Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-19 14:03:17
Üzenet elküldve: 2012-10-19 14:03:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//Maradith kiszabadítása//
*Hogy-hogy nem, sikerült a folyóparton kikötniük. A folyóhoz érve Marissa lihegve megáll és elengedi Vinys kezét, majd leguggolva pihen egy kicsit. Hátranéz, de még nem lát semmit sem közeledni. Felnéz a férfira, aztán a víz felszínét kezdi el nézni. Nagyon váratlan volt a farkas feltűnése és nem is érti, hogy mi történt. Nem tudja felfogni, hogy milyen bátran is viselkedett az imént. Ő maga vetődött a bestia útjába, csak azért, hogy megmentse a sötételfet, akit még csak nemrég ismert meg. És még egy tőrt is hajított a fenevadhoz...Pedig ő tényleg nem nagyon szokott ilyesmit művelni. A nagy gondolkodás közepette el is felejtkezik vérző hátáról, noha nem ártana a sebet bekötözni.
"A hátad!"Szólal meg Maradith Marissa fejében.
~He? Mi van a hátammal?~Gondolja a lány értetlenül pislogva.
"Vérzik! Megsérültél és még csak észre sem vetted?"Zsörtölődik a gyűrűbe zárt nő.
~Ha nem tűnt volna fel, egy farkas támadott meg minket és igyekeztem minél hamarabb eltűnni előle! Már hogy vettem volna észre? Bár most, hogy mondod, tényleg fáj.~
"Be kéne kötözni."
~Nem mondod?~Emeli az égre a szemeit a szőkeség.*
-Öhm...Vinys. Tudom, hogy nem sok mindent látsz fényes nappal, de megfordulnál?*Kérdezi a drow-t. Ha a sötételf eleget tesz a kérésének, akkor leveszi a felsőjét és szomorkodva szemléli meg, mekkora vágás van rajta, majd elővesz egy kisebb tőrt és elkezdi 'átalakítani'...*
*Hogy-hogy nem, sikerült a folyóparton kikötniük. A folyóhoz érve Marissa lihegve megáll és elengedi Vinys kezét, majd leguggolva pihen egy kicsit. Hátranéz, de még nem lát semmit sem közeledni. Felnéz a férfira, aztán a víz felszínét kezdi el nézni. Nagyon váratlan volt a farkas feltűnése és nem is érti, hogy mi történt. Nem tudja felfogni, hogy milyen bátran is viselkedett az imént. Ő maga vetődött a bestia útjába, csak azért, hogy megmentse a sötételfet, akit még csak nemrég ismert meg. És még egy tőrt is hajított a fenevadhoz...Pedig ő tényleg nem nagyon szokott ilyesmit művelni. A nagy gondolkodás közepette el is felejtkezik vérző hátáról, noha nem ártana a sebet bekötözni.
"A hátad!"Szólal meg Maradith Marissa fejében.
~He? Mi van a hátammal?~Gondolja a lány értetlenül pislogva.
"Vérzik! Megsérültél és még csak észre sem vetted?"Zsörtölődik a gyűrűbe zárt nő.
~Ha nem tűnt volna fel, egy farkas támadott meg minket és igyekeztem minél hamarabb eltűnni előle! Már hogy vettem volna észre? Bár most, hogy mondod, tényleg fáj.~
"Be kéne kötözni."
~Nem mondod?~Emeli az égre a szemeit a szőkeség.*
-Öhm...Vinys. Tudom, hogy nem sok mindent látsz fényes nappal, de megfordulnál?*Kérdezi a drow-t. Ha a sötételf eleget tesz a kérésének, akkor leveszi a felsőjét és szomorkodva szemléli meg, mekkora vágás van rajta, majd elővesz egy kisebb tőrt és elkezdi 'átalakítani'...*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:23:23
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
* Hawul dühödten vár a hajóra, mely majd elviszi a kikötőbe. Emlékszik, hogy annak idején ő is itt ért a városba. Mikor volt már? Nem tudja. Valójában nem is fontos. A lényeg amúgy is az, amit itt elért. Márpedig az nem kis dolog. Nem volt egyszerű bekerülni az őrségbe, és a testületben is véghez vitt már jópár dolgot, melyet bizonyosan nem tudott volna véghez vinni akárki. Hiába, nagy jövő állt előtte.
Nem hitt a sorsban, de mégis úgy tűnt, hogy egy nálánál sokkalta hatalmasabb erő egyengeti útját. Talán valamiféle démon - hisz azok léteznek, már találkozott is egyel - aki valamiképpen az ő áldozatai lelkével táplálkozik? Áh, abszurdum. Nincs itt semmiféle összeesküvés, Hawul egyszerűen egy életképes ember, sokkalta életképesebb, mint az átlag. Lehet, hogy ehhez az kell, hogy mások életét elvegye, de ő mégis csak többet ér, mint az áldozatai. Nagyon jó példa erre az a rengeteg repedt sarkú, vagy bűnoző akikkel végzett.
Gondolatmenetét az eléje sikló hajó látványa szakította félbe. Nem is baj, még el sem ment, de már jönne is vissza.*
Nem hitt a sorsban, de mégis úgy tűnt, hogy egy nálánál sokkalta hatalmasabb erő egyengeti útját. Talán valamiféle démon - hisz azok léteznek, már találkozott is egyel - aki valamiképpen az ő áldozatai lelkével táplálkozik? Áh, abszurdum. Nincs itt semmiféle összeesküvés, Hawul egyszerűen egy életképes ember, sokkalta életképesebb, mint az átlag. Lehet, hogy ehhez az kell, hogy mások életét elvegye, de ő mégis csak többet ér, mint az áldozatai. Nagyon jó példa erre az a rengeteg repedt sarkú, vagy bűnoző akikkel végzett.
Gondolatmenetét az eléje sikló hajó látványa szakította félbe. Nem is baj, még el sem ment, de már jönne is vissza.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:14:15
Üzenet elküldve: 2012-10-13 20:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A fa lombja megóvta a kellemetlen napsugaraktól, s bár néhányszor felébredt, nem volt kedve a tűző napon égetni bőrét, így inkább maradt az árnyat adó zöld sátor alatt. Még élelmet is talált, a hatalmas fán több fészek is volt, Eva pedig nem az a finnyás teremtés, bőven beéri néhány madártojással ebédre. Ráadásul a fa ízletes vadkörtével volt teli, igazán semmi oka nem volt a talajra vánszorogni. A farkas volt az egyetlen bosszantó tényező. Az eseménytelen nap lustaságában aztán újra elszenderedett.
Hirtelen pattantak fel szemhéjai, gyomra görcsbe rándult, izmai ugrásra készre feszültek, még mielőtt felfogta volna mit is hallott. Csak néhány röpke pillanattal később tudatosodott benne, hogy sikoltást hallott, de akkor már fél kézzel kapaszkodva lógott egy nem túl vastag ágon. Reflexei gyorsabban reagáltak, mint felfoghatta volna. A sikoly gazdáját nem már nem láthatta meg, de figyelmét sokkal inkább lekötötte a szeme sarkából meglátott fekete szőrcsomó. Beszűkült pupillájának fókuszába az ismét vele incselkedő farkas képe került. Vajon lehet valamiféle kapcsolat az üldözött és az üldöző között? Eva régi talánya ez, melyről a zsigereiben azt érezte, hogy igen, létezik a kapcsolat, ám bizonyítani még sohasem sikerült. Egy pillanatra mintha az állat is rá nézett volna, mintha hívná maga után, talán csak azért jött, hogy megmutassa, itt vagyok, és nem félek tőled. Vajon ha ez igaz, akkor ki a vad és ki a vadász? Nem most fogja megoldani a feladványt, mert szentül hiszi, bármelyik felállás legyen is helyes, csak az számít, hogy a végén ő legyen, aki kihúzza a véres kardot a bozontos szőrmókból.
Elengedi az ágat és jól kiszámított guggolásban érkezik a talajra. Nincs teketória, az állat után veti magát, erejét beosztva a lehető leggyorsabb tempóban halad a farkas után.*
*A fa lombja megóvta a kellemetlen napsugaraktól, s bár néhányszor felébredt, nem volt kedve a tűző napon égetni bőrét, így inkább maradt az árnyat adó zöld sátor alatt. Még élelmet is talált, a hatalmas fán több fészek is volt, Eva pedig nem az a finnyás teremtés, bőven beéri néhány madártojással ebédre. Ráadásul a fa ízletes vadkörtével volt teli, igazán semmi oka nem volt a talajra vánszorogni. A farkas volt az egyetlen bosszantó tényező. Az eseménytelen nap lustaságában aztán újra elszenderedett.
