Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:08:36
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:08:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Persze, hogy az első kérdésnél csak megrázza a fejét és egy mosollyal elhessenti a feltételezett baj árnyait, de bár Kharasshi megátalkodott gazember tud lenni, az ilyen ügyekben nagyon pocsékul megy neki a megjátszás. Újra és újra kiesik a szerepből és a gondterhelt kifejezések visszakúsznak az arcára. Így alig egy órával az első kérdés után végül kénytelen beadni a derekát és kitálalni. Feszengő sóhaj jelzi, hogy kényes témáról van szó, de be kell látnia, aligha kerülgetheti, hiába nem akarná megmérgezni a végre feloldódott hangulatot.*
- Ydriss, amikor én vasban voltam *kezdi vontatottan* -, a bátyám megtalált. Ne kérdezd, hogyan, magam sem tudom. Chaszmyr útjai követhetetlenek és szövevényesek voltak mindig. *Látszik rajta, hogy keresi a szavakat a továbbiakhoz és hogy már ez is felkavarja. A rettenthetetlen harcos, a felvágott nyelvű széltoló egyszeriben átvedlik fiatalabb fivérré, akire bátyja árnyéka nyomasztó, lebírhatatlan súllyal vetül.*
- Azt mondta... Ne aggódjak a fattyam miatt, ő majd a gondját viseli. *Elfordítja a tekintetét. Nem akarja, hogy Ydriss lássa benne azt a tehetetlen dühöt, ami Iluse miatt csak még kétségbeesettebbé teszi.*
- Megütöttem. Először érte el a haragom, mióta a világon vagyok. Először tudtam... *tenyerébe temeti az arcát. Azóta is vívódik a tett felett. Jogossága és a gyalázat, ami minden ízét áthatja, egyre csak marják egymást.*
- Az utolsó szava csak ennyi volt: Arthenior. Aztán eltűnt, mint egy rémálom, ami az ébredés után se múlik, csak hátrébb vonul.
*Kísérti a szó, mely baljós ómenként ül a város felett, visszhangzik minden kiejtésben. Utálatosan és intőn.*
- Iluse látni sem akar. Kerestem, többször is a rokonainál, de mindannyiszor letagadtatja magát. Hagytam neki üzenetet, de azt sem tudom, egyáltalán elolvasta-e.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 22:50:40
- Ydriss, amikor én vasban voltam *kezdi vontatottan* -, a bátyám megtalált. Ne kérdezd, hogyan, magam sem tudom. Chaszmyr útjai követhetetlenek és szövevényesek voltak mindig. *Látszik rajta, hogy keresi a szavakat a továbbiakhoz és hogy már ez is felkavarja. A rettenthetetlen harcos, a felvágott nyelvű széltoló egyszeriben átvedlik fiatalabb fivérré, akire bátyja árnyéka nyomasztó, lebírhatatlan súllyal vetül.*
- Azt mondta... Ne aggódjak a fattyam miatt, ő majd a gondját viseli. *Elfordítja a tekintetét. Nem akarja, hogy Ydriss lássa benne azt a tehetetlen dühöt, ami Iluse miatt csak még kétségbeesettebbé teszi.*
- Megütöttem. Először érte el a haragom, mióta a világon vagyok. Először tudtam... *tenyerébe temeti az arcát. Azóta is vívódik a tett felett. Jogossága és a gyalázat, ami minden ízét áthatja, egyre csak marják egymást.*
- Az utolsó szava csak ennyi volt: Arthenior. Aztán eltűnt, mint egy rémálom, ami az ébredés után se múlik, csak hátrébb vonul.
*Kísérti a szó, mely baljós ómenként ül a város felett, visszhangzik minden kiejtésben. Utálatosan és intőn.*
- Iluse látni sem akar. Kerestem, többször is a rokonainál, de mindannyiszor letagadtatja magát. Hagytam neki üzenetet, de azt sem tudom, egyáltalán elolvasta-e.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 22:50:40
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:17:27
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Éppen a gombokkal bíbelődik, mikor érkezik az a nagyon határozott tiltakozás. Előbb kissé elkerekedett, meglepett szemekkel néz urára, majd lassan sunyi mosoly kúszik ajkára.*
- Most még nagy a szád, de győzzed csak szuflával! *Most, hogy a kedélye fölé telepedett borongós felhőket sikerült messzire űzni, a feleselés is sokkal könnyebben megy neki. No nem a kötekedős fajta, de nem hagyja már magát olyan könnyen, és visszacsipkelődik ő is.
Hogy a tábortűz maradványaihoz visszaérve Ahel szinte kétségbeesetten fixírozza a reggelinek szánt sülteket, egyáltalán nem lepi meg. Igyekezett ránevelni, hogy csak úgy ne orozza el az ételt, de éhesen, ennyi ideig a csábító illatok kísértésnek kitéve lenni még egy sokkal régebb óta nevelt ebet is komoly próba elé állította volna. A kergetőzés láttán azonban csak a fejét csóválja, mosolyogva, miközben elindul, hogy elvégezze a maga feladatát. A még meleget árasztó parazsak fölé teszi a nyulakat, s lassan forgatja fölöttük, hogy egyenletesen átmelegedjenek, de nem süljenek túl. Fél szemmel természetesen férjét és a csahost figyeli, ennek kétséget kizáró jele az arcán állandósuló apró mosoly.
Ahel persze a szónoklat alatt egy pillanatig sem marad nyugton. Hol azért ficánkol, hogy szabaduljon, hol a hízelkedő törleszkedéssel próbálkozik, hol pedig csak egyszerűen örül neki, hogy gazdája foglalkozik vele. Ennek persze a felmelegített reggeli véget vet. De a kölyöknek egy panasz nyüsszentésre sincsen oka, hiszen nem marad finom falatok nélkül. Pláne, hogy a lány még akkor is adna a maga adagjából neki, ha éhínség lenne, s jó időre talán az utolsó ehető ételen osztozna meg az ebbel.
Míg kipiheni a bőséges, sőt, egyenesen szokatlanul bőséges reggelit, kényelmesen elnyúlik a fűben. A telek nézés ötletére azonnal, lelkesen rábólint. Az ebédet biztosan megoldják majd valahogy, hátasaik pedig értékelni fogják, hogy nem a viskó melletti féltető alatt kell ácsingózniuk. Míg gazdáik a nyeregben ülve veszik szemügyre a terepet, a kancacsikó és az eb vígan kergetik egymást.
Bármennyire is ábrándos jövő legyen a lány számára az a kis, erdei házikó, a helyének megválasztásnál nagyon is praktikusnak bizonyul. Nem akar messze menni a folyótól, de igyekszik megsaccolni az ártér nagyságát is, hogy bő víz esetén se legyen baj. Persze felmerül benne az is, hogy egy kellően nagy fa lombkoronájában bújjon meg otthonuk, s csak a lovak helye legyen lent. Akadt a falujukban jó néhány ilyen megoldás is, mégis hamar letesz róla. Elvégre aligha hiszi, hogy egy mélységi efféle otthonhoz lenne szokva.
Az állatok játékát csupán akkor szakítja meg, mikor az ebéd levadászására kerül a sor. Nem keres most nagyvadat, hiszen azzal egyúttal az alkalmas terület kiválasztásának is vége szakadna. Ám szárnyas is akad még éppen elég, s a repülő nyílvesszőnek végül egy fácántyúk látja kárát. Amit Ahel lelkesen hoz vissza gazdájának, miután a lelőtt tetem földet ér.
Ez a nap derűs nyugalmat hozott neki, s bár nem feledkezett meg ígéretéről, az incselkedéssel mégsem hozakodik elő. Hitvese hangulat váltása meglehetősen feltűnő, s úgy dönt, inkább jobb utána járni, mint eltusolni a dolgot.*
- Mi a baj, min gondolkodsz? *Pillant férjére kérdőn, de nem számonkérőn. Sejti előre, hogy a válasz nem feltétlenül fog tetszeni neki, esetleg egy újabb hosszú és kellemetlen beszélgetést fog szólni, de uccu neki, essenek túl rajta.*
- Most még nagy a szád, de győzzed csak szuflával! *Most, hogy a kedélye fölé telepedett borongós felhőket sikerült messzire űzni, a feleselés is sokkal könnyebben megy neki. No nem a kötekedős fajta, de nem hagyja már magát olyan könnyen, és visszacsipkelődik ő is.
Hogy a tábortűz maradványaihoz visszaérve Ahel szinte kétségbeesetten fixírozza a reggelinek szánt sülteket, egyáltalán nem lepi meg. Igyekezett ránevelni, hogy csak úgy ne orozza el az ételt, de éhesen, ennyi ideig a csábító illatok kísértésnek kitéve lenni még egy sokkal régebb óta nevelt ebet is komoly próba elé állította volna. A kergetőzés láttán azonban csak a fejét csóválja, mosolyogva, miközben elindul, hogy elvégezze a maga feladatát. A még meleget árasztó parazsak fölé teszi a nyulakat, s lassan forgatja fölöttük, hogy egyenletesen átmelegedjenek, de nem süljenek túl. Fél szemmel természetesen férjét és a csahost figyeli, ennek kétséget kizáró jele az arcán állandósuló apró mosoly.
