Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:48:36
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:48:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Astoriannak már csak a szerencse segíthet. Az őr már szinte elkapja, de az utolsó előtti pillanatban elcsúszik a sárban, így a lány ismételtem megmenekül. A sötételf szíve nagyot dobban, nem most akart meghalni, nem is tette. A folyó csak pár méterre zubog tőle, ha átússza és beér az erdőbe megússza, és akkor végre fellélegezhet. Hosszú léptekkel halad a folyó felé, még 20 méter... 10... 5... A folyó és a menekülés lehetősége ott van előtte, az őr és halál pedig mögötte. Habozás nélkül beleveti magát a jeges vízbe és úszni kezd.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:39:17
Üzenet elküldve: 2016-03-14 23:39:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Astorian //
*Kívánni bármit lehet, de talán inkább önuralmat kellene kívánnia a mélységinek, hogy kibírja gyilkolászás nélkül a gazdagnegyedben. A katona már szinte karnyújtásnyira van a lánytól, talán pont a siker reménye vakítja el amikor megcsúszik a kút melletti sáron. El nem esik, de Astorian ismét kap néhány méter egérutat, sikerül hát épségben elérnie a folyópartra vezető meredek kis ösvényre. Nincs már messze az erdő, sőt akár a folyót is megpróbálhatja átúszni, páncélban a katonák biztosan nem követnék. Az ösvényen néhányszor megcsúszik, de csak sikerül két lábon leérnie. A városőr már nem ilyen szerencsés, talán elszántsága miatt siet jobban mint kellene, talán páncéljának túlsúlya billenti ki egyensúlyából, a lényeg hogy arccal előre érkezik a földre aztán elég sokat gurul amíg egy szikla meg nem fogja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 23:41:04
*Kívánni bármit lehet, de talán inkább önuralmat kellene kívánnia a mélységinek, hogy kibírja gyilkolászás nélkül a gazdagnegyedben. A katona már szinte karnyújtásnyira van a lánytól, talán pont a siker reménye vakítja el amikor megcsúszik a kút melletti sáron. El nem esik, de Astorian ismét kap néhány méter egérutat, sikerül hát épségben elérnie a folyópartra vezető meredek kis ösvényre. Nincs már messze az erdő, sőt akár a folyót is megpróbálhatja átúszni, páncélban a katonák biztosan nem követnék. Az ösvényen néhányszor megcsúszik, de csak sikerül két lábon leérnie. A városőr már nem ilyen szerencsés, talán elszántsága miatt siet jobban mint kellene, talán páncéljának túlsúlya billenti ki egyensúlyából, a lényeg hogy arccal előre érkezik a földre aztán elég sokat gurul amíg egy szikla meg nem fogja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 23:41:04
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:22:28
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:22:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*És végre megérkezett. Oly hosszú volt az út, s a távol töltött idő. Már csak a jól megérdemelt pihenésre vágyik. Egy tál finom étel, egy jó bor, fürdő és alvás. Azután majd kitalálja mihez is kezdjen magával, hogy újra hazatért. Talán nem fog ráismerni senki, így teljesen új életet kezdhet egy olyan helyen, amit úgy ismer, mint a saját tenyerét. Reméli nem kell csalódnia, nem felejtett semmit, s nem volt akkora változás, hogy a végén olyan legyen, mint egy átutazó, aki először látja milyen is Arthenior a maga pokolian gyönyörű valójában. De először a fogadó, s majd egy kiadós pihenés után szentel időt a városnézésre.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:37:01
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Shaiai igazán a türelmesebb sötételfek közé tartozik, szereti magáról elmondani, hogy igazi vadász. Az igazi vadászok pedig tudnak várni a prédájukra, ha kell, akkor akár órákat vagy napokat is. Van viszont, amikor még ő is feladja a várakozást. Most nem hóról, fagyról vagy pont ellenkezőleg, az ilyen vagy olyan értelemben túlságosan is forróvá váló helyzet miatt hagyja maga mögött a várost, hanem azért, mert az olyan nagyon unalmas számára. Nem fiatal fruska már (persze nem is öreg, mindent látott vén matróna) nem pazarolhatja az idejét arra, hogy hol a Fürdőházban áztatja a testét, hol pedig a fogadók székein ülve növeszti a fenekét italozgatva. Nem, neki most valami más kell, valami változatosság, ezért van most itt a folyóparton. A Kikötőbe szeretne eljutni, úgy tudja, ott időnként izgalmasabb dolgok is kerekednek.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:31:12
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Rowon úriemberes stílusa, úgy tűnik nem nyeri el az ifjú hadnagy tetszését. Pedig ö csak az elemi udvariasság szabályait követte. Na meg aztán egy harcosokkal körülvett nőt nem szerencsés dolog első találkozásnál tiszteletlenül megszólítani. No de képes ö alkalmazkodni. Az alkalmazkodás a második, a vándorok három elemi szabálya közül. Az első a megismerés.*
- Hullákkal játszadozni? Eszemben sincs. De megteszem amit kell. - * Válaszol Ziana szavaira, majd enyhén összeráncolja homlokát a közvetlen névadási szokásain. Egy rövid, együtt érző pillantást vett Rylre, Hippre és Hoppra, majd bólint.*
- Ahogy kívánja kisasszony Szólíthat ahogy akar. - *Mondja majd besorol a csapat mögé. Majd később, amint elkezdődik a felszállás a lefoglalt ladikra, Ryrin mellé sodródik, és egy alkalmas pillanatban, a kezét nyújtja neki, egy baráti kézfogásra.*
- Úgy sejtem az ön neve nem Rill. Megtudakolhatom a valódi nevét? -
*A Lovag kérdésére amit Zianának tesz fel a rejtélyes ládikáról, ö is bólint majd érdeklődve várja a választ. Már ha lesz.*
*Rowon úriemberes stílusa, úgy tűnik nem nyeri el az ifjú hadnagy tetszését. Pedig ö csak az elemi udvariasság szabályait követte. Na meg aztán egy harcosokkal körülvett nőt nem szerencsés dolog első találkozásnál tiszteletlenül megszólítani. No de képes ö alkalmazkodni. Az alkalmazkodás a második, a vándorok három elemi szabálya közül. Az első a megismerés.*
- Hullákkal játszadozni? Eszemben sincs. De megteszem amit kell. - * Válaszol Ziana szavaira, majd enyhén összeráncolja homlokát a közvetlen névadási szokásain. Egy rövid, együtt érző pillantást vett Rylre, Hippre és Hoppra, majd bólint.*
- Ahogy kívánja kisasszony Szólíthat ahogy akar. - *Mondja majd besorol a csapat mögé. Majd később, amint elkezdődik a felszállás a lefoglalt ladikra, Ryrin mellé sodródik, és egy alkalmas pillanatban, a kezét nyújtja neki, egy baráti kézfogásra.*
- Úgy sejtem az ön neve nem Rill. Megtudakolhatom a valódi nevét? -
*A Lovag kérdésére amit Zianának tesz fel a rejtélyes ládikáról, ö is bólint majd érdeklődve várja a választ. Már ha lesz.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:57:28
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:57:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Hosszú, vontatott lovaglás, és vágta után végül megérkeznek a folyó partjára, ahol is az iramot némiképp csökkentik, mígnem egy szusszanásnyi időre pihenőt fúj a hadnagy.*
-Félreértettél! Én nem ismerem ezt a Kagot, vagy kit.
*Válaszol a feltett kérdésre, de természetesen némi magyarázattal készül a következő kérdésre is.*
-A kikötő az a hely, ahol bajom van jó néhány alakkal. Tudod, nem mindenki viseli el, hogy az igazság oldalán állok.
*Az igazság viszonylagos persze, de ennél jobban nem kíván belemenni a témába. Éppen eleget mondott már a nőnek, a jövőben sem akar majd ebbe belefolyni. Legyen elég annyi, hogy a kikötő tele van banditával, lényegében bárhol lézenghet az a vélt ellenség, akiről a lovag beszélt. A helyzet végső megmentésére megérkezik a köreikbe egy újabb kalandor. Említettem már, hogy a lovagnak általában szerencséje van? Hát tessék! Nem hívta, mégis itt a felmentősereg!
A nő költői kérdésére megrántja a vállát. Az ő korában egyáltalán nem meglepő, hogy nincs még férjnél, bár ez csak azért lehet, mert egy katonai szervezetben nem az a prioritás.*
-Üdv, Rowon!
