Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:36:00
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:36:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nőnek szüksége van az önuralmára, hogy a nekiszegezett kard látványára ne az ösztönei szerint reagáljon. Jobbjának ujjai önkéntelenül is megrándulnak, de arckifejezése nem változik. Egy pillanatra lehunyja szemeit, majd lassan felemeli bal karját, amit a pengéhez illeszt. Egy lassú, de kellően kiszámított, határozott mozdulattal húzza el végtagját a pengén, mely oly könnyen hatol a húsába, akár a forró kés a hóba. Persze ügyel rá, hogy a seb ne legyen túl mély, vagy széles, nehogy akadályozza bármiben is, hiszen Turrog azt mondta, pár csepp is elég, tehát nem kell mély seb. Ezután jobbjával lapjára fordítja a kardot, balját felemeli és hagyja, hogy az ereiben csordogáló értékes vörös nedű a pengére csöpögjön. Mindeközben végig Turrog szemébe néz, kellő komolysággal viseltet az esemény iránt. Azt is tudja, hogy Turrog ugyanolyan tisztában van a dolog súlyával, mint ő. Érdekes módon, még Vyra sem fűz gúnyos kommentárt a történésekhez, mintha még ő is érezné, hogy most váltak végérvényesen szövetségesekké, s ez a pillanat nem hagy teret könnyelmű kijelentéseknek. Mikor úgy döntött, elegendő sötétvörös csepp díszíti a pengét, bal kezének lassú mozdulatával végigkeni saját vérét Turrog kardján.*
-És így mosódik egybe a fény a homállyal...*ejti szinte suttogva a szavakat. Érdekes módon úgy érzi, Acrywae elégedett azzal ami történik. Fogalma sincs miért, de bizonyos benne, hogy ami most történik, az messze túlmutat rajtuk, mintha valamiféle jóval magasabb célt szolgálna két harcos pillanatnyi érdekszövetségénél. S ki merné azt mondani, hogy nem így van, ismerve kettejük múltját? Mindketten részt vettek az istenek csatájában, amikor a közös ellenség együttműködésre kényszerítette őket.
A nő végül elengedi a pengét, s hátrébb lép, vissza a félhomályba, ahol a fáklya fénye már épp csak megvilágítja az arcát.*
-Ne pazarold el a vérem.*hangja most furcsán cseng, mintha valamiféle földöntúli dallam hatná át, egy röpke pillanatig eltűnik belőle a hideg, kegyetlen gyilkos amivé a világ faragta darabról-darabra. Újra arca elé húzza a maszkot, s a fennkölt pillanat ahogy jött, úgy illan el vele együtt a homályba. Hagyja, hogy Turrog átérezze a helyzet súlyát, hogy békét kössön istenével, ő addig csendben meghúzódik az árnyak között.*
*A nőnek szüksége van az önuralmára, hogy a nekiszegezett kard látványára ne az ösztönei szerint reagáljon. Jobbjának ujjai önkéntelenül is megrándulnak, de arckifejezése nem változik. Egy pillanatra lehunyja szemeit, majd lassan felemeli bal karját, amit a pengéhez illeszt. Egy lassú, de kellően kiszámított, határozott mozdulattal húzza el végtagját a pengén, mely oly könnyen hatol a húsába, akár a forró kés a hóba. Persze ügyel rá, hogy a seb ne legyen túl mély, vagy széles, nehogy akadályozza bármiben is, hiszen Turrog azt mondta, pár csepp is elég, tehát nem kell mély seb. Ezután jobbjával lapjára fordítja a kardot, balját felemeli és hagyja, hogy az ereiben csordogáló értékes vörös nedű a pengére csöpögjön. Mindeközben végig Turrog szemébe néz, kellő komolysággal viseltet az esemény iránt. Azt is tudja, hogy Turrog ugyanolyan tisztában van a dolog súlyával, mint ő. Érdekes módon, még Vyra sem fűz gúnyos kommentárt a történésekhez, mintha még ő is érezné, hogy most váltak végérvényesen szövetségesekké, s ez a pillanat nem hagy teret könnyelmű kijelentéseknek. Mikor úgy döntött, elegendő sötétvörös csepp díszíti a pengét, bal kezének lassú mozdulatával végigkeni saját vérét Turrog kardján.*
-És így mosódik egybe a fény a homállyal...*ejti szinte suttogva a szavakat. Érdekes módon úgy érzi, Acrywae elégedett azzal ami történik. Fogalma sincs miért, de bizonyos benne, hogy ami most történik, az messze túlmutat rajtuk, mintha valamiféle jóval magasabb célt szolgálna két harcos pillanatnyi érdekszövetségénél. S ki merné azt mondani, hogy nem így van, ismerve kettejük múltját? Mindketten részt vettek az istenek csatájában, amikor a közös ellenség együttműködésre kényszerítette őket.
A nő végül elengedi a pengét, s hátrébb lép, vissza a félhomályba, ahol a fáklya fénye már épp csak megvilágítja az arcát.*
-Ne pazarold el a vérem.*hangja most furcsán cseng, mintha valamiféle földöntúli dallam hatná át, egy röpke pillanatig eltűnik belőle a hideg, kegyetlen gyilkos amivé a világ faragta darabról-darabra. Újra arca elé húzza a maszkot, s a fennkölt pillanat ahogy jött, úgy illan el vele együtt a homályba. Hagyja, hogy Turrog átérezze a helyzet súlyát, hogy békét kössön istenével, ő addig csendben meghúzódik az árnyak között.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:16:50
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:16:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog némán figyeli a nő minden mozdulatát. Népeik, isteneik, még létük is két egymással civakodó, újra egymásba maró fenevad, amik nem hagyják nyugodni a másikat. Két fogaskerék, amik más irányban forognak, ám mégis egymást forgatják végtelen akaratukkal, észre sem véve, hogy nem létezhet egyik a másik nélkül. És ők ketten azok, ahol a két fogaskerék újra és újra egymáshoz ér. Fény a sötétséggel, sötétség a fénnyel. Ahogyan Elwyrien egy törp által készített pengét visel magán, mely megcsonkította saját testét, ő pedig egy mélységi által felébresztett kardot fog forgatni, amit a sötétség adott neki. Ironikus, ám mégis annyira természetesen egyszerű.*
- Ahogyan te kiemelkedtél fajtád sorai közül, én úgy állok be újra és újra az enyéim közé. Lassan már csak koporsók és sírhalmok várnak visszatérteimnél, de ez nem rettent el. Kísérje utunkat győzelem, és az örök harc fény és sötétség között. Az egyetlen harc, ami ezt a világot befolyásolja.* Folytatja nyugodt, mély hangon, mintha csak egy imát mondana. A kardot Elwyrienre szegezi, azonban ügyel rá, hogy ne érje el a penge a nő bőrét. Jó arasznyi távolság van a fegyver hegye és a mélységi oly drága vére között, azonban ő nem mozdul. A fáklya a háta mögött kíváncsian újra és újra kicsap háta mögül, mintha csak várna, mi fog történni.* Pár csepp is elég, Elwyrien.* Szólal meg komoran.* Pár csepp, hogy a kard felébredjen.* Hangja visszahangzik a teremben, mintha újra és újra ki akarná mondani magát. Apja annak idején egy karmalinnal áldozta föl saját kardját, amivel védte Amloshrudd-ot, a Szent Lángot hosszú élete során. Mindig is úgy gondolta, hogy az ő áldozata is egy efféle könyörtelen, sötétséget palástként maga köré vonó és mégis vele együtt élő, félelmetes teremtmény lesz. Nem tévedett. Egy cseppet sem tévedett.*
*Turrog némán figyeli a nő minden mozdulatát. Népeik, isteneik, még létük is két egymással civakodó, újra egymásba maró fenevad, amik nem hagyják nyugodni a másikat. Két fogaskerék, amik más irányban forognak, ám mégis egymást forgatják végtelen akaratukkal, észre sem véve, hogy nem létezhet egyik a másik nélkül. És ők ketten azok, ahol a két fogaskerék újra és újra egymáshoz ér. Fény a sötétséggel, sötétség a fénnyel. Ahogyan Elwyrien egy törp által készített pengét visel magán, mely megcsonkította saját testét, ő pedig egy mélységi által felébresztett kardot fog forgatni, amit a sötétség adott neki. Ironikus, ám mégis annyira természetesen egyszerű.*
- Ahogyan te kiemelkedtél fajtád sorai közül, én úgy állok be újra és újra az enyéim közé. Lassan már csak koporsók és sírhalmok várnak visszatérteimnél, de ez nem rettent el. Kísérje utunkat győzelem, és az örök harc fény és sötétség között. Az egyetlen harc, ami ezt a világot befolyásolja.* Folytatja nyugodt, mély hangon, mintha csak egy imát mondana. A kardot Elwyrienre szegezi, azonban ügyel rá, hogy ne érje el a penge a nő bőrét. Jó arasznyi távolság van a fegyver hegye és a mélységi oly drága vére között, azonban ő nem mozdul. A fáklya a háta mögött kíváncsian újra és újra kicsap háta mögül, mintha csak várna, mi fog történni.* Pár csepp is elég, Elwyrien.* Szólal meg komoran.* Pár csepp, hogy a kard felébredjen.* Hangja visszahangzik a teremben, mintha újra és újra ki akarná mondani magát. Apja annak idején egy karmalinnal áldozta föl saját kardját, amivel védte Amloshrudd-ot, a Szent Lángot hosszú élete során. Mindig is úgy gondolta, hogy az ő áldozata is egy efféle könyörtelen, sötétséget palástként maga köré vonó és mégis vele együtt élő, félelmetes teremtmény lesz. Nem tévedett. Egy cseppet sem tévedett.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:54:37
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:54:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Ez a téma sokkal érdekfeszítőbb a nő számára, már csak azért is, mert tartozik Turrognak. Kár volna tagadni, tartozik neki a fegyverért, amit a kezébe adott, s amely mostanra legalább annyira részévé vált, mint bármelyik végtagja. Az már más kérdés, hogy amit kér, az nem kis dolog. A nő pontosan tudja, hogyan viszonyult a két faj egymáshoz, évszázadokon, sőt évezredeken át. Egymás vérével festették vörösre a barlangok falait, a fajok között feszülő gyűlölet pedig végül csaknem a pusztulásba kergette mindahányukat. Olyannyira különböznek ők ketten, mint a fény és a sötétség. De jól mondta, a törp, nem létezhet egyik a másik nélkül. A világot magasabb érdekek vezérlik, mint két nép apró-cseprő hadakozása, a nagy egész szempontjából ők mit sem számítanak. A Jó és a Gonosz örök harca áthatja az élet minden formáját. Jelen esetben ők két élesen szemben álló oldalt képviselnek, melyek azonban szorosan összekapcsolódnak. Így lehetséges az, hogy fajuk korlátait mindketten átlépve, miután már csaknem minden elveszítettek, ami valaha is számított nekik, ím itt állnak szövetségesként. A Fény és a Sötétség. De bárhová is menjen a fény, s hiába hiszi azt, hogy nála nincs gyorsabb, rá kell döbbenjen arra, hogy a homály már megelőzte, s ott vár rá. Nem létezhet egyik a másik nélkül...
Elwyrien arcáról nem lehet leolvasni semmit, egy szó nélkül, mozdulatlanul áll a félhomályban, csak szemeiben tükröződik halványan a fáklya ingatag lángja.*
-Nagy dolgot kérsz tőlem.*szólal meg végül hosszas hallgatás után.*
-Meggyőződésem, ha valaki, hát te vagy a legalkalmasabb arra, hogy urald a Fény Birodalmát. Kettőnk között nem feszült ellentét, s olyasmit adtál nekem, amiért hálával tartozom. Ezt nem vonhatom kétségbe.*egy pillanatra megáll, mintha gondolatait szedné össze. Szemmel láthatóan nehezére esik kiejtenie a szavakat.*
-A minket irányító felsőbb hatalmak, bár mindig szemben álltak egymással, valahol testvérek az idők kezdete óta. Már rég túlléptem a fajtársaim kicsinyességén, a gyermeteg játszmáikon, s valami egészen mássá formált engem az éjszaka. Én magam váltam a sötétséggé.*bár talán elsőre kissé összefüggéstelennek hathat, feltett szándéka, hogy kibogozza mondandója szálait.*
-Ahogy a te istened megértő, úgy az enyém könyörtelen. Az ő szemében a gyengéknek nem jár oltalom, csak az erős maradhat életben. Megteszem amit kérsz. Így újra egyensúlyba kerülhet a fény és a sötétség, s többé egyikünk sem adósa a másiknak.*dönt végül a nő, s arca elől lehúzza a maszkot, közelebb lép a fáklyához, ami megvilágítja már-már természetellenesen szép arcvonásait, melyeken azonban semmi érzelem nem tükröződik. Oly hideg, akár az éjszakában metsző fagyos szelek.*
*Ez a téma sokkal érdekfeszítőbb a nő számára, már csak azért is, mert tartozik Turrognak. Kár volna tagadni, tartozik neki a fegyverért, amit a kezébe adott, s amely mostanra legalább annyira részévé vált, mint bármelyik végtagja. Az már más kérdés, hogy amit kér, az nem kis dolog. A nő pontosan tudja, hogyan viszonyult a két faj egymáshoz, évszázadokon, sőt évezredeken át. Egymás vérével festették vörösre a barlangok falait, a fajok között feszülő gyűlölet pedig végül csaknem a pusztulásba kergette mindahányukat. Olyannyira különböznek ők ketten, mint a fény és a sötétség. De jól mondta, a törp, nem létezhet egyik a másik nélkül. A világot magasabb érdekek vezérlik, mint két nép apró-cseprő hadakozása, a nagy egész szempontjából ők mit sem számítanak. A Jó és a Gonosz örök harca áthatja az élet minden formáját. Jelen esetben ők két élesen szemben álló oldalt képviselnek, melyek azonban szorosan összekapcsolódnak. Így lehetséges az, hogy fajuk korlátait mindketten átlépve, miután már csaknem minden elveszítettek, ami valaha is számított nekik, ím itt állnak szövetségesként. A Fény és a Sötétség. De bárhová is menjen a fény, s hiába hiszi azt, hogy nála nincs gyorsabb, rá kell döbbenjen arra, hogy a homály már megelőzte, s ott vár rá. Nem létezhet egyik a másik nélkül...
