Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/818_ember-felelf_ferfi.jpg)
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:16:54
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A ligetes folyópart igen szép látványt nyújt a már szinte felhőtlen, délelőtti fényben. Ahogy körbenéz, egyből kiszúrja a pásztornak tűnő figurát, aki épp igen nagy lakomára készül. Nem messze a férfitől egy tündérke ácsorog tétován.
Igen furcsa párost nyújtanak így messziről, de valószínű, hogy ez közelről sincs másképp.
Nem zavarja meg őket, tovább lovagol. Nincs vesztegetni való ideje még akkor sem, ha egy kiadós evés a tét.
Távolról kerüli hát a birkát nyúzó öreget és a kis tündért, folytatja útját Amon Ruadh felé.*
Igen furcsa párost nyújtanak így messziről, de valószínű, hogy ez közelről sincs másképp.
Nem zavarja meg őket, tovább lovagol. Nincs vesztegetni való ideje még akkor sem, ha egy kiadós evés a tét.
Távolról kerüli hát a birkát nyúzó öreget és a kis tündért, folytatja útját Amon Ruadh felé.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-24 08:57:51
Üzenet elküldve: 2017-11-24 08:57:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Birkafőzés//
*Boldog az új szerzeményeivel, ellenben most már tényleg pénze végére ért és egyre éhesebb. Nincs szerencséje az álláskereséssel sem. Már ott tart, hogy akkor visszamegy koldulni, mikor észrevesz egy birkákat nyúzó férfit a folyó közelében. Soynara meginduló nyáltermeléssel okoskodik.
~Birkát nyúzni akkor szoktak, ha abból a birkából étel készül. Márpedig három birkából sok étel készül. Még az is lehet, hogy jut egy ilyen kis tündérnek.~
Ezért aztán Közelebb óvakodik és óvatos udvariassággal az ismeretlen férfire köszön.*
-Szia! Kinek nyúzod ezeket a birkákat?
*Boldog az új szerzeményeivel, ellenben most már tényleg pénze végére ért és egyre éhesebb. Nincs szerencséje az álláskereséssel sem. Már ott tart, hogy akkor visszamegy koldulni, mikor észrevesz egy birkákat nyúzó férfit a folyó közelében. Soynara meginduló nyáltermeléssel okoskodik.
~Birkát nyúzni akkor szoktak, ha abból a birkából étel készül. Márpedig három birkából sok étel készül. Még az is lehet, hogy jut egy ilyen kis tündérnek.~
Ezért aztán Közelebb óvakodik és óvatos udvariassággal az ismeretlen férfire köszön.*
-Szia! Kinek nyúzod ezeket a birkákat?
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-19 16:48:30
Üzenet elküldve: 2017-11-19 16:48:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkafőzés//
//Nyílt//
*Trodd szokásos nyugodt egykedvűségével halad végig a városon. Egyik kezében egy szamarat vezet, a másikban három lefejezett birkát cipel a vállán melyeket bőrszíjjakkal kötött össze a lábaiknál. A temetőn is végigmegy terheivel majd a on pihen meg velük. A szamarat kiköti egy fához, a birkákat meg egy másik ágaira lógatja fel a lábaiknál fogva. Mire végez kicsit fellélegez. Innentől már könnyebbnek kéne, hogy legyen. Szakértő mozdulatokkal nekikezd hát az állatok megnyúzásának.*
~Ha tudtam volna, hogy ez lesz akkor nem hagyom otthon a bográcsomat. Egy emberre sok is ez a hús.~
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 16:50:40
//Nyílt//
*Trodd szokásos nyugodt egykedvűségével halad végig a városon. Egyik kezében egy szamarat vezet, a másikban három lefejezett birkát cipel a vállán melyeket bőrszíjjakkal kötött össze a lábaiknál. A temetőn is végigmegy terheivel majd a on pihen meg velük. A szamarat kiköti egy fához, a birkákat meg egy másik ágaira lógatja fel a lábaiknál fogva. Mire végez kicsit fellélegez. Innentől már könnyebbnek kéne, hogy legyen. Szakértő mozdulatokkal nekikezd hát az állatok megnyúzásának.*
~Ha tudtam volna, hogy ez lesz akkor nem hagyom otthon a bográcsomat. Egy emberre sok is ez a hús.~
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 16:50:40
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-16 22:23:46
Üzenet elküldve: 2017-11-16 22:23:46
ÚJ
![>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/818_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A részegsége már elmúlt, tiszta fejjel tud végre gondolkodni. Megpihen hát a földön, de csak egyetlen dolog jár az agyában. Nem tud már emberek között élni. Zavarják, idegesíti a semmirevalóságuk, a céltalan életük és főleg az elviselhetetlen hangerejük. Meggyűlölte az élőket.
Nem élhet élete végéig részegen és nem is akar visszamenni az ingoványba összezárva saját magával és a trollokkal.
Ahogy töri a fejét rájön a nyitjára. Hiszen egyértelmű, isteni segítségre van szüksége.
Melyik lehet hát az az isten, ki segíthet neki újra mágiához jutni és egyszersmind új utat találni? Sa'Tereth a kulcs.* ~Sa'Tereth.~
*Ízlelgeti magában majd feláll és elindul.
Ez tán az egyetlen mágia, amivel még nem volt dolga, rendkívül kíváncsi, hogy mi sül ki belőle. Mióta elveszítette varázserejét az ingoványban töltött hosszú évek alatt, nem próbálkozott igazán semmivel visszanyerni. Talán Sa'Tereth tiszta logikája segíthet visszajuttatni a tiszta mágia forrásához. Ki fog derülni.*
Nem élhet élete végéig részegen és nem is akar visszamenni az ingoványba összezárva saját magával és a trollokkal.
Ahogy töri a fejét rájön a nyitjára. Hiszen egyértelmű, isteni segítségre van szüksége.
Melyik lehet hát az az isten, ki segíthet neki újra mágiához jutni és egyszersmind új utat találni? Sa'Tereth a kulcs.* ~Sa'Tereth.~
*Ízlelgeti magában majd feláll és elindul.
Ez tán az egyetlen mágia, amivel még nem volt dolga, rendkívül kíváncsi, hogy mi sül ki belőle. Mióta elveszítette varázserejét az ingoványban töltött hosszú évek alatt, nem próbálkozott igazán semmivel visszanyerni. Talán Sa'Tereth tiszta logikája segíthet visszajuttatni a tiszta mágia forrásához. Ki fog derülni.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-10 21:24:10
Üzenet elküldve: 2017-11-10 21:24:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Emelt fővel tűri, hogy átkutassák. Néhány érzékenyebb területet kivéve persze. Mégiscsak megszülettek azok az istenek, mert hátrál egy lépést, s közben lesöpörni is megpróbálja a férfi kezeit. Történetesen nem rajong, hogy a domborulatain matassanak engedély nélkül. Ráadásul ruházata testhez simul, túl sok hely nincs, ahová fegyvert rejthetne. Már éppen meg is jegyezné a dolgot, mikor a haramia már a cókmókjában kezd turkálni.*
~Az ész megáll.~
*Dühösen szusszant, de azok után, hogy elrabolták, fegyvereitől és erszényétől megfosztották, letaperolták, már olyan mindegy, hogy váltás alsóneműi közé is beletúrnak vagy sem.*
- Csak nyugodtan...
*Adja meg a flegma engedélyt, úgysem szólhat bele, de legalább bosszanthatja a másikat egy picit.
Szíve mélyén egyre reményvesztettebb hangulatba kerül, de elnapolja az önsajnálatot, ennek nem most van itt az ideje. Majd számot vet önmagával, ha kikeveredik ebből.
Lóra invitálják, melynek nem állhat ellen, még ha akarna sem tudna. Meg ugye, inkább együttműködik egyelőre. Megpróbál stabilan elhelyezkedni, ami nem megy egy könnyen. Nem csoda, ha szegény ló nem szívleli a potyautast.
Újra elkapják a kezét, hogy előrébb húzva azokat, a kapaszkodásának pontos helyét is meghatározzák. Keze rásimul a széles bőr övre, de tisztában van lovon maradási esélyeivel. A felszólításra, a biztonság kedvéért picit lejjebb csúsztatja tenyerét, s ujjai végét az öv alá hajlítja, ha talál rajta fogást. Aztán reméli a legjobbakat, de főleg azt, hogy nem hullik le, mert biztosan nyakát szegné.*
*Emelt fővel tűri, hogy átkutassák. Néhány érzékenyebb területet kivéve persze. Mégiscsak megszülettek azok az istenek, mert hátrál egy lépést, s közben lesöpörni is megpróbálja a férfi kezeit. Történetesen nem rajong, hogy a domborulatain matassanak engedély nélkül. Ráadásul ruházata testhez simul, túl sok hely nincs, ahová fegyvert rejthetne. Már éppen meg is jegyezné a dolgot, mikor a haramia már a cókmókjában kezd turkálni.*
~Az ész megáll.~
*Dühösen szusszant, de azok után, hogy elrabolták, fegyvereitől és erszényétől megfosztották, letaperolták, már olyan mindegy, hogy váltás alsóneműi közé is beletúrnak vagy sem.*
- Csak nyugodtan...
