Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-07-01 15:19:20
Üzenet elküldve: 2017-07-01 15:19:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Tudja, én úgy gondolom, ha az ember fél, akkor jobb ha nem törődik más véleményével. A félelemnél kevés rosszabb van a világon, akkor még a vagyon sem számít. A pénz önmagában nem irtja ki a félelmet szívünkből. Szóval, bármennyi is a valóságalapja a szellemek látogatásának, vagy a szelleműzők munkájának, én azt hiszem, helyesen cselekedett.
*Ilyet is ritkán hallani Aleniától, hogy két dolgot összehasonlítva nem a vagyont és jólétet véli fontosabbnak. A félelem az egyik ilyen. Ez talán pont annak a szövődménye, hogy mindig megvolt mindene. Nem kellett azon aggódnia mit fog enni, mi lesz holnap, vagy lesz-e egyáltalán holnap. A problémák világa számára ismeretlen, így a félelem is sokkal ijesztőbb érzés számára, mint másoknak.
A pletykákról és ruhákról szóló témát közben teljesen elengedte. Azon már csak mosolyog, ahogy Svir megpróbálja elraktározni a hallott információkat.*
- Nem jártam még tanyán, vagy kinn a földeken sem. Nem tudom milyen ott az élet, de azt olvastam, boldogok az emberek, ha pedig boldogok, akkor minden rendben van.
*Értetlenül figyeli, hogy miért bámulja Svir a földet annyira. Mintha leejtett volna valamit. A titok nyitjára hamar fény derül, ahogy a férfi egy kavicsot markol a kezébe, és megpróbálja azt a folyó vizén kacsáztatni.*
- Ez ügyes volt! *Ilyet ő is csinált még nagyon kicsi korában, de neki még egyet sem pattant a kő soha, így a mutatvány szenzációsnak hat számára. A mosoly azonban hamar lefagy az arcáról, amiért a bátyjáról kérdezik. Már megint ő kerül a téma középpontjába, pedig itt sincs. Bosszantó, de nem akar illetlen lenni, és sosem bánja, ha rosszat kell mondani a testvéréről.*
- A szüleim városőrnek szánták, de ő nem tett eleget a kérésnek. Makacsul vitatkozott velük, sokszor kiabáltak egymással emiatt. Aleimord mágus akar lenni, csak azt nem értem hogyan, mikor engem folyton piszkál azért, mert a könyveim fölött ülök. Pedig mágiát tanulni sokkal nehezebb és emberpróbálóbb feladat annál, mint amit én csinálok.
*Vállat ránt. Aleimord majd egyszer rájön, miről is beszélt, ha a főmágusok egy bonyolult, ismeretlen nyelven íródott varázskönyv elé ültetik.*
*Ilyet is ritkán hallani Aleniától, hogy két dolgot összehasonlítva nem a vagyont és jólétet véli fontosabbnak. A félelem az egyik ilyen. Ez talán pont annak a szövődménye, hogy mindig megvolt mindene. Nem kellett azon aggódnia mit fog enni, mi lesz holnap, vagy lesz-e egyáltalán holnap. A problémák világa számára ismeretlen, így a félelem is sokkal ijesztőbb érzés számára, mint másoknak.
A pletykákról és ruhákról szóló témát közben teljesen elengedte. Azon már csak mosolyog, ahogy Svir megpróbálja elraktározni a hallott információkat.*
- Nem jártam még tanyán, vagy kinn a földeken sem. Nem tudom milyen ott az élet, de azt olvastam, boldogok az emberek, ha pedig boldogok, akkor minden rendben van.
*Értetlenül figyeli, hogy miért bámulja Svir a földet annyira. Mintha leejtett volna valamit. A titok nyitjára hamar fény derül, ahogy a férfi egy kavicsot markol a kezébe, és megpróbálja azt a folyó vizén kacsáztatni.*
- Ez ügyes volt! *Ilyet ő is csinált még nagyon kicsi korában, de neki még egyet sem pattant a kő soha, így a mutatvány szenzációsnak hat számára. A mosoly azonban hamar lefagy az arcáról, amiért a bátyjáról kérdezik. Már megint ő kerül a téma középpontjába, pedig itt sincs. Bosszantó, de nem akar illetlen lenni, és sosem bánja, ha rosszat kell mondani a testvéréről.*
- A szüleim városőrnek szánták, de ő nem tett eleget a kérésnek. Makacsul vitatkozott velük, sokszor kiabáltak egymással emiatt. Aleimord mágus akar lenni, csak azt nem értem hogyan, mikor engem folyton piszkál azért, mert a könyveim fölött ülök. Pedig mágiát tanulni sokkal nehezebb és emberpróbálóbb feladat annál, mint amit én csinálok.
*Vállat ránt. Aleimord majd egyszer rájön, miről is beszélt, ha a főmágusok egy bonyolult, ismeretlen nyelven íródott varázskönyv elé ültetik.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-07-01 13:42:16
Üzenet elküldve: 2017-07-01 13:42:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Nem firtatja tovább a dicséret dolgát. Még belepirulna a végén, az pedig olyan kellemetlen lenne, hogy tovább vörösödne. Most pedig nincs kedve arcszínével igazodni kedves párja hajszínéhez. Inkább Alenia szőkéjéhez közelít, persze csak egy kicsit, nem sárgul az irigységtől sem.*
- Ha nem intézkedünk azonnal, talán még ártani is megpróbáltak volna. A gyors megoldásnak viszont ára volt, nem is olcsó. Remélem, hogy nem vertek át vele. Rémesen nehéz tájékozódni a szelleműzés valós áráról tudja, a legtöbben nem beszélnek róla. *A szkeptikusok akár azt is hihetik, hogy Svir a semmiért fizetett ki egy kisebb vagyont, ő viszont látta amit látott, az a semmi határozottan valami volt.*
- Ebben van valami. *Helyesel, közben pedig elhatározza, hogy saját pletykásságát nem említi majd meg Aleniának. Még megorrolna rá érte.*
- Csúszós a selyem, ühüm. *Ezt a témát sem muszáj tovább folytatniuk. Nem illendő egy magafajta úrnak ennyit érdeklődnie a hölgyek ruhatára iránt. Ezek a titkok maradjanak csak az ő titkaik.*
- Nekem csak a földműveseket, meg a többi falusit kellett igazgassam délen a faluban. De azok rendes népség, épp csak noszogatni kell őket egy kicsit néha. *Közben megtalálja amit keresett: egy kavicsot vesz fel a földről. A mutatvány nehézségét a homokos part adta, az ilyen részeken azért ritkább a kavics.*
- Nincs túl jó véleménnyel a bátyjáról. Mire kérték, amit nem tud megtenni, ha szabad kérdeznem? *Megpróbálja úgy eldobni a kavicsot, hogy az pattogjon a vízen. Az eredmény nem kielégítő, egyet ugyan pattan, de többet nem. Frankó közben egy fűcsomóból lakmározik.*
- Ha nem intézkedünk azonnal, talán még ártani is megpróbáltak volna. A gyors megoldásnak viszont ára volt, nem is olcsó. Remélem, hogy nem vertek át vele. Rémesen nehéz tájékozódni a szelleműzés valós áráról tudja, a legtöbben nem beszélnek róla. *A szkeptikusok akár azt is hihetik, hogy Svir a semmiért fizetett ki egy kisebb vagyont, ő viszont látta amit látott, az a semmi határozottan valami volt.*
- Ebben van valami. *Helyesel, közben pedig elhatározza, hogy saját pletykásságát nem említi majd meg Aleniának. Még megorrolna rá érte.*
- Csúszós a selyem, ühüm. *Ezt a témát sem muszáj tovább folytatniuk. Nem illendő egy magafajta úrnak ennyit érdeklődnie a hölgyek ruhatára iránt. Ezek a titkok maradjanak csak az ő titkaik.*
- Nekem csak a földműveseket, meg a többi falusit kellett igazgassam délen a faluban. De azok rendes népség, épp csak noszogatni kell őket egy kicsit néha. *Közben megtalálja amit keresett: egy kavicsot vesz fel a földről. A mutatvány nehézségét a homokos part adta, az ilyen részeken azért ritkább a kavics.*
- Nincs túl jó véleménnyel a bátyjáról. Mire kérték, amit nem tud megtenni, ha szabad kérdeznem? *Megpróbálja úgy eldobni a kavicsot, hogy az pattogjon a vízen. Az eredmény nem kielégítő, egyet ugyan pattan, de többet nem. Frankó közben egy fűcsomóból lakmározik.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-07-01 00:48:35
Üzenet elküldve: 2017-07-01 00:48:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Én csak az igazat beszélem, Svir Úr.
*Na jó, talán a dicséret mértéke is kezd egy kicsit átesni a ló túloldalára. Persze nem Frankóéra, hanem csak úgy általánosságban. Nem is folytatja a témát, viszont a szellemekről szóló históriát még egy kicsit erőlteti. Svirnek sikerült nagyon kíváncsivá tennie a lányt.*
- Láthatatlanok, igaz. Volt még valami más is, amit csináltak a rendetlenségen kívül? Megpróbáltak esetleg ártani az egészségüknek, vagy valami hasonló?
*Lehet, hogy a másikat nem érdekli ennyire a téma, és legszívesebben inkább el is felejtené az egészet. Ha így van, akkor nagyon rosszul tette, hogy megemlítette a témát Aleniának.*
- Ami pedig az irigyeket illeti, nem csak a vagyonról van szó. Arról is, ahogy élünk. Nekik az a problémájuk, hogy nekünk valami jó, nekik pedig rossz. Az ilyenen kapva kapnak az alkalmon, hogy tovább terjesszék az pletykákat rólunk, amik mellesleg nem is igazak.
*Ennél jobban semmit nem utál. Undorító dolog. Nagyon ideges lesz, ha a fülébe jut, hogy valaki megpróbálta lejáratni őt. Mindent megtesz azért, hogy jó hírneve legyen a környéken, és valaki csak azért él, hogy ezt elrontsa. Felháborító.*
- Nem, az nem csúszkál. Főleg azért, mert az nem selyemből van. *Nem akar különórát tartani az öltözködés mibenlétéről, hisz Svir mégiscsak férfi. Szinte biztos benne, hogy őt csak untatja az ilyesmi, ha mégsem, akkor ezúttal téved.*
- Ami pedig a cselédeket illeti, én nem nagyon foglalkozok velük. Csak tegyék meg amit kérek, és tartsák be a normákat, onnantól azt csinálnak amit akarnak. A többivel a bátyám foglalkozik. Ő ad nekik munkát, fizetést, ételt és hasonlókat. Ha már arra nem volt képes, amire a szüleink megkérték őt, legalább ezt jól csinálja.
