Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:10:32
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:10:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Baltan Severicnek címezve//
*A hideg és vizes rongy először csípi sebét, ám ez hamar átcsap kellemes hűsítésbe, de Coof ettől még élvezni nem fogja.
A férfi mondatát nem fejezi be, de ordít róla, hogy nem igazán tudja hova tenni a dolgot. Azonban az, amit tud segíteni, igazán előnyösnek bizonyul.*
- Nem tudom, hogy mit... oh jaj... fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
*Az óriás próbál választ adni a segítőnek, de a koncentrálás nem megy neki. Őszintén szólva még külső szemlélő sem lenne ebben a helyzetben. Baltan máris jobban csinálja, mint ő tenné.
Végül csak válaszol.*
- Majd... kellene segítség.
*A hideg és vizes rongy először csípi sebét, ám ez hamar átcsap kellemes hűsítésbe, de Coof ettől még élvezni nem fogja.
A férfi mondatát nem fejezi be, de ordít róla, hogy nem igazán tudja hova tenni a dolgot. Azonban az, amit tud segíteni, igazán előnyösnek bizonyul.*
- Nem tudom, hogy mit... oh jaj... fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
*Az óriás próbál választ adni a segítőnek, de a koncentrálás nem megy neki. Őszintén szólva még külső szemlélő sem lenne ebben a helyzetben. Baltan máris jobban csinálja, mint ő tenné.
Végül csak válaszol.*
- Majd... kellene segítség.
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:00:45
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:00:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Régen látott rokon//
*Úgy tűnik nem sikerül megfejelnie a másikat, ahhoz túl magasan hordja az orrát. De legalább a figyelmét el tudja terelni egy kis ideig. Igaz, amikor ellöki a kardot megvágja a saját torkát, de ezzel most nem foglalkozik. Nem, amíg a másik a foglya nem lesz. Amikor az felemeli a kezét, és Drukuflian meglátja a hajtincset, eszelős nevetésben tör ki, úgy látszik apjával együtt. Vajon átfutott a gyámja fején, hogy tényleg elvágja a torkát? Drukuflian megfontolta, hogy megteszi. Aztán úgy döntött, hogy kell valaki, aki hajlandó lesz kalauzt játszani. Elengedi az idősebb sötételf kezét, és elveszi a kést a torkától, majd elteszi azt.*
- Igazán örülök. Mehetünk végre?
*Teszi fel a kérdést már sokadszorra, és reményei szerint a mai napon utoljára. A nap már kellemetlenül magasan jár az égen, az undorító fény betölti az egész folyópartot. A táskát most már tényleg felrakja a ló hátára, és odafordul a férfihoz, várakozóan, idegesen. Csak induljanak már el, vissza a kúriába aludni, vagy legalább a barakkba, vagy bármi fedett helyre. Lehet, hogy csak sztereotípia, de az ifjú Drukuflian tényleg úgy érezte, hogy lángra gyúl a bőre. A ló az utóbbi öt percben egészen nyugodt volt ahhoz képest, hogy a gazdájának kést nyomtak a torkához. Talán mégsem olyan okos állatok.*
- Induljunk!
*Úgy tűnik nem sikerül megfejelnie a másikat, ahhoz túl magasan hordja az orrát. De legalább a figyelmét el tudja terelni egy kis ideig. Igaz, amikor ellöki a kardot megvágja a saját torkát, de ezzel most nem foglalkozik. Nem, amíg a másik a foglya nem lesz. Amikor az felemeli a kezét, és Drukuflian meglátja a hajtincset, eszelős nevetésben tör ki, úgy látszik apjával együtt. Vajon átfutott a gyámja fején, hogy tényleg elvágja a torkát? Drukuflian megfontolta, hogy megteszi. Aztán úgy döntött, hogy kell valaki, aki hajlandó lesz kalauzt játszani. Elengedi az idősebb sötételf kezét, és elveszi a kést a torkától, majd elteszi azt.*
- Igazán örülök. Mehetünk végre?
*Teszi fel a kérdést már sokadszorra, és reményei szerint a mai napon utoljára. A nap már kellemetlenül magasan jár az égen, az undorító fény betölti az egész folyópartot. A táskát most már tényleg felrakja a ló hátára, és odafordul a férfihoz, várakozóan, idegesen. Csak induljanak már el, vissza a kúriába aludni, vagy legalább a barakkba, vagy bármi fedett helyre. Lehet, hogy csak sztereotípia, de az ifjú Drukuflian tényleg úgy érezte, hogy lángra gyúl a bőre. A ló az utóbbi öt percben egészen nyugodt volt ahhoz képest, hogy a gazdájának kést nyomtak a torkához. Talán mégsem olyan okos állatok.*
- Induljunk!
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:29:27
Üzenet elküldve: 2015-08-24 16:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott rokon//
*A ficsúr cuki kis pofikája élénk képként lüktet elméjében, mikor megindítja ellene a dühtől vezérelt bosszúhadjáratot. Sosem játszadozik, mikor kardot ránt, csak a színtiszta gyűlölet és a fejében megfogant terv vezérli, szóval ha véletlen ellenfele egy rossz mozdulatot is tenne szívesen megfosztja nyamvadt kis életétől. Pedig milyen sok szép vérrel, s verejtékkel eltöltött kínszenvedés várhatna még erre a fiatal ében bőrűre, ha túléli Naelmenich nem épp kegyes hűségre nevelését. De ugye az kissé távolinak tűnhet még számára.
Egyelőre még a haját a fejbőréről szinte lecibáló csontos ujjaktól, és a gégéjét fedő vékony bőrt felsértő éles acél pengétől kellene megszabadulnia. Nael elgondolkodik egy pillanatra, vajon a kölyök van-e olyan ostoba, hogy ezek után még ellenkezni próbáljon annak az embernek, aki valójában a szárnyai alá vette. Igaz ebben a pillanatban még maga a nemesi férfi sem tudja mégis miért vállalta el ennek a bugyuta, arrogáns ficsúrnak a nevelését... talán mert, amikor legutoljára látta olyan kis ártatlanul rúgkapált piciny lábaival a lepedők között. Akkor még kezelhetőnek, és könnyen kibelezhetőnek tűnt. Sajnos azóta már gyarapodott egy keveset, felszedett magára pár kilót, sőt nőtt is néhány lábnyit.
Nőni nőtt, de vajon eleget-e ahhoz, hogy Nael arcát telibe találja üres kis koponyájával? Úgy talán, ha a felnőtt mélységi meggörnyedve hajol oda hozzá, felkínálva a lehetőséget, de még így is olyan akadályokba ütközhet, amin nem gondolkodik el, csak cselekszik. Nagy, sőt hatalmas hiba. A családi sarj kardtartó keze egy pillanatra meg is rándul, már csak a megszokás miatt is, de végül úgy dönt nem próbálja meg egy rántással átnyisszantani a felé fejelő primitív gyilkológépnek szánt torkát. Mi haszna lenne belőle neki, ha saját vérében fuldokolva pusztulna el a lábai előtt?
Így hát a csekély, bőréből kiserkenő ragadós vörös életen kívül alig esik baja, legalábbis először ezt hiheti...
Végül is úgy néz ki nem hiába volt távol évekig Drukuflian, megtanult egy s mást a kiképzése során, mit most Nael a saját bőrén tapasztalhat meg. Meg kell mondani, ügyes a srác, csak kár, hogy annyi sütnivalója sincs, hogy ilyen veszett helyzetben inkább adja föl...*
-Ügyes kis korcs lett belőled, meg kell hagyni! Még akár hasznodat is vehetném.
*Nael arcán a torkának nyomódó kés hatására csak még inkább kiszélesedik az az idegölő mosoly, míg a csuklóját szorongató erős gyermeki kéz elégedettséggel tölti el. Hogy miért is? Szabad, bal kezét megemelve egy jó nagy csapat fekete hajtincseket szorongat markában.*
-Ez véletlen nem a tiéd?
*Harsány, túlvilági kacagása ezután akár még a folyóparton mosó felszíniek figyelmét is felkeltheti. Nem kétséges, az őrület határán toporog, és már csak egyetlen rossz lépés kell, hogy a mélybe zuhanjon.*
*A ficsúr cuki kis pofikája élénk képként lüktet elméjében, mikor megindítja ellene a dühtől vezérelt bosszúhadjáratot. Sosem játszadozik, mikor kardot ránt, csak a színtiszta gyűlölet és a fejében megfogant terv vezérli, szóval ha véletlen ellenfele egy rossz mozdulatot is tenne szívesen megfosztja nyamvadt kis életétől. Pedig milyen sok szép vérrel, s verejtékkel eltöltött kínszenvedés várhatna még erre a fiatal ében bőrűre, ha túléli Naelmenich nem épp kegyes hűségre nevelését. De ugye az kissé távolinak tűnhet még számára.
Egyelőre még a haját a fejbőréről szinte lecibáló csontos ujjaktól, és a gégéjét fedő vékony bőrt felsértő éles acél pengétől kellene megszabadulnia. Nael elgondolkodik egy pillanatra, vajon a kölyök van-e olyan ostoba, hogy ezek után még ellenkezni próbáljon annak az embernek, aki valójában a szárnyai alá vette. Igaz ebben a pillanatban még maga a nemesi férfi sem tudja mégis miért vállalta el ennek a bugyuta, arrogáns ficsúrnak a nevelését... talán mert, amikor legutoljára látta olyan kis ártatlanul rúgkapált piciny lábaival a lepedők között. Akkor még kezelhetőnek, és könnyen kibelezhetőnek tűnt. Sajnos azóta már gyarapodott egy keveset, felszedett magára pár kilót, sőt nőtt is néhány lábnyit.
Nőni nőtt, de vajon eleget-e ahhoz, hogy Nael arcát telibe találja üres kis koponyájával? Úgy talán, ha a felnőtt mélységi meggörnyedve hajol oda hozzá, felkínálva a lehetőséget, de még így is olyan akadályokba ütközhet, amin nem gondolkodik el, csak cselekszik. Nagy, sőt hatalmas hiba. A családi sarj kardtartó keze egy pillanatra meg is rándul, már csak a megszokás miatt is, de végül úgy dönt nem próbálja meg egy rántással átnyisszantani a felé fejelő primitív gyilkológépnek szánt torkát. Mi haszna lenne belőle neki, ha saját vérében fuldokolva pusztulna el a lábai előtt?
Így hát a csekély, bőréből kiserkenő ragadós vörös életen kívül alig esik baja, legalábbis először ezt hiheti...
Végül is úgy néz ki nem hiába volt távol évekig Drukuflian, megtanult egy s mást a kiképzése során, mit most Nael a saját bőrén tapasztalhat meg. Meg kell mondani, ügyes a srác, csak kár, hogy annyi sütnivalója sincs, hogy ilyen veszett helyzetben inkább adja föl...*
-Ügyes kis korcs lett belőled, meg kell hagyni! Még akár hasznodat is vehetném.