*Biccent a rostély alól az érkezőnek, majd a hadnagyot követve leszáll a lováról és maga is a hajóra, vagy kompféleségre száll. Azt mondjuk nem egészen érti, hogy ha a kikötőbe mennek, akkor miért a túlsó parton szállnak ki, holott le is hajózhatnának, de mielőtt komolyabb eszmefuttatásba kezdene, elintézi ezt a dolgot is egy vállrándítással. Végül is, neki tökéletesen mindegy, hogy hová is mennek, vagy, hogy épp hol kell helyt állnia az élőholtakkal szemben.*
-Kinek visszük a ládikát?
*Kérdezi, hogy végre a küldetésükről is essen néhány szó.*
*Hosszú, vontatott lovaglás, és vágta után végül megérkeznek a folyó partjára, ahol is az iramot némiképp csökkentik, mígnem egy szusszanásnyi időre pihenőt fúj a hadnagy.*
-Félreértettél! Én nem ismerem ezt a Kagot, vagy kit.
*Válaszol a feltett kérdésre, de természetesen némi magyarázattal készül a következő kérdésre is.*
-A kikötő az a hely, ahol bajom van jó néhány alakkal. Tudod, nem mindenki viseli el, hogy az igazság oldalán állok.
*Az igazság viszonylagos persze, de ennél jobban nem kíván belemenni a témába. Éppen eleget mondott már a nőnek, a jövőben sem akar majd ebbe belefolyni. Legyen elég annyi, hogy a kikötő tele van banditával, lényegében bárhol lézenghet az a vélt ellenség, akiről a lovag beszélt. A helyzet végső megmentésére megérkezik a köreikbe egy újabb kalandor. Említettem már, hogy a lovagnak általában szerencséje van? Hát tessék! Nem hívta, mégis itt a felmentősereg!
A nő költői kérdésére megrántja a vállát. Az ő korában egyáltalán nem meglepő, hogy nincs még férjnél, bár ez csak azért lehet, mert egy katonai szervezetben nem az a prioritás.*
-Üdv, Rowon!
*Biccent a rostély alól az érkezőnek, majd a hadnagyot követve leszáll a lováról és maga is a hajóra, vagy kompféleségre száll. Azt mondjuk nem egészen érti, hogy ha a kikötőbe mennek, akkor miért a túlsó parton szállnak ki, holott le is hajózhatnának, de mielőtt komolyabb eszmefuttatásba kezdene, elintézi ezt a dolgot is egy vállrándítással. Végül is, neki tökéletesen mindegy, hogy hová is mennek, vagy, hogy épp hol kell helyt állnia az élőholtakkal szemben.*
-Kinek visszük a ládikát?
*Kérdezi, hogy végre a küldetésükről is essen néhány szó.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:53:56
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:53:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Ide kifejezetten ritkán szokott csak elcsatangolni, talán pont ezért választotta ma ezt az irányt. Jó a változatosság, és a víz csobogása mellett kifejezetten könnyen sikerül fókuszálni gondolatait. Túl sokat azért nem tervez itt időzni, csak sétál szép lassan észak felé, ha jól emlékszik lesz majd valahol egy ösvény fel a temetőbe. Ha tényleg a holtak seregei támadtak északon és délen, akkor talán nem a legbiztonságosabb hely a sírok között járkálni, de úgy gondolja hogy ha onnan is ki akarnának mászni, akkor már rég megtették volna. Különben is badarság ez az egész. Ami meghalt nem kel újra életre. Tárgyakat mondjuk lehet mágiával mozgatni és talán a rég elhunytak csontjai is mozgathatók ekképpen, de kinek lenne akkora hatalma hogy egy sereget irányítson így? Egy csontvázat talán, vagy kettőt, feltéve hogy látja is őket, ezt még el tudja képzelni, de hordákhoz már biztosan más mágia szükséges, ha egyáltalán létezik ilyen. Nem szakértője a témának és kétli hogy a városi könyvtárban találna nekromanciáról szóló könyveket, inkább nem is gondolkodik rajta többet. Hamar megtalálja viszont az ösvényt amit keresett és el is indul felfelé a meredek úton, de biztos ami biztos a temetőben majd inkább már megszaporázza lépteit.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-26 13:53:57
Üzenet elküldve: 2016-02-26 13:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Nincs miről társalogjon, és nincs miért megtörje ezt a boldog pillanatot, olyan nagyon vágyott már elszabadulni a városból, de hiába igyekezett, tervezett mindig akadt valami megoldásra váró probléma, mely marasztalta. Meg aztán a vágatás nem is oly megfelelő az eszmecserére, mint egy pohár ital mellett ücsörgés. Nem beszélve arról, hogy mocsok másnapos.
A folyóparthoz érve állítja csak meg Hüppöt, a nyeregkápára támaszkodva lazít kicsit eddigi feszes tartásán, miközben a folyó környékét szemléli kalapja karimája alól.*
-Akkor várunk!
*Adja ki a parancsot, nem mintha lenne más választásuk, így, tekintve, hogy a komp a túlparton időzik. A várakozás hathatós eszköze pedig a szesz, hát dobja hátra köpenyét, hogy szabad legyen az út tarisznyájához, melyből csakhamar előkerül pálinkás flaskája, aprót kortyol, majd kékjeit emeli a páncélos Ryllre.*
-Még nem is mesélted miért tartasz Kagtól.
*Íme a lehetőség, és a kis vörös valóban érdeklődve hallgatná a bizonnyal mókás történetet, de patadobogás hallik fel hátulról, fordul hát az adott irányba kíváncsian, akár így hallgatva Ryrin beszámolóját, miközben Hipp és Hopp már a számszeríjakat készíti elő.
Túl sokat nem kell várni az érkezőre, és annak bemutatkozására sem. Örömteli a tény, hogy felismerte a teljesen fegyvertelennek tűnő, még csak könnyű vértet sem viselő hebrencsben a Vezetőt, a Rangidőst. Bár kétségtelenül a hadnagyi kalap nagy segítség. Ahhoz képest, hogy Zia láthatólag teljesen felkészületlenül indul csatába magabiztossága szemet szúró, mintha csak sérthetetlen lenne, oly önbizalommal ücsörög a nyeregben, holott öltözéke, pusztán a hidegtől tudja védeni. Minderre magyarázat lehet a kezében szorongatott fémflaska.*
-Mégis miért gondolja mindenki, hogy férjnél vagyok?
*Fordul a kezdő szavakat hallva Ryrin felé, teljességgel költőinek szánt kérdéssel, hiszen a következő pillanatban már újra Rowont méregeti előbb elégedetten tekintve végig alkatán, majd nagyot fújva, égre emelt szemekkel lényegesen csalódottabb pofát vágva. Megint egy körülményeskedő szószaporító. Követik ezek őt, vagy mi? Mindenesetre gyanúsan sokan hemzsegnek belőlük a világ ezen részén.*
-Ha azt akarod tudni Pofika, hogy beállhatsz-e vidám kis csapatunkba hullákkal játszadozni, hát jah.
*Vonja meg vállát hanyagul.*
-Zia, Hipp, Hopp, és Rill.
*Zavarja le gyorsan a bemutatkozást, biccentve ide-oda, ahova épp szükséges, hogy egyértelmű legyen melyik rövidke szótag kit takar.*
-Szólíthatlak Rollnak, Roll?
*Szólíthatja, vagyis fogja, mert úgy egyszerűbb, részéről ezzel az udvariassági köröket letudta, fordul vissza ismét, a folyó felé, még egy utolsó kortyot leengedve torkán, majd az érkező komp láttán pakolja el legjobb szívbéli barátját, és lendületesen pattan le a nyeregből.*
-Na gyere szépen Hüpp, most hajókázunk kicsikét.
*Magyaráz nyugtatólag lovának, kantáron vezetve fel az imbolygó alkalmatosságra, érzékeny a lelke szegély párának, könnyen elsírja magát.*
-Városőrség!
*Rikolt rá a révészre nem túl kedvesen, de szélesen vigyorogva.*
-Lefoglaljuk a lélekvesztődet!
*Imád lefoglalni, és elkobozni, az egyik legjobb móka, mely kinevezéséhez járt. Azonban most hamar pontosít, látva, hogy Hipp és Hopp már célba is vették a szerencsétlent.*
-Amíg átviszel minket a túlsó partra.
