nem szab gátat a haragnak és a keserűségnek. Hagyja, hogy elöntse, hogy mindent beborítson, hogy az diktáljon.*
- Mert a kis felszíni birka türelme végtelen. Majd a naiv kis bolond mindent lenyel. Majd néha néhány odavetett kedves szóval elvakítom. A szabadságodat akarod? Tessék, most visszakaptad. Elvégre úgyis csak az számít, veled mi lesz, veled mi történt. Menj vissza a nőstényedhez, vagy északra, vagy egyikhez, bánom is én! *Hátat fordít a hímnek, s tovább indul a fák közé. Az utolsó szavakat pedig már csak félvállról veti oda.*
- A gyűrűvel azt csinálsz, amit akarsz.
*Egy lépést sem tesz még, de máris érzi, hogy a fájdalom és a keserűs düh szülte első könnyek legördülnek az arcán. De nem fogja hagyni, hogy lássa a mélységi, hogy ezen is a nyelvét köszörülje. Mehet az összes isten hírével, amerre csak akar, ő pedig eldobja az egyik utolsó dolgot is, ami megmaradt neki. Habár, talán csak a képzelete űzött vele gonosz tréfát, és ami elragadta a szívét csak káprázat volt, és ámítás, amit egy naiv ifjonc hozott létre akaratlanul. Ám bármennyire is szeretné, ezt még mindig nem hiszi el.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-22 21:37:41
Üzenet elküldve: 2016-08-22 21:37:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem mentegetőzik, csak rosszallón szűkülnek össze azok a fakó szemek, s mindezt csak tetézi korholón félrebiccenő feje.
Mindezek ellenére mintha épp most, a felhorgadó indulatok közt gyűrűzne a hím köré valamiféle megnyugvás. Talán csak ennek az otthonosabb terepnek köszönhetően.
Mikor a lány a lándzsáért nyúl, Kharasshi tartása egy pillanatra megváltozik. Utat könyököl az ösztön, melyet a mozdulat fültövön vágott egy esetleges harc előszeleként. Ám erről szó sincs. Bár a józan gyanakvás felteszi a kérdést, vajon miféle fűszert szokás lándzsával begyűjteni. Persze-persze, az erdőben sosem tanácsos védtelenül bemerészkedni, főleg mostanság, ugyebár. Mindez azonban nem menti a tényeket.*
- Ó, igen, fuss csak el *kiáltja Ydriss után.* - Menekülj, fakóvérű, ahogy mindig tetted! Ahogy elfutottál a tieidtől, ahogy a folyónak rohantál. *Élesek a szavak. Nem véletlenül.* - Inkább, minthogy kiállj magadért, inkább, minthogy harcolj. IGAZ?
Mindezek ellenére mintha épp most, a felhorgadó indulatok közt gyűrűzne a hím köré valamiféle megnyugvás. Talán csak ennek az otthonosabb terepnek köszönhetően.
Mikor a lány a lándzsáért nyúl, Kharasshi tartása egy pillanatra megváltozik. Utat könyököl az ösztön, melyet a mozdulat fültövön vágott egy esetleges harc előszeleként. Ám erről szó sincs. Bár a józan gyanakvás felteszi a kérdést, vajon miféle fűszert szokás lándzsával begyűjteni. Persze-persze, az erdőben sosem tanácsos védtelenül bemerészkedni, főleg mostanság, ugyebár. Mindez azonban nem menti a tényeket.*
- Ó, igen, fuss csak el *kiáltja Ydriss után.* - Menekülj, fakóvérű, ahogy mindig tetted! Ahogy elfutottál a tieidtől, ahogy a folyónak rohantál. *Élesek a szavak. Nem véletlenül.* - Inkább, minthogy kiállj magadért, inkább, minthogy harcolj. IGAZ?
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-22 13:00:42
Üzenet elküldve: 2016-08-22 13:00:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A torkon ragadás felér egy olyan pofonnal, ami kijózanítja az embert a kábulatból. De legalábbis kizökkenti belőle, s így már van esélye kivergődnie belőle. Összecsaptak felette a hullámok, és a mélybe lökték, ő pedig elveszett valahol odalent a mélyben, és még mindig nem tudott a felszínre keveredni.
Azonban most sem marad ideje, hogy felfelé, a fény felé ússzon. Mert ha az, ahogy a mélységi ujjai az imént a torkára szorítottak, egy helyes irányba terelő arcon legyintéshez volt hasonlatos, a félbe maradt mondat viszont egy teljes erőből gyomorszájon vágással ér fel.
A szavak nem maradnak hatás nélkül. Kérdéses azonban, hogy ezt akarta-e a kimondójuk elérni vele. A meggyötört tekintet gyors fokozatossággal válik sötétté, és von szilárd falakat.*
- Méltó? *Segíti ki készségesen a befejezéssel a hímet. A hangnem már önmagában sejteti az újfent gyülemlő vihart, ennek másik biztos jele a megfelelő állkapocs.
Ne mondd ki. Ne. Mondd. Ki. Három aprócska szó, amit egy kétségbeesett hang skandál a fejében. Ennél még azt is jobban viselte volna, ha az érzelmeit kérdőjelezik meg. A történtek után meg sem lepné a dolog, érthető lenne. Ellenben ez. A fejében már eldöntetett, hogy a kérdésére igenlő választ kapott, bármivel is magyarázkodott a hím. És ha akart volna, elmehetett volna, most talán lett volna annyi ereje és józanságnak hitt valami, hogy helyre hozza a dolgokat. De ez.
Sarkon fordul, s a holmijához lép, s felkapja a lándzsáját. Mindezt olyan lendülettel, mint aki ép átdobni készül valami élő dolgon azt a fegyvert. Ahel persze egyből felkapja a fejét, noha az egészből ő most csak az indulás jelét fogja fej.*
- Keresek valami fűszernek valót. *Közli zordan, s nem úgy tűnik, mint aki vevő lenne bármi apellátára. Igaz, esélyt sem igazán ad rá, hiszen már a szavak közben is viharzó léptekkel távolodik.*
Azonban most sem marad ideje, hogy felfelé, a fény felé ússzon. Mert ha az, ahogy a mélységi ujjai az imént a torkára szorítottak, egy helyes irányba terelő arcon legyintéshez volt hasonlatos, a félbe maradt mondat viszont egy teljes erőből gyomorszájon vágással ér fel.
A szavak nem maradnak hatás nélkül. Kérdéses azonban, hogy ezt akarta-e a kimondójuk elérni vele. A meggyötört tekintet gyors fokozatossággal válik sötétté, és von szilárd falakat.*
- Méltó? *Segíti ki készségesen a befejezéssel a hímet. A hangnem már önmagában sejteti az újfent gyülemlő vihart, ennek másik biztos jele a megfelelő állkapocs.
Ne mondd ki. Ne. Mondd. Ki. Három aprócska szó, amit egy kétségbeesett hang skandál a fejében. Ennél még azt is jobban viselte volna, ha az érzelmeit kérdőjelezik meg. A történtek után meg sem lepné a dolog, érthető lenne. Ellenben ez. A fejében már eldöntetett, hogy a kérdésére igenlő választ kapott, bármivel is magyarázkodott a hím. És ha akart volna, elmehetett volna, most talán lett volna annyi ereje és józanságnak hitt valami, hogy helyre hozza a dolgokat. De ez.
