Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-27 19:42:27
Üzenet elküldve: 2015-05-27 19:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras - A tizenkettek kutatása//
*Zaras fáradt tekintettel száll le a kompról, jobb tenyerébe belesimul egy aprólékosan faragott ékkő, a Sador Ahamar.
A nap lassan emelkedik fel, vörösre és sárgára festve az égboltot. Csodálatos festmény lehetne, de Zaras nem foglalkozik a festői tájjal. Csak az elmúlt pár óra eseményei járnak az eszében. Olyannyira belemerül a gondolataiba, hogy fellök egy kisgyermeket, aki egy rövid, sikolynak nem nevezhető hangot hallatva a földre zuhan. Mit sem törődve vele éli át újra az éjszaka eseményeit:*
- Hol szerezted azt az ékkövet, tolvaj?! - *ordít vele a komp egyik eldugottabb zugában, jobbjában egyik kardját a férfi nyakának szegezi. Arca eltorzul a dühtől. A férfi rettegve, remegő hangon felel:*
- A gazdámtól kaptam! Azt mondta, hogy egy áldozatáé volt! - *visítja. Zaras meg sem várva, hogy folytassa megvágja a mellkasát úgy, hogy az ékkövet tartó lánc elszakadjon. A férfi halkan felsikolt, a Sador Ahamar pedig a komp padlózatára esik, hangosat koppan.*
- Egy nevet akarok. - *szinte suttog, hangja komor, mint a hajót körülölelő éjszaka.*
- Bruma Thrim! - *gyakorlott mozdulattal a torkába döfi a pengét. ~ Az utolsó sikoly más, mint a többi. Az mindig más. Mikor az áldozatban tudatosul, hogy nincs tovább és meg fog halni. Ezt még egy gyilkostól hallottam. ~ Az élettelen test a padlóra zuhan, Zaras dühében lerugdalja a fedélzetről, bele a folyóba, egyet suhint a levegőbe és a vér a pengéről a hajópadlóra fröccsen.
A temetőbe vezető út mellett tábla jelzi a helyes irányt. Ezt követve indul el Arthenior városának irányába, amerre a lassan világosodó táj háttereként magas tornyok sziluettjét lehet kivenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.27 20:52:38, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
*Zaras fáradt tekintettel száll le a kompról, jobb tenyerébe belesimul egy aprólékosan faragott ékkő, a Sador Ahamar.
A nap lassan emelkedik fel, vörösre és sárgára festve az égboltot. Csodálatos festmény lehetne, de Zaras nem foglalkozik a festői tájjal. Csak az elmúlt pár óra eseményei járnak az eszében. Olyannyira belemerül a gondolataiba, hogy fellök egy kisgyermeket, aki egy rövid, sikolynak nem nevezhető hangot hallatva a földre zuhan. Mit sem törődve vele éli át újra az éjszaka eseményeit:*
- Hol szerezted azt az ékkövet, tolvaj?! - *ordít vele a komp egyik eldugottabb zugában, jobbjában egyik kardját a férfi nyakának szegezi. Arca eltorzul a dühtől. A férfi rettegve, remegő hangon felel:*
- A gazdámtól kaptam! Azt mondta, hogy egy áldozatáé volt! - *visítja. Zaras meg sem várva, hogy folytassa megvágja a mellkasát úgy, hogy az ékkövet tartó lánc elszakadjon. A férfi halkan felsikolt, a Sador Ahamar pedig a komp padlózatára esik, hangosat koppan.*
- Egy nevet akarok. - *szinte suttog, hangja komor, mint a hajót körülölelő éjszaka.*
- Bruma Thrim! - *gyakorlott mozdulattal a torkába döfi a pengét. ~ Az utolsó sikoly más, mint a többi. Az mindig más. Mikor az áldozatban tudatosul, hogy nincs tovább és meg fog halni. Ezt még egy gyilkostól hallottam. ~ Az élettelen test a padlóra zuhan, Zaras dühében lerugdalja a fedélzetről, bele a folyóba, egyet suhint a levegőbe és a vér a pengéről a hajópadlóra fröccsen.
A temetőbe vezető út mellett tábla jelzi a helyes irányt. Ezt követve indul el Arthenior városának irányába, amerre a lassan világosodó táj háttereként magas tornyok sziluettjét lehet kivenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.27 20:52:38, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-26 10:56:06
Üzenet elküldve: 2015-05-26 10:56:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Coinleach a temető sötétje felől érkezik a folyópartra, ahol egyből a vízhez igyekszik. A sebesen áradó víz fölé hajol, melynek vize olyan tiszta, hogy egészen a meder alján heverő lekerekített kavicsokig le lehet látni. Két kezével egy tálat formál és lemossa arcát a frissítő vízben, mely aztán végigcsorog a mellkasán. Újra merít és most már szomját oltja a természet legszebb ajándékából. Coinleach számára a folyópart, a tisztás és az erdő a legkedveltebb helyek egész Artheniorban. Amikor csak teheti itt tölti idejét. Éppen ezért most is, miután kellőképpen oltotta szomját, továbbindul a tisztás felé.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-25 16:09:46
Üzenet elküldve: 2015-05-25 16:09:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* A parton aranyként csillog a homok a nap lenyugvó fényében. Egy idős asszony nagy kosárral indul a víz felé, most mos ki ruhákat. Kicsavarja őket, majd a nagy tehertől -s valószínűleg idős kora is közrejátszik- lassan indul hazafelé.
Biztosan hátra van még a vacsora, na meg a másnapi ebéd elkészítése.
Assáéknál is dolgosan teltek a mindennapok. Édesanyja mosta a ruhákat, ő meg két fa közé kifeszített kötélre teregetett, másnap pedig mindent gondosan összehajtott.
Leggyakrabban halételek, kagyló, rák került az asztalra, friss zöldségekkel, kevéske cipóval.
Szerette azt az életet is, de neki az már nem lenne sajátja. Megváltozott, felnőtt, s néha mellbe vágó ez a tény, máskor mégis megnyugvással tölti el az a gondolat, hogy saját maga meg tud állni a lábán.
Még látja az asszonykát ahogy sántikál az úton, de neki a másik irányban van dolga, hisz még szeretne megvacsorázni, s talán a Templomba is tesz még egy rövid látogatást.*
Biztosan hátra van még a vacsora, na meg a másnapi ebéd elkészítése.
Assáéknál is dolgosan teltek a mindennapok. Édesanyja mosta a ruhákat, ő meg két fa közé kifeszített kötélre teregetett, másnap pedig mindent gondosan összehajtott.
Leggyakrabban halételek, kagyló, rák került az asztalra, friss zöldségekkel, kevéske cipóval.
Szerette azt az életet is, de neki az már nem lenne sajátja. Megváltozott, felnőtt, s néha mellbe vágó ez a tény, máskor mégis megnyugvással tölti el az a gondolat, hogy saját maga meg tud állni a lábán.
Még látja az asszonykát ahogy sántikál az úton, de neki a másik irányban van dolga, hisz még szeretne megvacsorázni, s talán a Templomba is tesz még egy rövid látogatást.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-18 14:03:21
Üzenet elküldve: 2015-05-18 14:03:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Legenda születése //
* Mire leér a folyópartra, a bárdnak rá kell jönnie, hogy kár volt lóra szállni, hisz úgyis át kell kelnie a folyón. Az egyetlen pozitívumnak talán a hely mesterkéletlen szépségét tudná felhozni Erian, már ha ez foglalkoztatná. *
- Na komám, lehet jobban jártunk volna, ha a másik irányba megyünk. Most nem ússzuk meg szárazon. -
* Veszi elő jegyzetei közül nevetve a rögtönzött térképet, majd leellenőrizve az útirányt, elindul, hogy keressen valami átkelési lehetőséget. *
* Mire leér a folyópartra, a bárdnak rá kell jönnie, hogy kár volt lóra szállni, hisz úgyis át kell kelnie a folyón. Az egyetlen pozitívumnak talán a hely mesterkéletlen szépségét tudná felhozni Erian, már ha ez foglalkoztatná. *
- Na komám, lehet jobban jártunk volna, ha a másik irányba megyünk. Most nem ússzuk meg szárazon. -
* Veszi elő jegyzetei közül nevetve a rögtönzött térképet, majd leellenőrizve az útirányt, elindul, hogy keressen valami átkelési lehetőséget. *
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:27:33
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:27:33
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy egy kis tisztáson átvág eszébe jutnak a társai akiknek egyedül csak egy kis üzenetet hagyott amivel biztosította őket, hogy még visszatér. Az pedig egy kis hajó amit az asztalba faragott bele. A legénység megmaradt tagjai biztos érteni fogják mit jelent. Viszont azt is tudni fogják, hogy hová ment, de úgysem állítanák meg hisz azt is tudják, hogy Aern kapitánynak senki sem parancsolhat. Mindig a saját feje után megy. A folyóparton a víz látványától elmosolyodik. Lehajol és belemártja az úját. Mosolyogva nézi a fodrozódó vizet.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-14 15:35:04
Üzenet elküldve: 2015-05-14 15:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Graros csizmája tapossa a folyó partjának homokos talaját, amint átér a temető felőli gyönyörű, fás részen. A sötételf férfi leveszi fekete csuklyáját, a folyóhoz megy, felé hajol, majd megmossa arcát a hűsítő vízben, mely sok szegény ember piszkos testét ápolja nap mint nap. Ennek ellenére a víz kristálytiszta, és isteni érzés benne lemosni az út porát. Már nincsenek itt emberek. Valószínűleg reggel megmosdottak, és talán este, vagy másnap reggel térnek csak vissza egy újabb hűsölésre. A sötételf arcmosás után visszaveszi csuklyáját, és továbbindul.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.14 16:23:00, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a karakter faja nem elf.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.14 16:23:00, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a karakter faja nem elf.
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 21:15:01
Üzenet elküldve: 2015-05-12 21:15:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Végül valóban kisétálnak a vízből, s amíg Morf a lóval foglalatoskodik addig gyorsan magára is kapja a ruháit. Mellé lépve igazgatja meg magán a ruhákat, majd a felé nyújtott kantárra fogva összpontosít inkább ő is a jószágra. A mai nap tele van kísértésekkel és most nincs itt az ideje, hogy éljen is vele, így jobb, ha szenvedélyét egy időre lejegeli. Minél inkább leköti figyelmét a ló, annál inkább meg is feledkezik arról, hogy kedvesét bármely kósza pillanatban megleshetné. Lassú mozdulattal, apró mosollyal simogat finoman az állat fejére. Tényleg gyönyörű, ennyire közel még sosem lehetett egy ilyen pompás hátashoz.*
- Eladni?
*Kapja is fel a fejét, s amint a férfi elkészül rá is emeli a tekintetét. Egy ideig szinte kérlelőn fürkészi, hisz még egyszer nem fognak ilyen állat közelébe kerülni, hogy szinte már sajátjuknak is tekinthetnék, de rájön, hogy épp ezért van igaza a fiúnak. Még egyszer nem fognak tudni olyan pompás jószágot a piacra vinni, akiért, ha valóban nagy szerencséjük van sok aranyat szerezhetnek. Így hát aprót, beleegyező bólintással fordul vissza az állathoz. Kissé fájó szívvel, de beletörődve fésülget ujjaival a sörényébe, kicsit kiélvezve az ujjait csikiző puha szálakat.*
- Remélem sikerrel járunk ott is, ha már nem tarthatjuk meg.