*Övéről akasztja le erszényét, és dobja a megilletődött hajós (Mesélő (BlackJack)) felé, teljes 25 aranyat számláló tartalmával.
Fejével biccentve csapatának, hogy kövessék csak bátran.*
*Nincs miről társalogjon, és nincs miért megtörje ezt a boldog pillanatot, olyan nagyon vágyott már elszabadulni a városból, de hiába igyekezett, tervezett mindig akadt valami megoldásra váró probléma, mely marasztalta. Meg aztán a vágatás nem is oly megfelelő az eszmecserére, mint egy pohár ital mellett ücsörgés. Nem beszélve arról, hogy mocsok másnapos.
A folyóparthoz érve állítja csak meg Hüppöt, a nyeregkápára támaszkodva lazít kicsit eddigi feszes tartásán, miközben a folyó környékét szemléli kalapja karimája alól.*
-Akkor várunk!
*Adja ki a parancsot, nem mintha lenne más választásuk, így, tekintve, hogy a komp a túlparton időzik. A várakozás hathatós eszköze pedig a szesz, hát dobja hátra köpenyét, hogy szabad legyen az út tarisznyájához, melyből csakhamar előkerül pálinkás flaskája, aprót kortyol, majd kékjeit emeli a páncélos Ryllre.*
-Még nem is mesélted miért tartasz Kagtól.
*Íme a lehetőség, és a kis vörös valóban érdeklődve hallgatná a bizonnyal mókás történetet, de patadobogás hallik fel hátulról, fordul hát az adott irányba kíváncsian, akár így hallgatva Ryrin beszámolóját, miközben Hipp és Hopp már a számszeríjakat készíti elő.
Túl sokat nem kell várni az érkezőre, és annak bemutatkozására sem. Örömteli a tény, hogy felismerte a teljesen fegyvertelennek tűnő, még csak könnyű vértet sem viselő hebrencsben a Vezetőt, a Rangidőst. Bár kétségtelenül a hadnagyi kalap nagy segítség. Ahhoz képest, hogy Zia láthatólag teljesen felkészületlenül indul csatába magabiztossága szemet szúró, mintha csak sérthetetlen lenne, oly önbizalommal ücsörög a nyeregben, holott öltözéke, pusztán a hidegtől tudja védeni. Minderre magyarázat lehet a kezében szorongatott fémflaska.*
-Mégis miért gondolja mindenki, hogy férjnél vagyok?
*Fordul a kezdő szavakat hallva Ryrin felé, teljességgel költőinek szánt kérdéssel, hiszen a következő pillanatban már újra Rowont méregeti előbb elégedetten tekintve végig alkatán, majd nagyot fújva, égre emelt szemekkel lényegesen csalódottabb pofát vágva. Megint egy körülményeskedő szószaporító. Követik ezek őt, vagy mi? Mindenesetre gyanúsan sokan hemzsegnek belőlük a világ ezen részén.*
-Ha azt akarod tudni Pofika, hogy beállhatsz-e vidám kis csapatunkba hullákkal játszadozni, hát jah.
*Vonja meg vállát hanyagul.*
-Zia, Hipp, Hopp, és Rill.
*Zavarja le gyorsan a bemutatkozást, biccentve ide-oda, ahova épp szükséges, hogy egyértelmű legyen melyik rövidke szótag kit takar.*
-Szólíthatlak Rollnak, Roll?
*Szólíthatja, vagyis fogja, mert úgy egyszerűbb, részéről ezzel az udvariassági köröket letudta, fordul vissza ismét, a folyó felé, még egy utolsó kortyot leengedve torkán, majd az érkező komp láttán pakolja el legjobb szívbéli barátját, és lendületesen pattan le a nyeregből.*
-Na gyere szépen Hüpp, most hajókázunk kicsikét.
*Magyaráz nyugtatólag lovának, kantáron vezetve fel az imbolygó alkalmatosságra, érzékeny a lelke szegély párának, könnyen elsírja magát.*
-Városőrség!
*Rikolt rá a révészre nem túl kedvesen, de szélesen vigyorogva.*
-Lefoglaljuk a lélekvesztődet!
*Imád lefoglalni, és elkobozni, az egyik legjobb móka, mely kinevezéséhez járt. Azonban most hamar pontosít, látva, hogy Hipp és Hopp már célba is vették a szerencsétlent.*
-Amíg átviszel minket a túlsó partra.
*Övéről akasztja le erszényét, és dobja a megilletődött hajós (Mesélő (BlackJack)) felé, teljes 25 aranyat számláló tartalmával.
Fejével biccentve csapatának, hogy kövessék csak bátran.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:10:33
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:10:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Segítő szándék hajtja, és hogy szembemenjen a végzetével ahogy vén tanítója biztatta egykoron.
A távolban ekkor megpillantja a csapatot. Pont ahogy a barakkban mondták neki. Két közkatona, egy tiszti rangú nő, és egy tekintélyt parancsoló páncélos harcos. A kis csapat mellé igyekszik kerülni. Ha sikerül közelebb érnie, lelassít, és két kezét felemeli mutatván hogy nincs bennük fegyver. Biztos ami biztos, nehogy a küldetésben járó katonák még ellenségnek véljék.*
- Bocsásson meg asszonyom. - *Szól nyomban Ziana felé, mivel tudtával ö a csapat beosztott vezetője.*
- Nevem Rowon Holdigen. A barakkban úgy informáltak hogy önhöz forduljak, mivel szeretném önkéntesként szolgálni a várost, és a város őrségét, ezekben a vészterhes időkben. Kérem mondja hogy van még hely a csapatában. - *Miközben a szavai után a Ziana válaszát várja, a két katona és Ryrn felé bólint üdvözlésképpen. Közben szemügyre veszi azok felszerelését és páncélját. Egy kis aggodalom kezdi eltölteni, mivel a katonákon és a harcoson komolyabb páncélzat van, míg rajta csak bőrvért és alkarvédők. Ha keményebb csatába keverednek akkor Rowon bizony hátrányban lesz. Na de így jár aki hirtelen elhatározásból ugrik fejest a dolgok sűrűjébe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.29 14:31:14, a következő indokkal:
NJK-któl nem tehet számottevő előnyre a karaktered a játéktéren; durva helyesírási hibák.
*Segítő szándék hajtja, és hogy szembemenjen a végzetével ahogy vén tanítója biztatta egykoron.
A távolban ekkor megpillantja a csapatot. Pont ahogy a barakkban mondták neki. Két közkatona, egy tiszti rangú nő, és egy tekintélyt parancsoló páncélos harcos. A kis csapat mellé igyekszik kerülni. Ha sikerül közelebb érnie, lelassít, és két kezét felemeli mutatván hogy nincs bennük fegyver. Biztos ami biztos, nehogy a küldetésben járó katonák még ellenségnek véljék.*
- Bocsásson meg asszonyom. - *Szól nyomban Ziana felé, mivel tudtával ö a csapat beosztott vezetője.*
- Nevem Rowon Holdigen. A barakkban úgy informáltak hogy önhöz forduljak, mivel szeretném önkéntesként szolgálni a várost, és a város őrségét, ezekben a vészterhes időkben. Kérem mondja hogy van még hely a csapatában. - *Miközben a szavai után a Ziana válaszát várja, a két katona és Ryrn felé bólint üdvözlésképpen. Közben szemügyre veszi azok felszerelését és páncélját. Egy kis aggodalom kezdi eltölteni, mivel a katonákon és a harcoson komolyabb páncélzat van, míg rajta csak bőrvért és alkarvédők. Ha keményebb csatába keverednek akkor Rowon bizony hátrányban lesz. Na de így jár aki hirtelen elhatározásból ugrik fejest a dolgok sűrűjébe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.29 14:31:14, a következő indokkal:
NJK-któl nem tehet számottevő előnyre a karaktered a játéktéren; durva helyesírási hibák.