Elwyrien arcáról nem lehet leolvasni semmit, egy szó nélkül, mozdulatlanul áll a félhomályban, csak szemeiben tükröződik halványan a fáklya ingatag lángja.*
-Nagy dolgot kérsz tőlem.*szólal meg végül hosszas hallgatás után.*
-Meggyőződésem, ha valaki, hát te vagy a legalkalmasabb arra, hogy urald a Fény Birodalmát. Kettőnk között nem feszült ellentét, s olyasmit adtál nekem, amiért hálával tartozom. Ezt nem vonhatom kétségbe.*egy pillanatra megáll, mintha gondolatait szedné össze. Szemmel láthatóan nehezére esik kiejtenie a szavakat.*
-A minket irányító felsőbb hatalmak, bár mindig szemben álltak egymással, valahol testvérek az idők kezdete óta. Már rég túlléptem a fajtársaim kicsinyességén, a gyermeteg játszmáikon, s valami egészen mássá formált engem az éjszaka. Én magam váltam a sötétséggé.*bár talán elsőre kissé összefüggéstelennek hathat, feltett szándéka, hogy kibogozza mondandója szálait.*
-Ahogy a te istened megértő, úgy az enyém könyörtelen. Az ő szemében a gyengéknek nem jár oltalom, csak az erős maradhat életben. Megteszem amit kérsz. Így újra egyensúlyba kerülhet a fény és a sötétség, s többé egyikünk sem adósa a másiknak.*dönt végül a nő, s arca elől lehúzza a maszkot, közelebb lép a fáklyához, ami megvilágítja már-már természetellenesen szép arcvonásait, melyeken azonban semmi érzelem nem tükröződik. Oly hideg, akár az éjszakában metsző fagyos szelek.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:30:04
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpe elismerően biccent.*
- Valóban igazad van, azonban jegyezd meg, hogy nappal nélkül nincs éjszaka. És kell valaki, aki majd irányítja azt a nappalt... Talán pont a mágus lesz az, akármilyen öntelt istent is játszik a szavaival és a tehetségével.* Válaszol határozottan. Mindennél jobban bízik a nőben, azonban pontosan tudja, hogy ketten nem lesznek képesek szembeszállni a várossal, ha úgy alakul.* Beszélünk ezzel a mágiahasználóval, és eldöntjük érdemes-e a szövetségre.* Fejezi be, majd elhallgat. Egy pillanatra tétován néz maga elé. Nem igazán tudja, hogyan is vezethetné fel a témát Elwyrien előtt. Egy rövid lépést tesz a fáklya felé, majd pedig még egyet.* Én tisztelem a hagyományaimat. Törpe vagyok, talán tudod, hogy mióta a bányáink beomlottak, a népem szétszóródott. Ilyen városokban vagyunk kénytelenek élni, ami minden, csak nem az, amire szükségünk lenne.* Kezdi halkan, a tűz fényébe nézve.* Míg a te istened a sötétséget és a vért imádja, a miénk a tüzet és a fényt. Wylnurana egy megértő istenség, azonban hogy bizonyítsam azt, hogy még mindig van bennem egy kis tartás, meg kell tennem neki egy dolgot. *A harcos nem fordul meg, kezét kissé közelebb emeli a tűzhöz.* Mint láthattad, a készíttettem egy kardot, amit törpe szokások mintájára kovácsoltak. Annak idején, a legnagyobb tisztelet volt az, ha valaki megszerzett egy ilyen fegyvert. De nem a fémnek járt a tisztelet.* Turrog egy lassú mozdulattal a nő felé fordul, fejét a tűz fénye koronaként öleli körbe.* A tűz volt az, amit tiszteltünk az ilyen pengékben. Wylnurana ereje járta át az efféle kardokat és baltákat, amikkel oly sok éven át visszatartottuk a barlangok mélyén tivornyázó szörnyszülötteket.* Mély levegőt vesz, majd előhúzza kardját, amit két kezére fektetve pihentet.* Már mindent megtettem, hogy az istennő a kegyeibe fogadjon mint katonája, azonban egy dolog hiányzik.* Szemeit egy pillanatra leemeli a fegyverről és Elwyrienre szegezi.* A kardok akkor ébrednek fel, ha a barlang mélységeiből felszabadult szörnyszülöttek vérével találkoznak. Az egyetlen probléma az, hogy ezek a szörnyszülöttek a barlangok beomlásával együtt... eltűntek. Legalább is, a felszín alatt maradtak, olyan mélyen, ahol örökre sötét álmukat aludhatják.* Egy pillanatra elhallgat, majd sokat mondóan tiszta tekintettel a nő szemeibe néz.* A vicces az, hogy mi ezeket a szörnyeket 'morgha'-nak nevezzük. Azt jelenti, mélységi... Pont, mint te.* Fejezi be leengedve kardját a törpe. Pár percig hallgat, csak a tűz sercegése szólítgatja őket.* Elwyrien, annak idején adtam neked egy fegyvert, ami még most is szolgál. Ugyanerre kérlek most. Add nekem a törpök fegyverét.* Hangja nyugodt. Nem fenyegetni próbálja a nőt, hiszen ha bántani akarná, már megtehette volna.*
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.12 19:31:55
*A törpe elismerően biccent.*
- Valóban igazad van, azonban jegyezd meg, hogy nappal nélkül nincs éjszaka. És kell valaki, aki majd irányítja azt a nappalt... Talán pont a mágus lesz az, akármilyen öntelt istent is játszik a szavaival és a tehetségével.* Válaszol határozottan. Mindennél jobban bízik a nőben, azonban pontosan tudja, hogy ketten nem lesznek képesek szembeszállni a várossal, ha úgy alakul.* Beszélünk ezzel a mágiahasználóval, és eldöntjük érdemes-e a szövetségre.* Fejezi be, majd elhallgat. Egy pillanatra tétován néz maga elé. Nem igazán tudja, hogyan is vezethetné fel a témát Elwyrien előtt. Egy rövid lépést tesz a fáklya felé, majd pedig még egyet.* Én tisztelem a hagyományaimat. Törpe vagyok, talán tudod, hogy mióta a bányáink beomlottak, a népem szétszóródott. Ilyen városokban vagyunk kénytelenek élni, ami minden, csak nem az, amire szükségünk lenne.* Kezdi halkan, a tűz fényébe nézve.* Míg a te istened a sötétséget és a vért imádja, a miénk a tüzet és a fényt. Wylnurana egy megértő istenség, azonban hogy bizonyítsam azt, hogy még mindig van bennem egy kis tartás, meg kell tennem neki egy dolgot. *A harcos nem fordul meg, kezét kissé közelebb emeli a tűzhöz.* Mint láthattad, a készíttettem egy kardot, amit törpe szokások mintájára kovácsoltak. Annak idején, a legnagyobb tisztelet volt az, ha valaki megszerzett egy ilyen fegyvert. De nem a fémnek járt a tisztelet.* Turrog egy lassú mozdulattal a nő felé fordul, fejét a tűz fénye koronaként öleli körbe.* A tűz volt az, amit tiszteltünk az ilyen pengékben. Wylnurana ereje járta át az efféle kardokat és baltákat, amikkel oly sok éven át visszatartottuk a barlangok mélyén tivornyázó szörnyszülötteket.* Mély levegőt vesz, majd előhúzza kardját, amit két kezére fektetve pihentet.* Már mindent megtettem, hogy az istennő a kegyeibe fogadjon mint katonája, azonban egy dolog hiányzik.* Szemeit egy pillanatra leemeli a fegyverről és Elwyrienre szegezi.* A kardok akkor ébrednek fel, ha a barlang mélységeiből felszabadult szörnyszülöttek vérével találkoznak. Az egyetlen probléma az, hogy ezek a szörnyszülöttek a barlangok beomlásával együtt... eltűntek. Legalább is, a felszín alatt maradtak, olyan mélyen, ahol örökre sötét álmukat aludhatják.* Egy pillanatra elhallgat, majd sokat mondóan tiszta tekintettel a nő szemeibe néz.* A vicces az, hogy mi ezeket a szörnyeket 'morgha'-nak nevezzük. Azt jelenti, mélységi... Pont, mint te.* Fejezi be leengedve kardját a törpe. Pár percig hallgat, csak a tűz sercegése szólítgatja őket.* Elwyrien, annak idején adtam neked egy fegyvert, ami még most is szolgál. Ugyanerre kérlek most. Add nekem a törpök fegyverét.* Hangja nyugodt. Nem fenyegetni próbálja a nőt, hiszen ha bántani akarná, már megtehette volna.*
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.12 19:31:55
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:10:21
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:10:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrient meglepi a törp ötletelése. Szövetkezni a mágussal, aki egyszer már megsebezte? Ehhez azért több kell annál, mint hogy feltételezésekre alapozva fejest ugorjon egy újabb ismeretségbe...*
-Szembekerültem már vele a fogadóban. Amikor az egyik játékost mentettem fel a játék terhe alól, a mágus megtámadott.*feleli színtelen hangon.*
-Mint mondtam, engem nem érdekel, ki győz. Csak az éjszaka fölötti egyeduralom. Gondolod, hogy szükségünk van rá, vagy hogy egyáltalán bízhatunk egy mágusban? Az efféle népséget éppúgy pillanatnyi érdekek verzérlik, mint bármelyikünket, szájuk ugyanolyan gyakran hazudik, s amint az érdekeik úgy kívánják, fordítanak a köpenyükön, a nagyobb hasznot hajtó fél javára.*ami azt illeti, egyáltalán nem bízna meg egy mágusban sem. Sosem tette, s nem véletlenül nem ápolt szoros kapcsolatot a papokkal, vagy más varázslókkal sem. Neki magának is vannak ugyan hasonló képességei, de ezek Acrywae-től erednek, nem holmi poros könyvtárak mélyéről. Az ő erejét a pengéjéről csordogáló vér adja, nem a pergamenre vetett jelek.*
-A győzelmet így sem vonom kétségbe, függetlenül attól, hogy érdekemben áll-e. Adok a szavadra, Tuggog, de csak míg magamat nem érzem fenyegetve.*emeli fel ujját figyelmeztetően a törp felé.*
-Még miattad sem vállalnék akkora kockázatot, ami a vesztemet okozhatja, ezt soha ne felejtsd el. Fegyvertársak vagyunk igen, s talán valahol barátok is, de a józan ész azt ditkálja, hogy alaposabban meg kéne győződjünk ennek a mágusnak a céljairól és szavahihetőségéről, mielőtt olyasmibe vágnánk bele, ami balul üthet ki.*mókás dolog, hogy a józanságot épp Elwyrien hozza fel, de őrületének láncai közül is képes felismerni a lehetséges fenyegetést, egy mágus pedig mindenképpen az, akár az ő oldalán van, akár nem. Egész más, ha fegyverrel támadnak rá, az ellen fel van vértezve, de megint más az, ha a természetfelettit fordítják ellene. S bár tudja, hogy a mágusok is halandók, s mivel ők is véreznek, őket is meg lehet ölni, de szemtől szemben nem szívesen állna ki egyel.*
-Bár talán köthetünk alkut vele, nem tudom mennyire számítana neki pusztán az adott szó ereje.*mondja ki nyíltan véleményét.*
-Akárhogy is, mi a másik dolog?*kérdez rá.*
*Elwyrient meglepi a törp ötletelése. Szövetkezni a mágussal, aki egyszer már megsebezte? Ehhez azért több kell annál, mint hogy feltételezésekre alapozva fejest ugorjon egy újabb ismeretségbe...*
-Szembekerültem már vele a fogadóban. Amikor az egyik játékost mentettem fel a játék terhe alól, a mágus megtámadott.*feleli színtelen hangon.*