*Vállat ránt. Egyik szolgájukkal sincs jóban, de miért is kéne? Az csak a pórnép, akivel Alenia még szóba sem szívesen áll. Csak azért vannak ott, hogy az ő kéréseit várják, és kifogástalanul végrehajtsák azokat. Így van ez rendjén.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.01 00:49:28
*Na jó, talán a dicséret mértéke is kezd egy kicsit átesni a ló túloldalára. Persze nem Frankóéra, hanem csak úgy általánosságban. Nem is folytatja a témát, viszont a szellemekről szóló históriát még egy kicsit erőlteti. Svirnek sikerült nagyon kíváncsivá tennie a lányt.*
- Láthatatlanok, igaz. Volt még valami más is, amit csináltak a rendetlenségen kívül? Megpróbáltak esetleg ártani az egészségüknek, vagy valami hasonló?
*Lehet, hogy a másikat nem érdekli ennyire a téma, és legszívesebben inkább el is felejtené az egészet. Ha így van, akkor nagyon rosszul tette, hogy megemlítette a témát Aleniának.*
- Ami pedig az irigyeket illeti, nem csak a vagyonról van szó. Arról is, ahogy élünk. Nekik az a problémájuk, hogy nekünk valami jó, nekik pedig rossz. Az ilyenen kapva kapnak az alkalmon, hogy tovább terjesszék az pletykákat rólunk, amik mellesleg nem is igazak.
*Ennél jobban semmit nem utál. Undorító dolog. Nagyon ideges lesz, ha a fülébe jut, hogy valaki megpróbálta lejáratni őt. Mindent megtesz azért, hogy jó hírneve legyen a környéken, és valaki csak azért él, hogy ezt elrontsa. Felháborító.*
- Nem, az nem csúszkál. Főleg azért, mert az nem selyemből van. *Nem akar különórát tartani az öltözködés mibenlétéről, hisz Svir mégiscsak férfi. Szinte biztos benne, hogy őt csak untatja az ilyesmi, ha mégsem, akkor ezúttal téved.*
- Ami pedig a cselédeket illeti, én nem nagyon foglalkozok velük. Csak tegyék meg amit kérek, és tartsák be a normákat, onnantól azt csinálnak amit akarnak. A többivel a bátyám foglalkozik. Ő ad nekik munkát, fizetést, ételt és hasonlókat. Ha már arra nem volt képes, amire a szüleink megkérték őt, legalább ezt jól csinálja.
*Vállat ránt. Egyik szolgájukkal sincs jóban, de miért is kéne? Az csak a pórnép, akivel Alenia még szóba sem szívesen áll. Csak azért vannak ott, hogy az ő kéréseit várják, és kifogástalanul végrehajtsák azokat. Így van ez rendjén.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.01 00:49:28
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-07-01 00:20:29
Üzenet elküldve: 2017-07-01 00:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Ha maga mondja, hogy maga mondja. *Alázatosan mondja miközben igen hálás a dicséretért. Mert ha Alenia mondja, akkor az aztán tényleg úgy van, biztosak lehetnek benne, meg minden. Épp csak Rhebossenek kell majd elújságolja.*
- Természetesen nem láttuk, ugyanis láthatatlanok. Viszont elég nagy kupit csinálnak, összetörtek egy csomó üveget a padláson, alig győztük felsöpörni. Meg a függönyöket is megszaggatták. De a legrosszabb az ajtócsapkodás, az kikészít. Rémesen idegesítőek. És különben is utálom a temetőket, meg ami hozzájuk tartozik. *Ha pedig valami a temetőhöz tartozik, akkor a szellemek biztosan. Sokuk talán éppen azért nagyon morcos, mert nem ott nyugszik.*
- Mi tagadás, van mire. Ha másra nem is, a családi vagyonra biztosan.*Persze nem az övékre, az még nem olyan nagy. Előbb vagy utóbb megnőhet majd, ha jövedelmező üzletbe fognak és nem hacukákra és jó ételekre költik. De utóbbiakat sokkal jobban szeretik.*
~Talán valahol itt húztam ki a vízből.~
*Morfondírozik. Motoszkál a fejében néhány emlék, amit a Folyópart hozott elő.*
- Szörnyű lehet. És az nem csúszkál? De ilyen melegben kintre sem árt a rövid ruha. *El is képzeli Aleniát egy rövidebb ruhában. Közben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ez ne legyen túl disznó gondolat. Mégiscsak emelkedett társaságban folytatnak szörnyen emelkedett társalgást.*
- No nem, rosszat azt nem. Sőt mást se, úgy látszik tényleg nagy a szigor a házban. Nekem nem lenne szívem ilyenért kipenderíteni valakit.
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.01 00:21:05
- Ha maga mondja, hogy maga mondja. *Alázatosan mondja miközben igen hálás a dicséretért. Mert ha Alenia mondja, akkor az aztán tényleg úgy van, biztosak lehetnek benne, meg minden. Épp csak Rhebossenek kell majd elújságolja.*
- Természetesen nem láttuk, ugyanis láthatatlanok. Viszont elég nagy kupit csinálnak, összetörtek egy csomó üveget a padláson, alig győztük felsöpörni. Meg a függönyöket is megszaggatták. De a legrosszabb az ajtócsapkodás, az kikészít. Rémesen idegesítőek. És különben is utálom a temetőket, meg ami hozzájuk tartozik. *Ha pedig valami a temetőhöz tartozik, akkor a szellemek biztosan. Sokuk talán éppen azért nagyon morcos, mert nem ott nyugszik.*
- Mi tagadás, van mire. Ha másra nem is, a családi vagyonra biztosan.*Persze nem az övékre, az még nem olyan nagy. Előbb vagy utóbb megnőhet majd, ha jövedelmező üzletbe fognak és nem hacukákra és jó ételekre költik. De utóbbiakat sokkal jobban szeretik.*
~Talán valahol itt húztam ki a vízből.~
*Morfondírozik. Motoszkál a fejében néhány emlék, amit a Folyópart hozott elő.*
- Szörnyű lehet. És az nem csúszkál? De ilyen melegben kintre sem árt a rövid ruha. *El is képzeli Aleniát egy rövidebb ruhában. Közben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ez ne legyen túl disznó gondolat. Mégiscsak emelkedett társaságban folytatnak szörnyen emelkedett társalgást.*
- No nem, rosszat azt nem. Sőt mást se, úgy látszik tényleg nagy a szigor a házban. Nekem nem lenne szívem ilyenért kipenderíteni valakit.
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.01 00:21:05
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-30 22:54:14
Üzenet elküldve: 2017-06-30 22:54:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Tudom, hogy így van, hisz én mondtam. Gyönyörű pár lehetnek a Kisasszonnyal.
*Ami azt illeti, Aleniának fogalma sincs arról, milyen lehet a házas élet. Talán nem is szerelemből fog férjhez menni, hanem a szülei adják valakihez. Ez még annyira a jövő zenéje, hogy kár is lenne most ezzel foglalkozni.*
- Önöknél volt a szellem? Az igazán kellemetlen élmény lehetett. Találkozott a szellemmel? Milyen érzés volt?
*A szellemek témája az, ami titkon mindig is érdekelte, de ezt valahogy nem meri nyíltan vállalni, főleg nem a szülei előtt. Csak morognának miatta, hogy milyen haszontalan dolgokkal tölti az idejét.*
- Nos valóban. Vannak olyanok, akik képtelenek tisztelni a másikat, de az ő véleményükre nem is kell adni. Csak irigyek.
*Micsoda igazságot mondott most. Kár, hogy ezt ő maga sem mindig tartja be, de persze szerinte ő maga a becsületesség, igazság, szépség és minden más erény ami létezik ezen a világon.*
- Igen, a ruhám folyton csúszkál. Ezért vagyok otthon inkább rövidebb szoknyában és blúzban. Sokkal jobb. *Mosolyogva mesél tovább. Az biztos, hogy szeret magáról beszélni.* Én úgy viselkedek cselédek előtt, ahogy másokkal szemben is. Nem kell megerőltetnem magam. Ő dolgozik nekem, tőlem kapja a fizetését. Ha kiderül, hogy pletykál, elveszíti a munkáját, ennyi az egész. Vagy talán valami rosszat hallott rólam?
*Kérdezi ijedten. Ha kiderül, hogy a szolgálói róla pletykálnak a környékén, maga fogja megkeresni a tettest, és saját kezeivel fojtja meg, még ha nem is a legszebb cselekedet egy olyan hölgytől, mint ő.*
- Tudom, hogy így van, hisz én mondtam. Gyönyörű pár lehetnek a Kisasszonnyal.
*Ami azt illeti, Aleniának fogalma sincs arról, milyen lehet a házas élet. Talán nem is szerelemből fog férjhez menni, hanem a szülei adják valakihez. Ez még annyira a jövő zenéje, hogy kár is lenne most ezzel foglalkozni.*
- Önöknél volt a szellem? Az igazán kellemetlen élmény lehetett. Találkozott a szellemmel? Milyen érzés volt?
*A szellemek témája az, ami titkon mindig is érdekelte, de ezt valahogy nem meri nyíltan vállalni, főleg nem a szülei előtt. Csak morognának miatta, hogy milyen haszontalan dolgokkal tölti az idejét.*
- Nos valóban. Vannak olyanok, akik képtelenek tisztelni a másikat, de az ő véleményükre nem is kell adni. Csak irigyek.
*Micsoda igazságot mondott most. Kár, hogy ezt ő maga sem mindig tartja be, de persze szerinte ő maga a becsületesség, igazság, szépség és minden más erény ami létezik ezen a világon.*
- Igen, a ruhám folyton csúszkál. Ezért vagyok otthon inkább rövidebb szoknyában és blúzban. Sokkal jobb. *Mosolyogva mesél tovább. Az biztos, hogy szeret magáról beszélni.* Én úgy viselkedek cselédek előtt, ahogy másokkal szemben is. Nem kell megerőltetnem magam. Ő dolgozik nekem, tőlem kapja a fizetését. Ha kiderül, hogy pletykál, elveszíti a munkáját, ennyi az egész. Vagy talán valami rosszat hallott rólam?