Ahel persze a szónoklat alatt egy pillanatig sem marad nyugton. Hol azért ficánkol, hogy szabaduljon, hol a hízelkedő törleszkedéssel próbálkozik, hol pedig csak egyszerűen örül neki, hogy gazdája foglalkozik vele. Ennek persze a felmelegített reggeli véget vet. De a kölyöknek egy panasz nyüsszentésre sincsen oka, hiszen nem marad finom falatok nélkül. Pláne, hogy a lány még akkor is adna a maga adagjából neki, ha éhínség lenne, s jó időre talán az utolsó ehető ételen osztozna meg az ebbel.
Míg kipiheni a bőséges, sőt, egyenesen szokatlanul bőséges reggelit, kényelmesen elnyúlik a fűben. A telek nézés ötletére azonnal, lelkesen rábólint. Az ebédet biztosan megoldják majd valahogy, hátasaik pedig értékelni fogják, hogy nem a viskó melletti féltető alatt kell ácsingózniuk. Míg gazdáik a nyeregben ülve veszik szemügyre a terepet, a kancacsikó és az eb vígan kergetik egymást.
Bármennyire is ábrándos jövő legyen a lány számára az a kis, erdei házikó, a helyének megválasztásnál nagyon is praktikusnak bizonyul. Nem akar messze menni a folyótól, de igyekszik megsaccolni az ártér nagyságát is, hogy bő víz esetén se legyen baj. Persze felmerül benne az is, hogy egy kellően nagy fa lombkoronájában bújjon meg otthonuk, s csak a lovak helye legyen lent. Akadt a falujukban jó néhány ilyen megoldás is, mégis hamar letesz róla. Elvégre aligha hiszi, hogy egy mélységi efféle otthonhoz lenne szokva.
Az állatok játékát csupán akkor szakítja meg, mikor az ebéd levadászására kerül a sor. Nem keres most nagyvadat, hiszen azzal egyúttal az alkalmas terület kiválasztásának is vége szakadna. Ám szárnyas is akad még éppen elég, s a repülő nyílvesszőnek végül egy fácántyúk látja kárát. Amit Ahel lelkesen hoz vissza gazdájának, miután a lelőtt tetem földet ér.
Ez a nap derűs nyugalmat hozott neki, s bár nem feledkezett meg ígéretéről, az incselkedéssel mégsem hozakodik elő. Hitvese hangulat váltása meglehetősen feltűnő, s úgy dönt, inkább jobb utána járni, mint eltusolni a dolgot.*
- Mi a baj, min gondolkodsz? *Pillant férjére kérdőn, de nem számonkérőn. Sejti előre, hogy a válasz nem feltétlenül fog tetszeni neki, esetleg egy újabb hosszú és kellemetlen beszélgetést fog szólni, de uccu neki, essenek túl rajta.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-31 20:59:05
Üzenet elküldve: 2016-08-31 20:59:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az eb jólneveltségér csak elhúzza kissé a száját. Látszik, hogy nem igazán hisz benne, mert ő pontosan tudja, hogy abban a nevelésben neki is volt némi része. Ezzel kapcsolatban csak elég górcső alá venni a Bitangot és nem is kell rajta mást magyarázni. Épp ezért némi megkönnyebbüléssel fogadja a noszogatást. Az öltözködésben viszont hamar megakasztják Ydriss szavai.*
- Az kizárt! *vágja rá, s csak lassan fordul valószínűleg szintén a ruháival bíbelődő elf felé.* - Kizárt, hogy addig várass, te asszony! *szögezi le a beígért folytatást illetően. Aztán egy csókkal nyomatékosítja is kívánalmait. Túl hosszú időt töltöttek külön, hogy ennyivel beérje. Ha nem lenne a Pegazusban az a kalamajka a vízzel, talán be is költözne oda néhány napra az asszonykájával. Mindent a szobába rendelne és ki se dugnák az orrukat.*
- Csiba te! *kurjantja el magát, amikor visszaérnek a kis tűzrakáshoz, ami mostanra már alig pislákol. Az eb már igencsak nyújtogatja a nyakát a pecsenye félé. Mit lehet tenni, az érzékeny orrocskát kezdték megbabonázni az illatok. Persze a hangra azonnal visszahőköl és nagy ívben kerülve meg a sülteket, üdvözli a gazdákat. Ártatlan örömmel és olyan farkcsóválással, hogy a kutya egész hátulja mozog belé. Nem nagyon lehet rá haragudni, de Kharasshi azért még morog neki pár keresetlen szót és meg is kergeti egy kicsit némi toppogással. Ahel persze önfeledt játéknak veszi az egészet, ahogy máskor is. Egyszóval Ydrissre marad, hogy a sülteket kicsit átmelegítse, amíg a két kerge egymást hajszolja a tűz körül. Végül Kharasshinak sikerül elkapni az ebet és míg az lógó nyelvvel, csillogó szemmel ficánkol, ő teljesen fölöslegesen, de egy családfő komolyságával magyarázza el neki, hogy a gazda ételéhez nem nyúlunk!
Konc azért jut a csahosnak is. Talán az éhség teszi, talán a felszabadultság vagy a reggel friss varázsa, de őszintén tudná mondani, hogy ennél finomabb nyulat még nem evett. Kell is egy kis szieszta, míg a bőséges reggeli leülepszik. Aztán felveti, hogy akár ki is nézhetnék most a helyet annak a kis házikónak. A lovakra is ráfér egy kis mozgás. Az egész napot rászánhatják akár. Ebédre ejthetnek fácánt, ha Ydriss is úgy akarja, mert Kharasshi bizony még mindig nem a legjobb a célba lövésben.
A hím kitesz magáért. Egész nap a tenyerén hordozza hitvesét, persze a maga incselkedő, csipkelődő, javíthatatlan kéjenc módján, de mikor késő délután hazafelé indulnak, észrevehetően elcsendesedik. Látszik, hogy aggasztja valami, csak nem akar előhozakodni vele.*
- Az kizárt! *vágja rá, s csak lassan fordul valószínűleg szintén a ruháival bíbelődő elf felé.* - Kizárt, hogy addig várass, te asszony! *szögezi le a beígért folytatást illetően. Aztán egy csókkal nyomatékosítja is kívánalmait. Túl hosszú időt töltöttek külön, hogy ennyivel beérje. Ha nem lenne a Pegazusban az a kalamajka a vízzel, talán be is költözne oda néhány napra az asszonykájával. Mindent a szobába rendelne és ki se dugnák az orrukat.*
- Csiba te! *kurjantja el magát, amikor visszaérnek a kis tűzrakáshoz, ami mostanra már alig pislákol. Az eb már igencsak nyújtogatja a nyakát a pecsenye félé. Mit lehet tenni, az érzékeny orrocskát kezdték megbabonázni az illatok. Persze a hangra azonnal visszahőköl és nagy ívben kerülve meg a sülteket, üdvözli a gazdákat. Ártatlan örömmel és olyan farkcsóválással, hogy a kutya egész hátulja mozog belé. Nem nagyon lehet rá haragudni, de Kharasshi azért még morog neki pár keresetlen szót és meg is kergeti egy kicsit némi toppogással. Ahel persze önfeledt játéknak veszi az egészet, ahogy máskor is. Egyszóval Ydrissre marad, hogy a sülteket kicsit átmelegítse, amíg a két kerge egymást hajszolja a tűz körül. Végül Kharasshinak sikerül elkapni az ebet és míg az lógó nyelvvel, csillogó szemmel ficánkol, ő teljesen fölöslegesen, de egy családfő komolyságával magyarázza el neki, hogy a gazda ételéhez nem nyúlunk!
Konc azért jut a csahosnak is. Talán az éhség teszi, talán a felszabadultság vagy a reggel friss varázsa, de őszintén tudná mondani, hogy ennél finomabb nyulat még nem evett. Kell is egy kis szieszta, míg a bőséges reggeli leülepszik. Aztán felveti, hogy akár ki is nézhetnék most a helyet annak a kis házikónak. A lovakra is ráfér egy kis mozgás. Az egész napot rászánhatják akár. Ebédre ejthetnek fácánt, ha Ydriss is úgy akarja, mert Kharasshi bizony még mindig nem a legjobb a célba lövésben.
A hím kitesz magáért. Egész nap a tenyerén hordozza hitvesét, persze a maga incselkedő, csipkelődő, javíthatatlan kéjenc módján, de mikor késő délután hazafelé indulnak, észrevehetően elcsendesedik. Látszik, hogy aggasztja valami, csak nem akar előhozakodni vele.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:02:40
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Nocsak, még ilyen is létezik? *Nevet fel kedélyesen. Lám csak, mégis el tudják érni, hogy elhessegessék a mélabút, a haragot a feszültséget, s önfeledten élvezzék egymás társaságát. A csókok hatásár ismét cirógatni kezdi hitvesét, ám a gyengédség helyett ezúttal a pajkos incselkedésnek ad teret ujjai dolgos munkájával. Elvégre ha már egyik keze kiszabadult, akkor dologra kell fogni.*
- Mire gondolsz? *Pillant kissé értetlenül urára, ám az említett csendet pillanatokon belül megtöri az éhséget jelző jellegzetes gyomorkorgás. Ez persze széles, vidor mosolyt csal a lány arcára.*
- Jól nevelt eb. Habár ez talán még az ő önuralmát is kikezdheti. *Teszi hozzá némileg aggódva. De ha a kis blöki esetleg mégis elcsente az egyik nyulat, hát legfeljebb azt számolja fel saját adagjának.*
- Menjünk, csillapítsuk a másik étvágyadat is, elvégre az sem elhanyagolandó igény. *Mosolyog szelíden a hímre, ám csak hamar pajkosság vegyül bele.*
- Ezt amúgy is be tudjuk fejezni este is.
