*Elérik végre a folyópartra vezető ösvény kapuját. Ahogy eddig is, Ron ajtót nyit a lány előtt. Megfordul a fejében, hogy kezét nyújtsa neki, támaszként a lefelé vezető meredek, sziklás úton, de egy sötételf akinek fegyvere van, talán megsértődne a gesztuson, így inkább nem teszi.*
^Elfelejteni...~
*Eljátszik a gondolattal. Hogyan tudná elfelejteni mindazt, amitől volt értelme élnie? Nem lehet... Várja a halál általi feloldozást. A saját életének viszont nem fog véget vetni, és hiába vállalt azóta egyre veszélyesebb dolgokat, mindig ő bizonyult erősebbnek. Az a bizonyos fekete köpenyes, koponyafejű alak csak nem hagyja meghalni, biztos jót mulat Ron szenvedésén.*
- Köszönöm, de ne pazarold rám az érzelmeket.
*Fordul hátra Alivyanara felé, egy magára erőltetett mosollyal, hátha sikerül ezzel jobb kedvre derítenie. Ha a kezét nem is ajánlotta fel, azért igyekszik kicsivel a lány előtt maradni, ahogy ereszkednek lefelé a meredek ösvényen. Így ha partnere esetleg megbotlik, talán még el tudja kapni mielőtt elesne. Persze hamar visszafordítja figyelmét lábai elé, ő sem szeretné a porban végezni.*
- Azért remélem, jobban érzed magad így, hogy nem kell egyedül lenned. Szívesen meghallgatlak, ha valamit kiadnál magadból.
*Annyira azért ismeri a sötételfeket hogy tudja, nem kifejezetten barátságosak a többi fallal szemben. De talán a lány múltjában valami más is rejlik, ami miatt annyira ellenségesen kezdte Ronnal szemben.*