Hirtelen pattantak fel szemhéjai, gyomra görcsbe rándult, izmai ugrásra készre feszültek, még mielőtt felfogta volna mit is hallott. Csak néhány röpke pillanattal később tudatosodott benne, hogy sikoltást hallott, de akkor már fél kézzel kapaszkodva lógott egy nem túl vastag ágon. Reflexei gyorsabban reagáltak, mint felfoghatta volna. A sikoly gazdáját nem már nem láthatta meg, de figyelmét sokkal inkább lekötötte a szeme sarkából meglátott fekete szőrcsomó. Beszűkült pupillájának fókuszába az ismét vele incselkedő farkas képe került. Vajon lehet valamiféle kapcsolat az üldözött és az üldöző között? Eva régi talánya ez, melyről a zsigereiben azt érezte, hogy igen, létezik a kapcsolat, ám bizonyítani még sohasem sikerült. Egy pillanatra mintha az állat is rá nézett volna, mintha hívná maga után, talán csak azért jött, hogy megmutassa, itt vagyok, és nem félek tőled. Vajon ha ez igaz, akkor ki a vad és ki a vadász? Nem most fogja megoldani a feladványt, mert szentül hiszi, bármelyik felállás legyen is helyes, csak az számít, hogy a végén ő legyen, aki kihúzza a véres kardot a bozontos szőrmókból.
Elengedi az ágat és jól kiszámított guggolásban érkezik a talajra. Nincs teketória, az állat után veti magát, erejét beosztva a lehető leggyorsabb tempóban halad a farkas után.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-13 18:16:38
Üzenet elküldve: 2012-10-13 18:16:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A két férfi elmondta, hogy hol a húga. Amint megtudják, hogy a parton senki nem járt, s hogy női lábnyomok vezettek az erdőbe, azonnal elszaladnak, keresni testvérüket. A morgások hamar abbamaradtak. Ezek után semmi eseménydús nem történik. A nyomoknak hűlt helye, így az éjnőnek meg kell várnia, hogy történjen valami.
A folyóparton megtisztálkodik, majd elalszik. A nappal eseménytelenül telik, azonban hirtelen nagy sikolyra kell felriadnia Evanak. Kis híján a fáról is leesik, de sikerül megkapaszkodnia. Ha szétnéz, nem láthat mást, mint a farkast, amint ismét eltűnik az erdőben, átvágva a tisztáson. A nyomok még frissek, de igyekeznie kell. Az éjszakához készülődő égbolton esőfelhők gyülekeznek. Ha elered, biztosan elveszti ismét a nyomokat. Ezt nem hagyhatja, igyekeznie kell, ha meg akarja szerezni a farkas bőréért járó díjat.*
*A két férfi elmondta, hogy hol a húga. Amint megtudják, hogy a parton senki nem járt, s hogy női lábnyomok vezettek az erdőbe, azonnal elszaladnak, keresni testvérüket. A morgások hamar abbamaradtak. Ezek után semmi eseménydús nem történik. A nyomoknak hűlt helye, így az éjnőnek meg kell várnia, hogy történjen valami.
A folyóparton megtisztálkodik, majd elalszik. A nappal eseménytelenül telik, azonban hirtelen nagy sikolyra kell felriadnia Evanak. Kis híján a fáról is leesik, de sikerül megkapaszkodnia. Ha szétnéz, nem láthat mást, mint a farkast, amint ismét eltűnik az erdőben, átvágva a tisztáson. A nyomok még frissek, de igyekeznie kell. Az éjszakához készülődő égbolton esőfelhők gyülekeznek. Ha elered, biztosan elveszti ismét a nyomokat. Ezt nem hagyhatja, igyekeznie kell, ha meg akarja szerezni a farkas bőréért járó díjat.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:23:30
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:23:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit megkönnyebbül, mikor meghallja, hogy az ork többnyire megúszta. Erről megbizonyosodni azonban nemigen tud. Látása kezd homályosodni. Egyelőre tartja magát. Kutyáját figyeli és próbálja keltegetni, mikor az ork felkapja. Legszívesebben ellenkezne, de nincs hozzá kellő ereje. Csak hagyja, hogy a nagy darab alak meginduljon vele. Válla felett ebére pillant, ki mintha felemelné fejét. Vérével össze is keni segítője öltözetét.*
- Miért? Miért segít nekem? Elvégre... Csak egy sötételf vagyok... *köhögi. Többet nem kérdez. Fejét cipelője mellkasára hajtja, szemei pedig időnként hosszabb időre lecsukódnak.*
- Ezzel... nagy veszélybe keverte saját magát. *motyogja. Kezd fázni. Köpenyén igazít, hátha úgy jobb lesz, de semmin nem változtat. A homokban apró vércseppek jelzik útjukat. Ezeket követve indul meg Hach is. Ezt még látja, utána minden elsötétül szemei előtt és teljesen az orkra hagyatkozik, miközben csak reménykedni tud, hogy az alak tudja, hogy mit csinál.*
- Miért? Miért segít nekem? Elvégre... Csak egy sötételf vagyok... *köhögi. Többet nem kérdez. Fejét cipelője mellkasára hajtja, szemei pedig időnként hosszabb időre lecsukódnak.*
- Ezzel... nagy veszélybe keverte saját magát. *motyogja. Kezd fázni. Köpenyén igazít, hátha úgy jobb lesz, de semmin nem változtat. A homokban apró vércseppek jelzik útjukat. Ezeket követve indul meg Hach is. Ezt még látja, utána minden elsötétül szemei előtt és teljesen az orkra hagyatkozik, miközben csak reménykedni tud, hogy az alak tudja, hogy mit csinál.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:50:06
Üzenet elküldve: 2012-10-11 09:50:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a folyópartra, ahol szintén gyakorta járt gyerekkorában ember barátjával. Most csak fehér kutyája tart vele, de nincsenek kettesben. Mynora ismét összébb húzza magán a hosszú, vörös, csuklyás ruhát.* ~Hamarosan sötétedni fog.~ *Gondolja az égre pillantva, ezért megszaporázza lépteit. A kutya is gyorsabban szedi mind a négy lábát, de sajna elbotlik.* ~A kutyának négy lába van, mégis megbotlik.~ *Gondolja kuncogva, hisz ez a mondás nem csak a lovakra igaz. Mikor a kutya feltápászkodik, folytatják útjukat, az erdőszéli tisztás felé.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-10 22:42:54
Üzenet elküldve: 2012-10-10 22:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A kivégzőosztag//
*Láthatóan az éjjbőrű támadókat alaposan felbőszítette. Elejtetett társaik közül négyet. Egy még mindég a földön fetreng vért öklendezve, az egyiknek a mellkasa a másiknak meg a gyomra szakadt föl teljesen a kaszálásnak köszönhetően.
Kap pár ütést és rúgást, ám Ő olcsóbban megússza mint ismeretlen védence, Kaleya.
A sötételfek mint valami füst eltűnnek... elszelelnek. De érezhetően ez még nem a vég.
Chothal dühösen betegessárga szemeit a vezető felé irányítja és kardját még most sem ereszti le, csak ennyit morog maga elé:*
-Még találkozunk... és könyörögni fogsz a könnyű haláláért...
*Majd kisvártatva egyedül maradnak.
Chothal csak végignéz magán és így szól, látva pár vágást és a tőrt a vállában:*
-Én megúsztam. Ne aggódjon. Túl éltem már rosszabbat is.
*Rápillant a vöröslő gyűrűre és a tőrre meg a sebekre. Morog egyet, mint valami véreb és vicsorogva elrakja a kardját majd Kaleya felé indul.
A nő állapota minden... csak nem épp biztató.
Mikor odaér, lehajol és nem mint nőt vizsgálja meg, hanem mint sebesültet.
A seb szúrt seb... nincs sok ideje...
Figyelmen kívül hagyja a nő kérését és így szól:*
-Jöjjön segítek. Nem értek a sebek ellátáshoz de futni és mozogni még bírok.
*Azzal felsegíti Kaleyát és két kezébe veszi. Látja a vér folyik... lassan de sajna biztosan.
Ha a templom felé indul lehet belefut még ellenfelekbe... elvégre a sötételf támadók onnét jöttek.*
-Az erdő... az erdőbe megyünk. Ismerek egy vén druidát. Gyógyító. Ha Ő nem képes a sebet meggyógyítani akkor senki. *Majd lopva a csahosra néz. Ám lathatóan az csak egy ütést kapott.
Magához kell térjen.*
-Magának jobban kell az orvoslás most...
*Azzal nehéz, de nagy és gyors léptekkel a homokos partot elhagyják, hogy mihamarább az erdőbe érhessenek.*
*Láthatóan az éjjbőrű támadókat alaposan felbőszítette. Elejtetett társaik közül négyet. Egy még mindég a földön fetreng vért öklendezve, az egyiknek a mellkasa a másiknak meg a gyomra szakadt föl teljesen a kaszálásnak köszönhetően.
Kap pár ütést és rúgást, ám Ő olcsóbban megússza mint ismeretlen védence, Kaleya.
A sötételfek mint valami füst eltűnnek... elszelelnek. De érezhetően ez még nem a vég.