- Mire gondolsz? *Pillant kissé értetlenül urára, ám az említett csendet pillanatokon belül megtöri az éhséget jelző jellegzetes gyomorkorgás. Ez persze széles, vidor mosolyt csal a lány arcára.*
- Jól nevelt eb. Habár ez talán még az ő önuralmát is kikezdheti. *Teszi hozzá némileg aggódva. De ha a kis blöki esetleg mégis elcsente az egyik nyulat, hát legfeljebb azt számolja fel saját adagjának.*
- Menjünk, csillapítsuk a másik étvágyadat is, elvégre az sem elhanyagolandó igény. *Mosolyog szelíden a hímre, ám csak hamar pajkosság vegyül bele.*
- Ezt amúgy is be tudjuk fejezni este is.
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:13:42
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:13:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Elégedettség terpeszkedik el a mélységi vonásain. Jobbja elereszti Ydriss csuklóját és végigsimít a lány karján, oldalán, végig a gömbölyű csípő ívén, hogy a derekára fonódó combocskára markoljon.*
- Hát látod, hogy értjük mi egymást *morogja Ydriss nyakába kedélyesen. Aztán egyszer csak megáll az újból teret kapott csókok közt.*
- Túl nagy a csend *szűkíti a szemét és mintha csak a kijelentésére válaszolna, kordul egyet a gyomra. No igen, mostanáig nem is igazán foglalkoztatta az evés gondolata, de így, hogy a dolgok visszataláltak arra az áhított ösvényre, az étvágya is létjogosultságra jelentkezik.* - Merre van az a bolhazsák? *les körbe gyanakvóan, majd a hátrahagyott táborhely felé sandít.* - Ha eszébe jut, én esküszöm, ágyelőt csinálok belőle *dünnyögi, aztán visszafordul Ydrisshez.* - Mit gondolsz?
*Dilemmában van. Asszonya bájai nagyon csábítóak, pimasz incselkedése pedig egyenesen vadító, de azok a ropogósra sült tapsifülesek nagyon szólongatják az erőre kapott éhségérzetét.*
- Hát látod, hogy értjük mi egymást *morogja Ydriss nyakába kedélyesen. Aztán egyszer csak megáll az újból teret kapott csókok közt.*
- Túl nagy a csend *szűkíti a szemét és mintha csak a kijelentésére válaszolna, kordul egyet a gyomra. No igen, mostanáig nem is igazán foglalkoztatta az evés gondolata, de így, hogy a dolgok visszataláltak arra az áhított ösvényre, az étvágya is létjogosultságra jelentkezik.* - Merre van az a bolhazsák? *les körbe gyanakvóan, majd a hátrahagyott táborhely felé sandít.* - Ha eszébe jut, én esküszöm, ágyelőt csinálok belőle *dünnyögi, aztán visszafordul Ydrisshez.* - Mit gondolsz?
*Dilemmában van. Asszonya bájai nagyon csábítóak, pimasz incselkedése pedig egyenesen vadító, de azok a ropogósra sült tapsifülesek nagyon szólongatják az erőre kapott éhségérzetét.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:51:17
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:51:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Válaszát egy ártatlan mosoly előzi meg, egy pillanatig sem erősítve meg, vagy cáfolva fúria mivoltát.*
- Nos, legalább nem mondhatod, hogy unatkoznál, nemde?
*Villantja ki fehér fogait is a szélesedő mosoly keretében. Ám nem sokáig élvezheti a helyzetet, hiszen ura úgy dönt, ideje pozíciót váltani. S lám, ő máris alul találja magát, csuklói pedig a mélységi fogságában.
Mi tagadás, az ösztönök még mindig kényelmetlennek ítélik az ilyesféle helyzetet, ám hitvese mellett mást is megtapasztalhatott már, így nem kezd pánikszerű szabadulásba. Épp ellenkezőleg, készül az ellen támadásra.*
- Tehát békülékeny hangulatba hoz. Csak vigyázz, nehogy megbánd elhamarkodott kijelentésed. *Ismét az a pimasz, magabiztos mosoly mutatja meg magát a lány ajkán. De nem is véletlen, hogy eképp tekint urára, hiszen combjai máris két oldalt simulnak Kharasshihoz, s lábaival öleli át a derekát.*
- Nos, legalább nem mondhatod, hogy unatkoznál, nemde?
*Villantja ki fehér fogait is a szélesedő mosoly keretében. Ám nem sokáig élvezheti a helyzetet, hiszen ura úgy dönt, ideje pozíciót váltani. S lám, ő máris alul találja magát, csuklói pedig a mélységi fogságában.
Mi tagadás, az ösztönök még mindig kényelmetlennek ítélik az ilyesféle helyzetet, ám hitvese mellett mást is megtapasztalhatott már, így nem kezd pánikszerű szabadulásba. Épp ellenkezőleg, készül az ellen támadásra.*
- Tehát békülékeny hangulatba hoz. Csak vigyázz, nehogy megbánd elhamarkodott kijelentésed. *Ismét az a pimasz, magabiztos mosoly mutatja meg magát a lány ajkán. De nem is véletlen, hogy eképp tekint urára, hiszen combjai máris két oldalt simulnak Kharasshihoz, s lábaival öleli át a derekát.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:46:03
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:46:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Elgondolkodó kifejezés ül a képére. Végül is, ha elhagyja a mosdást és az összetett mondatokat... A szakáll témáján még nem gondolkodott, de a sört végül is szereti. A tündérrel már nagyobb bajban lenne, de az szerencsére kimaradt a szórásból.
Próbál uralkodni a vigyorgásán, mikor asszonya a replikájának terít meg. Az álla azért emelkedik és apró csókocskákat oroz Ydriss buja ajkairól.*
- Azt mondod? Heves? Lobbanékony? *Gyanakvón szűkíti a szemét.* - Még a végén azt állítod, hogy egy megátalkodott fúriát vettem el?
*Csattanós kis legyintés csíp Ydriss formás hátsójába, Kharasshi pedig elvigyorodik.*
- De nem értem, miért ásná ez alá ezt a kiváló gyakorlatot? *Megnedvesíti a szája szélét és egy pillanat múlva már asszonya fölé is hemperedik és a vékonyka csuklókra fogva suttogja Ydriss ajkaira a szavait.* - Kifejezetten kedvemre van, amikor heveskedsz. Mondhatni *sunyi somolygás* -, békülékeny hangulatba hoz.
Próbál uralkodni a vigyorgásán, mikor asszonya a replikájának terít meg. Az álla azért emelkedik és apró csókocskákat oroz Ydriss buja ajkairól.*
- Azt mondod? Heves? Lobbanékony? *Gyanakvón szűkíti a szemét.* - Még a végén azt állítod, hogy egy megátalkodott fúriát vettem el?
*Csattanós kis legyintés csíp Ydriss formás hátsójába, Kharasshi pedig elvigyorodik.*
- De nem értem, miért ásná ez alá ezt a kiváló gyakorlatot? *Megnedvesíti a szája szélét és egy pillanat múlva már asszonya fölé is hemperedik és a vékonyka csuklókra fogva suttogja Ydriss ajkaira a szavait.* - Kifejezetten kedvemre van, amikor heveskedsz. Mondhatni *sunyi somolygás* -, békülékeny hangulatba hoz.
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:23:09
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:23:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan emeli fel a fejét a csipkelődésre, s csóválja a fejét. Mint a meg nem értett úr, kinek nem értékelik a nagylelkűségét.*
- Lehetne rosszabb is. Mondhattam volna, hogy légy olyan, mint egy ork. Vagy törpe. Ugye máris mennyivel kellemesebb a helyzet?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökét ártatlan mosollyal az ajkán. Természetesen semmit sem gondol komolyan az iménti felvetéséből, de az élcelődésre mégis csak illik valamit reagálnia.
A folytatást azonban kissé értetlenül hallgatja. Hogy túl csábító? A veszekedés és acsargás. Azonban ura további magyarázata máris fényt gyújt elméjében. Nem vág közbe, hagyja, hadd mondja végig nagy felfedezését a hím, azonban a somolygás sejteti, asszonya már gyanítja, hova akar kilyukadni.*
- Nos... egy próbát végül is megér. De Van egy kis bökkenő. *Hajol közelebb urához, alig leheletnyi távolságot hagyva ajkaik között.*
- Nem tudom, észrevetted-e, de a fajtámhoz képest eléggé... lobbanékony, heves természetem van. Ez egy kicsit megnehezíti az egyszerű de nagyszerű tervedet, kedvesem.
- Lehetne rosszabb is. Mondhattam volna, hogy légy olyan, mint egy ork. Vagy törpe. Ugye máris mennyivel kellemesebb a helyzet?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökét ártatlan mosollyal az ajkán. Természetesen semmit sem gondol komolyan az iménti felvetéséből, de az élcelődésre mégis csak illik valamit reagálnia.