Sarkon fordul, s a holmijához lép, s felkapja a lándzsáját. Mindezt olyan lendülettel, mint aki ép átdobni készül valami élő dolgon azt a fegyvert. Ahel persze egyből felkapja a fejét, noha az egészből ő most csak az indulás jelét fogja fej.*
- Keresek valami fűszernek valót. *Közli zordan, s nem úgy tűnik, mint aki vevő lenne bármi apellátára. Igaz, esélyt sem igazán ad rá, hiszen már a szavak közben is viharzó léptekkel távolodik.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-21 14:29:12
Üzenet elküldve: 2016-08-21 14:29:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Hát hatalma töretlen maradt az átkozott boszorkánynak? Belelát a fejébe, kimondja, amit ő nem akarna, amit inkább tagadna még maga előtt is. De mindezek ellenére mégis téved.
Kharasshi megpördül és Ydriss torkára markol a jobbja. Vad tűz lobog a savószín íriszekben, megfeszülnek a hím vonásai.*
- Én Téged akarlak! A fakóvérű kis szukát, aki szájal velem, aki a mellemnek szegezi a lándzsáját, ha kell, aki egy szajha bájaival gyújt tüzet konok urában, akitől nem ment meg a harangszó! Téged akarlak, aki egyszerre teszel gyengévé és erőssé.
*Mellkasa szinte zihál a kavargó érzésektől, a dühtől, ami uszítja, hogy szegje nyakát ennek az átkozott, önostorzozó mártíromságnak, amibe asszonya újfent belesüppedni látszik.*
- De te... *elereszti a lány nyakát, keze akaratlanul is ökölbe szorul az indulattól.* - Mintha még mindig csak kényszerítenélek. Cöhh! *Szegi fel az állát.* - Talán tényleg nem vagy... *nem fejezi be a mondatot. Maga sem tudja, mit akart vele mondani igazán, de eszébe ötlik az a kis híján végzetes jelenet ott a Fürdőházban, ami valami hasonlón lobbant fel.*
Kharasshi megpördül és Ydriss torkára markol a jobbja. Vad tűz lobog a savószín íriszekben, megfeszülnek a hím vonásai.*
- Én Téged akarlak! A fakóvérű kis szukát, aki szájal velem, aki a mellemnek szegezi a lándzsáját, ha kell, aki egy szajha bájaival gyújt tüzet konok urában, akitől nem ment meg a harangszó! Téged akarlak, aki egyszerre teszel gyengévé és erőssé.
*Mellkasa szinte zihál a kavargó érzésektől, a dühtől, ami uszítja, hogy szegje nyakát ennek az átkozott, önostorzozó mártíromságnak, amibe asszonya újfent belesüppedni látszik.*
- De te... *elereszti a lány nyakát, keze akaratlanul is ökölbe szorul az indulattól.* - Mintha még mindig csak kényszerítenélek. Cöhh! *Szegi fel az állát.* - Talán tényleg nem vagy... *nem fejezi be a mondatot. Maga sem tudja, mit akart vele mondani igazán, de eszébe ötlik az a kis híján végzetes jelenet ott a Fürdőházban, ami valami hasonlón lobbant fel.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-21 11:32:58
Üzenet elküldve: 2016-08-21 11:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az első szavakra nem fordul meg, tovább felügyeli a sülű nyulacskákat, amik egy nappal ezelőtt még vígan ugráltak a mezőn. A folytatást hallva is azonban először a nyársakat igazítja meg megint, kicsit távolabb igazgatja őket, hogy lassabban süljenek, így talán nem fognak odakozmálni. Gyanítja, nem kevés idő fog eltelni, míg újra rájuk fog majd nézni.
Bár felkel a tűz mellől, ahol eddig guggolt, a fel s alá járkáló mélységitől néhány lépésnyi távolságban áll meg, s barna íriszei végig rajta függenek. Egy darabig csak némán áll, és figyeli feldúlt férjét, csak kis vártatva töri meg a csendet.*
- Ez nem is a te dolgod. Ebben a vadon törvényei sem másak, a gyenge elhullik. *Egyszerű kijelentés, se több, se kevesebb. Hogyne lenne tisztában azzal, hogy mi vár arra, aki alul marad. Más módon ismerte meg ezt a törvényt, a lényeggel azonban tisztában van. Ő pedig gyenge volt. Ő pedig gyenge.*
- Szabadulni akarsz? *A kérdés nem rögtön követi az iménti kijelentést, ám kimondásra kerül. Már pedig miért ne akarna szabadulni a hím? Minden oka megvan rá, amit nem vethet a szemére, s ezt elsöprő többségben magának köszönheti.
Annak idején sem lett volna szabad erőltetni ezt a kapcsolatot, el kellett volna nyomnia az érzéseit. Önzésből mégis inkább előre tört, lesz, ami lesz. Azóta viszont sok minden megváltozott. Hogy még mindig szereti a mélységit, abban nem kételkedik. Ám a tegnapi nap nemhogy éket, de újabb szakadékot vert közéjük. Ám vele ellentétben a hímnek van még hova visszatérnie. Bár a népe kitaszította őt, az a nőstény még ott van. Aki a szíve alatt hordja Kharasshi fiát vagy lányát. Ez még megmaradt neki, hozzá, hozzájuk visszatérhet. Neki pedig engednie kellene, hogy visszamenjen a hím abba a világba, amibe tartozik. Mert egy gyenge elf mellett semmi jó nem várhat rá. Legalább ennyit hozzon rendbe, ha már annyi mindent elrontott.*
Bár felkel a tűz mellől, ahol eddig guggolt, a fel s alá járkáló mélységitől néhány lépésnyi távolságban áll meg, s barna íriszei végig rajta függenek. Egy darabig csak némán áll, és figyeli feldúlt férjét, csak kis vártatva töri meg a csendet.*
- Ez nem is a te dolgod. Ebben a vadon törvényei sem másak, a gyenge elhullik. *Egyszerű kijelentés, se több, se kevesebb. Hogyne lenne tisztában azzal, hogy mi vár arra, aki alul marad. Más módon ismerte meg ezt a törvényt, a lényeggel azonban tisztában van. Ő pedig gyenge volt. Ő pedig gyenge.*
- Szabadulni akarsz? *A kérdés nem rögtön követi az iménti kijelentést, ám kimondásra kerül. Már pedig miért ne akarna szabadulni a hím? Minden oka megvan rá, amit nem vethet a szemére, s ezt elsöprő többségben magának köszönheti.
Annak idején sem lett volna szabad erőltetni ezt a kapcsolatot, el kellett volna nyomnia az érzéseit. Önzésből mégis inkább előre tört, lesz, ami lesz. Azóta viszont sok minden megváltozott. Hogy még mindig szereti a mélységit, abban nem kételkedik. Ám a tegnapi nap nemhogy éket, de újabb szakadékot vert közéjük. Ám vele ellentétben a hímnek van még hova visszatérnie. Bár a népe kitaszította őt, az a nőstény még ott van. Aki a szíve alatt hordja Kharasshi fiát vagy lányát. Ez még megmaradt neki, hozzá, hozzájuk visszatérhet. Neki pedig engednie kellene, hogy visszamenjen a hím abba a világba, amibe tartozik. Mert egy gyenge elf mellett semmi jó nem várhat rá. Legalább ennyit hozzon rendbe, ha már annyi mindent elrontott.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-21 00:19:52
Üzenet elküldve: 2016-08-21 00:19:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol most a Halál arat...//
*A hosszú és magányos utak mindig jó szolgálatot tesznek, ha az ember szeretne magában helyre tolni néhány félresiklott, nem helyénvaló gondolatot és érzést. Most, hogy megint e földeken jár, a rendezetlen és lezáratlan nevek, események és teendők mind visszaeszik magukat a fejébe. Mind közül legerősebbnek annak az egynek a neve bizonyul, akit Khan a fivérének tarthatott. A Kolosszus.
