Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:56:44
Üzenet elküldve: 2017-04-11 19:56:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
- Megértette.
*Hangzik is el a lehető legdiplomatikusabb válasz Ryrroshvar érdeklődő kérdésére és elképzelésére.*
- Csupán szokatlan volt, a vért és verítéket óhajtó tömeg számára. A tudással ugyanis sokan nem tudnak mit kezdeni.
*Hirtelen hallgat el. A korral úgy látszik a szemérmessége is nőtt. Legalább is a férfival szemben kevésbé akar okoskodni vagy ok fejteni. Mással szemben ez a probléma valószínűleg egyáltalán nem merülne fel.
Az otthon szóra viszont láthatóan megerősíti védelmi falait. Ebben aztán tényleg nem hisz.*
- Talán.
*Ejti el olyan halkan ezt a szót, mintha meg se szólalt volna. Szinte már maga sem vette észre, hogy hang jön ki a torkán és nem csak magában gondolkodik.*
~Kölcsönösen segítik egymást! Nem is olyan nehéz ezt megérteni. Okos dolog a társaság. Olykor még praktikus is. Igazán hasznos, amíg nem jutnak el a felelőtlen ígéretekig.~
*Azokból ugyanis van elég tapasztalata. Kezdve a szüleivel, akik sohasem tértek vissza. Persze jó lenne hinni a barátságban! Akármilyenben. Fibi nem is kívánhatna többet, csak hát ugye szkeptikussá vált a hosszú évek alatt. Lehet ezen csodálkozni a mai világban?*
- Azt hiszem én mégis csak megértem.
*Pillant fel egy másodpercre Ryrros arcára, majd inkább a temető kertjére tereli tekintetét. Hamarosan be is mehetnek a kapun és átvágva a sírkövek ősi csendje között megérkezhetnek a kiszemelt célpontig.*
- Én... ~Most mit mondhatnék?~ Azt hiszem maradok a templom környékén.
*Azt mégsem mondhatja, hogy nincs egy pengő aranya sem. Legfeljebb az a kis zacskó, amit még a kikötői katonától kapott, de az a vésztartaléka nehezebb időkre.*
- Bár a fogadó mindenesetre remek célnak hangzik.
*Gondolatai ide-oda cikáznak a fejében. Érvek és ellenérvek tömkelege akar egyszerre bizonyítani a saját igazát, míg végül arra jut, hogy veszteni valója nincs.*
- Mondd csak. Tényleg nem ismersz meg?
*Fordul egyenesen a szürke jelenség felé. Tekintete kíváncsi, de lemondó is. Nem azért, mert lemondott volna arról, hogy a másik nem ismeri fel, hanem azért, mert motoszkál benne valami olyasféle gyanú, hogy a férfi igenis rájött arra ki lehet ő. Akkor viszont miért nem mondja? Ennyire nem agy rejtély a kiléte! Mi változhatott meg Fibieben annyira, hogy Ryrroshvar így viselkedik vele? Egyszerűen képtele ezt az apró, kicsi részletet megértei.*
- Megértette.
*Hangzik is el a lehető legdiplomatikusabb válasz Ryrroshvar érdeklődő kérdésére és elképzelésére.*
- Csupán szokatlan volt, a vért és verítéket óhajtó tömeg számára. A tudással ugyanis sokan nem tudnak mit kezdeni.
*Hirtelen hallgat el. A korral úgy látszik a szemérmessége is nőtt. Legalább is a férfival szemben kevésbé akar okoskodni vagy ok fejteni. Mással szemben ez a probléma valószínűleg egyáltalán nem merülne fel.
Az otthon szóra viszont láthatóan megerősíti védelmi falait. Ebben aztán tényleg nem hisz.*
- Talán.
*Ejti el olyan halkan ezt a szót, mintha meg se szólalt volna. Szinte már maga sem vette észre, hogy hang jön ki a torkán és nem csak magában gondolkodik.*
~Kölcsönösen segítik egymást! Nem is olyan nehéz ezt megérteni. Okos dolog a társaság. Olykor még praktikus is. Igazán hasznos, amíg nem jutnak el a felelőtlen ígéretekig.~
*Azokból ugyanis van elég tapasztalata. Kezdve a szüleivel, akik sohasem tértek vissza. Persze jó lenne hinni a barátságban! Akármilyenben. Fibi nem is kívánhatna többet, csak hát ugye szkeptikussá vált a hosszú évek alatt. Lehet ezen csodálkozni a mai világban?*
- Azt hiszem én mégis csak megértem.
*Pillant fel egy másodpercre Ryrros arcára, majd inkább a temető kertjére tereli tekintetét. Hamarosan be is mehetnek a kapun és átvágva a sírkövek ősi csendje között megérkezhetnek a kiszemelt célpontig.*
- Én... ~Most mit mondhatnék?~ Azt hiszem maradok a templom környékén.
*Azt mégsem mondhatja, hogy nincs egy pengő aranya sem. Legfeljebb az a kis zacskó, amit még a kikötői katonától kapott, de az a vésztartaléka nehezebb időkre.*
- Bár a fogadó mindenesetre remek célnak hangzik.
*Gondolatai ide-oda cikáznak a fejében. Érvek és ellenérvek tömkelege akar egyszerre bizonyítani a saját igazát, míg végül arra jut, hogy veszteni valója nincs.*
- Mondd csak. Tényleg nem ismersz meg?
*Fordul egyenesen a szürke jelenség felé. Tekintete kíváncsi, de lemondó is. Nem azért, mert lemondott volna arról, hogy a másik nem ismeri fel, hanem azért, mert motoszkál benne valami olyasféle gyanú, hogy a férfi igenis rájött arra ki lehet ő. Akkor viszont miért nem mondja? Ennyire nem agy rejtély a kiléte! Mi változhatott meg Fibieben annyira, hogy Ryrroshvar így viselkedik vele? Egyszerűen képtele ezt az apró, kicsi részletet megértei.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:59:29
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Most már semmi akadálya nincs, hogy a folyó partjára telepedve nekiláthassanak az uzsonnának. Félig-meddig viccesen vetett fel a fogadó ötletét, igazság szerint eddig még soha nem gondolkodott olyasmin, hogy mit csinálna másként vagy mi más lenne az élete, mint most. Az is igaz, hogy a döntésével nemcsak a lány, de saját életét is megváltoztatta. Ha jobban belegondol, neki is menekülnie kell. Talán az lenne a jobb, ha elválna Lylinától, mert így veszélyt hozhat rá is. De erre valahogy nem vinné rá a lélek. Most biztosan nem. Talán majd ha a józan eszére fog hallgatni. Egyelőre úgy érzi, hogy meg tudja oldani a helyzetet és még az is lehet, hogy igaza van.*
- Nem olyan öreges álom ez. *Jegyzi meg mosolyogva a lány terveire két falat között.* - Tulajdonképpen ez a normális élet, legalábbis abban az értelemben, ahogy a legtöbben képzelik. Apád is valahogy így képzelhette, csak azzal nem számolt, hogy másként gondolkodtok erről.
*Annyit persze már korábban is tudott a lányról, hogy félvér, hiszen a legfontosabb információkat megosztották vele is, így nem éri meglepetésként Lylina szavaiban bujkáló keserűség. Saját gyermeke egészen biztosan nem lehet.*
- Valami megoldás erre is lehet. *Bólint rá, bár nem tudja, hogy mi lesz a reakció a felvetésére.* - Annyi porontyot tesznek ki a szülei, mert vagy nem kíván gyerekként születik vagy egyszerűen csak nem tudnak enni adni neki. Egy ilyen lelencnek az életét mentheti meg az, aki magához veszi.
*Persze lassan neki is el kell gondolkodni a hogyan továbbon és természetesen az első ötletek között szerepel a lánnyal közös jövő. Nagy váltás lenne egy családi élet, de talán nem elképzelhetetlen. De ez még odébb van, egyelőre a biztonság a fontos. Most még nagyon könnyen a nyomukra akadhatnak.*
- Köszönöm, finomat főztél. *Vigyorodik el, ahogy lenyeli az utolsó falatot is.* - Kicsit még pihenhetünk, ha szeretnél, de aztán lassan indulnunk kéne.
*Most már semmi akadálya nincs, hogy a folyó partjára telepedve nekiláthassanak az uzsonnának. Félig-meddig viccesen vetett fel a fogadó ötletét, igazság szerint eddig még soha nem gondolkodott olyasmin, hogy mit csinálna másként vagy mi más lenne az élete, mint most. Az is igaz, hogy a döntésével nemcsak a lány, de saját életét is megváltoztatta. Ha jobban belegondol, neki is menekülnie kell. Talán az lenne a jobb, ha elválna Lylinától, mert így veszélyt hozhat rá is. De erre valahogy nem vinné rá a lélek. Most biztosan nem. Talán majd ha a józan eszére fog hallgatni. Egyelőre úgy érzi, hogy meg tudja oldani a helyzetet és még az is lehet, hogy igaza van.*
- Nem olyan öreges álom ez. *Jegyzi meg mosolyogva a lány terveire két falat között.* - Tulajdonképpen ez a normális élet, legalábbis abban az értelemben, ahogy a legtöbben képzelik. Apád is valahogy így képzelhette, csak azzal nem számolt, hogy másként gondolkodtok erről.
*Annyit persze már korábban is tudott a lányról, hogy félvér, hiszen a legfontosabb információkat megosztották vele is, így nem éri meglepetésként Lylina szavaiban bujkáló keserűség. Saját gyermeke egészen biztosan nem lehet.*
- Valami megoldás erre is lehet. *Bólint rá, bár nem tudja, hogy mi lesz a reakció a felvetésére.* - Annyi porontyot tesznek ki a szülei, mert vagy nem kíván gyerekként születik vagy egyszerűen csak nem tudnak enni adni neki. Egy ilyen lelencnek az életét mentheti meg az, aki magához veszi.
*Persze lassan neki is el kell gondolkodni a hogyan továbbon és természetesen az első ötletek között szerepel a lánnyal közös jövő. Nagy váltás lenne egy családi élet, de talán nem elképzelhetetlen. De ez még odébb van, egyelőre a biztonság a fontos. Most még nagyon könnyen a nyomukra akadhatnak.*
- Köszönöm, finomat főztél. *Vigyorodik el, ahogy lenyeli az utolsó falatot is.* - Kicsit még pihenhetünk, ha szeretnél, de aztán lassan indulnunk kéne.
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:42:09
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:42:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Soynara könnyedén vitába szállhatna az akarom-nem akarom kérdéssel, de egyrészt már nem is olyan biztos benne, hogy a másiknak nincs igaza, másrészt meg semmi kedve most ezen vitatkozni. Úgyhogy inkább csak rábólint az elmondottakra.*
-Bizony, a remény nagyon fontos. Sokat segít, ha bízunk, hogy majd jobb lesz. Persze tenni is kell érte. Ahogy te is teszel és én is.
