Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 22:51:18
Üzenet elküldve: 2013-09-10 22:51:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Követi a férfit, majd...*
- Mi a...? *Annak mormolása után Eralil teljesen megbénul. Hirtelen nem tud mihez kezdeni, de az biztos, hogy ezzel nagyon gyorsan magára vonja a figyelmet a szerzetes. Amikor a résztvevők teszteléséről beszél, Eralil mérgesen figyel.
~ A kis közjáték nélkül is felteheti ezeket a találós kérdéseit, amire még egy gyerek is simán tudna válaszolni! ~ Mérgelődik magában. ~ Hogy is volt? Csak egy hazudott. Tehát csak Som vagy Sum lehet a hazug, mert ha egyikük sem, az ellentmondás. De Sum sem lehet, mert akkor Sem és Som állításai mondanak ellent. Tehát maradt...~ *
- Som. *Vágja oda a választ a rövid gondolkodás után. Persze azért némi időbe beletelt, főleg, mert többször vissza kellett idéznie, ki mit mondott, különben belekavarodik és elfelejti az elhangzottakat.*
*Követi a férfit, majd...*
- Mi a...? *Annak mormolása után Eralil teljesen megbénul. Hirtelen nem tud mihez kezdeni, de az biztos, hogy ezzel nagyon gyorsan magára vonja a figyelmet a szerzetes. Amikor a résztvevők teszteléséről beszél, Eralil mérgesen figyel.
~ A kis közjáték nélkül is felteheti ezeket a találós kérdéseit, amire még egy gyerek is simán tudna válaszolni! ~ Mérgelődik magában. ~ Hogy is volt? Csak egy hazudott. Tehát csak Som vagy Sum lehet a hazug, mert ha egyikük sem, az ellentmondás. De Sum sem lehet, mert akkor Sem és Som állításai mondanak ellent. Tehát maradt...~ *
- Som. *Vágja oda a választ a rövid gondolkodás után. Persze azért némi időbe beletelt, főleg, mert többször vissza kellett idéznie, ki mit mondott, különben belekavarodik és elfelejti az elhangzottakat.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:20:38
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:20:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Eralil Namos//
Erre, a vízhez egészen közel kell keresni *vezeti tovább a szerzetes Eralilt. Amikor azonban közvetlenül a víz mellé érnek, oda, ahol a növényzet és a parti homok találkozik, a pap arckifejezése teljesen átalakul, és már inkább megszállottnak tűnik, mint segítőkésznek. Elhadar néhány varázsszót, aminek Eralil mana aurája csupán néhány pillanatig áll ellen, s hatására a mágus nem tudja mozgatni a végtagjait, mintha azok érzéketlenre zsibbadtak volna.*
Valójában jobban szeretem tesztelni a résztvevőket, mielőtt segítenék nekik. El fogok mesélni egy kis történetet, fel fogok tenni egy kérdést... És meglátjuk, elég okos vagy-e, hogy emberek sorsa felett dönts. Ezúttal egy lopás ügyében kell ítélkezned. Négy gyanúsított van, Sim, Sem, Som és Sum. Sim azt mondja: 'Nem én voltam, az biztos'. Sem azt állítja, Som lopta el a drágakövet, amiről szó van, Som szerint viszont Sum. Sum azt mondja: 'Som hazudik, ha azt állítja, én tettem'. Csak az egyikük hazudik. Ki a tettes?
//Eralil Namos//
Erre, a vízhez egészen közel kell keresni *vezeti tovább a szerzetes Eralilt. Amikor azonban közvetlenül a víz mellé érnek, oda, ahol a növényzet és a parti homok találkozik, a pap arckifejezése teljesen átalakul, és már inkább megszállottnak tűnik, mint segítőkésznek. Elhadar néhány varázsszót, aminek Eralil mana aurája csupán néhány pillanatig áll ellen, s hatására a mágus nem tudja mozgatni a végtagjait, mintha azok érzéketlenre zsibbadtak volna.*
Valójában jobban szeretem tesztelni a résztvevőket, mielőtt segítenék nekik. El fogok mesélni egy kis történetet, fel fogok tenni egy kérdést... És meglátjuk, elég okos vagy-e, hogy emberek sorsa felett dönts. Ezúttal egy lopás ügyében kell ítélkezned. Négy gyanúsított van, Sim, Sem, Som és Sum. Sim azt mondja: 'Nem én voltam, az biztos'. Sem azt állítja, Som lopta el a drágakövet, amiről szó van, Som szerint viszont Sum. Sum azt mondja: 'Som hazudik, ha azt állítja, én tettem'. Csak az egyikük hazudik. Ki a tettes?
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:12:35
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:12:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Nolie Piwerd//
- Igaz is, a tisztás! Elvileg én is oda tartottam még valamikor. *Köröz egy-kettőt a nyakával, a kényes köntösét pedig jó alaposan porolgatni kezdi. Aki a szabadban szeretne ücsörögni, térdelni, török ülni, vagy bármilyen más pózban elterülni, annak nem ajánlott ez a fajta világosabb ruházat. Megpróbál minél nőiesebb, illedelmesebb maradni, miközben többek között a hátsóját is porolgatnia kell, de az itt „mulatók” többsége aligha fog ezen meghökkenni. Iriana szíve kicsit szaporább lesz, amikor meghallja Nolie ajánlatát. Talán mégsem nyújtott olyan szörnyűséges első benyomást, mint hitte. Örül a gesztusnak, mert már idejét sem tudja, mikor töltött el huzamosabb időt másokkal. Sokat foglalkozott beteg gyerekekkel, akár egyenként is, de az egy teljesen más kapcsolat volt. Hirtelenjében a porolgatásról is megfeledkezik.*
- Ó, az remek lenne! Talán még más tündérekre is lelünk ott. Nem mintha bármelyik fajjal is problémám volna, de ez egy kicsit visszarepít a gyerekkoromba. *A tündérek már úton vannak, Iriana pedig folytatja tovább.* - Minden nap máshová barangoltunk el, és más szépségeket fedeztünk fel. A fiúk mondjuk állandóan zúzódásokkal és kisebb sebekkel tértek haza, én pedig a mai napig tűnődöm, hogy ők mire emlékeznek ezekből a kis felfedező túrákból: a gyönyörű természeti csodákra, vagy arra, hogy minden létező dimben-dombon legurultak, és pont akkor jutott eszükbe verekedni egymással, amikor minden csupa sár volt. *A múlton merengő lány talán észre sem veszi, de jóllakott, nosztalgikus mosoly ül ki az arcára, miközben azt nézi, ahogy halad a talpai alatt az út. A hűs, cirógató szellő mellé már csak egy teljesen véletlenül odatévedt vonós banda hiányzik, és teljes lenne a giccs. Hiába, na, néha az egyszerű dolgok babonázzák meg leginkább az embert, jelen esetben a tündért.*
- Igaz is, a tisztás! Elvileg én is oda tartottam még valamikor. *Köröz egy-kettőt a nyakával, a kényes köntösét pedig jó alaposan porolgatni kezdi. Aki a szabadban szeretne ücsörögni, térdelni, török ülni, vagy bármilyen más pózban elterülni, annak nem ajánlott ez a fajta világosabb ruházat. Megpróbál minél nőiesebb, illedelmesebb maradni, miközben többek között a hátsóját is porolgatnia kell, de az itt „mulatók” többsége aligha fog ezen meghökkenni. Iriana szíve kicsit szaporább lesz, amikor meghallja Nolie ajánlatát. Talán mégsem nyújtott olyan szörnyűséges első benyomást, mint hitte. Örül a gesztusnak, mert már idejét sem tudja, mikor töltött el huzamosabb időt másokkal. Sokat foglalkozott beteg gyerekekkel, akár egyenként is, de az egy teljesen más kapcsolat volt. Hirtelenjében a porolgatásról is megfeledkezik.*
- Ó, az remek lenne! Talán még más tündérekre is lelünk ott. Nem mintha bármelyik fajjal is problémám volna, de ez egy kicsit visszarepít a gyerekkoromba. *A tündérek már úton vannak, Iriana pedig folytatja tovább.* - Minden nap máshová barangoltunk el, és más szépségeket fedeztünk fel. A fiúk mondjuk állandóan zúzódásokkal és kisebb sebekkel tértek haza, én pedig a mai napig tűnődöm, hogy ők mire emlékeznek ezekből a kis felfedező túrákból: a gyönyörű természeti csodákra, vagy arra, hogy minden létező dimben-dombon legurultak, és pont akkor jutott eszükbe verekedni egymással, amikor minden csupa sár volt. *A múlton merengő lány talán észre sem veszi, de jóllakott, nosztalgikus mosoly ül ki az arcára, miközben azt nézi, ahogy halad a talpai alatt az út. A hűs, cirógató szellő mellé már csak egy teljesen véletlenül odatévedt vonós banda hiányzik, és teljes lenne a giccs. Hiába, na, néha az egyszerű dolgok babonázzák meg leginkább az embert, jelen esetben a tündért.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 18:55:36
Üzenet elküldve: 2013-09-10 18:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elismerően bólint, mikor a szerzetes elmondja, hogy mégis milyen motivációval szól bele a játékba. Bár még így is igazán veszélyes a dolog, számára is.*