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-25 17:26:26
Üzenet elküldve: 2016-02-25 17:26:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Meglepően csendes lett a hadnagy ahhoz képest, amilyen cserfes és vagány volt néhány perccel ezelőtt.*
~Hát ebbe meg mi ütött!?~
*Legyint egyet gondolatban, majd elindul a nő után.*
~Talán a Sistergős Mennykő!~
*Mosolyodik el kedvenc disztingvált szitkozódásán, majd lehajtja a rostélyt. Ha nem kíváncsiak a társaságára, akkor bizony ő sem fogja törni magát, és a fémsisak mögé bújik a világ gonosza elől. Így baktatnak le szépen, bár nem túl lassan a folyópartig. Úgy tűnik, hogy hajóval fognak tovább utazni a kikötő felé. Gyors és egyszerű módja ez annak, hogy belépjenek egy háborús övezetbe.*
*Meglepően csendes lett a hadnagy ahhoz képest, amilyen cserfes és vagány volt néhány perccel ezelőtt.*
~Hát ebbe meg mi ütött!?~
*Legyint egyet gondolatban, majd elindul a nő után.*
~Talán a Sistergős Mennykő!~
*Mosolyodik el kedvenc disztingvált szitkozódásán, majd lehajtja a rostélyt. Ha nem kíváncsiak a társaságára, akkor bizony ő sem fogja törni magát, és a fémsisak mögé bújik a világ gonosza elől. Így baktatnak le szépen, bár nem túl lassan a folyópartig. Úgy tűnik, hogy hajóval fognak tovább utazni a kikötő felé. Gyors és egyszerű módja ez annak, hogy belépjenek egy háborús övezetbe.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:25:40
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Szavát nem sokat hallják társai, még Ryll azon kérdésére sem válaszolt, mely a szállítmányt firtatta, egy széles vigyorral zárta le a témát.
Nem volt könnyes búcsú, sem bajtársias kézrázogatás, mintha nem is csatába, csak egy könnyed lovaglásra indultak volna, úgy hagyták ott a Barakkot.
Zia saját részről jól el van ezzel így, távozik, ahogyan érkezett évekkel ezelőtt a városba; csak a legszükségesebbekkel, szélvész módjára.
A hideg szél vörös csípte arcát, kezét a kantáron védi a bőrkesztyű, és diktál oly iramot, mi a leggyorsabb lehet a kikötőig.*
*Szavát nem sokat hallják társai, még Ryll azon kérdésére sem válaszolt, mely a szállítmányt firtatta, egy széles vigyorral zárta le a témát.
Nem volt könnyes búcsú, sem bajtársias kézrázogatás, mintha nem is csatába, csak egy könnyed lovaglásra indultak volna, úgy hagyták ott a Barakkot.
Zia saját részről jól el van ezzel így, távozik, ahogyan érkezett évekkel ezelőtt a városba; csak a legszükségesebbekkel, szélvész módjára.
A hideg szél vörös csípte arcát, kezét a kantáron védi a bőrkesztyű, és diktál oly iramot, mi a leggyorsabb lehet a kikötőig.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:18:44
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:18:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kiér a temetőből, elhagyva a ködöt, és sötétséget amely az jelentett. Idekint, ha nincs is épp világos, amiért megint csak bosszankodhatna egy sort, hiszen ez a rész, amint a temető is, még a város része, tehát nem ártana gondoskodniuk valami utcai világításról, legalább a csillagok fénye kétszeresen is világít. Egyszer az égről egyszer meg lentről a folyóból. Ha minden igaz itt balra kell fordulnia, főleg mert jobbra nincs is igazán ösvény. Az az "út" mégis szebbnek tetszik előtte hiszen lefelé vezet, míg a baloldali út fel valami dombocskára és mire odaér megint lejárhatja a lábát.*
~Nem akarok hegyet mászni.~ *Sértődik meg szinte azonnal az elképesztő körülmények miatt, ám sajnos nincs más választása. Szüksége lesz valami közlekedési eszközre amivel ezek után A pontból B pontba szállíttathatja magát. Valamire amivel az utazás nem ennyire megterhelő. Egy gyaloghintó, egy kutya, vagy épp egy ork aki elé horgászboton belógat valami véres húscafatot. Nem tudja melyik lenne a legkényelmesebb, ám abban biztos, ez nem mehet így tovább.
Végül mégis elszánja magát a hegymászásra, közben a villámok még mindig ott cikáznak az égen keresztül, szétbomolva a szélrózsa irányai közt, az idő pedig még mindig hideg. Ám itt legalább nem érzi azt a fertelmes hullaszagot.*
-Bika, hágó Brogbul, elő a nagy baltát... *Kezd bele egy debil gyerekdal közös nyelvre való lefordításába. Úgy érzi ez a nyelv sokkal kifejezőbb lenne a szövegéhez a sajátjánál, mint ahogy az ősi elf is jobban áll a lírai költeményeknek mint a sötét testvéreiké. Az ő nyelvüknek is megvan a maga beteges bája, de szerinte kevesebb érzést tudnak megfelelően átadni. És persze egy elborult szociopata az összes ami igencsak rosszul hat a szépirodalmi érzékre.*
~Nem akarok hegyet mászni.~ *Sértődik meg szinte azonnal az elképesztő körülmények miatt, ám sajnos nincs más választása. Szüksége lesz valami közlekedési eszközre amivel ezek után A pontból B pontba szállíttathatja magát. Valamire amivel az utazás nem ennyire megterhelő. Egy gyaloghintó, egy kutya, vagy épp egy ork aki elé horgászboton belógat valami véres húscafatot. Nem tudja melyik lenne a legkényelmesebb, ám abban biztos, ez nem mehet így tovább.
Végül mégis elszánja magát a hegymászásra, közben a villámok még mindig ott cikáznak az égen keresztül, szétbomolva a szélrózsa irányai közt, az idő pedig még mindig hideg. Ám itt legalább nem érzi azt a fertelmes hullaszagot.*
-Bika, hágó Brogbul, elő a nagy baltát... *Kezd bele egy debil gyerekdal közös nyelvre való lefordításába. Úgy érzi ez a nyelv sokkal kifejezőbb lenne a szövegéhez a sajátjánál, mint ahogy az ősi elf is jobban áll a lírai költeményeknek mint a sötét testvéreiké. Az ő nyelvüknek is megvan a maga beteges bája, de szerinte kevesebb érzést tudnak megfelelően átadni. És persze egy elborult szociopata az összes ami igencsak rosszul hat a szépirodalmi érzékre.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-17 20:41:15
Üzenet elküldve: 2016-02-17 20:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Folyópart//
~ Jó-jó, rendben! ~ * Kicsit türelmetlenkedik már.
~ Vajon mi történt, mióta meghaltam? Hacsak nem átverés ez az egész... ~ Elmélázik azon a lehetőségen, hogy esetleg az egész csak meg lett játszva, és nem is halt meg. Csak így akar magának szolgát szerezni Dayria, aki igazából egyenlő ezzel az Akárkivel.
Sötét éjszaka és mi egyéb az, mit először meglát. ~ Ne már! Épp, hogy feléledek, megfulladok?! ~ Levegőért kapdosva fetreng a földön, kis híján tényleg megfojtva magát, úgy erőlködve. Hátha csak egy almacsutka maradt a torkán... Bár nem emlékszik rá, hogy evett volna almát a halála percében, de bármi megeshet. Aki tud halottakat feltámasztani, az biztos tud almacsutkát is rakni a halottak szájába. Mondjuk az előzővel ellentétben annak nincs túl sok értelme.
Épp eszébe jut, hogy segítségért kiabáljon, mikor rájön... Hogy a folyóparton van és ilyenkor az éjszaka közepén még őt sem keresik pont itt valószínűleg. ~ Pedig az a minimum lenne, hogy megtalálnak. Vagy legalább keresnek. De itt egy lélek sincs. Csak én. ~ Fut át az agyán, majd a gondolkozás közben egészen elfelejti, hogy épp az életéért küzd egy nemlétező almacsutka miatt. ~ De hisz... ~ Tágra nyílnak szemei. Most jutott el oda, hogy akkor sem venne levegőt, ha kéne. ~ Ezek a galádok még csak nem is indultak megkeresni?! Hogy a borzoi tépné ki a szemüket! ~ Szitkozódik magában és csak most esik le a még ennél is fontosabb dolog. Csak most, amikor már itt fetreng mióta a földön, az életéért küzdve, pedig már rég halott. ~ Tiszta sáros a ruhám! Talán ezért nem találtak meg? De nem... A cselédek ruha nélkül is meg kell, hogy ismerjenek... Ja várjunk csak... ~ Zsebébe kotor és meglepődötten állapítja meg, hogy se pénze, se tükre, meg egyéb vacka sincs. ~ Biztos a boszorkány volt. ~ Állapítja meg és nagyot lélegzik... Lélegezne.