*Figyelmesen hallgatja a gnóm lányt, mint mindig, ha az főzetek, orvosságok elkészítéséről beszél. Látszik a lányon, hogy beleásta magát a témába, amennyire tudta és lelkesen űzi a tudományát.
~Az ilyen tündért jó hallgatni, aki szereti, amit csinál. És persze a gnómot is, igen, meg mindenki mást. Szerencsés vagyok, hogy összeakadtunk.~
Meg hát Soynara is olyan, hogy szeret este többet tudni a világról, mint reggel. Ezért is imád olvasni és szokott oda a könyvtárba.*
-Akárhogy is, már alig várom, hogy együtt kotyvaszthassunk.
*Soynara könnyedén vitába szállhatna az akarom-nem akarom kérdéssel, de egyrészt már nem is olyan biztos benne, hogy a másiknak nincs igaza, másrészt meg semmi kedve most ezen vitatkozni. Úgyhogy inkább csak rábólint az elmondottakra.*
-Bizony, a remény nagyon fontos. Sokat segít, ha bízunk, hogy majd jobb lesz. Persze tenni is kell érte. Ahogy te is teszel és én is.
*Figyelmesen hallgatja a gnóm lányt, mint mindig, ha az főzetek, orvosságok elkészítéséről beszél. Látszik a lányon, hogy beleásta magát a témába, amennyire tudta és lelkesen űzi a tudományát.
~Az ilyen tündért jó hallgatni, aki szereti, amit csinál. És persze a gnómot is, igen, meg mindenki mást. Szerencsés vagyok, hogy összeakadtunk.~
Meg hát Soynara is olyan, hogy szeret este többet tudni a világról, mint reggel. Ezért is imád olvasni és szokott oda a könyvtárba.*
-Akárhogy is, már alig várom, hogy együtt kotyvaszthassunk.
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:29:53
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisya mindig is álmodozott. Sokszor olyan szörnyű volt a való világ, muszáj volt az álmaiba, a képzeletébe menekülnie, különben nem bírta volna kezelni a helyzetet. Talán ennek a gyerekes megoldásnak köszönheti, hogy a személyiségi is akkor a legstabilabb, mikor, ha kicsit erőltetetten is, de a boldogságra és az élet apró örömeire koncentrál.*
-De reménykedsz. Ha van remény, akkor mindig bízhatsz abban, hogy egyszer sikerül elérned, amit szeretnél. Minden csak akarom, nem akarom kérdése.
*Nevetgél. Sok mindent akart ő is, és a felét sem érte még el, de nem tartja lehetetlennek. A teaház is egy a listájáról, közvetlenül a megszelídített macskabagoly és a lila, ehető alma után. Nagyon szereti a lila színt, de lila gyümölcsöket nagyon kevés helyen találni. Szilvát a hűvösebb, nyár utána hónapokban, szedret csak az erdők mélyén. Hirtelen nem is jut eszébe több, ami lila. Mindegyik piros, meg kék, meg sárga...*
-Köszönöm, majd akkor körbekérdezősködünk, mielőtt nekiállunk bármit is árulni. De előtte... *Emeli magasba mutatóujját.* El kell készíteni. Nem olyan nehéz ám a gyógyszereket elkészíteni. Legalábbis a legtöbbet. A kenőcsöket, italokat csak össze kell keverni, pépesíteni, darabolni. A kemény, falatnyi orvosságokkal már meg szokott gyűlni a bajom, azokat szárítani is kell megfelelő hőfokon megfelelő ideig, de van, amit összeragaszt valamelyik összetevő. Nem is akarok ilyenekkel foglalkozni, a főzet sokkal egyszerűbb, és legalább annyira hatékony.
*Szívesen elbíbelődik a készítéssel, csak ne kelljen nyakig maszatolnia magát. A legtöbbször csak összedobál mindent (a megfelelő mennyiségben) egy üstbe vagy mozsárba, összedolgozza őket, hígítja, ízesíti, mint valami konyhás néni, és kész.*
*Nevisya mindig is álmodozott. Sokszor olyan szörnyű volt a való világ, muszáj volt az álmaiba, a képzeletébe menekülnie, különben nem bírta volna kezelni a helyzetet. Talán ennek a gyerekes megoldásnak köszönheti, hogy a személyiségi is akkor a legstabilabb, mikor, ha kicsit erőltetetten is, de a boldogságra és az élet apró örömeire koncentrál.*
-De reménykedsz. Ha van remény, akkor mindig bízhatsz abban, hogy egyszer sikerül elérned, amit szeretnél. Minden csak akarom, nem akarom kérdése.
*Nevetgél. Sok mindent akart ő is, és a felét sem érte még el, de nem tartja lehetetlennek. A teaház is egy a listájáról, közvetlenül a megszelídített macskabagoly és a lila, ehető alma után. Nagyon szereti a lila színt, de lila gyümölcsöket nagyon kevés helyen találni. Szilvát a hűvösebb, nyár utána hónapokban, szedret csak az erdők mélyén. Hirtelen nem is jut eszébe több, ami lila. Mindegyik piros, meg kék, meg sárga...*
-Köszönöm, majd akkor körbekérdezősködünk, mielőtt nekiállunk bármit is árulni. De előtte... *Emeli magasba mutatóujját.* El kell készíteni. Nem olyan nehéz ám a gyógyszereket elkészíteni. Legalábbis a legtöbbet. A kenőcsöket, italokat csak össze kell keverni, pépesíteni, darabolni. A kemény, falatnyi orvosságokkal már meg szokott gyűlni a bajom, azokat szárítani is kell megfelelő hőfokon megfelelő ideig, de van, amit összeragaszt valamelyik összetevő. Nem is akarok ilyenekkel foglalkozni, a főzet sokkal egyszerűbb, és legalább annyira hatékony.
*Szívesen elbíbelődik a készítéssel, csak ne kelljen nyakig maszatolnia magát. A legtöbbször csak összedobál mindent (a megfelelő mennyiségben) egy üstbe vagy mozsárba, összedolgozza őket, hígítja, ízesíti, mint valami konyhás néni, és kész.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 17:55:02
Üzenet elküldve: 2017-04-10 17:55:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
- Az is igaz. Minden kezdet nehéz.
*Bólint is rá a szavakra, miszerint biztos nem volt egyszerű egyik fogadó beindítása sem. Vagy legalábbis nem mindegyiké.
Talán egyszer majd neki is lesz alkalma az efféle kisebb izgalmakkal teli, de boldog élethez.
Ahogy a férfi végre helyet foglal mellette kényelmesen el is kezd eszegetni. Csak úgy úriasan, falatonként, apránként. Még ezeken a kis falatokon is képes hosszú másodpercekig rágódni, de így legalább van ideje átgondolni mit is válaszoljon a férfi kérdésére.*
- Nos... *Söpör is le pár morzsát az ajkairól, ahogy a férfi arcát fürkészve dől hátra kissé, a kezein megtámaszkodva.* Amit mindenképpen szeretnék az a család. Ami nehéz lesz.
*Ejt meg egy keserű mosolyt. Ez a másik átka. A félvérség. Pedig szeretné átélni a gyermekáldást, egy olyan férj oldalán, aki megbecsüli azt, aki, nem pedig a vagyonát.*
- Egy normális és szerető család. Férj, egy lurkó. Nem kell nekem a fényűző pompa, csak egy kis nyugalom a szeretteim körében. Mondjuk tudom, hogy ez olyan öreges álom, de...
*Vonja meg a vállait, majd ismét rendesen ülve fel folytatja tovább az eszegetést, majd mikor már elégnek érzi a mennyiséget pár korty vízzel le is öblíti. Lelki szemei előtt látja, a mi lenne ha elképzeléseket. Ahogy Chetro oldalán éldegél, még akkor is, ha a férfi nem tudná a nyugodt, öreges életet választani. Legalább egy gyermek futkározna az otthonukba, s még akkor is boldogan élnének, ha a férfi továbbra is a fegyverek és az izgalom világában élne.*
- A tiéd biztos izgalmasabb.
*Mosolyodik el halványan, ahogy a köpenyt végül lelökve magáról kel fel, a ruháit lassan magára öltve.*
- Az is igaz. Minden kezdet nehéz.
*Bólint is rá a szavakra, miszerint biztos nem volt egyszerű egyik fogadó beindítása sem. Vagy legalábbis nem mindegyiké.
Talán egyszer majd neki is lesz alkalma az efféle kisebb izgalmakkal teli, de boldog élethez.
Ahogy a férfi végre helyet foglal mellette kényelmesen el is kezd eszegetni. Csak úgy úriasan, falatonként, apránként. Még ezeken a kis falatokon is képes hosszú másodpercekig rágódni, de így legalább van ideje átgondolni mit is válaszoljon a férfi kérdésére.*
- Nos... *Söpör is le pár morzsát az ajkairól, ahogy a férfi arcát fürkészve dől hátra kissé, a kezein megtámaszkodva.* Amit mindenképpen szeretnék az a család. Ami nehéz lesz.
*Ejt meg egy keserű mosolyt. Ez a másik átka. A félvérség. Pedig szeretné átélni a gyermekáldást, egy olyan férj oldalán, aki megbecsüli azt, aki, nem pedig a vagyonát.*
- Egy normális és szerető család. Férj, egy lurkó. Nem kell nekem a fényűző pompa, csak egy kis nyugalom a szeretteim körében. Mondjuk tudom, hogy ez olyan öreges álom, de...
*Vonja meg a vállait, majd ismét rendesen ülve fel folytatja tovább az eszegetést, majd mikor már elégnek érzi a mennyiséget pár korty vízzel le is öblíti. Lelki szemei előtt látja, a mi lenne ha elképzeléseket. Ahogy Chetro oldalán éldegél, még akkor is, ha a férfi nem tudná a nyugodt, öreges életet választani. Legalább egy gyermek futkározna az otthonukba, s még akkor is boldogan élnének, ha a férfi továbbra is a fegyverek és az izgalom világában élne.*
- A tiéd biztos izgalmasabb.
*Mosolyodik el halványan, ahogy a köpenyt végül lelökve magáról kel fel, a ruháit lassan magára öltve.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:49:19
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
-Igen, álmodozni jó. Én is szeretek elképzelni dolgokat, amik talán soha nem valósulnak meg. Valószínűleg soha.
~Például azt, hogy lángol a folyó. Milyen szép lenne! De sajnos a víz nem ég. Ennek semmi értelme.~
*Nevisya kérdéseire csak tanácstalanul ingatja a fejét, sötét fürtjei, mint elkalandozó gondolatok, libbennek, ahogy a gyenge szél beléjük kap. A piacon árusításról se tudása, se tapasztalata nincs, a bürokráciához meg aztán végképp nem ért.*
-Sajnos nem tudom. Gondolom, az Őrséggel kell megegyezni, de lehet, hogy valamilyen tanáccsal. De az is lehet, hogy csak úgy oda kell menni és ha tudsz magadnak helyet szorítani, akkor ott tudsz árusítani, amit szeretnél. Tényleg nem tudom, sajnos nem. De szívesen utána járok veled, ha szeretnéd.