Legutolsó, közösen vívott csatájuk után a fehér hajú lovag eltűnt, hogy a megbomlott elméből kiözönlött démonokkal a maga módján, egyedül küzdjön meg.*
~ Meg akarod keresni? ~
- Talán, de csak akkor találhatok rá, ha ő is úgy akarja. *Lehet, hogy kiszámíthatatlanná vált a kikötői csata után, de lovagként és (főként) harcosként szerzett tapasztalatait aligha ragadták el téle a téboly karjai. Ha már minden a helyére került, próbát tesz rá, hogy felkutassa a társat, a barátot. A Testvért.
Nem messze a Leégett árvaháztól, ott, ahol egy földbe vezető járat széttárt fémkapuiba botlik megáll és elidőzik néhány percet. Amikor újra nekiindul az útnak, orra nem tud szabadulni a sült szalonna erőteljes illatától.
A most előtte álló szakasz lesz a leghosszabb, s legfárasztóbb.*
*A hosszú és magányos utak mindig jó szolgálatot tesznek, ha az ember szeretne magában helyre tolni néhány félresiklott, nem helyénvaló gondolatot és érzést. Most, hogy megint e földeken jár, a rendezetlen és lezáratlan nevek, események és teendők mind visszaeszik magukat a fejébe. Mind közül legerősebbnek annak az egynek a neve bizonyul, akit Khan a fivérének tarthatott. A Kolosszus.
Legutolsó, közösen vívott csatájuk után a fehér hajú lovag eltűnt, hogy a megbomlott elméből kiözönlött démonokkal a maga módján, egyedül küzdjön meg.*
~ Meg akarod keresni? ~
- Talán, de csak akkor találhatok rá, ha ő is úgy akarja. *Lehet, hogy kiszámíthatatlanná vált a kikötői csata után, de lovagként és (főként) harcosként szerzett tapasztalatait aligha ragadták el téle a téboly karjai. Ha már minden a helyére került, próbát tesz rá, hogy felkutassa a társat, a barátot. A Testvért.
Nem messze a Leégett árvaháztól, ott, ahol egy földbe vezető járat széttárt fémkapuiba botlik megáll és elidőzik néhány percet. Amikor újra nekiindul az útnak, orra nem tud szabadulni a sült szalonna erőteljes illatától.
A most előtte álló szakasz lesz a leghosszabb, s legfárasztóbb.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:36:43
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:36:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Csak nyel egyet asszonya kijelentésére és még lejjebb szegi a pillantását. Nincs jól. Hogy lenne jól? De mélységi, az ő fajtája szívós és megátalkodott. Elbír vele, ahogy eddig mindig. Az élet harc, méghozzá könyörtelen. Mégis hazugságíze volt a szavainak, amikor asszonyának mondta. Érzi ő is.
Figyeli a lány ténykedését és szörnyen rágja ez a csend. Főleg, mert utolsónak épp olyasmi hangzott el, amit sosem szeretett volna maguk közé engedni. Nem akarja, hogy így legyen. Hogy eztán ilyen csend üljön rajtuk, hogy kimondatlan dolgok keseredjenek a nyelvükre. Keserédesen sejlik fel az emlék, mikor asszonya fúriaként tombolt, hogy ő kénytelen volt egy mihaszna kendővel eltakarva magát menekülőre fogni. Mennyivel szívesebben állna elébe a dühének, mint ennek a csendnek.*
- Kssz *szisszen a fogát villantva. Félrefordítja a fejét, kezei ökölbe szorulnak.*
- A szentségit, asszony *szűri a fogai közt. Tehetetlen indulat köti gúzsba. Ha akarná, se tudná elrejteni. Sem azokat a hegeket, se mindazt, ami annak idején fakóvérűek gyilkosává tette. Hiába próbálna meg elrejtőzni minden elől egy erdei házikóban.* - Nem tudlak megvédeni... magamtól. *Felkel a tűz mellől és arrébb sétál. Hátát mutatja asszonyának. Talán lehetőséget kínál. Talán csak nem akarja, hogy lássa azokat a viharokat a fakó tekintet mélyén. Talán mindkettő.* - Sem az élettől, ami mellettem vár rád.
*Idegesen járkál egy egész szűkre szabott pályán, akár egy bezárt nagyvad. Őrlődik, az érzései és a vére egymást marják. Szinte szétfeszíti ez a kettős szólam, ami a kötelesség körül zsolozsmáz. Égeti az a gyűrű, ami a fakóvérűek hagyományai szerint egy életre köti asszonyához, mert a mélységi elmarja a párt, aki már nem méltó. De nem akarja hinni, hogy így lenne. Kapaszkodik abba a megátalkodott, rőt nimfába, aki által legyőzetett.*
Figyeli a lány ténykedését és szörnyen rágja ez a csend. Főleg, mert utolsónak épp olyasmi hangzott el, amit sosem szeretett volna maguk közé engedni. Nem akarja, hogy így legyen. Hogy eztán ilyen csend üljön rajtuk, hogy kimondatlan dolgok keseredjenek a nyelvükre. Keserédesen sejlik fel az emlék, mikor asszonya fúriaként tombolt, hogy ő kénytelen volt egy mihaszna kendővel eltakarva magát menekülőre fogni. Mennyivel szívesebben állna elébe a dühének, mint ennek a csendnek.*
- Kssz *szisszen a fogát villantva. Félrefordítja a fejét, kezei ökölbe szorulnak.*
- A szentségit, asszony *szűri a fogai közt. Tehetetlen indulat köti gúzsba. Ha akarná, se tudná elrejteni. Sem azokat a hegeket, se mindazt, ami annak idején fakóvérűek gyilkosává tette. Hiába próbálna meg elrejtőzni minden elől egy erdei házikóban.* - Nem tudlak megvédeni... magamtól. *Felkel a tűz mellől és arrébb sétál. Hátát mutatja asszonyának. Talán lehetőséget kínál. Talán csak nem akarja, hogy lássa azokat a viharokat a fakó tekintet mélyén. Talán mindkettő.* - Sem az élettől, ami mellettem vár rád.
*Idegesen járkál egy egész szűkre szabott pályán, akár egy bezárt nagyvad. Őrlődik, az érzései és a vére egymást marják. Szinte szétfeszíti ez a kettős szólam, ami a kötelesség körül zsolozsmáz. Égeti az a gyűrű, ami a fakóvérűek hagyományai szerint egy életre köti asszonyához, mert a mélységi elmarja a párt, aki már nem méltó. De nem akarja hinni, hogy így lenne. Kapaszkodik abba a megátalkodott, rőt nimfába, aki által legyőzetett.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-20 20:46:29
Üzenet elküldve: 2016-08-20 20:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Botorkálás//
- És akkor egyszer csak ott volt, elkérte a pénzét aztán elhúzott. Pff... *Mélyen beszívja a folyópart friss levegőjét. Egykor erre nagyobb harcok zajlottak, miközben ő maga inkább a fejében csatázik. A levegő kell most, ugyanis kissé sokat dumált az ártatlan fickónak, másrészről kezd kifáradni az evezésben is. De semmi sincs ingyen ezt ő is tudja.*
- És most utána fog menni?
- Dehogy megyek. *Röhög fel hangosan.* Azt sem tudom hova ment, csak kicsit ott kellett hagynom a Kikötőt.
- Talán mehetne pedig.
