Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 21:37:10
Üzenet elküldve: 2015-04-16 21:37:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*A lány a vállába bokszol és nagyon jól adja a fiút, úgyhogy tervéhez hűen tartja magát ahhoz, hogy belemegy a játékba. Mégis, ahogy belekarol és ugratja most valahogy nem tudja hirtelen mit mondjon. Ha nem ismerné önmagát még azt hihetné zavarba jött ettől az egész helyzettől. Azért hagyja magát újra vezetni. Ahogy hallgatja tőle a magyarázatot kezdi megsajnálni. Pedig ő is tudja jól, hogy az élet kegyetlen. Neki sincs se anyja, se apja, de azért mégis. Amikor hallja a lánytól, a teljes természetességgel előadott szomorú valóságot, valahogy nem tud érzéketlenül reagálni. Azért nehéz elképzelni, hogy Asrolina senkinek nem kellett. Maga előtt igazán kár tagadnia, hogy látta őt teljes valójában és tényleg szemrevaló lány. Biztos akadt már aki a szárnyai alá vette volna. Mégis egyedül járja az utcákat tolvajként, álruhában. Jobban elgondolkodik ezen, mint szokott. Olyan könnyedén beszél arról, hogy a bátyját is elvesztette. Látszik rajta, hogy megedzette az utca, mint a tűz a nemes acélt. Ha ő nem találkozik az öreggel akkor az ő lelke ugyanilyen acél lenne, de az sokat puhított rajta. Azután, hogy a szüleit elvesztette, addig amíg vele nem találkozott azt sem tudta, hogy mi az a jó és, hogy tud élni vele. Szánalommal teli pillantást küld a lány felé, de az láthatóan nincs szomorú hangulatban. A szellemes megjegyzéssel és a csípője érintésével ki is zökkenti a komor gondolatok össztüzéből és a jókedve megint feltámad.*
-Vagy, inkább te az enyém!
*Nevet fel és felkapva a derekánál, azzal a lendülettel a levegőbe emeli, majd hirtelen elengedi, mintha azt akarná, hogy essen, de végül elkapja és megtartja, hogy ne zuhanjon el. Nagyot nevet megint, aztán a hóna alá véve jól összeborzolja a haját.*
-Na gyere asszony, igyunk egyet!
*Vidám kedve visszatér és megint úgy érzi ez Asrolina érdeme. Jó vele lenni ebben a pillanatban és őszintén hálás érte, akár meddig tartson is. Reméli, hogy nem egy hamar válnak el egymástól.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.16 21:41:41
*A lány a vállába bokszol és nagyon jól adja a fiút, úgyhogy tervéhez hűen tartja magát ahhoz, hogy belemegy a játékba. Mégis, ahogy belekarol és ugratja most valahogy nem tudja hirtelen mit mondjon. Ha nem ismerné önmagát még azt hihetné zavarba jött ettől az egész helyzettől. Azért hagyja magát újra vezetni. Ahogy hallgatja tőle a magyarázatot kezdi megsajnálni. Pedig ő is tudja jól, hogy az élet kegyetlen. Neki sincs se anyja, se apja, de azért mégis. Amikor hallja a lánytól, a teljes természetességgel előadott szomorú valóságot, valahogy nem tud érzéketlenül reagálni. Azért nehéz elképzelni, hogy Asrolina senkinek nem kellett. Maga előtt igazán kár tagadnia, hogy látta őt teljes valójában és tényleg szemrevaló lány. Biztos akadt már aki a szárnyai alá vette volna. Mégis egyedül járja az utcákat tolvajként, álruhában. Jobban elgondolkodik ezen, mint szokott. Olyan könnyedén beszél arról, hogy a bátyját is elvesztette. Látszik rajta, hogy megedzette az utca, mint a tűz a nemes acélt. Ha ő nem találkozik az öreggel akkor az ő lelke ugyanilyen acél lenne, de az sokat puhított rajta. Azután, hogy a szüleit elvesztette, addig amíg vele nem találkozott azt sem tudta, hogy mi az a jó és, hogy tud élni vele. Szánalommal teli pillantást küld a lány felé, de az láthatóan nincs szomorú hangulatban. A szellemes megjegyzéssel és a csípője érintésével ki is zökkenti a komor gondolatok össztüzéből és a jókedve megint feltámad.*
-Vagy, inkább te az enyém!
*Nevet fel és felkapva a derekánál, azzal a lendülettel a levegőbe emeli, majd hirtelen elengedi, mintha azt akarná, hogy essen, de végül elkapja és megtartja, hogy ne zuhanjon el. Nagyot nevet megint, aztán a hóna alá véve jól összeborzolja a haját.*
-Na gyere asszony, igyunk egyet!
*Vidám kedve visszatér és megint úgy érzi ez Asrolina érdeme. Jó vele lenni ebben a pillanatban és őszintén hálás érte, akár meddig tartson is. Reméli, hogy nem egy hamar válnak el egymástól.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.16 21:41:41
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 20:41:55
Üzenet elküldve: 2015-04-16 20:41:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Ahogy a fiú is előbújik kissé elmosolyodik. Bár maga sem igazán van tisztában az okkal. Talán az tehet róla, hogy túlságosan belemerült a gondolatba, miért is élvezi annyira Morf társaságát. De innentől még jobban odafigyel arra, hogy titkolja kilétét. Így is a gondolat, hogy láthatta volna pőre valójában újból erős pírt csal az arcára. Ahogy nagyban kezd bocsánatot kérni a szemöldöke kissé magasabbra szalad homlokán, de hamar elhesegeti magától a gyanakvást.*
- Ugyan ne aggódj már. Inkább te ne haragudj, hogy ennyire túlreagáltam. Az esésed tényleg vicces volt.
*Nevet fel halkan, ahogy mellé lépve boxol is a vállába. Igazán ügyesen leplezi a zavarát, a kissé bárgyú mosollyal mondjuk kezdhetne még valamit, de hát ez belefér. Mondjuk az, hogy a fiú viselkedését kissé furcsállja megnehezíti a felhőtlen magatartását, de igyekszik nem arra gondolni, hogy figyelmetlen volt és már le is bukott előtte.*
- Egy ital nekem is jól esne. És a legkevesebb az, hogy ezért a remek vezetésért tényleg meghívsz legalább egy kör erejéig.
*Karol is bele vigyorogva. Ha eddig minden gond nélkül képes volt a kezét fogva ballagni vele, akkor most ezzel sem lesz feltűnő. Nem akarja a legkissebb jelét sem mutatni annak, hogy valami megváltozott kicsit benne. Ha megint irul-pirul előtte biztos a gyors lebukás.*
- Szóval ha te diktálsz, akkor, mint egy jóravaló asszony iszom minden szavad.
*Nevet fel a viccén, utólag gondolva bele abba, hogy ez nem igazán sülhetett el valami fényesen. Mindegy is, inkább megindul a fiúval maguk mögött hagyva a folyót, hogy a fogadóban ihassák le magukat.
A kérdésére csak felvonja a szemöldökét, majd sóhajtva vonja meg a vállait.*
- Senkim nincs. Ilyen krapek senkinek sem kell, mint én.
*Mosolyodik el kissé zavartan és nem is áll messze a valóságtól. Egyszer lehetett volna szerencséje, de kiderült, hogy a fiú csak játszani akart vele. Szerencséje csak az volt, hogy még időben ráeszmélt, így nem érte csalódás.*
- Családom pedig nincs. A bátyám nevelt, a szüleimet én már nem ismertem. A testvéremet pedig évek óta nem is láttam. Lehet, hogy valamelyik bitófán himbálódzik.
*Ezzel inkább lezártnak tekinti a témát. Sajnos könnyedén tud róla beszélni, hisz nem sokáig volt mellette olyan, akit fontosnak tekinthetne, s mivel nem érzi így hiányát nem is hozza lázba, hogy nincs. De mégis az, hogy Morf mellette van valahogy felüdíti. Még a kis kaland ellenére is boldognak érzi magát. De, ha útjaik hamarosan szétválnak valószínűleg hamar túl tudja magát tenni rajta. Elsőre persze rosszul érintené, de az élet kegyetlen.*
- Tudod mit? Most te vagy az asszonyom. Mit szólsz?
*Nevet fel halkan, ahogy a csípőjével kissé meglöki.*
A hozzászólás írója (Aswea Endrode) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.16 20:48:16
*Ahogy a fiú is előbújik kissé elmosolyodik. Bár maga sem igazán van tisztában az okkal. Talán az tehet róla, hogy túlságosan belemerült a gondolatba, miért is élvezi annyira Morf társaságát. De innentől még jobban odafigyel arra, hogy titkolja kilétét. Így is a gondolat, hogy láthatta volna pőre valójában újból erős pírt csal az arcára. Ahogy nagyban kezd bocsánatot kérni a szemöldöke kissé magasabbra szalad homlokán, de hamar elhesegeti magától a gyanakvást.*
- Ugyan ne aggódj már. Inkább te ne haragudj, hogy ennyire túlreagáltam. Az esésed tényleg vicces volt.
*Nevet fel halkan, ahogy mellé lépve boxol is a vállába. Igazán ügyesen leplezi a zavarát, a kissé bárgyú mosollyal mondjuk kezdhetne még valamit, de hát ez belefér. Mondjuk az, hogy a fiú viselkedését kissé furcsállja megnehezíti a felhőtlen magatartását, de igyekszik nem arra gondolni, hogy figyelmetlen volt és már le is bukott előtte.*
- Egy ital nekem is jól esne. És a legkevesebb az, hogy ezért a remek vezetésért tényleg meghívsz legalább egy kör erejéig.
*Karol is bele vigyorogva. Ha eddig minden gond nélkül képes volt a kezét fogva ballagni vele, akkor most ezzel sem lesz feltűnő. Nem akarja a legkissebb jelét sem mutatni annak, hogy valami megváltozott kicsit benne. Ha megint irul-pirul előtte biztos a gyors lebukás.*
- Szóval ha te diktálsz, akkor, mint egy jóravaló asszony iszom minden szavad.
*Nevet fel a viccén, utólag gondolva bele abba, hogy ez nem igazán sülhetett el valami fényesen. Mindegy is, inkább megindul a fiúval maguk mögött hagyva a folyót, hogy a fogadóban ihassák le magukat.
A kérdésére csak felvonja a szemöldökét, majd sóhajtva vonja meg a vállait.*
- Senkim nincs. Ilyen krapek senkinek sem kell, mint én.
*Mosolyodik el kissé zavartan és nem is áll messze a valóságtól. Egyszer lehetett volna szerencséje, de kiderült, hogy a fiú csak játszani akart vele. Szerencséje csak az volt, hogy még időben ráeszmélt, így nem érte csalódás.*
- Családom pedig nincs. A bátyám nevelt, a szüleimet én már nem ismertem. A testvéremet pedig évek óta nem is láttam. Lehet, hogy valamelyik bitófán himbálódzik.
*Ezzel inkább lezártnak tekinti a témát. Sajnos könnyedén tud róla beszélni, hisz nem sokáig volt mellette olyan, akit fontosnak tekinthetne, s mivel nem érzi így hiányát nem is hozza lázba, hogy nincs. De mégis az, hogy Morf mellette van valahogy felüdíti. Még a kis kaland ellenére is boldognak érzi magát. De, ha útjaik hamarosan szétválnak valószínűleg hamar túl tudja magát tenni rajta. Elsőre persze rosszul érintené, de az élet kegyetlen.*
- Tudod mit? Most te vagy az asszonyom. Mit szólsz?
*Nevet fel halkan, ahogy a csípőjével kissé meglöki.*
A hozzászólás írója (Aswea Endrode) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.16 20:48:16
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 19:15:21
Üzenet elküldve: 2015-04-16 19:15:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Óvatosan kilép a szikla mögül és megkönnyebülve látja, hogy a lány felöltözött és közben úgy tűnik meg is nyugodott. Minden erejét beveti, hogy ugyanazzal a könnyed hangsúllyal beszéljen hozzá, de ezt némiképpen akadályozza a kisebb gomóc érzése a torkában.*
-Igen látom felöltöztél. Nézd nem akartam. Sajnálom, rednben?
*Nincs magával nagyon megelégedve. Ennél, azért jobban szokta leplezni a titkolni valóit. Akaratlanul is lejebb vándorol a szeme a lány nyakának irányába, de még mielőtt az ing gomjait kezdené számba venni, észbe kap és az út felé irányítja a tekintetét.*
-Azt hiszem most már tényleg rámférne az az ital.
*Mondja az igazságnak megfelelően. Úgy érzi mindjárt kettő is jól jönne.*
-Szóval, akkor menjünk a fogadó felé, ha neked is jó?
*Legszívesebben fejbe csapná magát, mert túlzottan is udvarias volt és a hangsúly se stimmel. Most a hangja még számára is túlzottan kedvesen cseng. Le fog bukni, ha továbbra is ilyen figyelmes lesz. Hacsak nem hiteti el vele, hogy ez is amolyan ugratás, ami tőle elvárható.*
-Persze mivel én vagyok a vendég, amúgy sincs nagyon választásod. Én diktálok igaz? Annál is inkább, mert én fizetem az italod.
*Kacsint rá egyet és gondolatban vállon veregeti magát. Ez már emlékeztette egy kicsit önmagára.*
-Akkor irány a fogadó!
*Mikor elindulnak, azért nem bírja ki és még egyzser végig járatja a szemét a lányon, amikor az nem figyel oda. Az álruha alatt most már felfedezi szeme az alakját, de ez annak köszönhető, hogy látta teljes egészében és oda tudja képzelni a ruha alá. El kell ismernie nagyon jó ez az álca. Ezzel a bő ingel meg ezzel az elhanyagolt küldsővel nem is csoda, ha megtévesztette. Akaratlanul is eszébe jut vajon milyen lenne, ha rendes nőnek való ruhát venne fel, aztán ráparancsol magára és inkább másfelé tereli a gondolatait. Ami nem megy ki a fejéből az, hogy vajon miért van ez a lány ennyire egyedül itt egy ilyen nagy városban? Ahogy mennek visszafelé csak úgy mellékesen megkérdezi.*
-Mond Asro te tényleg egyedül vagy itt? Úgy értem nincsen családod, vagy valakid... már úgy értem egy... lány mondjuk, vagy ilyesmi?