*A dicséretet túlzásnak érzi, de azért jól esik neki. Pirulva mondja, amit a gnóm lány mond és lelkesen helyesel a lehetőségre, hogy tanulhat tőle.*
-Az nagyon jó lenne, bizony! A gyógyszerek mindig nagyon drágák. Ha tudnám magamat kúrálni, ha valami baj van, az nagyon jó lenne, nagyon jó! Persze, hogy szívesen megyek veled a fogadóba.
-Igen, álmodozni jó. Én is szeretek elképzelni dolgokat, amik talán soha nem valósulnak meg. Valószínűleg soha.
~Például azt, hogy lángol a folyó. Milyen szép lenne! De sajnos a víz nem ég. Ennek semmi értelme.~
*Nevisya kérdéseire csak tanácstalanul ingatja a fejét, sötét fürtjei, mint elkalandozó gondolatok, libbennek, ahogy a gyenge szél beléjük kap. A piacon árusításról se tudása, se tapasztalata nincs, a bürokráciához meg aztán végképp nem ért.*
-Sajnos nem tudom. Gondolom, az Őrséggel kell megegyezni, de lehet, hogy valamilyen tanáccsal. De az is lehet, hogy csak úgy oda kell menni és ha tudsz magadnak helyet szorítani, akkor ott tudsz árusítani, amit szeretnél. Tényleg nem tudom, sajnos nem. De szívesen utána járok veled, ha szeretnéd.
*A dicséretet túlzásnak érzi, de azért jól esik neki. Pirulva mondja, amit a gnóm lány mond és lelkesen helyesel a lehetőségre, hogy tanulhat tőle.*
-Az nagyon jó lenne, bizony! A gyógyszerek mindig nagyon drágák. Ha tudnám magamat kúrálni, ha valami baj van, az nagyon jó lenne, nagyon jó! Persze, hogy szívesen megyek veled a fogadóba.
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:02:24
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
-Tudom, tudom, de olyan jó azon gondolkodni, milyen épület is legyen, hogyan díszítsük, milyen legyen a berendezés. Sok munka lesz vele, sokat kell gyűjtögetni, de megéri. Addig pedig megtaníthatlak teát főzni, és árulhatjuk a piactéren. *Másból nem is nagyon tud pénzt szerezni, minthogy eladja azokat, amiket gyűjt, vagy a növényekből készít.* Tényleg! *Emeli fel a hangját hirtelen.* Nem tudod, mi kell ahhoz, hogy árujak? Mármint a piactéren. Kell hozzá engedély valakitől? Bódé nélkül is lehet árulni? A bódét te magad ácsolod, vagy bérelni kell egyet a várostól?
*Hirtelen annyi kérdése lett. Nem szeretne semmi törvénybe ütközőt csinálni, de ha nem ismeri a szabályokat, önnön hibáján kívül is vétkezhet. Ami pénzbüntetéssel, és egyéb kellemetlen szankciókkal járhat.*
-Mindketten ügyesek voltunk. *Mosolyog a tündérre, azzal lehajol a földhöz, hogy segítsen neki összeszedni azt a pár tövet.* Tessék, legyen csak a tiéd, te találtad! *Nyújtja át neki a földes gumókat.* Ha eljössz velem a fogadóba, felmehetünk a szobámba, és megtanítom, hogyan kell belőle gyógyszert készíteni. A többit is megnézheted majd, ha szeretnéd. Teát kell főznöm, leveleket szárítanom, mozsárban aprítanom, és lehet a táskát sem ártana kimosnom. Már kezd nagyon fura szaga lenni.
*Reméli, hogy Soynarának nincs ellenére, hogy meglátogassa. Amúgy is le kell pakolnia a könyvtár után. Ha talál valamit, azt nem akarja a fél városon át cipelni, és ha már ott vannak, megmutathatja neki, milyen, amikor dolgozik.*
-Tudom, tudom, de olyan jó azon gondolkodni, milyen épület is legyen, hogyan díszítsük, milyen legyen a berendezés. Sok munka lesz vele, sokat kell gyűjtögetni, de megéri. Addig pedig megtaníthatlak teát főzni, és árulhatjuk a piactéren. *Másból nem is nagyon tud pénzt szerezni, minthogy eladja azokat, amiket gyűjt, vagy a növényekből készít.* Tényleg! *Emeli fel a hangját hirtelen.* Nem tudod, mi kell ahhoz, hogy árujak? Mármint a piactéren. Kell hozzá engedély valakitől? Bódé nélkül is lehet árulni? A bódét te magad ácsolod, vagy bérelni kell egyet a várostól?
*Hirtelen annyi kérdése lett. Nem szeretne semmi törvénybe ütközőt csinálni, de ha nem ismeri a szabályokat, önnön hibáján kívül is vétkezhet. Ami pénzbüntetéssel, és egyéb kellemetlen szankciókkal járhat.*
-Mindketten ügyesek voltunk. *Mosolyog a tündérre, azzal lehajol a földhöz, hogy segítsen neki összeszedni azt a pár tövet.* Tessék, legyen csak a tiéd, te találtad! *Nyújtja át neki a földes gumókat.* Ha eljössz velem a fogadóba, felmehetünk a szobámba, és megtanítom, hogyan kell belőle gyógyszert készíteni. A többit is megnézheted majd, ha szeretnéd. Teát kell főznöm, leveleket szárítanom, mozsárban aprítanom, és lehet a táskát sem ártana kimosnom. Már kezd nagyon fura szaga lenni.
*Reméli, hogy Soynarának nincs ellenére, hogy meglátogassa. Amúgy is le kell pakolnia a könyvtár után. Ha talál valamit, azt nem akarja a fél városon át cipelni, és ha már ott vannak, megmutathatja neki, milyen, amikor dolgozik.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:59:40
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:59:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*A gnóm lány lelkes, nagyon is az. Soynara érzése szerint el is ragadja kicsit az optimizmus, hiszen azért az ingatlan vásárlástól még messze vannak, ahhoz bizony még sok-sok pénzt kell összeszedniük. Neki egyelőre az is nagy előre lépés, hogy olyan luxust megengedhet magának, hogy vegyen egy rendes kulacsot. Letörni éppen nem akarja Nevisyát, de ahogy a megvigasztalását, úgy a valóságban tartását is feladatának érzi.*
-Azért a részletekkel még ráérünk, sok víz lefolyik még a folyón, mire elég pénzünk lesz a kívánt ház és telek megvásárlására. Álmodozni lehet, de ha most eldöntjük, melyik házat szeretnénk, de mire megvennénk, valaki más elhappolja, nagyon elkeseredettek leszünk. Szerintem ráérünk akkor keresni, ha már elég sok pénzünk van, de legalábbis nincs már messze a megfelelő összeg.
*Ritkán beszél ennyit egyhuzamban, kicsit ki is fogy a szuszból. Azért mosolyog, ami csak szélesedik, mikor a gnóm lány nagyon megörül annak, amit talál. Boldogsággal tölti el, hogy ilyen kevés tapasztalattal is tudott találni valamit.*
-Pedig már nem is kerestem, de egyszer csak mégis megláttam. Látod, jól magyaráztad el, ügyes tanár vagy.
*A gnóm lány lelkes, nagyon is az. Soynara érzése szerint el is ragadja kicsit az optimizmus, hiszen azért az ingatlan vásárlástól még messze vannak, ahhoz bizony még sok-sok pénzt kell összeszedniük. Neki egyelőre az is nagy előre lépés, hogy olyan luxust megengedhet magának, hogy vegyen egy rendes kulacsot. Letörni éppen nem akarja Nevisyát, de ahogy a megvigasztalását, úgy a valóságban tartását is feladatának érzi.*
-Azért a részletekkel még ráérünk, sok víz lefolyik még a folyón, mire elég pénzünk lesz a kívánt ház és telek megvásárlására. Álmodozni lehet, de ha most eldöntjük, melyik házat szeretnénk, de mire megvennénk, valaki más elhappolja, nagyon elkeseredettek leszünk. Szerintem ráérünk akkor keresni, ha már elég sok pénzünk van, de legalábbis nincs már messze a megfelelő összeg.
*Ritkán beszél ennyit egyhuzamban, kicsit ki is fogy a szuszból. Azért mosolyog, ami csak szélesedik, mikor a gnóm lány nagyon megörül annak, amit talál. Boldogsággal tölti el, hogy ilyen kevés tapasztalattal is tudott találni valamit.*
-Pedig már nem is kerestem, de egyszer csak mégis megláttam. Látod, jól magyaráztad el, ügyes tanár vagy.
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:44:36
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:44:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisyát (saját magán kívül) kevesen tudják elkedvetleníteni. Olyan lelkesen, szinte ugrálva járja az utat, közben hevesen bólogat Soynara szavaira.*
-Nem szabad túl eldugott helyen lennie, különben sosem találnak meg minket. Elég egy apró telek, aminek van előkertje, hogy táblákat tudjunk kirakni, virágokat ülteti, hogy hívogatóbb legyen. Kerítés szinte nem is kell, hiszen nem lesz udvar, a szükséges növényeket, amiket meg tudunk termeszteni akár az ablakban is nevelgethetjük, a többit pedig a tisztásról gyűjtjük be hatonta-kéthatonta.
*A gnóm lány nem ismeri még tüzetesen a várost, de ha párszor végigjárja a negyedeket, főleg a köztes környéket, ahol olcsóbb, kicsit szegényesebb, de már gazdagnegyedi telkeket lehet venni, akkor biztosan találna megfelelőt. Nem is kell, hogy túl nagy legyen, hiszen nem több száz főt akarnak vendégül látni naponta, csak tízen pár lényt.*
-Hol?
*Kapja fel a fejét a kiabálásra. Úgy látszik, szerencséjük van. Most, hogy nem keresnek külön, még Soynarának is sikerül találnia valamit. És tényleg gnóm retek. Sokan keverik az ezüstcsörgővel, de a tündér valóban gnóm retket talált, ami nagyszerű, hiszen abból eddig nem volt.*
-De jó! *Örvendezik Nevisya.* Gyomorbaj ellen kiváló. Veszünk egy üveg alkoholt valahol, beleáztatjuk a feldarabolt gumót, és néhány nap múlva kész is a tökéletes orvosság gyomorpanaszok ellen.
