// Mordék bevetésen //
*A templomból kifelé jövet Mordach keze egy pillanatra sem szakad el hosszúkardjáról, mely kis híján két ilyen féreg zsákmánya lett. Úgy látszik, hogy a tolvajok túlságosan is kitartóak lettek, hiszen amint megkaparintották a Vörös tekercseit, már rohantak is a mágustoronyhoz, hogy tovább adjanak rajta. A sikertelenség végett pedig azonnal hajóra szálltak, s már Arthenior felé vették az irányt. Azzal viszont nem számoltak, hogy bár Mordach harcos, és bár sosem nevezi magát mágusnak, mégis eléggé sok helyen ismerik, főleg az ilyen varázslattal teli csomópontokon. De legalább jól esett a férfinek, hogy így elverhette azt a két mihasznát az imént... Kellemes volt pár kéretlen csúnya foltot hagyni újra, az már biztos!
Teleportálni egyelőre nem akar, majd egy fél óra, háromnegyed óra múlva talán, hiszen ha elér addig a pontig, ahol érkezésekor tűnt fel, akkor könnyedén eljut a kikötőig is pár másodperc alatt. Az agya most nem teljesen tiszta, így nem szeretne teljesen elfáradni arra az időre, mire elindulnak a sziget felé.
Egyetlen dolgot viszont eléggé bán, mégpedig hogy ott hagyták a két hölgyeményt. Talán még ők ketten is remekül kiegészítették volna a csapatot, persze csak is akkor, ha betartják a szabályokat, azaz azt a legfontosabbat, hogy késen kívül semmi mást nem visznek magukkal. Az a csók pedig... Hát, mikor belekezdtek a beszélgetésbe, a Vörösnek ez volt a legutolsó gondolata! Ellenére viszont egyáltalán nem volt, sőt!
Jelenleg lehetetlennek tartja, hogy az út előtt még találkozzanak, sőt, az sem biztos, hogy egyáltalán látják még egymást ebben az életben. Az viszont biztos, hogy Mordach örökre meg fogja őrizni ezt az emléket. Ezeken töprengve nyikordul meg újra a temető vaskos kapuja, s lép be ismét a Holtak Birodalmába. Most a nap nem vetül a sírokra olyan nagy szögben, hiszen pár órát ad az éjnek, s le fog szállni a vidékre. Ez persze azt jelenti, hogy a mai napon nem indulhatnak el, de ez sem baj, legalább a holnapi reggelen nem kell utazniuk, egyből felpattanhatnak az első napsugarakkal egy csónakra, s el is hagyhatják ezt a területet.
Most azonban egy újabb hajó áll a folyópartnál, mely indulásra készen kezdi felhúzni a falépcsőt, melyet az utasok leszállásához biztosítanak. Mordach gyorsan odarohan, s mivel egy fél órát úgyis kellene gyalogolnia, így megspórolja magának ezt az időt, s inkább felszáll erre az utasszállítóra, mely olyannyira ismerős neki, hogy Mordokhaijjal is pontosan ezzel mentek még a reggel. Odaérve kiált egyet a kapitánynak, aki vörös hajzuhatagjáról azonnal felismeri.*
- Hát te meg mit keresel itt? Nem reggel jöttél velünk a kikötőbe? *a Vörös felkacag*
- De bizony!
*Pár pillanatig még furán néz rá a kapitány, de végül felengedi őt egy mosollyal, s egy percen belül már szelik is újra a vizeket.*