Ekkor már tényleg rájön valami igazán fontosra. ~ Hisz én halott vagyok! A halottakat pedig nem szívlelik a városban. Ilyen sárosan pedig köztudottan csak egy halott, vagy egy koldus járkálhat. És egyiket sem szeretik. Na nem baj, majd megtudják, hogy milyen egy halott bosszúja! ~ Töpreng el, majd a végén ökölbe szorítja egyik kezét. Lassan feltápászkodik, úgy-ahogy leporolja ruháját, bár a sárt nyilván nem tudja csak úgy leszedni, csupán a kezét is összemaszatolja. ~ Ez nem jó. Se ruhám, se pénzem, se életem. Hogyan szerezzek be valami olyan ruhát, amit a halottak szoktak hordani? ~ Töpreng, miközben a végtagjait ropogtatja és lassan elindul a temető irányába. Valamerre csak el kell indulnia, ha el akar érni valahova. Neki pedig ez a célja. A temető. Még jó, hogy ilyen közel van.
~ Na ez tök király. Tudok minden félét, amit egy halott... Csak még élek. Egy kicsit. Mit is csináljak, miután ruhát szereztem magamnak... Na és hogyan szerezzek ruhát? ~ Csak töri és töri a kobakját.
~ Ja tényleg, Lorew Mazoral... Lorew Mazoral... ~ Mintha ismerősen csengene ez a név. Talán hallott már róla a városban, ám arról, hogy milyen mesterséget űz és kicsoda ő, még sosem hallott.
~ Attól talán kapok ruhát. De előbb meg kell találnom. Ahhoz meg kéne ruha... ~ Hogy miért is kéne ahhoz ruha, hogy megtaláljon valakit, akitől talán még ruhát is kap, az maradjon Viin titka, amit magával visz a sírba... Majd megint. Na, meg, hogy jelenlegi ruhája miért nem alkalmas a "halottkodásra", az egy újabb rejtély. De Viin az Viin. *
A hozzászólás írója (Viin Doriano [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.17 21:50:35
//Folyópart//
~ Jó-jó, rendben! ~ * Kicsit türelmetlenkedik már.
~ Vajon mi történt, mióta meghaltam? Hacsak nem átverés ez az egész... ~ Elmélázik azon a lehetőségen, hogy esetleg az egész csak meg lett játszva, és nem is halt meg. Csak így akar magának szolgát szerezni Dayria, aki igazából egyenlő ezzel az Akárkivel.
Sötét éjszaka és mi egyéb az, mit először meglát. ~ Ne már! Épp, hogy feléledek, megfulladok?! ~ Levegőért kapdosva fetreng a földön, kis híján tényleg megfojtva magát, úgy erőlködve. Hátha csak egy almacsutka maradt a torkán... Bár nem emlékszik rá, hogy evett volna almát a halála percében, de bármi megeshet. Aki tud halottakat feltámasztani, az biztos tud almacsutkát is rakni a halottak szájába. Mondjuk az előzővel ellentétben annak nincs túl sok értelme.
Épp eszébe jut, hogy segítségért kiabáljon, mikor rájön... Hogy a folyóparton van és ilyenkor az éjszaka közepén még őt sem keresik pont itt valószínűleg. ~ Pedig az a minimum lenne, hogy megtalálnak. Vagy legalább keresnek. De itt egy lélek sincs. Csak én. ~ Fut át az agyán, majd a gondolkozás közben egészen elfelejti, hogy épp az életéért küzd egy nemlétező almacsutka miatt. ~ De hisz... ~ Tágra nyílnak szemei. Most jutott el oda, hogy akkor sem venne levegőt, ha kéne. ~ Ezek a galádok még csak nem is indultak megkeresni?! Hogy a borzoi tépné ki a szemüket! ~ Szitkozódik magában és csak most esik le a még ennél is fontosabb dolog. Csak most, amikor már itt fetreng mióta a földön, az életéért küzdve, pedig már rég halott. ~ Tiszta sáros a ruhám! Talán ezért nem találtak meg? De nem... A cselédek ruha nélkül is meg kell, hogy ismerjenek... Ja várjunk csak... ~ Zsebébe kotor és meglepődötten állapítja meg, hogy se pénze, se tükre, meg egyéb vacka sincs. ~ Biztos a boszorkány volt. ~ Állapítja meg és nagyot lélegzik... Lélegezne.
Ekkor már tényleg rájön valami igazán fontosra. ~ Hisz én halott vagyok! A halottakat pedig nem szívlelik a városban. Ilyen sárosan pedig köztudottan csak egy halott, vagy egy koldus járkálhat. És egyiket sem szeretik. Na nem baj, majd megtudják, hogy milyen egy halott bosszúja! ~ Töpreng el, majd a végén ökölbe szorítja egyik kezét. Lassan feltápászkodik, úgy-ahogy leporolja ruháját, bár a sárt nyilván nem tudja csak úgy leszedni, csupán a kezét is összemaszatolja. ~ Ez nem jó. Se ruhám, se pénzem, se életem. Hogyan szerezzek be valami olyan ruhát, amit a halottak szoktak hordani? ~ Töpreng, miközben a végtagjait ropogtatja és lassan elindul a temető irányába. Valamerre csak el kell indulnia, ha el akar érni valahova. Neki pedig ez a célja. A temető. Még jó, hogy ilyen közel van.
~ Na ez tök király. Tudok minden félét, amit egy halott... Csak még élek. Egy kicsit. Mit is csináljak, miután ruhát szereztem magamnak... Na és hogyan szerezzek ruhát? ~ Csak töri és töri a kobakját.
~ Ja tényleg, Lorew Mazoral... Lorew Mazoral... ~ Mintha ismerősen csengene ez a név. Talán hallott már róla a városban, ám arról, hogy milyen mesterséget űz és kicsoda ő, még sosem hallott.
~ Attól talán kapok ruhát. De előbb meg kell találnom. Ahhoz meg kéne ruha... ~ Hogy miért is kéne ahhoz ruha, hogy megtaláljon valakit, akitől talán még ruhát is kap, az maradjon Viin titka, amit magával visz a sírba... Majd megint. Na, meg, hogy jelenlegi ruhája miért nem alkalmas a "halottkodásra", az egy újabb rejtély. De Viin az Viin. *
A hozzászólás írója (Viin Doriano [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.17 21:50:35
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-17 17:06:39
Üzenet elküldve: 2016-02-17 17:06:39
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rhebosse//
*Na, erről van szó, a vörös is megérti, hogy teljesen felesleges beszédre pazarolni az energiát. időhúzásnak nem egy rossz ötlet, főleg, hogy mást nem is nagyon tehet az ember egy ilyen helyzetben. Sajnos ezzel is maximum csak másodperceket nyerhet, mielőtt végül a mélységi felé mozdulna.
Természetes, hogy a hölgy ellenkezik, de Khan pontosan ezt akarta. Mennyivel unalmasabb lenne, ha kérni se kellene, és már szétvetné a lábait a kiszemelt áldozat!
A hajat ugyan sikerül elkapni, de Rhebossenak sikerül meglepni a kormost. Olyan sokáig nem tudja markában tartani a vörös tincseket, reflexszerűen kap az arcára rácsapódott ágyneműért. Az első pillanatokban nem is tudja, mi történik, kétségbeesetten próbál megszabadulni a fehér vászontól.
Mire a sikerül megszabadulnia a közben ismét összekoszolódott ruhától, a vöröske már elég messze van, hogy Mélység fattyának kapkodnia kelljen a lábait utána.
Szemében eszelős tűz ég. Ahhoz hasonló, mint amit a katonák szemében látni a roham előtti, feltüzelt pillanatokban. Kétségtelen; ő maga is fel van tüzelve, fűti a hajsza izgalma, de olyannyira, hogy alig bírja visszafogni magát.
A lány után ered, tőre visszacsúszik a helyére. Jobb ezt puszta kézzel intézni, mintsem fegyverrel.
