Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-11 18:16:20
Üzenet elküldve: 2014-08-11 18:16:20
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
*A szokásos ork mellébeszélésre a füle botját sem mozdítja. A harcokat a fegyverek döntik el, és nem az, hogy ki minek néz kit. Ha a nagydarab zöldike nem hallgat a jó szóra, és nem hordja el az irháját önként, neki úgy is jó. Legfeljebb szab a bőrére néhány új mintát. A csodás módon mögéjük kerülő új vendéghez sajnos már nem lehet szava, pedig szívesen adózna pusztán tanulásvágyból fakadó érdeklődő kérdésekkel már-már mágikusnak mondható megjelenése kapcsán. Befutnak a városőrök. Ez a megtámadottak számára könnyebbé teszi a helyzetet, viszont mivel az őrök elengedik az immár három főre duzzadt briganticsoportot, lehetővé teszik, hogy azok valahol máshol gyakorolják a fosztogatás művészetét. Mindenesetre a fejébe vési nehezen eltéveszthető vonásaikat. Később talán még összefut velük.
A tündérek felé biccent egyet a köszönet kapcsán; azt pedig tudja, hogy a sérültet ők tudják a legjobban ellátni. A városőrök majd gondjukat viselik, hogy elérkezhessenek az úticéljukhoz.*
- Yerougha Enchris *viszonozza aztán az íjásznak a bemutatkozást. A fickó igényt tarthat a bizalmára, tekintve azt, hogy a háta mögött állt egy felajzott íjjal, és mégse történt baja. És úgy tűnik, megvan a segítsége ahhoz, hogy kiderítse, mi is történt vele korábban.*
- A temetőbe? Persze *húzza fel a vállát, miközben visszadugja a Csávát a kardhüvelybe.*
- Azért egy kicsit sajnálom, hogy nem paskolhattam meg vele az orkok pofiját. Jól esett volna némi fegyverforgatás.
*Kész is áll az indulásra. És már a víz sem csöpög annyira a ruhájából.*
*A szokásos ork mellébeszélésre a füle botját sem mozdítja. A harcokat a fegyverek döntik el, és nem az, hogy ki minek néz kit. Ha a nagydarab zöldike nem hallgat a jó szóra, és nem hordja el az irháját önként, neki úgy is jó. Legfeljebb szab a bőrére néhány új mintát. A csodás módon mögéjük kerülő új vendéghez sajnos már nem lehet szava, pedig szívesen adózna pusztán tanulásvágyból fakadó érdeklődő kérdésekkel már-már mágikusnak mondható megjelenése kapcsán. Befutnak a városőrök. Ez a megtámadottak számára könnyebbé teszi a helyzetet, viszont mivel az őrök elengedik az immár három főre duzzadt briganticsoportot, lehetővé teszik, hogy azok valahol máshol gyakorolják a fosztogatás művészetét. Mindenesetre a fejébe vési nehezen eltéveszthető vonásaikat. Később talán még összefut velük.
A tündérek felé biccent egyet a köszönet kapcsán; azt pedig tudja, hogy a sérültet ők tudják a legjobban ellátni. A városőrök majd gondjukat viselik, hogy elérkezhessenek az úticéljukhoz.*
- Yerougha Enchris *viszonozza aztán az íjásznak a bemutatkozást. A fickó igényt tarthat a bizalmára, tekintve azt, hogy a háta mögött állt egy felajzott íjjal, és mégse történt baja. És úgy tűnik, megvan a segítsége ahhoz, hogy kiderítse, mi is történt vele korábban.*
- A temetőbe? Persze *húzza fel a vállát, miközben visszadugja a Csávát a kardhüvelybe.*
- Azért egy kicsit sajnálom, hogy nem paskolhattam meg vele az orkok pofiját. Jól esett volna némi fegyverforgatás.
*Kész is áll az indulásra. És már a víz sem csöpög annyira a ruhájából.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-10 21:35:37
Üzenet elküldve: 2014-08-10 21:35:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
* A közeli szemezgetés nincs ellenére, ahogy sok minden más sem. De azért megpróbálja majd magát és a hímet visszafogni. *
- Nem tudni, mert én itt lenni veled és maradni is, amíg lehet.
* Még szép hogy marad a hím mellett, csókot is ad neki, pedig már megérkeztek és pakolni kellene. Nem épp tengernyi eszével tudja ezt, de a fenébe is, egy csókra mindig van idő. Vigyorogva figyeli a piruló Rolkot, aki csak úgy teszi arább amit kell. Ő sem rest, beáll a sorba és segít a hímjének. Dolgoznak az izmok bizony, úgyhogy nem is kell nyargalni Nia mellé, mert ott van Rolko mellé. A sürgetést érti, mert jó lenne odahaza lenni és nem pakolászni, meg nem vigyázni sok apróra, csak foglalkozni hímmel. Az újabb csóknál nem hagyja magát felfalni, inkább elszakad tőle és széles csípőjével oldalba bökni. *
- Nem lenni jó itt, inkább menni haza. Figyelni csak Rolko és nem Rolko meg sok kis lény. Jó?
* Nem szeretné a tumultust és nem is jó így, hogy sokan vannak. Tudja jól dolgát, neki figyelnie kell sok kicsire, hogy ne cipeljenek nagyot és ne essen bajuk. Meg ha kell, terelgetni őket, de ezek a kicsik most nem részegek. *
* A közeli szemezgetés nincs ellenére, ahogy sok minden más sem. De azért megpróbálja majd magát és a hímet visszafogni. *
- Nem tudni, mert én itt lenni veled és maradni is, amíg lehet.
* Még szép hogy marad a hím mellett, csókot is ad neki, pedig már megérkeztek és pakolni kellene. Nem épp tengernyi eszével tudja ezt, de a fenébe is, egy csókra mindig van idő. Vigyorogva figyeli a piruló Rolkot, aki csak úgy teszi arább amit kell. Ő sem rest, beáll a sorba és segít a hímjének. Dolgoznak az izmok bizony, úgyhogy nem is kell nyargalni Nia mellé, mert ott van Rolko mellé. A sürgetést érti, mert jó lenne odahaza lenni és nem pakolászni, meg nem vigyázni sok apróra, csak foglalkozni hímmel. Az újabb csóknál nem hagyja magát felfalni, inkább elszakad tőle és széles csípőjével oldalba bökni. *
- Nem lenni jó itt, inkább menni haza. Figyelni csak Rolko és nem Rolko meg sok kis lény. Jó?
* Nem szeretné a tumultust és nem is jó így, hogy sokan vannak. Tudja jól dolgát, neki figyelnie kell sok kicsire, hogy ne cipeljenek nagyot és ne essen bajuk. Meg ha kell, terelgetni őket, de ezek a kicsik most nem részegek. *
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-10 20:52:34
Üzenet elküldve: 2014-08-10 20:52:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
* Átmaszkírozta annyira Hrothgaart, hogy nehezebben lehessen felismerni. A vörös hajat és szakállat könnyebben megjegyzik az emberek, aztán meg egy törpét, mert azok ritkák ezen a vidéken. A fekete szín eléggé semleges és ha szerencséjük van, pont ezért nem fogják annyira megnézni a törpe fizimiskáját. Na meg másképp is jót tett vele, ami szintén igazít kicsit a fizimiskáján. A pakolásban besegít, feltéve ha van valami olyasmi is benne, amit egyedül, vagy valaki mással meg bír emelni. A műhely dolgába nem szól bele, ezekhez annyira nem ért. Jól forgatja a fegyvereket meg minden, de a készítésükben nem vett részt eddig. Fegyverápoláshoz bezzeg van kézügyessége. *
* Átmaszkírozta annyira Hrothgaart, hogy nehezebben lehessen felismerni. A vörös hajat és szakállat könnyebben megjegyzik az emberek, aztán meg egy törpét, mert azok ritkák ezen a vidéken. A fekete szín eléggé semleges és ha szerencséjük van, pont ezért nem fogják annyira megnézni a törpe fizimiskáját. Na meg másképp is jót tett vele, ami szintén igazít kicsit a fizimiskáján. A pakolásban besegít, feltéve ha van valami olyasmi is benne, amit egyedül, vagy valaki mással meg bír emelni. A műhely dolgába nem szól bele, ezekhez annyira nem ért. Jól forgatja a fegyvereket meg minden, de a készítésükben nem vett részt eddig. Fegyverápoláshoz bezzeg van kézügyessége. *
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-10 18:47:34
Üzenet elküldve: 2014-08-10 18:47:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
*Nia vigasztaló szavai hatni kezdenek rá. Figyelme és így elméjének maradék "éle" visszatér, és közelről, szemtől szemben néz a nőstény szemeibe.*
-Mi lenne velem nélküled.
*Suttogja és öleli eközben a kedves óriást. Mindeközben megérkeznek a túlpartra, és kezdődhet a fizikai munka, mely az átkelésük ára volt ugyebár. Valahogy mindig a legrosszabb pillanatban érnek el idáig, és mindig közbeszól az élet. De most az egyszer nem hagyja eltántorítani magát, ha viszonzásra lel a másik lélektükrében, hát nemes egyszerűséggel szájon csókolja. Úgy, hogy még lélegzete is elálljon. Jelen pillanatban kissé süketté válik, így késik a cipekedés, rakodás annyi szent. Hosszú idő után engedi el Nia ajkait, egy nagy sóhajjal kísérve, ahogy levegő után kap. És persze egy hatalmas, széles vigyorral képén, ámde furcsán pír színezte arccal. Egy biccentéssel és továbbra is tejbe tökként vigyorogva indul el a ládákért. Még jó pár percig pofájára fagy ez, és pilleként teszi odébb a legnehezebb dolgokat is.