*Lehetőségük sem lenne egy ilyen állatot megfelelően gondozni, de hát na. Akkor is szép élmény lett volna, ha egy ilyen pompás állatot a magukénak tudhatnának. A kérdésre ismét csak bólintással felel még tartva a jószágot addig, amíg a fiú cselesen el nem tünteti az árulkodó, fehér foltot. Ha már háziállata nem lehet reméli sok pénzt szerezhetnek, amit kellőképp meg is tudnak ünnepelni utána. Morf terve egyszerű és reméli, hogy hatásos is lesz. Ha már ilyen alakulóban van a napja reméli, hogy a végéig kitart a szerencséjük. Ha a fiú végez a paripa átmunkálásával a kantárt inkább át is nyújtja. Biztosabb, hogy ha asszonya vezeti, az ő kezében mégiscsak biztonságosabb a dolog, így ha átveszi tőle a kantárt meg is indul a piac felé.*
*Végül valóban kisétálnak a vízből, s amíg Morf a lóval foglalatoskodik addig gyorsan magára is kapja a ruháit. Mellé lépve igazgatja meg magán a ruhákat, majd a felé nyújtott kantárra fogva összpontosít inkább ő is a jószágra. A mai nap tele van kísértésekkel és most nincs itt az ideje, hogy éljen is vele, így jobb, ha szenvedélyét egy időre lejegeli. Minél inkább leköti figyelmét a ló, annál inkább meg is feledkezik arról, hogy kedvesét bármely kósza pillanatban megleshetné. Lassú mozdulattal, apró mosollyal simogat finoman az állat fejére. Tényleg gyönyörű, ennyire közel még sosem lehetett egy ilyen pompás hátashoz.*
- Eladni?
*Kapja is fel a fejét, s amint a férfi elkészül rá is emeli a tekintetét. Egy ideig szinte kérlelőn fürkészi, hisz még egyszer nem fognak ilyen állat közelébe kerülni, hogy szinte már sajátjuknak is tekinthetnék, de rájön, hogy épp ezért van igaza a fiúnak. Még egyszer nem fognak tudni olyan pompás jószágot a piacra vinni, akiért, ha valóban nagy szerencséjük van sok aranyat szerezhetnek. Így hát aprót, beleegyező bólintással fordul vissza az állathoz. Kissé fájó szívvel, de beletörődve fésülget ujjaival a sörényébe, kicsit kiélvezve az ujjait csikiző puha szálakat.*
- Remélem sikerrel járunk ott is, ha már nem tarthatjuk meg.
*Lehetőségük sem lenne egy ilyen állatot megfelelően gondozni, de hát na. Akkor is szép élmény lett volna, ha egy ilyen pompás állatot a magukénak tudhatnának. A kérdésre ismét csak bólintással felel még tartva a jószágot addig, amíg a fiú cselesen el nem tünteti az árulkodó, fehér foltot. Ha már háziállata nem lehet reméli sok pénzt szerezhetnek, amit kellőképp meg is tudnak ünnepelni utána. Morf terve egyszerű és reméli, hogy hatásos is lesz. Ha már ilyen alakulóban van a napja reméli, hogy a végéig kitart a szerencséjük. Ha a fiú végez a paripa átmunkálásával a kantárt inkább át is nyújtja. Biztosabb, hogy ha asszonya vezeti, az ő kezében mégiscsak biztonságosabb a dolog, így ha átveszi tőle a kantárt meg is indul a piac felé.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:41:47
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:41:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Miután nem mozdul semmi a parton és a ló is nyugodtan viseli, hogy kantárszáron tartsa, a lány felé fordul és mivel a vízből emelkedett ki most olyan, akár egy Istennő, aki most született a habokból. Mosolyogva néz rá, ahogy a karját fogja. Vannak olyan emlékképek, amik az embert örökre elkísérik. Ahogy, akár az első emberpár vezeti vissza a lovat a ruhák felé a parton egy ilyen pillanatot él meg. Valahol az álmaiban sem tudott volna ilyen szépet elképzelni. Az Istenek kegye ma nagyobb, mint amit kiérdemelt. Amikor vissza érnek a ruhákhoz, igyekszik ennél nem nagyobb zavarba hozni a lányt, ezért a lóra koncentrál, amíg ő felöltözik. Bármilyen nagy is a kísértés, hogy rajta legeltesse a szemét, a ló eléggé elvonja most a figyelmét. Pompás állatnak látszik, igazi nemes jószág, ráadásul nagyon engedelmes. Végig nézi ismertető jelek után kutatva, de a fehér nagy folttól eltekintve nem fedez fel rajta más ismertető, vagy jellegzetes dolgot. Amikor Aswea készen van, odanyújtja neki a kantárt, hogy most egy kicsit ő őrizze tovább szerencséjüket és gyorsan ő is nekilát az öltözésnek. Közben az agya már lázasan gondolkodik, hogyha ennyire ölükbe pottyant a szerencse, el ne szalasszák most már.*
-Tudod, azt hiszem nem kellene sokáig magunknál tartani ezt a lovat. Előbb utóbb valakinek hiányozni fog szóval... irány a piac és adjuk el gyorsan.
*Fájó szívvel lép a ló mellé, miután elkészült az öltözéssel és megsimogatja a fejét. Olyan szép jószág, talán még meg is tartaná, ha tehetné, de valahonnan csak jött a ló és jó lenne, addig eladni, amíg lehet. Ezen kívül lovat csak tartsanak a gazdagok, akiknek van hozzá istállójuk is. Belső zsebeiben kezd kotorászni, mert jól emlékszik rá, hogy egy darab szenet még ott tartogat.*
-Tudod még egy kicsit tartani?
*Kérdezi kedvesét, ha a válasz igen, akkor a folyóhoz megy és beáztatja a felpuhított széndarabot, ha nem akkor megkéri, hogy a lány tegye. Simogató mozdulatokkal nyugtatja le az állatot és nekilát a fehér foltot feketévé varázsolni az állat fején. Nemsokára a ló tiszta fekete színben áll előttük, így a piac forgatagában sem fog feltűnni a jellegzetessége senkinek. Gyorsan szeretné megtalálni rá a vevőt, lehetőleg olyat, aki jól bánik, majd vele és messze viszi a várostól. Persze különös lehet ez másnak, de amilyen szép ez a ló szeretné gondos kezekre bízni nem adja oda egy hajcsárnak sem. Gondolatait megossza kedvesével, aztán, ha ő is rábólint a tervre, akkor indulhatnak is a piac és a meggazdagodás felé. Egy ló nem olcsó jószág, ha sikerül a terv ma nagykanállal esznek a fogadóban az biztos.*
*Miután nem mozdul semmi a parton és a ló is nyugodtan viseli, hogy kantárszáron tartsa, a lány felé fordul és mivel a vízből emelkedett ki most olyan, akár egy Istennő, aki most született a habokból. Mosolyogva néz rá, ahogy a karját fogja. Vannak olyan emlékképek, amik az embert örökre elkísérik. Ahogy, akár az első emberpár vezeti vissza a lovat a ruhák felé a parton egy ilyen pillanatot él meg. Valahol az álmaiban sem tudott volna ilyen szépet elképzelni. Az Istenek kegye ma nagyobb, mint amit kiérdemelt. Amikor vissza érnek a ruhákhoz, igyekszik ennél nem nagyobb zavarba hozni a lányt, ezért a lóra koncentrál, amíg ő felöltözik. Bármilyen nagy is a kísértés, hogy rajta legeltesse a szemét, a ló eléggé elvonja most a figyelmét. Pompás állatnak látszik, igazi nemes jószág, ráadásul nagyon engedelmes. Végig nézi ismertető jelek után kutatva, de a fehér nagy folttól eltekintve nem fedez fel rajta más ismertető, vagy jellegzetes dolgot. Amikor Aswea készen van, odanyújtja neki a kantárt, hogy most egy kicsit ő őrizze tovább szerencséjüket és gyorsan ő is nekilát az öltözésnek. Közben az agya már lázasan gondolkodik, hogyha ennyire ölükbe pottyant a szerencse, el ne szalasszák most már.*
-Tudod, azt hiszem nem kellene sokáig magunknál tartani ezt a lovat. Előbb utóbb valakinek hiányozni fog szóval... irány a piac és adjuk el gyorsan.
*Fájó szívvel lép a ló mellé, miután elkészült az öltözéssel és megsimogatja a fejét. Olyan szép jószág, talán még meg is tartaná, ha tehetné, de valahonnan csak jött a ló és jó lenne, addig eladni, amíg lehet. Ezen kívül lovat csak tartsanak a gazdagok, akiknek van hozzá istállójuk is. Belső zsebeiben kezd kotorászni, mert jól emlékszik rá, hogy egy darab szenet még ott tartogat.*
-Tudod még egy kicsit tartani?
*Kérdezi kedvesét, ha a válasz igen, akkor a folyóhoz megy és beáztatja a felpuhított széndarabot, ha nem akkor megkéri, hogy a lány tegye. Simogató mozdulatokkal nyugtatja le az állatot és nekilát a fehér foltot feketévé varázsolni az állat fején. Nemsokára a ló tiszta fekete színben áll előttük, így a piac forgatagában sem fog feltűnni a jellegzetessége senkinek. Gyorsan szeretné megtalálni rá a vevőt, lehetőleg olyat, aki jól bánik, majd vele és messze viszi a várostól. Persze különös lehet ez másnak, de amilyen szép ez a ló szeretné gondos kezekre bízni nem adja oda egy hajcsárnak sem. Gondolatait megossza kedvesével, aztán, ha ő is rábólint a tervre, akkor indulhatnak is a piac és a meggazdagodás felé. Egy ló nem olcsó jószág, ha sikerül a terv ma nagykanállal esznek a fogadóban az biztos.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:11:05
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:11:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Ahogy már a fiú is arról nyugtatja, hogy valószínűleg csak a szeme káprázott nyugodtabban felszusszanva bólint aprót. Az apró ijedtség hamarosan le is lohad arcáról, s helyében újfent a pajkos mosoly játszik. Főleg, amint a fiúnak eszébe ötlik, hogy volt egy kis versenyzésük, minek a végén bizony díj is jár. Ahogy fel is vázolja óhaját elvörösödve húzza össze a szemeit, ajkaival durcásan csücsörítve, amint újból szemtől szemben állnak egymással. A kívánság elhangzása után amolyan 'Na azt csak szeretnéd, kis barátom!' arccal pillant is el kézfejeit jobban a hóna alá dugva, szorosabban is lelve le magán domborulatait, de hiába az erőfeszítés a kezei hamarosan ismét rabságba esnek a fiú ujjai között. Már adna is hangot felháborodásának a kezein meg is érzi a finom ajkakat, majd a szót teljesen bele is fojtja kedvese, amint karjait széttárva már nyaktövére érkezik a következő gyengéd csók. Nagyot nyelve hunyja le egy pillanatra szemeit, igyekezve leküzdeni a hirtelen felizzó vágyát, majd ahogy szemhéját újból felnyitja már mesterkélt dühvel pillant is a piperkőc kölykére.*
- Tudok hát és biztos lehetsz benne, hogy minden nehézség nélkül foglak leúszni.
*Hiába próbál mindent elkövetni a fiú, hogy zavarba ejtő galádságát a lány ne tudja megtorolni, A szőkeség nagyot lendít kezén a víz felé, majd ahogy bele is csak a hűs habok közé annak hatására egy adag víz landol is a barna hajú arcában. Büszke vigyorral húzza is ki magát, először megvárja, hogy jelenlegi ellenfele kitörölje szeméből az árvizet, majd már rugaszkodik is el, hogy a mutatott cél felé kezdjen tempósan úszni. Már tudja hogyan fogja szíve választottját megleckéztetni.
Büszke arccal szeli a vizet, igazából annyira nyerni akar, hogy fel sem tűnik a számára, hogy esetleg nyerni hagyják. De ha így is lenne, akkor sem izgatná most magát miatta. Mindennél jobban szüksége van arra a kívánságra. Amint pedig már a sziklába is kapaszkodik széles vigyorral fordul felé.*
- Úgy úszol, mint egy lány.