Szem elől biztosan nem téveszti, és ha valahol sikerül beérni, úgy egy határozott ütést próbál mérni a lány tarkójára, vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor csak egy nagyot taszít rajta, hogy földre vigye, ahol is folytatódhat a küzdelem a két akarat ereje közt. *
*Na, erről van szó, a vörös is megérti, hogy teljesen felesleges beszédre pazarolni az energiát. időhúzásnak nem egy rossz ötlet, főleg, hogy mást nem is nagyon tehet az ember egy ilyen helyzetben. Sajnos ezzel is maximum csak másodperceket nyerhet, mielőtt végül a mélységi felé mozdulna.
Természetes, hogy a hölgy ellenkezik, de Khan pontosan ezt akarta. Mennyivel unalmasabb lenne, ha kérni se kellene, és már szétvetné a lábait a kiszemelt áldozat!
A hajat ugyan sikerül elkapni, de Rhebossenak sikerül meglepni a kormost. Olyan sokáig nem tudja markában tartani a vörös tincseket, reflexszerűen kap az arcára rácsapódott ágyneműért. Az első pillanatokban nem is tudja, mi történik, kétségbeesetten próbál megszabadulni a fehér vászontól.
Mire a sikerül megszabadulnia a közben ismét összekoszolódott ruhától, a vöröske már elég messze van, hogy Mélység fattyának kapkodnia kelljen a lábait utána.
Szemében eszelős tűz ég. Ahhoz hasonló, mint amit a katonák szemében látni a roham előtti, feltüzelt pillanatokban. Kétségtelen; ő maga is fel van tüzelve, fűti a hajsza izgalma, de olyannyira, hogy alig bírja visszafogni magát.
A lány után ered, tőre visszacsúszik a helyére. Jobb ezt puszta kézzel intézni, mintsem fegyverrel.
Szem elől biztosan nem téveszti, és ha valahol sikerül beérni, úgy egy határozott ütést próbál mérni a lány tarkójára, vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor csak egy nagyot taszít rajta, hogy földre vigye, ahol is folytatódhat a küzdelem a két akarat ereje közt. *
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-16 21:40:32
Üzenet elküldve: 2016-02-16 21:40:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Viin Doriano figyelmébe//
//Folyópart//
* A folyóparton ébredsz, körülötted egyetlen lélek sincsen. A hold magasan jár az égbolton. Hirtelen vágódnak fel a szemfedelek, levegőért kapsz, de a tüdőd nem telik meg az éltető elemmel. Fulladnál? De nem... mintha nem volna rá szükséged. Hideg marna a testedbe, de ez sem zavar. Az emlékek lassan térnek vissza, egy fekete olajos folyó, egy zöld szempár. A szolgálat. Már minden megvan. Ezen a helyen végeztek veled, itt hagyta el a lelked a tested. S most újra itt vagy. Testeden ott a nyoma halálod pillanatának. Nem ártana majd új ruhát keríteni. Egy ében fekete holló röppen a közeli korhadt fára. Károg egy hangosat, hogy a figyelmed magára vonja, a szeme zölden villan meg, majd a hang fejedben "Keress híveket! Keresd Lorew Mazoralt!" zendül fel ismét majd a fekete madár tovaszáll. *
//Viin Doriano figyelmébe//
//Folyópart//
* A folyóparton ébredsz, körülötted egyetlen lélek sincsen. A hold magasan jár az égbolton. Hirtelen vágódnak fel a szemfedelek, levegőért kapsz, de a tüdőd nem telik meg az éltető elemmel. Fulladnál? De nem... mintha nem volna rá szükséged. Hideg marna a testedbe, de ez sem zavar. Az emlékek lassan térnek vissza, egy fekete olajos folyó, egy zöld szempár. A szolgálat. Már minden megvan. Ezen a helyen végeztek veled, itt hagyta el a lelked a tested. S most újra itt vagy. Testeden ott a nyoma halálod pillanatának. Nem ártana majd új ruhát keríteni. Egy ében fekete holló röppen a közeli korhadt fára. Károg egy hangosat, hogy a figyelmed magára vonja, a szeme zölden villan meg, majd a hang fejedben "Keress híveket! Keresd Lorew Mazoralt!" zendül fel ismét majd a fekete madár tovaszáll. *
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-16 21:24:26
Üzenet elküldve: 2016-02-16 21:24:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Shar' Khan //
*Nem, nem beszélhetnék meg. Mire is számított, hogy talán egy szépen elszavalt, megható monológ után majd a sötét képű fickó hirtelen jó útra tér, elnézést kér, még az azóta sárossá vált ágyneműt is kimossa neki? Együtt dalolásznak a folyóparton és búcsúzóul Khan megígéri, hogy minden idős nénit karonfogva kísér át az úton, hogy nehogy véletlen egy szekérnek áldozatául essenek?
Ez is inkább egy olyan kérdés, mint mikor valaki súlyosan megsérül és a szemtanú megkérdi, jól van-e. Semmi értelme, de az ember fel kell tegyen néha hasztalan kérdéseket is.*
- De mégis… *Kezdene bele az akadékoskodásba, a támadó viszont felé mozdul, amelytől ijedten először hátralép, nem akarja, hogy hozzáérjen. Neki szíve-lelke már másé és nem tudna annak a valakinek a szemébe nézni ha nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy elkerülje az erőszakos szándék beteljesülését mely a sötételf mozdulataiban és szemeiben rejlik.
Rhebosse pedig menekülőre fogja.
Mikor Khan a hajáért nyúl (amit méreténél és kiterjedésénél fogva meglehetősen könnyű elkapni), a kezében lévő nagy, vizes vásznat maga elé kapja és ha sikerül, rádobja a férfi fejére, megzavarva az erőszaktevőt.
Ezzel a férfi ujjainak engedniük kell. Legalábbis, skalpja helyett csupán pár tincs vagy hajszál maradhat a támadó markában mikor a lány elrántja loboncát. E közben a vörös megcsúszik de el nem esik, kezeivel maga előtt kalimpálván igyekszik tompítani ha mégis a sáros földdel találkozna. Iszkolna el, ezzel meglehetősen komikus látképet biztosítva. De ha Khant sikerült megzavarnia az ágyneművel, jó pár méterre eltávolodhat botladozásában.
Azzal pedig, fejvesztve megcélozza az erdőt.*
*Nem, nem beszélhetnék meg. Mire is számított, hogy talán egy szépen elszavalt, megható monológ után majd a sötét képű fickó hirtelen jó útra tér, elnézést kér, még az azóta sárossá vált ágyneműt is kimossa neki? Együtt dalolásznak a folyóparton és búcsúzóul Khan megígéri, hogy minden idős nénit karonfogva kísér át az úton, hogy nehogy véletlen egy szekérnek áldozatául essenek?
Ez is inkább egy olyan kérdés, mint mikor valaki súlyosan megsérül és a szemtanú megkérdi, jól van-e. Semmi értelme, de az ember fel kell tegyen néha hasztalan kérdéseket is.*
- De mégis… *Kezdene bele az akadékoskodásba, a támadó viszont felé mozdul, amelytől ijedten először hátralép, nem akarja, hogy hozzáérjen. Neki szíve-lelke már másé és nem tudna annak a valakinek a szemébe nézni ha nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy elkerülje az erőszakos szándék beteljesülését mely a sötételf mozdulataiban és szemeiben rejlik.
Rhebosse pedig menekülőre fogja.
Mikor Khan a hajáért nyúl (amit méreténél és kiterjedésénél fogva meglehetősen könnyű elkapni), a kezében lévő nagy, vizes vásznat maga elé kapja és ha sikerül, rádobja a férfi fejére, megzavarva az erőszaktevőt.
Ezzel a férfi ujjainak engedniük kell. Legalábbis, skalpja helyett csupán pár tincs vagy hajszál maradhat a támadó markában mikor a lány elrántja loboncát. E közben a vörös megcsúszik de el nem esik, kezeivel maga előtt kalimpálván igyekszik tompítani ha mégis a sáros földdel találkozna. Iszkolna el, ezzel meglehetősen komikus látképet biztosítva. De ha Khant sikerült megzavarnia az ágyneművel, jó pár méterre eltávolodhat botladozásában.
Azzal pedig, fejvesztve megcélozza az erdőt.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-16 20:38:38
Üzenet elküldve: 2016-02-16 20:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rhebosse//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nem lehet titkolni, hogy élvezi a helyzetet. Nem sok idő telt még el korábbi kis kompániájuk feloszlása után, és máris kapott egy megbízást, és egy kis jutalmat is a vörös személyében.