Mikor végeztek, mintha meg se kottyant volna neki a munka, teljesen felvillanyozva indulásra kész.*
-Menni már, mire vár?
*Intézi noszogató kérdését a vezetőjükhöz. Aztán cinkosan fordul az asszonyhoz, és hozzáteszi.*
-Vagy maradni egy idő.
*Hogy mire gondolhat, talán senki számára nem nagy titok, hiszen leplezni nem is szándékszik igazán vágyait. Hiszen a következő pillanatban újfent a kedves felé léptet úgy, hogy kiszámítható mi jön. Már, ha előző összejött, és a mostanira is kap visszajelzést. Egy csók, mely ha lehet még szenvedélyesebb az előzőeknél. Félő egészben felfalja az óriást, ha nem cselekszenek hamarjában.*
*Nia vigasztaló szavai hatni kezdenek rá. Figyelme és így elméjének maradék "éle" visszatér, és közelről, szemtől szemben néz a nőstény szemeibe.*
-Mi lenne velem nélküled.
*Suttogja és öleli eközben a kedves óriást. Mindeközben megérkeznek a túlpartra, és kezdődhet a fizikai munka, mely az átkelésük ára volt ugyebár. Valahogy mindig a legrosszabb pillanatban érnek el idáig, és mindig közbeszól az élet. De most az egyszer nem hagyja eltántorítani magát, ha viszonzásra lel a másik lélektükrében, hát nemes egyszerűséggel szájon csókolja. Úgy, hogy még lélegzete is elálljon. Jelen pillanatban kissé süketté válik, így késik a cipekedés, rakodás annyi szent. Hosszú idő után engedi el Nia ajkait, egy nagy sóhajjal kísérve, ahogy levegő után kap. És persze egy hatalmas, széles vigyorral képén, ámde furcsán pír színezte arccal. Egy biccentéssel és továbbra is tejbe tökként vigyorogva indul el a ládákért. Még jó pár percig pofájára fagy ez, és pilleként teszi odébb a legnehezebb dolgokat is.
Mikor végeztek, mintha meg se kottyant volna neki a munka, teljesen felvillanyozva indulásra kész.*
-Menni már, mire vár?
*Intézi noszogató kérdését a vezetőjükhöz. Aztán cinkosan fordul az asszonyhoz, és hozzáteszi.*
-Vagy maradni egy idő.
*Hogy mire gondolhat, talán senki számára nem nagy titok, hiszen leplezni nem is szándékszik igazán vágyait. Hiszen a következő pillanatban újfent a kedves felé léptet úgy, hogy kiszámítható mi jön. Már, ha előző összejött, és a mostanira is kap visszajelzést. Egy csók, mely ha lehet még szenvedélyesebb az előzőeknél. Félő egészben felfalja az óriást, ha nem cselekszenek hamarjában.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 21:31:35
Üzenet elküldve: 2014-08-06 21:31:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
*Mirakh, mint a csapat ideiglenes vezetője megkapja a beszámolót Hrothgaar legutóbbi kiruccanásáról a városban, és nincs mit tagadni, az a halott városőr sokat ront a helyzeten. Azaz rontana... hisz senki más nincs itt az akkori csapatból és Hrothgaar már nem az a rőt üstökű és szakállú törpe mint akkor, hála Yadiriának.*
~Hála neki, és az ügyes kezeinek... óh, igen...~
*A feladatmegosztásra nincs mit mondania. Kézenfekvő, hogy így gyorsabban haladhatnak majd. Helyeslő válasza után pedig nem sokat teketóriázva megkeresi Zoradot és töviről hegyire beavatja őt is.*
- ...neeem, mondtuk már, hogy van pár szerszám a táborban is. Azért hoszú éveket a pusztán töltöttünk, időnként meg kellett foldozni a felszerelésünket. Csak limitált a hozzáférés, meg már azok is az utolsókat rúgják. De ha visszaértünk, olyan kovácsműhelyetek lesz, hogy csak na. Én meg tovább csiszolhatom majd a fegyveres tudásom. Úgyis szeretnék egy böhömnagy harci pörölyt. Meg gondolkodom még pár jó fegyveren.
*Kicsit sikerül belemerülniük a "szakmai vitába", mielőtt eljön a rakodás ideje.*
- Na gyere, legyünk túl ezen is.
*Zoraddal együtt ő maga is beáll segíteni, így azért hamarabb végezhetnek. Nem komoly dolog ez, nem jelent megerőltetést... egy egészséges törpének. Ám Hrothgaar még igencsak lábadozik. Megégett bal válla nem örül felhőtlenül a pakolásnak, de a törpe száját egyetlen picike panasz sem hagyja el. Még csak az kellene, hogy Yadiria azt lássa, hogy nyámnyiláskodik...*
~Na azt nem! Addig álljon fél lábon, míg én nyavalyogni fogok!~
*Dolguk végeztével pedig folytathatják is útjukat Arthenior felé.*
*Mirakh, mint a csapat ideiglenes vezetője megkapja a beszámolót Hrothgaar legutóbbi kiruccanásáról a városban, és nincs mit tagadni, az a halott városőr sokat ront a helyzeten. Azaz rontana... hisz senki más nincs itt az akkori csapatból és Hrothgaar már nem az a rőt üstökű és szakállú törpe mint akkor, hála Yadiriának.*
~Hála neki, és az ügyes kezeinek... óh, igen...~
*A feladatmegosztásra nincs mit mondania. Kézenfekvő, hogy így gyorsabban haladhatnak majd. Helyeslő válasza után pedig nem sokat teketóriázva megkeresi Zoradot és töviről hegyire beavatja őt is.*
- ...neeem, mondtuk már, hogy van pár szerszám a táborban is. Azért hoszú éveket a pusztán töltöttünk, időnként meg kellett foldozni a felszerelésünket. Csak limitált a hozzáférés, meg már azok is az utolsókat rúgják. De ha visszaértünk, olyan kovácsműhelyetek lesz, hogy csak na. Én meg tovább csiszolhatom majd a fegyveres tudásom. Úgyis szeretnék egy böhömnagy harci pörölyt. Meg gondolkodom még pár jó fegyveren.
*Kicsit sikerül belemerülniük a "szakmai vitába", mielőtt eljön a rakodás ideje.*
- Na gyere, legyünk túl ezen is.
*Zoraddal együtt ő maga is beáll segíteni, így azért hamarabb végezhetnek. Nem komoly dolog ez, nem jelent megerőltetést... egy egészséges törpének. Ám Hrothgaar még igencsak lábadozik. Megégett bal válla nem örül felhőtlenül a pakolásnak, de a törpe száját egyetlen picike panasz sem hagyja el. Még csak az kellene, hogy Yadiria azt lássa, hogy nyámnyiláskodik...*
~Na azt nem! Addig álljon fél lábon, míg én nyavalyogni fogok!~
*Dolguk végeztével pedig folytathatják is útjukat Arthenior felé.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:34:39
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:34:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
~Vagy hívom a többieket is.~ *Gondolja végig apja mondatát. Mikor meghallja a harmadik orkot. Ugyan nem látja, hogy miféle szerzet mert messze van tőle, így nem képes rendesen felmérni sem.* -Ki van még itt és hányan? *Kérdezi gyorsan, bár ezzel teljesen lerombolja az apja keltette illúziót. Ő csak annyit fog fel az egészből, hogy van itt még valaki akiről neki nem szóltak. Pillanatnyi dühét és a páncélos méregetését azonban félre kell tennie mert egy hatalmas városőr lép ki a temetőből a maga húsz tagú csapatával. Szemei előtt újra lejátszódnak a karavánpihenőben történt események, legalábbis nagyon hasonlónak érzi a dolgot. Már szinte markaiban érezte a pénzt esetleg a vitézke és az íjjász fejét mellettük, de az egész légvár kérlelhetetlenül összeomlik. Hátára veszi fegyvereit. Most muszáj engedelmeskednie az őröknek és továbbmennie a tisztáson keresztül az erdőbe. Egyszerűen kitoloncolják.
Egy füttyszóval visszahívja kutyáit, és futni hagyja a vörös hajút. Szegény ebek rendesen elfáradhattak ebben a nagy rohanásban. Aztán a páncélos felé fordul és csak egy újabb morgással jelzi, nem felejtkezik meg róla. Remélhetőleg még összehozza őket a vakszerencse, akkor pedig nem habozik, használni fogja a fegyvereit. Igazából mindenki kap egy-egy szúrós pillantást, a három tündér akiket nem tudott kirabolni, a városőr aki közbelépett, meg az íjjász, mert nélküle rég laposra verhettek volna mindenkit. Aztán döngő lépteivel a kijelölt irányba indul. Húsz városőrrel csak húsz ork lenne képes elbánni, vagy legalább hét nagyon erős. Ők csak hárman vannak és egyikük sem az a kimondottan kemény, verhetetlen egyed. Talán az erdőben könnyebb dolguk lesz, oda nem ér el a városőrök keze, ott kedvükre rabolhatnak és még a nagy tornyok elől is elrejtik őket a fák hatalmas lombkoronái. Eszébe jut, Ragurk is az erdőket kedvelte, talán összefutnak vele is.