*Adja meg a flegma engedélyt, úgysem szólhat bele, de legalább bosszanthatja a másikat egy picit.
Szíve mélyén egyre reményvesztettebb hangulatba kerül, de elnapolja az önsajnálatot, ennek nem most van itt az ideje. Majd számot vet önmagával, ha kikeveredik ebből.
Lóra invitálják, melynek nem állhat ellen, még ha akarna sem tudna. Meg ugye, inkább együttműködik egyelőre. Megpróbál stabilan elhelyezkedni, ami nem megy egy könnyen. Nem csoda, ha szegény ló nem szívleli a potyautast.
Újra elkapják a kezét, hogy előrébb húzva azokat, a kapaszkodásának pontos helyét is meghatározzák. Keze rásimul a széles bőr övre, de tisztában van lovon maradási esélyeivel. A felszólításra, a biztonság kedvéért picit lejjebb csúsztatja tenyerét, s ujjai végét az öv alá hajlítja, ha talál rajta fogást. Aztán reméli a legjobbakat, de főleg azt, hogy nem hullik le, mert biztosan nyakát szegné.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-10 17:43:03
Üzenet elküldve: 2017-11-10 17:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Nagy szerencséje a leányzónak, hogy Kharasshi épp mással volt elfoglalva, és a nagy szitkozódásban elslisszolt a füle mellett a csipkelődő megjegyzés.
Az viszont határozottan üdvös, hogy nem kell ellenkezéssel vesződnie. Rámarkol a felé nyújtott kézre és közelebb húzza. A tűz méretének kiválasztásán csak horkan egyet, hiszen úgy tűnik, a kicsike minden ellenére nagyon igyekszik, hogy megőrizze a tartását. Viszont ahelyett, hogy a nyeregbe tenné a lányt, maga elé penderíti és akkurátusan elkezdi átkutatni. Alapos és gyakorlatias. Nem térítik el finom kis domborulatok, és nem is tántorítják el. A kardot leoldja a vékony derékról fegyverövestől, és a tőrt is elveszi minden egyébbel fegyverrel együtt. Áttapogatja a csizmákat is, ha van nála, akkor a cókmókját is átforgatja. Ha erszényt talál, azért azt is magához veszi, biztos, ami biztos. Minden megy szépen nyeregtáskába.
Egy kicsit még átrendezi málhát, hogy ne legyen útban, aztán nyeregbe lendül és a kezét nyújtva maga mögé segíti az elfet. A hátas kicsit méltatlankodik, de Kharasshi hamar rendre utasítja. Mielőtt elindulnának, hátra nyúl és előre húzza a lány mindkét kezét. Széles bőrövére simítja az oldalánál.*
- Kapaszkodj!
*Nagy szerencséje a leányzónak, hogy Kharasshi épp mással volt elfoglalva, és a nagy szitkozódásban elslisszolt a füle mellett a csipkelődő megjegyzés.
Az viszont határozottan üdvös, hogy nem kell ellenkezéssel vesződnie. Rámarkol a felé nyújtott kézre és közelebb húzza. A tűz méretének kiválasztásán csak horkan egyet, hiszen úgy tűnik, a kicsike minden ellenére nagyon igyekszik, hogy megőrizze a tartását. Viszont ahelyett, hogy a nyeregbe tenné a lányt, maga elé penderíti és akkurátusan elkezdi átkutatni. Alapos és gyakorlatias. Nem térítik el finom kis domborulatok, és nem is tántorítják el. A kardot leoldja a vékony derékról fegyverövestől, és a tőrt is elveszi minden egyébbel fegyverrel együtt. Áttapogatja a csizmákat is, ha van nála, akkor a cókmókját is átforgatja. Ha erszényt talál, azért azt is magához veszi, biztos, ami biztos. Minden megy szépen nyeregtáskába.
Egy kicsit még átrendezi málhát, hogy ne legyen útban, aztán nyeregbe lendül és a kezét nyújtva maga mögé segíti az elfet. A hátas kicsit méltatlankodik, de Kharasshi hamar rendre utasítja. Mielőtt elindulnának, hátra nyúl és előre húzza a lány mindkét kezét. Széles bőrövére simítja az oldalánál.*
- Kapaszkodj!
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-10 15:22:20
Üzenet elküldve: 2017-11-10 15:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Ugyan ki szereti ha eltérítik az útról? Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, csak azt viseli nehezen, ha korlátozzák a szabadságában. Teljesen normális, hogy nem ölelgeti körbe nőlopkodó ővadságát.
Valóban a város közelsége zavarta meg a körültekintőbb haladásban, meg a cidri a temetőtől is leblokkolta kicsit. Késő bánat, most egy eddig ismeretlen helyzetből kell kivágnia magát.
Piszkosul bosszantja, hogy semmilyen érzelmet nem tud leolvasni a férfi arcáról, és nem csak a sötétnek köszönhetően. Fürkészi, de nem lát semmit.
~Ez egy kőszikla. Vagy mégsem?~
Gondolatai a másik alig-mosolyának szólnak, ami először kissé megtéveszti Rilkát, általa azt hihette volna, hogy szórakozik rajta a marcona. Az elhangzó szavak hallatán viszont, egyre biztosabb benne, hogy szabadságvesztése mellé még egy alapos rendszabályozásban is részesül. Ahogy a férfi minden szónál egyre fölé tornyosul, ő úgy lesz egyre kisebb. Legalábbis lelkiekben. Vívódik magában, hogy megadja-e azt az örömöt a másiknak, hogy hátrálni látja.
~Azok az istenek még nem születtek meg. Legalábbis egyelőre.~
Hátrálni semmiképpen sem fog, inkább penge vékonyra préselt szájjal, vesz erőt magán, és zabolázza meg ösztöneit. Emellett viszont nem szívesen válaszolna, mert úgy tűnik kihúzta a gyufát, és azért egy maflás egy hozzá képest hegyomlástól, valószínűleg a még ép orrába is kerülhetne. Inkább szó nélkül mered égkék szemeivel a másik arcába. Összességében próbál egy arany középutat választani, hogy ne szenvedjen csorbát büszkesége, sem csontja, de ne is tűnjön egy félős nyuszinak. Ő itt most együttműködik, bár nem minden méltatlankodás nélkül teszi.
A váratlan mordulásra, Rilka meg is rezzen picit. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a férfi kénytelen hátasával foglalkozni. Lassan ki is engedi a feszültségtől tüdejében rekedt levegőt, míg nem ő van porondon. Körbe puszilja ezt az állatot legközelebb.
Főleg, mert olyan mókásan fest ez az egész helyzet. Az állatnak köszönhetően, került egy kis bors a dörmögő orra alá. S ha nem raboskodása idején történne ez, még jóízűt kacagna is rajta. Egyelőre viszont csak beharapott ajkakkal zabolázza kárörvendő mosolyát, de az arca két oldalán előtűnő árulkodó gödröcskeék még így is lebuktathatják, akár milyen sötét van. Főleg ha nem fél-mélységi, hanem tiszta vérű a férfi. Eddig ugyanis erre nem jött rá egyértelműen, csak a káromkodás ízéből tippelne inkább tiszta vérűre.*
- Ésszel az erővel!
*Rendszabályoz ő is kicsit, hogy ne rángassák, szorongassák, ha nem muszáj. Majd a kezét nyújtja, mert sejtése szerint úgy is elragadnák, az pedig jobban fájna. Végül, még csak azért is oda szúrja, a kérdésekhez hasonlatosan gunyoros válaszát.*
- Közepes tűz megfelel, ha nincs nagyobb...
*Nem kérdezi hová mennek, erre úgy sincs hatással. Forrongva magában, de megy amerre viszik.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 15:27:33
*Ugyan ki szereti ha eltérítik az útról? Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, csak azt viseli nehezen, ha korlátozzák a szabadságában. Teljesen normális, hogy nem ölelgeti körbe nőlopkodó ővadságát.
Valóban a város közelsége zavarta meg a körültekintőbb haladásban, meg a cidri a temetőtől is leblokkolta kicsit. Késő bánat, most egy eddig ismeretlen helyzetből kell kivágnia magát.
Piszkosul bosszantja, hogy semmilyen érzelmet nem tud leolvasni a férfi arcáról, és nem csak a sötétnek köszönhetően. Fürkészi, de nem lát semmit.
~Ez egy kőszikla. Vagy mégsem?~
Gondolatai a másik alig-mosolyának szólnak, ami először kissé megtéveszti Rilkát, általa azt hihette volna, hogy szórakozik rajta a marcona. Az elhangzó szavak hallatán viszont, egyre biztosabb benne, hogy szabadságvesztése mellé még egy alapos rendszabályozásban is részesül. Ahogy a férfi minden szónál egyre fölé tornyosul, ő úgy lesz egyre kisebb. Legalábbis lelkiekben. Vívódik magában, hogy megadja-e azt az örömöt a másiknak, hogy hátrálni látja.