*Nevisyát (saját magán kívül) kevesen tudják elkedvetleníteni. Olyan lelkesen, szinte ugrálva járja az utat, közben hevesen bólogat Soynara szavaira.*
-Nem szabad túl eldugott helyen lennie, különben sosem találnak meg minket. Elég egy apró telek, aminek van előkertje, hogy táblákat tudjunk kirakni, virágokat ülteti, hogy hívogatóbb legyen. Kerítés szinte nem is kell, hiszen nem lesz udvar, a szükséges növényeket, amiket meg tudunk termeszteni akár az ablakban is nevelgethetjük, a többit pedig a tisztásról gyűjtjük be hatonta-kéthatonta.
*A gnóm lány nem ismeri még tüzetesen a várost, de ha párszor végigjárja a negyedeket, főleg a köztes környéket, ahol olcsóbb, kicsit szegényesebb, de már gazdagnegyedi telkeket lehet venni, akkor biztosan találna megfelelőt. Nem is kell, hogy túl nagy legyen, hiszen nem több száz főt akarnak vendégül látni naponta, csak tízen pár lényt.*
-Hol?
*Kapja fel a fejét a kiabálásra. Úgy látszik, szerencséjük van. Most, hogy nem keresnek külön, még Soynarának is sikerül találnia valamit. És tényleg gnóm retek. Sokan keverik az ezüstcsörgővel, de a tündér valóban gnóm retket talált, ami nagyszerű, hiszen abból eddig nem volt.*
-De jó! *Örvendezik Nevisya.* Gyomorbaj ellen kiváló. Veszünk egy üveg alkoholt valahol, beleáztatjuk a feldarabolt gumót, és néhány nap múlva kész is a tökéletes orvosság gyomorpanaszok ellen.
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-10 01:01:28
Üzenet elküldve: 2017-04-10 01:01:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Soynara továbbra is derűs hangulatban lépked Nevisya mellett. A kellemes, barátságos társaságon felül még a tisztáson is volt, ami mindig jót tesz a kedélyállapotának.*
-És ha minden utcát végigjársz, lehet, hogy a teázónknak is megtalálod a legmegfelelőbb helyet. Kirakhatjuk a házra vagy telekre az "elkelt" táblát. *Halkan, röviden, de őszinte örömmel nevet saját viccén. A kutakról eszébe jut, hogy a kevés összekapart pénzéből magának is vehetne egy kulacsot. Így neki sem kéne mindig a kúthoz mászkálnia, ahol folyton tolongás meg lökdösődés van. Mennyire könnyebb is lenne, nem is érti, miért nem jutott ez még eszébe.
Úgy látszik, a gnóm lány félelmeit sikerült elhessegetnie, aminek őszintén örül.
~Lehet, hogy csak ennyire van szükséges, hogy legyen valaki, aki nem hagyja, hogy elromoljon a kedve. Lehet, hogy mindenkinek csak ennyire van szüksége. Hogy ne legyen teljesen egyedül.~
Nem süpped bele az elmélkedésbe, a gnóm lány pergő nyelve a jelenben tartja. Mosolyogva néz rá és lépked tovább mellette. Hirtelen valamin megakad a szeme.
~Mi ez, mi is ez... megvan! Gnóm retek!~
Lehajol és összeszedi a növényből, amit csak lát.*
-Nézd csak, találtam valamit! *Büszkén mutatja Nevisyának, hogy mégsem volt teljesen eredmény nélküli a keresgélés.*
*Soynara továbbra is derűs hangulatban lépked Nevisya mellett. A kellemes, barátságos társaságon felül még a tisztáson is volt, ami mindig jót tesz a kedélyállapotának.*
-És ha minden utcát végigjársz, lehet, hogy a teázónknak is megtalálod a legmegfelelőbb helyet. Kirakhatjuk a házra vagy telekre az "elkelt" táblát. *Halkan, röviden, de őszinte örömmel nevet saját viccén. A kutakról eszébe jut, hogy a kevés összekapart pénzéből magának is vehetne egy kulacsot. Így neki sem kéne mindig a kúthoz mászkálnia, ahol folyton tolongás meg lökdösődés van. Mennyire könnyebb is lenne, nem is érti, miért nem jutott ez még eszébe.
Úgy látszik, a gnóm lány félelmeit sikerült elhessegetnie, aminek őszintén örül.
~Lehet, hogy csak ennyire van szükséges, hogy legyen valaki, aki nem hagyja, hogy elromoljon a kedve. Lehet, hogy mindenkinek csak ennyire van szüksége. Hogy ne legyen teljesen egyedül.~
Nem süpped bele az elmélkedésbe, a gnóm lány pergő nyelve a jelenben tartja. Mosolyogva néz rá és lépked tovább mellette. Hirtelen valamin megakad a szeme.
~Mi ez, mi is ez... megvan! Gnóm retek!~
Lehajol és összeszedi a növényből, amit csak lát.*
-Nézd csak, találtam valamit! *Büszkén mutatja Nevisyának, hogy mégsem volt teljesen eredmény nélküli a keresgélés.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-09 18:09:18
Üzenet elküldve: 2017-04-09 18:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Persze ő sem gondolta komolyan, hogy már másnap, ha történetesen erre alkalmas helyet találnának, neki is látnak az elképzelt fogadó alapozásához és a habarcs kevergetése közben már azon töprengenek, hogy milyen fogások szerepeljenek az étlapon és mennyire lehet felvizezni egy hordó bort, hogy az még ne legyen feltűnő. Most, hogy csizmáit lerúgva térdig a folyóba gázolt, hogy megmosdjon csak az jut eszébe, hogy képes lenne-e elviselni ekkora váltást? És kis meghökkenésére, talán most jut gondol először arra, hogy kedvére való-e amit csinál? Szó nincs olyan elhivatottságról, mint ahogy egy mágus viszonyul rendje titkos tanaihoz, és tulajdonképpen a véletlennek és a szerencsének is fontos szerepe van abban, hogy az lett, ami lett. Könnyen lehet, hogy egyébként már nem is élne, kezdő tolvajnak csapnivaló volt.*
- Pedig mindenki elkezdte valahol. *fordul félig hátra* Azt pedig nem nagyon hinném, hogy valamennyi fogadós dúsgazdag volt, amikor belevágott. Talán még a Pegazus tulajdonosa sem. Bár lehet, hogy ő csak beleült a készbe.
*Van egy olyan érzése, hogy egy akkora intézményt, mint a főtéren álló fogadó, nem lehet létrehozni egy emberöltő alatt. Lassan végez a folyóban, még hátrasimítja a bevizezett haját, aztán kilábal a partra. Ott pedig Lylina már szépen ki is pakolta az uzsonnát. Nem kell főúri lakomára gondolni, de most az is nagyon megfelel, amit magukkal hoztak. Éhes.*
- Köszönöm! *ül le a lány mellé, de még nem kezd neki az evésnek* És te hogyan képzeled a jövőt? Gondolkodtál már rajta, hogy mihez kezdesz, ha megszabadultál az üldözőidtől?
*Persze ő sem gondolta komolyan, hogy már másnap, ha történetesen erre alkalmas helyet találnának, neki is látnak az elképzelt fogadó alapozásához és a habarcs kevergetése közben már azon töprengenek, hogy milyen fogások szerepeljenek az étlapon és mennyire lehet felvizezni egy hordó bort, hogy az még ne legyen feltűnő. Most, hogy csizmáit lerúgva térdig a folyóba gázolt, hogy megmosdjon csak az jut eszébe, hogy képes lenne-e elviselni ekkora váltást? És kis meghökkenésére, talán most jut gondol először arra, hogy kedvére való-e amit csinál? Szó nincs olyan elhivatottságról, mint ahogy egy mágus viszonyul rendje titkos tanaihoz, és tulajdonképpen a véletlennek és a szerencsének is fontos szerepe van abban, hogy az lett, ami lett. Könnyen lehet, hogy egyébként már nem is élne, kezdő tolvajnak csapnivaló volt.*
- Pedig mindenki elkezdte valahol. *fordul félig hátra* Azt pedig nem nagyon hinném, hogy valamennyi fogadós dúsgazdag volt, amikor belevágott. Talán még a Pegazus tulajdonosa sem. Bár lehet, hogy ő csak beleült a készbe.
*Van egy olyan érzése, hogy egy akkora intézményt, mint a főtéren álló fogadó, nem lehet létrehozni egy emberöltő alatt. Lassan végez a folyóban, még hátrasimítja a bevizezett haját, aztán kilábal a partra. Ott pedig Lylina már szépen ki is pakolta az uzsonnát. Nem kell főúri lakomára gondolni, de most az is nagyon megfelel, amit magukkal hoztak. Éhes.*
- Köszönöm! *ül le a lány mellé, de még nem kezd neki az evésnek* És te hogyan képzeled a jövőt? Gondolkodtál már rajta, hogy mihez kezdesz, ha megszabadultál az üldözőidtől?
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:45:03
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:45:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Látszatra valóban nem mond semmit a neve a férfinak. De már nem is nézi olyan érdeklődőn fürkészve a lány arcát, mint eleinte. Inkább csak zavarba jön a lány kezének hosszas megtartásától, ám az kedvesen visszakozik. Ryrroshvaron pedig szemmel láthatóan uralkodik el a megkönnyebbülés. A lány ezt követő szavaira mintha nem is reagálna. Csak elindul előre ismét. Talán meg sem hallotta zavarában a meglehetősen furcsa kijelentést. A kampány szó ragadja csak meg a figyelmét.*
- Úgy gondolod, hölgyem, kimért voltam? *villant egy kedves mosolyt erre már Fibienne felé.*- Pedig nem az volt a szándékom. Úgy láttam a közönség valahol meg is értette, hogy mi. *somolyog. A kérdésre viszont elhallgat egy időre, s miközben lassan sétálnak tovább, előre tekint, a vöröslő napsugaraktól különös fényben fodrozódó vízre. Feltűnik a közelben már a temető. Hamarosan a templomhoz érnek.*
- Otthon. *sóhajt fel kisvártatva.*- Ez az, amire mindenki vágyik valahol a szíve mélyén. Talán még a legádázabb banditák és tolvajok is. *mélázik el halkan.*
- De nekem itt még nincs otthonom. Ám hamarosan lesz. *mosolyog egy pillanatra Fibiennre, aztán ismét előre tekint.*- S, hogy vár e valaki? Talán csak néhányan, akinek fontos szerepet tölthetek be az életében. Olyanok, akikkel... kölcsönösen segítjük egymást. Barátok? Van aki annak nevezné őket. Talán én is mondhatnám ezt. De ez sokkal bonyolultabb ennél. Más nem. Csak ennyi, és nem több. Jelenleg pedig inkább csak a fogadó vár rám. És egy kényelmes ágy. *villan ismét egy mosoly a lány felé.*
- Azt hiszem oda is sétálok nyomban, és valami igazán finomat vacsorázok. Hát, Te, hölgyem?