Most, hogy a városőrök közrefogva terelik őket, van ideje megszemlélni titkos segítőjüket. Szürke bőrű apró ork, de számtalan sebhelye bizonyítja, hogy épp elégszer küzdött már életében. A mozgását is figyeli majd undok módon odaszól Antéhoz, a mostani helyzetben képtelen kedvesen beszélni.* -Ti nagyon hasonlítotok egymásra. *Nem tudja hogy fognak erre reagálni.* -Tényleg Ante nem mutatod be őt is véletlenül, ha már a te harcosod. *Arról persze fogalma sincs, hogy apjának blöffje és az orvlövész megjelenése között nincs semmiféle kapcsolat.*
~Vagy hívom a többieket is.~ *Gondolja végig apja mondatát. Mikor meghallja a harmadik orkot. Ugyan nem látja, hogy miféle szerzet mert messze van tőle, így nem képes rendesen felmérni sem.* -Ki van még itt és hányan? *Kérdezi gyorsan, bár ezzel teljesen lerombolja az apja keltette illúziót. Ő csak annyit fog fel az egészből, hogy van itt még valaki akiről neki nem szóltak. Pillanatnyi dühét és a páncélos méregetését azonban félre kell tennie mert egy hatalmas városőr lép ki a temetőből a maga húsz tagú csapatával. Szemei előtt újra lejátszódnak a karavánpihenőben történt események, legalábbis nagyon hasonlónak érzi a dolgot. Már szinte markaiban érezte a pénzt esetleg a vitézke és az íjjász fejét mellettük, de az egész légvár kérlelhetetlenül összeomlik. Hátára veszi fegyvereit. Most muszáj engedelmeskednie az őröknek és továbbmennie a tisztáson keresztül az erdőbe. Egyszerűen kitoloncolják.
Egy füttyszóval visszahívja kutyáit, és futni hagyja a vörös hajút. Szegény ebek rendesen elfáradhattak ebben a nagy rohanásban. Aztán a páncélos felé fordul és csak egy újabb morgással jelzi, nem felejtkezik meg róla. Remélhetőleg még összehozza őket a vakszerencse, akkor pedig nem habozik, használni fogja a fegyvereit. Igazából mindenki kap egy-egy szúrós pillantást, a három tündér akiket nem tudott kirabolni, a városőr aki közbelépett, meg az íjjász, mert nélküle rég laposra verhettek volna mindenkit. Aztán döngő lépteivel a kijelölt irányba indul. Húsz városőrrel csak húsz ork lenne képes elbánni, vagy legalább hét nagyon erős. Ők csak hárman vannak és egyikük sem az a kimondottan kemény, verhetetlen egyed. Talán az erdőben könnyebb dolguk lesz, oda nem ér el a városőrök keze, ott kedvükre rabolhatnak és még a nagy tornyok elől is elrejtik őket a fák hatalmas lombkoronái. Eszébe jut, Ragurk is az erdőket kedvelte, talán összefutnak vele is.
Most, hogy a városőrök közrefogva terelik őket, van ideje megszemlélni titkos segítőjüket. Szürke bőrű apró ork, de számtalan sebhelye bizonyítja, hogy épp elégszer küzdött már életében. A mozgását is figyeli majd undok módon odaszól Antéhoz, a mostani helyzetben képtelen kedvesen beszélni.* -Ti nagyon hasonlítotok egymásra. *Nem tudja hogy fognak erre reagálni.* -Tényleg Ante nem mutatod be őt is véletlenül, ha már a te harcosod. *Arról persze fogalma sincs, hogy apjának blöffje és az orvlövész megjelenése között nincs semmiféle kapcsolat.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:59:17
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:59:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Tündérek és Orkok //
*Szúrós szemmel figyeli a menekülő tündérek és a kutyák kergetőzését, az előkerülő orkokat pedig még szúrósabbal veszi szemügyre. Szíve szerint nem csak a szemével szurkálná őket, de harcolni sem szeretne mindenáron. Koszos, de talán még véres is lesz tőle, a folyó vize pedig ilyenkor még hideg lehet a fürdéshez. Ő nem ivott annyit az elmúlt este, hogy még most is fűtse, mint Yeroughát. Mondjuk van egy remek íja, amivel távolról is kilyuggathatja a páncélt nem viselő orkokat. Főleg azt a kifejezetten rondát, amelyiknek csatabárdokkal vannak tele a kezei. Ha pedig közel jönnek, nos akkor megtudhatják, miért Gyilkos az egyik középső neve. Természetesen több is van, a hozzá hasonló kiváló kalandorok nem érik be eggyel.*
- Ez csak természetes. *Válaszolja az orkokkal ellentétben páncélt is viselő harcostársának. Őt már sokkal nehezebb lenne szíven találni, mint az orkot, aki szinte felkínálja magát a halálos nyílvesszőnek. De még nem lő, csak céloz és feszít, hogy bármikor meggondolhassa magát.*
- Na döntsétek el, két- vagy háromszáz aranyat érjen ez a nyílvessző a mellkasodban?
~Nem mintha többet érnél egy lyukas garasnál, te agyalágyult ork.~
*Gondolja, majd eddig ismeretlen hangra lesz figyelmes a háta mögött. Mivel a csatabárdos orkot nézi nem tudja, ki fog kit lelőni, ha nem teszik le a fegyvereket, de nagyon reméli, hogy nem az ő hátát célozta be a sunnyogó íjász. Szerencsére alig néhány pillanatot kell ebben a bizonytalanságban töltenie, mert megjelennek Arthenior városának derék őrei. Ha látja, hogy a csatabárdos ork is lenyugszik és elteszi a fegyvereit, akkor ő is leveszi a vesszőt az idegről.*
- Épp időben uraim. *Kiáltja némi hálával a hangjában az őröknek. Aztán a szemével megkeresi magának a rejtélyes íjászt és jól megnézi magának. Messzebb van, mint a másik két ork, de az ábrázata legalább olyan buta, mint a többieknek.*
- Úgyis a temetőbe indultunk, ugye? Jössz? *Kérdi Yeroughát. Ha megy, megy vele. Az őrök nem tűnnek vérszomjasnak, de nem szeretné a türelmüket próbálgatni azzal, hogy sokáig ácsorog ott, ahol nem kéne. A tündérek azért még kapnak egy bátorító mosolyt, hogy megjegyezhessék, az őrökön kívül még kinek kell meghálálniuk az orkok elleni segítséget.*
- Svir Gia a szolgálatukra hölgyeim! *Még tollas kalapját is megemeli nekik.*
- Ezt veheted bemutatkozásnak barátom. *Mondja az elvonulás közben a brigantint viselő társának.*
*Szúrós szemmel figyeli a menekülő tündérek és a kutyák kergetőzését, az előkerülő orkokat pedig még szúrósabbal veszi szemügyre. Szíve szerint nem csak a szemével szurkálná őket, de harcolni sem szeretne mindenáron. Koszos, de talán még véres is lesz tőle, a folyó vize pedig ilyenkor még hideg lehet a fürdéshez. Ő nem ivott annyit az elmúlt este, hogy még most is fűtse, mint Yeroughát. Mondjuk van egy remek íja, amivel távolról is kilyuggathatja a páncélt nem viselő orkokat. Főleg azt a kifejezetten rondát, amelyiknek csatabárdokkal vannak tele a kezei. Ha pedig közel jönnek, nos akkor megtudhatják, miért Gyilkos az egyik középső neve. Természetesen több is van, a hozzá hasonló kiváló kalandorok nem érik be eggyel.*
- Ez csak természetes. *Válaszolja az orkokkal ellentétben páncélt is viselő harcostársának. Őt már sokkal nehezebb lenne szíven találni, mint az orkot, aki szinte felkínálja magát a halálos nyílvesszőnek. De még nem lő, csak céloz és feszít, hogy bármikor meggondolhassa magát.*
- Na döntsétek el, két- vagy háromszáz aranyat érjen ez a nyílvessző a mellkasodban?