~Azok az istenek még nem születtek meg. Legalábbis egyelőre.~
Hátrálni semmiképpen sem fog, inkább penge vékonyra préselt szájjal, vesz erőt magán, és zabolázza meg ösztöneit. Emellett viszont nem szívesen válaszolna, mert úgy tűnik kihúzta a gyufát, és azért egy maflás egy hozzá képest hegyomlástól, valószínűleg a még ép orrába is kerülhetne. Inkább szó nélkül mered égkék szemeivel a másik arcába. Összességében próbál egy arany középutat választani, hogy ne szenvedjen csorbát büszkesége, sem csontja, de ne is tűnjön egy félős nyuszinak. Ő itt most együttműködik, bár nem minden méltatlankodás nélkül teszi.
A váratlan mordulásra, Rilka meg is rezzen picit. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a férfi kénytelen hátasával foglalkozni. Lassan ki is engedi a feszültségtől tüdejében rekedt levegőt, míg nem ő van porondon. Körbe puszilja ezt az állatot legközelebb.
Főleg, mert olyan mókásan fest ez az egész helyzet. Az állatnak köszönhetően, került egy kis bors a dörmögő orra alá. S ha nem raboskodása idején történne ez, még jóízűt kacagna is rajta. Egyelőre viszont csak beharapott ajkakkal zabolázza kárörvendő mosolyát, de az arca két oldalán előtűnő árulkodó gödröcskeék még így is lebuktathatják, akár milyen sötét van. Főleg ha nem fél-mélységi, hanem tiszta vérű a férfi. Eddig ugyanis erre nem jött rá egyértelműen, csak a káromkodás ízéből tippelne inkább tiszta vérűre.*
- Ésszel az erővel!
*Rendszabályoz ő is kicsit, hogy ne rángassák, szorongassák, ha nem muszáj. Majd a kezét nyújtja, mert sejtése szerint úgy is elragadnák, az pedig jobban fájna. Végül, még csak azért is oda szúrja, a kérdésekhez hasonlatosan gunyoros válaszát.*
- Közepes tűz megfelel, ha nincs nagyobb...
*Nem kérdezi hová mennek, erre úgy sincs hatással. Forrongva magában, de megy amerre viszik.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 15:27:33
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-10 10:33:43
Üzenet elküldve: 2017-11-10 10:33:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Nem kell kérdezősködnie, hogy kiféle-miféle a lány. Ez a néhány minutum pont elég beszédes.
~Városi fruska~ állapítja meg nagyon hamar. Nincsenek kétségei, hogy a hegyes fülecskék ellenére a másik nem a hagyományok ösvényén vezeti az életét valahol az erdő mélyén az övéi között. Ydrissen az első pillanattól látszott, hogy nem tartozik a városba. Úgy figyelt mindent, mint egy kíváncsi vad. De ez itt... Egészen más a mozgása, a gesztusai, a színlelése.
Az igazából már meg sem lepi, hogy nem rimánkodás jön, sem kérlelő alázat. A város nevelte szerzetek felettébb hiányosan ismerik a határt, ahol az út a megalkuváson vagy a behódoláson át vezet csak az élethez. Szegénynegyedbéli szomszédait azért ennyi idő után rávezette a tapasztalat erre a fontos szabályra, de mindig vannak kivételek. A büszkeség a józan ész és az életösztön felett. Ez inkább a magafajták ismérve. De itt a városban sokkal-sokkal többször találkozik ezzel a mentalitással, mint az egészséges lenne. Bár másodszülött fivérként még talán őbenne is jobban él a szabály, mikor kell visszalépni és az önérzet nyakára lépni. Ez a gát mintha hiányozna a városiakból. A lelkükben mint megannyi születés jogán felemelkedett, burokban cseperedett nemeske. Pedig a kőfalak közt is ott vannak az árnyak, a pengék a városban is élesek, a csontok pedig épp olyan könnyen törnek, mint másutt.
Talán a városi őrség védő égisze az oka ennek a pökhendi kivagyiságnak; vagy csupán túl sok a kalandor erre, akinek istene és törvénye mindig csakis saját maga volt. Vagy talán csak az ő fajtája gondolkodik másképp. Az óidők lenyomata, a túlélés érdekében kötött fordulékony alkuk suttogása.
Rosszmájú mosolyra húzódna a szája, ahogy a lányt hallgatja. Kacaghatnék kaparja a torkát, de az ő maszkja ezúttal zavarba ejtően sértetlen. A kemény vonások rezzenetlenek az arcán, akárcsak a fakó pillantás szúróssága.
Nyomasztó csendben várja végig az előadást. Csak magában hörren olykor-olykor. A kivagyi monológ ellenére azért érzi, hogy a lány nem rugaszkodott el a realitástól valami tévelygő önhittség delíriumában. Nem-nem. Szinte csiklandozón hízeleg ahogy a határozottság meg-megbicsaklik a fesztelennek öltöztetett szavakban. Akár egy lelkesen igyekvő, de mégis csak amatőr színi előadás. Mindenesetre nem szegül ellene az új szerzemény, de nem is adja meg magát. Azért kíváncsivá teszi ennek a felvázolt taktikának a mozgató rugója.
A pimaszkodást viszont nem hagyja szó nélkül. Teret enged vére eredendő karakterének, és lassú, vészjósló alig-mosoly kúszik az arcára.*
- Ó, elnézést. Igazán, nagyon röstellem *mondja morajlón, mélyen, ahogy távoli viharok közeledtét hozza a szél nyugodt nyárestéken.* - Milyen tüzet kíván a vendég? *A gunyorosság sötét erekként szövi át a szót, s összeroppantva el is emészti mire az összes zöngéje elhagyja Kharasshi száját.* - Aprót? Közepeset? Nagyot? *Lassan közelít a lányhoz, s ahogy a fokozásban halad, mintha ez a higgadt felszín úgy vékonyodna, s egyre inkább átszüremlik rajta valami vérfagyasztó rettenet.* - Gigászi máglyát? Tomboló, világemésztő tűzvihart? *emeli a hangját, s ahogy közeledik, egyre magasabbnak, egyre fenyegetőbbnek látszik. Tovább és tovább akarja roppantani a lány bátorságának repedéseit, hogy lássa, vajon meddig tart ki.
Már nyúlna is, hogy a karcsú nyakacskára szorítson az ujjaival, amikor fakó tekintete kipillant oldalra, aztán újra, aztán már ugrik is egy cifra szitokkal a hátasa felé.*
- A rosseb beléd, te átok! *kapja el a kantárt és jókorát cserdít a ló farára.* - Ha elfekszel, én kifordítalak! *szentségel tovább. Szerencsére még időben észrevette, amikor a csődör nekiállt rogyasztani, ami egyértelmű jele újdonsült rossz szokásának, a hempergőzésnek. Így nyereggel, felmálházva ez most aztán egyáltalán nem lett volna üdvös, főleg, hogy a talajt is eléggé feláztatták az elmúlt napok esőzései.
Még sziszeg néhány keresetlen szót a fikarcnyi bűntudatot se mutató hátasnak, aztán a lány felé fordul.*
- Gyere *nyújtja a kezét.* - Majd út közben kifejted.
*Nem kell kérdezősködnie, hogy kiféle-miféle a lány. Ez a néhány minutum pont elég beszédes.
~Városi fruska~ állapítja meg nagyon hamar. Nincsenek kétségei, hogy a hegyes fülecskék ellenére a másik nem a hagyományok ösvényén vezeti az életét valahol az erdő mélyén az övéi között. Ydrissen az első pillanattól látszott, hogy nem tartozik a városba. Úgy figyelt mindent, mint egy kíváncsi vad. De ez itt... Egészen más a mozgása, a gesztusai, a színlelése.
Az igazából már meg sem lepi, hogy nem rimánkodás jön, sem kérlelő alázat. A város nevelte szerzetek felettébb hiányosan ismerik a határt, ahol az út a megalkuváson vagy a behódoláson át vezet csak az élethez. Szegénynegyedbéli szomszédait azért ennyi idő után rávezette a tapasztalat erre a fontos szabályra, de mindig vannak kivételek. A büszkeség a józan ész és az életösztön felett. Ez inkább a magafajták ismérve. De itt a városban sokkal-sokkal többször találkozik ezzel a mentalitással, mint az egészséges lenne. Bár másodszülött fivérként még talán őbenne is jobban él a szabály, mikor kell visszalépni és az önérzet nyakára lépni. Ez a gát mintha hiányozna a városiakból. A lelkükben mint megannyi születés jogán felemelkedett, burokban cseperedett nemeske. Pedig a kőfalak közt is ott vannak az árnyak, a pengék a városban is élesek, a csontok pedig épp olyan könnyen törnek, mint másutt.
Talán a városi őrség védő égisze az oka ennek a pökhendi kivagyiságnak; vagy csupán túl sok a kalandor erre, akinek istene és törvénye mindig csakis saját maga volt. Vagy talán csak az ő fajtája gondolkodik másképp. Az óidők lenyomata, a túlélés érdekében kötött fordulékony alkuk suttogása.
Rosszmájú mosolyra húzódna a szája, ahogy a lányt hallgatja. Kacaghatnék kaparja a torkát, de az ő maszkja ezúttal zavarba ejtően sértetlen. A kemény vonások rezzenetlenek az arcán, akárcsak a fakó pillantás szúróssága.