A folytatást azonban kissé értetlenül hallgatja. Hogy túl csábító? A veszekedés és acsargás. Azonban ura további magyarázata máris fényt gyújt elméjében. Nem vág közbe, hagyja, hadd mondja végig nagy felfedezését a hím, azonban a somolygás sejteti, asszonya már gyanítja, hova akar kilyukadni.*
- Nos... egy próbát végül is megér. De Van egy kis bökkenő. *Hajol közelebb urához, alig leheletnyi távolságot hagyva ajkaik között.*
- Nem tudom, észrevetted-e, de a fajtámhoz képest eléggé... lobbanékony, heves természetem van. Ez egy kicsit megnehezíti az egyszerű de nagyszerű tervedet, kedvesem.
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:08:34
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:08:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Mire ölelkezésük verejtéke hűs érzést von a bőrére, a világ rendje visszaállt. A barna szemekben bágyadt mosolygás csillog, a karcsú ujjak odaadón cirógatják, ő pedig csak lassú kortyokban szívja tüdejébe ezt a jóleső megelégedést, ami végre átjárja. A nyugalom, az otthon bensőséges varázsa, amit asszonya szerelme jelent.
Csak mosolyog Ydriss szavain, pillantása követi az ujjait, amint a bársonyos bőrön játszadoznak. Végül aztán dönögve felkacag és felkönyököl, hogy asszonya szemébe nézzen.*
- Vagy úgy *duruzsolja.* - Nem kéred, hogy legyek olyan, mint egy elf. Csak azt, hogy ne legyek olyan, mint egy mélységi, hm? *Hangjában élc játszik, de ez csak a szokásos csipkelődése.*
- És ha túl csábító? *kúszik hamiskás félmosoly a szája szegletébe.* - Ha túl édes a béküléseink íze?
- De ha mondjuk *játszik rá a tűnődésre* - elébe mennél... *Vigyorodik a nagy megoldók büszkeségével.* - Ha már a viták éledő parazsán belekényszerítenél a békülésbe *rebbenti a szemöldökét kajánul.* - A veszekedések elillannának egy szempillantás alatt.
Csak mosolyog Ydriss szavain, pillantása követi az ujjait, amint a bársonyos bőrön játszadoznak. Végül aztán dönögve felkacag és felkönyököl, hogy asszonya szemébe nézzen.*
- Vagy úgy *duruzsolja.* - Nem kéred, hogy legyek olyan, mint egy elf. Csak azt, hogy ne legyek olyan, mint egy mélységi, hm? *Hangjában élc játszik, de ez csak a szokásos csipkelődése.*
- És ha túl csábító? *kúszik hamiskás félmosoly a szája szegletébe.* - Ha túl édes a béküléseink íze?
- De ha mondjuk *játszik rá a tűnődésre* - elébe mennél... *Vigyorodik a nagy megoldók büszkeségével.* - Ha már a viták éledő parazsán belekényszerítenél a békülésbe *rebbenti a szemöldökét kajánul.* - A veszekedések elillannának egy szempillantás alatt.
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:28:08
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:28:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Mintha minden, beleértve magukat is akarva-akaratlanul, összeesküdne az ellen, hogy a viszontlátás örömét felhőtlenül élvezzék. Mikor már avulni látszik a helyzet, egy megjegyzés, egy gondolat, egy elejtett szó közbevág, és mindent visszataszít a borongó hangulat mélyébe. Vagy talán végre ki tudnak törni ebből a pokoli körforgásból.
A harcias testhelyzet megszűntével a dacos harag is alább hagy, ám még mindig gyanakodva figyeli urát a rőt hajú elf. Ez nem enyhül az ölelő karok érintésére sem, ahogy az első szavak sem tüntetik el. Ám a folytatás csak meghozza a lány enyhülését. Nem szakítja félbe, hagyja, hadd mondja végig a hím, amit szeretne, miközben saját karjai is lassan ölelésükbe vonják Kharasshit. Ahogy pedig hátra dönti őt hitvese, gyengéden vonja magával őt is.
A barna szemekben már nyoma sincs a haragnak, a dacnak, a fájdalomnak, sikerült visszacsalogatni azt, amit az érzelmi viharok eddig elnyomtak, elűztek. Most már végre látni a lány tekintetében, hogy hiányzott neki a férje, és boldog, hogy végre visszakaphatta azt, akit szeret. És a gondos szakértelem gyümölcseként a vágy is visszaszökött az elérzékenyülten csillogó szemekbe.
No persze ő sem fukarkodik, s bár a csókokról most le kell mondani, gyengéd cirógatásokkal igyekszik kényeztetni urát. Ám mikor hitvese gondoskodása legérzékenyebb pontján érinti, egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni, hogy aztán gyorsan pótolva azt reszketeg, vágyakozó sóhajként hagyja el ajkát.
A hím mellett bőven volt alkalma megízlelni, milyen is az igazi szenvedély, s bár nem lehetett oka panaszra, és ellenére se sem a dolog, a mostani együttlétük más. Bensőségesebb, meghittebb, s miként Kharasshi is figyel az elf lány legapróbb mozdulatára is, úgy asszonya is mindent megtesz, hogy hitvese kedvében járjon, hogy éreztesse vele a törődést, gondoskodást, szerelmét.
Csak mikor már pihegve hever hitvese mellett, szólal meg, felelve végre annak korábbi szavaira. Persze keze közben aközben sem rest, apró érintésekkel cirógatja Kharasshi karját, felsőtestét.*
- Nem kérem, hogy legyél olyan, mint egy elf. Csak... szeretném, ha nem acsarkodnánk, ha nem veszekednénk. Az élet így is tele van megpróbáltatásokkal és küzdelemmel, nem ilyesmikkel csorbítsuk az időt, ami megadatott nekünk. Nem szeretnélek bántani, nem szeretnék fájdalmat okozni neked. *Simítja jobbját a hím arcára, tekintetével a savószín szemeket keresve.*
- Azt szeretném, ha jó asszonyod lennék. Akiben megbízhatsz, akire büszke lehetsz, aki mellett nyugalomra lelsz egy hosszú és fárasztó nap után. *Cirógatja fonoman a hím arcát.*
- Nincs ellenemre a szenvedély, még ha néha nehéz is tartanom a lépést. Ahogy az is boldoggá tesz, ha mondjuk együtt megyünk vadászni, vagy lovagolni, mint egy nyárral ezelőtt az erdőben. Vagy akár amikor püföljük egymást, mint arra rá pár nappal tettük. *Mosolyodik el picit.*
- Szeretlek Kharasshi, a szenvedélyes, heves, néha morgolódós természeteddel együtt.
A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.29 20:28:27
*Mintha minden, beleértve magukat is akarva-akaratlanul, összeesküdne az ellen, hogy a viszontlátás örömét felhőtlenül élvezzék. Mikor már avulni látszik a helyzet, egy megjegyzés, egy gondolat, egy elejtett szó közbevág, és mindent visszataszít a borongó hangulat mélyébe. Vagy talán végre ki tudnak törni ebből a pokoli körforgásból.
A harcias testhelyzet megszűntével a dacos harag is alább hagy, ám még mindig gyanakodva figyeli urát a rőt hajú elf. Ez nem enyhül az ölelő karok érintésére sem, ahogy az első szavak sem tüntetik el. Ám a folytatás csak meghozza a lány enyhülését. Nem szakítja félbe, hagyja, hadd mondja végig a hím, amit szeretne, miközben saját karjai is lassan ölelésükbe vonják Kharasshit. Ahogy pedig hátra dönti őt hitvese, gyengéden vonja magával őt is.
A barna szemekben már nyoma sincs a haragnak, a dacnak, a fájdalomnak, sikerült visszacsalogatni azt, amit az érzelmi viharok eddig elnyomtak, elűztek. Most már végre látni a lány tekintetében, hogy hiányzott neki a férje, és boldog, hogy végre visszakaphatta azt, akit szeret. És a gondos szakértelem gyümölcseként a vágy is visszaszökött az elérzékenyülten csillogó szemekbe.
No persze ő sem fukarkodik, s bár a csókokról most le kell mondani, gyengéd cirógatásokkal igyekszik kényeztetni urát. Ám mikor hitvese gondoskodása legérzékenyebb pontján érinti, egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni, hogy aztán gyorsan pótolva azt reszketeg, vágyakozó sóhajként hagyja el ajkát.
A hím mellett bőven volt alkalma megízlelni, milyen is az igazi szenvedély, s bár nem lehetett oka panaszra, és ellenére se sem a dolog, a mostani együttlétük más. Bensőségesebb, meghittebb, s miként Kharasshi is figyel az elf lány legapróbb mozdulatára is, úgy asszonya is mindent megtesz, hogy hitvese kedvében járjon, hogy éreztesse vele a törődést, gondoskodást, szerelmét.