*Kérdezi ijedten. Ha kiderül, hogy a szolgálói róla pletykálnak a környékén, maga fogja megkeresni a tettest, és saját kezeivel fojtja meg, még ha nem is a legszebb cselekedet egy olyan hölgytől, mint ő.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-30 21:59:02
Üzenet elküldve: 2017-06-30 21:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Talán egyszerűbb lenne, ha papíron is összekötnék az életüket. Félig-meddig már meg is tették a házpapírjaival, de az még nem az igazi. Persze jó így is, nem sietnek sehová. Annyira nem, hogy egymáson kívül is van idejük szóba állni a városiakkal, sőt a városon kívüliekkel is. Most például nemes hölgyekkel és jóképű vívóoktatókkal. Egyik jobb, mint a másik.*
- Nos hát mi tagadás, ez így van. *Rhebosse is, ő is igen kiváló személyek. Már csak azt kell eldöntsék, hogy Alenia ezzel a megszólalásával melyiküknek hízelgett jobban. Nehéz dió, de majd feltörik.*
- Nem, a szellemek nálunk voltak. Sötét meg a kúriában. Mi otthon ügyelünk, hogy elég világos legyen. Különben még visszaköltöznének a szellemek, abból pedig semmi jó nem származik. *Ő már csak tudja. Közelről látta és első kézből tapasztalta, hogy mikre képesek a bestiák. Az áldás ötlete pedig tetszik neki, rögtön fontolóra veszi a lehetőséget.*
- Talán nekünk is meg kéne áldatnunk a házat, hogy biztosra menjünk. *Gondolkozás és Alenia további mondandójának hallgatása közben - a gondolkodást serkentendő - megvakarja az állát.*
- Azt kétlem, hogy senki. Néha olyan gőgos fazonokkal találkozni, hogy! De csakugyan könnyebb tőlük az élet. Igaz, az erszényem is. Csúszkál? Hát igen, hősies küzdelem egy nemes ügyért! *Tréfálkozik. Közben kicsivel közelebb sétál a parthoz, mintha keresne valamit.*
- De az ember mégsem viselkedhet akárhogy a cselédek előtt. Szörnyen pletykás népség, minden kis apróságnak rögtön híre megy az utcában. Nem gondolja?
*Talán egyszerűbb lenne, ha papíron is összekötnék az életüket. Félig-meddig már meg is tették a házpapírjaival, de az még nem az igazi. Persze jó így is, nem sietnek sehová. Annyira nem, hogy egymáson kívül is van idejük szóba állni a városiakkal, sőt a városon kívüliekkel is. Most például nemes hölgyekkel és jóképű vívóoktatókkal. Egyik jobb, mint a másik.*
- Nos hát mi tagadás, ez így van. *Rhebosse is, ő is igen kiváló személyek. Már csak azt kell eldöntsék, hogy Alenia ezzel a megszólalásával melyiküknek hízelgett jobban. Nehéz dió, de majd feltörik.*
- Nem, a szellemek nálunk voltak. Sötét meg a kúriában. Mi otthon ügyelünk, hogy elég világos legyen. Különben még visszaköltöznének a szellemek, abból pedig semmi jó nem származik. *Ő már csak tudja. Közelről látta és első kézből tapasztalta, hogy mikre képesek a bestiák. Az áldás ötlete pedig tetszik neki, rögtön fontolóra veszi a lehetőséget.*
- Talán nekünk is meg kéne áldatnunk a házat, hogy biztosra menjünk. *Gondolkozás és Alenia további mondandójának hallgatása közben - a gondolkodást serkentendő - megvakarja az állát.*
- Azt kétlem, hogy senki. Néha olyan gőgos fazonokkal találkozni, hogy! De csakugyan könnyebb tőlük az élet. Igaz, az erszényem is. Csúszkál? Hát igen, hősies küzdelem egy nemes ügyért! *Tréfálkozik. Közben kicsivel közelebb sétál a parthoz, mintha keresne valamit.*
- De az ember mégsem viselkedhet akárhogy a cselédek előtt. Szörnyen pletykás népség, minden kis apróságnak rögtön híre megy az utcában. Nem gondolja?
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-30 21:20:44
Üzenet elküldve: 2017-06-30 21:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Picit elmosolyodik, sőt, még kuncog is azon, ahogy a férfi megpróbálja magát kivágni az említett hölggyel való kapcsolatának magyarázásából. Pedig nem kell azt szégyellni, ha valakinek felesége van, sőt, büszkének kéne rá lennie.*
- Nem ismerem Rhebosse Kisasszonyt, de biztosan derék asszony lehet, hisz Ön is milyen jól néz ki. Tudniillik az asszony érdeme, ha a párjára jó ránézni, és ez esetben erről van szó. Az összeköltözésükhöz pedig gratulálok. Mindenki életében egy hatalmas mérföldkő az a nap, amitől kezdve megoszthatja az életét szerelmével.
*Aleniában egy pillanatra sem merül fel annak a lehetősége, hogy Svir és Rhebosse ne egy párként élnének a gazdagnegyedben. Mi másért költöznének össze?
A vidám témába a Dwirinthalen Kúria, néhány szellem, sötételfek és veszedelmes kutyák rondítanak bele. Ezek szerint Alenia nem tévedett sokat a házat rejtő titkok tekintetében.*
- Szellemek? Örökös sötétség? Akkor ezért tűnik az a ház egy kísértetkastélynak. Szerencsére még nem volt szükségem ördögűzőkre, mert nálunk nincsenek szellemek. Tudja, édesanyám Eeyr Úrnő áldását kérte, hogy védje meg az otthonunkat az efféle hívatlan vendégektől.
*Nem is tudja, mihez kezdene, ha szellemek járnánk a házukban. Bár a padláson még sosem járt, és oda nem is engedik őt fel. Ki tudja, miféle szörnyűségek fészkelték be oda magukat. A padlásterek mindig is ilyenek voltak. Magában hordozzák a múlt minden titkát, vidámságát és tragédiáját.*
- Cselédek? Nos, nem kötelező. Senki sem fogja Önöket lenézni azért, mert nem tartanak cselédeket, de ha egy tanácsot elfogad tőlem, akkor nagyban megkönnyítik az életét. Miért kellene például nekem takarítanom, ha megcsinálja más? Így, hogy van cselédség, otthon is a legszebb ruháimban lehetek, és nem kell félnem attól, hogy bármivel összepiszkolom magamat. Bár az igaz, hogy mikor a szobámban ülök, akkor nem selyemruhát viselek. Kényelmetlenek. Össze-vissza csúszkálnak rajtam, de szépségért áldozatot kell hozni, ahogy mondani szokás.
*A kérdésre ugyan részben választ adott már, de kissé elkanyarodott az eredeti témától, és a monológ nagy része talán Svirt már nem is érdekli, azonban Alenia úgy gondolta, hogy feltétlenül meg kell osztania tapasztalatait a férfivel.*
*Picit elmosolyodik, sőt, még kuncog is azon, ahogy a férfi megpróbálja magát kivágni az említett hölggyel való kapcsolatának magyarázásából. Pedig nem kell azt szégyellni, ha valakinek felesége van, sőt, büszkének kéne rá lennie.*
- Nem ismerem Rhebosse Kisasszonyt, de biztosan derék asszony lehet, hisz Ön is milyen jól néz ki. Tudniillik az asszony érdeme, ha a párjára jó ránézni, és ez esetben erről van szó. Az összeköltözésükhöz pedig gratulálok. Mindenki életében egy hatalmas mérföldkő az a nap, amitől kezdve megoszthatja az életét szerelmével.
*Aleniában egy pillanatra sem merül fel annak a lehetősége, hogy Svir és Rhebosse ne egy párként élnének a gazdagnegyedben. Mi másért költöznének össze?
A vidám témába a Dwirinthalen Kúria, néhány szellem, sötételfek és veszedelmes kutyák rondítanak bele. Ezek szerint Alenia nem tévedett sokat a házat rejtő titkok tekintetében.*
- Szellemek? Örökös sötétség? Akkor ezért tűnik az a ház egy kísértetkastélynak. Szerencsére még nem volt szükségem ördögűzőkre, mert nálunk nincsenek szellemek. Tudja, édesanyám Eeyr Úrnő áldását kérte, hogy védje meg az otthonunkat az efféle hívatlan vendégektől.
*Nem is tudja, mihez kezdene, ha szellemek járnánk a házukban. Bár a padláson még sosem járt, és oda nem is engedik őt fel. Ki tudja, miféle szörnyűségek fészkelték be oda magukat. A padlásterek mindig is ilyenek voltak. Magában hordozzák a múlt minden titkát, vidámságát és tragédiáját.*
- Cselédek? Nos, nem kötelező. Senki sem fogja Önöket lenézni azért, mert nem tartanak cselédeket, de ha egy tanácsot elfogad tőlem, akkor nagyban megkönnyítik az életét. Miért kellene például nekem takarítanom, ha megcsinálja más? Így, hogy van cselédség, otthon is a legszebb ruháimban lehetek, és nem kell félnem attól, hogy bármivel összepiszkolom magamat. Bár az igaz, hogy mikor a szobámban ülök, akkor nem selyemruhát viselek. Kényelmetlenek. Össze-vissza csúszkálnak rajtam, de szépségért áldozatot kell hozni, ahogy mondani szokás.
*A kérdésre ugyan részben választ adott már, de kissé elkanyarodott az eredeti témától, és a monológ nagy része talán Svirt már nem is érdekli, azonban Alenia úgy gondolta, hogy feltétlenül meg kell osztania tapasztalatait a férfivel.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:49:22
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:49:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A köszönetre nem mond semmit. Az már csak igazán természetes, hogy lesegíti a mögötte utazót a lóról. Főleg akkor, ha selyemruhás kisasszonyról van szó, nem részeg orkról. Persze részeg orkokat amúgy sem fuvarozna, valahol a pityókás közeli barátnál húzódik a határ nála ezen a téren. A többieket meg amúgy is nehéz lenne a lovon tartani. Főleg akkor, ha nem olyan szerények (vagy finnyásak) mint Alenia és többen is lóhátra kéredzkednek.
Elsőre nem tudja mire vélni a kisasszony morcos tekintetét. Az otthoni úrihölgy társaságában mindenféle megtorlás nélkül elsütheti az ilyen tréfáit, nem számított arra, hogy itt nem. A világ azért nem dőlt össze egyiküknél sem.*
- Hát... *Megvonja a vállát. Inkább nem megy bele a dologba.*
- Na nem, nem. A, nos Rhebosse és én összeköltöztünk. *Kicsit bajban van vele, hogy mégis minek számít a kapcsolatuk így házasság nélkül, de azért kivágja magát.*
- Más nincs, csak néhány szellem volt a padláson amikor beköltöznünk. Rémesen drága a szelleműzés, tudja? *Sejtése szerint Aleniának fogalma sincs az ilyen okkult szolgáltatások áráról, nekik sem volt, de azért megadja a lehetőséget a találgatásra.*
- Moon úrnő kutyái tényleg veszedelmesek. A házban pedig mindig sötét van, a sötételfek úgy szeretik. A cselédségnek pedig nincs beleszólása. Apropó cselédség, illik tartani, ha már az ember a negyedbe költözött? *Úgy gondolja, hogy a szelleműzéssel ellentétben erről biztosan van fogalma és véleménye a nőnek.*
*A köszönetre nem mond semmit. Az már csak igazán természetes, hogy lesegíti a mögötte utazót a lóról. Főleg akkor, ha selyemruhás kisasszonyról van szó, nem részeg orkról. Persze részeg orkokat amúgy sem fuvarozna, valahol a pityókás közeli barátnál húzódik a határ nála ezen a téren. A többieket meg amúgy is nehéz lenne a lovon tartani. Főleg akkor, ha nem olyan szerények (vagy finnyásak) mint Alenia és többen is lóhátra kéredzkednek.