Chothal dühösen betegessárga szemeit a vezető felé irányítja és kardját még most sem ereszti le, csak ennyit morog maga elé:*
-Még találkozunk... és könyörögni fogsz a könnyű haláláért...
*Majd kisvártatva egyedül maradnak.
Chothal csak végignéz magán és így szól, látva pár vágást és a tőrt a vállában:*
-Én megúsztam. Ne aggódjon. Túl éltem már rosszabbat is.
*Rápillant a vöröslő gyűrűre és a tőrre meg a sebekre. Morog egyet, mint valami véreb és vicsorogva elrakja a kardját majd Kaleya felé indul.
A nő állapota minden... csak nem épp biztató.
Mikor odaér, lehajol és nem mint nőt vizsgálja meg, hanem mint sebesültet.
A seb szúrt seb... nincs sok ideje...
Figyelmen kívül hagyja a nő kérését és így szól:*
-Jöjjön segítek. Nem értek a sebek ellátáshoz de futni és mozogni még bírok.
*Azzal felsegíti Kaleyát és két kezébe veszi. Látja a vér folyik... lassan de sajna biztosan.
Ha a templom felé indul lehet belefut még ellenfelekbe... elvégre a sötételf támadók onnét jöttek.*
-Az erdő... az erdőbe megyünk. Ismerek egy vén druidát. Gyógyító. Ha Ő nem képes a sebet meggyógyítani akkor senki. *Majd lopva a csahosra néz. Ám lathatóan az csak egy ütést kapott.
Magához kell térjen.*
-Magának jobban kell az orvoslás most...
*Azzal nehéz, de nagy és gyors léptekkel a homokos partot elhagyják, hogy mihamarább az erdőbe érhessenek.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-10 15:59:36
Üzenet elküldve: 2012-10-10 15:59:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A kivégzőosztag//
*Kaleya nem számított arra, hogy a többi sötétbőrű is be fog csatlakozni. A támadás, mely Hachol ellen zajlik, egy pillanatra eltereli figyelmét. Ebére kapja tekintetét, ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, amit lehet. Az eb úgy tűnik, hogy nem sérült meg súlyosan. Ez megkönnyebbülést hagy maga után az éjnő lelkében, ellenkezőleg a kivédett támadásokkal. "Túl erős... Nem hiába az, aki. Én viszont még közel sem fejeztem be a kiképzést... Csak tudnám ilyenkor, hogy miért nem tanultam úgy, ahogy elvárták tőlem. Most hasznát venném az elvesztett tudásnak..." jut eszébe, de ezen már késő agyalnia.
Következő pillanatban már az egyre komolyabb sérüléseket szenvedő orkot nézi. Ellenfeléről ezekben a pillanatokban meg is feledkezik, melynek eredménye, hogy annak fegyvere könnyedén halad át testén. A nő mozdulatai azonnal abbamaradnak. Szájából vér buggyan ki, ahogyan a penge nyomán is folyamatosan csordogál folyékony élete. Képén halvány mosoly jelenik meg. Részben ugyan, de elérte, amit akart. Elvégre nem valószínű, hogy élve megússza ezen sérülést.
Térdre rogy, úgy várja a befejezést. Már áhítja a közelgő halált. Az azonban nem következik be. Az osztag elszelel, megijedve egy másik klán fenyegetésétől. Kaleya szinte sóvárogva néz az eltett kardra. Ezen vágya sem teljesül. Fájdalmai túl tesznek a normálison. Nehezen viseli mindezt, hát még a vérveszteséget. Hacholhoz mászik, hogy megnézze, hogy az eb mennyire sérült, utána az orkra figyel.*
- Súlyosak... a sérülései? *kérdi aggódva. Teljes mértékben magát hibáztatja a történtekért. A zöld alaknak nem kellett volna megsérülnie, sem Hachnak. Egy komolyabb köhögőroham tör rá. Minden egyes másodpercben vért köhög fel s köp tenyerébe. "Ez lenne tehát a vég? Ilyen szánalmas halált... De legalább találkozhatok vele. Drága unokanővérem, hamarosan találkozunk. Feltéve, ha tényleg meghaltál..." gondolja. Tovább vizsgálja ebét. Nagyon aggódik miatta. Az orkért valamivel kevésbé, de azért érte is. Oldalpillantásokat ereszt meg felé, hogy lássa, hogy segítője mennyire sérült meg.*
- Köszönöm! A segítséget... Sajnálom, hogy miattam megsérült! *kér elnézést. Ezek után lassan megpróbál felállni. Háromszor térdre esik, próbálkozása közben, mire sikerül. Kezei erőtlen lógnak teste mellett. Feje előre csuklik, miközben folyamatosan szivárog el belőle a vér és vele együtt életereje.*
- Orvost kell találnia. Kérem... Vigye magával a kutyát!
*Kaleya nem számított arra, hogy a többi sötétbőrű is be fog csatlakozni. A támadás, mely Hachol ellen zajlik, egy pillanatra eltereli figyelmét. Ebére kapja tekintetét, ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, amit lehet. Az eb úgy tűnik, hogy nem sérült meg súlyosan. Ez megkönnyebbülést hagy maga után az éjnő lelkében, ellenkezőleg a kivédett támadásokkal. "Túl erős... Nem hiába az, aki. Én viszont még közel sem fejeztem be a kiképzést... Csak tudnám ilyenkor, hogy miért nem tanultam úgy, ahogy elvárták tőlem. Most hasznát venném az elvesztett tudásnak..." jut eszébe, de ezen már késő agyalnia.
Következő pillanatban már az egyre komolyabb sérüléseket szenvedő orkot nézi. Ellenfeléről ezekben a pillanatokban meg is feledkezik, melynek eredménye, hogy annak fegyvere könnyedén halad át testén. A nő mozdulatai azonnal abbamaradnak. Szájából vér buggyan ki, ahogyan a penge nyomán is folyamatosan csordogál folyékony élete. Képén halvány mosoly jelenik meg. Részben ugyan, de elérte, amit akart. Elvégre nem valószínű, hogy élve megússza ezen sérülést.
Térdre rogy, úgy várja a befejezést. Már áhítja a közelgő halált. Az azonban nem következik be. Az osztag elszelel, megijedve egy másik klán fenyegetésétől. Kaleya szinte sóvárogva néz az eltett kardra. Ezen vágya sem teljesül. Fájdalmai túl tesznek a normálison. Nehezen viseli mindezt, hát még a vérveszteséget. Hacholhoz mászik, hogy megnézze, hogy az eb mennyire sérült, utána az orkra figyel.*
- Súlyosak... a sérülései? *kérdi aggódva. Teljes mértékben magát hibáztatja a történtekért. A zöld alaknak nem kellett volna megsérülnie, sem Hachnak. Egy komolyabb köhögőroham tör rá. Minden egyes másodpercben vért köhög fel s köp tenyerébe. "Ez lenne tehát a vég? Ilyen szánalmas halált... De legalább találkozhatok vele. Drága unokanővérem, hamarosan találkozunk. Feltéve, ha tényleg meghaltál..." gondolja. Tovább vizsgálja ebét. Nagyon aggódik miatta. Az orkért valamivel kevésbé, de azért érte is. Oldalpillantásokat ereszt meg felé, hogy lássa, hogy segítője mennyire sérült meg.*
- Köszönöm! A segítséget... Sajnálom, hogy miattam megsérült! *kér elnézést. Ezek után lassan megpróbál felállni. Háromszor térdre esik, próbálkozása közben, mire sikerül. Kezei erőtlen lógnak teste mellett. Feje előre csuklik, miközben folyamatosan szivárog el belőle a vér és vele együtt életereje.*
- Orvost kell találnia. Kérem... Vigye magával a kutyát!
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-09 22:00:43
Üzenet elküldve: 2012-10-09 22:00:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Kimerítő volt az éjszaka, még a sokat próbált lány számára is komoly kihívást jelentett. A fogadóba mégsem mehet vissza így, legalább valamelyest le kell mosnia magáról az elmúlt órák iszamós váladékát. Lerúgja bakancsát, mellé ejti a fegyvereit tartó övet és lassú, komótos léptekkel elindul befelé a vízbe. A hold ezüstös csillogása végigfut ében szín bőrén.