- Teljesen egyet kell értsek. És persze a játékban nem jelentkezettek, de mégis szereplők biztonsága is igen fontos. *Említi meg, célozva ezzel a másikra is, meg gondolva a korábbi, fogadóbeli incidens "áldozataira". Végre a folyópartra érnek. Eralil szorosan követi a férfit, nem szándékozik lemaradni tőle. Reméli, hogy hamar odaérnek a kívánt helyre, és megpillanthatja azt a bizonyos különleges növényt. Bár úgy számol, hogy szépen lassan elfogynak a vetélytársak, és már a mágus rend körül zakatolnak az agykerekei, hogy azt hogy, s milyen formában szeretné megvalósítani.*
*Elismerően bólint, mikor a szerzetes elmondja, hogy mégis milyen motivációval szól bele a játékba. Bár még így is igazán veszélyes a dolog, számára is.*
- Teljesen egyet kell értsek. És persze a játékban nem jelentkezettek, de mégis szereplők biztonsága is igen fontos. *Említi meg, célozva ezzel a másikra is, meg gondolva a korábbi, fogadóbeli incidens "áldozataira". Végre a folyópartra érnek. Eralil szorosan követi a férfit, nem szándékozik lemaradni tőle. Reméli, hogy hamar odaérnek a kívánt helyre, és megpillanthatja azt a bizonyos különleges növényt. Bár úgy számol, hogy szépen lassan elfogynak a vetélytársak, és már a mágus rend körül zakatolnak az agykerekei, hogy azt hogy, s milyen formában szeretné megvalósítani.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 16:49:44
Üzenet elküldve: 2013-09-10 16:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kbegemoko Bgulubgulu Adongobetk hosszasan fekszik a tisztáson, de egy idő után már elkezd izzani a lába a tovább haladásra. Valamit tennie kell, nem szeret henyélni. Az erdőben és a tisztáson is inkább erőt gyűjtött, mint pihent. Ahogy megy tovább, már nagyon messze van a várostól és egyre közelebb a folyóhoz. Ahogy a partra ér, megnézi, hogy az mennyire messze nyúlik el. Ez a Nagy Artheniori folyó. Egyszer majd bejárja a többi helyet is, ahová ez vezet. Valamilyen kikötőt emlegettek a városőrök. Nagy szerencse, hogy ennyi mindent megtudott Artheniorról már a városba érkezése előtt. A folyópart eszébe juttatja a hajnali órákat, amiket a halászokkal töltött a falujában. Piszkálta a vödörbe szedett halakat és mikor nagyobb volt, őt is megtanították halászni. Valamennyire elsajátította, hogy kell dobni és kiúhzni a hálót úgy, hogy minél több halra tegyen szert épségben, de nem a víz volt az ő kedvenc helye. A mezőket szerette inkább. A folyópartot is nézegeti, hiszen nagyon szép a homok és a fák is. Egy kicsit iszik a folyóvízből, ami tiszta és üdítő. A kulacsában még van egy kevés víz a szökőkútból, de itt az ideje frissíteni. Megmártja a jó sodrású vízben és visszacsatolja rá a tetejét. Elindul a város irányába visszafelé. Jó tájékozódó, hiszen az erdőben sem voltak útjelző táblák. Maguknak kellett megtalálniuk és megtanulniuk az utat. Lassan el is ér egy lejtőhöz, ami nehéz kőfalakhoz vezet fel. Ez a város másik vége lehet és ha jól mondta az őr, akkor itt kezdődik a temető. Vagy itt ér véget. Attól függ, melyik oldalról nézi. Felcaplat a lejtő lombos fái között és kinyitja a temető hátsó bejáratát. Azon a helyen nagyon gyorsan fog áthaladni, hiszen a halálból elég volt. Az erdőben is inkább az életre akart emlékezni, nem a pusztulásra. Még egyszer visszapillant és tudtatosul benne, hogy most egy ideig megint a városba, a kövek és falak világába megy vissza, ami már nem idegen ugyan a számára, de nem is a kedvenc helye. Ő megmaradt falusinak a szívében. Már egy éve karavánokkal jár és volt már ilyen helyeken, de az mégiscsak egy vándor életforma volt, ami több szabadsággal járt, mint egy városban lakni. Tudja viszont, hogy a munkalehetőséget meg kell ragadni, ezért elindul befelé.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:24:59
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iriana Skendarus //
* Mosolyt erőltet az arcára, de nem érti a történet humorát. Szemével Iriana kezét figyeli, ahogy néhány fűszálat elválaszt a földtől. meglepetten veszi észre, hogy a megcsonkított szálakat a kezébe nyomva, mondván, talán ő tud velük kezdeni valamit. Nem érti miért van ennyire oda a lány pár fűszál miatt, de ezt hangosan nem mondja ki. Mikor a szegénynegyed kerül szóba Nolie visszaszórja a kezében lévő füvet a többi közé, majd tündértársnője felé bólint.*
- Én is meglepetten vettem észre, hogy ennyire elkülönülnek és ennyire kihangsúlyozzák a különböző rétegek közti különbségeket. Nálunk egy utcán belül is kényelmesen megvolt mindenki, akár mekkora házban lakott.
* Mondja. Visszaemlékszik arra a szűk kis utcára, ahol ők laktak. A sarkon volt egy nagy kúria, amiben egy igen tehetős család élt. Naponta többször is összetalálkozott az ottaniakkal az utcán. Sőt, alkalmanként még beszélgetett is velük. Mikor Iriana a fáradságról beszél Visszafordítja a fejét partnere felé.*
- Ha tényleg fáradt vagy, akkor elmehetnénk a közeli tisztásra pihenni. Ott elég kevesen szoktak lenni, csak az jár arra, aki a kikötőbe szeretne menni.
* Ha a lány nem ellenkezik, akkor feláll, felveszi a földről a füzetet és a szénrudat és elrejti a ruhája belső zsebébe.*
- Akár mehetünk is. nekem úgy sincs más dolgom, úgyhogy szívesen elkísérlek.
* Mondja és elindul a tisztás felé.*
* Mosolyt erőltet az arcára, de nem érti a történet humorát. Szemével Iriana kezét figyeli, ahogy néhány fűszálat elválaszt a földtől. meglepetten veszi észre, hogy a megcsonkított szálakat a kezébe nyomva, mondván, talán ő tud velük kezdeni valamit. Nem érti miért van ennyire oda a lány pár fűszál miatt, de ezt hangosan nem mondja ki. Mikor a szegénynegyed kerül szóba Nolie visszaszórja a kezében lévő füvet a többi közé, majd tündértársnője felé bólint.*
- Én is meglepetten vettem észre, hogy ennyire elkülönülnek és ennyire kihangsúlyozzák a különböző rétegek közti különbségeket. Nálunk egy utcán belül is kényelmesen megvolt mindenki, akár mekkora házban lakott.
* Mondja. Visszaemlékszik arra a szűk kis utcára, ahol ők laktak. A sarkon volt egy nagy kúria, amiben egy igen tehetős család élt. Naponta többször is összetalálkozott az ottaniakkal az utcán. Sőt, alkalmanként még beszélgetett is velük. Mikor Iriana a fáradságról beszél Visszafordítja a fejét partnere felé.*
- Ha tényleg fáradt vagy, akkor elmehetnénk a közeli tisztásra pihenni. Ott elég kevesen szoktak lenni, csak az jár arra, aki a kikötőbe szeretne menni.
* Ha a lány nem ellenkezik, akkor feláll, felveszi a földről a füzetet és a szénrudat és elrejti a ruhája belső zsebébe.*
- Akár mehetünk is. nekem úgy sincs más dolgom, úgyhogy szívesen elkísérlek.
* Mondja és elindul a tisztás felé.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-09 21:44:51
Üzenet elküldve: 2013-09-09 21:44:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
- Ezt mondta megboldogult Sallin bácsi is, mielőtt leharapta volna a fejét egy vászonra festett váza egy múzeumi kiállításon. *Iriana rezzenéstelen arccal bámul Nolie szemébe, miközben egy fűcsomót dörzsölget az ujjaival. Egy fehér hajtincset a szeme elé sodor a szél, de nyomban hátrafésüli, eközben egy pillanatra sem ereszt a kontaktból. A kitörő kacaj azonban elmarad, és egy félpercnyi szemezgetés után már kijelenthetjük, hogy kissé kínos volt a szituáció, még tündérmértékkel is.
- Csak… csak vicceltem, he-he! *Nolie tágra nyitott szemeivel, és kissé mesterkélt mosolyával nagyokat bólogat szótlanul, mintha azt mondta volna neki valaki, hogy már leszokott a tündérporról, de közben az orra és környéke a hírhedt barna szertől maszatos. Iriana elszontyolodik, és még csak leplezni sem tudja csalódottságát: olyan intenzíven birizgálta már azokat a szerencsétlen fűszálakat, hogy némelyüket véletlen el is tépte.
~ Jaj ne, most már gyilkos is vagyok! Ne haragudj, drága Természet, csakis én vagyok ezért a felelős! ~
- Remélem ezt a placcot nem tervezted lerajzolni, mert épp most sikerült belerondítanom. Mindenesetre tessék, talán te konyítasz a természetmágiához, és rendbe tudod hozni, ha szükséges. *Megfogja Nolie kezét, a tenyerébe helyezi a fűszálakat, és ráhajtja a lilában tündöklő, a szokásosnál magasabbra nőtt tündér ujjait.*
- Szörnyű volt látni a szegénynegyedet, és az ottani körülményeket. *Iriana leveszi a kezeit újdonsült ismerőséről, akivel úgy ülnek ott a part közelében, mint akik egy családi piknikre jöttek, és ismételten a lányra néz.
