Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-02 10:32:07
Üzenet elküldve: 2016-06-02 10:32:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
*Csata a Grombarnál? Nem hallott róla, de most valahogy nem tud erre figyelni. Gondolatait szétszórják a történések, melyek úgy kavarognak Norke körül, mint valami forgószél. Elmenne Norkével abba a majorságba? ~Igen, elmennék. Csak előbb még utána kell járnom egy dolognak. Egy fontos dolognak.~
Jegyzi meg magában, s ekkor jutnak el tudatáig a szava, melyeket Norke mond.*
-Egy egyszerű fickó.
*Mondja ki ő is halkan a férfi után, majd a feléje nyúló kézre pillant. Jobbjával fogja fel ruhája alját, megindul előre, s balját nyújtja Norke keze felé.*
-Hát. Itt vagyok.
*Tekintete újra Norke íriszeit fürkészi, most már jóval közelebbről. Kiért a vízből, így szoknyáját is lejjebb engedi.*
-Tényleg nem mondtál nemet. És gondolod, hogy még egy olyat is elfogadnának ott, mint én vagyok? Abba a majorságba?
*Norke szavai reményt csepegtettek a szívébe. Igen, ez egy lépcsőfok lehetne, hogy maga mögött hagyhassa végre azt az életet, melybe majd tíz éve süllyedt. Önerőből mehetne el, bár valljuk meg, azért nagyon erős része lenne benne Norke Steyhn-nek is.
Hirtelen annyi lehetőség tárul fel előtte, hogy meg is ijed kissé. Lehet, hogy pár pillanattal ezelőtt ez a töménytelen lehetőség riasztotta vissza annyira, hogy magától visszakozott?*
//Norke//
*Csata a Grombarnál? Nem hallott róla, de most valahogy nem tud erre figyelni. Gondolatait szétszórják a történések, melyek úgy kavarognak Norke körül, mint valami forgószél. Elmenne Norkével abba a majorságba? ~Igen, elmennék. Csak előbb még utána kell járnom egy dolognak. Egy fontos dolognak.~
Jegyzi meg magában, s ekkor jutnak el tudatáig a szava, melyeket Norke mond.*
-Egy egyszerű fickó.
*Mondja ki ő is halkan a férfi után, majd a feléje nyúló kézre pillant. Jobbjával fogja fel ruhája alját, megindul előre, s balját nyújtja Norke keze felé.*
-Hát. Itt vagyok.
*Tekintete újra Norke íriszeit fürkészi, most már jóval közelebbről. Kiért a vízből, így szoknyáját is lejjebb engedi.*
-Tényleg nem mondtál nemet. És gondolod, hogy még egy olyat is elfogadnának ott, mint én vagyok? Abba a majorságba?
*Norke szavai reményt csepegtettek a szívébe. Igen, ez egy lépcsőfok lehetne, hogy maga mögött hagyhassa végre azt az életet, melybe majd tíz éve süllyedt. Önerőből mehetne el, bár valljuk meg, azért nagyon erős része lenne benne Norke Steyhn-nek is.
Hirtelen annyi lehetőség tárul fel előtte, hogy meg is ijed kissé. Lehet, hogy pár pillanattal ezelőtt ez a töménytelen lehetőség riasztotta vissza annyira, hogy magától visszakozott?*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-02 09:59:15
Üzenet elküldve: 2016-06-02 09:59:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ceron//
*Norke a lány arcélét figyeli, aztán egy pillanatra összeakad a tekintetük.*
~Kék, halványkék, szépek a szemei.~
*Ceron kéri, így halkan mesélni kezd. Miért is ne tenné? Nem gondol olyanokra, hogy a lány kém lehet, vagy bármi rosszat akarhat nekik, eleve nem hinné, hogy olyan fajta, dacára annak, hogy nem ostoba fickó ő, tudja jól, hogy a hasonló lányok ilyesmivel is foglalkoznak, és egy-egy csata előtt esetleg tízszer nagyobb pénzt kaszálnak vele, mint amennyit az a szerencsétlen hagy náluk, aki az ágyukban jár és nem tudja tartani a száját.
De most úgy véli, itt erről szó nincs, Ceron nem szólította őt le, nem próbálta behálózni, most se vet be semmi praktikát vagy szakmai fogást. Sőt, ha a lány magától nem árulta volna el, mi is a foglalkozása, akkor Norke rá nem jött volna.*
~Bár talán az gyanús lett volna, hogy mennyire nem jött zavarba attól, hogy ruha nélkül, anyaszült csupaszon, láttam meg.~
- Talán még arra sem mondanának nemet *feleli a lány talán kissé bizonytalan kérdésére.* A majorság azért elég nagy, sok a feladat, és azért a várostól mégiscsak messzebb fekszik. Nehéz személyzetet találni, ez az igazság. Főleg úgy, hogy a Grombarnál ott volt az a csata. Hallottál már róla?
*felvonja a szemöldökét a lemondó hangra.*
- Hagyjam?
~Most akkor én értettem félre, hogy esetleg akarná? Rosszul értettem a hangsúlyát?~
*Figyeli, ahogy a lány felkel, előrelépked a folyóig, a vízbe sétál, emeli a szoknyáját, miközben a hullámok körbecsókolják a bokáit. Pár percig csak ül ott és nézi, elgondolkodva, komolyan.*
- Nem mondtam nemet.
*Erre már ő is feltápászkodik, a lány után indul, de megáll mögötte pár lépésnyire, a vízvonal felett.
A kérdésekre aztán elmosolyodik, megvonja a vállát, bár biztos abban, hogy a lány nem látja, nem láthatja, hacsak nincs a tarkóján is szeme.*
- Én csak egy kiégett veterán vagyok Pirtianesből. Vagy *és itt elmosolyodik* egy ács az Ametisztből. Egy egyszerű fickó.
*Kinyújtja a jobbját Ceron felé.*
- Gyere ide!
//Ceron//
*Norke a lány arcélét figyeli, aztán egy pillanatra összeakad a tekintetük.*
~Kék, halványkék, szépek a szemei.~
*Ceron kéri, így halkan mesélni kezd. Miért is ne tenné? Nem gondol olyanokra, hogy a lány kém lehet, vagy bármi rosszat akarhat nekik, eleve nem hinné, hogy olyan fajta, dacára annak, hogy nem ostoba fickó ő, tudja jól, hogy a hasonló lányok ilyesmivel is foglalkoznak, és egy-egy csata előtt esetleg tízszer nagyobb pénzt kaszálnak vele, mint amennyit az a szerencsétlen hagy náluk, aki az ágyukban jár és nem tudja tartani a száját.
De most úgy véli, itt erről szó nincs, Ceron nem szólította őt le, nem próbálta behálózni, most se vet be semmi praktikát vagy szakmai fogást. Sőt, ha a lány magától nem árulta volna el, mi is a foglalkozása, akkor Norke rá nem jött volna.*
~Bár talán az gyanús lett volna, hogy mennyire nem jött zavarba attól, hogy ruha nélkül, anyaszült csupaszon, láttam meg.~
- Talán még arra sem mondanának nemet *feleli a lány talán kissé bizonytalan kérdésére.* A majorság azért elég nagy, sok a feladat, és azért a várostól mégiscsak messzebb fekszik. Nehéz személyzetet találni, ez az igazság. Főleg úgy, hogy a Grombarnál ott volt az a csata. Hallottál már róla?
*felvonja a szemöldökét a lemondó hangra.*
- Hagyjam?
~Most akkor én értettem félre, hogy esetleg akarná? Rosszul értettem a hangsúlyát?~
*Figyeli, ahogy a lány felkel, előrelépked a folyóig, a vízbe sétál, emeli a szoknyáját, miközben a hullámok körbecsókolják a bokáit. Pár percig csak ül ott és nézi, elgondolkodva, komolyan.*
- Nem mondtam nemet.
*Erre már ő is feltápászkodik, a lány után indul, de megáll mögötte pár lépésnyire, a vízvonal felett.
A kérdésekre aztán elmosolyodik, megvonja a vállát, bár biztos abban, hogy a lány nem látja, nem láthatja, hacsak nincs a tarkóján is szeme.*
- Én csak egy kiégett veterán vagyok Pirtianesből. Vagy *és itt elmosolyodik* egy ács az Ametisztből. Egy egyszerű fickó.