Nyomasztó csendben várja végig az előadást. Csak magában hörren olykor-olykor. A kivagyi monológ ellenére azért érzi, hogy a lány nem rugaszkodott el a realitástól valami tévelygő önhittség delíriumában. Nem-nem. Szinte csiklandozón hízeleg ahogy a határozottság meg-megbicsaklik a fesztelennek öltöztetett szavakban. Akár egy lelkesen igyekvő, de mégis csak amatőr színi előadás. Mindenesetre nem szegül ellene az új szerzemény, de nem is adja meg magát. Azért kíváncsivá teszi ennek a felvázolt taktikának a mozgató rugója.
A pimaszkodást viszont nem hagyja szó nélkül. Teret enged vére eredendő karakterének, és lassú, vészjósló alig-mosoly kúszik az arcára.*
- Ó, elnézést. Igazán, nagyon röstellem *mondja morajlón, mélyen, ahogy távoli viharok közeledtét hozza a szél nyugodt nyárestéken.* - Milyen tüzet kíván a vendég? *A gunyorosság sötét erekként szövi át a szót, s összeroppantva el is emészti mire az összes zöngéje elhagyja Kharasshi száját.* - Aprót? Közepeset? Nagyot? *Lassan közelít a lányhoz, s ahogy a fokozásban halad, mintha ez a higgadt felszín úgy vékonyodna, s egyre inkább átszüremlik rajta valami vérfagyasztó rettenet.* - Gigászi máglyát? Tomboló, világemésztő tűzvihart? *emeli a hangját, s ahogy közeledik, egyre magasabbnak, egyre fenyegetőbbnek látszik. Tovább és tovább akarja roppantani a lány bátorságának repedéseit, hogy lássa, vajon meddig tart ki.
Már nyúlna is, hogy a karcsú nyakacskára szorítson az ujjaival, amikor fakó tekintete kipillant oldalra, aztán újra, aztán már ugrik is egy cifra szitokkal a hátasa felé.*
- A rosseb beléd, te átok! *kapja el a kantárt és jókorát cserdít a ló farára.* - Ha elfekszel, én kifordítalak! *szentségel tovább. Szerencsére még időben észrevette, amikor a csődör nekiállt rogyasztani, ami egyértelmű jele újdonsült rossz szokásának, a hempergőzésnek. Így nyereggel, felmálházva ez most aztán egyáltalán nem lett volna üdvös, főleg, hogy a talajt is eléggé feláztatták az elmúlt napok esőzései.
Még sziszeg néhány keresetlen szót a fikarcnyi bűntudatot se mutató hátasnak, aztán a lány felé fordul.*
- Gyere *nyújtja a kezét.* - Majd út közben kifejted.
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-09 22:36:47
Üzenet elküldve: 2017-11-09 22:36:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Nem hatják meg a szitkok. Az jobban zavarja, hogy kényelmetlen így a nyeregben, és gondolkodni sem nagyon lehet, hogy tervet csiszoljon önmagának megszabadítására. Ritkán ül lovon, ha teheti gyalogol, de azt azért meg tudja állapítani, hogy bárhogy kényelmesebb, mint jelenlegi helyzetében. Illetve szorgos kapaszkodása során, annyit azért észlel, hogy visszafele haladnak, legalábbis Rilka terveihez képest. Ettől még inkább kiakad, mert nagy ritkán vannak konkrét tervei, de most éppen egy ilyet hiúsítottak meg neki. Forró fürdőt szeretne. Most. Már eltervezte, lelki szemei előtt már a Pegazus szálláshelyén ereszkedett a forró vízbe, hogy aztán puha ágyban aludjon. Visítani tudna. Hozzászokott, hogy arra megy, amerre akarja, nem pedig arra, amerre viszik.
Mikor lassítanak megkönnyebbül, hogy nem került olyan nagyon messze a céltól, ha meg tudna szökni, így is a város volna a legjobb választás. Mire szárba szökken a gondolat, megállnak, s nagyot zökkenve ér földet. Először ugyan a talpára esik, és nem is sok kellene, hogy kicsit kalimpálva táncolva talpán maradjon, végül mégiscsak a fenékre huppan.
Azonnal talpra áll, s félelmét palástolván csípőre tett kézzel, emelt fővel néz szembe a haramiával.
Igazán furcsa látvány, akárcsak egy barbár bőrbe bújt fél-mélységi, vagy mélységi. A jelenlegi fényviszonyok mellett ennyit tud megállapítani. Na meg hogy nem egy kis pipogya fráter, bár ezt már a lovon is megállapította. *
~Nagyon kííínos!~
*Kicsit összeszorul a torka, de mindenképpen megköszöni a kegyes invitálást.*
- Nos, nagyon kedves meghívás, bár... némiképp csiszolhatnál a faragatlan technikádon. Javasolnék néhány példát a későbbiekben, hogyan fogadhatnál kedvesebben vendégeket a tüzed melegéhez. *Felhúzott szemöldökkel folytatja. Hantázik kicsit. Persze legbelül szorong, de a büszkeség, az büszkeség.* Maradjunk annyiban, hogy azért maradok, mert maradni akarok, nem pedig... azért, mert ez a legokosabb választás.
~ Persze, majd elfutok a sötétben, hogy aztán pórázon hozzon vissza. Mit hitt?~
*Csak azért nem pánikol jobban, mert annak egy részét kirázta belőle a ló. Nem tesz semmit, ami miatt kardot kellene a torkának szegezni, de ha a férfi mégis közelítene erő fitoktatás céljából, akkor könnyebben nézne annak fakó szemeibe. Összeszoruló torokkal, de tovább feszegetné a határokat.*
- Egyébként, milyen tűz? Nem látok itt egyet sem.
*Látványosan körülnéz, majd lábfejével dobol a kavicson ezzel is kifejezve, hogy mint türelmetlen vendég, elégedetlen a vendéglátással, és a nagy medve csiszolhatna egy kis meleget igazán, ha már beígérte.*
*Nem hatják meg a szitkok. Az jobban zavarja, hogy kényelmetlen így a nyeregben, és gondolkodni sem nagyon lehet, hogy tervet csiszoljon önmagának megszabadítására. Ritkán ül lovon, ha teheti gyalogol, de azt azért meg tudja állapítani, hogy bárhogy kényelmesebb, mint jelenlegi helyzetében. Illetve szorgos kapaszkodása során, annyit azért észlel, hogy visszafele haladnak, legalábbis Rilka terveihez képest. Ettől még inkább kiakad, mert nagy ritkán vannak konkrét tervei, de most éppen egy ilyet hiúsítottak meg neki. Forró fürdőt szeretne. Most. Már eltervezte, lelki szemei előtt már a Pegazus szálláshelyén ereszkedett a forró vízbe, hogy aztán puha ágyban aludjon. Visítani tudna. Hozzászokott, hogy arra megy, amerre akarja, nem pedig arra, amerre viszik.
Mikor lassítanak megkönnyebbül, hogy nem került olyan nagyon messze a céltól, ha meg tudna szökni, így is a város volna a legjobb választás. Mire szárba szökken a gondolat, megállnak, s nagyot zökkenve ér földet. Először ugyan a talpára esik, és nem is sok kellene, hogy kicsit kalimpálva táncolva talpán maradjon, végül mégiscsak a fenékre huppan.
Azonnal talpra áll, s félelmét palástolván csípőre tett kézzel, emelt fővel néz szembe a haramiával.
Igazán furcsa látvány, akárcsak egy barbár bőrbe bújt fél-mélységi, vagy mélységi. A jelenlegi fényviszonyok mellett ennyit tud megállapítani. Na meg hogy nem egy kis pipogya fráter, bár ezt már a lovon is megállapította. *
~Nagyon kííínos!~
*Kicsit összeszorul a torka, de mindenképpen megköszöni a kegyes invitálást.*
- Nos, nagyon kedves meghívás, bár... némiképp csiszolhatnál a faragatlan technikádon. Javasolnék néhány példát a későbbiekben, hogyan fogadhatnál kedvesebben vendégeket a tüzed melegéhez. *Felhúzott szemöldökkel folytatja. Hantázik kicsit. Persze legbelül szorong, de a büszkeség, az büszkeség.* Maradjunk annyiban, hogy azért maradok, mert maradni akarok, nem pedig... azért, mert ez a legokosabb választás.
~ Persze, majd elfutok a sötétben, hogy aztán pórázon hozzon vissza. Mit hitt?~
*Csak azért nem pánikol jobban, mert annak egy részét kirázta belőle a ló. Nem tesz semmit, ami miatt kardot kellene a torkának szegezni, de ha a férfi mégis közelítene erő fitoktatás céljából, akkor könnyebben nézne annak fakó szemeibe. Összeszoruló torokkal, de tovább feszegetné a határokat.*
- Egyébként, milyen tűz? Nem látok itt egyet sem.