-Mint mondtam, engem nem érdekel, ki győz. Csak az éjszaka fölötti egyeduralom. Gondolod, hogy szükségünk van rá, vagy hogy egyáltalán bízhatunk egy mágusban? Az efféle népséget éppúgy pillanatnyi érdekek verzérlik, mint bármelyikünket, szájuk ugyanolyan gyakran hazudik, s amint az érdekeik úgy kívánják, fordítanak a köpenyükön, a nagyobb hasznot hajtó fél javára.*ami azt illeti, egyáltalán nem bízna meg egy mágusban sem. Sosem tette, s nem véletlenül nem ápolt szoros kapcsolatot a papokkal, vagy más varázslókkal sem. Neki magának is vannak ugyan hasonló képességei, de ezek Acrywae-től erednek, nem holmi poros könyvtárak mélyéről. Az ő erejét a pengéjéről csordogáló vér adja, nem a pergamenre vetett jelek.*
-A győzelmet így sem vonom kétségbe, függetlenül attól, hogy érdekemben áll-e. Adok a szavadra, Tuggog, de csak míg magamat nem érzem fenyegetve.*emeli fel ujját figyelmeztetően a törp felé.*
-Még miattad sem vállalnék akkora kockázatot, ami a vesztemet okozhatja, ezt soha ne felejtsd el. Fegyvertársak vagyunk igen, s talán valahol barátok is, de a józan ész azt ditkálja, hogy alaposabban meg kéne győződjünk ennek a mágusnak a céljairól és szavahihetőségéről, mielőtt olyasmibe vágnánk bele, ami balul üthet ki.*mókás dolog, hogy a józanságot épp Elwyrien hozza fel, de őrületének láncai közül is képes felismerni a lehetséges fenyegetést, egy mágus pedig mindenképpen az, akár az ő oldalán van, akár nem. Egész más, ha fegyverrel támadnak rá, az ellen fel van vértezve, de megint más az, ha a természetfelettit fordítják ellene. S bár tudja, hogy a mágusok is halandók, s mivel ők is véreznek, őket is meg lehet ölni, de szemtől szemben nem szívesen állna ki egyel.*
-Bár talán köthetünk alkut vele, nem tudom mennyire számítana neki pusztán az adott szó ereje.*mondja ki nyíltan véleményét.*
-Akárhogy is, mi a másik dolog?*kérdez rá.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:56:34
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:56:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpe már csak Elwyrien szavaira kapja fel a fejét. A nő halk, túlságosan is halk. A harcos feltápászkodik kényelmes zsákjáról, majd kitárja kezeit.* Tökéletes hely, nem igaz?* Kérdezi végig nézve a helyszínen.* Rozoga, sötét és rengeteg zeg-zug van benne. Alkalmas lenn kivárásra, legalább is szerintem. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd kicsit elhalkul. Közelebb lép a nőhöz, és komor ábrázattal folytatja.* Igazából, két dolog lenne, amiről beszélni szeretnék veled. Az egyik a játékkal kapcsolatos, míg másik sokkal inkább... személyes.* Fejezi be kissé elnyújtva a szót. A törpe sziluettje erényesen mozog a félhomályban, míg a nő körvonala szinte beleolvad a feketeségbe. Nem kétség, hogy Elwyrien maga a sötétség szülötte.* Mint mondtam már találkoztam a mágussal, aki még a játékban maradt. Úgy vélem... úgy vélem hasznos szövetséges lenne belőle.* Böki ki végül, dörgő, de egyáltalán nem fenyegető hangon.* Már láthattad a képességeit, és mint már mondtam egyszer, minket nem fognak győztesnek nyilvánítani. Azonban őt igen... és ha még most megsegítjük, mire jobb pozícióba kerül, tartozni fog nekünk. Többel mint gondolná.* Festi ötleteit a törpe, kezével finoman gesztikulál.* Emellett akkor már hárman lennék győztesek, ahogy Girumdar meghalt. Biztosabb győzelem, nem igaz?* Kérdezi apró mosollyal az arcán, amit a sötétben a nő könnyen kivehet természet adta 'tehetségével'. A harcos kissé elhallgat, megvárja a nő válaszát, csak azután folytatja mondandóját.*
*A törpe már csak Elwyrien szavaira kapja fel a fejét. A nő halk, túlságosan is halk. A harcos feltápászkodik kényelmes zsákjáról, majd kitárja kezeit.* Tökéletes hely, nem igaz?* Kérdezi végig nézve a helyszínen.* Rozoga, sötét és rengeteg zeg-zug van benne. Alkalmas lenn kivárásra, legalább is szerintem. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd kicsit elhalkul. Közelebb lép a nőhöz, és komor ábrázattal folytatja.* Igazából, két dolog lenne, amiről beszélni szeretnék veled. Az egyik a játékkal kapcsolatos, míg másik sokkal inkább... személyes.* Fejezi be kissé elnyújtva a szót. A törpe sziluettje erényesen mozog a félhomályban, míg a nő körvonala szinte beleolvad a feketeségbe. Nem kétség, hogy Elwyrien maga a sötétség szülötte.* Mint mondtam már találkoztam a mágussal, aki még a játékban maradt. Úgy vélem... úgy vélem hasznos szövetséges lenne belőle.* Böki ki végül, dörgő, de egyáltalán nem fenyegető hangon.* Már láthattad a képességeit, és mint már mondtam egyszer, minket nem fognak győztesnek nyilvánítani. Azonban őt igen... és ha még most megsegítjük, mire jobb pozícióba kerül, tartozni fog nekünk. Többel mint gondolná.* Festi ötleteit a törpe, kezével finoman gesztikulál.* Emellett akkor már hárman lennék győztesek, ahogy Girumdar meghalt. Biztosabb győzelem, nem igaz?* Kérdezi apró mosollyal az arcán, amit a sötétben a nő könnyen kivehet természet adta 'tehetségével'. A harcos kissé elhallgat, megvárja a nő válaszát, csak azután folytatja mondandóját.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:04:41
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:04:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Az éjelf lopva közelíti meg a rozoga öreg épületet. A kiszűrődő fény mennyisége alapján egy, legfeljebb két fáklyára tippelné az odabent égő fényforrásokat. Olyan halkan helyezi egyik lábát a másik után, amennyire csak képes rá. Ez pedig, Elwyrien esetében meglehetősen halk. Hacsak nem rendelkezik valaki az átlagnál lényegesen élesebb füllel, esélytelennek látja, hogy észrevegyék. Persze Turrog észrevette ugyan a szegénynegyedben, de akkor nem igyekezett ennyire. Másodszor pedig nem követi el ugyanazt a hibát. Tekintetét az épület sötét körvonalaira emeli. Sok-sok évvel ezelőtt (innen nézve számára egy egész emberöltőnek tűnik az azóta eltelt idő) ez volt az a hely, ahol a főtanácsos Consiglio fiára rábukkantak. Persze ő nem azért tette, mert olyan jó szíve volna, vagy mert ennyire önzetlen, legkevésbé sem. A város védőszelleme gyakorlatilag megzsarolta, hogy ha nem segít, örökké abban az utálatos elf-álcában kell tengetnie napjait. Sokáig volt dühös Riarura ezért, de már megbékélt a dologgal. Ami volt, elmúlt. S bár itt csaknem halálosnak számító sebet kapott a félszeműtől, így a kötelék közte és Acrywae között sokkal szorosabbra fűződött. Amiről a többiek nem tudtak, hogy akkor ő alkut kötött az istenével. Nem a papok űzték el a Pókistennőt, ahogy nem is Turrog, vagy épp Estar istenei, vagy a hozzájuk intézett imák. Nem, Acrywae egyszer el fogja venni azt ami az övé, s Elwyrien mindenestől hozzá tartozik, születése óta. Akkor az istennő felfedett előtte pár olyan titkot, melyet senkivel nem osztott meg soha.
De ennek nem most van itt az ideje...
Léptei nem vernek neszt, ahogy a lépcsőkön halad felfelé. Kezei a tőrök markolatára kúsznak, arra az esetre, ha odabent nem Turrog tartózkodna, s a nő kénytelen volna megtisztítani a terepet a találkozó előtt. Minden egyes lélekkel, akit a homályba küld, közelebb kerülhet az ő istenéhez...
A korhadt, régi ajtóra téve kezét, egy mozdulattal belöki azt. Szerencsére alaptalannak bizonyult a gyanúja, odabent nem tartózkodik senki más, csak a jól ismert törp harcos. Így, a félhomályban Elwyrien azért felfedezni véli rajta az idő kegyetlen vas fogának nyomait. A törpök nem élnek tovább, mint az egyszerű emberek, s bizony egy napon majd Turrog felett is eljár az idő. Ugyanakkor Elwyrien, a Homály Gyermeke, még nagyon sokáig fog élni, rajta nem látszanak az elmúlt évtizedek nyomai.*
-Elrendeztem a hullát.*közli köszönés helyett, miután belépett. Az ajtót belöki maga mögött, majd körbekémlelve megbizonyosodik afelől, hogy valóban egyedül vannak.*
-Mi az a rendkívül fontos dolog, amit meg akartál beszélni velem?*tér a lényegre. Nem szeret fölösleges köröket futni.*
*Az éjelf lopva közelíti meg a rozoga öreg épületet. A kiszűrődő fény mennyisége alapján egy, legfeljebb két fáklyára tippelné az odabent égő fényforrásokat. Olyan halkan helyezi egyik lábát a másik után, amennyire csak képes rá. Ez pedig, Elwyrien esetében meglehetősen halk. Hacsak nem rendelkezik valaki az átlagnál lényegesen élesebb füllel, esélytelennek látja, hogy észrevegyék. Persze Turrog észrevette ugyan a szegénynegyedben, de akkor nem igyekezett ennyire. Másodszor pedig nem követi el ugyanazt a hibát. Tekintetét az épület sötét körvonalaira emeli. Sok-sok évvel ezelőtt (innen nézve számára egy egész emberöltőnek tűnik az azóta eltelt idő) ez volt az a hely, ahol a főtanácsos Consiglio fiára rábukkantak. Persze ő nem azért tette, mert olyan jó szíve volna, vagy mert ennyire önzetlen, legkevésbé sem. A város védőszelleme gyakorlatilag megzsarolta, hogy ha nem segít, örökké abban az utálatos elf-álcában kell tengetnie napjait. Sokáig volt dühös Riarura ezért, de már megbékélt a dologgal. Ami volt, elmúlt. S bár itt csaknem halálosnak számító sebet kapott a félszeműtől, így a kötelék közte és Acrywae között sokkal szorosabbra fűződött. Amiről a többiek nem tudtak, hogy akkor ő alkut kötött az istenével. Nem a papok űzték el a Pókistennőt, ahogy nem is Turrog, vagy épp Estar istenei, vagy a hozzájuk intézett imák. Nem, Acrywae egyszer el fogja venni azt ami az övé, s Elwyrien mindenestől hozzá tartozik, születése óta. Akkor az istennő felfedett előtte pár olyan titkot, melyet senkivel nem osztott meg soha.
De ennek nem most van itt az ideje...
Léptei nem vernek neszt, ahogy a lépcsőkön halad felfelé. Kezei a tőrök markolatára kúsznak, arra az esetre, ha odabent nem Turrog tartózkodna, s a nő kénytelen volna megtisztítani a terepet a találkozó előtt. Minden egyes lélekkel, akit a homályba küld, közelebb kerülhet az ő istenéhez...