*Látszatra valóban nem mond semmit a neve a férfinak. De már nem is nézi olyan érdeklődőn fürkészve a lány arcát, mint eleinte. Inkább csak zavarba jön a lány kezének hosszas megtartásától, ám az kedvesen visszakozik. Ryrroshvaron pedig szemmel láthatóan uralkodik el a megkönnyebbülés. A lány ezt követő szavaira mintha nem is reagálna. Csak elindul előre ismét. Talán meg sem hallotta zavarában a meglehetősen furcsa kijelentést. A kampány szó ragadja csak meg a figyelmét.*
- Úgy gondolod, hölgyem, kimért voltam? *villant egy kedves mosolyt erre már Fibienne felé.*- Pedig nem az volt a szándékom. Úgy láttam a közönség valahol meg is értette, hogy mi. *somolyog. A kérdésre viszont elhallgat egy időre, s miközben lassan sétálnak tovább, előre tekint, a vöröslő napsugaraktól különös fényben fodrozódó vízre. Feltűnik a közelben már a temető. Hamarosan a templomhoz érnek.*
- Otthon. *sóhajt fel kisvártatva.*- Ez az, amire mindenki vágyik valahol a szíve mélyén. Talán még a legádázabb banditák és tolvajok is. *mélázik el halkan.*
- De nekem itt még nincs otthonom. Ám hamarosan lesz. *mosolyog egy pillanatra Fibiennre, aztán ismét előre tekint.*- S, hogy vár e valaki? Talán csak néhányan, akinek fontos szerepet tölthetek be az életében. Olyanok, akikkel... kölcsönösen segítjük egymást. Barátok? Van aki annak nevezné őket. Talán én is mondhatnám ezt. De ez sokkal bonyolultabb ennél. Más nem. Csak ennyi, és nem több. Jelenleg pedig inkább csak a fogadó vár rám. És egy kényelmes ágy. *villan ismét egy mosoly a lány felé.*
- Azt hiszem oda is sétálok nyomban, és valami igazán finomat vacsorázok. Hát, Te, hölgyem?
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:59:45
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:59:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*A ráterített köpenybe kényelmesen bebugyolálja magát, majd ahogy Chetro is jó ötletnek tartja, hogy pár falat elfogyasztása után induljanak tovább hát neki is áll kipakolni a csomagot. Amíg ezzel elfoglalja magát, addig időnként visszapillantgatva hallgatja a közös jövőről szóló szavait.*
- A hímzés nem rossz ötlet, de nem hinném, hogy sokat kereshetnénk rajta. A fegyverszakértelmed már annál nagyobb üzlet lenne az igaz.
*Ingatja meg a fejét, majd a kipakolt kendőre szépen darabolja is fel falatokra a hozott élelmet.*
- A fogadó nem rossz ötlet. Sőt. Csak hát az nem bonyolult. Szóval gondolom nem úgy működik a dolog, hogy veszünk egy nagyobb házat és akkor nyitunk is. Engedélyt kérni, kezdő aranyat szerezni, hogy megvegyük az ételeket, italokat. Meg ketten kevesek lennénk. Kell oda személyzet, akiket szintén meg kell fizetni.
*Ha az apjával felhőtlen és jó lenne a kapcsolata nem tartana semmiből azt a kezdőtőkét megszerezni, amivel létrehozhatnák ezt a tervet. De így nehéz lenne. Pedig úgy néz ki tényleg ez a legkézenfekvőbb közös terv. Főzni meg csodálattal határos módon tud is, így nem okozna problémát a szakács szerep felvállalása.
De ez még tényleg a jövő. Előtte még túl kell vészelni az üldözőiket és megtalálni azt a helyet, ahol nyugodtan éldegélhetnek.
Amint elkészült az ebéddel felegyenesedve battyog közelebb a mosakodóhoz, majd a fűbe ülve teríti is maga elé a finomságokat.*
- Parancsoljon uram. Itt is van a főfogás.
*A ráterített köpenybe kényelmesen bebugyolálja magát, majd ahogy Chetro is jó ötletnek tartja, hogy pár falat elfogyasztása után induljanak tovább hát neki is áll kipakolni a csomagot. Amíg ezzel elfoglalja magát, addig időnként visszapillantgatva hallgatja a közös jövőről szóló szavait.*
- A hímzés nem rossz ötlet, de nem hinném, hogy sokat kereshetnénk rajta. A fegyverszakértelmed már annál nagyobb üzlet lenne az igaz.
*Ingatja meg a fejét, majd a kipakolt kendőre szépen darabolja is fel falatokra a hozott élelmet.*
- A fogadó nem rossz ötlet. Sőt. Csak hát az nem bonyolult. Szóval gondolom nem úgy működik a dolog, hogy veszünk egy nagyobb házat és akkor nyitunk is. Engedélyt kérni, kezdő aranyat szerezni, hogy megvegyük az ételeket, italokat. Meg ketten kevesek lennénk. Kell oda személyzet, akiket szintén meg kell fizetni.
*Ha az apjával felhőtlen és jó lenne a kapcsolata nem tartana semmiből azt a kezdőtőkét megszerezni, amivel létrehozhatnák ezt a tervet. De így nehéz lenne. Pedig úgy néz ki tényleg ez a legkézenfekvőbb közös terv. Főzni meg csodálattal határos módon tud is, így nem okozna problémát a szakács szerep felvállalása.
De ez még tényleg a jövő. Előtte még túl kell vészelni az üldözőiket és megtalálni azt a helyet, ahol nyugodtan éldegélhetnek.
Amint elkészült az ebéddel felegyenesedve battyog közelebb a mosakodóhoz, majd a fűbe ülve teríti is maga elé a finomságokat.*
- Parancsoljon uram. Itt is van a főfogás.
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:36:54
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:36:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Furcsa, hogy az idő mi mindent megtud változtatni. Néhány év, hónap, hat vagy akár csak nap és már rá se ismerünk a másikra vagy éppen magunkra. Úgy hömpölyög a térben, mint valami folytonos és tréfás kedvű hullám önálló akarattal, hogy ne lehessen rajta kiigazodni. Például, ha ők ketten máskor és máshol találkoznak ismét, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen kedélyesen beszélgetnének és sétálgatnának. Lehet a naplemente teszi vagy a büszkeség. Nem lehet tudni, pedig Fibienne nagyon szeretné tudni az okát. Ráadásul látszatra a neve sem mond semmit a férfinak. Ez egy csöppet lehangolja. Mondjuk érthető... Kicsi is volt és... Mindegy is.
Nevének említésére és dicséretére azért megrebben a szeme és mosolya sem az őszinte örömről és boldogságról tesz tanúbizonyságot. A keze is furcsának tűnik most a férfi kezében, de mielőtt elemelhetné, a másik már visszakozik is.*
- Ugyan! Kedves bókok.
*Ejti vissza fölszabadult kezét maga mellé, de nem indul rögtön különös társasága után. Mosolyog, mi mást is tehetne ebben a helyzetben. Legalább ez megy neki. Elpirulni, zavarba jönni nem fog. Nem mintha érzéketlen lenne a bókok iránt, csupán szokatlanok.*
- Valóban különösen viselkedsz most.
*Na most tényleg zavarba jön. Azt mondta, hogy most! Agya lázasan keresi a kibúvót, a megoldást, így először is lassú, kényelmes léptekkel ő is tovább indul, követve Ryrroshvart.*
- A kampány alapján sokkal kimértebbnek hittelek.
*Ha a másiknak nem szándéka lehagyni, akkor hamar beéri. Fiatal is, fürge is. Csak tudna néha béklyót rakni a nyelvére. Eddig mondjuk nem is rossz. Legalább is szerinte.*
- Na és téged ki vár haza?
*Sandít fel tündéri pillantással a szürkés arcra, s közben bosszantja, hogy Azzura nem kérdezhet rá.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:11:32, a következő indokkal:
Többszörös jelzés/figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
*Furcsa, hogy az idő mi mindent megtud változtatni. Néhány év, hónap, hat vagy akár csak nap és már rá se ismerünk a másikra vagy éppen magunkra. Úgy hömpölyög a térben, mint valami folytonos és tréfás kedvű hullám önálló akarattal, hogy ne lehessen rajta kiigazodni. Például, ha ők ketten máskor és máshol találkoznak ismét, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen kedélyesen beszélgetnének és sétálgatnának. Lehet a naplemente teszi vagy a büszkeség. Nem lehet tudni, pedig Fibienne nagyon szeretné tudni az okát. Ráadásul látszatra a neve sem mond semmit a férfinak. Ez egy csöppet lehangolja. Mondjuk érthető... Kicsi is volt és... Mindegy is.
Nevének említésére és dicséretére azért megrebben a szeme és mosolya sem az őszinte örömről és boldogságról tesz tanúbizonyságot. A keze is furcsának tűnik most a férfi kezében, de mielőtt elemelhetné, a másik már visszakozik is.*
- Ugyan! Kedves bókok.
*Ejti vissza fölszabadult kezét maga mellé, de nem indul rögtön különös társasága után. Mosolyog, mi mást is tehetne ebben a helyzetben. Legalább ez megy neki. Elpirulni, zavarba jönni nem fog. Nem mintha érzéketlen lenne a bókok iránt, csupán szokatlanok.*
- Valóban különösen viselkedsz most.
*Na most tényleg zavarba jön. Azt mondta, hogy most! Agya lázasan keresi a kibúvót, a megoldást, így először is lassú, kényelmes léptekkel ő is tovább indul, követve Ryrroshvart.*
- A kampány alapján sokkal kimértebbnek hittelek.
*Ha a másiknak nem szándéka lehagyni, akkor hamar beéri. Fiatal is, fürge is. Csak tudna néha béklyót rakni a nyelvére. Eddig mondjuk nem is rossz. Legalább is szerinte.*
- Na és téged ki vár haza?
*Sandít fel tündéri pillantással a szürkés arcra, s közben bosszantja, hogy Azzura nem kérdezhet rá.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.08 20:11:32, a következő indokkal:
Többszörös jelzés/figyelmeztetés után is alapvető helyesírási hibák.
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:07:19
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisya is valami hasonlóra gondolt. Ha oda-, és visszafelé is bejárja az adott utat, akkor már bármelyik irányból, bárhonnan érkezzen is, el tud jutni a két végpontba. Most az egyik végpont a tisztás, ami a város széle, a másik a templom, ahonnan már szinte bárhova eltalál Artheniorban. Ezt az egy utat megjegyzi, és bárhova el fog tudni jutni.*
-A következő néhány napban csak annyit fogok csinálni, hogy járom az utcákat, feltérképezem a negyedeket, fogadókat, hogy utána bármire legyen szükségem, tudjam hol, merre keressem.