*Kinyújtja a jobbját Ceron felé.*
- Gyere ide!
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-01 19:25:20
Üzenet elküldve: 2016-06-01 19:25:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
*Az apró elhúzódást szerencsére nem veszi észre, így nem tévednek buta gondolatok a fejébe. Ezért képes inkább a férfi szavaira figyelni. ~Valóban mind azt keressük. Én is, te is.~ Végtelennel tűnő a pillanat, ahogy odanézve igyekszik elcsípni Norke tekintetét.
Aztán Norke belemerül a mesélésbe, ő meg hallgatja, mint egy kisgyermek este, a nagy fehér pihés dunyha alatt. Mosolyog, és együtt nevet a férfivel.*
-Kéne? És... ha valaki nem annyira nagyon ért hozzá, de meg tudja gyorsan tanulni?
*A kérdés kibukik belőle, s ahogy elhangzik már szinte meg is bánja. ~Mégis, mi a fenét képzelek? Mit akarok? Eszében nem lesz Norkének egy utcalányt egy nemesi házhoz beajánlani kertésznek? Megőrültem? Mit próbálok ábrándozni megint?~
Korholja önmagát a hirtelen támadt ötletre.*
-Hagyd csak.
*Inti le Norkét, mielőtt amaz megszólalhatna. Elmegy a kedve. Olyan jól indult ez a nap. Napsütés, meg minden. Most sem lenne rossz, csak itt van ez az alak, aki olyan hirtelen kuszált benne össze mindent.
Feláll, és a vízbe sétál. Szoknyáját épp csak annyira emeli meg féllábszárig, hogy ne érjen bele. Nem megy persze beljebb, bokáig ér a víz. A hullámok nyaldossák lábát.*
-Nem való lennék én egy ilyen úri, puccos helyre. Nem kell, hogy lelkiismereti problémát okozzon neked az, hogy nemet mondj. Nem is értem, miért mondom ezeket neked? Senkinek nem szoktam ilyesmiket mondani. Ki vagy te Norke Steyhn, hogy így felkavartál bennem mindent?
*Az utolsó mondatnál fordul szembe Norkéval, aki vagy még ott ül pár lépésnyire a farönkön, vagy közelebb jött már, vagy megindult lova felé, hogy magára hagyja a kis buta utcalányt.*
//Norke//
*Az apró elhúzódást szerencsére nem veszi észre, így nem tévednek buta gondolatok a fejébe. Ezért képes inkább a férfi szavaira figyelni. ~Valóban mind azt keressük. Én is, te is.~ Végtelennel tűnő a pillanat, ahogy odanézve igyekszik elcsípni Norke tekintetét.
Aztán Norke belemerül a mesélésbe, ő meg hallgatja, mint egy kisgyermek este, a nagy fehér pihés dunyha alatt. Mosolyog, és együtt nevet a férfivel.*
-Kéne? És... ha valaki nem annyira nagyon ért hozzá, de meg tudja gyorsan tanulni?
*A kérdés kibukik belőle, s ahogy elhangzik már szinte meg is bánja. ~Mégis, mi a fenét képzelek? Mit akarok? Eszében nem lesz Norkének egy utcalányt egy nemesi házhoz beajánlani kertésznek? Megőrültem? Mit próbálok ábrándozni megint?~
Korholja önmagát a hirtelen támadt ötletre.*
-Hagyd csak.
*Inti le Norkét, mielőtt amaz megszólalhatna. Elmegy a kedve. Olyan jól indult ez a nap. Napsütés, meg minden. Most sem lenne rossz, csak itt van ez az alak, aki olyan hirtelen kuszált benne össze mindent.
Feláll, és a vízbe sétál. Szoknyáját épp csak annyira emeli meg féllábszárig, hogy ne érjen bele. Nem megy persze beljebb, bokáig ér a víz. A hullámok nyaldossák lábát.*
-Nem való lennék én egy ilyen úri, puccos helyre. Nem kell, hogy lelkiismereti problémát okozzon neked az, hogy nemet mondj. Nem is értem, miért mondom ezeket neked? Senkinek nem szoktam ilyesmiket mondani. Ki vagy te Norke Steyhn, hogy így felkavartál bennem mindent?
*Az utolsó mondatnál fordul szembe Norkéval, aki vagy még ott ül pár lépésnyire a farönkön, vagy közelebb jött már, vagy megindult lova felé, hogy magára hagyja a kis buta utcalányt.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:16:59
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ceron//
*A lány öltözik, és ő próbál viselkedni, ahogy megígérte neki, meg ahogy a saját lelkiismerete diktálja. A csizmája orrát nézi, így lemarad arról, ha Ceron mosolyog, arról is, ha esetleg grimaszol.*
- Az *hagyja helyben a lány szavát, majd felvont szemöldökkel pillant rá, valahogy sejti mit akart mondani, hogy mi az amihez ért, és hogy...
Norke nyel egyet. Igen, egészen pontosan tudja ő is, mi az amihez az örömlányok értenek és mivel keresik a pénzüket, tudja, de nem akar rá gondolni. Most nem. Itt nem. Ha esetleg csak egy pár órájuk van, akkor sem.
Aprót bólint, és kicsit odébb húzódik, csak annyira, hogy a lánynak kényelmes helye legyen, és nem azért, mert távolságot akarna tartani. Igazából az előbbi elharapott mondata után legszívesebben átölelné, csak az most valahogy nagyon rosszul jönne ki.
Figyeli a lány profilját, ahogy a hullámokat nézi, ahogy az ajka lebiggyed, majd halkan sóhajt.*
- Nem azt keressük mind? Egyet, aki képes szeretni azt, akik valójában vagyunk és nem azt akinek látni akar minket, vagy akinek a világ lát.
*Már emelné a karját, hogy megsimogassa a lány sötét tincseit, aztán visszaejti, inkább a fatörzset markolja meg.*
- A ház, én a Gazadagnegyedben lévő házban nem is jártam még soha. Lehet, hogy meg sem találnám egyedül. Azt mondják van egy ott is, arra most egy fiatal pár vigyáz. Én a majorságba kerültem. A Pegazusban fogadott fel Braxtonnar, aki most a birtok intézője. Ácsot meg építőmestert keresett, mert a major, az egy borzalom volt. Rom az egész. Azt kell újítgatni. Így kerültem oda. A kisasszony hétköznap nem jár túl cicomásan, hosszú ruha van rajta, meg néha vállkendő. Nem nézegettem őt különösebben, van neki vőlegénye, aki megtegye *mondja és a szája sarkában kis félmosoly jelenik meg.* Egyébként jó úrnő, enni van mit, van szállásom, Pacit is használhatom, úgy lovagolhatok rajta, mintha az enyém lenne. ~Pedig nem az. Még. Majd talán.~
- Az étkek. Köznapon egyszerűek, de finomak, vannak lányok, az egyik a házvezetőnő, a másik a kisasszony egyik vendége, de szeret főzni, ők készítik. Olyasmik vannak, mint hagymás sonkás kolbász, meg van sült csirke, raguk, és piték is, sütemények. Az étel igencsak jó, mióta ott vagyok sosem éhezem. A kertben van egy ilyen kis tavacska, abba beleesett egyszer a kisasszony. De utána Thalamarr úr kitakarította, a saját kezével, bár arról lemaradtam, de nem semmi látvány lehetett az uraság nyakig a dzsuvában.
*Norke most elneveti magát ahogy mesél.*
- Vannak rózsák is, de olyan, nos elhanyagoltak, kéne valaki, aki ért hozzájuk és ideje is van, kertész. Meg hátul van gyümölcsös is, az is kissé elhanyagolva. Az élőholtak miatt inkább a kerítésre figyeltünk, mint ezekre. Igen, kellene oda valaki, aki szeretne velük foglalkozni.
*Az utolsó kérdésre aztán a mosolya elenyészik.*
- Volt, de már nincs. Elszökött a birtokról, nem is köszönt el, csak ott volt, aztán már nem volt ott, elvitte a holmiját is. Szóval most nincs senki.