Élvezi, ahogyan a hűvös víz puhán nyaldossa lábfejét. Hamarosan hajnalodni fog, de addig még kihasználja a magányt, mely jótékonyan öleli most körbe. Tovább sétál befelé, s ahol már combig ér a folyó vize ott megáll és letérdel. Lemossa kezét, majd a tenyerébe veszi az éltető nedvességet és iszik belőle. Újabb merítéssel megmossa arcát, és nekilát a módszeres mosakodásnak. A hűs cseppek csiklandozva futnak le nyakán, vállain, bebújnak a kis fekete felső alá és átáztatják, kimossák azt is. Itt nem erős a sodrás, a hömpölygő víztömeg lustán kerülgeti a lányt. Előrehajolva a vízbe mártja a haját és addig dörzsöli, amíg minden hajszála, fejbőre is megtisztul a rá tapadt mocsoktól. A partra sétál. Törölközésre nem fecsérli idejét, amúgy sem lenne mibe. Kicsit ki és megcsavargatja vizes öltözékét, megvárja amíg lecsepeg, majd fegyverövét és bakancsait kézben cipelve kinéz egy méretes fát. Felmászik, s két vastag ág közé a hajlatba kuporodva szenderedik el.*
Élvezi, ahogyan a hűvös víz puhán nyaldossa lábfejét. Hamarosan hajnalodni fog, de addig még kihasználja a magányt, mely jótékonyan öleli most körbe. Tovább sétál befelé, s ahol már combig ér a folyó vize ott megáll és letérdel. Lemossa kezét, majd a tenyerébe veszi az éltető nedvességet és iszik belőle. Újabb merítéssel megmossa arcát, és nekilát a módszeres mosakodásnak. A hűs cseppek csiklandozva futnak le nyakán, vállain, bebújnak a kis fekete felső alá és átáztatják, kimossák azt is. Itt nem erős a sodrás, a hömpölygő víztömeg lustán kerülgeti a lányt. Előrehajolva a vízbe mártja a haját és addig dörzsöli, amíg minden hajszála, fejbőre is megtisztul a rá tapadt mocsoktól. A partra sétál. Törölközésre nem fecsérli idejét, amúgy sem lenne mibe. Kicsit ki és megcsavargatja vizes öltözékét, megvárja amíg lecsepeg, majd fegyverövét és bakancsait kézben cipelve kinéz egy méretes fát. Felmászik, s két vastag ág közé a hajlatba kuporodva szenderedik el.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-09 19:38:28
Üzenet elküldve: 2012-10-09 19:38:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
- Irányíthatod az életed... Ide a pengémnek!
*Kiáltja fenyegetően a vezér, ki annak ellenére, hogy Kaleya ebével együtt indul meg felé, ő is támadóállásba helyezkedik. Az osztag többi tagja sem áll tétlenül, ketten az állat elé ugranak - az egyiknek sajnos bokájába is vájódnak a hegyes fogak, viszont a másik egy jól irányított rúgással ledönti az ebet, ami halk nyüszítéssel terül el a földön. Fájdalmai ugyan vannak, de nem sérült meg halálosan.
Eközben Chothal ügyesebbnél ügyesebb trükköket vet be, amik jobbára sikeresek is, viszont a sötételfek is jól láthatóan egyre haragosabban és erőszakosabban lépnek fel ellene. Már nem csak vágások érik a férfi testét, hanem erős rúgások, s ütések is igen nagy fájdalmakat okoznak. Jól láthatóan az osztag kezd fogyatkozni, viszont ők még mindig elegendően vannak ahhoz, hogy megnyerjék a csatát.
A legfontosabb személy, a vezér viszont törhetetlenül és sértetlenül indul meg a felé támadó éjelf felé, kinek támadását egy gyors és egy könnyű mozdulattal védi ki - nem véletlenül került Ő a főpozícióba! S ekkor történik a baj...
Grogar megelégelte a hölgy szavait és cselekedeteit, így hát a parancs végső részét is rezzenéstelen arccal hajtja végre - kardja könnyedén fúródik át Kaleya mellkasának felső részén, mely hátán távozik, ahonnan a vér azonnal folyni is kezd. A vezető végül kíméletlenül húzza vissza pengéjét, s mikor éppen készülne a kegyelemdöfésre, váratlanul maga mögül egy erős kiáltást vél felfedezni, mely nagyon is ismerős.*
- Parancsnok, azonnal mennünk kell! A Hjiar klán tagjai meg tudták, hogy a felszínre jöttünk, így MOST azonnal vissza kell mennünk! Nincs időnk másra, jöjjenek!!!
*Kiáltja egy hang a közeledő hajóról, mire Grogar gyorsan visszacsúsztatja pengéjét, s még egy utolsót odavet az éjelfnek.*
- Rothadj szét a pokol bugyraiban, áruló...
*Majd kiált egyet a többieknek, akik még életben maradtak, s szinte pár szempillantás alatt szívódnak fel a sötétben, s tűnnek el a hajó fedélzetén, mely perceken belül siklik is már tova.
Így pedig pár holttest társaságában a súlyosan sebesült Kaleya és a szétvagdalt Chothal maradt csak. A hölgy nagyon vérzik, az ork sem kevésbé, így ha élve el akarnak jutni valahova, esetleg gyógyítóhoz, akkor bizony egymásra vannak utalva...*
- Irányíthatod az életed... Ide a pengémnek!
*Kiáltja fenyegetően a vezér, ki annak ellenére, hogy Kaleya ebével együtt indul meg felé, ő is támadóállásba helyezkedik. Az osztag többi tagja sem áll tétlenül, ketten az állat elé ugranak - az egyiknek sajnos bokájába is vájódnak a hegyes fogak, viszont a másik egy jól irányított rúgással ledönti az ebet, ami halk nyüszítéssel terül el a földön. Fájdalmai ugyan vannak, de nem sérült meg halálosan.
Eközben Chothal ügyesebbnél ügyesebb trükköket vet be, amik jobbára sikeresek is, viszont a sötételfek is jól láthatóan egyre haragosabban és erőszakosabban lépnek fel ellene. Már nem csak vágások érik a férfi testét, hanem erős rúgások, s ütések is igen nagy fájdalmakat okoznak. Jól láthatóan az osztag kezd fogyatkozni, viszont ők még mindig elegendően vannak ahhoz, hogy megnyerjék a csatát.
A legfontosabb személy, a vezér viszont törhetetlenül és sértetlenül indul meg a felé támadó éjelf felé, kinek támadását egy gyors és egy könnyű mozdulattal védi ki - nem véletlenül került Ő a főpozícióba! S ekkor történik a baj...
Grogar megelégelte a hölgy szavait és cselekedeteit, így hát a parancs végső részét is rezzenéstelen arccal hajtja végre - kardja könnyedén fúródik át Kaleya mellkasának felső részén, mely hátán távozik, ahonnan a vér azonnal folyni is kezd. A vezető végül kíméletlenül húzza vissza pengéjét, s mikor éppen készülne a kegyelemdöfésre, váratlanul maga mögül egy erős kiáltást vél felfedezni, mely nagyon is ismerős.*
- Parancsnok, azonnal mennünk kell! A Hjiar klán tagjai meg tudták, hogy a felszínre jöttünk, így MOST azonnal vissza kell mennünk! Nincs időnk másra, jöjjenek!!!
*Kiáltja egy hang a közeledő hajóról, mire Grogar gyorsan visszacsúsztatja pengéjét, s még egy utolsót odavet az éjelfnek.*
- Rothadj szét a pokol bugyraiban, áruló...
*Majd kiált egyet a többieknek, akik még életben maradtak, s szinte pár szempillantás alatt szívódnak fel a sötétben, s tűnnek el a hajó fedélzetén, mely perceken belül siklik is már tova.
Így pedig pár holttest társaságában a súlyosan sebesült Kaleya és a szétvagdalt Chothal maradt csak. A hölgy nagyon vérzik, az ork sem kevésbé, így ha élve el akarnak jutni valahova, esetleg gyógyítóhoz, akkor bizony egymásra vannak utalva...*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-08 20:50:15
Üzenet elküldve: 2012-10-08 20:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
*Chothal első csapása eléri a várt eredményt. A sötételf holtan puffan a földön amott...
Ám valóban az lett amit várt... belerúgott a darazsak fészkébe. Amik most össze-vissza marják.
Próbálja a létfontosságú pontokat védeni, amik össze is jönnek... hellyel közzel. Gyomor, láb és nyak nem kap sebet. Váll, hát viszont szenved vágásokat. Látja ez így nem fog menni.
Hőköl egyet kettőt... ám egy mélyebb csapás éri a vállát. Nem szisszen, nem nyög, nem ad ki hangot, csak vesz egy mély levegőt...
Látja ezek csak köröznek mint a ragadozók... Majd hirtelen támadásba lendül a védence is. Épp időben...
A kutya ami követte a sötételfet kicsit betesz a másik csapatnak. Mit nem adna most Echnal bolhás ebéért...
De jelenleg egyedül van. Kardja néha csendül egyet, ám mikor ismét megpróbálják megsebezni a vállán nem hagy helyet...
Egy gyors mozdulattal kitér, majd vaskezével leüti a támadó sötételfet... reccsen egyet az állkapcsa, majd a földre esik...
Nem áll meg... az ismét felé ugrókat most meglepi. Kardját meglendíti és száznyolcvan fokban maga előtt kaszál egyet, mellkas magasságban. Ha valamelyik sötételf az útjába kerül ennek a csapásnak annak nagy baja származhat... a kardban fennakadnak, majd két darabban esnek össze.