- Odahaza közel sem volt ilyen drasztikus a szegények és gazdagok közti különbség, jól megvoltunk a Természet karjaiban. Tudom, hogy ezeknél az úgymond „modern”, vegyes városoknál megszokott dolog ez a fajta mélyszegénység – és ami ezzel jár –, de az kissé vérlázító, ahogy a közvetlen közelében ott pöffeszkednek a tehetősebbek lakjai. Még nem jártam a gazdagnegyedben, elképzelhető, hogy rendes emberek élnek ott, de ez a fajta városkialakítás… na de nem vagyok én építész, azt hiszem már így is sokat fecsegtem feleslegesen. Kissé el is fáradtam, pedig -- *A kiszáradt torkú lány szava úgy akad el, mintha egy lapáttal fejbe kólintották volna. Jobbnak gondolta nem megosztani az ő kis titkát, aminek köze van a helyi templomhoz, és egy beszélő padhoz*
- Szóval elfáradtam. *Azzal elmosolyodik, és nyújtózik egy hatalmasat az ég felé, de úgy, hogy még a szárnyai is beleremegnek. Hiába, a templom köve nem a leg csontbarátabb nyugvóhely.*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 21:55:39
- Csak… csak vicceltem, he-he! *Nolie tágra nyitott szemeivel, és kissé mesterkélt mosolyával nagyokat bólogat szótlanul, mintha azt mondta volna neki valaki, hogy már leszokott a tündérporról, de közben az orra és környéke a hírhedt barna szertől maszatos. Iriana elszontyolodik, és még csak leplezni sem tudja csalódottságát: olyan intenzíven birizgálta már azokat a szerencsétlen fűszálakat, hogy némelyüket véletlen el is tépte.
~ Jaj ne, most már gyilkos is vagyok! Ne haragudj, drága Természet, csakis én vagyok ezért a felelős! ~
- Remélem ezt a placcot nem tervezted lerajzolni, mert épp most sikerült belerondítanom. Mindenesetre tessék, talán te konyítasz a természetmágiához, és rendbe tudod hozni, ha szükséges. *Megfogja Nolie kezét, a tenyerébe helyezi a fűszálakat, és ráhajtja a lilában tündöklő, a szokásosnál magasabbra nőtt tündér ujjait.*
- Szörnyű volt látni a szegénynegyedet, és az ottani körülményeket. *Iriana leveszi a kezeit újdonsült ismerőséről, akivel úgy ülnek ott a part közelében, mint akik egy családi piknikre jöttek, és ismételten a lányra néz.
- Odahaza közel sem volt ilyen drasztikus a szegények és gazdagok közti különbség, jól megvoltunk a Természet karjaiban. Tudom, hogy ezeknél az úgymond „modern”, vegyes városoknál megszokott dolog ez a fajta mélyszegénység – és ami ezzel jár –, de az kissé vérlázító, ahogy a közvetlen közelében ott pöffeszkednek a tehetősebbek lakjai. Még nem jártam a gazdagnegyedben, elképzelhető, hogy rendes emberek élnek ott, de ez a fajta városkialakítás… na de nem vagyok én építész, azt hiszem már így is sokat fecsegtem feleslegesen. Kissé el is fáradtam, pedig -- *A kiszáradt torkú lány szava úgy akad el, mintha egy lapáttal fejbe kólintották volna. Jobbnak gondolta nem megosztani az ő kis titkát, aminek köze van a helyi templomhoz, és egy beszélő padhoz*
- Szóval elfáradtam. *Azzal elmosolyodik, és nyújtózik egy hatalmasat az ég felé, de úgy, hogy még a szárnyai is beleremegnek. Hiába, a templom köve nem a leg csontbarátabb nyugvóhely.*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 21:55:39
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-09 18:51:53
Üzenet elküldve: 2013-09-09 18:51:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iriana Skendarus //
* Érdeklődve hallgatja Iriana válaszát. Bonyolultan fogalmaz, ezért figyelnie kell, hogy megértse milyen jelentés bújik meg a szavak mögött. Mikor a varázsigékre terelődik a szó felkapja a fejét. Ahhoz képest, hogy kicsit ért a mágiához,sosem szerette igazán, mivel rá volt kényszerítve a tanulásra. A lány lekuporodik mellé és a füzetet kezdi fürkészni. Nolie nem érti, miért nem néz a szemébe a másik, de nem erőlteti a szemkontaktust. Mikor a tündér újra felveszi a beszélgetés fonalát a papírt és a szénrudat is a földre helyezi és úgy hallgatja.*
- Az én szüleim is mágusok voltak. Részben ezért is kezdtem mágiát tanulni...
* Nem fejezi be a mondatot, mert a másik a rajzaira helyezi kezét. Szemével követi a mozdulatot. A kérdést hallva elmosolyodik.*
- Ugyan, ezek csak firkálmányok. Nemrég kezdtem el rajzolgatni.
~ Úgy 1 órája.~
* Teszi hozzá magában. Mikor Iriana ijedten elhúzza a kezét megint mosoly fut át az arcán.*
- Ne félj, nem harap.
* Mondja nevetve.*
* Érdeklődve hallgatja Iriana válaszát. Bonyolultan fogalmaz, ezért figyelnie kell, hogy megértse milyen jelentés bújik meg a szavak mögött. Mikor a varázsigékre terelődik a szó felkapja a fejét. Ahhoz képest, hogy kicsit ért a mágiához,sosem szerette igazán, mivel rá volt kényszerítve a tanulásra. A lány lekuporodik mellé és a füzetet kezdi fürkészni. Nolie nem érti, miért nem néz a szemébe a másik, de nem erőlteti a szemkontaktust. Mikor a tündér újra felveszi a beszélgetés fonalát a papírt és a szénrudat is a földre helyezi és úgy hallgatja.*
- Az én szüleim is mágusok voltak. Részben ezért is kezdtem mágiát tanulni...
* Nem fejezi be a mondatot, mert a másik a rajzaira helyezi kezét. Szemével követi a mozdulatot. A kérdést hallva elmosolyodik.*
- Ugyan, ezek csak firkálmányok. Nemrég kezdtem el rajzolgatni.
~ Úgy 1 órája.~
* Teszi hozzá magában. Mikor Iriana ijedten elhúzza a kezét megint mosoly fut át az arcán.*
- Ne félj, nem harap.
* Mondja nevetve.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-08 22:50:31
Üzenet elküldve: 2013-09-08 22:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*Vashen részben örül, hogy elindította a beszélgetést, annak viszont kevésbé, hogy ezzel a témával. Lehangoltan veszi tudomásul a férfi feleségével kapcsolatban elhangzottak. Mikor Deinster lágyan átcsúsztatja a lány kezébe a nyakláncot, az forgatja, nézegeti, alaposan szemügyre veszi. Vérvörös szív, dupla pengéjű tőrrel átszúrva.*
~Különös nyaklánc a szerelem kifejezésére. Biztosan van valami jelentése, de ez már nem hinném, hogy rám tartozik..~
*Tovább nézné még a nyakláncot, ám a szerzetes felé nyújtja kezét. S a tenyér követeli vissza, ami neki jár. A fájó emlék jelképét. Vashen átnyújtja az ékszert, majd elgondolkodva néz újra a folyóra, s annak csillogó tükrére.*
~Mi is ehhez képest az én történetem? Már begyógyulófélben lévő seb, csupán ködös gyermeki emlék.~
*Meghallja a kérdést, szeme sarkából pedig látja a férfi érdeklődő arckifejezését. Nem néz rá, csak a folyót bámulja minduntalan,merengő tekintettel elveszve a tündöklésben. Mintha az ezernyi váltakozó színárnyalatban visszanézhetné a történteket, s megváltoztathatná.*
-Én kisgyermekként éltem át a veszteséget. Míg a folyóparton játszottam édesanyámmal, ránk támadtak. A férfiak gyilkos tekintetét, mellyel elszántan közeledtek felé, sosem felejtem el. De ami a legfőképp az emlékeimbe vésődött, a köpenyüket összetartó dísztű. Mintha előre megéreztem volna, hogy meg kell jegyeznem. Megjegyeznem azért, hogy majd egyszer felkutassam őket, s lemészároljam mindannyiukat.*
*A gondolataiban elveszett arcot haragos tekintet váltja fel, elcsúfítva az egyébként csinos arcot.*
-Nem volt más választásunk, a folyón át kellett menekülnünk. Az ár kis híján elsodort mindkettőnket, de sikerült átérnünk a túloldalra.
*Lelki szemei előtt végigjátszódnak az események. A kétségbeesett, könnyeivel küszködő apró leány, amint zihálva szalad kifelé a vízből, be az erdőbe. Egyedül. Utána már nem szalad senki.*
-A másik oldalról lenyilazták. Rám, az elveszett kislányra, aki befutott a fák közé, már nem pazarolták az időt.
*Lehunyja szemét, s felsóhajt.*
-Nekem is egy nyaklánc maradt meg. Ez, ami itt lóg a nyakamban.
*Félrehúzza a derékig érő, ezen pozícióban mindent takaró haját. Láthatóvá válik hópehely alakú nyakéke, mely úgy foglal helyet keblei felett, mintha csak oda teremtették volna. Miután a férfi szemügyre vette, elengedi a hajat, mely visszaomlik előbbi helyére.*
-Természetesen soha a büdös életben nem láttam sehol a dísztű motívumát.
*Keserűen elmosolyodik.*
-Bármennyit is kutakodtam, semmi. Egyszerűen hihetetlen, hogy semmi jegyzet, semmi szóbeszéd az oldalnézetű, vicsorgó farkasfejről. Mindvégig azt hittem, hogy jelent valamit. De ezt már rég feladtam, megpróbálok róla nem tudomást venni.
*Többet nem kíván szólni erről a témáról. Inkább azt hozza fel, ami jelenleg foglalkoztatja.*
-Bizonytalan vagyok, Deinster. Lehet, hogy butaság elszöknöm Syloriantól. Tudom, hogy nehéz leszoknia a gyilkolásról, miután mindig ebből élt, de.. Engem soha nem lenne képes bántani.. mégis, nem szeretném újra megélni az efféle pénzszerzést. Nem tudom, mitévő legyek..