~Nem mintha többet érnél egy lyukas garasnál, te agyalágyult ork.~
*Gondolja, majd eddig ismeretlen hangra lesz figyelmes a háta mögött. Mivel a csatabárdos orkot nézi nem tudja, ki fog kit lelőni, ha nem teszik le a fegyvereket, de nagyon reméli, hogy nem az ő hátát célozta be a sunnyogó íjász. Szerencsére alig néhány pillanatot kell ebben a bizonytalanságban töltenie, mert megjelennek Arthenior városának derék őrei. Ha látja, hogy a csatabárdos ork is lenyugszik és elteszi a fegyvereit, akkor ő is leveszi a vesszőt az idegről.*
- Épp időben uraim. *Kiáltja némi hálával a hangjában az őröknek. Aztán a szemével megkeresi magának a rejtélyes íjászt és jól megnézi magának. Messzebb van, mint a másik két ork, de az ábrázata legalább olyan buta, mint a többieknek.*
- Úgyis a temetőbe indultunk, ugye? Jössz? *Kérdi Yeroughát. Ha megy, megy vele. Az őrök nem tűnnek vérszomjasnak, de nem szeretné a türelmüket próbálgatni azzal, hogy sokáig ácsorog ott, ahol nem kéne. A tündérek azért még kapnak egy bátorító mosolyt, hogy megjegyezhessék, az őrökön kívül még kinek kell meghálálniuk az orkok elleni segítséget.*
- Svir Gia a szolgálatukra hölgyeim! *Még tollas kalapját is megemeli nekik.*
- Ezt veheted bemutatkozásnak barátom. *Mondja az elvonulás közben a brigantint viselő társának.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:39:39
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:39:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Tündérek és Orkok //
*Úgy látszik, hogy a temető öreg őre mindenkinek elkerülte a figyelmét, mikor még a Holtak Birodalmában tartózkodtak. Nem is véletlen, az öreg apró, halkan mozog, s szürke öltözéke miatt alig lehet észrevenni. Ám az ő figyelmét nem kerülték el az orkok s a tündérek, így hát úgy döntött, hogy kiballag a temetőből, s inkább szól az őröknek, hogy nézzenek utána. Szegényt még egy tündér is elpáholná, így nem is akart akkor még beavatkozni, de azért jobbnak látta, ha megemlíti az esetet. Bár ő azt gondolta, hogy a sírokat akarják rongálni, ám naivsága nem éppen ért célt.
Ezért is történik az, hogy váratlanul egy erős hang szólal fel valahonnan a temető kapujának irányából.*
- Szép jó napot! *lép elő egy óriás, őr páncélban* Na most szépen mindenki elteszi a fegyverét, ami nála van.
*Adja ki az utasítást, mikor is temérdek őr bukkan fel a tisztás felől, a temetőből, s a part másik oldaláról. Lehetnek vagy húszan is, akik kivont karddal és íjakkal céloznak be mindenkit. Érdemes letenni, hiszen ha valamelyik támadást indít, azonnal elkezd lőni az összes őr. Ha sikerült lehiggadnia az összeverődött kis csapatnak, akkor újra felszólal a vezetőnek látszó óriás.*
- Nem is olyan nehéz, mi? Az orkok vonuljanak a tisztás felé *mutatja*, a tündérek ide hozzám, a másik kettő meg át a temetőn.
*Ellentmondást nem tűrően adja ki a parancsot. Nem akar erőszakot, se semmi egyebet, börtön, vagy hasonlókat, ezért is oszlatja fel a tömeget. Az orkokat az őrök kísérik egy ideig a tisztás felé, majd az erdőn át leválnak róluk. A vezető a három tündért átkíséri a temetőn, egészen a templom bejáratáig, ahol mosolyogva feléjük fordul.*
- Itt biztonságos, de legközelebb jobban gondolják meg, merre császkálnak.
*Azzal az őrség többi tagjával ő is elvonul. Az, hogy innentől mi lesz, már nem az ő dolga. Ha a tündérek egymagukban esetleg az erdőbe merészkednek, esetleg sötét sikátorokban, avagy más kétes helyre, ott már magukra vannak utalva, illetve ha esetleg újra összetalálkoznak az orkokkal, már nem biztos, hogy ott lesznek az őrök, illetve két hős megmentő...*
*Úgy látszik, hogy a temető öreg őre mindenkinek elkerülte a figyelmét, mikor még a Holtak Birodalmában tartózkodtak. Nem is véletlen, az öreg apró, halkan mozog, s szürke öltözéke miatt alig lehet észrevenni. Ám az ő figyelmét nem kerülték el az orkok s a tündérek, így hát úgy döntött, hogy kiballag a temetőből, s inkább szól az őröknek, hogy nézzenek utána. Szegényt még egy tündér is elpáholná, így nem is akart akkor még beavatkozni, de azért jobbnak látta, ha megemlíti az esetet. Bár ő azt gondolta, hogy a sírokat akarják rongálni, ám naivsága nem éppen ért célt.
Ezért is történik az, hogy váratlanul egy erős hang szólal fel valahonnan a temető kapujának irányából.*
- Szép jó napot! *lép elő egy óriás, őr páncélban* Na most szépen mindenki elteszi a fegyverét, ami nála van.
*Adja ki az utasítást, mikor is temérdek őr bukkan fel a tisztás felől, a temetőből, s a part másik oldaláról. Lehetnek vagy húszan is, akik kivont karddal és íjakkal céloznak be mindenkit. Érdemes letenni, hiszen ha valamelyik támadást indít, azonnal elkezd lőni az összes őr. Ha sikerült lehiggadnia az összeverődött kis csapatnak, akkor újra felszólal a vezetőnek látszó óriás.*
- Nem is olyan nehéz, mi? Az orkok vonuljanak a tisztás felé *mutatja*, a tündérek ide hozzám, a másik kettő meg át a temetőn.
*Ellentmondást nem tűrően adja ki a parancsot. Nem akar erőszakot, se semmi egyebet, börtön, vagy hasonlókat, ezért is oszlatja fel a tömeget. Az orkokat az őrök kísérik egy ideig a tisztás felé, majd az erdőn át leválnak róluk. A vezető a három tündért átkíséri a temetőn, egészen a templom bejáratáig, ahol mosolyogva feléjük fordul.*
- Itt biztonságos, de legközelebb jobban gondolják meg, merre császkálnak.
*Azzal az őrség többi tagjával ő is elvonul. Az, hogy innentől mi lesz, már nem az ő dolga. Ha a tündérek egymagukban esetleg az erdőbe merészkednek, esetleg sötét sikátorokban, avagy más kétes helyre, ott már magukra vannak utalva, illetve ha esetleg újra összetalálkoznak az orkokkal, már nem biztos, hogy ott lesznek az őrök, illetve két hős megmentő...*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 12:17:02
Üzenet elküldve: 2014-08-06 12:17:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és Orkok//
~Ez pont kapóra jön. ~ *gondolja. Egy újabb ork pont jól jön. *
- Én szóltam! Tegyétek le a fegyvert. *magában elvigyorodik, bár ezzel még az sincs kizárva, hogy őket is lelőné a harmadik ork. ~Bár csak nem lövi le fajtársait. ~ A tündér lánykára néz, majd parancsolóan megszólal: *
- Te is tedd le a fegyvert, ha nem akarod, hogy egy nyíl repüljön beléd! *Ismét a két vándorra néz, akik valószínűleg azon elmélkednek, hogy tényleg az orkok hívták a harmadikat, vagy csak ide keveredett? Ante vigyorogga nézi néha a tündért, mely talán letette a fegyvert, néha a két férfit, amennyiben azok nem lépnek azon kívül, hogy esetleg leteszik a fegyvereiket. *
- Ha megadjátok magatokat csak pénzt kérünk és nem öllek meg benneteket. Erre ork szavamat adom. ~Ha van ilyenem... ~ *Vigyorog a beszéd után és vár mindenki válaszára. *
~Ez pont kapóra jön. ~ *gondolja. Egy újabb ork pont jól jön. *
- Én szóltam! Tegyétek le a fegyvert. *magában elvigyorodik, bár ezzel még az sincs kizárva, hogy őket is lelőné a harmadik ork. ~Bár csak nem lövi le fajtársait. ~ A tündér lánykára néz, majd parancsolóan megszólal: *
- Te is tedd le a fegyvert, ha nem akarod, hogy egy nyíl repüljön beléd! *Ismét a két vándorra néz, akik valószínűleg azon elmélkednek, hogy tényleg az orkok hívták a harmadikat, vagy csak ide keveredett? Ante vigyorogga nézi néha a tündért, mely talán letette a fegyvert, néha a két férfit, amennyiben azok nem lépnek azon kívül, hogy esetleg leteszik a fegyvereiket. *
- Ha megadjátok magatokat csak pénzt kérünk és nem öllek meg benneteket. Erre ork szavamat adom. ~Ha van ilyenem... ~ *Vigyorog a beszéd után és vár mindenki válaszára. *
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:42:43
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek és Orkok//
*Dargal nyugodtan sétálgat. Mióta penészes, nyirkos barlangjából előmászott, kerülte a különféle lényeket, így szerencsére egyel sem találkozott. Azonban most meghallott valamit. Egy egész csoport különféle alak áll szétszórtan, vélhetőleg egymás ellenségei. Közelebb somfordál négykézláb, közben a levegőt szimatolja, hogy felmérje, hányan vannak, kikkel is van dolga. Szemében nem bízik, orra viszont eddig csalhatatlan volt. hangtalanul kerül az íjász férfi háta mögé. Viszont amikor meglátja, hogy szinte mindenki kezében fegyver van, egészen eluralkodik rajta a pánik. Ujjait kezdi el tördelni. Túl messze van még a férfitól és bárkitől, hogy hallható legyen ezen idegeskedés kiváltotta mozdulata. Szemei elkerekednek és befejezi ujjai ropogtatását. Négykézláb kezd el körbe körbe járkálni közben összeszedi gondolatait, és próbál bátorságot gyűjteni.* ~Mit csináljak, mit csináljak? Megtámadnak, ha közelebb megyek! De ha én támadok is megtámadnak!~ *Végül úgy dönt, hogy nincs más választása, így előszedi számszeríját, betölti és az íjászra fogja, hiszen úgy ítéli meg, hogy kellő távolságban van, hogy csak egy távolsági fegyverrel rendelkező alak tudja megsebesíteni. Még mindig bozót takarásában van, így csak akkor fedezhetik fel őt, mikor megszólal. Kiabálva teszi szóvá gondolatait, hangjából pedig árad a félelem és a bizonytalanság. Akármikor képes lőni, ha úgy ítélné meg, hogy veszély les rá.*
-Azonnal tegye le mindenki a fegyvert, vagy lelövöm ezt itt! Nem viccelek, tényleg megteszem!