~ Vörös? Hmm… ~
Ha jól emlékszik, korábbi, ostoba ork társa akart egy vörössel dugni. Vicces, hogy pont az a fajankó nem találkozhatott ezzel itt. Magában röhög, amiért ő kifogta a ritkás hajszínt, még akkor is, ha ez egyáltalán nem vonzza.
Az öt lépés távolság okos ötlet, persze könnyen áthidalható, amire hamarosan sort is kerít majd. *
- De nem ám…
* Feleli még inkább vigyorogva. Mindenki a „nem beszélhetnénk meg ezt”-el kezdi, holott tudják jól, hogy eleve lehetetlen, teljesen felesleges. Ha nem tetszik nekik, akkor ne szavakkal, hanem a testükkel álljanak ellen, az teszi izgalmassá a vadászatot, nem a folyamatos pofázás. Küzdjenek azért, amit meg akarnak védeni, hogy végül teljesen megtörve, kétségbeesve kívánják a halált, amit nem kaphatnak meg, csak önnön kezük által.
~ Csodálatos… ~
Méri végig a remegő lányt. Nyilván a hidegtől, nem a félelemtől reszket, de Khan abban reménykedik, hogy nemsokára majd attól is fog. Hogy felgyorsítsa a folyamatot, Rhebosse felé mozdul, és ha sikerül, belemarkol a vörös tincsekbe, hogy kicsit se finomkodva a partra rángassa a lányt. Kezdődjék a játék… *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nem lehet titkolni, hogy élvezi a helyzetet. Nem sok idő telt még el korábbi kis kompániájuk feloszlása után, és máris kapott egy megbízást, és egy kis jutalmat is a vörös személyében.
~ Vörös? Hmm… ~
Ha jól emlékszik, korábbi, ostoba ork társa akart egy vörössel dugni. Vicces, hogy pont az a fajankó nem találkozhatott ezzel itt. Magában röhög, amiért ő kifogta a ritkás hajszínt, még akkor is, ha ez egyáltalán nem vonzza.
Az öt lépés távolság okos ötlet, persze könnyen áthidalható, amire hamarosan sort is kerít majd. *
- De nem ám…
* Feleli még inkább vigyorogva. Mindenki a „nem beszélhetnénk meg ezt”-el kezdi, holott tudják jól, hogy eleve lehetetlen, teljesen felesleges. Ha nem tetszik nekik, akkor ne szavakkal, hanem a testükkel álljanak ellen, az teszi izgalmassá a vadászatot, nem a folyamatos pofázás. Küzdjenek azért, amit meg akarnak védeni, hogy végül teljesen megtörve, kétségbeesve kívánják a halált, amit nem kaphatnak meg, csak önnön kezük által.
~ Csodálatos… ~
Méri végig a remegő lányt. Nyilván a hidegtől, nem a félelemtől reszket, de Khan abban reménykedik, hogy nemsokára majd attól is fog. Hogy felgyorsítsa a folyamatot, Rhebosse felé mozdul, és ha sikerül, belemarkol a vörös tincsekbe, hogy kicsit se finomkodva a partra rángassa a lányt. Kezdődjék a játék… *
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-15 23:35:11
Üzenet elküldve: 2016-02-15 23:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Shar' Khan //
*A fickó láthatóan meglepődik, de az állapot nem tart sokáig, és az íj sem látszik még leereszkedni. A legtöbb amit tehet, hogy hagyja a sötételfnek, hogy kipakolja kincsekkel teli mellénykéjét. Lehetőleg minél gyorsabban, hogy a lány felöltözhessen és mehessen.
Már szinte teljesen kint van a vízből, combja vörösek a jeges habokban történő megmártózás után. Rhebosse enyhén remeg is. A férfi talán ezt bóknak veszi, hogy sikerült megijesztenie -ami igaz is-, de inkább csak baromira fázik.
Khan nem számolhat azzal, hogy a vörös túl közel menne, körülbelül öt lépésnyi távolságra vagy valamivel többre áll meg tőle, kezében szorongatva a csöpögő fehér vásznakat.*
- Nem? *Nyikkantja.
~Ez meg akar ölni! Nem elég neki az arany, meg fog ölni!~ Hirtelen úrrá lesz rajta a pánik és ledermed. Ahogy a férfi tőrre vált, még nem, de a következő megjegyzés vagy talán a támadó ajkának megnedvesítése, esetleg a sokat mondaó vigyor rávezeti a naiv cselédlányt miről is van szó.
Szája megremeg. ~Akkor már inkább lőjön le.~*
- Nem beszélhetnénk meg? *Tekintete idegesen jár a tőr, cókmókja és a férfi szemei közt.
Ha a fickó azt várja, hogy majd erényeiről is olyan nagyvonalúan rendelkezik mint pénzéről, tévednie kell.*
*A fickó láthatóan meglepődik, de az állapot nem tart sokáig, és az íj sem látszik még leereszkedni. A legtöbb amit tehet, hogy hagyja a sötételfnek, hogy kipakolja kincsekkel teli mellénykéjét. Lehetőleg minél gyorsabban, hogy a lány felöltözhessen és mehessen.
Már szinte teljesen kint van a vízből, combja vörösek a jeges habokban történő megmártózás után. Rhebosse enyhén remeg is. A férfi talán ezt bóknak veszi, hogy sikerült megijesztenie -ami igaz is-, de inkább csak baromira fázik.
Khan nem számolhat azzal, hogy a vörös túl közel menne, körülbelül öt lépésnyi távolságra vagy valamivel többre áll meg tőle, kezében szorongatva a csöpögő fehér vásznakat.*
- Nem? *Nyikkantja.
~Ez meg akar ölni! Nem elég neki az arany, meg fog ölni!~ Hirtelen úrrá lesz rajta a pánik és ledermed. Ahogy a férfi tőrre vált, még nem, de a következő megjegyzés vagy talán a támadó ajkának megnedvesítése, esetleg a sokat mondaó vigyor rávezeti a naiv cselédlányt miről is van szó.
Szája megremeg. ~Akkor már inkább lőjön le.~*
- Nem beszélhetnénk meg? *Tekintete idegesen jár a tőr, cókmókja és a férfi szemei közt.
Ha a fickó azt várja, hogy majd erényeiről is olyan nagyvonalúan rendelkezik mint pénzéről, tévednie kell.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-15 22:05:28
Üzenet elküldve: 2016-02-15 22:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rhebosse//
*A gondtalanság már eleve pusztulásra ítéltetett, mikor a Khan észrevette cselédlányunkat. Mohó tekintettel fixírozza a cseléd fenekét, mielőtt az megfordulna, amolyan passzív módon jelezve, hogy nem csak hátul domborodik, aminek domborodnia kell. A fajtársaival ellentétben a felszíniek nem olyan erőszakosak, inkább meghunyászkodnak, pedig ő most pont nem a beletörődést keresi, sokkal inkább a vad élni akarást, mikor az emberben tudatosul, hogy itt a vég, s az utolsó pillanatokig a lehető legelszántabban áll ellen, kapaszkodik a maréknyi vékony szalmaszálba, ami a túlélését jelentheti. Egyszerűen csodálatos érzés.
Erre pedig a vörös alapjaiban rengeti meg az egészet a lehető legnaivabb válasszal.
~ Mi van? ~
Áll ugyanolyan döbbenten, mint az imént a lány. Ennyire… ennyire nem lehet félreérteni a helyzetet.
Ha a kormostól kérdezné meg, mit kéne, tegyen egy ilyen helyzetben, akkor azt javasolná, hogy menjen szépen a partra és essen neki a férfinek. Igen, azt nagyon is élvezné, mikor a végén leteperné és magáévá tenné. Mert nem pénzért jött ő, abból lesz majd, mikor elvégezte a melót.
A megadásra hangosan felkacag, de szemei nem jókedvet tükröznek, azok ugyanolyan élvezettel figyelik a lány minden egyes megmozdulását, mint amilyen élvezettel nézni fogják a kíntól torzuló arcát. Legalábbis ebben reménykedik.
Mielőtt a lány túl közel érne, de már nincs is annyira távol, íjról tőrre vált, jelezve, hogy nem jó ötlet most sem sikoltani, sem menekülni. *
- Nem a pénzed kell…
* Ismét megnyalja ajkait, ez nála amolyan reflex, mikor a préda mozgását követi. *
- De te már nagylány vagy, annyira nem fog fájni.