*Bólogat a terveit ecsetelve. Néha közben ide is kijöhet, hogy növényeket gyűjtsön. Ha legalább 5-6 fajtát össze tudna szedni, mindegyikből néhány csomót, már kimehet árulni a piacra, elég nagy lenne a választék. Addig nem érdemes, míg csak kétféle kenőcs van nála.*
-Értem, akkor majd a városban iszom, és fel is töltöm a kulacsom, hogy ne kelljen mindig visszarohannom a kutakhoz.
*Nagyon szomjas, kimerítette az út, de ennyit még kibír víz nélkül. A tündér beszéde meggyőző volt, semmi kedve olyan folyóból inni, amiben fürdenek, szemetet dobálnak, és még a szennyvizet is beleengedik.*
-Igazad lehet. *Derül fel ismét.* A tea olcsóbb és jóval egészségesebb, mint azok a büdös szeszek, amiket a kocsmákban kapni. A fogadókban pedig alig kétféle tea szokott kapható lenni, így aki egy kis különlegességre vágyik, hozzánk térne be. *Fejtegeti tovább. Így tényleg nem tűnik butaságnak a teaház, hiszen olyan kínálnának, ami sehol máshol nem kapható a városban. A rablókról alkotott véleményét is megdönti a lány, már tényleg nincs mi miatt aggódnia.*
-Igazad van. Erős ajtó, zárak, őrök, úgy fogjuk őrizni a házunkat, mint kereskedő a portékáját. *Bólogat hevesen.* Ha erős mágus leszel, elijesztheted őket, elvarázsolhatod, vagy amit csak tudsz, és soha, senki nem merne többször kötekedni velünk.
*Nagyon jól hangzik. Soynara erős lesz, és nagyon okos, akit mindenki ismerni fog. Tudni fogják, hogy egy mester dolgozik a teaházban, így senki sem fogja megkockáztatni, hogy betegye oda hívatlanul a lábát.*
*Nevisya is valami hasonlóra gondolt. Ha oda-, és visszafelé is bejárja az adott utat, akkor már bármelyik irányból, bárhonnan érkezzen is, el tud jutni a két végpontba. Most az egyik végpont a tisztás, ami a város széle, a másik a templom, ahonnan már szinte bárhova eltalál Artheniorban. Ezt az egy utat megjegyzi, és bárhova el fog tudni jutni.*
-A következő néhány napban csak annyit fogok csinálni, hogy járom az utcákat, feltérképezem a negyedeket, fogadókat, hogy utána bármire legyen szükségem, tudjam hol, merre keressem.
*Bólogat a terveit ecsetelve. Néha közben ide is kijöhet, hogy növényeket gyűjtsön. Ha legalább 5-6 fajtát össze tudna szedni, mindegyikből néhány csomót, már kimehet árulni a piacra, elég nagy lenne a választék. Addig nem érdemes, míg csak kétféle kenőcs van nála.*
-Értem, akkor majd a városban iszom, és fel is töltöm a kulacsom, hogy ne kelljen mindig visszarohannom a kutakhoz.
*Nagyon szomjas, kimerítette az út, de ennyit még kibír víz nélkül. A tündér beszéde meggyőző volt, semmi kedve olyan folyóból inni, amiben fürdenek, szemetet dobálnak, és még a szennyvizet is beleengedik.*
-Igazad lehet. *Derül fel ismét.* A tea olcsóbb és jóval egészségesebb, mint azok a büdös szeszek, amiket a kocsmákban kapni. A fogadókban pedig alig kétféle tea szokott kapható lenni, így aki egy kis különlegességre vágyik, hozzánk térne be. *Fejtegeti tovább. Így tényleg nem tűnik butaságnak a teaház, hiszen olyan kínálnának, ami sehol máshol nem kapható a városban. A rablókról alkotott véleményét is megdönti a lány, már tényleg nincs mi miatt aggódnia.*
-Igazad van. Erős ajtó, zárak, őrök, úgy fogjuk őrizni a házunkat, mint kereskedő a portékáját. *Bólogat hevesen.* Ha erős mágus leszel, elijesztheted őket, elvarázsolhatod, vagy amit csak tudsz, és soha, senki nem merne többször kötekedni velünk.
*Nagyon jól hangzik. Soynara erős lesz, és nagyon okos, akit mindenki ismerni fog. Tudni fogják, hogy egy mester dolgozik a teaházban, így senki sem fogja megkockáztatni, hogy betegye oda hívatlanul a lábát.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:10:57
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:10:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Soynara szeret sétálni, most pedig azon ritka alkalmak egyikét éli meg, mikor ezt kellemes társaságban teheti, így neki most tényleg teljesen mindegy, merre mennek. Így megfelel neki a járt út.*
-Persze, menjünk arra! Így te is jobban megjegyzed és gond nélkül újra idetalálsz majd. Mikor elkezdtem a városban járkálni, én is így tanulgattam az utcákat, hogy mi merre van.
*A folyóvízre vonatkozó kérdésre tudja a választ, olvasott már erről is. Nem is habozik a felelettel.*
-A város fölött még egészen tiszta, ott még inni is lehet belőle. Azonban a város mellé érve egyre koszosabb. Tudod, sokan fürdenek benne, vagy beleöntenek olyasmit, amit nem kellene. Meg persze a szennyvíz is bele folyik a csövekből és ezeknek a csöveknek nem tudom a pontos helyét. Szóval ha inni szeretnél, azt csak a város felett szabad. Itt a városban a kútvizet javaslom.
*Ahogy tovább ballagnak, a gnóm lány megfogalmaz néhány aggályt a terveikkel kapcsolatban. Soynara eltöpreng kicsit, mielőtt válaszol.*
-Tudod, nem hiszem, hogy ne akarnának finom, gyógyító teákat venni. Néha mindenkinek szüksége van rá, hogy eltöltse valami melegség. Hiszen a piákat is ezért vedelik, nem? Szerintem a finom gyógyteákat mindig szeretni fogják.
*Az ezt követő problémákra már nehezebben tud válaszolni.*
-Nem is tudom. Ha már jól megy a bolt annyira, hogy érdemes legyen kirabolni, akkor vastag ajtóra, rácsos ablakra is telik, ami azért sok betörő ellen megvéd. Felbérelhetünk egy-két őrt is, ha lesz rá pénzünk. Ezek a dolgok már eléggé riasztóak ahhoz, hogy magányos betörők inkább ne próbálkozzanak. Egy egész banda meg csak nem akar kirabolni egy teaboltot. Legalábbis remélem. *Elmosolyodik.* Meg hát addigra már én is erős mágus leszek, szóval lehet, hogy kicsi maradok, de meg fogom tudni védeni magunkat.
*Ez egy nagyon biztató gondolat, ami majdnem olyan melegséggel tölti el a kis tündért, mint egy jó tea. Lelki szemei előtt megjelenik egy nagy és erős és gonosz ember, aki megpróbálja kirabolni őket, de a következő pillanatban sikítva esik össze és a csontjairól zsíros patakokban olvad le a hús.
Mosolyogva néz Nevisyára, hogy sikerült-e eloszlatni az aggályait.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.04 20:12:49
*Soynara szeret sétálni, most pedig azon ritka alkalmak egyikét éli meg, mikor ezt kellemes társaságban teheti, így neki most tényleg teljesen mindegy, merre mennek. Így megfelel neki a járt út.*
-Persze, menjünk arra! Így te is jobban megjegyzed és gond nélkül újra idetalálsz majd. Mikor elkezdtem a városban járkálni, én is így tanulgattam az utcákat, hogy mi merre van.
*A folyóvízre vonatkozó kérdésre tudja a választ, olvasott már erről is. Nem is habozik a felelettel.*
-A város fölött még egészen tiszta, ott még inni is lehet belőle. Azonban a város mellé érve egyre koszosabb. Tudod, sokan fürdenek benne, vagy beleöntenek olyasmit, amit nem kellene. Meg persze a szennyvíz is bele folyik a csövekből és ezeknek a csöveknek nem tudom a pontos helyét. Szóval ha inni szeretnél, azt csak a város felett szabad. Itt a városban a kútvizet javaslom.
*Ahogy tovább ballagnak, a gnóm lány megfogalmaz néhány aggályt a terveikkel kapcsolatban. Soynara eltöpreng kicsit, mielőtt válaszol.*
-Tudod, nem hiszem, hogy ne akarnának finom, gyógyító teákat venni. Néha mindenkinek szüksége van rá, hogy eltöltse valami melegség. Hiszen a piákat is ezért vedelik, nem? Szerintem a finom gyógyteákat mindig szeretni fogják.
*Az ezt követő problémákra már nehezebben tud válaszolni.*
-Nem is tudom. Ha már jól megy a bolt annyira, hogy érdemes legyen kirabolni, akkor vastag ajtóra, rácsos ablakra is telik, ami azért sok betörő ellen megvéd. Felbérelhetünk egy-két őrt is, ha lesz rá pénzünk. Ezek a dolgok már eléggé riasztóak ahhoz, hogy magányos betörők inkább ne próbálkozzanak. Egy egész banda meg csak nem akar kirabolni egy teaboltot. Legalábbis remélem. *Elmosolyodik.* Meg hát addigra már én is erős mágus leszek, szóval lehet, hogy kicsi maradok, de meg fogom tudni védeni magunkat.
*Ez egy nagyon biztató gondolat, ami majdnem olyan melegséggel tölti el a kis tündért, mint egy jó tea. Lelki szemei előtt megjelenik egy nagy és erős és gonosz ember, aki megpróbálja kirabolni őket, de a következő pillanatban sikítva esik össze és a csontjairól zsíros patakokban olvad le a hús.
Mosolyogva néz Nevisyára, hogy sikerült-e eloszlatni az aggályait.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.04 20:12:49
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-04 16:54:54
Üzenet elküldve: 2017-04-04 16:54:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Soynara teljes mértékben rábízza a döntést, így viszont ne számítson nagy kalandra. A gnóm lány még sosem járt a környéken, ha hasra ütés szerűen elindulna valamerre, abból csak eltévedés, kóválygás lenne, de semmiképpen sem könyvtár látogatás. A legbiztosabb, ha azon az úton mennek vissza, amerről vélhetőleg mindketten jöttek, és akkor pont a templom mellett haladnának el. A következő úti cél a folyópart.*
-Én csak egy utat ismerek, azt az egyet, amin ide eljutottam, úgyhogy ha nem gond, azt követném visszafelé is.
*Azzal nekivágnak. Röpke pár perc, és már hallja is a zubogó folyó hangját.*
-Nem tudod, mennyire tiszta a folyóvíz?
