// Dargal //
// Klivy //
* A fűben talált pénz valóban elég lesz, ha másra nem, hát jó pár korsó sörre, így amiatt már nem kell aggódniuk. S mivel Ante igen gyakorlott tündérfogó, így amiatt sem kell sokáig félniük, hogy elszalad a vacso... Mármint a tündér. Mivel bár meg kell kicsit erőltetnie magát, hogy a tündér szintjéig ereszkedjen - persze csak a szó szoros értelmében -, végül mégis sikerül fülön csípni a csöppséget. A szárnyas nyilván kapálózik még egy darabig, de ha egy kicsit okosabb fajta, mint mondjuk az üldözői, akkor hamar rá kell jönnie, hogy ezzel mindössze ront a saját helyzetén. Ugyanis orkunk a lány nyakát kapta el és annak érdekében, hogy ott is maradjon, nem érdekli, ha esetleg szorosabban kell markolnia. Így tehát egy meztelen tündérrel a kezében fordul vissza Dargalhoz és száján széles vigyorral jelzi, hogy bizony kapás van. *
- Én mondtam neki, hogy ha nem fut el, akkor nem esik baja... * Vonja meg vállait, majd maga is körbekémlel, nehogy valami néhai Albun di Nomam, esetleg a hírhedt Kalapos - Svir Gia, Kalácsfalva hajdani intézője - állja útjukat. Nem azért, mert nem szívesen helyezné bárdját az urak szívébe, miként a favágó is mélyenszántó nyomot szokott hagyni a fában. Ő is ezt tenné - egy jól irányzott, acélos ütés a mellkasba és nem lesz több tündér-megmentés, legalábbis ezen a világon, ebben az életben már biztosan nem. Ha kell, a sírjukat is kiásná, hogy lerágja róluk a húst, majd a disznók közé dobja a maradékot; ám van az az aprócska, szívfacsaró bökkenő, hogy évek óta se hírüket, se hamvukat nem hallotta, látta. No, és éppen ezért azt lehetne hinni, hogy szinte már öröm érné Antét, ha meglátná az egyik ebadtát. De a dolog mégsem ilyen egyszerű, ugyanis kezében tündérrel még ő, a nagy Ante sem állna ki párbajra egy nagyhírű gyengevérűvel - eldobni a zsákmányt meg még annyira sem volna kedve, így most aztán tényleg nem lenne ínyére semmiféle erőpróba.
Mivel nem fedez fel egyetlen leselkedőt sem a folyón innen, vagy túl, így fejét vakargatva kezdi el vizslatni a folyópartot. *
- Ott a'! * Mutat szabad kezével egy öreg csónakra. Amaz hol szürke, hol zöldes színű, belsejében pedig bő tíz centiméter víz ülepedett le, ám ez a legkevesebb. Óvatosan megközelíti az említett "járművet" - nehogy a nagy sietségben kiejtse mancsai közül a lányt, majd odaérve elégedetten néz vissza fiára, ugyanis evezőket is felfedezni vél benne. *
- Először is átmegyünk a túlpartra... Vagy hát... Legjobb lesz, ha beülünk és megyünk a kikötőig. Onnan meg majd csak eljutunk a falvakig. Talán még bajtársakat is találunk ott, akik segítenek a fosztogatásban. Na gyere, no! * Int kezével, majd a maga részéről bele is ül a csónak végébe, mire az meginog ugyan, de fel nem borul - mondjuk ez nem is csoda, hiszen félig-meddig még a parton van; ha ott felborulna, akkor az égvilágon senki nem utazni csónakkal. Legalábbis orkok nem. Közben persze a tündért továbbra is erősen fogja, hogyha szükség van rá, még a száját is befogja, hogy ne kiabáljon - noha remélhetőleg erre nem lesz szükség, mivel még fél kézzel is könnyebb beszállni egy ladikba, mintsem nulla kézzel. *
- Lökd meg fiam, lökd meg jól, aztán szállj be előre! * Szól Dargalnak, miközben lehetőség szerint felvesz egy evezőlapátot és maga is rásegít a lökésre - akképpen, hogy a lapáttal ellöki a csónakot a parttól. Remélhetőleg Dargal nem tartózik túlzottan a víztől. *