*Norke kissé oldalt fordítja a fejét, úgy nézi újra Ceron arcát.*
//Ceron//
*A lány öltözik, és ő próbál viselkedni, ahogy megígérte neki, meg ahogy a saját lelkiismerete diktálja. A csizmája orrát nézi, így lemarad arról, ha Ceron mosolyog, arról is, ha esetleg grimaszol.*
- Az *hagyja helyben a lány szavát, majd felvont szemöldökkel pillant rá, valahogy sejti mit akart mondani, hogy mi az amihez ért, és hogy...
Norke nyel egyet. Igen, egészen pontosan tudja ő is, mi az amihez az örömlányok értenek és mivel keresik a pénzüket, tudja, de nem akar rá gondolni. Most nem. Itt nem. Ha esetleg csak egy pár órájuk van, akkor sem.
Aprót bólint, és kicsit odébb húzódik, csak annyira, hogy a lánynak kényelmes helye legyen, és nem azért, mert távolságot akarna tartani. Igazából az előbbi elharapott mondata után legszívesebben átölelné, csak az most valahogy nagyon rosszul jönne ki.
Figyeli a lány profilját, ahogy a hullámokat nézi, ahogy az ajka lebiggyed, majd halkan sóhajt.*
- Nem azt keressük mind? Egyet, aki képes szeretni azt, akik valójában vagyunk és nem azt akinek látni akar minket, vagy akinek a világ lát.
*Már emelné a karját, hogy megsimogassa a lány sötét tincseit, aztán visszaejti, inkább a fatörzset markolja meg.*
- A ház, én a Gazadagnegyedben lévő házban nem is jártam még soha. Lehet, hogy meg sem találnám egyedül. Azt mondják van egy ott is, arra most egy fiatal pár vigyáz. Én a majorságba kerültem. A Pegazusban fogadott fel Braxtonnar, aki most a birtok intézője. Ácsot meg építőmestert keresett, mert a major, az egy borzalom volt. Rom az egész. Azt kell újítgatni. Így kerültem oda. A kisasszony hétköznap nem jár túl cicomásan, hosszú ruha van rajta, meg néha vállkendő. Nem nézegettem őt különösebben, van neki vőlegénye, aki megtegye *mondja és a szája sarkában kis félmosoly jelenik meg.* Egyébként jó úrnő, enni van mit, van szállásom, Pacit is használhatom, úgy lovagolhatok rajta, mintha az enyém lenne. ~Pedig nem az. Még. Majd talán.~
- Az étkek. Köznapon egyszerűek, de finomak, vannak lányok, az egyik a házvezetőnő, a másik a kisasszony egyik vendége, de szeret főzni, ők készítik. Olyasmik vannak, mint hagymás sonkás kolbász, meg van sült csirke, raguk, és piték is, sütemények. Az étel igencsak jó, mióta ott vagyok sosem éhezem. A kertben van egy ilyen kis tavacska, abba beleesett egyszer a kisasszony. De utána Thalamarr úr kitakarította, a saját kezével, bár arról lemaradtam, de nem semmi látvány lehetett az uraság nyakig a dzsuvában.
*Norke most elneveti magát ahogy mesél.*
- Vannak rózsák is, de olyan, nos elhanyagoltak, kéne valaki, aki ért hozzájuk és ideje is van, kertész. Meg hátul van gyümölcsös is, az is kissé elhanyagolva. Az élőholtak miatt inkább a kerítésre figyeltünk, mint ezekre. Igen, kellene oda valaki, aki szeretne velük foglalkozni.
*Az utolsó kérdésre aztán a mosolya elenyészik.*
- Volt, de már nincs. Elszökött a birtokról, nem is köszönt el, csak ott volt, aztán már nem volt ott, elvitte a holmiját is. Szóval most nincs senki.
*Norke kissé oldalt fordítja a fejét, úgy nézi újra Ceron arcát.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:36:09
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:36:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
*Elmosolyodik magában, még öltözködés közben, ahogy hallgatja Norke válaszát. Igazat kell adnia a férfinek. Az az öreg mester bölcs is, nem csak agg.*
-Bölcs mestered volt. Bár csak én is értenék máshoz is, mint a...
*Elnyeli a mondat végét, kicsit félrefordulva. Csak a következő mondatnál pillant oda.*
-Kitartó vagy. Ez erős tulajdonság.
*Aztán persze felöltözik végül, és odatelepedik Norke mellé, majd elhangzik az az ominózus mondat. És a szavak ott keringenek a feje körül, mintha a folyópart hirtelen hegyek között lenne, s az echo megnyitná torkát, hogy visszakiálthassa ezerszer.*
~Olyat, aki szeret! Olyat, aki szeret! Olyat, aki szeret!~
*Majd.*
~Undok egy szó.~
*Lebiggyed kicsit az ajka, tekintetét a folyó hullámai felé fordítja. Most nem akar a másikra nézni.*
-Olyan férfit én is elfogadnék társnak, aki képes lenne szeretni engem.
*És ebben annyi fájdalom is csendül, reménytelenség. Úgy véli, nincs olyan tisztességes férfi, aki egy utcalányt szeretni tudna. Legfeljebb ideig-óráig. Asszonynak meg ki is akarná.
De nem szeret szomorú lenni. Vidáman minden nehézség könnyebb, így már is félresöpri a boldogtalanságot okozó gondolatokat.*
-Inkább mesélj nekem valamit Norke. Mesélj arról, milyen az élet egy gazdag házban? Milyen ruhákat hord a kisasszony, és milyen fogások kerülnek a vacsora asztalra? Vannak rózsák is a kertben? És van-e szép cselédlány, aki tetszik a szemednek?
*Lám megint idejutott ki. Vajon miért érdekli ennyire a férfi élete? Egy biztos, jól esik hallani a hangját.*
//Norke//
*Elmosolyodik magában, még öltözködés közben, ahogy hallgatja Norke válaszát. Igazat kell adnia a férfinek. Az az öreg mester bölcs is, nem csak agg.*
-Bölcs mestered volt. Bár csak én is értenék máshoz is, mint a...
*Elnyeli a mondat végét, kicsit félrefordulva. Csak a következő mondatnál pillant oda.*
-Kitartó vagy. Ez erős tulajdonság.
*Aztán persze felöltözik végül, és odatelepedik Norke mellé, majd elhangzik az az ominózus mondat. És a szavak ott keringenek a feje körül, mintha a folyópart hirtelen hegyek között lenne, s az echo megnyitná torkát, hogy visszakiálthassa ezerszer.*
~Olyat, aki szeret! Olyat, aki szeret! Olyat, aki szeret!~
*Majd.*
~Undok egy szó.~
*Lebiggyed kicsit az ajka, tekintetét a folyó hullámai felé fordítja. Most nem akar a másikra nézni.*
-Olyan férfit én is elfogadnék társnak, aki képes lenne szeretni engem.
*És ebben annyi fájdalom is csendül, reménytelenség. Úgy véli, nincs olyan tisztességes férfi, aki egy utcalányt szeretni tudna. Legfeljebb ideig-óráig. Asszonynak meg ki is akarná.
De nem szeret szomorú lenni. Vidáman minden nehézség könnyebb, így már is félresöpri a boldogtalanságot okozó gondolatokat.*
-Inkább mesélj nekem valamit Norke. Mesélj arról, milyen az élet egy gazdag házban? Milyen ruhákat hord a kisasszony, és milyen fogások kerülnek a vacsora asztalra? Vannak rózsák is a kertben? És van-e szép cselédlány, aki tetszik a szemednek?
*Lám megint idejutott ki. Vajon miért érdekli ennyire a férfi élete? Egy biztos, jól esik hallani a hangját.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-25 19:57:46
Üzenet elküldve: 2016-05-25 19:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Szép lassan baktat le a folyópartra. Régen járt errefelé, el is felejtette már, hogy mennyire gyönyörű és lélegzetelállító ez a hely. Végigsétál a homokos parton, olyan részen, ahol nem jár senki sem és egyedül lehet. Nem megy be, talán csak bokáig a vízbe, élvezi a hűs simogatást a lábán. Megmossa a kezét, majd csak bámulja a tükörképet és azon gondolkozik, hogy mit csinált itt, mikor legutóbb erre járt. Nagy valószínűséggel fürdeni jött, de úgy rémlik neki, hogy találkozott itt valakivel. De kivel? Már nem is emlékszik rá.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-17 11:32:47
Üzenet elküldve: 2016-05-17 11:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*Ragyogó arccal hallgatja a lány a mesét a szirénekkel való találkozásáról a Férfinek, és közben a virágot játékosan forgatja a kezében.*
-Én azt hittem, hogy a szirének éneke nem legenda csak, hanem valóságos. Az egyik mesében, amit a Néni mondott el nekem, mikor még kislány voltam, abban az volt, hogy aki meghallja azt az éneket, annak nincs menekvése a végzete elől. Bár sokan nem tértek vissza a Szülőföldemről, akik a Tengerhez indultak szerencsét próbálni.
