*Egy ütött-kopott, apró csónak közelit a folyó sodrásával, Arthenior nagy városa felé. A csónakból egy még apróbb gnóm kandikál kifelé, széles vigyorral arcán. Ő maga sem tudja min is mosolyog tulajdonképpen, de nem is érdekli, a lényeg, hogy jó kedve van. Szájából, mint mindig, most is kilóg hosszúkás, vékony pipája, melyből szürke füst száll fel a magasba. Mikor partot ér a kis fatákolmány, Zrickrof kimászik belőle, majd leporolja szürke, köntösszerű ruháját. Nem túlzás, tényleg szinte másznia kell a csónakba ki és be, ugyanis körülbelül derekáig ér a kis vízi jármű falának magassága.*
~Hehehe. Nem egy nagy szám eddig ez a hely. Több jót hallottam róla, mint ahogy kinéz innen. De majd meglátjuk. Nem ítélünk a borító alapján, főleg ha még nem is láttuk! Hehehe!~
*Kisebb placcsanással éri a sekély víz felszínét az alacsony emberszerűség. Lábánál egy zöldebb színű foltot talál úszni a vízen. Lassan leereszkedik hozzá, hogy jobban megvizsgálhassa, (nem minthogyha olyan nagy lenne a szintkülönbség köztük) hogy tényleg az-e amire gondol.*
~Hinnye! Egy jó csomó Vízi Rysha! Jó kis kencét lehet belőle gyártani az fix, és még nem is a haszontalan részhez tartozik! Ezt már szeretem, jó kezdés!~
*Felszedi az egészet, amit egy helyben talál, majd egy kis pergamenbe hajtogatja, amit egyik zsebéből húz ki.*
~Sietni kéne, találni valamilyen fogadó szerűséget, majd ott kiszárítom, mielőtt még itt bepenészesedik nekem!~
*Két lehetőséget lát maga előtt, amerre tovább tudna haladni, mégpedig egy temetőt, valamint egy tisztásszerűséget. Véleménye szerint a temető fogalma, talán kicsit közelebb áll a civilizációhoz, mint a tisztás, így hát annak irányába indul tovább, de előtte gondoskodik róla, hogy csónakja ugyan ott maradjon, ahol hagyja. A fatesten belül van egy cövek, egy kötél, valamint egy kis méretű kalapács. A kötél egyik vége a cövekhez van erősítve, azzal már nem kell foglalkoznia, csupán másik végét kell a csónakhoz kötnie, majd a már korábban említett cöveket a kalapáccsal pár egyszerű mozdulat segítségével a földbe ütögetni. Mikor már biztos, hogy a jármű nem megy sehova magától, egy elismerő mosoly kíséretében sarkon fordul és az előbb kiválasztott cél felé veszi az irányt.*