- Na jól van, kissé elveti a sulykot, nem gondolja? *Vonja meg a szemöldökét. A túlpart biztonságnak tűnő része egyre közelebb van, így gondjainak megvitatását nem akarja tovább folytatni. Letekint a maga melletti botra. Most, hogy így kibeszélte magát egy vadidegennek, aki vélhetőleg nem bérgyilkos, s nem is orgyilkos, kevésbé tud haragudni a zsoldosnak titulált husángra.*
- Én csak arra gondoltam, hogy talán jobb lenne, ha nem ezt az élettelen dolgot verné, hanem a harag kiváltójával ordibálna szemtől szemben.
*Megforgatja a szemét. Az öreg jó hallgatóságnak mutatkozott egészen eddig, de, hogy a tanácsai egészen egyszerűen förtelmesek, az már biztos.*
- Jól van, jól van. Megyek, persze. *Le is inti kezével, egy pillanatra elengedve az evezőt.
A csónak alja földdel súrlódik, megérkezett. Jó ideje nem járta meg artheniori utakat és egy porcikája sem kívánta, de most mégis itt van.
jó dolgát végezve pattan fel ülőhelyéről és lép bele az iszapos, bokáig érő vízbe.*
- Nos, hát köszönöm, hogy nem akart megerőszakolni, megverni, hullává tenni, meg ilyenek. Én most megyek. *A bottal a kezében int viszlát-ot a férfinek, hogy víztől tocsogó lábakkal lépjen ki a szárazabb partszakaszra. Csípőre teszi a kezét.*
~De hova is?~
- És akkor egyszer csak ott volt, elkérte a pénzét aztán elhúzott. Pff... *Mélyen beszívja a folyópart friss levegőjét. Egykor erre nagyobb harcok zajlottak, miközben ő maga inkább a fejében csatázik. A levegő kell most, ugyanis kissé sokat dumált az ártatlan fickónak, másrészről kezd kifáradni az evezésben is. De semmi sincs ingyen ezt ő is tudja.*
- És most utána fog menni?
- Dehogy megyek. *Röhög fel hangosan.* Azt sem tudom hova ment, csak kicsit ott kellett hagynom a Kikötőt.
- Talán mehetne pedig.
- Na jól van, kissé elveti a sulykot, nem gondolja? *Vonja meg a szemöldökét. A túlpart biztonságnak tűnő része egyre közelebb van, így gondjainak megvitatását nem akarja tovább folytatni. Letekint a maga melletti botra. Most, hogy így kibeszélte magát egy vadidegennek, aki vélhetőleg nem bérgyilkos, s nem is orgyilkos, kevésbé tud haragudni a zsoldosnak titulált husángra.*
- Én csak arra gondoltam, hogy talán jobb lenne, ha nem ezt az élettelen dolgot verné, hanem a harag kiváltójával ordibálna szemtől szemben.
*Megforgatja a szemét. Az öreg jó hallgatóságnak mutatkozott egészen eddig, de, hogy a tanácsai egészen egyszerűen förtelmesek, az már biztos.*
- Jól van, jól van. Megyek, persze. *Le is inti kezével, egy pillanatra elengedve az evezőt.
A csónak alja földdel súrlódik, megérkezett. Jó ideje nem járta meg artheniori utakat és egy porcikája sem kívánta, de most mégis itt van.
jó dolgát végezve pattan fel ülőhelyéről és lép bele az iszapos, bokáig érő vízbe.*
- Nos, hát köszönöm, hogy nem akart megerőszakolni, megverni, hullává tenni, meg ilyenek. Én most megyek. *A bottal a kezében int viszlát-ot a férfinek, hogy víztől tocsogó lábakkal lépjen ki a szárazabb partszakaszra. Csípőre teszi a kezét.*
~De hova is?~
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:40:24
Üzenet elküldve: 2016-08-20 18:40:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Baj van. Ez az első gondolat, ami átcikázik rajta, amint kezein megérzi hitvese csókját. Már akkor észbe kaphatott volna, mikor átölelte a mélységit, de hogy nem tűnt fel neki, vagy csak el akarta nyomni a megérzést, maga sem tudná megmondani.
Mi mindent művelhetett Kharasshival az az elmúlt néhány hónap, és mi mindent tett közös életükkel Alarand felbukkanása. És mennyit rontott még rajta az ő gyengesége a viszontlátás pillanatában?
Egy röpke pillanatra még szorosabban vonja magához urát, mielőtt elengedné. Azonban mellette elhaladtában még egy halk megjegyzés csak kikívánkozik.*
- Ez nem igaz. *Hangja nem vádló, szemernyi számonkérés sincs benne, csak a féltést lehet belőle kihallani.
Választ azonban nem vár a kijelentésére, cáfolni felesleges lenne, igazat adni pedig talán már csak a férfiúi büszkeség miatt sem lehet az effélére adni.
Csendben foglalatoskodik hát inkább a nyulakkal, igazít kicsit az elhelyezésükön, megforgatja, mikor már kezd jobban megsülni egy része. Őszintén szólva olyan édes mindegy neki, mit is fog enni, harmadrangú kérdés. Csak kisvártatva töri meg a kettejükre boruló csendet, ám ahogy eddig sem tette, most sem fordul a hím felé, hanem a tűz fölött sülő húsokat tartja szemmel.*
- Nem kell előttem rejtegetned azokat a hegeket. *Hangja halkabb a megszokottnál, mégis némi elveszettnek hitt határozottság költözik vissza belé. Látta a bőrbe vájt jeleket, vagy legalábbis egy részét még ott a kunyhóban. A látvány pedig belemarta annyira magát a lány emlékezetébe, hogyha lerajzolni, számot adni róluk nem is tudna, a meglétükben teljesen bizonyos.*
Mi mindent művelhetett Kharasshival az az elmúlt néhány hónap, és mi mindent tett közös életükkel Alarand felbukkanása. És mennyit rontott még rajta az ő gyengesége a viszontlátás pillanatában?
Egy röpke pillanatra még szorosabban vonja magához urát, mielőtt elengedné. Azonban mellette elhaladtában még egy halk megjegyzés csak kikívánkozik.*
- Ez nem igaz. *Hangja nem vádló, szemernyi számonkérés sincs benne, csak a féltést lehet belőle kihallani.
Választ azonban nem vár a kijelentésére, cáfolni felesleges lenne, igazat adni pedig talán már csak a férfiúi büszkeség miatt sem lehet az effélére adni.
Csendben foglalatoskodik hát inkább a nyulakkal, igazít kicsit az elhelyezésükön, megforgatja, mikor már kezd jobban megsülni egy része. Őszintén szólva olyan édes mindegy neki, mit is fog enni, harmadrangú kérdés. Csak kisvártatva töri meg a kettejükre boruló csendet, ám ahogy eddig sem tette, most sem fordul a hím felé, hanem a tűz fölött sülő húsokat tartja szemmel.*
- Nem kell előttem rejtegetned azokat a hegeket. *Hangja halkabb a megszokottnál, mégis némi elveszettnek hitt határozottság költözik vissza belé. Látta a bőrbe vájt jeleket, vagy legalábbis egy részét még ott a kunyhóban. A látvány pedig belemarta annyira magát a lány emlékezetébe, hogyha lerajzolni, számot adni róluk nem is tudna, a meglétükben teljesen bizonyos.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:18:50
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:18:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ügyetlenkedik a nyulakkal. Elszokott már tőle, hogy ételt készítsen magának. A nyúzással, zsigereléssel még nincs is gond, de ami a többit illeti... Az egyik nyársat sikeresen bele is dönti a parázsba. Épp arról kotorássza le a rátapadt hamut és állítja vissza a helyére, mikor Ydriss ébredezésére felfigyel.
Ez a halovány mosolygás, a lágy érintés, amivel kedvese hozzá bújik, sajgó sebbe markol a szívében. Kezét asszonya karjára simítja, s bár átadja magát az ölelésnek, inkább kerüli Ydriss pillantását. Nem fordul felé, csak nekidönti fejét a válla fölül duruzsoló fakóvérűének.