*Nael arcán a torkának nyomódó kés hatására csak még inkább kiszélesedik az az idegölő mosoly, míg a csuklóját szorongató erős gyermeki kéz elégedettséggel tölti el. Hogy miért is? Szabad, bal kezét megemelve egy jó nagy csapat fekete hajtincseket szorongat markában.*
-Ez véletlen nem a tiéd?
*Harsány, túlvilági kacagása ezután akár még a folyóparton mosó felszíniek figyelmét is felkeltheti. Nem kétséges, az őrület határán toporog, és már csak egyetlen rossz lépés kell, hogy a mélybe zuhanjon.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-23 21:55:49
Üzenet elküldve: 2015-08-23 21:55:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
-Tényleg? *Csillannak fel izgatottan vörösben játszó lélektükrei.* Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod. Legalábbis eddig úgy ismertelek, hogy nagyon hasonló az ízlésünk, ezért gondolom... De majd meglátod!
*Látszik rajta, milyen boldog, hogy Bobbir hajlandó eljönni vele. Arcán széles mosoly terül el, és kezeivel lelkesen gesztikulál beszéd közben.*
-Hát, nem is tudom... Izé... *Na, de milyen dolog ennyit hebegni és bizonytalankodni, hogyha egyszer ő hozta fel a dolgot? Mély levegőt vesz, és gyorsan kiböki a dolgot.* Kedvelsz engem, Bobbir?
*Arca most jóval komolyabb, mint eddig, érezni kérdése súlyát. Tekintete a férfiéra tapad, szemeiből halvány reménykedést és zavarodottságot lehet kiolvasni. Ajkait idegesen harapja be a hófehér fogsor.*
-Tényleg? *Csillannak fel izgatottan vörösben játszó lélektükrei.* Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod. Legalábbis eddig úgy ismertelek, hogy nagyon hasonló az ízlésünk, ezért gondolom... De majd meglátod!
*Látszik rajta, milyen boldog, hogy Bobbir hajlandó eljönni vele. Arcán széles mosoly terül el, és kezeivel lelkesen gesztikulál beszéd közben.*
-Hát, nem is tudom... Izé... *Na, de milyen dolog ennyit hebegni és bizonytalankodni, hogyha egyszer ő hozta fel a dolgot? Mély levegőt vesz, és gyorsan kiböki a dolgot.* Kedvelsz engem, Bobbir?
*Arca most jóval komolyabb, mint eddig, érezni kérdése súlyát. Tekintete a férfiéra tapad, szemeiből halvány reménykedést és zavarodottságot lehet kiolvasni. Ajkait idegesen harapja be a hófehér fogsor.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-23 20:28:01
Üzenet elküldve: 2015-08-23 20:28:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Régen látott rokon//
*Amikor a felér a másik mellé, meglepődik kicsit azon, hogy minek küldtek lóval szolgát, de nem az ő dolga. Ha a mostani Matróna így látja jónak... Na majd elválik. Egyelőre az egyetlen dolog amit akar, az indulás, de úgy tűnik a szolgáló nem hajlandó egy lépést sem tenni, amíg nem mondja végig a szöveget, amit látszólag már jó előre begyakoroltattak vele. Heves mozdulattal fordul meg, és néz rá a hajlongó talpnyalóra. Lelki szemei előtt különböző kicsavart helyzetekben látja a férfit, miközben néhány helyen kések állnak ki belőle, amik mellett szivárog a vér. Már maga az elképzelés is sokat segít azon, hogy ne essen neki.*
- Nem érdekel a maszlag. Csak menjünk végre. Utálom a napot... A lóval meg nem tudok mit kezdeni, máshoz van tehetségem, nem az úri sportokhoz.
*És érkezik a köpés, nem messze a paripa lábától. Mi a fenének kéne neki ló? Az talán fel tud mászni a házak falára? Vagy észrevehetetlenné teszi a tömegben? Nem? Akkor mi haszna van? Ennek ellenére lép párat az állat felé, hogy legalább a táskáját rádobja a hátára, de mielőtt levehetné a hátáról ujjak markolnak a hajába, és egy penge nyomódik a torkának. ~Az új apukám egy szart! És ne szórakozz velem!~ Fejével hátrahajol, remélhetőleg a férfi arcába csapva a koponyáját, majd megfogja a kardot tartó kezet, és kicsavarva azt magához rántja a férfit, úgy, hogy az háttal álljon neki. Majd a szabad kezével kihúzza tőrét a köpeny alól, és a másik torkához szorítja. Ha a férfi bármivel is próbálkozik, ránt egyet fölfelé a karján, ami olyan érzést kelthet a másikban, mintha tőből kiszakadna a válla.*
- Nagyon örülök. De mint említettem, utálom a napot. Mehetünk?
*Majd ellöki a másikat magától, és feldobja az állatra a táskát, és a város felé fordul, fél szemét az "új apukáján" tartva. Tizenegy évig tanult orgyilkosnak. Csak nem gondolja azt a kedves papa, hogy ilyen röhejes trükkökkel fenyíti...*
*Amikor a felér a másik mellé, meglepődik kicsit azon, hogy minek küldtek lóval szolgát, de nem az ő dolga. Ha a mostani Matróna így látja jónak... Na majd elválik. Egyelőre az egyetlen dolog amit akar, az indulás, de úgy tűnik a szolgáló nem hajlandó egy lépést sem tenni, amíg nem mondja végig a szöveget, amit látszólag már jó előre begyakoroltattak vele. Heves mozdulattal fordul meg, és néz rá a hajlongó talpnyalóra. Lelki szemei előtt különböző kicsavart helyzetekben látja a férfit, miközben néhány helyen kések állnak ki belőle, amik mellett szivárog a vér. Már maga az elképzelés is sokat segít azon, hogy ne essen neki.*
- Nem érdekel a maszlag. Csak menjünk végre. Utálom a napot... A lóval meg nem tudok mit kezdeni, máshoz van tehetségem, nem az úri sportokhoz.
*És érkezik a köpés, nem messze a paripa lábától. Mi a fenének kéne neki ló? Az talán fel tud mászni a házak falára? Vagy észrevehetetlenné teszi a tömegben? Nem? Akkor mi haszna van? Ennek ellenére lép párat az állat felé, hogy legalább a táskáját rádobja a hátára, de mielőtt levehetné a hátáról ujjak markolnak a hajába, és egy penge nyomódik a torkának. ~Az új apukám egy szart! És ne szórakozz velem!~ Fejével hátrahajol, remélhetőleg a férfi arcába csapva a koponyáját, majd megfogja a kardot tartó kezet, és kicsavarva azt magához rántja a férfit, úgy, hogy az háttal álljon neki. Majd a szabad kezével kihúzza tőrét a köpeny alól, és a másik torkához szorítja. Ha a férfi bármivel is próbálkozik, ránt egyet fölfelé a karján, ami olyan érzést kelthet a másikban, mintha tőből kiszakadna a válla.*
- Nagyon örülök. De mint említettem, utálom a napot. Mehetünk?
*Majd ellöki a másikat magától, és feldobja az állatra a táskát, és a város felé fordul, fél szemét az "új apukáján" tartva. Tizenegy évig tanult orgyilkosnak. Csak nem gondolja azt a kedves papa, hogy ilyen röhejes trükkökkel fenyíti...*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:57:40
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott rokon//
*A csatamén izmos, erektől duzzadó combjai meg-megfeszülnek, ahogyan a hajnallal leszállt deres talajt kapirgálja patájával. Szerencsére a mai nap egy különösen hűvös reggelt hozott magával. Bár ez az mi legkevésbé vigasztalja a nemesi párost, hisz nem elég, hogy már jó ideje itt toporognak a folyóparton, ahol azóta több bosszantó felszíni is megjelent, de még az a várva várt hajó sem nagyon akar feltűnni a láthatáron.
Gazdája éjfekete nyakát megpaskolva próbálja nyugtatgatni a türelmetlen jószágot, aki egy ideges, levegőbe vesző nyerítéssel nyilvánítja ki türelmetlenségét. Nem az a fajta a ló, amelyik képes hosszú percekig eltűrni a semmittevést. Vágtázni akar, érezni a sörényét borzoló szelet, és a patái alól kifutó a füves talajt. De nem teheti, hisz Nael ki tudja mit művelne szerencsétlen patással, ha az ledobná hátáról.
A mélységi teljesen átérzi társa idegességét. Ő is inkább lenne egy vértől, s húgytól bűzlő sötét kis cellában, ahol a falakat szebbnél szebb festmények helyett kegyetlen vágó, szúró, kínzó eszközök díszítik. Micsoda bulit is csapna ott többedmagával. Jelen esetben szívesen fektetné a kínpadra az őt megvárakoztató arrogáns kölköt. Ez olyan könnyed kis kikapcsolódás lenne számára, mint másoknak egy délutáni piknik itt a zubogó folyó partjánál.
Végül feltűnik vörös íriszei előtt a lassan közeledő folyami hajó is, mi némi megkönnyebbüléssel tölti el. Csakhogy az a fafejű fattyú, kit oly hűségesen várt saját csekély esélyeit romba döntve gondolkodás nélkül kezd szónokolni, ezzel bizonyítva saját önelégültségét. Vajon csak a nap sugarai vakították el ennyire, vagy tényleg annyira bolond, hogy nem tűnik fel neki a nemesi öltözék, és a lovasból áradó könnyed elegancia? Naelmenichnek igazából ez csak másodlagos kérdés. A fiú az ő tekintélyét ásta alá azzal, hogy megszólalt, mikor behódolóan hallgatnia kellett volna. Mégis a férfi arcán egy kajla mosoly jelenik meg az elhangzottak után, mintha csak beletörődött volna a sértésbe. Fürgén veti át lábát a nyergen, és csizmája már tompán koppan is a pázsiton a rá nehezedő tömegtől.*
-Drukuflian uraság? Köszöntöm itthon! Engem azért küldtek, hogy fogadjam kegyelmességét, és ellássam mindennel, mire szüksége volt!
*Hirtelen jött ötlettől vezérelve mély meghajlással köszönti az új családtagot. Hangjában próbálja elrejteni azt a maró gúnyt, mi mindig is jellemezte, helyette felvesz egy tökéletes komornyik álcát, mit a legjobb színészek is megirigyelnének. Egyedül a szeme alatti görcsös rángás árulhatta volna el, de szerencsére az pont akkor jelentkezett, mikor fejet hajtva tisztelgett a nemes fiatal előtt.*
-Remélem kényelmesen utazott, és nem szenvedett hiányt semmiből! Azért is küldtek engem, hogy átadjam a paripáját, amit csak Önnek tartott fent a családja.
*Elegáns kézmozdulattal mutat a látszólag nyugodtabb paripára. Meglehet őt is szórakoztatja ez az együgyű színjáték. Ha a mélységi kölyök elindul a ló irányába és hátat fordít Naelnak, hát jól megjárja. Az edzett férfi hátulról megkísérli megragadni a hajnak nevezett csimbókokat a fején, és ha sikerül kardja élét szinte elszorítva tőle a levegőt a torkához nyomja. Ha mégsem indulna meg a ló felé, akkor Nael úgy tesz, mintha az ujját ékesítő pók alakú gyűrűt szeretné átadni a család tiszteletbeli tagjának, így pedig elölről próbálja meg ugyanazt a műveletet végrehajtani. Ha minden jól megy a füléhez hajolva suttogja:*
-Naelmenich Dwirinthalen, az új apukád! Örülök a találkozásnak, Drukuflian!
