- Nem? Hát mit írnak róluk a könyvek? *Kétli, hogy leírva jobb lenne a hírük. Az még előfordulhat, hogy érdektelennek tartják őket a lejegyzésre, de azt, hogy csupa jó dolgot írnának róluk egyszerűen nem tudja elképzelni. Esetleg egy ork megtenné magukról, de csak nem olyan okos egyik sem, hogy könyvet írjon Svir szerint. Mások véleményével pedig nem sokat törődik, ha az orkokról van szó. *
- Ne ilyen gyorsan, éppen csak elkezdtem kisasszony. *Türelemre inti a mögötte ülőt. Nem lehet mindent és azonnal. Jó, a szolgálóitól esetleg elvárhatja a lány, de Svir nem az. És valószínűleg nem is bírná ki sokáig abban az állásban szemtelenkedés nélkül.*
- Szóval ott tartottam, hogy láttuk, hogy orkok akarják a kutyáikkal felfalatni a tündéreket, mi pedig magunkra vontuk a figyelmüket. Elég buta népség az ork, de azt azért felfogták, hogy így sokkal nehezebb dolguk lesz, ha bántani akarják a tündéreket. Úgy is mondhatjuk, hogy berezeltek egy kicsit. Mi meg kezdtük azt hinni, hogy innen már sima ügy lesz. Elhamarkodott dolog volt, azon kaptuk magunkat, hogy a hátunk mögött is ott egy pokolfajzat. Nagy, ronda és egy felajzott számszeríjat szorongatott. Készült volna hátba lőni, ha én eleresztettem volna egy nyilat a többi szemét felé. Hogy hogy került oda, azt nem tudom, de miután a társam is a folyóból halásztam ki ez nem volt túl meglepő. *Úgy belelendül a mesélésbe, hogy Alenia kérdésére csak később válaszol.*
- Csak ide jöttünk, a temető elé. Mit gondolt, hogy megszöktetem? *Nem mondja, hogy nem csinált még ilyet, de azt sem, hogy ezt tervezte Aleniával is.*