Ha ennek vége mindenesetre majd agyon kívánja taposni a vezetőt is... persze csak úgy barátilag.*
*Chothal első csapása eléri a várt eredményt. A sötételf holtan puffan a földön amott...
Ám valóban az lett amit várt... belerúgott a darazsak fészkébe. Amik most össze-vissza marják.
Próbálja a létfontosságú pontokat védeni, amik össze is jönnek... hellyel közzel. Gyomor, láb és nyak nem kap sebet. Váll, hát viszont szenved vágásokat. Látja ez így nem fog menni.
Hőköl egyet kettőt... ám egy mélyebb csapás éri a vállát. Nem szisszen, nem nyög, nem ad ki hangot, csak vesz egy mély levegőt...
Látja ezek csak köröznek mint a ragadozók... Majd hirtelen támadásba lendül a védence is. Épp időben...
A kutya ami követte a sötételfet kicsit betesz a másik csapatnak. Mit nem adna most Echnal bolhás ebéért...
De jelenleg egyedül van. Kardja néha csendül egyet, ám mikor ismét megpróbálják megsebezni a vállán nem hagy helyet...
Egy gyors mozdulattal kitér, majd vaskezével leüti a támadó sötételfet... reccsen egyet az állkapcsa, majd a földre esik...
Nem áll meg... az ismét felé ugrókat most meglepi. Kardját meglendíti és száznyolcvan fokban maga előtt kaszál egyet, mellkas magasságban. Ha valamelyik sötételf az útjába kerül ennek a csapásnak annak nagy baja származhat... a kardban fennakadnak, majd két darabban esnek össze.
Ha ennek vége mindenesetre majd agyon kívánja taposni a vezetőt is... persze csak úgy barátilag.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:39:50
Üzenet elküldve: 2012-10-08 15:39:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Kivégzőosztag//
*A harc kezdete közeledik. A fegyverek az ellenfél oldalán is előkerülnek. Az, hogy hogyan beszél róla a másik, már meg sem lepi, viszont felidegesíti. Nyugalmat erőltet magára néhány másodperc alatt, majd nyugodt hangon szólal meg.*
- Bűnös véremnek őse a te parancsolód. Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy így beszélsz róla a háta mögött? Nem valószínű, hogy megúsznád apróbb sérülésekkel. *Fegyverét továbbra is maga előtt tartja. Az ork csak nem távozik. A tömeg két részre oszlik, s az egyik rész közepébe kerül Kaleya, ebével együtt. A kutyára néz. Valószínűleg neki is vége, ahogyan a nagy zöld alaknak, ki a segítségére siet, feltéve, ha nem tágít. Az éjnőnek azonban elhatározásra kell jutnia. Harc nélkül nem fogja megadni magát. Amennyit csak lehet, magával akar vinni. "Azok sem fognak ész nélkül öldökölni..." gondolja.
Az ork sikeres csapását látva kissé fel is bátorodik. Ez erőt ad neki, talán mégis van szemernyi esély az életben maradásra. Ahhoz viszont küzdenie kell, úgy, mint még soha.*
- Csak nálatok árulás az, ha valaki nem öl ész nélkül, csak azért, mert a családja azt akarja. A Seron név nem más, mint egy átok! És ha kell, hát meghalok, de akkor is én irányítom az életemet! *sziszegi fogai között. Testtartása változik. Védekező helyett támadó formát vesz fel, ahogyan csahosa is. Fegyvereinek markolatát egy pillanatra erősen megszorítja, majd lazít fogásukon, hogy ne tartsa őket túl mereven. Úgy véli gyorsabb, mint ellenfele. És ha nem húzza sokáig a harcot, talán még nyerhet is. Feltéve, ha nem avatkozik közbe egy harmadik személy. Ezt viszont hűséges ebére hagyja, ki kapott harci kiképzést, akkor, mikor a nő is.
A következő pillanatban előre lendül, a kutyával együtt. Sokat küzdöttek már egymás oldalán. A bundás próbálja bokán harapni ellenfelüket, miközben Kaleya különböző irányból indít gyors csapásokat, miközben megkerüli a férfit, leírva egy teljes kört.*
*A harc kezdete közeledik. A fegyverek az ellenfél oldalán is előkerülnek. Az, hogy hogyan beszél róla a másik, már meg sem lepi, viszont felidegesíti. Nyugalmat erőltet magára néhány másodperc alatt, majd nyugodt hangon szólal meg.*
- Bűnös véremnek őse a te parancsolód. Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy így beszélsz róla a háta mögött? Nem valószínű, hogy megúsznád apróbb sérülésekkel. *Fegyverét továbbra is maga előtt tartja. Az ork csak nem távozik. A tömeg két részre oszlik, s az egyik rész közepébe kerül Kaleya, ebével együtt. A kutyára néz. Valószínűleg neki is vége, ahogyan a nagy zöld alaknak, ki a segítségére siet, feltéve, ha nem tágít. Az éjnőnek azonban elhatározásra kell jutnia. Harc nélkül nem fogja megadni magát. Amennyit csak lehet, magával akar vinni. "Azok sem fognak ész nélkül öldökölni..." gondolja.
Az ork sikeres csapását látva kissé fel is bátorodik. Ez erőt ad neki, talán mégis van szemernyi esély az életben maradásra. Ahhoz viszont küzdenie kell, úgy, mint még soha.*
- Csak nálatok árulás az, ha valaki nem öl ész nélkül, csak azért, mert a családja azt akarja. A Seron név nem más, mint egy átok! És ha kell, hát meghalok, de akkor is én irányítom az életemet! *sziszegi fogai között. Testtartása változik. Védekező helyett támadó formát vesz fel, ahogyan csahosa is. Fegyvereinek markolatát egy pillanatra erősen megszorítja, majd lazít fogásukon, hogy ne tartsa őket túl mereven. Úgy véli gyorsabb, mint ellenfele. És ha nem húzza sokáig a harcot, talán még nyerhet is. Feltéve, ha nem avatkozik közbe egy harmadik személy. Ezt viszont hűséges ebére hagyja, ki kapott harci kiképzést, akkor, mikor a nő is.
A következő pillanatban előre lendül, a kutyával együtt. Sokat küzdöttek már egymás oldalán. A bundás próbálja bokán harapni ellenfelüket, miközben Kaleya különböző irányból indít gyors csapásokat, miközben megkerüli a férfit, leírva egy teljes kört.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:38:39
Üzenet elküldve: 2012-10-07 21:38:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
- A te szavad itt már nem számít. Egy senki vagy, ahogy bűnös vérednek számos tagja, s tettedért felelned kell - vagy evilágon, vagy a túloldalon. De hogy közöm lesz mindkét oldalhoz... Arról biztosíthatlak. Most pedig *rántja elő kardját*, mi lészen utolsó szavad? Söpredékként harcolsz a lehetetlenben, vagy kutyaként meghajolsz, s engedelmeskedsz?
*A férfi hangjából árad Kaleya felé érzett undor, gúny, s megvetés. Semmi sajnálat, semmi könyörület, s szemeiben is ott ég a tűz, a vágy, mely már szívesen megmártaná fegyverét a hölgy holt vérében.
Mereven nézi őt, s még akkor sem mozdul meg egy pillanatra sem, mikor a zöldbőrű feléjük ront. A sötételf osztag hirtelen szétválik, s egy újabb alakzatot vesznek fel: a társaság egyik fele szorosabban zárja közre a párost, a másik fele pedig az ork ellen támad.
A zöldbőrű gyorsaságának és termetének köszönhetően kardja sajnos célba is talál, s könnyedén nyársalja fel az egyik sötételfet. Erős rúgása is sikeresnek tűnik, hiszen az egyik tag jópár métert röpül hátra tőle. Azonban a Kivégzőosztagnak nem véletlenül az a neve, ami... Bár ők csak éjelfekre vannak specializálódva, azért akad még pár trükk a tarsolyukban. A sötétbőrűek gyorsaságának, és könnyed mozdulatának köszönhetően több oldalról, ide-oda mozogva sebesítik meg az orkot. Hol aprókat, hol mélyebbeket vájnak Chothal húsába, ám azt jól lehet látni, hogy ha meg akarnák ölni, akkor azt már rég megtették volna.*
- Ork! A parancsunk rád nem terjed ki, így hord el magad, és ne avatkozz más dolgába! Főleg nem olyanba, amelyről nem is tudsz! Az árulóknak nem csak a sötételfek közt kell bűnhődniük...
*Szólal fel a vezető hangja, ki még mindig fenyegető pillantásokat vet a hölgyre.*
- A te szavad itt már nem számít. Egy senki vagy, ahogy bűnös vérednek számos tagja, s tettedért felelned kell - vagy evilágon, vagy a túloldalon. De hogy közöm lesz mindkét oldalhoz... Arról biztosíthatlak. Most pedig *rántja elő kardját*, mi lészen utolsó szavad? Söpredékként harcolsz a lehetetlenben, vagy kutyaként meghajolsz, s engedelmeskedsz?