~Nagyon okos dolog, hogy füldugót tett a fülébe, mert akkor biztosan hallotta a legendát az énekről, bár ha igaz amit eddig elmesélt, akkor tudta már előre, hogy így menekülése lehet a halálból, főleg, hogy kevesen tudnak erről a "védekezési" módról. De akkor a többi Matróz nem menekült meg? Furcsának tartom, de talán csak váratlanul érte őket a szirének ottléte.~
-Én nem voltam a Tengernél, pedig nagyon szeretném egyszer megnézni a szépséges hullámokat.
~Talán egyszer elmehetek egy kedves személlyel, aki megmutatja a gyönyörű partot, és elmesélné nekem a sok csodát, ami ott van. Egyszer talán sétálhatok a puha homokon amit a hullámok nyaldosnak a ragyogó napsütésben. Annyira szeretném látni.~
*Amint az utolsó szavát kimondja, az öklét összeszorítva mutatja a Férfinek, s arcán egy kedves mosollyal néz a szemébe.*
-Én nyertem!
*Kacag fel csengő hangon, amint meglegyinti Grawok kezét.*
*Ragyogó arccal hallgatja a lány a mesét a szirénekkel való találkozásáról a Férfinek, és közben a virágot játékosan forgatja a kezében.*
-Én azt hittem, hogy a szirének éneke nem legenda csak, hanem valóságos. Az egyik mesében, amit a Néni mondott el nekem, mikor még kislány voltam, abban az volt, hogy aki meghallja azt az éneket, annak nincs menekvése a végzete elől. Bár sokan nem tértek vissza a Szülőföldemről, akik a Tengerhez indultak szerencsét próbálni.
~Nagyon okos dolog, hogy füldugót tett a fülébe, mert akkor biztosan hallotta a legendát az énekről, bár ha igaz amit eddig elmesélt, akkor tudta már előre, hogy így menekülése lehet a halálból, főleg, hogy kevesen tudnak erről a "védekezési" módról. De akkor a többi Matróz nem menekült meg? Furcsának tartom, de talán csak váratlanul érte őket a szirének ottléte.~
-Én nem voltam a Tengernél, pedig nagyon szeretném egyszer megnézni a szépséges hullámokat.
~Talán egyszer elmehetek egy kedves személlyel, aki megmutatja a gyönyörű partot, és elmesélné nekem a sok csodát, ami ott van. Egyszer talán sétálhatok a puha homokon amit a hullámok nyaldosnak a ragyogó napsütésben. Annyira szeretném látni.~
*Amint az utolsó szavát kimondja, az öklét összeszorítva mutatja a Férfinek, s arcán egy kedves mosollyal néz a szemébe.*
-Én nyertem!
*Kacag fel csengő hangon, amint meglegyinti Grawok kezét.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-17 10:10:38
Üzenet elküldve: 2016-05-17 10:10:38
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*Grawok igen csak élvezi a játékot és úgy tűnik számára, hogy a vele lévő hölgy is. És egyre inkább átterelődik a hangsúly az ő történetére és már nem is kéri, hogy a nő is mondjon magáról valamit. Inkább össze szedi minden fantáziáját, hogy amikor a szirénekre lesz kérdezve, akkor érdekes választ adhasson.
A Sors a kezére játszik, és most ő nyer. Nem hagyja ki a lehetőséget, bár most nem is mondhatni a kő becsomagolásának, ezúttal tényleg csak megsimítja a kezét. És amíg a lány virágot keresni megy, van ideje átgondolni a következő kis titkát.
Ahogy visszajön, már kezdi is.*
-Tudod, az a szirénes dolog nem egy nagy kaland volt. Sokan megkérdeznék, hogy „És milyen volt az énekük?”, de nem tudom. Végig aludtam a hajón, amikor ők támadtak. Az orrban figyelő tengerészt és a kormányost elbűvölték a hangjukkal és én csak akkor ébredtem fel, mikor a Nyári Szellő zátonyra futott.
Akkoriban én már nagy hatalmú varázsló voltam. És utasként akartam eljutni egy olyan városba, amiről az itteniek nem is hallottak. Félálomban mentem ki megnézni, hogy mi történt, de senki nem tudta elmondani nekem. Oda léptem az egyik frissen felvett matrózra és jó erősen megráztam, de az is csak tátogatta a száját és egy hang nem jött ki belőle.
Ekkor már a fedélköz másfél méteres vízben állt és a vörös habokba vetették magukat a megtébolyodott emberek, ahol szétmarcangolták őket a halnők. Nekem is menekülnöm kellett. Gyorsan a hullámok közé vetettem magam és amilyen gyorsan csak tudtam, úsztam kifelé a partra. Az egyik viszont elkezdett követni. Azt hittem meghalok, de sikerült tartanom a tempót és nem ért utol.
A part egyik ember méretű sziklájára kimászva ott vánszorgott még mindig mögöttem. Nem adta fel az üldözésemet. Én meg csak néztem a gyönyörű hölgyet és a szépsége elkápráztatott. De nem értettem, hogy mit mond. Szóltam neki, hogy hangosabban és a fülemet a kezemmel arra fordítottam, hogy minél jobban halljam.
*Ekkor jobb kezével megbillenti a hegyes füleit, hogy mutassa is.*
-Ő meg csak tátogott tovább, nem hallottam. És egyre közelebb hajolt dús kebleivel. Én meg bal kézzel megragadtam a hajánál fogva és előrántva a pengémet lefejeztem.
*Ekkor hüvelyéből előrántja fegyverét és mutatja a mozdulatot.*
-Le bizony! Kivettem a füleimből a füldugót és a szemébe nézve kérdeztem meg utoljára. „Nem értem, mit mondtál?” De csak nagyra nyitotta a hajánál fogva csüngő fej az állát és meg sem tudott szólalni.
Szerintem a szirének gyönyörű éneke csak egy legenda.
*Mondja huncutul elmosolyodva. Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár már sejti minden bizonnyal, hogy mesedélutánt tart, ám kíváncsi, hogy jelét adja-e ennek. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan ollót formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Nos, akkor te következel elmondani valamit!
*Grawok igen csak élvezi a játékot és úgy tűnik számára, hogy a vele lévő hölgy is. És egyre inkább átterelődik a hangsúly az ő történetére és már nem is kéri, hogy a nő is mondjon magáról valamit. Inkább össze szedi minden fantáziáját, hogy amikor a szirénekre lesz kérdezve, akkor érdekes választ adhasson.
A Sors a kezére játszik, és most ő nyer. Nem hagyja ki a lehetőséget, bár most nem is mondhatni a kő becsomagolásának, ezúttal tényleg csak megsimítja a kezét. És amíg a lány virágot keresni megy, van ideje átgondolni a következő kis titkát.
Ahogy visszajön, már kezdi is.*
-Tudod, az a szirénes dolog nem egy nagy kaland volt. Sokan megkérdeznék, hogy „És milyen volt az énekük?”, de nem tudom. Végig aludtam a hajón, amikor ők támadtak. Az orrban figyelő tengerészt és a kormányost elbűvölték a hangjukkal és én csak akkor ébredtem fel, mikor a Nyári Szellő zátonyra futott.
Akkoriban én már nagy hatalmú varázsló voltam. És utasként akartam eljutni egy olyan városba, amiről az itteniek nem is hallottak. Félálomban mentem ki megnézni, hogy mi történt, de senki nem tudta elmondani nekem. Oda léptem az egyik frissen felvett matrózra és jó erősen megráztam, de az is csak tátogatta a száját és egy hang nem jött ki belőle.