*Na ez megint nem volt éppen a legszerencsésebb kérdés, de akkor is furdalja a kíváncsiság, vajon, hogy maradhatott ennyire magára? Kérdőn pillant rá miközben az arcát fürkészi újra, hátha arról is olvashat.*
*Óvatosan kilép a szikla mögül és megkönnyebülve látja, hogy a lány felöltözött és közben úgy tűnik meg is nyugodott. Minden erejét beveti, hogy ugyanazzal a könnyed hangsúllyal beszéljen hozzá, de ezt némiképpen akadályozza a kisebb gomóc érzése a torkában.*
-Igen látom felöltöztél. Nézd nem akartam. Sajnálom, rednben?
*Nincs magával nagyon megelégedve. Ennél, azért jobban szokta leplezni a titkolni valóit. Akaratlanul is lejebb vándorol a szeme a lány nyakának irányába, de még mielőtt az ing gomjait kezdené számba venni, észbe kap és az út felé irányítja a tekintetét.*
-Azt hiszem most már tényleg rámférne az az ital.
*Mondja az igazságnak megfelelően. Úgy érzi mindjárt kettő is jól jönne.*
-Szóval, akkor menjünk a fogadó felé, ha neked is jó?
*Legszívesebben fejbe csapná magát, mert túlzottan is udvarias volt és a hangsúly se stimmel. Most a hangja még számára is túlzottan kedvesen cseng. Le fog bukni, ha továbbra is ilyen figyelmes lesz. Hacsak nem hiteti el vele, hogy ez is amolyan ugratás, ami tőle elvárható.*
-Persze mivel én vagyok a vendég, amúgy sincs nagyon választásod. Én diktálok igaz? Annál is inkább, mert én fizetem az italod.
*Kacsint rá egyet és gondolatban vállon veregeti magát. Ez már emlékeztette egy kicsit önmagára.*
-Akkor irány a fogadó!
*Mikor elindulnak, azért nem bírja ki és még egyzser végig járatja a szemét a lányon, amikor az nem figyel oda. Az álruha alatt most már felfedezi szeme az alakját, de ez annak köszönhető, hogy látta teljes egészében és oda tudja képzelni a ruha alá. El kell ismernie nagyon jó ez az álca. Ezzel a bő ingel meg ezzel az elhanyagolt küldsővel nem is csoda, ha megtévesztette. Akaratlanul is eszébe jut vajon milyen lenne, ha rendes nőnek való ruhát venne fel, aztán ráparancsol magára és inkább másfelé tereli a gondolatait. Ami nem megy ki a fejéből az, hogy vajon miért van ez a lány ennyire egyedül itt egy ilyen nagy városban? Ahogy mennek visszafelé csak úgy mellékesen megkérdezi.*
-Mond Asro te tényleg egyedül vagy itt? Úgy értem nincsen családod, vagy valakid... már úgy értem egy... lány mondjuk, vagy ilyesmi?
*Na ez megint nem volt éppen a legszerencsésebb kérdés, de akkor is furdalja a kíváncsiság, vajon, hogy maradhatott ennyire magára? Kérdőn pillant rá miközben az arcát fürkészi újra, hátha arról is olvashat.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 16:39:22
Üzenet elküldve: 2015-04-16 16:39:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Ahogy a ruháit alacsony ívben látja átrepülni a szikla felett, mint a vad az áldozatra, úgy veti magát a darabokra. Már nem érdekli látják e, avagy sem, fel akar öltözni, s még mindig azt fontolgatja, hogy utána kegyetlen bosszút áll a ficsúron.
Ahogy az inget visszaigazítja és a nadrágba is belebújik sóhajtva ül le a homokba. Talán most megúszta, hogy nem bukott le, de később? Ha talán kicsit tovább együtt maradnak a tervezettnél? Ha nem is olyan sokáig, de azalatt az idő alatt mindvégig hazudnia kéne neki. Az pedig már egyre inkább esik nehezére. Akárhogy is mérgelődik most rá tényleg megkedvelte a fiút, de eddig ő is hímnek lett elkönyvelve. Jó barátok is lettek, de mi lesz, ha megtudja, hogy lány? Akkor már nem fogja úgy élvezni a társaságát, vagy talán még faképnél is hagyja. Azt pedig már tény, ami tény, nem szeretné.
Ahogy a cipőket is visszahúzza tőreit a helyére pakolja, majd lassan felkelve töpreng még egy kicsit, miközben vizes tincseit fésülgeti át az ujjaival. A sok csíny, a kedves mosoly biztos hiányozna neki, de nem igazságos, hogy ilyen sokáig átejtse. Pedig ez is csak egy buta viccnek indult, de most már kezd számára is kényelmetlen lenni a helyzete.*
- Kész vagyok.
*Pillant végül a szikla felé, várva, hogy a fiú előbújjon. Valahogy megpróbálja lekenyerezni, hogy az előbbi hisztije miatt ne haragudjon rá, utána pedig kitalálja hogyan is merje bevallani, hogy valójában kit takar a ruha.*
- Akkor most merre akarsz menni?
*Tekintget ismét a szikla felé a fiú után kutatva. A mostani viselkedése után nem csodálná, ha amaz már szállást keresne magának és megköszönné az eddigi vezetést, hogy utána el is köszönhessen egyből. Azt természetesen nem szeretné, és ha az az ára, hogy még kicsit vele maradhasson, akkor inkább marad fiú. Hisz megérti, ő is inkább barátkozna a helyében egy tolvaj ficsúrral, mint egy lopkodós bakfissal.*
*Ahogy a ruháit alacsony ívben látja átrepülni a szikla felett, mint a vad az áldozatra, úgy veti magát a darabokra. Már nem érdekli látják e, avagy sem, fel akar öltözni, s még mindig azt fontolgatja, hogy utána kegyetlen bosszút áll a ficsúron.
Ahogy az inget visszaigazítja és a nadrágba is belebújik sóhajtva ül le a homokba. Talán most megúszta, hogy nem bukott le, de később? Ha talán kicsit tovább együtt maradnak a tervezettnél? Ha nem is olyan sokáig, de azalatt az idő alatt mindvégig hazudnia kéne neki. Az pedig már egyre inkább esik nehezére. Akárhogy is mérgelődik most rá tényleg megkedvelte a fiút, de eddig ő is hímnek lett elkönyvelve. Jó barátok is lettek, de mi lesz, ha megtudja, hogy lány? Akkor már nem fogja úgy élvezni a társaságát, vagy talán még faképnél is hagyja. Azt pedig már tény, ami tény, nem szeretné.
Ahogy a cipőket is visszahúzza tőreit a helyére pakolja, majd lassan felkelve töpreng még egy kicsit, miközben vizes tincseit fésülgeti át az ujjaival. A sok csíny, a kedves mosoly biztos hiányozna neki, de nem igazságos, hogy ilyen sokáig átejtse. Pedig ez is csak egy buta viccnek indult, de most már kezd számára is kényelmetlen lenni a helyzete.*
- Kész vagyok.
*Pillant végül a szikla felé, várva, hogy a fiú előbújjon. Valahogy megpróbálja lekenyerezni, hogy az előbbi hisztije miatt ne haragudjon rá, utána pedig kitalálja hogyan is merje bevallani, hogy valójában kit takar a ruha.*
- Akkor most merre akarsz menni?
*Tekintget ismét a szikla felé a fiú után kutatva. A mostani viselkedése után nem csodálná, ha amaz már szállást keresne magának és megköszönné az eddigi vezetést, hogy utána el is köszönhessen egyből. Azt természetesen nem szeretné, és ha az az ára, hogy még kicsit vele maradhasson, akkor inkább marad fiú. Hisz megérti, ő is inkább barátkozna a helyében egy tolvaj ficsúrral, mint egy lopkodós bakfissal.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 15:10:02
Üzenet elküldve: 2015-04-16 15:10:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Ahogy eltűnik a szikla takarásában a ruhadarabokkal, egyből gyorsan kapaszkodik is fel újra egy parthoz közelebb eső részen. A füleit hegyezve áll készen, hogy hallja a megzavart víz hangjaiból, amikor a túloldalon a másik mozdul és elindul, majd kifelé a vízből. Lapít türelmesen görcsösen szorítva ujjaival a szikla fogásra alkalmasnak talált részét. Nem is csalódik. Hamarosan meghallja a dünnyögést és a víz hangjait a túloldalról, amik azt jelzik, hogy Asro kifelé tart. Amikor úgy ítéli meg, hogy elhaladt már mellette, óvatosan kiles. Csak a szeme vonala látszik ki, de így is világosan látja, ahogy Asro partot ér és a ruháit keresi mérgelődve. Most megint úgy beszél, akár valami utcakölyök. Nem ijed meg a fenyegetésétől, számított arra, hogy nem fog tetszeni neki, hogy a ruháinak lába kelt. Az ő helyében valószínűleg saját maga is őrjöngene. Éppen megnyugodna, hogy a gyanakvása megint erősebb a kelleténél, végül is nem sikított vagy ilyesmi, de ebben a pillanatban Asro megfordul, hogy újra a vízbe ereszkedjen. Tisztán és világosan látja a domborodó idomokat és a mindent leleplező lényeget. Olyan gyorsan kapja le róla a szemét, mintha éppen parazsat dobtak volna bele. Villám gyorsan húzza le a fejét újra, hogy eltűnjön a szikla takarásában. Nem gondolja, hogy meglátta, hiszen elég jó lesállást talált magának és alig látszott ki a szeme, de ennek ellenére semmivel nem törődve ugrik le a szikláról.*
~Ezt nem hiszem el! Kész ez a fickó, vagyis csaj! Hihetetlen, hogy ennyire félre tudott vezetni!~
*Lázasan kezdi törni a fejét, hogy most mi legyen.*
~Asro a tolvaj haver egy dolog, de Asrolina a tolvajok gyöngyszeme, na az már egészen más történet.~
*Most veszi csak észre, hogy eddig nem is vett levegőt, úgy tűnik a lélegzete is elakadt a látványtól. Egy hosszú levegővétellel pótolja az elvesztett oxigén mennyiséget, aztán eszébe jut, hogy válaszolnia kéne valamit a lánynak, mert gyanús lesz, ha sokáig nem reagál.*
- Látom ma nem vagy éppen humoros kedvedben Asro barátom! Na jó legyen átdobom a ruháidat. Meg kell hagyni félelmetes tudsz lenni, ha kiakadsz.
*Egy kis nevetést is produkál hozzá, aztán fogja a göncöket és gyorsan áthajítja, lehetőleg minél távolabb. Villám sebesen, megy a repedéshez és rángatja magára saját elrejtet cuccait. Valahogy attól a ténytől, hogy Asro lány, ő is azonnal szégyenlős lett. Öltözködés közben folyamatosan azon jár az agya, most mi legyen? Nem tudja eldönteni, hogy álljon most hozzá. Már annyira szép gondolatok jártak a fejében, hogy üzlettársak lehetnek talán, egészen meg is kedvelte erre kiderül, hogy lány. Nem is akármilyen lány, hanem a lány aki szépen átejtette. Felfortyan egy kissé, de aztán elréved és látja maga előtt, hogy mentegetőzött a téren, a mosolyát is felidézi ahogy a templomkerthez értek, aztán az anyáskodó kezet nyújtó képet, mikor a meredek részen a kezét fogva akarta lefelé vezeti. Akaratlanul is elmosolyodik rajta és elillan a mérge. Ahogy mindez eszébe jut, beletúr a vizes hajába, aztán halványan vigyorogva megcsóválja a fejét. Igazán ügyesen titkolta ki is ő valójában. Végül is, akár Asro, akár Asrolina attól még kedves volt hozzá. Így már jobban meg is tudja érteni az eddigi reakcióit. De, hogy beszéljen vele ezután? Nem szokott lányokkal beszélni, legalábbis józanul nem igen. Igaz idefelé jól érezte magát vele és nem hiheti, hogy direkt verte át, hiszen nem tudhatta, hogy fel fog bukkanni a szökőkútnál. Jól meglephette, akkor. Úgy dönt nem leplezi le egyelőre. Ha megtenné, akkor be kéne ismerje, hogy kileste és akkor egészen biztosan megérezné azt a pengét, vagy legalábbis egy jól irányzott pofont. Ennek a gondolatára is zavarba jön. Nem, szó se lehet róla, hogy elmondja lelepleződött előtte. Akkor már inkább belemegy a játékba, legalábbis egy ideig, amíg jobb helyzet nem kínálkozik. Mikor az utolsó kése is a helyére került újra, gondosan elrejtve ruhája redőiben, átkiabál a túloldalra.*
- Kész vagy? Ha igen tőlem mehetünk!
*Jó hangosan szól. Esze ágában sincs már meglepni a lányt. Türelmesen várja, hogy jelezze, ha felöltözött.*
*Ahogy eltűnik a szikla takarásában a ruhadarabokkal, egyből gyorsan kapaszkodik is fel újra egy parthoz közelebb eső részen. A füleit hegyezve áll készen, hogy hallja a megzavart víz hangjaiból, amikor a túloldalon a másik mozdul és elindul, majd kifelé a vízből. Lapít türelmesen görcsösen szorítva ujjaival a szikla fogásra alkalmasnak talált részét. Nem is csalódik. Hamarosan meghallja a dünnyögést és a víz hangjait a túloldalról, amik azt jelzik, hogy Asro kifelé tart. Amikor úgy ítéli meg, hogy elhaladt már mellette, óvatosan kiles. Csak a szeme vonala látszik ki, de így is világosan látja, ahogy Asro partot ér és a ruháit keresi mérgelődve. Most megint úgy beszél, akár valami utcakölyök. Nem ijed meg a fenyegetésétől, számított arra, hogy nem fog tetszeni neki, hogy a ruháinak lába kelt. Az ő helyében valószínűleg saját maga is őrjöngene. Éppen megnyugodna, hogy a gyanakvása megint erősebb a kelleténél, végül is nem sikított vagy ilyesmi, de ebben a pillanatban Asro megfordul, hogy újra a vízbe ereszkedjen. Tisztán és világosan látja a domborodó idomokat és a mindent leleplező lényeget. Olyan gyorsan kapja le róla a szemét, mintha éppen parazsat dobtak volna bele. Villám gyorsan húzza le a fejét újra, hogy eltűnjön a szikla takarásában. Nem gondolja, hogy meglátta, hiszen elég jó lesállást talált magának és alig látszott ki a szeme, de ennek ellenére semmivel nem törődve ugrik le a szikláról.*
~Ezt nem hiszem el! Kész ez a fickó, vagyis csaj! Hihetetlen, hogy ennyire félre tudott vezetni!~
*Lázasan kezdi törni a fejét, hogy most mi legyen.*
~Asro a tolvaj haver egy dolog, de Asrolina a tolvajok gyöngyszeme, na az már egészen más történet.~
*Most veszi csak észre, hogy eddig nem is vett levegőt, úgy tűnik a lélegzete is elakadt a látványtól. Egy hosszú levegővétellel pótolja az elvesztett oxigén mennyiséget, aztán eszébe jut, hogy válaszolnia kéne valamit a lánynak, mert gyanús lesz, ha sokáig nem reagál.*
- Látom ma nem vagy éppen humoros kedvedben Asro barátom! Na jó legyen átdobom a ruháidat. Meg kell hagyni félelmetes tudsz lenni, ha kiakadsz.