*Egy újabb hangos sóhaj, majd feláll, hogy sétáljanak egyet a parton. Egyre több ember gyűlik a folyóhoz, ezért felajánlja a szerzetesnek, hogy térjenek vissza a tisztásra. Ha az beleegyezik, elindulnak.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 23:50:59
*Vashen részben örül, hogy elindította a beszélgetést, annak viszont kevésbé, hogy ezzel a témával. Lehangoltan veszi tudomásul a férfi feleségével kapcsolatban elhangzottak. Mikor Deinster lágyan átcsúsztatja a lány kezébe a nyakláncot, az forgatja, nézegeti, alaposan szemügyre veszi. Vérvörös szív, dupla pengéjű tőrrel átszúrva.*
~Különös nyaklánc a szerelem kifejezésére. Biztosan van valami jelentése, de ez már nem hinném, hogy rám tartozik..~
*Tovább nézné még a nyakláncot, ám a szerzetes felé nyújtja kezét. S a tenyér követeli vissza, ami neki jár. A fájó emlék jelképét. Vashen átnyújtja az ékszert, majd elgondolkodva néz újra a folyóra, s annak csillogó tükrére.*
~Mi is ehhez képest az én történetem? Már begyógyulófélben lévő seb, csupán ködös gyermeki emlék.~
*Meghallja a kérdést, szeme sarkából pedig látja a férfi érdeklődő arckifejezését. Nem néz rá, csak a folyót bámulja minduntalan,merengő tekintettel elveszve a tündöklésben. Mintha az ezernyi váltakozó színárnyalatban visszanézhetné a történteket, s megváltoztathatná.*
-Én kisgyermekként éltem át a veszteséget. Míg a folyóparton játszottam édesanyámmal, ránk támadtak. A férfiak gyilkos tekintetét, mellyel elszántan közeledtek felé, sosem felejtem el. De ami a legfőképp az emlékeimbe vésődött, a köpenyüket összetartó dísztű. Mintha előre megéreztem volna, hogy meg kell jegyeznem. Megjegyeznem azért, hogy majd egyszer felkutassam őket, s lemészároljam mindannyiukat.*
*A gondolataiban elveszett arcot haragos tekintet váltja fel, elcsúfítva az egyébként csinos arcot.*
-Nem volt más választásunk, a folyón át kellett menekülnünk. Az ár kis híján elsodort mindkettőnket, de sikerült átérnünk a túloldalra.
*Lelki szemei előtt végigjátszódnak az események. A kétségbeesett, könnyeivel küszködő apró leány, amint zihálva szalad kifelé a vízből, be az erdőbe. Egyedül. Utána már nem szalad senki.*
-A másik oldalról lenyilazták. Rám, az elveszett kislányra, aki befutott a fák közé, már nem pazarolták az időt.
*Lehunyja szemét, s felsóhajt.*
-Nekem is egy nyaklánc maradt meg. Ez, ami itt lóg a nyakamban.
*Félrehúzza a derékig érő, ezen pozícióban mindent takaró haját. Láthatóvá válik hópehely alakú nyakéke, mely úgy foglal helyet keblei felett, mintha csak oda teremtették volna. Miután a férfi szemügyre vette, elengedi a hajat, mely visszaomlik előbbi helyére.*
-Természetesen soha a büdös életben nem láttam sehol a dísztű motívumát.
*Keserűen elmosolyodik.*
-Bármennyit is kutakodtam, semmi. Egyszerűen hihetetlen, hogy semmi jegyzet, semmi szóbeszéd az oldalnézetű, vicsorgó farkasfejről. Mindvégig azt hittem, hogy jelent valamit. De ezt már rég feladtam, megpróbálok róla nem tudomást venni.
*Többet nem kíván szólni erről a témáról. Inkább azt hozza fel, ami jelenleg foglalkoztatja.*
-Bizonytalan vagyok, Deinster. Lehet, hogy butaság elszöknöm Syloriantól. Tudom, hogy nehéz leszoknia a gyilkolásról, miután mindig ebből élt, de.. Engem soha nem lenne képes bántani.. mégis, nem szeretném újra megélni az efféle pénzszerzést. Nem tudom, mitévő legyek..
*Egy újabb hangos sóhaj, majd feláll, hogy sétáljanak egyet a parton. Egyre több ember gyűlik a folyóhoz, ezért felajánlja a szerzetesnek, hogy térjenek vissza a tisztásra. Ha az beleegyezik, elindulnak.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 23:50:59
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-08 18:55:49
Üzenet elküldve: 2013-09-08 18:55:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Nolie Piwerd//
- Ne haragudj Nolie, még csak be sem mutatkoztam: Iriana vagyok. Általában nem vagyok ilyen illetlen, de ma már másodszorra hagy cserben a józan eszem. * Kezet ráz tündértársnőjével, akinek a szorítása sokkal határozottabb, mint az övé. Vajon csak ilyen erős volna, vagy domináns személyiség? Esetleg mindkettő.*
- Nyugati szelek hoztak erre, de ha a miértre vagy kíváncsi, akkor én magam sem tudok erre választ adni. Valahová nagyon el szerettem volna jutni, de konkrét elképzelésem nem volt. Tudod, mint mikor belevágsz valamibe hatalmas lelkesedéssel, de félúton már fogalmad sincs, hogy miért vagy ork mellvértben egy gnóm szertartás kellős közepén, miközben óriásokkal énekelsz. Édesapám szokta ezt mondani, szeretett mindent szemléltetni. Ez nem azt jelenti, hogy meggondoltam volna magam, csupán a nagyvilág súlya bizonytalanított el egy cseppecskét. Aztán ki tudja, talán pont idetartottam! Mármint Artheniorba, bár most a tisztás felé sétálgattam, mert állítólag nagyon szép, és főleg mi, tündérek értékelnénk igazán – mondjuk, minden város ezt mondja a saját kis ligetéről. Mindenesetre azért vagyok még itt, mert szeretnék megtanulni pár varázsigét. *Iriana lekuporodik Nolie mellé törökülésben, és a tündér helyett most inkább a rajzaira tekint. A szemkontaktus elhagyása, és a megnyugtató ábrák – legyenek akármik is – segít abban, hogy kicsit személyesebb témáról is tudjon beszélni. Nem tartozik a legszégyenlősebb tündérek közé, de Nolie erős kisugárzásával csak így tud megbirkózni.*
- Tudom, butaság, de ezelőtt még sohasem próbálkoztam varázslással, pedig nem csak hogy tündérként arcpirító ez, de ha tudnák rólam, hogy édesanyám milyen népszerű, és tehetséges mágusasszony volt, akkor talán menten holttá fásulnának. Nem is ment valami jól a templomban, de szerencsére senki sem ismer itt, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom. Szerencsére azért tudok rajta egy picit mosolyogni, mert szerintem mulatságos, hogy vagy háromszáz könyvben olvastam már, ahogy az ősz szakállú mágusok tűzgolyókat repítenek a haramiákra, de nekem még egy szikrával is meggyűlne a bajom. *Iriana széles mosolyra fakad, még a nyakát is behúzza, de gyorsan erőt vesz magán, és kiegyenesedik. A rajzfüzet látszólag nem találja ezt annyira viccesnek, mert továbbra is csak szürkén bambul a lányra – hiába na, nem lehet mindenkit lenyűgözni! Az ezüstös szempárú tündér lágyan végigsimítja bal kezével a lerajzolt ábrákat, miközben nagyon ügyel rá, hogy semmit se maszatoljon össze. Tisztában van vele, hogy más holmijának a cirógatása nem éppen bevett szokás, főleg, ha alig pár perce ismerik egymást, de valamiért elcsábult. Nolie-ra néz, miközben keze még a papíron úszik.*
- Igazán sokat jelenthet neked ez a rajz, ha ilyen aprólékosan közelítetted meg. Nem vagyok egy rajzművész, de azt látom, hogy egy-egy ábrának többször is nekifutottál. Netalántán egy versenyre gyakorolsz? Vagy… létezhet, hogy te egy rajzmágus vagy?! *Apró kezét azon nyomban lekapja a füzetről, és ökölbe szorítja. A rajzmágia nem tréfa, bár kevesen mondhatják el, hogy sikerült elsajátítaniuk. Mindenesetre nem érdemes megkockáztatni, hogy valamelyik alakzat kiugorjon a valóságba, és ízekre szedje. Ki akarna meghalni egy nem egyenlő szögű háromszög halálos csapásától?*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 19:00:07
- Ne haragudj Nolie, még csak be sem mutatkoztam: Iriana vagyok. Általában nem vagyok ilyen illetlen, de ma már másodszorra hagy cserben a józan eszem. * Kezet ráz tündértársnőjével, akinek a szorítása sokkal határozottabb, mint az övé. Vajon csak ilyen erős volna, vagy domináns személyiség? Esetleg mindkettő.*
- Nyugati szelek hoztak erre, de ha a miértre vagy kíváncsi, akkor én magam sem tudok erre választ adni. Valahová nagyon el szerettem volna jutni, de konkrét elképzelésem nem volt. Tudod, mint mikor belevágsz valamibe hatalmas lelkesedéssel, de félúton már fogalmad sincs, hogy miért vagy ork mellvértben egy gnóm szertartás kellős közepén, miközben óriásokkal énekelsz. Édesapám szokta ezt mondani, szeretett mindent szemléltetni. Ez nem azt jelenti, hogy meggondoltam volna magam, csupán a nagyvilág súlya bizonytalanított el egy cseppecskét. Aztán ki tudja, talán pont idetartottam! Mármint Artheniorba, bár most a tisztás felé sétálgattam, mert állítólag nagyon szép, és főleg mi, tündérek értékelnénk igazán – mondjuk, minden város ezt mondja a saját kis ligetéről. Mindenesetre azért vagyok még itt, mert szeretnék megtanulni pár varázsigét. *Iriana lekuporodik Nolie mellé törökülésben, és a tündér helyett most inkább a rajzaira tekint. A szemkontaktus elhagyása, és a megnyugtató ábrák – legyenek akármik is – segít abban, hogy kicsit személyesebb témáról is tudjon beszélni. Nem tartozik a legszégyenlősebb tündérek közé, de Nolie erős kisugárzásával csak így tud megbirkózni.*