Ekkor már a fedélköz másfél méteres vízben állt és a vörös habokba vetették magukat a megtébolyodott emberek, ahol szétmarcangolták őket a halnők. Nekem is menekülnöm kellett. Gyorsan a hullámok közé vetettem magam és amilyen gyorsan csak tudtam, úsztam kifelé a partra. Az egyik viszont elkezdett követni. Azt hittem meghalok, de sikerült tartanom a tempót és nem ért utol.
A part egyik ember méretű sziklájára kimászva ott vánszorgott még mindig mögöttem. Nem adta fel az üldözésemet. Én meg csak néztem a gyönyörű hölgyet és a szépsége elkápráztatott. De nem értettem, hogy mit mond. Szóltam neki, hogy hangosabban és a fülemet a kezemmel arra fordítottam, hogy minél jobban halljam.
*Ekkor jobb kezével megbillenti a hegyes füleit, hogy mutassa is.*
-Ő meg csak tátogott tovább, nem hallottam. És egyre közelebb hajolt dús kebleivel. Én meg bal kézzel megragadtam a hajánál fogva és előrántva a pengémet lefejeztem.
*Ekkor hüvelyéből előrántja fegyverét és mutatja a mozdulatot.*
-Le bizony! Kivettem a füleimből a füldugót és a szemébe nézve kérdeztem meg utoljára. „Nem értem, mit mondtál?” De csak nagyra nyitotta a hajánál fogva csüngő fej az állát és meg sem tudott szólalni.
Szerintem a szirének gyönyörű éneke csak egy legenda.
*Mondja huncutul elmosolyodva. Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár már sejti minden bizonnyal, hogy mesedélutánt tart, ám kíváncsi, hogy jelét adja-e ennek. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan ollót formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Nos, akkor te következel elmondani valamit!
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-16 10:56:12
Üzenet elküldve: 2016-05-16 10:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*A Férfi átnyújtja a virágot a lánynak és folytatja is a történetét.*
-Köszönöm! Ez a virág is nagyon szépséges!
*Mosoly jelenik meg ismét az arcán, és ragyogó arccal tekint a Férfire, aki meséli is tovább a színes szavakkal tarkított meséjét.*
-Szirénekkel?
*Ámul tátott szájjal a lány, és alig veszi észre, hogy az ajka résnyire van nyitva, és kíváncsian néz a kedves férfiarcra.*
-Nagyon izgalmas lehetett!
*A keze követ formázik, és hirtelen emeli a férfi felé, az ökölbe szorított tenyerét.*
-Most te nyertél!
*A Férfi átnyújtja a virágot a lánynak és folytatja is a történetét.*
-Köszönöm! Ez a virág is nagyon szépséges!
*Mosoly jelenik meg ismét az arcán, és ragyogó arccal tekint a Férfire, aki meséli is tovább a színes szavakkal tarkított meséjét.*
-Szirénekkel?
*Ámul tátott szájjal a lány, és alig veszi észre, hogy az ajka résnyire van nyitva, és kíváncsian néz a kedves férfiarcra.*
-Nagyon izgalmas lehetett!
*A keze követ formázik, és hirtelen emeli a férfi felé, az ökölbe szorított tenyerét.*
-Most te nyertél!
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-16 10:22:27
Üzenet elküldve: 2016-05-16 10:22:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*Észreveszi a kedves nő arcán, hogy bizony már ő is egy mesélésnek fogja fel ezentúl az ő „titkait”. Ám nem bánja. Hiszen a tündér szép lassan a beszélgetésből a történet hallgatásába megy át. Miközben most rajta van a sor, hogy egy szép virágot hozzon a virágnak.
Nem kapkodja el ezúttal sem, inkább szépet szerez, mint gyorsan. És mikor visszatér folytatja a válasszal a lány kérdésére.*
-Igen. Egy ideig egy démon minden erejét birtokoltam. És felgyújtva halott mesterem varázslótornyát, ahol a démonnal vívott csatám során tűz ütött ki. Bár elolthattam volna, de inkább hagytam az ott történeket a feledés homályába veszni. És én körbe néztem a nagy világban. Találkoztam utam során szirénekkel, griffekkel és a legkülönbözőbb lényekkel. El sem tudod képzelni, mennyi sok minden történt velem!
*Most is Tariniha arcát vizsgálja, hogy van-e kedve a történethez továbbra is. Nagy mesélő, az már igaz! És nagyon szeretne még sok izgalmas dolgot elmondani, még ha valóság alapjuk hiányzik is némileg. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Hát akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan papírt formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
*Észreveszi a kedves nő arcán, hogy bizony már ő is egy mesélésnek fogja fel ezentúl az ő „titkait”. Ám nem bánja. Hiszen a tündér szép lassan a beszélgetésből a történet hallgatásába megy át. Miközben most rajta van a sor, hogy egy szép virágot hozzon a virágnak.
Nem kapkodja el ezúttal sem, inkább szépet szerez, mint gyorsan. És mikor visszatér folytatja a válasszal a lány kérdésére.*
-Igen. Egy ideig egy démon minden erejét birtokoltam. És felgyújtva halott mesterem varázslótornyát, ahol a démonnal vívott csatám során tűz ütött ki. Bár elolthattam volna, de inkább hagytam az ott történeket a feledés homályába veszni. És én körbe néztem a nagy világban. Találkoztam utam során szirénekkel, griffekkel és a legkülönbözőbb lényekkel. El sem tudod képzelni, mennyi sok minden történt velem!
*Most is Tariniha arcát vizsgálja, hogy van-e kedve a történethez továbbra is. Nagy mesélő, az már igaz! És nagyon szeretne még sok izgalmas dolgot elmondani, még ha valóság alapjuk hiányzik is némileg. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Hát akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan papírt formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 19:15:37
Üzenet elküldve: 2016-05-15 19:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*Amint visszatér a lány a kezében a szedett virággal, ami a játék elengedhetetlen része, a férfi kedvesen fogadja.*
-Nem említetted!
*Nevet rá csengő hangon, és várja, hogy folytatódjon a történet.*
-Egy Démonnal harcoltál?
~Ez aztán nagy szó! Nem találkoztam még olyan személlyel, aki ilyen erős ellenfelet legyőzött volna, de valami mintha nem lenne valós a történetben. De még nem tudom mi hibádzik benne.~
-Megszállt lettél?
~Nagyon félelmetes lehetett. De ha ez igaz, amit mond, akkor erős személyiség ez a Férfi!Tetszik a mosolya. De miket is gondolok!~
*Pirult el egy másodpercre a gondolatai miatt, de aztán gyorsan összeszedte magát, és igyekezett elterelő mondandóba fogni.*
-Nincs titkom. Én nem tudok róla. De ha az titoknak számít, akkor elárulom, hogy nem tudok repülni.
*Nevet a Férfire, és az előzőleg kapott virágjának a szírmait nézegeti, hogy egy kis hatásszünetet tartson, mielőtt még egy kérdésére válaszoljon. Aztán egy laza mozdulattal az öklét bezárva "követ" mutat a férfi felé.*
-Azt hiszem, hogy megint én nyertem!
*Csillogó szemmel néz a szemben ülőre, és nagyon tetszik neki, hogy a Férfi fürkészi a tekintetével.*
*Amint visszatér a lány a kezében a szedett virággal, ami a játék elengedhetetlen része, a férfi kedvesen fogadja.*
-Nem említetted!
*Nevet rá csengő hangon, és várja, hogy folytatódjon a történet.*
-Egy Démonnal harcoltál?
~Ez aztán nagy szó! Nem találkoztam még olyan személlyel, aki ilyen erős ellenfelet legyőzött volna, de valami mintha nem lenne valós a történetben. De még nem tudom mi hibádzik benne.~
-Megszállt lettél?
~Nagyon félelmetes lehetett. De ha ez igaz, amit mond, akkor erős személyiség ez a Férfi!Tetszik a mosolya. De miket is gondolok!~
*Pirult el egy másodpercre a gondolatai miatt, de aztán gyorsan összeszedte magát, és igyekezett elterelő mondandóba fogni.*
-Nincs titkom. Én nem tudok róla. De ha az titoknak számít, akkor elárulom, hogy nem tudok repülni.