*Ölt is nyelvet, majd nevetve dől is pihegve a sziklának egy pillanatra lehunyva a szemeit, ahogy kifújja magát és egy pár pillanatig kiélvezi a győzelem édes ízét. Amikor a légzése lassan visszaáll a normálisra kék szemeit ismét a fiúra emeli.*
- Nos a kívánságom egy egyszerű...
*Már csak egy szó választja el, hogy a győzelme teljes legyen, amikor az ő fülét is megüti a fújtatás hangja. Apró ijedtséggel kapja fel a fejét kipillantva a szikla mögül, majd ahogy az a fekete szépség felbukkan egy pillanatra meg is dermed. Tekintetét Morfra kapja, hogy megkérdezze ő is látja e az állatot, vagy csak a meleg miatt káprázik a szeme, de akkor látja, hogy a fiú csendre inti, s már kezdi is becserkészni a paripát. Hol a fiút követi tekintetével, hol a partot pásztázza, hátha meglát valakit, akihez esetleg az állat tartozhat, de egyelőre sem mozgást, sem egy esetleges gazdazaját, aki az elkóborolt állatát keresi, nem hallja. Amint a fiú sikerrel jár széles, büszke mosollyal indul is meg feléjük. Óvatos léptekkel halad, s inkább Morfhoz közelebb áll meg, mint az állathoz. Finoman a fiú karjára ölel, ahogy szemeit le sem veszi a jószágról. Rengeteg hátast látott már, volt amelyik csak egyszerű munkás gebe volt, de látott már igazi uraknak és úrhölgyeknek való meseszép paripákat is. De ez az állat itt előttük valahogy sokkal különlegesebbnek tűnik. talán a helyzet, ahogy ő is az ölükbe pottyant. Olyan váratlanul, ahogyan a fiú is.*
- Hát... nem jutott volna eszembe épp őt kívánni, de akkor így muszáj leszek az én kívánságomat elnapolni kicsit.
*Mosolyodik el boldogan. Akárhogy is, akárkitől keveredett ide az állat borzalmasan örül neki. nem tudja mivel érdemelték ki, de talán Morfiusznak igaza van és az Istenek egy kicsit most a kegyeikbe fogadták őket.*
*Ahogy már a fiú is arról nyugtatja, hogy valószínűleg csak a szeme káprázott nyugodtabban felszusszanva bólint aprót. Az apró ijedtség hamarosan le is lohad arcáról, s helyében újfent a pajkos mosoly játszik. Főleg, amint a fiúnak eszébe ötlik, hogy volt egy kis versenyzésük, minek a végén bizony díj is jár. Ahogy fel is vázolja óhaját elvörösödve húzza össze a szemeit, ajkaival durcásan csücsörítve, amint újból szemtől szemben állnak egymással. A kívánság elhangzása után amolyan 'Na azt csak szeretnéd, kis barátom!' arccal pillant is el kézfejeit jobban a hóna alá dugva, szorosabban is lelve le magán domborulatait, de hiába az erőfeszítés a kezei hamarosan ismét rabságba esnek a fiú ujjai között. Már adna is hangot felháborodásának a kezein meg is érzi a finom ajkakat, majd a szót teljesen bele is fojtja kedvese, amint karjait széttárva már nyaktövére érkezik a következő gyengéd csók. Nagyot nyelve hunyja le egy pillanatra szemeit, igyekezve leküzdeni a hirtelen felizzó vágyát, majd ahogy szemhéját újból felnyitja már mesterkélt dühvel pillant is a piperkőc kölykére.*
- Tudok hát és biztos lehetsz benne, hogy minden nehézség nélkül foglak leúszni.
*Hiába próbál mindent elkövetni a fiú, hogy zavarba ejtő galádságát a lány ne tudja megtorolni, A szőkeség nagyot lendít kezén a víz felé, majd ahogy bele is csak a hűs habok közé annak hatására egy adag víz landol is a barna hajú arcában. Büszke vigyorral húzza is ki magát, először megvárja, hogy jelenlegi ellenfele kitörölje szeméből az árvizet, majd már rugaszkodik is el, hogy a mutatott cél felé kezdjen tempósan úszni. Már tudja hogyan fogja szíve választottját megleckéztetni.
Büszke arccal szeli a vizet, igazából annyira nyerni akar, hogy fel sem tűnik a számára, hogy esetleg nyerni hagyják. De ha így is lenne, akkor sem izgatná most magát miatta. Mindennél jobban szüksége van arra a kívánságra. Amint pedig már a sziklába is kapaszkodik széles vigyorral fordul felé.*
- Úgy úszol, mint egy lány.
*Ölt is nyelvet, majd nevetve dől is pihegve a sziklának egy pillanatra lehunyva a szemeit, ahogy kifújja magát és egy pár pillanatig kiélvezi a győzelem édes ízét. Amikor a légzése lassan visszaáll a normálisra kék szemeit ismét a fiúra emeli.*
- Nos a kívánságom egy egyszerű...
*Már csak egy szó választja el, hogy a győzelme teljes legyen, amikor az ő fülét is megüti a fújtatás hangja. Apró ijedtséggel kapja fel a fejét kipillantva a szikla mögül, majd ahogy az a fekete szépség felbukkan egy pillanatra meg is dermed. Tekintetét Morfra kapja, hogy megkérdezze ő is látja e az állatot, vagy csak a meleg miatt káprázik a szeme, de akkor látja, hogy a fiú csendre inti, s már kezdi is becserkészni a paripát. Hol a fiút követi tekintetével, hol a partot pásztázza, hátha meglát valakit, akihez esetleg az állat tartozhat, de egyelőre sem mozgást, sem egy esetleges gazdazaját, aki az elkóborolt állatát keresi, nem hallja. Amint a fiú sikerrel jár széles, büszke mosollyal indul is meg feléjük. Óvatos léptekkel halad, s inkább Morfhoz közelebb áll meg, mint az állathoz. Finoman a fiú karjára ölel, ahogy szemeit le sem veszi a jószágról. Rengeteg hátast látott már, volt amelyik csak egyszerű munkás gebe volt, de látott már igazi uraknak és úrhölgyeknek való meseszép paripákat is. De ez az állat itt előttük valahogy sokkal különlegesebbnek tűnik. talán a helyzet, ahogy ő is az ölükbe pottyant. Olyan váratlanul, ahogyan a fiú is.*
- Hát... nem jutott volna eszembe épp őt kívánni, de akkor így muszáj leszek az én kívánságomat elnapolni kicsit.
*Mosolyodik el boldogan. Akárhogy is, akárkitől keveredett ide az állat borzalmasan örül neki. nem tudja mivel érdemelték ki, de talán Morfiusznak igaza van és az Istenek egy kicsit most a kegyeikbe fogadták őket.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:08:29
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:08:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Hiába vizsgálja a partot a mozgó fekete alak nem bukkan fel újra. Abban biztos, hogy nem ember volt és a "halljam azt a kívánságot" résznél már figyelme újra a lányé. Különösen mikor megpillantja szeme sarkából a takarásban lévő domborulatot. Valószínűleg semmi különöset nem látott a nap megcsalta a szemét, ennyi. Ezzel le is zárja magában a dolgot és a háta mögötti fedezékbe bújó gyöngyhajú felé fordítja a fejét, de valóban nem láthatja, ami annyira vonzzaná a tekintetét.*
-Ne félj nem volt ott semmi. Úgy tűnik csak a fény csalta meg a szemem. Nincs senki erre. De hol is tartottunk... ja, tudom már! A kívánságomnál.
*Pimasz mosollyal fordul meg hirtelen, hogy végre ne legyen előle rejtve kedvese.*
-Egy csókot szeretnék a kezeidre adni, kevesebbel nem érem be.
*Ahogy kívánsága elhangzott, lassan fejti is le a kecses kis kezeket nyugvó helyzetükből. Tenyerébe fogva emeli, ajkaihoz és mind két bársonyos tenyerébe belecsókol, égő tekintetét a lányra szegezve. Kezeit markában felejtve széttárja a karját gyorsan és a nyaka aljára is ad gyorsan egy apró csókot, aztán nevetve gondol arra, ha továbbra is ilyen szégyentelenül játszik a végén még a nyakába kap egy jó adag vizet a lánytól. Mielőtt ez megtörténne inkább ő is a vízbe ereszkedik, aztán vigyorogva néz rá.*
-Remélem tudsz úszni. Ha már nő nap van, akkor játszunk. Ha elkaplak, amíg addig a szikláig érsz, akkor lehet még egy kívánságom. Persze csak, ha nem félsz elfogadni a kihívást.
*Pöcköli a vizet a lány felé és szemében a jól ismert csínytevő tekintet játszik. Rábök a parton egy tőlük, valamivel feljebb fekvő szikára, aztán várja mit szól kedvese az újabb kihíváshoz. Nem bánná, ha lehetne még egy kívánsága, ha rajta múlna egész nap csak játékokon törné a fejét, hogy jusson belőlük egész napra. Ha a lány nekiered, akkor már veti is magát utána, de most egér utat hagy neki, hadd érje el a sziklát. Mindig úgy mozdul, hogy ő legyen előnyben, de ne sokkal. Ha elérik a sziklát, akkor nevetve fordul felé egy kicsit gyorsabban véve a levegőt az iramtól.*
-Na azt hiszem te nyertél. Akkor legyen... halljam én a te kívánságodat!
*Ebben a pillanatban hallja meg a fújtatást a szikla takarásából. Egy fekete ló lépked ki mögüle és valamivel odébb a parthoz sétál, majd inni kezd a vízből. Meglepetten néz körbe kiemelkedve a vízből és minden irányba körülnéz, de bármilyen fura a ló egyedül van. nincs rajta nyereg csak egy kantár. Lehet elszökhetett valahonnan. Tiszta fekete színű jószág egyetlen jellegzetes fehér folttal a fején. Ha nincs gazdája, akkor most nagy szerencse érte őket. Ujját a szája elé emelve mutatja Asweának, hogy ne ijesszék el a paripát. Óvatosan közelítve felé, végül eléri a kantárt. A ló bár kicsit idegesen fújtat nem fogja menekülőre. Úgy tűnik emberhez szokott állatot találtak. Meglepetten mosolyog, amióta a lánnyal van csak szerencse éri, igazi áldás az életére. Még vár egy kicsit körülkémlelve, hátha mégsem gazdátlan a jószág, de kiáltására sem felel senki, így lelkesen tekint kedvesére.*
-Mit szólsz? Az Istenek ajándéka nekünk.
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 19:28:53
*Hiába vizsgálja a partot a mozgó fekete alak nem bukkan fel újra. Abban biztos, hogy nem ember volt és a "halljam azt a kívánságot" résznél már figyelme újra a lányé. Különösen mikor megpillantja szeme sarkából a takarásban lévő domborulatot. Valószínűleg semmi különöset nem látott a nap megcsalta a szemét, ennyi. Ezzel le is zárja magában a dolgot és a háta mögötti fedezékbe bújó gyöngyhajú felé fordítja a fejét, de valóban nem láthatja, ami annyira vonzzaná a tekintetét.*
-Ne félj nem volt ott semmi. Úgy tűnik csak a fény csalta meg a szemem. Nincs senki erre. De hol is tartottunk... ja, tudom már! A kívánságomnál.
*Pimasz mosollyal fordul meg hirtelen, hogy végre ne legyen előle rejtve kedvese.*
-Egy csókot szeretnék a kezeidre adni, kevesebbel nem érem be.