Elsőre nem tudja mire vélni a kisasszony morcos tekintetét. Az otthoni úrihölgy társaságában mindenféle megtorlás nélkül elsütheti az ilyen tréfáit, nem számított arra, hogy itt nem. A világ azért nem dőlt össze egyiküknél sem.*
- Hát... *Megvonja a vállát. Inkább nem megy bele a dologba.*
- Na nem, nem. A, nos Rhebosse és én összeköltöztünk. *Kicsit bajban van vele, hogy mégis minek számít a kapcsolatuk így házasság nélkül, de azért kivágja magát.*
- Más nincs, csak néhány szellem volt a padláson amikor beköltöznünk. Rémesen drága a szelleműzés, tudja? *Sejtése szerint Aleniának fogalma sincs az ilyen okkult szolgáltatások áráról, nekik sem volt, de azért megadja a lehetőséget a találgatásra.*
- Moon úrnő kutyái tényleg veszedelmesek. A házban pedig mindig sötét van, a sötételfek úgy szeretik. A cselédségnek pedig nincs beleszólása. Apropó cselédség, illik tartani, ha már az ember a negyedbe költözött? *Úgy gondolja, hogy a szelleműzéssel ellentétben erről biztosan van fogalma és véleménye a nőnek.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:10:02
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:10:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A folyópartig tartó úton Alenia csendben utazik a lovon. Hallgatja az állat patáinak dobogását, nézelődik, na meg minden erejével Svirbe kapaszkodik. Igaz, annyira nem is félelmetes a vágtázás, mint gondolta. Miután megszokta a dolgot még lazít is picit az addigi görcsös kapaszkodáson.
Az út sokkal, de sokkal rövidebb ideig tart, mint gyalog. Hogy mennyivel, azt nem tudja megállapítani, mert nagyon ritkán teszi meg a tisztás és a folyópart közti sétát. Utoljára talán egy vagy két éve járt erre.*
- Köszönöm!
*Előbb a köszönet, és csak utána fogadja el a férfi segítő kezét, hogy le tudja magát szerencsétlenkedni Frankóról. A mutatványt a ló jól tűri, és még Alenia is egész ügyesen foglalja vissza a számára biztonságot nyújtó szárazföldet. Megigazítja magán a ruháit, főleg szoknyáját és köpenyét, majd rögtön a vízparthoz sétál.
~Micsoda kellemes levegő. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés itt lenni.~
Örömködik gondolataiban, amit Svir kissé ízléstelen tréfája szakít félbe. A lány kicsit furán is néz rá, nem érti, hogy lehet az ő jelenlétében ilyesfajta vicceket elsütni.*
- Ezt remélem maga sem gondolta komolyan.
*Morgolódik egy kicsit az illetlen poénon, de a környezet hamar kárpótolja őt ezért. Na jó, talán ez a kis ballépés még bele is fér a dologba, hisz Svir sokkal többet tett ma Aleniáért, minthogy egy ilyen butaság miatt megharagudjon rá. Helyet foglal a víz mellett, és hallgatni kezdi a férfit. úgy látszik rögtön bele is kezd a magáról szóló mesébe, amit még a tisztáson kért tőle.*
- Vettek? Ezek szerint nem egyedül él.
*Már hogy élhetne egyedül? Hisz nő nélkül képtelenség lenne fenntartani egy gazdagnegyedi házat. Vagy cselédek nélkül, de az majdnem ugyanaz a legtöbb férfi szerint. Még Aleimord is sokszor azt várja tőle, hogy takarítson, de azt várhatja... Azért van a személyzet, hogy gondoskodjon a tisztaságról.*
- Dwirinthalen? *Kalácsfalvát nem ismeri, azonban az utóbbi név már ismerősen cseng neki. Valamit hallott már róluk, de arról a családról szülei sem szívesen beszélnek neki. Olyan, mint a filmekben az elhagyatott kísértetkastélyok, amikről senki sem tudja, hogy mi folyik bennük.*
- Az a ház furcsa, és még annál is furább alakok szoktak mászkálni körülötte. Olyan, mintha alvilági lények laknának abban a házban. Félelmetes.
*Persze ez mind csak feltételezés Alenia részéről. Természetesen semmit sem tud a Dwirinthalen kúriáról, sem a családról, vagy bárkiről, aki ott lakik.*
*A folyópartig tartó úton Alenia csendben utazik a lovon. Hallgatja az állat patáinak dobogását, nézelődik, na meg minden erejével Svirbe kapaszkodik. Igaz, annyira nem is félelmetes a vágtázás, mint gondolta. Miután megszokta a dolgot még lazít is picit az addigi görcsös kapaszkodáson.
Az út sokkal, de sokkal rövidebb ideig tart, mint gyalog. Hogy mennyivel, azt nem tudja megállapítani, mert nagyon ritkán teszi meg a tisztás és a folyópart közti sétát. Utoljára talán egy vagy két éve járt erre.*
- Köszönöm!
*Előbb a köszönet, és csak utána fogadja el a férfi segítő kezét, hogy le tudja magát szerencsétlenkedni Frankóról. A mutatványt a ló jól tűri, és még Alenia is egész ügyesen foglalja vissza a számára biztonságot nyújtó szárazföldet. Megigazítja magán a ruháit, főleg szoknyáját és köpenyét, majd rögtön a vízparthoz sétál.
~Micsoda kellemes levegő. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés itt lenni.~
Örömködik gondolataiban, amit Svir kissé ízléstelen tréfája szakít félbe. A lány kicsit furán is néz rá, nem érti, hogy lehet az ő jelenlétében ilyesfajta vicceket elsütni.*
- Ezt remélem maga sem gondolta komolyan.
*Morgolódik egy kicsit az illetlen poénon, de a környezet hamar kárpótolja őt ezért. Na jó, talán ez a kis ballépés még bele is fér a dologba, hisz Svir sokkal többet tett ma Aleniáért, minthogy egy ilyen butaság miatt megharagudjon rá. Helyet foglal a víz mellett, és hallgatni kezdi a férfit. úgy látszik rögtön bele is kezd a magáról szóló mesébe, amit még a tisztáson kért tőle.*
- Vettek? Ezek szerint nem egyedül él.
*Már hogy élhetne egyedül? Hisz nő nélkül képtelenség lenne fenntartani egy gazdagnegyedi házat. Vagy cselédek nélkül, de az majdnem ugyanaz a legtöbb férfi szerint. Még Aleimord is sokszor azt várja tőle, hogy takarítson, de azt várhatja... Azért van a személyzet, hogy gondoskodjon a tisztaságról.*
- Dwirinthalen? *Kalácsfalvát nem ismeri, azonban az utóbbi név már ismerősen cseng neki. Valamit hallott már róluk, de arról a családról szülei sem szívesen beszélnek neki. Olyan, mint a filmekben az elhagyatott kísértetkastélyok, amikről senki sem tudja, hogy mi folyik bennük.*
- Az a ház furcsa, és még annál is furább alakok szoktak mászkálni körülötte. Olyan, mintha alvilági lények laknának abban a házban. Félelmetes.
*Persze ez mind csak feltételezés Alenia részéről. Természetesen semmit sem tud a Dwirinthalen kúriáról, sem a családról, vagy bárkiről, aki ott lakik.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-29 23:23:45
Üzenet elküldve: 2017-06-29 23:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ha nem titok, akkor nem lesz nehéz kihúzni Aleniából ezt a sok jót. Éppen csak azt kell megvárniuk, hogy Svir felhagyjon a saját történeteinek mesélésével és hajlandó legyen mással is foglalkozni. Ez igen gyorsan elérhető például azzal, hogy étellel vagy itallal tömik be a száját, vagy ha valami nagyon megbámulni való dolgot mutatnak neki. Igaz, akkor meg majd arra figyel a másik mondandója helyett. Legalább ilyen célravezető lehet egyszerűen csak megkérni, hogy fogja be a száját és figyeljen. Kis szerencsével még csak zokon sem fogja venni.
Ám még mielőtt bármelyikük nekiállhatna szövegelni ki kell lovagolniuk a Nagy-Erdőkerülő-folyó partjára. Ez nem túl nehéz és nem is tart sokáig, mivel Alenia nagyon erősen kapaszkodik, Frankó pedig nagyon szépen üget. Svir eközben nagyon jól mutat a nyeregben, néha pedig kiválasztja a megfelelő irányt.*
- Itt vagyunk. *Mondja miután kiértek a partra. Ha Alenia szeretne, akkor rögtön le is szállhat a lóhátról, Svir szívesen segédkezet nyújt hozzá. Ezek után ő is leszáll Frankó hátáról, hogy az állat pihenhessen egy kicsit.*
- Azért kétlem, hogy ugyanolyan az istálló meg az ágy, a lovak este is maguk alá csinálnak. A nemes hölgyek feltételezem, hogy nem. *Ezen el is mosolyodik, mert mi máson nevetne az ember, mint egy ilyen tréfán?*
- A Gazdagnegyedben csak nemrég vettünk házat. Azelőtt laktam például Kalácsfalván is, meg a Dwirinthalen házban. Az szintén ott van a Gazdagnegyedben. *Ezt már lehet, hogy fölösleges mondania, Alenia tudhatja magától is, ha már egyszer a Dunos-Gia rezidenciát is ismeri.*
*Ha nem titok, akkor nem lesz nehéz kihúzni Aleniából ezt a sok jót. Éppen csak azt kell megvárniuk, hogy Svir felhagyjon a saját történeteinek mesélésével és hajlandó legyen mással is foglalkozni. Ez igen gyorsan elérhető például azzal, hogy étellel vagy itallal tömik be a száját, vagy ha valami nagyon megbámulni való dolgot mutatnak neki. Igaz, akkor meg majd arra figyel a másik mondandója helyett. Legalább ilyen célravezető lehet egyszerűen csak megkérni, hogy fogja be a száját és figyeljen. Kis szerencsével még csak zokon sem fogja venni.
