//Második szál//
*A kard egyből visszakerül a helyére, majd Myna bocsánatkérésére csak legyint.*
- Ugyan, fordított helyzetben én is ezt tettem volna.
*~ Hülye barom, gondolkodj már! ~ Dorgálja meg magát mikor észbe kap, hogy beszélgetőpartnere egy nő, ráadásul nem a csúnyábbik fajtából, szóval ha őrajta ütött volna ő maga hasonlóképp, abból rengeteg "perverz állat" sikoly kíséretében lett volna késelés. Mondjuk ez is elég komikus lenne, csak nem a pillanat hevében. De ha Myna öregkorára visszagondolna arra, hogy ölte meg az Igaztalant, tuti, hogy a sírba nevetné magát.*
- Hmmm... *Ennyit tud csak hozzáfűzni a dologhoz. Az Anoros dologra magasról tesz, azonban Riqeliet nagyon sajnálja. Érzett valamit a nő iránt, ez egyértelmű volt, nem szerelmet, csupán valami vonzódásfélét. De hát ez van, ha az emberfia tolvajnéppel kezd ki.* - Az egyetlen szerencsém, hogy kevés pénzt öltem a Vércsékbe. *Ez már így szerencse, akkor viszont megvetendő dolog lett volna. De ugyan már. Két hatot volt a Vércsék tagja, evidens, hogy nem rak bele kksebb vagyont.* - Azonban Anorral talán tudok találkozni a távoli jövőben. *Emlékszik még Worenthre, Anor barátjára, aki elmondta neki, hogy találkozni fognak valamikor.* - De ez most nem lényeges. Majd később.
*Myna elképedésére elmosolyodik, megvakargatja szakállát.*
- Volt ennél rosszabb is. *Nevet fel, és visszaemlékszik múltkori méretes szakállára.* - Csak annyi, hogy lenyestem a hajam egy részét, és az arcom is hagyom burjánzani. *Legyint, majd a víztükörbe néz.* - Ne ijesztgess! Nem is olyan vészes!
*Nevet fel, majd eszébe jut, hogy egy nő előtt áll egy szál rongyban, és kegyetlenül természetesen viselkedik. Pedig nem gyakori látvány a nők számára Felthys ilyen szerelésben, mégis természetesen viselkedik. Arca elvörösödik, leguggol a vízbe, éppcsak mellkasa és feje látszik, no meg a két keze, amiben a kardját tartja.*
- És mesélj. Hogy élsz azóta? Mit tettek azok a Vércsék, akik nem mentek el Lemarával? Alakult egy újabb csapat a régi tagokból?