- Tudom, butaság, de ezelőtt még sohasem próbálkoztam varázslással, pedig nem csak hogy tündérként arcpirító ez, de ha tudnák rólam, hogy édesanyám milyen népszerű, és tehetséges mágusasszony volt, akkor talán menten holttá fásulnának. Nem is ment valami jól a templomban, de szerencsére senki sem ismer itt, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom. Szerencsére azért tudok rajta egy picit mosolyogni, mert szerintem mulatságos, hogy vagy háromszáz könyvben olvastam már, ahogy az ősz szakállú mágusok tűzgolyókat repítenek a haramiákra, de nekem még egy szikrával is meggyűlne a bajom. *Iriana széles mosolyra fakad, még a nyakát is behúzza, de gyorsan erőt vesz magán, és kiegyenesedik. A rajzfüzet látszólag nem találja ezt annyira viccesnek, mert továbbra is csak szürkén bambul a lányra – hiába na, nem lehet mindenkit lenyűgözni! Az ezüstös szempárú tündér lágyan végigsimítja bal kezével a lerajzolt ábrákat, miközben nagyon ügyel rá, hogy semmit se maszatoljon össze. Tisztában van vele, hogy más holmijának a cirógatása nem éppen bevett szokás, főleg, ha alig pár perce ismerik egymást, de valamiért elcsábult. Nolie-ra néz, miközben keze még a papíron úszik.*
- Igazán sokat jelenthet neked ez a rajz, ha ilyen aprólékosan közelítetted meg. Nem vagyok egy rajzművész, de azt látom, hogy egy-egy ábrának többször is nekifutottál. Netalántán egy versenyre gyakorolsz? Vagy… létezhet, hogy te egy rajzmágus vagy?! *Apró kezét azon nyomban lekapja a füzetről, és ökölbe szorítja. A rajzmágia nem tréfa, bár kevesen mondhatják el, hogy sikerült elsajátítaniuk. Mindenesetre nem érdemes megkockáztatni, hogy valamelyik alakzat kiugorjon a valóságba, és ízekre szedje. Ki akarna meghalni egy nem egyenlő szögű háromszög halálos csapásától?*
A hozzászólás írója (Iriana Skendarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 19:00:07
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-08 15:01:34
Üzenet elküldve: 2013-09-08 15:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vashen Loendir Belor//
*Mikor Vashen leül, gondolkodni kezd azon, hogy jó döntést hozott-e. Hisz ha nem, akkor lehet másnap holtan végzi. De mit ér az élet, ha nem kockáztatunk? Semmit. Unalmas lenne, s őrjítő. Majd arra kapja fel a fejét, hogy a lány egy elhunyt szerettéről kezd beszélni. Meglepi ez a téma, s most meglepődöttsége ki is ül arcára. Mire a lány felkacag, már vissza is szerzi higgadt arcát s tekintetét, majd leül Vashen mellé, majd a nő a szemébe néz, és nem tudja befejezni a mondatot*
-Semmi gond, semmi gond, nyugodtan. Azért kicsit meg könnyebbülés beszélni róla, nem? Én is csak tegnap jöttem rá, a fogadóban mikor Sylorainnal beszélgettem a pultnál. Ám tudom azt is, hogy néha beszélni a legnehezebb, s könnyebb csak megpróbálni elhessegetni a szomorú gondolatokat a fejünkből.. Bár az sosem megoldás. Csak késleltetjük azt ami úgyis befog következni. Addig halmozzuk fel az érzéseinket, míg egyszer csak azt nem mondja elménk, ennyi volt, s akarva akaratlan is kiejtjük a szavakat, melyek szívünket nyomják már réges-rég óta. Jómagam a feleségem vesztettem el, s most karomon hordom a nyakláncát, melyet még én adtam neki, mikor még csak udvaroló voltam.
*Fölemeli balját, s leszedi róla a nyakláncot, majd Vashen kezébe adja*
-Most már csak egy emlék, egy szomorú emlék. Azelőtt a boldogság jelképe volt. De az idő, és a történtek egyre nehezebbé teszik számomra, hogy újra és újra felhúzzam, miután leveszem egyszer-egyszer.
*Majd nyújtja markát miután a nő megnézte a nyakláncot, s mondja*
-De mindig felveszem. Mindig. Ha fáj, ha nem. Csak próbálok arra emlékezni, hogy amíg élt, addig én olyan boldogan éltem mellette, mi irigylésre méltó volt. Ez ad erőt, hogy újra felvegyem.
*Felveszi nyakláncát baljára, majd megszorítja a rajta lévő kis emblémát, s Vashenre tekint*
-És mondd, neked mi a történeted, Vashen. Te kit vesztettél el, ki oly fontos volt számodra, hogy könnyt csaljon arcodra pusztán egy gondolattól?
*S kérdőn a lányra tekint...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 15:03:45
*Mikor Vashen leül, gondolkodni kezd azon, hogy jó döntést hozott-e. Hisz ha nem, akkor lehet másnap holtan végzi. De mit ér az élet, ha nem kockáztatunk? Semmit. Unalmas lenne, s őrjítő. Majd arra kapja fel a fejét, hogy a lány egy elhunyt szerettéről kezd beszélni. Meglepi ez a téma, s most meglepődöttsége ki is ül arcára. Mire a lány felkacag, már vissza is szerzi higgadt arcát s tekintetét, majd leül Vashen mellé, majd a nő a szemébe néz, és nem tudja befejezni a mondatot*
-Semmi gond, semmi gond, nyugodtan. Azért kicsit meg könnyebbülés beszélni róla, nem? Én is csak tegnap jöttem rá, a fogadóban mikor Sylorainnal beszélgettem a pultnál. Ám tudom azt is, hogy néha beszélni a legnehezebb, s könnyebb csak megpróbálni elhessegetni a szomorú gondolatokat a fejünkből.. Bár az sosem megoldás. Csak késleltetjük azt ami úgyis befog következni. Addig halmozzuk fel az érzéseinket, míg egyszer csak azt nem mondja elménk, ennyi volt, s akarva akaratlan is kiejtjük a szavakat, melyek szívünket nyomják már réges-rég óta. Jómagam a feleségem vesztettem el, s most karomon hordom a nyakláncát, melyet még én adtam neki, mikor még csak udvaroló voltam.
*Fölemeli balját, s leszedi róla a nyakláncot, majd Vashen kezébe adja*
-Most már csak egy emlék, egy szomorú emlék. Azelőtt a boldogság jelképe volt. De az idő, és a történtek egyre nehezebbé teszik számomra, hogy újra és újra felhúzzam, miután leveszem egyszer-egyszer.
*Majd nyújtja markát miután a nő megnézte a nyakláncot, s mondja*
-De mindig felveszem. Mindig. Ha fáj, ha nem. Csak próbálok arra emlékezni, hogy amíg élt, addig én olyan boldogan éltem mellette, mi irigylésre méltó volt. Ez ad erőt, hogy újra felvegyem.
*Felveszi nyakláncát baljára, majd megszorítja a rajta lévő kis emblémát, s Vashenre tekint*
-És mondd, neked mi a történeted, Vashen. Te kit vesztettél el, ki oly fontos volt számodra, hogy könnyt csaljon arcodra pusztán egy gondolattól?
*S kérdőn a lányra tekint...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 15:03:45
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:34:57
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:34:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*A két jövevény egy félreeső partszakaszt választ, hogy zavartalanul beszélhessenek. Vashen a homokos rész mellett elterülő, füves talajon helyezi magát kényelembe, s várja, hogy a szerzetes is helyet foglaljon. Miután leül, szemei a napsütötte víztükör felé kalandoznak. A folyó káprázatos csillogása, s a folyóparton játszadozó lágy fuvallat lenyugtatja.
A lány még nem szeretne belekezdeni a beszélgetésbe. Habozik. Eszébe jutnak a tisztáson történtek. Ahogy Deinster szomorú, merengő tekintettel szorította meg a bal keze köré tekert nyakláncot. Nem volt benne biztos, de valószínűnek tartja, hogy hajdan feleségéé lehetett az ékszer.*
~Szóval igazat mondott a fogadóban.~
*Bár azt nem érti, mi váltotta ki a férfiban hirtelen az érzelmeket, de ezt nem is akarja firtatni. Vagy.. talán mégis. Csak egy kis részlet a múltból, ám szeretteink halála nagy mértékben befolyásolja döntéseinket. Nincs tisztább út mások viselkedésének megértéséhez, mint a múlt felkutatása. Még ha ez is a legfájóbb pont az életében, megpróbálkozik a beszélgetés kezdeményezésével. Deinsterre pillant, majd behunyja szemét, s fejét lehajtja. Lassú, tiszta hangon ejti ki a szavakat*
-Tudom, milyen érzés elveszíteni egy hozzánk közelálló személyt. Hitetlenkedve bámulni a holttestet, döntésképtelenül, hogy vajon sírjunk-e, vagy nevessünk szenvedésünkben.. Amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.. De ő már nincs itt.