*Látványosan körülnéz, majd lábfejével dobol a kavicson ezzel is kifejezve, hogy mint türelmetlen vendég, elégedetlen a vendéglátással, és a nagy medve csiszolhatna egy kis meleget igazán, ha már beígérte.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-09 17:10:16
Üzenet elküldve: 2017-11-09 17:10:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Csikorgó, roppanó kövek hangja, mely végtelen mélységből éled és szinte a torkára fog hallgatójának: fajtája nyelve. Igaz, fivérével ellentétben Kharasshi csupán néhány szót ismer az óhaza örökségéből, de káromkodni, azt egészen széles spektrumon képes rajta. A ficánkoló, méltatlankodó leányzó ezúttal csak egy rövidebb szitokkal ismerkedhet meg ezeken a kemény és hátborzongató zöngéken, de nem szoktak repetáért panaszkodni.
Ezen kívül csupán lova véknyába vágja a sarkát, hogy a hátas immár olyan tempót diktáljon, ami elég hamar elviszi őket a város közeléből, másrészt pedig a lányt is arra ösztökéli, hogy a ficánkolás és követelőzés helyett inkább kapaszkodjon, ha kedves az élete. Persze Kharasshinak esze ágában sincs hagyni hogy leessen. Nem véletlenül szedte össze. Miért potyogtatná el?
Csak a folyópart egy távolabbi részénél lassít le, a víztől azért elég távol, nehogy valami őrültség jusson a lány eszébe. Miután megbizonyosodott róla, hogy kettecskén vannak, elereszti a zsákmányt, sőt, egy kicsit rá is segít, hogy mielőbb teljesüljön a vágya, hogy lekerüljön a lóról. Kicsit arrébb léptet, és rögtön ő is követi. Igaz, ő a szándékosság okán némileg nagyobb eséllyel érkezik a talpára, mint a lány. Egyelőre nem ránt fegyvert. Kardja a hátára szíjazva pihen. Kíváncsi rá, mit fogott.*
- Az ajánlatom a következő *mondja mélyen és tárgyilagos higgadtsággal szólaló hangon.* - Velem jössz, melegedhetsz a tüzemnél, kapsz enni, inni és nem esik bántódásod, hacsak rá nem szolgálsz. Velem maradsz, amíg szükségét érzem, aztán elengedlek. Vagy *az ajánlat ezen részénél tesz néhány lépést a lány felé, hadd vegye szemügyre az erőviszonyokat* - viszlek erővel és eladlak az első érdeklődőnek.
*Csikorgó, roppanó kövek hangja, mely végtelen mélységből éled és szinte a torkára fog hallgatójának: fajtája nyelve. Igaz, fivérével ellentétben Kharasshi csupán néhány szót ismer az óhaza örökségéből, de káromkodni, azt egészen széles spektrumon képes rajta. A ficánkoló, méltatlankodó leányzó ezúttal csak egy rövidebb szitokkal ismerkedhet meg ezeken a kemény és hátborzongató zöngéken, de nem szoktak repetáért panaszkodni.
Ezen kívül csupán lova véknyába vágja a sarkát, hogy a hátas immár olyan tempót diktáljon, ami elég hamar elviszi őket a város közeléből, másrészt pedig a lányt is arra ösztökéli, hogy a ficánkolás és követelőzés helyett inkább kapaszkodjon, ha kedves az élete. Persze Kharasshinak esze ágában sincs hagyni hogy leessen. Nem véletlenül szedte össze. Miért potyogtatná el?
Csak a folyópart egy távolabbi részénél lassít le, a víztől azért elég távol, nehogy valami őrültség jusson a lány eszébe. Miután megbizonyosodott róla, hogy kettecskén vannak, elereszti a zsákmányt, sőt, egy kicsit rá is segít, hogy mielőbb teljesüljön a vágya, hogy lekerüljön a lóról. Kicsit arrébb léptet, és rögtön ő is követi. Igaz, ő a szándékosság okán némileg nagyobb eséllyel érkezik a talpára, mint a lány. Egyelőre nem ránt fegyvert. Kardja a hátára szíjazva pihen. Kíváncsi rá, mit fogott.*
- Az ajánlatom a következő *mondja mélyen és tárgyilagos higgadtsággal szólaló hangon.* - Velem jössz, melegedhetsz a tüzemnél, kapsz enni, inni és nem esik bántódásod, hacsak rá nem szolgálsz. Velem maradsz, amíg szükségét érzem, aztán elengedlek. Vagy *az ajánlat ezen részénél tesz néhány lépést a lány felé, hadd vegye szemügyre az erőviszonyokat* - viszlek erővel és eladlak az első érdeklődőnek.
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-11-08 23:20:35
Üzenet elküldve: 2017-11-08 23:20:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Végigsiet a folyóparton, továbbra sincs benne semmi különös. Éppen olyan mint minden más folyó. Persze az út porát lemosni az is megteszi, főleg melegebb időben kimondottan üdítő érzés, de mikor hűvösre fordul az idő, egy dézsa forró vízre inkább áhítozik. S pillanatnyilag az utolsó aranyát is odaadná egy kiadós meleg fürdőért.
Már csak pár lépés a temetőig. Eszébe jut az a bolond vénember, aki valami élőholt seregről beszélt a határban. Lehet hogy elmentek neki otthonról. De azért kirázza a hideg a gondolatra. Nem tud dűlőre jutni felette. Biztosan a bolondját járatta vele az az átkozott, amikor ezzel a mesével próbálta megetetni.
A gondolatra is égnek áll a haja, de foglalkoztatja a dolog annyira, hogy utána akarjon járni.*
Már csak pár lépés a temetőig. Eszébe jut az a bolond vénember, aki valami élőholt seregről beszélt a határban. Lehet hogy elmentek neki otthonról. De azért kirázza a hideg a gondolatra. Nem tud dűlőre jutni felette. Biztosan a bolondját járatta vele az az átkozott, amikor ezzel a mesével próbálta megetetni.
A gondolatra is égnek áll a haja, de foglalkoztatja a dolog annyira, hogy utána akarjon járni.*
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-10-10 17:22:26
Üzenet elküldve: 2017-10-10 17:22:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*El nem tudja képzelni, hogy mi lehet az a nagyon félre sikerült ügylet. Azonban tudja, hogyha egy vevője nem tetszését nyilvánítja, akkor annak bizony nyomós oka van. Nem az a fajta elf, aki lealacsonyodik senkiházikkal üzletelni. Szereti azokat az ügyfeleket, akik tudják mit akarnak és azt hogyan, legfőképp pedig megbízható üzlet-felek, akikkel hosszú távon gondolkodhat az ember vagy elf.
Megbízható üzlet társa, nyilván nem tudja maga sem mi lehet meghatározott probléma, mert úgy közölte levelében, hogy a panaszos nem kívánt részletekbe bocsátkozni, csak panasz igényét nyújtotta be és várja a felektől a megoldást. Nos, ez most őreá hárul, mivel ő a fő befektető az üzletben és a felelősség nagy része is így őt terheli.
Nem is érdemes ezen rágódnia, amint eszébe jut szeretett lánya, kit már egy hete annak, hogy látott, minden búja s gondja egy szem pillantás alatt elillan. Ezért nagyon hálás tud lenni leányának, akit minden hazatérése alkalmával meglep egy kedves ajándékkal. Ez a szoros kötődés az elfeknél igen régi szokás, nem tudja, hogy ember munka társánál mennyire szoros kötelék áll fenn család-tagok között, de büszke erre és kérdés nélkül tiszteletben tartja. Örömmel gondol arra, hogy hamarosan viszont láthatja édes lányát.*
Megbízható üzlet társa, nyilván nem tudja maga sem mi lehet meghatározott probléma, mert úgy közölte levelében, hogy a panaszos nem kívánt részletekbe bocsátkozni, csak panasz igényét nyújtotta be és várja a felektől a megoldást. Nos, ez most őreá hárul, mivel ő a fő befektető az üzletben és a felelősség nagy része is így őt terheli.
Nem is érdemes ezen rágódnia, amint eszébe jut szeretett lánya, kit már egy hete annak, hogy látott, minden búja s gondja egy szem pillantás alatt elillan. Ezért nagyon hálás tud lenni leányának, akit minden hazatérése alkalmával meglep egy kedves ajándékkal. Ez a szoros kötődés az elfeknél igen régi szokás, nem tudja, hogy ember munka társánál mennyire szoros kötelék áll fenn család-tagok között, de büszke erre és kérdés nélkül tiszteletben tartja. Örömmel gondol arra, hogy hamarosan viszont láthatja édes lányát.*
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-26 20:20:10
Üzenet elküldve: 2017-09-26 20:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Előkészületek//
*Gondolataiba merülve sétál végig a folyóparti fövenyen. Magában a titokzatos éjszakai meghívást ízlelgeti, és lehetőségeket latolgat. Ám akárhogy próbál mindenféle körmönfont módon magára ijeszteni, sehogyan sem sikerül elnyomni a bensőjében ugrándozó kisördögöt.
Az első pillanatban úgy dönt, hogy nem megy el a találkozóra. Miért tenné? Egyet füttyentenek neki és már ugrik is, mint egy hite hagyott szűzlány?