Ám még mielőtt bármelyikük nekiállhatna szövegelni ki kell lovagolniuk a Nagy-Erdőkerülő-folyó partjára. Ez nem túl nehéz és nem is tart sokáig, mivel Alenia nagyon erősen kapaszkodik, Frankó pedig nagyon szépen üget. Svir eközben nagyon jól mutat a nyeregben, néha pedig kiválasztja a megfelelő irányt.*
- Itt vagyunk. *Mondja miután kiértek a partra. Ha Alenia szeretne, akkor rögtön le is szállhat a lóhátról, Svir szívesen segédkezet nyújt hozzá. Ezek után ő is leszáll Frankó hátáról, hogy az állat pihenhessen egy kicsit.*
- Azért kétlem, hogy ugyanolyan az istálló meg az ágy, a lovak este is maguk alá csinálnak. A nemes hölgyek feltételezem, hogy nem. *Ezen el is mosolyodik, mert mi máson nevetne az ember, mint egy ilyen tréfán?*
- A Gazdagnegyedben csak nemrég vettünk házat. Azelőtt laktam például Kalácsfalván is, meg a Dwirinthalen házban. Az szintén ott van a Gazdagnegyedben. *Ezt már lehet, hogy fölösleges mondania, Alenia tudhatja magától is, ha már egyszer a Dunos-Gia rezidenciát is ismeri.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:46:12
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khrosas//
*Aniyä kikerekedett csillogó szemekkel hallgatja, amit Khrosas mesél az alkímiáról és rettentően örül, hogy egy ilyen ismeretlenbe botlott a folyóparton. Az érzést pedig, amiről beszél, ismeri ő is, csak más tevékenység kapcsán. Ő maga inkább a testi teljesítményekben van otthon, így neki az az öröm, amikor sikerül legyőznie kardforgatásban az egyik testvérét, vagy érzi magán a fejlődést, amikor már jobban teljesít az erőnléti gyakorlatokon.*
- Nagyon jó érzés lehet! Sosem voltam ismerős az alkímiában, se a szakács tudományban. Egyszer elmehetnénk együtt gyűjtögetni. Szívesen segítek!
*Ajánlja fel Aniyä, persze egy kevés hátsó szándékkal. Ha segíthetne Khrosasnak, bizonyára megosztaná vele a tapasztalatait, ami nem lenne rossz. Hátha megtanulhatna pár receptet, ami hasznos lehet a számára is. Gondol ezalatt olyanokra, mint bájitalok, amik megnövelik az erejét vagy begyógyítják a sebeit.
Aniyä nem tudhatja, hogy Khorsas mire gondol, de bizonyára jól kijönnének, mert az emberlány egyik, talán egyetlen rossz szokása az az ördögvigyor elfüstölése egy kis, hosszú szárú pipában.
Érdeklődve hallgatja a rövid történetet a kis faluról és ugyan elképzelni nem tudja milyen kenyér lehet az, amit ott készítenek, de érzi, hogy megkordul a gyomra.*
- Egyszer muszáj lesz ellátogatnom oda.
*Válaszolja elmélázva a hallottakon. A gyomra megint megkordul válaszként a különleges étel képzeletére.*
- Hmm... Majd megkérdezem, ha eljutottam odáig.
*Feleli végül, mivel nem tud túl sokat hozzáfűzni a témához. De az eszébe vési, hogy mindenképp érdeklődje meg, ha odakerül.*
//Khrosas//
*Aniyä kikerekedett csillogó szemekkel hallgatja, amit Khrosas mesél az alkímiáról és rettentően örül, hogy egy ilyen ismeretlenbe botlott a folyóparton. Az érzést pedig, amiről beszél, ismeri ő is, csak más tevékenység kapcsán. Ő maga inkább a testi teljesítményekben van otthon, így neki az az öröm, amikor sikerül legyőznie kardforgatásban az egyik testvérét, vagy érzi magán a fejlődést, amikor már jobban teljesít az erőnléti gyakorlatokon.*
- Nagyon jó érzés lehet! Sosem voltam ismerős az alkímiában, se a szakács tudományban. Egyszer elmehetnénk együtt gyűjtögetni. Szívesen segítek!
*Ajánlja fel Aniyä, persze egy kevés hátsó szándékkal. Ha segíthetne Khrosasnak, bizonyára megosztaná vele a tapasztalatait, ami nem lenne rossz. Hátha megtanulhatna pár receptet, ami hasznos lehet a számára is. Gondol ezalatt olyanokra, mint bájitalok, amik megnövelik az erejét vagy begyógyítják a sebeit.
Aniyä nem tudhatja, hogy Khorsas mire gondol, de bizonyára jól kijönnének, mert az emberlány egyik, talán egyetlen rossz szokása az az ördögvigyor elfüstölése egy kis, hosszú szárú pipában.
Érdeklődve hallgatja a rövid történetet a kis faluról és ugyan elképzelni nem tudja milyen kenyér lehet az, amit ott készítenek, de érzi, hogy megkordul a gyomra.*
- Egyszer muszáj lesz ellátogatnom oda.
*Válaszolja elmélázva a hallottakon. A gyomra megint megkordul válaszként a különleges étel képzeletére.*
- Hmm... Majd megkérdezem, ha eljutottam odáig.
*Feleli végül, mivel nem tud túl sokat hozzáfűzni a témához. De az eszébe vési, hogy mindenképp érdeklődje meg, ha odakerül.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-22 21:01:57
Üzenet elküldve: 2017-06-22 21:01:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha//
~Tíz év? Csak? Hát... Tényleg nem ártott volna a tanítómra csak a egy kicsit figyelni.~
*A háborúk idején még csak nem is a város közelében éltek. Apja próbálta minden nehézségtől megóvni az akkor még csak alig tizennégy éves lányát. Pár éve költöztek ide, amikor már biztos lehetett benne az elf, hogy nem kell semmi miatt tartaniuk.*
- Oh... Nem tudtam. De nem teljesen az én fajtám. Igazából csak anyám volt ember. De őt meg nem ismertem. Apám azt mondta, egy kurva, és amúgy is egy kapualjba hagyott volna, így inkább apám felnevelt. Szóval igazán nem is tekintem magam embernek, nem is úgy nevelkedtem. *Mikor ráeszmél, hogy már megint túl sokat fecsegett, és valószínűleg a legkevésbé sem érdekli Oghát, inkább nem folytatja tovább, befogja a száját. Persze olyan sokáig nem bírja, és szerencsére a nő feltesz egy kérdést, ami miatt lett egy indoka az újbóli fecsegésre.*
- Hogy mit dolgoznak? Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egy távoli birtokunkon fizetünk pár orknak, hogy ott őrizzék a területet. Aztán van, akivel kereskedünk. A többire már nem emlékszem, nem tartom számon. Arra külön emberünk van.
*Most, hogy levette a kendőt, van alkalma jobban megnézni az arcát. Persze nem tolakodóan bámulja, csak gyorsan végigfuttatja rajta a szemét. Máshogy képzelte el. De végül is, kellemes meglepetésként érte a csalódás, hiszen így az agyarakat leszámítva annyira nem is különbözik.*
- Nem alamizsnaként ajánlottam fel. Komolyan. De akkor legalább csak engedd meg, had mutassak egy jó fogadót a városban. Hihetetlenül jó alkoholt lehet ott kapni.
~Tíz év? Csak? Hát... Tényleg nem ártott volna a tanítómra csak a egy kicsit figyelni.~
*A háborúk idején még csak nem is a város közelében éltek. Apja próbálta minden nehézségtől megóvni az akkor még csak alig tizennégy éves lányát. Pár éve költöztek ide, amikor már biztos lehetett benne az elf, hogy nem kell semmi miatt tartaniuk.*
- Oh... Nem tudtam. De nem teljesen az én fajtám. Igazából csak anyám volt ember. De őt meg nem ismertem. Apám azt mondta, egy kurva, és amúgy is egy kapualjba hagyott volna, így inkább apám felnevelt. Szóval igazán nem is tekintem magam embernek, nem is úgy nevelkedtem. *Mikor ráeszmél, hogy már megint túl sokat fecsegett, és valószínűleg a legkevésbé sem érdekli Oghát, inkább nem folytatja tovább, befogja a száját. Persze olyan sokáig nem bírja, és szerencsére a nő feltesz egy kérdést, ami miatt lett egy indoka az újbóli fecsegésre.*
- Hogy mit dolgoznak? Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egy távoli birtokunkon fizetünk pár orknak, hogy ott őrizzék a területet. Aztán van, akivel kereskedünk. A többire már nem emlékszem, nem tartom számon. Arra külön emberünk van.
*Most, hogy levette a kendőt, van alkalma jobban megnézni az arcát. Persze nem tolakodóan bámulja, csak gyorsan végigfuttatja rajta a szemét. Máshogy képzelte el. De végül is, kellemes meglepetésként érte a csalódás, hiszen így az agyarakat leszámítva annyira nem is különbözik.*
- Nem alamizsnaként ajánlottam fel. Komolyan. De akkor legalább csak engedd meg, had mutassak egy jó fogadót a városban. Hihetetlenül jó alkoholt lehet ott kapni.
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-22 14:20:58
Üzenet elküldve: 2017-06-22 14:20:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
*Hangosat mordul, amikor a lány magyarázatát hallgatja, vagy ahogy az ő fejében él a dolog, kifogását. ~Nem... nem tudja.~ Sóhajt egy mélyet, s azon töpreng érdemes lenne e be avatni a nőt a történetébe. Ork vére nem engedi azt, hogy legyintsen és elengedje a füle mellett a mondatokat. Azt szorgalmazza ösztöne, hogy felkenje a félvért az egyik fára, s így oldja meg a helyzetet, csendesen, itt ahol senki nem látja őket. De a nőstény nem harcos, talán csak ez fékezi meg a dühöngő értelmet a fejében, vagy a szívében.
Hátrafordul, mikor már a folyó hűs szellőjét kezdi érezni az arcán. Megáll.*
- Viccelsz? *Vonja fel fél szemöldökét, ahogy végig tekint az előtte állón.* Tíz év telt el azóta, hogy a magadfajták zsoldosai felégették a táboromat. *Mondja már akkor, amikor nem látja a lányon a felismerés szikráját, amit ő annyira keres. Hogy is találhatná meg? Ez a nő biztos nem annak a leszármazottja akik nyakukra küldték a halált. Akárhogy is szeretné, sosem fogja meglátni egyikben sem, mert azok már nem élnek a bűntudattal, hiszen sosem gondolták végig a tettüket. Nem jutott el az agyukig, hogy családokat öltek meg, s túlélők életét tették élhetetlenné. A puszta talán utolsó ork tábora volt, amit nem néztek jó szemmel azok, akiknek szükségük volt arra a földre.