*A belül elrejtett mosolya immár nyílt vigyorrá válik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.23 20:20:57, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (nyílván helyett nyilván). Durva helyesírási hibák.
*A csatamén izmos, erektől duzzadó combjai meg-megfeszülnek, ahogyan a hajnallal leszállt deres talajt kapirgálja patájával. Szerencsére a mai nap egy különösen hűvös reggelt hozott magával. Bár ez az mi legkevésbé vigasztalja a nemesi párost, hisz nem elég, hogy már jó ideje itt toporognak a folyóparton, ahol azóta több bosszantó felszíni is megjelent, de még az a várva várt hajó sem nagyon akar feltűnni a láthatáron.
Gazdája éjfekete nyakát megpaskolva próbálja nyugtatgatni a türelmetlen jószágot, aki egy ideges, levegőbe vesző nyerítéssel nyilvánítja ki türelmetlenségét. Nem az a fajta a ló, amelyik képes hosszú percekig eltűrni a semmittevést. Vágtázni akar, érezni a sörényét borzoló szelet, és a patái alól kifutó a füves talajt. De nem teheti, hisz Nael ki tudja mit művelne szerencsétlen patással, ha az ledobná hátáról.
A mélységi teljesen átérzi társa idegességét. Ő is inkább lenne egy vértől, s húgytól bűzlő sötét kis cellában, ahol a falakat szebbnél szebb festmények helyett kegyetlen vágó, szúró, kínzó eszközök díszítik. Micsoda bulit is csapna ott többedmagával. Jelen esetben szívesen fektetné a kínpadra az őt megvárakoztató arrogáns kölköt. Ez olyan könnyed kis kikapcsolódás lenne számára, mint másoknak egy délutáni piknik itt a zubogó folyó partjánál.
Végül feltűnik vörös íriszei előtt a lassan közeledő folyami hajó is, mi némi megkönnyebbüléssel tölti el. Csakhogy az a fafejű fattyú, kit oly hűségesen várt saját csekély esélyeit romba döntve gondolkodás nélkül kezd szónokolni, ezzel bizonyítva saját önelégültségét. Vajon csak a nap sugarai vakították el ennyire, vagy tényleg annyira bolond, hogy nem tűnik fel neki a nemesi öltözék, és a lovasból áradó könnyed elegancia? Naelmenichnek igazából ez csak másodlagos kérdés. A fiú az ő tekintélyét ásta alá azzal, hogy megszólalt, mikor behódolóan hallgatnia kellett volna. Mégis a férfi arcán egy kajla mosoly jelenik meg az elhangzottak után, mintha csak beletörődött volna a sértésbe. Fürgén veti át lábát a nyergen, és csizmája már tompán koppan is a pázsiton a rá nehezedő tömegtől.*
-Drukuflian uraság? Köszöntöm itthon! Engem azért küldtek, hogy fogadjam kegyelmességét, és ellássam mindennel, mire szüksége volt!
*Hirtelen jött ötlettől vezérelve mély meghajlással köszönti az új családtagot. Hangjában próbálja elrejteni azt a maró gúnyt, mi mindig is jellemezte, helyette felvesz egy tökéletes komornyik álcát, mit a legjobb színészek is megirigyelnének. Egyedül a szeme alatti görcsös rángás árulhatta volna el, de szerencsére az pont akkor jelentkezett, mikor fejet hajtva tisztelgett a nemes fiatal előtt.*
-Remélem kényelmesen utazott, és nem szenvedett hiányt semmiből! Azért is küldtek engem, hogy átadjam a paripáját, amit csak Önnek tartott fent a családja.
*Elegáns kézmozdulattal mutat a látszólag nyugodtabb paripára. Meglehet őt is szórakoztatja ez az együgyű színjáték. Ha a mélységi kölyök elindul a ló irányába és hátat fordít Naelnak, hát jól megjárja. Az edzett férfi hátulról megkísérli megragadni a hajnak nevezett csimbókokat a fején, és ha sikerül kardja élét szinte elszorítva tőle a levegőt a torkához nyomja. Ha mégsem indulna meg a ló felé, akkor Nael úgy tesz, mintha az ujját ékesítő pók alakú gyűrűt szeretné átadni a család tiszteletbeli tagjának, így pedig elölről próbálja meg ugyanazt a műveletet végrehajtani. Ha minden jól megy a füléhez hajolva suttogja:*
-Naelmenich Dwirinthalen, az új apukád! Örülök a találkozásnak, Drukuflian!
*A belül elrejtett mosolya immár nyílt vigyorrá válik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.23 20:20:57, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (nyílván helyett nyilván). Durva helyesírási hibák.
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:29:32
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Merythnek mázlija van, még éppen el tudja kapni Bobbir karját. Igaz, hogy a hívásra amúgy is szépen visszaúszott volna a lány mellé, de így könnyebben és nyomatékosabban lehet marasztalni a fiút. Nem megy tehát messzire, marad a lány mellett, hogy megvárja, mit szeretne még mondani. Ugyan lassan itt lenne az ideje, hogy visszainduljanak a városba, de néhány percet még maradhatnak Meryth kedvéért.*
- Akkor nézzük meg. *Válaszolja kedvesen mosolyogva. Szereti az ilyen eldugott, titkos helyeket, ha pedig Merythtel együtt fedezik fel, akkor biztosan nagyon izgalmas lesz az egész.*
- Kérdezz csak nyugodtan. *Válaszolja miközben ott lubickol a másik mellett. Meryth egyre kíváncsibbá teszi, előbb ez a titkos hely, most meg a szépen felvezetett kérdés. Kezdi azt hinni, hogy a lány szeretne tőle valamit.*
*Merythnek mázlija van, még éppen el tudja kapni Bobbir karját. Igaz, hogy a hívásra amúgy is szépen visszaúszott volna a lány mellé, de így könnyebben és nyomatékosabban lehet marasztalni a fiút. Nem megy tehát messzire, marad a lány mellett, hogy megvárja, mit szeretne még mondani. Ugyan lassan itt lenne az ideje, hogy visszainduljanak a városba, de néhány percet még maradhatnak Meryth kedvéért.*
- Akkor nézzük meg. *Válaszolja kedvesen mosolyogva. Szereti az ilyen eldugott, titkos helyeket, ha pedig Merythtel együtt fedezik fel, akkor biztosan nagyon izgalmas lesz az egész.*
- Kérdezz csak nyugodtan. *Válaszolja miközben ott lubickol a másik mellett. Meryth egyre kíváncsibbá teszi, előbb ez a titkos hely, most meg a szépen felvezetett kérdés. Kezdi azt hinni, hogy a lány szeretne tőle valamit.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:03:21
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:03:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Kriag nagy örömére egy folyóparton köt ki. Gyors léptekkel csörtet le a partra, hogy megmosakodjon. Jól esik neki a hűs víz, arról nem is beszélve, hogy a tömlőjét is megtudja tölteni. Egy darabig lábbeli nélkül sétál, lábával a vízben taposva. Kíváncsi tekintettel méregeti a folyón úszó hajókat séta közben. Egy valami azonban még jobban vonzza a tekintetét. A folyópartról már sok mindent lehet látni. Egy helyen füst száll fel, máshol egy torony sisakja látszik. Kriag még nem látott ilyen épületeket, hát kíváncsi, hogy miket rejthetnek az efféle házak. Lépteit megszaporázza, majd idővel csizmáját is visszavéve indul meg egy komornak látszó hely felé. Útják kíváncsi tekintetek követik, hisz az egyszerű emberek ritkán találkoznak a puszták népével. *
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:41:11
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Régen látott rokon//
*A hajó kellemetlen lassúsággal halad végig fölfelé a folyón. Drukufliannak volt ideje aludni egy keveset, majd ezek után még átöltözni, és kényelmesen megreggeliznie, mire odaértek végre Arthenior mellé.*
- Ha legközelebb talán gyorsabb lenne...
*Veti oda a nyamvadt felszíni kapitánynak. A hajnal undorító fénye körbeleng mindent, megcsillan a vízen, ami bántóan veri vissza a nap sugarait. Néhány vén szolgáló, meg fiatal cselédlány már kivonult mosni a ruhákat, őket undorodva kerülgeti a parton. ~ Ezek komolyan senkit nem küldtek elém? ~ Kedve lenne kiköpni egyet, de nem teszi, ugyanis abban a pillanatban, amikor kellemes mennyiségű nyálat gyűjtött össze egy köpéshez, meglát egy másik sötételfet, aki meglehetősen morcosnak tűnik. ~ Na, csak ki tudtak zavarni valaki. ~ Sebes léptekkel indul meg a fickó felé, és felnéz rá.*
- Te vagy a Dwirinthalen család szolgája? Vigyél oda a kúriához.
*Ezzel rézéről a társalgás le is van zárva. Végre köp egyet maga mellé, aztán ránt egyet a táskáján, és tesz néhány lépést, jelezve, hogy induljanak.*
*A hajó kellemetlen lassúsággal halad végig fölfelé a folyón. Drukufliannak volt ideje aludni egy keveset, majd ezek után még átöltözni, és kényelmesen megreggeliznie, mire odaértek végre Arthenior mellé.*
- Ha legközelebb talán gyorsabb lenne...
*Veti oda a nyamvadt felszíni kapitánynak. A hajnal undorító fénye körbeleng mindent, megcsillan a vízen, ami bántóan veri vissza a nap sugarait. Néhány vén szolgáló, meg fiatal cselédlány már kivonult mosni a ruhákat, őket undorodva kerülgeti a parton. ~ Ezek komolyan senkit nem küldtek elém? ~ Kedve lenne kiköpni egyet, de nem teszi, ugyanis abban a pillanatban, amikor kellemes mennyiségű nyálat gyűjtött össze egy köpéshez, meglát egy másik sötételfet, aki meglehetősen morcosnak tűnik. ~ Na, csak ki tudtak zavarni valaki. ~ Sebes léptekkel indul meg a fickó felé, és felnéz rá.*
- Te vagy a Dwirinthalen család szolgája? Vigyél oda a kúriához.
*Ezzel rézéről a társalgás le is van zárva. Végre köp egyet maga mellé, aztán ránt egyet a táskáján, és tesz néhány lépést, jelezve, hogy induljanak.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:14:37
Üzenet elküldve: 2015-08-22 21:14:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott rokon//
*A hold felkelte magával rángat egy különleges ében leplet, mely az egész városra egy közönséges ridegséget aggat. Ilyenkor a világ egy a felsziniek számára talán félelmetes, és visszataszító képet ölt fel, így ők inkább házaikba húzódva gyér fényű gyertyáik mellett kuporogva várják, hogy a fény újra átvegye a hatalmat az égbolton. Ezek a felszíni népek mindig is tele voltak furcsa szokásokkal, s felesleges bugyuta félelmekkel.