Aztán mást gondol: Évek óta arra vár, hogy végre valami izgalmas elfoglaltságot keressen magának. Biztosan nem fog egy ilyen remek alkalmat elszalasztani!*
*Gondolataiba merülve sétál végig a folyóparti fövenyen. Magában a titokzatos éjszakai meghívást ízlelgeti, és lehetőségeket latolgat. Ám akárhogy próbál mindenféle körmönfont módon magára ijeszteni, sehogyan sem sikerül elnyomni a bensőjében ugrándozó kisördögöt.
Az első pillanatban úgy dönt, hogy nem megy el a találkozóra. Miért tenné? Egyet füttyentenek neki és már ugrik is, mint egy hite hagyott szűzlány?
Aztán mást gondol: Évek óta arra vár, hogy végre valami izgalmas elfoglaltságot keressen magának. Biztosan nem fog egy ilyen remek alkalmat elszalasztani!*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-21 20:46:54
Üzenet elküldve: 2017-09-21 20:46:54
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Meglepetten konstatálja, hogy női hangok ütik fel a fejüket önnön fejében.*
~ Na, ez így nincse' jól e ~
*Nincs ínyére a dolog, fogalma sincs ki ez a tag. És Khunezket "hívta", nem egy macát.*
~ Bizto' nem ért rá, oszt a macája beugrott válaszóni ~
-Höhhö.*Jót röhög saját remek poénján, de úgy hogy még a térdét is csapkodja közben. Aztán felpattan, hogy induljanak.
Aztán vissza ül a seggére, mert hogy a sülő vadnyulat nem hagyja itt a világ összes kincséért se.
Megvacsorázik, kialudja magát, de hajnalban, mikor kel a nap, már indul is, vissza, a Vérkertbe. Adakver úr nélkül. Első küldetés letudva. Nem is ment rosszul.*
~ Na, ez így nincse' jól e ~
*Nincs ínyére a dolog, fogalma sincs ki ez a tag. És Khunezket "hívta", nem egy macát.*
~ Bizto' nem ért rá, oszt a macája beugrott válaszóni ~
-Höhhö.*Jót röhög saját remek poénján, de úgy hogy még a térdét is csapkodja közben. Aztán felpattan, hogy induljanak.
Aztán vissza ül a seggére, mert hogy a sülő vadnyulat nem hagyja itt a világ összes kincséért se.
Megvacsorázik, kialudja magát, de hajnalban, mikor kel a nap, már indul is, vissza, a Vérkertbe. Adakver úr nélkül. Első küldetés letudva. Nem is ment rosszul.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-21 18:56:43
Üzenet elküldve: 2017-09-21 18:56:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény Grindwullf//
*Bölény meglehetősen sajátos fohászt intéz a félistenhez, amire egyébként viszonylag hamar meg is kapja a feleletet. A fejében hamarosan visszahangozni kezd néhány gondolat, mely egyértelműen nem tőle származik, de nem is attól, akivel korábban beszélt. Nem, ez egyértelműen egy női hang.
~ Értem, ebben az esetben nincs választásunk, térj vissza a Vérkertbe, mielőtt az őrség rajtad találna ütni. Úgyis nagy lett itt a felfordulás, néhány bolond halandó nemrég ránk támadt. ~
Ha esetleg Bölény figyelt a vérkertben, akkor feltételezheti, hogy Yillith hangját hallotta, Sa'Tereth másik félistenéét.*
*Bölény meglehetősen sajátos fohászt intéz a félistenhez, amire egyébként viszonylag hamar meg is kapja a feleletet. A fejében hamarosan visszahangozni kezd néhány gondolat, mely egyértelműen nem tőle származik, de nem is attól, akivel korábban beszélt. Nem, ez egyértelműen egy női hang.
~ Értem, ebben az esetben nincs választásunk, térj vissza a Vérkertbe, mielőtt az őrség rajtad találna ütni. Úgyis nagy lett itt a felfordulás, néhány bolond halandó nemrég ránk támadt. ~
Ha esetleg Bölény figyelt a vérkertben, akkor feltételezheti, hogy Yillith hangját hallotta, Sa'Tereth másik félistenéét.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-20 13:28:15
Üzenet elküldve: 2017-09-20 13:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Adakver keresése //
*Erősen alkonyodik, mire eléri a helyszínt amit megadtak neki.*
-Itt vónánk Bütyök.*Morran a lónak, s hagyja hogy az kedvére igyon s legelésszen, ő pedig tüzet gyújt, hisz ideje lesz megvacsorázni. Útközben volt szerencséje kifosztani egy vadász csapdáját, így két vadnyúllal gazdagodott. Mind a kettő övéről lóg, s melyeket most nagy mű gonddal és hozzá értéssel neki is áll kibelezni. A szőrméket félre dobja, ő nem sok mindent tud velük kezdeni. Keres nyársnak való fát, s miután az elemózsiát feltette sülni, elnyújtózik az őszi avarban.
És bevágja a szunyát, vagyis, csak vágná, ugyanis alig telhet el öt perc, mikor nyihogás üti meg a fülét.*
-Az anyja, hisz ez Bütyök!*Már talpon is van, kezében harci pöröly, s rohan a lóhoz, ami az egyik bokor előtt áll, és kapar, nem messze a víz parttól.*
-Mi az komé'?*Kérdi, s oda trappol megszemlélni azt a valamit ami nem tetszik a lónak.*
-Háá, ez csak egy hulla, hagyd a francba.*Legyint az elf holttestre, és már vezeti is el onnan a lovat. Aztán eszébe jut valami, és csak vissza csattog egy égő gallyal.*
-Bakke' Bütyök!*S homlokon is csapja magát. Megvan a kék hajú.*
-Ide a rozsdása' hogy ezt a fószert keressük, ó, hogy a rohadt.*Kicsit megpiszkálja a lábával, de akárhogy is nézi, ez hulla. Méghozzá nagyon is az.*
-Franc essen bele.*Bele is rúg egy nagyot, ezért jött el idáig?
Aztán vissza battyog a tűzhöz, maga után vezetve a lovat is. Behunyja a szemét, s erősen koncentrálni kezd, pont úgy ahogy a faluban is csinálta. Annyira erősen fókuszálja gondolatait amennyire csak tudja, akár egy imát.*
~ Héé, Khunezk, öreg harcos, jelentkezz, gáz van, Adakve' kománk beadta a kulcsot, totál hulla a hapsi. Vétel. Vigyem vissza a testét? Vagy mi legyön? Vérkert, jelentkezz. ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.20 13:30:57
*Erősen alkonyodik, mire eléri a helyszínt amit megadtak neki.*
-Itt vónánk Bütyök.*Morran a lónak, s hagyja hogy az kedvére igyon s legelésszen, ő pedig tüzet gyújt, hisz ideje lesz megvacsorázni. Útközben volt szerencséje kifosztani egy vadász csapdáját, így két vadnyúllal gazdagodott. Mind a kettő övéről lóg, s melyeket most nagy mű gonddal és hozzá értéssel neki is áll kibelezni. A szőrméket félre dobja, ő nem sok mindent tud velük kezdeni. Keres nyársnak való fát, s miután az elemózsiát feltette sülni, elnyújtózik az őszi avarban.
És bevágja a szunyát, vagyis, csak vágná, ugyanis alig telhet el öt perc, mikor nyihogás üti meg a fülét.*
-Az anyja, hisz ez Bütyök!*Már talpon is van, kezében harci pöröly, s rohan a lóhoz, ami az egyik bokor előtt áll, és kapar, nem messze a víz parttól.*
-Mi az komé'?*Kérdi, s oda trappol megszemlélni azt a valamit ami nem tetszik a lónak.*
-Háá, ez csak egy hulla, hagyd a francba.*Legyint az elf holttestre, és már vezeti is el onnan a lovat. Aztán eszébe jut valami, és csak vissza csattog egy égő gallyal.*
-Bakke' Bütyök!*S homlokon is csapja magát. Megvan a kék hajú.*
-Ide a rozsdása' hogy ezt a fószert keressük, ó, hogy a rohadt.*Kicsit megpiszkálja a lábával, de akárhogy is nézi, ez hulla. Méghozzá nagyon is az.*
-Franc essen bele.*Bele is rúg egy nagyot, ezért jött el idáig?
Aztán vissza battyog a tűzhöz, maga után vezetve a lovat is. Behunyja a szemét, s erősen koncentrálni kezd, pont úgy ahogy a faluban is csinálta. Annyira erősen fókuszálja gondolatait amennyire csak tudja, akár egy imát.*
~ Héé, Khunezk, öreg harcos, jelentkezz, gáz van, Adakve' kománk beadta a kulcsot, totál hulla a hapsi. Vétel. Vigyem vissza a testét? Vagy mi legyön? Vérkert, jelentkezz. ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.20 13:30:57
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-09 16:39:08
Üzenet elküldve: 2017-09-09 16:39:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
*Átsétál a templomkerten, majd a temetőn, s végül nagy lendülettel ér le a folyópartra.