*Fordul a tündér felé. Sok minden lapul a kis táskájában, de víz az nincs, most viszont arra lenne szüksége. Meleg van, a nap is süt, így teljesen kiszáradt a torka, a tea pedig azon nem segít. A víznél csak a tiszta méz jobb, amin Nevisya előszeretettel kanalaz magába, főleg, mikor meg van fázva, és fáj a torka. Néhány kanál méz csodákra képes: megszünteti a köhögőrohamait, és tisztítja a torkát.*
-Tudod, min gondolkodtam? *Teszi fel a költői kérdést.* Ha nyitnánk egy kis teaházat, ami egész jól menne... Nem lennénk mérhetetlenül gazdagok, de megélnénk, vajon mennyi ideig működne? Mármint mi lesz, ha valami miatt az embereknek nem kell a tea? Tönkremegyünk. Vagy kirabolnak minket, hiszen ilyen apró testtel, főleg, hogy mindketten lányok vagyunk, nincs sok lény, akivel szembe tudnánk szállni. Kirabolnak, és nem lesz semmink. *Hangja kissé kétségbeesett, de ő is tisztában van vele, hogy ez még a jövő zenéje. Egyelőre se teaházuk, se pénzük, így nincs mit elveszíteniük.*
*Soynara teljes mértékben rábízza a döntést, így viszont ne számítson nagy kalandra. A gnóm lány még sosem járt a környéken, ha hasra ütés szerűen elindulna valamerre, abból csak eltévedés, kóválygás lenne, de semmiképpen sem könyvtár látogatás. A legbiztosabb, ha azon az úton mennek vissza, amerről vélhetőleg mindketten jöttek, és akkor pont a templom mellett haladnának el. A következő úti cél a folyópart.*
-Én csak egy utat ismerek, azt az egyet, amin ide eljutottam, úgyhogy ha nem gond, azt követném visszafelé is.
*Azzal nekivágnak. Röpke pár perc, és már hallja is a zubogó folyó hangját.*
-Nem tudod, mennyire tiszta a folyóvíz?
*Fordul a tündér felé. Sok minden lapul a kis táskájában, de víz az nincs, most viszont arra lenne szüksége. Meleg van, a nap is süt, így teljesen kiszáradt a torka, a tea pedig azon nem segít. A víznél csak a tiszta méz jobb, amin Nevisya előszeretettel kanalaz magába, főleg, mikor meg van fázva, és fáj a torka. Néhány kanál méz csodákra képes: megszünteti a köhögőrohamait, és tisztítja a torkát.*
-Tudod, min gondolkodtam? *Teszi fel a költői kérdést.* Ha nyitnánk egy kis teaházat, ami egész jól menne... Nem lennénk mérhetetlenül gazdagok, de megélnénk, vajon mennyi ideig működne? Mármint mi lesz, ha valami miatt az embereknek nem kell a tea? Tönkremegyünk. Vagy kirabolnak minket, hiszen ilyen apró testtel, főleg, hogy mindketten lányok vagyunk, nincs sok lény, akivel szembe tudnánk szállni. Kirabolnak, és nem lesz semmink. *Hangja kissé kétségbeesett, de ő is tisztában van vele, hogy ez még a jövő zenéje. Egyelőre se teaházuk, se pénzük, így nincs mit elveszíteniük.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:16:07
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:16:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Különös ez a beszélgetés és ez a séta. S habár a lány talán nem is gondolná, hiszen semmi sem látszik belőle kívülről, de közben olyan gyorsan pörög a félvér agya, ahogyan csak pöröghet. Habár mi tagadás, benne van már a korba azért, így némiképp csak lefáradt ettől a naptól. De most annyi minden van, ami száguldásra készteti gondolatait. Jelenleg legfőképpen ez a lány. A szeme, az ajkai, a csinos nyaka, a vadgesztenye színű haja...
Ám végül eljutnak a bemutatkozáshoz. Pontosan ide akart kilyukadni, de csak úgy nem vághatta hozzá a lányhoz a kérdést. Felesleges neki elmondania a nevét, ez jól tudja maga is. Ám a lány neve csöppet sem felesleges.
Illendően meghajol és kezet csókol, és nem ereszti el a csinos kis kacsót még akkor sem, amikor végre a lányon a sor.*
~Egyenlő esélyek...~
*Magában talán még kuncog is egy kissé. De az arca mindössze kedvesen mosolyog. Nem olyan könnyű azért türtőztetnie magát, mint amennyire szeretné. De az évek meg a rutin lehetővé teszi, hogy még elfáradva is jobb legyen az átlagnál.*
- Fibienne... *susogja a nevet.*- Micsoda gyönyörű név. Részemről az öröm, drága hölgyem. *mosolyog továbbra is. Egy ideig még látszólag mintha révedezve tartaná a lány kezét, majd magához tér és megrázza a fejét. Mintha zavarba jönne.*
- Ó, elnézést! *engedi el nyomban a csinos, formás ujjakat.*- Ritkán találkozom manapság ilyen csodálatosan szép hölgyekkel, kérlek bocsásd meg nekem viselkedésem... *hadarja is egy kissé, majd inkább két kezébe fogja sétapálcáját, és gyors lépésben tovább indul előre.*
*Különös ez a beszélgetés és ez a séta. S habár a lány talán nem is gondolná, hiszen semmi sem látszik belőle kívülről, de közben olyan gyorsan pörög a félvér agya, ahogyan csak pöröghet. Habár mi tagadás, benne van már a korba azért, így némiképp csak lefáradt ettől a naptól. De most annyi minden van, ami száguldásra készteti gondolatait. Jelenleg legfőképpen ez a lány. A szeme, az ajkai, a csinos nyaka, a vadgesztenye színű haja...
Ám végül eljutnak a bemutatkozáshoz. Pontosan ide akart kilyukadni, de csak úgy nem vághatta hozzá a lányhoz a kérdést. Felesleges neki elmondania a nevét, ez jól tudja maga is. Ám a lány neve csöppet sem felesleges.
Illendően meghajol és kezet csókol, és nem ereszti el a csinos kis kacsót még akkor sem, amikor végre a lányon a sor.*
~Egyenlő esélyek...~
*Magában talán még kuncog is egy kissé. De az arca mindössze kedvesen mosolyog. Nem olyan könnyű azért türtőztetnie magát, mint amennyire szeretné. De az évek meg a rutin lehetővé teszi, hogy még elfáradva is jobb legyen az átlagnál.*
- Fibienne... *susogja a nevet.*- Micsoda gyönyörű név. Részemről az öröm, drága hölgyem. *mosolyog továbbra is. Egy ideig még látszólag mintha révedezve tartaná a lány kezét, majd magához tér és megrázza a fejét. Mintha zavarba jönne.*
- Ó, elnézést! *engedi el nyomban a csinos, formás ujjakat.*- Ritkán találkozom manapság ilyen csodálatosan szép hölgyekkel, kérlek bocsásd meg nekem viselkedésem... *hadarja is egy kissé, majd inkább két kezébe fogja sétapálcáját, és gyors lépésben tovább indul előre.*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:51:04
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:51:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Egyre kíváncsibb, hogy a férfi vajon tényleg ilyen e, amilyennek most látja. Különös arcai vannak ennek az idegennek.
Az pedig, hogy Fibienne miben viccel és miben nem, szintén egy egészen más téma. Ha kérdése meg is lepi a másikat, választ nem kap rá. Ezt megjegyzi magának. Fogalma sincs miért, de első találkozásuk óta van valami a férfiban, ami kíváncsivá teszi, de közben bizalmatlanná is. Talán a kisugárzása, talán valami egészen más lehet az érzetek mögött. Mindenesetre nem tartja butának vagy ostobának. Ezért is lepte meg, mikor egy mondatban említette jó magát és a nemesi származást. Bóknak ugyan kedves lenne, de Fibienne nincs tisztában saját, jelenlegi szépségével és megjelenésével. Ez van akkor, ha valaki hosszabb időre elzárkózik a pörgős, világi kapcsolatoktól és eseményektől. Ebből is látszik, hogy a lánynak bőven van mit tanulnia. Például, hogy valakinek hogyan lehet ilyen magabiztosan belül maradnia saját komfortzónáján.*
~Persze, csak egy tréfa.~
*Sétálás közben kezeit összefonja a mellkasa előtt, úgy figyel tovább úri társaságára. Lassan szürkül, kezd enyhülni a nap melege.
Már épp válaszolna is a következő kérdésre, mikor ismételten megtorpannak, ezúttal Ryrroshvar miatt.*
~Hosszú lesz így ez a séta.~
*Visszhangzik fejében ez a cinikus mondat, de kívülről csak érdeklődve figyel, majd mikor a másik kinyújtja felé a kezét, egy finom mozdulattal odatartja sajátját a hosszú ujjaknak.
Igen, ezt a nevet jól ismeri. Be sem kéne mutatni. Meg van hozzá az arc, egy történet és jó pár év homálya.*
- Ez igazán kedves.
*Bár mosolyog, de ebben a mosolyban van valami új. Valami igazán felnőttes, amire még nem lelt rá. Valami egészen komoly.*
- Akkor úgy illik, ha én is bemutatkozom. Az egyenlő esélyek kedvéért.
~Már ha mond ez neked bármit is.~
- Fibienne Ayalsa. Örülök a találkozásnak.
*Nem sietteti el a dolgot. Kezét változás híján egészen a bemutatkozási ceremónia végéig Ryrrosh kezében hagyja.
Régen szeretett minden pillanat köré egy történetet kialakítani. Most nincs az eszében egy mese sem, de ez a pillanat akár egy új rege kezdete is lehetne. Pusztán a képzeletben.*
*Egyre kíváncsibb, hogy a férfi vajon tényleg ilyen e, amilyennek most látja. Különös arcai vannak ennek az idegennek.
Az pedig, hogy Fibienne miben viccel és miben nem, szintén egy egészen más téma. Ha kérdése meg is lepi a másikat, választ nem kap rá. Ezt megjegyzi magának. Fogalma sincs miért, de első találkozásuk óta van valami a férfiban, ami kíváncsivá teszi, de közben bizalmatlanná is. Talán a kisugárzása, talán valami egészen más lehet az érzetek mögött. Mindenesetre nem tartja butának vagy ostobának. Ezért is lepte meg, mikor egy mondatban említette jó magát és a nemesi származást. Bóknak ugyan kedves lenne, de Fibienne nincs tisztában saját, jelenlegi szépségével és megjelenésével. Ez van akkor, ha valaki hosszabb időre elzárkózik a pörgős, világi kapcsolatoktól és eseményektől. Ebből is látszik, hogy a lánynak bőven van mit tanulnia. Például, hogy valakinek hogyan lehet ilyen magabiztosan belül maradnia saját komfortzónáján.*
~Persze, csak egy tréfa.~
*Sétálás közben kezeit összefonja a mellkasa előtt, úgy figyel tovább úri társaságára. Lassan szürkül, kezd enyhülni a nap melege.
Már épp válaszolna is a következő kérdésre, mikor ismételten megtorpannak, ezúttal Ryrroshvar miatt.*
~Hosszú lesz így ez a séta.~
*Visszhangzik fejében ez a cinikus mondat, de kívülről csak érdeklődve figyel, majd mikor a másik kinyújtja felé a kezét, egy finom mozdulattal odatartja sajátját a hosszú ujjaknak.
