*Szar érzés arra kelni, hogy elrabolják az ember, de rosszabb, ha feladatot varrnak a nyakába. Még a feladat nem is lenne baj, inkább a társasággal szemben nyújtaná be a panaszát. Négy ember nagyon sok és egyik sem a kezelhető fajtából. Előbb látná az ellenségei oldalán ezeket, mint a sajátján, még talán hasznosabb is lenne. De meg kell elégednie ezzel. Legalább még egy társaság, aki biztosította arról, hogy már Zaub miatt nem kell aggódnia. Most ezek szakadtak a nyakába. A kötelesség súlya mindig rühellt teher volt a számára, ez nem változott sokat most sem.*
~Ezekkel, de tényleg, ezekkel fogjuk új irányba terelni a dolgokat? Jó, nem túl fontos dolgokat, de biztos lesz pár fő, aki zokon veszi. Most engedtek vissza, nehogy már megint kitiltassam magam.~
És most, egy időre szétválni, találkozunk a fogadóban két órán belül.
*Szólal meg Kimeron.*
-Francért rángattál el akkor.
*Észrevette, hogy amióta ideért, egyre több szót vesz a szájára, fölöslegesen, erről majd szépen le is szoktatja magát, mert nem látja hasznát. Igazából csak rontott vele a helyzetén, amikor használta. Persze attól még, hogy egyértelműen rossz a számára, még nem jelentené, hogy el kéne hanyagolnia, viszont az ő fülét is zavarja, így elfeledődik. Persze nem úgy, mint a tőr a vállában, de már kivették és bekötötték, tehát igazán nem panaszkodhat. Persze ettől még fog, amikor úgy látja, hathat ezzel. Ez sem most lesz.*
-Nem félsz attól, hogy esetleg megszököm?
*Szegezi a szerinte jogos kérdést Kimeron felé.*
Nem igazán, de Quar megint leüt, ha nagyon szeretnéd.
*Jó, ő sem vesztette el a humorát, bár most nagy sajnálatára nem nagyon képes arra, hogy ezen nevessen is. Akkor most magára marad kettő órácskára. Nem így tervezte a visszatérését a városba, de végül is, lehetne rosszabb. Akár tájékoztathatták volna a őrséget is arról, hogy jönnek vagy köröztethetnék. Bár várja ki az ember, főleg ha úgy tervez megdolgozni érte, mint ő teszi hamarosan.*