*Egy kis nevetést is produkál hozzá, aztán fogja a göncöket és gyorsan áthajítja, lehetőleg minél távolabb. Villám sebesen, megy a repedéshez és rángatja magára saját elrejtet cuccait. Valahogy attól a ténytől, hogy Asro lány, ő is azonnal szégyenlős lett. Öltözködés közben folyamatosan azon jár az agya, most mi legyen? Nem tudja eldönteni, hogy álljon most hozzá. Már annyira szép gondolatok jártak a fejében, hogy üzlettársak lehetnek talán, egészen meg is kedvelte erre kiderül, hogy lány. Nem is akármilyen lány, hanem a lány aki szépen átejtette. Felfortyan egy kissé, de aztán elréved és látja maga előtt, hogy mentegetőzött a téren, a mosolyát is felidézi ahogy a templomkerthez értek, aztán az anyáskodó kezet nyújtó képet, mikor a meredek részen a kezét fogva akarta lefelé vezeti. Akaratlanul is elmosolyodik rajta és elillan a mérge. Ahogy mindez eszébe jut, beletúr a vizes hajába, aztán halványan vigyorogva megcsóválja a fejét. Igazán ügyesen titkolta ki is ő valójában. Végül is, akár Asro, akár Asrolina attól még kedves volt hozzá. Így már jobban meg is tudja érteni az eddigi reakcióit. De, hogy beszéljen vele ezután? Nem szokott lányokkal beszélni, legalábbis józanul nem igen. Igaz idefelé jól érezte magát vele és nem hiheti, hogy direkt verte át, hiszen nem tudhatta, hogy fel fog bukkanni a szökőkútnál. Jól meglephette, akkor. Úgy dönt nem leplezi le egyelőre. Ha megtenné, akkor be kéne ismerje, hogy kileste és akkor egészen biztosan megérezné azt a pengét, vagy legalábbis egy jól irányzott pofont. Ennek a gondolatára is zavarba jön. Nem, szó se lehet róla, hogy elmondja lelepleződött előtte. Akkor már inkább belemegy a játékba, legalábbis egy ideig, amíg jobb helyzet nem kínálkozik. Mikor az utolsó kése is a helyére került újra, gondosan elrejtve ruhája redőiben, átkiabál a túloldalra.*
- Kész vagy? Ha igen tőlem mehetünk!
*Jó hangosan szól. Esze ágában sincs már meglepni a lányt. Türelmesen várja, hogy jelezze, ha felöltözött.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-16 09:22:24
Üzenet elküldve: 2015-04-16 09:22:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Ahogy a fiú nyugtatgatni próbálja az arca még inkább vörös színbe csap át. A szégyenlősség és a harag keveredik benne. Más helyzetben persze, hogy viccesnek találná a csínyt, mókás volt Morf esése. De jelen helyzetében határozottan zavarba ejtő, mint mulatságos.*
- Nyugodt vagyok... A víz pedig mindenhol ugyan olyan.ve
*Dörmögi a szemeit összehúzva, majd aprót nyel, ahogy a szemeibe pillant. Érzi magán a gyanakvó mustrát, de mivel nem akarja észrevenni, hát nem is teszi. Jobb azzal a tudattal lenni, hogy még nem bukott le előtte.*
- Vicces volt, csak na. Menj már.
*Próbálja kicsit enyhíteni a fiút, hisz megsérteni azért még sem akarja. Eddig ami kettejük között volt sosem igazi sértődés, hanem csak baráti civakodás, de most viszont tényleg csúnyán a ficsúrra rivallt. Komolyan még sem akar vele perlekedni.
Végül is a kellő eredménye akár hogy is nézi, meg lett a dolognak, hiszen Morf tényleg távozik ki a partra. Szemérmesen süti le a szemeit a víz tükrében bámulva az arcát, s csak pár pillanat múlva néz újra fel. Megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy a suhanc visszatért a helyére.*
- Azt hiszem mára ennyi elég volt.
*Dünnyögi csupán csak magának, ahogy inkább ki is indul a vízből. Pancsolna még jó sokáig szíve szerint, de elég volt kockáztatni az álcáját. Kimászik, felöltözik és majd jól bemagyarázza, hogy márpedig ő van ennyire szende fiú létére is.
Pipiskedve azért ellenőrzi a sziklát, nehogy újabb térfa áldozata legyen, de mikor nem hall semmi különösebb motoszkálást sietősen meg is indul a széjjel hagyott göncei felé. A vízből sietve lép ki, még bőven úgy hogy takarásban legyen, de mikor a ruháknak hűlt helye elképedve néz is körbe.*
- Mi a...? Hol vannak a... Az a sunyi kis gazfickó.
*Mordul is fel, eddig i helyzetét el is felejtve. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy mekkora gaztett áldozata lett, amit viszont már kegyetlenül megtorol.*
- Morf, azonnal add vissza a ruháimat, vagy esküszöm az Istenekre, hogy a tőröm hegyét megismertetem a faroddal. Annak szerintem te sem örülnél.
*Kiabálja is a sziklák felé. A hangja hiába próbál határozottnak és bátornak tűnni, valójában remeg a megszeppentségtől. Hogy a fenébe szerezze vissza azokat a rongyokat úgy, hogy ne kelljen érte mennie? Ha most átmenne lenne meglepődés mindkettejük részéről. Pedig olyan szívesen átcsörtetne a túloldalra, hogy alaposan megcibálja azt a lókötőt.*
- Dobd át a ruháimat. Akkor talán nem történik bántódásod.
*Veszi a hangját nyugodtabbra, még talán édesgetőre is, mint aki csak viccnek szánta ezt a fenyegetést. Hátha visszakapja jogos tulajdonát. De addig inkább visszább húzódik a vízbe, biztos, ami biztos.*
*Ahogy a fiú nyugtatgatni próbálja az arca még inkább vörös színbe csap át. A szégyenlősség és a harag keveredik benne. Más helyzetben persze, hogy viccesnek találná a csínyt, mókás volt Morf esése. De jelen helyzetében határozottan zavarba ejtő, mint mulatságos.*
- Nyugodt vagyok... A víz pedig mindenhol ugyan olyan.ve
*Dörmögi a szemeit összehúzva, majd aprót nyel, ahogy a szemeibe pillant. Érzi magán a gyanakvó mustrát, de mivel nem akarja észrevenni, hát nem is teszi. Jobb azzal a tudattal lenni, hogy még nem bukott le előtte.*
- Vicces volt, csak na. Menj már.
*Próbálja kicsit enyhíteni a fiút, hisz megsérteni azért még sem akarja. Eddig ami kettejük között volt sosem igazi sértődés, hanem csak baráti civakodás, de most viszont tényleg csúnyán a ficsúrra rivallt. Komolyan még sem akar vele perlekedni.
Végül is a kellő eredménye akár hogy is nézi, meg lett a dolognak, hiszen Morf tényleg távozik ki a partra. Szemérmesen süti le a szemeit a víz tükrében bámulva az arcát, s csak pár pillanat múlva néz újra fel. Megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy a suhanc visszatért a helyére.*
- Azt hiszem mára ennyi elég volt.
*Dünnyögi csupán csak magának, ahogy inkább ki is indul a vízből. Pancsolna még jó sokáig szíve szerint, de elég volt kockáztatni az álcáját. Kimászik, felöltözik és majd jól bemagyarázza, hogy márpedig ő van ennyire szende fiú létére is.
Pipiskedve azért ellenőrzi a sziklát, nehogy újabb térfa áldozata legyen, de mikor nem hall semmi különösebb motoszkálást sietősen meg is indul a széjjel hagyott göncei felé. A vízből sietve lép ki, még bőven úgy hogy takarásban legyen, de mikor a ruháknak hűlt helye elképedve néz is körbe.*
- Mi a...? Hol vannak a... Az a sunyi kis gazfickó.
*Mordul is fel, eddig i helyzetét el is felejtve. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy mekkora gaztett áldozata lett, amit viszont már kegyetlenül megtorol.*
- Morf, azonnal add vissza a ruháimat, vagy esküszöm az Istenekre, hogy a tőröm hegyét megismertetem a faroddal. Annak szerintem te sem örülnél.
*Kiabálja is a sziklák felé. A hangja hiába próbál határozottnak és bátornak tűnni, valójában remeg a megszeppentségtől. Hogy a fenébe szerezze vissza azokat a rongyokat úgy, hogy ne kelljen érte mennie? Ha most átmenne lenne meglepődés mindkettejük részéről. Pedig olyan szívesen átcsörtetne a túloldalra, hogy alaposan megcibálja azt a lókötőt.*
- Dobd át a ruháimat. Akkor talán nem történik bántódásod.
*Veszi a hangját nyugodtabbra, még talán édesgetőre is, mint aki csak viccnek szánta ezt a fenyegetést. Hátha visszakapja jogos tulajdonát. De addig inkább visszább húzódik a vízbe, biztos, ami biztos.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-15 20:54:18
Üzenet elküldve: 2015-04-15 20:54:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Végre sikerül kikotornia a szeméből a hajat. És megütközve hallgatja a felháborodott hangot. Az egészen biztos, hogy megint csak nem ilyen reakcióra számított. Egyenesen Asrora néz, akinek az arca vörösen izzik és nyakig a vízbe merülve felháborodottan zavarja el magától. Fogalma sincs mi ütött belé, eddig azért elég vagánynak mutatkozott.*
-Jól na, nyugi pajtás! Csak gondoltam megnézem milyen a víz itt a te feleden.
*Próbál mosolyogva mentegetőzni. Átfut az agyán milyen fura ez most megint. Láthatóan nagyon zokon vette a dolgot. Kicsit, óvatosan közelebb megy hozzá és próbálja a legmegnyugtatóbb hangját elővéve meggyőzni a srácot.*
-Ne mond már nekem, hogy ilyen szégyellős vagy! Figyelj csak egy rosszul sikerült vicc volt, ne akadj már ki ennyire.
~Ez meg most, mi? Mi baja van? Semmi gúnyos megjegyzés? Pedig milyen nagy szája volt eddig. Most meg itt pirul, mint egy... lány.~
*Ahogy a gondolat átsuhan az agyán megkövülten mered rá.*
~Nem, biztos hogy nem, az nem lehet!~
*Szemügyre veszi, újra az arcvonásokat, a kiengedett hajat, ami körülveszi, felrémlik előtte a puha finom kéz, amit fogott. Minden világosan belefér ebbe az újonnan jött képtelen gondolatba. Nem nagyon tud megszólalni és nem is igen akaródzik. Mi van, ha téved és mégis csak egy fél-elf szerzet? Még mindig kitágult szemekkel mered rá. Próbálja felkutatni a jeleket, de a másik nyakig elmerül a vízben, így csak az arcát tudja fürkészni. Nem akarja elhinni, hogy, ha tényleg lány ennyire vak volt, hogy nem vette észre. Sokkal valószínűbb, hogy téved, de mi van, ha nem? Még belegondolni se mer egyelőre mi van, ha nem. Inkább azon kezdi el törni a fejét mit csináljon most. Persze odamehetne hozzá és egyszerűen kirángathatná a víz takarása alól, de az durva lenne, főleg, ha tényleg lány. Hirtelen eszébe jut a megoldás. Megenyhült tekintettelés flegma arcot vágva vonja meg a vállát.*
-Jó, ha annyira karod, akkor visszamegyek. Sajnálom, ha nem volt vicces. Tudod mit, megyek is nem akarlak zavarni.
*Mondja lemondó hangon és már fordul is meg, ezúttal nem a sziklák tetején átmászva, hanem a part felé tartva, hogy arról kerüljön, legalábbis látszatra. Szeme Asro ruháit kutatja, mert úgy dönt az a legegyszerűbb megoldás, ha nemes egyszerűséggel elcseni azokat, akkor nem igen lesz más választása, mint, hogy bevallja neki mi is. Mulattatja kicsit a gondolat, hogy fog megint mérgelődni, ha meglátja mit művel. Ahogy szemével beméri a parton a holmikat egyenesen arrafelé veszi az irányt és mikor mellé ér felkapja az inget és a nadrágot, aztán vigyorogva eltűnik vele a szikla másik oldalán.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.15 21:00:18
*Végre sikerül kikotornia a szeméből a hajat. És megütközve hallgatja a felháborodott hangot. Az egészen biztos, hogy megint csak nem ilyen reakcióra számított. Egyenesen Asrora néz, akinek az arca vörösen izzik és nyakig a vízbe merülve felháborodottan zavarja el magától. Fogalma sincs mi ütött belé, eddig azért elég vagánynak mutatkozott.*
-Jól na, nyugi pajtás! Csak gondoltam megnézem milyen a víz itt a te feleden.
*Próbál mosolyogva mentegetőzni. Átfut az agyán milyen fura ez most megint. Láthatóan nagyon zokon vette a dolgot. Kicsit, óvatosan közelebb megy hozzá és próbálja a legmegnyugtatóbb hangját elővéve meggyőzni a srácot.*
-Ne mond már nekem, hogy ilyen szégyellős vagy! Figyelj csak egy rosszul sikerült vicc volt, ne akadj már ki ennyire.