De az ódon kőfalak közt vágtató lovas ezektől a negatív kisugárzású érzelmektől mentes, szinte habzsolja a sötétség ölelő közelségét, képes lenne felfalni magát a légkört. Nagyot szippant a hűvös levegőbe, mire elégedett mosoly ül ki az arcára. Ilyenkor a legkellemesebb az idő egy kisebb kiruccanásra. Ilyenkor nem kell tartania a nap égető sugaraitól, a kíváncsi, idegenkedő tekintetektől, és attól a rettenetes zajtól, melyet Arthenior mocsoktól bűzlő polgárai produkálnak. Undorító népség mind!
A sűrű sötétségbe olvadó páros, ló és gazdája kölcsönös érzelmekkel kaptatnak a macskakövekkel kirakott talapzaton. A paripa örömében nagyot prüszköl, majd megugrik egy pillanatra, miben a lovas alig tudja visszafogni. Vágtatni kész a csődör, de jelenleg csak botorkálnak a jószág igazi tempójához képest. Hisz hova sietnének? A hajó éppen napkelte előtt fog kikötni a Nael számára értékes utassal a fedélzetén. Na nem mintha annyira kedvelné a kölyköt, de némi kiképzés, és teljeskörű hűség esetén tökéletes eszköz lehet a mélységiek alávaló játszmájában. Itt minden lépésed végzetes lehet, ezért legjobb, ha jól megválasztod melyik bábot mozgatod el a helyéről.
Hasonló gondolatok kavarognak zavarodott elméjében, mikor a folyó partján megállítja derék hátasát. Hajnali órákban járhatunk, a sötételf szem számára ingerlő fénycsóvák kis része már felbukkant a horizonton. A folyó vize pedig oly gyönyörűen, hívogatóan fodrozódik, hogy Naelmenich tekintetét is sokáig magára vonzza, és nem is ereszti. A férfi elméje mégis valami teljesen szürreális álomvilágot alkot a békésen csordogáló folyó kapcsán. Képzeletében egy vérfolyam, s kínkeservesen ordibáló felszíniek játszák a központi szerepet. Csupa szadista gondolat, mire egy félőrült mosoly kúszik az arcára.*
-Hol késik már az rohadt kölyök?
*A bőrét bántó fény, és az idegölő várakozás teljesen kikészítik már a szép korban lévő Dwirinthalent. Mintha még arca is megrándulna a fagyos lelkét szántó dühtől. Nem mai fialás már, megviselték már idegeit a mélységben töltött ármányos évek. Egy biztos, ezért valakinek fizetni kell. Ez a valaki jó eséllyel maga Drukuflian lesz.*
*A hold felkelte magával rángat egy különleges ében leplet, mely az egész városra egy közönséges ridegséget aggat. Ilyenkor a világ egy a felsziniek számára talán félelmetes, és visszataszító képet ölt fel, így ők inkább házaikba húzódva gyér fényű gyertyáik mellett kuporogva várják, hogy a fény újra átvegye a hatalmat az égbolton. Ezek a felszíni népek mindig is tele voltak furcsa szokásokkal, s felesleges bugyuta félelmekkel.
De az ódon kőfalak közt vágtató lovas ezektől a negatív kisugárzású érzelmektől mentes, szinte habzsolja a sötétség ölelő közelségét, képes lenne felfalni magát a légkört. Nagyot szippant a hűvös levegőbe, mire elégedett mosoly ül ki az arcára. Ilyenkor a legkellemesebb az idő egy kisebb kiruccanásra. Ilyenkor nem kell tartania a nap égető sugaraitól, a kíváncsi, idegenkedő tekintetektől, és attól a rettenetes zajtól, melyet Arthenior mocsoktól bűzlő polgárai produkálnak. Undorító népség mind!
A sűrű sötétségbe olvadó páros, ló és gazdája kölcsönös érzelmekkel kaptatnak a macskakövekkel kirakott talapzaton. A paripa örömében nagyot prüszköl, majd megugrik egy pillanatra, miben a lovas alig tudja visszafogni. Vágtatni kész a csődör, de jelenleg csak botorkálnak a jószág igazi tempójához képest. Hisz hova sietnének? A hajó éppen napkelte előtt fog kikötni a Nael számára értékes utassal a fedélzetén. Na nem mintha annyira kedvelné a kölyköt, de némi kiképzés, és teljeskörű hűség esetén tökéletes eszköz lehet a mélységiek alávaló játszmájában. Itt minden lépésed végzetes lehet, ezért legjobb, ha jól megválasztod melyik bábot mozgatod el a helyéről.
Hasonló gondolatok kavarognak zavarodott elméjében, mikor a folyó partján megállítja derék hátasát. Hajnali órákban járhatunk, a sötételf szem számára ingerlő fénycsóvák kis része már felbukkant a horizonton. A folyó vize pedig oly gyönyörűen, hívogatóan fodrozódik, hogy Naelmenich tekintetét is sokáig magára vonzza, és nem is ereszti. A férfi elméje mégis valami teljesen szürreális álomvilágot alkot a békésen csordogáló folyó kapcsán. Képzeletében egy vérfolyam, s kínkeservesen ordibáló felszíniek játszák a központi szerepet. Csupa szadista gondolat, mire egy félőrült mosoly kúszik az arcára.*
-Hol késik már az rohadt kölyök?
*A bőrét bántó fény, és az idegölő várakozás teljesen kikészítik már a szép korban lévő Dwirinthalent. Mintha még arca is megrándulna a fagyos lelkét szántó dühtől. Nem mai fialás már, megviselték már idegeit a mélységben töltött ármányos évek. Egy biztos, ezért valakinek fizetni kell. Ez a valaki jó eséllyel maga Drukuflian lesz.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:01:49
Üzenet elküldve: 2015-08-21 13:01:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
-Hé, azért nem kell rohanni! legalábbis miattam semmiképp! *Mosolyog Bobbir felé, és megpróbálja elkapni a karját még azelőtt, hogy elindulna kifelé, és visszahúzza maga mellé.* Hosszú még a nap, és nem csak a parton lehet pihenni. S amúgy is elég meleg van, majd sétálunk egyet, és közben megszáradunk. Amúgy is meg szerettem volna mutatni neked egy helyet az erdőben. Nem rég fedeztem fel, és úgy gondolom, hogy neked is tetszene.
*Kacsint biztatásképpen, majd visszahever a víztükörre. Haja hatalmas arany glóriaként terül szét feje körül, és szemét lehunyva élvezi a napsütést. Egy darabig így marad, majd pilláit ismét felnyitva a férfira tekint.*
-Bobbir, kérdezhetek valamit?
*Ül fel, kezével hajtva maga körül a vizet, hogy fennmaradjon a levegőn.*
-Hé, azért nem kell rohanni! legalábbis miattam semmiképp! *Mosolyog Bobbir felé, és megpróbálja elkapni a karját még azelőtt, hogy elindulna kifelé, és visszahúzza maga mellé.* Hosszú még a nap, és nem csak a parton lehet pihenni. S amúgy is elég meleg van, majd sétálunk egyet, és közben megszáradunk. Amúgy is meg szerettem volna mutatni neked egy helyet az erdőben. Nem rég fedeztem fel, és úgy gondolom, hogy neked is tetszene.
*Kacsint biztatásképpen, majd visszahever a víztükörre. Haja hatalmas arany glóriaként terül szét feje körül, és szemét lehunyva élvezi a napsütést. Egy darabig így marad, majd pilláit ismét felnyitva a férfira tekint.*
-Bobbir, kérdezhetek valamit?
*Ül fel, kezével hajtva maga körül a vizet, hogy fennmaradjon a levegőn.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-20 19:12:07
Üzenet elküldve: 2015-08-20 19:12:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Coof Iagha részére//
*A kérdés valamelyest hirtelen éri Baltan-t. Mitagadás, ő maga nem sokat konyít a gyógyításhoz, azonban sok sebet látott már.*
- Nos... A fej sérülésekkel az a probléma hogy nehéz megállapítani a... *kezdi el halkan, de hamar elharapja szavait. A nő szenvedését nézve még a szíve is összeszorul, biztos benne hogy ő maga nehezen állna ki ilyesfajta szenvedést.* A lényeg hogy ne sokat beszéljen és ne nagyon forgolódjon. Várjunk kicsit amíg helyre rázódnak a dolgok a koponyájában. *Jelenti ki bölcsen és lassan felegyenesedve a folyóhoz lép. Batyujából egy darabka rongyot húz elő, amit a vízbe márt. Néhány röpke másodperc múlva már vissza is tér a sérült hölgyhöz és annak homlokához emeli a borogatást.*
- Nem vagyok gyógyító, de ez talán enyhíti a fájdalmat. Jó hideg. *Teszi még hozzá barátságosan.* Csak nyugodtan eressze ki a hangját, nem kell bocsánatot kérnie. Viszont az ön helyében kerülném a zaj csapást, vagy az arcom bármi nemű mozgatását. *Egy percig elhallgat, majd a nő szemébe néz.* Mondja, szügsége van egy igazi orvosra vagy rendbe fog jönni? Csak mert ha kicsit kitisztázódik a feje szivesen elkísérem a templomig... nem lenne jó ha még egyszer elesne.
*A kérdés valamelyest hirtelen éri Baltan-t. Mitagadás, ő maga nem sokat konyít a gyógyításhoz, azonban sok sebet látott már.*
- Nos... A fej sérülésekkel az a probléma hogy nehéz megállapítani a... *kezdi el halkan, de hamar elharapja szavait. A nő szenvedését nézve még a szíve is összeszorul, biztos benne hogy ő maga nehezen állna ki ilyesfajta szenvedést.* A lényeg hogy ne sokat beszéljen és ne nagyon forgolódjon. Várjunk kicsit amíg helyre rázódnak a dolgok a koponyájában. *Jelenti ki bölcsen és lassan felegyenesedve a folyóhoz lép. Batyujából egy darabka rongyot húz elő, amit a vízbe márt. Néhány röpke másodperc múlva már vissza is tér a sérült hölgyhöz és annak homlokához emeli a borogatást.*
- Nem vagyok gyógyító, de ez talán enyhíti a fájdalmat. Jó hideg. *Teszi még hozzá barátságosan.* Csak nyugodtan eressze ki a hangját, nem kell bocsánatot kérnie. Viszont az ön helyében kerülném a zaj csapást, vagy az arcom bármi nemű mozgatását. *Egy percig elhallgat, majd a nő szemébe néz.* Mondja, szügsége van egy igazi orvosra vagy rendbe fog jönni? Csak mert ha kicsit kitisztázódik a feje szivesen elkísérem a templomig... nem lenne jó ha még egyszer elesne.