Csak mikor már pihegve hever hitvese mellett, szólal meg, felelve végre annak korábbi szavaira. Persze keze közben aközben sem rest, apró érintésekkel cirógatja Kharasshi karját, felsőtestét.*
- Nem kérem, hogy legyél olyan, mint egy elf. Csak... szeretném, ha nem acsarkodnánk, ha nem veszekednénk. Az élet így is tele van megpróbáltatásokkal és küzdelemmel, nem ilyesmikkel csorbítsuk az időt, ami megadatott nekünk. Nem szeretnélek bántani, nem szeretnék fájdalmat okozni neked. *Simítja jobbját a hím arcára, tekintetével a savószín szemeket keresve.*
- Azt szeretném, ha jó asszonyod lennék. Akiben megbízhatsz, akire büszke lehetsz, aki mellett nyugalomra lelsz egy hosszú és fárasztó nap után. *Cirógatja fonoman a hím arcát.*
- Nincs ellenemre a szenvedély, még ha néha nehéz is tartanom a lépést. Ahogy az is boldoggá tesz, ha mondjuk együtt megyünk vadászni, vagy lovagolni, mint egy nyárral ezelőtt az erdőben. Vagy akár amikor püföljük egymást, mint arra rá pár nappal tettük. *Mosolyodik el picit.*
- Szeretlek Kharasshi, a szenvedélyes, heves, néha morgolódós természeteddel együtt.
A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.29 20:28:27
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:27:50
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:27:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Több, mint négy hónapja nem látta, nem érintette asszonyát és ez a viszontlátás úgy csetlik-botlik, mint mikor bizonytalan, tapasztalatlan kamaszok kerülgetik az első együttlétet. Az elképzelések nyakukat szegik a valóság talaján, a vágyak nem találnak utat a sok buktató között és ez az egész már kezd nagyon kétségbeejtő lenni.
Kharasshi először értetlenül nézi ezt a sértett-bánatos-dühös elegyet kedvese arcán. Hiszen az előbb még...
~Lehet, hogy nem is azért mondta?~ Ezek szerint csak a véletlenek esküdtek össze ellene? ~Kharasshi, te tulok!~
A harcias tartás elernyed, ő pedig csüggedten hanyatlik vissza az avarba. Sóhajtva csóválja meg a fejét Ydriss kijelentésére.*
- Vesztettem. Megint. *De feladni azért nem fogja. Átöleli a lány derekát, ahogy felül és magához húzza, hogy ismét hozzá simuljon.*
- Ydriss, én nem tudom, hogy szeretnek a p...~pitypangzabálók~ te néped hímjei. De azt tudnod kell, hogy a szívem a tiéd. Csak a tiéd. Ne becsüld le ezt a hatalmat, mert erről nem te döntesz és nem is én. Akkor se kételkedj, ha a vérem miatt környékez a kísértés. A fajtám szenvedéllyel él, forrva és lobogva. Ilyen a természetünk. De ne legyenek kétségeid. Nem lehetnek. Az enyém vagy, én pedig a tiéd. Mindkettőnk népének kötése szentesíti a választásunkat.
*Óvatosan fordul, a hátára dönti a nősténykét és fölé helyezkedik.*
- Taníts meg. Taníts meg rá, hogy szeresselek, mert semmire nem vágyom jobban, mint hogy boldognak lássalak, te fakóvérű boszorkány *csókol az egyik selyembőrű keblecskére.* - Mert nekem győzelmek nélkül is csak az számít, hogy az én drága asszonyom kedvét keressem *újabb csókocska* -, az óhajait lessem *és egy újabb, ami ezt a sort mind lejjebb vezeti* -, kényeztessem és olyan kívánságait is teljesítsem, amiket sose mondana ki.
*Cirógatása, csókjai érzéki vonulása nagyon is értőn élesztgeti a vágyakat, közben pedig akkurátusan bontja ki kedvesét a nadrágból, hogy a formás combok belső felé folytassa, amit elkezdett.*
- Ha jól emlékszem... *suttogja, s következő csókja már az érzékek templomának kapuját nyitja, s igyekszik asszonya minden nyomasztó gondolatát, mindent, aminek viszontlátásuk szentségében nincs keresnivalója, gyönyörök által elhessenteni. S ebben átkozottul szégyentelen tehetséggel áldották meg az égiek.* - Jól emlékszem?
*Csak akkor enged magának utat, mikor kizárólag hármasban maradnak: Ydriss, ő és a Vágy.
Asszonya minden rezdülésére figyel. Ezúttal nem enged aljas kis játékoknak vagy érzéki vadságnak. Együttlétükben a kéjek ezúttal szerelmük szentségét éltetik. Elcsendesíti az ösztöneit a szíve javára. Idegen terep ez a számára, de Ydrissért megteszi, mert a kedvében akar járni, mert el akarja kergetni azokat az ostoba kétségeket. Örökre.*
*Több, mint négy hónapja nem látta, nem érintette asszonyát és ez a viszontlátás úgy csetlik-botlik, mint mikor bizonytalan, tapasztalatlan kamaszok kerülgetik az első együttlétet. Az elképzelések nyakukat szegik a valóság talaján, a vágyak nem találnak utat a sok buktató között és ez az egész már kezd nagyon kétségbeejtő lenni.
Kharasshi először értetlenül nézi ezt a sértett-bánatos-dühös elegyet kedvese arcán. Hiszen az előbb még...
~Lehet, hogy nem is azért mondta?~ Ezek szerint csak a véletlenek esküdtek össze ellene? ~Kharasshi, te tulok!~
A harcias tartás elernyed, ő pedig csüggedten hanyatlik vissza az avarba. Sóhajtva csóválja meg a fejét Ydriss kijelentésére.*
- Vesztettem. Megint. *De feladni azért nem fogja. Átöleli a lány derekát, ahogy felül és magához húzza, hogy ismét hozzá simuljon.*
- Ydriss, én nem tudom, hogy szeretnek a p...~pitypangzabálók~ te néped hímjei. De azt tudnod kell, hogy a szívem a tiéd. Csak a tiéd. Ne becsüld le ezt a hatalmat, mert erről nem te döntesz és nem is én. Akkor se kételkedj, ha a vérem miatt környékez a kísértés. A fajtám szenvedéllyel él, forrva és lobogva. Ilyen a természetünk. De ne legyenek kétségeid. Nem lehetnek. Az enyém vagy, én pedig a tiéd. Mindkettőnk népének kötése szentesíti a választásunkat.
*Óvatosan fordul, a hátára dönti a nősténykét és fölé helyezkedik.*
- Taníts meg. Taníts meg rá, hogy szeresselek, mert semmire nem vágyom jobban, mint hogy boldognak lássalak, te fakóvérű boszorkány *csókol az egyik selyembőrű keblecskére.* - Mert nekem győzelmek nélkül is csak az számít, hogy az én drága asszonyom kedvét keressem *újabb csókocska* -, az óhajait lessem *és egy újabb, ami ezt a sort mind lejjebb vezeti* -, kényeztessem és olyan kívánságait is teljesítsem, amiket sose mondana ki.
*Cirógatása, csókjai érzéki vonulása nagyon is értőn élesztgeti a vágyakat, közben pedig akkurátusan bontja ki kedvesét a nadrágból, hogy a formás combok belső felé folytassa, amit elkezdett.*
- Ha jól emlékszem... *suttogja, s következő csókja már az érzékek templomának kapuját nyitja, s igyekszik asszonya minden nyomasztó gondolatát, mindent, aminek viszontlátásuk szentségében nincs keresnivalója, gyönyörök által elhessenteni. S ebben átkozottul szégyentelen tehetséggel áldották meg az égiek.* - Jól emlékszem?
*Csak akkor enged magának utat, mikor kizárólag hármasban maradnak: Ydriss, ő és a Vágy.
Asszonya minden rezdülésére figyel. Ezúttal nem enged aljas kis játékoknak vagy érzéki vadságnak. Együttlétükben a kéjek ezúttal szerelmük szentségét éltetik. Elcsendesíti az ösztöneit a szíve javára. Idegen terep ez a számára, de Ydrissért megteszi, mert a kedvében akar járni, mert el akarja kergetni azokat az ostoba kétségeket. Örökre.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-27 22:21:34
Üzenet elküldve: 2016-08-27 22:21:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ha nem ismerné Kharasshit, a hangulat változás akkor is szembeötlő lenne. Ez persze kézen fogva jár azzal, hogy tudni akarja az okát. Gondolatai azonnal lázasan kezdenek járni, hogy min kaphatta fel a vizet a mélységi - már azon kívül, hogy megbosszulta a szerető tartásos megjegyzését. A választ pedig egészen hamar megtalálja. Szolgálat. Hat nap. Hát persze.
Nem állítja magáról, hogy ne lenne kicsinyes, na de hogy a hím ezt nézze ki belőle. Újfent. Még most is, ide is beférkőzik az az átkozott mélységi nőstény. Még most is ő nevet a végén, amikor itt sincs, és még most is ő jut eszébe a hímnek. Az már csak hab a tortán, hogy drágalátos férjurának áll feljebb.
Nem is álmodik arról, hogy ebből ki tudja magyarázni magát, hogy megértesse a konok hímmel, hogy nem ez volt a szándéka, ahogy abban is biztos, hogy ebből már nincs visszaút - ő maga bármennyire is a pokolba kívánja az egész helyzetet, mindenestül.