*Nevet a Férfire, és az előzőleg kapott virágjának a szírmait nézegeti, hogy egy kis hatásszünetet tartson, mielőtt még egy kérdésére válaszoljon. Aztán egy laza mozdulattal az öklét bezárva "követ" mutat a férfi felé.*
-Azt hiszem, hogy megint én nyertem!
*Csillogó szemmel néz a szemben ülőre, és nagyon tetszik neki, hogy a Férfi fürkészi a tekintetével.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 18:30:21
Üzenet elküldve: 2016-05-15 18:30:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*Úgy tűnik számára, hogy felzaklatta a hölgyet a kérdés és lehajtott fejjel mondja bánatosan.*
-Sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni.
*Megvárja, míg megérkezik a virágja, majd újból belefog a mesélésbe.*
-Említettem már, hogy szabadultam meg, amikor kijött az a förtelmes lény a fogságból?
*Ha jelez Tariniha, hogy nem, akkor mondja tovább.*
-A hercegnő rávett engem, hogy juttassam ki őt. A tanítóm fel akarta áldozni, hogy a vérét felhasználhassa egy kísérletéhez. Azt hittem, hogy uralom a démont és ezért alkut kötöttünk. Ő elmondja nekem, hogyan tudnám kiszabadítani, ha megérintheti különleges bőrömet.
Először nem akartam hinni neki, de utána meggyőzött, hogy számára különleges erőt adna, ha egy ennyire világos bőrű sötételf bőréhez nyúl. Ám amint közelebb léptem a rácsokhoz, ő ujjai közé vette az államat és felemelte a fejemet. Egyenesen bele nézett a szemembe és a tudata rabjává tett.
A z ige alatt rávett, hogy lopjam el a Mester kulcsait és szabadítsam ki velük. Az mentette meg az életemet, hogy az öreg varázsló a biztonság kedvéért kettőt hordott magánál. Így amikor bezárt engem a saját helyére és ő elindult végezni a mágussal, én előhúztam zsebemből a másik ellopott kulcsot, kiszabadítottam vele nem csak magamat, de a hercegnőt is. És egy harmadik személyt.
Ám az nem volt túl könnyű. Egy másik démont zárt be kalitkába. Nem hittem volna, hogy van ereje. Ám elárulta, hogy a négy méteressel közel azonos magasságú, csak mentorom lekicsinyítette őt és elvette minden varázshatalmát. Együtt megkerestük, egy tojásba zárta a démoni voltát és...
*Jelentőség teljesen elhúzta az utolsó szót.*
-Természetesen nem adtam oda neki. Rájöttem, hogy ha ez a tojás vissza adja annak a gonosz teremtménynek az erejét, akkor nekem is megadhatja. Így hát én ettem meg, nehogy rabszolgává tegyen. És szembeszálltam irdatlan erőmmel a démonnal.
*Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár már sejti minden bizonnyal, hogy mesedélutánt tart, ám kíváncsi, hogy jelét adja-e ennek. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan ollót formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Halljunk valami titkot!
*Úgy tűnik számára, hogy felzaklatta a hölgyet a kérdés és lehajtott fejjel mondja bánatosan.*
-Sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni.
*Megvárja, míg megérkezik a virágja, majd újból belefog a mesélésbe.*
-Említettem már, hogy szabadultam meg, amikor kijött az a förtelmes lény a fogságból?
*Ha jelez Tariniha, hogy nem, akkor mondja tovább.*
-A hercegnő rávett engem, hogy juttassam ki őt. A tanítóm fel akarta áldozni, hogy a vérét felhasználhassa egy kísérletéhez. Azt hittem, hogy uralom a démont és ezért alkut kötöttünk. Ő elmondja nekem, hogyan tudnám kiszabadítani, ha megérintheti különleges bőrömet.
Először nem akartam hinni neki, de utána meggyőzött, hogy számára különleges erőt adna, ha egy ennyire világos bőrű sötételf bőréhez nyúl. Ám amint közelebb léptem a rácsokhoz, ő ujjai közé vette az államat és felemelte a fejemet. Egyenesen bele nézett a szemembe és a tudata rabjává tett.
A z ige alatt rávett, hogy lopjam el a Mester kulcsait és szabadítsam ki velük. Az mentette meg az életemet, hogy az öreg varázsló a biztonság kedvéért kettőt hordott magánál. Így amikor bezárt engem a saját helyére és ő elindult végezni a mágussal, én előhúztam zsebemből a másik ellopott kulcsot, kiszabadítottam vele nem csak magamat, de a hercegnőt is. És egy harmadik személyt.
Ám az nem volt túl könnyű. Egy másik démont zárt be kalitkába. Nem hittem volna, hogy van ereje. Ám elárulta, hogy a négy méteressel közel azonos magasságú, csak mentorom lekicsinyítette őt és elvette minden varázshatalmát. Együtt megkerestük, egy tojásba zárta a démoni voltát és...
*Jelentőség teljesen elhúzta az utolsó szót.*
-Természetesen nem adtam oda neki. Rájöttem, hogy ha ez a tojás vissza adja annak a gonosz teremtménynek az erejét, akkor nekem is megadhatja. Így hát én ettem meg, nehogy rabszolgává tegyen. És szembeszálltam irdatlan erőmmel a démonnal.
*Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár már sejti minden bizonnyal, hogy mesedélutánt tart, ám kíváncsi, hogy jelét adja-e ennek. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan ollót formáz a keze és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Halljunk valami titkot!
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 17:29:26
Üzenet elküldve: 2016-05-15 17:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*Még mindig a keze a férfi kezén pihen, s mikor észreveszi, hirtelen elkapja onnan. De aztán ahogy a szemébe néz, el is felejtkezik a mozdulatáról, és csak pillogva hajtja le a fejét, mikor a Családja megint szóba kerül.*
-A Nénikém nevelt kis korom óta, de alig tudok valamit a Családomról.
*Egy könnycsepp gördül végig az arcán és a kezével felitatja az apró cseppet.*
-Nem nagyon tudok mit mondani, most nem. Ne haragudj, kérlek!
~Nem nagyon akaródzott a beszéd a családomról, bár tudom, hogy kíváncsiság hajtja a férfit, hogy megismerjen jobban, de most nem nagyon akartam felfedni a gondolataimat, mert fájdalmas volt az igazság, ahogy az is, hogy beszélnem kellene olyanról, ami igencsak nagy sebeket okoz a lelkemben. Talán majd később elmondom neki.~
-A Szüleimről nem nagyon tudok semmit. Csak azt, hogy egyik nap már nem voltak mellettem. A Néni vett magához és tanított, nevelt engem. De most már ő sincs mellettem.
*Egy újabb könnycsepp eredt meg a szeméből, és fordult el a férfitől, hogy ne lássa a könnyeit.
Aztán hirtelen eszébe jut, hogy még nem is válaszolt a "kő"-re, és zavartan "ollót" mutatott, amit át sem gondolt hirtelen, csak rávágta zavarában.*
-Most Te nyertél!
*Könnytől áztatott szemével végül a férfire nézett, és egy őszinte mosollyal fürkészte a kedves arcot.*
-Most én hozom neked a "jutalmad".
*Azzal felállt, és könnyed léptekkel ment keresni egy szép szál virágot.*
*Még mindig a keze a férfi kezén pihen, s mikor észreveszi, hirtelen elkapja onnan. De aztán ahogy a szemébe néz, el is felejtkezik a mozdulatáról, és csak pillogva hajtja le a fejét, mikor a Családja megint szóba kerül.*
-A Nénikém nevelt kis korom óta, de alig tudok valamit a Családomról.
*Egy könnycsepp gördül végig az arcán és a kezével felitatja az apró cseppet.*
-Nem nagyon tudok mit mondani, most nem. Ne haragudj, kérlek!
~Nem nagyon akaródzott a beszéd a családomról, bár tudom, hogy kíváncsiság hajtja a férfit, hogy megismerjen jobban, de most nem nagyon akartam felfedni a gondolataimat, mert fájdalmas volt az igazság, ahogy az is, hogy beszélnem kellene olyanról, ami igencsak nagy sebeket okoz a lelkemben. Talán majd később elmondom neki.~
-A Szüleimről nem nagyon tudok semmit. Csak azt, hogy egyik nap már nem voltak mellettem. A Néni vett magához és tanított, nevelt engem. De most már ő sincs mellettem.