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-20 13:13:19
Üzenet elküldve: 2015-08-20 13:13:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*Kicsit Al is eljátszik a sikeres, mágus- és szörnypusztító duójuk képével, mely fejében némiképp eltúlzott hatású, köszönhetően annak, hogy fiatalabb éveiben olvasott és elméleti okítást nyújtó hőskönyvei túlzásba viszi a páncélok, fegyverek és különböző izomcsoportok valós leírását, ábrázolását. Valahol persze nem is baj, ezekből erőt lehet meríteni, amellett, hogy addig is, míg esetlegesen sorra nem kerül ez az összecsapás, valóban lehet képződni. Aztán mire oda kerül a dolog évek múlva, akkor már két kész harcossal fog farkasszemet nézni a gyűlölt mágus.*
- Csak, hogy kérdezzek valamiről, ami nem hajlik az érdektelen semmiségbe. *ha már ily egyenes módon rápirítanak a terelőkérdésével kapcsolatban, megadja a leplezetlenül kendőzött választ, ami azért hatásos, mert át tudja adni a kissé zavart-őszinte játékával az igaznak beállított választ.*
*Nem tervezte, hogy erre azonnal választ kell adnia, így egy kis mosoly is érkezik arcára, amolyan „bocsánat, nem volt jobb kérdésem” érzettel.*
*A következőkben elhangzó szavakra csak bólint a megfelelő pontokon, majd figyeli a közeli folyóhoz távozó lányt. Utána pillant, de nem ám a férfiak kerekded formák utáni kutakodásával nézi, hanem némiképp elgondolkodva, hogy vajon jók lesznek e ők ketten, mint egy mágus-legyőző páros.*
~Képes leszek felnőni a feladathoz és kiszolgálni a harcban?~
*Nem a kettősük létjogosultsága miatt vívódik magában, hanem immáron, hogy ő, mint tapasztalatlan, vajon hátráltatni fogja e a ciklont a küzdelem folyamán.*
~A lehető legjobban kell majd edzenem, erősítenem és tanulnom. Ez a Ház és a közös érdekünk is.~
*Zen visszatérte után, gyorsan eloltja a tüzet, felöltözik, majd gyakorlott módon rakosgatja és tünteti el a maradékot, mintha csak ugyanolyanná kellene varázsolni a helyet, miképpen felfedezték. Ahogyan a tűzrakást, az utómunkákat is meg kellett tanulnia vándorlása során, igaz nem követte senki, nem üldözte senki, ám ő mégis mindent szeret a legjobban elrendezni, nem szeret nyomokat hagyni.*
- Köszönöm. *szeretne, de nem tud gavallér lenni, lévén nincs egy petákja sem, így egy kissé visszafogottabb az a beleegyező szócska, piszkálja büszkeségét, hogy Mesterének kell meghívnia, pláne a születésnapján.*
- Mit terveztél mára? *kezdi a cseverészést, és reméli partnerre is talál, amíg oda nem érnek, ahová Zenolita léptei vezetnek.*
A hozzászólás írója (Kipp Norville) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.20 13:16:49
*Kicsit Al is eljátszik a sikeres, mágus- és szörnypusztító duójuk képével, mely fejében némiképp eltúlzott hatású, köszönhetően annak, hogy fiatalabb éveiben olvasott és elméleti okítást nyújtó hőskönyvei túlzásba viszi a páncélok, fegyverek és különböző izomcsoportok valós leírását, ábrázolását. Valahol persze nem is baj, ezekből erőt lehet meríteni, amellett, hogy addig is, míg esetlegesen sorra nem kerül ez az összecsapás, valóban lehet képződni. Aztán mire oda kerül a dolog évek múlva, akkor már két kész harcossal fog farkasszemet nézni a gyűlölt mágus.*
- Csak, hogy kérdezzek valamiről, ami nem hajlik az érdektelen semmiségbe. *ha már ily egyenes módon rápirítanak a terelőkérdésével kapcsolatban, megadja a leplezetlenül kendőzött választ, ami azért hatásos, mert át tudja adni a kissé zavart-őszinte játékával az igaznak beállított választ.*
*Nem tervezte, hogy erre azonnal választ kell adnia, így egy kis mosoly is érkezik arcára, amolyan „bocsánat, nem volt jobb kérdésem” érzettel.*
*A következőkben elhangzó szavakra csak bólint a megfelelő pontokon, majd figyeli a közeli folyóhoz távozó lányt. Utána pillant, de nem ám a férfiak kerekded formák utáni kutakodásával nézi, hanem némiképp elgondolkodva, hogy vajon jók lesznek e ők ketten, mint egy mágus-legyőző páros.*
~Képes leszek felnőni a feladathoz és kiszolgálni a harcban?~
*Nem a kettősük létjogosultsága miatt vívódik magában, hanem immáron, hogy ő, mint tapasztalatlan, vajon hátráltatni fogja e a ciklont a küzdelem folyamán.*
~A lehető legjobban kell majd edzenem, erősítenem és tanulnom. Ez a Ház és a közös érdekünk is.~
*Zen visszatérte után, gyorsan eloltja a tüzet, felöltözik, majd gyakorlott módon rakosgatja és tünteti el a maradékot, mintha csak ugyanolyanná kellene varázsolni a helyet, miképpen felfedezték. Ahogyan a tűzrakást, az utómunkákat is meg kellett tanulnia vándorlása során, igaz nem követte senki, nem üldözte senki, ám ő mégis mindent szeret a legjobban elrendezni, nem szeret nyomokat hagyni.*
- Köszönöm. *szeretne, de nem tud gavallér lenni, lévén nincs egy petákja sem, így egy kissé visszafogottabb az a beleegyező szócska, piszkálja büszkeségét, hogy Mesterének kell meghívnia, pláne a születésnapján.*
- Mit terveztél mára? *kezdi a cseverészést, és reméli partnerre is talál, amíg oda nem érnek, ahová Zenolita léptei vezetnek.*
A hozzászólás írója (Kipp Norville) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.20 13:16:49
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:17:46
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:17:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*Kicsit mélyebben elgondolkodik Al megjegyzésén nem tudja miért nem került elő még a mágus, vagy hová tűnt.*
~Számíthatott a bosszúra? Végül is öt fiú maradt apám után és sok követő, talán mégis számíthatott rá, de nem mentek utána. Vajon miért nem? Azóta sem értem miért nem mentek akkor és próbálták levadászni? Talán félelem volt az ok? Ha a nagy Dragonnar Mestert megölte, akkor azt gondolták ők semmiképpen nem boldogulhatnak vele? Gyávaság...! ~
*Gondolatai közben, azért figyel a Tanítványra, amikor Mestremnek nevezi, akaratlanul is elmosolyodik. Mikor elkezdte edzeni nem gondolt rá, hogy tanítványt vesz maga mellé. Arra sem, hogy mestere legyen a mindenes fiúnak, de ha így hozta a sors és a Harcos Isten, aki felé fordult, akkor nem bánja. Az első perctől tanította, akaratlanul is, talán eleve elrendeltetett hogy segítse a bosszúban? Akkor mindent megtanít neki, amit csak tud, hogy amikor szembe kerülnek a mágussal ne legyen védtelen. Mosolyog az okfejtésen, hogy barátokká is válhatnak. Az ilyen szavak benne gyanakvást keltenek általában, de a kék szeműtől még ez is meggyőzően hangzik most.*
-Ha eljön az ideje, akkor szólok, addig pedig edzünk, hogy készen állj, ha eljön a bosszú napja.
*Nem mond többet. Al felajánlotta, hogy társa lesz a bosszújában, ő pedig elfogadta. Akármennyire is sokat jelent, a szavak elhangoztak nincs szükség többre. Nem bánja, ha több szó nem esik most erről. Lassan neki is elfogy a része a pikkelyes reggeliből, közben szórakozottan mosolyog magában. Nem szeretne a mágus helyében lenni, ha felbukkan és szembe találja magát a párosukkal. Ha Al is készen áll, majd a küzdelemre, övék lesz a győzelem. Igaz tud varázsolni, de néhány hókuszpókusz nem elég, hogy megmentse. Túljárnak, majd az eszén valahogyan és utoléri a sorsa. Kicsit talán elbizakodott, ebben a pillanatban, de az, hogy nem egyedül van már a bosszújában megnöveli a sikerbe vetett hitét.*
-Nem tudom mit szállítottak, de Északra mennek Lihanech felé, ahogy hallottam.
*Hirtelen jön számára a téma váltás a karavánnal kapcsolatban. Nem tudja miért érdekli Alt, de most úgy ítéli csak tereli a szót, de igaza is van. Megbeszélték, amit meg kellett, nincs a bosszún többet elmélkedni.*
-Miért kérded?
*Néz rá kérdőn végül is nem tarthatott a karavánnal, már elsőre sem volt kérdés, hogy ő marad. Elnyomja magában azt a rossz érzést, amit ez kelt benne. Bízni akar, nagyon is bízni a Taníványban, nem enged teret a gyanakvásnak.*
-Nem kell aggódnod emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok. Miért neheztelnék rád, ha megvolt a lehetőségem dönteni?
~Ha mellém állsz a bosszúmban a legjobb döntést hoztam és nem, hogy nem neheztelek még hálás is vagyok érte, hogy maradtam.~
-Jó, hogy maradtam, kevesen lettetek volna még a ház védelmében és Arnakh pedig nem egészen megbízható, nekem ez nem jelentett annyira sokat, hogy őrlődjek miatta.
*Mondja végül bekapva az utolsó falatot az "Alhalból". Kicsit megdörzsöli a kezét, hogy a haldarabok lejöjjenek róla, de ez a művelet nem jár sikerrel, így a folyó felé indul, hogy lemossa a kezét. Visszatérve Alhoz szája sarka az egyik irányba görbül mosolyra és úgy néz rá.*
-Na akkor, ifjú tanítványom még van időnk, hogy benézünk a fogadóba és leöblítsük ezt a halacskát, utána pedig irány a kötelesség!
*A ruháihoz megy és elkezd öltözni. Szerencsére már teljesen megszáradt a napon az alsó ruha, ezért könnyedén húzza rá vissza a barna bőr ruháját. Mikor végzett és teljesen felöltözött bevárja Alt és elindul vele a fogadó felé. Nem volt benne eleinte teljesen biztos, hogy az Owairat Házzal jó helyet választott magának az újrakezdésre, de most már tudja nem az újrakezdésre volt jó ez a hely, hanem a folytatásra. Most már érzi, hogy újra él és a bosszúvágya magasabb lángon ég, mint valaha. Társat is talált hozzá és alkalmat is fog kapni az Istenétől. A legjobb szülinap a számára, amit csak el tudott hosszú ideje képzelni.*
-Ha odaérünk, én fizetek.
