//Diadalmas vég//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá tetszik szavait a levegőnek címezte, mert sem az ékszert illető segítségkérésére, sem a mesterkélt szemérmeskedésére nem érkezik felelet Doriano úr felől. Mintha a férfi kelve-kelletlen végigfuttatná pillantását a folyó víztükrén, azonban még ő sem tudná megmondani, hogy puszta játszadozás, vagy valódi kutakodás rejlik a semmitmondó tekintet mögött. Vélhetően az előbbi, ám ha valami, akkor a női bájak és finom csókok ígérete még egy ilyen unalmas lelket is életre kelt, mint a szőke hajzuhataggal megáldott piperkőc. Persze, hogy mitől képzeli szájon csókolásnak az arcára hintett csókot, azt legfeljebb a nemes úr tudná megválaszolni egymaga. Megeshet, út közben elnyammogott néhány varázsgombát, netán alkohollal bódította korábban az elméjét, noha a szesz jellegzetes szagát nem érezni a környezetében. Bármiképpen is legyen, a velejéig rothadt lény megkapja, amire áhítozott, a férfi lelkén félelem lesz úrrá, mely a frissen kiserkenő vérénél is zamatosabb táplálékforrás a fúria számára. El is csemegézik rajta egy ideig, s talán hosszadalmasan folytatná még a kínzását, ha Viin nem szánná magát valami egészen elborult lépésre, amit egy ilyen helyzetben tenni lehet.
Ahhoz hozzászokott, hogy áldozatai kapálózzanak, megpróbálják ellökni, megütni, arra viszont nem számított volna, hogy a szemtelenje majd magához húzza és vérző képéről tudomást sem véve folytassa a kéjelgést vele.*
- Te kutya! *Kiabál rá dühösen, amint odébb löki magától. Szerette volna, tényleg szerette volna végre kiélvezni egy halandó létforma rettegését, ám ha az elméjén megülepedik a vörös köd, nincsen semmi, ami megállásra bírhatná. Ezúttal sem koncentrál másra, minthogy minél hamarabb miszlikbe aprítsa Dorianot a pofátlanságáért, azért, amiért az engedélye nélkül próbált hozzányúlni.* Mégis mit képzelsz magadról te senkiházi?! *Üvölt vele a torka szakadtából, akár egy megtébolyodott némber, azonban nem ad lehetőséget a feleletre, elkapja a férfi felsőjét - hacsak nem indult világnak egy asszony kiabálásától -, majd, ha van rá lehetősége, előbújtatja karmait a másik kezén, hogy egy elegáns mozdulattal elmetszhesse a nemes úr nyaki ütőerét. Amennyiben sikerrel zárul rövidke megoldása a férfi életének kioltására, elereszti a szőkét, hogy ezúttal ne csak a térdén a nadrágját, hanem ruhájának és lényének egészét fürdethesse meg a latyakos sárban.*