*Egy újabb könnycsepp eredt meg a szeméből, és fordult el a férfitől, hogy ne lássa a könnyeit.
Aztán hirtelen eszébe jut, hogy még nem is válaszolt a "kő"-re, és zavartan "ollót" mutatott, amit át sem gondolt hirtelen, csak rávágta zavarában.*
-Most Te nyertél!
*Könnytől áztatott szemével végül a férfire nézett, és egy őszinte mosollyal fürkészte a kedves arcot.*
-Most én hozom neked a "jutalmad".
*Azzal felállt, és könnyed léptekkel ment keresni egy szép szál virágot.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:06:35
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:06:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*Most a tündér keze ér hozzá az övéhez és ez valamiért még izgalmasabb Grawok számára. Bólint egyet.*
-Beteríted.
*A Hifeti csak hangosan felnevet a kérdés hallatán. És vakmerőn a nő szemébe néz.*
-Félni én? Hiszen bezárta. Csak akkor tudott volna ártani nekem, ha valahogyan rávesz, hogy a szemébe nézzek.
*Kicsit elhallgat és elmélkedik. Majd csendesebben megszólal.*
-Azért valljuk be őszintén, elég őrült dolognak tűnt. Hiszen ha kiszabadul -ahogy végül látjuk, hogy ki is szabadult- biztosra lehetett venni, hogy megpróbálja megölni. De ezért is erősítette meg a rácsokat a Mester varázslattal. Azokon nem jutott volna túl, ha nem segít neki valaki kívülről.
*Ez után figyelmesen fürkészte, hogy az elhangzott utalások felkeltik-e az érdeklődését. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott.*
-De nem szabad elfeledkeznem a virágodról. Megyek is!
*Elindul újra, hogy hozzon a szépségnek egy új virágot és tiszta szívből remélni tudja csak, sikerült elterelnie a gyászról a gondolatait. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani, amint visszaér.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja a követ és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban. És bal kezével oda nyújtja neki a napimádót.*
-Most pedig halljunk valamit a családodról!
*Most a tündér keze ér hozzá az övéhez és ez valamiért még izgalmasabb Grawok számára. Bólint egyet.*
-Beteríted.
*A Hifeti csak hangosan felnevet a kérdés hallatán. És vakmerőn a nő szemébe néz.*
-Félni én? Hiszen bezárta. Csak akkor tudott volna ártani nekem, ha valahogyan rávesz, hogy a szemébe nézzek.
*Kicsit elhallgat és elmélkedik. Majd csendesebben megszólal.*
-Azért valljuk be őszintén, elég őrült dolognak tűnt. Hiszen ha kiszabadul -ahogy végül látjuk, hogy ki is szabadult- biztosra lehetett venni, hogy megpróbálja megölni. De ezért is erősítette meg a rácsokat a Mester varázslattal. Azokon nem jutott volna túl, ha nem segít neki valaki kívülről.
*Ez után figyelmesen fürkészte, hogy az elhangzott utalások felkeltik-e az érdeklődését. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott.*
-De nem szabad elfeledkeznem a virágodról. Megyek is!
*Elindul újra, hogy hozzon a szépségnek egy új virágot és tiszta szívből remélni tudja csak, sikerült elterelnie a gyászról a gondolatait. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani, amint visszaér.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja a követ és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban. És bal kezével oda nyújtja neki a napimádót.*
-Most pedig halljunk valamit a családodról!
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:06:23
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:06:23
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Meditáció//
~Nem is olyan rég itt ijesztettem rá Mocsokra, HEHE... az minden pénzt megért... de végül is mindketten jól jártunk. Vajon merre lehet?~
*Innen már nincs mesze az Erdőszéli tisztás, szépen nyugodtan halad tovább.
Csak azon gondolkozik, hogy ha végzett a meditációjával, akkor merre mehet tovább, hiszen nem tud a végtelenségig ott maradni.*
~Talán szétnézek a kovácsműhelynél, és hátha találok egy jó íjat.
De lassan ki kéne próbálnom a tudásomat, hogy mire is vagyok képes, talán egy kis nyúlra vadászok elsőként, később esetleg nagyobb vaddal is megpróbálkozok.~
~Nem is olyan rég itt ijesztettem rá Mocsokra, HEHE... az minden pénzt megért... de végül is mindketten jól jártunk. Vajon merre lehet?~
*Innen már nincs mesze az Erdőszéli tisztás, szépen nyugodtan halad tovább.
Csak azon gondolkozik, hogy ha végzett a meditációjával, akkor merre mehet tovább, hiszen nem tud a végtelenségig ott maradni.*
~Talán szétnézek a kovácsműhelynél, és hátha találok egy jó íjat.
De lassan ki kéne próbálnom a tudásomat, hogy mire is vagyok képes, talán egy kis nyúlra vadászok elsőként, később esetleg nagyobb vaddal is megpróbálkozok.~
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 14:33:43
Üzenet elküldve: 2016-05-15 14:33:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*Amint kiejti a száján a lány, hogy nyert, abban a pillanatban a férfi feláll mellőle és sétálni kezd. Majd visszajön egy szép virággal, s átnyújtja felé.*
-Köszönöm, csodaszép!
*A lány beleszagol, és a finom illatú virág szírmai az arcát simítja.*
-A Családommal. Elszigetelten éltünk.
~ Ej, de kíváncsi ez a Férfi! Biztosan többet szeretne megtudni rólam, mint amennyit elárulnék maganról. De igazából nem is annyira bánom! Bár nem minden szavam fedi a valóságot, ahogy szerintem az övé sem. De nagyon élvezetes a társaságában lenni, és kezdek belejönni a kérdezz-felelekbe. Ha még kíváncsi a sok válaszra, amit adni fogok neki. De ahogy így hallgatom a bezárásának a történetét, szerintem egy kissé kiszínezi, de most már egyre kíváncsibbá tesz, mi fog ebből kisülni. ~
*A szemébe nézett a lány, és próbálta kifürkészni a csillogás mögött a huncutságot, és aztán hirtelen kinyitotta a tenyerét, és "papírt" mutatott.*
-Beterítem a követ.
*Azzal a lendülettel ráteszi a kezét a férfiére, és lágyan megsimítja az ujjaival, miközben rajta hagyja kis ideig a kezét a másikén.*
-Nem féltél a Szörnyetegtől?
*Amint kimondja a kérdését, őszinte aggodalom csillan a szeméből a férfi iránt.*
*Amint kiejti a száján a lány, hogy nyert, abban a pillanatban a férfi feláll mellőle és sétálni kezd. Majd visszajön egy szép virággal, s átnyújtja felé.*
-Köszönöm, csodaszép!
*A lány beleszagol, és a finom illatú virág szírmai az arcát simítja.*
-A Családommal. Elszigetelten éltünk.
~ Ej, de kíváncsi ez a Férfi! Biztosan többet szeretne megtudni rólam, mint amennyit elárulnék maganról. De igazából nem is annyira bánom! Bár nem minden szavam fedi a valóságot, ahogy szerintem az övé sem. De nagyon élvezetes a társaságában lenni, és kezdek belejönni a kérdezz-felelekbe. Ha még kíváncsi a sok válaszra, amit adni fogok neki. De ahogy így hallgatom a bezárásának a történetét, szerintem egy kissé kiszínezi, de most már egyre kíváncsibbá tesz, mi fog ebből kisülni. ~
*A szemébe nézett a lány, és próbálta kifürkészni a csillogás mögött a huncutságot, és aztán hirtelen kinyitotta a tenyerét, és "papírt" mutatott.*
-Beterítem a követ.
*Azzal a lendülettel ráteszi a kezét a férfiére, és lágyan megsimítja az ujjaival, miközben rajta hagyja kis ideig a kezét a másikén.*
-Nem féltél a Szörnyetegtől?
*Amint kimondja a kérdését, őszinte aggodalom csillan a szeméből a férfi iránt.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 14:09:39
Üzenet elküldve: 2016-05-15 14:09:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*A férfi bólint a kérdésre és lassan feltápászkodik. Sétálgat lassan a folyóparton, és nézte a fűben nyíló virágokat. Nem akarja elkapkodni, nem a legelső keze ügyébe kerülőt leszedni, hanem valami különlegesen szépet.