Keres egy bokrosabb területet, ahova leteheti ruháit, fegyvereit. Amúgy nem tervezi, hogy távol merészkedik a parttól, és közel s távol senki nincs itt, így nem aggódik, hogy avatatlan szemek elé kerülne. Kibontja fonatát, bőr hajkötőjét csuklójára csavarja. Beveti magát a hűs vízbe, élvezi kicsit a habokat. Régen nem volt ilyen gondtalan, mint most. Lebukik a vízbe, majd fel. Egészen felfrissült, úgy dönt, megszárítkozik a parton, majd eldönti onnan merre induljon. A folyóból kifelé jövet, kicsavarja hajából a vizet, majd lerázza bőréről is a cseppeket. Haját nedvesen visszafonja, mert úgy tapasztalta, kevesebb kóc képződik benne, ha fonva van, mint ha leengedve. Mikor teljesen megszáradt, visszaöltözik, hátára csapja a tegezét, s kezében az íjjal, újult erővel vág neki a városnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.10 10:23:00, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Keres egy bokrosabb területet, ahova leteheti ruháit, fegyvereit. Amúgy nem tervezi, hogy távol merészkedik a parttól, és közel s távol senki nincs itt, így nem aggódik, hogy avatatlan szemek elé kerülne. Kibontja fonatát, bőr hajkötőjét csuklójára csavarja. Beveti magát a hűs vízbe, élvezi kicsit a habokat. Régen nem volt ilyen gondtalan, mint most. Lebukik a vízbe, majd fel. Egészen felfrissült, úgy dönt, megszárítkozik a parton, majd eldönti onnan merre induljon. A folyóból kifelé jövet, kicsavarja hajából a vizet, majd lerázza bőréről is a cseppeket. Haját nedvesen visszafonja, mert úgy tapasztalta, kevesebb kóc képződik benne, ha fonva van, mint ha leengedve. Mikor teljesen megszáradt, visszaöltözik, hátára csapja a tegezét, s kezében az íjjal, újult erővel vág neki a városnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.10 10:23:00, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-07 14:03:05
Üzenet elküldve: 2017-09-07 14:03:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Nori//
*Úgy tűnik végül is Ras eszmefuttatása helyesnek bizonyul, miután leerőszakolja a torkán az egyik itókát, mi rejtélyes módon odakerült hozzá. A bénító mérget lassan semlegesíti, és visszanyeri irányítását a teste felett. Kár, hogy ezzel arányosan a fájdalom is nő, melyet a vértjén újabb lyukat ejtő ismerős nyílvessző okoz. De mivel még mindig él nem panaszkodhat, sőt már-már értetlenkedve bámulja a húsába vágó akár halálos sebet is ejteni képes eszközt, mikor nehezen felverekszi magát ülő helyzetbe.
~Ezt valahogy ki kellene húznom.~ Állapítja meg rendkívül eszesen, mikor felméri, hogy a környékén egyelőre nincs senki, de ha mégis akkor bizony jól elrejtőzött, hisz ezek után a kannibál minden egyes esetleges rejtekhelyet alaposan megvizsgál egyre fáradtabb szemeivel. Miután egyáltalán nem talál senkit, aki veszélyt jelenthetne rá, óvatosan, és fintorogva markol rá a vessző testére. A tapintásától rögtön kellemetlen emlékek hada öntik el az elméjét, és még mielőtt elkezdené feszegetni a mérgezett hegyet eltorzult arccal az alsó-ajkába harap.*
-A francba! A francba!
*Artikulálatlan kiáltásra futja csak tőle, amint megfeszülnek az izmai, és elkezd hadakozni élettelen ellenségével, a mérhetetlen fájdalommal. Alapvetően sokkal lágyabb részt talált most az elf nyila, ami azt is jelenti, hogy ha nincs a férfi vértje akár bele is halhatott volna a váratlan gerilla akcióba. Ráadásul sokkal jobban is fáj, mikor megpróbálja eltávolítani szervezetéből az idegen testet. Nem tudja mennyi idő telik el, míg sikerül neki, de szinte teljesen kimerülve, rendszertelenül zihálva terül el ismét a földön, amint megszabadul tőle. Gondol arra is, hogy meg kellene kóstolnia a másik itókát is, amit kapott, de végül arra jut, hogy amíg számuk véges jobb lenne nem kísérletezni velük.
Időközben Éjfél is megérkezik, s mintha mi sem lenne természetesebb gazdája egyébként is szörnyen hasogató hasát látja a legmegfelelőbb leszállópályának. Erre persze Ras is azonnal reagál egy csokor trágár kifejezéssel, amellett, hogy rögtön elhessegeti onnan a madarat. A holló nem érti mi baja gazdájának, de nem is igazán érdekli amíg a csőrében szorongatott döglött egér nem kel újra életre, és szökik meg gyilkosa fogságából.
Nem társa az egyedüli, aki rövid időn belül megjelenik a férfi társaságában. Nori, és a fakó lány érkezik meg nem sokára a kannibál mellé, hogy felsegítsék a földről. Miután a sebesültnek fogalma sincs mi történt körülötte csak kérdőn néz az ébenfekete hajú szépségre.*
-Miért vagy itt? Meghaltam?
*Kérdi kicsit összezavarodva, hisz nem ilyennek képzelte el a halált. Illetve ha ő meghalt, akkor a két lány is. Szóval valószínűleg nem ez lesz a válasz, de azért türelmesen megvárja, mielőtt elkacaghatná magát. A segítő kezeket végül is nem utasítja vissza, és végre hagyja, hogy az a barátja segítsen rajta, akit nem rég még olyan csúnyán elküldött a fenébe.*
-Nem gyűlölsz?
*Ahelyett, hogy befogná a pofáját, és csendben poroszkálna a hölgyek társaságában értelmetlennek tűnő kérdéseket tesz fel.
A még Norinál is kisebb lány kérdésére viszont megpróbálja magából kihozni a maximumot, és nem egy cinikus megjegyzéssel értékelni a helyzetét.*
-Ahhoz képest, hogy meg is halhattam volna jól vagyok. Az italok tőled vannak, igaz? Azt hiszem akkor tartozom.
*Furcsa vigyora, mit ismeretségük kezdetén is megvillantott visszatér az arcára most hogy már valamelyest biztonságban van. Bár az is végigfut az agyán, hogy Nori csak arra vár, hogy nyugodt körülmények közt, szemtanúk nélkül tegye el láb alól.
Miközben elhaladnak Adakver mellett Éjfél is csatlakozik a kellemes kis társasághoz, és megállapodik a hím vállán.*
-Nem hagyhatjuk csak így itt, el kell rejtenünk!
*Látszólag meg sem lepődik az elf halálán, ellenben mikor megállnak ő is átnézi a holmiját, és mivel a kardját nem találja nála, elemeli az íját, és a cicomás kardját fegyverövével együtt. Az övet rögtön fel is csatolja magára. Már csak egy tokot kell vennie a saját kardjának.*
-Egyébként hova visztek?
*Úgy tűnik végül is Ras eszmefuttatása helyesnek bizonyul, miután leerőszakolja a torkán az egyik itókát, mi rejtélyes módon odakerült hozzá. A bénító mérget lassan semlegesíti, és visszanyeri irányítását a teste felett. Kár, hogy ezzel arányosan a fájdalom is nő, melyet a vértjén újabb lyukat ejtő ismerős nyílvessző okoz. De mivel még mindig él nem panaszkodhat, sőt már-már értetlenkedve bámulja a húsába vágó akár halálos sebet is ejteni képes eszközt, mikor nehezen felverekszi magát ülő helyzetbe.
~Ezt valahogy ki kellene húznom.~ Állapítja meg rendkívül eszesen, mikor felméri, hogy a környékén egyelőre nincs senki, de ha mégis akkor bizony jól elrejtőzött, hisz ezek után a kannibál minden egyes esetleges rejtekhelyet alaposan megvizsgál egyre fáradtabb szemeivel. Miután egyáltalán nem talál senkit, aki veszélyt jelenthetne rá, óvatosan, és fintorogva markol rá a vessző testére. A tapintásától rögtön kellemetlen emlékek hada öntik el az elméjét, és még mielőtt elkezdené feszegetni a mérgezett hegyet eltorzult arccal az alsó-ajkába harap.*
-A francba! A francba!
*Artikulálatlan kiáltásra futja csak tőle, amint megfeszülnek az izmai, és elkezd hadakozni élettelen ellenségével, a mérhetetlen fájdalommal. Alapvetően sokkal lágyabb részt talált most az elf nyila, ami azt is jelenti, hogy ha nincs a férfi vértje akár bele is halhatott volna a váratlan gerilla akcióba. Ráadásul sokkal jobban is fáj, mikor megpróbálja eltávolítani szervezetéből az idegen testet. Nem tudja mennyi idő telik el, míg sikerül neki, de szinte teljesen kimerülve, rendszertelenül zihálva terül el ismét a földön, amint megszabadul tőle. Gondol arra is, hogy meg kellene kóstolnia a másik itókát is, amit kapott, de végül arra jut, hogy amíg számuk véges jobb lenne nem kísérletezni velük.
Időközben Éjfél is megérkezik, s mintha mi sem lenne természetesebb gazdája egyébként is szörnyen hasogató hasát látja a legmegfelelőbb leszállópályának. Erre persze Ras is azonnal reagál egy csokor trágár kifejezéssel, amellett, hogy rögtön elhessegeti onnan a madarat. A holló nem érti mi baja gazdájának, de nem is igazán érdekli amíg a csőrében szorongatott döglött egér nem kel újra életre, és szökik meg gyilkosa fogságából.