*Hangja enyhén szaggatottá válik.*
-Még évekkel az eset után is érzem a bűntudatot. Még gyötrelmesebb, s méginkább éget.. Az emlékeimbe vésődött. A tudatomban bujkáló, saját magam ellen irányuló hibáztatás. Az, hogy megmenthettem volna. Hogy eltávozhattam volna inkább én, mintsem ő.
*Legördül az arcán egy könnycsepp, majd keserűen felkacag.*
-De a sors már csak ilyen. Az értékes emberek lelkét rabolja el, s helyettük a mihasznákét hagyja itt. Bűntudattal, magukba roskadva, belülről felemésztve lelküket.
*Feleszmél. Talán egy kicsit elszaladt vele a ló.. Nem kéne ennyire személyeskednie. Megtörli arcát, s a keserűség minden jele nélkül hajtja fel fejét, s néz a szerzetes szemébe.*
-Sajnálom. Én csak..
*Nem tudja folytatni. Fogalma sincs, miért jött ki a szájából mindez. Szeretett volna megtudni pár dolgot a férfiról, s a kezében szorongatott nyakékről, de helyette egy sirató, sajnáltató fecsegéssel áll elő.*
*A két jövevény egy félreeső partszakaszt választ, hogy zavartalanul beszélhessenek. Vashen a homokos rész mellett elterülő, füves talajon helyezi magát kényelembe, s várja, hogy a szerzetes is helyet foglaljon. Miután leül, szemei a napsütötte víztükör felé kalandoznak. A folyó káprázatos csillogása, s a folyóparton játszadozó lágy fuvallat lenyugtatja.
A lány még nem szeretne belekezdeni a beszélgetésbe. Habozik. Eszébe jutnak a tisztáson történtek. Ahogy Deinster szomorú, merengő tekintettel szorította meg a bal keze köré tekert nyakláncot. Nem volt benne biztos, de valószínűnek tartja, hogy hajdan feleségéé lehetett az ékszer.*
~Szóval igazat mondott a fogadóban.~
*Bár azt nem érti, mi váltotta ki a férfiban hirtelen az érzelmeket, de ezt nem is akarja firtatni. Vagy.. talán mégis. Csak egy kis részlet a múltból, ám szeretteink halála nagy mértékben befolyásolja döntéseinket. Nincs tisztább út mások viselkedésének megértéséhez, mint a múlt felkutatása. Még ha ez is a legfájóbb pont az életében, megpróbálkozik a beszélgetés kezdeményezésével. Deinsterre pillant, majd behunyja szemét, s fejét lehajtja. Lassú, tiszta hangon ejti ki a szavakat*
-Tudom, milyen érzés elveszíteni egy hozzánk közelálló személyt. Hitetlenkedve bámulni a holttestet, döntésképtelenül, hogy vajon sírjunk-e, vagy nevessünk szenvedésünkben.. Amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.. De ő már nincs itt.
*Hangja enyhén szaggatottá válik.*
-Még évekkel az eset után is érzem a bűntudatot. Még gyötrelmesebb, s méginkább éget.. Az emlékeimbe vésődött. A tudatomban bujkáló, saját magam ellen irányuló hibáztatás. Az, hogy megmenthettem volna. Hogy eltávozhattam volna inkább én, mintsem ő.
*Legördül az arcán egy könnycsepp, majd keserűen felkacag.*
-De a sors már csak ilyen. Az értékes emberek lelkét rabolja el, s helyettük a mihasznákét hagyja itt. Bűntudattal, magukba roskadva, belülről felemésztve lelküket.
*Feleszmél. Talán egy kicsit elszaladt vele a ló.. Nem kéne ennyire személyeskednie. Megtörli arcát, s a keserűség minden jele nélkül hajtja fel fejét, s néz a szerzetes szemébe.*
-Sajnálom. Én csak..
*Nem tudja folytatni. Fogalma sincs, miért jött ki a szájából mindez. Szeretett volna megtudni pár dolgot a férfiról, s a kezében szorongatott nyakékről, de helyette egy sirató, sajnáltató fecsegéssel áll elő.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-08 10:10:30
Üzenet elküldve: 2013-09-08 10:10:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Iriana Skendarus //
* Rajzolgatás közben egyszer csak azt veszi észre, hogy Torr már nincs mellette. Csalódottan néz körül, de nem látja a férfit, így beletörődik abba, hogy szó nélkül faképnél hagyták. Viszont a rajzfüzet és a szénrúd nála maradt, ezért a rajzolást nem hagyja abba. Hirtelen egy idegen lép mellé, akinek alakja árnyékot vet a papírra, ezért felpillant. Egy tündért pillant meg, aki megszólítja őt.*
- 'Napot.
* Biccent köszönésképpen. A szabadkozást hallva elmosolyodik.*
- Nem zavarsz egyáltalán. Jó látni, hogy más tündérek is járnak erre. Gyere, ülj le.
* Ütögeti meg maga mellett a földet. Beszéd közben jobban szemügyre veszi Iriana-t. Szeme megakad a szárnyát tarkító lyukakon, de gyorsan továbbsiklik a pillantása, nem szeretné illetlenül bámulni.*
- Én Nolie Piwerd vagyok.
* Nyújtja a kezét a másik felé.*
- Mi szél hozott Artheniorba?
* Rajzolgatás közben egyszer csak azt veszi észre, hogy Torr már nincs mellette. Csalódottan néz körül, de nem látja a férfit, így beletörődik abba, hogy szó nélkül faképnél hagyták. Viszont a rajzfüzet és a szénrúd nála maradt, ezért a rajzolást nem hagyja abba. Hirtelen egy idegen lép mellé, akinek alakja árnyékot vet a papírra, ezért felpillant. Egy tündért pillant meg, aki megszólítja őt.*
- 'Napot.
* Biccent köszönésképpen. A szabadkozást hallva elmosolyodik.*
- Nem zavarsz egyáltalán. Jó látni, hogy más tündérek is járnak erre. Gyere, ülj le.
* Ütögeti meg maga mellett a földet. Beszéd közben jobban szemügyre veszi Iriana-t. Szeme megakad a szárnyát tarkító lyukakon, de gyorsan továbbsiklik a pillantása, nem szeretné illetlenül bámulni.*
- Én Nolie Piwerd vagyok.
* Nyújtja a kezét a másik felé.*
- Mi szél hozott Artheniorba?
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-07 22:50:04
Üzenet elküldve: 2013-09-07 22:50:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Nolie Piwerd//
*A folyó mellé érve a szél már megenyhült, talán csak a holtaknak szerette volna produkálni magát. Rengetegen mosnak, fürödnek, pancsolnak a vízben, ami nem volt épp égszín kék. Több ismerős arcot is felfedez a szegénynegyedből, pedig aligha tartózkodott ott 10 percnél tovább. Boldognak tűnnek, és ez Iriana-t is jobb kedvre deríteti, amire szüksége is van a temetőben rátört érzelemhullámok után. Legyen az ember boldog vagy szomorú, de ne egyszerre a kettő, annak semmi értelme, azt senki sem érti. Közelebb lép a folyóhoz, aminek a folyamatosan hullámzó felszínén megnézi magát. Hipnotikus; órákig képes lenne bámulni, és elmélkedni az élet – bár ez nézőpont kérdése - fontos dolgain, a körülötte lévők azonban teljesen más sebességi fokozatban vannak. Kiabálnak, hatalmasakat nyerítenek, rohangálnak a fiatalok, és páran aligha a könyvtárban tanulták el azokat a szavakat, amiket, egymáshoz vágnak. Hiába, már két ember is elég a konfliktusforráshoz, hát még több száz. Kinek a gyereke kezdte a csúfolódást? Ki fürdik túl régóta a folyó leglangyosabb részében? Ki ivott a másik – vélhetőleg csatorna ízű – borából? Végül is, bizonyos szemszögből ezek is az élet nagy kérdései köze tartoznak. Iriana boldog, hogy felszabadultnak láthatja ezeket a balsorsú embereket, de ő most nincs pancsolós kedvében; vagy csak szégyelli mindenki előtt felszínre hozni a kislányos énjét, ami még mindig a része? Komolynak és megfontoltnak mutatkozik mások, sőt, még maga előtt is, de csak 31 éves, ami a tündéreknél még mindig a gyermek és a felnőtt közti átmenethez tartozik.*
~ Majd máskor! *A pancsolási vágyán felülkerekedve feljebb sétál a parttól, ahol többen is a fák hűsében pihengettek. Egy Iriana-hoz képest magas, lilába burkolózott női alak rögtön szemet szúrt a számára: méterekről felismeri ezt a testtartást, és azokat a mozdulatokat, amikkel úgy tűnt, hogy rajzol valamit. Egy tündéhez nem elég kecses, egy emberhez nem elég durva, egy tündérhez viszont épp eléggé fürge. Ráadásul ő az egyetlen, aki „jó helyen” üldögél itt a szabadban. A tündéreknek jó érzékük van megtalálni a környezetük legélettelibb pontját, a természeti helyiségek „szívét”. Egy embernek az a hely talán csak egy a több ezer körül, egy orknak talán egy újabb terep, ahol lefejezhet valakit, de egy tündérnek… egy tündérnek ez a terület legmegnyugtatóbb, leginspirálóbb pontja. Iriana közelebb lép hozzá, de úgy tűnik nagyon elmerült a rajzolásba. Folytathatná az útját a tisztás felé, de mégiscsak egy fajtársáról van szó! Legalább köszönni illene.*
- Szép napot, tündér! Remélem nem zavarok, csak köszönni szerettem volna! Jó látni, hogy nem én vagyok az egyedüli kisméretű átutazó errefelé. Mondjuk törpéket és gnómokat is láttam, de ők vagy részegek voltak, vagy pedig már távolról elzavartak a nézésükkel, úgyhogy te vagy az első, akihez idejöttem. Viszont láttam, hogy a ceruzáddal szorgoskodtál, úgyhogy nem is zavarok tovább!