*Dargal nyugodtan sétálgat. Mióta penészes, nyirkos barlangjából előmászott, kerülte a különféle lényeket, így szerencsére egyel sem találkozott. Azonban most meghallott valamit. Egy egész csoport különféle alak áll szétszórtan, vélhetőleg egymás ellenségei. Közelebb somfordál négykézláb, közben a levegőt szimatolja, hogy felmérje, hányan vannak, kikkel is van dolga. Szemében nem bízik, orra viszont eddig csalhatatlan volt. hangtalanul kerül az íjász férfi háta mögé. Viszont amikor meglátja, hogy szinte mindenki kezében fegyver van, egészen eluralkodik rajta a pánik. Ujjait kezdi el tördelni. Túl messze van még a férfitól és bárkitől, hogy hallható legyen ezen idegeskedés kiváltotta mozdulata. Szemei elkerekednek és befejezi ujjai ropogtatását. Négykézláb kezd el körbe körbe járkálni közben összeszedi gondolatait, és próbál bátorságot gyűjteni.* ~Mit csináljak, mit csináljak? Megtámadnak, ha közelebb megyek! De ha én támadok is megtámadnak!~ *Végül úgy dönt, hogy nincs más választása, így előszedi számszeríját, betölti és az íjászra fogja, hiszen úgy ítéli meg, hogy kellő távolságban van, hogy csak egy távolsági fegyverrel rendelkező alak tudja megsebesíteni. Még mindig bozót takarásában van, így csak akkor fedezhetik fel őt, mikor megszólal. Kiabálva teszi szóvá gondolatait, hangjából pedig árad a félelem és a bizonytalanság. Akármikor képes lőni, ha úgy ítélné meg, hogy veszély les rá.*
-Azonnal tegye le mindenki a fegyvert, vagy lelövöm ezt itt! Nem viccelek, tényleg megteszem!
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:24:05
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:24:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és Orkok//
*Természetesen ott áll Gravak mögött egy lépéssel. Bólint egyet a 300 aranyra, bár nem nézné ki a két vándorszerűségből az emnyi sok pénzt. ~Amennyit tudnak. ~ gondolja, s a tündérre néz, majd ujra a két érkezőre. *
- Minimum kétszáz arany és senkinek nem lesz baja, vagy hívom a többieket is! *füllent és bízik benne, hogy hisz neki a férfi. ~Amúgy is lehet, hogy pont itt van valami ork... Ha Gravak itt van Ragurk mért ne lehetne itt? ~ Nézi a két újonnan érkezőt és azon gondolkodik, vajon tényleg tudnak-e bánni fegyverukkel. ~Talán csak bohócok, amelyek találtak két fegyvert. ~ nevet magában. *
*Természetesen ott áll Gravak mögött egy lépéssel. Bólint egyet a 300 aranyra, bár nem nézné ki a két vándorszerűségből az emnyi sok pénzt. ~Amennyit tudnak. ~ gondolja, s a tündérre néz, majd ujra a két érkezőre. *
- Minimum kétszáz arany és senkinek nem lesz baja, vagy hívom a többieket is! *füllent és bízik benne, hogy hisz neki a férfi. ~Amúgy is lehet, hogy pont itt van valami ork... Ha Gravak itt van Ragurk mért ne lehetne itt? ~ Nézi a két újonnan érkezőt és azon gondolkodik, vajon tényleg tudnak-e bánni fegyverukkel. ~Talán csak bohócok, amelyek találtak két fegyvert. ~ nevet magában. *
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 23:29:10
Üzenet elküldve: 2014-08-05 23:29:10
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
*Látja ahogy a lány ostorral csap a kutyája elé, mitől az egy pillanatra megtorpan azonban a másik, társát megelőzve fut tovább hátha földre küldheti a célpontját. Ameddig az ork nem üvölti vissza őket, vagy valami módon nem kapnak komoly sebet addig tovább fognak rohanni. Persze az állatok megsebesítése sem a legbölcsebb gondolat hiszen ahogy a támadóparancs kieshet a fejükből egy kisebb sérülés eredményeképp, ugyanúgy elfelejthetik a finomkodásra és a lány életben tartására vonatkozó parancsszavakat, majd a nehezen beléjük plántált önkontrollt félretéve cafatokra szaggassák a menekülőt. Egy másik tündér a fák között keres menedéket ami talán a legjobb megoldás hiszen se a kutyák se az orkok nem jeleskednek a famászás művészetében és ebben a feszült harci helyzetben nem kezdhet bele a fa kivágásának. Végül ott a harmadik, aki az érkező hős karjaiban keres menedéket. Ez így már cseppet sem az a könnyű munka amire eddig készült.
Ellenfele dobótőrt vesz elő, gonosz fegyver az is, bár nem úgy néz ki mintha amaz használni is tudná, de a lehetőség, hogy egy tőr és egy nyíl állhat a zöldbőrűbe még mielőtt ő meglendíthetné fegyvereit egy cseppet sem hagyja őt hidegen. Sajnos mint ork nem a józanságáról, még kevésbé a józan eszéről híres, így talán hamar meggondolatlanná válhat.*
-Droth- *Bukik ki belőle egy újabb sértés. Majd az őt sakkban tartó íjjászra sandítva inkább mérsékli magát. Nem nézi apja ott van-e a háta mögött, ezt talán meggondolatlanságból talán bizalomból teszi.* -Nézd te férfiforma fattyúféreg.- *Körülbelül így néz ki nála a visszafogott hangsúly.* -Nyugodt szívvel szétverhetném azt a dögszagú pofádat... Csakhogy se kedvem se időm hozzá. Szóval ha nem akarod, hogy a lányoknak valami baja essen...- *Ennél a résznél a vöröshajú felé mutat egyik fegyverével aki a kutyákkal küzd, majd az önjelölt lovag mögött álló másikra emeli tekintetét aki könnyen megsérülhet egy összecsapásban.* -akkor adj háromszáz aranyat és úgy eltűnünk mintha itt se lettünk volna.- *Hátrapillant vajon Anténak megfelel-e az ajánlat, nem mondott esetleg keveset, vagy talán többet mint amennyit a két kalandozóból ki lehet nézni. Szerinte három marha ára teljesen megfelel a három tündérért, közben a háttérben tovább zajlik a tündér menekülése ezzel egyre kevesebb időt adnak Yerougha válaszára.* -Különben is, nem tűnsz erősnek, pont úgy nézel ki... Mint akit épp most halásztak ki a folyóból.
*És nem is sejti ebben mennyire igaza van.*
*Látja ahogy a lány ostorral csap a kutyája elé, mitől az egy pillanatra megtorpan azonban a másik, társát megelőzve fut tovább hátha földre küldheti a célpontját. Ameddig az ork nem üvölti vissza őket, vagy valami módon nem kapnak komoly sebet addig tovább fognak rohanni. Persze az állatok megsebesítése sem a legbölcsebb gondolat hiszen ahogy a támadóparancs kieshet a fejükből egy kisebb sérülés eredményeképp, ugyanúgy elfelejthetik a finomkodásra és a lány életben tartására vonatkozó parancsszavakat, majd a nehezen beléjük plántált önkontrollt félretéve cafatokra szaggassák a menekülőt. Egy másik tündér a fák között keres menedéket ami talán a legjobb megoldás hiszen se a kutyák se az orkok nem jeleskednek a famászás művészetében és ebben a feszült harci helyzetben nem kezdhet bele a fa kivágásának. Végül ott a harmadik, aki az érkező hős karjaiban keres menedéket. Ez így már cseppet sem az a könnyű munka amire eddig készült.
Ellenfele dobótőrt vesz elő, gonosz fegyver az is, bár nem úgy néz ki mintha amaz használni is tudná, de a lehetőség, hogy egy tőr és egy nyíl állhat a zöldbőrűbe még mielőtt ő meglendíthetné fegyvereit egy cseppet sem hagyja őt hidegen. Sajnos mint ork nem a józanságáról, még kevésbé a józan eszéről híres, így talán hamar meggondolatlanná válhat.*
-Droth- *Bukik ki belőle egy újabb sértés. Majd az őt sakkban tartó íjjászra sandítva inkább mérsékli magát. Nem nézi apja ott van-e a háta mögött, ezt talán meggondolatlanságból talán bizalomból teszi.* -Nézd te férfiforma fattyúféreg.- *Körülbelül így néz ki nála a visszafogott hangsúly.* -Nyugodt szívvel szétverhetném azt a dögszagú pofádat... Csakhogy se kedvem se időm hozzá. Szóval ha nem akarod, hogy a lányoknak valami baja essen...- *Ennél a résznél a vöröshajú felé mutat egyik fegyverével aki a kutyákkal küzd, majd az önjelölt lovag mögött álló másikra emeli tekintetét aki könnyen megsérülhet egy összecsapásban.* -akkor adj háromszáz aranyat és úgy eltűnünk mintha itt se lettünk volna.- *Hátrapillant vajon Anténak megfelel-e az ajánlat, nem mondott esetleg keveset, vagy talán többet mint amennyit a két kalandozóból ki lehet nézni. Szerinte három marha ára teljesen megfelel a három tündérért, közben a háttérben tovább zajlik a tündér menekülése ezzel egyre kevesebb időt adnak Yerougha válaszára.* -Különben is, nem tűnsz erősnek, pont úgy nézel ki... Mint akit épp most halásztak ki a folyóból.