*Ahogy kívánsága elhangzott, lassan fejti is le a kecses kis kezeket nyugvó helyzetükből. Tenyerébe fogva emeli, ajkaihoz és mind két bársonyos tenyerébe belecsókol, égő tekintetét a lányra szegezve. Kezeit markában felejtve széttárja a karját gyorsan és a nyaka aljára is ad gyorsan egy apró csókot, aztán nevetve gondol arra, ha továbbra is ilyen szégyentelenül játszik a végén még a nyakába kap egy jó adag vizet a lánytól. Mielőtt ez megtörténne inkább ő is a vízbe ereszkedik, aztán vigyorogva néz rá.*
-Remélem tudsz úszni. Ha már nő nap van, akkor játszunk. Ha elkaplak, amíg addig a szikláig érsz, akkor lehet még egy kívánságom. Persze csak, ha nem félsz elfogadni a kihívást.
*Pöcköli a vizet a lány felé és szemében a jól ismert csínytevő tekintet játszik. Rábök a parton egy tőlük, valamivel feljebb fekvő szikára, aztán várja mit szól kedvese az újabb kihíváshoz. Nem bánná, ha lehetne még egy kívánsága, ha rajta múlna egész nap csak játékokon törné a fejét, hogy jusson belőlük egész napra. Ha a lány nekiered, akkor már veti is magát utána, de most egér utat hagy neki, hadd érje el a sziklát. Mindig úgy mozdul, hogy ő legyen előnyben, de ne sokkal. Ha elérik a sziklát, akkor nevetve fordul felé egy kicsit gyorsabban véve a levegőt az iramtól.*
-Na azt hiszem te nyertél. Akkor legyen... halljam én a te kívánságodat!
*Ebben a pillanatban hallja meg a fújtatást a szikla takarásából. Egy fekete ló lépked ki mögüle és valamivel odébb a parthoz sétál, majd inni kezd a vízből. Meglepetten néz körbe kiemelkedve a vízből és minden irányba körülnéz, de bármilyen fura a ló egyedül van. nincs rajta nyereg csak egy kantár. Lehet elszökhetett valahonnan. Tiszta fekete színű jószág egyetlen jellegzetes fehér folttal a fején. Ha nincs gazdája, akkor most nagy szerencse érte őket. Ujját a szája elé emelve mutatja Asweának, hogy ne ijesszék el a paripát. Óvatosan közelítve felé, végül eléri a kantárt. A ló bár kicsit idegesen fújtat nem fogja menekülőre. Úgy tűnik emberhez szokott állatot találtak. Meglepetten mosolyog, amióta a lánnyal van csak szerencse éri, igazi áldás az életére. Még vár egy kicsit körülkémlelve, hátha mégsem gazdátlan a jószág, de kiáltására sem felel senki, így lelkesen tekint kedvesére.*
-Mit szólsz? Az Istenek ajándéka nekünk.
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 19:28:53
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 18:33:02
Üzenet elküldve: 2015-05-12 18:33:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Már kicsit nyugodtabban pillant a fiúra, ahogy lassan visszatér annak jókedve. Sokkal jobban szereti, ha arcán mosolyt lát, nem pedig a szemei bánatos csillogását. Amíg mellette van inkább mindig arra törekedne, hogy biztosítsa a folyamatos örömét, nem pedig bánatot akar okozni neki.*
- De még mindig te vagy az én asszonyom, erről sosem mondanék le.
*Nevet fel halkan, majd a pillantásai sokkal gyengédebbekké válnak, ahogy ő is elgondolkodik kicsit egy teljesen közös jövőn. Eddig még benne sem fordult meg, hogy valaha családot alapítson. Biztos volt abban, hogy előbb-utóbb ő is a bitón végzi majd, vagy éhen veszve az utcán. Valahogy sosem jöttek derűsebb kilátások a számára. Sosem gondolta, hogy egy férfi felfedi őt a piszok alatt, hogy ennyire gyengéd érzelmeket tud táplálni valaki iránt. Erre jött egy piperkőc ficsúr, aki nélkül már úgy érzi képtelen lenne létezni.*
- A ruha mosást későbbre terveztem, de azt is csak úgy, ha nem vagyok benne.
*Kuncog halkan, ahogy még egy kicsit a karjai közé bújik. Nem is baj, hogy tényleg lejöttek a folyóhoz. Legalább egy kicsit még lazítanak. Elég sok volt a káosz ebben a kis időben, nem árt, ha hamar kipihenik, hogy azután kezdhessenek mindent előröl. Ahogy végül a fiú felkiált, s eleresztve kezd is megszabadulni a ruháktól zavartan felnyögve pillant is el. Most megint olyan, mint egy szégyenlős kis csikasz, egy pillantást sem mer felé vetni.*
- Ugye tudod, hogy ez így nem érvényes.
*Kiált is utána végül elvigyorodva, majd mély sóhajjal kezdi is letúrni a nadrágot, ami után hamarosan az inget is leveti, s máris gázol be utána a hűvös habok közé.*
- Legyen neked nőnap, hiába nyertél galád módon hagy halljam azt a kívánságot.
*Merül is majd nyakig a vízbe mellette, ahogy halkan felnevet, majd a szemöldökeit felvonva kezdi is az arcát fürkészni. Ahogy szinte mozdulatlanul vizsgálgatja a partot lopva ő is körbepillant.*
- Mit találtál?
*Néz végül a mutatott irányba, ahogy kiegyenesedik a vízben. Karjaival eltakarja domborulatait, derékig a víz úgy is eltakarja. Hiába hunyorog lehet, hogy lekésett arról a valamiről, amit a fiú észrevett. Pár pillanatig még azért fürkészi a környéket. Talán csak a bokroknál látja, hogy időnként megrezzennek a levelek, de az lehet a szellő, vagy a képzelgése, mert annyira látni akarja mit is vett észre Morf. Amikor feladja a kutakodást kérdő tekintettel pillant vissza a fiúra, ahogy aprót von a vállain.*
- Én... esküszöm nem láttam semmit. Ha valaki van a közelben én visszamegyek az ingemért.
*Suttogja zavartan, ahogy kissé a fiú mögé is áll, hogy minél inkább takarásban legyen, majd akaratlanul is felkuncog, ahogy az újabb heccét kiterveli.*
- Így most te is lemaradsz a látványról. Én itt maradok mögötted.
*Már kicsit nyugodtabban pillant a fiúra, ahogy lassan visszatér annak jókedve. Sokkal jobban szereti, ha arcán mosolyt lát, nem pedig a szemei bánatos csillogását. Amíg mellette van inkább mindig arra törekedne, hogy biztosítsa a folyamatos örömét, nem pedig bánatot akar okozni neki.*
- De még mindig te vagy az én asszonyom, erről sosem mondanék le.
*Nevet fel halkan, majd a pillantásai sokkal gyengédebbekké válnak, ahogy ő is elgondolkodik kicsit egy teljesen közös jövőn. Eddig még benne sem fordult meg, hogy valaha családot alapítson. Biztos volt abban, hogy előbb-utóbb ő is a bitón végzi majd, vagy éhen veszve az utcán. Valahogy sosem jöttek derűsebb kilátások a számára. Sosem gondolta, hogy egy férfi felfedi őt a piszok alatt, hogy ennyire gyengéd érzelmeket tud táplálni valaki iránt. Erre jött egy piperkőc ficsúr, aki nélkül már úgy érzi képtelen lenne létezni.*
- A ruha mosást későbbre terveztem, de azt is csak úgy, ha nem vagyok benne.
*Kuncog halkan, ahogy még egy kicsit a karjai közé bújik. Nem is baj, hogy tényleg lejöttek a folyóhoz. Legalább egy kicsit még lazítanak. Elég sok volt a káosz ebben a kis időben, nem árt, ha hamar kipihenik, hogy azután kezdhessenek mindent előröl. Ahogy végül a fiú felkiált, s eleresztve kezd is megszabadulni a ruháktól zavartan felnyögve pillant is el. Most megint olyan, mint egy szégyenlős kis csikasz, egy pillantást sem mer felé vetni.*
- Ugye tudod, hogy ez így nem érvényes.
*Kiált is utána végül elvigyorodva, majd mély sóhajjal kezdi is letúrni a nadrágot, ami után hamarosan az inget is leveti, s máris gázol be utána a hűvös habok közé.*
- Legyen neked nőnap, hiába nyertél galád módon hagy halljam azt a kívánságot.
*Merül is majd nyakig a vízbe mellette, ahogy halkan felnevet, majd a szemöldökeit felvonva kezdi is az arcát fürkészni. Ahogy szinte mozdulatlanul vizsgálgatja a partot lopva ő is körbepillant.*
- Mit találtál?
*Néz végül a mutatott irányba, ahogy kiegyenesedik a vízben. Karjaival eltakarja domborulatait, derékig a víz úgy is eltakarja. Hiába hunyorog lehet, hogy lekésett arról a valamiről, amit a fiú észrevett. Pár pillanatig még azért fürkészi a környéket. Talán csak a bokroknál látja, hogy időnként megrezzennek a levelek, de az lehet a szellő, vagy a képzelgése, mert annyira látni akarja mit is vett észre Morf. Amikor feladja a kutakodást kérdő tekintettel pillant vissza a fiúra, ahogy aprót von a vállain.*
- Én... esküszöm nem láttam semmit. Ha valaki van a közelben én visszamegyek az ingemért.
*Suttogja zavartan, ahogy kissé a fiú mögé is áll, hogy minél inkább takarásban legyen, majd akaratlanul is felkuncog, ahogy az újabb heccét kiterveli.*
- Így most te is lemaradsz a látványról. Én itt maradok mögötted.
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 14:50:31
Üzenet elküldve: 2015-05-12 14:50:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*A csók gyógyírként hat a szívére. Az azt követő kedves hang, ami édesen szólítja nevén pedig, visszhangot ver a lelkében. Lassan visszazárul benne a múltat őrző ajtó, az összes fájdalmas emléket maga mögé rejtve újra, teret engedve a boldog jelennek. A vallomásra, hogy ezután már tényleg az övé a barna bőrű gyöngyszem és nem szakíthatja el tőle senki, már újra a régi játékos tekintettel felel.*
-Ez azt jelenti, hogy most már nem én vagyok a te asszonyod?
*Mosolya visszatér, kevese csínyt rejtő szavait visszaidézve. Mindig meg tudja nevettetni ezekkel az elszólásokkal. Olyan megnyugtató volt, amit mondott még, ha fel is vet benne néhány kérdést. Soha nem jutott eszébe, hogy legyen saját családja. Ezt az eshetőséget kizárta a lehetséges jövőképek közül. Sokkal jobban valószínűsítette a korai halált egy kockázatos kalandban, vagy ha a sors úgy döntene, hogy élje meg az aggastyán kort, akkor a kocsma pultot támasztva issza el a maradék addig felhalmozott vagyonát. Ilyesmi jövőképek jártak a fejében, már azon ritka alkalmakkor, amikor foglalkozott ezzel egyáltalán, de hogy tartozzon valakihez, arra álmaiban sem gondolt. Nem is vágyott erre, eddig a pillanatig. Nem akarja a mostani jelent megint a kétségeknek adni. Most csak egy biztos, ha valaki el akarja szakítani tőle gyöngyhajú kincsét, az egy dologért küzdhet biztosan, az életéért, mert ő biztosan eltörli a föld színéről, ami megpróbálja őket elszakítani. Most már övé a lány, a része, a sajátja. Nem engedi el semmiért.*
-Igen, most már az enyém vagy és én mindig vigyázok arra, ami az enyém. Megóvlak téged és nem hagyom, hogy bármi elszakítson tőled, én gyönyörű asszonyom.
