//Diadalmas vég//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nos, nem hitte volna, hogy egyszer megéri a pillanatot, amikor dühén képes lesz felülkerekedni valami, ám a szánni való ember fattyú csak képes arra, hogy meglepődésre ösztökélje a sokat látott fúriát. Vad kapálózása, elkeseredett próbálkozásai a szabadulásra, s a lelkében növekedő félelem megrészegíti az eredart. Bizony annyira elmereng a bensőjét tápláló rettegéshullámon, hogy Doriano uraságnak sikeredik kiszabadulni a karmai közül, noha nem véglegesen. Ahogy a sárban csúszva hátrál a férfi, ő úgy lépdel hozzá közelebb.*
- Úgy visítasz, akár egy kismalac... *Jegyzi meg, midőn puha ajkaira könnyed mosoly kapaszkodik fel, ám hamarost megmutatja a foga fehérjét egy vigyor formájában, míg végül kitör belőle a kacagás. Még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kacsóját a szája elé emelje, annyira jót derül a hitvány ember próbálkozásán a túlélésre.*
- Ó, ne rontsd el kicsinyes sértegetésekkel. *Teszi hozzá, és mielőtt még a vízbe csúszhatna Viin, lábát a férfi hasára helyezi, hogy ezzel bírja megállapodásra. Amennyiben nem kukackodik tovább a halandó, kényelembe helyezi magát a derekán, majd fölé hajol, arcát egészen közel engedve Dorianoéhoz.*
- Sajnálom, nem kívántalak megrémiszteni... Van ez az átok, s akárhányszor kedvemet lelem egy férfi társaságában, ez történik velem. Mondd hát, nemes uram, mi tévő legyek? Miként álljak ellent a vágynak? *Kérdezi halkan, mély sóhajjal vegyítve hazugságtól csöpögő, kétségbeesett szavait. Rettentően élvezi a férfi félelmét, azonban egy kis nyugalom ráfér, nehogy szélnek eredjen idő előtt, akár egy gyáva nyúl.*
- Megérdemelsz egy igazi csókot. *Szólal meg újfent, ajkait egészen közel simítva Viin szájához, amennyiben engedi. Mindez puszta elterelés csupán, hiszen, mielőtt valóban csókba forrhatnának, éles karmokban végződő ujjait a férfi bordái közé szúrja, könnyedén lyuggatva ki a vélhetően hevesen dobogó szívét. Kicsi az esély arra, hogy elvétsen egy ilyen halálos, mégis roppant mód egyszerű mozzanatot, persze semmi sem lehetetlen. Viszont, ha mégis sikerül végeznie a férfivel, s amannak lassacskán kihuny a fény a szemeiből, nem restelli átkutatni aranyakért, emlékbe való tárgyakért.
Amennyiben tovább kell küzdenie a jól megérdemelt vacsorájáért, azt sem bánja.*