~Ez meg most, mi? Mi baja van? Semmi gúnyos megjegyzés? Pedig milyen nagy szája volt eddig. Most meg itt pirul, mint egy... lány.~
*Ahogy a gondolat átsuhan az agyán megkövülten mered rá.*
~Nem, biztos hogy nem, az nem lehet!~
*Szemügyre veszi, újra az arcvonásokat, a kiengedett hajat, ami körülveszi, felrémlik előtte a puha finom kéz, amit fogott. Minden világosan belefér ebbe az újonnan jött képtelen gondolatba. Nem nagyon tud megszólalni és nem is igen akaródzik. Mi van, ha téved és mégis csak egy fél-elf szerzet? Még mindig kitágult szemekkel mered rá. Próbálja felkutatni a jeleket, de a másik nyakig elmerül a vízben, így csak az arcát tudja fürkészni. Nem akarja elhinni, hogy, ha tényleg lány ennyire vak volt, hogy nem vette észre. Sokkal valószínűbb, hogy téved, de mi van, ha nem? Még belegondolni se mer egyelőre mi van, ha nem. Inkább azon kezdi el törni a fejét mit csináljon most. Persze odamehetne hozzá és egyszerűen kirángathatná a víz takarása alól, de az durva lenne, főleg, ha tényleg lány. Hirtelen eszébe jut a megoldás. Megenyhült tekintettelés flegma arcot vágva vonja meg a vállát.*
-Jó, ha annyira karod, akkor visszamegyek. Sajnálom, ha nem volt vicces. Tudod mit, megyek is nem akarlak zavarni.
*Mondja lemondó hangon és már fordul is meg, ezúttal nem a sziklák tetején átmászva, hanem a part felé tartva, hogy arról kerüljön, legalábbis látszatra. Szeme Asro ruháit kutatja, mert úgy dönt az a legegyszerűbb megoldás, ha nemes egyszerűséggel elcseni azokat, akkor nem igen lesz más választása, mint, hogy bevallja neki mi is. Mulattatja kicsit a gondolat, hogy fog megint mérgelődni, ha meglátja mit művel. Ahogy szemével beméri a parton a holmikat egyenesen arrafelé veszi az irányt és mikor mellé ér felkapja az inget és a nadrágot, aztán vigyorogva eltűnik vele a szikla másik oldalán.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.15 21:00:18
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-15 17:48:46
Üzenet elküldve: 2015-04-15 17:48:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Egy kicsit még vár, de ahogy kérdésére nem kap választ a szemeit gyanakvóan összehúzva próbál kilesni a szikla mögül. Sajnos túl jó helyet választott így alig tud átlesni a ficsúrhoz. Azzal persze nem számol, hogy azért nem láthatja sehol, mert az éppen a kis csínyére készül.
Ha nem akar vele beszélni, hát akkor nem, biztos ő is elkalandozott, ahogy a kellemes vízben élvezi a tisztaságot. Így vissza is húzódik a saját helyére, kissé elmosolyodik a gondolattól, hogy hosszú idő után ma először érzi igazán felszabadultnak magát, és Morf társaságában most kevésbé magányos.
A hátát a sziklának vetve hunyja le végül szemeit, kényelmesen locsolgatva magára a vizet. Élvezi a csendet, azt, hogy a nyugalmat talán csak a madarak éneke zavarja meg. Alig pár fürdőzőt hall, de őket is csak valahol távol.
Hosszú percekig semmi sem zökkenti ki, de azután a hangos vízcsobbanásra, ijedten kapja fel a fejét. A hullámzó víztükörre pillant, végül sikkantva lépdel, szinte már menekül hátrébb, ahogy a fiú kiemelkedik a habokból.*
- Te mégis mi a fenét művelsz?
*Rivall is rá, miután arcát elöntötte a pír, s egyre inkább hasonlít egy kosár túlérett almára. Ha a fiú nem épp azon az oldalon ért volna vizet, mely felé meg tudja kaparintani a ruháit, most biztos kiugrana, mint a nyúl az üregéből.
A mai nap folyamán az első olyan alkalom, mikor a fiú társasága számára nem mulatságos. Minél tovább hallgatja a nevetését annál inkább jön zavarba, végül észbe kapva bújik is nyakig a vízbe.*
- Menj vissza a saját feledre. Ez most nem vicces.
*Háborog a szemeit lesütve, ahogy az ajkát beharapva hátrál vissza a sziklához. Ahogy eddig megismerte a fiút gondolhatta volna, hogy eszébe jut valami csíny, de remélte, hogy a fürdőzés elfeledteti vele. Hát nem lett igaza, innen pedig kétli, hogy ki tudja magyarázni a helyzetét. De az biztos, hogy ha innen kiszabadul hátsó fertályon fogja billenteni a ficsúrt.*
*Egy kicsit még vár, de ahogy kérdésére nem kap választ a szemeit gyanakvóan összehúzva próbál kilesni a szikla mögül. Sajnos túl jó helyet választott így alig tud átlesni a ficsúrhoz. Azzal persze nem számol, hogy azért nem láthatja sehol, mert az éppen a kis csínyére készül.
Ha nem akar vele beszélni, hát akkor nem, biztos ő is elkalandozott, ahogy a kellemes vízben élvezi a tisztaságot. Így vissza is húzódik a saját helyére, kissé elmosolyodik a gondolattól, hogy hosszú idő után ma először érzi igazán felszabadultnak magát, és Morf társaságában most kevésbé magányos.
A hátát a sziklának vetve hunyja le végül szemeit, kényelmesen locsolgatva magára a vizet. Élvezi a csendet, azt, hogy a nyugalmat talán csak a madarak éneke zavarja meg. Alig pár fürdőzőt hall, de őket is csak valahol távol.
Hosszú percekig semmi sem zökkenti ki, de azután a hangos vízcsobbanásra, ijedten kapja fel a fejét. A hullámzó víztükörre pillant, végül sikkantva lépdel, szinte már menekül hátrébb, ahogy a fiú kiemelkedik a habokból.*
- Te mégis mi a fenét művelsz?
*Rivall is rá, miután arcát elöntötte a pír, s egyre inkább hasonlít egy kosár túlérett almára. Ha a fiú nem épp azon az oldalon ért volna vizet, mely felé meg tudja kaparintani a ruháit, most biztos kiugrana, mint a nyúl az üregéből.
A mai nap folyamán az első olyan alkalom, mikor a fiú társasága számára nem mulatságos. Minél tovább hallgatja a nevetését annál inkább jön zavarba, végül észbe kapva bújik is nyakig a vízbe.*
- Menj vissza a saját feledre. Ez most nem vicces.
*Háborog a szemeit lesütve, ahogy az ajkát beharapva hátrál vissza a sziklához. Ahogy eddig megismerte a fiút gondolhatta volna, hogy eszébe jut valami csíny, de remélte, hogy a fürdőzés elfeledteti vele. Hát nem lett igaza, innen pedig kétli, hogy ki tudja magyarázni a helyzetét. De az biztos, hogy ha innen kiszabadul hátsó fertályon fogja billenteni a ficsúrt.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-14 17:43:09
Üzenet elküldve: 2015-04-14 17:43:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Hamarosan meghallja a vízcsobbanásokat a túloldalról, ami azt jelzi, hogy tolvaj barátja is a vízben van már. Élvezi a frissítő, hideg vizet, amivel alaposan le is mossa magát. Szinte újjá születik a fürdőtől. Egy hálás mosolyt küldene most Asro felé, amiért ide hozta, de a sziklás rész közéjük telepedik. Eszébe jut, hogy milyen volt kisgyerekként játszani. Még, ha koldus is volt, azért a vizet és az erdőket nem vehette el tőle senki. Ezek a helyek mindig a kedvenc játsszó terepei voltak. Hirtelen kedve támad megtréfálni Astrot. Kíváncsi vajon milyen arcot vágna, ha hirtelen meglepné. Végig járatja szemét a sziklás részen. Sanda vigyorral indul meg kapaszkodva át rajta, igaz nem minden nehézség nélkül, mert a szikla repedései így mezítláb és csupaszon, azért alattomosan szúrják ahol csak érik. Ha idefelé a fiú féltette a sziklás lejtőtől, akkor most egészen biztosan megjegyzi, hogy nem kell őt ettől óvni. Végül is ez nem egy hegy csak egy kisebb fajta szikla. Amikor Asro hangját, hallja még be is tudja mérni a helyet a hang alapján, ahol most éppen lehet, így attól egy kicsit távolabb mászik át végül, hogy a fiú ne egyből lássa igaz így ő is éppen, hogy érzékeli. Persze nem válaszol a kérdésre, mert akkor kár volt ennyit fáradnia biztosan észreveszi, az pedig azt jelentené, hogy lőttek a meglepetés erejének. Különben élvezi ő a fürdőt de még mennyire, hogy igen és ez nemsokára a másiknak is világos lesz. Átvergődi magát a túloldalra nem túl messze Astrotól. Egyelőre leköti, hogy megtartsa az egyensúlyát, így nem néz felé. Éppen arra készül, hogy felkiáltva meglepje, de akkor egy alattomos laza kő megcsúszik a lába alatt még mielőtt bármit tehetne, teljes hosszában belevágódik a nem túl mély vízbe. Az esés keltette hullámok összecsapnak fölötte és mivel sekély a víz, jól meg is üti magát. Amikor végre megtalálja az egyensúlyát, kiemelkedik a vízből. Hangosan nevetve és prüszkölve próbálja, arcára tapadt hosszabb hajtincseit kibányászni a szeméből. Egyelőre homályos foltokat észlel csak, de nincs kétsége felőle, hogy kis barátja éppen gúnyosan nevethet rajta, amiért nyilvánvalóan ügyetlenül próbálta meglepni.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.14 17:47:24
*Hamarosan meghallja a vízcsobbanásokat a túloldalról, ami azt jelzi, hogy tolvaj barátja is a vízben van már. Élvezi a frissítő, hideg vizet, amivel alaposan le is mossa magát. Szinte újjá születik a fürdőtől. Egy hálás mosolyt küldene most Asro felé, amiért ide hozta, de a sziklás rész közéjük telepedik. Eszébe jut, hogy milyen volt kisgyerekként játszani. Még, ha koldus is volt, azért a vizet és az erdőket nem vehette el tőle senki. Ezek a helyek mindig a kedvenc játsszó terepei voltak. Hirtelen kedve támad megtréfálni Astrot. Kíváncsi vajon milyen arcot vágna, ha hirtelen meglepné. Végig járatja szemét a sziklás részen. Sanda vigyorral indul meg kapaszkodva át rajta, igaz nem minden nehézség nélkül, mert a szikla repedései így mezítláb és csupaszon, azért alattomosan szúrják ahol csak érik. Ha idefelé a fiú féltette a sziklás lejtőtől, akkor most egészen biztosan megjegyzi, hogy nem kell őt ettől óvni. Végül is ez nem egy hegy csak egy kisebb fajta szikla. Amikor Asro hangját, hallja még be is tudja mérni a helyet a hang alapján, ahol most éppen lehet, így attól egy kicsit távolabb mászik át végül, hogy a fiú ne egyből lássa igaz így ő is éppen, hogy érzékeli. Persze nem válaszol a kérdésre, mert akkor kár volt ennyit fáradnia biztosan észreveszi, az pedig azt jelentené, hogy lőttek a meglepetés erejének. Különben élvezi ő a fürdőt de még mennyire, hogy igen és ez nemsokára a másiknak is világos lesz. Átvergődi magát a túloldalra nem túl messze Astrotól. Egyelőre leköti, hogy megtartsa az egyensúlyát, így nem néz felé. Éppen arra készül, hogy felkiáltva meglepje, de akkor egy alattomos laza kő megcsúszik a lába alatt még mielőtt bármit tehetne, teljes hosszában belevágódik a nem túl mély vízbe. Az esés keltette hullámok összecsapnak fölötte és mivel sekély a víz, jól meg is üti magát. Amikor végre megtalálja az egyensúlyát, kiemelkedik a vízből. Hangosan nevetve és prüszkölve próbálja, arcára tapadt hosszabb hajtincseit kibányászni a szeméből. Egyelőre homályos foltokat észlel csak, de nincs kétsége felőle, hogy kis barátja éppen gúnyosan nevethet rajta, amiért nyilvánvalóan ügyetlenül próbálta meglepni.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.14 17:47:24
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-14 14:35:31
Üzenet elküldve: 2015-04-14 14:35:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Halkan felnevetve ingatja meg a fejét, ahogy a fiú az ő szavait felhasználva kezd is a meséjébe. Szóval jelenleg ő is egyedül van, mint Aswea. A hangjából kihallja a szomorúságot, át is érzi. Noha, a lány már nem igazán tud így beszélni magányáról, hisz az évek alatt megedződött, beleszokott.
Tovább egyelőre inkább nem firtatja Morf múltját. Ha eljön az ideje úgy is adódik magától az alkalom, hogy alaposabban kibeszéljék ki hogy keveredett ide, s hová akarnak tartani.
Most ő is élvezi a folyópart adta lehetőséget. Széles mosollyal ballag előre, ahogy a lábai alatt érzi a puha homokot, csak egyre vidámabban áll a pancsolás elé. Az pedig, hogy a fiú beleegyezett a fürdőhely elosztásába csak jobban meghozta a kedvét.*
- A mai napon csak jó ötleteim vannak.
*Nevet fel halkan, ahogy elindul a saját része felé. Ahogy végre a szikla mögé ér sietősen engedi le a haját, majd még egyszer alaposabban körbepillant, majd a nadrágból kibújva gázol is jobban a vízbe, ahogy az ingtől is megszabadul.
Mint egy gyerek, olyan izgatottsággal merül is mélyebbre, majd elégedett sóhajjal hunyja is le a szemeit, ahogy a hátát a sziklának vetve élvezi a hűs vizet. Egy kis időre meg is feledkezik arról, hogy most nem egyedül jött. A sziklától ellépve kezd is neki az alapos mosakodásnak, majd mikor végre már tényleg tisztának érzi magát beljebb is úszik a folyóban. A lába még biztonságosan leér, arra mindig ügyel, hisz hiába jó úszó nem olyan bátor a habok között.
Idejét sem tudja mikor volt utoljára ennyire felszabadult, ilyen felhőtlenül jókedvű. Hogy ez új barátjának társasága okozza e, vagy talán ennyi idő után most először van spontán jó napja azt nem igazán képes eldönteni, de bármi is legyen az ok a mai napja biztosan örök emlék marad.*
- Na, élvezed a vizet?