*A férfi hangjából árad Kaleya felé érzett undor, gúny, s megvetés. Semmi sajnálat, semmi könyörület, s szemeiben is ott ég a tűz, a vágy, mely már szívesen megmártaná fegyverét a hölgy holt vérében.
Mereven nézi őt, s még akkor sem mozdul meg egy pillanatra sem, mikor a zöldbőrű feléjük ront. A sötételf osztag hirtelen szétválik, s egy újabb alakzatot vesznek fel: a társaság egyik fele szorosabban zárja közre a párost, a másik fele pedig az ork ellen támad.
A zöldbőrű gyorsaságának és termetének köszönhetően kardja sajnos célba is talál, s könnyedén nyársalja fel az egyik sötételfet. Erős rúgása is sikeresnek tűnik, hiszen az egyik tag jópár métert röpül hátra tőle. Azonban a Kivégzőosztagnak nem véletlenül az a neve, ami... Bár ők csak éjelfekre vannak specializálódva, azért akad még pár trükk a tarsolyukban. A sötétbőrűek gyorsaságának, és könnyed mozdulatának köszönhetően több oldalról, ide-oda mozogva sebesítik meg az orkot. Hol aprókat, hol mélyebbeket vájnak Chothal húsába, ám azt jól lehet látni, hogy ha meg akarnák ölni, akkor azt már rég megtették volna.*
- Ork! A parancsunk rád nem terjed ki, így hord el magad, és ne avatkozz más dolgába! Főleg nem olyanba, amelyről nem is tudsz! Az árulóknak nem csak a sötételfek közt kell bűnhődniük...
*Szólal fel a vezető hangja, ki még mindig fenyegető pillantásokat vet a hölgyre.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-07 16:58:56
Üzenet elküldve: 2012-10-07 16:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
*A tőr erősen belefúródik az ork izmos vállába. Egy pillanatra megáll és mint valami bolond az égre néz és széttárja kezét.*
-A világ fényére... de utálom a dobótőröket.
*Azzal lerántja a pallost és nem törődve az erős és makacs fájdalommal... no meg a serkenő vörös nedűvel megindul a sötételfek felé. Még lassan, de láthatóan támadásra felkészülve.*
-Már késő éjjbőrű. Ők akarták, hogy benne legyek...
*Fújtat egyet és hirtelen futólépésbe vált.
Látszólag nem mérlegelve, kardját döfő pózba tartva mint valami golyó belerohan az első elé kerülő ellenségbe.
Bárki is áll elé, az halál fia. Ha az első ellenfelet felnyársalta, akár valami rablóhúst... a következő rátámadót még megbírja rúgni, míg a kard meg nem szabadul.*
*A tőr erősen belefúródik az ork izmos vállába. Egy pillanatra megáll és mint valami bolond az égre néz és széttárja kezét.*
-A világ fényére... de utálom a dobótőröket.
*Azzal lerántja a pallost és nem törődve az erős és makacs fájdalommal... no meg a serkenő vörös nedűvel megindul a sötételfek felé. Még lassan, de láthatóan támadásra felkészülve.*
-Már késő éjjbőrű. Ők akarták, hogy benne legyek...
*Fújtat egyet és hirtelen futólépésbe vált.
Látszólag nem mérlegelve, kardját döfő pózba tartva mint valami golyó belerohan az első elé kerülő ellenségbe.
Bárki is áll elé, az halál fia. Ha az első ellenfelet felnyársalta, akár valami rablóhúst... a következő rátámadót még megbírja rúgni, míg a kard meg nem szabadul.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:17:43
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:17:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú idő telt el, amióta elhagyta a várost. Pontosabban el kényszerült hagyni. Mindenféle üzenet, vagy egyéb nélkül, amit hátra hagyhatott volna. És most itt bolyong a folyóparton, miközben menekül egykori elrabolói, s jelenlegi üldözői elől. A városban nem maradhat, tudja jól. Ez lenne az első hely ahol keresnék. Nem érti mi folyik itt, de az a fél év nagyon megváltoztatta. Nem látja a szépet, minden kihalt bensőjében, mi úgymond életben tartotta. Egykori kedveséről sem tud semmit. Fogva tartói azt mondták, hogy meghalt, de hogyan is hihetne nekik? Minden esetre hiánya és a tudat, hogy lehet, hogy tényleg elvesztette és az örökös fogság, melyben senyvedett hatással volt életére és jelenlegi viselkedésére is. A modort már rég elhagyta. A régi nemesség, mely erősen élt benne kihalt, nem maradt más, csak egy csavargó, egy nevesincs vándor, mely annak idején még tisztában volt vele, hogyan kell élni. Ma már csak az utakat járja, bolyong és rejtőzik. Semmi másra nem képes, csak erre és a gyászra, melyet elviekben elvesztett kedvese miatt érez. Családjától is elszakadt. Nem tudja, hogy mi van velük. Egy szellemmé vált, kiből minden elveszett és most azon van, hogy megtalálja mindazt, mit valahol elhagyott.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:54:27
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:54:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Kivégzőosztag//
*Kaleya egyre feszültebb. Kezében stabilan tartja tőreit, melyek már annyiszor segítségére voltak szökése során is. Ezek nem a családjától kapott fegyverek. Azoktól már rég megszabadult, eldobva ezzel a kényszerűség azon darabjait a világnak. A követelődző szavak hallatán felmordul nemesi vére. Attól, hogy megszökött, még kijár neki valamiféle tisztelet az alsóbbrendű tagoktól. Pontosabban szolgáktól, elvégre a kivégzőosztag sem más, mint az apja által irányított bábuk egy csoportja.*
- Nekem ti nem parancsoltok! Nem megyek veletek, felejtsétek el! Nem megyek vissza oda. *közli határozottan. Hangjából kicsendül nemesi magatartása. Ezzel sokakat képes volt meggyőzni, de ennek már vége. Most nem több, mint egy bérenc. Valaki, aki öl azért, hogy megéljen a világban. Természetesen nagyon megválogatja áldozatait. Épp ezért van az, hogy nem sokszor akad munkája és tartalékolnia kell.
Hirtelen felkapja a fejét, mikor meghallja az idegen hangját. Az ork láttán elcsodálkozik, elvégre nem hitte volna, hogy pont egy nagy zöld alak fog a segítségére kelni. Persze nincs ellenére, elvégre egy jól megtermett orknak mégiscsak több esélye van, mint más fajtabelinek ezek ellen. Az viszont rosszul érinti, hogy amint megérkezik, az alak meg is sérül. Ezért magát hibáztatja. Ismét eszébe jut, hogy kikkel áll szemben és ez kissé megrémíti, de nem módosít elhatározásán.*
- Menjen innen, vagy magának is vége! *kiált az orknak. Ezek után fegyvereit védekező tartásba emeli. Tudja, hogy támadással nem sok esélye lenne.*
- Nem megyek veletek! De... Várj, mit mondtál? A családtagom után? Tehát Rína... Nem, az nem lehet! Ti nem végezhettetek vele, sokkal jobb harcos volt nálatok! Valaki más volt igaz? *kérdi. Válaszokat akar még mielőtt végeznek vele. Ennyit igazán megtehetne a drága parancsnok. "Nem hiszem el... Ennyi macera és mind hiába? Nem érdekel, akkor sem megyek vissza velük. Az is lehet, hogy hazudnak, elvégre akkor már hallottam volna a haláláról..." Elméje zakatolni kezd, szíve pedig gyászba borul. Valamennyire még tartja magát, ezért külső jele mindennek csak tekintete, melyben minden érzése tükröződik. Ezt nem képes leplezni és nem is áll szándékában. "Így is gyengének hisznek, mit számít ez már?"*
*Kaleya egyre feszültebb. Kezében stabilan tartja tőreit, melyek már annyiszor segítségére voltak szökése során is. Ezek nem a családjától kapott fegyverek. Azoktól már rég megszabadult, eldobva ezzel a kényszerűség azon darabjait a világnak. A követelődző szavak hallatán felmordul nemesi vére. Attól, hogy megszökött, még kijár neki valamiféle tisztelet az alsóbbrendű tagoktól. Pontosabban szolgáktól, elvégre a kivégzőosztag sem más, mint az apja által irányított bábuk egy csoportja.*
- Nekem ti nem parancsoltok! Nem megyek veletek, felejtsétek el! Nem megyek vissza oda. *közli határozottan. Hangjából kicsendül nemesi magatartása. Ezzel sokakat képes volt meggyőzni, de ennek már vége. Most nem több, mint egy bérenc. Valaki, aki öl azért, hogy megéljen a világban. Természetesen nagyon megválogatja áldozatait. Épp ezért van az, hogy nem sokszor akad munkája és tartalékolnia kell.