*A folyó mellé érve a szél már megenyhült, talán csak a holtaknak szerette volna produkálni magát. Rengetegen mosnak, fürödnek, pancsolnak a vízben, ami nem volt épp égszín kék. Több ismerős arcot is felfedez a szegénynegyedből, pedig aligha tartózkodott ott 10 percnél tovább. Boldognak tűnnek, és ez Iriana-t is jobb kedvre deríteti, amire szüksége is van a temetőben rátört érzelemhullámok után. Legyen az ember boldog vagy szomorú, de ne egyszerre a kettő, annak semmi értelme, azt senki sem érti. Közelebb lép a folyóhoz, aminek a folyamatosan hullámzó felszínén megnézi magát. Hipnotikus; órákig képes lenne bámulni, és elmélkedni az élet – bár ez nézőpont kérdése - fontos dolgain, a körülötte lévők azonban teljesen más sebességi fokozatban vannak. Kiabálnak, hatalmasakat nyerítenek, rohangálnak a fiatalok, és páran aligha a könyvtárban tanulták el azokat a szavakat, amiket, egymáshoz vágnak. Hiába, már két ember is elég a konfliktusforráshoz, hát még több száz. Kinek a gyereke kezdte a csúfolódást? Ki fürdik túl régóta a folyó leglangyosabb részében? Ki ivott a másik – vélhetőleg csatorna ízű – borából? Végül is, bizonyos szemszögből ezek is az élet nagy kérdései köze tartoznak. Iriana boldog, hogy felszabadultnak láthatja ezeket a balsorsú embereket, de ő most nincs pancsolós kedvében; vagy csak szégyelli mindenki előtt felszínre hozni a kislányos énjét, ami még mindig a része? Komolynak és megfontoltnak mutatkozik mások, sőt, még maga előtt is, de csak 31 éves, ami a tündéreknél még mindig a gyermek és a felnőtt közti átmenethez tartozik.*
~ Majd máskor! *A pancsolási vágyán felülkerekedve feljebb sétál a parttól, ahol többen is a fák hűsében pihengettek. Egy Iriana-hoz képest magas, lilába burkolózott női alak rögtön szemet szúrt a számára: méterekről felismeri ezt a testtartást, és azokat a mozdulatokat, amikkel úgy tűnt, hogy rajzol valamit. Egy tündéhez nem elég kecses, egy emberhez nem elég durva, egy tündérhez viszont épp eléggé fürge. Ráadásul ő az egyetlen, aki „jó helyen” üldögél itt a szabadban. A tündéreknek jó érzékük van megtalálni a környezetük legélettelibb pontját, a természeti helyiségek „szívét”. Egy embernek az a hely talán csak egy a több ezer körül, egy orknak talán egy újabb terep, ahol lefejezhet valakit, de egy tündérnek… egy tündérnek ez a terület legmegnyugtatóbb, leginspirálóbb pontja. Iriana közelebb lép hozzá, de úgy tűnik nagyon elmerült a rajzolásba. Folytathatná az útját a tisztás felé, de mégiscsak egy fajtársáról van szó! Legalább köszönni illene.*
- Szép napot, tündér! Remélem nem zavarok, csak köszönni szerettem volna! Jó látni, hogy nem én vagyok az egyedüli kisméretű átutazó errefelé. Mondjuk törpéket és gnómokat is láttam, de ők vagy részegek voltak, vagy pedig már távolról elzavartak a nézésükkel, úgyhogy te vagy az első, akihez idejöttem. Viszont láttam, hogy a ceruzáddal szorgoskodtál, úgyhogy nem is zavarok tovább!
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-07 16:53:38
Üzenet elküldve: 2013-09-07 16:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sóhajtva nézi a folyón tükröződő fény játékát. Gyönyörű. Közelebb megy a vízhez, majd hosszas vizsgálódás után, úgy dönt, tiszta a víz, így inni kezdett a vízből, ahogy macskája is. Hirtelen ötlettel egyenesen beleugrik a jéghideg vízbe, majd egy kis "úszás az ár ellen" játékot lejátszva kikászálódik a vízből. Lehet, hogy vacog, lehet, hogy tiszta fáradt, de ez kellett már neki. Örömmel nyugtázva az esetet, indul is tovább az úti céljához.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:23:51, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:23:51, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:02:12
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:02:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
~De gyönyörű!~ *gondolja.* ~Vajon szabad fürödni a folyóban? Mindegy, ha nem, majd rám szól valaki.~ *Térdig belegázol a vízbe. Nem megy nagyon mélyre, nehogy elsodorja a víz, de a sekély részen meg tud állni a lábán. Aztán úgy dönt, nem érdekli, ha vizes lesz a ruhája, ebben a melegben úgyis hamar megszárad. Még mélyebbre megy a vízben. Lehajol, és kivesz egy kis kagylót a vízből. Haja beleér a kristálytiszta folyóba. Megcsodálja, de aztán visszadobja. Nincs nála semmi, amibe beletehetné.* ~Egyszer, ha lesz időm, kijövök ide kagylót gyűjteni~ *határozza el. Kimegy a folyóból, ruhája csöpög a víztől.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:07:42, a következő indokkal:
Jelpótás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:07:42, a következő indokkal:
Jelpótás.
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:57:10
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:57:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*Ahogy Phormia belékarol, reméli, hogy nem érzi meg felgyorsuló szívverését, és nem veszi észre az őt szinte faló tekintetet. Nippa nehezen fogja vissza magát, de vágya nem mulasztja el a félelmét, sőt, valamelyest növeli is. A karját átkaroló lány valahogy gyermekkorára emlékezteti, mikor még "normálisnak" tartották, és játszott a többi gyerkőccel. Szinte már megszokásból majdnem szökdécselni kezd, de az utolsó pillanatban inkább visszafogja lendületét. Magában egy kissé tart tőle, hogy Phormia valójában őt is meg akarja ölni, csak éppen egy magányosabb helyen. Hamar el is érnek egy kietlen, mégis igen szép folyópartot. Mikor Phormia leveti ruháit, és elindul a vízbe, Nippa elvörösödik a sötétben, és követi a példáját. Ha vízbe fojtják, legalább egy darabig egy gyönyörű lány keze által szenvedhet. Mindig is így akart meghalni. Hirtelen ötlettől fogva, merthát azért mégiscsak férfi, közelebb araszol a lányhoz, átkarolja derekét, és nyakán pihenteti meg fejét. Rossz előérzete van, kissé reszket, amit reméli, hogy ráfoghatja a víz és az éjszaka hidegére, amiben a lány bőre kifejezetten melegnek tűnik. Akaratlanul is perverz gondolatok jutnak az eszébe, örül, hogy a lány nemigen láthatja az arcát a sötétben.*
*Ahogy Phormia belékarol, reméli, hogy nem érzi meg felgyorsuló szívverését, és nem veszi észre az őt szinte faló tekintetet. Nippa nehezen fogja vissza magát, de vágya nem mulasztja el a félelmét, sőt, valamelyest növeli is. A karját átkaroló lány valahogy gyermekkorára emlékezteti, mikor még "normálisnak" tartották, és játszott a többi gyerkőccel. Szinte már megszokásból majdnem szökdécselni kezd, de az utolsó pillanatban inkább visszafogja lendületét. Magában egy kissé tart tőle, hogy Phormia valójában őt is meg akarja ölni, csak éppen egy magányosabb helyen. Hamar el is érnek egy kietlen, mégis igen szép folyópartot. Mikor Phormia leveti ruháit, és elindul a vízbe, Nippa elvörösödik a sötétben, és követi a példáját. Ha vízbe fojtják, legalább egy darabig egy gyönyörű lány keze által szenvedhet. Mindig is így akart meghalni. Hirtelen ötlettől fogva, merthát azért mégiscsak férfi, közelebb araszol a lányhoz, átkarolja derekét, és nyakán pihenteti meg fejét. Rossz előérzete van, kissé reszket, amit reméli, hogy ráfoghatja a víz és az éjszaka hidegére, amiben a lány bőre kifejezetten melegnek tűnik. Akaratlanul is perverz gondolatok jutnak az eszébe, örül, hogy a lány nemigen láthatja az arcát a sötétben.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-01 12:37:57
Üzenet elküldve: 2013-09-01 12:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wirad//
* Mikor a férfi álomba merül először csak firkálgat a füzetbe, de ezt hamar megunja. Körülnéz, hogy mit rajzolhatna. Megfordul a fejében, hogy ő is megpróbálkozik egy portréval, de nem bízik magában, ezért inkább elveti az ötletet és tovább töri a fejét. Végül beugrik neki valami és nekilát az alkotásnak. A lap közepére egy kanyargós folyót rajzol, amelynek vége elvész a horizonton. Az egyik partra egy kis ház kerül, köré kisebb bokrok és egy virágoskert. A másik oldalra egy erdőt rajzol. A fákat megpróbálja úgy, ahogy Torr tanította neki. Nem igazán sikerülnek, de azért tetszik neki. Egy nyulat is rak az egyik fa tövébe. Végül megrajzolja a felhős eget, a Nap alig látszik ki. Mikor végez még egyszer végignézi a rajzot, hogy nem hagyott e ki semmit. Mikor erről meggyőződik lapoz egyet és bonyolult minták rajzolásával próbálkozik egy üres lapon.*
* Mikor a férfi álomba merül először csak firkálgat a füzetbe, de ezt hamar megunja. Körülnéz, hogy mit rajzolhatna. Megfordul a fejében, hogy ő is megpróbálkozik egy portréval, de nem bízik magában, ezért inkább elveti az ötletet és tovább töri a fejét. Végül beugrik neki valami és nekilát az alkotásnak. A lap közepére egy kanyargós folyót rajzol, amelynek vége elvész a horizonton. Az egyik partra egy kis ház kerül, köré kisebb bokrok és egy virágoskert. A másik oldalra egy erdőt rajzol. A fákat megpróbálja úgy, ahogy Torr tanította neki. Nem igazán sikerülnek, de azért tetszik neki. Egy nyulat is rak az egyik fa tövébe. Végül megrajzolja a felhős eget, a Nap alig látszik ki. Mikor végez még egyszer végignézi a rajzot, hogy nem hagyott e ki semmit. Mikor erről meggyőződik lapoz egyet és bonyolult minták rajzolásával próbálkozik egy üres lapon.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-09-01 09:58:05
Üzenet elküldve: 2013-09-01 09:58:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Itt vagyok, ragyogok - Vége//
*Egyre jobban bazsalyogva hallgatja a felsorakoztatott találós kérdéseket, arca is belevirul, olyan árnyalatot kap, akár egy rózsa színe, szemei határtalanul csillognak. Közben persze, a néma felveszi az írnok szerepét ezúttal is, és egy tekercsre írja fel a talányokat, amik elhangzanak.*
- Ó, kedveskéim. Megintcsak kitettek magukért. Mindegyik tetszik, nagyonis! Nem is gondoltam, hogy ennyi tehetséges elme van Artheniorban. A legközelebbi játéknál azt hiszem, magasabbra kellene tennem majd a mércét.