*Sandít is hátra, de ahogy csak a kővel néz farkasszemet megkönnyebbülten szusszan fel. Most kicsit sajnálja, hogy nem valóban Asro, a tolvaj fiú. Remek alkalom lenne a pancsikolás egy újabb heccre. Annyi mindent tudna forralni a fiú ellen, de ez csak terv marad, a megvalósítás pedig egy igen vicces álom. Most kivételesen nyugton marad és kifinomultan viselkedik, még akkor is, ha most valóban nehezére esik.*
*Halkan felnevetve ingatja meg a fejét, ahogy a fiú az ő szavait felhasználva kezd is a meséjébe. Szóval jelenleg ő is egyedül van, mint Aswea. A hangjából kihallja a szomorúságot, át is érzi. Noha, a lány már nem igazán tud így beszélni magányáról, hisz az évek alatt megedződött, beleszokott.
Tovább egyelőre inkább nem firtatja Morf múltját. Ha eljön az ideje úgy is adódik magától az alkalom, hogy alaposabban kibeszéljék ki hogy keveredett ide, s hová akarnak tartani.
Most ő is élvezi a folyópart adta lehetőséget. Széles mosollyal ballag előre, ahogy a lábai alatt érzi a puha homokot, csak egyre vidámabban áll a pancsolás elé. Az pedig, hogy a fiú beleegyezett a fürdőhely elosztásába csak jobban meghozta a kedvét.*
- A mai napon csak jó ötleteim vannak.
*Nevet fel halkan, ahogy elindul a saját része felé. Ahogy végre a szikla mögé ér sietősen engedi le a haját, majd még egyszer alaposabban körbepillant, majd a nadrágból kibújva gázol is jobban a vízbe, ahogy az ingtől is megszabadul.
Mint egy gyerek, olyan izgatottsággal merül is mélyebbre, majd elégedett sóhajjal hunyja is le a szemeit, ahogy a hátát a sziklának vetve élvezi a hűs vizet. Egy kis időre meg is feledkezik arról, hogy most nem egyedül jött. A sziklától ellépve kezd is neki az alapos mosakodásnak, majd mikor végre már tényleg tisztának érzi magát beljebb is úszik a folyóban. A lába még biztonságosan leér, arra mindig ügyel, hisz hiába jó úszó nem olyan bátor a habok között.
Idejét sem tudja mikor volt utoljára ennyire felszabadult, ilyen felhőtlenül jókedvű. Hogy ez új barátjának társasága okozza e, vagy talán ennyi idő után most először van spontán jó napja azt nem igazán képes eldönteni, de bármi is legyen az ok a mai napja biztosan örök emlék marad.*
- Na, élvezed a vizet?
*Sandít is hátra, de ahogy csak a kővel néz farkasszemet megkönnyebbülten szusszan fel. Most kicsit sajnálja, hogy nem valóban Asro, a tolvaj fiú. Remek alkalom lenne a pancsikolás egy újabb heccre. Annyi mindent tudna forralni a fiú ellen, de ez csak terv marad, a megvalósítás pedig egy igen vicces álom. Most kivételesen nyugton marad és kifinomultan viselkedik, még akkor is, ha most valóban nehezére esik.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-13 15:42:29
Üzenet elküldve: 2015-04-13 15:42:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Ahogy haladnak a folyó felé megrajzolja magában az utat merre is mennek, mi hol van. Asro nem vitázik vele, mindenben nagyon készséges. Néha az az érzése úgy viselkedik, mintha régen látott barát, vagy rokon lenne távoli vidékről, akinek a várost szeretné megmutatni, ahol ő él és mindent el szeretne követni, hogy jól érezze magát. Ez a lelkesedés rá is jó hatással van. Egész jó kedve kerekedik, ami mostanában nem túl gyakran fordult elő vele. A templom kertje tényleg szép hely. A fák, a gondozott növények kellemes látványt nyújtanak.*
- Igen tényleg nagyon szép hely.
*Csatlakozik ő is az előtte szólóhoz teljesen egyetértve. Nem tudja nem észrevenni, hogy a fiú milyen lelkes és a mosolya is elárulja, hogy ezt a helyet, valószínűleg gyakrabban látogatja, mint a barakkot. Mondjuk meg is tudja érteni. Ami ez után következik lehangoló látvány. Igaz egy temetőben mi lenne az, amitől az ember jól érzi magát, ha nem éjszakai lidérc, vagy egy kóbor szellem. A szeme sarkából rápillant Asrora, de láthatóan teljes nyugalommal, határozottan vezeti tovább és mivel, nem nyugtalan hát nem izgatja magát ő sem. Elvégre akármilyen sejtelmes is erre felé, azért mégis csak nappal van és így azért nem olyan nyomasztó. Egyébként is a halottaktól nem tart annyira, inkább az élők némelyikétől. A temetőt elhagyva egy valóban meredek sziklás rész következik. Muszáj mosolyognia Asro fétő szavain. Tényleg ilyen anyámasszony katonájának néz ki, akinek fogni kell a kezét egy meredekebb úton? Kedves, hogy így törődik vele, de azért nem kell ennyire anyáskodnia felette. Nem mutatja, hogy ezen az úton akár cigánykereket vetve is le tud menni, inkább belül jól szórakozva, nagy megfontoltan nyújtja a kezét ő is és fogja meg a másikét.*
-Hú, ez tényleg meredeknek néz ki. Jól van, akkor vigyázz rám nehogy bajom essen.
*Mikor megindulnak lefelé egy két kőtámasz segítségével már lendületesen elől is terem és szinte húzza maga mögött Asrot. Ha esetleg elbillenne a fiú, akkor nevetve megtámasztja őt is és megakadályozza, hogy elessen. Az utolsó pár méteren elengedi a kezét és egy két jól irányzott ugrással már lent is terem a biztonságos talajon. Aztán füléig tartó vigyort produkálva néz vissza kísérőjére.*
-Köszönöm a segítséget. Már alig várom, hogy lássam, biztosan nagyon jó kis hely.
*A folyópart látványának kimondottan megörül. Amint a homokot megérzi a lába alatt már le is rúgja a csizmáját. A kérdésre, ami elhangzik irányába, biztos kitalálna valami jól hangzó mesét, ha más kérdezi, de már régen úgy érzi, hogy ettől a fiútól valószínűleg nincs mit tartani.*
-Igazán még én sem kérdeztelek ki, de legyen, ha kíváncsi vagy rá elmondom, de aztán nem ér visszaélni vele.
*Mosolyog, direkt ugyanazokat a szavakat mondva amiket idefelé a fiú, amikor bevallotta egyedül van. Igaz, ami őt illeti nem ilyen egyszerű a történet, de nem áll szándékában most mindjárt mindent kitálalni magáról csak azt mondja el, amiből még nem lehet különösebben nagyobb baja.*
-Tudod, volt egy banda amihez csatlakoztam, messze innen a városon túli vidéken. Sokáig voltam velük, igazán ütőképes csapat voltunk, de aztán szétszéledtek. Az ellenőrzések megsokasodtak azon a környéken és nekem sem volt tanácsos tovább a ott tevékenykedni, így keveredtem ide egyedül.
*Hangjában hallatszik némi szomorúság, mert hiányzik neki a régi csapat, de minden jónak vége szakad egyszer. Legalábbis az ő életében eddig mindig így volt, ezért nem is ragaszkodik semmihez igazán. Nem enged több gondolatot a múltnak, inkább a jelenre koncentrál. Szemrevételezi a helyet, amit Asro javasol a fürdőzésre és rábólint, mert neki is teszik az ötlet, hogy a sziklák rejtekében egy kicsit eltűnjön a fiú elől. Nem szokta a ruháit és a fegyvereit őrizetlenül szem előtt hagyni csak úgy, végül is egy tolvajjal készül fürdőzni még, ha kedves is. Arra gondol, hogy Asro is talán ezért javasolja ezt a megoldást, végül is ki tudná jobban milyen könnyű elcsenni az őrizetlenül hagyott értékeket, mint egy szakmabeli. Kedvére való, hogy ilyen megfontolt ezek szerint nem csalódik benne és használható üzlettárs lesz, ha úgy fordulnak a dolgok.*
-Szerintem nagyon jó lesz ott.
*Hagyja jóvá, tehát a helyet. Meg sem fordul a fejében, hogy másra gyanakodjon, mint, hogy a fiú óvatos, így teljes nyugalommal közelíti meg az ő részét a parton. Amint egyedül marad ledobálja magáróla ruhákat és a cuccait egy nagyobb sziklahasadékba rejti. Amikor úgy találja eléggé rejtve van a szemek elől már veti is bele magát a hűs vízbe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.13 16:00:50
*Ahogy haladnak a folyó felé megrajzolja magában az utat merre is mennek, mi hol van. Asro nem vitázik vele, mindenben nagyon készséges. Néha az az érzése úgy viselkedik, mintha régen látott barát, vagy rokon lenne távoli vidékről, akinek a várost szeretné megmutatni, ahol ő él és mindent el szeretne követni, hogy jól érezze magát. Ez a lelkesedés rá is jó hatással van. Egész jó kedve kerekedik, ami mostanában nem túl gyakran fordult elő vele. A templom kertje tényleg szép hely. A fák, a gondozott növények kellemes látványt nyújtanak.*
- Igen tényleg nagyon szép hely.
*Csatlakozik ő is az előtte szólóhoz teljesen egyetértve. Nem tudja nem észrevenni, hogy a fiú milyen lelkes és a mosolya is elárulja, hogy ezt a helyet, valószínűleg gyakrabban látogatja, mint a barakkot. Mondjuk meg is tudja érteni. Ami ez után következik lehangoló látvány. Igaz egy temetőben mi lenne az, amitől az ember jól érzi magát, ha nem éjszakai lidérc, vagy egy kóbor szellem. A szeme sarkából rápillant Asrora, de láthatóan teljes nyugalommal, határozottan vezeti tovább és mivel, nem nyugtalan hát nem izgatja magát ő sem. Elvégre akármilyen sejtelmes is erre felé, azért mégis csak nappal van és így azért nem olyan nyomasztó. Egyébként is a halottaktól nem tart annyira, inkább az élők némelyikétől. A temetőt elhagyva egy valóban meredek sziklás rész következik. Muszáj mosolyognia Asro fétő szavain. Tényleg ilyen anyámasszony katonájának néz ki, akinek fogni kell a kezét egy meredekebb úton? Kedves, hogy így törődik vele, de azért nem kell ennyire anyáskodnia felette. Nem mutatja, hogy ezen az úton akár cigánykereket vetve is le tud menni, inkább belül jól szórakozva, nagy megfontoltan nyújtja a kezét ő is és fogja meg a másikét.*
-Hú, ez tényleg meredeknek néz ki. Jól van, akkor vigyázz rám nehogy bajom essen.
*Mikor megindulnak lefelé egy két kőtámasz segítségével már lendületesen elől is terem és szinte húzza maga mögött Asrot. Ha esetleg elbillenne a fiú, akkor nevetve megtámasztja őt is és megakadályozza, hogy elessen. Az utolsó pár méteren elengedi a kezét és egy két jól irányzott ugrással már lent is terem a biztonságos talajon. Aztán füléig tartó vigyort produkálva néz vissza kísérőjére.*
-Köszönöm a segítséget. Már alig várom, hogy lássam, biztosan nagyon jó kis hely.
*A folyópart látványának kimondottan megörül. Amint a homokot megérzi a lába alatt már le is rúgja a csizmáját. A kérdésre, ami elhangzik irányába, biztos kitalálna valami jól hangzó mesét, ha más kérdezi, de már régen úgy érzi, hogy ettől a fiútól valószínűleg nincs mit tartani.*
-Igazán még én sem kérdeztelek ki, de legyen, ha kíváncsi vagy rá elmondom, de aztán nem ér visszaélni vele.
*Mosolyog, direkt ugyanazokat a szavakat mondva amiket idefelé a fiú, amikor bevallotta egyedül van. Igaz, ami őt illeti nem ilyen egyszerű a történet, de nem áll szándékában most mindjárt mindent kitálalni magáról csak azt mondja el, amiből még nem lehet különösebben nagyobb baja.*
-Tudod, volt egy banda amihez csatlakoztam, messze innen a városon túli vidéken. Sokáig voltam velük, igazán ütőképes csapat voltunk, de aztán szétszéledtek. Az ellenőrzések megsokasodtak azon a környéken és nekem sem volt tanácsos tovább a ott tevékenykedni, így keveredtem ide egyedül.
*Hangjában hallatszik némi szomorúság, mert hiányzik neki a régi csapat, de minden jónak vége szakad egyszer. Legalábbis az ő életében eddig mindig így volt, ezért nem is ragaszkodik semmihez igazán. Nem enged több gondolatot a múltnak, inkább a jelenre koncentrál. Szemrevételezi a helyet, amit Asro javasol a fürdőzésre és rábólint, mert neki is teszik az ötlet, hogy a sziklák rejtekében egy kicsit eltűnjön a fiú elől. Nem szokta a ruháit és a fegyvereit őrizetlenül szem előtt hagyni csak úgy, végül is egy tolvajjal készül fürdőzni még, ha kedves is. Arra gondol, hogy Asro is talán ezért javasolja ezt a megoldást, végül is ki tudná jobban milyen könnyű elcsenni az őrizetlenül hagyott értékeket, mint egy szakmabeli. Kedvére való, hogy ilyen megfontolt ezek szerint nem csalódik benne és használható üzlettárs lesz, ha úgy fordulnak a dolgok.*
-Szerintem nagyon jó lesz ott.