A korhadt, régi ajtóra téve kezét, egy mozdulattal belöki azt. Szerencsére alaptalannak bizonyult a gyanúja, odabent nem tartózkodik senki más, csak a jól ismert törp harcos. Így, a félhomályban Elwyrien azért felfedezni véli rajta az idő kegyetlen vas fogának nyomait. A törpök nem élnek tovább, mint az egyszerű emberek, s bizony egy napon majd Turrog felett is eljár az idő. Ugyanakkor Elwyrien, a Homály Gyermeke, még nagyon sokáig fog élni, rajta nem látszanak az elmúlt évtizedek nyomai.*
-Elrendeztem a hullát.*közli köszönés helyett, miután belépett. Az ajtót belöki maga mögött, majd körbekémlelve megbizonyosodik afelől, hogy valóban egyedül vannak.*
-Mi az a rendkívül fontos dolog, amit meg akartál beszélni velem?*tér a lényegre. Nem szeret fölösleges köröket futni.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 17:39:39
Üzenet elküldve: 2013-11-12 17:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog döcögős léptekkel érkezik meg a folyópartra. Régen járt már itt, azonban az e helyszín az emlékezetébe égett. A folyó halk csobogása, a rozoga malom félelmetes árnyéka, amit a kavicsos talajra vet ugyanolyan ismerős neki, mint hogyha a pegazusban járna. Ismeri már ezt a várost.*
*A törpe nem teketóriázik sokat, gyors léptekkel rögtön az öreg malom felé veszi az irányt, aminek kapujában hamar el is tűnik. A páncélos törpe lépései gyengén visszahangoznak az egyszerű teremben. A recsegő padló csak még inkább fokozza a hatást. Az épületet talán csak az jó szándék tartja egyben, azonban remek búvóhely lesz számukra... Már ha Elwyrien él a lehetőséggel, hogy eljöjjön. Habár a mélységi szemei biztosan bírják a sötétséget, az övéi már kezdenek öregedni. Egy fáklyát gyújt meg tűzszerszámával, amit a falból kimeredő egyik tartóba helyez. A harcos letelepedik egy közeli zsákra, majd kicsit kifújja magát. Fárasztó ez a játék, azonban nem sokára vége lesz. Nemsokára vége lesz.*
*Turrog döcögős léptekkel érkezik meg a folyópartra. Régen járt már itt, azonban az e helyszín az emlékezetébe égett. A folyó halk csobogása, a rozoga malom félelmetes árnyéka, amit a kavicsos talajra vet ugyanolyan ismerős neki, mint hogyha a pegazusban járna. Ismeri már ezt a várost.*
*A törpe nem teketóriázik sokat, gyors léptekkel rögtön az öreg malom felé veszi az irányt, aminek kapujában hamar el is tűnik. A páncélos törpe lépései gyengén visszahangoznak az egyszerű teremben. A recsegő padló csak még inkább fokozza a hatást. Az épületet talán csak az jó szándék tartja egyben, azonban remek búvóhely lesz számukra... Már ha Elwyrien él a lehetőséggel, hogy eljöjjön. Habár a mélységi szemei biztosan bírják a sötétséget, az övéi már kezdenek öregedni. Egy fáklyát gyújt meg tűzszerszámával, amit a falból kimeredő egyik tartóba helyez. A harcos letelepedik egy közeli zsákra, majd kicsit kifújja magát. Fárasztó ez a játék, azonban nem sokára vége lesz. Nemsokára vége lesz.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-12 02:24:49
Üzenet elküldve: 2013-11-12 02:24:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// A végtisztelet //
*Szégyen... szégyen, hogy a család egyes férfi tagjai kik oly nagyra tartják magukat, akkor nem lépnek elsőként férfiként elő mikor a szükség hívja őket. Lazzur nem ismeri ezeket az idegen hímeket, de eddigi jelenlétükből egyértelmű destruktivitást szűr le...
Tekintete tán még inkább hidegebb mint eddig volt. Ha van rajta sisak, ha nincs, akkor is érzik... érezzék csak. Nem rajongott a visszahívásért, de most már eldöntötte... itt marad a végsőkig. Látva Soraya Narzuthjának fura viselkedését vagy az újdonsült ikerpárkát jobb lesz ha itt marad Dennel, a fiatal Moonal és persze Natyval, no meg Sely örökösével. Nem fogja megérni azt, hogy a leány felnőjön, tán még Moon felnövését sem éri meg, addig végez vele a betegsége. Vagy a kiújult tüdőbaj, vagy a vérkór, melynek tünetei gyakoriak és eléggé... hevesek.
Egy biztos méreg, erőszak, az Ő életét nem fogja kioltani, míg e ház falai közt van.
Végül aztán Den vezényletére megindul a menet, le a folyópartra. Az emberek siratják a halottaikat, gyászos énekeket és balladákat mondanak. Itt nincs ilyen inkább csöndes és elgondolkodtató a menet, mint sem a gyász fájdalma jönne ki belőle.
A menet közben Lazzur mellé csapódik a szuka is, Lazac és csöndesen kíséri végig a gazdáját. S amennyire csak lehet próbál nem láb alatt lenni.
Végül leérnek a homokos partra, a folyóhoz. Úgy néz ki végső útjára itt eresztik a Dwirinthalenek örökké szép királynőjét. Lazzur hátrébb lép, s csöndesen hallgatja Den monológját. Most kivételesen leveszi sisakját, s hóna alá rakja és figyel. Tekintete inkább a távolba néz, mint sem a temető félre, vagy épp Sely koporsójára.
Elgondolkodik, számot vet kicsit Ő is. Elvégre neki is néha a Halál ott kopogtat az ajtaján... kicsit lélekben Ő is átszellemül és próbálja elfogadni, hogy lehet hamarosan Ő is itt végzi. Ám az élniakarás győz a vén kecskében... sok sót meg kell még nyalnia és sokszor össze kell még vérezze kezét. Sely halála egy tragikus fordulópont... de legalább fordulópont.
Majd látja Den betolja a csónakot. Mordul egyet, s Naty irányába fordul. Ki másba bízhatna? Átmenetileg rábízza sisakját a nőstényre. Nincs érzelgés semmi. Ez egy gesztus... a laza bizalomé. Elvégre valamit mind a ketten tudnak... Naty is és Ő is.
Azzal odalép a csónak túl oldalára s segít Dennek belökni a csónakot. A vén csataló ereje nem fogyott az évek alatt. Sok faltörőkost kezelt már, s ez a rutinos mozdulaton meglátszik.
Mikor az Úrnő bárkája végső útra indul, Lazzur összébbhúzza a farkasbundát és hátrébb áll, valamivel Naty elé és végignézi a ceremónia végét... csöndben. Vén sárga szemei a horizontot és az elporladó hajót nézik... vége. Egy élet lezárult egy másik elkezdődött.
Vesz egy mély levegőt és hátra sandít Natyra. Ha a nőstény érti az utalást akkor visszaadja a sisakot ha nem, akkor meg Lazzur vár még egy kicsit és szóban kéri vissza.
Ezek után Ő nem kívánkozik már lábatlankodni. Kutyájával lassan visszaindulnak a kúriához, ha kell egyedül, ha kell mással.
Reméli Den vigyáz majd a leányra addig is...*
*Szégyen... szégyen, hogy a család egyes férfi tagjai kik oly nagyra tartják magukat, akkor nem lépnek elsőként férfiként elő mikor a szükség hívja őket. Lazzur nem ismeri ezeket az idegen hímeket, de eddigi jelenlétükből egyértelmű destruktivitást szűr le...
Tekintete tán még inkább hidegebb mint eddig volt. Ha van rajta sisak, ha nincs, akkor is érzik... érezzék csak. Nem rajongott a visszahívásért, de most már eldöntötte... itt marad a végsőkig. Látva Soraya Narzuthjának fura viselkedését vagy az újdonsült ikerpárkát jobb lesz ha itt marad Dennel, a fiatal Moonal és persze Natyval, no meg Sely örökösével. Nem fogja megérni azt, hogy a leány felnőjön, tán még Moon felnövését sem éri meg, addig végez vele a betegsége. Vagy a kiújult tüdőbaj, vagy a vérkór, melynek tünetei gyakoriak és eléggé... hevesek.
Egy biztos méreg, erőszak, az Ő életét nem fogja kioltani, míg e ház falai közt van.
Végül aztán Den vezényletére megindul a menet, le a folyópartra. Az emberek siratják a halottaikat, gyászos énekeket és balladákat mondanak. Itt nincs ilyen inkább csöndes és elgondolkodtató a menet, mint sem a gyász fájdalma jönne ki belőle.
A menet közben Lazzur mellé csapódik a szuka is, Lazac és csöndesen kíséri végig a gazdáját. S amennyire csak lehet próbál nem láb alatt lenni.
Végül leérnek a homokos partra, a folyóhoz. Úgy néz ki végső útjára itt eresztik a Dwirinthalenek örökké szép királynőjét. Lazzur hátrébb lép, s csöndesen hallgatja Den monológját. Most kivételesen leveszi sisakját, s hóna alá rakja és figyel. Tekintete inkább a távolba néz, mint sem a temető félre, vagy épp Sely koporsójára.
Elgondolkodik, számot vet kicsit Ő is. Elvégre neki is néha a Halál ott kopogtat az ajtaján... kicsit lélekben Ő is átszellemül és próbálja elfogadni, hogy lehet hamarosan Ő is itt végzi. Ám az élniakarás győz a vén kecskében... sok sót meg kell még nyalnia és sokszor össze kell még vérezze kezét. Sely halála egy tragikus fordulópont... de legalább fordulópont.
Majd látja Den betolja a csónakot. Mordul egyet, s Naty irányába fordul. Ki másba bízhatna? Átmenetileg rábízza sisakját a nőstényre. Nincs érzelgés semmi. Ez egy gesztus... a laza bizalomé. Elvégre valamit mind a ketten tudnak... Naty is és Ő is.
Azzal odalép a csónak túl oldalára s segít Dennek belökni a csónakot. A vén csataló ereje nem fogyott az évek alatt. Sok faltörőkost kezelt már, s ez a rutinos mozdulaton meglátszik.
Mikor az Úrnő bárkája végső útra indul, Lazzur összébbhúzza a farkasbundát és hátrébb áll, valamivel Naty elé és végignézi a ceremónia végét... csöndben. Vén sárga szemei a horizontot és az elporladó hajót nézik... vége. Egy élet lezárult egy másik elkezdődött.
Vesz egy mély levegőt és hátra sandít Natyra. Ha a nőstény érti az utalást akkor visszaadja a sisakot ha nem, akkor meg Lazzur vár még egy kicsit és szóban kéri vissza.
Ezek után Ő nem kívánkozik már lábatlankodni. Kutyájával lassan visszaindulnak a kúriához, ha kell egyedül, ha kell mással.
Reméli Den vigyáz majd a leányra addig is...*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:58:01
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:58:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// A végtisztelet //
*Meg se lepődne ha tudná, mikre nem gondol Natynrae. Jól ismeri unokatestvérét s vágyait. Bár Den fantáziáját inkább mozgatja meg Soraya, ki láthatóan szorosan kötődik fivéréhez. Persze, addig vetjük meg a hímeket, míg nem válnak ölebbé az oldalunkon? Sely is kemény kézzel fogta Denawarien pórázát, nem kellett félnie attól, hogy elcsámborog, ha mégis megtette, kemény büntetésben részesítette az úrnő.
A mindig szórakoztató Naelmenich testvére, Ryafhennara is köszönt mindenkit, Den pedig kénytelen beismerni, hogy vonzó arcocskája még őt is képes magával ragadni. Mintha álnok tervet szőne koponyájában az istennő egyik pókja, úgy pillant utána, de éppen csak egy szívdobbanásnyival tovább annál, mint amennyi szükséges. Ellenben bátyja, kivel mindenképpen több időt kell tölteni, nem is csak pusztán azért, mert olyannyira szórakoztató, de szájmenése akaratlan is zavarba hozhat másokat. Szerencsére Sely, ki előtt titok kellett legyen, már nem tudja ezért büntetni, így nyugodt szívvel közli az igazat a családdal.
S nagyon élvezi Nael kifejezését, kész élvezet a csend, mit okozott, s a meglepetés, mi kiül a pofájára. Így most egy időre ő vigyorog, csak lassan tér vissza a mosoly arcára.*
- Még szép, minden családtag tökéletesen ki lesz szolgálva, akárcsak eddig. Ti ketten, húgocskáddal szintén kaptok szobát, nem fogtok hiányt szenvedni.
*Mosollyá szelídül vigyora, ahogy új paragrafusba kezd, melynek előfutára Lazzur, kire még vártak, s valódi szereplője Nysissdraira, Xselyahra úrnő lánya, a leendő matróna, s a család új reménye.
A család férfi tagjait nem azért kéri, hogy dolgozzanak meg, mert cselédet nem szeretne ezzel fárasztani, hanem mert az úrnő koporsójához sem méltó felszíni kéz. Gidralds különleges kivétel, hiszen Sely személyes ajándékként kapta, ki majd Nys-nek lesz ajándékozva, amint elég idős lesz.
Natynrae fohásza az istennő felé nem lel meghallgatásra, legalábbis választ biztosan nem kap, hiszen azon túl, hogy Sely gyermeke a leány, több nem derül ki. Senki nem is sejtheti, hogy Denawarien az ő apja is.
Soraya pedig talán nem is sejti, hogy Naekrah már előre eltervezte, miként fonja meg élete menetét a gyermeknek, pusztán kisebb csomók vannak előtte, miket a lánykának kell kibogoznia, hogy élete gördülékenyen folyhasson a medrében.
Nem verte senki nagydobra a gyermek létének hírét, ám aki szemfüles volt és gyakorta hallgatózott, tudhatta már, hogy Sely megszülte az utódját. Ám most először kerül ki a matróna szobájából a gyermek, hiszen anyja végtiszteletén neki is részt kell vennie. Bár, mások úgy tűnik kivételesnek gondolják magukat és nem jelentek meg, akiket Den ennek megfelelően fog megregulázni. Alapvető illem a mélységi családoknál, hogy ha már Xselyahra az összetartás végett hívta őket az új kúriába.