Talál is egyet, melyet most gyorsan oda visz. És miközben leül ismét a tündér mellé, oda nyújtja felé.*
-Tessék! Kikkel laktatok a hegyekben?
*Bár nem mondtak semmit arról, hogy a titkokhoz kérdéseket is lehet tenni, hogy a következő apró részlet már arra felé haladjon, ám ő belekezd egy új füllentésbe. Vissza kanyarodva némiképp az elsőhöz.*
-Az a mágus, akinél tanultam, néha egész ijesztő dolgokat is művelt. Bezárt a tömlöcbe egy démont. Négy méter magas volt, nagyobb sok óriásnál. Két szarva volt a fején és hatalmas agyarai a szájában. Amikor etettem, nem volt szabad belenézni a szemébe, mert képes volt meghipnotizálni a lényeket. És utána már akarata fogságába kerülnek.
*Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár egy sötételffel kapcsolatban ez a gyanú állítólag mindig él. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja a követ és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Most pedig te következel.
*A férfi bólint a kérdésre és lassan feltápászkodik. Sétálgat lassan a folyóparton, és nézte a fűben nyíló virágokat. Nem akarja elkapkodni, nem a legelső keze ügyébe kerülőt leszedni, hanem valami különlegesen szépet.
Talál is egyet, melyet most gyorsan oda visz. És miközben leül ismét a tündér mellé, oda nyújtja felé.*
-Tessék! Kikkel laktatok a hegyekben?
*Bár nem mondtak semmit arról, hogy a titkokhoz kérdéseket is lehet tenni, hogy a következő apró részlet már arra felé haladjon, ám ő belekezd egy új füllentésbe. Vissza kanyarodva némiképp az elsőhöz.*
-Az a mágus, akinél tanultam, néha egész ijesztő dolgokat is művelt. Bezárt a tömlöcbe egy démont. Négy méter magas volt, nagyobb sok óriásnál. Két szarva volt a fején és hatalmas agyarai a szájában. Amikor etettem, nem volt szabad belenézni a szemébe, mert képes volt meghipnotizálni a lényeket. És utána már akarata fogságába kerülnek.
*Ez után figyelmesen nézi a hölgy arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár egy sötételffel kapcsolatban ez a gyanú állítólag mindig él. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja a követ és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Most pedig te következel.
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 11:13:24
Üzenet elküldve: 2016-05-15 11:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Grawok Hifeti, hazugság-verseny//
*Amint a férfi ráteszi a kezét a lányéra, ezzel jelezve, hogy a "papír" befedi a "követ", egy pillanatra megremeg a lány pillája, és felnéz újból rá.*
-Tényleg! Nyertél!
*Pirulva húzza el a kezét, de közben nagyon tetszik neki ez a játék, bár nem mutatja ki még a férfinak azt, hogy az előző válasza nem teljesen fedi a valóságot.*
-A Hegyekben laktunk, távol a lakott településektől.
*Amint kimondta a mondatát, az öklét újból összeszorította és az "ollót" meglegyintette a kezével.*
-Most én nyertem?
*Nevet csengő hangon, és várja a választ.*
*Amint a férfi ráteszi a kezét a lányéra, ezzel jelezve, hogy a "papír" befedi a "követ", egy pillanatra megremeg a lány pillája, és felnéz újból rá.*
-Tényleg! Nyertél!
*Pirulva húzza el a kezét, de közben nagyon tetszik neki ez a játék, bár nem mutatja ki még a férfinak azt, hogy az előző válasza nem teljesen fedi a valóságot.*
-A Hegyekben laktunk, távol a lakott településektől.
*Amint kimondta a mondatát, az öklét újból összeszorította és az "ollót" meglegyintette a kezével.*
-Most én nyertem?
*Nevet csengő hangon, és várja a választ.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 10:54:02
Üzenet elküldve: 2016-05-15 10:54:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Tariniha Gerk, hazugság-verseny//
*Úgy tűnik, hogy a tündéri nő hisz neki és kedvesen mosolyog. Ám amikor az rákérdez, hogy győzött-e, akkor kedvesen elmosolyodik. És a „papírral” beteríti az ökölbe szorított kézfejet.*
-A papír becsomagolja a követ. Én győztem. Hoznod kell egy virágot.
*Gyengéden megdörzsöli hüvelykujjával a másik bőrét és elveszi azt az egy fűszálat a kezéből, amit Tariniha az előbb tépett le. Nagyon örömére van, hogy jól érzi vele magát.*
-Köszönöm.
*Ezzel még mindig a fűszálat fogva, elkönyvelve virágnak, ismét bele fog egy történetbe.*
-Tudod néha, a kalandjaim során még én is fogságba estem.
*Direkt nem ott folytatja, ahol abba hagyta. Ha a gyászoló nem kíváncsi a történet végére, ő nem erőlteti rá.
Ez után végig méri a másik arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár egy sötételffel kapcsolatban ez a gyanú állítólag mindig él. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja az ollót és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Most pedig te következel. Mesélj valamit!
*Úgy tűnik, hogy a tündéri nő hisz neki és kedvesen mosolyog. Ám amikor az rákérdez, hogy győzött-e, akkor kedvesen elmosolyodik. És a „papírral” beteríti az ökölbe szorított kézfejet.*
-A papír becsomagolja a követ. Én győztem. Hoznod kell egy virágot.
*Gyengéden megdörzsöli hüvelykujjával a másik bőrét és elveszi azt az egy fűszálat a kezéből, amit Tariniha az előbb tépett le. Nagyon örömére van, hogy jól érzi vele magát.*
-Köszönöm.
*Ezzel még mindig a fűszálat fogva, elkönyvelve virágnak, ismét bele fog egy történetbe.*
-Tudod néha, a kalandjaim során még én is fogságba estem.
*Direkt nem ott folytatja, ahol abba hagyta. Ha a gyászoló nem kíváncsi a történet végére, ő nem erőlteti rá.
Ez után végig méri a másik arcát. Kíváncsi tiszta szívből, mennyire hihető számára az, ami az imént elhangzott. Bár egy sötételffel kapcsolatban ez a gyanú állítólag mindig él. Viszont a játék második lépése következik. Amit nem is rest megindítani.*
-Nos, akkor kő, papír, olló!
*Ezzel gyorsan rávágja az ollót és kíváncsian nézi a másik vajon mit választ a mondat utolsó hangjával szinte egy pillanatban.*
-Most pedig te következel. Mesélj valamit!
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-05-15 10:24:11
Üzenet elküldve: 2016-05-15 10:24:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Grawok Hifeti //
*Figyelmesen hallgatja a lány a férfi szavait.*
-Egy titkot?
*Mosolyog a kérésre, és egy fűszálat tép le a pázsitból.*
-A gyerekkorom igencsak nehézkes volt, mert az Édesanyám eltűnt mikor kettő esztendős voltam. A Nénikém vigyázott rám, és tanított engem. A bátyámat nem ismertem, mert ő az Édesapukámmal élt már akkor.
*Hirtelen rávágja a követ, és a tenyerét összeszorítja, hogy így mutassa meg a kimondott választását.*
-Akkor most jót választottam?
*A férfire villantja kedves mosolyát és ezzel leplezi is, hogy érti a játék menetét, de most huncutul ő is incselkedik a Férfival.*
*Figyelmesen hallgatja a lány a férfi szavait.*
-Egy titkot?
*Mosolyog a kérésre, és egy fűszálat tép le a pázsitból.*
-A gyerekkorom igencsak nehézkes volt, mert az Édesanyám eltűnt mikor kettő esztendős voltam. A Nénikém vigyázott rám, és tanított engem. A bátyámat nem ismertem, mert ő az Édesapukámmal élt már akkor.
*Hirtelen rávágja a követ, és a tenyerét összeszorítja, hogy így mutassa meg a kimondott választását.*
-Akkor most jót választottam?
*A férfire villantja kedves mosolyát és ezzel leplezi is, hogy érti a játék menetét, de most huncutul ő is incselkedik a Férfival.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057