*Hagyja jóvá, tehát a helyet. Meg sem fordul a fejében, hogy másra gyanakodjon, mint, hogy a fiú óvatos, így teljes nyugalommal közelíti meg az ő részét a parton. Amint egyedül marad ledobálja magáróla ruhákat és a cuccait egy nagyobb sziklahasadékba rejti. Amikor úgy találja eléggé rejtve van a szemek elől már veti is bele magát a hűs vízbe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.13 16:00:50
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-13 09:02:16
Üzenet elküldve: 2015-04-13 09:02:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*Először határozottan úgy hitte, hogy egy kis vívásnak nem lesz ellene a fiú, de ismét tévednie kellett. Amaz most inkább a folyó nyújtotta programmal élne, erre is hivatkozik, ahogy maga mögött hagyná a barakkot. Asweának más a véleménye a dologról. Nehéz a fegyverektől ilyen könnyedén megválni, de érthető egy olyasvalaki szemszögéből nézni, aki idegen a környéken, nem tudhatja a város mely része mit rejteget valójában, s az emberek, akik itt most körbeveszik mennyire megbízhatóak. Így inkább nem is faggatózik, vagy kérleli, hogy legalább egy kicsit kukkantsanak beljebb. Apró bólintással jelzi, hogy tudomásul vette az óhajt, így veszi is visszafelé az irányt, át újból a gazdagnegyeden. Most nem szentel különösebb figyelmet erre a részre, hisz, ha volt valami, amit a séta alatt jobban meg akartak vizsgálni, azt az előző kis időben megtették. A mélyebb belemerülés pedig ráér később is. Ahogy a negyedből kiér a templomkert felé veszi az irányt. Az egyik kedvenc helye a városban. A gyönyörű és puha fű, a hatalmas fák, a csend és a nyugodtság. Ha el akar bújni a világ elől akkor gyakori vendég itt. Le is lassítja lépteit újfent, hogy Morf is ismerkedhessen az ismét új környezettel, valamint ő is gyönyörködik kicsit benne. Már csak azért is, mert vezetői képessége végre meg lett dicsérve, így igyekszik nem csalódást okozni. Egyszerre nem akar mindent megmutatni, s az alaposság sem lesz ma a védjegye, hisz egyszerre ennyi újdonság is elég lehet vezetettjének, ezt mind még meg is kell emészteni.*
- Ez volt a templomkert. Gyönyörű, igaz?
*Fordul is hátra hozzá halovány mosollyal, ahogy lassan el is érik a hátsó részt, s a kaput, melyen keresztül lépve már a temetőben is találják magukat. Ez már nem annyira szívderítő környék, de a maga félelmetességével mégis olyan rejtelmes és gyönyörű. Ahogy apránként a temetőt is maguk mögött hagyják lassan meg is áll.*
- Itt lesz egy ösvény. Meredeken vezet le a sziklák között. Ha lejutunk meg is érkeztünk a Folyópartra. De jobb, ha mindig a lábad elé nézel.
*Rákacsintva nyújtja ismét a kezét, amolyan megerősítésként, hogy továbbra is felügyeli a sétát és nyugodtan rábízhatja magát a fiú, vigyázni fog rá.*
- Add a kezed, együtt talán egyszerűbben szerencsétlenkedünk le, mint külön-külön. Vagy... hát ketten esünk hatalmasat.
*Vigyorodik el, s a megkapja társa kezét vele indul meg a partra. Ám, ha visszakozna akkor is megindul, csak a kezét nem fogja szorongatni.*
- Tetszeni fog neked a hely. Ebben az időben szerencsére nem sokan tanyáznak errefelé, szóval ha valóban mázlink van még csend is lesz.
*Kuncog fel, s mikor végre pár apróbb bukdácsolás után leér elégedetten szusszan fel. A fák takarásában még alig látszik a folyó vize, de ahogy kiérnek a szemük elé tárul a tiszta, hűs víz a teljes pompájában. Ha tehetné már most rögtön megállíthatatlanul a vízbe gázolna, de először ki kell találnia hogyan is pancsolhatna diszkréten.*
- Amíg itt lepihenünk viszont elkezdhetnél mesélni, hogyan is keveredtél ide. Most jutott eszembe, hogy igazán még ki sem kérdeztelek.
*Ballag is tovább, s amint végre cipője alatt a puha homok bújik meg széles, szinte gyermeki mosollyal hajol is le, hogy cipőitől megszabadítsa kissé már megfáradt lábait. Addig pedig, ha Morf nekikezdett a mesélésnek teljes figyelmével, vagy legalábbis egy részével, rá figyel.
Szemeivel közben újra és újra a vizet pásztázza, hol is bújhatna el a fiú szeme elől, s végre el sem hangzott imája meghallgatásra lelt egy termetesebb szikla képében. Nem bántóan nagy darab, sőt, de a vízben van, a lány pedig kényelmesen meg is tud bújni mögötte úgy, hogy ne legyen túlságosan feltűnő.*
- Mit szólsz ahhoz a részhez?
*Mutat is el a szikla egyik oldala felé, míg ő maga a másik oldalát célozza meg. Reméli, hogy a kölyöknek megfelelő lesz a kiszemelt rész, s nem fog feltűnni, hogy Aswea a másik oldalt vette célba a pancsikoláshoz.*
*Először határozottan úgy hitte, hogy egy kis vívásnak nem lesz ellene a fiú, de ismét tévednie kellett. Amaz most inkább a folyó nyújtotta programmal élne, erre is hivatkozik, ahogy maga mögött hagyná a barakkot. Asweának más a véleménye a dologról. Nehéz a fegyverektől ilyen könnyedén megválni, de érthető egy olyasvalaki szemszögéből nézni, aki idegen a környéken, nem tudhatja a város mely része mit rejteget valójában, s az emberek, akik itt most körbeveszik mennyire megbízhatóak. Így inkább nem is faggatózik, vagy kérleli, hogy legalább egy kicsit kukkantsanak beljebb. Apró bólintással jelzi, hogy tudomásul vette az óhajt, így veszi is visszafelé az irányt, át újból a gazdagnegyeden. Most nem szentel különösebb figyelmet erre a részre, hisz, ha volt valami, amit a séta alatt jobban meg akartak vizsgálni, azt az előző kis időben megtették. A mélyebb belemerülés pedig ráér később is. Ahogy a negyedből kiér a templomkert felé veszi az irányt. Az egyik kedvenc helye a városban. A gyönyörű és puha fű, a hatalmas fák, a csend és a nyugodtság. Ha el akar bújni a világ elől akkor gyakori vendég itt. Le is lassítja lépteit újfent, hogy Morf is ismerkedhessen az ismét új környezettel, valamint ő is gyönyörködik kicsit benne. Már csak azért is, mert vezetői képessége végre meg lett dicsérve, így igyekszik nem csalódást okozni. Egyszerre nem akar mindent megmutatni, s az alaposság sem lesz ma a védjegye, hisz egyszerre ennyi újdonság is elég lehet vezetettjének, ezt mind még meg is kell emészteni.*
- Ez volt a templomkert. Gyönyörű, igaz?
*Fordul is hátra hozzá halovány mosollyal, ahogy lassan el is érik a hátsó részt, s a kaput, melyen keresztül lépve már a temetőben is találják magukat. Ez már nem annyira szívderítő környék, de a maga félelmetességével mégis olyan rejtelmes és gyönyörű. Ahogy apránként a temetőt is maguk mögött hagyják lassan meg is áll.*
- Itt lesz egy ösvény. Meredeken vezet le a sziklák között. Ha lejutunk meg is érkeztünk a Folyópartra. De jobb, ha mindig a lábad elé nézel.
*Rákacsintva nyújtja ismét a kezét, amolyan megerősítésként, hogy továbbra is felügyeli a sétát és nyugodtan rábízhatja magát a fiú, vigyázni fog rá.*
- Add a kezed, együtt talán egyszerűbben szerencsétlenkedünk le, mint külön-külön. Vagy... hát ketten esünk hatalmasat.
*Vigyorodik el, s a megkapja társa kezét vele indul meg a partra. Ám, ha visszakozna akkor is megindul, csak a kezét nem fogja szorongatni.*
- Tetszeni fog neked a hely. Ebben az időben szerencsére nem sokan tanyáznak errefelé, szóval ha valóban mázlink van még csend is lesz.
*Kuncog fel, s mikor végre pár apróbb bukdácsolás után leér elégedetten szusszan fel. A fák takarásában még alig látszik a folyó vize, de ahogy kiérnek a szemük elé tárul a tiszta, hűs víz a teljes pompájában. Ha tehetné már most rögtön megállíthatatlanul a vízbe gázolna, de először ki kell találnia hogyan is pancsolhatna diszkréten.*
- Amíg itt lepihenünk viszont elkezdhetnél mesélni, hogyan is keveredtél ide. Most jutott eszembe, hogy igazán még ki sem kérdeztelek.
*Ballag is tovább, s amint végre cipője alatt a puha homok bújik meg széles, szinte gyermeki mosollyal hajol is le, hogy cipőitől megszabadítsa kissé már megfáradt lábait. Addig pedig, ha Morf nekikezdett a mesélésnek teljes figyelmével, vagy legalábbis egy részével, rá figyel.
Szemeivel közben újra és újra a vizet pásztázza, hol is bújhatna el a fiú szeme elől, s végre el sem hangzott imája meghallgatásra lelt egy termetesebb szikla képében. Nem bántóan nagy darab, sőt, de a vízben van, a lány pedig kényelmesen meg is tud bújni mögötte úgy, hogy ne legyen túlságosan feltűnő.*
- Mit szólsz ahhoz a részhez?
*Mutat is el a szikla egyik oldala felé, míg ő maga a másik oldalát célozza meg. Reméli, hogy a kölyöknek megfelelő lesz a kiszemelt rész, s nem fog feltűnni, hogy Aswea a másik oldalt vette célba a pancsikoláshoz.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-12 15:20:08
Üzenet elküldve: 2015-04-12 15:20:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Dayria //
*Tisztában van vele, hogy kifizetődő, nem is állította soha az ellentettjét, de ettől függetlenül még számára nagyon unalmas. Egy ideig jó szórakozás, de azután már bele lehet őrülni. Kivéve, ha az ember mazochista, és szereti magát kínozni.
Közel járt, hogy haragot szítson benne? Ez nem nagy feladat, tekintve, hogy Sotheena elég forrófejű tud lenni, de visszagondolva valóban elég frusztráló volt az a szituáció, de csak mert halandónak nézte.*
- Örülök neki. *Böki oda teljesen érdektelenül. Ezzel nem igazán tudja megsérteni a drága kis nővérkéje, a világért sem állt szándékában, hogy izgalmas élmény legyen a számára. Nem igazán érdekli a szőkeség, így hát mit izgassa az, hogy jobb társaságnak véli-e egy másik eredarnál, avagy sem.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy én sose öltöttem magamra ezt a gazdag fruska külsőt. Viszont akkor tényleg fogalmam sem volt róla, hogy pontosan hol is vagyok. *Kicsit elnéz a távolba, hallgatva a különböző neszeket. Fel van rá készülve, hogy a szőkeség majd megpróbál tovább kötözködni vele, de őt jelenleg nem zavarja. Mosolygásra készteti az a tudat, hogy amilyen hevesen próbál csipkelődni vele, pont olyan, mint egy ragadozó, akit most sarokba szorítottak.
A hímekre kapott válaszon egy pillanatra elgondolkodik. A félelmet nézve valóban az egyik legrosszabb választás. Példa rá az előbbi kormos tyúk, akihez Dayriának volt most szerencséje, viszont fájdalom terén… Ő azért nem mondaná, hogy érzéketlenek lennének.*
- Hm… Az igaz, hogy nem üvöltöznek, vagy legalábbis legtöbbjük nem kezd üvöltözni a fájdalomtól, és a félelemtől remegve könyörögni, hogy engedjék el, de tovább bírják, és később veszítik el az eszméletüket például. Fájdalmat ugyanúgy éreznek. *Leginkább az esetek túlnyomó többségében a szituáció, és az elképzelés, vagy a jelenlegi hangulat az, ami nagyjából meghatározza, hogy ki lenne a legjobb potenciális áldozat, csak sajnos nem mindig lehet válogatni.
Nem kezd bele egy felesleges vitába azzal kapcsolatban, hogy mennyi értése is van a tárnalakókhoz, mert azért nem annyira sok. Nem kimondottan neki sem a kedvenc csemegéje, hogy annyit tudjon róluk, de azért kicsit lejjebb hajolva, kíváncsian veszi szemügyre a kezében tartott fénylő követ.*
- Ez egy fluoreszkáló kristály lehet. Tudod, vannak ehhez hasonló gombák is, amik szintén világítani tudnak a sötétben. Úgy tudom, a mélységben nagyobb számban találhatóak ilyenek, de ezt inkább egy „földalatti patkánytól” kellene megkérdezned. Ha az értékére vagy kíváncsi, akkor sajnos fogalmam sincs. *Az ilyen kövek talán ha csak nagyon kis számban találhatóak meg a felszínen, így fogalma sincs, hogy van-e egyáltalán értékük a kereskedőknél.
Hogy számban hány fajtársuk lehet most egyszerre jelen ebben a viszonylag kis városban, nem tudná megsaccolni. Ő még a hármat is soknak találta volna. Ilyen téren azok, akik rendelkeznek a telepátiával, valóban előnyben részesülnek. Tőle aztán akár el is mehetnének mellette az utcán, nem tudná a másikat érzékelni.
A vadászat gondolatára megcsillannak feneketlen lélektükrei, de szóban nem fűz hozzá semmit. Fajtársnője tökéletes megfogalmazást használt rá. „Izgalmasnak hangzik.” És ezzel, a széles gonosz mosolyával egyet is ért. Bár biztos nincs annyi, hogy erre szükség legyen, de azért érdekes elgondolás.
Jó a képzelőereje, így jót nevet magában azon a jeleneten, ha kilőtt volna a kormos tyúk azért még néhány nyilat a szőkeségre.
Ahogy az már úgy ahogy felöltözött, ő is nagyot nyújtózkodik az ágon. Már úgysem fog itt semmi érdekes történni.*
- Csak azt, hogy megiszom veled egy italt. *Áll fel az ágon, viszonozva a másik pimasz mosolyát, majd egy könnyed mozdulattal már le is ugrik a fáról. Nagyon reméli, hogy az nem fordult meg a másik fejében, hogy ő fog majd neki fizetni, mert akkor sajnos le kell rántania az álomfelhőjéről.*
*Tisztában van vele, hogy kifizetődő, nem is állította soha az ellentettjét, de ettől függetlenül még számára nagyon unalmas. Egy ideig jó szórakozás, de azután már bele lehet őrülni. Kivéve, ha az ember mazochista, és szereti magát kínozni.