Elfordul, hogy kisétáljon a partra, ahol elkezd a víz mellett menni.*
- Mit dolgoznak ők? *Kérdezi az előbbi történetre, miszerint az apja foglalkoztatja a fajtáját. Kíváncsi hány hozzá hasonló él a városban. Az is átfut az agyán, hogy talán csak ő az egyetlen olyan, a környéken, aki sosem telepedett le az emberek között. Mint a katona, aki egy támaszponton rekedt tíz évig, s senki nem szólt, hogy vége a háborúnak. Mert elhatárolódott mindentől.
A víz mellett aztán egyszer csak leguggol, lehúzza a kendőt és fél kezével vizet juttat az arcára, végighúzza rajta nedves ujjait, majd hagyja, hogy megszáradjon. Addig feláll, hogy folytassák az utat. A bemutatkozásra szembefordul a nővel, aki így megcsodálhatja kendőzetlen képét.*
- Orgha Dura. *Válaszolja kurtán. A felajánlásra nem tudja mit gondoljon. Természetesen a lehető legrosszabb dolog jut először az eszébe, mintha egy kicsiny démon ülne a vállán, hogy arra uszítsa nyelje le keresztben a nőt minden megszólalásakor. ~Azt hiszi rászorulok a segítségére...~ Mordul fel halkan végül.*
- Alamizsna... nem kell a sajnálatod. *Néz rá szúrósan, majd el is fordul a sziklák irányába, ahol felmehetnek a temető, majd a templomkert felé.*
*Hangosat mordul, amikor a lány magyarázatát hallgatja, vagy ahogy az ő fejében él a dolog, kifogását. ~Nem... nem tudja.~ Sóhajt egy mélyet, s azon töpreng érdemes lenne e be avatni a nőt a történetébe. Ork vére nem engedi azt, hogy legyintsen és elengedje a füle mellett a mondatokat. Azt szorgalmazza ösztöne, hogy felkenje a félvért az egyik fára, s így oldja meg a helyzetet, csendesen, itt ahol senki nem látja őket. De a nőstény nem harcos, talán csak ez fékezi meg a dühöngő értelmet a fejében, vagy a szívében.
Hátrafordul, mikor már a folyó hűs szellőjét kezdi érezni az arcán. Megáll.*
- Viccelsz? *Vonja fel fél szemöldökét, ahogy végig tekint az előtte állón.* Tíz év telt el azóta, hogy a magadfajták zsoldosai felégették a táboromat. *Mondja már akkor, amikor nem látja a lányon a felismerés szikráját, amit ő annyira keres. Hogy is találhatná meg? Ez a nő biztos nem annak a leszármazottja akik nyakukra küldték a halált. Akárhogy is szeretné, sosem fogja meglátni egyikben sem, mert azok már nem élnek a bűntudattal, hiszen sosem gondolták végig a tettüket. Nem jutott el az agyukig, hogy családokat öltek meg, s túlélők életét tették élhetetlenné. A puszta talán utolsó ork tábora volt, amit nem néztek jó szemmel azok, akiknek szükségük volt arra a földre.
Elfordul, hogy kisétáljon a partra, ahol elkezd a víz mellett menni.*
- Mit dolgoznak ők? *Kérdezi az előbbi történetre, miszerint az apja foglalkoztatja a fajtáját. Kíváncsi hány hozzá hasonló él a városban. Az is átfut az agyán, hogy talán csak ő az egyetlen olyan, a környéken, aki sosem telepedett le az emberek között. Mint a katona, aki egy támaszponton rekedt tíz évig, s senki nem szólt, hogy vége a háborúnak. Mert elhatárolódott mindentől.
A víz mellett aztán egyszer csak leguggol, lehúzza a kendőt és fél kezével vizet juttat az arcára, végighúzza rajta nedves ujjait, majd hagyja, hogy megszáradjon. Addig feláll, hogy folytassák az utat. A bemutatkozásra szembefordul a nővel, aki így megcsodálhatja kendőzetlen képét.*
- Orgha Dura. *Válaszolja kurtán. A felajánlásra nem tudja mit gondoljon. Természetesen a lehető legrosszabb dolog jut először az eszébe, mintha egy kicsiny démon ülne a vállán, hogy arra uszítsa nyelje le keresztben a nőt minden megszólalásakor. ~Azt hiszi rászorulok a segítségére...~ Mordul fel halkan végül.*
- Alamizsna... nem kell a sajnálatod. *Néz rá szúrósan, majd el is fordul a sziklák irányába, ahol felmehetnek a temető, majd a templomkert felé.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-21 23:00:59
Üzenet elküldve: 2017-06-21 23:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*A gátlásai oldását tökéletesen nyomon lehet követni a felmerülő témákon át. A bizonytalan köszöngetésektől, a szerény mágiatanuláson át már egészen az öltözködésig haladtak. Az is nagy szó, hogy a tündér teljesen magától vet fel témákat, vagy önként, mosolyogva csatlakozik be a beszélgetésbe. Vickem nagyon értheti a dolgát, ha néhány perc alatt sikerült ezt elérnie.*
-Mármint együtt? *Szaladnak fel a szemöldökei, inkább meglepetten, semmint rémülten.* Nem mintha baj lenne, semmi bajom nincs az ötlettel.
*Mentegetőzik is rögtön. Tényleg nincs ellenére, de azért meglepődött a célzáson. Nem is célzás volt, egyenesen kijelentette a férfi, hogy ők együtt fognak a piacra menni. Abban már nem biztos, hogy ilyen, vagy csak hasonló ruhát is találnának a méretében. Egyszer elment ruhát venni a piacra, és alig talált mást a rózsaszín, fűzöld és élénksárga habos-babos csajos ruhák mellett. A fekete blúzt is be kellett venni, mert embergyermekekre szabták eredetileg.*
-A fátyol nem is olyan rossz ötlet. *Már felvetette egyszer a bűvész, de Nolie-ban csak most tudatosult, hogy talán tényleg segíthet a lámpalázán.* Mondjuk nem tudom, mennyire lenne hatásos. Ha ők nem is látnak engem, én látnám őket, és ez már elég, hogy megremegjen a lábam.
*Szó szerin. Ha ideges, a vékony, törékeny is virgácsai szoktál először felmondani a szolgálatot. Mint mikor Batoval először találkozott, és be kellett mutatkoznia a másik lány előtt; vagy a vacsoránál, mikor alig várta, hogy leülhessen, mert attól félt, menten össze esik.*
-Nekem sem. Izé, de, de nem volt ám olyan jó. Mármint az ágy. Vagyis az pont jó volt, csak a szoba... Ő... nem megyünk inkább?
*Lassan neki is nevetnie kell saját szerencsétlenségén. Nem tehet róla, a férfiak kedves szava mindig megbolondítja, és ha egyszer elszólja magát, az csak a jéghegy csúcsa...*
//Vickem//
*A gátlásai oldását tökéletesen nyomon lehet követni a felmerülő témákon át. A bizonytalan köszöngetésektől, a szerény mágiatanuláson át már egészen az öltözködésig haladtak. Az is nagy szó, hogy a tündér teljesen magától vet fel témákat, vagy önként, mosolyogva csatlakozik be a beszélgetésbe. Vickem nagyon értheti a dolgát, ha néhány perc alatt sikerült ezt elérnie.*
-Mármint együtt? *Szaladnak fel a szemöldökei, inkább meglepetten, semmint rémülten.* Nem mintha baj lenne, semmi bajom nincs az ötlettel.
*Mentegetőzik is rögtön. Tényleg nincs ellenére, de azért meglepődött a célzáson. Nem is célzás volt, egyenesen kijelentette a férfi, hogy ők együtt fognak a piacra menni. Abban már nem biztos, hogy ilyen, vagy csak hasonló ruhát is találnának a méretében. Egyszer elment ruhát venni a piacra, és alig talált mást a rózsaszín, fűzöld és élénksárga habos-babos csajos ruhák mellett. A fekete blúzt is be kellett venni, mert embergyermekekre szabták eredetileg.*
-A fátyol nem is olyan rossz ötlet. *Már felvetette egyszer a bűvész, de Nolie-ban csak most tudatosult, hogy talán tényleg segíthet a lámpalázán.* Mondjuk nem tudom, mennyire lenne hatásos. Ha ők nem is látnak engem, én látnám őket, és ez már elég, hogy megremegjen a lábam.
*Szó szerin. Ha ideges, a vékony, törékeny is virgácsai szoktál először felmondani a szolgálatot. Mint mikor Batoval először találkozott, és be kellett mutatkoznia a másik lány előtt; vagy a vacsoránál, mikor alig várta, hogy leülhessen, mert attól félt, menten össze esik.*
-Nekem sem. Izé, de, de nem volt ám olyan jó. Mármint az ágy. Vagyis az pont jó volt, csak a szoba... Ő... nem megyünk inkább?
*Lassan neki is nevetnie kell saját szerencsétlenségén. Nem tehet róla, a férfiak kedves szava mindig megbolondítja, és ha egyszer elszólja magát, az csak a jéghegy csúcsa...*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-21 22:37:37
Üzenet elküldve: 2017-06-21 22:37:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Még csak nem is sötétedik, mikor hószín pillái megrebbennek, és laposakat pislogva felnyitja a szemeit. Az első, amit megpillant, egy pénzzel megpakolt zsákocska az orra előtt. Annyira váratlanul éri, hogy nyomban fel is pattan, mintha parázsba ült volna. De nem, ez csak egy ártalmatlan, bőrerszény, ami meg van pakolva. Kíváncsian oldja ki a száját, és még a lélegzete is eláll, mikor meglátja benne a pénzt. Körbepillant, hátha lát valakit, aki idetette a vagyonának ki tudja mekkora hányadát, de minden nyugodt, csak a szél susog a fák között. Egy árva lelket sem lát a környéket. Megfordul a fejecskéjében, hogy itt kéne hagynia, hátha csak elejtette valaki, de ezt őszintén maga sem hiszi. Közvetlenül a feje mellett pihent, ő pedig a bokor alatt, senki sem ejthette véletlenül a bokor alá a pénzét. Akkor viszont kapta. De hogy kitől, arról fogalma sincs. Lehet az Ellentétek Rendjének tagjai találtak rá, és megsajnálták... Hirtelen ennél jobb ötlet nem jut eszébe, majd ne felejtse el megkérdezni őket, mikor ismét találkoznak. A kis erszényt a táskájába süllyeszti, majd elindul visszafelé, a tisztásra. Nemrég járt arra, de nincs jobb ötlete, merre mehetne a városban, így jobb híján megint meglátogatja a jól ismert kis dombocskát, és a színes virágokat.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-21 16:19:35
Üzenet elküldve: 2017-06-21 16:19:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem elképzeli Noliet az általa említett ruhában, látszik is a tekintetét, ahogy elmereng. Tetszik neki a látvány, kétségkívül hatásos és az sem baj, hogyha a legtöbb bőrfelületet eltakarja. Végül is Hópehely kisasszonyról van szó, nem pedig Hópehely kurtizánról. Nem is akarná, hogy feleslegesen mutogassa magát.*
- Rendben, tetszik az ötlet. Majd valamikor kinézhetünk a piacra.