Felegyenesedik, de nem telepedik vissza Kharasshi ölébe, mellette két oldalt térdepel.*
- Nyertél. *Veti oda, ezzel remélhetőleg rövidre zárva a dolgot. Kellemes kimenetele a maga részéről már aligha lehet ennek, hiszen olyan, mintha most öntötték volna nyakon egy vödör jéghideg vízzel. Másfelől viszont belül megint forrong. Hát már semmi békítő dolog nem maradt meg nekik. Ebbe is bele kell pofátlankodnia annak a nősténynek? A károgó hang pedig kihasználja az alkalmat, és ismét skandálni kezd. Nem kellett volna erőltetned, nem kellett volna kierőszakolnod ezt a frigyet, nem kellett volna mellette maradnod, nem kellett volna itt maradnod, nem kellett volna megpróbálnod kibékülni. Lehetetlen.*
Nem állítja magáról, hogy ne lenne kicsinyes, na de hogy a hím ezt nézze ki belőle. Újfent. Még most is, ide is beférkőzik az az átkozott mélységi nőstény. Még most is ő nevet a végén, amikor itt sincs, és még most is ő jut eszébe a hímnek. Az már csak hab a tortán, hogy drágalátos férjurának áll feljebb.
Nem is álmodik arról, hogy ebből ki tudja magyarázni magát, hogy megértesse a konok hímmel, hogy nem ez volt a szándéka, ahogy abban is biztos, hogy ebből már nincs visszaút - ő maga bármennyire is a pokolba kívánja az egész helyzetet, mindenestül.
Felegyenesedik, de nem telepedik vissza Kharasshi ölébe, mellette két oldalt térdepel.*
- Nyertél. *Veti oda, ezzel remélhetőleg rövidre zárva a dolgot. Kellemes kimenetele a maga részéről már aligha lehet ennek, hiszen olyan, mintha most öntötték volna nyakon egy vödör jéghideg vízzel. Másfelől viszont belül megint forrong. Hát már semmi békítő dolog nem maradt meg nekik. Ebbe is bele kell pofátlankodnia annak a nősténynek? A károgó hang pedig kihasználja az alkalmat, és ismét skandálni kezd. Nem kellett volna erőltetned, nem kellett volna kierőszakolnod ezt a frigyet, nem kellett volna mellette maradnod, nem kellett volna itt maradnod, nem kellett volna megpróbálnod kibékülni. Lehetetlen.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-27 21:31:53
Üzenet elküldve: 2016-08-27 21:31:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Hát még ilyenkor sem tudja átadni magát a kis fakóvérű a felhőtlen csipkelődésnek. Csaknem a szívére veszi a dolgot, pedig Kharasshi nagyon jól tudja, hogy asszonya nem gyalázná meg frigyüket. Ahogy ő tette. Talán emiatt villan a barna tekintet oly haragvón. Hiába, a mélységiek másképp tekintenek az ilyesmire, ráadásul akkor úgy állt a helyzet, hogy Kharasshi semmit nem akart jobban, mint elfelejteni a rőt leányzót, hogy távolt bírjon maradni tőle.
Szerencsére a rosszul megválasztott szavak nem teszik tönkre a pillanatot, csupán némi döccenőt okoznak.
De kellemetlen érzés kezd motoszkálni benne, valami azt súgja, a megjegyzése nem marad csak úgy megtorlatlanul. Az álszent, szinte színpadias tűnődést látva pedig szinte már biztos, hogy itt ő húzza a rövidebbet.
~Egy hat. Hat nap...~ Ezúttal Kharasshi tekintete szűkül, az ő vonásai rándulnak kelletlenül.
~Hát így állunk. Hát így büntetsz? Nem szolgálat, ó, dehogy. Mert az csak tettet követel és alázatot, de legalább ha nem tetszik, nem kell hozzá jó képet vágnom.~
A gondolat, hogy így csapdába csalták, hogy ilyen rútul élezi bosszúját az asszonyi önérzet, egyre és egyre burjánzik, ahogy Ydriss a feltételeket fejtegeti. Pimasz. És aljas a kis boszorkány. Most olyasmit láthat Kharasshi szemében, ami bizony ellene megy annak a kijelentésnek, miszerint a cserfes nőstényke sosem lesz olyan, mint a mélységiek veszett szukái. Talán máris olyan. S ha olyan, az átírja a szabályokat.
Néhány pillanattal ezelőttig még olyan mákonyos derengéssel járta át a vágyakozás, hogy nem sok kellett volna hozzá, hogy kiegyezzen az azonnali feladásban. Most azonban már sokkal hűvösebb fejjel tekint vissza asszonyára, bár sóvárgása szemernyit sem csillapodott.*
- Ha te veszítesz *emeli meg a fejét egy kissé, a tekintetében látszik, hogy nagyon is komolyan veszi immár ezt a kihívást* -, engedelmeskedned kell.
*Hogy a mélységi nősténnyel történtek piszkálják Ydriss csőrét, az persze jogos, főleg, hogy meg is fogant Kharasshitól, s persze fordított esetben ő nem is biztos, hogy bárhogy is meg tudna békülni a helyzettel, de mégis valahogy ez a feltétel most megköveteli, hogy felvegye a kesztyűt. Talán az a fránya büszkeség dolgozik megint, amit Ydrissel szemben félre tudna tenni, de a vérforralóan alattomos kis bestiával szemben, aki úgy trónol az ölén, hogy tökéletesen tisztában van a hatalmával...*
Szerencsére a rosszul megválasztott szavak nem teszik tönkre a pillanatot, csupán némi döccenőt okoznak.
De kellemetlen érzés kezd motoszkálni benne, valami azt súgja, a megjegyzése nem marad csak úgy megtorlatlanul. Az álszent, szinte színpadias tűnődést látva pedig szinte már biztos, hogy itt ő húzza a rövidebbet.
~Egy hat. Hat nap...~ Ezúttal Kharasshi tekintete szűkül, az ő vonásai rándulnak kelletlenül.
~Hát így állunk. Hát így büntetsz? Nem szolgálat, ó, dehogy. Mert az csak tettet követel és alázatot, de legalább ha nem tetszik, nem kell hozzá jó képet vágnom.~
A gondolat, hogy így csapdába csalták, hogy ilyen rútul élezi bosszúját az asszonyi önérzet, egyre és egyre burjánzik, ahogy Ydriss a feltételeket fejtegeti. Pimasz. És aljas a kis boszorkány. Most olyasmit láthat Kharasshi szemében, ami bizony ellene megy annak a kijelentésnek, miszerint a cserfes nőstényke sosem lesz olyan, mint a mélységiek veszett szukái. Talán máris olyan. S ha olyan, az átírja a szabályokat.
Néhány pillanattal ezelőttig még olyan mákonyos derengéssel járta át a vágyakozás, hogy nem sok kellett volna hozzá, hogy kiegyezzen az azonnali feladásban. Most azonban már sokkal hűvösebb fejjel tekint vissza asszonyára, bár sóvárgása szemernyit sem csillapodott.*
- Ha te veszítesz *emeli meg a fejét egy kissé, a tekintetében látszik, hogy nagyon is komolyan veszi immár ezt a kihívást* -, engedelmeskedned kell.
*Hogy a mélységi nősténnyel történtek piszkálják Ydriss csőrét, az persze jogos, főleg, hogy meg is fogant Kharasshitól, s persze fordított esetben ő nem is biztos, hogy bárhogy is meg tudna békülni a helyzettel, de mégis valahogy ez a feltétel most megköveteli, hogy felvegye a kesztyűt. Talán az a fránya büszkeség dolgozik megint, amit Ydrissel szemben félre tudna tenni, de a vérforralóan alattomos kis bestiával szemben, aki úgy trónol az ölén, hogy tökéletesen tisztában van a hatalmával...*
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:13:46
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A játékos évődés ezúttal célt téveszt, s nem sok híja, hogy rövidre zárja a békülést, és a parázs hangulatot hozza vissza. Nem, ezt nem ugratásnak vette a lány, és a villanó tekintet, no meg a néhány pillanatra zorddá váló vonások egyértelműen tudatják ezt a hímmel. Ám csakhamar visszatér egy apró, sunyi mosoly a lány ajkára, aminek szintén egyértelmű a jelentése. Te főzted ezt Kharasshi, hát edd is meg. A bosszú nem fog elmaradni.*
- A tét? *Kérdezi tűnődve. Tekintete az égre vándorol, mintha onnan várna ihletet.*
- A tét egy hat. *Jelenti ki végül a férjére nézve.* - Nem szolgaság, ó nem, bár kétségtelen, hogy a nyertesnek lehet majd jó pár kérése. Egy hat, amíg a vesztes törődik a másikkal, kényezteti, figyelmes lesz, lesi minden kívánságát és óhaját.
*A részletek ecsetelése közben tovább vezeti pajkos játékossággal ura kezét, elég érinteni valót adva neki, de az igazán érzékeny pontok felé nem kalandozik le. Ám az utolsó szavak elhalta után elengedi hitvese kezét, s felemelkedik öléből. Két alkarján támaszkodik meg a mélységi feje mellett két oldalt, rőt tincsei vörös függönyként omlanak le, ajka kaján mosolya arról mesél, hogy az utolsó feltétel még csak most jön.*
- Csakhogy az erdőben nincsenek tornyok ugyebár, így nem is lesz megváltó harangszó. Aki előbb... beadja a derekát, az veszített.
*Szinte hallani lehet, ahogy kattan, csapódik a csapda. Veszíteni, és minél előbb teret engedni az oly régóta gyülemlő szenvedélynek, vagy fogakat összeszorítva tűrni, és remélni, hogy a másik hamarabb veszíti el az uralmat vágyai felett.*
- Nos, benne vagy? *Húzódnak pimasz mosolyra azok a telt ajkak.*
A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 20:17:01
- A tét? *Kérdezi tűnődve. Tekintete az égre vándorol, mintha onnan várna ihletet.*
- A tét egy hat. *Jelenti ki végül a férjére nézve.* - Nem szolgaság, ó nem, bár kétségtelen, hogy a nyertesnek lehet majd jó pár kérése. Egy hat, amíg a vesztes törődik a másikkal, kényezteti, figyelmes lesz, lesi minden kívánságát és óhaját.