~ Nem ilyet? ~
Keserű megjegyzés, de megmarad kimondatlanul. A gondolat viszont újból felkavarja azt a mardosó érzést, hogy miféle visszataszító szörnyeteggé lett asszonya szemében. Most már sosem fog rá úgy nézni. Úgy, olyan tisztán, ahogy az első alkalommal, amikor még semmit nem tudott arról a gyűlöletről, ami fajtáik közt feszül. Még mindig szereti a férjét, ehhez kétség sem fér, de viszolyog a mélységitől, amit aligha tagadhat. Amikor az ujjacskák az ingénél matatnak, ellátásra szoruló sérülés után kutatva, megálljt parancsol nekik. Régen kapva kapott volna az alkalmon, hogy valami csibészségre fordítsa az ártalmatlan, de védtelen kérdést, most viszont csak markába zárja a vékonyka kacsót. Egy reá forrasztott csókkal igyekszik elvenni a tett élét. Nem akarja, hogy Ydriss lássa. Hogy lássa, hogy a tizenhárom tetovált rovás sorát metszettek folytatják. Egyenesek, cakkosak. Volt, amelyiknél lefogták, volt, amelyiknél magánál se volt. A sor pedig folytatódik, le, egészen a csípőcsontjáig.*
- Jól vagyok *mondja csendes melegséggel a hangjában.* - A nyulak viszont egyre kevésbé *üti el a nemkívánatos hangulatot szokásos kópéságával. Mi tagadás, a sültek most már szinte sírnak valami hozzáértő közbelépéséért.*
- Remélem, éhes vagy, mert ezeken legfeljebb már csak az segít *harap az ajkába és inkább átadja a terepet Ydrissnek.*
Ez a halovány mosolygás, a lágy érintés, amivel kedvese hozzá bújik, sajgó sebbe markol a szívében. Kezét asszonya karjára simítja, s bár átadja magát az ölelésnek, inkább kerüli Ydriss pillantását. Nem fordul felé, csak nekidönti fejét a válla fölül duruzsoló fakóvérűének.
~ Nem ilyet? ~
Keserű megjegyzés, de megmarad kimondatlanul. A gondolat viszont újból felkavarja azt a mardosó érzést, hogy miféle visszataszító szörnyeteggé lett asszonya szemében. Most már sosem fog rá úgy nézni. Úgy, olyan tisztán, ahogy az első alkalommal, amikor még semmit nem tudott arról a gyűlöletről, ami fajtáik közt feszül. Még mindig szereti a férjét, ehhez kétség sem fér, de viszolyog a mélységitől, amit aligha tagadhat. Amikor az ujjacskák az ingénél matatnak, ellátásra szoruló sérülés után kutatva, megálljt parancsol nekik. Régen kapva kapott volna az alkalmon, hogy valami csibészségre fordítsa az ártalmatlan, de védtelen kérdést, most viszont csak markába zárja a vékonyka kacsót. Egy reá forrasztott csókkal igyekszik elvenni a tett élét. Nem akarja, hogy Ydriss lássa. Hogy lássa, hogy a tizenhárom tetovált rovás sorát metszettek folytatják. Egyenesek, cakkosak. Volt, amelyiknél lefogták, volt, amelyiknél magánál se volt. A sor pedig folytatódik, le, egészen a csípőcsontjáig.*
- Jól vagyok *mondja csendes melegséggel a hangjában.* - A nyulak viszont egyre kevésbé *üti el a nemkívánatos hangulatot szokásos kópéságával. Mi tagadás, a sültek most már szinte sírnak valami hozzáértő közbelépéséért.*
- Remélem, éhes vagy, mert ezeken legfeljebb már csak az segít *harap az ajkába és inkább átadja a terepet Ydrissnek.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:09:57
Üzenet elküldve: 2016-08-19 20:09:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Azt azért nem lehet mondani, hogy nem aludt szemhunyásnyit az utóbbi hónapokban, ám hogy a kelleténél kevesebbet, az tény, és azok sem voltak feltétlenül felhőtlen pihenésnek titulálható órák. A kimerültségnek azonban van egy-két áldásos hatása, amikor már eléri tetőfokát. Jelen esetben, hogy a lány semmire sem ébred fel, legalábbis míg a nap már a fák fölé nem jutott s a reggeli ködöt el nem oszlatta teljesen. A másik kellemes tulajdonsága pedig az, hogy nem gyötri mindenféle álmokkal vagy rémálmokkal. Elméje túlságosan is fáradt már ahhoz, hogy effélékkel zavarja meg a pihenést, mint ahogy azt tette jó néhány alkalommal a magányosan töltött időben.
Igaz, mikor Kharasshi felriad, s eloson mellőle, már-már eljut a félálom állapotáig, ám végül az álomtalan álmok mégis visszarántják magukhoz, csak akkor engedik, mikor a hajnalt már felváltotta a verőfényes reggel, s a rengeteg nappali dalos pacsirtái már hangosan zengik csivitelő éneküket.
Az ismerős, szeretett illat, az ezerféle csiripelés hangja, amit a városban azért nem lehet ilyen gazdagságban hallani, önkéntelenül is halvány mosolyt csalnak az ébredező lány ajkára. Csak egy valami hiányzik, a az bizony hamar el is tünteti azt a kis mosolyt, s igen meggyorsítják az ébredést.
Egy pillanat alatt felül, és körülnéz. Meglepve tapasztalja azt, amit már ébredés közben is érzékelt, csak még nem tudatosult benne - már nem a városban vannak, a kis lak előtti féltető alatt. Nem kell sokáig nézelődnie, hogy megpillantsa a nyulakkal foglalatoskodó hímet, és persze a csahost, aki lelkesen bóklászik körülötte, hátha sikerül néhány finom falatot kunyerálnia a készülő finomságból.
Egyelőre némán figyeli hitvesét, s mozdulni sem mozdul, hogy ne csapjon több zajt. A kölyök szerencsére még nem vette észre, hogy másik gazdája is felébredt, túlságosan lekötik az orrával incselkedő illatok.
Bármennyire is szeretné, a rá nehezedő terheket nem tudja csak úgy ledobni, mintha mi sem történt volna. A történtek súlyát még mindig érzi, s érezni is fogja még, talán élete végéig. De talán az erdei környezet, a ragyogó napfény, vagy hitvese tegnapi szavai, de egy kicsit könnyebbnek érzi az egészet. Még úgy is, hogy lassacskán tudatosul benne, tegnap átlépett egy határt, amit nem kellett volna, mert kicsúszott a lába alól a talaj, mert gyenge volt, és hagyta magát szétesni, összezuhanni.
Azonban ahogy elnézi a hitvesét, ha békére nem is lel hirtelen és azon nyomban, egy pici megnyugvást csak lel, és egy aprócska darab boldogság is visszaférkőzik a meggyötört szívbe.
Lassan kel fel, és sétál Kharasshihoz, hogy átölelve őt hozzábújjon.*
- Sajnálom. Nem ilyen fogadtatást érdemeltél volna, bocsáss meg. *Kezd bele a bocsánatkérésbe pironkodva. Most, hogy a kételyektől megszabadult, és a levertség is enyhített szorításán, hirtelen annyi kérdése lenne a hímhez, hogy azt sem tudja, melyikkel kezdje. A legegyszerűbb talán az lenne, ha a legelejével.*
- Hogy érzed magad? Van még sérülésed, amit rendbe kellene szedni? *Bár tekintetében még látni lehet a tegnapi megtört állapot árnyékát, mégis az aggódás és féltés vívja ki, hogy az előtérbe kerülhessenek a barna íriszekben.*
Igaz, mikor Kharasshi felriad, s eloson mellőle, már-már eljut a félálom állapotáig, ám végül az álomtalan álmok mégis visszarántják magukhoz, csak akkor engedik, mikor a hajnalt már felváltotta a verőfényes reggel, s a rengeteg nappali dalos pacsirtái már hangosan zengik csivitelő éneküket.