*Mondja mosolyogva, miközben elindul és jókedvűen szemléli a fákat. Habár még jobb lenne, ha készíttethetnének egyet egy szabóval. Lehet költségesebb lenne, de biztos, hogy szebb is és megfelelőbb lenne a produkciókhoz.*
- Kár.
*Feleli egyszerűen, úgy érzi ezt a témát már jól körbebeszélték. Már tényleg csak a tett van hátra, ahhoz meg még idő kell.
Vick felnevet Nolie kijelentésén.*
- igen, feltűnt. De nem gond, kitalálunk valamit. Idővel lehet, hogy kedvet kapsz hozzá. Nem mellesleg lehet álneved, készíthetünk valami maszkot, esetleg fátylat boríthatunk a fehér arcod elé, vagy kaphatsz valami fejéket. A lehetőségek végtelenek.
*Mondja, s egyelőre ezentúl nem is erőlteti, hogy Hópehely kisasszony legyen a középpontban. Idővel, ha jól kijönnek és ő is élvezni fogja a szereplést és az előadásokat, talán majd magától felhozza újra. Legalábbis Vickem ebben reménykedik.*
- A szobákhoz még nem volt szerencsém.
*Nevet fel a tündérke elszólásán. Jókedve csak még szélesebb lesz, amikor meglátja Nolie piruló arcát. Magában kuncog a tényen, hogy a lány bizonyára tudatán kívül milyen huncut lett és milyen célzást tett. Persze magában nem veszi ezt komolyan, de szíve szerint még húzná kicsit Noliet.
Séta közben elhagyják a fás részt, s mielőtt kiérnének a folyópartra, már akkor hallja a víz csobogását. Kiérve a partra megcsapja Vicket a friss levegő, elégedetten szippant belőle.*
//Nolie//
*Vickem elképzeli Noliet az általa említett ruhában, látszik is a tekintetét, ahogy elmereng. Tetszik neki a látvány, kétségkívül hatásos és az sem baj, hogyha a legtöbb bőrfelületet eltakarja. Végül is Hópehely kisasszonyról van szó, nem pedig Hópehely kurtizánról. Nem is akarná, hogy feleslegesen mutogassa magát.*
- Rendben, tetszik az ötlet. Majd valamikor kinézhetünk a piacra.
*Mondja mosolyogva, miközben elindul és jókedvűen szemléli a fákat. Habár még jobb lenne, ha készíttethetnének egyet egy szabóval. Lehet költségesebb lenne, de biztos, hogy szebb is és megfelelőbb lenne a produkciókhoz.*
- Kár.
*Feleli egyszerűen, úgy érzi ezt a témát már jól körbebeszélték. Már tényleg csak a tett van hátra, ahhoz meg még idő kell.
Vick felnevet Nolie kijelentésén.*
- igen, feltűnt. De nem gond, kitalálunk valamit. Idővel lehet, hogy kedvet kapsz hozzá. Nem mellesleg lehet álneved, készíthetünk valami maszkot, esetleg fátylat boríthatunk a fehér arcod elé, vagy kaphatsz valami fejéket. A lehetőségek végtelenek.
*Mondja, s egyelőre ezentúl nem is erőlteti, hogy Hópehely kisasszony legyen a középpontban. Idővel, ha jól kijönnek és ő is élvezni fogja a szereplést és az előadásokat, talán majd magától felhozza újra. Legalábbis Vickem ebben reménykedik.*
- A szobákhoz még nem volt szerencsém.
*Nevet fel a tündérke elszólásán. Jókedve csak még szélesebb lesz, amikor meglátja Nolie piruló arcát. Magában kuncog a tényen, hogy a lány bizonyára tudatán kívül milyen huncut lett és milyen célzást tett. Persze magában nem veszi ezt komolyan, de szíve szerint még húzná kicsit Noliet.
Séta közben elhagyják a fás részt, s mielőtt kiérnének a folyópartra, már akkor hallja a víz csobogását. Kiérve a partra megcsapja Vicket a friss levegő, elégedetten szippant belőle.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-20 23:22:16
Üzenet elküldve: 2017-06-20 23:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Gäda a temető irányából érkezik a folyópartra. Utóbbi időben jobbára alkalmi munkákkal, vagy a könyvtárban töltötte el az idejét. Ezúttal utóbbiról volt szó, de most késő déjtálban hirtelen táncra perdültek szeme előtt a betűk és hiába próbálta őket rendbe szedni szemöldökét ráncolva, a szavak nem álltak össze többé történetté. Ez azt jelentette, ideje friss levegőt szívni. Hívogató idillként tárul szeme elé a mozdulatlan falombok keretezte vízsodrás. Most nem vágyik másra, mint hogy semmire se kelljen gondolni és erre a folyópart tökéletes hely. Mióta először belépett a könyvtárajtón, egy valami mégse hagyja nyugodni. Nem váltotta be feltett szándékát, hogy meghálálja Nolie rászánt idejét, mert abban a pillanatban döbbent rá, hogy maradék pénzét a Pegazusban szórta el. Így hát zavarában ígéret nélkül menni hagyta a lányt, ami azóta is furdalja. Márpedig Gäda az ígéreteit betartja.*
*Ezért mikor félreismerhetetlen fehér hajzuhatagot pillant meg az egyik bokor tövében, elmosolyodik és csettint kezével.* ~Mikor nem keresem, hát akkor találom meg?~
*Csendes léptekkel közelíti meg a lányt, mert nem biztos benne, hogy alszik-e, vagy csak éberen pihen. Közeledte egyelőre nem vált ki reakciót, de Gäda úgy véli, igazából nem is szükséges beszélniük. A batyu már amúgy is bekészítve pihen táskája mélyén. Kis matatás után kezébe akad a csomag, mely 200 aranyat rejt, és Nolie Piwerd feje mellett nem messze a földre helyez.
Így biztos nem téveszti szem elől, ha felkel. Gäda ezután nem időzik tovább, hanem elindul megkeresni saját menedékét.*
*Gäda a temető irányából érkezik a folyópartra. Utóbbi időben jobbára alkalmi munkákkal, vagy a könyvtárban töltötte el az idejét. Ezúttal utóbbiról volt szó, de most késő déjtálban hirtelen táncra perdültek szeme előtt a betűk és hiába próbálta őket rendbe szedni szemöldökét ráncolva, a szavak nem álltak össze többé történetté. Ez azt jelentette, ideje friss levegőt szívni. Hívogató idillként tárul szeme elé a mozdulatlan falombok keretezte vízsodrás. Most nem vágyik másra, mint hogy semmire se kelljen gondolni és erre a folyópart tökéletes hely. Mióta először belépett a könyvtárajtón, egy valami mégse hagyja nyugodni. Nem váltotta be feltett szándékát, hogy meghálálja Nolie rászánt idejét, mert abban a pillanatban döbbent rá, hogy maradék pénzét a Pegazusban szórta el. Így hát zavarában ígéret nélkül menni hagyta a lányt, ami azóta is furdalja. Márpedig Gäda az ígéreteit betartja.*
*Ezért mikor félreismerhetetlen fehér hajzuhatagot pillant meg az egyik bokor tövében, elmosolyodik és csettint kezével.* ~Mikor nem keresem, hát akkor találom meg?~
*Csendes léptekkel közelíti meg a lányt, mert nem biztos benne, hogy alszik-e, vagy csak éberen pihen. Közeledte egyelőre nem vált ki reakciót, de Gäda úgy véli, igazából nem is szükséges beszélniük. A batyu már amúgy is bekészítve pihen táskája mélyén. Kis matatás után kezébe akad a csomag, mely 200 aranyat rejt, és Nolie Piwerd feje mellett nem messze a földre helyez.
Így biztos nem téveszti szem elől, ha felkel. Gäda ezután nem időzik tovább, hanem elindul megkeresni saját menedékét.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-20 13:26:01
Üzenet elküldve: 2017-06-20 13:26:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha//
*A válaszra kicsit elhúzza a száját és próbálja kicsit meghúzni magát.*
~Miért kell nekem mindennek a közepébe találnom?? Nem a legjobb kezdés a barátkozásra. Ah, kicsit meg kéne gondolnom a dolgokat, mielőtt bármit is kimondanék… De attól tartok, ez már nagyon nem fog változni.~
- Oh, hát… Sajnálom. *Mondja, próbálva helyrehozni a dolgot. Sosem volt igazán otthon a történelemben. Amikor próbáltak neki a régi nagy csatákról tanítani, még a falon egy repedés bámulása is érdekesebbnek bizonyult. Háború, ostromok… Ugyan, egy kislány nem kapó az ilyenekre. Most már meg mindegy.*
- De tudod, nem mindenki ugyanolyan. Igazán lehetnél kicsit megértőbb, elvégre az már jó rég volt, nem? Akik most élnek, akkor még csak meg sem születtek, mi aztán igazán nem tehetünk róla. És egyébként apámnak nem egy orkkal van szerződése meg üzlete. Szóval én tényleg nem akarok neked értani, meg semmi ilyesmi. *Talán túl későn eszmél rá, hogy ideje lenne befognia a száját, hiszen már az előző megszólalásánál is elég dühös lett. Balszerencséjére ő meg elég szókimondó, ami nem mindig hozza ki a legjobbat az emberekből.
~Nem lenne tanácsos felnyársaltatni magam, vagy beveretni a szép kis arcocskám!~
Egy ideig csendben követi a folyópartig, bár eléggé nehezére esik nem jártatni a száját.*
- Jaj, el is felejtettem. *Szólal meg végül, mikor már végképp elunta magát.* Nairada vagyok. Nairada Cray'ra. Egyébként, azon gondolkodtam, hogy köszönet képen van otthon néhány felesleges fegyvere apámnak. Pajzsok, kardok, meg egy számszeríj is. Esetleg ha gondolod… És kellene, akkor odaadhatom. Vagy csak egy vacsorára is nagyon szívesen látunk, ha már az előbb megbántottalak.