Közel járt, hogy haragot szítson benne? Ez nem nagy feladat, tekintve, hogy Sotheena elég forrófejű tud lenni, de visszagondolva valóban elég frusztráló volt az a szituáció, de csak mert halandónak nézte.*
- Örülök neki. *Böki oda teljesen érdektelenül. Ezzel nem igazán tudja megsérteni a drága kis nővérkéje, a világért sem állt szándékában, hogy izgalmas élmény legyen a számára. Nem igazán érdekli a szőkeség, így hát mit izgassa az, hogy jobb társaságnak véli-e egy másik eredarnál, avagy sem.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy én sose öltöttem magamra ezt a gazdag fruska külsőt. Viszont akkor tényleg fogalmam sem volt róla, hogy pontosan hol is vagyok. *Kicsit elnéz a távolba, hallgatva a különböző neszeket. Fel van rá készülve, hogy a szőkeség majd megpróbál tovább kötözködni vele, de őt jelenleg nem zavarja. Mosolygásra készteti az a tudat, hogy amilyen hevesen próbál csipkelődni vele, pont olyan, mint egy ragadozó, akit most sarokba szorítottak.
A hímekre kapott válaszon egy pillanatra elgondolkodik. A félelmet nézve valóban az egyik legrosszabb választás. Példa rá az előbbi kormos tyúk, akihez Dayriának volt most szerencséje, viszont fájdalom terén… Ő azért nem mondaná, hogy érzéketlenek lennének.*
- Hm… Az igaz, hogy nem üvöltöznek, vagy legalábbis legtöbbjük nem kezd üvöltözni a fájdalomtól, és a félelemtől remegve könyörögni, hogy engedjék el, de tovább bírják, és később veszítik el az eszméletüket például. Fájdalmat ugyanúgy éreznek. *Leginkább az esetek túlnyomó többségében a szituáció, és az elképzelés, vagy a jelenlegi hangulat az, ami nagyjából meghatározza, hogy ki lenne a legjobb potenciális áldozat, csak sajnos nem mindig lehet válogatni.
Nem kezd bele egy felesleges vitába azzal kapcsolatban, hogy mennyi értése is van a tárnalakókhoz, mert azért nem annyira sok. Nem kimondottan neki sem a kedvenc csemegéje, hogy annyit tudjon róluk, de azért kicsit lejjebb hajolva, kíváncsian veszi szemügyre a kezében tartott fénylő követ.*
- Ez egy fluoreszkáló kristály lehet. Tudod, vannak ehhez hasonló gombák is, amik szintén világítani tudnak a sötétben. Úgy tudom, a mélységben nagyobb számban találhatóak ilyenek, de ezt inkább egy „földalatti patkánytól” kellene megkérdezned. Ha az értékére vagy kíváncsi, akkor sajnos fogalmam sincs. *Az ilyen kövek talán ha csak nagyon kis számban találhatóak meg a felszínen, így fogalma sincs, hogy van-e egyáltalán értékük a kereskedőknél.
Hogy számban hány fajtársuk lehet most egyszerre jelen ebben a viszonylag kis városban, nem tudná megsaccolni. Ő még a hármat is soknak találta volna. Ilyen téren azok, akik rendelkeznek a telepátiával, valóban előnyben részesülnek. Tőle aztán akár el is mehetnének mellette az utcán, nem tudná a másikat érzékelni.
A vadászat gondolatára megcsillannak feneketlen lélektükrei, de szóban nem fűz hozzá semmit. Fajtársnője tökéletes megfogalmazást használt rá. „Izgalmasnak hangzik.” És ezzel, a széles gonosz mosolyával egyet is ért. Bár biztos nincs annyi, hogy erre szükség legyen, de azért érdekes elgondolás.
Jó a képzelőereje, így jót nevet magában azon a jeleneten, ha kilőtt volna a kormos tyúk azért még néhány nyilat a szőkeségre.
Ahogy az már úgy ahogy felöltözött, ő is nagyot nyújtózkodik az ágon. Már úgysem fog itt semmi érdekes történni.*
- Csak azt, hogy megiszom veled egy italt. *Áll fel az ágon, viszonozva a másik pimasz mosolyát, majd egy könnyed mozdulattal már le is ugrik a fáról. Nagyon reméli, hogy az nem fordult meg a másik fejében, hogy ő fog majd neki fizetni, mert akkor sajnos le kell rántania az álomfelhőjéről.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-10 19:56:11
Üzenet elküldve: 2015-04-10 19:56:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás//
*Ott áll a homokon és hirtelen egy elhagyatott személyt pillant meg. Később jön rá, hogy ő az a barátságos elf a fogadóból. Megpróbál odakiáltani, de nem hallja meg. Megint teli torokból üvölt egyet.*
- Hahó! Itt vagyok!
*Rájön, hogy ezzel nem megy túl sokra és inkább elkezd futni felé. ~Milyen kis süket, ahhoz képest, hogy elf.~ Bár valószínű, hogy nagyon messze van és, azért nem hallja. Még nagyobb irammal fut az elf nőhöz akivel 50-60 méter közelségben van.
A hozzászólás írója (Aculeus Laindir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.10 20:08:20
*Ott áll a homokon és hirtelen egy elhagyatott személyt pillant meg. Később jön rá, hogy ő az a barátságos elf a fogadóból. Megpróbál odakiáltani, de nem hallja meg. Megint teli torokból üvölt egyet.*
- Hahó! Itt vagyok!
*Rájön, hogy ezzel nem megy túl sokra és inkább elkezd futni felé. ~Milyen kis süket, ahhoz képest, hogy elf.~ Bár valószínű, hogy nagyon messze van és, azért nem hallja. Még nagyobb irammal fut az elf nőhöz akivel 50-60 méter közelségben van.
A hozzászólás írója (Aculeus Laindir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.10 20:08:20
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-10 17:56:29
Üzenet elküldve: 2015-04-10 17:56:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás//
*Az útja most a folyópart felé vezet. Gondolja, ott majd kicsit elmerülhet a nap hőségében. Amikor odaér, meglepődik milyen szép a homokos part. Nem nagyon szokott természetes partokat látni. Viszont ami kicsit lelombozza a szegény emberek látványa. ~Nem szeretem azt, hogy másnak paloták néhány embernek meg tiszta víz sem jut~ Ahogy így mereng, észre sem veszi az idő múlását. Felnéz a napra és megdöbben, hogy a nap már háta mögött jár. Így kocog újra a könyvtár irányába. Néha homok megy a cipőbjéb, de kirázza és megy tovább.*
A hozzászólás írója (Aculeus Laindir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.10 17:57:45
*Az útja most a folyópart felé vezet. Gondolja, ott majd kicsit elmerülhet a nap hőségében. Amikor odaér, meglepődik milyen szép a homokos part. Nem nagyon szokott természetes partokat látni. Viszont ami kicsit lelombozza a szegény emberek látványa. ~Nem szeretem azt, hogy másnak paloták néhány embernek meg tiszta víz sem jut~ Ahogy így mereng, észre sem veszi az idő múlását. Felnéz a napra és megdöbben, hogy a nap már háta mögött jár. Így kocog újra a könyvtár irányába. Néha homok megy a cipőbjéb, de kirázza és megy tovább.*
A hozzászólás írója (Aculeus Laindir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.10 17:57:45
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-07 22:22:15
Üzenet elküldve: 2015-04-07 22:22:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozás//
*Kissé még könnyes szemmel és ködös fejjel de már kicsit megnyugodva folytatja útját. Letérdel a folyóhoz és megmossa az arcát, ettől kitisztul a feje és képes végiggondolni tulajdonképpen hova is megy. Aztán a nagy gondolkodásban arra is rájön, hogy már nagyon régen nem evett. Így hát leül a puha fűbe és elővesz egy kis szárított húst és elkezd falatozni. Ahogy ott eszeget megpillant egy gyönyörű szép kismadarat amint egy bokorról szedegetni kezdi a pirosas bogyókat. A felső tollai sötétkékek és lefelé világosodnak, a farktollai már egészen fehérek. ~Gyönyörű!~ Állapítja meg magában.*
*Kissé még könnyes szemmel és ködös fejjel de már kicsit megnyugodva folytatja útját. Letérdel a folyóhoz és megmossa az arcát, ettől kitisztul a feje és képes végiggondolni tulajdonképpen hova is megy. Aztán a nagy gondolkodásban arra is rájön, hogy már nagyon régen nem evett. Így hát leül a puha fűbe és elővesz egy kis szárított húst és elkezd falatozni. Ahogy ott eszeget megpillant egy gyönyörű szép kismadarat amint egy bokorról szedegetni kezdi a pirosas bogyókat. A felső tollai sötétkékek és lefelé világosodnak, a farktollai már egészen fehérek. ~Gyönyörű!~ Állapítja meg magában.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-07 17:32:47
Üzenet elküldve: 2015-04-07 17:32:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Sotheena //
*Csupán a szemeit forgatja a démon könnyed magyarázatára a legutóbbi eltűnését illetően, hiszen mást nem is várhatott volna tőle.*
- Halálosan unalmas, de kifizetődő... Az alapvető szükségleteimen felül örömmel tölt el, ha haragvást szülhetek valakinek a bensőjébe, s nálad sem voltam már messze. Hidd el, az a vörös kis fruska nálad is izgalmasabb élményt nyújtott a fürdőben. *Csipkelődik, akár egy ötéves kölyök, kit mélyen megbántottak, a képességeit illető becsmérlés azonban hasonló érzéseket is produkál benne. Nem állhatja, ha fenséges személyét semmibe veszik, hát még a taktikáit.* Mit tartanál izgalmasnak? Az „eltévedtem a gazdagnegyedben, kérem, segítsen” típusú előadásokat? Nem áll túlzottan messze a gazdag csitritől. *Magyarázza, miközben bársonyos ajkait elégedett mosolyra húzza. Kezdi egyre kevésbé zavarni, hogy ez a nőszemély ennyi módon hasonul hozzá, noha meglehet, az önfeledt falatozás intim pillanatainak megosztása enyhített a Sotheena felé érzett utálatán.
Áldozata ruháinak átkutatása közben csendesen hallgatja a cseresznyeszín ajkú, mélységieket illető tanácsait, melyeknek végén fújtat is egyet, mert irtózik már csak a gondolatától is, hogy ilyen alávaló férgekkel közösködjön hosszabb időre.*
- Engem kevésbé hoz izgalomba egy érzéketlen csótány gondolata. Szeretek játszani az étellel, de nem ennyit. *Vigyorodik el ő is, majd szépen átdobja a saját holmijaihoz a talált erszényt, a fénylő drágakövet viszont érdeklődve vizsgálgatja. Fogalma sincs, miféle ásvány lehet, ugyanis magából fényt kibocsátó darabokkal még nem találkozott, azonban igen csak a kedvére tesz, így azt sem hagyja veszendőbe menni, ellenben a mélységi többi tulajdonával.*
- Ha már értésed van ezekhez a földalatti patkányokhoz, mit gondolsz, milyen kő ez? *Mutatja a nő felé, persze tisztes távolból, bár nem hinné, hogy testvérkéje pitiáner lopásra szánná el magát. Az sértő lenne a fajtájukra nézve, noha most ő sem tesz mást, mint dögevőként lakmározik a halott értékeiből.
Ha Sotheena közelebbi szemlélődést óhajtana, akkor odafárad hozzá, ám valamire való válasszal vagy anélkül, de előbb-utóbb a követ is leteszi ruháinak ölelésébe.*
- Nem tudnám pontosan megmondani. De attól tartok, akadnak bőven. A végén még rájuk kell vadászni, végül is... Izgalmasnak hangzik. *Ismételt széles mosollyal fogadja az elképzelést, miszerint gyengébb húgocskáinak tegyen keresztbe itteni életük kioltásával. A legtöbb úgy is csak szenved ezen létsíknak hátrányaitól, hát ki ő, hogy megfossza őket a megváltástól?*
- Hmpf... *Önnön gondolatain megrántva a vállait sétál végül be a hideg vízbe, amely nem kevésbé kínzó érzékeny bőrének, mint a legelső alkalommal.*
- Annak a koszos libának az ötlete volt. Inkább én is bementem utána, mert az íjat jól forgatta, más se hiányzott volna, minthogy kilyuggasson egy ilyen semmirekellő. *Morogja az orra alatt, miközben nagyjából megmosakszik, a vizet azonban nincs mivel felitatnia magán, a hidegben pedig esélye sincs arra, hogy egyszerűen megszáradjék. Tüzet végkép nem fog rakni, így hát igyekszik magáról lesöprögetni a testén gyöngyöző felesleges vízcseppeket, majd visszaöltözik sötétbarna vászonnadrágjába, és fehér blúzába, mely hiába lenge, most egyből a bőrére tapad, felfedve idomainak kellemes vonalait.*
- A fürdőbe megyek, ha gondolod, bepótolhatjuk a múltkorit. Ígértél egy italt. *Mosolyog rá pimaszul, miközben kicsavarja fonatokba szedett hajából is vizet.*
*Csupán a szemeit forgatja a démon könnyed magyarázatára a legutóbbi eltűnését illetően, hiszen mást nem is várhatott volna tőle.*
- Halálosan unalmas, de kifizetődő... Az alapvető szükségleteimen felül örömmel tölt el, ha haragvást szülhetek valakinek a bensőjébe, s nálad sem voltam már messze. Hidd el, az a vörös kis fruska nálad is izgalmasabb élményt nyújtott a fürdőben. *Csipkelődik, akár egy ötéves kölyök, kit mélyen megbántottak, a képességeit illető becsmérlés azonban hasonló érzéseket is produkál benne. Nem állhatja, ha fenséges személyét semmibe veszik, hát még a taktikáit.* Mit tartanál izgalmasnak? Az „eltévedtem a gazdagnegyedben, kérem, segítsen” típusú előadásokat? Nem áll túlzottan messze a gazdag csitritől. *Magyarázza, miközben bársonyos ajkait elégedett mosolyra húzza. Kezdi egyre kevésbé zavarni, hogy ez a nőszemély ennyi módon hasonul hozzá, noha meglehet, az önfeledt falatozás intim pillanatainak megosztása enyhített a Sotheena felé érzett utálatán.