*Mondja gyengéden ejtve a szavakat. Végül, amikor a hosszú csók után nagy nehezen elengedi öleléséből kedvesét már könnyedebbnek érzi magát. Vidáman húzza picit vissza a lányt maga felé, amikor az a vízbe invitálva elindulna.*
-Ruhát is akarsz mosni? Ha nem akkor talán le kellene venni.
*Szeme végigszánt a fiú ruhába bújtatott idomokon és sóhajtva gondol arra, ha elkezd a ruhától megszabadulni a lány, akkor ebből minden lesz csak nem porleáztatás.*
-Ki ér be a vízbe először? Annak lehet egy kívánsága!
*Kiált fel végül vidáman és nagy nehezen elengedi a puha kezet. Nem nézve rá dobálja le magáról a ruhákat, hogy aztán már a hűvös vízbe is gázoljon, mert az talán lehűti őt annyira, hogy ne kelljen arra gondolnia, mi mindent vesz le lány is ebben a pillanatban magáról és az mi mindent hagy szabadon. Szemével inkább a partot fürkészi a másik irányban, amíg Aswea is csatlakozik hozzá, a derékig őt már elfedő vízben. A parton a távolban hirtelen valami, mintha mozdulna. A partszakasz távoli végén, mintha egy fekete árnyékot látna meg hirtelen. Hunyorogva kezdi fixálni szeme a távoli mozgást, de a part adottságainak takarásában, hamar szem elől téveszti a jelenséget. Kezét napellenzőként homlokához emelve próbálja újra felfedezni a mozgó fekete valamit, de úgy tűnik eltűnt a szeme elől. Talán csak képzelődött, de azért meglehetősen furcsállja a dolgot. Félig hátra fordulva kedvese felé, mutat a látottak irányába.*
-Arra... te is látod?
*Mivel nagy rész eddig háttal állt nem tudja Aswea mit csinált idáig, így azt sem tudja észre vette e, amire a figyelmét fel akarja hívni. Lehet, hogy csak megcsalta valami az érzékeit és nem mozdult ott semmi csak a képzelete szüleménye.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 14:59:00
*A csók gyógyírként hat a szívére. Az azt követő kedves hang, ami édesen szólítja nevén pedig, visszhangot ver a lelkében. Lassan visszazárul benne a múltat őrző ajtó, az összes fájdalmas emléket maga mögé rejtve újra, teret engedve a boldog jelennek. A vallomásra, hogy ezután már tényleg az övé a barna bőrű gyöngyszem és nem szakíthatja el tőle senki, már újra a régi játékos tekintettel felel.*
-Ez azt jelenti, hogy most már nem én vagyok a te asszonyod?
*Mosolya visszatér, kevese csínyt rejtő szavait visszaidézve. Mindig meg tudja nevettetni ezekkel az elszólásokkal. Olyan megnyugtató volt, amit mondott még, ha fel is vet benne néhány kérdést. Soha nem jutott eszébe, hogy legyen saját családja. Ezt az eshetőséget kizárta a lehetséges jövőképek közül. Sokkal jobban valószínűsítette a korai halált egy kockázatos kalandban, vagy ha a sors úgy döntene, hogy élje meg az aggastyán kort, akkor a kocsma pultot támasztva issza el a maradék addig felhalmozott vagyonát. Ilyesmi jövőképek jártak a fejében, már azon ritka alkalmakkor, amikor foglalkozott ezzel egyáltalán, de hogy tartozzon valakihez, arra álmaiban sem gondolt. Nem is vágyott erre, eddig a pillanatig. Nem akarja a mostani jelent megint a kétségeknek adni. Most csak egy biztos, ha valaki el akarja szakítani tőle gyöngyhajú kincsét, az egy dologért küzdhet biztosan, az életéért, mert ő biztosan eltörli a föld színéről, ami megpróbálja őket elszakítani. Most már övé a lány, a része, a sajátja. Nem engedi el semmiért.*
-Igen, most már az enyém vagy és én mindig vigyázok arra, ami az enyém. Megóvlak téged és nem hagyom, hogy bármi elszakítson tőled, én gyönyörű asszonyom.
*Mondja gyengéden ejtve a szavakat. Végül, amikor a hosszú csók után nagy nehezen elengedi öleléséből kedvesét már könnyedebbnek érzi magát. Vidáman húzza picit vissza a lányt maga felé, amikor az a vízbe invitálva elindulna.*
-Ruhát is akarsz mosni? Ha nem akkor talán le kellene venni.
*Szeme végigszánt a fiú ruhába bújtatott idomokon és sóhajtva gondol arra, ha elkezd a ruhától megszabadulni a lány, akkor ebből minden lesz csak nem porleáztatás.*
-Ki ér be a vízbe először? Annak lehet egy kívánsága!
*Kiált fel végül vidáman és nagy nehezen elengedi a puha kezet. Nem nézve rá dobálja le magáról a ruhákat, hogy aztán már a hűvös vízbe is gázoljon, mert az talán lehűti őt annyira, hogy ne kelljen arra gondolnia, mi mindent vesz le lány is ebben a pillanatban magáról és az mi mindent hagy szabadon. Szemével inkább a partot fürkészi a másik irányban, amíg Aswea is csatlakozik hozzá, a derékig őt már elfedő vízben. A parton a távolban hirtelen valami, mintha mozdulna. A partszakasz távoli végén, mintha egy fekete árnyékot látna meg hirtelen. Hunyorogva kezdi fixálni szeme a távoli mozgást, de a part adottságainak takarásában, hamar szem elől téveszti a jelenséget. Kezét napellenzőként homlokához emelve próbálja újra felfedezni a mozgó fekete valamit, de úgy tűnik eltűnt a szeme elől. Talán csak képzelődött, de azért meglehetősen furcsállja a dolgot. Félig hátra fordulva kedvese felé, mutat a látottak irányába.*
-Arra... te is látod?
*Mivel nagy rész eddig háttal állt nem tudja Aswea mit csinált idáig, így azt sem tudja észre vette e, amire a figyelmét fel akarja hívni. Lehet, hogy csak megcsalta valami az érzékeit és nem mozdult ott semmi csak a képzelete szüleménye.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 14:59:00
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 12:29:21
Üzenet elküldve: 2015-05-12 12:29:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kimért léptekkel halad végig a folyóparton. Bőrcsizmája bele-belesüpped a kissé iszapos, homokos talajba, ami a folyó által öntözött területre esik. Csupán az a kevés fűcsomó gátolja meg a mélyebbre merülésben, és tartja fenn a felszínen. Lábával érzi a talajt, ahogy halad előre, a szelet hallgatja, és a madarakat, állatokat, más lényeket. Ez alapján próbál tájékozódni. Még nem járt itt, így kihívás, próba számára szeme világa nélkül végighaladni, de hite hajtja, így nem tévedhet. A Vakság Próbáját is kiállta már, ezt jelzi az övén lecsüngő világoskék gyöngy. Nem ez az első eset, hogy különösen figyelnie kell.
Az Első mindig a jó útra és a jó irányba tereli katonáit, és lanawini hírnökeit. Ardmollal sincs ez másként. A lassú lépteknek hála van ideje felmérni az akadályokat, elkerülni vagy leküzdeni azokat, legyen akár csak egy egyszerű fa, mit el kell kerülni. Úgy kerüli, ahogy a szél is - átjárja a levegő mozgása, ő a levegő. Ha lába mégis akadálynak ütközik, tenyerét előrenyújtva tapintja ki azt, mi előtte áll, felméri, majd továbbhalad. Ilyen módon nem csoda, hogy a tisztásról a temetőig tartó út órákba is beletelik számára.
Kirívó látvány egy ilyen férfi a folyóparton. Nem csak a járása és öltözködése miatt. Alapvetően kitűnik hite hajtotta magabiztosságával is.
Hangokat hall. Beszédet és csobogást. Pár lépést tesz a folyó irányába, majd pár lépést azzal párhuzamosan. Fülel. Emberek beszédét veszi ki, valószínűleg a folyóban állnak, azért hallja a csobogást.*
- Kövessétek az Első tanításait, és megváltozik sorsotok. *Mondja. Hangosan, hisz nincsenek oly közel a kijelölt személyek, vagy húsz-harminc lépés is lehet közöttük. Hangjuk viszont elhal, így Ardmol tudja, hogy meghallották. Válasz nem érkezik, a férfi továbblépdel hát. Már szinte maga mögül, féloldalasan érzékeli újból a hangokat, azokét, akikét korábban. Tudja, elhagyta már őket. Mondanivalójukkal, meglepettségükkel nem foglalatoskodik, érdekesebbnek találja a bal kéz felől érezhető hideg levegőt. Arra fordul, majd felkaptat az erős emelkedőn, a temetőbe. Ő maga még nem tudja, hova fog betérni, de nem is számít.*
Az Első mindig a jó útra és a jó irányba tereli katonáit, és lanawini hírnökeit. Ardmollal sincs ez másként. A lassú lépteknek hála van ideje felmérni az akadályokat, elkerülni vagy leküzdeni azokat, legyen akár csak egy egyszerű fa, mit el kell kerülni. Úgy kerüli, ahogy a szél is - átjárja a levegő mozgása, ő a levegő. Ha lába mégis akadálynak ütközik, tenyerét előrenyújtva tapintja ki azt, mi előtte áll, felméri, majd továbbhalad. Ilyen módon nem csoda, hogy a tisztásról a temetőig tartó út órákba is beletelik számára.
Kirívó látvány egy ilyen férfi a folyóparton. Nem csak a járása és öltözködése miatt. Alapvetően kitűnik hite hajtotta magabiztosságával is.
Hangokat hall. Beszédet és csobogást. Pár lépést tesz a folyó irányába, majd pár lépést azzal párhuzamosan. Fülel. Emberek beszédét veszi ki, valószínűleg a folyóban állnak, azért hallja a csobogást.*
- Kövessétek az Első tanításait, és megváltozik sorsotok. *Mondja. Hangosan, hisz nincsenek oly közel a kijelölt személyek, vagy húsz-harminc lépés is lehet közöttük. Hangjuk viszont elhal, így Ardmol tudja, hogy meghallották. Válasz nem érkezik, a férfi továbblépdel hát. Már szinte maga mögül, féloldalasan érzékeli újból a hangokat, azokét, akikét korábban. Tudja, elhagyta már őket. Mondanivalójukkal, meglepettségükkel nem foglalatoskodik, érdekesebbnek találja a bal kéz felől érezhető hideg levegőt. Arra fordul, majd felkaptat az erős emelkedőn, a temetőbe. Ő maga még nem tudja, hova fog betérni, de nem is számít.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 12:28:03
Üzenet elküldve: 2015-05-12 12:28:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Arcáról a mosoly apránként foszlik el, ahogy a barna szemekbe pillant. Kicsit megriasztja az a tekintet, amit most lát, ahogy kérdése után válik kedvese tekintete ennyire bánatossá, elcsüggedtté. Ha valóban ez varázsolta ennyire gondterheltté, akkor inkább be kellett volna fognia a száját. Semmit nem tud a fiú múltjáról, de ha annak megpiszkálása azzal jár, hogy utána a szomorú szemekbe kell pillantania akkor inkább nem is kérdezősködik felőle. A szíve is összeszorul, a torkában is megjelenik a gombóc, miközben magát szidja, hogy ilyen ostobán felbolygatott olyat, amiről nem tud semmit, s ezek szerint jobb is, ha egyelőre nem is mászik bele a fiú múltjába. Szeretne mindent megismerni felőle, mindent tudni róla, de ezek szerint vannak olyan dolgok, amiket még nem akar kiengedni a rég bezárt ajtó mögül, így ezt tiszteletben is tartva hagyja még azokat egyelőre nyugodalomban.*
- Morfom...