*A válaszra kicsit elhúzza a száját és próbálja kicsit meghúzni magát.*
~Miért kell nekem mindennek a közepébe találnom?? Nem a legjobb kezdés a barátkozásra. Ah, kicsit meg kéne gondolnom a dolgokat, mielőtt bármit is kimondanék… De attól tartok, ez már nagyon nem fog változni.~
- Oh, hát… Sajnálom. *Mondja, próbálva helyrehozni a dolgot. Sosem volt igazán otthon a történelemben. Amikor próbáltak neki a régi nagy csatákról tanítani, még a falon egy repedés bámulása is érdekesebbnek bizonyult. Háború, ostromok… Ugyan, egy kislány nem kapó az ilyenekre. Most már meg mindegy.*
- De tudod, nem mindenki ugyanolyan. Igazán lehetnél kicsit megértőbb, elvégre az már jó rég volt, nem? Akik most élnek, akkor még csak meg sem születtek, mi aztán igazán nem tehetünk róla. És egyébként apámnak nem egy orkkal van szerződése meg üzlete. Szóval én tényleg nem akarok neked értani, meg semmi ilyesmi. *Talán túl későn eszmél rá, hogy ideje lenne befognia a száját, hiszen már az előző megszólalásánál is elég dühös lett. Balszerencséjére ő meg elég szókimondó, ami nem mindig hozza ki a legjobbat az emberekből.
~Nem lenne tanácsos felnyársaltatni magam, vagy beveretni a szép kis arcocskám!~
Egy ideig csendben követi a folyópartig, bár eléggé nehezére esik nem jártatni a száját.*
- Jaj, el is felejtettem. *Szólal meg végül, mikor már végképp elunta magát.* Nairada vagyok. Nairada Cray'ra. Egyébként, azon gondolkodtam, hogy köszönet képen van otthon néhány felesleges fegyvere apámnak. Pajzsok, kardok, meg egy számszeríj is. Esetleg ha gondolod… És kellene, akkor odaadhatom. Vagy csak egy vacsorára is nagyon szívesen látunk, ha már az előbb megbántottalak.
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:31:39
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:31:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aniyä//
*A nő hanyagul megrántja a vállát, s fejét is megingatja egy kicsikét.*
- Mihez képest. *Válaszol. Nincs olyan élet, amit könnyűnek lehet nevezni. Persze most példálózni lehet a nemesekkel, akik tömérdek arannyal bármilyen akadályt le tudnak győzni, szemben az elesettekkel, akiknek ételre is aligha jut. Minden élet sanyargató is lehet és ritka az olyan lélek, aki minden cseppjét élvezi annak, ami jutott.
Elmosolyodik a lány őszinteségét hallva.*
- Oda kell figyelni, de ha már megfelelően elsajátítottad a tudományát a keverésnek, akkor még mindég ott van az, hogy baromi drága az alapanyag, ha italokról van szó. *Sóhajt egyet lemondóan.* Az erdei növények után kutatni sem könnyű, ha nem az erszényedet emészti fel, akkor az életerődet. *Válaszolja vigyorogva eztán.* De semmiért nem cserélném el, mert vannak nehéz napok, de amikor elkészítek egy főzetet és az tökéletes, annál jobb érzés nincs.
*Mondja a végére szinte áhítatosan. Azért eszébe ötlik, hogy vannak könnyebben elérhető átmeneti örömök is, mint teszem azt az ördögvigyor, szárítva, pipába tömködve. Erről nem beszél egyelőre, majd idővel, ha már biztos lesz benne, hogy a lány nem fog ezért ferde szemmel rá tekinteni. Most még nem tudhatja.*
- Kenyeret sütni azért kemény munka. *Jelenti ki aztán.* Őszinte leszek, azt én is ráhagyom a parasztokra. *Mosolyog.* Van egy kis falu északabbra, ahol nagyon jó kenyeret csinálnak, tele van növényekkel, kihagyhatatlan. *Teszi hozzá, mert ugye nem érthet mindenhez senki sem. Vagy csak pusztán nem akar, mert inkább foglalkozik azzal, ami a szívének kedvesebb.
A kutya intenzív dögönyözésére Khrosas mosolya még szélesebb lesz, s Bátor sem bánja a dolgot, hátán fekve, nyelvét kilógatva nyöszörög, ahogy élvezi a bánásmódot.
Felvonja a szemöldökét, szája o alakot ír le, ahogy bólogatva megvilágosodik a magyarázat hallatán.*
- Oh, értem. *Mondja végül, még bólogat párat aztán oldalra biccenti fejét.* Nem tudom, nem volt dolgom a városi őrséggel még. *Tekint lefelé, mintha a kutya szőrét akarná vizsgálni, s egy kis homokot le is söpör róla. Feleslegesen, mivel úgyis tiszta kosz lesz pillanatokkal később.* Nem ártana nekik egy pár nyomkereső kutya, ha még nincs, s az egyiket kiképezhetnéd akár te is, ha értesz hozzá. Így biztosan nem szólhatnak egy szót sem. *Aztán eltöpreng.* Vagy esetleg egy véreb, vagy farkaskutya is lehetne, aki katonaként tenne szolgálatot náluk. *Veti fel még a másik végletet, bizonyára nem örülnének, ha egy közlegény háziállata semmire sem lenne jó, csak a helyet foglalná, de úgy ha haszna van még akár magasabb rangon is állhatnának a gazdájával.*
//Aniyä//
*A nő hanyagul megrántja a vállát, s fejét is megingatja egy kicsikét.*
- Mihez képest. *Válaszol. Nincs olyan élet, amit könnyűnek lehet nevezni. Persze most példálózni lehet a nemesekkel, akik tömérdek arannyal bármilyen akadályt le tudnak győzni, szemben az elesettekkel, akiknek ételre is aligha jut. Minden élet sanyargató is lehet és ritka az olyan lélek, aki minden cseppjét élvezi annak, ami jutott.
Elmosolyodik a lány őszinteségét hallva.*
- Oda kell figyelni, de ha már megfelelően elsajátítottad a tudományát a keverésnek, akkor még mindég ott van az, hogy baromi drága az alapanyag, ha italokról van szó. *Sóhajt egyet lemondóan.* Az erdei növények után kutatni sem könnyű, ha nem az erszényedet emészti fel, akkor az életerődet. *Válaszolja vigyorogva eztán.* De semmiért nem cserélném el, mert vannak nehéz napok, de amikor elkészítek egy főzetet és az tökéletes, annál jobb érzés nincs.
*Mondja a végére szinte áhítatosan. Azért eszébe ötlik, hogy vannak könnyebben elérhető átmeneti örömök is, mint teszem azt az ördögvigyor, szárítva, pipába tömködve. Erről nem beszél egyelőre, majd idővel, ha már biztos lesz benne, hogy a lány nem fog ezért ferde szemmel rá tekinteni. Most még nem tudhatja.*
- Kenyeret sütni azért kemény munka. *Jelenti ki aztán.* Őszinte leszek, azt én is ráhagyom a parasztokra. *Mosolyog.* Van egy kis falu északabbra, ahol nagyon jó kenyeret csinálnak, tele van növényekkel, kihagyhatatlan. *Teszi hozzá, mert ugye nem érthet mindenhez senki sem. Vagy csak pusztán nem akar, mert inkább foglalkozik azzal, ami a szívének kedvesebb.
A kutya intenzív dögönyözésére Khrosas mosolya még szélesebb lesz, s Bátor sem bánja a dolgot, hátán fekve, nyelvét kilógatva nyöszörög, ahogy élvezi a bánásmódot.
Felvonja a szemöldökét, szája o alakot ír le, ahogy bólogatva megvilágosodik a magyarázat hallatán.*
- Oh, értem. *Mondja végül, még bólogat párat aztán oldalra biccenti fejét.* Nem tudom, nem volt dolgom a városi őrséggel még. *Tekint lefelé, mintha a kutya szőrét akarná vizsgálni, s egy kis homokot le is söpör róla. Feleslegesen, mivel úgyis tiszta kosz lesz pillanatokkal később.* Nem ártana nekik egy pár nyomkereső kutya, ha még nincs, s az egyiket kiképezhetnéd akár te is, ha értesz hozzá. Így biztosan nem szólhatnak egy szót sem. *Aztán eltöpreng.* Vagy esetleg egy véreb, vagy farkaskutya is lehetne, aki katonaként tenne szolgálatot náluk. *Veti fel még a másik végletet, bizonyára nem örülnének, ha egy közlegény háziállata semmire sem lenne jó, csak a helyet foglalná, de úgy ha haszna van még akár magasabb rangon is állhatnának a gazdájával.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:38:47
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Át az egész városon, jó messze a tett helyszínétől Nori a folyópartra igyekszik, miután a hátizsákját elrejtette a tisztáson. Szeretne még egy kiadósat aludni a fogadóban, mielőtt útnak indul, és nem biztos benne, hogy nem szülne problémákat, ha az említett csomagot is magával vinné.
Na meg szerencsétlen lány csupa mocsok és vér, amit illene lemosni magáról mielőtt a város civilizált területeire téved.
A nap lassan már felkelőben van, így sietnie kell.
A folyóhoz lép, és hangos szisszenések, morgások, nyafogás és átkozódás mellett megmosakszik. Nagyon fájnak a sérülései, és ha hamarosan nem tesz velük valamit, ebbe bele fog őrülni. Talán a piacon talál valami szert, ami segíthet rajta. Ha csak enyhíti a fájdalmait, neki az is jó.
Úgy ahogy meg tud mosakodni. Mi tagadás, tisztán sokkal jobban érzi magát. Mire végez, már jócskán világos van. Az örökké tartó éjszakának vége, de Nori érzi, hogy hamarosan újabb kalandok várnak majd rá.*
Na meg szerencsétlen lány csupa mocsok és vér, amit illene lemosni magáról mielőtt a város civilizált területeire téved.
A nap lassan már felkelőben van, így sietnie kell.
A folyóhoz lép, és hangos szisszenések, morgások, nyafogás és átkozódás mellett megmosakszik. Nagyon fájnak a sérülései, és ha hamarosan nem tesz velük valamit, ebbe bele fog őrülni. Talán a piacon talál valami szert, ami segíthet rajta. Ha csak enyhíti a fájdalmait, neki az is jó.
Úgy ahogy meg tud mosakodni. Mi tagadás, tisztán sokkal jobban érzi magát. Mire végez, már jócskán világos van. Az örökké tartó éjszakának vége, de Nori érzi, hogy hamarosan újabb kalandok várnak majd rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057