* Vigyorog kajánul Rhebossera. *
*A gondtalanság már eleve pusztulásra ítéltetett, mikor a Khan észrevette cselédlányunkat. Mohó tekintettel fixírozza a cseléd fenekét, mielőtt az megfordulna, amolyan passzív módon jelezve, hogy nem csak hátul domborodik, aminek domborodnia kell. A fajtársaival ellentétben a felszíniek nem olyan erőszakosak, inkább meghunyászkodnak, pedig ő most pont nem a beletörődést keresi, sokkal inkább a vad élni akarást, mikor az emberben tudatosul, hogy itt a vég, s az utolsó pillanatokig a lehető legelszántabban áll ellen, kapaszkodik a maréknyi vékony szalmaszálba, ami a túlélését jelentheti. Egyszerűen csodálatos érzés.
Erre pedig a vörös alapjaiban rengeti meg az egészet a lehető legnaivabb válasszal.
~ Mi van? ~
Áll ugyanolyan döbbenten, mint az imént a lány. Ennyire… ennyire nem lehet félreérteni a helyzetet.
Ha a kormostól kérdezné meg, mit kéne, tegyen egy ilyen helyzetben, akkor azt javasolná, hogy menjen szépen a partra és essen neki a férfinek. Igen, azt nagyon is élvezné, mikor a végén leteperné és magáévá tenné. Mert nem pénzért jött ő, abból lesz majd, mikor elvégezte a melót.
A megadásra hangosan felkacag, de szemei nem jókedvet tükröznek, azok ugyanolyan élvezettel figyelik a lány minden egyes megmozdulását, mint amilyen élvezettel nézni fogják a kíntól torzuló arcát. Legalábbis ebben reménykedik.
Mielőtt a lány túl közel érne, de már nincs is annyira távol, íjról tőrre vált, jelezve, hogy nem jó ötlet most sem sikoltani, sem menekülni. *
- Nem a pénzed kell…
* Ismét megnyalja ajkait, ez nála amolyan reflex, mikor a préda mozgását követi. *
- De te már nagylány vagy, annyira nem fog fájni.
* Vigyorog kajánul Rhebossera. *
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-02-15 21:17:05
Üzenet elküldve: 2016-02-15 21:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Shar' Khan //
*Cselédlányunk gondtalanul -vagyis majdnem gondtalanul- dörgöli az egyre tisztábbá váló ágyneműket a folyó jéghideg vizében. Ő megtesz minden tőle telhetőt, valószínűleg jól meg is fázik mindeközben, ami munkája szempontjából nem túl előnyös. És sajnos valószínűleg fizetésemelést sem kap érte. De el akart jönni a házból egy kicsit, és ez jó ürügy volt.
Dudorászni éppen nem dudorászik, ilyen hidegben a fenének van kedve énekelgetni. De a víz hangjától még így sem hallja a növényzetben közeledő férfit. Mikor az megszólítja, hirtelen megfordul és nem kis meglepetésére látja, hogy egy nyílvessző hegye pontosan felé irányul. Vagyis, először az íjat tartó meglehetősen nagy darab sötételfet veszi észre, csak egy jó másodperc után tudatosul benne; bizony őt itt és most megtámadják. A mosószappan kiesik a kezéből, a folyó sodrása arrébb viszi ahol lassú zuhanását kezdi meg a Nagy Artheniori folyó feneke felé.*
- Mi… *Néz ha nem is félelemmel, de megdöbbenve a gonoszul vigyorgó férfira. ~Mit akar?~
Nagy szemei idegesen pillantanak körbe anélkül, hogy fejét megmozdítaná. Nincs itt senki, senki rajtuk kívül. Hát persze, ha lett volna, nem vetkőzik ingre és alsóneműre…
A felszólításra nem mozdul.*
- Nagyon kedves!
*Hogy is ne lenne, mikor tetőtől talpig felöltözve a lány egészségéért aggódik, sőt a biztonságáért is, a nyílvessző nyilván a folyóban bujkáló rémségnek szól, amitől meg akarja védeni szegény Rhebosset… Nem, ennyire még a vörös sem naiv. A kéretlen megjegyzést időhúzásnak szánja, s agyának kerekei sebesen forognak.
Mit csináljon? Ússzon be a folyóba és kockáztassa, hogy elviszi a sebes sodrás, vagy netán tényleg megfagy? A ruháit nem félti, vagyis nem jobban, mint az életét, talán elszaladhatna... Elkezdhetne gázolni a másik irányba, de a fickó biztos nem dísznek hordja azt a fegyvert, nem indulna jó esélyekkel egy képzett íjásszal szemben. Persze lehet, hogy a sötételf nem is olyan képzett, de a lány inkább nem kötne rá fogadást.
A figyelmeztető lövés után lassan indul meg a part felé, maga után húzza az ágyneműt, ha már ennyit szenvedett vele nem akarja otthagyni a folyónak kényére-kedvére.*
- A mellényem zsebében. Ott van néhány arany. Vidd. *Közli miközben lassan a férfi felé tart.
Nem ez az első eset, hogy ki akarják rabolni. A legtöbbször beválik, ha maga csengeti ki a csillogó pénzecskéket. Ő sértetlen, a rabló valamivel gazdagabb, mindenki boldog.*
*Cselédlányunk gondtalanul -vagyis majdnem gondtalanul- dörgöli az egyre tisztábbá váló ágyneműket a folyó jéghideg vizében. Ő megtesz minden tőle telhetőt, valószínűleg jól meg is fázik mindeközben, ami munkája szempontjából nem túl előnyös. És sajnos valószínűleg fizetésemelést sem kap érte. De el akart jönni a házból egy kicsit, és ez jó ürügy volt.
Dudorászni éppen nem dudorászik, ilyen hidegben a fenének van kedve énekelgetni. De a víz hangjától még így sem hallja a növényzetben közeledő férfit. Mikor az megszólítja, hirtelen megfordul és nem kis meglepetésére látja, hogy egy nyílvessző hegye pontosan felé irányul. Vagyis, először az íjat tartó meglehetősen nagy darab sötételfet veszi észre, csak egy jó másodperc után tudatosul benne; bizony őt itt és most megtámadják. A mosószappan kiesik a kezéből, a folyó sodrása arrébb viszi ahol lassú zuhanását kezdi meg a Nagy Artheniori folyó feneke felé.*
- Mi… *Néz ha nem is félelemmel, de megdöbbenve a gonoszul vigyorgó férfira. ~Mit akar?~
Nagy szemei idegesen pillantanak körbe anélkül, hogy fejét megmozdítaná. Nincs itt senki, senki rajtuk kívül. Hát persze, ha lett volna, nem vetkőzik ingre és alsóneműre…
A felszólításra nem mozdul.*
- Nagyon kedves!
*Hogy is ne lenne, mikor tetőtől talpig felöltözve a lány egészségéért aggódik, sőt a biztonságáért is, a nyílvessző nyilván a folyóban bujkáló rémségnek szól, amitől meg akarja védeni szegény Rhebosset… Nem, ennyire még a vörös sem naiv. A kéretlen megjegyzést időhúzásnak szánja, s agyának kerekei sebesen forognak.
Mit csináljon? Ússzon be a folyóba és kockáztassa, hogy elviszi a sebes sodrás, vagy netán tényleg megfagy? A ruháit nem félti, vagyis nem jobban, mint az életét, talán elszaladhatna... Elkezdhetne gázolni a másik irányba, de a fickó biztos nem dísznek hordja azt a fegyvert, nem indulna jó esélyekkel egy képzett íjásszal szemben. Persze lehet, hogy a sötételf nem is olyan képzett, de a lány inkább nem kötne rá fogadást.
A figyelmeztető lövés után lassan indul meg a part felé, maga után húzza az ágyneműt, ha már ennyit szenvedett vele nem akarja otthagyni a folyónak kényére-kedvére.*
- A mellényem zsebében. Ott van néhány arany. Vidd. *Közli miközben lassan a férfi felé tart.
Nem ez az első eset, hogy ki akarják rabolni. A legtöbbször beválik, ha maga csengeti ki a csillogó pénzecskéket. Ő sértetlen, a rabló valamivel gazdagabb, mindenki boldog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057