Nem társa az egyedüli, aki rövid időn belül megjelenik a férfi társaságában. Nori, és a fakó lány érkezik meg nem sokára a kannibál mellé, hogy felsegítsék a földről. Miután a sebesültnek fogalma sincs mi történt körülötte csak kérdőn néz az ébenfekete hajú szépségre.*
-Miért vagy itt? Meghaltam?
*Kérdi kicsit összezavarodva, hisz nem ilyennek képzelte el a halált. Illetve ha ő meghalt, akkor a két lány is. Szóval valószínűleg nem ez lesz a válasz, de azért türelmesen megvárja, mielőtt elkacaghatná magát. A segítő kezeket végül is nem utasítja vissza, és végre hagyja, hogy az a barátja segítsen rajta, akit nem rég még olyan csúnyán elküldött a fenébe.*
-Nem gyűlölsz?
*Ahelyett, hogy befogná a pofáját, és csendben poroszkálna a hölgyek társaságában értelmetlennek tűnő kérdéseket tesz fel.
A még Norinál is kisebb lány kérdésére viszont megpróbálja magából kihozni a maximumot, és nem egy cinikus megjegyzéssel értékelni a helyzetét.*
-Ahhoz képest, hogy meg is halhattam volna jól vagyok. Az italok tőled vannak, igaz? Azt hiszem akkor tartozom.
*Furcsa vigyora, mit ismeretségük kezdetén is megvillantott visszatér az arcára most hogy már valamelyest biztonságban van. Bár az is végigfut az agyán, hogy Nori csak arra vár, hogy nyugodt körülmények közt, szemtanúk nélkül tegye el láb alól.
Miközben elhaladnak Adakver mellett Éjfél is csatlakozik a kellemes kis társasághoz, és megállapodik a hím vállán.*
-Nem hagyhatjuk csak így itt, el kell rejtenünk!
*Látszólag meg sem lepődik az elf halálán, ellenben mikor megállnak ő is átnézi a holmiját, és mivel a kardját nem találja nála, elemeli az íját, és a cicomás kardját fegyverövével együtt. Az övet rögtön fel is csatolja magára. Már csak egy tokot kell vennie a saját kardjának.*
-Egyébként hova visztek?
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:19:19
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Ras, Adakver, Nori//
*Az ájult megkapja az italokat, és utána már szalad is Noriék után, hogy lássa, mi történik velük. Egyelőre nem ugrottak egymásnak, csak szópárbajt vívnak, ami tökéletes alkalom, hogy ismét megpróbáljon varázsolni. A bűbáj sikeres, az íjász kábultan esik össze, a lány is várat magára, könnyed mozdulattal vágja át a torkát. Szegény kis tündérke csak nézi a vérbe fagyott testet. Ennyi lett volna? Milyen könnyedén ki lehet oltani egy életet, ők is majdnem bele haltak egy elmebeteg lövöldözésébe. A pillanatnyi sokkból a feketeség kiabálása rántja vissza a valóságba.*
-Nem... nem nézzük meg, mi van nála? Lehet, valami hasznos.
*Ha a lánynak sincsen ellenére, kicsit undorodó arccal, de leguggol mellé, hogy átkutassa a zsebeit, hátha talál legalább egy kis aranyat nála, amit eloszthatnak. A fegyvereivel nem foglalkozik, semmi szüksége rájuk, a tőrt sem használta azóta, hogy megkapta.
Ezzel hamar végez, csatlakozik a többiekhez, hogy együtt elhagyják végre ezt a szörnyű, vérbe borult helyet, és a mindig békés tisztásra térjenek.*
-Jól vagy?
*Pillant kissé aggódva Rasdeherre. Még mindig nem tudja, pontosan ki ő, de remélhetőleg az a pár varázsital, amit adott, elég volt ahhoz, hogy lábra álljon.*
*Az ájult megkapja az italokat, és utána már szalad is Noriék után, hogy lássa, mi történik velük. Egyelőre nem ugrottak egymásnak, csak szópárbajt vívnak, ami tökéletes alkalom, hogy ismét megpróbáljon varázsolni. A bűbáj sikeres, az íjász kábultan esik össze, a lány is várat magára, könnyed mozdulattal vágja át a torkát. Szegény kis tündérke csak nézi a vérbe fagyott testet. Ennyi lett volna? Milyen könnyedén ki lehet oltani egy életet, ők is majdnem bele haltak egy elmebeteg lövöldözésébe. A pillanatnyi sokkból a feketeség kiabálása rántja vissza a valóságba.*
-Nem... nem nézzük meg, mi van nála? Lehet, valami hasznos.
*Ha a lánynak sincsen ellenére, kicsit undorodó arccal, de leguggol mellé, hogy átkutassa a zsebeit, hátha talál legalább egy kis aranyat nála, amit eloszthatnak. A fegyvereivel nem foglalkozik, semmi szüksége rájuk, a tőrt sem használta azóta, hogy megkapta.
Ezzel hamar végez, csatlakozik a többiekhez, hogy együtt elhagyják végre ezt a szörnyű, vérbe borult helyet, és a mindig békés tisztásra térjenek.*
-Jól vagy?
*Pillant kissé aggódva Rasdeherre. Még mindig nem tudja, pontosan ki ő, de remélhetőleg az a pár varázsital, amit adott, elég volt ahhoz, hogy lábra álljon.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-09-06 16:21:28
Üzenet elküldve: 2017-09-06 16:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Ras, Adakver//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A küzdelem sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik az elfogyasztott varázsital hatására, ám Adakver még így is jobb harcosnak bizonyul. Mozdulatai gyorsak, de Norinak most az élete a tét, nem hibázhat.*
- Sa'Tereth birodalmában nincs helye tiszta játéknak. Farkas törvény uralkodik, és ő azokat fogadja magához, kik elég erősnek bizonyulnak.
*Ezekkel a szavakkal folytatja a harcot, s Adakver harctechnikájának köszönhetően valóban sikerül megsebeznie Norit. Egy vágás a karján, egy az oldalán, pont ott, ahol a tündér is eltalálta korábban. Fel is nyög, és a fájdalomtól a vágáshoz kap. Már épp hátrálna, mikor valami furcsa dolgot vesz észre.
Adakver nem mozdul, mintha hirtelen elaludt volna, a következő pillanatokban pedig már Noliet látja közeledni magához. Szóval a kis tündér volt. Elmosolyodik, és még mielőtt Adakver újra magához térne, egy a torkára irányuló vágással oltja ki az életét.*
- Rohadj meg Clion! Ott a vacsorád, te szörnyeteg! Most viszont tünés innen!
*Újabb életet oltott ki saját kezeivel. Még nagyobb bajba kerülhet a városőrséggel szemben, de ez most lényegtelen. Clion és Nolie élete múlott rajta, nem tehetett mást.
A sebesült Rasdeherhez sétál, és óvatosan felemeli a férfit.* Támaszkodj rám, segítek!
*Szól, majd int Nolie-nak, hogy jöjjön ő is, és ha barátnőjét a társaságukban tudja már, akkor a tisztás felé indul, hogy majd ott hozzák rendbe Cliont. Na meg saját magát is, mert az adrenalin őt sem fogja sokáig talpon tartani.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A küzdelem sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik az elfogyasztott varázsital hatására, ám Adakver még így is jobb harcosnak bizonyul. Mozdulatai gyorsak, de Norinak most az élete a tét, nem hibázhat.*
- Sa'Tereth birodalmában nincs helye tiszta játéknak. Farkas törvény uralkodik, és ő azokat fogadja magához, kik elég erősnek bizonyulnak.
*Ezekkel a szavakkal folytatja a harcot, s Adakver harctechnikájának köszönhetően valóban sikerül megsebeznie Norit. Egy vágás a karján, egy az oldalán, pont ott, ahol a tündér is eltalálta korábban. Fel is nyög, és a fájdalomtól a vágáshoz kap. Már épp hátrálna, mikor valami furcsa dolgot vesz észre.
Adakver nem mozdul, mintha hirtelen elaludt volna, a következő pillanatokban pedig már Noliet látja közeledni magához. Szóval a kis tündér volt. Elmosolyodik, és még mielőtt Adakver újra magához térne, egy a torkára irányuló vágással oltja ki az életét.*
- Rohadj meg Clion! Ott a vacsorád, te szörnyeteg! Most viszont tünés innen!
*Újabb életet oltott ki saját kezeivel. Még nagyobb bajba kerülhet a városőrséggel szemben, de ez most lényegtelen. Clion és Nolie élete múlott rajta, nem tehetett mást.
A sebesült Rasdeherhez sétál, és óvatosan felemeli a férfit.* Támaszkodj rám, segítek!
*Szól, majd int Nolie-nak, hogy jöjjön ő is, és ha barátnőjét a társaságukban tudja már, akkor a tisztás felé indul, hogy majd ott hozzák rendbe Cliont. Na meg saját magát is, mert az adrenalin őt sem fogja sokáig talpon tartani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057