// Második szál //
// Nairada Cray'ra //
*Szólni akar, de inkább ajkaira harap. Szeretne kérni Nairadától, például, hogy látogassa meg féltestvérét, aztán meséljen neki, vagy csak szeretne neki elmondani dolgokat, de rájön, hogy jobb ha saját terheit ő maga cipeli. Senki mástól nem kérheti, hogy vegye át őket, még részben sem.*
̵ Az emberek szeretnek más életéről beszélni, hogy addig se kelljen a sajátjukéról. *Böki ki végül, hogy ne csak teljesen némán álldogáljon, legalább jelzést adva, hogy figyelt az elhangzott a szavakra.*
̵ Az könnyen lehet. Rengeteg energia szorult belé, állandóan megy valahova, vagy mesterkedik valamiben. Meg sem lepődnék, hogyha mindennap láttad az utcán rohangálni.
*A kérdés kicsit meghökkenti, de nem éri teljesen váratlanul. Nairadát személyesen nem ismeri, csak most találkoztak, de Relael rengeteget mesélt neki mindig, ezért közelebb érzi magát a Cray'ra családhoz. Plusz leszámítva a stressz helyzetből adódó feszültséget a nő szimpatikus a számára. Nem is a bizalmatlanságból fakadó válaszadással van a gond, hanem azzal, hogy pontosan nem tudja azt az egy okát saját döntésének.*
̵ Ez egy eléggé összetett probléma. Meglehetősen viharos kapcsolatom volt Elndorral, meg egyébként is elég csak rám nézni. Ez olyan, mikor egy kör formába egy négyzet alakú tárgyat akarsz erőltetni. Vagy levágod a sarkait, vagy nem fog menni. *Még jó, hogy a mocskosabb példa helyett eszébe jutott gyorsan ez.* Tehát jobb ötletnek tűnt eljönnöm otthonról. *Talán elég ennyit mondania, meg amit mások is mondtak, illetve mondanak ̵ amikből nem minden teljesen alaptalan - éppen annyi kiderül belőle, hogy az ő otthonuk sosem volt a szeretetkuckó, egy biztonságos menedék, ami összetartja a családot.*
̵ Már csak én, és Relael vagyunk. Mármint közeli rokonok, és mi is különböző anyától származunk. Nem tudom, így van-e bármi értelme visszatérni oda.
~ Egy helyre ami leginkább a régi emlékek temetője, vagy egy szellem járta ház. ~
̵ Rela és én egészen másképp is látjuk a világot, meg másképp gondolkodunk az életről. Ezért jobbnak gondoltam más úton járni, mint ő. *Persze az, hogy mi volt jó vagy rossz döntés, az majd csak akkor derül ki, amikor már késő.* Így most minden az övé lett, és lehetősége van az életét úgy alakítani ahogy szeretné. Elhagyni azokat amiket nem akar megtartani, vagy éppen folytatni. Bár a pletykák, és felmenőink döntéseiből fakadóan nem lesz könnyű dolga. A gazdagok nehezen felejtenek. *Hosszú szünetet tart, valahol elszégyelli magát, hogy ennyit beszél, mondhatni fecseg, magához képest mindenképpen. Idegen számára, hogy másokkal megossza dolgait. Túl személyes, benne vannak gondolatai, érzései, ezek vezérelték döntéseit, ezek pedig mind sebezhetővé teszik őt, és talán kényelmetlenül is érintik Nairadát.*
̵ De ez most van így, lehet később másképp lesz. *Hanyagul megrántja vállait, így lerázva az esetleg komoly hangulatot és elzárva saját érzéseit.* Elnézést a bő lére eresztett mese miatt, általában jobb szeretek én a befogadó lenni. *Megejt egy nagyon haloványka mosolyt, aztán engedi is, hogy eltűnjön. Szeretne egy bizonyos távolságot megtartani maga és mások között, ettől függetlenül örömmel fogadná, ha Nairada esetleg felbátorodva ezen inkább elkezdene mesélni saját magáról.*
̵ Mindenesetre nem mindig haszontalan kicsit különbözni. Például modoros, jól öltözött nemesi lányokat, vagy férfiakat bárhol találhatsz, de nem biztos, hogy tudják hogyan lehet legkönnyebben egy orrot eltörni. Arra én vagyok az embered. *Itt vigyorog kicsit saját egyszerűségén, plusz lényegében egy burkolt ajánlatot is tesz, hogyha Nairadának bármire szüksége van, akár mint most, nyugodtan fordulhat hozzá.*