Lazzur rögvest lép, hogy segítségére legyen Dennek és kezébe ragadja az egyik kialakított rudat, mely segíti a szállítást. Ahogy Nael is csatlakozik, mellesleg a koporsó könnyebb, mikor majd megemelik, mint azt várná bárki. Talán azért, mert teteje nincs, s külső váza is csak hosszú rudakból áll össze a keret között, mire a selyem pókhálóként simul rá. Alját ébenfa fedi, mi könnyebb a vasnál, így ezzel sincs gond, az emelés négy férfinak menni fog, főleg ha Narzuth is méltóztatik végre a segítségükre lenni. De ha megtagadja, akkor is ott van még Gid, hogy kisegítse a férfiakat.
Elindul a gyászmenet, kik bár csendben vannak, remélhetőleg, ahogy átszelik az éjszakai várost, maguk előtt az árnyakban járókat elűzve megjelenésükkel, nem azért némák, mert gyászuk oly mély és szomorú volna. Ez a tisztelet, hiszen a matróna most az, kire figyelnek, nem illik közbeszólni. Máskor súlyos büntetést szabna érte Sely, ám most Den reszortja lesz, ha valaki mégis száját nyitná, hogy irreleváns formulákkal dobálózzon. Míg szükséges a szó, nem jár érte megrovás.
A város gazdag pompájától haladnak, el a temető, a templom és annak kertje mellett. A felszíniek ide temetik, földbe zárják a holtakat, nem engedve őket isteneikhez. Szánalmasak, ahogy így kapaszkodnak a földi maradványokba, hogy szeretteik szerethessék haláluk után is. Hiába a fa, mibe zárták, sok réteg föld, a rothadás csontig hatol és tovább. Por sem marad belőlük, s csak örökös magány vár rájuk. Szegény szerencsétlenek, sajnálatra is alig méltó bolondok. De ez sem Den problémája.
A folyópart felé haladnak, Den Lazzurral együtt halad elöl, hátul Nael és talán Narzuth, ha nem volt kénytelen Gid beállni helyette. A koporsót követi Soraya, s mögötte a többi nősténye a családnak, ám közvetlen mögé a dajka sorolt be, karján a kisdeddel. Aztán Natynrae, Moonxylwery és Ryafhennara, kik zárják a menetet. S kik csak a többiek után láthatják meg a kikészített csónakot. A kis csónak, mi ébenfából lett készítve, csodálatos kialakítással, orrán pedig a Dwirinthalen család pók-címere díszeleg. Belseje tele rózsákkal, akárcsak a koporsóban fekvő Sely körül, vérvörösek. Akárcsak Sely ajkai, vagy csodálatos szemei voltak, míg élet parazsa izzította őket. Ám még hideg teste is oly méltóságot sugároz és tiszteletet parancsol, hogy amint a koporsót a csónakban kialakított helyre illesztik, Den letérdel mellé és csak a volt matróna testének kezd súgni.*
- Úgy fogok tenni, ahogy ígértem, felnevelem őt és vigyázni fogom.
*Lágy csók az arcra, majd feláll és a család többi tagja felé fordul, hogy kis torokköszörülés után szóljon hozzájuk.*
- Családom tagjai! Búcsúzzunk drága matrónánktól tisztelettel, ki csodás úrnője volt a famíliának, legkedvesebb nővérem és bizton hiszem, hogy Nysissdraira anyjaként is remekül megállta volna a helyét. A gyermeknek, kit utolsó kérése szerint úgy nevelek, hogy méltó utódja legyen, erős és határozott. Életem árán is megvédem és ezt elvárná a család többi tagjától is.
Ő vezetett ki minket a fényre, s míg régensként a család élén állok, követni fogom elképzeléseit. Ideáit velem osztotta csak meg, én pedig ennek megfelelően fogom tanítani Nysissdrairat. S most, kérlek titeket, kövessük figyelmünkkel a matróna utolsó útját, ahogy teste visszatér a Naekrah-hoz. Tiszteletünk jelen legyen oly hangtalan, milyen most drága nővérem is.
Gidralds! Te, ki hű szolgája voltál az utolsó pillanatig, segítetted minden napján és éjén, megkérlek, hogy mint a leendő matróna jövendőbeli szolgája, fogd az íjat, s a vesszőt.
*A férfi szótlan veszi magához a feketére festett íjat, minek oly fehér az idege, mint a pók hálója, s a nyílvessző, minek hegye olajtól fényes, tollai pedig pók lábaira emlékeztetnek nyolc vékony, egymástól külön álló részükkel. Ilyen nyilakkal gyakorolt Den kérésére, hogy most tökéletesen sikerüljön a lövés.
A régens a csónakhoz lép és utoljára megcsókolja nővére homlokát.*
- Soha nem feledlek, egyetlen úrnőm!
*Szinte csak leheli a hűlt arc elé a szavakat, majd a csónak peremét erősen megszorítja. Nehéz elengedni. Nehéz túllépni, bármennyire is nagy dicsőség, hogy az ő nővére visszatér Naekrah-hoz és az istennő a kegyébe fogadja. Talán ezért is szeretett harcos lenni, remélve hogy az ő ideje előbb jön el és nem kell megélnie ezt a percet. Mert úgy tűntek kívülről, mint két testvér, kik jól kijönnek egymással. Ám valójában utálták egymást. Ám ennél mélyebben, Den lángoló szeretettel viselt Xselyahra felé. Imádta, mit senki nem tudhatott, még Sely sem. Ha sejtett is valamit, csak teste iránti vágynak gondolhatta.
Erőt vesz magán újra. Mély levegő, szíve nagyot dobban, de megteszi. Ha eddig nem lépett mellé senki, hogy segítse, akkor egyedül, más esetben vele vagy velük együtt tolja vízre az ében csónakot. Orrán a pók, mely egyenesen vezeti a végtelen vizeken keresztül, hogy eltaláljon az élet folyójához, eltaláljon Naekrah-hoz.*
- Gidralds...
*A férfi mellé lép, ki megfeszíti az íj idegét, a nyilat pontosan célozza, majd vár. Den mellette megemeli a kis méretű fáklyát, mit idő közben a tűzszerszámmal lángra lobbantott és most már a nyíl orra is ég. Csak egy lövés kell...
Elpattan a húr, repül a nyíl, hasítva a levegőben, lángja szinte kialszik, ahogy egyre feljebb száll, majd zuhanni kezd. Den számára az idő mintha megállna, órákig zuhan a nyíl, szíve is csak percek alatt dobban, mindenki lassan veszi tüdejébe a levegőt. Majd, mintha robbanás történne, úgy rántja vissza a valós időbe a tény, hogy leérkezett. Lassan, de erősen kezd égni minden, s a lángok emésztően futnak végig az egész bárkán. Szinte hallja, ahogy ropog a fa, ahogy Xselyahra bőre, húsa, csontja is lángra kapnak és elégnek. Por. Csak ennyi marad belőle. S még ez a por, ez a nemes test pora, mennyivel értékesebb, mint bármelyikük élete.
Den ismét előrébb lép, közel a parthoz. Kicsit még nézi a lángokat, majd újra megszólal, egyúttal jelezve, hogy a tiszteletadás megtörtént a némasággal.*
- Nyugodtan térjetek vissza a kúriába. Gidralds, kérlek, igazítsd el Ryafhennara-t és Naelmenich-et, hogy hol találják a szobájukat. Salara, te még maradj Nys-el.
*Rendezi a sorokat, hiszen képzeli, hogy mennyi kedvük lenne megvárni, míg a lángok végleg elemésztik a testet. Den viszont megvárja, míg az utolsó tűzgomoly is ki nem huny. Itt fog állni, rendületlen, ám nem szeretné Nys-t magára hagyni.
Ha a többiek távoztak, a dajkát magához inti, de nem néz rá.*
- Ha szeretnél, te is visszamehetsz, vigyázok a gyermekre.
*A sötételf nő vonakodik, de végül enged és átadja, majd mély meghajlás után távozik. Behódolt egy hímnek.
~ Soraya bizonyára kikelne magából, ha ezt látná... ~ Mosoly kúszik a szép vonású arcra, ahogy ez eszébe jut, majd újra nővére után néz. Még mindig szép, nagy lángok égnek az egyre távolodó csónakon.*
- Nézd csak, Nys, ott megy anyu. Te is olyan erős leszel, mint ő volt, sőt, még nála is hatalmasabb. Te leszel a család legnagyobb matrónája, meglátod.
*Kedves hangján szól hozzá, ahogy előtte máshoz szinte soha. Talán csak Sely-hez, mikor még élt, mikor itt volt mellette. Egy könnycsepp szökik a szemébe, amit nem láthat senki. Csak ő tud róla és Nys. Den soha nem sírt, amióta férfi lett. Most sem sírt... hiszen, nem látta senki. Mégis magán érzi nővére gúnyos pillantását, s elméjében hallja hangját.
~ Gyenge vagy, öcsém, mindig az leszel! ~ Hiába, egyetlen csepp mégis legördül arcélén, mit nem tud letörölni, kezében Nysissdraira van, kire vigyáz, kit óvni fog. Hisz, az ő lánya is.
Talán órák telnek el, a lányka pedig Den karjába szenderül álomra valamikor, ahogy az idő lassan pereg, de a hím csak áll és nézi a messzeségben egyre távolabb érő lángokat. Talán lassan el is indul. Talán még napkelte előtt hazaér. Igen, sikerülni fog. Ám előbb...*
- Soha nem feledlek... egyetlen szerelmem...
*Majd elfordul és vissza indul a kúriába, kezében a lánnyal, kiből olyan úrnőt nevel, kire Sely is büszke volna.*
*Meg se lepődne ha tudná, mikre nem gondol Natynrae. Jól ismeri unokatestvérét s vágyait. Bár Den fantáziáját inkább mozgatja meg Soraya, ki láthatóan szorosan kötődik fivéréhez. Persze, addig vetjük meg a hímeket, míg nem válnak ölebbé az oldalunkon? Sely is kemény kézzel fogta Denawarien pórázát, nem kellett félnie attól, hogy elcsámborog, ha mégis megtette, kemény büntetésben részesítette az úrnő.
A mindig szórakoztató Naelmenich testvére, Ryafhennara is köszönt mindenkit, Den pedig kénytelen beismerni, hogy vonzó arcocskája még őt is képes magával ragadni. Mintha álnok tervet szőne koponyájában az istennő egyik pókja, úgy pillant utána, de éppen csak egy szívdobbanásnyival tovább annál, mint amennyi szükséges. Ellenben bátyja, kivel mindenképpen több időt kell tölteni, nem is csak pusztán azért, mert olyannyira szórakoztató, de szájmenése akaratlan is zavarba hozhat másokat. Szerencsére Sely, ki előtt titok kellett legyen, már nem tudja ezért büntetni, így nyugodt szívvel közli az igazat a családdal.
S nagyon élvezi Nael kifejezését, kész élvezet a csend, mit okozott, s a meglepetés, mi kiül a pofájára. Így most egy időre ő vigyorog, csak lassan tér vissza a mosoly arcára.*
- Még szép, minden családtag tökéletesen ki lesz szolgálva, akárcsak eddig. Ti ketten, húgocskáddal szintén kaptok szobát, nem fogtok hiányt szenvedni.
*Mosollyá szelídül vigyora, ahogy új paragrafusba kezd, melynek előfutára Lazzur, kire még vártak, s valódi szereplője Nysissdraira, Xselyahra úrnő lánya, a leendő matróna, s a család új reménye.
A család férfi tagjait nem azért kéri, hogy dolgozzanak meg, mert cselédet nem szeretne ezzel fárasztani, hanem mert az úrnő koporsójához sem méltó felszíni kéz. Gidralds különleges kivétel, hiszen Sely személyes ajándékként kapta, ki majd Nys-nek lesz ajándékozva, amint elég idős lesz.
Natynrae fohásza az istennő felé nem lel meghallgatásra, legalábbis választ biztosan nem kap, hiszen azon túl, hogy Sely gyermeke a leány, több nem derül ki. Senki nem is sejtheti, hogy Denawarien az ő apja is.
Soraya pedig talán nem is sejti, hogy Naekrah már előre eltervezte, miként fonja meg élete menetét a gyermeknek, pusztán kisebb csomók vannak előtte, miket a lánykának kell kibogoznia, hogy élete gördülékenyen folyhasson a medrében.
Nem verte senki nagydobra a gyermek létének hírét, ám aki szemfüles volt és gyakorta hallgatózott, tudhatta már, hogy Sely megszülte az utódját. Ám most először kerül ki a matróna szobájából a gyermek, hiszen anyja végtiszteletén neki is részt kell vennie. Bár, mások úgy tűnik kivételesnek gondolják magukat és nem jelentek meg, akiket Den ennek megfelelően fog megregulázni. Alapvető illem a mélységi családoknál, hogy ha már Xselyahra az összetartás végett hívta őket az új kúriába.