Hirtelen felkapja a fejét, mikor meghallja az idegen hangját. Az ork láttán elcsodálkozik, elvégre nem hitte volna, hogy pont egy nagy zöld alak fog a segítségére kelni. Persze nincs ellenére, elvégre egy jól megtermett orknak mégiscsak több esélye van, mint más fajtabelinek ezek ellen. Az viszont rosszul érinti, hogy amint megérkezik, az alak meg is sérül. Ezért magát hibáztatja. Ismét eszébe jut, hogy kikkel áll szemben és ez kissé megrémíti, de nem módosít elhatározásán.*
- Menjen innen, vagy magának is vége! *kiált az orknak. Ezek után fegyvereit védekező tartásba emeli. Tudja, hogy támadással nem sok esélye lenne.*
- Nem megyek veletek! De... Várj, mit mondtál? A családtagom után? Tehát Rína... Nem, az nem lehet! Ti nem végezhettetek vele, sokkal jobb harcos volt nálatok! Valaki más volt igaz? *kérdi. Válaszokat akar még mielőtt végeznek vele. Ennyit igazán megtehetne a drága parancsnok. "Nem hiszem el... Ennyi macera és mind hiába? Nem érdekel, akkor sem megyek vissza velük. Az is lehet, hogy hazudnak, elvégre akkor már hallottam volna a haláláról..." Elméje zakatolni kezd, szíve pedig gyászba borul. Valamennyire még tartja magát, ezért külső jele mindennek csak tekintete, melyben minden érzése tükröződik. Ezt nem képes leplezni és nem is áll szándékában. "Így is gyengének hisznek, mit számít ez már?"*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:12:17
Üzenet elküldve: 2012-10-06 21:12:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
*A sötételfek vészesen közelednek az Üldözött felé, majd mikor odaérnek, szorosan körbeállják őt, s a vezetőjük előrébb lép, ki a hölgy fegyverrántását és arcát látva teljesen biztos dolgában.*
- Kaleya Seron, Rína Seron vér szerinti rokona, ezennel vagy a beleegyezéseddel, vagy anélkül, de Mi most vissza fogunk vinni. Ajánlom, hogy engedelmeskedj szavunknak, különben nem leszünk restek elválasztani a fejedet a nyakadtól. Büntetlenül nem szökhetsz meg...
*Lép egyet az éjbőrű felé fenyegetően, amikor is megérkezik a kotnyeles ork, kire látszólag nem figyel a sötételf társaság, ám a váratlanul felé suhanó hegyes dobótőr mégis ennek az ellenkezőjét mutatja. A tőr erősen fúródik át bármin, ami Chothal vállát védheti, majd szétvágja húsát, a vér pedig azonnal folydogálni kezd sebéből.*
- Tágulj innét, kutya! Törődj a magad dolgával!
*Szól felé hűvösen az egyik tag, aki még annyira sem méltatja a zöldbőrűt, hogy felé forduljon.*
- Nos, Kaleya, hogy döntesz? Velünk jössz, vagy a családtagod után küldünk...
*A sötételfek vészesen közelednek az Üldözött felé, majd mikor odaérnek, szorosan körbeállják őt, s a vezetőjük előrébb lép, ki a hölgy fegyverrántását és arcát látva teljesen biztos dolgában.*
- Kaleya Seron, Rína Seron vér szerinti rokona, ezennel vagy a beleegyezéseddel, vagy anélkül, de Mi most vissza fogunk vinni. Ajánlom, hogy engedelmeskedj szavunknak, különben nem leszünk restek elválasztani a fejedet a nyakadtól. Büntetlenül nem szökhetsz meg...
*Lép egyet az éjbőrű felé fenyegetően, amikor is megérkezik a kotnyeles ork, kire látszólag nem figyel a sötételf társaság, ám a váratlanul felé suhanó hegyes dobótőr mégis ennek az ellenkezőjét mutatja. A tőr erősen fúródik át bármin, ami Chothal vállát védheti, majd szétvágja húsát, a vér pedig azonnal folydogálni kezd sebéből.*
- Tágulj innét, kutya! Törődj a magad dolgával!
*Szól felé hűvösen az egyik tag, aki még annyira sem méltatja a zöldbőrűt, hogy felé forduljon.*
- Nos, Kaleya, hogy döntesz? Velünk jössz, vagy a családtagod után küldünk...
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:51:33
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:51:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Kivégzőosztag//
*Az ork feje fölött csöndesen telt el a hajóút...
Unalmába a vaskezét tisztogatta, vagy a pallost élezte. Nem igen akart vele senki sem beszélni. Inkább mindenki kerülte. Nem azért mert félnének tőle hanem mert... igen. Ő egy ork.
Orkoknak nincs helye sehol, legföljebb a pokolban... Habár még ott sem. Ott is elfek és emberek égnek. Lehet még onnan is kitúrnák és kinéznék. "Neeem... te nem szenvedhetsz velünk. Mert ORK vagy" Nyomos érv. Elmosolyodik ezen a vándor és tovább törölgeti a vén ruhadarabbal a fémet a kezén.
Miközben nagy nyugodtan üldögél, látja, hogy Ő célhoz ért, ám a kikötésre alkalmas hely messze van...
És... meglát valami váratlant. Sötételfek masíroznak ki a temetőből és körbe kezdenek állni egy másik fajtájukbélit. Hallott már ilyenről... Ha egy sötételf elhagyja a családját könnyen megrövidül az élete...
Chothal ezért jött vagy nem? Hogy az ilyeneket megakadályozza.
Nem is gondolkodik, hirtelen felpattan, az árbocról lelóg egy kötél és az pont alkalmas lesz a partra való kilendülésre. Illetve a parton egy nagyobb sziklára.
Föltűnő, de gyors... egyben vízhez sem kell érjen.
Mikor feláll már pár ember meghördül, vajh mire készül. Ő csak nekifut, belekapaszkodik a kötélbe és egy orkhoz képest kecses mozdulattal csattan a vascsizma a távolabbi sziklákon.
Lepattan a nagy darab kövekről és szép lassú, fenyegető, ám kimért léptekkel megindul a fölgyülemlett tömeg felé. Nem mintha nem vették volna észre, de azért odaszól nekik:*
-Hé sötétek... mi dolgotok erre ennyien? Kényelmetlenek voltak a sírok talán?
*Majd végighúzza menet közbe a bal mutatóujját a maszk szerű sisakon és a pallos fogata köré fonódik a keze. Rég ölt már sötételfet... el is feledte, hogy mi folyik ki belőlük...*
A hozzászólás írója (Chothal Narral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 12:54:53
*Az ork feje fölött csöndesen telt el a hajóút...
Unalmába a vaskezét tisztogatta, vagy a pallost élezte. Nem igen akart vele senki sem beszélni. Inkább mindenki kerülte. Nem azért mert félnének tőle hanem mert... igen. Ő egy ork.
Orkoknak nincs helye sehol, legföljebb a pokolban... Habár még ott sem. Ott is elfek és emberek égnek. Lehet még onnan is kitúrnák és kinéznék. "Neeem... te nem szenvedhetsz velünk. Mert ORK vagy" Nyomos érv. Elmosolyodik ezen a vándor és tovább törölgeti a vén ruhadarabbal a fémet a kezén.
Miközben nagy nyugodtan üldögél, látja, hogy Ő célhoz ért, ám a kikötésre alkalmas hely messze van...
És... meglát valami váratlant. Sötételfek masíroznak ki a temetőből és körbe kezdenek állni egy másik fajtájukbélit. Hallott már ilyenről... Ha egy sötételf elhagyja a családját könnyen megrövidül az élete...
Chothal ezért jött vagy nem? Hogy az ilyeneket megakadályozza.
Nem is gondolkodik, hirtelen felpattan, az árbocról lelóg egy kötél és az pont alkalmas lesz a partra való kilendülésre. Illetve a parton egy nagyobb sziklára.
Föltűnő, de gyors... egyben vízhez sem kell érjen.
Mikor feláll már pár ember meghördül, vajh mire készül. Ő csak nekifut, belekapaszkodik a kötélbe és egy orkhoz képest kecses mozdulattal csattan a vascsizma a távolabbi sziklákon.
Lepattan a nagy darab kövekről és szép lassú, fenyegető, ám kimért léptekkel megindul a fölgyülemlett tömeg felé. Nem mintha nem vették volna észre, de azért odaszól nekik:*
-Hé sötétek... mi dolgotok erre ennyien? Kényelmetlenek voltak a sírok talán?