*És nem is sejti ebben mennyire igaza van.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:28:57
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:28:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
*A helyzet egyre szívmelengetőbb. Van egy kocsis módjára káromkodó, és magát támadó griffnek hallucináló orkja, aki éppen felé rohan, ki tudja, miért. Kitárt karokkal, páncél nélkül egészen jó célpontot nyújt kaszaboláshoz és kifilézéshez egyaránt. Aztán mellé csapódik egy tündér, aki megragadja a fegyvert forgató karját, hogy arra menjen, amerre már amúgy is megy. Nagy öröm lenne emiatt vele együtt meghalni. De legalább tőle megtudja, hogy mi lehet az ork baja. A kutyák miatt annyira nem aggódik, ha ölni küldték volna őket, a vörös hajú veszedelem már nem élne. Ráadásul szilárdan hisz benne, hogy még egy ork sem lehet annyira bolond, hogy tiltott előnyt kovácsoljon a használatukból.*
- Félre! Most! *adja ki a rövid, de ellentmondást nem tűrő utasítást a rácsimpaszkodó tündérkének. Nincs rá ideje. Másképp pedig nehéz lesz megóvnia a lány testi épségét. A sajátját meg pláne. Ha kell, karral egy kicsit rásegít, hogy a másik odébb keveredjen. Most az orkra kell koncentrálnia. Ha ő elkotródik, vele mennek a kutyák is, és a tündérek megmenekülnek.*
- A szívére tarts, de csak akkor lőj, ha muszáj... *veti oda a frissen megismert kószának nem túl hangosan, miközben figyelme a támadón. Az ork hátranéz a kutyákra, majd őket méregeti. Valami megtorpanásra kényszerítette. Talán a társa kezében lévő távolsági fegyver?*
- Hallod-e? *kiált rá a tündérek avatott rémisztgetőjére.* - Most lehetőséget kapsz elvonulni, a kutyákat visszahívni, és elengedni ezt a három teremtést... *Ha a másik ork is levonulna a folyópartra, természetesen rá is vonatkozik az ajánlat.*
- A helyzetetek minden pillanattal csak romlik. A segítség bármikor itt lehet. *Ezt persze nem tudhatja, de mindig adódhatnak hozzájuk hasonló elvetemültek, vagy éppen kószáló városőrök.*
- És akkor már nem lesz esélyetek elmenni innen; indul a vadászidény. Így még lehet némi előnyötök...
*Bár egy ork füle számára nyilván annak hangzik, nem heroikus szópuffogtatásnak szánja a mondandóját, hanem egyszerű tényeket és következtetéseket közöl. Amennyiben az ajánlat elfogadása helyett bármilyen támadó szándékot tapasztalna, a dobótőréért nyúl, nehogy véletlenül a zöldike azt higgye, hogy csak közelről leshet rá veszély. Az íjász háttértámogatást nem is említi, végtére is van szeme a másiknak.*
*A helyzet egyre szívmelengetőbb. Van egy kocsis módjára káromkodó, és magát támadó griffnek hallucináló orkja, aki éppen felé rohan, ki tudja, miért. Kitárt karokkal, páncél nélkül egészen jó célpontot nyújt kaszaboláshoz és kifilézéshez egyaránt. Aztán mellé csapódik egy tündér, aki megragadja a fegyvert forgató karját, hogy arra menjen, amerre már amúgy is megy. Nagy öröm lenne emiatt vele együtt meghalni. De legalább tőle megtudja, hogy mi lehet az ork baja. A kutyák miatt annyira nem aggódik, ha ölni küldték volna őket, a vörös hajú veszedelem már nem élne. Ráadásul szilárdan hisz benne, hogy még egy ork sem lehet annyira bolond, hogy tiltott előnyt kovácsoljon a használatukból.*
- Félre! Most! *adja ki a rövid, de ellentmondást nem tűrő utasítást a rácsimpaszkodó tündérkének. Nincs rá ideje. Másképp pedig nehéz lesz megóvnia a lány testi épségét. A sajátját meg pláne. Ha kell, karral egy kicsit rásegít, hogy a másik odébb keveredjen. Most az orkra kell koncentrálnia. Ha ő elkotródik, vele mennek a kutyák is, és a tündérek megmenekülnek.*
- A szívére tarts, de csak akkor lőj, ha muszáj... *veti oda a frissen megismert kószának nem túl hangosan, miközben figyelme a támadón. Az ork hátranéz a kutyákra, majd őket méregeti. Valami megtorpanásra kényszerítette. Talán a társa kezében lévő távolsági fegyver?*
- Hallod-e? *kiált rá a tündérek avatott rémisztgetőjére.* - Most lehetőséget kapsz elvonulni, a kutyákat visszahívni, és elengedni ezt a három teremtést... *Ha a másik ork is levonulna a folyópartra, természetesen rá is vonatkozik az ajánlat.*
- A helyzetetek minden pillanattal csak romlik. A segítség bármikor itt lehet. *Ezt persze nem tudhatja, de mindig adódhatnak hozzájuk hasonló elvetemültek, vagy éppen kószáló városőrök.*
- És akkor már nem lesz esélyetek elmenni innen; indul a vadászidény. Így még lehet némi előnyötök...
*Bár egy ork füle számára nyilván annak hangzik, nem heroikus szópuffogtatásnak szánja a mondandóját, hanem egyszerű tényeket és következtetéseket közöl. Amennyiben az ajánlat elfogadása helyett bármilyen támadó szándékot tapasztalna, a dobótőréért nyúl, nehogy véletlenül a zöldike azt higgye, hogy csak közelről leshet rá veszély. Az íjász háttértámogatást nem is említi, végtére is van szeme a másiknak.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 21:23:46
Üzenet elküldve: 2014-08-05 21:23:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és orkok//
*Tekintete végre felfedez két embert. Az egyikük kivont kardal feléjük tart, de túl lassan. Szeme Ronmisiát keresi, mert bevillan neki, hogy azt sem tudja mi lehet vele. Nem látja sehol, bár kiáltását hallotta, hogy fel, de hiába cikázik riadt szeme nem látja. Visszakapja a fejét Erindell irányába. A kutya elkapja a lábát és ő ostorával próbálja meg távol tartani, de a másik kutya félelmetesen közelít felé és nem engedi menekülni.*
~Istenem, túl lassan jön a segítség!~
*Mikor a két ork kibújik rejtekéből ismét csak felsikolt és teljes erőből elkezd a kivont kardal közeledő ember felé rohanni. Mikor beéri kétségbeesetten perdül mellé és fegyvert tartó karját húzva mutat Erindell irányába.*
- Kérem segítsen GYORSAN! Azok az orkok üldöznek minket! A barátnőm nem tud szabadulni a kutyáktól!
* Ha a másik ember is beéri őket akkor őt is kérlelni kezdi, hogy siessen és könnyes szemmel, könyörgő pillantással néz felé*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.05 21:26:09
*Tekintete végre felfedez két embert. Az egyikük kivont kardal feléjük tart, de túl lassan. Szeme Ronmisiát keresi, mert bevillan neki, hogy azt sem tudja mi lehet vele. Nem látja sehol, bár kiáltását hallotta, hogy fel, de hiába cikázik riadt szeme nem látja. Visszakapja a fejét Erindell irányába. A kutya elkapja a lábát és ő ostorával próbálja meg távol tartani, de a másik kutya félelmetesen közelít felé és nem engedi menekülni.*
~Istenem, túl lassan jön a segítség!~
*Mikor a két ork kibújik rejtekéből ismét csak felsikolt és teljes erőből elkezd a kivont kardal közeledő ember felé rohanni. Mikor beéri kétségbeesetten perdül mellé és fegyvert tartó karját húzva mutat Erindell irányába.*
- Kérem segítsen GYORSAN! Azok az orkok üldöznek minket! A barátnőm nem tud szabadulni a kutyáktól!