*A részletek ecsetelése közben tovább vezeti pajkos játékossággal ura kezét, elég érinteni valót adva neki, de az igazán érzékeny pontok felé nem kalandozik le. Ám az utolsó szavak elhalta után elengedi hitvese kezét, s felemelkedik öléből. Két alkarján támaszkodik meg a mélységi feje mellett két oldalt, rőt tincsei vörös függönyként omlanak le, ajka kaján mosolya arról mesél, hogy az utolsó feltétel még csak most jön.*
- Csakhogy az erdőben nincsenek tornyok ugyebár, így nem is lesz megváltó harangszó. Aki előbb... beadja a derekát, az veszített.
*Szinte hallani lehet, ahogy kattan, csapódik a csapda. Veszíteni, és minél előbb teret engedni az oly régóta gyülemlő szenvedélynek, vagy fogakat összeszorítva tűrni, és remélni, hogy a másik hamarabb veszíti el az uralmat vágyai felett.*
- Nos, benne vagy? *Húzódnak pimasz mosolyra azok a telt ajkak.*
A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 20:17:01
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-26 23:15:40
Üzenet elküldve: 2016-08-26 23:15:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A hím vigyora egyre szélesedik, ahogy Ydriss átveszi az irányítást.*
- Már kezdtem azt hinni, szeretőt tartasz *morogja játékos évődéssel, hiszen nagyon sok időt töltöttek külön, s hitvese meglehetősen hűvösen fogadta.
~ Játék? Nocsak. ~ De amikor meghallja a részleteket, a kaján mosolygás megremeg a száján. Asszonya helyezkedésére pedig már most nagyot nyel. Hogy egy nap kétszer veszítsen a lány ellen, az már azért piszkálná a büszkeségét, még ha ez utóbbi már önmagában is messzemenőkig megérné az árat. Elég a gondolat is, hogy édes borzongás vonjon libabőrt az egész testére. Micsoda aljas kihívás ez?! Kharasshi gyakorlatilag már most veszített is, de hogy a viharba mondhatna nemet erre?*
- És... *kérdi, kissé nehezen találva hangjára* - mi lenne a tét?
- Már kezdtem azt hinni, szeretőt tartasz *morogja játékos évődéssel, hiszen nagyon sok időt töltöttek külön, s hitvese meglehetősen hűvösen fogadta.
~ Játék? Nocsak. ~ De amikor meghallja a részleteket, a kaján mosolygás megremeg a száján. Asszonya helyezkedésére pedig már most nagyot nyel. Hogy egy nap kétszer veszítsen a lány ellen, az már azért piszkálná a büszkeségét, még ha ez utóbbi már önmagában is messzemenőkig megérné az árat. Elég a gondolat is, hogy édes borzongás vonjon libabőrt az egész testére. Micsoda aljas kihívás ez?! Kharasshi gyakorlatilag már most veszített is, de hogy a viharba mondhatna nemet erre?*
- És... *kérdi, kissé nehezen találva hangjára* - mi lenne a tét?
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:22:45
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:22:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kérdésre enyhén megrázza a fejét, a játékosságba egy pillanatra egy nagyon kicsit komolyságot visszacsempészve.*
- Nem. DE néha nagyon megérdemled. *Szinte már látni lehet az utolsó szurkálódás után a nyelvnyújtást, de nem a gyerekes fajtát, hanem a játékosan csipkelődő.
A csókra vágyó ajkaktól ezúttal már nem hajol el, ám az ajkak röpke kóstolgatásából oroz magának egy ugyan olyan rövidke repetát.*
- Esetleg, lehet róla szó. *Duruzsolja viszont a válaszát, de nem tudja megállni, hogy a harapást követően ne mosolyodjon el egy kicsit.
Hiába indult a reggel lehangoltan, majd csapott át haragvóba, a jobb hangulat már őszinte. Élvezi az érintések, csókok, harapások, cirógatások minden egyes pillanatát, a legapróbb megnyilvánulását is. Hiszen hónapokig nem látta férjét, és ez nem csak a mélységit viselte meg. Hiányzott, hogy átölelje, hogy hitvese karjaiban ébredhessen, hogy hozzábújhasson egy hosszú nap után, és igen a szenvedélyes éjszakák elmaradása is éreztette a hatását.*
- Hogy minek nem lennék ellenére? *Visszhangozza a kérdés incselkedően tűnődve, egyik ujjával ajkát is töprengőn érintve. Ám ez csak alig pár pillanatig tart, keze hamar az őt cirógató kézre simul, s kezdi el vezetni gyengéd határozottsággal. Míg a válasszal előáll, a cirógatást hol oldalár, hol hasára tereli, ámde nem maradnak ki a szövet takarásától megmenekült keblek sem.*
- Nincs ellenemre egy kis játék. *Ajkára ravaszdi mosoly költözik, miközben tovább terelget ura kezét formás domborulatai körül.*
- Emlékszel még a fogadásra a fogadóban? *Vonja fel ártatlanul kérdőn a szemöldökét.*
- Vajon most is meg tudod ismételni a bravúrt?
*Sunyi mosollyal és átható tekintettel néz le urára, kezét még mindig túszul ejtve. Ám közben kicsit helyezkedik is, hiszen eredetileg a lent tartása volt a cél, most azonban egészen más hatás kíván elérni, Így hát hamar Kharasshi ölére csusszan, s kényelmesen befészkeli magát oda.*
- Nem. DE néha nagyon megérdemled. *Szinte már látni lehet az utolsó szurkálódás után a nyelvnyújtást, de nem a gyerekes fajtát, hanem a játékosan csipkelődő.
A csókra vágyó ajkaktól ezúttal már nem hajol el, ám az ajkak röpke kóstolgatásából oroz magának egy ugyan olyan rövidke repetát.*
- Esetleg, lehet róla szó. *Duruzsolja viszont a válaszát, de nem tudja megállni, hogy a harapást követően ne mosolyodjon el egy kicsit.
Hiába indult a reggel lehangoltan, majd csapott át haragvóba, a jobb hangulat már őszinte. Élvezi az érintések, csókok, harapások, cirógatások minden egyes pillanatát, a legapróbb megnyilvánulását is. Hiszen hónapokig nem látta férjét, és ez nem csak a mélységit viselte meg. Hiányzott, hogy átölelje, hogy hitvese karjaiban ébredhessen, hogy hozzábújhasson egy hosszú nap után, és igen a szenvedélyes éjszakák elmaradása is éreztette a hatását.*
- Hogy minek nem lennék ellenére? *Visszhangozza a kérdés incselkedően tűnődve, egyik ujjával ajkát is töprengőn érintve. Ám ez csak alig pár pillanatig tart, keze hamar az őt cirógató kézre simul, s kezdi el vezetni gyengéd határozottsággal. Míg a válasszal előáll, a cirógatást hol oldalár, hol hasára tereli, ámde nem maradnak ki a szövet takarásától megmenekült keblek sem.*
- Nincs ellenemre egy kis játék. *Ajkára ravaszdi mosoly költözik, miközben tovább terelget ura kezét formás domborulatai körül.*
- Emlékszel még a fogadásra a fogadóban? *Vonja fel ártatlanul kérdőn a szemöldökét.*
- Vajon most is meg tudod ismételni a bravúrt?
*Sunyi mosollyal és átható tekintettel néz le urára, kezét még mindig túszul ejtve. Ám közben kicsit helyezkedik is, hiszen eredetileg a lent tartása volt a cél, most azonban egészen más hatás kíván elérni, Így hát hamar Kharasshi ölére csusszan, s kényelmesen befészkeli magát oda.*
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-26 12:21:23
Üzenet elküldve: 2016-08-26 12:21:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hogyan tovább?//
*Faronie túl későn jön rá, hogy rossz hajóra szállt, így az visszahozza a folyópartra. ~Nem tudom merre menjek majd. Valami majd lesz. A hajó utasokat és rakományokat szállít. Talán körbe kéne néznem, mielőtt leszállok valami ételért. ~ Ahogy megy egyszer csak neki megy egy talán egy ládának, amit nem raktak a helyére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.28 10:05:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; E/3 helyett E/1 gondolatoknál; saját korábbi hozzászólásokkal ellentmondó/nem konzisztens részek javítása.
*Faronie túl későn jön rá, hogy rossz hajóra szállt, így az visszahozza a folyópartra. ~Nem tudom merre menjek majd. Valami majd lesz. A hajó utasokat és rakományokat szállít. Talán körbe kéne néznem, mielőtt leszállok valami ételért. ~ Ahogy megy egyszer csak neki megy egy talán egy ládának, amit nem raktak a helyére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.28 10:05:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; E/3 helyett E/1 gondolatoknál; saját korábbi hozzászólásokkal ellentmondó/nem konzisztens részek javítása.