Lazzur rögvest lép, hogy segítségére legyen Dennek és kezébe ragadja az egyik kialakított rudat, mely segíti a szállítást. Ahogy Nael is csatlakozik, mellesleg a koporsó könnyebb, mikor majd megemelik, mint azt várná bárki. Talán azért, mert teteje nincs, s külső váza is csak hosszú rudakból áll össze a keret között, mire a selyem pókhálóként simul rá. Alját ébenfa fedi, mi könnyebb a vasnál, így ezzel sincs gond, az emelés négy férfinak menni fog, főleg ha Narzuth is méltóztatik végre a segítségükre lenni. De ha megtagadja, akkor is ott van még Gid, hogy kisegítse a férfiakat.
Elindul a gyászmenet, kik bár csendben vannak, remélhetőleg, ahogy átszelik az éjszakai várost, maguk előtt az árnyakban járókat elűzve megjelenésükkel, nem azért némák, mert gyászuk oly mély és szomorú volna. Ez a tisztelet, hiszen a matróna most az, kire figyelnek, nem illik közbeszólni. Máskor súlyos büntetést szabna érte Sely, ám most Den reszortja lesz, ha valaki mégis száját nyitná, hogy irreleváns formulákkal dobálózzon. Míg szükséges a szó, nem jár érte megrovás.
A város gazdag pompájától haladnak, el a temető, a templom és annak kertje mellett. A felszíniek ide temetik, földbe zárják a holtakat, nem engedve őket isteneikhez. Szánalmasak, ahogy így kapaszkodnak a földi maradványokba, hogy szeretteik szerethessék haláluk után is. Hiába a fa, mibe zárták, sok réteg föld, a rothadás csontig hatol és tovább. Por sem marad belőlük, s csak örökös magány vár rájuk. Szegény szerencsétlenek, sajnálatra is alig méltó bolondok. De ez sem Den problémája.
A folyópart felé haladnak, Den Lazzurral együtt halad elöl, hátul Nael és talán Narzuth, ha nem volt kénytelen Gid beállni helyette. A koporsót követi Soraya, s mögötte a többi nősténye a családnak, ám közvetlen mögé a dajka sorolt be, karján a kisdeddel. Aztán Natynrae, Moonxylwery és Ryafhennara, kik zárják a menetet. S kik csak a többiek után láthatják meg a kikészített csónakot. A kis csónak, mi ébenfából lett készítve, csodálatos kialakítással, orrán pedig a Dwirinthalen család pók-címere díszeleg. Belseje tele rózsákkal, akárcsak a koporsóban fekvő Sely körül, vérvörösek. Akárcsak Sely ajkai, vagy csodálatos szemei voltak, míg élet parazsa izzította őket. Ám még hideg teste is oly méltóságot sugároz és tiszteletet parancsol, hogy amint a koporsót a csónakban kialakított helyre illesztik, Den letérdel mellé és csak a volt matróna testének kezd súgni.*
- Úgy fogok tenni, ahogy ígértem, felnevelem őt és vigyázni fogom.
*Lágy csók az arcra, majd feláll és a család többi tagja felé fordul, hogy kis torokköszörülés után szóljon hozzájuk.*
- Családom tagjai! Búcsúzzunk drága matrónánktól tisztelettel, ki csodás úrnője volt a famíliának, legkedvesebb nővérem és bizton hiszem, hogy Nysissdraira anyjaként is remekül megállta volna a helyét. A gyermeknek, kit utolsó kérése szerint úgy nevelek, hogy méltó utódja legyen, erős és határozott. Életem árán is megvédem és ezt elvárná a család többi tagjától is.
Ő vezetett ki minket a fényre, s míg régensként a család élén állok, követni fogom elképzeléseit. Ideáit velem osztotta csak meg, én pedig ennek megfelelően fogom tanítani Nysissdrairat. S most, kérlek titeket, kövessük figyelmünkkel a matróna utolsó útját, ahogy teste visszatér a Naekrah-hoz. Tiszteletünk jelen legyen oly hangtalan, milyen most drága nővérem is.
Gidralds! Te, ki hű szolgája voltál az utolsó pillanatig, segítetted minden napján és éjén, megkérlek, hogy mint a leendő matróna jövendőbeli szolgája, fogd az íjat, s a vesszőt.
*A férfi szótlan veszi magához a feketére festett íjat, minek oly fehér az idege, mint a pók hálója, s a nyílvessző, minek hegye olajtól fényes, tollai pedig pók lábaira emlékeztetnek nyolc vékony, egymástól külön álló részükkel. Ilyen nyilakkal gyakorolt Den kérésére, hogy most tökéletesen sikerüljön a lövés.
A régens a csónakhoz lép és utoljára megcsókolja nővére homlokát.*
- Soha nem feledlek, egyetlen úrnőm!
*Szinte csak leheli a hűlt arc elé a szavakat, majd a csónak peremét erősen megszorítja. Nehéz elengedni. Nehéz túllépni, bármennyire is nagy dicsőség, hogy az ő nővére visszatér Naekrah-hoz és az istennő a kegyébe fogadja. Talán ezért is szeretett harcos lenni, remélve hogy az ő ideje előbb jön el és nem kell megélnie ezt a percet. Mert úgy tűntek kívülről, mint két testvér, kik jól kijönnek egymással. Ám valójában utálták egymást. Ám ennél mélyebben, Den lángoló szeretettel viselt Xselyahra felé. Imádta, mit senki nem tudhatott, még Sely sem. Ha sejtett is valamit, csak teste iránti vágynak gondolhatta.
Erőt vesz magán újra. Mély levegő, szíve nagyot dobban, de megteszi. Ha eddig nem lépett mellé senki, hogy segítse, akkor egyedül, más esetben vele vagy velük együtt tolja vízre az ében csónakot. Orrán a pók, mely egyenesen vezeti a végtelen vizeken keresztül, hogy eltaláljon az élet folyójához, eltaláljon Naekrah-hoz.*
- Gidralds...
*A férfi mellé lép, ki megfeszíti az íj idegét, a nyilat pontosan célozza, majd vár. Den mellette megemeli a kis méretű fáklyát, mit idő közben a tűzszerszámmal lángra lobbantott és most már a nyíl orra is ég. Csak egy lövés kell...
Elpattan a húr, repül a nyíl, hasítva a levegőben, lángja szinte kialszik, ahogy egyre feljebb száll, majd zuhanni kezd. Den számára az idő mintha megállna, órákig zuhan a nyíl, szíve is csak percek alatt dobban, mindenki lassan veszi tüdejébe a levegőt. Majd, mintha robbanás történne, úgy rántja vissza a valós időbe a tény, hogy leérkezett. Lassan, de erősen kezd égni minden, s a lángok emésztően futnak végig az egész bárkán. Szinte hallja, ahogy ropog a fa, ahogy Xselyahra bőre, húsa, csontja is lángra kapnak és elégnek. Por. Csak ennyi marad belőle. S még ez a por, ez a nemes test pora, mennyivel értékesebb, mint bármelyikük élete.
Den ismét előrébb lép, közel a parthoz. Kicsit még nézi a lángokat, majd újra megszólal, egyúttal jelezve, hogy a tiszteletadás megtörtént a némasággal.*
- Nyugodtan térjetek vissza a kúriába. Gidralds, kérlek, igazítsd el Ryafhennara-t és Naelmenich-et, hogy hol találják a szobájukat. Salara, te még maradj Nys-el.
*Rendezi a sorokat, hiszen képzeli, hogy mennyi kedvük lenne megvárni, míg a lángok végleg elemésztik a testet. Den viszont megvárja, míg az utolsó tűzgomoly is ki nem huny. Itt fog állni, rendületlen, ám nem szeretné Nys-t magára hagyni.
Ha a többiek távoztak, a dajkát magához inti, de nem néz rá.*
- Ha szeretnél, te is visszamehetsz, vigyázok a gyermekre.
*A sötételf nő vonakodik, de végül enged és átadja, majd mély meghajlás után távozik. Behódolt egy hímnek.
~ Soraya bizonyára kikelne magából, ha ezt látná... ~ Mosoly kúszik a szép vonású arcra, ahogy ez eszébe jut, majd újra nővére után néz. Még mindig szép, nagy lángok égnek az egyre távolodó csónakon.*
- Nézd csak, Nys, ott megy anyu. Te is olyan erős leszel, mint ő volt, sőt, még nála is hatalmasabb. Te leszel a család legnagyobb matrónája, meglátod.
*Kedves hangján szól hozzá, ahogy előtte máshoz szinte soha. Talán csak Sely-hez, mikor még élt, mikor itt volt mellette. Egy könnycsepp szökik a szemébe, amit nem láthat senki. Csak ő tud róla és Nys. Den soha nem sírt, amióta férfi lett. Most sem sírt... hiszen, nem látta senki. Mégis magán érzi nővére gúnyos pillantását, s elméjében hallja hangját.
~ Gyenge vagy, öcsém, mindig az leszel! ~ Hiába, egyetlen csepp mégis legördül arcélén, mit nem tud letörölni, kezében Nysissdraira van, kire vigyáz, kit óvni fog. Hisz, az ő lánya is.
Talán órák telnek el, a lányka pedig Den karjába szenderül álomra valamikor, ahogy az idő lassan pereg, de a hím csak áll és nézi a messzeségben egyre távolabb érő lángokat. Talán lassan el is indul. Talán még napkelte előtt hazaér. Igen, sikerülni fog. Ám előbb...*
- Soha nem feledlek... egyetlen szerelmem...
*Majd elfordul és vissza indul a kúriába, kezében a lánnyal, kiből olyan úrnőt nevel, kire Sely is büszke volna.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:58:31
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:58:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor megunta a tisztáson való fekvést, feláll és megindul keresztül a tisztáson, hogy eljusson a folyó partra. Ami nem is tart olyan sokáig, mint amíg gondolta. Már hallja a víz csobogását, érzi az fissességet, amit majd a vize fog nyújtani. Lassan el is éri, vidáman térdel le a partra és megmossa az arcát, majd iszik is belőle, előveszi kulacsá, s megtőlti. Kicsit tovább halad, majd szed egy kis gyümölcsöt. Útközben pedig megeszi azt.*
~Örülők, hogy eljutottam ide. A gyümölcs máris felvidított! Sokkal könnyebb így, legalább nem korog a gyomrom! Üres hassal nem jó tanulni, mert nem tudsz az éhségen kívül másra gondolni! Nekem most már ezzel se lesz bajom! Ez a gyümölcs kifejezetten laktató volt! Ugyan olyan jó volt, mint a víz, he nem jobb!~
*Gondolja mosolyogva, ahogy a kis ösvényen halad a kapu felé. Még kicsit elgondolkodik felmenői tettein is, ahogy a gyümölcs egyre fogy a kezéből, s mire befejezi az evést már eléri a temető kapuját. Megtörli kezét, egy rogyba, majd kinyitja a kaput és belép rajta.*
~Örülők, hogy eljutottam ide. A gyümölcs máris felvidított! Sokkal könnyebb így, legalább nem korog a gyomrom! Üres hassal nem jó tanulni, mert nem tudsz az éhségen kívül másra gondolni! Nekem most már ezzel se lesz bajom! Ez a gyümölcs kifejezetten laktató volt! Ugyan olyan jó volt, mint a víz, he nem jobb!~
*Gondolja mosolyogva, ahogy a kis ösvényen halad a kapu felé. Még kicsit elgondolkodik felmenői tettein is, ahogy a gyümölcs egyre fogy a kezéből, s mire befejezi az evést már eléri a temető kapuját. Megtörli kezét, egy rogyba, majd kinyitja a kaput és belép rajta.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-02 17:38:51
Üzenet elküldve: 2013-11-02 17:38:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Kicsit közömbös érzésekkel beszél múltjáról a férfinek, s akár hogy gondolkodik, nem tud neki hiányozni neki az otthona. Szinte már örült mikor eljöhetett, márha képes lenne megmutatni, hogy örül bárminek is. Előbb könyveli el magának sikerként és mutat kifelé gonosz vigyort, mint hogy őszintén kimutassa, hogy boldog. Majd pedig figyelmesen hallgatja a férfit, aki újra megszólal.*
~Nemes?! Ez? Kizárt! Bár lehet benne valami! Csak a nemesek tudják ugyan olyan közönnyel fogadni a megszólalásaim, mint én az övéket. Na ez már érdekes lesz!~
*Gondolja, mikor szeme sarkából végig nézi a férfit, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az úr, aki az új társasága, valóban nemes-e. Minden esetre, neki teljesen mindegy. Hiszen a nemes is csak bábu, egy örökké tartó játékban, mindössze annyi különbséggel, hogy nagyobb önelégültséget kaptak egyes nemesek, mint a többi báb. Viszont Qua elméjében megfogalmazódik egy újabb kérdés, s ezt a lehető legudvariasabban próbálja előadni.*
- Bocsásson meg Uram tudom, hogy nincs benne semmi közőm. De érdekelne, hogy miért is hagyta ott uraságod a kastélyt, ha egyszer olyan gyönyörű volt az a hely?