* Ha a másik ember is beéri őket akkor őt is kérlelni kezdi, hogy siessen és könnyes szemmel, könyörgő pillantással néz felé*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.05 21:26:09
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 14:33:57
Üzenet elküldve: 2014-08-05 14:33:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek és orkok//
*Az egyik kutya sajnos utol éri és a lába felé kap. Fogai végig karcolják bőrét, de csak felszisszen és az állat felé rug, aki oldalról próbálja megelőzni, hogy vissza terelhesse gazdáihoz. Neki nincsenek szárnyai melyekkel rásegíthetne tempóján, csupán kecses és gyors léptei, melyekkel minduntalan elszökken az ebek elől. Az érkező segítséget látva egy fokkal megkönnyebbül, de mikor szeme sarkából érzékeli, higy a két ork kilép a temetőt elzáró vaskos kőfalak mögül, az ijedtség megújult erővel tör ki rajta. Szereti az állatokat és ezt a két ebet sem akarja bántani, de két orkkal együtt már túl veszélyesek. Keze dobótőreire, majd inkább ostorára vándorol és egy gyors mozdulattal előrántja a szépen összefont darabot és egy egyszerű mozdulattal odasóz az egyik kutya orra elé. Nem akarja túlságosan bántani, így csak megpróbálja elijeszteni a jószágot, majd kezeibe futás közben újra összefogja a fegyvert, bár a másik egyedtől nehezen tud haladni.*
*Az egyik kutya sajnos utol éri és a lába felé kap. Fogai végig karcolják bőrét, de csak felszisszen és az állat felé rug, aki oldalról próbálja megelőzni, hogy vissza terelhesse gazdáihoz. Neki nincsenek szárnyai melyekkel rásegíthetne tempóján, csupán kecses és gyors léptei, melyekkel minduntalan elszökken az ebek elől. Az érkező segítséget látva egy fokkal megkönnyebbül, de mikor szeme sarkából érzékeli, higy a két ork kilép a temetőt elzáró vaskos kőfalak mögül, az ijedtség megújult erővel tör ki rajta. Szereti az állatokat és ezt a két ebet sem akarja bántani, de két orkkal együtt már túl veszélyesek. Keze dobótőreire, majd inkább ostorára vándorol és egy gyors mozdulattal előrántja a szépen összefont darabot és egy egyszerű mozdulattal odasóz az egyik kutya orra elé. Nem akarja túlságosan bántani, így csak megpróbálja elijeszteni a jószágot, majd kezeibe futás közben újra összefogja a fegyvert, bár a másik egyedtől nehezen tud haladni.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 00:52:58
Üzenet elküldve: 2014-08-05 00:52:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+-os jelenteket tartalmaz//
//Tündérek és orkok//
~Micsoda?~ *Néz hátra, meglátva a szeretett állatait fenyegető harcost. A dolgok kisiklanak az orkok kezei közül, a biztos győzelem aminek íze már az agyarai között volt egyre bizonytalanabb és távolibb. Minden gondolkodás nélkül ront ki a fák közül, hátrahagyva a temető ködének biztonságot nyújtó rejtekét. Körbe se néz így nem láthatja a hátul érkező íjjászt. Kezében ott leng a két óriási fémbárd. Ebei közben továbbra is a lánnyal vannak elfoglalva és így is tesznek ha csak a fegyveres közel nem ér hozzájuk, de az ork nem akarja közelükbe engedni, kirohan és ha teheti azonnal elvágja az útját.*
-A bordélyházi, tetű ette, mocskos anyád farának... *Ér a Yerougha közelébe, közben folytatva a rettenetes káromkodást amit ha kell akár estig is folytathatna. Vállait felhúzza, fújtat mint egy dühödt bika. Fegyvereit oldalra tartja ezzel több mint három méterre növelve szélességét, készen áll rá, hogy egyetlen mozdulattal lecsapja a szükségtelen látogatót, ezzel meg is oldva az egész ügyet. Még bőven kardtávolságra vannak egymástól mikor meglátja a kalapos íjjászt.* -Hú *Tör ki belőle néhány igencsak undok ork indulatszó kíséretében, amiket szerencsére nem értenek, majd csak halkan morog tovább. Valószínűleg apja is utánajött, így ketten kettő ellen már jó esélyük lenne a harcban. Egy ilyen felállás minden fosztogató ork rémálma, megjelenik a szőke herceg fehér lovon pedig senki se hívta és megmenti az áldozatokat. Igaz valószínűleg nem herceg, nincs lova, a haja is barna, a veszélyben lévő tündér már inkább beleillik a képbe, persze nyilván egyik sem hercegnő, de legalább hárman vannak, mondhatni minden a régi könyv szerint működik, még a folyópart is kellően szép hely az ütközetre. Mindenki hallott hasonló történeteket gyermekkorában és sajnos ezen történekben mindig az emberek győznek.
A fegyverestől nem tart ütés ide, ütés oda ezt fel tudja vállalni azonban semmi kedve egy nyilat kapni a mellkasába, az sokkal kellemetlenebb fegyver és nehezebb ellene védekezni. A második ellenfél nagyon meglepi, nála nincs íj, se dobótőr, lándzsa vagy bármi más hasonló, nem is lenne képes kezelni.
Hátranéz, ebei hogyan is állnak a tündérekkel, nem tudja még vajon visszahívja őket, vagy próbálja meg másképpen megoldani az ügyet. Heten vannak a folyóparton és ebből öt ellene van, nehéz ügy. Kezei továbbra is görcsösen tapadnak fegyverei nyelére. Próbál mindkét emberre figyelni.*
//Tündérek és orkok//
~Micsoda?~ *Néz hátra, meglátva a szeretett állatait fenyegető harcost. A dolgok kisiklanak az orkok kezei közül, a biztos győzelem aminek íze már az agyarai között volt egyre bizonytalanabb és távolibb. Minden gondolkodás nélkül ront ki a fák közül, hátrahagyva a temető ködének biztonságot nyújtó rejtekét. Körbe se néz így nem láthatja a hátul érkező íjjászt. Kezében ott leng a két óriási fémbárd. Ebei közben továbbra is a lánnyal vannak elfoglalva és így is tesznek ha csak a fegyveres közel nem ér hozzájuk, de az ork nem akarja közelükbe engedni, kirohan és ha teheti azonnal elvágja az útját.*
-A bordélyházi, tetű ette, mocskos anyád farának... *Ér a Yerougha közelébe, közben folytatva a rettenetes káromkodást amit ha kell akár estig is folytathatna. Vállait felhúzza, fújtat mint egy dühödt bika. Fegyvereit oldalra tartja ezzel több mint három méterre növelve szélességét, készen áll rá, hogy egyetlen mozdulattal lecsapja a szükségtelen látogatót, ezzel meg is oldva az egész ügyet. Még bőven kardtávolságra vannak egymástól mikor meglátja a kalapos íjjászt.* -Hú *Tör ki belőle néhány igencsak undok ork indulatszó kíséretében, amiket szerencsére nem értenek, majd csak halkan morog tovább. Valószínűleg apja is utánajött, így ketten kettő ellen már jó esélyük lenne a harcban. Egy ilyen felállás minden fosztogató ork rémálma, megjelenik a szőke herceg fehér lovon pedig senki se hívta és megmenti az áldozatokat. Igaz valószínűleg nem herceg, nincs lova, a haja is barna, a veszélyben lévő tündér már inkább beleillik a képbe, persze nyilván egyik sem hercegnő, de legalább hárman vannak, mondhatni minden a régi könyv szerint működik, még a folyópart is kellően szép hely az ütközetre. Mindenki hallott hasonló történeteket gyermekkorában és sajnos ezen történekben mindig az emberek győznek.
A fegyverestől nem tart ütés ide, ütés oda ezt fel tudja vállalni azonban semmi kedve egy nyilat kapni a mellkasába, az sokkal kellemetlenebb fegyver és nehezebb ellene védekezni. A második ellenfél nagyon meglepi, nála nincs íj, se dobótőr, lándzsa vagy bármi más hasonló, nem is lenne képes kezelni.
Hátranéz, ebei hogyan is állnak a tündérekkel, nem tudja még vajon visszahívja őket, vagy próbálja meg másképpen megoldani az ügyet. Heten vannak a folyóparton és ebből öt ellene van, nehéz ügy. Kezei továbbra is görcsösen tapadnak fegyverei nyelére. Próbál mindkét emberre figyelni.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-05 00:01:59
Üzenet elküldve: 2014-08-05 00:01:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek és Orkok//
~Büdös tündérek. ~ *káromkodik egyet, majd közelebb megy. A kutyák úgytűnik jól végzik dolgukat. Nem hagynak különösebb sebeket a tündéren, kivéve, ha az ficánkol. Viszont két "zavaró tényező" is megjelenik a parton. Méghozzá egy ijász és egy kardforgató képében. Az egyik tündér felépül, mászik egy fára, a másik követheti, de a vörös aligha... Mivel az ebek erős foga nem hagyja. Viszont vészesen közeleg az orkokhoz. *
- Azokkal is kéne valamit kezdeni. *mutat a két újonnan érkezett "hősre". ~Sok effélét kicsináltam már, ez sem lesz nehéz. ~ Nem lép egyelőre sokkal közelebb, csak, ha fia ezt teszi. Ekkor követi, az adott tervben pedig segíti, ha megérti azt igen kis intelligenciájával... *
~Büdös tündérek. ~ *káromkodik egyet, majd közelebb megy. A kutyák úgytűnik jól végzik dolgukat. Nem hagynak különösebb sebeket a tündéren, kivéve, ha az ficánkol. Viszont két "zavaró tényező" is megjelenik a parton. Méghozzá egy ijász és egy kardforgató képében. Az egyik tündér felépül, mászik egy fára, a másik követheti, de a vörös aligha... Mivel az ebek erős foga nem hagyja. Viszont vészesen közeleg az orkokhoz. *
- Azokkal is kéne valamit kezdeni. *mutat a két újonnan érkezett "hősre". ~Sok effélét kicsináltam már, ez sem lesz nehéz. ~ Nem lép egyelőre sokkal közelebb, csak, ha fia ezt teszi. Ekkor követi, az adott tervben pedig segíti, ha megérti azt igen kis intelligenciájával... *
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-04 22:03:28
Üzenet elküldve: 2014-08-04 22:03:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek és orkok//
//Bárki//
* Mielőtt Erindell mondhatná, már kezd is futni, tudja, hogy nem bírnának el két orkkal és két kutyával. Mikor a tündér elesik, akkor ő is megtorpan egy pillanatra, de szerencsére nincs semmi baj.*
- Segítség!