*A szája sarkai megint csak felfelé mozdulnak. Sokat tornáztathatta Alnak köszönhetően és bármennyire is elszokott tőle a múltban, most könnyedén húzódik mosolyra a szája.*
*Kicsit mélyebben elgondolkodik Al megjegyzésén nem tudja miért nem került elő még a mágus, vagy hová tűnt.*
~Számíthatott a bosszúra? Végül is öt fiú maradt apám után és sok követő, talán mégis számíthatott rá, de nem mentek utána. Vajon miért nem? Azóta sem értem miért nem mentek akkor és próbálták levadászni? Talán félelem volt az ok? Ha a nagy Dragonnar Mestert megölte, akkor azt gondolták ők semmiképpen nem boldogulhatnak vele? Gyávaság...! ~
*Gondolatai közben, azért figyel a Tanítványra, amikor Mestremnek nevezi, akaratlanul is elmosolyodik. Mikor elkezdte edzeni nem gondolt rá, hogy tanítványt vesz maga mellé. Arra sem, hogy mestere legyen a mindenes fiúnak, de ha így hozta a sors és a Harcos Isten, aki felé fordult, akkor nem bánja. Az első perctől tanította, akaratlanul is, talán eleve elrendeltetett hogy segítse a bosszúban? Akkor mindent megtanít neki, amit csak tud, hogy amikor szembe kerülnek a mágussal ne legyen védtelen. Mosolyog az okfejtésen, hogy barátokká is válhatnak. Az ilyen szavak benne gyanakvást keltenek általában, de a kék szeműtől még ez is meggyőzően hangzik most.*
-Ha eljön az ideje, akkor szólok, addig pedig edzünk, hogy készen állj, ha eljön a bosszú napja.
*Nem mond többet. Al felajánlotta, hogy társa lesz a bosszújában, ő pedig elfogadta. Akármennyire is sokat jelent, a szavak elhangoztak nincs szükség többre. Nem bánja, ha több szó nem esik most erről. Lassan neki is elfogy a része a pikkelyes reggeliből, közben szórakozottan mosolyog magában. Nem szeretne a mágus helyében lenni, ha felbukkan és szembe találja magát a párosukkal. Ha Al is készen áll, majd a küzdelemre, övék lesz a győzelem. Igaz tud varázsolni, de néhány hókuszpókusz nem elég, hogy megmentse. Túljárnak, majd az eszén valahogyan és utoléri a sorsa. Kicsit talán elbizakodott, ebben a pillanatban, de az, hogy nem egyedül van már a bosszújában megnöveli a sikerbe vetett hitét.*
-Nem tudom mit szállítottak, de Északra mennek Lihanech felé, ahogy hallottam.
*Hirtelen jön számára a téma váltás a karavánnal kapcsolatban. Nem tudja miért érdekli Alt, de most úgy ítéli csak tereli a szót, de igaza is van. Megbeszélték, amit meg kellett, nincs a bosszún többet elmélkedni.*
-Miért kérded?
*Néz rá kérdőn végül is nem tarthatott a karavánnal, már elsőre sem volt kérdés, hogy ő marad. Elnyomja magában azt a rossz érzést, amit ez kelt benne. Bízni akar, nagyon is bízni a Taníványban, nem enged teret a gyanakvásnak.*
-Nem kell aggódnod emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok. Miért neheztelnék rád, ha megvolt a lehetőségem dönteni?
~Ha mellém állsz a bosszúmban a legjobb döntést hoztam és nem, hogy nem neheztelek még hálás is vagyok érte, hogy maradtam.~
-Jó, hogy maradtam, kevesen lettetek volna még a ház védelmében és Arnakh pedig nem egészen megbízható, nekem ez nem jelentett annyira sokat, hogy őrlődjek miatta.
*Mondja végül bekapva az utolsó falatot az "Alhalból". Kicsit megdörzsöli a kezét, hogy a haldarabok lejöjjenek róla, de ez a művelet nem jár sikerrel, így a folyó felé indul, hogy lemossa a kezét. Visszatérve Alhoz szája sarka az egyik irányba görbül mosolyra és úgy néz rá.*
-Na akkor, ifjú tanítványom még van időnk, hogy benézünk a fogadóba és leöblítsük ezt a halacskát, utána pedig irány a kötelesség!
*A ruháihoz megy és elkezd öltözni. Szerencsére már teljesen megszáradt a napon az alsó ruha, ezért könnyedén húzza rá vissza a barna bőr ruháját. Mikor végzett és teljesen felöltözött bevárja Alt és elindul vele a fogadó felé. Nem volt benne eleinte teljesen biztos, hogy az Owairat Házzal jó helyet választott magának az újrakezdésre, de most már tudja nem az újrakezdésre volt jó ez a hely, hanem a folytatásra. Most már érzi, hogy újra él és a bosszúvágya magasabb lángon ég, mint valaha. Társat is talált hozzá és alkalmat is fog kapni az Istenétől. A legjobb szülinap a számára, amit csak el tudott hosszú ideje képzelni.*
-Ha odaérünk, én fizetek.
*A szája sarkai megint csak felfelé mozdulnak. Sokat tornáztathatta Alnak köszönhetően és bármennyire is elszokott tőle a múltban, most könnyedén húzódik mosolyra a szája.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-20 09:12:15
Üzenet elküldve: 2015-08-20 09:12:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*A magán felejtett Zenolita pillantások elől nem tud kitérni. Néhány másodpercig fölveszi a szemkontaktust, de utána a tűzre, majd a halra és ellenőrzésképp lopva újból Mesterére tekint, hogy vajon még most is nézi e. És figyeli. Nem érzi magát zavarban, nem hat égetően ez a figyelem, sokkal inkább mintha keresne valamit benne, amit csak így ránézésre ki tudna bogarászni elméjéből. Némán fülel, nem grimaszol, látszólag gondolataiba is kezd elmélyülni a lány, úgy van vele, hogy nem akasztja meg a menetet, ha szólni szeretne, szólni is fog. Nem is várat túl sokat az indoklás, melyről sejtette, hogy korábbi kijelentéséhez fog kapcsolódni.*
- A helyében én sem számítanék túl sok jóra és talán nem is véletlen, hogy eddig még nem került elő. *nem akarja jobban felkorbácsolni az indulatokat, nem mond egyebet erről, inkább a szájába vesz egy apróbb falatkát és pár szempillantást ő is gondolkozik.*
- Néhány nappal ez előtt még senki voltam. Az Úrnőtől és tőled megkaptam a lehetőséget, hogy váljak valakivé. A Kisasszonytól célt, a Mesteremtől eszközt kaptam, hogy megfelelően haladjak a célom felé, mely azt gondolom mindkettőnk célja is kell, hogy legyen. És, ha elhatározásink, törekvéseink a kitűzött feladat eléréséhez egyeznek, akkor már többek vagyunk, mint egyszerű társak. A társak gondjai idővel közössé válnak, akár még barátokká is válhatnak, én pedig nem hiszem, hogy rosszul ítéltelek meg. *kicsit leviszi a hangsúlyt, újabb haldarabkát vesz magához, közben gondolatai cikáznak fejében.*
- Túl nagy áldozat? Hmm, nem hiszem. Ha már lesz eszközöm, van célom, kell némi izgalom is, hogy kiteljesedjek és erre a legjobb megoldás, ha egy barátnak segítek a bajban. *bólogat néhányat maga elé, közben persze figyeli a harcos rezdüléseit. Nem szeretné, ha csak egy heves beszédnek tűnne, amit mond, komolyan gondolja ezt, még akkor is, ha a bosszúval nem éppen a lovagiasság bajnoka lesz. De sosem mondta, hogy az szeretne lenni.*
- Itt leszek, csak szólj. *a köszönetet hallja, melyre egy apró mosollyal reagál, ő már lassan végez az „Alhal” ráeső részével, így ő is és gyomra is jól van, hála az áldozatkész pikkelyesnek.*
- Azt tudod, hogy a reggel indult karaván mit szállított és hová tart? Gondolom a felbérelt kísérőknek nem lett beszámolva erről, Niverét pedig még nem tudtam megkérdezni erről. *mellékesként rákérdez erre is, ha már lezártak egy nagyobb témát, nyissanak egy kissé más témájút.*
- Remélem azért tényleg nem neheztelsz rám, amiért nem tarthattál velük, sejtem, hogy egy fegyverforgató számára azért milyen jelentősége van egy ilyen útnak. *ezt azért még szeretné tisztázni, nehogy valami tüskeféle maradjon itt kettejük között, amiért az ő tanításával kell foglalatoskodnia, ahelyett, hogy a karavánt kísérné valahol a rengetegben.*
*A magán felejtett Zenolita pillantások elől nem tud kitérni. Néhány másodpercig fölveszi a szemkontaktust, de utána a tűzre, majd a halra és ellenőrzésképp lopva újból Mesterére tekint, hogy vajon még most is nézi e. És figyeli. Nem érzi magát zavarban, nem hat égetően ez a figyelem, sokkal inkább mintha keresne valamit benne, amit csak így ránézésre ki tudna bogarászni elméjéből. Némán fülel, nem grimaszol, látszólag gondolataiba is kezd elmélyülni a lány, úgy van vele, hogy nem akasztja meg a menetet, ha szólni szeretne, szólni is fog. Nem is várat túl sokat az indoklás, melyről sejtette, hogy korábbi kijelentéséhez fog kapcsolódni.*
- A helyében én sem számítanék túl sok jóra és talán nem is véletlen, hogy eddig még nem került elő. *nem akarja jobban felkorbácsolni az indulatokat, nem mond egyebet erről, inkább a szájába vesz egy apróbb falatkát és pár szempillantást ő is gondolkozik.*
- Néhány nappal ez előtt még senki voltam. Az Úrnőtől és tőled megkaptam a lehetőséget, hogy váljak valakivé. A Kisasszonytól célt, a Mesteremtől eszközt kaptam, hogy megfelelően haladjak a célom felé, mely azt gondolom mindkettőnk célja is kell, hogy legyen. És, ha elhatározásink, törekvéseink a kitűzött feladat eléréséhez egyeznek, akkor már többek vagyunk, mint egyszerű társak. A társak gondjai idővel közössé válnak, akár még barátokká is válhatnak, én pedig nem hiszem, hogy rosszul ítéltelek meg. *kicsit leviszi a hangsúlyt, újabb haldarabkát vesz magához, közben gondolatai cikáznak fejében.*
- Túl nagy áldozat? Hmm, nem hiszem. Ha már lesz eszközöm, van célom, kell némi izgalom is, hogy kiteljesedjek és erre a legjobb megoldás, ha egy barátnak segítek a bajban. *bólogat néhányat maga elé, közben persze figyeli a harcos rezdüléseit. Nem szeretné, ha csak egy heves beszédnek tűnne, amit mond, komolyan gondolja ezt, még akkor is, ha a bosszúval nem éppen a lovagiasság bajnoka lesz. De sosem mondta, hogy az szeretne lenni.*
- Itt leszek, csak szólj. *a köszönetet hallja, melyre egy apró mosollyal reagál, ő már lassan végez az „Alhal” ráeső részével, így ő is és gyomra is jól van, hála az áldozatkész pikkelyesnek.*
- Azt tudod, hogy a reggel indult karaván mit szállított és hová tart? Gondolom a felbérelt kísérőknek nem lett beszámolva erről, Niverét pedig még nem tudtam megkérdezni erről. *mellékesként rákérdez erre is, ha már lezártak egy nagyobb témát, nyissanak egy kissé más témájút.*