*Suttogja halkan, ahogy hirtelen magához öleli a fiú. Szinte görcsösen kapaszkodik a felsőjébe, hogy az inogásból esés ne legyen, majd karjait szorosabban dereka köré fonja, hogy a fiú is érezze, hogy itt van, s neki már elszánt tervévé vált, hogy nem is fogja magára hagyni. Képtelen lenne újra elviselni a magányt. A hiányt amit el tudott magában temetni, idővel teljesen elfeledni, szinte egyszerű hétköznapi érzéssé formálni, azt most már Morf mellett nem tudná még egyszer megtenni. Egy darabot kapott, ami évek óta hiányzott belőle, ami ez alatt a kis idő alatt olyan kinccsé vált a számára, amivel a világ összes aranya és drágaköve sem érhet fel. Ahogy most is a karjai közé bújik, arcával érzi a puha bőr érintését, a számára oly kedves illatot már biztos abban, hogy a jelenét teljes mértékben neki fogja áldozni, s már az sem kizárt, hogy a jövőjét is a fiúnak adja.*
- Morfiusz... a tiéd vagyok. Ha el akarnak tőled szakítani azért keményen meg kell küzdeniük, mert én sosem foglak magadra hagyni. Az asszonyod leszek, az árnyékod, akitől hidd el, hogy nem fogsz tudni egyhamar megszabadulni.
*Suttogja, ahogy egymásra tudnak újra pillantani. Arcát az erős kézbe simítja, ahogy jobbjával kézfejére simít. Ahogy ajkait oly hosszúnak tűnő idő után sajátjain érzi szinte követelőzően forr is vele össze, hogy ebben a hosszúra nyújtott csókban próbálja megmutatni mindazt az érzést, amit a fiú iránt táplál. Persze egy csók kevés hozzá, hogy azt a sok gyengéd érzelmet, vágyat és szenvedélyt át tudja adni, de egy aprócska ízelítőnek tökéletesen megfelel. Ahogy lassan nyaka köré ölel karjaival, testével szorosabban hozzásimul tudatja a fiúval, hogy emögött, az iránta érzett sóvárgás mögött még rengeteg vágyakozás bújik még meg.*
- Gyere kedvesem, mossuk le magunkról a barakk porát.
*Suttogja halkan ajkaira, ahogy kissé kelletlenül, de lassan csak ellépve fog a kezeire. Halovány mosollyal simít fel az arcára még egy apró puszit nyomva az ajkakra, hogy azután az egyik kezét továbbra sem eresztve el, induljon is meg a víz felé.*
*Arcáról a mosoly apránként foszlik el, ahogy a barna szemekbe pillant. Kicsit megriasztja az a tekintet, amit most lát, ahogy kérdése után válik kedvese tekintete ennyire bánatossá, elcsüggedtté. Ha valóban ez varázsolta ennyire gondterheltté, akkor inkább be kellett volna fognia a száját. Semmit nem tud a fiú múltjáról, de ha annak megpiszkálása azzal jár, hogy utána a szomorú szemekbe kell pillantania akkor inkább nem is kérdezősködik felőle. A szíve is összeszorul, a torkában is megjelenik a gombóc, miközben magát szidja, hogy ilyen ostobán felbolygatott olyat, amiről nem tud semmit, s ezek szerint jobb is, ha egyelőre nem is mászik bele a fiú múltjába. Szeretne mindent megismerni felőle, mindent tudni róla, de ezek szerint vannak olyan dolgok, amiket még nem akar kiengedni a rég bezárt ajtó mögül, így ezt tiszteletben is tartva hagyja még azokat egyelőre nyugodalomban.*
- Morfom...
*Suttogja halkan, ahogy hirtelen magához öleli a fiú. Szinte görcsösen kapaszkodik a felsőjébe, hogy az inogásból esés ne legyen, majd karjait szorosabban dereka köré fonja, hogy a fiú is érezze, hogy itt van, s neki már elszánt tervévé vált, hogy nem is fogja magára hagyni. Képtelen lenne újra elviselni a magányt. A hiányt amit el tudott magában temetni, idővel teljesen elfeledni, szinte egyszerű hétköznapi érzéssé formálni, azt most már Morf mellett nem tudná még egyszer megtenni. Egy darabot kapott, ami évek óta hiányzott belőle, ami ez alatt a kis idő alatt olyan kinccsé vált a számára, amivel a világ összes aranya és drágaköve sem érhet fel. Ahogy most is a karjai közé bújik, arcával érzi a puha bőr érintését, a számára oly kedves illatot már biztos abban, hogy a jelenét teljes mértékben neki fogja áldozni, s már az sem kizárt, hogy a jövőjét is a fiúnak adja.*
- Morfiusz... a tiéd vagyok. Ha el akarnak tőled szakítani azért keményen meg kell küzdeniük, mert én sosem foglak magadra hagyni. Az asszonyod leszek, az árnyékod, akitől hidd el, hogy nem fogsz tudni egyhamar megszabadulni.
*Suttogja, ahogy egymásra tudnak újra pillantani. Arcát az erős kézbe simítja, ahogy jobbjával kézfejére simít. Ahogy ajkait oly hosszúnak tűnő idő után sajátjain érzi szinte követelőzően forr is vele össze, hogy ebben a hosszúra nyújtott csókban próbálja megmutatni mindazt az érzést, amit a fiú iránt táplál. Persze egy csók kevés hozzá, hogy azt a sok gyengéd érzelmet, vágyat és szenvedélyt át tudja adni, de egy aprócska ízelítőnek tökéletesen megfelel. Ahogy lassan nyaka köré ölel karjaival, testével szorosabban hozzásimul tudatja a fiúval, hogy emögött, az iránta érzett sóvárgás mögött még rengeteg vágyakozás bújik még meg.*
- Gyere kedvesem, mossuk le magunkról a barakk porát.
*Suttogja halkan ajkaira, ahogy kissé kelletlenül, de lassan csak ellépve fog a kezeire. Halovány mosollyal simít fel az arcára még egy apró puszit nyomva az ajkakra, hogy azután az egyik kezét továbbra sem eresztve el, induljon is meg a víz felé.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 03:39:20
Üzenet elküldve: 2015-05-12 03:39:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*A hely valóban a múltkori arcát mutatja, békés és nyugodt, így bátran öleli tovább magához a lányt. Apró kis mosollyal fogadja a nyakához simuló arcot. Keze végigsimogat a puha hajkoronán, miközben ujjai utat szántanak a gyöngyszínű tincsek között, így tartva magához vonva a lányt. Ismerős az érzés, ami most a folyóparton utoléri. Ugyanaz a békés boldogság, amit sosem érzett mielőtt vele találkozott, vagy csak nagyon régen a távoli múltban, azóta viszont egyre gyakrabban üdvözölheti lelkében ezt a csodás érzést. A nyugalom perceiben végig gondolja a tőle hallottakat. Különösnek, hat, ahogy a lány beszél a családjáról. Nincs ebben se harag, sem indulat. Mintha az egész történet egyetlen szomorú mosoly lenne. Annyira sajnálja, hogy nem lehetett neki könnyebb, a múltban. Valószínűleg ragaszkodhatott a testvéréhez, aki az ígértekkel ellentétben nem tért vissza hozzá. A környezetében élők meg nem mondták el neki az igazat. Nehéz lehetett ez neki. Vajon tényleg hálás érte, hogy nem jött vissza, hogy magára hagyta? Nehezen tudja elhinni. De a vele való találkozás, ha annak az eredménye, tán meg is rázná a kezét, ha valaha ebben az életben, vagy egy másikban találkoznának. Aswea kérdése váratlanul jön. Hogy ő kinek ad hálát? Senkije sincs, akinek hálás lehet. Hirtelen elszorul a szíve, pedig nem szokása a múlton keseregni. Most, hogy gyöngy hajú kedvese lett, ha nem is vesz tudomást, már régen lelkének lezárt részlegéről, azért csak ott van valahol a kulcs a lány kezében és most akaratlanul is ezzel az egy kérdéssel elfordította a kulcsot a zárban. A gyönyörű kék szemek ismét láthatóvá válnak és pajkosan néznek rá, de az ő vonásai most dermedtek. Nem akar a régmúltra gondolni, sem a halovány fájdalmas emlékképekre. Egész egyszerűen, azért mert fáj. Nagyon és mélyen fáj valahol és inkább lezárja magában, mint sem rá kelljen gondolnia. Ráfüggeszti barna szemeit a lányra és most először talán bánat csillog valahol a tekintete mélyén elrejtve. Ő nem tudta ilyen könnyen venni, szomorúan mosolyogva a magányt annak idején, mint Aswea. Emlékszik milyen harag volt benne nap, mint nap. Gyűlölt mindenkit maga körül, amikor éhezett, amikor száraz szemmel tűrte a veréseket, hang nélkül és csak átkozta a sorsot és az összes istent, hogy mindent elvettek tőle. Aztán jött az öreg, amikor már úgy érezte mindennek a legvégére ért. Csak egy börtöntöltelék volt, egy régi tolvajbanda feje, mégis bölcsen vezette vissza őt az élet szebbik oldalára és megtanította elzárni a múltat, hogy ne zavarja többé a szórakoztató, boldog és örömteli jelent és jövőt. De valahol mélyen az a bánat még mindig él. Tudta jól a legnagyobb kalandok közepette is, hogy igazából senkije sincs. Azért vett mindent olyan könnyedén, mert nem féltette az életét soha. Úgy érezte nincs mit félteni rajta, így csak a szórakozásnak élt és a mámoros jelen feledtetett mindent. Aztán leült a főtéren egy nyápic legény mellé, akiről kiderült, hogy egy csodás tolvajlányka, azóta pedig, ha akarja, ha nem az eddigi élete lassan átalakulni látszik. Most van már talán, aki szeresse és aki hozzá tartozhat, mint akkor régen a ködös múltban. De valami ellenáll ennek, bárhogyan is ragaszkodni akar a lányhoz, érzi, hogy nem az örökkévalóság jár az eszében, mikor mellette van. A jelen csak, nem a jövő. Talán túl nagy volt, akkor az a veszteség és nem akar többé ilyet átélni. Szomorúan néz a ragyogó kék íriszekbe és lelke zárja lassan résnyire enged az onnan jövő érzés pedig elkezdi szorongatni a szívét és a torkát. Ragaszkodni akar most már a lányhoz. Nem úgy, mint egy lehetséges boldog jelenhez, hanem úgy, mint egy társhoz a jövőre, mint a családjához annak idején, de nem tudja vajon ennyi idő elteltével képes e rá. Lassan lép közelebb hozzá, a szemében a szeretet csillagaival, aztán olyan hirtelen öleli magához, hogy meginog tőle egy pillanatra. Szorosan tartja, a fejét a nyakába fúrva. Úgy öleli, mintha nem akarná többé soha elengedni. Pár percig csak így áll a régen tapasztalt ragaszkodás érzésétől letaglózva, aztán lassan felemeli a fejét és két tenyerébe fogja a lány szép arcát. Úgy néz rá, mintha most látná őt először. Nagy nehezen megszólal végül.*
-Neked vagyok hálás... neked, hogy megismerhettelek, hogy vezettél és velem leszel.