Igen, ezt a nevet jól ismeri. Be sem kéne mutatni. Meg van hozzá az arc, egy történet és jó pár év homálya.*
- Ez igazán kedves.
*Bár mosolyog, de ebben a mosolyban van valami új. Valami igazán felnőttes, amire még nem lelt rá. Valami egészen komoly.*
- Akkor úgy illik, ha én is bemutatkozom. Az egyenlő esélyek kedvéért.
~Már ha mond ez neked bármit is.~
- Fibienne Ayalsa. Örülök a találkozásnak.
*Nem sietteti el a dolgot. Kezét változás híján egészen a bemutatkozási ceremónia végéig Ryrrosh kezében hagyja.
Régen szeretett minden pillanat köré egy történetet kialakítani. Most nincs az eszében egy mese sem, de ez a pillanat akár egy új rege kezdete is lehetne. Pusztán a képzeletben.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:25:16
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:25:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Lehet, hogy félreérthető volt a hangsúly, esetleg a pillantások, mert bár nem úgy gondolta, hogy egy kis fürdőzés sem fér bele, Lylina hamar kilábal a folyóból. Lehet, hogy vigyáznia kell, a gondolatait csak óvatosan mondhatja ki hangosan. Igazán nem akarta volna ilyen gyorsan kiparancsolni a vízből. Amikor pedig kicsit bánatos arccal visszanéz a hullámokra, meg is sajnálja. Persze mondhatná azt, hogy ennél nagyobb baja sohase legyen és igazán ideje megtanulnia, hogy az élet nemcsak móka és élvezet. Bár amennyit tud a lányról, eddig sem feltétlen volt az. Hiszen az aranykalitkába zárt madár sem feltétlenül nagy boldogságában dalol.*
- Nem, annyi időnk azért még van, hogy fürödj kicsit. Nem kell még... eh, mindegy.
*Elvigyorodik és nem folytatja, mert mire idáig elért, a lány már mellette hagy kis nedves lábnyomokat. Megcsóválja a fejét és bármennyire is kellemes a szemnek nedves ruhában Lylina, főleg ha egy kis szellő támad és egy pici didergés még érdekesebbé teszi a látványt, úgy dönt, hogy jó lesz és saját nyerge mögül leveszi az összetekert, hosszú köpenyt és a pancsoló kislányra teríti.*
- Annyira még nincs meleg, hogy gyorsan megszáradj a levegőn is. Inkább csak megfázol.
*Végigsimít a bájos arcon, aztán mosolyogva folytatja.*
- Nem baj, ha kicsit kikapcsolódsz, szóval... úgy értem, nyugodtan fürdőzhetsz, ha ahhoz van kedved. Heverhetsz a fűben, csak úgy bámulva a felhőket az égen, úgyis szólok majd, ha sietnünk kell vagy bármi más baj van.
*Kicsit esetlennek érzi ezt a szónoklatot, de ilyen helyzetben sem volt még soha életében. Ölni tanították és nem óvni. Ráadásul van egy olyan sanda érzése, hogy ez a fiatal lány könnyedén az ujja köré tudná csavarni, ha akarná és ez alaposan zavarba hozza. Kicsit talán bosszantja is. Szerencsére Lylina jó ötlettel áll elő, ezzel könnyen témát is lehet váltani.*
- Ha pedig ahhoz van kedvet, hogy némi harapnivalót készíts, hát csak rajta! Mert kedvet érzel hozzá. Addig megmosakszom.
*Most már kicsit szemtelenül vigyorog, és ha a lány előszedi az elemózsiás csomagot, tesz pár lépést a partig. Csak derékig vetkőzik le, még a fegyverövet sem oldja le, azt már valahogy túlzott óvatlanságnak tartaná. Paranoia ez persze, de ezzel eddig egész szépen életben maradt. Mikor végzett, az időjárásról alkotott véleményét figyelmen kívül hagyva, a gyenge tavaszi melegre és a szélre bízza, hogy megszárítsa. Szerencsére nem fázós fajta. Figyeli, ahogy Lylina a étellel foglalatoskodik és mintha kis elrévedés után bökné ki, hogy nem lenne boldog mellette.*
- Gondolod, hogy sanyarú lenne? Nem is tudom.
*Most ő gondolkodik el, de a komoly arc mellett van valami bujkáló mosoly a szája sarkában.*
- Mihez is kezdhetnénk? Én a fegyverhez értek, te pedig... a hímzéshez?
*Számít rá, hogy ezért a cukkolásért nemcsak szóbeli visszavágást kaphat, de azért folytatja.*
- Azt hiszem, a paraszti, földműves idill kiesik, ráadásul az csak távolról, főleg egy nagyobb városból tűnik szépnek. Az én mesterségem sem folytathatnánk, hacsak nem tanítalak meg gyorsan, csendben és alattomban ölni. De ehhez nincs sok kedvem és szerintem neked sincs. A mágiához egyikünk sem ért, és ha jól sejtem akkor a mérgekhez, elixírekhez sem.
*Elneveti magát.*
- Ha úgy alakulna és együtt maradnánk, nem tartana sokáig a közös lét. Hamar éhen halnánk. Hacsak nem... hm... egy kis fogadó. Asztalokkal, padokkal, állatbőrökkel otthonosabbá téve, egy jókora kandallóval és a söntés mögött a konyhával. Az emeleten szobák, ágyakkal, néhány, a legszükségesebb bútorokkal és kellő mennyiségű poloskával. A te kedvességedre jönnének be a vendégek, no meg a kiváló konyhára. Én pedig kihajítanám őket, ha már eleget ittak és megfeledkeztek magukról.
*Közben figyeli, hogyan alakul az uzsonna. Akár ennek alapján is tovább lehet gondolni a félig sem komolyan vett ötletet. Ha ezzel sem boldogul a lány, akkor mindegy is. De ennyire nem pesszimista.*
*Lehet, hogy félreérthető volt a hangsúly, esetleg a pillantások, mert bár nem úgy gondolta, hogy egy kis fürdőzés sem fér bele, Lylina hamar kilábal a folyóból. Lehet, hogy vigyáznia kell, a gondolatait csak óvatosan mondhatja ki hangosan. Igazán nem akarta volna ilyen gyorsan kiparancsolni a vízből. Amikor pedig kicsit bánatos arccal visszanéz a hullámokra, meg is sajnálja. Persze mondhatná azt, hogy ennél nagyobb baja sohase legyen és igazán ideje megtanulnia, hogy az élet nemcsak móka és élvezet. Bár amennyit tud a lányról, eddig sem feltétlen volt az. Hiszen az aranykalitkába zárt madár sem feltétlenül nagy boldogságában dalol.*
- Nem, annyi időnk azért még van, hogy fürödj kicsit. Nem kell még... eh, mindegy.
*Elvigyorodik és nem folytatja, mert mire idáig elért, a lány már mellette hagy kis nedves lábnyomokat. Megcsóválja a fejét és bármennyire is kellemes a szemnek nedves ruhában Lylina, főleg ha egy kis szellő támad és egy pici didergés még érdekesebbé teszi a látványt, úgy dönt, hogy jó lesz és saját nyerge mögül leveszi az összetekert, hosszú köpenyt és a pancsoló kislányra teríti.*
- Annyira még nincs meleg, hogy gyorsan megszáradj a levegőn is. Inkább csak megfázol.
*Végigsimít a bájos arcon, aztán mosolyogva folytatja.*
- Nem baj, ha kicsit kikapcsolódsz, szóval... úgy értem, nyugodtan fürdőzhetsz, ha ahhoz van kedved. Heverhetsz a fűben, csak úgy bámulva a felhőket az égen, úgyis szólok majd, ha sietnünk kell vagy bármi más baj van.
*Kicsit esetlennek érzi ezt a szónoklatot, de ilyen helyzetben sem volt még soha életében. Ölni tanították és nem óvni. Ráadásul van egy olyan sanda érzése, hogy ez a fiatal lány könnyedén az ujja köré tudná csavarni, ha akarná és ez alaposan zavarba hozza. Kicsit talán bosszantja is. Szerencsére Lylina jó ötlettel áll elő, ezzel könnyen témát is lehet váltani.*
- Ha pedig ahhoz van kedvet, hogy némi harapnivalót készíts, hát csak rajta! Mert kedvet érzel hozzá. Addig megmosakszom.
*Most már kicsit szemtelenül vigyorog, és ha a lány előszedi az elemózsiás csomagot, tesz pár lépést a partig. Csak derékig vetkőzik le, még a fegyverövet sem oldja le, azt már valahogy túlzott óvatlanságnak tartaná. Paranoia ez persze, de ezzel eddig egész szépen életben maradt. Mikor végzett, az időjárásról alkotott véleményét figyelmen kívül hagyva, a gyenge tavaszi melegre és a szélre bízza, hogy megszárítsa. Szerencsére nem fázós fajta. Figyeli, ahogy Lylina a étellel foglalatoskodik és mintha kis elrévedés után bökné ki, hogy nem lenne boldog mellette.*
- Gondolod, hogy sanyarú lenne? Nem is tudom.
*Most ő gondolkodik el, de a komoly arc mellett van valami bujkáló mosoly a szája sarkában.*
- Mihez is kezdhetnénk? Én a fegyverhez értek, te pedig... a hímzéshez?
*Számít rá, hogy ezért a cukkolásért nemcsak szóbeli visszavágást kaphat, de azért folytatja.*
- Azt hiszem, a paraszti, földműves idill kiesik, ráadásul az csak távolról, főleg egy nagyobb városból tűnik szépnek. Az én mesterségem sem folytathatnánk, hacsak nem tanítalak meg gyorsan, csendben és alattomban ölni. De ehhez nincs sok kedvem és szerintem neked sincs. A mágiához egyikünk sem ért, és ha jól sejtem akkor a mérgekhez, elixírekhez sem.
*Elneveti magát.*
- Ha úgy alakulna és együtt maradnánk, nem tartana sokáig a közös lét. Hamar éhen halnánk. Hacsak nem... hm... egy kis fogadó. Asztalokkal, padokkal, állatbőrökkel otthonosabbá téve, egy jókora kandallóval és a söntés mögött a konyhával. Az emeleten szobák, ágyakkal, néhány, a legszükségesebb bútorokkal és kellő mennyiségű poloskával. A te kedvességedre jönnének be a vendégek, no meg a kiváló konyhára. Én pedig kihajítanám őket, ha már eleget ittak és megfeledkeztek magukról.
*Közben figyeli, hogyan alakul az uzsonna. Akár ennek alapján is tovább lehet gondolni a félig sem komolyan vett ötletet. Ha ezzel sem boldogul a lány, akkor mindegy is. De ennyire nem pesszimista.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057