*Majd végighúzza menet közbe a bal mutatóujját a maszk szerű sisakon és a pallos fogata köré fonódik a keze. Rég ölt már sötételfet... el is feledte, hogy mi folyik ki belőlük...*
A hozzászólás írója (Chothal Narral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 12:54:53
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-04 20:33:24
Üzenet elküldve: 2012-10-04 20:33:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Kivégzőosztag//
*Eszében sincs, hogy már most történhet valami. Hetekkel ezelőtt eljött hazulról, eddig mégsem történt semmi. Tudja, hogy fog, de nem gondolja, hogy most. Nemrég érkezett, gondolataiban már a fogadóban van, egy tál meleg étel mellett, miközben a fürdővizét rendeli. Erre vágyik most csak. Csahosa mögötte kullog, majd hirtelen nyüszíkelni kezd. A sötételf nem érti ennek okát.*
- Hachol gyere már! Nem érünk rá, ne aggódj, te is kapsz vacsorát. *szól a háta mögé, de a kutya csak tovább nyüszít. Gazdája ezt megelégelve hátrafordul, s tekintete azonnal elkerekedik. Már látja, hogy ebe miért viselkedik így. "Miért most?" kérdi magában, miközben kezében összegyűri a mindig szorongatott papirost. Ennek nem lesz jó vége, érzi.
Miközben azok vészesen közelednek, megpróbálja felmérni temérdek ellenfelét. Nagyot nyel, mikor kénytelen szembesülni a hatalmas túlerővel. "Nem hagyhatom, hogy visszavigyenek! Az nem történhet meg!" határozza el. A levelet ruhája alá rejti. Fegyvereit előszedi rejtekükből és felkészül a harcra. Pontosabban a védekezésre. Ezt látva a négylábú is agresszív tartást vesz fel. Hangos morgásba kezd, és néha ugat is, miközben fogait kimutatva vicsorít, enyhén lapított testtartásban. Kaleya közben apróbb terpeszt vesz fel. "Innen már nincs menekvés. Kár lenne, ezek úgyis megtalálnak... Ez a... kivégzőosztag. Apám, te nem szórakozol. Unokatestvérem távozása után igencsak komolyan veszitek az ilyesmit. Még szerencse, hogy nagynéném közbelépett a múltkor és ő megmenekült. Kár, hogy nekem nincs ilyen szerencsém, elvégre anyám már rég halott." elmélkedik. Idegei pattanásig feszülnek. Csak áll tehetetlenül és várja, hogy egyikük megkezdje a támadást. Csak abban bízhat, hogy néhány ember felfigyel a kis közjátékra és a segítségére siet. Nem akar még meghalni, de inkább azt választaná, minthogy kényszerítsék arra élete végéig, amit nem akar.*
*Eszében sincs, hogy már most történhet valami. Hetekkel ezelőtt eljött hazulról, eddig mégsem történt semmi. Tudja, hogy fog, de nem gondolja, hogy most. Nemrég érkezett, gondolataiban már a fogadóban van, egy tál meleg étel mellett, miközben a fürdővizét rendeli. Erre vágyik most csak. Csahosa mögötte kullog, majd hirtelen nyüszíkelni kezd. A sötételf nem érti ennek okát.*
- Hachol gyere már! Nem érünk rá, ne aggódj, te is kapsz vacsorát. *szól a háta mögé, de a kutya csak tovább nyüszít. Gazdája ezt megelégelve hátrafordul, s tekintete azonnal elkerekedik. Már látja, hogy ebe miért viselkedik így. "Miért most?" kérdi magában, miközben kezében összegyűri a mindig szorongatott papirost. Ennek nem lesz jó vége, érzi.
Miközben azok vészesen közelednek, megpróbálja felmérni temérdek ellenfelét. Nagyot nyel, mikor kénytelen szembesülni a hatalmas túlerővel. "Nem hagyhatom, hogy visszavigyenek! Az nem történhet meg!" határozza el. A levelet ruhája alá rejti. Fegyvereit előszedi rejtekükből és felkészül a harcra. Pontosabban a védekezésre. Ezt látva a négylábú is agresszív tartást vesz fel. Hangos morgásba kezd, és néha ugat is, miközben fogait kimutatva vicsorít, enyhén lapított testtartásban. Kaleya közben apróbb terpeszt vesz fel. "Innen már nincs menekvés. Kár lenne, ezek úgyis megtalálnak... Ez a... kivégzőosztag. Apám, te nem szórakozol. Unokatestvérem távozása után igencsak komolyan veszitek az ilyesmit. Még szerencse, hogy nagynéném közbelépett a múltkor és ő megmenekült. Kár, hogy nekem nincs ilyen szerencsém, elvégre anyám már rég halott." elmélkedik. Idegei pattanásig feszülnek. Csak áll tehetetlenül és várja, hogy egyikük megkezdje a támadást. Csak abban bízhat, hogy néhány ember felfigyel a kis közjátékra és a segítségére siet. Nem akar még meghalni, de inkább azt választaná, minthogy kényszerítsék arra élete végéig, amit nem akar.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:54:17
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:54:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Kivégzőosztag //
*Az éj lassan leszáll Arthenior városára, az utolsó napsugarak is lassacskán megtörnek a távolban, s perceken belül rémes félhomályba borul a levegő városa. Halk, nesztelen árnyak suhannak végig az utcákon, kik az összes fogadóba, kocsmába, szállásra bekukkantanak, hiszen feladatuk ugyan egyszerűnek tűnik, valójában mégsem az.
Az éjelfek ridegek, hűvösek, s bár fontos számukra a családi kötelék, a hűség még ennél is fontosabb, ez áll az első helyen. Ezért is történt az, hogy pár héttel ezelőtt egy többtagú sötételf csapat hagyta el a mélységeket, kik sötét árnyként eredtek az Üldözött nyomába, kinek vérében ott folydogál az átok, a Seronok átka, mely nem egy tagot fertőzött már meg, végzetesen...
Ők a Kivégzőosztag.
Ridegek, kemények, nem ismernek kegyelmet, vigaszt, a szívük oly hűvös, mint egy jégcsap. Hosszú napokig lehetne sorolni a jelzőket...
Halkan, nesztelenül haladnak át a temetőn, szinte még azok sem veszik észre jelenlétüket, akik mellett egyszerűen elhaladnak. Ruhájuk fekete, akár az ében, s mindegyikük hosszú, sötét bakancsot visel. Hajuk fehér, páran kibontva, páran összefogva hordják, de akadnak itt kopaszok is, kiket tetoválások díszítenek. A vezetőjük egy magas éjelf férfi, kinek vörösen izzó szemei még a sötétben is világítanak, s kinek tekintetétől még a virágok is elhervadnak.
Hangyaboly szerűen törnek ki a temető kapuján, egyenesen az érkező hajót veszik célba, amit azonnal el is lepnek. Páran maradnak a parton, mint például a vezetőjük is, aki azonban fenyegető pillantásokat ereszt meg a part egy távolabbi pontja felé, ahol egy sötételf hölgy sétálgat valami állattal. A vezető, kit nevezzünk Grogarnak, egy aprót biccent a többieknek, kik azonnal kapcsolnak, s fenyegetően erednek meg a hölgy, Kaleya után...*
*Az éj lassan leszáll Arthenior városára, az utolsó napsugarak is lassacskán megtörnek a távolban, s perceken belül rémes félhomályba borul a levegő városa. Halk, nesztelen árnyak suhannak végig az utcákon, kik az összes fogadóba, kocsmába, szállásra bekukkantanak, hiszen feladatuk ugyan egyszerűnek tűnik, valójában mégsem az.
Az éjelfek ridegek, hűvösek, s bár fontos számukra a családi kötelék, a hűség még ennél is fontosabb, ez áll az első helyen. Ezért is történt az, hogy pár héttel ezelőtt egy többtagú sötételf csapat hagyta el a mélységeket, kik sötét árnyként eredtek az Üldözött nyomába, kinek vérében ott folydogál az átok, a Seronok átka, mely nem egy tagot fertőzött már meg, végzetesen...
Ők a Kivégzőosztag.
Ridegek, kemények, nem ismernek kegyelmet, vigaszt, a szívük oly hűvös, mint egy jégcsap. Hosszú napokig lehetne sorolni a jelzőket...
Halkan, nesztelenül haladnak át a temetőn, szinte még azok sem veszik észre jelenlétüket, akik mellett egyszerűen elhaladnak. Ruhájuk fekete, akár az ében, s mindegyikük hosszú, sötét bakancsot visel. Hajuk fehér, páran kibontva, páran összefogva hordják, de akadnak itt kopaszok is, kiket tetoválások díszítenek. A vezetőjük egy magas éjelf férfi, kinek vörösen izzó szemei még a sötétben is világítanak, s kinek tekintetétől még a virágok is elhervadnak.
Hangyaboly szerűen törnek ki a temető kapuján, egyenesen az érkező hajót veszik célba, amit azonnal el is lepnek. Páran maradnak a parton, mint például a vezetőjük is, aki azonban fenyegető pillantásokat ereszt meg a part egy távolabbi pontja felé, ahol egy sötételf hölgy sétálgat valami állattal. A vezető, kit nevezzünk Grogarnak, egy aprót biccent a többieknek, kik azonnal kapcsolnak, s fenyegetően erednek meg a hölgy, Kaleya után...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057