- Remélem azért tényleg nem neheztelsz rám, amiért nem tarthattál velük, sejtem, hogy egy fegyverforgató számára azért milyen jelentősége van egy ilyen útnak. *ezt azért még szeretné tisztázni, nehogy valami tüskeféle maradjon itt kettejük között, amiért az ő tanításával kell foglalatoskodnia, ahelyett, hogy a karavánt kísérné valahol a rengetegben.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-19 17:41:55
Üzenet elküldve: 2015-08-19 17:41:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*A csikizés és így a nevetés, sivalkodás is elmarad. Pedig jó lett volna, ha egy kicsit ellenekzik a lányt, még Bobbir szerint is jó dolog egy kis játékos piszkálódás. A helyzet azért nem vészes, senki sem fulladt meg és mindketten remekül vannak.*
- Nekem is! *Mondja a mellette pihegő Merythnek. Egy kicsit ő is hátradől, csak annyit mozog a karjaival és lábaival, hogy a víz felszínén maradjon, lehetőleg a közelben. Nem lenne jó, ha valamelyiküket elkapná a sodrás, veszélyes tud lenni a folyó, ha begyorsul, a vizet nagyon nehéz irányítani. Nem úgy Bobbirt, a kis szőkeség már szinte az ujja köré csavarta a fiút.*
- Kár! *Némi csalódottság érződik a hangján.*
- Akkor menjünk, kell idő a megszáradásra is. *Lassan elindul kifelé.*
*A csikizés és így a nevetés, sivalkodás is elmarad. Pedig jó lett volna, ha egy kicsit ellenekzik a lányt, még Bobbir szerint is jó dolog egy kis játékos piszkálódás. A helyzet azért nem vészes, senki sem fulladt meg és mindketten remekül vannak.*
- Nekem is! *Mondja a mellette pihegő Merythnek. Egy kicsit ő is hátradől, csak annyit mozog a karjaival és lábaival, hogy a víz felszínén maradjon, lehetőleg a közelben. Nem lenne jó, ha valamelyiküket elkapná a sodrás, veszélyes tud lenni a folyó, ha begyorsul, a vizet nagyon nehéz irányítani. Nem úgy Bobbirt, a kis szőkeség már szinte az ujja köré csavarta a fiút.*
- Kár! *Némi csalódottság érződik a hangján.*
- Akkor menjünk, kell idő a megszáradásra is. *Lassan elindul kifelé.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-19 17:09:43
Üzenet elküldve: 2015-08-19 17:09:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor felkel a nap//
*Ami azt illeti tényleg megfeledkezett egy kicsit a harcos énjéről és jelenleg szimplán örülni akar ennek a reggelnek, miért is ne tehetné. Jelenleg jó helyen van és egy arra méltó személyt és a házát védelmezi, azon kívül ez az elsőre nyápicnak gondolt Mindenes se rossz társaság. Ha őszinte akar lenni nem a fejlődése ütemével elégedett. Két edzés és némi úszkálás után, ha figyelt Al, akkor össze tudott annyit kaparni az erejével amennyit. Inkább ez a makacs elszántság, amivel kiáll elé és küzd még ha esélytelennek látszik, akkor is, ez az amit nagyra értékel. Nem fogadta el, amikor az első alkalommal egérutat kínált neki, pedig nem mondhatni, hogy akkor kímélte és mégis a porban véresen fetrengve is újra szembenézett vele. Tudja jól, hogy ez elszántság és valahol, van a kék szeműben, valami esztelen vakmerőség is talán. Pont ez kell, ha komoly kardforgató akar lenni és ezeket a tulajdonságokat még akkor is becsüli, ha harci tudás nem párosul melléjük. Így hát Al bezsebelheti a dicséreteket, amikkel, amúgy fukarul bánik, hogy elég nagy legyen az értékük, ha netán mégis adja őket. Szavait hallva a monológ előtt felrémlik a gondolat, hogy talán, amikor először megismerte tévedett vele kapcsolatban és Nivere Úrnő jól tette, hogy alkalmazta. Legalábbis a szavaiból most erre következtet. Ha azért treníroztatja magát, hogy megfeleljen, mint testőr és jól védelmezze és nem azért, mert Mestre nem hagy neki választást, akkor a szándéka becsületes. Nincs oka kételkedni a szavában, a története nagyon is hihető és a személyisége sem ad okot kételkedni, így megállapítja magában, hogy Alra számíthat a jövőben, ha a Ház körül komolyabb feladat adódik. Közben edzi ahogy lehet és idővel talán még kedvelni is fogja. Elhúzza kicsit a száját, amikor a Tanítvány arról beszél, hogy jobb kibeszélni a dolgokat, minthogy rágjanak belül. Őt a bosszú vágya nem rágja lassan emésztve. Az emlékek súlya nem gyengíti, hanem erőt ad. Mindig úgy érezte, ez fűti belülről, értelmet ad minden küzdelemnek minden napnak. Ha arra gondol egy nappal közelebb kerül a bosszúhoz máris ég benne a tettvágy. Igaz nyugalomra nem nagyon talál, kész meglepetés, hogy most mosolyogva hallgatja megint "Alhalat". Valahogy most könnyebb a lelke, talán a születése napjának hatása, talán valami, ami most a kék szeműtől érkezik, de bármi is legyen nem gondolkozik rajta egyszerűen csak élvezi a reggelt. A Tanítvány ügyesen kihalászta a halat a folyóból és most ugyanolyan ügyesen le is halászta a tűzről.*
-Rendben szerintem nem bánjuk meg, ha hallgatunk rá.
*Rándul meg a szája széle, jelezve, hogy a mosoly kissé szűkös, ehhez a játékhoz nagyobbra van szükség. A meglepetés egyből kiül az arcára, ahogy a hal szeletelése és fújása közben a kék szemű felajánlja, hogy számíthat rá, ha elérkezik a bosszújának napja. Hosszan felejti szemét rajta és közben próbálja kitalálni, vajon tudja e, a tanítvány, hogy most mit mondott, vagy nem. Ahonnan ő érkezett, ilyet nem mondanak csak úgy. Ha valakivel a bosszújában osztoznak, akkor az legalább testvéri érzést feltételez, vagy olyan hitet a másik mellett, amiért az életet sem drága feláldozni. Ezt latolgatja miközben némán nézi a fiút, aztán arra gondol elég messze nőttek fel és másképpen, így nem veheti túl komolyan ezeket a szavakat.* ~Nem tudja, mert nem tudhatja, mit beszél. Ez nem egy kocsmai verekedés, vagy egy sima városi összetűzés, de azért értékelem, így is.~
-Nézd, Al ez a mágus, veszélyes és nem számítok túl sok jóra, ha megtalálom egyszer. Értékelem, hogy mellettem állnál, de nem gondolod, hogy kár lenne otthagyni a fogad valakiért, akit sosem ismertél? Nem lenne ez túl nagy áldozat?
*Halovány mosoly kíséri a kioktatást, pedig belül meg van hatva, kár is tagadnia maga előtt. Bátyjai kötelessége lett volna, hogy megbosszulják az apjukat. Akkor nem tették meg és nem mentek utána, bárhogy esküdöztek, hogy felkutatják végül hiába várta és anyja akkor megtiltotta neki, hogy egyedül utána eredjen. A kék szemű pedig fiatalabb és nem is olyan harcedzett, mint ők voltak, mégis felajánlja ezt pedig oka sincs rá. Kissé felelőtlen kijelentésnek hangzott. Ha találkozna a mágussal legbelül, azért pontosan tudja egyedül talán kevés lenne hozzá, hogy legyőzze. Apja nála erősebb volt és jobban forgatta a kardot mégis elbukott vele szemben. Alt elnézve végül bólint egyet, mint aki döntésre jutott.*
-Ha egyszer mégis hallok arról az átkozott gyilkosról, akkor térjünk erre vissza, rendben?
*Zárja le végül a dolgot és ha a hal készen áll és Al felé nyújtja, akkor elvesz egy nagyobb darabot és nekilát a reggelinek az első falat lenyelése után halkan jegyzi meg.*
-Köszönöm, Al.
*Nem a reggelire gondol, de ezt nyilván a Tanítvány is tudja. A közös bosszú gondolata az ő olvasatában nemes gesztus és elfogadja születésnapi ajándéknak, mint kedves meglepetést még, ha nem számít rá, hogy valaha bekövetkezik akkor is.*
*Ami azt illeti tényleg megfeledkezett egy kicsit a harcos énjéről és jelenleg szimplán örülni akar ennek a reggelnek, miért is ne tehetné. Jelenleg jó helyen van és egy arra méltó személyt és a házát védelmezi, azon kívül ez az elsőre nyápicnak gondolt Mindenes se rossz társaság. Ha őszinte akar lenni nem a fejlődése ütemével elégedett. Két edzés és némi úszkálás után, ha figyelt Al, akkor össze tudott annyit kaparni az erejével amennyit. Inkább ez a makacs elszántság, amivel kiáll elé és küzd még ha esélytelennek látszik, akkor is, ez az amit nagyra értékel. Nem fogadta el, amikor az első alkalommal egérutat kínált neki, pedig nem mondhatni, hogy akkor kímélte és mégis a porban véresen fetrengve is újra szembenézett vele. Tudja jól, hogy ez elszántság és valahol, van a kék szeműben, valami esztelen vakmerőség is talán. Pont ez kell, ha komoly kardforgató akar lenni és ezeket a tulajdonságokat még akkor is becsüli, ha harci tudás nem párosul melléjük. Így hát Al bezsebelheti a dicséreteket, amikkel, amúgy fukarul bánik, hogy elég nagy legyen az értékük, ha netán mégis adja őket. Szavait hallva a monológ előtt felrémlik a gondolat, hogy talán, amikor először megismerte tévedett vele kapcsolatban és Nivere Úrnő jól tette, hogy alkalmazta. Legalábbis a szavaiból most erre következtet. Ha azért treníroztatja magát, hogy megfeleljen, mint testőr és jól védelmezze és nem azért, mert Mestre nem hagy neki választást, akkor a szándéka becsületes. Nincs oka kételkedni a szavában, a története nagyon is hihető és a személyisége sem ad okot kételkedni, így megállapítja magában, hogy Alra számíthat a jövőben, ha a Ház körül komolyabb feladat adódik. Közben edzi ahogy lehet és idővel talán még kedvelni is fogja. Elhúzza kicsit a száját, amikor a Tanítvány arról beszél, hogy jobb kibeszélni a dolgokat, minthogy rágjanak belül. Őt a bosszú vágya nem rágja lassan emésztve. Az emlékek súlya nem gyengíti, hanem erőt ad. Mindig úgy érezte, ez fűti belülről, értelmet ad minden küzdelemnek minden napnak. Ha arra gondol egy nappal közelebb kerül a bosszúhoz máris ég benne a tettvágy. Igaz nyugalomra nem nagyon talál, kész meglepetés, hogy most mosolyogva hallgatja megint "Alhalat". Valahogy most könnyebb a lelke, talán a születése napjának hatása, talán valami, ami most a kék szeműtől érkezik, de bármi is legyen nem gondolkozik rajta egyszerűen csak élvezi a reggelt. A Tanítvány ügyesen kihalászta a halat a folyóból és most ugyanolyan ügyesen le is halászta a tűzről.*
-Rendben szerintem nem bánjuk meg, ha hallgatunk rá.