*Mondja hízelgő mosollyal arcán a gonosz félmosoly helyett. Ahogy így sétálak tekintetét maga elé irányítja, s már látja is a temető kapuját azt a kaput, amin ma már harmadjára fog keresztül menni.*
*Kicsit közömbös érzésekkel beszél múltjáról a férfinek, s akár hogy gondolkodik, nem tud neki hiányozni neki az otthona. Szinte már örült mikor eljöhetett, márha képes lenne megmutatni, hogy örül bárminek is. Előbb könyveli el magának sikerként és mutat kifelé gonosz vigyort, mint hogy őszintén kimutassa, hogy boldog. Majd pedig figyelmesen hallgatja a férfit, aki újra megszólal.*
~Nemes?! Ez? Kizárt! Bár lehet benne valami! Csak a nemesek tudják ugyan olyan közönnyel fogadni a megszólalásaim, mint én az övéket. Na ez már érdekes lesz!~
*Gondolja, mikor szeme sarkából végig nézi a férfit, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az úr, aki az új társasága, valóban nemes-e. Minden esetre, neki teljesen mindegy. Hiszen a nemes is csak bábu, egy örökké tartó játékban, mindössze annyi különbséggel, hogy nagyobb önelégültséget kaptak egyes nemesek, mint a többi báb. Viszont Qua elméjében megfogalmazódik egy újabb kérdés, s ezt a lehető legudvariasabban próbálja előadni.*
- Bocsásson meg Uram tudom, hogy nincs benne semmi közőm. De érdekelne, hogy miért is hagyta ott uraságod a kastélyt, ha egyszer olyan gyönyörű volt az a hely?
*Mondja hízelgő mosollyal arcán a gonosz félmosoly helyett. Ahogy így sétálak tekintetét maga elé irányítja, s már látja is a temető kapuját azt a kaput, amin ma már harmadjára fog keresztül menni.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-02 12:21:40
Üzenet elküldve: 2013-11-02 12:21:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
"Szóval paraszt lány."
*Gndolkodik Erton. Ő nagyon messze áll ettől a rétegtől, , azoktól, akik egész nap csak dolgoznak és dolgoznak. Márha a kardvívást nem lehet munkának nevezni. Akorbian még nem keresett vele pénzt, de ez mára már megváltozott, így ha nagyot mondunk akkor ez Erton foglalkozása, a gyilkolás, lopás, és mindenféle máss gonosz gaztett. Tudja, hogy nem jó, hogy helytelen amit tesz, de őt erre az útra terelte a sors, és addig nem is fog másikat választani, még a családja gyilkosait meg nem találja, és le nem mészárolja őket.*
- Én egy nemesi családba születtem, az Itra kastályban. Egy erdő középen állt, a hegy legtetején, mellette egy tisztás, és egy kristályvizű folyó. Imádtam elmenni a tisztásra, a folyó mellé és bámulni az eget, főlg éjszaka.
*Úgy dönt, hogy az életének rossz szakaszát nem meséli el a nőnek, nem csak azért, mert nem akarja sajnáltatni magát és ezzel szomorítani aa hangulatot, hanem ezért is, mert még mindig nem bízik benne teljes mértékben. Jöhet akárhonnan, akármilyen pici, unalmas faluból, még az ilyen helyeken is vannak bűnözők, olyanok, akik mások kárából akarnak hasznot húzni. Vagy szimplán csak elmebetegek, olyanok, akik azért lopnak, csalnak, hazudnak és gyilkolnak, mert valami nem jól működik a fejükben. Erton sok ilyennel találkozott már, így tudja, hogy bárkinek lehet sötét múltja, pont úgy, ahogyan neki.
Egy meredek ösvénynek indul neki, a végén már látja a tömör betonfalat, benne a kapuval, ami a temetőbe vezet.*
"Szóval paraszt lány."
*Gndolkodik Erton. Ő nagyon messze áll ettől a rétegtől, , azoktól, akik egész nap csak dolgoznak és dolgoznak. Márha a kardvívást nem lehet munkának nevezni. Akorbian még nem keresett vele pénzt, de ez mára már megváltozott, így ha nagyot mondunk akkor ez Erton foglalkozása, a gyilkolás, lopás, és mindenféle máss gonosz gaztett. Tudja, hogy nem jó, hogy helytelen amit tesz, de őt erre az útra terelte a sors, és addig nem is fog másikat választani, még a családja gyilkosait meg nem találja, és le nem mészárolja őket.*
- Én egy nemesi családba születtem, az Itra kastályban. Egy erdő középen állt, a hegy legtetején, mellette egy tisztás, és egy kristályvizű folyó. Imádtam elmenni a tisztásra, a folyó mellé és bámulni az eget, főlg éjszaka.
*Úgy dönt, hogy az életének rossz szakaszát nem meséli el a nőnek, nem csak azért, mert nem akarja sajnáltatni magát és ezzel szomorítani aa hangulatot, hanem ezért is, mert még mindig nem bízik benne teljes mértékben. Jöhet akárhonnan, akármilyen pici, unalmas faluból, még az ilyen helyeken is vannak bűnözők, olyanok, akik mások kárából akarnak hasznot húzni. Vagy szimplán csak elmebetegek, olyanok, akik azért lopnak, csalnak, hazudnak és gyilkolnak, mert valami nem jól működik a fejükben. Erton sok ilyennel találkozott már, így tudja, hogy bárkinek lehet sötét múltja, pont úgy, ahogyan neki.
Egy meredek ösvénynek indul neki, a végén már látja a tömör betonfalat, benne a kapuval, ami a temetőbe vezet.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-01 22:41:52
Üzenet elküldve: 2013-11-01 22:41:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Szinte biztos benne, hogy a férfi jól megjegyzi merre kell eljutni a fogadóba, ha estleg Qua meggondolná magát félúton, vagy otthagyná a fogadóban egyedül. Bár ezt nem tenné meg, csak akkor, ha minden kötél szakadna. Régen volt már része férfi társaságban és hát ha másra nem, erre jók a bábok, játszani! Csendben haladnak a temető felé. Ugyan arra mennek, mint amerről ő jött. Kicsit kezdi zavarni a csend, s éppen azon gondolkodik, hogy mit is mondjon, mikor a férfi megelőzi, s kérdez tőle.*
- Hogy milyen? Hát egyszerű, semmi különös sincs benne. Egy egyszerű kis falu, ahol mindenki a maga dolgát végzi. Nagy szántóföldekkel, gyümölcsös kertekkel, s erdővel a határban. Mindent összevetve átlagos, talán kicsit túl átlagos. Néha azt kívántam legyen valami más, történjen valami, amitől minden megváltozik, de persze ezt sose kaptam meg. Minden ugyanolyan maradt. Ugyanott állt a házunk a falu szélén, ugyanazokra a földekre jártunk ki a testvéreimmel, s ugyanazt az eget bámultuk nap, mint nap. Egészen addig, amíg el nem értem azt a kort, amikor is elmehettem otthonról. Azóta haza se néztem! Nem tudom honnan vagyok biztos benne, de tudom, hogy minden ugyanolyan, csak öregebb. Nincs semmi új a nap alatt, abban a faluban és nem is lesz soha. Csak az emberek változnak. Halank meg és születnek. Na és az ön hazája, az milyen volt?
*Kíváncsi is arra, amit kaphat válaszul, meg nem is. Hiszen nem lehet valami érdekes egy báb élete, de az illem megkívánja, hogy visszakérdezzen, hogy lássák azt, hogy igen is érdeklődik a környezete iránt.*
*Szinte biztos benne, hogy a férfi jól megjegyzi merre kell eljutni a fogadóba, ha estleg Qua meggondolná magát félúton, vagy otthagyná a fogadóban egyedül. Bár ezt nem tenné meg, csak akkor, ha minden kötél szakadna. Régen volt már része férfi társaságban és hát ha másra nem, erre jók a bábok, játszani! Csendben haladnak a temető felé. Ugyan arra mennek, mint amerről ő jött. Kicsit kezdi zavarni a csend, s éppen azon gondolkodik, hogy mit is mondjon, mikor a férfi megelőzi, s kérdez tőle.*
- Hogy milyen? Hát egyszerű, semmi különös sincs benne. Egy egyszerű kis falu, ahol mindenki a maga dolgát végzi. Nagy szántóföldekkel, gyümölcsös kertekkel, s erdővel a határban. Mindent összevetve átlagos, talán kicsit túl átlagos. Néha azt kívántam legyen valami más, történjen valami, amitől minden megváltozik, de persze ezt sose kaptam meg. Minden ugyanolyan maradt. Ugyanott állt a házunk a falu szélén, ugyanazokra a földekre jártunk ki a testvéreimmel, s ugyanazt az eget bámultuk nap, mint nap. Egészen addig, amíg el nem értem azt a kort, amikor is elmehettem otthonról. Azóta haza se néztem! Nem tudom honnan vagyok biztos benne, de tudom, hogy minden ugyanolyan, csak öregebb. Nincs semmi új a nap alatt, abban a faluban és nem is lesz soha. Csak az emberek változnak. Halank meg és születnek. Na és az ön hazája, az milyen volt?
*Kíváncsi is arra, amit kaphat válaszul, meg nem is. Hiszen nem lehet valami érdekes egy báb élete, de az illem megkívánja, hogy visszakérdezzen, hogy lássák azt, hogy igen is érdeklődik a környezete iránt.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-01 19:30:02
Üzenet elküldve: 2013-11-01 19:30:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
*Figyelmesen hallgatja végig a nő szavait, nem hagy ki egy részletet sem, hiszen ha út közben netán megondolná magát és elválnak útjaik el tudjon jutni a fogadóba anélkül, hogy elveszne a városban. Nem lenne túl jó szülinapi ajándék. Egyébként is, ha a nő eltűnik a fogadóban találhat egy rszeges hölgyet, aki benne lenne egy kis esti hancurban.
Elindul arra, amerre a temetőt sejti. Nem nagyon mehet rossz irányba, értelmeszerűen nem arra indult el, merről jött, az erdő felé. Próbál valami témát keresni, hogy ne sétáljanak egész úton némán egymás mellett. Eszébe is jut valami, nem olyan hű de nagy dolog, amitől az ember - vagy jelen esetben sötételf - eldobja az agyát tőle, de akkor is megszólalt.*
- Milyen olt a hazája, ahonnan jött?
*Figyelmesen hallgatja végig a nő szavait, nem hagy ki egy részletet sem, hiszen ha út közben netán megondolná magát és elválnak útjaik el tudjon jutni a fogadóba anélkül, hogy elveszne a városban. Nem lenne túl jó szülinapi ajándék. Egyébként is, ha a nő eltűnik a fogadóban találhat egy rszeges hölgyet, aki benne lenne egy kis esti hancurban.
Elindul arra, amerre a temetőt sejti. Nem nagyon mehet rossz irányba, értelmeszerűen nem arra indult el, merről jött, az erdő felé. Próbál valami témát keresni, hogy ne sétáljanak egész úton némán egymás mellett. Eszébe is jut valami, nem olyan hű de nagy dolog, amitől az ember - vagy jelen esetben sötételf - eldobja az agyát tőle, de akkor is megszólalt.*
- Milyen olt a hazája, ahonnan jött?
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-01 15:40:07
Üzenet elküldve: 2013-11-01 15:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Hát nem lenne kedvére az eltévedés, de valószínűleg erre nem fog sor kerülni, hiszen annyira már ismeri a helyet, hogy a főtérig eltalál, onnan meg nem lesz nehéz megtalálni a fogadót.*
- Nem hiszem, hogy arra nagy esély lenne a temetőn és a templomkerten túl ott a két negyed, azon túl a főtér onnan meg el lehet jutni a fogadóba. Vagy lehet az erdő felé próbálkozni, de arra nem ismerem annyira a járást.
*Jegyzi meg egy újabb félmosoly társaságában. Nem lenne jó eltévedni, ha egy ilyen este van kilátásban, de minden megeshet. Hallja, hogy a férfi megint megszólal, a lány arcán megint megjelenik a gonosz mosoly.*
- Igen van! Már amennyire én tudom, van.
*Mondja, s kicsit elgondolkodik, hogy jól tudja-e. De a végén, úgy dönt, hogy felesleges ezen gondolkodni, mert csak elbizonytalanodna, az pedig távol áll tőle, s ha lehet kerüli. Most pedig kicsit sincs kedve bizonytalannak lenni, ha valamit megtanult ez alatt a pár év alatt az az, hogy a magabiztosság fontosabb, mint gondolta kislányként. Így teljesen megörzi a hidegvérét és csak moslyog.*
- Nagyon köszönöm.