Az ismerős, szeretett illat, az ezerféle csiripelés hangja, amit a városban azért nem lehet ilyen gazdagságban hallani, önkéntelenül is halvány mosolyt csalnak az ébredező lány ajkára. Csak egy valami hiányzik, a az bizony hamar el is tünteti azt a kis mosolyt, s igen meggyorsítják az ébredést.
Egy pillanat alatt felül, és körülnéz. Meglepve tapasztalja azt, amit már ébredés közben is érzékelt, csak még nem tudatosult benne - már nem a városban vannak, a kis lak előtti féltető alatt. Nem kell sokáig nézelődnie, hogy megpillantsa a nyulakkal foglalatoskodó hímet, és persze a csahost, aki lelkesen bóklászik körülötte, hátha sikerül néhány finom falatot kunyerálnia a készülő finomságból.
Egyelőre némán figyeli hitvesét, s mozdulni sem mozdul, hogy ne csapjon több zajt. A kölyök szerencsére még nem vette észre, hogy másik gazdája is felébredt, túlságosan lekötik az orrával incselkedő illatok.
Bármennyire is szeretné, a rá nehezedő terheket nem tudja csak úgy ledobni, mintha mi sem történt volna. A történtek súlyát még mindig érzi, s érezni is fogja még, talán élete végéig. De talán az erdei környezet, a ragyogó napfény, vagy hitvese tegnapi szavai, de egy kicsit könnyebbnek érzi az egészet. Még úgy is, hogy lassacskán tudatosul benne, tegnap átlépett egy határt, amit nem kellett volna, mert kicsúszott a lába alól a talaj, mert gyenge volt, és hagyta magát szétesni, összezuhanni.
Azonban ahogy elnézi a hitvesét, ha békére nem is lel hirtelen és azon nyomban, egy pici megnyugvást csak lel, és egy aprócska darab boldogság is visszaférkőzik a meggyötört szívbe.
Lassan kel fel, és sétál Kharasshihoz, hogy átölelve őt hozzábújjon.*
- Sajnálom. Nem ilyen fogadtatást érdemeltél volna, bocsáss meg. *Kezd bele a bocsánatkérésbe pironkodva. Most, hogy a kételyektől megszabadult, és a levertség is enyhített szorításán, hirtelen annyi kérdése lenne a hímhez, hogy azt sem tudja, melyikkel kezdje. A legegyszerűbb talán az lenne, ha a legelejével.*
- Hogy érzed magad? Van még sérülésed, amit rendbe kellene szedni? *Bár tekintetében még látni lehet a tegnapi megtört állapot árnyékát, mégis az aggódás és féltés vívja ki, hogy az előtérbe kerülhessenek a barna íriszekben.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:30:34
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Langymeleg az alkony, de az erdő illata, a mélyéről tekeredő hűvös fuvallatok már az őszt emlegetik. Pattog a tűz, s ahogy az éj átitatja a vidéket, Kharasshi a vállára vonja prémes köpenyét s Ydrisst is betakargatja vele. Olyan békés itt minden. A tücskök ciripelése, a lovak unott dobbantásai, a fáradt eb halk horkolása... Ő mégis csak alvó asszonya arcát figyeli. Maró, keserű gombóc terebélyesedik a torkában. Ujjai a rőt tincseket simogatják. Csípi a szemét az a szívszaggató érzés, ahogy felidéződik benne egy-egy őszinte mosoly... régről.
Hát ezt tette vele a szerelme? Lassan ölő méreg. Métely. Átok, ami elsorvaszt. Összeroppantotta ezt a drága teremtést. Megnyomorította. Kitaszított hontalanná tette, csak, hogy maga mellett tartsa.
~Bocsáss meg. Bocsáss meg nekem. Nem voltam elég erős hozzá, hogy elengedjelek.~
Fakó tekintetét az égre emeli, de a gőgös csillagok csak némán hunyorognak vissza rá. Válaszok nélkül. Részvét nélkül. Nem mer belegondolni, hogy mi lesz ezután. Nem akar. De nem tudja elüldözni a fel nem tett kérdéseket, melyek egyre zaklatóbban környékezik.
A reggel üde, aranyszín sugarai fénylő legyezőket nyitnak a lombok résein át. A fák közt megbúvó házikó egészen belesimul az erdő látképébe. Girbegurba vonalai, szerény otthonossága szinte egészen egybemossa az ébredező rengeteg varázsával.*
- Ydriss! *kurjant, még mielőtt belépne.* - Megjöttem *mondja, ahogy nyitja az ajtót. Lekanyarítja válláról a zsákmányt és csókot lehel asszonya vállára.
Kötél nyűgös, nyekergése társul léptei neszéhez. A padlódeszkák, melyek a keze munkáját dicsérik, egyáltalán nem barátai semmiféle lopakodásnak, osonkodásnak a házban, de Kharasshi már letett róla, hogy ezen további javítgatással próbáljon segíteni.*
- Végre megvan mind *mondja és leteszi a zsákot.
Ydriss élettelen szemei nem néznek rá. Ha keresi a pillantását, akkor sem. A kötélen komótosan himbálózva lassan el is fordul tőle. Néhány órája lehet halott. Pedig mintha már hónapokkal ezelőtt távozott volna belőle az élet. Már alig tudja felidézni, milyen volt asszonya még élő korában. Azt se tudná megmondani, ő hagyta-e ott a torokgerendán átvetett kötelet, ahogy övéinél szokás volt ezt az utat nyitva hagyni a gyengék előtt, vagy Ydriss maga kötötte meg a hurkot.*
- Megérte, kisöcsém? *szólal egy dallamosan színtelen hang a sarokból. A kötél újabb nyekergő szólamba kezd, ahogy az árnyékban üldögélő mélységi tűnődő közönnyel végigsimít az ernyedt, fakó combon.*
- Chaszmyr *bukik ki Kharasshi száján, ahogy fivére felé fordul, aki úgy ül ott, mintha maga lenne e frigy előre elrendeltetett balsorsának mementója. Igazának kikezdhetetlensége leveszi Kharasshitól a gyűlöletet, amibe most belekapaszkodhatna, így kénytelen hallgatásba burkolózni.*
- Még mindig azt hiszed, érdemes volt rá? *kérdi, az idősb D'Rake fivér, miközben kiemelkedik az árnyak közül. Elgondolkodva figyeli a halott elf leányt, aztán egyik, hosszú körmű ujja kipattint egy gombot Ydriss blúzán és lassan a halovány mellkashoz hajol. Ahogy ajka a melegét vesztett bőrt érinti, Ydriss szemei kinyílnak. Bágyadtan, megtörten. Nyoma sincs tűznek a barna íriszekben. Pillái alázattal ereszkednek Chaszmyr fojtogató hatalma alatt. Sóhajtásának alig-hangjától kirázza a hideg Kharasshit.*
- Még mindig őt választanád... helyettem? *kérdi fivére, aki átfogja Ydriss csípőjét, s kissé megemeli a testet. A hurok kiold, s Chaszmyr úgy veszi le a leányt a kötélről, mint ahogy húskampóról akasztanak le portékát. Kharasshi felé noszogatja a sápadt teremtést, Ydriss pedig kissé bizonytalanul bár, de hitvese kezébe csúsztatja hideg ujjait. Kifelé hátrál, az erdőre nyíló ajtó irányába. A küszöbön túl pedig ott hömpölyög a folyó. Ydriss hívja magával. Már térdig gázol a vízben. Tudja, még néhány lépés és a meder hirtelen mélyül, elnyeli mindkettejüket. Kharasshi megtorpan, de holt asszonya megszorítja a kezét és egyre erősebben, egyre kétségbeesettebben húzza befelé. Hívja magával. De Kharasshi megveti a lábát. Képtelen. Kiszabadítja a kezét Ydriss szorításából és az ajtóig hőköl vissza. Némán figyeli, ahogy a rőt teremtést lassan elnyeli a folyó. A szíve szakad belé, de ez a szív most mégis hallgatag... és kemény és hideg.*
- Vagy, ami vagy, kisöcsém *szólal Chaszmyr hangja odabentről és ahogy Kharasshi hátranéz, tekintete végigsiklik a levágott fejeken, melyek ott sorakoznak a polcokon, a szekrények tetején. Fakóvérűek fejei azzal a jellegzetes kék festéssel az arcukon. Csak az utolsó festetlen. Az, amit félig még a zsák fed, amiben elhozta. Kortalan férfiarc, fakóarany tincsek. Nalir Alarand.*
- Ideje hazatérni *visszhangzik Chaszmyr lidérces hangja még akkor is, amikor Kharasshi fölriad az álomból. A tűz még nem enyészett parázzsá, javában táncolnak még a lángok a feketére égett hasábokon.