*Elneveti magát, mélyen, öblösen, majd ennek befejeztével a némához fordul, hogy meggyőződjön róla, mindent leírt-e. Amaz csak bólint, így a pufók visszafordul a többiekhez.*
- Nos. Szóval nehéz helyzetbe hoztak. Azt hittem, hogy a feladatokkal, amiket velem oldottak meg, majd tudok felállítani valamiféle rangsort, elején a legeszesebbel és így tovább, hogy ez alapján osszam szét az erre félretett pénzt, de... az lett a vége, hogy rádöbbentem, ez nem is járható út. Akinek a saját rejtvényét hamar megoldottam, most az is olyan talánnyal állt elő, hogy meg kell emeljem a kalapomat.
*S így is tesz, kicsit előrébb dől a széken, s megemeli a kalapját, s addig a magasban tartja, míg végig nem néz mindenkin szép sorban. Hiszen mindenki megérdemli az összegyűltek közül a gratulációt.*
- Szóval, mivel valóban nem tudnék kiválasztani egyet Önök közül, aki a kis lista, rangsor elejére kerülhetne... Legalábbis nem úgy, hogy ne legyen közben lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy más lemarad az első helyről... Azt hiszem, újraosztom az összeget, amit erre szántam és mindenki egyforma mennyiséget kap.
*Mögötte a néma máris belekezd, hogy a kis erszénykékbe már előre kiporciózott aranyakat egyenlően ossza el. Némelyikből kivesz párat és kipótolja vele a kevésbé dagadozó bőrerszénykéket. Ahogy eggyel végez, a pufók felé nyújtott kezébe nyomja, az pedig átadja a kis zsákocskákat, jól megérdemelt tartalmukkal együtt az elé járultaknak, szép sorban.
Először Dalisa Khil erszényét nyújtja át, mely 120 aranyat tartalmaz.
A következő, aki megkapja a pénzes erszényt, az a törp úr, Drawar Agen, ő szintén 120 arannyal lesz gazdagabb. A következő a sorban Raken Doral, ismét egy 120 aranyat tartalmazó erszénnyel, s végül, de nem utolsó sorban Amax Dtor is megkapja 120 aranyát. *
- Nos, kis hölgy és uraim... Azt hiszem, kis mulatságunknak itt érünk a végére. Sajnálom, hogy szélnek kell eresszem Önöket, jól szórakoztam a társaságukban. Azonban már nem tartanám fel Önöket. A kapott pénzt becsüljék nagyra és okos dologra költsék. Szépen megdolgoztak érte.
*Eltolja székét a hosszú asztaltól, majd feláll, hogy a sátor ajtajához sétáljon, ezzel jelezve, hogy útjára engedi a kis négyesfogatot. Mikor azok elhaladnak mellette, hogy elhagyják a sátrat, mindegyikkel kezet fog, és így, személyenként is gratulál nekik.*
- Nos, a viszont látásra, kedveseim!
*Szól még utánuk, mielőtt leeresztené azt a leplet, amely a sátor ajtaját hivatott zárni.*
*Egyre jobban bazsalyogva hallgatja a felsorakoztatott találós kérdéseket, arca is belevirul, olyan árnyalatot kap, akár egy rózsa színe, szemei határtalanul csillognak. Közben persze, a néma felveszi az írnok szerepét ezúttal is, és egy tekercsre írja fel a talányokat, amik elhangzanak.*
- Ó, kedveskéim. Megintcsak kitettek magukért. Mindegyik tetszik, nagyonis! Nem is gondoltam, hogy ennyi tehetséges elme van Artheniorban. A legközelebbi játéknál azt hiszem, magasabbra kellene tennem majd a mércét.
*Elneveti magát, mélyen, öblösen, majd ennek befejeztével a némához fordul, hogy meggyőződjön róla, mindent leírt-e. Amaz csak bólint, így a pufók visszafordul a többiekhez.*
- Nos. Szóval nehéz helyzetbe hoztak. Azt hittem, hogy a feladatokkal, amiket velem oldottak meg, majd tudok felállítani valamiféle rangsort, elején a legeszesebbel és így tovább, hogy ez alapján osszam szét az erre félretett pénzt, de... az lett a vége, hogy rádöbbentem, ez nem is járható út. Akinek a saját rejtvényét hamar megoldottam, most az is olyan talánnyal állt elő, hogy meg kell emeljem a kalapomat.
*S így is tesz, kicsit előrébb dől a széken, s megemeli a kalapját, s addig a magasban tartja, míg végig nem néz mindenkin szép sorban. Hiszen mindenki megérdemli az összegyűltek közül a gratulációt.*
- Szóval, mivel valóban nem tudnék kiválasztani egyet Önök közül, aki a kis lista, rangsor elejére kerülhetne... Legalábbis nem úgy, hogy ne legyen közben lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy más lemarad az első helyről... Azt hiszem, újraosztom az összeget, amit erre szántam és mindenki egyforma mennyiséget kap.
*Mögötte a néma máris belekezd, hogy a kis erszénykékbe már előre kiporciózott aranyakat egyenlően ossza el. Némelyikből kivesz párat és kipótolja vele a kevésbé dagadozó bőrerszénykéket. Ahogy eggyel végez, a pufók felé nyújtott kezébe nyomja, az pedig átadja a kis zsákocskákat, jól megérdemelt tartalmukkal együtt az elé járultaknak, szép sorban.
Először Dalisa Khil erszényét nyújtja át, mely 120 aranyat tartalmaz.
A következő, aki megkapja a pénzes erszényt, az a törp úr, Drawar Agen, ő szintén 120 arannyal lesz gazdagabb. A következő a sorban Raken Doral, ismét egy 120 aranyat tartalmazó erszénnyel, s végül, de nem utolsó sorban Amax Dtor is megkapja 120 aranyát. *- Nos, kis hölgy és uraim... Azt hiszem, kis mulatságunknak itt érünk a végére. Sajnálom, hogy szélnek kell eresszem Önöket, jól szórakoztam a társaságukban. Azonban már nem tartanám fel Önöket. A kapott pénzt becsüljék nagyra és okos dologra költsék. Szépen megdolgoztak érte.
*Eltolja székét a hosszú asztaltól, majd feláll, hogy a sátor ajtajához sétáljon, ezzel jelezve, hogy útjára engedi a kis négyesfogatot. Mikor azok elhaladnak mellette, hogy elhagyják a sátrat, mindegyikkel kezet fog, és így, személyenként is gratulál nekik.*
- Nos, a viszont látásra, kedveseim!
*Szól még utánuk, mielőtt leeresztené azt a leplet, amely a sátor ajtaját hivatott zárni.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-08-31 19:23:46
Üzenet elküldve: 2013-08-31 19:23:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Itt vagyok, ragyogok//
* Csendben végighallgatja a többiek újonnan kitalált talányait, majd ő is kitalál egyet. Sosem szeretett semmi verset, vagy affélét írni, de most megerőlteti magát a pénzért. Pár perc gondolkodás után megvan neki. *
~ Nem nagy durranás, de remélem hogy azért megfelelő lesz. ~
- Nekem is megvan, remélem hogy megfelelő.
Nagy a zajom, nagy a fényem,
Nagyot csapok, s a fákat se kímélem.
Amint meglátsz, rögtön el is veszek,
Mindent eltalálok, senkitől sem félek.
~Most, hogy belegondolok, nagyon egyértelmű és rövid lett. Na mindegy! Csak pénzt kapjak érte!~
* Csendben végighallgatja a többiek újonnan kitalált talányait, majd ő is kitalál egyet. Sosem szeretett semmi verset, vagy affélét írni, de most megerőlteti magát a pénzért. Pár perc gondolkodás után megvan neki. *
~ Nem nagy durranás, de remélem hogy azért megfelelő lesz. ~
- Nekem is megvan, remélem hogy megfelelő.
Nagy a zajom, nagy a fényem,
Nagyot csapok, s a fákat se kímélem.
Amint meglátsz, rögtön el is veszek,
Mindent eltalálok, senkitől sem félek.
~Most, hogy belegondolok, nagyon egyértelmű és rövid lett. Na mindegy! Csak pénzt kapjak érte!~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057