//Régen látott rokon//
*A fülébe visító cérnavékony eszelős hahotázás fülsüketítő ilyen magas frekvencián való megszólaltatása kész művészet lehet még egy éppen erre kialakított hegedűnek is, mégis a kölyök olyan nagyszerűséggel szakítja be csak-csak a dobhártyáját, hogy arra nem találni szavakat. Tizenhat éves, a hangjának már női szíveket megdobogtató mélységgel, és határozottsággal vegyes szenvedéllyel kellene csengenie, ehelyett csak vinnyog, mint a macska, melynek a farkára léptek. Nael egy pillanatra meg is emeli a talpát, hogy bebizonyosodjon azért akkorára még nem nőtt az említett dolog... Vagy csak egyszerűen annyira bosszantja a férfit a másik hangjában érezhető arrogancia, hogy tévesen a hallójáratai számára ily könyörtelen sorsot képzel el, mikor a fiú szóhoz jut? Talán mégis csak megérett már a nőstények bolondításához. Ez is könnyen megeshet, hisz Naelmenich sem mentes a másokat megvető bűnös arroganciától.
Miután saját kacaja alábbhagy szemében felragyog az a csillapíthatatlan éhség, melyet legjobb tudása szerint a mélybe száműzött még évekkel ezelőtt. Úgy tűnik mégsem elég mélyre ahhoz, hogy ne tudjon újra erőre kapni. Olyan forró szenvedéllyel nyalja körbe saját ajkait, mit a csinos szeretői gyatra csókokkal próbáltak utánozni, mindhiába. Viccesnek tűnhet, de Rya mellett magát szereti a legjobban, és ez a megmagyarázhatatlan éhség a legdurvább kábítószerként repíti az egekbe a szorult helyzetbe került férfit. Ajkai sós íze mégsem nyeri el ínyencnek számító ízlését, valójában nem ilyen egyszerűen megkaparintható dolgokra éhezik, sokkal inkább valami természetfeletti, testben lezajló események láncolatát beindító élményt keres. Egy szer, melyért nem kell arannyal adózni, egy szer melyet mindenki használ, mégis olyan keveset tudnak róla, sőt mindenki másnak másként inhalálódik szervezetébe. Az idősebbik sötételfnél ez a halálközeli élmények, és a fajdálom hatására következik be.
Tudja, hogy fogadott fia pillanatnyi habozás nélkül képes lenne elmetszeni torkát, mégsem riad meg a közeli halál gondolatától. Nem szeretne ilyen rút módon a földbe süllyedni, de ha Naekrah így akarja, hát legyen! Mosolyogva várja mit kezd vele fiatal barátja. Végül a penge eltávolodik a torkától, és a csuklója szorításától is megszabadul.*
-Gyáva féreg vagy! Ha most végeztél volna velem megmenthetted volna magad egy csúnya, lassú haláltól. Persze ez is csak egy választható út a sok közül.
*Szeretett kardját visszahelyezi jól megszokott helyére, s újra szembefordul merénylőjével. Mélyen a hideg íriszeibe fúrja saját hátborzongatóan vörös tekintetét, újabb tesztnek alávetve ezzel a fiút. Ha hamar elrántja fejét fél, ha újabb dacos pillantással válaszol bolondabb, mint hitte, de ha ki tudja zárni az érzelmeit a szeme világából még lehet is belőle valaki. De, hogy Nael valóban a szárnyai alá veszi-e, az csak a nap végén fog kiderülni.*
-Hova sietsz, Drukka? Gyönyörű napunk van, nem gondolod? Szerintem akár piknikezhetnénk is egyet!
*Karjai széttárásával színlelt értetlenségét próbálja kifejezni, majd ismét folytatja mondókáját.*
-Na de való igaz, nem azért utaztam napokat, hogy leüljek önfeledten szórakozni az új fiacskámmal! Rettentően kíváncsivá tettél, ugye tudod? A saját szememmel akartam látni mit tudsz nyújtani számomra, és ha elégedett vagyok, talán tudok biztosítani helyet számodra a család berkein belül!
*Mintha gondolkodna, az állát vakargatja, és méregeti a szemben álló felet. Jó kötésű fiatalember, ráadásul ügyesen mozog. Ám ennél többet kell látnia ahhoz, hogy biztosat tudjon mondani.*
-Nos, mit szólsz az ajánlatomhoz?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.24 21:22:48, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.