*Ajkai puhán hajolnak kedvese ajkaira, hogy ragaszkodva eggyé váljon vele, minden érzését és ragaszkodását csókjában közvetítve felé.*
*A hely valóban a múltkori arcát mutatja, békés és nyugodt, így bátran öleli tovább magához a lányt. Apró kis mosollyal fogadja a nyakához simuló arcot. Keze végigsimogat a puha hajkoronán, miközben ujjai utat szántanak a gyöngyszínű tincsek között, így tartva magához vonva a lányt. Ismerős az érzés, ami most a folyóparton utoléri. Ugyanaz a békés boldogság, amit sosem érzett mielőtt vele találkozott, vagy csak nagyon régen a távoli múltban, azóta viszont egyre gyakrabban üdvözölheti lelkében ezt a csodás érzést. A nyugalom perceiben végig gondolja a tőle hallottakat. Különösnek, hat, ahogy a lány beszél a családjáról. Nincs ebben se harag, sem indulat. Mintha az egész történet egyetlen szomorú mosoly lenne. Annyira sajnálja, hogy nem lehetett neki könnyebb, a múltban. Valószínűleg ragaszkodhatott a testvéréhez, aki az ígértekkel ellentétben nem tért vissza hozzá. A környezetében élők meg nem mondták el neki az igazat. Nehéz lehetett ez neki. Vajon tényleg hálás érte, hogy nem jött vissza, hogy magára hagyta? Nehezen tudja elhinni. De a vele való találkozás, ha annak az eredménye, tán meg is rázná a kezét, ha valaha ebben az életben, vagy egy másikban találkoznának. Aswea kérdése váratlanul jön. Hogy ő kinek ad hálát? Senkije sincs, akinek hálás lehet. Hirtelen elszorul a szíve, pedig nem szokása a múlton keseregni. Most, hogy gyöngy hajú kedvese lett, ha nem is vesz tudomást, már régen lelkének lezárt részlegéről, azért csak ott van valahol a kulcs a lány kezében és most akaratlanul is ezzel az egy kérdéssel elfordította a kulcsot a zárban. A gyönyörű kék szemek ismét láthatóvá válnak és pajkosan néznek rá, de az ő vonásai most dermedtek. Nem akar a régmúltra gondolni, sem a halovány fájdalmas emlékképekre. Egész egyszerűen, azért mert fáj. Nagyon és mélyen fáj valahol és inkább lezárja magában, mint sem rá kelljen gondolnia. Ráfüggeszti barna szemeit a lányra és most először talán bánat csillog valahol a tekintete mélyén elrejtve. Ő nem tudta ilyen könnyen venni, szomorúan mosolyogva a magányt annak idején, mint Aswea. Emlékszik milyen harag volt benne nap, mint nap. Gyűlölt mindenkit maga körül, amikor éhezett, amikor száraz szemmel tűrte a veréseket, hang nélkül és csak átkozta a sorsot és az összes istent, hogy mindent elvettek tőle. Aztán jött az öreg, amikor már úgy érezte mindennek a legvégére ért. Csak egy börtöntöltelék volt, egy régi tolvajbanda feje, mégis bölcsen vezette vissza őt az élet szebbik oldalára és megtanította elzárni a múltat, hogy ne zavarja többé a szórakoztató, boldog és örömteli jelent és jövőt. De valahol mélyen az a bánat még mindig él. Tudta jól a legnagyobb kalandok közepette is, hogy igazából senkije sincs. Azért vett mindent olyan könnyedén, mert nem féltette az életét soha. Úgy érezte nincs mit félteni rajta, így csak a szórakozásnak élt és a mámoros jelen feledtetett mindent. Aztán leült a főtéren egy nyápic legény mellé, akiről kiderült, hogy egy csodás tolvajlányka, azóta pedig, ha akarja, ha nem az eddigi élete lassan átalakulni látszik. Most van már talán, aki szeresse és aki hozzá tartozhat, mint akkor régen a ködös múltban. De valami ellenáll ennek, bárhogyan is ragaszkodni akar a lányhoz, érzi, hogy nem az örökkévalóság jár az eszében, mikor mellette van. A jelen csak, nem a jövő. Talán túl nagy volt, akkor az a veszteség és nem akar többé ilyet átélni. Szomorúan néz a ragyogó kék íriszekbe és lelke zárja lassan résnyire enged az onnan jövő érzés pedig elkezdi szorongatni a szívét és a torkát. Ragaszkodni akar most már a lányhoz. Nem úgy, mint egy lehetséges boldog jelenhez, hanem úgy, mint egy társhoz a jövőre, mint a családjához annak idején, de nem tudja vajon ennyi idő elteltével képes e rá. Lassan lép közelebb hozzá, a szemében a szeretet csillagaival, aztán olyan hirtelen öleli magához, hogy meginog tőle egy pillanatra. Szorosan tartja, a fejét a nyakába fúrva. Úgy öleli, mintha nem akarná többé soha elengedni. Pár percig csak így áll a régen tapasztalt ragaszkodás érzésétől letaglózva, aztán lassan felemeli a fejét és két tenyerébe fogja a lány szép arcát. Úgy néz rá, mintha most látná őt először. Nagy nehezen megszólal végül.*
-Neked vagyok hálás... neked, hogy megismerhettelek, hogy vezettél és velem leszel.
*Ajkai puhán hajolnak kedvese ajkaira, hogy ragaszkodva eggyé váljon vele, minden érzését és ragaszkodását csókjában közvetítve felé.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 02:36:48
Üzenet elküldve: 2015-05-12 02:36:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Szemei vidáman csillannak fel, ahogy megpillantja a kiérkező férfit. Ha tehetné az indulás után ő is azonnal keze után nyúlna, de még egyelőre kivár, amíg kevesebb járókelő veszi őket körbe. Szinte már büszkén pillant a fiúra, ahogy az meg is indul, nem pedig arra vár, hogy újfent a lány mutassa az utat. Egy ideig a némaság az úr, de ahogy elhangzik a váratlan kérdés kissé eltűnődve pillant ő is Morfra. Kicsit össze kell szednie az emlékeit, hiszen nem tegnap volt, hogy a testvére messzire utazzon tőle.*
- Hmm... Amikor elment azt mondta, hogy várja a kaland, hogy tud egy jobb életet, ahová még nem vihet magával.
*Mereng el egy pillanatra, majd csak a vállait megvonva mosolyodik el, ahogy a későbbi emlékei is színre kerülnek. Hogy az emberek, a régi barátok, későbbi tanítói miket is meséltek neki testvéréről.*
- Volt, aki szerint egy utcalányt megszöktetve tűnt el a városból. Az idős asszony, akire rábízott legalábbis ezt mondta. Egy gyerekkori barátja azt mondta, hogy egy bűnbanda tagja lett és biztosan már egy bitófán himbálódzik. Az egyik vén bolond szerint valójában egy sárkány, aki megunta a bujkálást és az otthonába tért haza.
*Vigyorodik is el halványan, majd követi a fiút a sírok között. Túl kicsi volt és túl sok az emlék ahhoz, hogy pontosan fel tudja idézni mi is lehetett az igaz oka annak, hogy magára hagyta. Feltéve, ha egyáltalán elhangzott az igazság. Egy biztos, hogy a kitalált mesékkel már tele van a kis viskója is a szegénynegyedben, így nem is foglalkozik egy ideje a dologgal. Évek óta nem érezte a hiányát. Ha egy pillanatra mégis magányosnak érezte magát mindig arra gondolt, hogy még mindig könnyebb egy számára gondoskodni a napi betevőről, mint kettőnek. Ezért is ilyen furcsa érzés most neki, hogy mellette van Morf, aki ezt a gondolkodásmódot fel is forgatta alaposan. Na nem a bátyja iránt érzett hiányt hozta vissza, hanem az akaratot, hogy maga mellett tudja, hogy tudjon valakiről gondoskodni, aki viszonzásként szintén vigyáz rá.*
- Egy biztos, azt mondta egy napon visszajön. Megígérte. Azóta sok tél jött az őszre, szóval szerintem biztos kényelmes lehet az a sárkány barlang.
*Nevet fel halkan, majd kedves mosollyal cirógat a kézfejére, ahogy a tenyér magába fogja apró ujjait. Szinte már büszkén fürkészi a férfit, ahogy az már előtte halad, s óvón vezeti le a folyópartig.*
- Tudom, ne is mondd. Mi lenne veled nélkülem?
*Pillant is előre, ahogy felbukkan lassan a csillogó víztükör. Már ideje, hogy végre lehűtse magát, így jobban is kezdi szedni a lábait. Szerencséjükre ez a hely ugyan olyan, mint legutóbb, mikor itt jártak. Egy lélek sem háborgatja most őket, s reméli, hogy ez a későbbiekben is így fog maradni. Így már ő is felszabadultan bújik a karok közé, hogy sajátjait kedvese dereka köré fonja. Morfiusz minden megmaradt ürességet képes volt betölteni benne, s ezért hálás, valamint csak egyre jobban és jobban kötődik hozzá. Ha az útjaik egy-egy időre külön is válnak már teljesen más emberként fogja tudni kezelni a magányt. Sokkal másabb a tudat, hogy valakihez tartozik.*
-Tudod hálás vagyok a bátyámnak, hogy nem jött vissza. Mert akkor talán nem ismerhetnélek, de így az enyém vagy asszonykám.
*Hunyja le a szemeit, ahogy arcát a nyakába temeti szorosabban tartva a karjaiban. Most bepótolja az elmúlt órákat, amikor kényszerítve volt, hogy elviselje a hiányát úgy, hogy egész végig mellette volt. Ebből okulva még szentel egy kis időt arra is, hogy a nap további részére feltöltődjön vele, ha újból ilyen helyzetbe kerülnek.*
- Te kinek adsz hálát, hogy megismerhettél egy ilyen remek idegenvezetőt, akivel rengeteg szép helyet bejárhattál és arra is képes volt, hogy megmutassa a szegénynegyedben is találhatsz olyan dolgokat, amik biztosan a kedvedre lesznek?
*Egy pajkos kacsintást követően kuncog fel, majd kacagva engedi is el kissé, hogy szemeit végre arcára emelhesse.*
*Szemei vidáman csillannak fel, ahogy megpillantja a kiérkező férfit. Ha tehetné az indulás után ő is azonnal keze után nyúlna, de még egyelőre kivár, amíg kevesebb járókelő veszi őket körbe. Szinte már büszkén pillant a fiúra, ahogy az meg is indul, nem pedig arra vár, hogy újfent a lány mutassa az utat. Egy ideig a némaság az úr, de ahogy elhangzik a váratlan kérdés kissé eltűnődve pillant ő is Morfra. Kicsit össze kell szednie az emlékeit, hiszen nem tegnap volt, hogy a testvére messzire utazzon tőle.*
- Hmm... Amikor elment azt mondta, hogy várja a kaland, hogy tud egy jobb életet, ahová még nem vihet magával.
*Mereng el egy pillanatra, majd csak a vállait megvonva mosolyodik el, ahogy a későbbi emlékei is színre kerülnek. Hogy az emberek, a régi barátok, későbbi tanítói miket is meséltek neki testvéréről.*
- Volt, aki szerint egy utcalányt megszöktetve tűnt el a városból. Az idős asszony, akire rábízott legalábbis ezt mondta. Egy gyerekkori barátja azt mondta, hogy egy bűnbanda tagja lett és biztosan már egy bitófán himbálódzik. Az egyik vén bolond szerint valójában egy sárkány, aki megunta a bujkálást és az otthonába tért haza.
*Vigyorodik is el halványan, majd követi a fiút a sírok között. Túl kicsi volt és túl sok az emlék ahhoz, hogy pontosan fel tudja idézni mi is lehetett az igaz oka annak, hogy magára hagyta. Feltéve, ha egyáltalán elhangzott az igazság. Egy biztos, hogy a kitalált mesékkel már tele van a kis viskója is a szegénynegyedben, így nem is foglalkozik egy ideje a dologgal. Évek óta nem érezte a hiányát. Ha egy pillanatra mégis magányosnak érezte magát mindig arra gondolt, hogy még mindig könnyebb egy számára gondoskodni a napi betevőről, mint kettőnek. Ezért is ilyen furcsa érzés most neki, hogy mellette van Morf, aki ezt a gondolkodásmódot fel is forgatta alaposan. Na nem a bátyja iránt érzett hiányt hozta vissza, hanem az akaratot, hogy maga mellett tudja, hogy tudjon valakiről gondoskodni, aki viszonzásként szintén vigyáz rá.*
- Egy biztos, azt mondta egy napon visszajön. Megígérte. Azóta sok tél jött az őszre, szóval szerintem biztos kényelmes lehet az a sárkány barlang.