Karcosan száraz a torka, azt a sötét, nyomasztó érzést pedig képtelen elüldözni magától. Kibóvik hát Ydriss mellől és előkeresi a kulacsát. Néhány öblös korty után visszateszi a dugaszt a csutorába. Valamivel muszáj elfoglalnia magát, elterelni a gondolatait, így jobb híján nekilát elkészíteni a két nyulat, amit még asszonya hozott haza. Nem sok mindent hozott hozzá. Jószerével csak sót, így biztos nem ez lesz a legfejedelmibb lakoma, de az eb érzékeny orrocskáját elég hamar elkezdi csiklandozni az illat.*
Hát ezt tette vele a szerelme? Lassan ölő méreg. Métely. Átok, ami elsorvaszt. Összeroppantotta ezt a drága teremtést. Megnyomorította. Kitaszított hontalanná tette, csak, hogy maga mellett tartsa.
~Bocsáss meg. Bocsáss meg nekem. Nem voltam elég erős hozzá, hogy elengedjelek.~
Fakó tekintetét az égre emeli, de a gőgös csillagok csak némán hunyorognak vissza rá. Válaszok nélkül. Részvét nélkül. Nem mer belegondolni, hogy mi lesz ezután. Nem akar. De nem tudja elüldözni a fel nem tett kérdéseket, melyek egyre zaklatóbban környékezik.
A reggel üde, aranyszín sugarai fénylő legyezőket nyitnak a lombok résein át. A fák közt megbúvó házikó egészen belesimul az erdő látképébe. Girbegurba vonalai, szerény otthonossága szinte egészen egybemossa az ébredező rengeteg varázsával.*
- Ydriss! *kurjant, még mielőtt belépne.* - Megjöttem *mondja, ahogy nyitja az ajtót. Lekanyarítja válláról a zsákmányt és csókot lehel asszonya vállára.
Kötél nyűgös, nyekergése társul léptei neszéhez. A padlódeszkák, melyek a keze munkáját dicsérik, egyáltalán nem barátai semmiféle lopakodásnak, osonkodásnak a házban, de Kharasshi már letett róla, hogy ezen további javítgatással próbáljon segíteni.*
- Végre megvan mind *mondja és leteszi a zsákot.
Ydriss élettelen szemei nem néznek rá. Ha keresi a pillantását, akkor sem. A kötélen komótosan himbálózva lassan el is fordul tőle. Néhány órája lehet halott. Pedig mintha már hónapokkal ezelőtt távozott volna belőle az élet. Már alig tudja felidézni, milyen volt asszonya még élő korában. Azt se tudná megmondani, ő hagyta-e ott a torokgerendán átvetett kötelet, ahogy övéinél szokás volt ezt az utat nyitva hagyni a gyengék előtt, vagy Ydriss maga kötötte meg a hurkot.*
- Megérte, kisöcsém? *szólal egy dallamosan színtelen hang a sarokból. A kötél újabb nyekergő szólamba kezd, ahogy az árnyékban üldögélő mélységi tűnődő közönnyel végigsimít az ernyedt, fakó combon.*
- Chaszmyr *bukik ki Kharasshi száján, ahogy fivére felé fordul, aki úgy ül ott, mintha maga lenne e frigy előre elrendeltetett balsorsának mementója. Igazának kikezdhetetlensége leveszi Kharasshitól a gyűlöletet, amibe most belekapaszkodhatna, így kénytelen hallgatásba burkolózni.*
- Még mindig azt hiszed, érdemes volt rá? *kérdi, az idősb D'Rake fivér, miközben kiemelkedik az árnyak közül. Elgondolkodva figyeli a halott elf leányt, aztán egyik, hosszú körmű ujja kipattint egy gombot Ydriss blúzán és lassan a halovány mellkashoz hajol. Ahogy ajka a melegét vesztett bőrt érinti, Ydriss szemei kinyílnak. Bágyadtan, megtörten. Nyoma sincs tűznek a barna íriszekben. Pillái alázattal ereszkednek Chaszmyr fojtogató hatalma alatt. Sóhajtásának alig-hangjától kirázza a hideg Kharasshit.*
- Még mindig őt választanád... helyettem? *kérdi fivére, aki átfogja Ydriss csípőjét, s kissé megemeli a testet. A hurok kiold, s Chaszmyr úgy veszi le a leányt a kötélről, mint ahogy húskampóról akasztanak le portékát. Kharasshi felé noszogatja a sápadt teremtést, Ydriss pedig kissé bizonytalanul bár, de hitvese kezébe csúsztatja hideg ujjait. Kifelé hátrál, az erdőre nyíló ajtó irányába. A küszöbön túl pedig ott hömpölyög a folyó. Ydriss hívja magával. Már térdig gázol a vízben. Tudja, még néhány lépés és a meder hirtelen mélyül, elnyeli mindkettejüket. Kharasshi megtorpan, de holt asszonya megszorítja a kezét és egyre erősebben, egyre kétségbeesettebben húzza befelé. Hívja magával. De Kharasshi megveti a lábát. Képtelen. Kiszabadítja a kezét Ydriss szorításából és az ajtóig hőköl vissza. Némán figyeli, ahogy a rőt teremtést lassan elnyeli a folyó. A szíve szakad belé, de ez a szív most mégis hallgatag... és kemény és hideg.*
- Vagy, ami vagy, kisöcsém *szólal Chaszmyr hangja odabentről és ahogy Kharasshi hátranéz, tekintete végigsiklik a levágott fejeken, melyek ott sorakoznak a polcokon, a szekrények tetején. Fakóvérűek fejei azzal a jellegzetes kék festéssel az arcukon. Csak az utolsó festetlen. Az, amit félig még a zsák fed, amiben elhozta. Kortalan férfiarc, fakóarany tincsek. Nalir Alarand.*
- Ideje hazatérni *visszhangzik Chaszmyr lidérces hangja még akkor is, amikor Kharasshi fölriad az álomból. A tűz még nem enyészett parázzsá, javában táncolnak még a lángok a feketére égett hasábokon.