Áldozata ruháinak átkutatása közben csendesen hallgatja a cseresznyeszín ajkú, mélységieket illető tanácsait, melyeknek végén fújtat is egyet, mert irtózik már csak a gondolatától is, hogy ilyen alávaló férgekkel közösködjön hosszabb időre.*
- Engem kevésbé hoz izgalomba egy érzéketlen csótány gondolata. Szeretek játszani az étellel, de nem ennyit. *Vigyorodik el ő is, majd szépen átdobja a saját holmijaihoz a talált erszényt, a fénylő drágakövet viszont érdeklődve vizsgálgatja. Fogalma sincs, miféle ásvány lehet, ugyanis magából fényt kibocsátó darabokkal még nem találkozott, azonban igen csak a kedvére tesz, így azt sem hagyja veszendőbe menni, ellenben a mélységi többi tulajdonával.*
- Ha már értésed van ezekhez a földalatti patkányokhoz, mit gondolsz, milyen kő ez? *Mutatja a nő felé, persze tisztes távolból, bár nem hinné, hogy testvérkéje pitiáner lopásra szánná el magát. Az sértő lenne a fajtájukra nézve, noha most ő sem tesz mást, mint dögevőként lakmározik a halott értékeiből.
Ha Sotheena közelebbi szemlélődést óhajtana, akkor odafárad hozzá, ám valamire való válasszal vagy anélkül, de előbb-utóbb a követ is leteszi ruháinak ölelésébe.*
- Nem tudnám pontosan megmondani. De attól tartok, akadnak bőven. A végén még rájuk kell vadászni, végül is... Izgalmasnak hangzik. *Ismételt széles mosollyal fogadja az elképzelést, miszerint gyengébb húgocskáinak tegyen keresztbe itteni életük kioltásával. A legtöbb úgy is csak szenved ezen létsíknak hátrányaitól, hát ki ő, hogy megfossza őket a megváltástól?*
- Hmpf... *Önnön gondolatain megrántva a vállait sétál végül be a hideg vízbe, amely nem kevésbé kínzó érzékeny bőrének, mint a legelső alkalommal.*
- Annak a koszos libának az ötlete volt. Inkább én is bementem utána, mert az íjat jól forgatta, más se hiányzott volna, minthogy kilyuggasson egy ilyen semmirekellő. *Morogja az orra alatt, miközben nagyjából megmosakszik, a vizet azonban nincs mivel felitatnia magán, a hidegben pedig esélye sincs arra, hogy egyszerűen megszáradjék. Tüzet végkép nem fog rakni, így hát igyekszik magáról lesöprögetni a testén gyöngyöző felesleges vízcseppeket, majd visszaöltözik sötétbarna vászonnadrágjába, és fehér blúzába, mely hiába lenge, most egyből a bőrére tapad, felfedve idomainak kellemes vonalait.*
- A fürdőbe megyek, ha gondolod, bepótolhatjuk a múltkorit. Ígértél egy italt. *Mosolyog rá pimaszul, miközben kicsavarja fonatokba szedett hajából is vizet.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-06 18:07:05
Üzenet elküldve: 2015-04-06 18:07:05
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét akadálytalanul jut át a város határán. Ezen már szinte nem is csodálkozik, a főbejáratnál se álltak őrök, most sincs senki aki az útjába kerülne, azt mennyire védtelen ez a város és már korábban kivesézte magában. Ha a barbárok tényleg akkora veszélyt jelentenek, mint ahogy azt hallotta, nem lesz ami megállítsa a pusztítást, ugyanígy az unikornis hadserege is könnyedén elfoglalhatta volna a helyet, ha még néhány évig gyűjti a kalandorokat és teszi őket a szolgájává. És mégis ahogy dzsidás hátán kiemelkedik a vízből, úgy érzi a város valami elképesztő békét és nyugalmat sugároz magából, hinni akarja, hogy ez a hely örök és elpusztíthatatlan, de tudja ez nem így működik.
Az óriás átlovagol a sötét temetőn, majd a templomkerten és a gazdagnegyeden át eljut egészen a barakkig. Távolléte alatt nem volt ellenfél akivel gyakorolhatott volna így nem csoda ha vágyik némi izommunkára és acélcsattogásra.*
Az óriás átlovagol a sötét temetőn, majd a templomkerten és a gazdagnegyeden át eljut egészen a barakkig. Távolléte alatt nem volt ellenfél akivel gyakorolhatott volna így nem csoda ha vágyik némi izommunkára és acélcsattogásra.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-05 21:25:00
Üzenet elküldve: 2015-04-05 21:25:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Noxként//
*Ezúttal a csónakázást választja, bár tudja, hogy Iana sajnálná rá azt a pár aranyat. Elég kipihent ahhoz, hogy elcsevegjen a csónakossal, amíg átkelnek, sőt, többé-kevésbé barátságos is a széles vállú pasassal, aki tapintatosan figyelmen kívül hagyja a lány arcán kéklő véraláfutásokat, és kissé túl modorosnak tűnő kézcsókkal köszönti, majd segíti be a csónakba. Nox a szórakozás kedvéért úgy tesz, mintha elfogadná az udvarlást, így aztán mindketten jókedvűen vágnak neki az útnak.*
A hozzászólás írója (Iana Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.05 21:27:55
*Ezúttal a csónakázást választja, bár tudja, hogy Iana sajnálná rá azt a pár aranyat. Elég kipihent ahhoz, hogy elcsevegjen a csónakossal, amíg átkelnek, sőt, többé-kevésbé barátságos is a széles vállú pasassal, aki tapintatosan figyelmen kívül hagyja a lány arcán kéklő véraláfutásokat, és kissé túl modorosnak tűnő kézcsókkal köszönti, majd segíti be a csónakba. Nox a szórakozás kedvéért úgy tesz, mintha elfogadná az udvarlást, így aztán mindketten jókedvűen vágnak neki az útnak.*
A hozzászólás írója (Iana Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.05 21:27:55
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2015-04-04 22:35:37
Üzenet elküldve: 2015-04-04 22:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dayria, Lethilhal//
*Már-már vicc az egészben, hogy mintha kezdene éhes lenni a látványtól, így hát még jó, hogy a másik már végzett. Magában kezdi visszapörgetni az időt, hogy vajon ő mikor is evett utoljára. Nem régóta, de már lassan neki is esedékes lenne valami kis móka után néznie.*
- Elvonta valami a figyelmem. *Egyszerűen csak megvonja a vállát. Az izgatja a legkevésbé, hogy kit hol hagyott faképnél, így biztosan nem fog elkezdeni magyarázkodni, még ha a másik ki is kéri magának.* Halálosan unalmas a gazdag csitri szerep. *Teszi még hozzá, visszaemlékezve az első találkozásukra. Ő is próbálta, úgyhogy tapasztalatból beszél, és nem volt tőle túlzottan elragadtatva. Még egy semmirekellő tolvaj is hébe-hóba jól szórakozik, de ezek a nemesek sosem csinálnak semmi érdekesek. Gyakorlatilag lassabbak, mint bármely közember, és ez nagy szó egy olyan városban, ahol alapjáraton szinte nem is történik semmi.*
- Ez tény! Az orkok után ők a legrosszabbak. A neveltetés teszi. Sokukat túl keményen fogják, és ez lesz a vége. *A végén a már szinte felismerhetetlen tetem felé mutat. Ezért kell emberekkel, vagy tündérkékkel kezdeni. Az utóbbinak már akkor remegnek a lábai, ha csak egy apró neszt hall meg az egyik bokorból. Csak sajnos a negatív oldala az, hogy túl kicsik és törékenyek. Nem lehet velük igazán jól elszórakozni.* De a hímeknél viszont a sötételfek közt vannak a legszívósabbak, akik a legjobban bírják a fájdalmat és a kínzást, és ez pozitívum. *Kacsint fajtársnőjére egy gonosz mosoly kíséretében. Az ellenkező nem mindig sokkal szórakoztatóbb volt a számára, mint ezek az indokolatlanul túl magabiztos libák. Ahogy a szőke szépség is mondta, a semminél azért ez is jobb, de ha választani kellene…*
- Ne légy annyira eltelve magadtól! Ennyire azért még nem unatkozom. *Unott grimasszal megtámasztja a fejét a kezével, és nagyon reméli, hogy ezzel sikeresen el is oszlatta a másikban azt az abszurd feltételezést, hogy neki a mások után való futkosás lenne a hobbija. Egy fajtársnője megfigyelésénél, akinek valószínűleg az ideje nagy részében az a legnagyobb problémája, hogy minél ügyesebben elhitesse másokkal, hogy ő csak egy gazdag kis fruska, annál talán még egy csapat kártyázó naplopó bámulása is izgalmasabb lehet. Abból még a végére talán kikerekedhet egy jó kis bunyó.
Persze vannak ilyen rendhagyó esetek is, mint a mostani, de nem ez a gyakoribb. Arról nem is beszélve, hogy ha követni akarná, nem hagyta volna, hogy ilyen könnyen észrevegye.*
- Hm… Ez valóban nem túl jó hír. *Nem túl gyakori jelenség, hogy egyszerre két fajtársukba is belefussanak egy éjszaka alatt. Ez tényleg elég veszélyes lehet, több szempontból is, ha túl sokan gyűlnek össze egyazon városban.* Szerinted többen is lehetnek? Mennyire erős a telepatikus képességed? *Számára egyáltalán nem hiányzik ez a képesség, de ilyenkor biztos hasznos lehet. Csak azt nem tudja, hogy Dayria nagyjából milyen messziről képes megérezni a másikat, ezért is tette fel a kérdését. Aggódni nem túlzottan aggódik, ha esetleg többen is lennének, ez a Szőkeségnek biztos kellemetlenebb lenne, mint neki. Ő nagyon sokszor van úton, mert hamar elunja magát a városokban. Ha viszont jó pár évre kívánna letelepedni. Hát akkor nyilván ez egy elég aggasztó probléma lenne.*
- Mégis mire számítottál? *Mosolyodik el elnézve, ahogy az visszagázol a csak pár fokos folyóba.* Egyáltalán mi a fenéért mártóztatok meg előzetesen? *Kétszer mártózni egymás után nagyon kellemetlen lehet ebben a hűvös éjszakában, legalább intézhette volna úgy, hogy csak egyszer kelljen… De ez a másik problémája, és nem az övé. Egy átlagos halandó már ennyitől is simán feldobná a talpát tüdőgyulladásban.*
*Már-már vicc az egészben, hogy mintha kezdene éhes lenni a látványtól, így hát még jó, hogy a másik már végzett. Magában kezdi visszapörgetni az időt, hogy vajon ő mikor is evett utoljára. Nem régóta, de már lassan neki is esedékes lenne valami kis móka után néznie.*
- Elvonta valami a figyelmem. *Egyszerűen csak megvonja a vállát. Az izgatja a legkevésbé, hogy kit hol hagyott faképnél, így biztosan nem fog elkezdeni magyarázkodni, még ha a másik ki is kéri magának.* Halálosan unalmas a gazdag csitri szerep. *Teszi még hozzá, visszaemlékezve az első találkozásukra. Ő is próbálta, úgyhogy tapasztalatból beszél, és nem volt tőle túlzottan elragadtatva. Még egy semmirekellő tolvaj is hébe-hóba jól szórakozik, de ezek a nemesek sosem csinálnak semmi érdekesek. Gyakorlatilag lassabbak, mint bármely közember, és ez nagy szó egy olyan városban, ahol alapjáraton szinte nem is történik semmi.*
- Ez tény! Az orkok után ők a legrosszabbak. A neveltetés teszi. Sokukat túl keményen fogják, és ez lesz a vége. *A végén a már szinte felismerhetetlen tetem felé mutat. Ezért kell emberekkel, vagy tündérkékkel kezdeni. Az utóbbinak már akkor remegnek a lábai, ha csak egy apró neszt hall meg az egyik bokorból. Csak sajnos a negatív oldala az, hogy túl kicsik és törékenyek. Nem lehet velük igazán jól elszórakozni.* De a hímeknél viszont a sötételfek közt vannak a legszívósabbak, akik a legjobban bírják a fájdalmat és a kínzást, és ez pozitívum. *Kacsint fajtársnőjére egy gonosz mosoly kíséretében. Az ellenkező nem mindig sokkal szórakoztatóbb volt a számára, mint ezek az indokolatlanul túl magabiztos libák. Ahogy a szőke szépség is mondta, a semminél azért ez is jobb, de ha választani kellene…*
- Ne légy annyira eltelve magadtól! Ennyire azért még nem unatkozom. *Unott grimasszal megtámasztja a fejét a kezével, és nagyon reméli, hogy ezzel sikeresen el is oszlatta a másikban azt az abszurd feltételezést, hogy neki a mások után való futkosás lenne a hobbija. Egy fajtársnője megfigyelésénél, akinek valószínűleg az ideje nagy részében az a legnagyobb problémája, hogy minél ügyesebben elhitesse másokkal, hogy ő csak egy gazdag kis fruska, annál talán még egy csapat kártyázó naplopó bámulása is izgalmasabb lehet. Abból még a végére talán kikerekedhet egy jó kis bunyó.
Persze vannak ilyen rendhagyó esetek is, mint a mostani, de nem ez a gyakoribb. Arról nem is beszélve, hogy ha követni akarná, nem hagyta volna, hogy ilyen könnyen észrevegye.*
- Hm… Ez valóban nem túl jó hír. *Nem túl gyakori jelenség, hogy egyszerre két fajtársukba is belefussanak egy éjszaka alatt. Ez tényleg elég veszélyes lehet, több szempontból is, ha túl sokan gyűlnek össze egyazon városban.* Szerinted többen is lehetnek? Mennyire erős a telepatikus képességed? *Számára egyáltalán nem hiányzik ez a képesség, de ilyenkor biztos hasznos lehet. Csak azt nem tudja, hogy Dayria nagyjából milyen messziről képes megérezni a másikat, ezért is tette fel a kérdését. Aggódni nem túlzottan aggódik, ha esetleg többen is lennének, ez a Szőkeségnek biztos kellemetlenebb lenne, mint neki. Ő nagyon sokszor van úton, mert hamar elunja magát a városokban. Ha viszont jó pár évre kívánna letelepedni. Hát akkor nyilván ez egy elég aggasztó probléma lenne.*
- Mégis mire számítottál? *Mosolyodik el elnézve, ahogy az visszagázol a csak pár fokos folyóba.* Egyáltalán mi a fenéért mártóztatok meg előzetesen? *Kétszer mártózni egymás után nagyon kellemetlen lehet ebben a hűvös éjszakában, legalább intézhette volna úgy, hogy csak egyszer kelljen… De ez a másik problémája, és nem az övé. Egy átlagos halandó már ennyitől is simán feldobná a talpát tüdőgyulladásban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057