//Második szál//
*Nos, ez érdekes. Valószínűleg új lehet még erre ez a figura, mivel hát... Arthenior egy népes város, és bármily borzasztó, általában a folyóparton is éppen elegen szoktak lenni. A tisztást sem hanyagolják, sőt, ott állandóan tobzódnak a mindenféle romantikával túlfűtött párocskák, szóval Lorew is ezerszer inkább meditál a folyóparton (ha néha arra adja a fejét). Persze amikor vége a nyárnak, és jönnek az egyre hidegebb idők, akkor mindenki visszahúzódik a hajlékába, és az ilyen kinti helyek elhagyatottá válnak... a mesében biztosan. Valójában még ilyenkor is bőven elég halandó szokott itt fel és alá mászkálni.*
- Munka? A folyóparton? Itt a világon senki nem dolgozott még *foglalja össze tömören a véleményét, hiszen... persze, páran lelopkodják a fákról a gyümölcsöket, amikor teremnek, de azt leszámítva, itt nem sok munka szokott folyni. A templomkertben többet dolgoznak, ott legalább a szerzetesek (akik nem értenek az érdemi munkakerüléshez) rendben tartják a virágokat, meg a mindenféle növényeket, de itt...*
- Különös életed lehet akkor *jegyzi meg Lorew, amint a férfi szavait hallja* Vándorolni nem akarsz, letelepedni még nem akarsz, hát akkor most mi lesz? Mármint mindenki csinálja a kettő közül valamelyiket, nemde? *belegondol, ő maga vándorolt, aztán letelepedett, vándorolt, és újra letelepedett, vándorolt a két város közt, és aközben itt-ott letelepedett. De hogy egyik tevékenységet sem végezte, hát olyan nem volt. Persze szigorúan véve nyilván amíg nem választott állandó lakhelyet, és épp nincs úton, akkor a kettő nélkül él, de... a köznyelvben aki nem telepszik le, az a vándor. Közben viszont megjelenik az élet szikrája a fadarabok között, és lám, hamarost lángra lobban az apró farakás, ami több, mint örvendetes hír Lorew számára. Ha mondjuk tűzmágussá válna, akkor ezt mindet megspórolhatná, akármikor lobbanthatna lángot magának... persze, ha tudna varázsolni. Közelebb is húzódik, majd a kérdésre, illetve kérdésekre... Egy darabig néz, roppant bölcsen mered a távolba, majd a férfi felé fordítja a fejét, és megjegyzi:*
- Nem *mármint mit számít az, hogy két vadidegen?* Miért volnánk mi annyira idegenek? Ha meg akart volna ölni, vagy ki akart volna rabolni, akkor már úgyis megtette volna. Nos, talán meg akar sütni vacsorának, azt nem tudhatom, de akkor készüljön fel, hogy elázottan roppant pocsék ízem lehet.
*Persze ő maga sem gondolja komolyan, hiszen persze hallott már emberevő emberekről, de azok... Nos, igaz, akár ez a férfi is lehetne emberevő, nincs rájuk írva, de abban az esetben meg kell majd dolgozzon a vacsoráért.*
- Miféle munkája van a folyóparton? *kérdezi végül, és hasonlóképp drámaian lehalkítja a hangját, mint korábban beszélgetőtársa tette* Kit kell elásnia?
*Mivel legalábbis ilyenekben gondolkozik, vagy esetleg mosónőt játszik az illető, és ezt az inget is a szennyes közül kapta elő, amit Lorewnek adott. Mindkét verzió nagyjából ugyanannyira tűnik vadnak, és elfogadhatónak. Jó, talán a hullakaparósnál hibádzik, hogy nincsenek nála tetemek, de ki tudja? Talán már túl van a munka nehezén, már a földet is lemosta magáról...*