Karcosan száraz a torka, azt a sötét, nyomasztó érzést pedig képtelen elüldözni magától. Kibóvik hát Ydriss mellől és előkeresi a kulacsát. Néhány öblös korty után visszateszi a dugaszt a csutorába. Valamivel muszáj elfoglalnia magát, elterelni a gondolatait, így jobb híján nekilát elkészíteni a két nyulat, amit még asszonya hozott haza. Nem sok mindent hozott hozzá. Jószerével csak sót, így biztos nem ez lesz a legfejedelmibb lakoma, de az eb érzékeny orrocskáját elég hamar elkezdi csiklandozni az illat.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:52:01
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:52:01
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Látja a szőkeség szomorúságát, de nem lehet mindig úgy ahogyan ő elképzeli. Persze ez még nem tragédia, nincs még itt veszve egyáltalán semmi. Az együtt töltött idők édes emlékeket hordoznak, és lehet ez a későbbiekben is így, csak Mynanak le kell zongoráznia magában a dolgait.*
-Nyugodtan kereshetsz ott, de egyébként sem olyan nagy a város, hogy elveszítsük egymást. *villant egy halovány mosolyt.* -Biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni.
*Így is van, ha Myna lezárja azt a bizonyos dolgot akkor talán jobb lelkiismerettel vág neki az új élményeknek és talán egy teljesen új életnek amiben a hóhajú mágusmester főszereplővé válik.*
-Járj sikerrel Myna. És vigyázz magadra! Én is köszönöm.
*Viszonozza az ölelést, majd a fejét is megsimogatja párszor lágyan, és puszit tapaszt a mézédes ajkakra. Egészen addig ácsorog ott amíg Myna el nem tűnik látómezejéből, aztán tovább áll.*
*Látja a szőkeség szomorúságát, de nem lehet mindig úgy ahogyan ő elképzeli. Persze ez még nem tragédia, nincs még itt veszve egyáltalán semmi. Az együtt töltött idők édes emlékeket hordoznak, és lehet ez a későbbiekben is így, csak Mynanak le kell zongoráznia magában a dolgait.*
-Nyugodtan kereshetsz ott, de egyébként sem olyan nagy a város, hogy elveszítsük egymást. *villant egy halovány mosolyt.* -Biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni.
*Így is van, ha Myna lezárja azt a bizonyos dolgot akkor talán jobb lelkiismerettel vág neki az új élményeknek és talán egy teljesen új életnek amiben a hóhajú mágusmester főszereplővé válik.*
-Járj sikerrel Myna. És vigyázz magadra! Én is köszönöm.
*Viszonozza az ölelést, majd a fejét is megsimogatja párszor lágyan, és puszit tapaszt a mézédes ajkakra. Egészen addig ácsorog ott amíg Myna el nem tűnik látómezejéből, aztán tovább áll.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:32:18
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:32:18
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát ez az, úgy kéne tennie, ami a helyes, de az az lenne, ha visszamenne és szembe nézne a végzetével. Most vagy soha alapon eldönti, hogy erre majd sort kerít, na de addig is megpróbál még egy kis időt a mágussal tölteni, de az nem akar vele visszahajózni.*
-Nem? *Kérdi szomorúan, örült volna, na de lehet nem is baj ha nem tart vele az őszhajú, ki tudja mi lenne ha Ryrros mellett együtt jelenne meg vele.* ~Katasztrófa.~
-Remélem találkozunk még akkor majd, ha nem másol akkor a Szilánkoknál kereshetlek? *Érdeklődik, mert azért az információk megragadnak, ki és hol vannak a tanítványai, akikhez időnként haza tér.*
-Nem maradhatok, le kell zárnom egy dolgot... Köszönök mindent. *Megöleli a magas embert és utána egy puszival távozik is, csak az illatát hagyja hátra.*
*Hát ez az, úgy kéne tennie, ami a helyes, de az az lenne, ha visszamenne és szembe nézne a végzetével. Most vagy soha alapon eldönti, hogy erre majd sort kerít, na de addig is megpróbál még egy kis időt a mágussal tölteni, de az nem akar vele visszahajózni.*
-Nem? *Kérdi szomorúan, örült volna, na de lehet nem is baj ha nem tart vele az őszhajú, ki tudja mi lenne ha Ryrros mellett együtt jelenne meg vele.* ~Katasztrófa.~
-Remélem találkozunk még akkor majd, ha nem másol akkor a Szilánkoknál kereshetlek? *Érdeklődik, mert azért az információk megragadnak, ki és hol vannak a tanítványai, akikhez időnként haza tér.*
-Nem maradhatok, le kell zárnom egy dolgot... Köszönök mindent. *Megöleli a magas embert és utána egy puszival távozik is, csak az illatát hagyja hátra.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:44:04
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:44:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Tégy úgy ahogy helyesnek látod.
*A börtönös dologra kicsit összevonja szemöldökét. Ha valakit feljelenthetnek már akkor is ha pusztán meglátják akkor ott valami tényleg nincs rendjén. Pontosan a hiszti az amit ki nem állhat, túlságosan érett ő már az ilyenekhez.
Myna zavarodottsága egyértelműen kiérződik hangjából, viszont talán a tündérkert lehet egy olyan pont, amire kissé megenyhül a mágus, ugyanis a helyzet az, hogy sosem járt még ott. Bár ha jobban belegondol annyira különösebben nem is érdekli.
Szépen lassan felemelkedik ülő helyzetéből, ruhája alól igyekszik kirázni az érdes, durva homokot aminek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy mindenhová behatol.*
-De én most nem megyek vissza Myna.
*Nem mintha távol akarna maradni a szőkeségtől, de azért nem mehet minden úgy ahogyan ő elképzeli. Legalább láthatja, hogy vannak bizonyos határok, és ha a mágus nem szeretne valamit akkor valóban megmakacsolja magát.*
-Ha nincs más ötleted csak az, hogy visszafelé indulj el akkor attól tartok, hogy most elválnak útjaink.
*Worenth belepillant a macskaszerű szempárba, tekintete határozottságot sugall.*
-Ettől függetlenül szeretném ha maradnál. Nem lesz semmi baj. Bízz ebben kérlek.
*Ennél többet már tényleg nem tehet.*
-Tégy úgy ahogy helyesnek látod.
*A börtönös dologra kicsit összevonja szemöldökét. Ha valakit feljelenthetnek már akkor is ha pusztán meglátják akkor ott valami tényleg nincs rendjén. Pontosan a hiszti az amit ki nem állhat, túlságosan érett ő már az ilyenekhez.
Myna zavarodottsága egyértelműen kiérződik hangjából, viszont talán a tündérkert lehet egy olyan pont, amire kissé megenyhül a mágus, ugyanis a helyzet az, hogy sosem járt még ott. Bár ha jobban belegondol annyira különösebben nem is érdekli.
Szépen lassan felemelkedik ülő helyzetéből, ruhája alól igyekszik kirázni az érdes, durva homokot aminek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy mindenhová behatol.*
-De én most nem megyek vissza Myna.
*Nem mintha távol akarna maradni a szőkeségtől, de azért nem mehet minden úgy ahogyan ő elképzeli. Legalább láthatja, hogy vannak bizonyos határok, és ha a mágus nem szeretne valamit akkor valóban megmakacsolja magát.*
-Ha nincs más ötleted csak az, hogy visszafelé indulj el akkor attól tartok, hogy most elválnak útjaink.
*Worenth belepillant a macskaszerű szempárba, tekintete határozottságot sugall.*
-Ettől függetlenül szeretném ha maradnál. Nem lesz semmi baj. Bízz ebben kérlek.
*Ennél többet már tényleg nem tehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057