* Kiabál ő is. Észrevesz néhány magas fát egymás mellett a folyóparton. A többieknek kiállt.*
- Oda, föl!
* Szárnyait is használja, s ha Erindellnek kell a segítség, mert nem éri el az ágat, akkor segít. Persze, ha egyálltalán akarják követni a példájukat. Majd egyre magasabbra mászik.*
//Bárki//
* Mielőtt Erindell mondhatná, már kezd is futni, tudja, hogy nem bírnának el két orkkal és két kutyával. Mikor a tündér elesik, akkor ő is megtorpan egy pillanatra, de szerencsére nincs semmi baj.*
- Segítség!
* Kiabál ő is. Észrevesz néhány magas fát egymás mellett a folyóparton. A többieknek kiállt.*
- Oda, föl!
* Szárnyait is használja, s ha Erindellnek kell a segítség, mert nem éri el az ágat, akkor segít. Persze, ha egyálltalán akarják követni a példájukat. Majd egyre magasabbra mászik.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-04 21:51:28
Üzenet elküldve: 2014-08-04 21:51:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Felébredve - Tündérek és orkok//
- Meglepő, ugye? *Egy sokatmondó szemforgatással honorálja Yerougha csodálkozását. De nem vár sokat valakitől, aki félig a folyóban töltötte az éjszakáját. Csoda, hogy nem rohadt le a füle vagy valami. Szerencsére eltérnek a temető további méltatásától, mert egy igencsak érdekes jelenségre lesznek figyelmesek.*
- Ez valami esküvői szertartás része? *Találgat. Mindig is érdekelték az egzotikus kultúrák. Ki tudja, mi a szokás a folyami tündérek között? Érdeklődve figyeli a sikoltozó tündéreket egészen addig, amíg fel nem tűnnek azok, akik elől így rohannak. A temetők mellett a kutyák is előkelő helyen szerepelnek azon a bizonyos listáján, főleg ezek a nagyobbak. A kis pincsiket még elintézi a lábával, de ezeknek több kell.*
- Nincs nagy baja, felállt és megy tovább. *Mondja, mintha csak valami színjátékot nézne. Amikor Yerougha előveszi a kardját és a tündérkék védelmére siet lemondóan felsóhajt.*
- Na jó. De a kutyákat sem állhatom, harapnak, meg minden. *Hátra nyúl és egy nyílvesszőt vesz elő a tegezből, majd az ideghez illeszti és felzárkózik Yerougha mellé. Nem szeretne közvetlenül mögötte menni, még a kutyák vagy a kutyák gazdái helyett őt találná el. Akkor pedig teljesen fölöslegesen ébresztette fel és rángatta talpra a kardforgatót. Svir pedig a temetők és a kutyák mellett azt is utálja, ha úgy érzi, hogy fölöslegesen fáradt. Meg akkor kénytelen lenne egyedül megütközni a dögökkel, ami szintén nem lenne az ínyére.*
- Meglepő, ugye? *Egy sokatmondó szemforgatással honorálja Yerougha csodálkozását. De nem vár sokat valakitől, aki félig a folyóban töltötte az éjszakáját. Csoda, hogy nem rohadt le a füle vagy valami. Szerencsére eltérnek a temető további méltatásától, mert egy igencsak érdekes jelenségre lesznek figyelmesek.*
- Ez valami esküvői szertartás része? *Találgat. Mindig is érdekelték az egzotikus kultúrák. Ki tudja, mi a szokás a folyami tündérek között? Érdeklődve figyeli a sikoltozó tündéreket egészen addig, amíg fel nem tűnnek azok, akik elől így rohannak. A temetők mellett a kutyák is előkelő helyen szerepelnek azon a bizonyos listáján, főleg ezek a nagyobbak. A kis pincsiket még elintézi a lábával, de ezeknek több kell.*
- Nincs nagy baja, felállt és megy tovább. *Mondja, mintha csak valami színjátékot nézne. Amikor Yerougha előveszi a kardját és a tündérkék védelmére siet lemondóan felsóhajt.*
- Na jó. De a kutyákat sem állhatom, harapnak, meg minden. *Hátra nyúl és egy nyílvesszőt vesz elő a tegezből, majd az ideghez illeszti és felzárkózik Yerougha mellé. Nem szeretne közvetlenül mögötte menni, még a kutyák vagy a kutyák gazdái helyett őt találná el. Akkor pedig teljesen fölöslegesen ébresztette fel és rángatta talpra a kardforgatót. Svir pedig a temetők és a kutyák mellett azt is utálja, ha úgy érzi, hogy fölöslegesen fáradt. Meg akkor kénytelen lenne egyedül megütközni a dögökkel, ami szintén nem lenne az ínyére.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2014-08-04 21:06:45
Üzenet elküldve: 2014-08-04 21:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Felébredve - Tündérek és orkok//
- Temető. Ki hitte volna *konstatálja fanyarul, hogy várakozásával ellentétben a sírok és kövek nem mondjuk egy bordélyházban találhatók. A téren pedig nem lett okosabb, hogy a temető merre is található a folyóparthoz képest. Épp felvilágosítást kérne a kószától ez ügyben, amikor valamivel odébb karcsú, rohanó alakot pillant meg. Majd még egyet.*
- Nézd csak, ezeknek igen sürgős lehet a fürdőzés *mutat az irányukba. Ruhaujjából még mindig csöpög a víz. Kissé hátrébb viszont két másik, földközelben süvítő, négylábú alakra lesz figyelmes. Kutyák. A jelek szerint üldözők. A segélykiáltás is ezt erősíti. Enyhén szólva csodálkozik a láttukon.*
- Kutyák gazda nélkül? *ráncolja meg homlokát. Ha parancs nélkül, ösztönből cselekedtek, mindenkire veszélyesek lehetnek. Ha meg parancsra? Nos, akkor nem irigyli azt, akié a két csahos; a városi népek nem igazán tolerálják, ha állatokat másokat veszélyeztető célokra használnak. A foga egyáltalán nem fűlik hozzá, hogy mentőakcióban vegyen részt, mondhatná: púp a hátára, de nem repesne az örömtől, ha kényelmességéből fakadóan valakinek baja esne.*
- A manóba... Ez meg feltörli a folyópartot! *A vörös lány megbotlik. Kutyák elől rohanva nem túl szerencsés az ilyesmi. Kardját kihúzva, s derékmagasságban maga előtt tartva, normál tempóban, se túl lassan, se túl hevesen indul meg a partot felbolygatók irányába. A kósza ha akar, vele jön, külön nem fogja kérni erre. Lépésről lépésre halad, határozottan, magabiztosan. Nem szívesen bántana állatot, remélhetőleg pedig azokban lesz annyi életösztön, hogy odébb kotródjanak.*
- Temető. Ki hitte volna *konstatálja fanyarul, hogy várakozásával ellentétben a sírok és kövek nem mondjuk egy bordélyházban találhatók. A téren pedig nem lett okosabb, hogy a temető merre is található a folyóparthoz képest. Épp felvilágosítást kérne a kószától ez ügyben, amikor valamivel odébb karcsú, rohanó alakot pillant meg. Majd még egyet.*
- Nézd csak, ezeknek igen sürgős lehet a fürdőzés *mutat az irányukba. Ruhaujjából még mindig csöpög a víz. Kissé hátrébb viszont két másik, földközelben süvítő, négylábú alakra lesz figyelmes. Kutyák. A jelek szerint üldözők. A segélykiáltás is ezt erősíti. Enyhén szólva csodálkozik a láttukon.*
- Kutyák gazda nélkül? *ráncolja meg homlokát. Ha parancs nélkül, ösztönből cselekedtek, mindenkire veszélyesek lehetnek. Ha meg parancsra? Nos, akkor nem irigyli azt, akié a két csahos; a városi népek nem igazán tolerálják, ha állatokat másokat veszélyeztető célokra használnak. A foga egyáltalán nem fűlik hozzá, hogy mentőakcióban vegyen részt, mondhatná: púp a hátára, de nem repesne az örömtől, ha kényelmességéből fakadóan valakinek baja esne.*
- A manóba... Ez meg feltörli a folyópartot! *A vörös lány megbotlik. Kutyák elől rohanva nem túl szerencsés az ilyesmi. Kardját kihúzva, s derékmagasságban maga előtt tartva, normál tempóban, se túl lassan, se túl hevesen indul meg a partot felbolygatók irányába. A kósza ha akar, vele jön, külön nem fogja kérni erre. Lépésről lépésre halad, határozottan, magabiztosan. Nem szívesen bántana állatot, remélhetőleg pedig azokban lesz annyi életösztön, hogy odébb kotródjanak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057