*Nevet fel halkan, majd kedves mosollyal cirógat a kézfejére, ahogy a tenyér magába fogja apró ujjait. Szinte már büszkén fürkészi a férfit, ahogy az már előtte halad, s óvón vezeti le a folyópartig.*
- Tudom, ne is mondd. Mi lenne veled nélkülem?
*Pillant is előre, ahogy felbukkan lassan a csillogó víztükör. Már ideje, hogy végre lehűtse magát, így jobban is kezdi szedni a lábait. Szerencséjükre ez a hely ugyan olyan, mint legutóbb, mikor itt jártak. Egy lélek sem háborgatja most őket, s reméli, hogy ez a későbbiekben is így fog maradni. Így már ő is felszabadultan bújik a karok közé, hogy sajátjait kedvese dereka köré fonja. Morfiusz minden megmaradt ürességet képes volt betölteni benne, s ezért hálás, valamint csak egyre jobban és jobban kötődik hozzá. Ha az útjaik egy-egy időre külön is válnak már teljesen más emberként fogja tudni kezelni a magányt. Sokkal másabb a tudat, hogy valakihez tartozik.*
-Tudod hálás vagyok a bátyámnak, hogy nem jött vissza. Mert akkor talán nem ismerhetnélek, de így az enyém vagy asszonykám.
*Hunyja le a szemeit, ahogy arcát a nyakába temeti szorosabban tartva a karjaiban. Most bepótolja az elmúlt órákat, amikor kényszerítve volt, hogy elviselje a hiányát úgy, hogy egész végig mellette volt. Ebből okulva még szentel egy kis időt arra is, hogy a nap további részére feltöltődjön vele, ha újból ilyen helyzetbe kerülnek.*
- Te kinek adsz hálát, hogy megismerhettél egy ilyen remek idegenvezetőt, akivel rengeteg szép helyet bejárhattál és arra is képes volt, hogy megmutassa a szegénynegyedben is találhatsz olyan dolgokat, amik biztosan a kedvedre lesznek?
*Egy pajkos kacsintást követően kuncog fel, majd kacagva engedi is el kissé, hogy szemeit végre arcára emelhesse.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:48:05
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:48:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Az utat a gyakorló tértől már előző nap megismerte, így nem esik nehezére visszatalálni a folyóhoz vezető útra. A barakknál tett látogatás, bizony megizzasztotta és nem is csak az edzés miatt. Alig várja, hogy a valódi fegyvereit visszakaphassa, de most nem, azért, mert köztük van kedvenc kabalakése is, hanem azért, mert Asweája már kint a barakk előtt várja készen az indulásra. Ahogy az utolsó kés is a helyére kerül, késedelem nélkül veszi a bejárt út felé az irányt. Ha tehetné máris a kezébe zárná a finom ujjakat, de a barakk előtt nagy a jövés menés, így bármennyire is fáj, nem érintheti még mindig. Közben eszébe jut, hogy min is dilemmázott gyakorlás előtt bent a barakkban. Nem tudja hirtelen szóba hozza e, de csak nem mehetnek némán a folyópartig és szeretné megismerni a lányt még jobban. Olyan sok minden van, amit még nem tud róla, így végül mellette lépkedve a fejét fordítja felé.*
-Látszik, hogy a testvéred nagyon értett a bothoz, ha ennyit tanultál tőle. Mond a bátyját végül is miért ment el?
*Reméli a kérdés nem rontja el a lány kedvét. Figyelmesen hallgatja mit válaszol és figyelmét, így némiképpen el is tereli a szívének zakatolásáról. Amikor elérnek a sírokhoz, bátran indul meg előre. A temetőn keresztül menve a látvány éppen olyan komor, mint legutóbb, de most van egy lényeges különbség. Amint odaérnek, már bátran fog rá a mellette lévő kecses kézre. A bársonyos ujjak finom érintése forrón tartja a lelkét. Szerencsére gond nélkül átjutnak a meredek ösvényre. A kezét nem engedve el, mosolyog rá. Eszébe jut milyen kedvesen próbált meg vigyázni a lépteire, amikor először itt jártak. Imádni való volt, ahogy aggódott érte. Most fordítva ő araszol elől és kezét fogva vigyáz minden lépésére.*
-Óvatosan gyere. Tudod rám nagyon kell vigyázni a meredekebb részeken még jó, hogy itt vagy velem.
*Kedvesen mosolyog rá és hangja gyengéden szól, hogy tudtára adja a lánynak is mi van most benne. Miután leóvakodtak a meredek részen a csillogó víztükör már barátságosan hívogatva tárul a szemük elé. Körülnéz a parton és mivel nem lát senkit a környéken, végre magához vonja a lányt és átöleli, hogy teste végre ne szomjazza a hiányát.*
*Az utat a gyakorló tértől már előző nap megismerte, így nem esik nehezére visszatalálni a folyóhoz vezető útra. A barakknál tett látogatás, bizony megizzasztotta és nem is csak az edzés miatt. Alig várja, hogy a valódi fegyvereit visszakaphassa, de most nem, azért, mert köztük van kedvenc kabalakése is, hanem azért, mert Asweája már kint a barakk előtt várja készen az indulásra. Ahogy az utolsó kés is a helyére kerül, késedelem nélkül veszi a bejárt út felé az irányt. Ha tehetné máris a kezébe zárná a finom ujjakat, de a barakk előtt nagy a jövés menés, így bármennyire is fáj, nem érintheti még mindig. Közben eszébe jut, hogy min is dilemmázott gyakorlás előtt bent a barakkban. Nem tudja hirtelen szóba hozza e, de csak nem mehetnek némán a folyópartig és szeretné megismerni a lányt még jobban. Olyan sok minden van, amit még nem tud róla, így végül mellette lépkedve a fejét fordítja felé.*
-Látszik, hogy a testvéred nagyon értett a bothoz, ha ennyit tanultál tőle. Mond a bátyját végül is miért ment el?
*Reméli a kérdés nem rontja el a lány kedvét. Figyelmesen hallgatja mit válaszol és figyelmét, így némiképpen el is tereli a szívének zakatolásáról. Amikor elérnek a sírokhoz, bátran indul meg előre. A temetőn keresztül menve a látvány éppen olyan komor, mint legutóbb, de most van egy lényeges különbség. Amint odaérnek, már bátran fog rá a mellette lévő kecses kézre. A bársonyos ujjak finom érintése forrón tartja a lelkét. Szerencsére gond nélkül átjutnak a meredek ösvényre. A kezét nem engedve el, mosolyog rá. Eszébe jut milyen kedvesen próbált meg vigyázni a lépteire, amikor először itt jártak. Imádni való volt, ahogy aggódott érte. Most fordítva ő araszol elől és kezét fogva vigyáz minden lépésére.*
-Óvatosan gyere. Tudod rám nagyon kell vigyázni a meredekebb részeken még jó, hogy itt vagy velem.
*Kedvesen mosolyog rá és hangja gyengéden szól, hogy tudtára adja a lánynak is mi van most benne. Miután leóvakodtak a meredek részen a csillogó víztükör már barátságosan hívogatva tárul a szemük elé. Körülnéz a parton és mivel nem lát senkit a környéken, végre magához vonja a lányt és átöleli, hogy teste végre ne szomjazza a hiányát.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:39:10
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
~ Végre megjöttünk, már kezdtem félni ezen a lélekvesztőn. ~
* Bicegve lejön a kis hajóról. Lába belesüllyed a parti finom homokba. Hatalmasokat szippant a levegőbe. Tüdejét megtölti a virágok illata. *
~ Végre kellemes illat. Hova is kéne mennem hogy tudjak szerezni egy kis tudást és vagyont? Menjek koldulni, vagy talán lopjak? ~
* Töpreng magában miközben a parton sétálgat. *
~ A lopáshoz nem értek, marad a koldulás. Jobb híján az is megteszi. Na meg lehet hogy összefutok rég látott húgommal. ~
* Elszánt léptekkel indul el a parton a város felé. *
* Bicegve lejön a kis hajóról. Lába belesüllyed a parti finom homokba. Hatalmasokat szippant a levegőbe. Tüdejét megtölti a virágok illata. *
~ Végre kellemes illat. Hova is kéne mennem hogy tudjak szerezni egy kis tudást és vagyont? Menjek koldulni, vagy talán lopjak? ~
* Töpreng magában miközben a parton sétálgat. *
~ A lopáshoz nem értek, marad a koldulás. Jobb híján az is megteszi. Na meg lehet hogy összefutok rég látott húgommal. ~
* Elszánt léptekkel indul el a parton a város felé. *
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-01 13:17:17
Üzenet elküldve: 2015-05-01 13:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Sétálgat a folyó mentén, hogy fellelkesülve ismét valami újra lelhessen. Szeretne újra megfürödni, mind valami hűsítő vízben, mind a holdfényben. A nap ugyan már nem delel az ég tengelyének közepén, de még javában nappal van. Sajnálatosan, most a holdfényes fürdőzés elmarad, de legalább a fürdőzés nem.
Bőrszerű páncélját kicsatolja, kesztyűit leveszi csizmájával együtt, majd sarlóival elrejti őket egy bokorban. Most egy laza textilanyag ing takarja el könnyed, mégis gyönyörű testét. A kellemesen hűvös vízben végre úgy érzi, hogy felébred. Napok óta csak megy, és eszik, és alszik. Meg persze belefért egy edzés is, de az sem annyira. Viszont, most a kikötő fele tart, szóval felölti felszerelését és útnak is indul.*
Bőrszerű páncélját kicsatolja, kesztyűit leveszi csizmájával együtt, majd sarlóival elrejti őket egy bokorban. Most egy laza textilanyag ing takarja el könnyed, mégis gyönyörű testét. A kellemesen hűvös vízben végre úgy érzi, hogy felébred. Napok óta csak megy, és eszik, és alszik. Meg persze belefért egy edzés is, de az sem annyira. Viszont, most a kikötő fele tart, szóval felölti felszerelését és útnak is indul.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-05-01 10:31:35
Üzenet elküldve: 2015-05-01 10:31:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Coof//
*Bár Eron, nehezen ugyan, de boldogulna segítség nélkül, Coof látja, hogy nincs túl jó állapotban, így rárakja Eron kezét a vállára, amit ugyan a tündér épphogy csak elér, de azért jól jön neki a segítség. Közben Coof megkérdezi, hogy járt-e már Artheniorban:*
- Nem, még sosem jártam Artheniorban, de azért hallottam róla egyet, s mást.
*Elég kényelmetlen valakivel úgy beszélgetni, hogy a csípőjéig sem érsz, ráadásul Eron elég kimerült, így a tündér nincs túl beszédes kedvében, miközben lassan haladnak a város felé.*
*Bár Eron, nehezen ugyan, de boldogulna segítség nélkül, Coof látja, hogy nincs túl jó állapotban, így rárakja Eron kezét a vállára, amit ugyan a tündér épphogy csak elér, de azért jól jön neki a segítség. Közben Coof megkérdezi, hogy járt-e már Artheniorban:*
- Nem, még sosem jártam Artheniorban, de azért hallottam róla egyet, s mást.
*Elég kényelmetlen valakivel úgy beszélgetni, hogy a csípőjéig sem érsz, ráadásul Eron elég kimerült, így a tündér nincs túl beszédes kedvében, miközben lassan haladnak a város felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057