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-25 22:39:47
Üzenet elküldve: 2016-08-25 22:39:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A "más mód" említésére Kharasshi képén a mosoly kaján vigyorrá szélesedik. Szerencsére, ha valami kifogástalanul működik a házasságukban, akkor az, ami most már egészen kezdi átvenni az uralmat a hím gondolatai felett, főleg, hogy asszonya is enyhülni látszik.*
- Elnáspángolni? *emelkedik meg Kharasshi szemöldöke.* - Hát azt szeretnéd? *kérdi, de máris visszaköltözik a savószín tekintetbe a gazemberség. Nem gördít akadályt az ingét bontogató ujjacskák serénykedése elé, s ahogy végzett a maga egészen hasonló dolgában, újra próbát tesz azzal a csókkal. Egészen apróval. Épp csak megízleli Ydriss ajkát.*
- És ha edzés helyett inkább mással izzasztanánk meg magunkat? *kérdi duruzsolva, aprót harapva asszonya szájába. Igazából csak kimondja a nyilvánvalót, de az ilyen alkalmakkor, mikor újra és újra elcsábítja ezt a rőt boszorkányt és újra meg újra áldozatul esik a varázsának, határozottan szereti szóval tartani... vagy épp csendre inteni, amikor a hangja kikívánkozna.
Tőle szokatlan módon ezúttal békén tűri a vesztes helyzetét. A fejét is visszaereszti az avarra, csak baljának ujjai cirógatnak tovább, járják csiklandósan érzéki cirádáikat Ydriss ajkán, nyakán, keblein.*
- De halljam, minek nem vagy még ellenére, fakóvérű? *készakarva toldja mondatába a szót. Incselkedik. Kihívás ez annak a másik szónak, amit szinte kéjes volt asszonyától hallani. Annyi minden gyűlik ezekbe a kifejezésekbe így, kettejük között. Egyszerre sért és tiszteleg, s talán épp ezért pezsdíti a vért.*
*A "más mód" említésére Kharasshi képén a mosoly kaján vigyorrá szélesedik. Szerencsére, ha valami kifogástalanul működik a házasságukban, akkor az, ami most már egészen kezdi átvenni az uralmat a hím gondolatai felett, főleg, hogy asszonya is enyhülni látszik.*
- Elnáspángolni? *emelkedik meg Kharasshi szemöldöke.* - Hát azt szeretnéd? *kérdi, de máris visszaköltözik a savószín tekintetbe a gazemberség. Nem gördít akadályt az ingét bontogató ujjacskák serénykedése elé, s ahogy végzett a maga egészen hasonló dolgában, újra próbát tesz azzal a csókkal. Egészen apróval. Épp csak megízleli Ydriss ajkát.*
- És ha edzés helyett inkább mással izzasztanánk meg magunkat? *kérdi duruzsolva, aprót harapva asszonya szájába. Igazából csak kimondja a nyilvánvalót, de az ilyen alkalmakkor, mikor újra és újra elcsábítja ezt a rőt boszorkányt és újra meg újra áldozatul esik a varázsának, határozottan szereti szóval tartani... vagy épp csendre inteni, amikor a hangja kikívánkozna.
Tőle szokatlan módon ezúttal békén tűri a vesztes helyzetét. A fejét is visszaereszti az avarra, csak baljának ujjai cirógatnak tovább, járják csiklandósan érzéki cirádáikat Ydriss ajkán, nyakán, keblein.*
- De halljam, minek nem vagy még ellenére, fakóvérű? *készakarva toldja mondatába a szót. Incselkedik. Kihívás ez annak a másik szónak, amit szinte kéjes volt asszonyától hallani. Annyi minden gyűlik ezekbe a kifejezésekbe így, kettejük között. Egyszerre sért és tiszteleg, s talán épp ezért pezsdíti a vért.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-25 21:33:12
Üzenet elküldve: 2016-08-25 21:33:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A sunyi somolygás eléri célját, hiszen éppen elég beszédes a rőt hajú elf számára. Halvány mosollyal csóválja a fejét komolytalan rosszallással. Bár a csókot az imént nem hagyta, az ellenállás azért egyre jobban kiveszik a jelenetből. Igaz, az imént sem volt már jelen oly nagy erővel, ám a kérdések még elsőbbséget élveztek.*
- Az égiek óvjanak attól, az olyasmi rövid úton az őrületbe kergetne. De csak van más módja is, hogy ne acsargással és parázsvitákkal lehessen csak feldobni a házas életünket. *Ismét a fejét csóválja, ám ezúttal hitetlenül. Kell lennie megoldásnak, egy köztes útnak.*
- Mert ez nem járja. *Tárja szét picit a karjait, de valami huncut mosoly csak hamar felváltja a komolyságot.*
- Például annak nem vagyok ellenére, ha edzés címén elnáspángolhatlak. *Játékosan fensőbbséges hanggal tűzi meg a kijelentést, melynek élét tovább tompítja a hím terveinek ecsetelése, no meg, hogy a megvalósításának már neki is kezd.
A megtorlás nem marad el, kezei a hím vállaira simulnak, majd átaraszolnak mellkasára, s az inget kezdi el kigombolni urán.*
- Az égiek óvjanak attól, az olyasmi rövid úton az őrületbe kergetne. De csak van más módja is, hogy ne acsargással és parázsvitákkal lehessen csak feldobni a házas életünket. *Ismét a fejét csóválja, ám ezúttal hitetlenül. Kell lennie megoldásnak, egy köztes útnak.*
- Mert ez nem járja. *Tárja szét picit a karjait, de valami huncut mosoly csak hamar felváltja a komolyságot.*
- Például annak nem vagyok ellenére, ha edzés címén elnáspángolhatlak. *Játékosan fensőbbséges hanggal tűzi meg a kijelentést, melynek élét tovább tompítja a hím terveinek ecsetelése, no meg, hogy a megvalósításának már neki is kezd.
A megtorlás nem marad el, kezei a hím vállaira simulnak, majd átaraszolnak mellkasára, s az inget kezdi el kigombolni urán.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-08-25 20:19:38
Üzenet elküldve: 2016-08-25 20:19:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan csitul az az élénk, elemi vadság a barna szemekben, s helyére mintha máris kezdene visszaszivárogni az a melankolikus csüggedtég
~ Ne, ne, ne...~ kap a pillanat után lélekben, mint amikor valaki egy asztal széléről leszédülni készülő poharat igyekszik menteni, mielőtt átbillen a sorsát megpecsételő holtponton.
A kérdések sorára viszont sunyi somolygás kezd éledezni a képén. Nem nehéz kitalálni, hogy a kényelmetlenségek ellenére sincs igazán ellenére ez a perpatvar. Sőt, mintha még élvezné is valamiképp. Ezen pedig az se látszik változtatni, hogy mágiát használtak ellene és hogy történetesen veszített.
Csak megvonja a vállát, s közben egyre inkább tért nyer a szája sarkában, a szemében az a mosoly.*
- Ha békés házasságra vágytál, ami unalomig tapicskol a szentimentális sóhajtozásban, akkor lehet, hogy nem az én fajtámból kellett volna választanod, szépségem *mondja. Szavaiban ott bujkál a gúny, de ez már korántsem a maró fajta. Inkább az incselkedő.*
- És hogy mi lesz most? *A csókra hívásban kudarcot vallott kéz más elfoglaltságra lesz befogva. Lassan hátrahagyja a dacosan megemelt állat és kihasználja, hogy ez a mozdulat védtelenül hagyja, szinte felkínálja a kívánatos nyakacskát. Végigsimít rajta, aztán lejjebb kanyarodik.*
- Nem tudom, neked mik a terveid, de én úgy gondoltam, hogy a magamévá teszem az asszonyomat. *Az elhatározás komolyságának nyomatékot is ad, hogy a simításból az ujjai máris Ydriss blúzának kigombolásán ügyködnek.*
~ Ne, ne, ne...~ kap a pillanat után lélekben, mint amikor valaki egy asztal széléről leszédülni készülő poharat igyekszik menteni, mielőtt átbillen a sorsát megpecsételő holtponton.
A kérdések sorára viszont sunyi somolygás kezd éledezni a képén. Nem nehéz kitalálni, hogy a kényelmetlenségek ellenére sincs igazán ellenére ez a perpatvar. Sőt, mintha még élvezné is valamiképp. Ezen pedig az se látszik változtatni, hogy mágiát használtak ellene és hogy történetesen veszített.
Csak megvonja a vállát, s közben egyre inkább tért nyer a szája sarkában, a szemében az a mosoly.*
- Ha békés házasságra vágytál, ami unalomig tapicskol a szentimentális sóhajtozásban, akkor lehet, hogy nem az én fajtámból kellett volna választanod, szépségem *mondja. Szavaiban ott bujkál a gúny, de ez már korántsem a maró fajta. Inkább az incselkedő.*
- És hogy mi lesz most? *A csókra hívásban kudarcot vallott kéz más elfoglaltságra lesz befogva. Lassan hátrahagyja a dacosan megemelt állat és kihasználja, hogy ez a mozdulat védtelenül hagyja, szinte felkínálja a kívánatos nyakacskát. Végigsimít rajta, aztán lejjebb kanyarodik.*
- Nem tudom, neked mik a terveid, de én úgy gondoltam, hogy a magamévá teszem az asszonyomat. *Az elhatározás komolyságának nyomatékot is ad, hogy a simításból az ujjai máris Ydriss blúzának kigombolásán ügyködnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057