*S ezzel a mondat mind a két részére válaszol. Azzal megfogja a férfi karját és el is indulnak.*
*Hát nem lenne kedvére az eltévedés, de valószínűleg erre nem fog sor kerülni, hiszen annyira már ismeri a helyet, hogy a főtérig eltalál, onnan meg nem lesz nehéz megtalálni a fogadót.*
- Nem hiszem, hogy arra nagy esély lenne a temetőn és a templomkerten túl ott a két negyed, azon túl a főtér onnan meg el lehet jutni a fogadóba. Vagy lehet az erdő felé próbálkozni, de arra nem ismerem annyira a járást.
*Jegyzi meg egy újabb félmosoly társaságában. Nem lenne jó eltévedni, ha egy ilyen este van kilátásban, de minden megeshet. Hallja, hogy a férfi megint megszólal, a lány arcán megint megjelenik a gonosz mosoly.*
- Igen van! Már amennyire én tudom, van.
*Mondja, s kicsit elgondolkodik, hogy jól tudja-e. De a végén, úgy dönt, hogy felesleges ezen gondolkodni, mert csak elbizonytalanodna, az pedig távol áll tőle, s ha lehet kerüli. Most pedig kicsit sincs kedve bizonytalannak lenni, ha valamit megtanult ez alatt a pár év alatt az az, hogy a magabiztosság fontosabb, mint gondolta kislányként. Így teljesen megörzi a hidegvérét és csak moslyog.*
- Nagyon köszönöm.
*S ezzel a mondat mind a két részére válaszol. Azzal megfogja a férfi karját és el is indulnak.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-11-01 13:12:00
Üzenet elküldve: 2013-11-01 13:12:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
- Akkor bízzunk benne, hogy nem tévedünk el.
*Nincs semmi kedve össze-vissza bóklászni egy idegen városban, főleg most, hogy ilyen ajánlatott kapott, a világért ki nem hagyná. Több éve nem értintett már nőt.*
- Akkor a fogadóban lesz szálloda is.
*Gondolkozik hangosan. Mikor meglátogatott néha napján egy fogadót, hogy valamit egyen vagy igyon szinte majdnem mindig megkérdezték tőle, hogy kére-e szobát. Egyedül a kis falvakban lévő vendéklátókban nem találkozott ilyennel. Még két várost összekötő, szinte kihalt utakon felépített kocsmákban is voltak ágyak, hát egy ilyen hatalmas helyen miért nem lenne?*
- Ehet valami laktatóbbat egy almánál. Meghívom, induljunk.
*Kínálja fel a karját a hölgynek.*
- Akkor bízzunk benne, hogy nem tévedünk el.
*Nincs semmi kedve össze-vissza bóklászni egy idegen városban, főleg most, hogy ilyen ajánlatott kapott, a világért ki nem hagyná. Több éve nem értintett már nőt.*
- Akkor a fogadóban lesz szálloda is.
*Gondolkozik hangosan. Mikor meglátogatott néha napján egy fogadót, hogy valamit egyen vagy igyon szinte majdnem mindig megkérdezték tőle, hogy kére-e szobát. Egyedül a kis falvakban lévő vendéklátókban nem találkozott ilyennel. Még két várost összekötő, szinte kihalt utakon felépített kocsmákban is voltak ágyak, hát egy ilyen hatalmas helyen miért nem lenne?*
- Ehet valami laktatóbbat egy almánál. Meghívom, induljunk.
*Kínálja fel a karját a hölgynek.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:38:02
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:38:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Elmondta mit gondol a halálról és azt hogyan viszonyul hozzá, de szinte tudja, hogy megint ostobának van nézve. Megszokta neki ez már nem újdonság. Ezért is csak mosolyog mikor a férfi kedvesen szól hozzá.*
- Nem az, de van aki már sokkal fiatalabban végignéze egész családja halálát. Ahhoz képest az én esetem semmi.
*Látja a férfin, hogy örül neki, hogy belemegy a játékba. Viszont ő se repesne az örömtől, ha itt helyben teljesítené az úri ember kívánságát főleg, hogy az erdőben csak nincsenek egyedül, úgy pedig elég kellemetlen lenne. A férfi feláll, megigazítja csuklyáját, s úgy szólal meg. Qua is feláll, szonyáját megint visszaengedi eredeti helyére, de kendőjét nem rakja fejére. Az jó helyen van ott, ahol van. A kérdés hallatán, kicsit elbizonytalanodik, de megszólal. Még mindig teljes nyugalommal hangjában.*
- Én sem olyan rég jöttem ide. Nem nagyon tudom mi merre van, de tudtommal van a városban egy fogadó esetleg oda el lehene menni.
*Nem nagyon tudja, hogy jutnak el oda, de amennyire ismeri a helyet, a fogadó túl van a negyedeket. Majd csak oda talál, tájékozódni mindig jól tudott. Majd a férfi bemutatkozik neki. Ő pedig kedvesen válaszol is.*
- Quanrian Yaranir a nevem. Őrvendek a szerncsének Erton úr!
*S ezt a mondatát egy hízelgő mosollyal toldja meg. Nem hiába,mindig is tudta hogyan kell az illemtudó lánynak kinézni.*
*Elmondta mit gondol a halálról és azt hogyan viszonyul hozzá, de szinte tudja, hogy megint ostobának van nézve. Megszokta neki ez már nem újdonság. Ezért is csak mosolyog mikor a férfi kedvesen szól hozzá.*
- Nem az, de van aki már sokkal fiatalabban végignéze egész családja halálát. Ahhoz képest az én esetem semmi.
*Látja a férfin, hogy örül neki, hogy belemegy a játékba. Viszont ő se repesne az örömtől, ha itt helyben teljesítené az úri ember kívánságát főleg, hogy az erdőben csak nincsenek egyedül, úgy pedig elég kellemetlen lenne. A férfi feláll, megigazítja csuklyáját, s úgy szólal meg. Qua is feláll, szonyáját megint visszaengedi eredeti helyére, de kendőjét nem rakja fejére. Az jó helyen van ott, ahol van. A kérdés hallatán, kicsit elbizonytalanodik, de megszólal. Még mindig teljes nyugalommal hangjában.*
- Én sem olyan rég jöttem ide. Nem nagyon tudom mi merre van, de tudtommal van a városban egy fogadó esetleg oda el lehene menni.
*Nem nagyon tudja, hogy jutnak el oda, de amennyire ismeri a helyet, a fogadó túl van a negyedeket. Majd csak oda talál, tájékozódni mindig jól tudott. Majd a férfi bemutatkozik neki. Ő pedig kedvesen válaszol is.*
- Quanrian Yaranir a nevem. Őrvendek a szerncsének Erton úr!
*S ezt a mondatát egy hízelgő mosollyal toldja meg. Nem hiába,mindig is tudta hogyan kell az illemtudó lánynak kinézni.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:56:41
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:56:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quanrian Yaranir//
*Tényleg nem szép látvány, ebben igazat ad a nőnek. Ha tényleg ilyen könnyen veszi az életet hát akkor legyen, ő nem fog beleszólni, hogy mit hogyan gondoljon, nem is tudnám befolyásolni ezeket, nincs sennki "gondolatirányító képessége". De milyen jó lenne, ha volna! Bármit megkaphatna, bármit és bárkit bármikor, amikor csak szeretné! Csodás lenne. De be kell érni a szavak meggyőző erejévől. Azzal is mehet valamire, nem? Ki kell használnia, amit a természettől kapott.ű, így hát szóra nyitja a száját.*
- Sajnálom, hogy ilyesmin kellett átmennie, nem kellemes élmény.
*Boldog, hogy a nő belemegy a dologba, de nem akarja egy fánál magáévá tenni, főleg úgy, hogy másik is vannak errefelé. Elveszi a kezét a nő comjáról, feláll, megigazítja a csuklyáját majd így szól:*
- Szerintem menjünk egy kevésbé zsúfoltabb helyre. Még nem ismerem a várost, csak most érkeztem, van esetleg ötlete?
*A nő lakása, egy elhagyatott erdei kunyhú, egy szálladoi szoba is megteszi számára, csak ne nézzék közben.*
- Igazság szerint világít.
*Mosolyodik el a nő reakcióját várva.*
- Nem is kell lámpa.
*Nevet fel hangosan.*
- Erton Itra a becsületes nevem, hát magát hogy hívják?
*Tényleg nem szép látvány, ebben igazat ad a nőnek. Ha tényleg ilyen könnyen veszi az életet hát akkor legyen, ő nem fog beleszólni, hogy mit hogyan gondoljon, nem is tudnám befolyásolni ezeket, nincs sennki "gondolatirányító képessége". De milyen jó lenne, ha volna! Bármit megkaphatna, bármit és bárkit bármikor, amikor csak szeretné! Csodás lenne. De be kell érni a szavak meggyőző erejévől. Azzal is mehet valamire, nem? Ki kell használnia, amit a természettől kapott.ű, így hát szóra nyitja a száját.*
- Sajnálom, hogy ilyesmin kellett átmennie, nem kellemes élmény.
*Boldog, hogy a nő belemegy a dologba, de nem akarja egy fánál magáévá tenni, főleg úgy, hogy másik is vannak errefelé. Elveszi a kezét a nő comjáról, feláll, megigazítja a csuklyáját majd így szól:*
- Szerintem menjünk egy kevésbé zsúfoltabb helyre. Még nem ismerem a várost, csak most érkeztem, van esetleg ötlete?
*A nő lakása, egy elhagyatott erdei kunyhú, egy szálladoi szoba is megteszi számára, csak ne nézzék közben.*
- Igazság szerint világít.
*Mosolyodik el a nő reakcióját várva.*
- Nem is kell lámpa.
*Nevet fel hangosan.*
- Erton Itra a becsületes nevem, hát magát hogy hívják?
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:25
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Kicsit sem lepődik meg a következő kérdésen, tudja milyen a halál bár rokona még nem halt meg, de látott már halottat. Nem szép látvány de minek futni a halál elől, ha egyszer úgy is elér. Így a kérdésre egyszerű választ ad.*
- Igen láttam. Nem szép látvány, de egyszer mind meghalunk, nem felesleges futni.
*Ezeket a mondatokat viszont teljesen komolyan mondja ki. Látja a férfi mosolyogva hallgatja ahogy beszél. Majd a mondat hallatán, s érezve, hogy az idegen keze feljebb csúszik lábán pontosan tudja mire gondol.*
- Olyan kívánságot lehet, hogy tudok teljesíteni. Talán még lehet, hogy valamivel boldogabbá tudom tenni a születésnapod.
*Sejtelmesen elmosolyodik, majd megint a férfi szemeibe néz.*
~Nem az övé? Furcsa. Attól függetlenül még szép.~
*A nap lassan lemegy. A férfi azt mondja, hogy akkor meg fogja látni milyen este szembe találni magát a vörös szemekkel.*
- Lehet, hogy ijesztő a szeme a sötétben, de kíváncsian várom milyen lesz azaz ijesztő szempár. Nem is kell sokat várnom. Nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva a lány, hiszen a napnak már csak az utolsó sugarai vannak fenn. Mindjár veszélyes lesz a helyzet, ha lemegy a nap könyen meg is ölheti a férfi. Bár erre nem nagyon akar gondolni, ha már egyszer azt akarja, hogy jó legyen a születésnapja, ráadásul úgy legyen jó, akkor csak nem öli meg. Nem lenne belőle haszna.*
*Kicsit sem lepődik meg a következő kérdésen, tudja milyen a halál bár rokona még nem halt meg, de látott már halottat. Nem szép látvány de minek futni a halál elől, ha egyszer úgy is elér. Így a kérdésre egyszerű választ ad.*
- Igen láttam. Nem szép látvány, de egyszer mind meghalunk, nem felesleges futni.
*Ezeket a mondatokat viszont teljesen komolyan mondja ki. Látja a férfi mosolyogva hallgatja ahogy beszél. Majd a mondat hallatán, s érezve, hogy az idegen keze feljebb csúszik lábán pontosan tudja mire gondol.*
- Olyan kívánságot lehet, hogy tudok teljesíteni. Talán még lehet, hogy valamivel boldogabbá tudom tenni a születésnapod.
*Sejtelmesen elmosolyodik, majd megint a férfi szemeibe néz.*
~Nem az övé? Furcsa. Attól függetlenül még szép.~
*A nap lassan lemegy. A férfi azt mondja, hogy akkor meg fogja látni milyen este szembe találni magát a vörös szemekkel.*
- Lehet, hogy ijesztő a szeme a sötétben, de kíváncsian várom milyen lesz azaz ijesztő szempár. Nem is kell sokat várnom. Nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva a lány, hiszen a napnak már csak az utolsó sugarai vannak fenn. Mindjár veszélyes lesz a helyzet, ha lemegy a nap könyen meg is ölheti a férfi. Bár erre nem nagyon akar gondolni, ha már egyszer azt akarja, hogy jó legyen a születésnapja, ráadásul úgy legyen jó, akkor csak nem öli meg. Nem lenne belőle haszna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057