//Rögtönzött ebéd//
//Búcsú//
*Csöndben végig hallgatja a vándor mondanivalóját. Vérmérsékletét, próbálja visszafogni.
Csak magában nyugtázza, a válaszokat, nem nagyon oszt vagy szorozz, hogy felel a kérdésekre vagy sem, Tyán fog múlni, hogy mit fog kezdeni ezekkel a tanácsokkal, meg amúgy sem az eszéről híres.*
~ Igen ezt én is tudom, hogy mi a feladata egy testőrnek. Viszont nem olyan rég te magad mondtad, hogy le kell az ilyeneket mészárolni.~
*Kendője alatt nem nagyon látszik az arc kifejezése, de nagyon összeszorítja a szemöldökét. Mivel nem akarja másnak a vérét venni, ha nem adnak rá okot. Nem is keresi a bajt, hogy valakibe csak úgy belekössön, amivel a célját teljesíthetné, de ha nem gondolat olvasó az úr, akkor nem igen fogja tudni, miszerint a mélységit, nem gyilkos célok vezérlik, éppen ellenkezőleg, azonban ilyenkor már bármit mondhatunk, ha valakiben hisz valamiben azt nagyon nehéz megváltoztatni.
Amint a férfi befejezi a mondani valóját, s még mielőtt végleg elválnának egymástól azért Tyasiry hozzá teszi, a saját gondolatait is, immár szóban.*
- Azon is elgondolkoztam, hogy a magam vérével "mocskolom" be magamat, csak sajnos nem tudom a varázsital mennyire tudja elfedni a nyomait, illetve mennyire ellenőrizhető a "bizonyíték."
~ Arról nem is beszélve, hogy hazudnom is kell, amit szintén el akarok kerülni, de nem tudom mi a helyes lépés.~
- Én a tisztességes harc híve vagyok, és azért edzek nap mint nap, hogy megmutassam a jövőben, miszerint a kemény munka meghozza a gyümölcsét.
~ Nem a kioltott életetekkel leszek nagy, hanem hány életet mentek meg!~
*Tudja magáról, hogy ő sem a megtestesült legendás harcos, viszont ez ellen tesz.
Végtelen számú lehetőség van, és az élet kioltása az egy eredmény amit mindenképp el akar kerülni, de ehhez mérhetetlenül sok tudásra lesz szüksége, és jobb lesz az elején kezdeni a tanulást.*
- Hiszem és a célom, hogy a csont felülkerekedhet az acélon!
*Az akarata nem gyenge, ebben téved a vándor, csak még nem tud mit felmutatni, aki már hosszú utat tett meg, ő még nagyon az elején jár, amíg él addig tudja járni a saját útját, amit helyesnek hisz.
Végül elbúcsúznak egymástól, és Tya is hasonlóképpen kíván neki szerencsét a másik félnek.*
- A sors mosolyogjon rád.
*Ezzel visszamegy a város felé.*