*Rándul meg a szája széle, jelezve, hogy a mosoly kissé szűkös, ehhez a játékhoz nagyobbra van szükség. A meglepetés egyből kiül az arcára, ahogy a hal szeletelése és fújása közben a kék szemű felajánlja, hogy számíthat rá, ha elérkezik a bosszújának napja. Hosszan felejti szemét rajta és közben próbálja kitalálni, vajon tudja e, a tanítvány, hogy most mit mondott, vagy nem. Ahonnan ő érkezett, ilyet nem mondanak csak úgy. Ha valakivel a bosszújában osztoznak, akkor az legalább testvéri érzést feltételez, vagy olyan hitet a másik mellett, amiért az életet sem drága feláldozni. Ezt latolgatja miközben némán nézi a fiút, aztán arra gondol elég messze nőttek fel és másképpen, így nem veheti túl komolyan ezeket a szavakat.* ~Nem tudja, mert nem tudhatja, mit beszél. Ez nem egy kocsmai verekedés, vagy egy sima városi összetűzés, de azért értékelem, így is.~
-Nézd, Al ez a mágus, veszélyes és nem számítok túl sok jóra, ha megtalálom egyszer. Értékelem, hogy mellettem állnál, de nem gondolod, hogy kár lenne otthagyni a fogad valakiért, akit sosem ismertél? Nem lenne ez túl nagy áldozat?
*Halovány mosoly kíséri a kioktatást, pedig belül meg van hatva, kár is tagadnia maga előtt. Bátyjai kötelessége lett volna, hogy megbosszulják az apjukat. Akkor nem tették meg és nem mentek utána, bárhogy esküdöztek, hogy felkutatják végül hiába várta és anyja akkor megtiltotta neki, hogy egyedül utána eredjen. A kék szemű pedig fiatalabb és nem is olyan harcedzett, mint ők voltak, mégis felajánlja ezt pedig oka sincs rá. Kissé felelőtlen kijelentésnek hangzott. Ha találkozna a mágussal legbelül, azért pontosan tudja egyedül talán kevés lenne hozzá, hogy legyőzze. Apja nála erősebb volt és jobban forgatta a kardot mégis elbukott vele szemben. Alt elnézve végül bólint egyet, mint aki döntésre jutott.*
-Ha egyszer mégis hallok arról az átkozott gyilkosról, akkor térjünk erre vissza, rendben?
*Zárja le végül a dolgot és ha a hal készen áll és Al felé nyújtja, akkor elvesz egy nagyobb darabot és nekilát a reggelinek az első falat lenyelése után halkan jegyzi meg.*
-Köszönöm, Al.
*Nem a reggelire gondol, de ezt nyilván a Tanítvány is tudja. A közös bosszú gondolata az ő olvasatában nemes gesztus és elfogadja születésnapi ajándéknak, mint kedves meglepetést még, ha nem számít rá, hogy valaha bekövetkezik akkor is.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-19 15:23:07
Üzenet elküldve: 2015-08-19 15:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Igaz, súlya nem igen van törékeny testének, amitől nem mindig van elragadtatva, hiszen ha csábítani könnyebb is egy karcsú, formás testtel, néha jól jönne a hatalmas testi erő. De pihe súlyának ellenére is sikerül a víz alá nyomnia a férfit, bár gyanús számára, hogy nem egyedül az ugrása érdeme. Nagy levegőt vesz, mielőtt ő is elmerülne, mégis hagyja Bobbirnak, hogy vele együtt jöjjön ismét a felszínre, és nagyot nyel a friss levegőből.*
-Ez jól esett! *Mosolyog halkan szuszogva, az a pár víz alatt töltött másodperc is elég volt, hogy kifáradjon a tüdeje.* Huh! *Fújja ki hangosan a levegőt, majd óvatosan hátradől, elterülve a finom víztükrön.*
-Nem akarok ünneprontó lenni, de én máris megfáradtam. *Jegyzi meg enyhe csalódottsággal a hangjában, mint aki még szívesen játszana, csak kimerítette az eddigi mókázás. Pedig igazából csupán a türelmetlenség szólt belőle, a türelem sosem volt az erőssége, és most már igazán megérdemli a lakomát.*
*Igaz, súlya nem igen van törékeny testének, amitől nem mindig van elragadtatva, hiszen ha csábítani könnyebb is egy karcsú, formás testtel, néha jól jönne a hatalmas testi erő. De pihe súlyának ellenére is sikerül a víz alá nyomnia a férfit, bár gyanús számára, hogy nem egyedül az ugrása érdeme. Nagy levegőt vesz, mielőtt ő is elmerülne, mégis hagyja Bobbirnak, hogy vele együtt jöjjön ismét a felszínre, és nagyot nyel a friss levegőből.*
-Ez jól esett! *Mosolyog halkan szuszogva, az a pár víz alatt töltött másodperc is elég volt, hogy kifáradjon a tüdeje.* Huh! *Fújja ki hangosan a levegőt, majd óvatosan hátradől, elterülve a finom víztükrön.*
-Nem akarok ünneprontó lenni, de én máris megfáradtam. *Jegyzi meg enyhe csalódottsággal a hangjában, mint aki még szívesen játszana, csak kimerítette az eddigi mókázás. Pedig igazából csupán a türelmetlenség szólt belőle, a türelem sosem volt az erőssége, és most már igazán megérdemli a lakomát.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-19 13:17:08
Üzenet elküldve: 2015-08-19 13:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*A Meryth lába elleni merénylete tökéletesen sikerül, el tudja kapni, meg is tudja csiklandozni a kezével. A fenyegetést nem hallja egészen tisztán a víz alatt, ezért Meryth akár a kedves kislány szerepéből is kieshetett volna egy kiadós, eredarhoz méltó káromkodás erejéig. Legfeljebb a vízparti állatok riadtak volna meg miatta. Amikor feljön a víz alól alig van ideje levegőt venni, máris a nyakába kap egy nem is olyan nehéz nehezéket. Azért megadja a lánynak az örömöt és hagyja, hogy a víz alá nyomja őt. Nem marad lent sokáig, szeretne végre rendesen levegőhöz jutni és jól kifújni magát, ráférne a sok heves mozdulat után. Ha Meryth is úgy akarja, akkor a lánnyal együtt feljön a víz alól, hogy pihenjen kicsit. Ha a lány nagyon ellenkezne, akkor nem rest bevetni legádázabb fegyverét, a jól megcsikizést.*
A hozzászólás írója (Kiscicasimogató Bobbir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 13:17:22
*A Meryth lába elleni merénylete tökéletesen sikerül, el tudja kapni, meg is tudja csiklandozni a kezével. A fenyegetést nem hallja egészen tisztán a víz alatt, ezért Meryth akár a kedves kislány szerepéből is kieshetett volna egy kiadós, eredarhoz méltó káromkodás erejéig. Legfeljebb a vízparti állatok riadtak volna meg miatta. Amikor feljön a víz alól alig van ideje levegőt venni, máris a nyakába kap egy nem is olyan nehéz nehezéket. Azért megadja a lánynak az örömöt és hagyja, hogy a víz alá nyomja őt. Nem marad lent sokáig, szeretne végre rendesen levegőhöz jutni és jól kifújni magát, ráférne a sok heves mozdulat után. Ha Meryth is úgy akarja, akkor a lánnyal együtt feljön a víz alól, hogy pihenjen kicsit. Ha a lány nagyon ellenkezne, akkor nem rest bevetni legádázabb fegyverét, a jól megcsikizést.*
A hozzászólás írója (Kiscicasimogató Bobbir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 13:17:22
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-08-18 19:30:00
Üzenet elküldve: 2015-08-18 19:30:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten a folyóparton//
*Mindig is értetlenül állt, ha ilyen játékokra került sor, sehogy sem tudta elképzelni, mégis hogy lehet a futkározást, fröcskölést, és hasonló baromságokat élvezni. Viszont mindezek ellenére, hibátlanul alakítja a játékos hölgyikét, aki hatalmas örömmel veti bele magát a játékba, még a fülig érő mosoly sem tűnik el az arcáról, ahogy a víz felé rohan, pedig igencsak időpocsékolásnak tartja a dolgot. De hát ha enni akar az eredar, meg kell érte dolgoznia.*
-Hidd el, ha felkészültem volna, leköröztelek volna! *Neveti el magát, majd halkan lihegve ismét belemerül a vízbe, hogy aztán pár méterrel beljebb fel is bukkanjon.*
-Én? Mégis mit? *Lepődik meg színpadiasan, ám a teátrálisan nagyvonalúra sikeredett kézmozdulatot nem sikerül befejeznie, mivel Bobbir már támadásba is lendül, mely meglepett kacagásra ösztönzi a lányt, és fel is kapja lábait, pár másodpercig a vízben lebegve.*
-Te kis... *Fenyegetőzik játékosan, majd szó szerint a férfi nyakába veti magát, hogy ismét víz alá kerüljön, ám most Meryth-tel együtt. Persze óvatos, kár lenne a vízbe fojtani szegényt, akkor oda lenne a legjobb rész: a kínzás. S amúgy is úgy tervezte, hogy még egy ideig szórakozik vele, csak utána tálalja fel.*
*Mindig is értetlenül állt, ha ilyen játékokra került sor, sehogy sem tudta elképzelni, mégis hogy lehet a futkározást, fröcskölést, és hasonló baromságokat élvezni. Viszont mindezek ellenére, hibátlanul alakítja a játékos hölgyikét, aki hatalmas örömmel veti bele magát a játékba, még a fülig érő mosoly sem tűnik el az arcáról, ahogy a víz felé rohan, pedig igencsak időpocsékolásnak tartja a dolgot. De hát ha enni akar az eredar, meg kell érte dolgoznia.*
-Hidd el, ha felkészültem volna, leköröztelek volna! *Neveti el magát, majd halkan lihegve ismét belemerül a vízbe, hogy aztán pár méterrel beljebb fel is bukkanjon.*
-Én? Mégis mit? *Lepődik meg színpadiasan, ám a teátrálisan nagyvonalúra sikeredett kézmozdulatot nem sikerül befejeznie, mivel Bobbir már támadásba is lendül, mely meglepett kacagásra ösztönzi a lányt, és fel is kapja lábait, pár másodpercig a vízben lebegve.*
-Te kis... *Fenyegetőzik játékosan, majd szó szerint a férfi nyakába veti magát, hogy ismét víz alá kerüljön, ám most Meryth-tel együtt. Persze óvatos, kár lenne a vízbe fojtani szegényt, akkor oda lenne a legjobb rész: a kínzás. S amúgy is úgy tervezte, hogy még egy ideig szórakozik vele, csak utána tálalja fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057